Jókai Mór: Egy magyar nábob
Irányregény Korai regényei közül az egyik legjelentôsebb az Egy magyar
Anekdotikus
szerkezet
Közben az anekdotai elôadás-
mód sajátos fogásaival él Jókai: a
váratlan fordulatot elôkészítô fe-
szültséget folyamatosan növeli,
illetve a meghökkentô csattanót
az érdekkeltés kedvéért közbeve-
tett epizódokkal hátráltatja.
nábob (1853–54). Jókai maga „irányregénynek” nevezte mû-
vét 1858-ban. Még 1847 júniusában, az Életképek szerkeszté-
sének átvételekor így nyilatkozott a folyóiratban:
„Az irodalom hivatása az igaz- születik cél nélkül, mikor a széles
ság eszméit terjeszteni. Ezért mindenségben mindennek hatá-
nem értünk egyet azon irodalmi sa, mindennek haszna van: ép-
töredékkel, mely, szûkkeblûségé- pen a költészet, e minden virágok
be elfalazva, korlátai közé szok- virága, élne-e azért, hogy virul-
tatott szellemével ily elveket mon- jon és elhervadjon, mikor annyit
dat ki: a költészet maga magának tehet minden életkérdés eldöntése
cél, a költészetnek ne legyen irá- körül.”
nya. – Mikor egy virágszál sem
Ilyen értelemben „irányregény” a Nábob, de ebbôl a
szempontból irányzatosnak tekinthetjük életmûve jobbik ré-
szét is.
Szerkezetét nézve az ún. anekdotikus-életképszerû vál-
tozatot képviseli ez az alkotása: pompás életképek és anekdo-
ták füzére. Voltaképpen az egész két anekdotára épül: rész-
ben egy parlagi és betyáros magyar mágnás tékozló csínyei al-
kotják a cselekmény részleteit, másrészt azt a humoros törté-
netet használja fel, hogy egy idôs fônemes bosszúból, dacból
házasságot köt egy fiatal polgárleánnyal hitvány és kéjsóvár
rokonának kisemmizése végett.
Az elsô fejezet Törikszakad csárdájában fonódnak össze az
eseményszálak, hogy aztán szétváljanak, majd ismét egymás-
ba szövôdve kiindulópontjai legyenek újabb eseményeknek.
A lineárisan haladó elbeszélés ütemét az anekdoták sajátos
elbeszélési technikája szabja meg. Jókai az épp elbeszélt ese-
mények mögött mindig készenlétben tart egy újabb szálat,
melyet a korábbi cselekményhez fûzhet. Pl. Abellino csábítási
kísérleteihez hozzákapcsolja Fanny Szentirmay Rudolf iránt ki-
bontakozó szerelmét; Kárpáthy János születésnapi ünnepségé-
Jókai Mór 63

Irányzatosság A regény indítása valóságos remeklés (Egy különc 1822-bôl).
a jellemalkotásban Tagadhatatlanul hazai és egészen sajátosan magyar, kelet-euró-
Talán egyik regényében sem áb-
rázolja oly szívszorítóan – bár hu-
morral színezve – a reformkor
elôtti, pusztuló hûbéri Magyar-
országot, mint itt.
Így jellemzi többek között a vén
mágnás bennszülött barbársá-
gát:
64 A REFORMKORSZAK ÉS A MAGYAR ROMANTIKA IRODALMÁBÓL
nek koporsó-epizódjával továbbszövi az Abellino-féle szálat,
majd az Abellino iránti gyûlölet vezeti az öreg Kárpáthyt a
Fannyval kötendô házassághoz; a házasság történetébe ismét
belefonja Rudolf eseményfonalát, hogy ezzel megteremtse
következô regényének, a Kárpáthy Zoltánnak mesealapját.
pai színezete van itt mindennek. Jókai Széchenyi szemével
nézi a tájat, a termést pusztító áradatot, a járhatatlan utakat, a
mindent elborító, a közlekedést megakadályozó sarat, mely az
egész ország sivár elmaradottságát jelképezi. Elmaradottak,
mûveletlenek, parlagiak itt az emberek is. Nemcsak a Törik-
szakad csárda kocsmárosa, nemes Bús Péter uram, nemcsak a
nábobot kísérô pojácák és bohócok, hanem a két mágnás is:
a vagyonát ostoba tréfákra fecsérlô Kárpáthy János báró és az
elidegenült, kozmopolita Kárpáthy Abellino.
Már a legelsô fejezetben – egymásnak ismeretlenül – vég-
zetesen szembekerül a két fôszereplô, a két Kárpáthy.
Az agglegény nábob – mint Jókai írja – „hamarább megszûnt
élni, mint meghalt volna, úgyhogy most csak egy eleven hazajáró lélek,
ki eltompul, elfásul, s csak akkor kezd újra élni, ha valami új inger,
valami új mámor, bohó, bizarr, rendkívüli eszme, vágy, gondolat fel-
ébreszti lelki tetszhalálából”. Most az éjszakai álmatlanság ösz-
tönzi ostoba, ízléstelen szórakozásra a csárdában. Mulatozá-
sának vad durvaságát megjelenítve bôven buzognak a komi-
kum forrásai, de az embernek inkább sírni volna kedve.
Ide érkezik meg cseh vadászának hátán lovagolva (kocsija
fennakadt a sártengerben) a másik Kárpáthy, Abellino egye-
nesen Párizsból arra a hírre, hogy nagybátyja halott, s hogy át-
vegye a dúsgazdag örökséget. Nemcsak idegen divat szerint
készült feltûnô öltözete megmosolyogni való, a komikum az
ô bemutatkozásakor elsôsorban a nyelvi jellemzésben talál-
ható: affektált kényeskedéssel keveri a francia szavakat tört
magyarságába. Pompás írói lelemény, hogy éppen Abellinó-
tól tudjuk meg a legfontosabbakat az idôs, bogaras Kárpáthy-
ról. S mindezt neki magának beszéli el, mikor még nem tud-
ja, kivel ismerkedett össze.
„És annyira különc a magavise- nem idehaza termett, hanem pap-
letében, hogy semmit sem tûrhet, rikát, s kávét nem szabad a há-
ami külföldi, még csak borsot sem zához vinni, cukor helyett pedig
enged tenni az asztalára, mert mézet használ. Nem bolond ez?”
Abellino pimasz arroganciájára vall, hogy mikor megtud-
ja: nagybátyjával áll szemben, az elôzô sértések ellenére szem-
rebbenés nélkül rögtön kölcsönért zaklatja. – A szerkesztés
tudatos átgondoltságát jelzi, hogy a cselekmény indításában

Jókai szerint Abellino botlásai
nem hibák, hanem bûnök. „Em-
bernek rossz – írja 1858-ban a re-
gényhez kapcsolt végszavában –,
hazafinak jellemtelen, szeretô-
nek aljas, férfinak nyomorult, te-
kintélynek esztelen, úrnak – ön-
hibája miatt – koldus.”
Irányzatosság A címszereplô hosszú idôre eltûnik a regény lapjairól; Kár-
az epizódokban páthy János az elsô fejezet után csak a nyolcadikban (A pün-
már megjelenik a késôbb oly döntôvé váló koporsó-motí-
vum. Abellino dölyfös hányavetiséggel vágja Kárpáthy János
szemébe: „Hisz amije van, az elôbb-utóbb úgyis az enyém lesz; csak
nem akarja magával vinni a koporsóba.”
A mai olvasó szemében nincs sok eltérés a két egyaránt té-
kozló, üres és haszontalan életet élô, mûveletlen magyar fôúr
között. Jókai azonban mindezt másként látja: lényeges kü-
lönbségnek tekinti, hogy az egyik külföldön, a másik pedig
itthon veri el vagyonát; mindkettô valójában romlott erköl-
csû, de az egyik a hazafiatlanság megtestesítôje, a másik pedig
lelke mélyén öntudatlanul is hazafi. Így lesz a regényben
Abellino Kárpáthy János ellenlábasa. Abellino vétkére nincs
mentség és feloldozás, Kárpáthy János gyarlósága azonban
bocsánatos bûnné szelídül.
Kárpáthy János ábrázolásában – már a legelsô fejezetben is –
lappang valami rejtett írói rokonszenv, burkoltan jelen van
már a megjavulás lehetôsége. „Egy eltévedt lélek látszik” szemei-
ben, „mely tán döntô nagy eszmékre volt hivatva”, s csupán „fátu-
ma, környezete, elhagyatása” siklatta ki életét.
kösdi király) és a tizenharmadikban (A nábob nevenapja) jelenik
meg, s Kárpátfalva is csak a házasság után lesz a cselekmény
tartós színhelye. – A mû elsô harmada epizódokból, önálló-
sult novellákból áll: fôleg Abellino és Kárpáthy János kör-
nyezetét és életmódját tárja elénk. Ezek a részletek bár szét-
zilálják a regény kompozíciós egységét, eszmeileg mégis
nagyon fontosak, hiszen bennük domborodik ki az az irány-
zatosság – a nemzeti létért vívandó küzdelem gondo-
lata –, melynek szolgálatában Jókai ezt a regényt megírta.
Különösen a nagyra nôtt párizsi fejezetek szakadnak el a
cselekmény fô vonalától. Az énekesnôk vetélkedésének sem a
nábobhoz, sem Fannyhoz nincs köze, Mainvielle-né (menviel)
Fodor Jozefine pedig egyáltalán nem bukkan fel késôbb a törté-
net folyamán; Chataquéla (satakéla) szerepeltetése is csak viszo-
nyítási pontul szolgál Szentirmay Rudolf megváltozásában, il-
letve alkalom egy katasztrófajelenet, a párizsi tûzvész leírására.
Mégis ezek a párizsi fejezetek azt bizonyítják, hogy a
külföld nemcsak az Abellino-féle aranyifjúság léha szórako-
zásainak színhelye, tanulni, mûvelôdni is járnak ide ma-
gyarok. Szimbolikus értékû, hogy a Rousseau mûveit olvasó
fiatal, öntudatos kézmûves, Barna Sándor éppen a nagy fran-
cia filozófus ermenonville-i sírjánál találkozik össze három
ifjú magyar fônemessel, Istvánnal (Széchenyi István), Miklós-
sal (Wesselényi Miklós) és Szentirmay Rudolffal. Az asztalos-
legény hét éve él Párizsban megbecsülésben, jómódban,
Jókai Mór 65
 mégis haza akar menni Magyarországba, s könny szökik a
szemébe arra a gondolatra, hogy távol kell élnie hazájától. Az
ifjú mágnások közül kettô (István, Miklós) gyalog utazta be
kölcsönös fogadásból, nélkülözésekben versenyezve Európát,
a harmadik pedig (Rudolf) Amerikából jött vissza Párizsba.
Mind a négyen magyarul beszélnek!
Jókai álmait, vágyait nép és nemesség összefogásáról nem
csupán e négy ember között kialakuló és tartósnak bizonyuló
bensôséges kapcsolat fejezi ki (Rudolf és Miklós lesz majd
Barna Sándor párbajsegéde), a polgárosult jövôrôl szôtt
ábrándjait, merész reményeit István szájába adva meg is fo-
galmazza:
[A magyar] „versenyezni fog lehet szerezni, legyen az szob-
minden téren a világ elsô nemze- rászvésô vagy bányakalapács, fes-
teivel; lesz új élet, új mozgás, új tôecset vagy építészzsinór, s kik
vérkeringés az egész fajban, le- buzdítsák, lelkesítsék, lesznek
teszi a kardot, mellyel egykor magas lelkû emberei, s úgy hi-
Európát védte, s megmutatja, szem, hogy azoknak születése
hogy minden eszközt bír forgatni, után már nem kell várakoz-
mellyel hírt, hasznot, becsületet nunk.”
Ugyanez a lelkesült prófécia csendül meg a lányával, Fló-
rával Londonból hazatérô Eszékiné szavaiban is, mikor Buda
és Pest leendô szépségérôl, pezsgô szellemi életérôl beszél:
„Nyári lakul választjuk a budai Pesten élhessenek, nagy házat fo-
hegyeket; rajta leszünk, hogy min- gunk tartani, honnan számûzve
den munkát hazai mûvészek és lesz minden idegenszerû, a divat-
mesteremberek által teljesíttethes- világ asztalainkon magyar lapo-
sünk; alkalmat adunk tehetséges kat, termeinkben magyar szót,
költôknek, mûvészeknek, hogy magyar zenét fog hallani…”
Annál felháborítóbb az Abellino által irányított „ifjú óriá-
sok” frivol hecckampánya Fodor Jozefine színésznô ellen.
Meg akarják buktatni, ki akarják fütyülni, mert magyar, mert
tisztességes, mert szereti a férjét, s másoknak nem nyújt ke-
gyeket, mint vetélytársnôje, a merészen kacér Catalani (ka-
taláni). A magyar színésznô becsületét, hírnevét, dicsôségét
Barna Sándor menti meg iparos társaival: szembeszállnak – a
maguk kétkezi módján – a nyegle aranyifjúsággal.
A pünkösdi király címû fejezet epizódjai „a szegény Magyar-
honban” játszódnak. Újra rávilágít ez a novella Kárpáthy Já-
nos tékozló hóbortjaira, de több is annál. Nemcsak a Kárpát-
falvára látogató parlagi nemesek körképe, a Kutyfalvi Bandik,
az „eredeti fickók” társasága (újra találkozunk velük a nábob
nevenapján és a rókavadászaton), hanem egyben színes leírá-
sa is egy néphagyománynak. S a folklorisztikus érdekessé-
gek bemutatása mellett Jókai együttérzô rokonszenve itt is
megjelenik az ügyes, kemény, bátor és ravaszul eszes magyar

66 A REFORMKORSZAK ÉS A MAGYAR ROMANTIKA IRODALMÁBÓL


Romantika Abellinót persze nem a politika érdekli, hanem a vagyon és a
és szentimentalizmus társasági hírnév. A gazdag örökséghez nagybátyja állandó bosz-
A Mayer család históriája s Fanny
sorsa igen alkalmas a romantika
kedvelte ellentétek kiaknázására.
Jelenet a regénybôl készült filmbôl
paraszt iránt. Kis Miska, a nádudvari csikós, az újonnan meg-
választott pünkösdi király egy év alatt százhúszezer forintot
tett félre Jancsi úr bôkezû adományaiból és saját kártyanyere-
ségeibôl, s földbirtokot, nemességet vásárolt magának. Ne-
mesnek is egyenrangúvá lett a tôsgyökeresekkel.
A szerteágazó epizódok szereplôi a regény egyik fontos fe-
jezetében (Ezernyolcszázhuszonöt), a reformkor nyitányát je-
lentô pozsonyi országgyûlésrôl festett tablóban mind együtt
vannak, s egybefonódnak az eddigi cselekményszálak. Az or-
szággyûlésre hazaérkeztek Pozsonyba a külföldön élô mágná-
sok, megjelennek a hazai nemesek is. Pozsonyban dolgozik
már Barna Sándor is Boltay János mûhelyében. Ebben a vá-
rosban szövi újabb praktikáit és tervezgeti gáláns kalandjait
Kárpáthy Abellino is, aki, hogy nagybátyját bosszantsa, min-
dig és mindenben az ellenkezô politikai párt véleményét han-
goztatja, mint az idôs nábob.
szantásával, halálba kergetésével szeretne hozzájutni, a „hír-
névre” pedig egy csábítással kíván szert tenni. Fogadalmat tett
az országgyûlésre összesereglett ifjú „gyöngyvadászok” elôtt,
hogy egy év múlva övé lesz az a csodálatosan szép és erényes
fiatal polgárleány, akit minden ifjú dandy meg szeretett volna
hódítani.
A regény meséje ugyanis úgy fordul, hogy a történet má-
sodik harmadában egyszerre egy új fôhôs jelenik meg: Mayer
Fanny, s életének elôzményeit, családjának történetét egy
újabb novella beszéli el. A sikkasztó és félrevezetett családfô
öt leánya közül négy könnyelmû, léha, erkölcstelen életet él:
házuk tele van ifjú, elôkelô és gazdag kéjencekkel. A naiv és
ostobán hiszékeny Mayer mit sem tud háza, családja romlott-
Jókai Mór 67

Fanny története nem véletlenül
juttatja eszünkbe az Új Héloïse
Júliáját. Rousseau-nak ez a szép
szerelmi regénye Barna Sándor-
nak volt kedvenc olvasmánya.
Neki, a polgárnak ugyanúgy el-
érhetetlen Fanny, mint Saint-
Preuxnak Júlia; illetve Fanny és
Rudolf ugyanúgy nem találkoz-
hatnak a szerelemben, mint
Rousseau regényének hôsei.
Az Egy magyar nábob Fannyval
foglalkozó fejezetei a szentimen-
talizmus légkörében fogantak.
Ezt bizonyítja Rudolfnak és Barna
Sándornak Kárpáthyné sírjánál
való váratlan találkozása és az
a meghatóan érzelmes jelenet,
amikor mindketten egyenként
megcsókolják a márványba vé-
sett Fanny név öt betûjét.
Az Új Héloïse Júliája is akkor kap-
ja végzetes betegségét, mikor
gyermeke kimentéséért a tóba
veti magát.
68 A REFORMKORSZAK ÉS A MAGYAR ROMANTIKA IRODALMÁBÓL
ságáról, bár háta mögött mindenki „szerelemkalmárnak” ne-
vezi, „ki önleányi szerelmével ûz kereskedést”. Mikor rádöbben a
valóságra, öngyilkos lesz. Ebbôl a fertôbôl menti ki az apa
testvére, Teréz az ötödik leányt, a legkisebbet és a legszebbet,
a tizenkét éves Fannyt.
A regény legtisztábban romantikus színei Fanny alakját
vonják be. 1825-ben már tizenhat éves, gyönyörû és erényes,
mélyen vallásos, finom lénye körül a zománcos tisztaság gló-
riája ragyog. Jókai legköltôibb, legkövetkezetesebben jellem-
zett nôalakjai közé tartozik. Nemcsak az ôszinte szerelem
áhítata irányul feléje – Barna Sándor részérôl, hanem Abelli-
no csapdát állító aljas kéjsóvársága is: titokban pénzzel támo-
gatja énekóráit, s anyja, Mayerné segítségével próbálja „meg-
vásárolni” a leányt. Fanny azonban az elsô szerelem lobogó
hevületével egy ismeretlent szeret, Szentirmay Rudolfot, akit
titkos jótevôjének vél. S mikor meg kell tudnia a valóságot,
Fanny szívébe zárja titkolt szerelmét, lemond róla, de felejte-
ni nem tud.
Kárpáthy János feleségeként döbben rá arra, hogy akit ra-
jongva imád, legkedvesebb barátnôjének a férje. A rókavadá-
szaton találkozik vele, menekülne elôle a megbokrosodott pa-
ripán, de Rudolf, aki most látja életében elôször ôt, utoléri,
kiragadja a nyeregbôl, s izmos kézzel odaöleli magához. „A nô
ájultan borul vállára, a paripa szilajon száguld tova!”
Ez után a találkozás után Fanny súlyos beteg lesz, felgyó-
gyulva pedig nem tágít férje mellôl, s minél messzebb szeret-
ne lenni Szentirmaytól. De kell még találkozniuk. – Fanny-
nak, a polgárlánynak nehéz megállnia helyét a mágnások
közt. Ez csak Eszéki Flóra segítségével sikerül, de többen is re-
besgetik, hogy rossz családból származik, nem jó a híre, hat-
vanezer forintért eladta volna magát stb. Szentirmay egy hét-
re átmegy Madarasra (itt is volt kastélyuk a Kárpáthyaknak),
hogy „kipróbálja” Kárpáthynét. Gyakran vannak együtt, sétál-
gatnak a kertben, a fiatalasszony titokban imakönyvébe pré-
seli a férfi által letépett virágokat. Rudolf meggyôzôdik az
asszony tisztaságáról, erényességérôl, de egy fuldokló zoko-
gásba torkolló érzelmes jelenet során azt is megtudja, hogy
Fanny halálosan, a kétségbeesésig szereti ôt – már régóta, re-
ménytelenül. Ez a vallomás, az asszony rejtett szenvedése, gá-
tak közé kényszerített, mégis visszafojthatatlan szenvedélye
megrendíti a férfit is, titkolt és tiltott szerelmet ébreszt az ô
szívében is. Boldog házasélete sem feledteti el vele az asszony
gyötrelmeit.
Fanny életét az alig palástolható hervadás mélabús elégiá-
vá változtatja. Egy pillanatra megkísérti ugyan az öngyilkosság
gondolata, halálát mégsem a szerelem, hanem az anyaság
okozza: gyermekágyi láz végez vele.
 Romantika Az Egy magyar nábobnak még nincsenek héroszai és heroi-
és realizmus nái, szélsôségesen eszményített hôsei, ilyenek majd csak a
A címszereplô átalakulása külö-
nös ugyan, lélektanilag mégis hi-
telesnek látszik.
Kárpáthy Zoltánban, a dilógia második részében fognak
megjelenni. Ez a mû (a Nábob) épp azért kiemelkedô teljesít-
mény Jókai életmûvében, mert bár elüt mind a romantikus,
mind a realista regénytôl, de mindkettôbôl elvegyül benne
valami.
Legnegatívabb figurája, Abellino sem lesz puszta ördögi
lénnyé, a Rossz megtestesítôjévé. Megóvja ettôl a sokféle
helyzetben való bemutatása s az a komikum, amely körülve-
szi szánalmas alakját. Abellinóban a nemzetietlen jelleget
emeli ki az író, s csábító mesterkedéseiben az arisztokrata fri-
volság és cinizmus szenved vereséget.
Látványosan romantikus jellemfordulatra csak egyetlen
példa akad. 1822-ben, tehát a regénytörténet megindulásakor
Szentirmay Rudolfot, jóllehet nagy mûveltségû, széles látó-
körû, világjárt ember, az életunalom, világmegvetés, spleen,
bizarr különcködés jellemzi. Hazájáról tudni sem akar, nem
ismeri a honvágyat, Pestrôl azt is elfeledte, hogy Magyaror-
szágon van; egyébként is az a véleménye róla, hogy az „egy
nagy német–zsidó kolónia”, ahol nem is lehet magyar szót halla-
ni. Chataquélával kapcsolatos terveinek végsô célja az életbôl
való kilépés, az öngyilkosság szándéka volt. – Egyetlen pilla-
nat mûve, hogy a blazírt Szentirmay egy tisztult, nemes nôi
lélek, a tizenhat éves Eszéki Flóra hatására megváltozott, új
emberré lett. Visszatért szegény hazájába, s a második regény-
ben (Kárpáthy Zoltán) emberfölötti hôssé magasodik. Itt, a
Nábobban átalakulása után meglehetôsen elhalványodik, leg-
feljebb Fannyval való lírai kalandja hozza közelebb az olvasó-
hoz a mû végén.
Más a helyzet a címszereplôvel, Kárpáthy Jánossal. Az ô
átalakulása, fokozatos erkölcsi megtisztulása áll tulajdon-
képpen a regény középpontjában. Esetében nem beszélhe-
tünk romantikus fordulatról. A durva csínyei által hírhedt fô-
urat „fátuma, környezete” formálta olyanná, amilyen lett, s
Jókai épp ezt a fátumot és környezetet töri szét. Az 1825-ös
országgyûlésrôl hetvenedik születésnapjára hazatérô Kár-
páthy János már némileg más ember: szelídebb, visszafogot-
tabb, megbocsátóbb. Hatottak rá az országos események, se-
gítette megváltozásában a „kortyondi fráterek” környezetébôl
való ideiglenes kiszakadása. Szívében megjelenik a jóság, az
együttérzés tétova vonása: szeretettel, rejtett türelmetlenség-
gel, a megbocsátás szándékával várja Kárpátfalvára egyetlen
rokonát, a halálra spekuláló Abellinót. Unokaöccsének elve-
temültsége (fekete koporsót küld születésnapi ajándékul), a
csaknem halálát okozó lelki-testi megrázkódtatás újabb motí-
vum az átalakulás folyamatában. Egy hónap múltán ismét Po-
zsonyban van, „s mind kívül, mind belül nagy változásokon ment
Jókai Mór 69

Kárpáthy János átalakulásának
útja azt a fordulatot is jelzi, ame-
lyet a 20-as, 30-as években a re-
formkori Magyarország megtett.
A nábob példája azt hirdeti: van
lehetôség a gondok megoldásá-
ra, a változásra, s ezzel Jókai utat
mutat az elnyomatás kora arisz-
tokratáinak, reményt kelt az 50-es
évek olvasóiban.
70 A REFORMKORSZAK ÉS A MAGYAR ROMANTIKA IRODALMÁBÓL
át”. „Az emberekkel komolyan beszélt, közügyek, nemzeti vállalatok
után tudakozódik; jószágaira tanult, becsületes tisztviselôket keres; a
dorbézoló mulatságokat kerüli, az országgyûlésen okos, értelmes be-
szédeket tart.” Bosszúból kéri meg ugyan Mayer Fanny kezét,
de a fiatalasszony tisztasága, lelki nemessége, erkölcsi fölénye
nem marad rá hatástalan. A legemelkedettebb szerelmi áhítat-
tal, rajongással veszi körül Fannyt, felerôsödik benne az aggó-
dó gyöngédség, a körültekintô figyelem. Gyermeke jövôjéért
remegô apa, felelôsségérzettel rendelkezô, komoly ember lesz.
Felesége halála után ô sem tud tovább élni: követi a sírba is.
Kárpáthy János jelleme magában hordta megjavulásának
csíráit. Barbárságában is ôrzött valami mélyen emberit. (Lát-
tuk ezt az elsô fejezet idézett jellemzésében.) Eszményíté-
sében azonban mérsékelte magát Jókai, alakjának megfor-
málásában a realista mûvészet mértéktartása is érvényesül.
Fejlôdése során nem válik belôle gáncstalan hôs, egy második
Szentirmay. Sôt: átalakulása után is iróniával vegyes humor-
ral láttatja az író. Lelkesedik ugyan a reformkor nemzeti cél-
kitûzéseiért, de valójában nem sokat ért az egészbôl, s reform-
kori tevékenységét egy agarászegylet alapításában fejti ki.
Az utolsó fejezet (A világ nyelve), mely nem egyéb a Fanny-
ra és férjére szórt rágalmaknál, megalapozza a következô re-
gény, a Kárpáthy Zoltán meséjét. Az az örökösödési per irá-
nyítja a dilógia második részének eseményeit, melyet Szentir-
may és az ifjú Kárpáthy ellen indítanak Abellino nevében,
hogy Zoltánt öröklött vagyonából kisemmizzék. Ebben a má-
sodik részben már szabadabban csapong Jókai romantikus
fantáziája: a pozitív szereplôk – Kárpáthy Zoltán, Szentir-
may Rudolf, Wesselényi Miklós – hibátlan félistenekké ma-
gasztosulnak, a nôi szereplôk is – Kôcserepy Vilma, Szentir-
may Katinka – Mayer Fanny szintjére emelkednek.