Tamási Áron – Ábel a rengetegben

A mű egy trilógia első része. 1920-ban Erdélyben játszódik, Felcsík járásban, a történetet
a még fiatal, csupán tizenöt éves Szakállas Ábel meséli el egyes szám első személyben, aki a
szüleivel él nagy szegénységben, egy kis házban Csíkcsicsó faluban.

Ábel édesapja közbiztonsági erdőpásztor, aki fenn lakik a hegyen egy kis kalyibában, s csak
akkor tér haza, mikor élelme fogytán van. Ábel egyedüli gyermek, amit nem bán, mivel szülei
őt is csak bajosan tudják iskolába járatni és ruhával ellátni.

A nevezetes nap, amely fordulatot hoz Ábel életében, a Szent Mihály napját követő nap,
vagyis 1920. szeptember harmincadika. A cselekmény tehát Mihály napon kezdődik el.
Ábel édesapja hazatér és a családi vacsoránál csapdát állít fiának. Elszegődteti őt a
Hargitára erdőpásztornak. A párbeszéd stílusa, fondorlatossága, ami Ábel és édesapja közt
lejátszódik, csak ízelítő. A cselekményben sokszor találkozhatunk és szórakozhatunk majd a
szellemességeken, amikor Ábel az eszével győz.
Ábel és édesapja másnap elindulnak a Hargitára. A családtól kap egy kecskét, két tyúkot és
elemózsiát is. Mikor elérnek a kunyhóhoz, ott találnak egy beteg kutyát, akit megetetnek, s
meggyógyítanak. Ábel el is nevezi őt Bolhának. Hűséges, hasznos társsá válik gazdája
mellett.
Másnap megjelenik a bank igazgatója, s tájékoztatja Ábelt arról, hogy mi a munkája, mit
várnak tőle. A kitermelt fáért vásárlók fognak jönni szekerekkel, nekik kell átadni, de
ellenőrizendő a felrakott mennyiség is, majd át kell venni a pénzt, és a könyvelést is meg kell
csinálni. Azokkal a fákkal pedig, amelyeket a vihar dönt ki, s a favágók nem dolgoznak fel,
szabadon gazdálkodhat.
Ábel rövid idő alatt berendezkedik, a sajátjából eladott fa ellenében könyveket kér, ami a
fizikai igénybevétel utáni felfrissülést, s egyben művelődést jelent számára. Nagyon hiányzik
neki otthona, ráadásul a tél is korán beköszönt.
A Hargitán különféle embertípusokat ismerhet meg, jót és rosszat egyaránt. Egy csaló miatt
életveszélyes helyzetbe is kerül. A csaló neve Fuszulán. Teherautóval szállítja el a több
szekérnyi fát, s mikor fizetésre kerülne a sor, csak egy papírdarabot mutat fel Ábelnek, amivel
igazolja, hogy ő a pénzt már előre kifizette a banknál. Még szerencse, hogy a bankigazgató
éppen akkor jön Ábelhez, sikerül megkötözniük a csalót, s az igazgató magával viszi.
Másnap azonban megjelenik az egyik bank pénztárosa és egy csendőr. Ábellel tudatják,
hogy az igazgató és Fuszulán autóbalesetet szenvedtek. Az igazgató súlyos sebeket ejtett
magán, meg kellet operálni, s Fuszulánnak nyoma veszett. Ábel remegni kezd a hír hallatán.
A bank pénztárosa a terepfelmérést követően elmegy, de a csendőr marad, hiszen
bármikor felbukkanhat a csaló, hogy bosszút álljon, amiért Ábel segédkezett az elfogásában.
A csendőr szinte minden elemózsiát képes felfalni Ábel elől, aki ezt nem nézi jó szemmel.
Egyik alkalommal a csendőrnek már valami jó kis pecsenyére fáj a foga, ezért elmegy
vadászni, s egy dögevő sassal tér haza. A sas húsának undorító bűze van, de a csendőr
utasítására Ábelnek is ennie kell belőle. Ábel beteg lesz, s napokig csak fekszik a kunyhóban,
míg csendőr társa el-eltűnik hosszabb időkre és eközben leöli, majd megeszi Ábel háziállatait.
Ábel gyanít valamit, s kiderül, hogy a csaló és a csendőr összejátszanak. A történet végén
mind a ketten önkéntesen feladják magukat a rendőrségen. Ábel édesapja szomorú hírt közöl
Ábellel: szeretett édesanyja betegeskedése után meghalt.

A mű végén olvashatjuk, hogy Ábel végül felmond, visszamondja az erdőpásztori állását és

úgy dönt, Bolhával nekivág az országnak, nekiindul meghódítani a várost. Megfogadja,
hogy a szegények és elnyomottak zászlaját fogja hordozni, bármerre is jár.