EFEB

Klinikumi ismeretek
Kidolgozott tételek
Gyógymasszőr képzés

2020.

1
1. Ismertesse az emberi test felépítésének szerkezeti elveit, fő részeit, síkjait, irányait és
tengelyeit!

 1.1. Kétoldali részarányosság, szelvényezettség

 1.1.1. Az emberi test felépítésének jellemzői

 Részarányosság – szimmetria – az emberi test kétoldali részarányosságot mutat, de

sok helyen aszimmetria alakul ki a fejlődés során, különösen a mell- és hasüreg
szerveiben

 Szelvényezettség – metametria - hosszirányban egyforma szerkezetű részeket

figyelhetünk meg a bordákon, csigolyákon, gerincvelői idegeken.

1.2. Az emberi test fő részei

 FEJ - CAPUT

 NYAK - COLLUM v. CERVIX

 TÖRZS – TRUNCUS

 Mellkas – thorax

 Has – abdomen

 Medence - pelvis

 VÉGTAGOK – EXTREMITATES

 Felső végtagok

2
  Alsó végtagok

1.3. Az emberi test fő síkjai, irányai és tengelyei 

1.3.2. Az emberi testen 3 fő tengelyt vonhatunk

1. Függőleges tengely: a test hossztengelye

2. Nyílirányú tengely: elölről hátra
3. Haránt tengely: jobbról balra

   

   

   

   

 1.3.3. Az emberi test fő

síkjai

1. Nyílirányú
(sagittalis) sík:
függőlegesen elölről
hátra halad. A
középvonalban
haladó sagittalis sík

3
 a középsík (median sík), amely a testet felezi. Vele párhuzamosan igen sok sík
található (medialis, lateralis).
2. Homlokirányú (frontalis) sík: a homlokkal párhuzamosan haladó függőleges sík.
3. Vízszintes (horizontalis) sík: a látóhatárral párhuzamos sík.

1.3.4. Fő irányok:

Jobboldal                             dexter (d.)

Baloldal                               sinister (s.)
Elülső                                   anterior
Hátsó                                    posterior
Hasi                                      ventralis
Háti                                      dorsalis
Középvonalhoz közelebbi   medialis
Középvonaltól távolabbi     lateralis
Felső                                    superior
Alsó                                     inferior
Feji                                       cranialis
Farki                                    caudalis
Haránt irányú                       transversalis
Hosszirányú                         longitudinalis
Belső                                    internus
Külső                                   externus
Felületi                                superficialis
Mély                                    profundus
Törzshöz közelebb eső        proximalis
Törzstől távolabb eső          distalis
Tenyéri oldal                       volaris v. palmaris
Kézháti oldal                       dorsalis
Talpi oldal                           plantaris
Lábháti oldal                       dorsalis
Alkar singcsont felőli oldala ulnaris
Alkar orsócsont felőli oldala radialis
Lábszár sípcsonti oldala      tibialis
Lábszár szárkapocs felőli oldala       fibularis
 

 2. Ismertesse a központi idegrendszer felépítését és működését! Ismertesse az agyi

keringészavarok felosztását kóreredet és kórlefolyás szerint!

 2.1. A koponyaagy, vagy agyvelő részei

4
 

2.1.1. Agyvelő (encephalon)

A koponya üregében helyezkedik el. Súlya kb. 1200-1500 gramm. Felszíne egyenetlen, rajta
tekervények, barázdák figyelhetők meg. Az agyvelőben a szürkeállomány kívül, a
fehérállomány belül helyezkedik el.

Agyvelő részei:

 Agytörzs - J
o Nyúltvelő - G
o Híd - F
o Középagy - E
 Köztiagy
o Talamusz - B
o Hipotalamusz - C

5
  Kisagy - H
 Nagyagy – A
 Kérges test- D

 2.1.2. Agytörzs (truncus cerebri)

A gerincvelő közvetlen folytatása, fokozatosan vastagodó agyrészek alkotják. Működésében a

gerincvelő fölé rendelt. Ide tartozik a nyúltvelő, híd és a középagy. Itt helyezkedik el az
agytörzsi hálózatos állomány. Ez egy jól szervezett neuronalis hálózat, életfontosságú
reflexközpontok helyezkednek el benne (légzés, szívműködés), de koordináló szerepet is ellát
a magasabb és alacsonyabb agyrészek között. Fontos szerepet játszik az agykéreg aktivációs
szintjének meghatározásában, az ébrenlét, tudat fenntartásában. A felszálló érző és a leszálló
mozgató pályák is itt haladnak át.

 2.1.3. Nyúltvelő:

Fordított csonka kúp alakú agyrész, melynek alsó határát a piramispálya kereszteződése jelzi.
Reflexközpontok találhatók itt, melyek a légzés, keringés, emésztés, nyelés, hányás, köhögés,
nyálelválasztás szabályozásáért felelősek.

 2.1.4. Híd:

Gesztenye alakú és nagyságú páratlan agyrész. Légzési és keringési központ, ami a nyúltvelői
központokat felülszabályozza, azok működését összehangolja. Pl.: nyelés és beszéd egyszerre

 2.1.5. Középagy:

Tudat alatti reflexek központja pl. pupilla-reflex, rágási-reflex, testtartási reflexek.

 2.1.6. Köztiagy (diencephalon):

 Thalamus: (felső rész) Az érzékszervektől érkező pályák itt kapcsolódnak át (kivéve a

szaglópályát) az agykéreg felé. De nem csak továbbítja az információt, hanem
szelekciót, szintézist is végez. Előzetes feldolgozást végez, vagyis átengedi, felerősíti
az információkat. Tehát a legfontosabb kéreg alatti érzőközpont.
 Hipotalamusz (alsó rész): A vegetatív működések központja. Hűtő, fűtő, éhség,
jóllakottság, vízforgalom szabályozásának központjai vannak itt. Hormonokat termel
(oxitocin, vazopresszin). A dühközpont is itt található.

2.1.7. Kisagy (cerebellum):

Az agytörzs mögött, a nagyagyféltekék occipitalis lebenye

alatt található. Két féltekéből áll, a felületén tekervények
figyelhetők meg. Kap információt a nagyagy érző-, és
mozgatóterületeiről, az agytörzstől és a gerincvelőtől is. A

6
legfontosabb mozgáskoordinációs központ. Feladata a célvezérelt mozgások irányítása, az
elindult mozgás pontosítása, az egyensúly megtartása.

 2.1.8. Nagyagy (cerebrum):

Legnagyobb, legfejlettebb agyterület. Felszíne barázdált, tekervényes. Két féltekéből áll,

ezeket a kérgestest kapcsolja össze. Lebenyekre osztható a koponyacsontoknak megfelelően:

       Homloklebeny

 Fali lebeny
 Halánték lebeny
 Nyakszirti lebeny

 A két félteke között a kérgestestig nyúló mély barázda, a hosszanti hasadék található, és a
kisagytól is egy hasadék választja el. Mindkét hasadékba a kemény agyburoknak egy-egy
nyúlványa nyomul bele (nagyagysarló, kisagysátor). A nagyagyat kívülről a nagyagykéreg
köpenyszerűen beborítja. Kb. 2-4 mm vastag szürkeállomány alkotja. Az agykérgen
gyűrődések láthatók, amik tekervényeket, és barázdákat hoznak létre. A fali lebeny
középrészén található a központi barázda, az érző
és mozgató kéreg határa.

Szürkeállomány: Idegsejtek sejttestjei alkotják

(agykéreg). Jellemző idegsejtjei a piramis sejtek.
Működési egységei a sejtoszlopok. Az oszlopok
kb. 0,3 mm hengerek, amikben kb. 5000 -10000
neuron van.

Fehérállomány: Idegsejtek idegrostjai alkotják

(pályák). Ezek lehetnek felszálló érzőpályák,
leszálló mozgatópályák, egy féltekén belüli
részeket összekötő pályák és a két félteke
szimmetrikus pontjait összekötő pályák. A
fehérállományban is találhatók idegsejt
csoportok, ezeket magoknak nevezzük.

A bazális ganglionokat vagy törzsdúcokat (nuclei

basales) az agyféltekék mélyén található
szürkeállomány alkotja. A bazális ganglionok
szerepe az izomtónus szabályozásában, a
mozgások beindításában és a mozgások
programozásában van.

A limbikus rendszer körülöleli a kérgestestet valamint az agyféltekék és az agytörzs

kapcsolódási területét. Itt találhatóak a szaglás magasabb rendű központjai, azonban funkciója
ennél jóval sokrétűbb: a limbikus rendszer felel a közérzetért, a jó vagy rossz hangulatért, az

7
indulati reakciókért (fájdalom, düh, félelem, vidámság, agresszivitás). Fontos szerepe van
továbbá az emléknyomok rögzülésében is.

2.2. Az agyvelő vérellátása

Az agyvelőt 4 nagy artéria látja el:

- két a.carotis interna:
ágai:
1.     cerebri anterior
2.     cerebri media
 
- két a.vertebralis
ágai:
1.     a.basillaris
2.     két a.cerebri posterior

8
 

 Az agyalap közepén gyűrűt alkotnak (circulus arteriosus Willisii). Ez lehetővé teszi, hogy a
vér, akár a belső feji artériákon, akár a gerinc menti artériákon keresztül érkezik az agyalapi
artériás gyűrűhöz, eljuthat az agy bármelyik részéhez mindkét féltekében.

Az agyvelő vénái:

Az agy nagy vénái a kemény agyhártya (dura mater) vénás sinusaiba ömlenek.

2.3. Agykamrák

Agy belsejében található négy üreg.

Egymással kapcsolatban vannak,
kamrarendszert alkotnak.

       Oldalkamrák (I., II.) -

nagyagyféltekében
       III. agykamra - köztiagyban
       IV. agykamra - nyúltagy, híd, kisagy
között

Bennük agyvíz található. A III-IV kamra között

agyvízvezeték csatorna található, a IV. agykamra
ürege a gerincvelő központi csatornájában
folytatódik.

2.4. A gerincvelő szürkeállományának

szerkezete

 2.4.9. Gerincvelő (medulla spinalis)

Kisujjnyi vastagságú, szürkés-sárga színű, henger alakú szerv. A gerinccsatornában

helyezkedik el a nyúltvelő folytatásaként distalisan, az öreglyuktól a második lumbalis
csigolyáig tart. Alul kúp alakban végződik, legvége felrostozódik (cauda equina). Agyhártyák
burkolják. 

A gerincvelő metszeti képe:

9
 

  A szürkeállomány belül helyezkedik el, pillangó alakban. A szürkeállományon

megkülönböztetünk hátsó (érző), oldalsó (vegetatív) és elülső (mozgató) szarvat. A neuronok
sejttestjei vannak itt. A fehérállomány kívül helyezkedik el, axonokból áll, pályákat alkot. A
felszálló pályák hátul és oldalt, a leszálló pályák: elöl, és oldalt helyezkednek el.

Képek:

-        

   

2.5. A
központi

idegrendszer burkai

 Az agyvelő és gerincvelő felszínét borító háromrétegű speciális hártyarendszer.

1. Kemény agyhártya: Erős lemez, amely a koponyacsont belső felszínével összenőtt. A

féltekék közé benyúlik, a nagyagy és a kisagy között sarlószerű lemezt képez.
Ráhúzódik a gerincvelőre, itt durazsák a neve.
2. Pókhálóhártya: középső burok, amely az egész központi idegrendszer felszínét
beborítja.

10
 3. Lágy agyburok: szorosan rátapad az agyvelőre és a gerincvelőre, követi a
kiemelkedéseket, mélyedéseket.

A lágy agyhártyák közötti rést agyvíz tölti ki.

Az agyhártyák között 3 résszerű üreg alakul ki:

1.     Cavum epidurale: a dura mater és a koponyacsontok között egyes helyeken, illetve a

gerincnél a durazsák és a csigolyák között

2.     Cavum subdurale: a kemény agyhártya és a pókhálóhártya közötti rés

3.     Cavum subarahnoideale: a lágy agyhártya két rétege között (pillérszerű kötőszövetes

kötegek találhatók benne) – agyvíz tölti ki

   

2.6. Az agyvíz

 Az agy–gerincvelői folyadék, liquor

cerebrospinalis

Az agyvelőkamrákat és a
subarachnoidealis üreget kitöltő
folyadék (liquor cerebrospinalis) az
agyvelőkamrák plexus

11
 chorioideusaiban termelődik, filtráció és a hámsejtek aktív működése révén. Összetétele a vér
savójáéhoz hasonló.

A folyadék előbb a harmadik, majd a negyedik agyvelőkamrába áramlik, ahol azok ér-fonatai
által termelt folyadékkal együtt az agy-, majd gerincvelő subarachnoidealis üregébe jut el. A
folyadék egyfelől kitölti az agyvelő üregrendszerét, másfelől a subarachnoidealis üreget, s
ezáltal az agyvelőt és gerincvelőt védi a mechanikai hatásoktól. Részt vesz a koponyán belüli
normál nyomás fenntartásában, állandó hőmérséklet biztosításában, anyagcseretermékek
elszállításában, és táplálja az idegszövetet.

2.7. A gerincvelő pályarendszerei

 A gerincvelő pályarendszere a fehérállományban

található.

Két nagy csoportja van: Érző és mozgató

pályarendszerek:

1.     Afferens pályák a receptorok által felvett érző

ingerületeket viszik az agyvelőbe (kisagyba,
thalamusba, agykéreg érzőközpontjába)

2.     Efferens pályák: agykéregből motoros impulzusok

érkeznek a gerincvelő elülső szarvának mozgató
sejtjeihez. Két nagy rendszer tartozik ide:

a.      Piramis pálya rendszer

b.     Extrapiramidális pálya rendszer

12
 

3. Mutassa be az emberi test szerveződését: sejtek, alapszövetek, szervek,

szervrendszerek!

13
 3.1. A sejtek felépítése, életműködései

 3.1.1. SEJT – Cellula

A sejtek az élő szervezet legkisebb alaki és működési egységei. Tevékenységük az

életműködések alapja. A sejtek alapállománya a protoplazma (a sejtmag és a citoplazma
együttes állománya), amely rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek lehetővé
teszik, hogy a sejt a környezetétől elhatárolódva képes legyen az életjelenségek önálló
lebonyolítására, önmaga fenntartására, és reprodukálására. Ezekhez a folyamatokhoz
különféle vezérlő, programozó, szabályozó, végrehajtó és energiát szolgáltató rendszerek is
szükségesek. Ezek működése eredményezi, hogy a sejt egy önszabályozó, valamilyen
sejtmunka végzésére képes, a környezetével folyamatos anyag-, és energiacserét lebonyolító
nyílt rendszer lehet. Így a sejtek a környezetükbe integrálódva magasabb szintű szerveződési
formákat képesek kialakítani.

A szervezetben kb. 100 billió sejt található.

A sejtek alakja a környezettől, és működésüktől függ. Lehetnek: gömb, köb, henger, lapos,
orsó, nyúlványos, csillag alakú sejtek.

 Sejtek nagysága:

Átlagosan 10-30 mikron közötti

Legkisebb: 4 mikron – egyes idegsejtek
Legnagyobb:
            600-700 mikron - simaizomsejt
            200 mikron – petesejt

 Sejtek felépítése:

 Sejthártya
 Sejtplazma
 Sejtmag
 Sejtszervecskék: (mitokondrium, ER, riboszóma, Golgi-készülék, lizoszóma,
sejtközpont)

 3.1.2. Sejthártya:

14
A sejtplazmát körülvevő féligáteresztő hártya (kettős foszfolipid réteg), amely a sejtet a
körülötte lévő tértől elválasztja. Alkotásában lipidek, fehérjék, és szénhidrátok vesznek részt.
A foszfatidmolekulák fejeit kalciumionok kapcsolják össze. A membrán fehérjéi lehetnek
transzport-, marker- (jelölő) vagy receptorfehérjék.

Feladat: elhatárolás, illetve anyagok átengedése

A membránok által határolt terekből történő anyagszállítást a membránon keresztül

transzportfolyamatoknak nevezzük.

 Passzív transzport: az ozmotikus gradiensnek megfelelően a kisebb molekulák

akadálytalanul közlekednek a sejthártyán
 Aktív transzport: olyan energiaigényes anyagáramlási mód, amely a koncentráció
gradienstől függetlenül megy végbe (nagyobb molekulák).

 3.1.3. Sejtplazma (citoplazma)

Kocsonyás anyag a sejt belsejében, amelynek 90 %-a víz. Benne sejtszervecskék találhatók.
Itt mennek végbe a biokémiai reakciók, amelyek a sejt életműködéseihez, és a sejtmunkához
szükségesek.

 3.1.4. Sejtmag:

A sejt életműködésének központja. Sejt közepén helyezkedik el. Irányítja a sejtben lezajlódó
folyamatokat. Tárolja a sejt osztódásához szükséges információkat. Tartalmazza az örökítő
anyagot (DNS). A sejtmagban a DNS rendezetten, fehérjékre csavarodva helyezkedik el, ez az
úgynevezett kromatin állomány. Osztódáskor fonalas formát vesz fel (kromoszóma).
Kromoszómák száma 46. A nemi sejteknek csak 23 kromoszómájuk van.
Megtermékenyítéskor áll helyre az eredeti kromoszóma szám. Az öröklődésben van fontos
szerepük és a géneket tartalmazzák. A gének a DNS molekula azon szakaszai, amelyek egy
tulajdonság kialakításáért felelősek. Egy-egy tulajdonság átörökítésére mind az apai, mind az
anyai eredetű gamétában (petesejt, hímivarsejt) található egy-egy gén. A megtermékenyített
petesejt (zigóta) tulajdonságának kifejlődéséért tehát egy génpár a felelős. Az olyan zigótát,
amelyben a génpárok tagjai azonos hatásúak, homozigótának nevezzük. Pl.: mindkét szülőtől
a barna szemszín kialakításáért felelős géneket örököljük. Ha pedig a génpár hatása ellentétes,
akkor a zigótát heterozigótának nevezzük. Pl.: az egyik szülőtől a kék, a másiktól pedig a
barna szemszínt kialakító gént örököljük. Ebben az esetben a tulajdonság kialakításáért az
erősebb = dominánsabb gén a felelős. A gyengébb gént recesszív génnek nevezzük. A
domináns génből elég egy a tulajdonság megjelenéséhez, míg a recesszív génből kettő
szükséges. Nemi kromoszómák: női XX, férfi: XY kromoszóma. Nemi kromoszómákon
olyan gének is öröklődnek, amelyek a nemiséggel nincsenek kapcsolatban (vörös-zöld
színtévesztés, vérzékenység)

 3.1.5. Sejtszervecskék (sejtorganellumok):

Elkülönített térrészletek (kompartmentek) amelyekben más-más kémiai reakció zajlik.

3.1.6. Sejtközpont:

15
A sejtmag közelében elhelyezkedő hengeres testecske.

Szerepe: osztódásban, és a sejt mozgásaiban

 3.1.7. Mitokondriumok:

Sejt energiatermelő szervei. Fontos

enzimeket tartalmaznak, amelyek
elsősorban a sejtanyagcsere oxidációs
folyamataiban vesznek részt.
(szénhidrátok, zsírok oxidációja)
Sejtlégzés itt megy végbe

ER = endoplazmatikus retikulum:

Típusai:

 Szemcsés felszínű ER
 Sima felszínű ER

 Feladata a lipidek, fehérjék

előállítása.

 3.1.8. Riboszómák:

A szemcsés felszínű ER felületét a riboszómák teszik szemcsézetté. A riboszómák a

fehérjeszintézis helyei.

Golgi - készülék (apparátus):

Részt vesz a sejt szekréciós, váladéktermelő tevékenységében, melynek során káros

anyagcseretermékek jutnak ki a sejtből.

16
3.1.9. Lizoszóma:

Hólyagszerű képződmény. Feladatuk a sejten belüli emésztés. Szerves anyagokat bontó

enzimeket tartalmaznak.

 A sejt életjelenségei:

1. Sejtanyagcsere: A sejt a felvett anyagokat: felépíti, lebontja. Az anyagcsere a felépítő

és lebontó tevékenységek együttese. A sejt a felépítő folyamatokban energiát használ
fel, a lebontó folyamatok során energiát szabadít fel.
2. Sejtmozgás: A sejtmozgásnak 2 formája van:
a. Helyváltoztató mozgás - az egész sejt mozog. (amőboid mozgás:
fehérvérsejteknél, ostoros mozgás: ondósejt)
b. Helyzetváltoztató mozgás - a sejt helyben marad, csak a felületén található
csillók mozognak (csillós mozgás: pl.: légcső nyálkahártyáján – idegen
anyagok eltávolítása)
3. Ingerlékenység: Környezetből a sejtre ható ingerre bekövetkező válaszreakció. Az
inger által kiváltott hatást ingerületnek nevezzük. A sejtek a különféle ingerekre
mindig csak 1 választ adnak, a specializációnak megfelelően (pl.: összehúzódás,
váladéktermelés).
4. Sejtnövekedés: Táplálkozás során gyarapodik a sejt. Citoplazma mennyisége nő. A
növekedés addig tart, amíg a felület és a térfogat arány optimális. Ha ezen túlnőne:
elpusztul, vagy szaporodik.
5. Sejtosztódás: A sejtek osztódással szaporodnak. A kettéosztódásnak 2 formája van:

a. Mitózis – számtartó sejtosztódás – testi sejtekre jellemző

b. Meiózis – számfelező sejtosztódás (a kromoszómák száma feleződik) –
ivarsejteknél

3.2. Szövetek

 Az azonos eredetű, egyforma szerkezetű és működésű sejtek csoportosulása hozza létre a
szöveteket. A szövetek általában sejtekből, és a sejtek közötti állományból állnak (kivéve
hám). 

17
Az emberi szervezetet négy alapszövet építi fel:

1. Hámszövet
2. Kötő- és támasztószövet
3. Izomszövet
4. Idegszövet

 3.2.10. HÁMSZÖVET

A test külső és belső felszínét borítja, valamint önálló szerveket is alkot.

A hámszövet jellemzői:

 szorosan illeszkedő sejtek alkotják

 nincs sejtközötti állomány
 ereket nem tartalmaz
 jó regenerációs képesség

Hámszövet csoportosítása:

Sejt alakja szerint:

 laphám
 köbhám
 hengerhám

  Rétegei száma szerint:

 Egyrétegű: pl: egyrétegű laphám: pl.:

hajszálerek fala, egyrétegű köbhám: pl.:
mirigyek kivezető csöve, egyrétegű
hengerhám: pl.: bélbolyhok

 Többrétegű: pl.: többrétegű el nem

szarusodó laphám pl.: nyálkahártya,
többrétegű elszarusodó laphám pl.: bőr

Hámszövet fajtái működés szerint:

1. fedőhám
2. pigmenthám

18
 3. mirigyhám
4. érzékhám

 1. A fedőhámok a testfelszíneket borítják. Feladatuk a mélyebben fekvő szövetek védelme,

mechanikai, kémiai stb. behatásokkal szemben.

2. Pigmenthám: egyes szervek hámsejtjjeiben sötétbarna festékszemcsék rakódnak le, és

védelmet nyújtanak az erős fényhatással szemben.

3. Mirigyhám: A váladékot termelő hámsejtek tömörülve külön szerveket – mirigyeket-

hoznak létre. A mirigyek által termelt váladék lehet a szervezet számára hasznos, szükséges,
vagy káros, amitől a szervezet így szabadul meg. Megkülönböztetünk külső, és belső
elválasztású mirigyeket.

 Belső elválasztású mirigyek (endokrin): hormonokat termelnek. Váladékukat

testfolyadékba ürítik = vér.
 Külső elválasztású mirigyek (exocrin): külső vagy belső testfelszínre ürítik a
váladékukat (testfelszínre: verejtékmirigy, faggyúmirigy, tejmirigy, belső szervbe:
nyál, gyomor, máj)

 4. Érzékhám: Az érzékszervekben fordulnak elő.  Szoros kapcsolatban állnak az idegsejtek

végződéseivel. Ingerek felvételére alkalmasak.

 3.2.11. KÖTŐ- és TÁMASZTÓSZÖVETEK

A kötő és támasztószövet képezi testünk leggyakrabban található szövetféleségét. Részt vesz

minden egyes szerv felépítésében.

Kötő és támasztószövet fajtái:

1. Kötőszövet
2. Zsírszövet
3. Porcszövet
4. Csontszövet

 KÖTŐSZÖVET:

Sok sejtközötti állomány jellemzi, ami főként rostokból áll. Képes víz, só és zsír tárolására.
Víztartalma változó, nagy vízveszteségben szinte kiszárad, máskor képes sok víz megkötésére
(oedema).

Kötőszövet fajtái:

 Lazarostos kötőszövet: Minden szerv felépítésében részt vesz. Összekötő, térkitöltő

szerepe van. Gazdag ér-, és ideghálózat jellemzi. Sejtközötti állományában találhatók
a rostok (kollagén, elasztikus, rácsrost).
 Tömöttrostos kötőszövet: Inakat, szalagokat, ízületi tokokat alkotják. Kollagén rostból
épül fel, rendkívül nagy a szakítószilárdsága.

 ZSÍRSZÖVET:

19
A szervezetben mindenhol megtalálható, sőt egyes helyeken kötőszöveti rostokkal lebenyezett
zsírszerveket alkot. A szervezetben kétféle zsírszövetet különböztetünk meg:
1. stabil zsírszövet: mechanikai feladatot lát el, mely éhezéskor sem tűnik el (tenyéren,
talpon).
2. depo zsír, vagy labilis zsírszövet: tápanyagraktár, mely a kötőszövetben rakódik le,
éhezéskor eltűnik.
 Feladata: párna, raktár, hőszigetelés, mechanikai támasz, térkitöltés

 PORCSZÖVET:

Rugalmas szövet, ereket nem tartalmaz.

Diffúzió, és ozmózis útján táplálkozik.
Sejtből, és sejtközötti állományból épül
fel. A nagyfokú nyomási szilárdságot a
sejtközötti állomány adja. A porcsejtek
csoportosan helyezkednek el a
sejtközötti állományban. Könnyen
elfajulnak, degenerálódnak.
Háromféle porcszövetet különböztetünk
meg:
1. Üvegporc vagy hyalinporc:
ízületekben
2. Elasztikus rostos porc:
fülkagylóban
3. Kollagén rostos porc: csigolyák között

 CSONTSZÖVET:

 Az emberi test egyik legkeményebb szöjvete (a fogzománc a

legkeményebb). Sejtből és sejtközötti állományból épül fel. A
csontszövetben háromféle sejt található:

1. Csontsejtek vagy osteocyták: (szilvamag alak +

nyúlványok) csont kérgi részében, egy központi
csatorna körül koncentrikus körökben helyezkednek el
2. Csontképző sejtek vagy osteoblastok: csont
növekedésének a helyén, átépítődésnek megfelelően
helyezkednek el
3. Csontbontó sejtek vagy osteoclastojk: csontok üregi
részében, csontfelszívódás helyén találhatóak. A
felesleges, vagy elpusztult csontszövetet eltakarítják.

 Sejtközötti állomány jellemzői:

1. Szerves állomány (kollagén rostok – rugalmasság)

2. Szervetlen állomány (ásványi sók – keménység)

20
 A csont élő szövet, állandóan változik. Csontfaló sejtek bontják, csontképző sejtek építik

 3.2.12. IZOMSZÖVET

Összehúzódásra (contractio) és elernyedésre képes szövet.

Fajtái:

1. Simaizom
2. Harántcsíkolt izom
3. Szívizom

 1. Simaizom: Elnyúlt, orsó alakú sejtek alkotják. A sejtmag sejt közepén található, pálcika
alakú. Akarattól függetlenül működik, lassan húzódik össze, da tartós összehúzódásra képes -
lassan fárad. A zsigerek – belső szervek - falában található. Pl.: nyelőcső, belek.

2. Harántcsíkolt izom: egy-egy rost igen sok magot tartalmaz, amik a sejthártya alatt
helyezkednek el. Az izomrostokon fénymikroszkóppal is jól látható, haránt irányú világos és
sötét csíkok figyelhetők meg. Ez az izomszövetben található két fehérje az actin és a miosin
elrendeződése miatt van. A harántcsíkolt izomszövet a csontvázizmokat építi fel.
Akaratunktól függően működik, gyors összehúzódásra, nagy erőkifejtésre képes, de hamar
elfárad.

3. Szívizom: Egységei nem rostok, hanem sejtek, melyek térhálózatot alkotnak. A sejtek Y
alakban elágazódnak, és egymásban folytatódnak. A szívizom akaratunktól függetlenül
működik, nagy erőkifejtésre képes, és nem fáradékony.

 3.2.13. IDEGSZÖVET

21
A legdifferenciáltabb szövet, amely képes ingerek felvételére, ingerület létrehozására,
vezetésére, feldolgozására és válaszinger képzésére. Az idegszövet egysége a neuron. Az
idegrendszer támasztószövete a glia sejt.

Neuron részei:

Idegsejttest – neurocyta: Alakja változatos. Sok nyúlvány jellemzi. Nem osztódik,

szaporodásra képtelen. A központi idegrendszer szürkeállományát alkotja.

Plazmanyúlvány – dendritek: a sejttest rövid

nyúlványai (sok szinapszis)

Idegnyúlvány vagy idegrost – neurit v. axon: Egy

hosszú nyúlvány. A központi idegrendszer
fehérállományát alkotja. A környéki
idegrendszerben idegekbe (nervi) rendeződik. A
neuritek túlnyomó többségét hüvely veszi körül, ezt
velőjshüvelynek, vagy myelinhüvelynek nevezzük.

Végfácska vagy idegvégződés: A neuron faágszerű

végződése. Ingerület átvitelre szolgál. A végfácskák
végződhetnek:

 másik neuronon – interneuronális szinapszis

 nem idegszövetben (izomban, bőrben – receptorok)

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 3.3. Szervek, szervrendszerek

22
 Az emberi test szervekből, a szervek szövetekből, a szövetek sejtekből épülnek fel. A szervek
bizonyos feladatok elvégzésére szervrendszereket, készülékeket (apparatus) hoznak létre. A
szervrendszerek alkotják a szervezetet (organizmus).

SZERVRENDSZEREK:

•        Mozgás szervrendszere
o   Csontvázrendszer
o   Izomrendszer
•        Keringési szervek rendszere
•        Szabályozási szervek rendszere
o   Idegrendszer
o   Hormonrendszer
•        Zsigeri rendszerek
o   Légzés
o   Emésztés
o   Vizeletkiválasztó rendszer
o   Nemi szervek rendszere
•        Érzékszervek rendszere

23
4. Ismertesse a perifériás idegrendszer felépítését és működését! Ismertesse az alkoholos
és diabeteses polyneuropathia fő tüneteit! Ismertesse az alagút szindrómák lényegét,
foglalja össze leggyakoribb előfordulási formáit!

 4.1. Az agyidegek általános jellemzői

 Perifériás idegrendszer

 Agyidegek: 12 pár
 Gerincvelői idegek: 31 pár

 Agyidegek:

Az agyvelő alapi felszínéről 12 pár agyideg indul ki. Központjaik az agytörzsben találhatók.
Feladatuk az érzékszervek működtetése, a fej érző és mozgató működéseinek biztosítása,
paraszimpatikus beidegzés (X. agyideg). Típusai:

 Csak érző agyideg: pl.: szaglóideg, látóideg, halló és egyensúlyozó

 Csak mozgató agyideg
 Mozgató és érző agyideg
 Mozgató, érző és vegetatív agyideg: bolygóideg
 Mozgató és vegetatív agyideg: szemmozgató ideg

24
 4.2. Agyidegek

1. Szaglóideg
2. Látóideg
3. Szemmozgató ideg
4. Sodorideg
5. Háromosztatú ideg
6. Távolító ideg
7. Arcideg
8. Halló-egyensúlyozó i.
9. Nyelv-garat ideg
10. Bolygóideg
11. Járulékos ideg
12. Nyelvalatti ideg

 Néhány agyidegnek kiemelt jelentősége van, ezek a következők:

 n.trigeminus:

A háromosztatú ideg (nervus trigeminus, V. agyideg) a legnagyobb agyideg, és mind érző,

mind motoros rostokat tartalmaz. A fej legnagyobb részének érző idege, és számos izomnak,
közöttük a rágóizmoknak a mozgató ide. Három nagy érző ága van, melynek rostjai az arcbőr
meghatározott területét látják el.

n. facialis:

Több funkcióval és gazdag ágrendszerrel bíró agyideg. Mozgatóan beidegzi az arc mimikai
izomzatát, a nyelv elülső kétharmadának ízérző idege. A fültőmirigy kivételével a nagy (és
apró, elszórt) nyálmirigyek fő szekretoros idege. Az arcideg (nervus facialis, VII. agyideg)
motoros és ízérző és paraszimpatikusideg.

n. vagus:

A bolygóideg (nervus vagus) motoros és érző ideg. Motoros rész: a garatfűző izmokat és a
gége belső izmait látja el. Paraszimpatikus mag: rostok a hörgők, a szív, a nyelőcső, a
gyomor, a vékonybél, és a vastagbél haránt része (colon transversum) kb. kétharmadáig
terjedő része nem akaratlagos izmainak beidegzését látják el. A hasüregbe a rekeszen
keresztül a nyelőcső nyílásán át lép be.

25
 4.3. Ideggyökerek

 Perifériás idegrendszer

 Agyidegek: 12 pár
 Gerincvelői idegek: 31 pár

  GERINCVELŐI IDEGEK (nervi

spinales)

A gerincvelő belső szerkezete

folyamatos, rajta a szelvényezettségnek
nyoma sincsen. A ki- és belépő
gyökérszálak azonban szakaszonként egy
jobb és egy bal oldali kötegbe szedődnek
össze. Minthogy ezekből a kötegekből
alakulnak ki a gerincvelői idegek, ezért
ezeket a kötegeket a gerincvelői ideg
hátsó, ill. elülső gyökereinek (radix
dorsalis  et ventralis nervi
spinalis)  nevezzük. (Ideggyökerek: a
gerincvelő szürkeállományának
szarvaiból kilépő idegek.) A foramen
intervertebralénál a két gyökér egyesül,
és ezzel létrehozza a már említett gerincvelői ideget (nervus spinalis).

Ganglion spinale vagy vertebrale: csigolyaközti vagy gerincvelői dúc: a hátsó gyökéren a
csigolyaközti lyukban egy orsószerű megvastagodás (dúcsejtek).

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

26
 4.4. Idegfonatok és legfontosabb ágaik

 A gerincvelői idegek egyes szakaszokon fonatokat hoznak

létre:

-        Nyaki fonat (plexus cervicalis): C1-C4

(nyakizmok, rekeszizom)
-        Karfonat (plexus brachialis): C5-C8 +T1 (felső
végtag beidegzése)
-        Ágyéki fonat (plexus lumbalis): T12 + L1-L4
(comb közelítő és feszítő izmai)
-        Keresztcsonti fonat (plexus sacralis): L5 +S1-S5
(test legnagyobb idege: ülőideg - nervus
ischiadicus)

 A fonatok legfontosabb idegei:

 Plexus cervicalis:
o n. phrenicus: a C4-ből származó ideg, a
rekeszizom mozgató idege.
 Plexus brachialais:
o n. medianus
o n. radialis
o n. ulnaris
 Plexus lumbalis:
o n.femoralis (comb elülső részén fut)
 Plexus sacralis:
o n. ischiadicus (comb hátsó részén fut)

27
 4.5. A gerincvelői szelvény fogalma, a szelvények száma és jelölése

 A gerincvelőből oldalirányba kilépő idegek alapján a gerincvelő szakaszokra

bontható (szelvények). Mivel a gerincvelői idegek a csigolya közökből lépnek
ki a gerinccsatornából, ezért nem a csigolyák, hanem a csigolyaközök jelzik a
szegmentumokat.

 Nyaki (cervicalis) szakasz: 8 szegmentum

 Mellkasi (thoracalis) szakasz: 12 szegmentum

 Ágyéki (lumbalis) szakasz: 5 szegmentum

 Keresztcsonti (sacralis) szakasz: 5 szegmentum

 Farkcsonti (coccygealis) szakasz: 1 szegmentum

 A gerincvelői idegek számozása a canalis vertebralisból való kilépésük

alapján történik (cranio-caudalis sorrend):

 C1-7 idegek a megfelelő csigolya fölött lépnek ki.

 C8-as a hetes nyaki és az egyes háti csigolya között lép ki.

 A többi ideg a megfelelő csigolya alatt lép ki.

 

 4.6. A bőrszelvény

 Bőrszelvény vagy dermatóma

(head zóna):
Egy gerincvelői szelvényhez
tartozó, érzőrostok által
ellátott bőrterület. A
bőrszelvények részben fedik
egymást.
A törzsön övszerűen
helyezkednek el.
A dermatóma képezi az
anatómiai, és funkcionális
alapját a reflexzóna
masszázsnak, amikor az adott
dermatómában végezzük a

28
masszázst, és hatást érünk el azokon a belső szerveken, amelyek ugyanabból a gerincvelői
idegből kapják a beidegzésüket.

4.7. Szimmetrikus polyneuropathiák lényege, okai, tüneteik és panaszok

 Polyneuropathia:

A Polyneuropathia olyan betegség, amely több perifériás ideget is érint, vagy perifériás
idegek betegsége, amely a distalis rostokat érinti a legsúlyosabban és általában szimmetrikus.
Elsősorban cukorbetegeknél alakul ki, továbbá bizonyos autoimmun betegségekben (például
reumatoid arthritis), bizonyos vitaminhiányos állapotokban (pl. B1), továbbá az alkohol és
egyes gyógyszerek hatására.

A tünetek részben az érintett ideg(ek) jellegétől (érző, mozgató, vegetatív vagy pedig ezekből
összeálló kevert), részben pedig a neuropátia okától függenek.

Gyakoribb panaszok, tünetek:

1)     Kültakaró:
-        Fonákérzés a végtagok distalis részein
-        Tapintásérzés csökkenése mindkét alsó végtagon
-        Érzéscsökkenés mindkét alsó végtag területén
-        Érzéscsökkenés mindkét felső végtag területén
-        Fájdalomérzés csökkent mindkét alsó végtagon
-        Fájdalomérzés csökkenése mindkét felső végtag területén

 2)     Mozgásszervi panaszok:

-        Izomgyengeség

 3)     Idegrendszer és izomrendszer zavarai

-        Takaró érintése fájdalmas zsibbadást vált ki az alsó végtagban

-        Alsó végtagi zsibbadás mindkét oldalon (nyugalomban)
-        Alsó végtagi gyengeség kétoldalon

 4)     Általános tünetek: a hát, karok, lábak, has fájdalma, merevsége, csökkent terhelhetőség,
állóképesség, kezek és lábak zsibbadása.

 5)     Ideg-, csont- és izomrendszer: a járás és mobilitás rendellenességei, a koordináció egyéb

hiányossága, bizonytalan állás, csoszogó járás, egyensúlyproblémák, elesések,
érzéscsökkenés, érzészavar, finommozgások nehézsége, izomgyengeség, vagy bénulás,
izomrángás, támolygó járás, tremor – remegés.

Kezelése: gyógyszerek, fizioterápia.

29
 

4.8. Az alagút szindrómák lényege

 Alagút szindrómák:

Egy-egy anatómiailag preformált csontos, szalagos, izmos alagútban futó ér és főleg

idegképletek bizonyos testhelyzetben vagy állandóan nyomás alá kerülhetnek. Vezető tünet az
ideg kompresszió okozta neuralgiás fájdalom, zsibbadás, érzészavar, motoros gyengeség,
izomatrófia. Az alagút szűkítésekor a tünetek fokozódnak.
Formái:

 Felső végtag alagút syndroma

o Mellkaskimeneti syndroma: A TOS
(mellkaskimeneti szindrómák, thoracic outlet
syndrome) körébe három betegség tartozik:
scalenus szindróma, costoclaviculáris szindróma,
hyperabdukciós szindróma.
o Incisura scapulae syndroma (n. suprascapularis)
o Sulcus nervi ulnaris (exostosis)
o Flexor carpi ulnaris syndroma
o Carpal - Tunnel syndroma (n. medianus).
       Alsó végtag alagút syndroma:

o Piriformis syndroma
o Inguinalis syndroma
o Fibulafej syndroma
o Metatarsus alagút syndroma (interphalangeális
ideg)

   

   

   

   

4.9. Leggyakoribb alagút

szindrómák

30
 Felső végtag alagút syndroma

o Mellkaskimeneti syndroma: A TOS (mellkaskimeneti szindrómák, thoracic

outlet syndrome) körébe három betegség tartozik: scalenus szindróma,
costoclaviculáris szindróma, hyperabdukciós szindróma.
o Incisura scapulae syndroma (n. suprascapularis)
o Sulcus nervi ulnaris (exostosis)
o Flexor carpi ulnaris syndroma
o Carpal - Tunnel syndroma (n. medianus).
       Alsó végtag alagút syndroma:

o Piriformis syndroma
o Inguinalis syndroma
o Fibulafej syndroma
o Metatarsus alagút syndroma (interphalangeális ideg)

 4.9.1. Mellkaskimeneti syndroma

A TOS (mellkaskimeneti szindrómák,

thoracic outlet syndrome) körébe három
betegség tartozik: scalenus szindróma,
costoclaviculáris szindróma, hyperabdukciós
szindróma.

A nyaki borda olyan számfeletti borda,

amely a legalsó nyaki csigolyához
kapcsolódik. Ha a nyaki borda is kifejlődik,
szerepet játszhat a nyak képleteinek
összenyomatásában, és létrehozhatja a TOS
csoportba tartozó kórképek bármelyikét.
Egészséges emberekben ezrelékes
nagyságrendű a nyaki borda előfordulása, és
ezen esetek felében nem okoz tüneteket.

Scalenus szindóma A scalenus hasadék

szűkülete, amely a scalenus izmok
rendellenes eredése, tapadása vagy
megvastagodása következtében jöhet létre.
Ennek kialakulásában szerepet játszhat az egyoldalú megterheléssel járó munkavégzés
(festők, hegedűművészek) illetve az intenzív sportolás és a helytelen testtartás is.

31
Costoclaviculáris szindróma Lényege, hogy az idegek és az érintett erek időnként az I. borda
és a kulcscsont közé szorulnak, majd az összenyomatás hozza létre a tüneteket. Rossz
testtartás, sovány alkat, gerincferdülés vagy a csontos mellkas deformitásai miatt alakul ki.

Hyperabductiós szindróma: A nyaki ideg- és érfonat a hónaljárokban a kis mellizom ina alatt
halad át. Tartósan aszimmetrikus megterhelés (például szobafestők) esetén a rendelkezésre
álló hely szűkül, ami a kar felemelt helyzetében tüneteket vált ki.

Tünetek: A neurológiai tünetek a nyaki karfonat összenyomatása következtében alakulnak ki.

Az alkar és a kéz területén fájdalom, érzéskiesés, zsibbadásérzés jelentkezik. A kéz
kisizmainak, a tenyérpárnának a gyengesége, sorvadása következhet be.

4.9.2. Carpal - Tunnel syndroma (n. medianus):

Kéztő csontos csatornát a ligamentum carpi transversum zárja le. A szűkület oka lehet
mixoedema, túlerőltetés, trauma. Tünetei a fájdalom (thenar, mesothenar), érzészavar,
izomgyengeség a gilisztaizmokban. Kezelése fizioterápiával, (masszázs, nyújtás), műtéti
felszabadítással történhet.

 4.9.3. Piriformis syndroma:

Oka lehet a csípőízület gyulladása, degeneratív érintettsége vagy izomgyulladás. A

m.piriformis komprimálja az ülőideget (n. ishiadicus) kisugárzó fájdalmat okozva. Megoldást
a fizioterápia jelent.

32
5. Jellemezze általánosságban a mozgás szervrendszerét! Sorolja fel a csontok általános
tulajdonságait, jellemezze a csontok felépítését, szerkezetét, járulékos részeit! Nevezze
meg a csontok összeköttetéséinek formáit!

 5.1. A csontvázrendszer általános jellemzése

 Csontvázrendszer szerepe:

 A test szilárd vázát alkotja, megszabja

annak alakját és méreteit
 Passzív mozgásszerv
 Egyes szervek számára mechanikai
behatásokkal szemben védőburkot alkot
 Vérképzés, azaz a csontok üregeiben
elhelyezkedő vérképző szövettel (vörös
csontvelő) működési egységet alkot
 A vázizomzat eredési-tapadási helyéül
szolgál
 Ca - P anyagcserében részt vesz

5.1.1. Csontok általános tulajdonságai:

A csontok (os, ossis) mint vázelemek önálló

strukturális és funkcionális egységnek tekinthetők,
melyek a mechanikai igénybevételnek megfelelően
ízületekkel, szalagokkal vannak egységes
rendszerbe foglalva. Így a csontok közötti
ízületekben mozgás történhet, vagy ha a csontok
feszesen vannak egymáshoz kapcsolva, szilárd
vázat alkotnak (pl. koponya).

A csontszövet az emberi szervezetben 206

különálló, de egymáshoz különböző módon
rögzített csontot épít fel. Minden egyes csont alaki
és működési egységet képvisel, a csontváz
(sceleton) szerveit jelentik. A csontvázrendszer a
test tömegének 10 %-a.

33
5.2. A csontok alakja, szerkezete

5.2.2. Csontszövet:

A csontok két jellemző tulajdonsága a szilárdság és a

rugalmasság. Ezt a kettős tulajdonságot a sejtközötti
állomány összetétele, a csontok vegyi szerkezete
biztosítja. A csontok 40 %-a víz. A szilárd alkotórész
30-40 %-a szerves anyag, 60-70 %-a szervetlen anyag.
A szerves alkotórészt a szabályosan rendeződött
kollagén rostok képezik. Ez adja a csontok
rugalmasságát. A szervetlen rész legnagyobb
mennyiségben kalciumot, foszfátot, hydroxilapatitot,
kisebb mennyiségben magnéziumot, karbonátot, citrátot
tartalmaz. Ez adja a csontok nyomási szilárdságát. A
szerves és szervetlen alkotórészek aránya az élet
folyamán változik, így a csontok rugalmassága is.
Fiatalabb korban több a szerves anyag, így a csontok
rugalmasabbak.

 Csontok szerkezete:

       Csontkéreg - compact állomány: A csontok

felszíni csontrétegét tömör csont építi fel. A
tömör csontot hosszanti henger alakú
egységek, Havers – rendszerek alkotják. A
tengelyében kapillárisokat tartalmazó csatorna
(Havers – csatorna) húzódik, mely körül
koncentrikus elrendeződésű, 5-15 rétegből álló
sejtközötti állomány gyűrű helyezkedik el. A
csontsejtek két gyűrű között helyezkednek el,
de nyúlványaik beleterjednek a szomszédos
lemezekbe. A kollagén rostok ferde lefutásúak,
két szomszédos lemezben a rostirány egymásra
merőleges. A Havers csatornákat oldalirányú
összekötő csatornák (Volkmann – csatornák) kapcsolják egységes rendszerbe.
       Szivacsos állomány - spongiosa: A csontszövet alkotta lemezek olyan térhálózatot
alkotnak, mely a mechanikai hatásoknak ellenáll. A lemezek közötti üregek
összefüggő üregrendszert (velőüreget) alkotnak, melyben vörös, illetve sárga
csontvelő helyezkedik el.

34
5.2.3. Csontok növekedése:

A csontok növekedése a 15-18. életév körül fejeződik be. Az egyes csontok fejlődési,
növekedési üteme eltérést mutat.

       A csontok hossznövekedése: A csontok két végén növekedési porclemez található

(epiphysis porc). A növekedési porc folyamatosan pusztul, és helyét csontállomány
tölti ki. A növekedés befejeztével a növekedési porcban új porcszövet képződés
megszűnik és a helyén csontszövet képződik (növekedési porc lezáródása)
       A csontok vastagságbeli növekedése: A csonthártya felőli új csont képződésével
történik. A csontok vastagságának változása az élet folyamán végig megfigyelhető a
mechanikai igénybevételnek megfelelően.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 Csontok csoportosítása alak szerint: Megkülönböztetünk csöves, köbös, lapos, és
légtartalmú vagy szabálytalan alakú csontokat.

1. Csöves csontok: Cső alakú középső rész (diaphysis), és két szélesebb végdarab
(proximalis és distalis epiphysis) található. Vannak hosszú és rövid csöves csontok.
pl.: combcsont, ujjpercek
2. Köbös csontok: Vékony kéregállománnyal határolt szivacsos csontok. Pl.:
kéztőcsontok, csigolyák
3. Lapos csontok: Két
vékony tömör csontlemez
között szivacsos állomány
található. Pl.: lapocka,
szegycsont
4. Szabálytalan csontok:
Főleg az arckoponyában
találhatók, üregüket
rendszerint nyálkahártya
borítja.

35
 5.3. Csontok járulékos részei

1. Csonthártya (periosteum): a csontok felszínét borítja, kivételt csak az ízületi felszínek

képeznek, melyeket ízületi porc borít. A csonthártya bőségesen tartalmaz ereket,
idegeket. A csonthártyát ért ingerek (ütés, törés) gyors és nagyfokú új csontszövet
képződést indítanak meg. Feladata csont táplálása, védelme.
2.     Csontvelő (medulla ossium): a velőüregben helyezkedik el, két fajtája van:

a. Vörös csontvelő: vörösvértest termelés

b. Sárga csontvelő: zsírszövetből áll
3. Porc (cartilago, chondros): a csontok végein, az ízületi felszínen található hyalinporc.

 5.4. Csontok összeköttetéseinek formái és rövid jellemzésük

 A csontvázat felépítő csontok különböző módon kapcsolódhatnak egymáshoz:

1. Folytonosan, valamilyen szövet közbeiktatásával.

2. Ízülettel, amikor a szomszédos csontok között rés van (articulatio), megszakított
összeköttetés.

  Folytonos összeköttetések formái:

       Kötőszövetes: A csontokat szalagok, vagy némely esetben igen kevés kötőszövet
kapcsolja össze. Pl.: koponyacsontok közötti varratok.
       Porcos: A csontokat porcszövet kapcsolja össze. Pl.: csigolyák közötti
porckorongok.
       Csontos: Eredetileg különálló csontok összecsontosodásakor jön létre. Pl.:
keresztcsont, medencecsont.

 Megszakított összeköttetés – ízület (articulatio)

36
 6. Ismertesse a vegetatív idegrendszer felépítését és működését! Csoportosítsa a
szervezet reakcióit! Ismertesse a jelző reakciókat!

 6.1. A vegetatív idegrendszer legfontosabb feladatai, anatómiai jellegzetességei

 Vegetatív idegrendszer

Az idegrendszer azon része, mely a szervezet belső

egyensúlyának az állandóságát biztosítja. Akaratunktól
függetlenül működik (autonóm). A vegetatív
idegrendszer központjai a gerincvelő oldalsó szarvában, a
nyúltvelőben, a hídban, a középagyban, és a
hypothalamusban találhatók. A periférián a simaizmok és
a mirigyek működését szabályozza. Működése a
vegetatív reflexen keresztül valósul meg. Az efferens
rostok mindig átkapcsolódnak a periférián egy vegetatív
idegsejtekből álló idegdúcban (ganglion) egy második
neuronra, így megkülönböztetünk ganglion előtti, és
ganglion utáni rostot. Élettanilag két részre osztható:

-        Szimpatikus idegrendszer

-        Paraszimpatikus idegrendszer

6.2. A szimpatikus idegrendszer felépítése és hatásai

 Szimpatikus idegrendszer: A gerincvelő háti és felső

ágyéki szakaszában található dúcok (oldalsó szarvak és a gerincoszlop melletti ganglion lánc).
Átvivő anyaga a noradrenalin. Vérnyomás emelkedést, cukor felszabadítást, sejtanyagcsere
fokozást hoz létre. Mozgósítja a szervezetet (Cannon – féle vészreakció).

37
6.3. A paraszimpatikus idegrendszer felépítése és hatásai

Paraszimpatikus idegrendszer: A középagyban, nyúltvelőben, X. agyideg, keresztcsonti

gerincvelőben találhatók a központjai. Átvivő anyaga az acetilkolin. Feladata a tartalékolás,
helyreállítás, anyagveszteségek pótlása. Az energiaraktárak feltöltődésért felel. A szív
aktivitását csökkenti, az anyagcsere folyamatokat gyorsítja.

38
 

6.4. Vegetatív tónus

 A szervek működésének fenntartásához folyamatos szimpatikus és paraszimpatikus

impulzusokra van szükség. Ezt az állapotot hívjuk vegetatív tónusnak. Különböző
behatásokra hol a szimpatikus, hol a paraszimpatikus tónus fokozódik. Pl. a hasi zsigeri
szervekben szimpatikus hatásra vasokonstrikció (érszűkítés) következik be, amely a
vérátáramlást lassítja, az átáramló vér mennyisége kisebb lesz, míg a paraszimpatikus
idegrendszer éppen vasodilatációt (értágulat) okoz, ami a vérátáramlás fokozódásával jár. Az
egyensúlyi állapot azonban külső vagy belső hatásokra eltolódhat valamelyik rendszer
irányában.

6.5. A szervezet reakcióinak fajtái

A kórokok hatására megindult kórfolyamat a szervezetben válaszreakciókat vált ki. E

reakciók összessége a betegség.

6.5.1. Jelző reakciók:

-        Fájdalom: reflex útján védi a szervezetet a károsító hatásoktól

-        Láz: az agyban, a hipothalamus hőközpontja okozza, átmenetileg átállítja a
hőtermelés-hőleadás egyensúlyát

39
  6.5.2. Aktív védekező mechanizmusok:

A. A szervezet védőgátjai: természetes védőgátak

-        Bőr, nyálkahártya: Mechanikai hatások ellen: Dörzsöléssel és nyújtással szemben véd.

Eróziós hatások (kaparás, vakarás) és nyomás, ütés elleni védelem. Szorosan illeszkedő sejtek
alkotják a bőrt, jelentős a keratin ellenállósága, és az irhában található rostok és zsírszövet véd
a mechanikai hatásokkal szemben. Fényvédelem: UV sugárzás elleni védelem: A sugarak
elnyelődnek, vagy visszaverődnek a bőr felszínéről. A sugarak kb. 15%-a jut át az irhába, ott
gyulladást okozva. A melanin elnyeli a sugarakat. Napozás hatására a pigment termelés
fokozódik, a pigment sejtek működése fokozódik, a szaruréteg megvastagszik. Vegyi hatások
elleni védelem: Kialakításában részt vesz a szaruréteg, a fénylő réteg (keratin, zsírok, savak
védik meg a szervezetet), a savköpeny, a zsírtakaró. Barrier funkció: megakadályozza az
anyagok kiáramlását, és felszívódását. Biológiai hatások elleni védelem: Az egészséges bőr
száraz, rajta a kórokozók kiszáradnak. A savas kémhatású faggyú és verejtékmirigyek (a bőr
savköpenye, zsírköpenye) elpusztítják a kórokozókat. Az állandó hámlás megakadályozza a
kórokozók megtelepedését.
-        Gyomorsav
-        Enzimek
-        Hüvely baktériumflórája
-        Könny baktériumölő hatása
 

 B. Gyulladás: nem specifikus, nem kórokozóra jellemző védekező mechanizmus.

Szövetkárosodásra adott komplex sztereotip válaszreakció. A gyulladás célja a
szövetkárosodások okainak és következményeinek felszámolása. Különböző endogén és
exogén kórokok válthatják ki: Exogén kóroki tényezők: fizikai tényezők (mechanikai,
elektromos, hő, sugárzás), kémiai (savak, lúgok, mérgek), biológiai (baktériumok, vírusok,
gombák, egysejtűek, paraziták). Endogén kóroki tényezők: vérellátási zavarok (trombózis,
embólia), a szervezet saját enzimjeinek aktiválódása. A gyulladás klasszikus helyi tünetei:
-        pír (rubor)
-        duzzanat (tumor)
-        forróság (calor)
-        fájdalom (dolor)
-        korlátozott működés (functio laesa)

 Lezajlása: a szövetkárosodás és/vagy immunreakció során különböző mediátor-anyagok

szabadulnak fel, ez azt eredményezi, hogy a védekezés elemei nagyobb mennyiségben végzik
munkájukat, ezután megindul a regeneráció, illetve a reparáció. A gyulladás kémiai
mediátorai: a szövetkárosodás során számos olyan anyag szabadul fel, amelyek a gyulladás
korai, illetve késői szakaszában fejtik ki hatásukat: ezek az anyagok részben a károsodott
sejtekből szabadulnak fel, részben pedig granulocytákból és trombocytákból keletkeznek
különböző reakciók során. Hisztamin: tágítja az arteriolákat, egyes szervek simaizomzatában
összehúzódást vált ki, viszketést is okoz. Szerotonin: érpermeabilitást fokozza. Bradikinin:
értágítás, fájdalomkeltés. A gyulladás kezdeti szakaszában az arteriolák kitágulnak, vénák
nyomása viszont emelkedik, így a hajszálerekben a nyomás megemelkedik, ami víz,
elektrolitok és plazmafehérjék kilépéséhez vezet, ez a gyulladásos exsudatio.

40
 A gyulladás általános tünetei: a láz, fehérvérsejt szám emelkedés, vörösvértest süllyedés
gyorsulása, thrombocyta aggregáció (vérlemezkék összetapadása), C-reaktív protein
szintjének emelkedése (CRP), egyéb jelenségek (étvágytalanság, álmosság, fogyás).

 Gyulladások csoportosítása:

-        Heveny/akut gyulladások:
       savós, serosus gyulladás: az izzadmány átlátszó, híg, színtelen, pl.: herpes,
másodfokú égés
       fibrines gyulladás: exudatumban sok a fibrinogén, összetapadások
alakulhatnak ki, pl.: álhártya (crup) képződés a nyálkahártyán
       gennyes gyulladás: gennykeltő baktériumok, pl.: szőrtüszőgyulladás, tályog
       vérzéses gyulladás: érfalkárosodás
       éves-üszkös gyulladás: rothasztó baktériumok, teljes szöveti elhalás

-        Krónikus gyulladások: meggyógyulni nem tudó akut vagy subakut gyulladások. Eleve
krónikus gyulladás. Az akut gyulladás gyógyulását akadályozhatja a visszamaradó exudatum,
vagy idegen anyag, kedvezőtlen környezeti feltételek, a szervezet válaszreakciójának
elégtelensége. Krónikus gyulladások következményei a felszínek összetapadása, a járatok
beszűkülése (stenosis), képletek deformálódása.

-        Steril gyulladás: nincs kórokozó, a gyulladást mechanikai ártalom váltja ki (pl.: túlerőltetés)
  
C. Immunválasz: specifikus válaszreakció, minden mikroorganizmus esetén más és más.

Antigén: minden sejtre jellemző anyag a sejt felületén = sajátos molekulamintázatú felülettel
rendelkezik minden sejt.

Antitest = ellenanyag. „Y” alakúak, a két működő szárral a behatolókhoz kapcsolódnak

(kizárólag ahhoz az egy típusú mikroorganizmushoz, ami ellen készültek), elpusztítják, vagy
összekapcsolják őket, és így a falósejtek könnyen felismerik, bekebelezik azokat. A folyamat
végén egyes nyiroksejtek memóriasejtekké alakulnak át, így legközelebb felkészülten várja a
szervezet ugyanazt a behatolót = immunizálás.

 6.5.3. Megváltozott védekezési mechanizmusosk - az immunrendszer kóros működése:

-        Alulműködés – immunhiányos állapotok: veleszületett vagy szerzett forma

(mérgezés, HIV, sugárterhelés, stb.)
-        Túlműködés – fokozott érzékenység: allergia
-        Amikor az immunrendszer a szervezet saját, működésében nem megváltozott sejtjei
ellen indít immunválaszt, autoimmun betegség jön létre.

  

6.5.4. Szöveti elváltozások:

A szervezet különböző sejtjeiben, szöveteiben meghatározott kórfolyamatok hatására

mennyiségi és minőségi változások történhetnek. Ezek lehetnek progresszív és regresszív
jellegűek, továbbá reverzibilis és irreverzibilisek.

41
Progrsszív szöveti elváltozások:

1. Hipertrophia: szövetek tömegének növekedése, túltengése esetén egy szerv vagy

szövet sejtjei megnagyobbodnak. Adott szerv működése fokozódik. Az
endokrin/hormonális tényezőknek van fontos szerepe. Lehet élettani – izmok, kóros -
aorta-stenosis.
2. Hiperplasia: a működő sejtek száma szaporodik fel. Itt is fokozódik az adott szerv
működése. Fokozott munkavégzés, fokozott hormonhatás. Fiziológiás – terhesség,
patológiás – elhízás.
3. Regeneráció: a szövetkárosodások helyreállítását szolgáló mechanizmus.
a. Regeneráció: a károsodott szervrész eredeti sejtállománya áll helyre
b. Reparáció: kötőszövet pótolja a szövethiányt

 Regresszív szöveti elváltozások

1. Aplásia → a fejlődés elmaradása

2. Hypoplasia → csökkent fejlődés, sejtek számának csökkent mennyisége
3. Hypotrophia → csökkent fejlődés, intra- vagy extracellularis struktúrák mennyiségek
csökkent kialakulása
4. Atrophia → a már kifejlett szövetek, szervek sorvadása. Oka a sejtek tápanyag és/vagy
oxigén ellátásának csökkenése. Ez létrejöhet vérellátás beszűkülése miatt, valamint
éhezésnél, de bizonyos hormonok hiánya is előidézheti.
5. Degeneratio → szövetek elfajulása. A sejtek anyagcseréjének megváltozása
összetételük, szerkezetük és funkciójuk megváltozását eredményezheti.
a. fehérje degeneráció: a zavaros duzzadásnak nevezett elfajulás fertőző
betegségekben vagy akkut mérgezésben meghalt egyének nagy parencymás
szervein (szív, máj, vese) észlelhető.
b. zsíros degeneráció: a sejtek citoplazmájában apró zsírcseppek rakódnak le. (pl.
májnál elhízás esetén, vagy idült alkoholistáknál, de előfordul még
mérgezéseknél, szívizomsejtekben, vesetubusokban is)
c. szénhidrát-degeneráció: nyák szaporodik fel a sejtekben, mely áttetsző,
viszkózus összetett szénhidrát (pl. arteriáknál, lépben, májban, vesében.)
d. pigment degeneráció: festékanyag lerakódása. Bilirubin felszaporodása okozza
a bőr és a sclerák sárgás elszíneződését.
e. Ásványi anyagok és fémek lerakódása okozta degeneráció: a mész lerakódását
lúgos szöveti Ph idézi elő, a húgysavas sók felszaporodása a vérben köszvényt
okoz
6. necrosis → szövetek elhalása. A szervezet egy körülírt része elhal. Ha az elhalt rész
helyén szövethiány lép fel, ezt fekélynek nevezzük. Elhalást okozhatnak fizikai,
kémiai, biológiai kórokok. Ék alakú nekrózis = infarktus, üszkösödés = gangraena,
felfekvés =decubitus.

42
  

6.6. A fájdalom szerepe, formái, hatása a szervezetre

 Fájdalom: A beteg számára szinte a legfontosabb panasz. A fájdalom segítség a kezelőnek a

panasz okának feltárásához, illetve a fájdalom „elviszi” a beteget orvoshoz, és megkezdődhet
a kezelés (néhány betegség esetén nincs fájdalom, pl. tumorok, csontritkulás, és mire a beteg
megfelelő intézménybe kerül, komoly, akár életet veszélyeztető problémák alakulnak ki). A
fájdalom jellegéből lehet következtetni az azt kiváltó okra. A beteg mindig valamihez
hasonlítja a fájdalmat:

-        Szúró: egy ponton viszonylag hirtelen kialakuló, kis területű fájdalom, rendszerint
izomfájdalmat jelent
-        Tompa: mély, egy bizonyos területen jelentkezik a csontfájdalom
-        Éles: izomfájdalomra jellemző
-        Szúró, csavaró: izomfájdalomra jellemző
-        Fúró: tumorokra jellemző
-        Indítási fájdalom: „bejáródás” - ízületi kopások esetén alakul ki
-        Terhelésre fokozódó fájdalom: ízületi kopásokra jellemző
-        Gyulladásos fájdalom: állandó, szünet nélküli lüktető fájdalom
-        Zsibbadás: neurológiai eltérés, érzészavar

A fájdalom stressz: azonnali hatást gyakorol az autonóm (vegetatív) idegrendszerre, ami

megváltoztatja a belső szervek működését (szívdobogás, vérnyomás emelkedése, a pupillák
tágulása, szapora légzés, görcsös érzés a gyomor területén). Erős fájdalom hatására elsápadás,
verejtékezés, ájulás vagy az erek kitágulása, a bőr simaizmainak összehúzódása (libabőr)
léphet fel.

A hirtelen fellépő fájdalom rendszerint azonnali védekező reflexet vált ki, az ember a
fájdalomtól elrántja az érintett végtagját, a másikkal kitámaszt, hogy el ne essen. A fájdalom
megváltoztatja a viselkedésünket, félelmet, szorongást (agressziót) vált ki, emlékezünk rá, és
hatással van ránk.

 6.7. A láz fogalma, okai, szerepe, fokozatai, jellege

 Hőmérséklet:

A testhőmérsékletet hőfokban fejezzük ki (Celsius vagy Kelvin fokban). Értéke a szervezet

hőtermelése és hővesztése egyensúlyi folyamatának eredménye. A hő a szervezet anyagcsere
folyamatának mellékterméke. Normálisan 36,4 ˚C - 37,2 ˚C közötti minimális ingadozás
előfordulhat (fizikai munka, hormonhatás, napszak). A testhőmérséklet szabályozása idegi és
vasculáris kontroll alatt áll.

 A testhőmérsékletet befolyásoló tényezők:

-        kor
-        fizikai aktivitás
-        hormonhatások
-        napszaki ingadozások
-        stressz

43
 -        forró vagy hideg folyadék fogyasztása
-        dohányzás

 Hyperthermia – normálnál magasabb hőmérséklet típusai:

-        hőemelkedés – subfebrilis: 37,2˚C-38˚C
-        láz- febris:38,1˚C-39˚C
-        magas láz- pyrexia:39,1˚C-40˚C
-        igen magas láz- hyperpyrexia> 40˚C

 Okai: lázkeltő anyagok, szervezetben zajló gyulladás, fizikai behatás, vegetatív idegrendszeri

hatás (pl. izgalom), hormonális zavarok

Tünetek: kipirult, meleg bőr, szapora légzés, emelkedett pulzus, didergés (libabőr), fájdalom
(lokális és/vagy generális), fejfájás, étvágytalanság, rossz közérzet

A láz a szervezet normális védekező reakciója, melynek célja a kórokozók számára

kedvezőtlen életkörülmények teremtése. Nagysága egyéni tényezőktől és külső tényezőktől
függ. 1 ˚C testhőmérséklet emelkedés a pulzusszámot 10-zel, a légzésszámot 5-tel növeli. A
láz kezdődhet hirtelen, 1-2 óra alatt, általános hidegrázással (pl. influenza, pneumonia) és
kialakulhat lassan, napról-napra. A láz megszűnése történhet hirtelen, kritikusan és
elhúzódóan.

 Láztípusok

-        Állandó láz- febris continus: a láz tartósan 38˚C felett van, az ingadozás 1˚C alatt
van (pl. pneumonia)
-        Ingadozó láz- febris termittens: az ingadozás 1˚C-nál nagyobb, láztalanságot nem ér
el (pl. fertőző betegségek)
-        Ugráló láz- febris intermittens: az ingadozás 1˚C-nál nagyobb, lázas és láztalan
állapotok váltakoznak.
-        Visszatérő láz- febris recurrens: napokig tartó lázas és láztalan állapotok
ismétlődése.
-        Váltóláz- febris undulans: lázas és láztalan időszakok szabályosan váltják egymást
24 h túli intervallumban (pl.malária)

44
 7. Jellemezze az aktív védekező mechanizmusokat! Ismertesse a klasszikus tünetekkel
járó fertőző betegség lefolyásának szakaszait!

 7.1. Védőmechanizmusok

 Védekező mechanizmusok azok a mechanizmusok, amelyekkel a szervezetünk igyekszik

megőrizni az épségét vagy alkalmazkodik a külső, belső változásokhoz.

Lehetnek:
-        aktívak: ilyenkor a szervezet maga védekezik
-        passzívak: a szervezet felhasználja a készen kapott védőanyagokat (pl. ellenanyaggal
történő oltás)

  7.2. Természetes védőgátak

 - Bőr, nyálkahártya:

1.     Mechanikai hatások ellen: Dörzsöléssel és nyújtással szemben véd. Eróziós hatások

(kaparás, vakarás) és nyomás, ütés elleni védelem. Szorosan illeszkedő sejtek alkotják a bőrt,
jelentős a keratin ellenállósága, és az irhában található rostok és zsírszövet véd a mechanikai
hatásokkal szemben.

2.     Fényvédelem: UV sugárzás elleni védelem: A sugarak elnyelődnek, vagy visszaverődnek a

bőr felszínéről. A sugarak kb. 15%-a jut át az irhába, ott gyulladást okozva. A melanin elnyeli
a sugarakat. Napozás hatására a pigment termelés fokozódik, a pigment sejtek működése
fokozódik, a szaruréteg megvastagszik.
       UV-C: rákkeltő, gyulladáskeltő
       UV-B: pigment képző, gyulladáskeltő, rákkeltő
       UV-A: sejtképző, ellenálló képesség javító

3.     Vegyi hatások elleni védelem: Kialakításában részt vesz a szaruréteg, a fénylő réteg (keratin,
zsírok, savak védik meg a szervezetet), a savköpeny, a zsírtakaró. Barrier funkció:
megakadályozza az anyagok kiáramlását, és felszívódását.

4.     Biológiai hatások elleni védelem: Az egészséges bőr száraz, rajta a kórokozók kiszáradnak.
A savas kémhatású faggyú és verejtékmirigyek (a bőr savköpenye, zsírköpenye) elpusztítják a
kórokozókat. Az állandó hámlás megakadályozza a kórokozók megtelepedését. A fertőzések
zöme kontaktmódon terjed, azaz a kéz szerepe óriási! A minél gyakoribb szappanos, illetve
fertőtlenítő kézmosás, valamint a higiénés kézfertőtlenítés a fertőzésátvitel megelőzésének
egyik leghatásosabb, egyben legegyszerűbb módja.
 - Gyomorsav
- Enzimek
- Hüvely baktériumflórája
- Könny baktériumölő hatása
 

7.3. Immunválaszok

45
 Természetes immunitás:

- Veleszületett

- Ősibb

- Minden többsejtű élőlényben kimutatható

- alapvető szerepe van az adaptív immunválasz elindításában és irányának

meghatározásában is, vagyis annak „eldöntésében”, hogy a fajlagos immunrendszer
mely antigénekre milyen effektor mechanizmussal válaszoljon.

- Elemei: olyan molekulák ill. mechanizmusok, melyek a károsító tényezőktől

függetlenül eleve jelen vannak, a „veszélyt” észlelve azonnal aktiválódnak, és a
szervezet első vonalbeli immunvédelmét biztosítják. A patogének elszaporodásának
megakadályozásában fontos a külső ill. belső testfelszínekre (bőr, bél, tüdő)
kiválasztódó mikrobaellenes peptidek, köztük a defenzinek védő szerepe, valamint a
bőr- és a bélrendszer normál baktériumflórája.

 Adaptív immunitás (szerzett):

- Az immunválaszt az antigén indukálja

- A rendszert alkotó sejtféleségek végrehajtó funkcióik ellátására csak bizonyos idő után
válnak képessé

- Az immunválasz fajlagos

- Az immunválasz adaptív

- Az immunrendszer „emlékezik”

- (Antitest = ellenanyag. „Y” alakúak, a két működő szárral a behatolókhoz

kapcsolódnak (kizárólag ahhoz az egy típusú mikroorganizmushoz, ami ellen
készültek), elpusztítják, vagy összekapcsolják őket, és így a falósejtek könnyen
felismerik, bekebelezik azokat. A folyamat végén egyes nyiroksejtek memóriasejtekké
alakulnak át, így legközelebb felkészülten várja a szervezet ugyanazt a behatolót =
immunizálás.)

 7.4. Gyulladás

 Gyulladás: nem specifikus, nem kórokozóra jellemző védekező mechanizmus.

Szövetkárosodásra adott komplex sztereotip válaszreakció. A gyulladás célja a
szövetkárosodások okainak és következményeinek felszámolása. Különböző endogén és
exogén kórokok válthatják ki:

Exogén kóroki tényezők:

-        fizikai tényezők: mechanikai, elektromos, hő, sugárzás

-        kémiai: savak, lúgok, mérgek

46
 -        biológiai: baktériumok, vírusok, gombák, egysejtűek, paraziták

 Endogén kóroki tényezők:

-        vérellátási zavarok (trombózis, embólia)

-        a szervezet saját enzimjeinek aktiválódása

 A gyulladás klasszikus helyi tünetei, lezajlása:

-        tünetei:
1.     pír (rubor)
2.     duzzanat (tumor)
3.     forróság (calor)
4.     fájdalom (dolor)
5.     korlátozott működés (functio laesa)
-        lezajlása: a szövetkárosodás és/vagy immunreakció során különböző mediátor-
anyagok szabadulnak fel, ez azt eredményezi, hogy a védekezés elemei nagyobb
mennyiségben végzik munkájukat, ezután megindul a regeneráció, illetve a reparáció.

 A gyulladás kémiai mediátorai: a szövetkárosodás során számos olyan anyag szabadul fel,
amelyek a gyulladás korai, illetve késői szakaszában fejtik ki hatásukat: ezek az anyagok
részben a károsodott sejtekből szabadulnak fel, részben pedig granulocytákból és
trombocytákból keletkeznek különböző reakciók során.

-        Hisztamin: tágítja az arteriolákat, egyes szervek simaizomzatában összehúzódást

vált ki, viszketést is okoz.
-        Szerotonin: érpermeabilitást fokozza.
-        Bradikinin: értágítás, fájdalomkeltés.

 A gyulladás kezdeti szakaszában az arteriolák kitágulnak, vénák nyomása viszont emelkedik,

így a hajszálerekben a nyomás megemelkedik, ami víz, elektrolitok és plazmafehérjék
kilépéséhez vezet, ez a gyulladásos exsudatio.

A gyulladás általános tünetei: a láz, fehérvérsejt szám emelkedés, vörösvértest süllyedés

gyorsulása, thrombocyta aggregáció (vérlemezkék összetapadása), C-reaktív protein
szintjének emelkedése (CRP), egyéb jelenségek (étvágytalanság, álmosság, fogyás).

Gyulladások csoportosítása:

 Heveny/akut gyulladások:
o savós, serosus gyulladás: az izzadmány átlátszó, híg, színtelen, pl.: herpes,
másodfokú égés
o fibrines gyulladás: exudatumban sok a fibrinogén, összetapadások
alakulhatnak ki, pl.: álhártya (crup) képződés a nyálkahártyán
o gennyes gyulladás: gennykeltő baktériumok, pl.: szőrtüszőgyulladás, tályog
o vérzéses gyulladás: érfalkárosodás
o eves-üszkös gyulladás: rothasztó baktériumok, teljes szöveti elhalás

47
  Krónikus gyulladások: meggyógyulni nem tudó akut vagy subakut gyulladások. Eleve
krónikus gyulladás. Az akut gyulladás gyógyulását akadályozhatja a visszamaradó
exudatum, vagy idegen anyag, kedvezőtlen környezeti feltételek, a szervezet
válaszreakciójának elégtelensége. Krónikus gyulladások következményei a felszínek
összetapadása, a járatok beszűkülése (stenosis), képletek deformálódása.

Steril gyulladás: nincs kórokozó, a gyulladást mechanikai ártalom váltja ki (pl.: túlerőltetés)

7.5. A klasszikus tünetekkel járó fertőző betegségek lefolyásának szakaszai

 Ha a kórokozó a szervezet védelmi vonalát áttöri, elszaporodik, a szervezettel kölcsönhatásba

lép, és azt károsítja, betegség jön létre.

A betegség lefolyásának jellegzetességei, a betegségek lefolyását módosító tényezők:

A kórok behatolási kapuja: az a hely, amelyen át a kórokozó a szervezetbe jut. A kórok

bárhol, elsősorban a külvilággal érintkező bőrön és nyálkahártyákon hatolhat be a
szervezetbe. A behatolási hely megszabja a kialakuló kórfolyamatot. A szervezetbe behatolt
kórok kifejtheti elsődleges hatásait helyben, vagy távolabb. A kórfolyamat szervezetben
terjedése lehet folytatólagos (szomszédos sejtek, meglévő vezetékek), keringési rendszeren
(vér, nyirok), idegek mentén.

A betegségek lefolyása:

- heveny – akut

- félheveny – subakut

- idült – krónikus

A betegség szakaszai:

- lappangási idő (inkubáció)

- bevezető szakasz (prodromum)

- kifejlődési szakasz (manifesztáció)

- kimeneteli szak (gyógyulás, krónikussá válás, halál)

 A betegségek lefolyását módosító tényezők: nem, életkor, alkat, társadalmi és szociális

körülmények, lezajlott betegségek.

Rizikótényezők: A különböző rizikótényezők nagymértékben hozzájárulhatnak a betegségek

megjelenéséhez.

48
 - civilizációs ártalmak: mozgásszegény életmód, ülő életmód, stressz

- dohányzás

- alkoholfogysztás

- kábítószer használat, stb.

A betegségek kimenetele:

- Gyógyulás: teljes vagy részleges

- Krónikussá válás

- Maradandó elváltozások

- Komplikáció: újabb betegség társul

- Kiújulás (recidíva)

- Halál

 8. Jellemezze a járványfolyamat közvetlen (elsődleges) és közvetett (másodlagos)

mozgatóerőit! Ismertesse a köszvény és a rheumatoid arthritis (RA) lényegét, tüneteit!

8.1. A fertőzés forrása, terjedési módjai, a fogékony emberi szervezet

A járványfolyamat mozgatóerői

I. Közvetlen (elsődleges) mozgatóerők:

 fertőző forrás

 a fertőzés terjedésének lehetősége

 fogékony emberi szervezet

 II. Közvetett (másodlagos) mozgató erők- a fertőzés kialakulást segítik:

 természeti tényezők

 társadalmi tényezők

 8.1.1. Közvetlen (elsődleges) mozgatóerők:

A fertőzés forrása

Beteg ember

49
  Már a lappangási (inkubációs) időszakban is üríthet kórokozót!

 Lappangási idő: kórokozó szaporodása

 A beteg fertőzőképessége a legnagyobb a betegség teljes kifejlődésének időszakában

 Kórokozót hordozó ember

 Lappangási idő alatt

 Rekonvaleszcens hordozó: betegségből meggyógyult, de még kórokozót ürít

 Egészséges hordozó: kimutatható a kórokozó a szervezetből anélkül, hogy tünetet

okozna

Beteg állat

 Háziállatok

 Rágcsálók

 Szárnyasok

 Köztigazda állatok

 Kísérleti állatok

 Vérszívó ízeltlábúak

A fertőzés terjedésének lehetőségétől

 A kórokozó elhagyja a fertőzött szervezetet, és más élő szervezetbe jut.

 A kórokozók élettevékenységét a környezeti tényezők vagy elősegítik, vagy gátolják.

 A terjedést befolyásolja:

 Kórokozó ürítés tartóssága

 Ürített mennyiség

 Külvilágba jutásának módja (váladék)

 A fertőzés terjedésének módjai

-        Direkt úton: közvetlen érintkezéssel, kontaktussal

-        Indirekt úton: váladékkal, kórokozóval szennyezett tárggyal
-        Vektorok közvetítésével: kullancsok, szúnyogok

50
 -        Transzplacentárisan (intrauterin): terhes anya fertőzése átterjed a magzatra

 Fertőzési lehetőségek

 Cseppfertőzés: A kórokozó a légutakon át kerül a fertőzött szervezetből a levegőbe, és

innen belégzéssel jut el egy másik ember létgutaiba. Főleg köhögéskor, tüsszentéskor,
de beszéd alkalmával is. A cseppek tárgyakra kerülve kiszáradhatnak, és por
formájában újra fertőzhetnek
 Fertőzés víz közvetítésével: Elsősorban enterális fertőzések (tápcsatorna) alakulnak ki.
Ivóvíz szerepe kiemelt lehet, pld a vízművek hibás műszaki állapota, a szennyvíz
betörése vagy ipari, bányavíz ivóvízbe kerülése kapcsán. Jellemző, hogy ilyen
esetekben rövid időn belül sok megbetegedés alakul ki, közös ivóvízhasználat,
valamint a betegek között nem és életkor szerint nincs különbség. Fürdővizek szerepe
(természetes és mesterséges) is kiemelt lehet szennyeződések, hulladékok, emberi,
állati ürülékek, fürdőző emberek, állatok kapcsán.
 Fertőzés közvetítése élelmiszerekkel: Termelés, feldolgozás, tárolás, forgalomba
hozatal, konyhai elkészítés során fertőződnek. Leggyakrabban húsok, tojás, cukrászati
készítmények
o Ételfertőzés: élelmiszer és ital által közvetített fertőzés (kórokozók)
o Ételmérgezés: toxinok
 Fertőzés traszplacentárisan: Fertőzés útjai lehetnek: Placentán keresztül, vérárammal,
szülőutakból a burokra való átterjedéssel, szülés folyamán a szülőutakból.
Következmények lehetnek: abortusz, a magzat elhalása, a magzat teratogén ártalma
(fejlődési rendellenességek), a magzat veleszületett betegsége.

  Testváladék, mint fertőző forrás

A testváladékokat minden esetben fertőzöttnek kell tekinteni, ezért kötelező az aszepszis,

antiszepszis szabályainak betartása, egészségünk érdekében. A váladékokat mindig
elkülönítve tároljuk. A testváladékok potenciálisan fertőző anyagok, ezért személyi
védőfelszerelés viselése szükséges: kesztyű, védőköpeny, maszk, védőszemüveg.

Váladékok: széklet, vizelet, vér, hányadék, köpet(nyál), agyvíz (liquor), hasűri szervek
váladéka, mellhártyák között felszaporodó folyadék, sebváladék

Felfogó eszközök: ágytál, kacsa, pelenka, szoba- WC, köpőcsésze, kötszerek, kémcsövek, stb.

 Fogékonyság, immunitás

Contagiositási index: az ember fogékonyságát kifejező szám, valamely fertőző betegség iránt.
100 fertőzésnek kitett fogékony, tehát a fertőző betegségen át nem esett és ellene
mesterségesen nem immunizált egyén közül hány betegszik meg. Ez függ a kórokozó
tulajdonságaitól és a szervezet immunállapotától., pl. influenza.

 A fertőzés lefolyása

Függ a virulenciától, és a szervezet ellenálló képességétől. Lehetőségek:

 Nem alakul ki betegség

 Betegség (morbus): akut, krónikus; lokális, szétterjed a szervezetben
51
  Látens fertőzés (kórokozó van, tünet nincs)

 Nosocomialis infekció

Azok a fertőzések, amelyeket a beteg a kórházban (egészségügyi ellátása során) szerez. A

kórokozók specifikusak (szinte csak kórházi körülmények között fordulnak elő), a fertőzések
multikauzálisak (több tényező együttes hatására jönnek létre, melynek egyike a kórokozó).

 8.2. Természeti és társadalmi tényezők

 A járványfolyamat mozgatóerői

I. Közvetlen (elsődleges) mozgatóerők:

 fertőző forrás

 a fertőzés terjedésének lehetősége

 fogékony emberi szervezet

 II. Közvetett (másodlagos) mozgató erők- a fertőzés kialakulást segítik:

 természeti tényezők

 társadalmi tényezők

 8.2.2. Közvetett (másodlagos) mozgató erők- a fertőzés kialakulást segítik.

Az elsődleges tényezőkre az ember természeti és mesterséges környezetéből eredő számos

körülmény gyakorol hatást. Ezek önmagukban a három elsődleges tényező nélkül nem
okoznak fertőzést, de a járványfolyamat minőségi és mennyiségi változásait befolyásolhatják.

1.     Természeti tényezők

A környezet különböző ingerei, pl. az éghajlat az emberi szervezetet állandó alkalmazkodásra,

kényszeríti. Pl. mérsékelt égövi viszonyok közt télen légúti megbetegedések, nyáron enterális
fertőzések a jellemzőek.

2.     Társadalmi tényezők
-        zsúfolt lakás
-        anyagi és kulturális elmaradottság
-        köztisztaság hiánya
-        védőoltások, szűrővizsgálatok elmulasztása
-        túlzott alkoholfogyasztás
-        elhízás
-        éhezés
-        migráció
-        munkavédelem hiánya

52
 8.3. A köszvény lényege, etiológia, patológia, tünetek, terápiája, megelőzése

 Köszvény:

Purin anyagcsere zavarán alapuló,

hyperuricaemiával járó metabolikus arthropathia.
Középkorú férfiak betegsége. Az ízületben tű alakú
urátkristályok rakódnak le. Köszvényes roham
leggyakrabban az I.MTP ízületben jelentkezik. Ezek
a kristályok azért gyűlnek fel az ízületekben, mert a
vérben a húgysav szintje magasabb a szokásosnál. A
köszvény kifejlődésében az öröklésnek és a
helytelen életmódnak, így a túlzottan bőséges,
fehérjében gazdag táplálkozásnak és az
alkoholfogyasztásnak is van szerepe. A húgysav
szintje akkor lesz rendellenesen magas, ha a vesék
nem tudnak elegendő mennyiséget eltávolítani a
vizelettel. Nagy mennyiségben képződhet például az
enzimműködés egyes örökletes zavarai esetén.
Egyes vesebetegségek és gyógyszerek szintén
csökkentik a vese azon képességét, hogy eltávolítsa
a vérből a húgysavat. A köszvényes roham
többnyire váratlanul tör a betegre. Kiválthatja egy
kisebb sérülés, műtét, nagy mennyiségű alkohol
vagy fehérjében dús étel fogyasztása, fáradtság, lelki
stressz, betegség. Az akut köszvényes rohamnál
valamelyik ízületben, leggyakrabban a láb öregujján gyulladás fejlődik ki, de gyakori a boka,
a térd, a csukló és a könyök ízületeiben is. Az ízület feletti bőr duzzadttá, pirossá, fényessé és
meleggé válik, érintése is igen nagy fájdalmat okoz. A betegség előrehaladtával a kezeletlen
rohamok egyre hosszabb ideig tartanak, gyakoribbak és több ízületre is kiterjednek. Súlyos,
idült köszvény esetén gyakori az ízületek deformálódása. A folyamatosan lerakódó kristályok
károsítják az ízületet és az inakat, így a mozgás egyre korlátozottabb. A kezelés elsődleges
célja a fájdalom csökkentése és a gyulladás megfékezése. Ennek hagyományos gyógyszere a
kolchicin, szájon át vagy injekcióban adva. Mellékhatásai (gyomor-bél tünetek, hányás,
hasmenés) miatt ma gyakrabban adnak nem-szteroid gyulladáscsökkentő szereket, például,
néha pedig kortikoszteridot. A második lépés a betegség visszatértének megakadályozása,
amihez sokszor az is elegendő, ha a beteg sok folyadékot iszik, kerüli az alkoholos italokat, és
kevesebb fehérje dús ételt fogyaszt. Sok köszvényes egyben túlsúlyos is. A testsúly
csökkenésével gyakran a vér húgysavszintje is normalizálódik.

 8.4. A rheumatoid arthritis (RA) lényege, etiológiája, patológiája, klinikai, radiológiai és

laboratóriumi tünetei, kórlefolyás, terápiája

 Szisztémás, krónikus, szimmetrikus, erozív, progrediáló, deformitásokat okozó, RF pozitív

polyarthritis. A genetikailag fogékony egyénben kóros immun-mechanizmusok alakulnak ki
elsősorban az ízületekben. Leggyakrabban 35-40 év körül kezdődik. Nő: ffi = 3:1 Autoimmun
betegségnek fogadjuk el. Az immunrendszer az ízületeket bélelő lágyszövetet, és a szervezet
más részeit, például a vérerek és a tüdő kötőszövetét is megtámadja. Végül az ízületi porc, a
csont és a szalagok elpusztulnak, deformitást, instabilitást és hegesedést okoznak az ízület
belsejében. A reumatoid arthritis lehet enyhébb lefolyású, időszakos fellángolásokkal és

53
hosszú, betegség nélküli nyugalmi szakaszokkal, vagy folyamatosan, lassabban vagy
gyorsabban, romolhat. Kezdődhet hirtelen, számos ízület egyidejű gyulladásával. Gyakoribb
azonban, hogy lappangva fejlődik ki, és fokozatosan terjed rá különböző ízületekre. A
gyulladás általában szimmetrikus, a test mindkét oldalán ugyanabban az ízületben figyelhető
meg. Típusosan a kéz- és lábujjak, a kéz- és lábfej, a csukló, a könyök és a boka ízületeiben
kezdődik a gyulladás. Többnyire fájdalmasak, gyakran merevek, különösen felkelés után (a
merevség általában legalább 30 percig, gyakran még tovább is tart), vagy tartós
mozdulatlanság után. A betegek egy része, főként kora délután, fáradtnak és gyengének érzi
magát. Hőemelkedés is jelentkezhet. Sok reumatoid artritiszes beteg vérében jellegzetes
antitestek találhatók, mint például a reumafaktor, mely a betegek 70%-ában jelen van. (Ez a
faktor számos egyéb betegségben, így májgyulladásban és bizonyos fertőzésekben is
előfordul; néhány emberben a betegség bármilyen tünete nélkül is kimutatható.) Általában
minél magasabb a reumafaktor szintje a vérben, annál súlyosabb az ízületi gyulladás, és annál
rosszabbak a beteg kilátásai. Ha a gyulladás mérséklődik, a faktor szintje csökkenhet.

Diagnózis: Fizikális vizsgálat, labor, radiológia, uh, MRI, izotóp, stb. alapján történik.

RA kritériumai:

1. Reggeli ízületi merevség

2. 3 vagy több ízület gyulladása
3. Kéz ízületeinek gyulladása
4. Szimmetrikus gyulladás
5. Reumatoid csomók jelenléte
6. Reumatoid faktor jelenléte
7. Radiológiai elváltozások kialakulása

7-ből 4 kritérium megléte RA diagnózisával egyenértékű.

Radiológiai kép: Marginális eróziók (ízületi tokon belül, ahol már nincs porc –
csontfeloldódás), sávos osteoporosis (ízületek környékén), az ízületi rés csökkenése figyelhető
meg. Később a csontok összecsúszhatnak, luxatiok alakulhatnak ki (atlanto-axialis!).

Stádiumok:

 Korai Stádium: destruktív radiológiai elváltozás nincs.

 Mérsékelten súlyos stádium: enyhe porc vagy csont

deformitás, periarthricularis osteoporosis, ízületi
deformitás, atrófiás izmok láthatók.
 Súlyos stádium: kifejezett, kiterjedt deformitások
csontban, porcban, lágyrészekben.
 Végstádium: csontos ankylosis.

 Seyfried féle stádiumbeosztás kisízületekre vonatkozóan:

            I.     A beteg a kisízületi deformitást aktívan tudja

korrigálni, és képes ezt a helyzetet megtartani.

54
          II.     A deformitások passzívan korrigálhatók, és a
beteg képes aktívan megtartani a korrigált helyzetet.
        III.     A deformitások passzívan korrigálhatók, de a
beteg aktívan nem képes megtartani a korrigált
ízületi helyzetet, az ízületek visszakerülnek a
deformált helyzetbe.
        IV.     A deformitások passzívan sem korrigálhatók,
összecsontosodások alakulnak ki (ankylosis).

 Kórlefolyás:
-        Enyhe: 5 %, alig progrediáló
-        Középsúlyos
-        Kifejezetten progrediáló 10 %

 Kialakuló deformitások:

 hattyúnyak deformitás
 gomblyuk deformitás
 kéz ulnaris irányú deviatioja
 könyök- és térdízületi deformitások
 metatarsusok talp felé luxálódása
 subcutan csomók
 tendovaginitis
 izomatrophia
 osteoporosis
 kéztő alagút szindróma

 Terápia: A reumatoid arthritis ma még nem gyógyítható,

de az idejekorán megkezdett, célzott terápia alkalmazásával
az ízületek és lágyrészek pusztulása lassítható, sok esetben
megelőzhető. Kezelések:

-        Gyógyszeres kezelés: gyulladáscsökkentők,

fájdalomcsillapítók, bázisterápiás szerek, szteroid
-        Fizioterápia
-        Pszichoterápia
-        Ortopédiai műtétek

 9. Ismertesse a spondylitis ankylopoetica (SpA) lényegét! Sorolja fel az egyszerű, eszköz
nélküli fizikális diagnosztikai módszereket (fizikális vizsgálatok)! Sorolja fel a
testméretek (szomatometria) vizsgálatára szolgáló egyszerű eszközös diagnosztikai
módszereket!

 9.1. SPA lényege, előfordulási gyakorisága, klinikai és radiológiai tünetei

Spondylarthritis ankylopoetica (SPA) vagy Becterew- kór:

55
A Bechterew-kór idült, fokozatosan előrehaladó gyulladásos
ízületi betegség, amely elsősorban a csigolyák közötti, továbbá a
keresztcsont-csípőcsont ízületeket sújtja, de az esetek harmadában
előfordulhat a térd a csípő, a bordák ízületeiben, sőt az inakban és
a szalagokban is, azok csontokhoz történő tapadási helyén. A
betegség jellemzője az ízületek és a szalagok elmeszesedése,
aminek következménye a bot merev gerinc kialakulása. A felnőtt
lakosság 0,23% -át érinti, ez Magyarországon 20 ezer embert
jelent. Férfi: nő arány 5:1. A spondylitis ankylopoetica pontos oka
ismeretlen, de előfordulása családi halmozódást
mutat, kialakulásában a genetikai hajlamnak van
szerepe. Erre utal az a tény, hogy a betegek döntő
többsége egy örökletes gént, a HLA B27 antigént
hordozza, amely egészségesek között csak 7-8%-
ban fordul elő. Létrejöttében a környezeti
tényezők és a fizikai trauma szerepe vitatott,
autoimmun eredet nem bizonyítható. Reuma
faktor nem mutatható ki. A gyulladás a rostos
porcú ízületeket érinti, a gyulladás fibrózissal,
csontosodással gyógyul.

 Jellemző tünetek:

Lappangva, fokozatosan kezdődik. Sacroiliacalis régió fájdalmas, mely éjszaka felerősödik.

Coxitis alakul ki, később háti, nyaki szakasz fájdalma jelentkezik. A légzéskor fokozódó
fájdalom a costovertebralis ízületek gyulladására utal („abroncsba szorított mellkas”). Ahogy
az ízületi felszínek a gyulladás következtében pusztulnak, az ízületek elcsontosodnak.
(ankylosis). A csigolyák kezdenek teljesen összenőni, széleiken csőrszerű kinövések
keletkeznek. A betegség lefolyása hullámzó. Tünetmentes, tünetszegény és fájdalmas
szakaszok szabálytalan és kiszámíthatatlan időközökben követik egymást. Egyes esetekben,
miután a betegség kitombolta magát, alábbhagy, és a beteg állapota nem rosszabbodik tovább.
A betegség lefolyása nem egységes. Az életminőséget és életkilátásokat a betegség
súlyosbodásának gyorsasága, valamint a kialakuló szövődmények határozzák meg.

Diagnózis:

Röntgen alapján, melyen sacroileitis, syndesmophyta (paravertebralis szalagrendszer

elcsontosodása), kockacsigolya, az intervertebralis kisízületek ankylosisa (bambusznád kép)
látható.

 9.2. SPA diagnózisának ún. New Yorki kritériumai

 A SPA diagnózisában mindmáig a módosított New York-i kritériumrendszer használatos.

Ennek nagy hátránya, hogy csak a hagyományos röntgenvizsgálattal kimutatható,
előrehaladott sacroiliacalis ízületi eltérések kialakulása után állítható fel a betegség
diagnózisa. Mivel ezeknek az elváltozásoknak a kialakulása éveket vehet igénybe, és a
betegség kezdeti tünetei sokszor bizonytalanok, az első tünetek kialakulása és az SPA
diagnózisa között évek telhetnek el, ami hátráltathatja a hatásos kezelést. Annak ellenére,
hogy az SPA-betegek több mint 95%-a HLA-B27-pozitív, az esetleges pozitivitás nem jelenti

56
 feltétlenül azt, hogy az SPA kialakul. A képalkotó vizsgálatok kulcsfontosságúak az SPA
diagnózisában.

 Az SPA 1984-es módosított New York-i kritériumrendszere

-        Klinikai kritériumok:

Legalább 3 hónapja fennálló deréktáji fájdalom és merevség, mely mozgásra javul, de pihenés
nem csökkenti. Az ágyéki gerinc sagittális és frontális síkban kialakult
mozgáskorlátozottsága. A mellkas légzési kitérésének csökkenése a kornak és nemnek
megfelelő normál értékekkel összehasonlítva.

-        Radiológiai kritérium

Kétoldali, legalább 2-es stádiumú vagy féloldali, 3-as-4es stádiumú sacroilitis Az SPA
definitív diagnózisa akkor mondható ki, ha a radiológiai kritériumhoz legalább egy klinikai
kritérium társul.

 9.3. A betegség lefolyása, prognózisa, terápiája

 A (SPA) betegség lefolyása hullámzó. Tünetmentes, tünetszegény és fájdalmas szakaszok

szabálytalan és kiszámíthatatlan időközökben követik egymást. Egyes esetekben, miután a
betegség kitombolta magát, alábbhagy, és a beteg állapota nem rosszabbodik tovább. A
betegség lefolyása nem egységes. Az életminőséget és életkilátásokat a betegség
súlyosbodásának gyorsasága, valamint a kialakuló szövődmények határozzák meg.

Kezelés:

A gyulladás kezelése gyógyszeresen lehetséges, a csigolyák összecsontosodása viszont nem

gyógyítható. A kezelés elsődleges célja a fájdalom, az ízületi merevség enyhítése, valamint a
késői komplikációk megelőzése. Legfontosabb része a rendszeres gyógytorna. Időben
megkezdett kezeléssel megelőzhető a gerincoszlop görbülése, elérhető hogy a
bambusznádgerinc normális testhelyzetben rögzítse a gerincoszlopot. Az orvos az alábbi
gyógyszerek közül választ:

-        Nem szteroid gyulladáscsökkentők

-        Szteroidok
-        Bázisterápiás szerek

A Bechterew-kór ma még nem gyógyítható. Megfelelő kezeléssel a beteg életminősége

elfogadhatóvá tehető. Hatékony és időben kezdett fizikoterápiával elérhető, hogy a gerinc
ankylosisa egyenes gerinc mellett következzen be, mely önmagában is rendkívüli
jelentőséggel bír a beteg későbbi életében, munkaképességében.

 9.4. Egyszerű, eszköznélküli fizikális diagnosztikai módszerek

57
 A test vizsgálata és a normális vagy kóros anatómiai, illetve élettani viszonyok megállapítása.
Ez a legfontosabb objektív adatbázis. Célja a diagnózis felállítása.

A vizsgálatra való előkészítés során fontos a környezet előkészítése. A vizsgáló megfelelő

hőmérséklete, a hanghatások kizárása, a kellő megvilágítás. A vizsgálatra a beteget is elő kell
készíteni, amelynek része kell legyen a lelki (pszichés) felkészítés (szakszerű, pontos
felvilágosítás, magyarázat, beleegyezés kérése) és a testi (szomatikus) felkészítés. Szükség
lehet a beteg ruházatának kellő mértékű eltávolítására (csak annyi ruhát kell eltávolítani,
amennyi feltétlen szükséges), vagy a vizsgálat végzéséhez szükséges testhelyzet felvételéhez
segítséget kell nyújtani (a kellemetlen testhelyzetben csak a legrövidebb ideig szabad
fenntartani).

 A fizikális vizsgálat részei:

 megtekintés (inspekció)
o beteg erőnléti állapota,
o tápláltság,
o alkati felépítés,
o testarányok,
o bőr színe,
o műtétek, balesetek nyomai,
o vizenyők jelenléte
 tapintás (palpáció): a vizsgálathoz a kéz legyen tiszta, száraz, meleg, a köröm rövid,
ápolt, lehetőleg lakkozatlan. A vizsgálat megkezdése előtt és után kezet kell mosni
(egyes esetekben kezet is kell fertőtleníteni). Bizonyos esetekben gumikesztyű
használata is szükséges lehet. Vizsgálható pl. a bőr turgora, a csontok és ízületek
alakváltozásai, a kórosan nagyobb nyirokcsomók, a has áttapinthatósága, valamely
testrész érzékenysége, fájdalmassága.
 kopogtatás (perkusszió): A módszer alkalmas a zárt testüregekben jelenlevő levegő
kimutatására, gáztartalmú szervek határának megállapítására, légtartalmának
megítélésére (pl. tüdő, illetve hasi szervek vizsgálata).
 hallgatózás (auszkultáció): Lényege a szervek működése közben létrejött
hangjelentések észlelése (pl.: szívműködés, légzés, bélműködés hangjelenségei).
Módszerei:
o direkt módszer: közvetlenül a bőrre helyezett füllel történik
o indirekt módszer: sztetoszkóp használatával (a bőr és a fül közé helyezett
hangvezető eszköz)

9.5. Egyszerű eszközös diagnosztikai módszerek

-        Testmagasság mérése

58
 -        Testtömeg mérése
-        Testarányok megfigyelése
-        Testkörfogat mérése

 9.5.1. A testmagasság mérése és dokumentálása

Az emberi termet mértékszámául szolgáló adat, amely a fejtető és a talp (talaj) közötti
távolság hosszmértékegységben mérve. A testtömeg értékkel együtt meghatározható a
testtömeg-index, belőle számítható a testfelszín.

 A testmagasság mérés kivitelezése:

Szükséges eszköz a mérőállvány (mérőszalag), mérce tövéhez tiszta papírtörülköző. A

páciensnek el kell magyarázni a testmagasság mérésének célját, menetét, illetve az
elvégzéshez a kliens segítségét kell kérni. A lábbelit minden esetben vegye le a páciens. A
mérés menete: a mérőállvány mérőszárát a kliens testmagassága fölé kell emelni, a kliens
egyenesen áll (de nem feszes testtartásban), kihúzza magát, sarkait összeilleszti, lábai
párhuzamosan állnak, feje előre néz. A mért értéket abszolút számmal, centiméterben mérve a
jegyzetfüzetben kell rögzíteni, vagy a lázlap megfelelő rovatában bejegyezni. Mérés utáni
megköszönjük a kliens együttműködését, sz. e. segédkezünk a lábbeli felvételében, illetve az
ágyához visszakísérjük. A testmagasság mérés nem vagy nehezen mozgóbetegnél fekvő
pozícióban történik. Kemény, vízszintes felületen, hanyatt fekve, a lábak nyújtottak, a talpak
derékszöget zárnak be a vízszintes felülettel, a fejtető és a sarok távolságát
centiméterszalaggal kell megmérni. Mérővályú segítségével az újszülöttek, csecsemők
testhosszának mérése történik.

A testfelszín (testfelület): a test külső felszínének terület mértékegységben kifejezett

nagysága. A szervezet működési állapotának jellemzésére szolgál (számos élettani érték a
testfelszínnel arányos pl.: a szív által percenként a keringésbe juttatott vér mennyisége, a
légzési kapacitás stb.). A testfelszín mérése történhet:

-        képlet segítségével: (testtömeg0,425 x testmagasság0,725) x 0,007184

-        táblázat segítségével: a testtömeg és a testmagasság ismeretében

  9.5.2. A testtömeg mérése és dokumentálása

Az emberi testalkat mértékszámául szolgáló adat, amely segítségével megítélhető a tápláltság,

illetve hozzájárul egyes kezelések beállításához vagy hatásosságának megállapításához. A
testmagasság értével együtt meghatározható a testtömeg-index, felhasználásra kerül a
testfelszín számításnál, segítségével kiszűrhetők a kóros súlyváltozások.

Szükséges eszköz az állómérleg. (tizedes mérleg, hordozható elektronikus mérleg). Használat

előtt a mérleget ki kell "tárázni", a kis és nagy súlyt a nullapontra állítani, a tárázógombbal
úgy kell a mérleget beállítani, hogy a két nyelv egy vonalra essék. Az elektronikus mérlegek
minden mérés előtt automatikusan kalibrálódnak. Állásra képtelen kliens esetén alkalmazható
a székmérleg, ágymérleg, valamint csecsemőkorban a kosár- vagy tálcamérleg
(csecsemőmérleg). A páciensnek el kell magyarázni a testsúly mérésének célját és menetét, az
elvégzéshez a kliens segítségét kell kérni. A kliens rááll a mérlegre és lehetőleg mozdulatlan
marad, mérleget egyensúlyi helyzetbe kell hozni, először a nagy súlyt kell addig mozgatni,
amíg majdnem eléri kliens súlyát, ezután a kis súly mozgatásával meg kell keresni a mérleg

59
egyensúlyi állapotot 0,1 kg-os pontossággal. A mért értéket abszolút számmal, kilogrammban
mérve a jegyzetfüzetben kell rögzíteni vagy a lázlap megfelelő rovatában bejegyezni vagy
súlygörbe formájában kell megrajzolni Mérés utáni megköszönjük a kliens együttműködését,
sz. e. segédkezünk a lábbeli és a felsőruházat felvételében, illetve az ágyához visszakísérjük.
A testtömeg mérést lehetőleg mindig azonos időben, ugyanazon napszakban kell végezni
(legcélszerűbb a reggeli órákban). A testtömeg mérést el kell végezni a páciens
gyógyintézetbe való felvételkor, intézeti tartózkodás esetén általában hetente, csecsemőnél
minden táplálkozás (szoptatás) után, vizelethajtás esetén reggel és este.

 Testtömegindex (rövidítve TTI, angolul: body mass index [BMI]):

A BMI egy statisztikai mérőszám, mely a test elhízottságának fokát mutatja,a testsúlyt a
testmagassághoz viszonyítja, és ez alapján pontosabban értékelhető az elhízás mértéke. A
kilogrammban mért testtömeget osztjuk a méterben kifejezett magasság négyzetével (kg/m2).

   

   

   

Testzsírszázalék: a zsírszövet aránya a teljes testtömeghez viszonyítva, amely megmutatja

hogy a testsúly izomtömegből vagy zsírból áll. Aránya függ a genetikai hajlamtól, nemtől,
életkortól, fizikai aktivitástól, környezeti hatásoktól (pl. hőmérséklet, stressz), táplálkozástól.
Mérése speciális mérőműszer segítségével történik. Minimális (mágneses, infra v.
elektromos) sugárzás testen történő átvezetésével a szövetek ellenállását méri és a
testmagasság, testsúly, életkor és nem figyelembevételével bonyolult képletek alapján
kiszámolja a mért személy testzsírszázalékának %-ban és kg-ban megadott értékét. A bőr
alatti zsírszövet vastagságának mérésére alkalmas, hasi típusú zsírtöbblet esetén a zsír egy
része a bőr alatt tárolódik, másik része pedig a hasüregben helyezkedik el. A mért
zsírmennyiség nem jelent teljes egészében zsírfelesleget (kb. 5-10 %-a létfontosságú zsír).

9.5.3. A testkörfogat mérése és dokumentálása

Egy adott testrész kerületének meghatározása, amely segítséget nyújt betegségek

megállapításában, következtetni lehet állapotok változásra, haskörfogat esetén a test tömegére
is. A méréshez szükséges eszköz a mérőszalag, vagy testkörfogatmérő. A páciensnek el kell
magyarázni a testkörfogat mérés mérésének célját és menetét, az elvégzéshez a kliens
segítségét kell kérni a mérni kívánt testrész szabaddá tételében (sz. e. a ruházat eltávolításában
segítséget kell nyújtani). A a mérést végző személy higiénés kézfertőtlenítést végez. Mérések:

60
Has vagy derékkörfogat: a méréshez a kliens feküdjön a hátára, ki kell tapintani a hónalj
vonalban az utolsó borda alsó szélét, ugyanebben a vonalban a csípőlapát felső szélét, a két
pont közötti távolság felénél (kb. a köldök felett két ujjnyival) kell a mérést elvégezni. A
mérést kilégzés után, a hasfal elernyedt állapotában kell elvégezni, a mérőszalagot úgy kell
keresztezni, hogy az ujjunk ne kerüljön a mérőszalag alá.

-        Csípő körfogat: csípőtaréj magasságában,

-        Comb körfogat: mindkét lábon ugyanabban a magasságban combközép tájon,
-        Lábszár körfogat: a vádli legszélesebb részén, mindkét lábon, azonos magasságában,
-        Egyéb helyen pl.: gyermekeknél fejkörfogat mérése, nyak körfogatának mérése
pajzsmirigy betegségeiben.

 A mért értéket a jegyzetfüzetben rögzíteni. A testkörfogat mérés utáni megköszönjük a kliens

együttműködését, sz. e. segédkezünk a ruházat rendezésében, illetve az ágyához
visszakísérjük. A mérőszalagot előírás szerinti fertőtlenítjük, higiénés kézfertőtlenítést
végzünk. A mért értéket a beteg dokumentációjába bevezetjük.

61
 10. Ismertesse az osteoporosist és az osteomalaciát!

 10.1. Az osteoporosis lényege, jelentősége, etiológiája, patológiája

 A csontritkulás (osteoporosis) olyan betegség, ahol a csontállomány fokozódó csökkenésének

révén a csont szerkezetét alkotó gerendák elvékonyodnak, felszívódnak, vagy átszakadoznak.
Előrehaladott esetben ennek eredményeként a csont állománya meggyengül, és már kisebb
elesésre, minimális külső hatásra, vagy akár spontán (elesés nélkül is) törés következhet be.

A csont minőségi és mennyiségi változását jelenti, melynek során károsodik a csont

szerkezete.

Jelentősége:

-        Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a csontritkulás a szív- és érrendszeri,

valamint a daganatos betegségek mellett a legjelentősebb népegészségügyi probléma

-        A csontritkulás világszerte kb. 200 millió nőt és férfit érintő betegség, amely becslések
alapján a 60-70 évesek mintegy egyharmadát, míg a 80 év felettiek kétharmadát sújtja.

-        Magyarországon a becslések szerint 800 ezer-1 millió főre becsülhető a betegek száma (2/3-
uk nő, 1/3-uk férfi). Hazánkban évente mintegy 30-40 ezer csigolyatest törés, 14-15 ezer
csípőtáji törés, 25-28 ezer csuklótáji törés következik be osteoporosis következtében.

-        A nőknél a csonttömegvesztés a

menopausa táján a csontvédő női
hormonok (gesztagén és ösztrogén)
hiányában a nők egynegyedénél akár évi
3-5 százalékot is elérheti. A csont
ásványianyag tartalmának minden 10 %-
os csökkenése megduplázza a csonttörés
kockázatát az előző állapothoz képest, így
a csonttömeg mennyiségének megtartása
a törések elkerülésének fontos része.

62
 

10.2. Az osteoporosis felosztása

 Osteoporosis formái

1.     primer:
a.      Menopauza utáni oszteoporózis: A változókor (klimax) utáni csontritkulást az
ösztrogén hiánya okozza (szabályozza a nőkben a kalcium beépülését a csontba). A
tünetek általában 51 és 75 éves kor között, a havi vérzés megszűnése után alakulnak
ki, de kezdődhetnek korábban vagy később is. Bár a változókor előtt a csontvesztés
fokozatos, a menopauza után felgyorsul. A csontállomány 20%-a is elveszhet a
menopauzát követő 5-7 év során. Nem minden nőnél azonos a változókor utáni
csontritkulás kockázata. Például az alacsony testsúly két okból is növeli a
csontritkulás veszélyét:
§ A vékony nők csontjai kisebbek, mint a súlyosabbaké, még 30 éves koruk
körül, a maximális csonterősség idején is.
§ A vékony nőkben kevesebb a test zsírtartalma is, mint súlyosabbakban, így az
ösztrogén-szintjük is alacsonyabb, mert a zsírszövet az ösztrogén egyes formáit
aktiválja.

A csontritkulás szempontjából legveszélyeztetettebb nők a fehér vagy halvány-

bőrűek, valamint a soványak és/vagy törékeny alkatúak. A fekete és spanyol nőknél
ritkábban lép fel csontritkulás, mint fehér vagy ázsiai nőkben. Ennek fő oka
valószínűleg az, hogy a fekete és spanyol nők csontjai fiatalkorukban erősebbek,
ezért jobban tűrik a kor és menopauza következtében kialakuló csontvesztést, mint
más nők. További kockázati tényező az idős kor, a korai vagy műtét miatti
menopauza, a menstruációs ciklus hiánya (amenorrea) és az anorexia nervóza.

b.     Időskori csontritkulás: Oka valószínűleg a korral kapcsolatos kalcium- vagy D-

vitamin-hiány, és az, hogy felborul a csont lebomlásának és az új csont
képződésének egyensúlya. Az időskori (szenilis) megjelölés azt jelenti, hogy a
betegség csak idősekben fordul elő. Általában 70 éves kor felett jelentkezik, és
nőknél kétszer olyan gyakori, mint férfiakban. A nőknél gyakran együtt fordul elő az
időskori és a menopauza utáni csontritkulás.
c.      Idiopátiás fiatalkori csontritkulás: Ritka típusnak mondható, elnevezése arra utal,
hogy okát még nem ismerjük. Gyermekekben és fiatal felnőttekben fordul elő,
olyanoknál, akiknél a hormonok szintje és működése, valamint a vitaminok szintje
teljesen normális, és nincs nyilvánvaló oka a csontok gyengeségének.
2.     secunder: Okozhatja krónikus veseelégtelenség és bizonyos hormonzavarok (különösen
a Cushing-kór, a mellékpajzsmirigy és pajzsmirigy túlműködése, a hipogonadizmus, és a
cukorbetegség). Gyógyszerek is okozhatnak másodlagos csontritkulást, például a
kortikoszteroidok, a barbiturátok és a görcsoldók. A túlzott alkoholfogyasztás és
dohányzás ronthatja a fennálló oszteoporózist, de önmagában valószínűleg nem idézi elő.

63
 

10.3. Az osteoporosis klinikai képe, radiológiai tünetei

 Csontritkulás tünetei:

A csontritkulást “néma járványnak” is szokták nevezni, mivel nem ritkán az első tünet, ami a
beteget orvoshoz irányítja, az maga a csonttörés.

A csigolyatest törések egy része alattomosan, szinte korábbi panasz nélkül, lappangva
következik be. A beteg testmagasságának csökkenése, fokozott háti görbülete, a bordaívek és
a csípőlapátok közötti távolság csökkenése, gyakran hasba sugárzó panasz, vagy a hasfal
megereszkedése hívja fel a figyelmet a csigolyatörésre. Gyakran számolnak be a betegek arról
a problémáról, hogy nem érik fel a konyhában a felső polcon levő edényeket, esetleg ruhájuk
nem áll rajtuk úgy, mint korábban.

A test súlyvonalának áthelyeződése miatt gyakoribbá válnak az elesések, ami szintén

hozzájárul a további csonttörések kialakulásához.

A csonttörések a csigolyatestek mellett a csípőtájékon- (combnyaktörések, tomportáji

törések), a csukló és felkar környékén következnek be, így létrejöttük nagy fájdalommal és
többnyire a végtag alakváltozásával, duzzanatával jár. A csípőtáji törések gyakran a végtag
rövidülését eredményezik, miközben az kifelé fordul. Mozgatásra, de többnyire nyugalomban
is heves fájdalmat érez a paciens. A balesetek 2/3 részben otthon következnek be, ezek közül
is legtöbb esetben a lakásban. A csonttörések megelőzésében ezért kiemelt figyelmet kell
fordítani a lakás berendezéseire, minél egyszerűbb ésszerű lakás átrendezéssel a törések közel
fele megelőzhető lenne.

A csuklótörések elesést követően jönnek létre, amikor a védekezés következtében kitámaszt a

páciens és a test mintegy ráesik az alkarvégre. A csípőtáji- és felkartörések többnyire idősebb
korban következnek be, amikor a csökkenő reflexek következtében a védekezés elmarad és az
erőbehatás direkt éri a csontot.

 10.4. Az osteoporosis diagnózisa, rizikófaktorai, prevenciója, terápiája

 10.4.1. A csontritkulás diagnosztikája

A csontritkulás diagnosztikájában az elkülönítő vizsgálatoké a főszerep. Ez azt jelenti, hogy

ha csökkent csonttömeget észlelünk, az nem egyenlő az osteoporosissal, mivel a csont
fogyásának számos más oka is lehetséges.

A korszerű csontsűrűségmérő készülék adta adatok mellett hagyományos módszerekkel is

meg kell vizsgálni a beteget (Rtg, vér- és vizeletvizsgálat).

 Kockázati tényezők:

- A menstruáció korai elmaradása (47 éves kor előtt), rendszertelensége

- Családban előfordult csontritkulás, korábban anyai csípőtáji törés

64
 - Korábban előfordult osteoporosisra jellemző csonttörések (csigolya, csípőtájék,
csuklótájék, felkar- 45 éves kor után)

- Pajzsmirigy túlműködése, egyéb hormonális eltérések

- Krónikus vese- és májbetegségek

- Gyomor-bélrendszeri betegségek (felszívódási zavarok)

- Szervátültetés után

- Kóros soványság, alacsony testalkat, fehér bőr, korán őszülő haj

- Mozgásszegény életmód

- Elégtelen kalciumbevitel

- Fokozott alkohol-, kávéfogyasztás és erős dohányzás

- Szteroid gyógyszerek /tüdőasztma, ízületigyulladások, immun- és bőrbetegségek

kezelésére/ tartós szedése, epilepsia elleni gyógyszeres kezelés, véralvadás-gátlók
szedése

 Az osteoporosisos betegek vizsgálatánál kiemelten fontos a testmagasság csökkenés, a

fokozott háti görbület, a bordaív és csípőlapát közötti távolság csökkenése, eltűnése. A
csigolyatest törések következtében csökken a testmagasság, a hasfal megereszkedik, gyakran
hasi panaszok jelentkeznek. A háton bőrredő jöhet létre fenyőágszerűen. A meggörbült háti
rész ellen nyakát felemelve védekezik a beteg, gyakran csípőjét térdét is hajlítja, hogy
kompenzálja az olykor igen kifejezett háti görbületet. Eközben változik a test súlyvonala és az
egyébként is fokozott csonttörékenység mellett megnő az elesés veszélye is.

Az osteoporosis centrumokban orvosi beutaló ellenében elvégzik a csontsűrűségmérést. A

készülékek Rtg sugarat, vagy ultrahang energiáját felhasználva mérnek.

 10.4.2. A csontritkulás megelőzése:

Komplex feladat. A fiatalkori csúcs-csonttömeg kialakulását és az azt követő csontvesztés

mértékét 60-80%-ban szüleinktől örökölt génjeink és mintegy 20-40%-ban egyéb kockázati
tényezők határozzák meg. A csonttörés egy kockázati tényező kiiktatásával akár 40 %-kal is
csökkenthető. A megelőzést születésünktől egészen halálunkig kell tudatosan folytatni. Az
optimális testmozgás mellett kiemelendő a kalciumdús vegyes táplálkozás.

 Kezelés:

A kezelés elsődleges célja törésmegelőzés, a csontsűrűség növelése. Az első lépés a megfelelő

mennyiségű napi kalcium és D-vitaminfogyasztás vagy bevitel. Prevenció a legmagasabb
csúcscsonttömeg elérése, amely befolyásolható:

-        táplálkozással (tejtermékek)
-        mozgással (kocogás, torna)

65
 -        alkohol, dohányzás mellőzésével

 Secunder OP kezelése:

 a hormonhiány korai felismerése és kezelése

 elesések lehetőség szerinti kerülése

 10.5. Az osteomalatia lényege, oka

 Osteomalacia, rachitis

A veleszületett vagy gyermekkorban keletkező rachitis a csont- és a porcszövet, a felnőttkori

osteomalacia a csontszövet mineralizációjának zavara. Gyermekkorban a kóros mineralizáció
az epiphysisporc kiszélesedéséhez és a csontosodási zavar jeleként alak- és alkatváltozáshoz
(alacsony termet) vezet. Felnőttkorban a csont
mineralizációjának elmaradása az osteoid szövet, és
ezzel együtt a teljes csonttérfogat felszaporodását
okozza. A kóros, nem mineralizált csont törékeny és
könnyen torzul. Számos betegség vezethet
osteomalacia vagy rachitis kialakulásához. A
problémát a D-vitamin-rendszer zavara okozza. A
rachitis egyes formáiban jellemző a proximalis
izomgyengeség, ami járásképtelenséget okozhat.

Alapja elsősorban a D-vitamin elégtelen fogyasztása,

amelyet tovább ront a bőrben történő aktiválódás
elmaradása (napfény-hiányos életmód) és a renalis
aktiválódás elmaradása (időskor vagy vesebetegség),
míg speciális genetikus formái jóval ritkábbak. A D-
vitamin enyhébb hiánya osteomalaciát még nem okoz,
viszont nagyfokban hozzájárul az osteoporosisos
kórfolyamat romlásához. A malaciás csont statikus
terheléstől deformálódik, de törékenysége is
fokozódhat, így számolni kell csonttörésekkel.

 10.6. Az osteomalatia klinikai képe, terápiája

 Gyermekkorban a kóros mineralizáció az epiphysisporc kiszélesedéséhez és a csontosodási

zavar jeleként alak- és alkatváltozáshoz (alacsony termet) vezet. Felnőttkorban a csont
mineralizációjának elmaradása az osteoid szövet, és ezzel együtt a teljes csonttérfogat
felszaporodását okozza. A kóros, nem mineralizált csont törékeny és könnyen torzul. A
rachitis egyes formáiban jellemző a proximalis izomgyengeség, ami járásképtelenséget

66
okozhat. Korai gyermekkorban megjelennek a jellegzetes csonttorzulások: 6 hónapos korban
a homlokcsont elődomborodása, a koponya hátsó részének lapossága, majd a sternum és az
alsó bordák besüppedése, valamint a sternocostalis porcos duzzanat, a „rachitises olvasó.”
Később, kezelés nélkül a csöves csontok – jellegzetesen az alsó végtagon – elgörbülnek és
gyakran törnek. Sokszor késik a fogak megjelenése, és hypocalcaemia és/vagy örökletes
hypophosphataemia esetén a fogzománc rendellenessége, a dentin meszesedésének
elégtelensége is társul. Az osteomalacia tünetei jellegtelenek, gyakran a háttérben álló
betegség tünetei állnak előtérben. Jellegzetes tünet lehet a csontfájdalom és az
izomgyengeség. A fájdalom általában tompa, járáskor fokozódik, főleg csípőtájon jelentkezik.
Az izomgyengeség elsősorban proximalis, gyakran társul sorvadással, hypotoniával. A
gerincoszlop gyakran meggörbül, fokozódik a háti kyphosis, amely scoliosissal is
kombinálódhat, a mellkas-has torzulhat, ami légzési funkció csökkenéséhez, szövődmények
kialakulásához vezethet.

A rachitis ma már hazánkban elvétve fordul elő, mivel az újszülöttek és kisgyermekek is

egyaránt kapnak D-vitamin pótlást. Felnőttkorban a D-vitamin hiánya többszázezer embert
érint, akiknél különböző mértékben okoz elváltozásokat, szövődményeket.

 Kezelés:

D-vitamin adandó, emellett fontos a megfelelő mennyiségű kalcium bevitele (táplálkozás,

tabletta).

67
11. Definiálja az epidemiológia, a mortalitás, és a morbiditás fogalmát!

11.1. Az epidemiológia fogalma

Az epidemiológia meghatározott populáció(k)ban az egészséggel kapcsolatos állapotok,

jelenségek és az előfordulásukat befolyásoló tényezőknek az eloszlását és különböző
hatásokra bekövetkező változását azzal a céllal vizsgáló tudományterület, hogy eredményeit
felhasználja az egészségfejlesztés, a megelőzés, a gyógyítás érdekében.

11.2. A mortalitás, morbiditás fogalma

68
11.2.1. Mortalitás:

Egy adott populáció halálozási viszonyai, illetve ezek elemzése a halálozási statisztikák
alapján. A halálozási statisztikák részben a halálozási arányszámok (általános halálozás,
csecsemőhalálozás, perinatális halálozás és anyai halálozás) elemzésén, részben pedig a
származtatott mutatók (élettartam-mutatók: várható élettartam, valószínű élettartam,
normálkor, átlagos életkor, illetve többlethalálozás, elveszített potenciális évek) számításán
alapulnak.

11.2.2. Morbiditás:

A vizsgált populáció megbetegedési viszonyai, melyben a betegség fogalomköre nem szűkül

le a populációban az orvos által diagnosztizált szomatikus és mentális megbetegedésekre,
hanem beletartozhat az egyén szubjektív betegségérzete is (tünet, állapot), amely a
megszokott életvitelt gátolja.

69
  12. Jellemezze a keringési szervrendszer részeit! Mutassa be a szív felépítését és
működését és ismertesse az ischaemiás szívbetegségeket!

 12.1. A keringési rendszer két fő része, rövid jellemzése

1. Vérkeringés
2. Nyirokkeringés

 12.1.1. VÉRKERINGÉS

A keringés szervrendszerének szerepe a vér mozgatása. A vér a táplálkozás szervrendszeréből

veszi fel a tápanyagokat, a légzés szervrendszeréből a légzési gázokat, mindezt eljuttatja a
sejtekhez, és az ott felvett bomlástermékeket a kiválasztás szervrendszeréhez viszi. A keringés
ezenkívül részt vesz a hőszabályozásban, és a hormonok szállításában. Az emberi test
szöveteit és minden szervét vérerek hálózata szövi át. A szívből indulnak ki és a szívbe
visszatérve zárt kört képeznek. A vérnek e zárt pályában történő áramlása a vérkeringés.

12.1.2. NYIROKKERINGÉS

Egyirányú csatornarendszer, amely elvezeti a szövetnedvet, véd a fertőzések ellen és zsírokat

szállít a bélbolyhok felől a vérkeringésbe.

Részei

 Nyirokerek
 Nyirokszervek

Váladéka a nyirok (lympha): A szív felé

egyirányba áramló, szövetrésekben összeszedett
szövetnedvekből származó, nyiroksejteket
tartalmazó sárgás, fehéres folyadék. A
nyirokrendszer a vénákkal párhuzamosan egyre
nagyobb törzsekbe gyűjti össze a nyirkot, onnan a
véráramba juttatja. A nyirokáramlást az izmok
mozgása, a szövetek feszülése okozza, nincs saját
motorja, mint a vérkeringésnek a szív. A masszázs
a nyirokfolyást elősegíti.

Képek forrása:

-        WEBBeteg

70
12.2. A szív anatómiai felépítése

A vérkeringés központi szerve és motorja a szív, perifériás részét pedig az erek alkotják. A
szív kb. 300 gr súlyú, öklömnyi nagyságú, kúp alakú (alapi része felfelé néz), izmos falú
szerv. A mellüregnek a két tüdő által közrefogott részében helyezkedik el. Ráfekszik a
rekeszizomra. Működésével az érrendszerben állandó mozgásban tartja a vért.

Szív üregei:

A szív
üregét egy
hosszanti
sövény két
részre osztja,
jobb és bal
szívfélre.
Mindkét
szívfél
üregét
billentyűk
osztják még
két részre.
Felül a

71
pitvarok (atrium), alul a kamrák (ventriculus) helyezkednek el. A szívnek tehát négy ürege
van.

1. Pitvarok: Ide ömlenek a szívbe vezető vénák

o J. pitvarba a testből érkező nagyvérkör vénái nyílnak:

 felső üres visszér (vena cava superior)

 alsó üres visszér (vena cava inferior)
 szív saját fő visszere (sinus coronarius)

o B. pitvarba a tüdőből érkező vénák nyílnak:

 4 tüdővéna (4 vena pulmonalis)

 A vér a kamrákba kerül

2. Kamrák: Nagyobb munkát végeznek, ezért vastagabb fallal rendelkeznek.

o Bal kamra fala a legvastagabb. Belőle indul ki a test legnagyobb verőere, az
Aorta.
o Jobb kamra: innen indul ki a tüdőverőér

 Szívbillentyűk:

A vér áramlási irányát szabályozzák, a vér visszafolyását megakadályozzák. Szívbelhártya

kettőzetek. A szívben kétféle billentyű található:

1. Vitorlás billentyű (cuspidalis): Pitvarok és kamrák között helyezkednek el. Három

részből állnak: vitorlák, ínhúrok és szemölcsizmok. A vitorlák széleit az ínhúrok
rögzítik a szemölcsizmokhoz. A jobboldali vitorlás billentyű háromcsúcsú, a baloldali
pedig kétcsúcsú billentyű.
2. Zsebes billentyű (semilunaris): Nagy artériák kezdeténél és vénákban találhatók.

A szívfal szerkezete:

1. Szívburok (fénylő, savós hártya)

2. Szívizomzat
3. Szívbelhártya (vékony, kötőszövetes hártya)

Szív beidegzése:

A szív autonóm szerv, működéséhez maga termeli az ingereket, de működését az idegrendszer

befolyásolja. A vegetatív idegrendszer reflexesen szabályozza a szív működését a mindenkori
helyzetnek, igénybevételnek megfelelően.

Saját ingerképző- és vezető rendszer: Az elsődleges ingerképző központ a sinus-csomó, a jobb

pitvar falában helyezkedik el. A másodlagos ingerképző központ a pitvarkamrai csomó, ami a
pitvarkamrai szájadéknál található. A harmadlagos ingerképző központ a pitvarkamrai köteg
(HIS nyaláb), ami a pitvarkamrai csomóból indul ki, és a kamrai sövényben két ágra válik
(Tawara szár), amik rostokkal végződnek (Purkinje rostok). Normál körülmények között csak

72
a sinus csomó képezi az ingerületet, a többi csak vezeti. Először történik meg a pitvari
összehúzódás, majd ezt követi a kamrai összehúzódás.

A szív vegetatív beidegzése:

 Szimpatikus idegrendszer: pozitív tróphatások

 Paraszimpatikus idegrendszer: negatív tróphatások

 Idegi szabályozás, tróphatások:

 Chronotrop: frekvenciára kifejtett hatás

 Bathmotrop: ingerlékenységre kifejtett hatás
 Dromotrop: vezetési sebességre kifejtett hatás
 Inotrop hatás: a kontrakciós erőre kifejtett hatás

 A szív saját erei:

A szívet ellátó koszorú artériák, koszorúserek (arteria coronaria) az aorta

kezdeti szakaszából erednek. Végartériák (szívinfarktus!) A vénák egy
törzsbe gyűlnek össze, és a jobb pitvarbaba ömlenek.

12.3. A szív működése

 12.3.3. A szív akciós árama:

Az akciós potenciál terjedése:

- Szinusz csomó

- Pitvarok

- Pitvar-kamrai csomó

- Hisz-köteg

- Tawara-szárak

- Purkinje-rostok

- Kamrák izomzata

A sinuscsomóból kiinduló és rövid idő alatt az egész szívizomzaton végig terjedő elektromos
feszültségváltozás nemcsak magán a szíven, hanem attól távolabb, a testfelszín különböző
pontjain is mérhető. Ennek az az oka, hogy testünk nagy részét víz alkotja, így a testnedvek
elektromos szempontból jó vezetők. A testfelszín két különböző pontjára helyezett elektródok
között mért potenciálváltozás a szívizomrostok akciós potenciáljainak eredője. Ha két

73
testfelszíni elektródot alkalmas berendezéshez csatlakoztatunk és a potenciálváltozásokat
egyenletes sebességgel mozgó papíron regisztráljuk, jellegzetes görbét kapunk, amelyet
elektrokardiogramnak (EKG) nevezünk.

EKG – elektrokardiográf:

Feljegyzi az egyes szívverések sorrendjét, időtartamát és erősségét. Görbét rajzol a regisztráló

papírra. PQRST hullámok.

 
 
 
   

12.3.4. Szívciklus:

A vért állandó mozgásban tartja a szív. Összehúzódáskor (systole) a vért kipréseli magából.
Pitvari összehúzódáskor a vér a kamrákba jut, kamrai összehúzódáskor a vér az aortába és a
tüdőartériába jut. Elernyedéskor (diastole) a szív a vért befogadja. A jobb pitvarba a test nagy
vénái felől érkező vér, a bal pitvarba a tüdővénák felől érkező vér kerül. Amikor a pitvarok
összehúzódnak, a kamrák elernyedt állapotban vannak. Amikor a kamrák összehúzódnak, a
pitvarok elernyedt állapotban vannak. Percenként átlag 72-szer ritmusosan összehúzódik és
elernyed a szív. Ez a pulzus értéke. A vérnyomás az artériás rendszerben keletkező, az erek
falán mérhető nyomás. Normál értéke 120/80 Hgmm. 120 a systolés érték, 80 a diastolés érték
(összehúzódáskor nagyobb nyomás mérhető az erek falán, mint elernyedéskor). Magas
vérnyomás a tartósan 140/90 Hgmm fölötti vérnyomás érték.

Verőtérfogat: A kamrák minden összehúzódáskor 60-70 ml vért préselnek ki magukból.

Perctérfogat: A percenként kilökött vér mennyiségét jelenti. Értéke a verőtérfogat és a pulzus

szorzatával számolható ki. Ez átlagosan kb. 4-6 liter vért jelent percenkét, ami a szíven
keresztül áramlik.

Szívhangok:

74
 1. szívhang: az atrioventricularis (valvula bicuspidalis et tricuspidalis) - vitorlás
billentyűk záródása következtében jön létre. Ez az „első hang" tompább, mélyebb
színezetű, zeneibb hangzású és kissé hosszabb ideig hallható, mint a második
szívhang. Közelítőleg a „bú" szócska hangzásához hasonlítható.
2. szívhang: a semilunaris billentyűk becsapódásakor keletkezik. Ez a „második hang"
magasabb hangszínezetű és az elsőnél rövidebb ideig tart. Jellegét a hirtelen kimondott
„tup" szócska közelíti meg.

A szív vegetatív beidegzése:

 Szimpatikus idegrendszer: pozitív tróphatások

 Paraszimpatikus idegrendszer: negatív tróphatások

 Idegi szabályozás, tróphatások:

 Chronotrop: frekvenciára kifejtett hatás

 Bathmotrop: ingerlékenységre kifejtett hatás
 Dromotrop: vezetési sebességre kifejtett hatás
 Inotrop hatás: a kontrakciós erőre kifejtett hatás

 12.3.5. A szívizom oxigén és energiaszükséglete:

Egy nyugalomban lévő, fekvő testhelyzetben pihenő férfi szíve a teljes O2 – fogyasztás 12% -
át fogyasztja el. A szívizom energiafogyasztása nyugalomban a teljes test 20% - a. A
szívizomban gyakorlatilag tökéletes aerob égés folyik, éppen ezért a szívizomban nem
keletkezik tejsav, sőt a harántcsíkolt izmok működésekor felszabaduló és a vérárammal a
szívizomsejtekhez is eljutó tejsavat képes a szívizom elégetni. Emiatt a szív nem fárad el, és
nem jöhet létre benne izomláz.

75
 

12.4. Az ischaemiás szívbetegség (ISZB) lényege, jelentősége, formái, jellemző tünetei,

szövődmények

12.4.6. Ischaemiás szívbetegségek (ISZB):

 Az arteria coronariák betegsége, elváltozása miatt a szívizom vérellátása és oxigén

ellátása rossz. A szívizom elégtelen vérkeringése miatt kialakult oxigén hiány miatt
aránytalanság lép fel az oxigén igényben és ellátásban. Átmeneti oxigén hiány az
angina pectoris, tartós oxigén hiány az akut miocardialis infarktus (AMI).
 ISZB rizikófaktorai:
o   Helyi tényezők: éroszlás, megtörés
o   Genetikai tényezők
o   Dohányzás
o   Elhízás – magas vérzsír szint
o   Életmód - testmozgás hiánya
o   Személyiség - stressz
o   Hipertónia
o   Nem
o   Fő kockázati tényező az érelmeszesedés

76
 12.4.7. Érelmeszesedés (atherosclerosis):

Idővel a verőerek elveszítik rugalmasságukat, érbelhártyájuk megvastagodik, és merevvé

válik. Az érbelhártya alatt először kásaszerű anyagot tartalmazó, később kalcium lerakódása
miatt megkeményedő plakkok akadályozzák a szervek vérellátását. Túlzott cholesterin, telített
zsírsavak bevitele esetén alakul ki. A folyamat már fiatal korban is elkezdődhet. Az erek
falában atheromás plakk lerakódik, fibrosusan átalakul, benne mész rakódik le, kialakul a
meszes plakk. A plakkok felszakadnak, vagy bevéreznek, felszínük kidomborodik, és
thrombus képződhet belőlük. Részleges vagy teljes elzáródás okoznak az erekben.

A vérben a zsírok természetesen nem oldódnak. Ezért szállításukhoz olyan

fehérjemolekulákra (apolipoproteinek) van szükség, melyek egyik vége vízoldékony, a másik
pedig zsíroldékony. A zsíroldékony molekulavégek burokba zárják a zsírokat, a vízoldékony
végek, melyek a szállító gömb (lipoprotein komplex) felszínén helyezkednek el, így tartják
vizes oldatban a zsírokat. A lipoprotein gömbök más anyagokat, főként antioxidánsokat (A-,
C-, E-vitamin, szelén, glutation, glutation reduktáz és lipoportein lipáz enzimek, stb.) is
szállítanak. A fizikokémiai tulajdonságaik alapján elkülönítünk nagyon alacsony sűrűségű
(VLDL =very low density lipoprotein), alacsony sűrűségű (LDL = low density lipoprotein) és
magas sűrűségű (HDL = high density lipoprotein) zsír-fehérje komplexeket (lipoproteineket).
A HDL-t a máj termeli. Feladata, hogy a vérben szabadon keringő zsírokat megkösse és a
májba transzportálja. A HDL-koleszterin magas szintje tehát védő hatású érelmeszesedéssel
szemben. A VLDL zsírjaiból a lipoprotein lipáz zsírsavakat hasít le, amelyek a vérbe jutnak,
majd az anyagcserében energiává hasznosulnak. A LDL-koleszterin a májsejtek LDL-
receptorain keresztül a májsejtekbe jut, ahol részben újra hasznosul, részben kiválasztódik az
epével. Az atherosclerosis képződésének alapja, hogy az LDL-koleszterin nem tud
hasznosulni a májban. Az érelmeszesedés bárhol előfordulhat a szervezetben, ennek
megfelelően különböző tüneteket produkál. A szívet ellátó artériák szűkülete ISZB-t okoz.

 12.4.8. Angina Pectoris:

 Mellkasi, karba, hátba, vállba, lapockába kisugárzó fájdalom. A fájdalom 15 percen

belül megszűnik (spontán, nyugalomra vagy nitrátra). EKG elváltozás a roham után
megszűnik. Enzimemelkedéssel nem jár. Általános gyengeség, vegetatív tünetek
(verejtékezés) kísérik. Kialakulhat nyugalomban, terhelésre, étkezés után…
 Formái:
o Stabil angina: rövid ideig tart, körülírt, azonos terhelésre, azonos erősséggel,
azonos számban jelentkező reverzibilis ischaemia. Formái:
-        effort angina: fizikai terhelés miatt
-        provokált angina: hideg levegő, pszichés izgalom miatt alakul ki

o Instabil angina: nyugalomban, terheléstől függetlenül, vagy csak minimális

terhelésre jelentkezik, mindig más időben
o Variáns (Printz-metal) angina: hajnali órákban, hirtelen jelentkezik
 Terápia:
o A kezelés célja a tünetek enyhítése, az anginás panaszok gyakoriságának
csökkentése, az anginamentes időszak növelése (életminőség javítása). Ezen
túl a prognózis javítása, vagyis az élet meghosszabbítása és major coronaria
események (AMI) előfordulásának megelőzése, csökkentése.
o antianginás és antiischaemiás kezelés
o rizikófaktor kezelés

77
 o invazív katéter terápia és sebészi revascularizáció
o társbetegségek kezelése (diabetes, hypertonia, stb.)
 Kezelési protokoll:
o Antianginás és Aspirin kezelés
o Bétablokkoló és „Blood pressure”
o Cigarettázás és koleszterinszint csökkentés
o Diéta és diabetes
o Edukáció és exercise (fizikai tréning)

 12.4.9. Akut Myocardialis infarktus (AMI):

 A szívizom ék alakú elhalása.

 Ok: coronaria thromboticus elzáródás, tartós coronaria spazmus
 Tünetei: terheléstől függetlenül jelentkező 30 percen túli mellkasi fájdalom, ami
kisugárzik a vállba, felkarba, nyakra, lapockába. Verejtékezés, hányinger, hányás,
halálfélelem kíséri. Nitrátra nem szűnik a fájdalom.
 A korai diagnosis életet és myocardiumot ment! Azonnali orvosi segítségre van
szükség:
o Háziorvosi feladatok: Infarktus gyanúja esetén mentőt hív, a beteget
stabilizálja (aspirin, nitrát, nyugtató, fájdalomcsillapító, béta blokkoló, oxigén)
o Mentő feladatai: Az életfunkciók korrekciója (légzés, keringés). Az állapot
stabilizálása, a diagnózis felállítása - EKG, tüneteket enyhítő kezelés,
szövődmények és állapotrosszabbodás megakadályozása (defibrillació,
reanimáció), szállítás.
o Kórházi feladatok: Pontos diagnózis felállítása. Azonnali vérrögoldás,
rehabilitáció.
 Szövődmények: ritmuszavar, szívelégtelenség, tüdő oedema, kamrai aneurysma, stb
 Terápia: A szívinfarktus kezelésének lényege az érintett szívizomterület vérellátásának
a helyreállítása a lehető legrövidebb időn belül (reperfúzió). Ennek lehetőségei a
következők:
o Gyógyszeres vérrögoldás: A szervezetben keletkező vérrögök maguktól
feloldódnak napok – hetek alatt. Infarktus esetén ezt nem lehet megvárni,
emiatt olyan anyagot juttatnak a szervezetbe, amely a vérröghöz kötődve
aktiválja a szervezet saját vérrögoldó rendszerét, amely rövid időn belül a
vérrögöt feloldva a véráramlást megindítja. Régebben ez volt az egyedüli
megoldás a gyors reperfúzió elérésére. Amennyiben nem érhető el időben
szívkatéteres laboratórium, úgy ez még ma is elfogadott. Előnye, hogy a
legtöbb kórházban rendelkezésre áll. Hátránya, hogy az esetek 10-50%-ban
sikertelen. A sikeresség függ az infarktus idejétől és az alkalmazott vérrögoldó
szertől. Emellett ez csak a vérrögöt oldja le, a vérrögképződés kiindulásáért
felelős érsérülést (érelmeszesedéses plakkot) nem oldja meg.
o Szívkatéteres kezelés: Jelenleg a legjobb eredményeket ezzel a módszerrel
lehet elérni. Lényege, hogy a combartérián (vagy egyéb nagy verőéren)
keresztül speciális katétert vezetnek a koszorúér eredésébe, majd ezen
keresztül nagyon finom eszközökkel az elzáródást mechanikusan megnyitják,
ezt követően egy "belső érprotézis", ún. stent behelyezésével a szűkült eret is
kitágítják, s az érfal sérülését stabilizálják. A módszer összefoglaló neve a
primer coronaria intervenció (PCI).

78
o A fentieken kívül igen fontos a tünetek kezelése, valamint a szívinfarktus
szövődményeinek (például szívritmuszavarok) kezelése.

79
13. Jellemezze a vérkeringés perifériás részét! Ismertesse a vérzéstípusokat! Magyarázza
el a perifériás keringési elégtelenség lényegét!

 13.1. A vérerek fajtái

1. ARTÉRIÁK (ütőerek): A szívből a test felé szállítják az oxigénben dús vért. Faluk
rugalmas, rajtuk pulzus tapintható.

2. VÉNÁK (vsszerek): A szív felé szállítják a széndioxidban dús vért. Faluk vékonyabb,
bennük zsebes billentyűk vannak.

3. KAPILLÁRISOK (hajszálerek): Falukon keresztül történik az anyagcsere.

Mikroszkopikusak. A nem működő szervekben a kapillárisok nagy része zárva van.

80
  Anasztomózisok: Egyes erek között létrejött összeköttetések. Irányítják a kapillárisok
„nyitott-zárt” állapotát.

   
   
   
   
   
   
   
   
 
 
 
 
 
 
 
 

13.2. Vérkörök fajtái, fontosabb erei

 13.2.1. Vérkeringés:

A vért állandó mozgásban tartja a szív. Két vérkört különböztetünk meg:

1. Nagyvérkör - test vérköre

2. Kisvérkör - tüdő vérköre

 Vérkeringés

81
Az egész testet ellátja friss vérrel. A bal kamrából indul az aortával, majd egyre kisebb
artériákra oszlik szét, a kapillárisok szintjén megtörténik az anyagcsere, és egyre nagyobb
vénákba összeszedődve visszaérkezik a jobb pitvarba. Az aorta először felfelé indul a szívből,
majd ívben fordul lefelé = aortaív (innen erednek a fejet és a felső végtagokat ellátó erek),
majd a leszálló aorta a IV-V. ágyékcsigolya előtt két ágra oszlik, a két alsó végtagnak
megfelelően.

Nagyvérkör vénái:

-        Felületi vénás rendszer: közvetlen a bőr alatt futó vénák

-        Mélyvénás rendszer: artériák mellett futó vénák

 A nagyvérkör vénái összeszedődnek, és a jobb pitvarba ömlenek:

-        Felső üres visszér (fej, mellkas, felső végtagok)
-        Alsó üres visszér (has, medence, alsó végtagok)

  

 A test oxigénben szegény vérét viszi a tüdőbe. A tüdőben megtörténik a gázcsere, és az

oxigénben dús vér a bal pitvarba kerül.

 13.2.2. A szervezet főbb artériái és vénái:

Artériák:

Aorta: A bal kamrából ered, kezdeti szakasza a felszálló főverőér (aorta ascendens) jobb felé
halad felfelé, majd balra fordul, ez a része a főverőér íve (arcus aortae), ami a bal főhörgőt
megkerülve a gerincoszlop bal oldalára kerül, innen kezdve leszálló főverőérnek (aorta
descendens) nevezik. A leszálló aorta mellkasi szakasza végigfut a hátulsó gátorüregen, majd
átlépve a rekesz ágyéki szárai között a gerinc elülső felszínén halad a IV-V. ágyéki csigolya
magasságáig, ahol a két közös csípőverőérre (a. iliaca communis) oszlik.

 Az aorta ágai

A felszálló aorta (aorta ascendens) kezdeti szakaszából ered a szívet ellátó jobb és bal
koszorúér. Az aorta ív (arcus aortae) első ága a jobb oldali karhoz menő kulcscsont alatti
verőér (a. subclavia dextra) és a jobb oldali közös fejverőér vagy fő nyaki ütőér (arteria
carotis communis dextra) közös eredő ága, a truncus brachiocephalicus. Ezt követi a 2. ág, a
baloldali közös fejverőér (a. carotis communis sinistra), majd a 3. ág, a baloldali kulcscsont
alatti verőér (a. subclavia sinistra). Az a. subclavia mindkét oldalon ágakat ad a nyak és a
vállöv izmaihoz és a pajzsmirigyhez. A mellkas belső felszínén végigfutó ága részt vesz a
bordaközi izmok, az emlő, a mellhártya, a szívburok és a rekeszizom vérellátásában, végága a
szegycsont mögött áthalad a rekeszizmon és belép az egyenes hasizomba. A nyakcsigolyák
harántnyúlványai közötti csatornában haladó ága a csigolyaverőér (a. vertebralis) a gerincvelő
nyaki szakaszát ellátja, az öreglyukon belép a koponya üregébe, majd a kétoldali ér egyesül az
agyalapon futó verőérben (a. basilaris). Ebből származnak az agytörzset, a kisagy nagy részét
és a belső fület ellátó erek is.

Az a. subclavia folytatása a hónalji-verőér (a. axillaris). Ez az ér is ágakat ad a vállövhöz,

ellátja továbbá a mellkas oldalsó falát és a felső végtag artériájában (a.brachialis) folytatódik.

82
Az a. brachialis a könyökárokban eloszlik az orsócsonti verőérre (a. radialis) és a singcsonti
verőérre (a.ulnaris). Az a. radialis a csukló magasságában alkalmas pulzus tapintásra. Az
a.radialis és a.ulnaris a tenyérben két artériás ívben találkozik, melyekből indulnak az ujjakat
ellátó artériák.

A közös fejverőér vagy fő nyaki ütőér (a. carotis communis) pulzálása a nyakon jól
tapintható. A pajzsporc felső szélénél két ágra, a belső és külső fejverőérre oszlik.

A belső fejverőér (a.carotis interna) az agy vérellátásának nagy részét biztosítja. Innen
származik a szemgolyót ellátó ér is.

A külső fejverőér (a. carotis externa) ágat ad a pajzsmirigyhez és a gégéhez. Ellátja a nyelvet,
a szájüreg, az orrüreg és szemüreg egyes képleteit, a garatot, a nagy nyálmirigyeket, a fej
izmait és bőrét, ágat ad a nyakszirt tájékához, a dobüreghez és a kemény agyhártyához.

A leszálló aorta (aorta descendens) a mellkasi szakasza (aorta thoracica) 10 pár ágat ad a
bordaközökbe a bordaközi izmok ellátására. A bordaközi erek (aa. intercostales) ágai
hozzájárulnak a mély hátizmok, a mellkas és a hát bőrének vérellátásához, ágakat adnak a
gerincvelőhöz is, zsigeri ágaik a hörgőket követve táplálják a hörgőket és a tüdő szöveteit. A
leszálló aortából ágak erednek a nyelőcső, a rekeszizom, a szívburok és a gátor hátsó részének
ellátására is.

A hasi szakaszon (aorta abdominalis) páros és páratlan ágakat különböztetünk meg. A páros
ágak egy része a rekesz alsó felszínét és a hátsó hasfalat látja el. A többi páros ág és
valamennyi páratlan ág a hasi szervek ellátására szolgál.

Párosak: a mellékvese középső verőere (a. suprarenalis media), a veseverőér (a. renalis),
hereverőér (a. testicularis) férfiben, ill. a petefészek verőere (a. ovarica) nőben.

Páratlanok: a páratlan hasi zsigereket ellátó értörzs (truncus coeliacus), felső bélfodri verőér
(a. mesenterica superior), alsó bélfodri verőér (a mesenterica inferior).

A közös csípőverőér (a. iliaca communis) a hasi aorta kettéágazásával jön létre az 5.
ágyékcsigolya előtt, lefelé kifelé haladva a külső és belső csípőverőérre oszlik. A belső
csípőverőér (a. iliaca interna) a kismedencébe fordulva zsigeri és fali ágakat ad. A külső
csípőverőér (a. iliaca externa) egyenes folytatása a közös csípőverőérnek. Ellátja a csípőlapát
belső felszínét, az elülső hasfalat, symphysist és részben a külső nemi szervek bőrét. A
lágyékszalag alatt átbújva a lágyékhajlatban, majd a combon folytatódik, mint comb artéria
(a. femoralis). Az a. femoralis ellátja a combon lévő összes képletet, izmokat is beleértve,
részt vesz a térdízület vérellátásában, elölről hátrafelé halad a térdhajlatba, ahol a térdalji
verőér (a.poplitea) a folytatása. Ennek főbb ágai az elülső sípcsonti verőér (a.tibialis anterior)
a lábszár elülső izomrekeszében halad tovább a lábfejre, a hátsó sípcsonti verőér (a.tibialis
posterior) a lábszár mély hajlító izmai között fut le a talpra és a szárkapcsi verőér (a.peronea),
mely a szárkapcsi izmok között fut. Az elülső sípcsonti verőér a két boka között halad a
lábfejre, ahol a pulzus tapintásra is alkalmas lábfeji verőérbe (a. dorsalis pedis) folytatódik.

A test gyűjtőeres rendszere (vénák)

83
A vénáknak két nagy csoportját különböztetjük meg: a felületi (bőr alatt futó) visszereket és
az izmok között elhelyezkedő un. mélyvénás rendszert.

A felületes gyűjtőerek vagy bőrvénák a bőralatti zsírszövetben vannak és a mély vénákba

ömlenek. A mély gyűjtőerek a végtagokon a comb, a tenyér és a talp kivételével párosával
kísérik az artériákat, rendszerint közös kötőszövetes hüvelyben. A szív vénáinak kivételével a
szervezet vénás vérét a felső és alsó üres visszér (vena cava superior és inferior) rendszere
szedi össze.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

84
  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

85
 

 13.3. A vérzéstípusok

 Vérzések típusai:

1)     Hajszáleres vérzés: Élénk piros, lassan szivárgó, pöttyöző vérzés.

2)     Vénás vérzés: Sötét vörös színű, nem pulzál, de lehet nagy mennyiségű vér
(metszett, vagy vágott sérülés, spontán megrepedt visszértágulat).
3)     Artériás vérzés: Nagy ér sérülése következtében jön létre. A vérzés élénkpiros színű,
ütemesen spriccel (metszett, vágott sebzések általában).
4)     Belső vérzés: csak a tünetei érzékelhetők
5)     Speciális vérzések: orrvérzés, fülvérzés

  Seb ellátásáról általában:

 Sebbe semmit nem szabad beletenni.

 Kivétel: harapott, lőtt, szúrt sérülés, itt a sebbe is belekerülhet a fertőtlenítő anyag.
(kisebb bajt okoz a jód szövetroncsoló hatása, mint amit a sérülés maga okozhat.
 Sebfertőtlenítés lehetőség szerint jóddal, vagy alkohollal. Seb szélétől kifelé tisztítjuk
meg.
 Ezután jöhet a kötözés.

  Vérzések ellátása:

 13.4. A shock és a collapsus lényege

 13.4.3. Shock

A shock elnevezés egy jól meghatározott, az idő előrehaladtával egyre súlyosbodó tünet
együttest jelent, amelyet ezért szindrómának nevezünk (shock-szindróma). Bármely ok is
vezet a tünet együttes kialakulásához, az elégtelen szöveti vérellátottság miatt a szervezet

86
 legtöbb területén a sejtek oxigénhiányos állapota (hypoxia), majd a sejtek elhalása (necrosisa)
alakul ki. A shock-szindróma létrejöttekor spontán javulásra nem számíthatunk, ezért
mindenképpen sürgős beavatkozás szükséges. Patofiziológiai szempontból a shockot négy fő
csoportba sorolhatjuk. Eszerint megkülönböztetünk hypovolaemiás, cardiovascularis,
vasodilatatios és septicotoxicus shockot.

1.     Hypovolaemiás shock: a keringő vérmennyiség hirtelen, nagymértékű csökkenése

következtében jön létre. A keringő vér mennyiség csökkenésének okai lehetnek:
a)     Vérvesztés
b)     Trauma (vérvesztés mellett a fájdalom következtében aktivizálódó
mechanizmusok is fontos kóroki tényezőként szerepelnek)
c)     Plazmavesztés (égési sérülések)
d)     Folyadék- és elektrolit vesztés (kiszáradás, tartós hányás, hasmenés)

2.     Cardiovascularis shock: akkor alakul ki, amikor az aortán keresztül nem jut a nagy erekbe
megfelelő mennyiségű vér. Okai:
a)     A szív pumpafunkciójának elégtelensége, amely szívinfarktus, vagy súlyos
ritmuszavarok következtében jön létre
b)     A vérkeringés mechanikus akadályozottsága, pl. tüdőembólia, vagy légmell
miatt

3.     Vasodilatatios shock: akkor alakul ki, ha hirtelen nagymértékű értágulat jön létre az egész
szervezetben, aminek következtében a beteg elvérzik a saját ereiben, azaz téraránytalanság jön
létre a keringő vértérfogat és az érpálya kapacitása között. Okai:
a)     Toxikus (mérgező) anyagok károsítják az értónus szabályozó központot
b)     Extrém mértékű allergiás reakció (anafilaxia)
c)     A gerincvelő hirtelen kialakult működészavara esetén

4.     Septicotoxicus shock: ha a tünet együttest a szervezetet elárasztó Gram-negatív baktériumok

okozzák

  A shock–szindróma élettani háttere:

A keringő vérmennyiség csökkenését érzékelik az erek falában lévő receptorok, és aktiválják

a kompenzációs mechanizmusokat, általános szimpatikus izgalom következik be. A keringő
vérmennyiség átcsoportosítása jön létre, amelynek eredményeként a szív és az agy jó
vérellátása hosszabb ideig biztosított, a többi szerv keringésének kárára. A sejtek nem kapnak
megfelelő oxigént, tápanyagot, ezért beindulnak az anaerob anyagcsere folyamatok. Ennek
során viszont jóval kevesebb energia képződik, és savanyú, káros anyagcsere termékek
szabadulnak fel, ami eltolja a pH-t savas irányba. A sejtek működészavara az egész
szervezetben egyre fokozódik, így már nem reagálnak a kis erek sem, kitágulnak, a keringés
megáll. Mindezek alapján látjuk, hogy a szervezet kompenzációs mechanizmusainak
aktiválása a keringés fenntartásának érdekében történik, azonban ezek a mechanizmusok a
sejtek, szövetek, szervek pusztulásához vezetnek.

Klinikai tünetek: kezdeti vérnyomás emelkedés után a vérnyomás esése, szapora, könnyen
elnyomható pulzus, sápadt, verejtékes bőr. A shockos beteg tudata sokáig tiszta marad a
megtartott szív, agy megtartott keringése miatt.

Shock kezelése: folyadékpótlás, szív, légzés támogatása, a kiváltó ok megszüntetése

87
 

13.4.4. Collapsus

Ájulás: Múló eszméletvesztés. Okai:

 Hosszantartó állás (izompumpa nem működik, a lábakba akár másfél, két liter vér is
megállhat, végtagi pangás, kevesebb vér a keringésben.)
 Pszicho-vegetatív zavar: hirtelen rossz hír
 Hirtelen felállás vagy felülés (idős korban gyakrabban előfordul az elmeszesedett erek
miatt). A nyomást nem tudja hirtelen kompenzálni a szervezet.
 Anyagcsere betegség: vércukorszint csökkenés, vérnyomás csökkenés
 Ittasaknál a vizelés utáni ájulás, folyadékvesztés után csökken a vérnyomás.

Tünetei: Fejfájás, szédülés, hányinger, sápadt falfehér arc, hideg verejtékezés,

eszméletvesztés, összeesés.

Ellátása: Vízszintes helyzetbe helyezés után néhány percen belül elmúlik. Az alsó végtagot 90
fokban meg kell emelni, esetleg valaminek nekitámasztani, hogy ne kelljen tartani. Ha
tisztázatlan az ok szakintézetbe utaljuk.

88
14. Jellemezze a vér alkotórészeit és a nyirokrendszert! Foglalja össze a véralvadás
mechanizmusát! Csoportosítsa a véralvadási zavarokkal járó betegségeket!

 14.1. A vér általános tulajdonságai, alakos elemek

 A felnőtt ember szervezetének 7,5-8%-a vér (kb. 5 -7 liter, egy része vérraktárakban tárolódik
– lép, máj, tüdő). Vegyhatása gyengén lúgos (pH 7,34 – 7,42).

Az erekben folyó vér feladata:

 A sejtek oxigén és tápanyagellátása.

 Bomlástermékek és széndioxid elszállítása.
 Közreműködik a szervezet védekezésében.
 Hormonok szállításában van fontos szerepe.
 Szervezet belső állandóságának fenntartásában van szerepe (homeosztázis).

 Színe:

 artériás: világos vörös, élénk (oxigénben gazdag)

 vénás: sötétvörös

 A vér összetétele: Sejtekből (alakos elemek) és sejtközötti állományból (vérplazma) áll.

1)     Alakos elemek 45 %
a)     Vörösvértestek: Fánk alakúak, mag nélküliek. Számuk 4-5 Tera/liter.
Átmérőjük 7,5 mikron. Élettartamuk: 120 nap. A vörös csontvelőben
képződnek, szétesésük a lépben történik. Hemoglobint tartalmaznak
(középpontjában vas atom = oxigén mágnese)
b)     Fehérvérsejtek: Sejtmagot tartalmaznak, aktív mozgásra (amőbaszerű
mozgás) képes sejtek. Védekezésben van szerepük (bekebelezésre képesek).
Számuk 4-8 Giga/liter. Az egészséges vérben kis mennyiségben fordulnak elő,
a csontvelőben, nyirokcsomókban, lépben tárolódnak, probléma esetén a
termelődésük felgyorsul (láz, torokfájás stb.) Három fajtájuk van:
  Szemcsés fehérvérsejtek (granulociták): élettartamuk: 2-3 nap.
Festődésük alapján további csoportra oszthatók:
       neutrofil granulociták: fertőzések elleni védelem
(bekebelezés)
       eosinofil granulociták: allergiában szaporodnak meg
       basofil granulociták: véralvadásgátlásban van szerepük
  Nyiroksejtek (limfociták): a nyirokszervekben képződnek,
immunanyagokat (antitesteket - ellenanyagokat) képeznek.
  Falósejtek (monociták): A legnagyobb fehérvérsejtek, bekebelezésre
képesek, egyesek kilépnek az erekből.
c)     Vérlemezkék: A véralvadásban van szerepük. Számuk 150–300 Giga/l.
Élettartamuk 2-5 nap
2)     Vérplazma (savó) 55%: Sárgás színű, átlátszó folyadék, aminek 90 %-a víz, benne
sokféle szerves és szervetlen vegyület található.

89
  14.2. A véralvadás lényege, négy fő fázisa

 A véralvadás folyamatának a lényege a plazmában lévő oldott fibrinogén oldhatatlan fibrinné

alakítása.

Az alvadási folyamatban négy fő fázis különíthető el:

1.      Érösszehúzódás

A sérülést követően első lépésként helyi érszűkület (vasoconstrictio) jön létre, amely a sérült
érfalsimaizmok közvetlen reakciójára, a helyben felszabadult érszűkítő anyagok (szerotonin,
adrenalin) megjelenésére és érszűkítő reflexekre vezethető vissza. A sérülést követő
érszűkület átmeneti, és csak a valóban hatásos és tartós vérzéscsillapító mechanizmusok
megindulására ad időt

2.      Thrombocytafázis

A vérlemezkék (thrombocyták) kitapadása (adhézió), aktiválódása és összecsapzódása

(aggregálódás). Az aggregált thrombocytákból alakul ki az érsérülés helyéhez tapadó
thrombocytadugó, más néven fehér thrombus.

3.      Az alvadás fő fázisa

A véralvadás(koaguláció): Az alvadás végeredményeként a vérplazma oldott fibrinogénje a

sérülés helyén oldhatatlan fibrinné alakul át, és ez zárja el az érsérülés helyét. A vérsejtek és a
fibrinhálózat együttesen képezik a sérült eret biztonságosan és tartósan záró alvadékot (vörös
thrombus, koagulum).

A vér homeosztázisának fenntartásában a gátló alvadási faktorok is részt vesznek.

Legismertebb hatásuk az ún. antitrombin hatás, sok trombin keletkezésekor neutralizálják azt,
s ezzel megakadályozzák a szükségesnél nagyobb mértékű véralvadást.

4.      Fibrinolízis

Az érfal begyógyul, teljes elzárás esetén az ér lumene ismét átjárhatóvá lesz. (Véralvadék
lebontása)

 14.3. A nyirokrendszer lényege, felépítése

 NYIROKRENDSZER

Egyirányú csatornarendszer, amely elvezeti a szövetnedvet, véd a fertőzések ellen és zsírokat

szállít a bélbolyhok felől a vérkeringésbe.

Részei

 Nyirokerek
 Nyirokszervek

90
 Váladéka a nyirok (lympha): A szív felé egyirányba áramló, szövetrésekben összeszedett
szövetnedvekből származó, nyiroksejteket tartalmazó sárgás, fehéres folyadék. A
nyirokrendszer a vénákkal párhuzamosan egyre nagyobb törzsekbe gyűjti össze a nyirkot,
onnan a véráramba juttatja. A nyirokáramlást az izmok mozgása, a szövetek feszülése okozza,
nincs saját motorja, mint a vérkeringésnek a szív. A masszázs a
nyirokfolyást elősegíti.

 A nyirokrendszer részei

 Nyirokerek: vakon végződő, nyirkot szállító csövek

 Nyiroktörzsek: nagyobb nyirokerek
 Nyirokszervek:
o Nyirokcsomók – nyiroktermelés a feladatuk
o Lép: legnagyobb nyirokszerv
o Mandulák
o Féregnyúlvány
o Csecsemőmirigy

 Nyirokcsomók: a nyirokerek
mentén található szervek. A
testrégióknak megfelelően
csoportosan helyezkednek el.
Feladatuk a nyiroksejtek termelése,
a szervezetben kerülő
mikroorganizmusok szűrője.

 Fej: tarkó, fül környékén

 Nyak: állcsúcs alatt

 Felső végtag: könyök, hónalj

 Mellüreg: tüdőkapu

 Alsó végtag: térdárok, lágyékhajlat

 Lép: Kékesszürke színű, tömött tapintatú nyirokszerv. Bal bordaív alatt, a gyomor mellett
helyezkedik el. Működése, és szerkezete alapján a vérkeringéshez, és a nyirokrendszerhez is
sorolható. Feladata az elöregedett vörösvértesteket kiszűri
(vörösvértestek temetője). Fontos vérraktár, és a szervezet
védekezésében van szerepe.

91
   

14.4. Véralvadási
zavarokkal járó betegségek
csoportosítása, főbb
tünetei

Vérzékenység és trombózis

14.4.1. Vérzékenység

 A véralvadás
elmaradását
vérzékenységnek
nevezzük.
 Okai: vérlemezke szám csökkenés vagy véralvadási faktorok hiánya.
 Formái: veleszületett, szerzett
 Diagnózis: vérlemezke szám, vérzési idő, alvadási idő alapján.
 Fajtái:
o Haemophilia:  Veleszületett véralvadási faktor hiány (VIII, IX, XI
plazmafaktor hiány). A és B típusa van. X kromoszómához kötötten öröklődik,
ezért a nők csak hordozzák, míg a férfiakon manifesztálódik a betegség. Apró
sérülések hosszan tartó vérzéseket okoznak. Jellemző a haemarthros. Kezelése
a hiányzó faktor pótlása.
o Werlhoff kór: Vérlemezke szám csökkenés. Nők betegsége. Akut és krónikus
formája ismert. Gyakran vírusfertőzés után alakul ki. Jellemzőek az
izomfájdalmak, elhúzódó, bő menstruáció. Kezelése szteroid, lépeltávolítás,
immunszupresszív terápia. 

14.4.2. Trombózis:

       Felületes vénék trombózisa. A felületes véna és az azt körülvevő bőr és bőralatti

szövetek fájdalmas duzzanata érződik. Jelentős bőrpír látszik, az érintett szövetek a
környezetüknél lényegesen melegebbek. Az érintett felületes véna egész lefutása
mentén érzékeny. A fájdalom a végtag, általában a láb, más részein is jelentkezhet. A
vénaszakasz megkeményedik, húrszerű tapintású, a bőr a környékén megsötétedhet. A
kezelés célja a trombózis oldása és a fájdalom enyhítése.
       Mélyvénás trombózis: A mélyvénás trombózis vérrög képződése a mélyen fekvő
vénákban, leggyakrabban az alsó lábszárakban. Amíg a vérrög kötőszövetesen nem
szervül, életveszélyes szövődmény - például tüdőembólia - forrása lehet. A lelassult
áramlás miatt fokozott alvadékonyság jön létre. Általában műtét, szülés, hosszantartó
fekvés miatt alakul ki. Erős fájdalom, görcs jellemző a kórképre. A bőr feszes, fénylő,
lilás. Legjellegzetesebb tünete a lábszár járásra fokozódó fájdalma. A láb duzzadt,
kékesen elszíneződik. Az érintett lábszár bőrfelülete a gyulladás miatt meleg,
körfogata mérhetően megnő. A lábfej hátrafeszítésével a térdhajlatban a beteg erős
fájdalmat jelez (Homan-tünet). Késői tünet a bőr barnás elszíneződése a bokáknál,
amit a kitágult vénákból kivándorolt vörösvértestek okoznak. Itt a bőr sérülékenyebb,
könnyebben fekélyesedik. A kezelés célja a véráramlás helyreállítása az érintett
területen. A gyógyszeres kezelés célja a vérrög növekedésének megakadályozása. A
vérrög feloldásáról a szervezet saját vérrögoldó (fibrinolítikus) rendszere

92
 gondoskodik. Ma már többnyire a laboratóriumi beállítást nem igénylő
véralvadásgátlók, ún. alacsony molekulasúlyú heparinok adását végzik, napi egyszeri
injekció formájában, 3-6 hónapon keresztül. A heparint természetesen fel lehet
cserélni tablettákra is, ilyenkor azonban rendszeres laboratóriumi vizsgálatokkal
nyomon kell követni a véralvadási paraméterek alakulását. Két-három hétig, amíg a
már kialakult vérrög (trombus) nem szervül, szigorú ágynyugalom szükséges a
trombus leszakadásának megelőzésére. A lábat rugalmas pólyával bekötve, felpolcolt
állapotban kell tartani a vénás keringés gyorsítása érdekében. A vénák sohasem
gyógyulnak meg a trombózist követően. Az újabb trombózis megelőzésében fontos a
rugalmas harisnyanadrág, fásli viselése.
       Artériás érelzáródás trombózis miatt: Az artériás trombózis kialakulásában
elsősorban a vérlemezkék összecsapzódása, és az endothel sejtek (az érfal belső
sejtjei) zavara (betegségei) játszik szerepet, de okozhatja az érelmeszesedés is, sőt,
ezen kívül speciális érbetegségek, és egyéb diszfunkciók is kiválthatják. Artériás
trombózis kialakulhat a végtagokban is, de ide soroljuk a szív koronária-artéria
elzáródását, és az agyi erek trombózisát is. Tünetek: hirtelen, villanásszerű kezdet,
erős fájdalom, az elzáródástól distalisan artériás pulsatio nem tapintható, hideg, sápadt
végtag, érzés-, és mozgáskiesés a végtagban. A végtagokon kialakuló akut artériás
embolia kezelése többnyire érsebészeti feladat.

93
15. Ismertesse az izmok reumatológiai megbetegedéseit!

15.1. Lokális myalgiák lényege, felosztása, okai, tünetei, leggyakrabban érintett izmok,
kezelése

A myalgia az izomfájdalmakkal járó betegségek gyűjtőneve. Tulajdonképpen nem betegség,

csak tünet. Izomfájdalmak húzó, szúró, égő, nyomó, szorító, akut vagy krónikus módon
jelentkezhetnek. Beszélhetünk diffúz vagyis szórt, illetve lokális, azaz helyileg behatárolható
fájdalomról, ezen belül megkülönböztetünk akut- és krónikus myalgiát. Mivel az izmok teljes
testünket behálózzák, fájdalom számos ponton kialakulhat. Leggyakrabban a váll, a nyak, a
hát és a végtagok érintettek.

Akut myalgia: általában trauma hatására alakul ki (meghúzódás, nehéz tárgy helytelen
emelése, rossz irányú terhelés). Ilyenkor az elváltozás az izomban van, jellemző a
mozgáspálya beszűkülése.

Krónikus myalgia: Tompa, időszakos fájdalom, főleg terhelésre, pszichés feszültségre

fokozódik (stressz!). Leggyakrabban a m.trapesiusban, paravertebralis izmokban alakulnak ki
a csomók.

Kezelés: fájdalomcsillapítás, izomlazítás, mozgás

15.2. Generalizált myalgia lényege, formái, jelentősége, klinikai tünetei, tenderpont és

triggerpont közötti különbség

Diffúz myalgia vagy generalizált myalgia oka vírusfertőzés, kötőszöveti betegség vagy
gyógyszer mellékhatás.

Formái:

- primer fibromyalgia szindróma

- krónikus fáradtság szindróma

- regionális myofascialis fájdalom szindróma (testtájékra jellemző izomfájdalom)

15.2.1. Primer fibromyalgia

Vándorló ín-izomfájdalmi állapot, és mint ilyen, a lágyrész-reumatizmus tárgykörébe tartozik.

Velejárója a tartós fájdalom, amely nem az ízületek környékén lép fel, hanem a
kötőszövetben, inakban, rostkötegekben és az izmokban. Diffúz fájdalommal, test szerte
meghatározott pontok spontán és nyomásérzékenységével, illetve fájdalmával, esetenként
kimerültséggel és fáradtsággal, alvászavarral, depresszióval és irritabilis colon szindrómával
járó klinikai tünet együttes. Nőknél gyakrabban fordul elő,a felnőtt lakosság 1 - 3%-a érintett.
A fájdalom mindkét testfélre, ezenkívül az alsó és felső végtagokba, valamint a hátsó és
elülső mellkasfélbe is kisugárzik. A fájdalmak három hónapon túl fennállnak. Fájdalmakat
okozó csomókat lehet találni valahol az izmok és inak között, ezek időnként „vándorolni”
képesek, és a rájuk gyakorolt nyomással igen nagymértékben növelni lehet a fájdalomérzetet.
A reumatológiai vizsgálatok a panaszok ízületi vagy belszervi okát kizárják. A keletkezésének

94
oka nem ismert. Úgy vélik, öröklötten is nagyobb lehet a fájdalomérzet. Egyes vizsgálatok
szerint az érintettek immunrendszere a test saját szerotoninja, vagyis a fájdalomcsökkentő és
hangulatjavító anyaga ellen fordul. De a túlzottan megerőltető fizikai munka, a rossz tartás,
egyoldalú megterhelés, a hideg, a nedvesség, nyirkos idő, sérülések, húzódások és a lelki
stressz is elősegíthetik a primer fibromyalgia megjelenését.

Tünetek:

- fájdalom

- alvászavarok

- fejfájás (főleg a tarkótájról indul)

- depresszió, lehangoltság, kedvetlenség

- gyomorfájdalmak, puffadás

- fáradékonyság, kimerültség

- reggeli izommerevség

- „hangyamászás” – érzés

A fibromyalgiás betegek közül sokan panaszkodnak, hogy akármennyit is alszanak, az sosem

elég pihentető, és nappal mindig fáradtak. Éjszaka gyakran felébrednek, ám másnap nem is
emlékeznek ezekre az alvászavarokra, és egy folyamatos „fibro-ködben” élnek – egy
homályos állapotban, amely nehézzé teszi a koncentrálást.” A szokásos reumatológiai
gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító szerek hatástalanok, mert nem gyulladásos
fájdalomról van szó. Így a megoldás a fizioterápia, melynek célja a fájdalom csökkentése, a
fájdalom tolerancia befolyásolása, az izomfeszesség oldása, az alvászavar befolyásolása, a
fizikai aktivitás növelése, a mozgásfunkció javítása.

15.2.2. Krónikus fáradtság szindróma

CFS; angolul: Chronic Fatigue Syndrome. A betegség sokféle tünettel jár, többek között
kognitív problémákkal, fáradtsággal, fájdalommal és alvászavarral. Legalább hat hónapig
tartó indokolatlan, más okkal nem magyarázható fáradtság mellett még nyolc tartós tünetből
(gyengült emlékezet, koncentrációs készség, fájó torok, érzékeny nyirokcsomó, izomfájás,
ízületi fájdalom, fejfájás, alvási zavar) legalább négynek fenn kell állnia ahhoz, hogy
kimondják a diagnózist. Oka ismeretlen, valószínűsíthető korábbi vírusfertőzés. Kezelése nem
megoldott (gyógytorna, masszázs, fizikoterápia).

15.2.3. Regionális myofascialis fájdalom szindróma

Fájdalom, mely az izomból vagy a hozzátartozó fasciából ered. Jellemzői: sajgó, esetleg
izommerevséggel járó mély fájdalom. Kiválthatja és fokozhatja az izom igénybevétele,
szorongás, pszichés stressz, hideg, huzat, tartási rendellenesség. Gyakori tünet a fáradtság, az
alvászavar. A nyak-és arcizmok érintettsége szédülést, fülzúgást, egyensúlyzavart válthat ki.
Mell-és hasizmok myofascialis fájdalom szindrómáját ismétlődő angina, epegörcs,

95
hólyaghurut is kiválthatja. Kezelés: stretching, masszázs, izomerősítés, fizikotherápia,
injekciós kezelés, gyógyszeres kezelés, relaxáció.

Tenderpont és triggerpont közötti különbség:

A mozgás szervrendszerén belül, az izmokban létrejövő pontok - trigger-, vagy tenderpontok -

nagyon sok esetben kiváltó okai a különböző területeken jelentkező fájdalmaknak. Ebben az
esetben "csomókról" van szó az izomzatban, illetve az izom-ín átmenetnél, amely sokszor
nem nagyobb mint egy borsó. Jellegzetessége azonban, hogy a triggerponthoz mindig tartozik
egy terület, ahová a fájdalom kisugárzik. Pl. musculus quadratus lumborum területén található
triggerpont a sacroiliacalis ízületbe kisugárzó fájdalmat okoz, így könnyen összekeverhető az
ízület tényleges elváltozása miatti fájdalommal. A musculus trapesius triggerpontja a fej
laterális területén jelentkező fájdalmat válthat ki. Tenderpontok esetében pedig a "csomóhoz"
tartozó fájdalom lokálisan jelentkezik. Ennek legjellegzetesebb példája a m. levator scapulae.

15.3. Izomspazmus lényege, vizsgálata, okai, egyoldali és kétoldali paravertebralis

izomspazmussal járó betegségek

Egy izom vagy izomcsoport fájdalommal járó, ismétlődő, fokozott tónusa, görcse. A spasticus
izomzat kötött tapintatú, fájdalmas, ellazulásra képtelen.

Okai lehetnek:

-        mozgásszervi, belgyógyászati, vagy idegrendszeri betegségek (discus hernia, stroke)

-        fizikai hatások (mechanikus traumák, hőhatások (meleg, hideg)),
-        statikai elváltozások okozta túlterhelés (scoliosis, tartáshibák),
-        kóros ízületi mozgathatóság okozta kompenzáció (hypermobilitás, hypomobilitás
okozhatja),
-        pszichés faktorok (szorongás, stressz, lelki okok),
-        kálium, kalcium, magnéziumhiány, és az ionháztartás egyéb zavarai,

 Egyoldali paravertebralis izomspazmus: discus probléma, kisízület betegségei,

gerincferdülés.

Kétoldali paravertebralis izomspazmus: spondylosis, spondylolisis, spondylolisthesis,

csigolyatörés, osteoporosis, tartáshibák, degeneratív elváltozások (discopathia), SPA-
Bechterew, spina bifida.

15.4. Izomgyengeség okai, vizsgálata

Okai:

- autoimmun betegségek (myastenia gravis)

- szklerózis multiplex

- hormonális rendszer zavarai: például a pajzsmirigy alulműködése vagy a Cushing-

szindróma

96
 - krónikus fáradtság szindróma

- vashiányos anémia (ilyenkor ugyanis a vérsejtek nem képesek elegendő oxigént

szállítani az izomsejteknek)

- a B12-vitamin-hiány

- az elektorlit-egyensúly felbomlása, a kálium-, nátrium- vagy kalciumhiány. Ez lehet

ideiglenes, például egy hosszú és kimerítő edzést követő állapot, de krónikussá is
válhat.

- baktériumok

- alacsony vércukorszint

15.4.4. Izomerő vizsgálata:

A British Medical Research Council nullától ötig terjedő skálán értékeli az izomerőt.

0: aktív mozgás kísérletére nincs izomválasz

1: aktív mozgás kísérletére fasciculatio, de az ízületben mozgás nincs
2: aktív mozgás csak a gravitációs erő kikapcsolásával (horizontális síkban, vagy víz alatt)
kivitelezhető
3: a végtagot az izom a gravitáció ellenében éppen megtartja
4: a 3-nál erősebb, de nem teljes izomerő
5: teljes izomerő

15.4.5. Myasthenia gravis pseudoparalytica:

A neuromuscularis synapsis immunológiai megbetegedése, ami a postsynapticus membránon

az acetylcholin receptorok (AchR) számának csökkenésével jár. Ismeretlen eredetű
autoimmun betegség. A csecsemőmirigy sejtjeinek genetikusan determinált fejlődési hibája
lehetséges. A nap folyamán fokozódó és terhelés-függő izomgyengeség, különös tekintettel a
tartási funkciókra (szemhéj-emelés, nyakizmok, stb.), a bulbaris izomzatra (az arcizmok
petyhüdtsége, dysarthria, nyelészavar) és a proximalis végtagizomzat fáradékonyságára.
Szinte mindig észlelhető a kóros fáradékonyság, azaz az érintett izomcsoport ismételt
igénybevételekor a tünetek súlyosbodása: pl. a szemhéj-csüngés fokozódik pislogás után,
beszéd során a hang elhalkul. Jellemző, hogy rövid pihenés után az izomteljesítmény
átmenetileg javul, majd ismételt terhelésre romlik. Kezelés hiányában súlyos, életveszélyes
állapotba, ún. myastheniás krízisbe is kerülhet a beteg, amikor is légzési nehézségek lépnek
fel. Kezelése gyógyszeres. Csecsemőmirigy-daganat esetén mindig meg kell operálni a
beteget. Fiatalkori formákban a vissza nem fejlődött csecsemőmirigy eltávolítása is indokolt.
A műtötteknek körülbelül fele ezután gyógyszeres kezeléssel vagy anélkül tünetmentessé
tehető. A betegség rosszabbodhat stressz állapot, fertőző betegségek, elsősorban légúti
fertőzések esetén. Azoknál, akiknél fennáll a myastheniás krízis veszélye, a legenyhébb
megfázást is komolyan kell venni. A napozás és melegvizes fürdő, gyógyvíz csak nagyon
óvatosan ajánlott, az extrém hideg és meleg egyaránt ronthatják az állapotot.

97
 15.5. Izomatrófia jellemzői, okai

 Izomsorvadás. Az izomerő gyengülése és kiesése okozza.

 Okai:

- inaktivitás, immobilitás (trauma, gipsz, műtét után, hosszantartó fekvés, stb.)

- bénulások (perifériás bénulás - pl.:idegsérülés, gyöki nyomás- , stroke)

- arthrosis

- reumatológiai betegségek (pl.: RA)

- izombetegségek (dystrophiák)

- neurológiai betegségek (SM, polyneuropathia)

- diabetes

98
16. Mutassa be a légzés szervrendszerét! Jellemezze a gyakoribb kóros légzésformákat, a
nehézlégzés formáit, cyanosist és a légutak védekező reflexeit! Röviden jellemezze az
asthma bronchiale, a pneumonia, a pleuritis, a tuberculosis lényegét!

16.1. A légzőrendszer részei

Légzés szervrendszere

A szervezet anyagcsere
folyamataihoz az oxigént a légző
rendszer biztosítja, és rajta keresztül
távozik a széndioxid a szervezetből.
Részei:

1)     Felső légutak:
a.      orr (nasus)
b.     garat (pharynx)
2)     Alsó légutak:
a.      gége (larynx)
b.     légcső (trachea)
c.      tüdő (pulmo)

16.2. A hangképzés

Gége (larynx): A hangadás szerve. A légcső

bejáratánál található. Porcokból (pajzsporc,
gyűrűporc, kannaporc, gégefedő),
ízületekből, szalagokból, izmokból áll. A
hangrés, egy „V” alakú nyílás a kanna- és
pajzsporc között, itt hangszalagok vannak.
A gége nyílását nyeléskor a gégefedő védi.

Hangképzés:

Beszéd közben a porcokat, és a hozzájuk

kapcsolt hangszalagokat izmok húzzák
össze, a hangszalagok megfeszülnek,
szűkítik a hangrést, a levegő megremeg.

99
 

16.3. A tüdő szerkezete, kettős érrendszere

16.3.1. Tüdő (pulmo):

100
Rugalmas, szivacsos szerkezetű. Színe szürkés, dohányosokban
fekete, csecsemőkben rózsaszín. A jobb oldalon három, a
baloldalon két lebenyből áll. Alsó, szélesebb részük a
rekeszizmon fekszenek. A lebenyek kisebb egységekre,
úgynevezett szegmentumokra oszthatók. A szegmentumok olyan
anatómiai, és funkcionális egységek, amelyek saját vérellátással,
és hörgőrendszerrel bírnak. A két tüdő egymás felé a
mediastinum felé tekintő felszíne közel lapos, itt található a
tüdőkapu (hilus), ami erek, idegek ki- és belépésére szolgál. A
tüdőkapun belépő főhörgő tovább oszlik a lebenyeknek
megfelelően a jobb oldalon három, a baloldalon két hörgőre.
Másodlagos, harmadlagos hörgők alakulnak ki, faágszerűen
oszlik tovább. A hörgőcskék mm-es nagyságú csövecskék,
amelyek léghólyagocskák (alveolusok) csoportjaiban végződnek. Az alveolusok falát lapos
légzőhám borítja, amihez kívülről hozzáfekszenek a
kapillárisok, és itt történik meg a külső légzés (gázcsere).
Az alveolusokban
felületaktív anyag
található (surfactant), ami a
léghólyagocskák
összeesését
megakadályozza. Kb. 350
millió alveolus található a
tüdőben, együttes
felületük 100-120 m2.
Szőlőfürtszerűen
rendeződnek.

101
 

16.3.2. A tüdő kettős érrendszere:

A tüdőnek kettős érrendszere van – az első a gázcserével összefüggő artéria és véna

pulmonalis rendszer, a másik a tüdő szövetét tápláló artéria és véna bronchialis rendszer.
Rendkívül gazdag nyirokhálózata van, ezek fontos szerepet töltenek be a tüdőbe került idegen
anyagok felvételében és továbbszállításában – a por és korom szemcsék a közbeiktatott
nyirokcsomókban rakódhatnak le.

16.4. A mellhártya szerepe és

szerkezete

 Mellhártya (pleura):

102
 1. Fénylő, savós hártya. Páros képződmény, a két tüdő számára külön-külön zsákot
képez. Két lemeze van:

1. külső fali lemez: a mellüreg falához tapad

2. belső (zsigeri) lemez: a tüdők felszínéhez tapad

A két lemez között folyadék van, amely lehetővé teszi az egymáson történő elcsúszást, vagyis
a mozgást.

16.5. A légzés mechanizmusa

Külső légzésnek nevezzük a tüdő alveolusaiban lezajló gázcserefolyamatot, amelynek során a

külső levegőből a légutakon keresztül az alveolusokba jutott levegőből oxigén diffundál át a
vérbe, valamint ugyanilyen módszerrel a széndioxid távozik a testből.

Belső légzésnek nevezzük a vér, és a különböző szervek, szövetek között lezajló

gázcserefolyamatot.

Belégzés: Aktív folyamat. A mellkas tágul a rekeszizom és a külső bordaközti izmok munkája

miatt. A mellhártya lemezei eltávolodnak, így negatív mellkasi nyomás keletkezik. A levegő
beáramlik a tüdőkbe.

Kilégzés: A rekeszizom elernyed. A mellüreg szűkül, csökken a negatív mellkasi nyomás, a

levegő kiáramlik. Erőltetett kilégzés a belső bordaközti izmok, és a hasizmok megfeszítésével
lehetséges.

16.5.3. Légzésfunkciók:

A tüdőben állandó kb. 1200 cm3 levegő van, ez az úgynevezett maradék levegő. Percenként
kb. 16-szor veszünk levegőt. Egy légvétellel átlag 500 ml levegőt szívunk be. Mély belégzés
során ez akár 3000 ml is lehet. Ez a normális légzési térfogatból, és a belégzési tartalékból
tevődik össze. Erőltetett kilégzéssel kb. egy liter levegőt még ki lehet fújni, ez a kilégzési
tartalék. Az erőltetett belégzés utáni erőltetett kilégzéssel tehát összesen kb. négy liter levegőt
tudunk kifújni, ezt nevezzük vitálkapacitásnak. (Ezek az értékek edzéssel, sporttal
megnövelhetők.)

16.6. A gátorüreg

Mediastinum: a két pleura üreg között a középvonalban szabadon maradt tér a gátorüreg,
elölről a szegycsont, hátulról a gerinc, oldalról a tüdők mediális felszíne határolják. Az üreget
a légcső és a tüdőkapu belépő képletei elülső és hátulsó részre osztják. Az elülső gátorüreg
alsó részében a szív, felső részében a csecsemőmirigy, a nagyvénák és az aortaív ágai, a
hátulsó üregben a nyelőcső, aorta descendens, sympaticus dúclánc, a két nervus vagus és a fő
nyirokvezeték helyezkednek el.

103
16.7. Leggyakoribb kóros légzésformák

Eupnoe: A szabályos, ritmusos, egyenletes mélységű és időtartamú, nyugodt és zajtalan

légzés.

Kóros légzésminták, légzéstípusok:

 Dyspnoe: A nehézlégzés vagy másnéven légszomj a légzés nehezítettségének

szubjektív érzete. A dyspnoe az American Thoracic Society definíciója szerint
szubjektíven megélt légzési diszkomfortérzés, ami változó intenzitású, kvalitatív
módon meghatározható érzetekből áll. A dyspnoe kialakulhat hirtelen (pl. asthma
bronchiale, akut bal szívfél elégtelenség, akut myocardialis infarctus, tüdőembolia,
légmell, pneumonia) vagy lassan, több hét, hónap (pl. tüdőtumor, pleuritis,
tuberculosis, tbc) vagy évek (pl. COPD, tüdőfibrosis) alatt.
 Orthopnoe: A dyspnoe súlyos formája, amikor vízszintes testhelyzetben, többnyire
rövid idejű alvást követően alakul ki a nehézlégzés.
 Bradypnoe: Ritmusos, lassú légzés, alacsony légzésszám. Oka lehet az edzett fizikai
állapot, idős kor, cerebralis keringési zavar, központi idegrendszeri megbetegedés,
mérgezés (pl. opiátok, altatószer).
 Tachypnoe: Ritmusos, gyors, felületes légzés, nagy légzésszám. Oka lehet keringési
elégtelenség, légzési elégtelenség, a légzőfelület csökkenése (pl. tüdőembolia,
pneumonia, mellűri folyadékgyülem), anyagcserezavar, láz, szén-monoxid-mérgezés.
 Hyperpnoe: Gyors, mély légzés. Oka lehet fizikai aktivitás, mérgezés.
 Hypopnoe: A légzés átlagos térfogatának 50%-át meghaladó légzéscsökkenéssel járó,
túlságosan felületes légzés vagy kis légzésszám.
 Apnoe: A légzés átmeneti hiánya. Előidézhető akaratlagosan, okozhatja
gyógyszermérgezés (pl. opiátok), mechanikai ok (pl. fulladás vagy fojtogatás),
idegrendszeri megbetegedés, stroke, trauma. Alvási apnoe esetében alvás közben
óránként legalább 10 alkalommal 10 másodpercnél hosszabb apnoés időszak alakul ki.
 Hyperventilatio: Ritmusos, szapora, erőltett, mély légzés. Oka lehet stressz,
emocionális hatás, generalizált szorongás, pánikbetegség, magas láz, stroke.
 Hypoventilatio: Ritmusos, felületes légzés, melyet kis légzésszám jellemez. Oka lehet
neuromuscularis zavar, obstruktív és restriktív légzési zavarok, a központi
idegrendszer megbetegedése, stroke, a testhőmérséklet csökkenése, gyógyszerek (pl.
izomrelaxánsok, narkotikumok, szedatívumok)
 Cheyne–Stokes légzés: Periodikus légzési minta, melynek során néhány másodpercig
tartó légzésleállást (apnoe) felületes, majd fokozatosan mélyülő légzés követ, majd a
légzés fokozatosan ismét felületessé válik, amit apnoe követ. Oka lehet a légzőközpont
károsodása, újszülöttek éretlen légzőszervrendszere, hypertonia, szívelégtelenség,
stroke, traumás agyi sérülés, agydaganat.
 Kussmaul-légzés: Rendellenesen mély, gyors légzés. Oka anyagcsere-betegség (pl.
diabetes mellitus).
 Paradox légzés: A mellkas belégzéskor befelé, kilégzéskor kifelé mozdul el. Oka lehet
sorozatbordatörés, mellkas-instabilitás.
 Hüppögő légzés: Mellkaskitéréssel járó, belégzéskor hangot adó, elégtelen légzési
volument eredményező légzés. Oka lehet csecsemőknél felső léguti hurutos
megbetegedés, koponyasérülés.

104
  Gaspolás: Folyamatos kilégzési állapot, amit időközönként gyors, rövid idejű belégzés
szakít meg, más néven terminális nem légzési állapot. Oka lehet keringésmegállás,
agysérülés, stroke, koraszülöttség.

16.8. A légutak védekező reflexei

16.8.4. Köhögés:

A gégefedő lezárja a hörgőkből kiáramló levegő útját, Közben a mellkas izmai, a rekeszizom,
és a hasizmok erőteljes összehúzódása miatt a tüdőben a levegő nyomása jelentősen megnő.
Ekkor a gégefedő hirtelen felemelkedik, és a nyomás alá került levegő nagy sebességgel
kiáramlik a tüdőből, magával sodorva a hörgőkben letapadt váladékot, idegen anyagokat. A
köhögés reflexes folyamat.

16.8.5. Tüsszentés:

Reflexfolyamat, amit az orrnyálkahártyát izgató idegen anyagok, szagingerek váltanak ki.

Erős, mély belégzés után a lágyszájpad felemelkedik és zárja az orrgaratot. Ezután erőteljes
kilégzés indul el, és a levegő nagy nyomással kiáramlik az orrüregen át, magával sodorva az
idegen anyagokat.

16.8.6. Csuklás:

A rekeszizom görcsös összehúzódása, rövid, gyors belégzéssel járó folyamat. A nyelőcső, a

gyomor, és a rekeszizom ingerlése által kiváltott reflex. 

16.9. Az asthma bronchiale, a pneumonia, a pleuritis és a tuberculosis lényege

16.9.7. Asthma bronchiale:

 Rohamokban jelentkező nehézlégzéssel együtt járó betegség.

 Tünetei: ziháló, sípoló légzés, mellkasi szorító érzés és állandó köhögés. A tünetek
akkor jelentkeznek, amikor a hörgők összeszűkülnek, a nyálkahártyák megduzzadnak
és akadályozzák a levegő mellkasba való áramlását. Normális esetben a tüdő így
szabadul meg a belélegzett szennyeződésektől, baktériumoktól és portól. Az asztmás
beteg légútjai azonban állandó, enyhe gyulladásban vannak. Az ide bejutó, irritáló
anyagokra a légutak túl erősen reagálnak, és nagymértékben csökken az oxigénellátás.
 Két fő fajtája:
o Hörgi asztma (asthma bronchiale)
o Szívasztma (asthma cardiale)
 Az emberek legalább egynegyedének örökletes hajlama van az asztmára, bár nagyobb
hányaduknál ténylegesen nem alakul ki. A legtöbb betegnél az első rohamot az ún.
rhinovírus váltja ki, sok nátha és köhögés előidézője. Ezen túl az elindult gyulladásos
folyamat következtében ezután a tüdő a különböző kiváltó okokra túlzott reakcióval
válaszol, és kialakul az allergiás roham. Magyarországon kb. hatvanezer asztmás beteg
van.
 Kezelés: hörgtágítók, légzési fizioterápia, pszichoterápia

16.9.8. Tüdőgyulladás (pneumonia):

105
  Az alveoláris térben gyulladást okozó virális vagy bakteriális fertőzés.
 Lehetséges kórokozók: Corona vírus, E. coli, H. influenzae, S. aureus.
 Kórélettan: Cseppfertőzés útján mikroorganizmusok kerülnek az alveoláris térbe, ahol
gyulladás alakul ki, és az alveoláris folyadék felszaporodik. A váladék sűrűsödésével a
légzés romlik.
 Lehetséges kockázati tényezők:
o Nem módosítható kockázati tényezők:
-        Idős kor
-        Megelőző légzőszervi megbetegedés
-        Legyengült általános állapot

o Módosítható kockázati tényező: a dohányzás

o Tünetei: Köhögés, rossz közérzet, hidegrázások, légszomj, nehézlégzés,
emelkedett hőmérséklet, szörtyzörejek, kopogó tüdő hangok, pleurális
dörzszörej, pleurális fájdalom, köpetképződés.
-        A légzési zavarokat kísérő szubjektív panaszok lehetnek a légzési
nehézség, mellkasi fájdalom, hangszínváltozás, fáradtság, súlyváltozás,
köhögés.
-        A légzési zavaroknál kialakuló objektív leletek a dyspnoe, a köpet, a
mellékzörejek (hörgőzörej, szörtyzörejek), a légzési mód és jelleg, a
tudatállapot változás, a bőrszín-, és hőmérséklet.

 Diagnózis:
o Mellkasröntgen
o Vérvizsgálat
o Köpetvizsgálat
o Pulzoximetria (légzésfunkciós vizsgálat)
o EKG
 Kezelés: Pihenés, fekvés (félig ülő helyzetben), sok folyadékbevitel. Antibiotikumok,
hörgtágítók, oxigénterápia. Mellkasi fizioterápia. Szükség lehet monitorizálásra
(pulzus, vérnyomás, légzés, EKG) és intravénás folyadékbevitelre is (infúzió).
 Pneumonia formái:
o primer
o szekunder: valamilyen más betegség következtében alakul ki.
 Szövődmények:
o Pangásos szívelégtelenség alakulhat ki.
o Légzési elégtelenséghez vezethet.
o Tályogképződésre hajlamosít (A tüdőtályog: necrotikus /elhalt/ falú üreg a
tüdőben)

16.9.9. Mellhártyagyulladás (pleuritis):

 Pneumoniával együtt fordul elő

o pleuritis sicca: fibrines felrakódás a mellhártya lemezein
o pleuritis exsudativa: okozói baktériumok, vírusok,
 Panaszok, tünetek: „oldalszegés” (légzéssel összefüggő szúró fájdalom), dyspnoe,
cyanosis a folyadék összenyomja a tüdőt, csökken a légzőfelület.

106
  Diagnózis: a folyadék jelenlétének tényét – fizikális vizsgálattal állapítjuk meg,
kiterjedését – rtg vizsgálattal, a folyadék jellegét – mellkas csapolás után a punctátum
vizsgálatával.
 Terápia: az ok kezelése tünetileg: a folyadék lebocsátása, köhögés és
fájdalomcsillapítás.

16.9.10. Tüdő gümőkor (tuberculosis) - TBC
 Mycobaktérium okozza a gyulladásos területet a tüdőben, amiből kialakul a gümő.
 Klinikai stádiumai:
o primer TBC
o lappangó TBC
o kiújuló TBC
 Tünetei: láz, köhögés, levertség, fáradtság, elesettség, nehézlégzés
 Rizikófaktorok: A tbc előfordulása nagyban függ a szociális és környezeti
feltételektől. Rossz szociális körülmények, és a környezetben nagyobb számú tbc- s
beteg előfordulása hajlamosít a megfertőződésre, így gyakoribb a betegség
alkoholisták, hajléktalanok, bevándorlók, egészségügyi dolgozók, zárt közösségben
élők között. Ezen túl, mint minden fertőzés, a tbc is gyakoribb legyengült, egyéb
alapbetegséggel rendelkező betegek körében, elsősorban a cukorbetegek, a szteroiddal
kezeltek és a HIV pozitívak közt.
 Diagnózis: RTG. Megelőző, szűrővizsgálatokat a regionális Tüdőbeteg Gondozó
Hálózat végzi a területi betegellátás közreműködésével.
 Szövődmények: pleuralis TBC, hörgő és nyálkahártya sipoly, agy, vese, hashártya, és
szív –érrendszeri szövődmények
 Kezelés: Megfelelően hatásos gyógyszer kombinációt maximális adagban,
megfelelően hosszú ideig alkalmazva, tehát több gyógyszert kell adni nagyon hosszú
ideig, mert sok a rezisztens kórokozó (Pl.: 2 gyógyszer 9 hónapig!). Ezenkívül
köhögéscsillapítók, ágynyugalom szükséges. Sebészi kezelés lehetséges.
 Prevenció: Magyarországon a megelőzés jól szervezett, több lépcsős folyamat. Az
újszülöttek még hazaadásuk előtt, a gyermekágyas osztályon megkapják a BCG oltást,
melynek hatása 12-14 évig tart. Amennyiben az oltás helyén reakció nem észlelhető,
újraoltás válik szükségessé. Új fertőzött felfedezése esetén fel kell deríteni a vele
kapcsolatban álló személyeket s szükség esetén azok gyógyszereket kapnak
megfertőződésük elkerülése érdekében. A megelőzést szolgálja a kiépült szűrési
rendszer, miszerint 14 év felettiek esetében évente egyszer kötelező tüdőszűrésen részt
venni. A szűrés egyéb tüdőbetegségek (például rosszindulatú daganatok) korai
felismerésére is alkalmas, ezért jelentősége nem csak a tbc felismerésében van.

 17. Mutassa be az emésztés szervrendszerét! Ismertesse az ulcus ventriculi et duodeni, a

gastritis acuta et chronica, a carcinoma ventriculi lényegét, fontosabb tüneteit!
Jellemezze a nem fertőzéses eredetű bélgyulladásokat! Ismertesse az ileus lényegét,
formáit, tüneteit és következményeit!

17.1. Az emésztés szervrendszerének feladatai

Az emésztőrendszer feladata a tápanyagok felvétele, alkotórészeire való lebontása, az

építőanyagok felszívása és a salakanyagok kiürítése. Az emésztőrendszerhez tartozik az
emésztőcsatorna (kb. 9 méter), valamint a hasüreg két nagy emésztő mirigye a máj, és a
hasnyálmirigy.

107
17.2. Az emésztőrendszer szakaszai

Az emésztőcsatornának három szakaszát különböztetjük meg:

 Felső szakasz: szájüreg (nyelv, fogak, nyálmirigyek, torok), garat, nyelőcső

 Középső szakasz: gyomor, vékonybelek (patkóbél, éhbél, csípőbél)
 Alsó szakasz: vastagbél (vakbél, felszálló-, haránt-, leszálló- vastagbél, végbél)

17.2.1. Szájüreg:

Az emésztőcsatorna kezdeti része. Az ajakréssel kezdődik (tágult, kezdeti szakasz), hátsó

kapuja a torok, hátrafelé a garatba vezet. Határai:

 elölről és oldalról az ajkak és a pofák

 felülről elől a keményszájpad
 hátul a lágyszájpad
 alul a szájfenék izomzata

Képletei: nyálmirigyek, fogak, és a nyelv

Fogak (dentes): A csontnál keményebb, a felső állcsont és az állkapocs fogmedri nyúlványába

csapszerűen beékelt képződmények. Felső, alsó fogsor. Az élet folyamán kétféle fog jelenik
meg:

1. Tejfogak: 20 db, 6 hónapos kortól kezdenek kinőni, majd 6 éves kor körül kihullanak.
2. Maradó fogak: 32 db (metsző, szem, kisörlő, nagyörlő, bölcsesség). 6 éves kortól 24
éves korig nőnek ki.

Minden fognak három fő része van:

 korona: felső, szabadon álló rész

 nyak: íny által körülfogott, keskeny rész
 gyökér: felső és alsó állcsont fogmedreibe ékelt rész


Testünk legkeményebb anyaga, a fogzománc fedi, alatta: dentin, fogbél található. A fog
belsejében lévő üreg a fogbél, amiben erek, idegek találhatók.

Szájpad:

 Kemény szájpad: a szájpad elülső, csontos része. Nyálkahártya borítja, harántirányban

redőzött.
 Lágy szájpad: izomlemez, amelynek középvonalában lelóg a nyelvcsap (uvula). A
nyelvcsaptól két oldalra két izmos redő ereszkedik le, melye a garatívet képezi. A

108
 garatívek között találhatók a mandulák. A szájüreg hátsó kijáratat a torok, vagy
torokszoros. A lágyszájpad nyeléskor elzárja az orrüreget.

Nyelv (linqua):

A szájüreg fenekéről felemelkedő izmos szerv. Idegvégződésekben gazdag, nyálkahártya fedi.

Rajta ízlelőbimbókat találunk a négy alapíz (keserű, édes, sós, savanyú) érzékelésére. Részt
vesz a táplálékfelvételben, a rágásban, a táplálék keverésében, a nyelésben, az ízlelésben,
tapintásban és hangképzésben. A nyelvcsonton, és az állkapcson ered. Részei:

1. nyelvgyök
2. nyelvtest
3. nyelvcsúcs

Nyálmirigyek (glandulae salivares): A szájüreg körül három pár nagy nyálmirigy található.

 Fültőmirigy: a legnagyobb nyálmirigy

 Állkapocs alatti mirigy
 Nyelv alatti mirigy
 Járulékos nyálmirigyek: kisebbek (ajkak, pofák, nyelv állományában)

Feladatuk a nyáltermelés (napi 1,5 l), a táplálékban található szénhidrátok emésztésének

megkezdése, a nyálban található emésztőenzim, az amiláz segítségével.

17.2.2. Garat (pharynx):

Az orrüreg, szájüreg, és a gége mögött helyezkedik el. Elölről hátrafelé lapított üreg. A gerinc
előtt lefelé halad, a nyelőcsőben folytatódik. Az emésztő és a légzőcsatorna közös szakasza.
Részei:

 orrgarat (fülkürt nyílása található itt, amin keresztül a dobüreg szellőzik)

 szájgarat
 gégei garat (gégefedő található itt 

A garat falában hosszanti és körkörös harántcsíkolt izmok vannak, amik a falatot a nyelőcsőbe
továbbítják.

17.2.3. Nyelőcső (oesophagus):

Kb. 25 cm hosszú, izmos falú cső a garat és a gyomor között. Szakaszai:

 nyaki szakasz (gége és a légcső mögött)

 mellkasi szakasz (átfúrja a rekeszt)
 hasi szakasz (rövid, gyomorszájba megy át)

109
Alján található záróizom a gyomorban lévő táplálék visszajutását megakadályozza. Kezdeti
szakasza akaratlagos működésű, a többi perisztaltikus mozgást végez a benne lévő simaizmok
segítségével.

Nyelés: Két szakasza van:

-        Akaratlagos folyamat a nyelés megindítása.

-        Automatikus folyamat, amikor a lágyszájpad elzárja az orrgaratot, a gégefedő
ráhajol a gégebemenetre, garat izmai a nyelőcsőbe továbbítják a falatot.

17.2.4. Gyomor (ventriculus):

Az emésztőcsatorna legtágabb szakasza. Horog alakú, elölről hátra lapított szerv. Feladata a
táplálék raktározása, keverése, szakaszos ürítése, és emésztése. A rekeszizom és a máj alatt
helyezkedik el, a középvonaltól balra.

Részei:

1. gyomorszáj (cardia)
2. kis és nagygörbület
3. gyomorfenék
4. gyomorkapu (pylorus)

 Izomzata három rétegben elhelyezkedő simaizom (hosszanti, körkörös, és ferde). Belső

felszíne redőzött. A nyálkahártyában mirigyek vannak. A fedősejtek sósavat termelnek, a
fősejtek pepsinogént termelnek, ami sósav hatására átalakul fehérjebontó pepsinné. A
melléksejtek nyákot termelnek, ami megvédi a gyomrot a sósavtól, vagyis az önemésztéstől.
A gyomor falát kívülről hashártya borítja. A gyomorban víz, sók, alkohol, egyes gyógyszerek
felszívódása történik. Perisztaltikus mozgással a táplálékot a vékonybél felé továbbítja.

17.2.5. Vékonybél:

Az emésztőcsatorna leghosszabb szakasza (5-6 méterhosszú csatorna). Itt történik az emésztés

befejezése és a felszívódás. A vékonybélben mm-es nagyságú bélbolyhok találhatók.
Hashártya kettőzet kapcsolja a vékonybelet a hátsó hasfalhoz. Részei:

1)     Patkóbél (duodenum): Patkó alakú, 20-30 cm hosszú cső. Homorulatába illeszkedik a

hasnyálmirigy feje. Ide nyílik az epehólyag és a máj közös kivezető csöve és a
hasnyálmirigy vezetéke. Felszívás, zsíremésztés történik itt.
2)     Éhbél (jejunum)
3)     Csípőbél (ileum)

17.2.6. Vastagbél (colon):

A vastagbél kb. 1, 5 méter hosszú. Emésztőnedveket nem tartalmaz. Feladata a víz és ásványi
anyagok visszaszívása, béltartalom besűrítése, a széklet előállítása, ezenkívül egyes B
vitaminok és K vitamin előállítása.

110
Vastagbél részei:

 Vakbél (coecum): A vakbél 8-10 cm hosszúságú zárt zacskó, innen ered a kb. 6-10 cm
hosszúságú féregnyúlvány (appendix). Nagy tömegben nyiroksejtek találhatók benne.
 Remese (colon): Fala egyenetlen, rajta kiöblösödések láthatók. Az egyes colon részek
görbülettel mennek át egymásba. Részei:
o Felszálló vastagbél
o Haránt vastagbél
o Leszálló vastagbél
o Szigmabél
 Végbél (rectum): Az emésztőcsatorna utolsó, kb. 15-18 cm hosszúságú szakasza. A
kismedence hátsó részében helyezkedik el. Kimeneti nyílása a végbélnyílás (anus). Itt
helyezkedik el a belső és külső végbélzáró izom. A belső simaizomból áll (akarattól
független működés), a külső harántcsíkolt izom (akarattal működtethető). A
végbélzáró izmok felett a végbélnek egy érdús területe van, ha ebben az erek
kitágulnak, aranyeres csomó jön létre.

17.3. A hashártya szerepe 

A hashártya (peritoneum) vékony savós hártya, melynek fali és zsigeri lemeze van. A fali
(parietalis) lemez a hasfal belső felszínét, valamint a rekesz hasüregi felszínét borítja. A két
lemez között üreg jön létre (cavum peritonei). A szerveket a hashártya zsigeri lemezéhez
viszonyított helyzetük alapján különböző csoportba lehet sorolni. A hashártyán belüli szerv
(intraperitonealis szerv) az, amelyet a zsigeri lemeze teljesen körül vesz, és ezzel a szerv
falának külső rétegét képezi, pl. gyomor, máj, vékonybél. A hashártyán kívüli szerv
(extraperitonealis szerv) az, amelyet a hashártya zsigeri lemeze nem borít. Az
extraperitonealis szervek további két alcsoportba oszthatók: a hashártya mögött
elhelyezkedőkre (retroperitonealis szervek), amely a hashártya mögött helyezkednek el, azaz
a zsigeri lemez a szervek előtt haladnak el, pl. vese, hasnyálmirigy; a hashártya alatti
(infraperitonealis) szervekre, amelyek a hashártya alatt helyezkednek el, tehát a zsigeri lemez
a szerv felett húzódik el, pl. húgyhólyag, méh.

A hashártya szerepe:

 Határol, szerveket különít el egymástól

 A szervezet védelmi rendszerének része

o A hashártyán belüli gyulladásos folyamatokat körülhatárolja

o Sejteket termel, amelyeknek a baktériumok elpusztításában van szerepe

A nagy emésztőmirigyek

17.3.7. Hasnyálmirigy (pancreas):

111
Halvány rózsaszínű, egyenetlen felszínű, 15-20 cm hosszú szerv. A II- ágyékcsigolya
magasságában, a duodenum homorulatában helyezkedik el, a hátsó hasfalhoz rögzítve.
Részei:

 fej
 test
 farok

 Kettős elválasztású mirigy:

 külső elválasztású mirigy: hasnyálat termel, váladéka a patkóbélbe kerül (ductus

pancreaticus). Lúgos kémhatású, a gyomorsavat semlegesíti. Emésztőenzimeket
tartalmaz.
 belső elválasztású mirigy - Langerhansz-szigetek: inzulint, glukagont termel
(hormonok)

17.3.8. Máj (hepar):

Barnásvörös színű, kb. 1,5 kg súlyú, sima felszínű szerv. A szervezet legnagyobb külső
elválasztású mirigye. Legfontosabb anyagcsereközpont. A hasüreg jobb felső részében, a
rekesz kupolája alatt helyezkedik el. Alsó felszínén található a májkapu, amin keresztül erek,
idegek, epevezeték haladnak át.

Máj funkciói:

- Epeképzés (zsírok emulgeálása)

- Méregtelenítés

- Vörösvértestek lebontása (a vérfestéket alakítja át epefestékké)

- Glikogént termel és raktároz

- Zsírokat képez, átalakít

- Aminosavakat lebont

- Vér szérumfehérjéit termeli

- Magzati életben vérképző szerv

- A és D vitamin képzése

Portális keringés: A máj vénás keringése speciális. A hasüregi szervek területéről

összeszedődő vénás vér egy nagy éren, az ún. portális vénán át a májba jut. Különlegessége,
hogy ellentétben a szervezet más vénáival, ez nem egyre vastagabb ágakba gyűlik össze,
hanem ellenkezőleg, a máj területén az artériás hajszálerekhez hasonló finom hálózattá
bomlik, és csak miután átszőtte a máj egész állományát, akkor egyesül ismét egyre nagyobb
vénákká, és jut végül a szívhez vezető fő vénába. Erre azért van szükség, hogy a
tápcsatornából felszívódott anyagok ne közvetlenül jussanak a szívbe, és onnan az egész

112
szervezet vérkeringésébe, hanem csak a máj anyagcserét szabályozó és méregtelenítő
"szűrőjén" történő áthaladás után.

Epetermelés: a májlebenykékben az egymással érintkező májsejtek felszínén barázda húzódik,

melyek egyesülése adja a fallal nem rendelkező epekapillárist. Az epekapillárisok a ductus
hepaticusban szedődnek össze.

17.3.9. Epehólyag (cholecysta):

Körte alakú tömlő, lúdtojás nagyságú. A máj alatt helyezkedik el. Összegyűjti a máj által
termelt epét. Kivezető csöve a ductus cysticus.

Ductus choledochus:

 a ductus hepaticus és a ductus cysticus összeömlésével keletkezik

 a duodenumba a Vater papilla révén nyílik
 a benyílás előtt csatlakozik hozzá a hasnyálmirigy kivezető csöve
 a benyílás előtt gyűrűs záróizom musculus sphincter Oddi található

17.4. Az emésztés mechanizmusa

Táplálkozás: Energiatermelés (CO2 és H2O keletkezik). A szervezet saját anyagainak

felépítése.
Alapanyagcsere: a szervezet fenntartásához szükséges energia mennyiség.
Tápanyagok:
a)     Szervetlen anyagok:
- Ásványi anyagok
- Víz
b)     Szerves anyagok:
- Szénhidrátok
- Fehérjék
- Zsírok
- Vitaminok

Emésztés: nagymolekulák enzimatikus lebontása, felszívódásra alkalmassá tétele.

Felszívás: kismolekulájú anyagok továbbítása a vérbe.

Emésztés:

Az emésztés szakaszai:

1. Kefalikus fázis: éhségérzettel kezdődik, és különböző ingerek (ebédidő, táplálék

meglátása, illata, ízekről hallott információ) hatására fokozódik a nyálelválasztás, az
emésztőenzimek szekréciója, fokozódik a perisztaltika.
2. Gasztrikus fázis: a gyomorban megtörténik az előemésztés
3. Intesztinális fázis: teljessé válik az emésztés, lezajlik a felszívódás, a salakanyagok
kiürülnek.

113
 Az emésztés a tápanyagok vízben oldható alkotóelemekre bontása, hogy a bélfalon
felszívódni tudjanak, és eljussanak a sejtekhez.

A tápanyagok emésztése a szájüregben kezdődik. A rágással a táplálékot mechanikusan

szétaprózza a szervezet, falattá alakítja. A nyál (nyáltermelés: napi 1,5 liter) szénhidrátbontó
enzimeket tartalmaz, ptialint és maltázt, így a szájüregben megkezdődik a cukorbontás.
Ezenkívül alkohol felszívódás és egyes gyógyszerek felszívódása történik a szájüregben. A
gyomornedv tartalmaz pepsint (fehérjebontó enzim), kimozint (tejet megalvasztó enzim),
lipázt (zsírbontó enzim), sósavat, és nyákot (védő szerep). A fehérjeemésztés a gyomor
legfontosabb feladata, de a fehérjék aminosavakra bontása a vékonybélben történik. Az
emésztés legfontosabb szakasza a vékonybélben megy végbe. Három emésztőnedvet
tartalmaz:

1. A hasnyál enzimei (tripszin – fehérjebontás, amiláz, maltáz, laktáz – szénhidrátbontó

enzimek és a lipáz – zsírbontó enzim) megkezdik a zsírok, nukleinsavak emésztését,
és folytatják a szénhidrátok és fehérjék elemeire bontását.
2. Az epe szerepe a lipáz hatásának fokozása.
3. A bélnedv a fehérjék és szénhidrátok hasadási termékeit végső összetevőkre bontja.

A vastagbélben nincs emésztés. Itt víz és ásványi anyagok visszaszívása történik. A

vastagbélbe kerülő, még emésztetlen tápanyagok erjedés és rothadás révén bomlanak tovább,
melyet a vastagbél baktériumflórája végez.

17.5. Ulcus ventrivuli et duodeni lényege, kialakulásának okai, tünetei, diagnosztikája,

szövődményei

Fekélybetegségek:
A lakosság 5 %-a szenved valamilyen fekélybetegségben. A fekély körülírt nyálkahártya
hiányt jelent. Aktív és inaktív formáját különböztetjük meg. Hosszantartó betegség, amely
szezonalitást és periodicitást mutat.

 Elhelyezkedése:
o nyelőcsőben
o gyomorban
o duodenumban
o ileumban
 Kialakulásában a sósavnak van fontos szerepe. Az agresszív és defenzív faktorok
aránya eltolódik az agresszív faktorok irányába. A stressz, gyógyszerek, egy
kórokozó, a Helicobacter pylori, környezeti, táplálkozási tényezők, genetikai hajlam is
közrejátszik a betegség kialakulásához.
 Szövődmények:
o Perforáció: kilyukad a gyomor, akut hasi katasztrófa alakul ki, aminek
megoldása az azonnali műtét.
o Vérzés: 15-20% vérzik, ezek 10%-ában sürgős műtétre van szükség. Masszív
vérzés halálozása 15%.
o Szűkület, stenosis: ismétlődően kialakuló fekélyek után. 70%-ban műtét
szükséges.

114
 o Malignizálódás (rákos átalakulás): csak gyomorfekély esetén, azok kb. 5%-a
alakul át rosszindulatúvá.
 Gyomorfekély (ulcus ventriculi):
o Főleg idősebb korban jellemző. Fő okai a rossz vérkeringés, társbetegségek
jelenléte, mechanikus tényezők, Helicobacter pylori, egyes gyógyszerek (nem
szteriod gyulladás gátlók!)
o Helye: Legtöbbször a kisgörbületi oldalon a pylorus mellett 6-8 cm-re
található.
o Tünetei: Fájdalom a gyomor területén, a mi a hátközépbe sugárzik. A fájdalom
étkezésre nem szűnik, inkább fokozódik, és a savcsökkentők sem szüntetik
meg.
o Diagnózis: BAO-MAO aciditás vizsgálat (hypacid-anacid), gastroscopia +
biopsia (gyomortükrözés mintavétellel), széklet vér vizsgálat (okkult vérzésre,
vagyis vérezgetésre utal), laborvizsgálat.
o Szövődmény: daganat lehetséges
 Nyombélfekély (ulcus duodeni):
o Fiatalokon gyakori, férfiak-nők aránya 1-1. Fő okai a túlzott savtermelés,
genetikai tényezők (0 vércsoport), élvezeti szerek.
o Helye: 95 %-ban a bulbuson, a duodenum kezdetén alakul ki.
o Tünetei: Fájdalom a köldök mellett bal oldalt, vagy felette. Egy ponton fáj, a
beteg ujjal megmutatja. Jellemző az éhgyomri fájdalom, ami étkezésre
megszűnik. Éjjel 24-02 óra között gyakori erős fájdalom jelentkezik, ami a
hátba sugárzik. Egyes ételek, italok kiváltják a fájdalmat, ez savkötőkre
megszűnik. Jellemző a gyomorégés, teltségérzés, savas hányások (főleg
hajnalban).
o Diagnózis: hasonló a gyomorfekélyhez.
o Szövődmény: Perforáció.
o Terápia (gyomor- és nyombélfekély): Életmódrendezés, diéta, káros (nehéz,
fűszeres) ételek kerülése. A dohányzás TILOS! Az alkohol TILOS, esetleg sör.
Puffasztó főzelékek és ételek kerülése ajánlott. Napi gyakori evés (5x, 6x) kis
adagokban.
 Terápia: Gyógyszerek (amelyek a savasodást csökkentik). Vérzéscsillapítók.
Görcsoldók. Motilitást javítók. Vitaminok. Műtéti terápia.

17.6. Gastritis acuta et chronika okai, tünetei, következménye

Gyomorhurut: (gastritis):

-        A gyomor nyálkahártyájának gyulladását jelenti.

-        Okok: akut gyomorhurut oka lehet az idült gyógyszerszedés, főleg az aszpirin és a
mozgásszervi fájdalmakra szedett nem szteroid gyulladáscsökkentők, daganatellenes
szerek. Az alkohol mértéktelen fogyasztása azáltal okoz gyulladást, hogy az
etilalkohol károsítja a nyálkahártya kis ereit. A dohányzás, a túlzásba vitt kávézás,
nagy mennyiségű, fűszeres, forró ételek fogyasztása szintén nyálkahártya károsító
tényezők. Gyomorhurutot okoznak egyes élelmiszerek, fertőzések (baktériumok pl.:
Helicobacter pylori, vírusok, gombák). A stressz-állapot helyi érösszehúzódást okoz,
és ezáltal csökkenti a nyálkahártya vérátárámlását, ami szintén sérülékenységhez
vezet. A krónikus gastritis okai között első helyen a már említett baktérium, a

115
 Helicobacter pylori áll. A Helicobacter pylori a fertőződést követően a gyomor alsó
harmadában, a gyomornyákba süllyedve él. A kórokozó a nyákban ostorral
közlekedik. Ureáz enzimet termel, amivel képes lebontani a gyomornyálkahártya
felszínét védőgátként borító nyákot, s így a hámsejtek felszínéhez tapadni. Másrészt
fellazítja a nyálkahártya-sejtek közötti kapcsoló struktúrákat, és ezzel lehetővé válik,
hogy a sósav bejusson az ott már védtelen sejtek közé, s roncsolja azokat. A fertőzés
átvitele emberről emberre történik, de a terjedés pontos módja nem ismert.
-        Tünetek: Az akut gastritis tüneteinek súlyossága az enyhe, alig észlelhető vagy
éppen tüneteket sem okozó képtől a halálos kimenetelű, súlyos vérzésig változhat. A
legtöbb eset tünetmentes. Ha előfordulnak panaszok, akkor azok kezdetben
étvágytalanság, émelygés, rossz szagú lehelet, hányás és szegycsont alatti fájdalom
lehet. Súlyosabb folyamatoknál a nyálkahártyahiányból (erózió) vérezhet a beteg.
Ilyenkor a vezető tünet a kávéalj-szerű hányadék (haematemesis) vagy az emésztett
vértől fekete széklet (melaena).
-        A krónikus gastritisnek fontos szerepe van az emésztéses fekély és a gyomorrák
kialakulásában, ezért kezelése a tumor megelőzésben jelentős. A hosszan tartó
gyulladás folyamán a mirigyállomány pusztulása alakul ki. A változó aktivitású
gyulladás idővel, fokozatosan a nyálkahártya mirigyeinek sorvadásához
(atrophiájához) vezet.
-        Diagnózis: gastroscópia.
-        Kezelés: A gyomorhurut akut eseteiben érdemes diétázni. Tilos szeszesitalt, kávét
inni és dohányozni. A gyomorsav közömbösítésére savlekötők szedhetők. A
Helicobacter pylori kiirtását két-három antibiotikum kombinációjával és bismuth
subsalicylat bevonószerrel lehet elérni.

17.7. Carcinoma ventriculi lényege, kialakulásában szerepet játszó tényezők,

rákmegelőző elváltozások a gyomorban, klinikai tünetei, diagnosztikája

A gyomorrákok gyakorisága az életkorral nő, többségük a 50-70. életév között fordul elő.
Férfiak kétszer gyakrabban betegednek meg, mint a nők. A gyomorrák előfordulási
gyakorisága jelentős földrajzi különbségeket mutat. Japánban, Chilében, Izlandon, Costa
Ricában igen magas előfordulású, USA-ban, Kanadában, Ausztráliában alacsonyabb. A
gyomorcarcinoma kialakulásában jelentős szerepe jut a környezeti, különösen a táplálkozási
tényezőknek: füstölt, erősen sózott ételek fogyasztása, az étel aflatoxinszennyezettsége,
tartósítószerek, az ételek nitrát-, nitrittartalma, baktériumok, kávéfogyasztás, dohányzás.
Kialakulásában szerepet játszhatnak genetikai tényezők is. "A" vércsoportúakban gyakoribb
előfordulást mutat. Gyomorrák kialakulása gyakrabban figyelhető meg atrophiás gastritisben,

116
hypertrophiás gastritisben, Helicobacter pylori-fertőzésben, gyomorpolypok esetén,
gyomorreszekció utáni állapotban, gyomorfekélynél, ezért ezek a betegségek a gyomorrák
rákmegelőző (praecancerosus) állapotainak tekinthetőek.

Szövettanilag a gyomorrákok leggyakrabban (95%-ban) carcinomák (hámeredetűek). A

gyomorrák áttétet folyamatosan terjedve a környező szervek felé (nyombél, nyelőcső), a
nyirokutakon keresztül a nyirokcsomókba, a vérárammal a májba, tüdőbe ad.

Korai stádiumban nincsenek jellemző tünetek. Bizonytalan panaszok: étvágytalanság, étkezés

utáni diszkomfortérzés, súlyvesztés lehetnek jelen. Előrehaladottabb formákban rapid
súlyvesztés, ételundor (húsundor), étvágytalanság, hányinger, hányás a jellemző. Később a
daganat passzázsakadályt okozhat vagy tapintható felhasi duzzanatként jelentkezik. Késői jel
a daganat vérzése következtében kialakuló vérszegénység vagy a hasűri folyadék
megjelenése.

A diagnózis a fizikális vizsgálat, a képalkotó eljárások (röntgen, endoszkópia,

ultrahangvizsgálat) és a szövettani vizsgálat eredménye alapján felállítható.

A gyomorrák kezelése elsősorban sebészi, kuratív vagy palliatív. Előrehaladott nem

operálható esetekben kemoterápia szóba jön. Lényeges az utókezelés szerepe: többszöri, kis
étkezések, kiegészítő kalóriabevitel, kalcium-, vas-, B12-vitamin-pótlás.

A szövettani típuson kívül a folyamat kiterjedtsége (tumornagyság, regionális és távoli

áttétek) is meghatározó a prognózis szempontjából. Az átlagos ötéves túlélés: 15-20%. Korai
rákoknál: 82-88%, előrehaladott esetekben 15%.

17.8. Nem fertőzéses eredetű bélgyulladások fajtái, lényegük, tüneteik, lefolyásuk

17.8.10. Gyulladásos bélbetegségek: Crohn betegség és colitis ulcerosa

A két betegség elkülönítése és a pontos diagnózis klinikai, endoszkópos és szövettani

jellegzetességeik alapján lehetséges. Colitis ulcerosában a gyulladásos jelenségek csak a bél
nyálkahártyájára és a submucosára korlátozódnak, míg Crohn-betegség esetén a bélfal minden
rétege érintett a mucosától a serosáig. A colitis ulcerosa csak a vastagbélben fordul elő, így ha
szükségessé válik a vastagbél eltávolítása, végleges gyógyulás következik be. Ezzel szemben
a Crohn betegség az emésztőrendszer egészét érintheti, ezért a gyulladt szakasz eltávolítása
után, a betegség bárhol visszatérhet. Pontos oka a mai napig ismeretlen, bár egyik betegség
sem örökletes, valamifajta alapvető, genetikailag meghatározott fogékonyság fennáll. A
veleszületett vagy az élet során szerzett hajlamhoz feltehetően egyéb kiváltó tényezők,
például jelentéktelennek tűnő bélfertőzés, más betegség, valamilyen (pl. fogászati) okból
beszedett gyógyszer, elsősorban antibiotikum, lelki vagy testi túlterhelés is társul, ami
felszínre hozza a lappangó hajlamot. Az immunrendszer fokozott működése a gyulladás
fenntartásában is szerepet játszik. A betegségek kezelése gyulladásgátlókkal, az
immunrendszerre ható gyógyszerekkel történik, fontos szerepe van a műtéteknek.
Kiegészítésként tápszerek, vaskészítmények, kalcium, B12-vitamin, probiotikumok szedése
javasolt.

17.8.11. Lisztérzékenység:

117
A lisztérzékenység (cöliákia) a vékonybél krónikus, felszívódási zavarokkal járó
megbetegedése, melyet a táplálkozás során bevitt növényi fehérje, a glutén vált ki az erre
fogékony embereknél. A betegség kiváltója a búzában lévő glutén alkoholban oldódó
komponense, a gliadin. Emellett a rozs (secalin), az árpa (hordein) és feltehetően a zab
(avenin) hasonló fehérjéi is fokozzák a gyulladást az arra érzékeny betegekben. A
lisztérzékenységben szenvedőknél a vékonybél nyálkahártyája sorvadásnak indul. Mivel a
tápanyagok felszívódásának jelentős része a vékonybélben található bélbolyhonkon keresztül
történik, a betegség súlyos felszívódási zavarokhoz vezet. Klasszikus, ám nem csak a
lisztérzékenységre jellemző tünet a hasmenés, a puffadás, valamint a nagytömegű, laza
(gyakran bűzös) széklet. Ezt a panaszt a felszívódni képtelen, a táplálékból nem hasznosuló
zsírok okozzák. A zsírok felszívódási zavarának eredményeként változatlan étrend mellett is
fogyásnak indul a beteg. Ezt azonban - főleg felnőtteknél - elfedheti az, hogy az elégtelen
fehérjefelszívódás miatt vízvisszatartás jelentkezik, a víz a szövetek között marad. Különösen
a boka és a lábfejek környékén gyakori az ödéma kialakulása is. Elsősorban a zsírban oldódó
vitaminok illetve egyéb nyomelemek felszívódásának akadályoztatása miatt hosszabb távon
további panaszok jelentkeznek. A vas és a B12 vitamin csökkent felszívódása miatt
vérszegénység is kialakulhat, gyengeséggel, fáradékonysággal. A D-vitamin és a kalcium
hiánya csontritkuláshoz vezethet. A kálium és a magnézium felszívódási zavara
izomgyengeséget okoz. A K-vitamin hiánya véralvadási problémákkal jár. A székletváltozás,
emésztési és súlyproblémák már a betegség kialakulása utáni hónapokban jelentkeznek,
számos hiányállapot csak később okoz felismerhető problémát, betegséget. A fentieken kívül
gondolni lehet - egyebek mellett - lisztérzékenyégre az alábbi panaszok, betegségek esetén is:
bőrtünetek - szimmetrikusan eloszló erősen viszkető kiütés a váll, ülep, fejbőr, térd, könyök
területén (dermatitis herpetiformis); kopaszság - foltokban jelentkező kopaszság (alopecia
areata); pikkelysömör (psoriasis); ismeretlen eredetű májenzim-emelkedés; hölgyeknél a
menstruáció elmaradása, meddőség. A liszérzékenység kezelése: gluténmentes étrend.

17.9. Az ileus lényege, formái, tünetei, következményei, diagnosztikája

Bélelzáródás (ileus)

Köznapi nyelven bélcsavarodásnak is nevezik. A gyomor-, béltartalom tovahaladása gátolt.

Felosztása:

 Mechanikus: Az elzáródás lehet belső, lumen felőli és külső (kompressziós,

megtöretéses). Hypoxiás, ha a belet ellátó erek is elnyomódnak, így elhalás jöhet létre.

 Dinamikus (functionális) - paralitikus lehet alapbetegség miatt (hashártyagyulladás,

vese vagy epeköves roham, tüdőembólia), illetve gyógyszerek miatt
(paraszimpatolitikumok)

Formái:

 Akut

 Idülten lefolyó: Az idült bélszűkület oka lehet daganatok, gyulladások (Chron),

hegesedések.

118
Tünetek: Köldök körül heves fájdalom, hányinger, tömeges hányás, csuklás.
Előredomborodó, gázzal telt belek, szapora pulzus, vérnyomáscsökkenés, kiszáradás.

Diagnózis: Az anamnesis alapján, ezen túl klinikai lelet, Rtg vizsgálat, uh, labor, endoscopia.

Terápia: Minden esetben műtéti. A műtétek célja a bélelzáródás okának megszüntetése, a

belek decompressioja, a recidiva megelőzése.

119
18. Mutassa be a pangásos tüdő, tüdővizenyő, tüdőembólia, tüdőinfarktus, jobbkamra
hypertrophia lényegét, okait, panaszait, tüneteit!

18.1. Tüdő panaszok, tünetek

18.1.1. Pangásos tüdő

A tüdő és a bronchusok ereiben fokozott nyomás alakul ki, emiatt a tüdő szövetközti
folyadékmennyisége megnő, így az alveolusok térfogata és ventillációja csökken. Oka a
nagyvérköri ellenállás fokozódása. A bal kamrában nyomásfokozódás alakul ki, a bal
pitvarban is nő a nyomás, vena pulmonalisok kiürülése akadályozott. A folyamat lassú, a
pangásos vizenyő a tüdő kötőszövetes rendszerét érinti. A pangás miatt a vörösvértestek
bejutnak a bronchusokba, és megjelennek a köpetben (szívbajsejtek). Tünetei a köhögés,
nehézlégzés, kevés, szívós, nyákos köpet ürülés.

18.1.2. Tüdővizenyő (oedema pulmonum)

Hirtelen kialakuló tüdőpangás következtében folyadék halmozódik fel az alveolusokban. Oka

lehet heveny balszívfél-elégtelenség, mely miatt a tüdőben a vénás nyomás hirtelen
emelkedik, okozhatják izgató gázok és gőzök (pl. klórgáz) belégzése, melyek fokozzák a
kapillárisok áteresztőképességét, valamint agynyomás-fokozódással járó betegségek (pl.
apopexia, tumor, trauma)

Tünetek:

- verejtékezés, cianózis, dyspnoe

- köhögés, köpetürítés (bő, híg, gyakran rózsaszínű köpet - szilvaléköpet)

- trachealis szörcsölés

18.1.3. Tüdőembólia és tüdőinfarktus (embolia pulmonum et infarctus pulmonum)

Lényege: a visszerekben vagy a jobb szívfélben képződött vérrög egy része leszakad és
elzárja a truncus pulmonalist vagy az arteria pulmonalis valamelyik ágát.

Hátterében leggyakrabban a mélyvénás trombózis áll. A vénás rendszerben elszabadult

thrombus (alvadt vér vagy ritkábban zsír, levegő, idegen szövet) a véráramlattal a tüdő
artériába jutva, annak hirtelen elzáródását okozza. A beteg tünetei és a tüdőembólia
súlyossága mindig attól függnek, hogy milyen keresztmetszetű tüdőartéria záródik el, így igen
tág határok között mozoghatnak.

Az embolusok származhatnak:

 trombózisból (90 % alsó végtag)

 zsírembólia (műtétek során)

120
  intravénásan beadott anyagokból

Tünetei:

 Ha a főtörzs artériában áll meg a thrombus, a tünetek hirtelen kezdődnek és elég

masszívak. Így a klinikai tünetek: erős mellkasi fájdalom, köhögés gyakran véres
köpettel, nehézlégzés, szapora légzés, szapora szívverés, verejtékezés, hidegrázás,
halálfélelem, ájulás.

 Ha mindkét főtörzs artéria egyszerre záródik el, az azonnali halálhoz vezet.

 Ha a lezárt tüdőér közepes átmérőjű, helyi szúró fájdalom, nehézlégzés, köhögés,

véres köpet jelentkezik. A panaszok nem egyszerre lépnek fel, és akár napok múlva
láz is kialakulhat.

 Ha a kiságakat zárja el a thrombus, akkor mikroembolizációról beszélünk. Ez

kialakulhat akár többszöri, ismételt, krónikus, több apró eret érintve is. A tünetek így
nem lesznek annyira tipikusak, de bizonytalan és hosszan tartó mellkasi fájdalom,
heves szívverés, fulladásos panasz, köhögés, szédüléses roham, ismeretlen eredetű láz
esetén gondolni kell rá.

Hajlamosító tényezők a vénás pangás, alvadékonyság, inaktivitás, idős kor, műtét, szülés,
szívelégtelenség, trauma

Betegség lefolyása:

 Nagyméretű artéria elzáródás esetén halál

 Kisméretű artéria elzáródás esetén tüdőinfarktus alakul ki.

 Az embólia következtében reflexes vasospazmus, bronchoconstrictio alakul ki

(összehúzódnak az erek, és a tüdő szövete), így a kisvérköri ellenállás fokozódik, mert
megnő a nyomás a tüdő irányába, ezért jobb szívfél elégtelenség alakulhat ki.

 Kezelés:

 vérrög oldása

 fájdalomcsillapítás

 véralvadásgátlás

 oxigénterápia

 18.1.4. Jobbkamra-hypertrophia(cor pulmonale)

A szív betegsége, de krónikus tüdőbetegségek okozzák.

121
Oka lehet: idült hörghurut, tüdőaszthma, súlyos mellkasdeformitás

A kisvérköri ellenállás miatt a jobb kamraizomzatnak több munkát kell végezni, jobb kamra
hypertrófia alakul ki, amely később kóros méreteket ölt, keringési elégtelenség alakul ki.

Tünetei: cyanosis, dyspnoe, oedema

19. Jellemezze a vizeleti szervek rendszerét! Ismertesse a fertőzéses és az immunológiai

eredetű vesebetegségeket, a vesekövességet, valamint a veseelégtelenséget!

19.1. A vese szerkezete és működése

A vizeletkiválasztó rendszer célja az anyagcsere során képződött káros anyagcseretermékek

eltávolítása, ezenkívül a só koncentrációk állandó egyensúlyának fenntartása. Részei:

 Vizeletkiválasztó szerv: vese

 Vizeletgyűjtő szerv: húgyhólyag
 Vizeletelvezető szervek: húgyvezeték, húgycső

Vese:

A hasüreg hátsó részében, a hashártya mögött, a lumbalis gerinc két

oldalán (Th 12 – L2 csigolyák magasságában) elhelyezkedő páros
szerv. Bab alakú, sötétbarna színű, tömött tapintatú. A jobb valamivel
lejjebb helyezkedik el, mint a bal. Felső pólusuk a mellékvese.
Medialis élén található a vesekapu, ami erek, idegek és a húgyvezeték
ki-, belépésére szolgál.

A veséket három tok veszi körül:

- Külső tok (fascia renalis)

- Középső tok (zsíros tok)

- Belső tok (vesék felszínéhez rögzül)

A vesék frontalis metszetén kétféle állomány különíthető el:

1. Külső kéregállomány (szemcsés szerkezetű)

2. Belső velőállomány (piramisokat alkot, csíkolt szerkezetű)

122
 Legbelül a vesekapunál található a vesekehely, és a vesemedence. A vese anatómiai és
funkcionális egysége a nephron. Egy-egy vesében kb. másfél millió nephron van. A nephron
részei:

- Vesetestecske (Malpighi test): Két fő részből áll:

1. Érgomolyag (glomerolus)

2. Bowman-tok

- Proximalis kanyarulatos csatorna

- Henle-féle kacs

- Distalis kanyarulatos csatorna

A vesékbe belépő arteria renalis egyre kisebb ágakra oszlik, majd a kéregállományban
létrehozza az érgomolyagokat és ezeket veszi körül a Bowman-tok. A vesetestecske a
kéregállományban helyezkedik el, feladata az elsődleges szűrlet kialakítása. A
vesecsatornácskák (elsődleges kanyarulatos csatorna, Henle kacs, másodlagos kanyarulatos
csatorna) feladata a vízvisszaszívás, és a végleges vizelet képzése. A distalis kanyarulatos
csatorna a gyűjtőcsatornába torkollik, amely áthalad a vesepiramisokon. A gyűjtőcsatorna
több nephron distalis kanyarulatos csatornájának az összenyílása, mely a velőállományban
haladva a vesepapilla csúcsán nyílik a vesekehelybe.

A tubulusok a vesekelyhekbe nyílnak, melyek

a vesemedencébe mennek át. A vesemedence
lapos, háromszögletű, legyezőszerűen
elágazódó, izmos falú tömlő, mely a
vesekelyhekből szedődik össze. Elkeskenyedő
részén lép ki belőle a húgyvezeték.

A Malpighi test feladata a szűrés (filtráció - az

elsődleges vizelet képzése). A végleges
vizelet képzése a velőállományban található
tubulusok feladata. Az érgomoly
hajszálereinek laphámján át képződik a
szűrlet. A kanyarulatos csatorna kezdeti
szakasza minden hasznosítható anyagot
igyekszik visszaszívni. A cukor és a sók aktív
transzporttal mozognak, a víz passzív
transzporttal követi őket. A szűrlet napi
mennyisége 180 liter, ennek 90 százaléka már
a proximalis kanyarulatos csatornában
visszaszívódik. A Henle-kacsnak a sejtek
közötti folyadék koncentráció gradiensének
kialakításában van szerepe. A distalis
kanyarulatos csatornára a fakultatív
visszaszívás jellemző, vagyis azok az ionok
szívódnak itt vissza, amelyekből a vérben

123
kevés van. A gyűjtőcsatorna fala a végső vízvisszaszívás helye, itt szabályozható a vizelet
töménysége.

19.2. A vizeletelvezető és tároló rendszer

19.2.1. Húgyvezeték (ureter):

A vesemedencét a húgyhólyaggal összekötő, kb. 30 cm hosszúságú páros cső. Feladata a
vizelet továbbítása a húgyhólyagba. Perisztaltikus mozgást végez, belsejét nyálkahártya
béleli. A húgyhólyag falát ferdén fúrja át, ezért a hólyag telődésekor a
szájadéka lezárul.
19.2.2. Húgyhólyag (vesica urinaria):
A kismedencében a szeméremcsont mögött elhelyezkedő, kb. 300 ml
űrtartalmú izmos falú tömlő. A férfi hólyag ovális alakú, a nőkben
lelapított, mert ráborul a méh. Belső felszínét redőzött nyálkahártya
béleli. A vizeletet tárolja, feszülése vizelési ingert okoz. Záróizmai:
 belső: akarattól független működésű
 külső: akaratlagosan működtethető

19.2.3. Húgycső (urethra):

Feladata a vizelet külvilágba vezetése. A két nemnek megfelelően a

húgycső különböző. A női rövid (3-4 cm), egyenes. A hüvely elülső fala mentén fut le, és a
szeméremrésben a hüvely előtt nyílik a külvilágba. A férfi húgycső hosszú (kb. 20 cm), „S”
alakú, átfúrja a prosztatát (nemi váladék ürítésére is szolgál).

19.3. A vizelet

- Napi mennyisége kb. 1,5 l

- Összetétele függ a folyadékfelvétel és az izzadás mértékétől, a táplálék sótartalmától,

fehérjetartalmától

- Fajsúlya 1001 és 1030 között változik

- Vegyhatása: enyhén savas pH 5-6

- A sókat csak bizonyos vízmennyiséggel együtt tudjuk kiválasztani

- A fehérjék bomlásterméke a vizeletből ammónia formájában szabadul fel, ez okozza a

vizelet jellegzetes szagát

- Nagy mennyiségű glükóz felszívódása után a vér cukortartalma olyan nagy, hogy a
cukor nem tud teljesen visszaszívódni, és megjelenik a vizeletben

- A vörösvértestek bomlásából származó sárga epefesték adja a vizelet jellegzetes színét

19.4. A vizelet összetételének kóros változásai

124
 - Fehérjevizelés: A vizeletben megjelenő fehérje a vese hibás szűrőműködését jelzi
(Okai lehetnek: a glomerulus megbetegedései pl. glomerulonephritis, nephrosis,
diabéteszes vagy terhességi vesebaj, illetve a vesében kialakuló vénás pangásnak is
lehet tünete a proteinuria, pl. szívelégtelenségben.)

- Gennyvizelés: A fehérvérsejtek gyulladást mutatnak.

- Baktériumvizelés: A baktériumok mindig a húgyutakból származnak. Tünetmentes

egyénekben is előfordulhat.

- Vérvizelés: A vizeletben található vér a vese, vagy a kivezető rendszer belső

hámborításának a sérülésére utal.

- A cilinderek a vizeletben lévő fehérjékből, sejtekből a tubulusok üregében összeálló

hengeres képletek. Normálisan is előfordulhatnak az ún. hialin cilinderek. Kórosak a
szemcsés cilinderek, ill. a fehérvérsejtek, vörösvértestek összetapadásából kialakuló
testecskék.

19.5. Fertőzéses vesebetegségek lényege, előfordulása, okai, formái, tünetei,

szövődménye

19.5.4. Vesemedence- és vesegyulladás (pyelonephritis)

Lényege: a vesemedence és a veseállomány fertőzéses eredetű, egy- vagy kétoldali

gyulladása. Oka: többnyire baktérium. Leggyakrabban nőknél (a nők urethrája rövid,
fertőzésre hajlamosabb), kisgyermekeknél és idős korban fordul elő.
A fertőzés általában felszálló úton a hólyagból alakul ki. A fertőzést elősegítheti az elfolyási
akadály miatti vizeletpangás (húgyúti szűkületek, kövesség. daganat, terhesség, prostata
hypertrophia, fejlődési rendellenességek, cukorbetegség, húgyúti katéterezés). A
pyelonephritis lehet akut és krónikus.
Akut pyelonephritis:
- A vese állományának baktérium okozta heveny gyulladása
- Tünetei: Féloldali deréktáji fájdalom, fájdalmas vizelés, láz, diffúz hasi fájdalom, sűrű
vizelési inger, csípő, égő, fájdalmas vizelés, zavaros, gennyes vizelet, bacteriuria

- Diagnózis: vizeletvizsgálat, baktériumtenyésztés, uh

- Terápia: célzott antibiotikum, fájdalomcsillapítók, bő folyadékbevitel, ágynyugalom

- Kiújulhat!

Krónikus pyelonephritis:

 Kialakulhat ismétlődő, vagy nem tökéletesen gyógyult akut pyelonephritis

következményeként, elsődlegesen krónikus betegségként lassan, illetve társulhat szisztémás
fertőzésekhez is.

- Veseműködési zavar

125
 - Diagnózis: Az anamnézis alapján (korábban sok akut gyulladás). Vizeletvizsgálat,
baktériumtenyésztés, uh, hajlamosító tényezők kimutatása.

- Terápia: célzott antibiotikum, szövődmények kezelése, nephrológiai gondozás

- Szövődmények: Gennyes nephron gyulladás, a vesében hólyagok kialakulhatnak,

urosepsis (súlyos fertőzés), általános sepsis (vérmérgezés), veseelégtelenség (60-65%
veseszövet pusztulás esetén), tubularis rendellenességek (pl.: K vesztés), hipertónia
(magas vérnyomás)

19.5.5. Vesegümőkór (tuberculosis renis)

A gümős folyamat haematogén szóródással vagy a húgyhólyag, ill. a nemi szervek felől
terjedhet avesére.

Akkor kell rá gondolni, ha pyuria és haematuria mellett tenyésztéskor a vizelet sterilnek

bizonyul (a Mycobacteriumok a szokásos módszerekkel nem tenyészthetők ki).

Tünetek:

- subfebrilitás,

- hólyaghurutos tünetek

- ha a folyamat eléri a vesét, magas láz, fogyás, vesetáji fájdalom jelentkezik.

19.6. Immunológiai eredetű vesebetegségek lényege, formái, tünetei, szövődményei

19.6.6. Glomerulonephritis

A veseglumerulusoknak az egész vesére kiterjedő, immunológiai eredetű, nem bakteriális

gyulladása. Főként gyermekek és fiatal felnőttek megbetegedése. Proteinuriával,
hypertóniával, haematuriával és oedemával járó súlyos megbetegedés. Lehet akut és krónikus.
Heveny vesegyulladás (glomerulonephritis acuta)
Lényege: a vese kétoldali, immunológiai eredetű gyulladásos, nem gennyes megbetegedése.
Kialakul: Streptococcus-fertőzés (tonsillitis, skarlát, felsőlégúti megbetegedés, gócfertőzések)
után 1-2 hét- tel. Oka: a Streptococcus antigénjei és a szervezet antitestjei által alkotott ún.
immunkomplexek lerakódása a glomerulusok falába (heveny gyulladást okoz, a vese tömege
akár 50-kal is megnövekedhet).
Tünetek és lefolyás:
Kezdeti légúti infekció jellemző, mely néha észrevétlen marad, máskor enyhe vagy súlyosabb
(pl. tonsillitis follicularis), de mindenképpen meggyógyul. Ezt követően 1-2 hét múlva
jelentkeznek általános tünetek (gyengeség, fejfájás, étvágytalanság, tompa deréktáji
fájdalom). Későbbiekben igen jellemző hármas tünetegyüttes alakul ki:

1. oedema

2. hypertonia

3. kóros vizelet (proteinuria, haematuria)

126
Az első tünetek jellemzően az arc, a szemhéjak és a kéz oedemás duzzanata. A vizelet kevés
és sötét színű, az esetek 30-ában szabad szemmel is láthatóan véres, fehérjét tartalmaz,
mennyisége csökken (oliguria majd anuria). A vérnyomás nő, olykor rendkívül magas lehet.
A vérnyomás-emelkedés megterheli a szívet és kialakulhat szívelégtelenség. Az esetek egy
része krónikus glomerulonephritisbe megy át.

Idült vesegyulladás (glomerulonephritis chronica)

A veseglomerulusok krónikus gyulladása, melynek során a glomerulusok kötőszövetesen

átalakulnak és elzáródnak. Kialakulhat: akut glomerulonephritisből. Lehet ismeretlen eredetű
is, eleve krónikusan induló. Lefolyása lassú, és veseelégtelenséghez vezet.

Lefolyása három szakaszra tagolható:

- az első szakaszban vérnyomás-emelkedés, fehérje és vér van a vizeletben, de a beteg

panaszmentes,

- a második szakaszban a vese koncentráló képessége megszűnik, kompenzáló polyuria

van,

- a harmadik szakasz pedig már a veseelégtelenség időszaka

 A betegség progresszióját semmiféle kezeléssei nem lehet megállítani, aktivitását a beteg

évtizedekig megtarthatja.

19.6.7. Nephrosis-szindróma

Lényege: különböző eredetű glomerulus-károsodás következtében kialakuló klinikai

tünetegyüttes. Jellemző az oedema , amely legkifejezettebb a szemhéjakon, az arcon, de
ascitesz és hydrothorax is kialakulhat. Hátterében a nagyfokú proteinura áll. A nephrosis
szindróma bármely életkorban előfordulhat, leginkább 2-6 éves korban. Fiúknál valamivel
gyakoribb. A nephrosis szövettanilag többféle lehet, ezek prognózisa különböző; a spontán
gyógyulástól a veseelégtelenségig bármi előfordulhat. 40 év felett gyakoribbak a
rosszindulatú, veseelégtelenséghez vezető formák.
Szövődményei:
- A fehérjevesztés okoz vérképzési zavart, immunfunkció károsodást.
- Az oedemák szívelégtelenséghez és tüdővizenyőhöz vezethetnek
- Gyakori a trombózis, embólia.

19.6.8. Terhességi vesebaj

A terhesség alatt fellépő veseproblémák:
- leggyakoribbak a fertőzések,
- előfordulhat glomerulonephritis, nephrosis
- legsúlyosabb a toxaemia, melynek három alap tünete a vizenyő, a fehérjevizelés és a
magas vérnyomás.

 A tünetekhez vagy azok valamelyikéhez súlyos esetekben görcsroham és kóma is társulhat.

127
19.7. Vesekövesség lényege, tünetei, diagnózisa

Vesekőbetegség (urolithiasis)

-        Fájdalmat, vérzést, a vizelet útjának elzáródását és fertőzést okozhatnak. Attól

függően, hogy hol alakult ki a kő, azt vesekőnek, húgyvezeték- (ureter-) kőnek
vagy húgyhólyag-kőnek nevezik. A kőképződés folyamatának neve urolitiazis. A
lakosság 1-3%-a szenved a betegségben. Lehet egy vagy kétoldali. Probléma, ha
vizeletpangást okoz, vagy ha kis kövek vesegörcsöt okoznak.
-        Kőroham: egyoldali, tűrhetetlen, kínzó fájdalom lumbalis tájról előrefelé sugárzik a
hólyagba, vizelési, székelési ingert okoz. Hányás, hányinger kíséri. A beteg sápadt,
izzadt, semmilyen helyzetváltoztatás nem csökkenti a fájdalmat. A fájdalmat a vese
feszülése okozza. Néhány óra alatt enyhül, mert leáll a veseműködés. A kő sértheti a
nyálkahártyát, ilyenkor véres vizelet képződik. A kő leggyakrabban kalcium, húgysav,
oxalát kő.
-        Diagnózis: UH
-        Terápia: Erős fájdalomcsillapító, mozgás, bő folyadékfogyasztás – a kő lefelé
mozdulhat. Ha nem segít, akkor ultrahangos porlasztás, illetve sebészi eltávolítás
szükséges.

19.8. Veseelégtelenség lényege, tünetei, formái, okai, kezelése

19.8.9. Uraemia

A vesék nem képesek kellő mennyiségű és koncentrációjú vizeletet termelni.

A veseelégtelenséget jellemezi, hogy a vérben mérgező anyagcsere-végtermékek szaporodnak

fel, zavar keletkezik a só- és folyadékháztartásban, a sav-bázis egyensúlyban, a szervezetben
kimutathatók a felszaporodott anyagcseretermékek. Általános tünetei klinikailag mérgezési
tünetek. Az uraemiának megkülönböztetjük heveny és idült formáját.

19.8.10. Akut veseelégtelenség

 Az akut veseelégtelenség a vese vizeletkiválasztó funkciójának hirtelen bekövetkező

csökkenése, illetve súlyos esetben megszűnése. Hevenyen kialakuló, rendszerint
reverzibilis betegség. A vizelet mennyiségének csökkenése, majd megszűnése kíséri.
 Okai:
o Vese előtti okok (prerenalis): olyan állapotok, amikor hirtelen csökken a vese
vérátáramlása. Emiatt zavart szenved a vesét alkotó sejtek tápanyag-, valamint
oxigénellátása és a veseműködés zavara alakul ki. Így okozhat
veseelégtelenséget a nagy mennyiségű vérveszteség, a nagy testfelületet érintő
mély égési sérülés, a nagymértékű hasmenés vagy hányás során elveszített
jelentős mennyiségű folyadék. Ide tartoznak azok a kórképek is, melyek során
a vese vérátáramlása hirtelen lecsökken (pl. a vese verőerének trombózisa).

128
 o A vese károsodása (renalis ok): olyan okok, melyek direkt a vese szövetének
károsításával okoznak zavart a vese működésében (renalis veseelégtelenség).
Ilyen kórokok a vese gyulladásos megbetegedései, illetve egyes toxikus
behatások. A gyulladás érintheti a vérből történő szűrlet (elsődleges vizelet)
képzéséért felelős kapilláriskacsokat, úgynevezett glomerulonephritist okozva.
A gyulladás kialakulhat a vese szövetközti állományában is. Kialakulásához
egyes vírusfertőzések, valamint különböző toxikus behatások vezethetnek.
o Vese utáni okok (postrenalis): olyan állapotok, melyek a vese által képzett
vizelet további elvezetését akadályozzák. A vizelet útját akadályozó elzáródás
a vesemedencétől a húgycsőig bárhol előfordulhat. Így okozhat akut
veseelégtelenséget a húgyvezetőbe ékelődött vesekő, tumor, prosztata
problémák, fejlődési rendellenességek.
 Tünetei: Aluszékonyság, émelygés, tudatzavar, rossz lehelet, hasmenés, hányás,
tüdőoedema, bal szívfél elégtelenség, agyoedema, acidózis, hyperkalémia.
 Diagnózis: Az anamnézis alapján, vér, vizeletvizsgálat, uh.
 Terápia: Az alapbetegség kezelése, vízhajtó, folyadék és elektrolit háztartás
helyreállítása, művese kezelés. Életveszélyes állapot, ezért a kezelése minden esetben
intenzív osztályon történik.

A művesekezelés (dialízis) olyan külső beavatkozás, mely a hiányzó vesefunkciót pótolja.

Három formája van: haemodialízis, haemofiltráció és hashártyán keresztüli dialízis. A
hashártyán keresztül történő művesekezelést akut veseelégtelenségben nem alkalmazzák. A
haemodialízis és a haemofiltráció lényegileg hasonló eljárások. A testből (leggyakrabban az
alkar egyik vénájából) a vért egy speciális készülékbe vezetik, mely kiszűri a vérplazmából a
salakanyagokat, így helyettesítve a veseműködést. Az ilyen módon megtisztított vért juttatják
vissza a páciens érpályájába.

19.8.11. Idült veseelégtelenség:

 A krónikus veseelégtelenség a vesék szerteágazó működésének többnyire fokozatos,

folyamatos és visszafordíthatatlan romlását, végül teljes megszűnését jelenti, ezzel a
végállapotú veseelégtelenség kialakulásához vezet. A veseelégtelenség szinte
valamennyi szerv, szervrendszer működését befolyásolva, megfelelő kezelés nélkül
halálhoz vezető állapot. A működő veseszövet progresszív pusztulása miatt kialakuló
irreverzibilis állapot.
 Okai: cukorbetegség, magas vérnyomás betegség, a vese gyulladásos betegségei,
fájdalomcsillapítók gyakori alkalmazása, vese fejlődési rendellenességei.
 Következmények:
 A vese kiválasztó működése romlik.
 A víz, elektrolit, sav-bázis háztartás zavart szenved.
 A vese endokrin működése zavart szenved.
 A visszatartott toxikus anyagok problémákat okoznak a szervezetben
mindenhol.
 A veseszövet 60 %-a elpusztul.
 Tünetei: Gyengeség, uraemiás szagok, bőrviszketés, aluszékonyság. Eszméletlenség.
Tüdőoedema miatti köhögés, fulladás. Hipertónia. Hányás, hasmenés, osteoporosis.
 Diagnózis: vér-, vizeletvizsgálat, uh,
 Terápia: az alapbetegség kezelése, víz, elektrolit, sav-bázis egyensúly helyreállítása.
Vesepótló kezelés, transzplantáció (veseátültetés).

129
130
 20. Csoportosítsa a szív ritmuszavarait!

20.1. Ritmuszavarok okai

Az ingerképzési zavar lehet:

 Nomotop: az ingerképzés normális helyén, a sinuscsomóban keletkezik.

 Heterotop vagy ektopiás: az ingerképzés alacsonyabb központokban indul meg.

Normális körülmények között ezek azért nem jutnak szerephez, mert a szinuszcsomóban a
leggyorsabb az ingerületképzés, és ez megakadályozza az alsóbb pacemaker aktivitás
érvényre jutását. Kóros körülmények között azonban - ha a szinusz működése leáll vagy késik
- az AV-csomó és a kamra izomzat bármely része képes a spontán ingerképzésre.

A ritmuszavarok okai:

 a szívizomzatot károsító betegségek:

 ischaemiás szívbetegség

 gyulladások

 degeneratív betegségek

 szíven kívüli okok:

 nátrium, kálium, magnézium, kalcium ionok arányának megváltozása

 pajzsmirigy túlműködés

 egyes gyógyszerek

 mérgek

 élvezeti szerek: kávé, alkohol, drogok

 pszichés tényezők

20.2. A sinuscsomóból kiinduló (normotop) ingerképzési zavarok lényege, okai, formái

20.2.1. Sinus tachycardia

Ritmusos, (tartósan>90/min, de <150-160/perc) szapora szívműködés. Átmenetileg

egészséges emberen is létrejön megerőltetés vagy emocionális izgalom hatására. A

131
sinustachycardia megerőltetésre fokozódik, vagusizgalomra csökken. Sinustachicardiát
okozhat láz (1 fokos testhőmérséklet-emelkedés általában 10-zel növeli a pulzusszámot),
carditis, cardialis dekompenzáció (kompenzáló mechanizmusként), pajzsmirigy-túlműködés,
vérszegénység, kémiai anyagok (pl. koffein, nikotin, adrenalin, atropin). Tartós fennállás
esetén a fokozott terhelés kifárasztja a szívet, a megrövidült telődési idő miatt a perctérfogat
csökkenhet, de csökken a koszorúerek telődésének ideje is, így a szívizomzat vérellátása
romlik.

20.2.2. Sinus bradycardia

Normálisnál lassúbb (60/min) frekvencia. Normális körülmények között is előfordul

egészséges, idős embereken, sportolókon, fokozott vagushatás (pl. alvás) esetén. Kóros
körülmények között létrejöhet agynyomás-fokozódáskor, hányinger, hányás esetén
(paraszimpatikus hatás), pajzsmirigy csökkent működésekor, gyógyszerek mellékhatásaként.
A perctérfogat csökkenése miatt létrehozhat agyi keringési zavarokat és tartós fennállása
esetén cardialis dekompenzációt.

20.2.3. Sinus arrhythmia

A szívösszehúzódások nem egyenlő időközönként követik egymást. Főleg fiatal férfiakon

fordul elő a légzési arrhythmia. Káros jelentősége nincs. Belégzéskor a pulzus szaporább,
kilégzéskor ritkább.

20.3. Más helyről kiinduló (heterotop) ingerképzési zavarok lényege, okai, formái,
tünetei, következményei

20.3.4. Extrasystolia

A normális sinusritmust olyan szívösszehúzódás szakítja meg, melynek ingere nem

sinuscsomóból ered, és a normális sinusinger ideje előtt keletkezik. Az extrainger helye
szerint lehet pitvari, nodális vagy kamrai eredetű. A rendkívüli szívösszehúzódás
(extrasystole, ES) jelentkezhet egyesével vagy csoportosan. Valamennyi ES jelentkezhet
egészséges szíven is (stressz, dohányzás, koffein, álmatlanság, teli gyomor, puffadás). Az ES-
t a betegek különbözőképpen élik meg. Van aki nem is érzi, van, aki enyhe szédülésről
panaszkodik, illetve van, aki úgy érzi, hogy megállt a szíve. A beteg nem annyira az ES utáni
szünetet, hanem a következő erősebb systolét érzi meg. A gyakorlatban megkülönböztetnek
supraventricularis és ventricularis extrasystolét.

 Supraventricularis extrasystole (pitvari extrasystole)

Az extrasystole a pulzus tapintása útján felismerhető. A supraventricularis extrasystolét a

beteg nem vagy alig érzi.

Ventricularis extrasystole (kamrai extrasystole)

132
A kamrai extrasystoliát hosszabb szünet követi (kompenzációs pausa), így a beteg a
szívműködés kihagyását, megállását vagy a szünetet követő nagyobb erejű systolet dobbanás
formájában érzi. A kamrai extrasysole is lehet organikus betegség tünete (myocarditis,
coronariabetegség).

20.3.5. Supraventricularis paroxysmusos tachycardia (rohamokban jelentkező

supraventricularis tachycardia)

Általában fiatal felnőtteken, hirtelen fellépő és elmúló, ismétlődő állapot. A szív frekvenciája
100-tól 220-ig terjedhet. A roham időtartama néhány perctől akár napokig is eltarthat. Nem
jelent életveszélyes állapotot. A tachycardiás roham keletkezhet kóros szíven (pl.
hyperthyreosisban), de előfordulhatnak egészséges egyénben is (akár veleszületetten,
újszülöttkorban is jelentkezhet), kiválthatja fáradtság, kimerültség, menstruáció, nikotin,
koffein. Tünetei:

 szívdobogásérzés,

 rossz közérzet,

 gyengeség,

 szédülés,

 tartós fennállásnál akár szívelégtelenség tünetei is.

 Teendő: vagus izgatás: a n. vagus paraszimpatikus tónusának emelésével néha gyógyszer

nélkül is megszüntethető a roham:

 Valsalva manőver: a légvétel visszatartása egyidejű haspréssel, a mellkasi nyomás

növelésével fejti ki hatását.

 garatizgatással provokált hányás is hatásos lehet.

 az a. carotis sinusára gyakorolt nyomás (fél oldalon 20-30 mp, mindkét oldalon 10
mp) is megszüntetheti a rohamot.

 20.3.6. Kamrai paroxysmusos tachycardia

Kamrai extrasystolék sorozata. Jelentősége szívinfarktusban a kamrai fibrilláció veszélyét

jelzi. Inkább idős, koszorúér-betegségben szenvedőkön kialakuló ritmuszavar. A beteg igen
elesett állapotban van, szédül, anginás fájdalom jelentkezhet. Bármikor átmehet az abszolút
rossz prognózisú kamrafibrillációba. Kórházi kezelést igényel.

20.3.7. Kamrai fibrilláció

Igen súlyos, abszolút rossz prognózisú, halált okozó ritmuszavar.

Jellemzői a gyors, rendetlen, szabálytalan, a perctérfogatot nem biztosító kamrai

összehúzódások, a kamrakontrakció nem jön létre, a szívhangok sem hallhatók, pulzus nem

133
tapintható.  A vérnyomás nem mérhető, EKG szabálytalan. A beteg pár másodpercen belül
elveszíti az eszméletét. Azonnali újraélesztés vagy defibrillálás nélkül néhány perc alatt beáll
a halál. Kiválthatja:

 szívinfarktus,

 narkózis,

 szívkatéterezés,

 súlyos digitáliszmérgezés,

 súlyos elektrolitzavarok

 súlyos áramütés

 tartós ventricularis tachycardia

 tüdőembólia

 stroke

A hirtelen halál legfőbb oka.

20.3.8. Pitvarlebegés (flattern)

A kóros ingerképzés a pitvarból indul ki. Visszatérő pitvari tachycardia. 250-350/perc

szaporaságú, szabályos pitvarkontrakciók, melyek közül minden második (2:1), vagy
harmadik (3:1), vagy minden negyedik (4:1) jár kamra összehúzódással. A 4:1 blokk a
leggyakoribb. A pitvarlebegés minden esetben organikus szívbetegség következménye.

20.3.9. Pitvarremegés (pitvarfibrilláció)

Igen szapora (300-700/perc) ingerképződés a pitvarban. Az ingerületek egy része vezetődik

csak át a kamrára, a kamraműködés egészen szabálytalan. Rohamokban (paroxismalis) is
kialakulhat. A pitvarfibrilláció elsősorban az idős korosztályt érinti. Gyakori, hogy a szíven
észlelhető szívműködés nem hoz létre pulzushullámot, mert egy-egy ingerület átvezetése akár
olyan gyorsan is követheti a másikat, hogy a kamrának nincs ideje megtelődni, üresen
húzódik össze. Ilyenkor - annak ellenére, hogy hallgatózással halljuk a szív összehúzódását -
pulzus nem tapintható, a szívlökések száma> pulzusszám. Ezt nevezik pulzusdeficitnek.
Szívbetegségek esetén, illetve szívkatéterezés során is előfordulhat. Veszélye, hogy a nem
rendesen összehúzódó pitvarban gyakran képződnek thrombusok, amelyek embóliát idéznek
elő.

134
20.4. Ingervezetési zavarok

Az ingerület haladásának különböző helyeken lehetnek akadályai, ezek az ún. blokkok. Az

ingerületvezetést akadályozza a szívizom bármilyen eredetű sérülése (pl. gyulladás, heg, rossz
vérellátás). Az ingervezetési zavar a blokkolás helyétől függően lehet:

 pitvar-kamrai átvezetés zavara (AV-blokk)

 kamrán belüli vezetési zavar (Tawara-szár-blokk)

135
21. Jellemezze a nemi szervek rendszerét! Mutassa be a beteggel történő hiteles
kommunikáció főbb szabályait, a kapcsolatteremtés és a kapcsolatfenntartás
módszereit!

21.1. Elsődleges és másodlagos nemi jelleg

Az elsődleges nemi jelleget adja a nemi szervek különbözősége.

A másodlagos nemi jelleg a nemi érés (pubertás) idején alakul ki. Fenntartják a nemi mirigyek
által termelt hormonok.

Férfiak:

- erősebb testalkat

- kifejlettebb szőrzet (szakáll, törzs-, fanszőrzet)

- gége átformálódása (hang mélyebb)

- emlőmirigyek visszafejlődése

Nők:

- csontrendszer finomabb

- testformák lekerekítettebbek

- emlőmirigy nagyfokú kifejlődése

- gége finomabb szerkezetű (magasabb hang)

- szőrzet csak a szeméremdomb területén kifejezettebb (éles határvonallal ér véget)

21.2. Belső- és külső férfi nemi szervek

1. Belső nemi szervek

 here
 mellékhere
 ondóvezeték
 ondózsinór
 ondóhólyag
 dülmirigy
 Cowper mirigyek

2. Külső nemi szervek:

 hímvessző

136
  herezacskó

21.2.1. Here (testis):

A férfiak ivarmirigye galambtojás alakú és nagyságú páros szerv. A hasüregben fejlődnek, és

a születés előtt szállnak le a canalis inguinalison keresztül a herezacskóba (hasüregen kívül
helyezkedik el). A heréket kanyargós herecsatornácskák építik fel, itt történik a spermiumok
képzése. A csatornák közötti kötőszövetben vannak a Leydig-féle sejtek, amelyek a hím nemi
hormonokat termelik.

21.2.2. Mellékhere:

A herezacskóban, a herék hátsó felszínéhez rögzítve helyezkedik el. Alsó vége

ondóvezetékben folytatódik. Feladata a hímivarsejtek érlelése, tápanyaggal való ellátása és
tárolása.

21.2.3. Ondóvezeték:

Mellékhere csatorna folytatása. Páros csatorna. A lágyékcsatornán át jut a kismedencébe. Az

ondóhólyag kivezető csövét felveszi, a dülmirigyen keresztül a húgycsőbe nyílik.

21.2.4. Ondóhólyag:

A húgyhólyag hátsó, alsó felszínén helyezkedik el. Páros, tömlőszerű szerv. Híg váladékot
termel. Ez a váladék adja a sperma fő tömegét és ez okozza az ondó átmeneti megalvadását
kiürülése után.

21.2.5. Dülmirigy (prostata):

Szelídgesztenye alakú és nagyságú, tömött tapintatú páratlan szerv. A húgyhólyag alatt

helyezkedik el. Átfúrja a húgycső. Állományát simaizom nyalábok alkotják. Lúgos váladéka
segíti a spermiumok mozgását, és az ondó alkotásában részt vesz.

21.2.6. Cowper-mirigy:

A húgycső két oldalán, a gát izomzatába ágyazott borsó nagyságú páros mirigy. Kevés nyúlós
váladékuk nemi izgalom esetén a húgycsőbe ürül, és ennek nyálkahártyáját bevonja (lúgos
vegyhatást biztosít).

21.2.7. Herezacskó:

A symphysis alatt elhelyezkedő zacskószerű képlet. A hasfal bőrének kitüremkedése. A

falában lévő izom (musculus cremaster) a herezacskót és a herét megemeli. A herék
működéséhez biztosítják a megfelelő hőmérsékletet.

21.2.8. Hímvessző (penis)

137
A symphysis előtt elhelyezkedő, bőrrel borított hengeres test. Átfúrja a húgycső, vizelet és
nemi váladék kiürítésére szolgál. Részei:

 barlangos testek

 makk

 fityma

A hímvessző speciális vérellátású szövetrészei, a barlangos testek kötőszövetes tokban

helyezkednek el. Paraszimpatikus hatásra a hímvesszőbe menő artériák fokozottan
megnyílnak, és miközben a vénák szűkülnek, a vérrel telődő barlangos testek nekifeszülnek a
kötőszövetes toknak. A hímvessző megkeményedik és megnagyobbodik (erekció). Ilyenkor a
hímvessző bőrkettőzete, a fityma hátrahúzódik, és láthatóvá válik a makk. A hímvessző
ritmusos mozgatását ondókilövellés (magömlés, ejakuláció) követi. Egyszerre kb. 2-3 ml
ondó ürül.

                                              

21.3. Belső- és külső női nemi szervek

1. Belső nemi szervek:

 petefészek
 petevezeték, vagy méhkürt
 méh
 széles méhszalag
 hüvely
 Bartholin mirigyek

2. Külső nemi szervek:

 nagy szeméremajkak
 kis szeméremajkak
 csikló

21.3.9. Petefészek (ovarium):

Női nemi mirigy. Benne női ivarsejtek, petesejtek találhatók. Szilva alakú és nagyságú, tömött
tapintatú páros szerv. A kis- és nagymedence határán helyezkedik el, szabadon áll a
hasüregben. Az ovarium felszíne a pubertásig sima, ettől kezdve 28 naponként megrepedő
tüszők helyén létrejövő hegesedés miatt egyenetlenné válik. Belső velő-, és külső
kéregállományt különböztetünk meg. A kéregállományban helyezkednek el a petesejtek
tüszőkben. Születéskor a leánygyermek két petefészkében kb. egymillió petesejt található. A
pubertáskor meglévő, már csak kb. 40 ezer tüsző közül 28 naponként érésnek indul egy-egy
petesejt. A 28. napon a tüsző megreped, és kiszabadul a benne lévő érett petesejt. Ez a
folyamat az ovuláció. A megrepedt tüsző helyén sárgatest alakul ki.

138
21.3.10. Petevezeték vagy méhkürt (tuba uterina):

A méh két oldaláról kiinduló kb. 12 cm hosszú, izmos falú cső. A petefészek és a méh között
helyezkedik el. Végrészük tölcsérszerűen kitágul, rojtokban végződik, és szabadon nyílik a
hasüregbe. Nyálkahártyája csillószőrös hengerhám. Az izomzat perisztaltikus mozgása, és a
csillók csapkodása továbbítja a petesejtet, majd a petét a méh ürege felé.

21.3.11. Méh (uterus):

Fordított körte alakú, tömött tapintatú izmos falú, üreges szerv. A kismedence közepén
helyezkedik el. Részei:

 test (corpus uteri)

 nyak (cervix uteri): két része van, a felső, hüvely feletti része, és az alsó része, ami
benyúlik a hüvelybe, ezen látható a külső méhszáj.

A méh teste a nyakhoz képest előrehajlik (anteflexio), és ráborul a húgyhólyagra. A méh

ürege elölről hátrafelé lapított, háromszög alakú. A háromszög 2 felső csúcsán indul ki a tuba
uterina, alsó csúcsa pedig a belső méhszájjal a nyakcsatornába folytatódik.  A méh feladata a
pete befogadása, magzat fejlődésének biztosítása. A méhfal rétegei:

 nyálkahártya (endometrium): 28 napos ciklusokban átalakuláson megy keresztül.

 izomzat (myomerium): középső, legvastagabb rész
 külső réteg (perimetrium): méhet borító hashártya

21.3.12. Széles méhszalag:

Hashártya kettőzet a méh két oldalán. Felső szabad szélében halad a petevezeték. A
petefészkek, mint a gomb a gomblyukon átbújnak, és szabadon állnak a hasüregben. A széles
méhszalag kettőzetében halad a méh, a méhkürt, petefészek erei, idegei.

21.3.13. Hüvely (vagina):

Külső nemi szervek és a méh között elhelyezkedő, kb. 8 cm hosszú, 2-3 cm széles cső. Elülső
fala húgycsővel, hátsó fala végbéllel érintkezik. Felső vége körülveszi a méhnyak alsó részét.
Nyílását szüzeken egy vékony nyálkahártyaredő (szűzhártya –hymen) szűkíti.

21.3.14. Bartholin mirigy:

A nagy szeméremajkak hátsó részében, a hüvelybemenet két oldalán elhelyezkedő babszem

nagyságú páros mirigy. Kivezető csövük a kisajkak belső oldalán a hüvelybemenetbe nyílnak,
ide ürítik kevés, nyúlós váladékukat nemi izgalom esetén, nedvessé téve a hüvelybemenetet.

21.3.15. Külső női nemi szervek:

A hüvelybemenetet és az ezt körülvevő képleteket együttesen női szeméremtestnek nevezzük.

Két oldalon található a két nagy szeméremajak, főként zsírszövetből álló bőrredők. A
szeméremajkak a szeméremrést fogják közre. Elől a szeméremajakak szeméremdombban
folytatódnak. Hátrafelé lelapulva beleolvad a gátba. A kisajkak szintén bőrredők, de
szőrtüszőket nem tartalmaznak. Elől összenőnek, körülveszik a csiklót. A csikló a péniszhez

139
hasonló barlangos test, képes erekcióra. A kis szeméremajkak között elölről hátrafelé haladva
a következő képleteket találjuk: csikló, húgycső nyílása, hüvelybemenet.

21.3.16. Emlő (mamma):

Az emlő kúp, vagy félgömb alakú, a mellkas elülső részén, a 3-5 borda magasságában
elhelyezkedő páros bőrmirigy. Állományát főleg zsírszövet és mirigyek alkotják. Laza
kötőszövet köti a mellizmokhoz. Elülső részén van az emlőbimbó. aminek tetején nyílnak a
tejmirigyek kivezető csövei. A bimbót erősen pigmentált bimbóudvar veszi körül, ahol faggyú
és verejtékmirigyek, valamint szőrtüszők is találhatók. Az emlő igazi fejlettségét szoptatás
után éri el. Idős korban eltűnnek a mirigyek, és szinte csak zsírszövet marad.

                       

21.4. A gát

Gát (perineum):

A kismedence alsó, kimeneti nyílását lezáró izmos, kötőszövetes lemez az anatómiai gát.
Határai:

 elől symphysis
 kétoldalt: ülőgumók
 hátul: sacrum

A hüvely és a végbél közötti terület a klinikai gát.

Az anatómiai gátnak két része van:

Elülső rész (pars urogenitalis): Fő záróképlete a szeméremcsontok közötti háromszög alakú

lemez, az izmokból és kötőszövetes lemezekből álló diaphragma urogenitale. Ezt fúrja át a
húgycső és a hüvely. Itt helyezkedik el az akaratlagos húgycsőzáróizom (m. sphincter
urethrae). Az izom a hüvely falával összenőtt és a méhet alátámasztja.

140
Hátulsó rész (pars analis): A két nem között nincs különbség. Ezt lezárja a végbélemelő izom
(m. levator ani) és fasciái. Átfúrja: a végbél. Itt található az akaratlagos végbélzáróizom (m.
sphincter ani externus).

21.5. A női nemi ciklus

A petefészek hormonjai felelősek a nemi fejlődésért, és a havi ciklusért. Tüszőhormon

(oestrogen) termelődik a tüszőben, feladata a méh nyálkahártyájának újraképzése. Sárgatest
hormon (progesteron) a megrepedt tüsző helyén kialakuló sárgatestben termelődik. Feladata a
méh nyálkahártyájának előkészítése a petesejt befogadására, a tejelválasztás előkészítése, és a
terhes méh összehúzódásának megakadályozása, a terhesség védelme.

A petefészekben termelődő hormonok hatására a méh nyálkahártyája átalakuláson megy

keresztül, előkészül a pete befogadására. Ezt a 28 naponként megismétlődő endometrium
átalakulást nevezzük menstruációs ciklusnak. A mindennapi gyakorlatban a ciklus kezdetét a
vérzés megjelenésétől számítjuk, pedig a folyamat hormonális hátterét tekintve a vérzés a
ciklus befejező stádiuma. A menstruációs ciklus szakaszai:

1. Regenerációs szakasz: 3-4 napig tart. A sebfelszín behámosodik, begyógyul.

2. Szekréciós stádium: 8-10 napig tart. A méh nyálkahártyája 2-3 mm-re megvastagszik
(ösztrogén hatására). Ezután a tüsző megreped kb. a 14. napon, és kifejlődik a helyén a
sárgatest, ami progeszteront fog termelni.
3. Progeszteron hatás stádiuma: 10-12 napig tart. A méh nyálkahártyája 4-5 mm-re
duzzad, sok tápanyag lesz a nyálkahártyában, ezzel előkészült a pete beágyazódására.
4. Lelökődés stádiuma: 3-4 napig tart. Ha nincs megtermékenyítés, a sárgatest sorvadni
kezd, így nincs progeszteron, aminek hatására a méh nyálkahártyájának mélyebb
rétegében lévő erek görcsösen összehúzódnak, faluk elhal az oxigénhiányos állapot
miatt. Ez az állapot néhány óráig tart. Ezután a görcs megszűnik, az erek kitágulnak,
elhalt faluk megreped, és a kiömlő vér a megduzzadt nyálkahártyát leemeli. A
menstruációs váladék tehát vérrel keveredett szövettörmelék, szövetközti nedv. A
menstruációs vér jellegzetes nyúlós, nyálkahártya részeket tartalmaz, és nem alvad
meg.

Ha a megtermékenyítés létrejött, a sárgatest nem sorvad el, tovább termeli a progeszteront és

a méh nyálkahártyája nem lökődik le. A menstruáció elmarad, terhesség (graviditás) jön létre.

141
22. Ismertesse a cardialis decompensatio leggyakoribb okait, patomechanizmusát,
tüneteit, formáit!

22.1. A szívelégtelenség lényege, következménye

Szívelégtelenségről akkor beszélünk, ha a szív nem képes a szervezet számára szükséges

perctérfogatot biztosítani a normális végdiastoles nyomás mellett. WHO: kamrai
működészavar miatt fellépő csökkent fizikai terhelhetőség.

A következmény

- pangás a szív mögötti érterületeken,

- a vérellátás csökkenése a szív előtt

Mindkét következmény klinikai tüneteket okoz.

22.2. A szívelégtelenség leggyakoribb okai, patomechanizmusa

22.2.1. A szív teljesítményét meghatározó tényezők

- Előterhelés: a szívbe áramló vérmennyiség, ami meghatározza a szívre háruló terhelést.

Elsősorban a vénás rendszer tónusától függ. A vénák kitágulása csökkenti a szívbe
áramló vérmennyiséget, így a szívre kisebb teher hárul. A szív csak azt a vért tudja az
artériákba pumpálni, ami a telődése során a vénák felől az üregekbe jut.

- A szívizom összehúzódási ereje.

- Szívfrekvencia: szaporább szívműködés (egy bizonyos határig) emeli a perctérfogatot.

- Utóterhelés: arra utal, hogy a kamráknak mekkora erőt kell kifejteni a vér pumpálása
során. Nagyobb szívmunkára van szükség minden olyan esetben, amikor valamilyen
akadály áll az áramló vér útjában. Ez lehet pl. egy szűkebb szájadék (billentyűhiba), az
artériák tágassága és rugalmassága által meghatározott ún. perifériás ellenállás.

22.2.2. A szívelégtelenség leggyakoribb okai

- A szívizomzat károsodása, a koszorúerek szűkülete miatt kialakuló ichaemiás, valamint

gyulladásos és degeneratív jellegű szívizom-betegségek.

- A szív fokozott terhelése pl.: magas vérnyomás, billentyűelégtelenség, pajzsmirigy-

túlműködés miatt.

- Krónikus tüdőbetegségek a jobb szívfelet terhelik meg (a tüdő érrendszerének

károsításával növelik a kisvérköri ellenállást). Az így kialakult jobb szívfél
elégtelenséget cor pulmonalénak nevezik.

- Ritmuszavarok

142
 22.2.3. A szívelégtelenség patomechanizmusa

Ha a szív pumpafunkciója romlik, csökken a vérnek a vénás rendszerből az artériák felé való
továbbítása, így az artériákba kevesebb vér jut, romlik a szervek vérellátása, a vénákból lassul
a szív felé való áramlás, vénás nyomásfokozódás és pangás következik be a szív mögötti
területeken. A szív a rá háruló feladatokhoz nagymértékben alkalmazkodni képes. Ezt a
tulajdonságát a szív tartalék erejének köszönheti. A nem teljesen ép szív is alkalmazkodik a
túlterheléshez, ez a kompenzáció időszaka. Ezek a tényezők azonban csak egy bizonyos
határig, és csak átmenetileg tudnak segíteni. Amikor a szív kompenzáló mechanizmusai már
nem elégségesek a keringés fenntartására és a szövetek oxigénellátásának biztosítására, az a
dekompenzáció.

22.2.4. A szív alkalmazkodó képessége megnövekedett terhelésnél:

-        a szívfrekvencia növekedése: a szimpatikus tónusfokozódás révén a szívfrekvencia

növekedése (tachycardia) növeli a percvolument. De: 100/min feletti szívfrekvencia mellett
már olyan rövid idő jut a diasztoléban a telődésre, hogy hiába dolgozik a szív szaporábban,
kevesebb vért tud kipumpálni, a verőtérfogat csökkenése a perctérfogat csökkenéséhez vezet.
A szapora szívműködés miatt romlik a szív vérellátása is, a szív nem kap elegendő vért a
fokozott munkavégzéshez.

-        a szív aktív dilatációja: a szív aktív vagy tonogén kitágulását jelenti (diastolés tartalék): a
szívizom tónusa nő, a tágulékony izomrostok összehúzódási ereje megnő. A diasztoléban
megnőtt tágulékonyság fokozott telítődést eredményez, így nő a verőtérfogat (szisztolés
tartalék). A túlzottan kitágult szív viszont már nem tudja továbbítani a megnőtt verőtérfogatot,
így ez a mechanizmus is csak egy bizonyos fokig hasznos.

-        szívizomzat hypertrophiája: a bal kamra megvastagodása a fokozott munkaképesség révén

több vért továbbítására képes. Ha túlzottan megvastagszik az izomzat, a szív kapillárisai nem
képesek jól ellátni vérrel, így az oxigénhiány miatt teljesítménye csökken. A kimerülő szív a
vérnyomásnak engedve kitágul, ez a passzív vagy miogén dilatatio, vagyis decompenzálttá
válik a szív működése. Alkalmazkodóképessége kimerül.

A kompenzáló mechanizmusok tehát egy idő után már inkább rontják, mint segítik a
folyamatot. A kompenzáló mechanizmusok kimerülése utáni állapot a dekompenzáció.

A dekompenzáció kezdetben csak munkavégzéskor okoz panaszt (latens dekompenzáció),

később nyugalomban is tüneteket ad (nyugalmi dekompenzáció). A dekompenzáció
kialakulhat hirtelen (asthma cardiale), vagy fokozatosan (pl. koszorúér elégtelenségben).

22.3. A decompensatio tünetei

A dekompenzáció kezdeti tünetei:

- a szövetek oxigénhiánya miatt fáradékonyság, a munkaképesség csökkenése alakul ki.

- látható jeleként: cyanosis (szederjesség, lilás-kékes bőrszín)

A dekompenzáció későbbi tünetei:

143
 - bal kamra elégtelenségben kisvérköri pangás

- jobb kamra elégtelenségben nagyvérköri pangás

Leggyakoribb a vegyes dekompenzáció.

22.4. A bal szívfél elégtelenség okai

- mitralis vagy az aortabillentyű betegsége

- nagyvérkör artériás részében fokozott perifériás ellenálláshoz vezető kórfolyamatok

(pl. nagyvérköri artériás hypertensio)

- koszorúserek szűkülete következtében kialakuló szívizom-ischaemia.

22.5. A bal szívfél krónikus elégtelenség lényege, tünetei

A bal szív fél krónikus elégtelenségének tünetei abból adódnak, hogy csökken a szervek
vérellátása. Kisvérköri pangás lép fel, a bal kamra kitágul (miogén dilatatio), a bal kamrában
vér marad, amely így nem képes befogadni a bal pitvar teljes vérmennyiségét, így a bal
pitvarban is marad vér, ennek következtében a v. pulmonalesben megnő a nyomás, a lumen
tágul. Kisvérköri pangás alakul ki, ezért az erekből folyadék lép ki, megnehezítve a gázcserét,
vagyis nehézlégzés (dyspnoe) alakul ki. A rossz oxigenizáció miatt cyanosis lép fel, mely
enyhe esetben csak az ajkon, súlyosabb esetben a testvégeken, fülön, orron, ujjakon, majd az
egész bőrfelületen és nyálkahártyákon jelentkezik. A nehézlégzés (dyspnoe) a tüdőpangás
következménye. Kezdetben csak mint munkadyspnoe jelentkezik. A beteg arról panaszkodik,
hogy olyan fizikai erőfeszítés közben (pl. lépcsőjáráskor), amely eddig semmiféle nehézséget
nem okozott, fullad, esetleg a fulladásérzés miatt meg is kell állnia. A keringési elégtelenség
fokozódásával a dyspnoe már minimális munkavégzés közben vagy nyugalomban is
jelentkezik. Ez a nyugalmi dyspnoe. A dyspnoe legsúlyosabb fokán a beteg hátratámaszkodva
kényszerül ülni (orthopnoe). Enyhébb esetben a tüdő kötőszövetének vénás pangása miatt
pangásos bronchitis alakul ki. A betegek száraz, súlyosabb esetben köpettel járó köhögésről
panaszkodnak, mely megerőltetésre, beszéd közben, főleg reggelenként jelenik meg. A
kisvérkörben transsudatióra (savós folyadékgyülem átszivárgására) is sor kerülhet,
hydrothorax (mellkasi vizenyő) alakulhat ki.

Tünetek:

- fokozott fáradékonyság

- csökkent terhelhetőség,

- időseknél agyi működészavar (éjszakai zavartság, szédülés, nyugtalanság)

22.6. A bal szívfél akut elégtelenség lényege, tünetei

144
A két kórkép tartozik ide: asthma cardiale és tüdőedema.

22.6.5. Szívasthma (asthma cardiale)

Hirtelen, főleg éjszaka váratlanul fellépő súlyos dyspnoe, mely a beteget álmából ébreszti fel.
Enyhébb formáját paroxysmusos éjszakai nehézlégzésnek nevezik. Oka a bal kamra hirtelen
fellépő gyengesége. Ilyen rohamok előfordulnak hypertoniában, vitiumos betegnél,
koszorúsér-elégtelenségben, szívizom infarktusban.

Tünetek

- belégzési nehezítettség (inspirációs dyspnoe)

- sápadtság

- cyanosis

- a bőr hideg, verítékes

- a légzés felületes, sza pora, szörcsölő

- halálfélelem

- pulzus sza pora

- a vérnyomás esik

- a köpet szilvalészerű

A roham önmagától megszűnhet, de bármikor visszatérhet.

22.6.6. Tüdővizenyő (oedema pulmonum)

A hirtelen kialakuló súlyos tüdőpangás folytán folyadék felhalmozódik az alveolusokban,

amely kritikusan lecsökkenti a légzőfelületet. Leggyakoribb oka a heveny bal szívfél
elégtelenség, de okozhatják izgató gázok és gőzök belélegzése is (ezek a kapillárisok
áteresztőképességét kórosan fokozzák pl. klórgáz), több, agynyomás-fokozódással járó
betegség (pl.:stroke, tumor, trauma).

Tünetek:

- verejtékezés, cianózis

- dyspnoe

- köhögés

- köpetürítés (bő, híg, gyakran rózsaszínű köpet -szilvaléköpet- ürítése)

22.7. Jobb szívfél elégtelenség okai, következménye, tünetek

145
Okai:

- bal szívfél elégtelenség következményeként

- bicuspidalis billentyű szűkület

- jobb szívfél vitiumai

- kisvérkör fokozott ellenállása (pl. krónikus tüdőbetegség, emphysema) = cor

pulmonale

Következmény:

A jobb kamra, majd a jobb pitvar miogén dilatatioja következtében a szív a nagyvérköri vénás
vért nem továbbítja maradéktalanul, így a nagyvérkör vénás oldalán pangás alakul ki.

Tünetek:

 pangásos máj (megnagyobbodott, később cirrhosis alakulhat ki)

 pangásos gyomorhurut (étvágytalanság, hányinger, puffadás)

 lépnagyobbodás

 vesepangás

 a nyaki vénák teltek, kidudorodnak

 a cardialis oedema a nehézségi erőnek megfelelően alakul ki:

 járó betegen a boka körül,

 fekvő betegen a keresztcsont tájékán

 ödémás bőr (tésztaszerű tapintású, az ujjbenyomatot megtartja): ha az ödéma tartós,

felette a bőr fényessé, feszessé válik, könnyen kisebesedik. Fekvő betegen az ödémás
bőr decubitus (felfekvés) kialakulására hajlamosít.

 nycturia (éjszakai vizeletürítés): nappal a folyadékmennyiség jelentős része ödémák

formájában a sejtek között helyezkedik el, vízszintes helyzetben, ill. pihenéskor
(éjszaka) az oedémák felszívódnak, vagyis a folyadék újra a keringésbe kerül, így
megnő a vizelet mennyisége.

 hasüregben szabad folyadék (ascites)

 pleuraüregben folyadékfelszaporodás (hydrothorax): nagyfokú fulladásérzés

22.8. Vegyes szívelégtelenség lényege, következménye

146
 

Mindkét szívfél elégtelensége. A bal kamra elégtelensége egy idő után maga után vonja a jobb
szívfél elégtelenségét is.

Következmény:

- a kisvérköri pangáshoz a nagyvérköri pangás tünetei társulnak

- megnagyobbodik mindkét szívfél (cor bovinum = "ökörszív")

- A tartós oxigénhiány következtében az ujjak körömpercei kiszélesednek

(dobverőujjak), a körmök kerekké és domborúvá válnak (óraüvegköröm).

- A szöveti hypoxia miatt a vörösvértestek száma megnő

147
23. Mutassa be az idegrendszer felépítését és működését!

23.1. Az idegrendszer funkcionális felosztása, anatómiai részei

Az ember képes a külvilág ingereit felfogni, azokat feldolgozni, a szerzett információkat

egymással összekapcsolni, és olyan válaszreakciókat kialakítani, amelyek biztosítják a
környezeti változásokhoz való alkalmazkodást, a létfenntartást. E feladatok ellátására
differenciálódott az idegrendszer. Az idegrendszer bonyolult élettani folyamatai során az
ember a legmagasabb rendű idegtevékenység révén, a gondolkodás és a tudat révén képes
képzeteket, fogalmakat alkotni, társítani, elraktározni és felidézni. Működése révén az élő
szervezet személyiséggé válik. A beszéd a gondolatok közlésére, a kommunikációra teszi
képessé. Az idegrendszert idegszövet építi fel. Az egész szervezetet átszövő idegsejt hálózat.

Felosztása:
 Anatómiai felosztás:
1. Központi idegrendszer:
-   Agyvelő
-   Gerincvelő
2. Környéki idegrendszer:
-   Gerincvelői idegek
-   Agyidegek
 Élettani felosztás:
1. Vegetatív idegrendszer
-   Szimpatikus működés
-   Paraszimpatikus működés
 Szomatikus idegrendszer (akarattól függő, mozgató működés)

23.2. Az inger, az ingerület fogalma

23.2.1. Inger

Az idegsejtre ható fizikai vagy kémiai változás, amely származhat a testen kívülről és a test
belsejéből.

Az inger lehet:

- fizikai (finom és durva tapintás -taktilis ingerek-, feszülés -ín, izom, zsigerfal-, térbeli
helyzet változása, elmozdulás, hangingerek, hő -termikus ingerek-, fényingerek)

- kémiai (szag, íz, savasság, ionösszetétel)

- fájdalom: fájdalmat olyan ingerek váltanak ki, amelyek potenciálisan szövetkárosítóak

lehetnek. A fájdalom figyelmeztet az ártalomra, olyan vegetatív és motoros válaszokat
indít el, amelyek segítik a szervezet védekezését. A szövetkárosító ingerek felfogására
szolgáló receptorokat nociceptoroknak nevezzük. A fájdalomérzést közvetítik a
velőshüvellyel rendelkező (A-delta) és a velőtlen (C) afferens rostok.

23.2.2. Ingerület

148
 Az idegsejtben az inger hatására kialakuló jellegzetes válaszreakció. Ennek során a
nyugalomra jellemző feszültségkülönbség (nyugalmi vagy membránpotenciál) a sejtmembrán
két oldala között megváltozik, melynek következtében létrejön a továbbterjedő akciós
potenciál (más néven idegimpulzus). A válaszreakció jellegét a sejt tulajdonsága határozza
meg. Pl az izomsejt összehúzódik, a mirigysejt szekrécióval reagál, az idegsejt ingerületátvivő
anyagot termel és bocsát ki magából. Az ingerület terjedési sebessége függ az axon
keresztmetszetétől, a velőhüvely jelenlététől vagy hiányától. Az ingerület terjedésének iránya
függ a neuron helyétől és funkciójától:

-        a gerincvelői mozgató (motoros) neuron az ingerületet a sejttesttől a perifériás vég készülék
felé (efferens) vezeti

-        az érző neuron (pl. a gerincvelő hátsó szarvában) az ingerületet a perifériáról a központ felé
(afferens) vezeti

23.3. A szinapszis fogalma, részei

Az a kapcsolódási hely, ahol az ingerület áttevődik pl. egy másik neuronra, vagy egy
végrehajtó izomra.

A szinapszis lehet:

- Neuroneuronális szinapszis (kapcsolat a neuronok között): a központi idegrendszerben

és a perifériás idegdúcokban (ganglion) találhatóak

- Neuromuszkuláris szinapszis (a neuron az izomsejtekkel kapcsolódik).

- Neuroszekretoros szinapszis (kapcsolódás a mirigysejtekkel: kiválasztás serkentése

vagy gátlása)

Az ingerület átvitele kémiai úton történik a preszinaptikus sejttől a posztszinaptikus sejtre

neurotranszmitterek segítségével. Az akciós potenciál hatására kémiai ingerületátvivő anyag,
az ún. neurotranszmitter szabadul fel a szinaptikus végfácskában, ami átadja az információt
egy következő neuronnak vagy végrehajtó célsejtnek (izom, mirigy), ahol szintén elektromos
impulzus keletkezik.

Legfontosabb neurotranszmitterek:

- acetil-kolin: a paraszimpatikus idegekben és a neuromuszkuláris szinapszisokban

(kolinerg idegvégződések)

- noradrenalin és az adrenalin: a legtöbb szimpatikus idegvégződés átvivő anyaga.

- dopamin: vegetatív perifériás ganglionokban és az agy egyes részeiben (pl. substantia

nigra) termelődő szinaptikus átvivő anyag.

- szerotonin,

- gamma-aminovajsav (GABA) stb.

149
 23.4. A reflex fogalma, a reflexív részei

Reflex: inger hatására bekövetkező akaratunktól független tevékenység. Gyors reakció. A test
gondolkodás nélkül reagál az ingerre. Az idegműködés alapvető elemi folyamata a reflex,
aminek anatómiai alapja a reflexív. A reflexív öt részből áll:

1. receptor: az ingerek felvételére szolgál

2. afferens szár: érző neuron
3. reflexközpont
4. efferens szár: mozgató neuron
5. effektor: célszerv, mozgató idegvégződés

23.5. A reflexek felosztása

Reflexek feloszthatók:

       A szinapszisok száma alapján:

o   Monoszinaptikus reflex: a legegyszerűbb reflexív. Egyetlen szinapszis
kapcsolja össze az afferens és az efferens neuront. Ilyen a nyújtási reflex (pl.
patella-reflex)
o   Poliszinaptikus reflex: az afferens és az efferens neuronok között több
közbeiktatott ún. interneuron van, emiatt a reflexidő hosszabb. Ilyen pl. a bőr,
az izomzat ingerlésére létrejövő elhárító tevékenység, az ún. flexor-reflex

       Kialakulás módja szerint:

o   Feltétlen reflex: velünk született reflexek (pl. fogóreflex, szopóreflex,
járóreflex)
o   Feltételes reflex: nem velünk születettek, megszokással, gyakorlással alakulnak
ki külső feltételek hatására

       A kiváltó inger kiindulási helye szerint:

o   Idegen (exteroceptiv) reflexek: az inger a külvilágból jön
o   Test belsejéből származó (interoceptiv) reflexek: zsigeri szervekből indul
o   Saját (proprioceptiv v. nyújtási) reflexek: receptor az izomorsó (az inger
ugyanabban az izomban hoz létre összehúzódást, mint ahonnan elindult)

150
24. Ismertesse az artériák legfontosabb betegségeit!

24.1. Verőér-elmeszesedés lényege, tünetei, rizikófaktorai, leggyakoribb

érelmeszesedések
Érelmeszesedés (arteriosclerosis v. atherosclerosis)
Az érelmeszesedés az artériák belhártyájának elváltozása. Idővel a verőerek elveszítik
rugalmasságukat, érbelhártyájuk megvastagodik, és merevvé válik. Az érbelhártya alatt
először kásaszerű anyagot tartalmazó, később kalcium lerakódása miatt megkeményedő
plakkok akadályozzák a szervek vérellátását. Túlzott cholesterin, telített zsírsavak bevitele
esetén alakul ki. A folyamat már fiatal korban is elkezdődhet. Az erek falában atheromás
plakk lerakódik, fibrosusan átalakul, benne mész rakódik le, kialakul a meszes plakk. A
plakkok felszakadnak, vagy bevéreznek, felszínük kidomborodik, és thrombus képződhet
belőlük. Részleges vagy teljes elzáródás okoznak az erekben. Szövődményei miatt a
leggyakoribb halálok egyike.

Rizikófaktorai

 Nem befolyásolható tényezők

 Életkor: az életkor előrehaladtával a betegség egyre gyakoribbá és súlyosabbá válik.
 Nem: a női nemi hormonok előnyösen befolyásolják a zsíranyagcserét, a
változókorig bizonyos védelmet nyújtanak az érelmeszesedés ellen. A menopauza
után azonban ez a védelem megszűnik.
 Családi halmozódás
 Veleszületett anyagcserezavarok.

 Befolyásolható kockázati tényezők

 Hypercholesterinaemia: A vérben a zsírok természetesen nem oldódnak. Ezért
szállításukhoz olyan fehérjemolekulákra (apolipoproteinek) van szükség, melyek
egyik vége vízoldékony, a másik pedig zsíroldékony. A zsíroldékony
molekulavégek burokba zárják a zsírokat, a vízoldékony végek, melyek a szállító
gömb (lipoprotein komplex) felszínén helyezkednek el, így tartják vizes oldatban a
zsírokat. A lipoprotein gömbök más anyagokat, főként antioxidánsokat (A-, C-, E-
vitamin, szelén, glutation, glutation reduktáz és lipoportein lipáz enzimek, stb.) is
szállítanak. A fizikokémiai tulajdonságaik alapján elkülönítünk nagyon alacsony
sűrűségű (VLDL =very low density lipoprotein), alacsony sűrűségű (LDL = low
density lipoprotein) és magas sűrűségű (HDL = high density lipoprotein) zsír-
fehérje komplexeket (lipoproteineket). A HDL-t a máj termeli. Feladata, hogy a
vérben szabadon keringő zsírokat megkösse és a májba transzportálja. A HDL-
koleszterin magas szintje tehát védő hatású érelmeszesedéssel szemben. A VLDL
zsírjaiból a lipoprotein lipáz zsírsavakat hasít le, amelyek a vérbe jutnak, majd az
anyagcserében energiává hasznosulnak. A LDL-koleszterin a májsejtek LDL-
receptorain keresztül a májsejtekbe jut, ahol részben újra hasznosul, részben
kiválasztódik az epével. Az atherosclerosis képződésének alapja, hogy az LDL-
koleszterin nem tud hasznosulni a májban.
 Hipertónia
  Dohányzás: a nikotin érszűkítő hatású, és   csökkenti a véralvadásgátló heparin
szintjét, és elősegíti a vérlemezkék aktivációját, valamint a dohányfüstben lévő
oxidáló hatású anyagok elősegítik a plakk-gyulladását.
 Diabetes mellitus (cukorbetegség)

151
  Elhízás
 Stressz
 Mozgásszegény életmód
 Az atherosclerosis következményei:
- artéria szűkülete, elzáródása
- thrombus képződhet
- az érfal veszít rugalmasságából, ellenálló képességéből, körülírtan tágul, aneurysma
keletkezik.
- a megvékonyodott érfal megrepedhet
Tünetek: az érelmeszesedének nincsenek klinikai tünetei, mindig valamely szerv
vérellátásának zavarai okozzák a panaszokat. Az atherosclerosis általános érbetegség,
valamennyi artériára kiterjedhet.
Leggyakoribb érelmeszesedések
- Agyi érelmeszesedés: leggyakoribb megjelenési formái az agyvérzés, az agyi
trombózis, és kisebb vagy nagyobb területű lágyulások (a beteg egyénisége
fokozatosan megváltozik, szellemileg leépül)
- Koszorús erek sclerosisa: ISZB (angina pectoris, myocardialis infarctus)
- Veseerek sclerosisa (magas vérnyomás, veseelégtelenség)

- Az alsó végtag artériáinak sclerosisa: szűkületet és elzáródást okoz. (claudicatio

lntermittens),

- Aorta sclerosis: a szívre többletmunka hárul, kialakulhat aneurysma

- Belek ereinek sclerosisa: étkezés utáni görcsös fájdalmakkal járhat, később kialakulhat
bélfal elhalás, perforáció

24.2. Claudicatio intermittens, arteriosclerosis obliterans lényege, tünetei

Arteriosclerosis obliterans (elzáródással járó verőér-keményedés)

A verőerek atherosclerosisa következtében kialakuló diffúz, degeneratív folyamat, mely az

artériák lumenének stenosisához (szűkület), illetve obliteratiojához (elzáródás) vezet. Ennek
következtében a keringés nem képes a szöveti oxigénigényt biztosítani. Ez enyhébb esetben
claudicatio intermittenshez vagy súlyosabb esetben szöveti károsodáshoz, kritikus
végtagischaemiához vezet. Alsó és felső végtagokon is előfordulhat, az alsó végtagokon
sokkal nagyobb gyakorisággal. Általában 50 év feletti férfiakon jelentkezik. Kétoldali
megbetegedés. A két alsó végtag vérellátása között lehet különbség. Keletkezését a diabetes
segíti és lefolyását gyorsítja. Gyakran jár együtt coronaria sclerosissal, arteria carotis
területének vérellátási zavarával, hasi aorta kitágulásával.

24.3. Thromboangitis obliterans (Bürger-kór) lényege, tünetei

Elzáródással járó érbelhártya gyulladás. A végtagok kis és közepes artériáinak és vénáinak

részleges gyulladása. Együtt jár vérrögképződéssel, melynek következtében másodlagos
érelzáródás alakul ki. Erős dohányos 20-40 éves fiatal férfiaknál fordul elő leggyakrabban. A
betegség leggyakrabban a láb ereit érinti, de a kézen is előfordulhat.

Tünetek:

152
A tünetek az ujjaknál indulnak, és onnan haladnak felfelé a karon, ill. az alsó végtagon.
Kezdetben a végtagokon zsibbadás, bizsegés, égő érzés, fázékonyság alakul ki. Később
megjelenik járáskor a fájdalom a talpon és a vádli területén vagy a karokban és a vállban. Az
érintett végtag bőre hűvös, verejtékes, kékes elszíneződésű. Az ujjakon üszkösödés alakulhat
ki. A beteg kezet vagy lábat a szív szintje fölé emelve a bőr elsápad, leengedve kivörösödik.

24.4. Akut artériás elzáródás lényege, tünetei, következményei

Ha az érpályába került vagy ott képződött rög (embolus) az érpályában továbbsodródik és egy
artéria lumenét elzárja, embólia alakul ki.

Okai:

- Érelmeszesedés: lassan, fokozatosan alakul ki, és ritka, hogy maga a plakk teljes
elzáródást okozzon.

- Az atheromás plakkon képződött trombus következménye viszonylag gyors elzáródás,

és következményes szövetelhalás. Ez történik pl. szívinfarktus során.

- Egy artériába került embólus következtében a keringés azonnal megszűnik az adott

érszakaszban.

Az embólusok nagy része a bal szívfélből származik (pitvarfibrilláció, szívinfarktus,

endocarditis), kisebb részük a kitágult aorta falán, vagy egy érelmeszesedéses plakkon
képződő trombusból szakad le.

Az embolus anyaga lehet:

- véralvadék (thrombus): A nagyvérköri vénás rendszerből a jobb szívfélen át az a.

pulmonalisba, a bal szívfél fali trombusából vagy endocarditises felrakó-dásból agy,
bélfodor, lép, vese vagy végtag artériáiba

- zsír (zsírembólia): csontsérülés vagy csontműtét során csontvelő kerül a keringésbe

- levegő (légembólia): keszonbetegség, vénasérülés vagy injekcióval bejuttatott levegő

okozza

Az artériás embolizáció helyei és következményei

-        alsó végtag elzáródás: hirtelen igen nagy fájdalom jellemző, a beteg a lábát
zsibbadtnak érzi, mozgatni nem tudja. A végtag először sápadt, vértelen, az
ellenoldalinál hűvösebb, az a. dorsalis pedis nem tapintható
-        agyi infarktus (ischaemiás stroke)
-        belső szervek erei embolizálódnak: kialakulhat veseinfarktus, bélelhalás,
tüdőembólia ill. tüdőinfarktus

24.5. Magas vérnyomás lényege, felosztása a kiváltó ok szerint

153
 Magas vérnyomás (hypertonia):

Három különböző alkalommal, egyhetes időközzel mért vérnyomás érték átlaga nagyobb,
mint 139 Hgmm systolés, ill. 89 Hgmm diastolés érték (120/80 Hgmm alatti érték normális,
illetve optimális vérnyomás).

A magas vérnyomás a cardiovasculáris megbetegedéseknek - a szív- és veseelégtelenségnek

és az agyvérzésnek is - legjelentősebb kockázati tényezője. A hypertonia ma népbetegség, a
felnőtt populáció 10-20 %-a érintett. Hypertoniás betegeknél 10-15 %-ban lehet a kiváltó okot
megtalálni, 85-90 %-ban az ok nem definiálható, vagyis primaer (esszenciális) hypertonia
alakul ki. Legvalószínűbb, hogy multicausális kórkép (öröklött illetve szerzett faktorok).

Diagnózis: Fizikális vizsgálat, laboratóriumi vizsgáltok, eszközös vizsgálatok:

vérnyomásmérés (normál és ABPM is), EKG, echocardiographia, szemfenéki kép.

Ambuláns vérnyomás-monitorozás (ABPM): Korszerű, automatikus, hordozható monitor

(Ambulantory blood pressure measurement). Kisméretű, microprocessorral vezérelt
készülékek, amelyek előre beprogramozott időben mérik a vérnyomást. Az adatokat tárolják,
azokat egy külső feldolgozó egységen lehet megjeleníteni. Nappal 30 percenként, éjjel
óránként mér. Előnyei a napi több (akár 100-200) mérés, a mindennapi aktivitás során mér,
meghatározható a vérnyomás napszaki ritmusa, nappali-éjjeli ingadozás jellemzői nagy
pontossággal reprodukálhatók, a beteg panasza és az aktuális vérnyomás érték közti
összefüggés tisztázható, elkerülhető a "fehérköpeny" hypertonia, lehetővé teszi a terápia
individualizálását és az adequát gyógyszerbeállítást.

A hypertonia a kiváltó ok szerint lehet:

       elsődleges (primer) vagy esszenciális

o   kóreredete általában nem ismert
o   a magas vérnyomás nemcsak tünet, hanem maga a betegség (vérnyomást kell
kezelni)

       másodlagos (szekunder)
o   a magas vérnyomás csak tünet
o   az okot megkeresve, az alapbetegséget kell kezelni (vese, az érrendszer
betegségei, ill. hormonális betegségek)

A hypertoniás beteg kezelésének a célja a magas vérnyomással kapcsolatos morbiditás és

mortalitás csökkentése, a célszerv károsodások megelőzése, a már kialakult célszerv
károsodások regressziójának elősegítése, a cardiovascularis kockázat mérséklése, a társuló
betegségek kezelése, a beteg életminőségének javítása.

Egyéb rizikótényezők hatása hypertoniára:

 NaCl szerepe - (6 g alatt) - napi 2-3 g fogyasztás ajánlott

 alkohol
 dohányzás
 koffein- akutan fokozza a szimpatikus tónust, és a perctérfogatot!
 elhízás- testsúlynövekedés hatására a vérnyomás is nő
 Társbetegségek:

154
 o Agyi vascularis események (ischaemiás stroke, vérzés, TIA)
o Szívbetegség (angina pectoris, infarctus, szívelégtelenség)
o Vesebetegség (diabeteses nephropathia, vesefunkció zavar)
o Perifériás érbetegségek
o Diabetes mellitus
o Metabolikus syndroma (obesitas + hyperlipidaemia + hypertonia = metabolicus
„X-syndroma”)
o Súlyos obstructiv alvási apnoe syndroma
o Súlyos retinopathia

24.6. A hypertonia okozta panaszok, tünetek, szövődményei

Panaszok és tünetek súlyossága a szervi szövődményektől függ. A legtöbb panasz ingadozó

vérnyomásnál jelentkezik, az állandósult magas vérnyomásnál alig okoz problémát.

Leggyakoribb panaszok:

- fejfájás

- szédülés

- fülzúgás

- szívdobogásérzés,

- orrvérzés,

- a retina keringési zavara miatt látásromlás

- agyi vérkeringési zavar miatt fejfájás, emlékezetzavar, alvási problémák

- koronária keringési zavar, szívelégtelenség

- vese megbetegedése

A hypertonia szövődményei

-        Retina: Vizenyő, vérzések látszódnak, a retina adott területei elhalhatnak.

-        Szív: Mivel a szívnek nagyobb nyomással szemben kell kipumpálnia a vért a szervezet felé,
a szívizom megvastagszik, hipertrofizál, vérellátása egyre romlik, ami szívelégtelenséghez
vezet. A koszorúerek károsodása és a szív fokozott terhelése miatt hipertóniásoknál gyakori a
szívinfarktus.

155
-        Aorta dissectio: Az aorta falának hosszanti irányú berepedése, miáltal egy ún. állumen
képződik a fő verőér valamely szakaszában. Az aorta dissectio kialakulásában nagy szerepe
van az érelmeszesedés és a magas vérnyomás együttes jelenlétének.

-        Stroke: mind a vérzéses, mind az ischaemiás agyér-betegségek leggyakoribb rizikófaktora.

A vérzések oka az, hogy a károsodott agyi erek a fokozott nyomás hatására könnyen
megrepednek.

-        Vesebetegség (proteinuria, veseelégtelenség): A magas vérnyomás okozta érkárosodásokra

vezethető vissza.

24.7. Alacsony vérnyomás lényege, okai, tünetei

Alacsony vérnyomás (hypotonia)

Az életkornak, nemnek és alkati sajátosságoknak megfelelő normális artériás nyomás alatti

alacsony vérnyomás (<100/60 Hgmm). A krónikus alacsony vérnyomás nem betegség.

Okai

- alkati, örökletes (ha normális perctérfogattal és pulzusszámmal jár együtt)

- sportolóknál (rendszeres edzés)

- vegetatív idegrendszer egyensúlyának zavara

- szívelégtelenség

- decompenzált shock

- kiszáradás, masszív vérzés (vértérfogat csökken)

- erek túlzott kitágulása (pl. szeptikus shock, anafilaxiás reakció, nagy meleg stb.)

- táplálkozási zavar, felszívódási zavar

- tartós fekvés,

- aortaszűkület (aortastenozis),

- idegrendszeri megbetegedések (pl. Parkinson-kór)

- mellékvesekéreg (pl. Addison-kór) vagy hypophysis elégtelenség

- bizonyos gyógyszerek (pl. antidepresszánsok, vízhajtók, értágítók)

 Orthostatikus hypotonia

Csak álló helyzetben megnyilvánuló hypotensió, a vérnyomás gyors szabályozásának

elégtelensége.

156
Okai:

- egészséges emberen hirtelen felálláskor, hosszú fekvés után

- mellékvesekéreg primer vagy szekunder hypofunkciója esetén

- súlyos anaemiában

- vérnyomást csökkentő gyógyszerek használata után

Következménye: agyhoz kevesebb oxigén kerül

Tünetek

- szemkáprázás, szédülés

- gyengeségérzés, fáradékonyság, aluszékonyság

- gyakori fejfájás

- eszméletvesztés

157
25. Jellemezze az izomtónus zavarait, az izomatrófiát, az izomgyengeséget és a bénulást!
Röviden jellemezze a thrombosis, az embólia és az ödéma lényegét! Csoportosítsa az
ödémákat!

25.1. Kóros izomtónus fokozódás jellemzői, formái, tünetei

Az izomtónus fokozódása esetén a passzív mozgatás csak nagyobb erővel lehetséges. Az

izomtónus fokozódás lehet rugalmas, nem állandó, spasztikus, és merev, állandó, rigid.

25.1.1. Spasztikus tónusfokozódás

Az izom ellenállás a passzív mozgatóerővel szemben nem egyenletes. A mozgás kezdetén az

izomellenállás fokozott, majd hirtelen teljesen megszűnik ("zsebkéstünet"). Óvatos, lassú,
passzív mozgatással a spasztikus tónus jelentkezése elkerülhető. A végtag a kiindulási
helyzetét igyekszik visszaszerezni (a nyugalmi helyzetbe automatikusan visszatér).
Nyugalomban, alvásban a tónusfokozódás megszűnik, aktív beidegzés (innervatio) során
ismét megjelenik. A centrális bénulást spasztikus tónusfokozódás kíséri, amely az
antigravitációs izmokban lép fel. Végtagokon nem azonos izom csoportokban jelenik. meg a
tónusfokozódás: az alsó végtagon extensios, a felső végtagon flexiós. Az antigravitációs
izmokra jellemző tónuselosztás: Wernicke-Mann-féle tónuseloszlás. A spinalis reflexív
ingerlékenysége fokozódi, a saját reflexek élénkebbek, fokozottabbak.

25.1.2. Rigid tónusfokozódás

Passzív mozgatáskor a kóros izomellenállás mértéke nem változik. Az agonista és antagonista

izomcsoportok tónusa egyaránt fokozott, amely a végtagok minden irányú mozgatásánál
egyforma, a mozgás sebességétől független. A passzív mozgatás befejeztével a végtag a
mozgás végállapotát rögzíti, a véghelyzetet fixálja (plasztikus tónusfokozódás). Nem
szükségszerű a reflexfokozódás, és a kóros reflexek megjelenése. A rigid tónusfokozódás az
extrapyramidalis beidegzés zavarához kötött. Jellegzetessége, hogy ha a mozgatott végtagot
megállítjuk, az megőrzi a helyzetét ("ólomcsőjelenség"). A háton fekvő beteg az előrehajtott
fejét elengedés után csak lassan süllyeszti ("Iégpárnatünet"). A passzív mozgatáskor néha a
tónusfokozódás enged, majd újra megerősödik, az ízület fogaskerékhez hasonlóan mozgatható
("fogaskerék-tünet").

25.2. Kóros izomtónus csökkenés okai, következményei

Hypotoniás végtagok distalis részei a passzív mozgatáskor csapódnak, ha a kezet a csuklónál,

a lábat bokánál megfogva „lengetjük". Az izomtónus csökkenés lehet:

- enyhe,

- közepes vagy

- súlyos fokú

158
A monosynapticus reflexív megszakadása hypotoniát okoz.

Okai:

- hátsó gyök károsodása

- spinalis motoneuronok klesése

- perifériás kevert idegek bántalma

- mellső gyökér károsodása

- myasthenia vázizmokat érintő formája

- a cerebelláris féltekék sérülése

- hirtelen kialakuló gerincvelő harántlézió

25.3. Izomatrófia jellemzői, formái

Izomatrophia (izomsorvadás, izomfogyás)

Ha az izmokat ellátó ideg károsodik, az izom sorvad, térfogata csökken. Kialakulhat perifériás
ideg sérülése esetén (trauma), inaktivitásos hypotrophia hosszú idő után centrális
bénulásoknál, diabetes és alkoholizmus következményeként (distalis túlsúlyú), és egyre
súlyosbodó dystrophia musculorum progressiva (DMP) esetén.

25.4. Izomgyengeség lényege, tünetei, fokozatai, eloszlása

Izomerő csökkenés, paresis

Ha túl gyorsan és tartósan fárad az izom.

Tünetei:

- az izomerő csökken

- az izom-összehúzódások ereje korlátozottá válik

Izomerő mérése:

0 = a vizsgált izom ban, izomcsoportban semmiféle aktivitás nincs;

1 = innervációra (aktív mozgás kísérletére) izomrángás (fasciculatio) érezhető;

2 = a nehézségi erő kikapcsolásával (pl. víz alatt) a kívánt mozgás kivitelezhető;

3 = a kívánt mozgás a nehézségi erő ellenében is kivitelezhető;

4 = a gravitációval szemben a mozgás kivitelezhető, de ellenállással szemben nem teljes;

159
 5 = ellenállással szemben is jó izomerő észlelhető.

Az izomgyengeség eloszlása lehet:

- hemiparesis: az egyik testfelet érinti

- monoparesis: az egyik végtagra korlátozódik

- paraparesis: a két azonos végtag gyengesége

- tetraparesis: mind a négy végtagra kiterjedő

25.5. Bénulás lényege, eloszlása

Izomerő kiesés, plegia, paralysis

Nem észlelhetők az akaratlagos mozgásnak látható vagy tapintható jelei. Reflexek

segítségével sem váltható ki izommozgás.

A bénulások kiterjedhetnek

- egy izom ra, egy-egy izomcsoportra,

- egy végtagra, több végtagra,

- a törzs izmaira és

- a rekeszizomra

 Bénulások eloszlása:

- hemiplegia: az egyik testfél bénulása

- monoplegia: az egyik végtag bénulása

- paraplegia: a két azonos végtag bénulása

- tetraplegia (quadriplegia): mind a négy végtag bénulása.

 Bénulásokban az izomtónus

- csökken - petyhüdt bénulás

- fokozott - spasztikus bénulás

25.6. Petyhüdt bénulás okai, tünetei

Csökkent izomtónus, petyhüdt izomzat jellemző.

Okai:

160
 - a spinalis vagy az agytörzsi motoneuronok sérülése vagy elhalása (pl. Heine-Medin-
kór),

- motoros neuron perifériára menő rostjainak sérülése (pl. porckorongsérv vagy baleset
okozta perifériás idegsérülés),

- neuromuszkuláris szinapszis hiányos működése (pl. myasthenia gravis, dystrophia

musculorum progressiva)

 Tünetei:

- izom:  hypotonia és –atonia, atrófia (az izomrostok vastagságának csökkenése)

- az izom hoz tartozó reflex csökkenése vagy hiánya (hyporeflexia, areflexia)

- az ép antagonista izmok tónusa relatív fokozódik, így tarási rendellenességek,

kontraktúrák alakulnak ki

- érzés- és vegetatív funkciózavar is jelentkezik az ideg ellátási területének megfelelően

25.7. A spasticus vagy merev bénulás oka, tünetei

Fokozott izomtónus és tömött tapintatú izomzat jellemző. Centralis paresis vagy plegia esetén
alakul ki. Több izomban, izomcsoportban alakul ki.

Tünetei:

- az izom vagy izomcsoport passzív mozgatásakor fokozott izomtónus, fokozott

ellenállás jellemző (zsebkés vagy bicska tünet),

- az izom hoz tartozó reflex megtartott, vagy fokozott

- kóros reflexek jelenhetnek meg

- nincs izomsorvadás, atrophia vagy csak késői

25.8. A centrális bénulás oka, jellemzői

(felsőmotoneuron-betegség)

Oka a felső motoneuronok és axonjaik laesiója (pl. az agykéregben, az agytörzsben,

gerincvelő oldalkötegében). Pl.: stroke. A bénulás fennállásának időtartamától függően lehet
petyhüdt vagy spasztikus. A centrális bénulás következtében nincsen izomatrophia, esetleg
hosszú idő múlva, inaktivitás miatt fejlődhet ki.

25.9. A perifériás bénulás oka, tünetei,a bénult végtagon kialakuló kóros tartások

161
 (alsómotoneuron-betegség)

Petifértás bénulást okoz a motoros agyidegmagok, a spinalis motoneuronok, valamint az agy

törzsből és gerincvelőből kilépő axonok bántalma.

Tünetei:

- az ideg ellátási területéhez tartozó izmok bénulnak

- a bénult izmok saját reflexei kiesnek

- az izomzat tónusa csökken

- a sérült idegek által ellátott izmok sorvadnak

- érzészavarok alakulnak ki

- autonóm zavarok (a végtag cyanosisa, duzzadása, a nyomásnak kitett helyeken

fekélyek)

- a bénult végtagon kóros tartás alakul ki

Bénult végtagon kialakuló kóros tartások:

-        Eső kéz (n. radialis sérülésekor): lógó kéztartás, kivitelezhetetlen az ujjak extensiója, a
hüvelykujj nem feszíthető és abductioja is hiányzik. Érzéskiesés lehet a kézhát radialis részén.

-        Karomállás (n. ulnaris sérülésekor): az interosseus izmok bénulása miatt a gyűrűs és a kisujj
MCP ízülete hyperextensióban, a PIP és DIP ízületei flexióban vannak. Az ujjak terpesztése,
zárása nem kivitelezhető. Jellemző a hypothenar, interosseus izmok és m. adductor pollicis
paresise, atrophtája. Érzéskiesés a IV. ujj ulnaris részén, az V. ujjon, a hypothenar területén.

-        Eskü kéz (n. medianus proximálls sérüléskor): a kéz ökölbe zárásakor csak az ulnaris oldal
ujjai hajlanak be, nincsen érzészavar.

-        Majomkéz (n. medianus distalis sérülésekor): a thenar atrophiás, a hüvelykujj a többi ujj
síkjában van, oppositiója és abductiója lehetetlen. Érzéskiesés az I-III. ujjak tenyéri felszínén,
a IV. ujj radialis részén jellemző.

-        Lógó láb (n. peroneus sérülésekor): bénulnak az öregujj- és a lábujjfeszítő izmok, a

szárkapcsi izmok. A láb dorsalflexiója kivitelezhetetlen, szteppelő járás alakul ki (nem
érkezhet sarkára, ezért térdét magasba emeli, és egész talpát lecsapja). Érzészavar a lábszáron
lateralisan és a lábon dorsalisan alakul ki.

25.10. Thrombosis jellemzése

Olyan vérrög, amely a vér érpályán belüli megalvadása következtében jön létre. Artériás
trombózis következménye a terület vérei látási zavara, vénás trombózisé a vénás pangás.

25.11. Embólia jellemzése

162
Egy embólus az érrendszerben a vérkeringés segítségével egyik helyről egy másik helyre
sodródik, majd elzárja azt az érszakaszt, ahol megakad.

Az embólus anyaga szerint kialakulhat:

- tromboembólia: az embólus anyaga megalvadt vér, trombus. Ez a leggyakoribb

embólusforma.

- zsírembólia: az embólus anyaga zsírszövet. Főleg nagyobb csöves csontok törése után
fordul elő.

- légembólia: levegőbuborékok kerülnek az érrendszerbe.

- szeptikus embólia: az embólusokat baktériumnövedékek vagy gombák alkotják.

- szöveti embólia: kisebb szövetdarabok leválásakor keletkezik.

- idegentest-embólia: a vérbe kerülhetnek pl. hintőpor, injekciós tű, műbillentyű stb.

- magzatvíz-embólia: magzatvíz és magzati sejtek vérbe kerülése.

25.12. Ödéma jellemzése, csoportosítása

Oedema (vizenyőképződés, duzzadás). A szervezet folyadékháztartásának olyan zavara,

melyben az extracellularis tér interstitialis (szövet közötti) folyadéka kóros mértékben
felszaporodik, vagyis a szövetek közötti térben víz halmozódik fel (fiziológiás az oedema
hosszas ülés/állás következtében és a praemenstruális oedema). Leggyakoribb előfordulási
helye a bőr alatti laza kötőszövet.

Tünete: a terület sápadt, hideg, tészta tapintatú, az ujjbenyomatot hosszú ideig megtartja.

Okai:

- fokozott hidrosztatikus nyomás a kapillárisokban (veseelégtelenség, jobb szívfél

elégtelenség, lokálisan vénás elfolyás akadályozottság, phlebothrombosis, krónikus
vénás elégtelenség),

- csökkent kolloidozmotikus nyomás hypalbuminaemia miatt (éhezés, nephrosis,

cirrosis)

- a kapillárisok fokozott permeabilitása: acut glomerulonephritis

- nyirokkeringési zavar: lymphoedema

- idiopathias: praemenstrualis.

Akkor alakul ki, ha megbomlik a szövetközti folyadék termelődésének és elvezetődésének az

egyensúlya, és a szövetek közötti térben vizenyő szaporodik fel.

Klinikai megjelenése szerint lehet:

163
 - manifeszt (látható, tapintható)

- latens (indirekt módon igazolható)

- lokális (helyi keringési zavar)

- generalizált

Az oedema speciális formái:

- ascites (szabad hasűri folyadék)

- hydrothorax (szabad mellűri folyadék)

Generalizált ödémák: jellemző a szimmetrikus elhelyezkedés (az oedema a test mindkét

oldalán közel azonos mértékben jelenik meg). Lehet

- Szív eredetű (cardialis oedema): Oka a vénás pangás. Bal szívfél-elégtelenség esetén
tüdőödéma (nehézlégzést, ha hirtelen alakul ki halált okoz), jobb szívfél-elégtelenség
esetén fekvő betegnél keresztcsont tájékon, fennjáró betegnél bokatájékon megjelenő
oedema.

- Vese eredetű (renalis oedema): Elégtelen veseműködés esetén lép fel. Oedema az
arcon, szem körül, csuklón alakul ki.

- Máj eredetű (hepaticus oedema): Oka: portalis pangás. Következmény: hashártya

lemezei közti folyadékgyülem (ascites).

- Hypoproteinaemiás oedema: Csökkent fehérjetermelés, illetve csökkent felszívódás

esetén kialakuló oedema. Pl.: Crohn-betegség, lisztérzékenység esetén.

- Éhezéses oedema

Lokális oedemák: jellemző, hogy egy adott testrészen helyezkednek el (legtöbbször

aszimmetrikus). Leggyakoribb oka a vénás keringési zavar ,de okozhatják gyulladások,
allergiás jelenségek is.

-        Vénás eredetű ödéma: Mélyvénás thrombosis esetén, vagy külső kompresszió okozta
vénaelzáródás (megnagyobbodott nyirokcsomó, terhesség esetén a növekvő méh okozza az
elvezető vénák kompresszióját, vagy visszértágulat okozta oedema)

164
 Az ödémák további fajtái:

-        Lipoedema Főleg nőket érintő megbetegedés. Ilyenkor túlzott mértékű zsírfelszaporodás

alakul ki a csípő, a comb, a lábszár területén. A láb és a boka érintetlen marad. A lipoedema
puha tapintatú, jellemző rá a bőr narancshéjszerű átrendeződése.

-        Gyulladásos ödéma: fertőzések, gennyedések közelében kialakuló vizenyő. Ebben az

esetben az ödéma vérbő, meleg tapintatú és fájdalmas.

-        Lymphoedema (nyiroködéma): a nyirokrendszer veleszületett vagy szerzett károsodásának

talaján kialakuló lokális vizenyő. A károsodott nyirokrendszer a szövetekből nem tudja
elszállítani a nyirokköteles folyadékot, az felszaporodva helyi duzzanatot okoz. A
nyiroködémára jellemző a kéz- és lábujjak hurkaszerű megvastagodása, a kézhát, lábhát
cipószerű duzzanata, az ujjak tövében, csuklónál, bokánál mély, úgynevezett csecsemőráncok
kialakulása.

165
26. Ismertesse a vénák betegségeit!

26.1. A lábszár visszértágulat lényege

Varicositas cruris (lábszár visszértágulata)

A felületes vénás rendszer idült megbetegedése, amely szinte kizárólag az alsó végtag vénáin
fordul elő, a lábszár vagy a comb bőre alatt. A meggyengült vénafalak kitüremkednek,
kitágulnak, a vénák kanyargós lefutásúakká válnak, a vénabillentyűk működése elromlik. Nők
körében kétszer gyakrabban fordul elő. Kezelés nélkül folyamatosan súlyosbodó betegség.

A visszeresség eredete szerint lehet:

- elsődleges (primer) varicositas

- másodlagos (szekunder) varicositas

A tágulat főbb okai:

- a két lábon járás (gravitáció)

- veleszületett kötőszöveti gyengesége

- túlerőltetés (álló munka)

- rostszegény táplálkozás

- terhesség

- mozgásszegény életmód

- elhízás

Objektív tünetek: kezdetben kékeslila, pókhálóra emlékeztető, nem tapintható vénák (ún.
seprű- vagy pókvénák) a boka alatt és a térdhajlatban, majd tág, kanyargós vénák jelennek
meg, társulhat hozzá boka és lábszárduzzanat, fokozott vörösesbarna elszíneződés.
Kialakulhat viszkető, gyulladt ekcéma, sorvadt bőr és végül lábszárfekély.

Szubjektív panaszok: nehézségérzés, feszülés, fáradékonyság, viszketés, érzészavarok (pl.

zsibbadás), rendszertelen - főleg éjszakai - lábszárgörcs, állandó tompa fájdalom.

26.1.1. Elsődleges varicositas cruris

Fokozatosan alakul ki. Oka az érfal veleszületett, gyengébb szerkezete ("kötőszöveti

gyengeség"), az izompumpa nem kielégítő működése (álló munka: pincérek, fodrászok,
sebészek stb.).

26.1.2. Szekunder varicositas cruris (posthtromboticus syndroma)

166
Az alsó végtag vénáinak tágulata másodlagosan alakul ki. Oka a mélyvénák elzáródása (pl.
trombosis), melynek következtében a vér az ún. összekötő vénákon a felületes vénákba
áramlik, és azok kitágulnak.

Visszeresség következménye:

- a vénabillentyűk rossz működése miatt visszafelé, valamint a mély vénák felől a

felületesek felé is áramlik a vér, ami ez utóbbi erek túlterhelését, és bennük a vér
pangását váltja ki.

- a visszeresség fokozza a kitágult vénák területén a gyulladás és a vérrögképződés

veszélyét.

- egy idő után jelentkeznek a krónikus vénás elégtelenség okozta panaszok is.

Visszeresség megelőzése és kezelése

- családi hajlam esetén mindenképpen kerülni kell a tartós állással, üléssel járó, vagy
nehéz fizikai munkát, ill. meg kell előzni az elhízást.

- törekedni kell séták beiktatására, pihenéskor legjobb a lábak felpolcolása.

- meleg hatására kitágulnak a vénák, kerülni kell minden direkt hőhatást, mint pl. meleg
fürdő, szauna, napozás

Kezelés:

- Javasolt a rendszeres visszértorna végzése, a kompressziós harisnyák viselése, a

rugalmas pólya alkalmazása.

- helyileg alkalmazható krémek, kenőcsök

- szájon át szedett tablettás gyógyszerek egy része a hajszálerek áteresztőképességét

csökkenti, mások a vénák falának tónusát javítják

- seprűvénák esetén lézeres kezelés

- vastagabb erek elzárására használhatók az ún. szklerotizáló injekciók: az erekbe

beadott anyag gyulladást kelt a kiserek falában, minek következtében azok fala
összetapad, és bennük a keringés megszűnik

- érsebészeti kezelés: a nagyobb, tágult felületes vénák eltávolítása

26.2. A felületes vénák vérrögösödéssel járó vénafal gyulladásának lényege

A felületes vénák thrombophlebitise (thrombophlebitis acuta superficialis)

167
A varixszerűen kitágult felületes vénás rendszerben kialakuló vénafal gyulladás,
vérrögösödéssel. Nincsenek súlyos tünetek (embóliát nem okoz, mert a gyulladás rögzíti a
vérrögöt az ér falához). A gyulladás kialakulását és a következményes vérrögképződést a
véráramlás lelassulása okozza.

Hajlamosító tényezők:

- terhesség, szülés,

- sérülések,

- fertőzések,

- gyógyszerek

Előidéző okok:

- gombás (lábujjak közti gombásodás)

- bakteriális (pl. mandulagyulladás, foggóc stb.)

- vénába adott gyógyszerek stb.

Tünetek

- hőemelkedés, hidegrázás, rossz közérzet,

- a véna duzzadt, nyomásérzékeny, fájdalmas, kemény, köteges

- felette nem éles határú bőrpír látható

- bokatáji duzzanat

Néhány hét alatt tökéletesen meggyógyul, helyén legfeljebb fájdalmatlan köteg marad vissza.
A betegség jelentőségét az adja, hogy az esetek egy részében mélyvénás trombózissal jár
együtt.

Kezelés

- helyi, hideg borogatás

- nem szabad feküdni, járkálni szükséges

- kompressziós kötés alkalmazása

- nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek és kenőcsök,

168
 - vérlemezke aggregáció gátlása,

- láz esetén antibiotikum

26.3. A mélyvénák vérrögösödéssel járó vénafal gyulladásának lényege

A mélyvénák thrombophlebitise (thrombophlebitis profundus)

A mélyvénák véralvadék (trombus) okozta elzáródása. Többnyire az alsó végtagokban és a

medence vénáiban keletkezik. Nagy részük jellegtelen tünetekkel kezdődik, ezért
észrevétlenül zajlik le (első tünetként a tüdőembólia hívhatja fel a figyelmet jelenlétére).
Létrejöhet műtét, szülés, hosszantartó fekvés után.

Kialakulása: a tágult visszerek miatt a véráramlás lelassul, így a véralvadékonyság fokozódik,

és véralvadék képződik, kialakul az elzáródás.

Tünetek

- a járó beteg a láb fáradtságát, nehézségét érzi

- a végtag duzzadt, feszes, fájdalmas, szederjesen elszíneződött (cyanotikus)

- gyakori a tachycardia, subfebrilitás, esetleg láz

- a láb hátrafeszítésével a térdhajlatban a beteg erős fájdalmat jelez (Homan-tünet)

- a vádli nyomásra, szorításra igen érzékeny

Szövődményei:

- korai: leszakadó vérrög tüdőembóliához, esetleg halálhoz vezethet

- késői: mélyvénás keringési elégtelenség (posttromboticus syndroma)

Kezelés:

- gyógyszeres kezelés: célja a vérrög növekedésének megakadályozása

- A vérrög szervüléséig (kb. 2-3 hét) szigorú ágynyugalom szükséges a trombus

leszakadásának megelőzésére

- A lábat fel kell polcolni, és rugalmas pólyával be kell kötni

A vénák sohasem gyógyulnak meg a trombózist követően. Az újabb trombózis

megelőzésének leghatékonyabb módja a tartós véralvadásgátló kezelés. Emellett fontos a
rugalmas harisnya, zokni viselése, mert segítik a vénás visszaáramlást. Nagy kockázatot jelent

169
a dohányzás, ezért teljesen abba kell hagyni. A fogamzásgátló tabletták önmagukban ritkán
okoznak trombózist, de más kockázati tényezők (pl. visszértágulat, dohányzás stb.) hatását
felerősítik.

26.4. A kar vénái trombophlebitisének okai

Ritkábban fordul elő. Kialakulhat orvosi beavatkozás miatt:

- ismételt vérvétel,

- intravénás injekció,

- tartós vénakatéter,

- vérátömlesztés,

- infúziók

26.5. Krónikus mélyvénás elégtelenség lényege

Leggyakrabban mélyvénás trombózist követően jön létre. A szervült trombus miatt pangás
alakul ki, ami eleinte boka körüli duzzanatként figyelhető meg, de később a lábszáron felfelé
terjedhet. Idővel a felületes vénák is kitágulnak, a bőr barnásan elszíneződik, elvékonyodik.
Álláskor viszketés, fájdalom jelentkezik. Tartós fennállása során a lábszár bőre
kifekélyesedhet (lábszárfekély - ulcus cruris), ekcémássá válhat.

Kezelés:

- antibiotikus kezelés, ha fertőzés jelei mutatkoznak

- kompressziós kötés

- helyi sebkezelés speciálls kötszerekkel

Főleg genetikai okokra vezethetők vissza a nem trombózisos eredetű vénás keringési
elégtelenségek. Környezeti tényezők (elhízás, mozgáshiány stb.) felerősíthetik a folyamatot.
A beteg nehéznek, duzzadtnak érzi a lábait, fáradékony. Jelentkezhet állandó tompa fájdalom,
lábikragörcsök, ún. nyugtalan láb szindróma.

26.6. Egyéb vénatágulatok

26.6.3. Aranyeres csomó (nodus haemorrhoidales)

Az aranyér a végbélnyílás nyálkahártyája alatt elhelyezkedő vénás fonatból alakul ki. Az

aranyeres csomók a végbél és a végbélnyílás falában keletkező vénatágulatok, melyek
begyulladhatnak, vérezhetnek, megnagyobbodhatnak, néha kifordulnak vagy véralvadék

170
képződhet bennük, és ilyenkor fájdalmassá válnak. Gyakoribb ülő foglalkozásnál.
Szövődménye a gyulladás

26.6.4. Bőrvénák köldök körüli visszeres tágulata (caput medusae)

Oka: májzsugorodás.

26.6.5. Oesophagus varix (nyelőcső kitágult visszere)

Oka: portalis pangás. Megrepedése halálos.

171
27. Mutassa be a belső elválasztású (endokrin) rendszert! Jellemezze a cukorbetegséget!

27.1. A belső elválasztású mirigyek általános jellemzői

A hormonrendszer az idegrendszerrel együtt összehangolja, szabályozza a szervrendszerek

működését. A hormonokat a szervezetben belső elválasztású mirigyek termelik. Belső
elválasztású mirigyek jellemzői:

 Nincs kivezető csövük.

 Váladékukat közvetlen az érpályába ürítik.
 Vér útján távoli szervekre hatnak.
 Idegrendszerrel együtt működik (neuroendokrin rendszer).
 Lehetnek önálló szervek, vagy más szervekbe építettek.
A szervek működéséhez szükséges fiziológiás hormonszintet egy szabályozó rendszer
biztosítja, mely lényegében önszabályozó, visszacsatoláson alapuló, „feed-back” jellegű
mechanizmus. Az esetek többségében ez „negatív feed-back”, mert a vér hormonszintjének
emelkedése a hormon további termelődését csökkenti, és fordítva, a hormonszint csökkenése
fokozza a termelődést. Ez a mechanizmus a vér és idegrendszer útján valósul meg. A belső
elválasztású mirigyek kapcsolatában mintegy vezérszerepet lát el az agyalapi mirigy
(hypophysis), melynek hormonjai a többi mirigy jelentős részének működését serkentik. A
befolyásolt mirigyek hormonjai viszont a vér útján eljutnak a hypophysishez és annak
serkentő hatását csökkentik („negatív feed-back”). A hypophysis közvetlen összeköttetésben
áll a hypothalamus-szal (központi idegrendszer), amely befolyásolja a működését
(neuroendokrin rendszer).

Belső elválasztású mirigyek feladata

 Belső környezet állandóságának fenntartása (homeosztázis).

 Szervek közötti együttműködés biztosítása.
 Anyagcsere folyamatok szabályozása.
 Fajfenntartás szabályozása.
 Külvilághoz való alkalmazkodás.

Hormonok: speciális felépítésű kémiai anyagok. Két fajtájuk van:

 Lokális vagy helyi: ahol termelődnek, ott hatnak

 Általános: vér útján távoli szervekre hatnak

27.2. A belső elválasztású mirigyek felsorolása, fontosabb hormonjaik és azok hatásai

Az endokrin rendszer részei:

1. Agyalapi mirigy (hypophysis)

2. Pajzsmirigy
3. Mellékpajzsmirigy
4. Csecsemőmirigy
5. Mellékvese
6. Hasnyálmirigy

172
 7. Tobozmirigy
8. Ivarmirigyek

27.2.1. Agyalapi mirigy vagy agyfüggelék (hypophysis):

Az agy alapjánál, az ékcsont üregében helyezkedik el. Bab alakú és nagyságú, kétlebenyű
mirigy. A hypophysis nyél útján kapcsolódik a hypothalamushoz. Az endokrin rendszer
karmestere. Két lebenye van:

 Elülső lebeny: mirigyserkentő hormonokat termel, szabályozza a többi belső

elválasztású mirigy hormontermelését
 Hátsó lebeny: idegszövet alkotja

Elülső lebeny:

1. Növekedési hormon STH (somatotrop): a sejtanyagcserére, és a csontok növekedésére

hat. Csökkent termelődése esetén arányos törpenövés jön létre normál szellemi
képességgel. Túltermelődés esetén gyermekeknél óriásnövés (gigantizmus) következik
be, felnőtteknél a csúcsi részek (orr, áll, láb, nyelv, ujjak stb.) aránytalanul
megnövekednek, acromegalia alakul ki.
2. Pajzsmirigyre ható hormon TSH: A pajzsmirigyhormonok termelődését serkenti.
Túltermelődés esetén Basedow kór alakul ki (magas pulzus, fogyás, nyugtalanság,
fáradékonyság, izomgyengeség, kézremegés, izzadékonyság stb.)
3. Mellékvesekéregre ható hormon ACTH: a szénhidrát anyagcserére ható hormonok
termelődését segíti. Túltermelődés esetén Cushing kór fejlődik ki (arc, nyak, törzs
elhízása, vékony végtagok, telihold arc, hypertonia, osteoporosis)
4. Tüszőérést serkentő hormon FSH: Nőknél tüszőérés, ösztrogén termelés serkentését
végzi. Férfiaknál a tesztoszterontermelést stimulálja.
5. Sárgatest képződést serkentő hormon LH: A női nemi hormonok termelődését
stimulálja. Férfiaknál a Leydig sejteket serkenti (tesztoszterontermelés)
6. Tejelválasztást szabályozó hormon LTH: Az oestrogen és progesteron által
előkészített emlőmirigyekben beindítja és fenntartja a tejelválasztást

Hátsó lebeny

1. Antidiuretikus hormon ADH vagy vasopressin: a vesecsatornában a vízvisszaszívást

fokozza. A vérnyomást emeli.
2. Oxitocin: Serkenti a terhes méh izomrostjainak összehúzódását, és kiváltja az emlőből
a tej ürülését.

27.2.2. Pajzsmirigy:

A legnagyobb endokrin mirigy. A nyak elülső részén, a gége pajzsporcán helyezkedik el két
oldalon. Vörösesbarna, tömött tapintatú szerv. Hormonjai thyrosinból és jódból képződnek.
Két lebenyből áll. Hormonjai:

1. tiroxin
2. trijód-tironin
3. kalcitonin

173
Feladata a jódanyagcsere szabályozása, az anyagcsere folyamatok szabályozása, a növekedés
szabályozása. A szellemi funkciók fenntartása. A kalcitonin segíti a kalcium csontokba
beépülését. Pajzsmirigyhormonok hiányában gyermekeknél kretenizmus fejlődik ki
(törpenövés szellemi képességek csökkenésével). Felnőtteknél myxoedema alakul ki (az
anyagcsere folyamatok csökkennek, a testsúly növekszik, a bőr alatt kocsonyás anyag
halmozódik fel, testi-lelki renyheség, elbutulás). A pajzsmirigy túlműködése esetén Basedow
kór alakul ki. A pajzsmirigy állománya mind alul-, mind túlműködés esetén megszaporodhat,
a mirigy megnövekszik és golyva (struma) jön létre.

27.2.3. Mellékpajzsmirigy:

A pajzsmirigy hátsó felszínén, kötőszövetes tokba ágyazottan elhelyezkedő, négy darab borsó
nagyságú, sárga színű kis mirigy. Hormonja a parathormon. A kalcium és foszforanyagcsere
szabályozásában van fontos szerepe. Hiányában komoly izmok ingerlékenysége fokozódik,
görcsök alakulnak ki.

27.2.4. Csecsemőmirigy:

Csecsemőkorban működik. A szegycsont mögött helyezkedik el. Pubertás után teljesen

visszafejlődik. A fiatal szervezet fejlődését serkenti, szabályozza a szervezet védekező
rendszerét, gátolja a nemi mirigyek működését.

27.2.5. Mellékvese:

A vesék felső pólusán a vesék zsíros tokjába ágyazva helyezkedik el. Narancssárga színű,
egyenetlen felszínű szervek. Két részből épülnek fel: külső kéregállomány, belső
velőállomány. Az anyagcsere ütemét szabályozó mirigy. A szervezetet felkészíti a veszély-
vagy stresszhelyzetre.

Kéregállomány:

Kortikoszteroid hormonokat (aldosteron, cortisol, androgén szteroidok) termel. Az ásványi

anyagcserét, a fehérje és szénhidrát anyagcserét befolyásolják, és a szexuális érést (mindkét
nemben termelődnek női és nagyobb mennyiségben férfi szteroid vegyületek, androgének).

Velőállomány:

Három hormont termel, amelyek hatása megegyezik a szimpatikus idegrendszer által kifejtett
hatással (szívműködést serkentik, erek simaizomzatának összehúzódását serkentik,
vérnyomást emelik, légzés fokozódik, bélműködés csökken stb.).

1. Adrenalin
2. Noradrenalin
3. Dopamin

27.2.6. Hasnyálmirigy:

174
A hasnyálmirigyben elhelyezkedő Langerhans szigetek termelik a hormonokat. Feladata a
cukoranyagcsere szabályozása. Hormonjai:

 inzulin: a vércukorszintet csökkenti, a sejtek cukorfelvételét segíti, a felesleges cukor

raktározását segíti
 glukagon: a vércukorszintet emeli, a tárolt glikogén glükózra bontását segíti

Az inzulint termelő béta sejtek pusztulása esetén inzulin hiány jelentkezik, és cukorbetegség
(diabetes mellitus) alakul ki.

27.2.7. Tobozmirigy:

Agy területén elhelyezkedő, lencse alakú páratlan szerv. Feladata az idő előtti nemi érés
gátlása.

27.2.8. Nemi vagy ivarmirigyek:

A petefészkek és herék által termelt hormonok felelősek a nemi szervek kifejlődéséért, a

másodlagos nemi jellegek kialakításáért. Serdülőkortól működnek, klimaxban megszűnik a
működésük.

1. Here: Hormonja az androgén (tesztoszteron), a Leydig-féle sejtekben termelődik, a

herecsatornák közötti kötőszövetben.
2. Petefészek: Hormonjai felelősek a nemi fejlődésért, és a havi ciklusért. Tüszőhormon
(oestrogen) termelődik a tüszőben, feladata a méh nyálkahártyájának újraképzése.
Sárgatest hormon (progesteron) a megrepedt tüsző helyén kialakuló sárgatestben
termelődik. Feladata a méh nyálkahártyájának előkészítése a petesejt befogadására, a
tejelválasztás előkészítése, és a terhes méh összehúzódásának megakadályozása, a
terhesség védelme.

175
27.3. A cukorbetegség lényege

Szénhidrát anyagcsere betegség. Közvetlen oka az inzulin abszolút vagy relatív hiánya. A vér
magas cukortartalma jellemzi. Késői ér- és idegrendszeri szövődmények alakulnak ki.
Gyakoriság: 4-6%

Formái:

 Elsődleges forma:
o IDDM (inzulin dependens diabetes mellitus) – 1-es típus: Nincs inzulin, vagy
csak nagyon kevés termelődik. Pótolni kell! Ez a cukorbetegség „fiatalkori”
típusa.
o NIDDM (non inzulin dependens diabetes mellitus) – 2-es típus: Van inzulin,
csak nem elég, vagy nem megfelelő mennyiségben tud bejutni a sejtekbe. 40
év felett jelentkezik (időskori forma). A betegek 90%-a elhízott.
 Másodlagos forma: egyéb betegségek talaján alakul ki (általában hormonrendszer)

Jellemzők: Az inzulinhiány következtében a cukor nem használódik fel a szövetekben, így a

vér cukortartalma megnő. A cukor megjelenik a vizeletben.

A vércukor normál értéke: A vércukor normál értéke éhgyomri állapotban 4,0 - 5,0 mmol/l
körüli, de mindenképpen 6,0 mmol/l alatt van. Étkezések után a vércukorszint átmenetileg
megemelkedik, de egészséges egyénben két órával az étkezés után 7,8 mmol/l alatt kell, hogy
maradjon. Cukorbetegségről akkor beszélünk, ha az éhgyomri vércukor értéke 7,0 mmol/l,
vagy e feletti, az étkezések után két órás mérték pedig 11,1 mmol/l, vagy ennél magasabb. A
vizeletben normális körülmények között cukor nem mutatható ki, cukorbetegségben viszont
megjelenhet (12 mmol/l felett).

27.4. A cukorbetegség legfontosabb tünetei és késői szövődményei

Az 1-es típusban a tünetek csaknem mindig hirtelen (napok, hetek leforgása alatt)
jelentkeznek.

- fokozódó szomjúságérzés

- kifejezett éhségérzet

- megnő a vizelet mennyisége

- gyors súlycsökkenés

176
 - erős fáradságérzet

A 2-es típusban a tünetek általában alattomosabban (évek-évtizedek alatt) fejlődnek ki. Főbb
tünetek:

- kifejezett szomjúságérzet

- fokozott éhségérzet

- gyakori vizeletürítés

- fáradékonyság

- ingerlékenység

- látásromlás

- bőrviszketés

- a sebek, gyulladásos folyamatok gyógyulása lelassul

- a fertőzések gyakoribbá válnak

- kéz-, lábbizsergés és zsibbadás

- szexuális problémák

A cukorbetegség heveny szövődményei

- hipoglikémia (vércukor 3,0 mmol/l alá csökken, amely gyógyszeres kezelés

mellékhatásaként jelentkezhet). A hipoglikémia (heveny vércukorszint csökkenés)
leggyakoribb tünetei:

- gyengeség

- ajakbizsergés

- fejfájás

- látászavar

- éhségérzet

- izzadás, verejtékezés

- szapora szívműködés

- remegés

- zavartság

177
 - eszméletvesztés

A cukorbetegség késői szövődményei (főleg az 1-es típusban)

- retinopátia (szemfenéki erek károsodása)

- nefropátia (a vese hajszálereinek károsodása)

- neuropátia (az idegrostokat ellátó erek károsodása)

A cukorbetegség nagyér szövődményei (elsősorban a 2-es típusban jellemzők)

- a szívkoszorúerek megbetegedése (következménye lehet szívinfarktus)

- agyi érrendszeri betegségek (szédülést okozhat)

- a perifériás erek betegsége (elsősorban az alsó végtag artériáinak szűkülete)

A diabéteszes láb jellemzői:

Cukorbetegeknél átlagosan negyvenszer gyakrabban kerül sor az alsóvégtag nem balesetre

visszavezethető amputációja, mint a hasonló korú, nem cukorbeteg lakosságnál. A
"diabéteszes láb" kialakulásának főbb oka a neuropátia, ami részben a vegetatív idegrendszer
károsodását, részben az érző- és mozgatóidegek károsodását jelenti. A cukorbetegek alsó
végtagjának fájdalom, hő és vibrációérzése fokozatosan romlik. Lábuk fokozottan kitett
ismétlődő sérüléseknek a járás során, hiszen fájdalomérzés hiányában nincs meg a
természetes reflexes védekezés a lábban, hogy a terhelést folyamatosan változó pontokra
helyezze a talpon a beteg. Egy-egy pont könnyen túlterheltté válhat a lábon. A beteg nem
észleli az apró sérüléseket (pl.: cipőbe került kavics), mely sebet eredményez, sőt egy-egy seb
hosszú időn át mélyülhet, fertőződhet, mire a beteg tudomást szerez róla. Motoros
idegkárosodás is kialakul, az izmok sorvadnak. Különböző ortopédiai deformitások alakulnak
ki (boltozat süllyedés, kalapácsujj, bütyök). A járás során a deformitásnak megfelelően
nyomásnak fokozottan kitett pontok képződnek a lábon. Az elváltozásokat sokkal könnyebb
megelőzni, mint gyógyítani.

A megelőzés eszközei:

A rendszeres (félévente-évente), szakember által végzett lábvizsgálat mellett nagyon fontos a

helyes lábhigiénia. A betegnek naponta meg kell vizsgálnia lábát, talpát, naponta lábat kell
mosni langyos vízben szappannal, majd puha frottír törölközővel - az ujjak között is - szárazra
kell itatni. A körmöket egyenesre kell vágni, a száraz bőrre puhító krémet kell használni. A
bőrkeményedéseket nedves horzsakővel kell eltávolítani. Soha nem szabad mezítláb járni.
Kerülni kell a láb napoztatását és forró vizes palack vagy hőpárna használatát. Puha pamut
zoknit és kényelmes cipőt kell viselni, a gombás körmöket szakember bevonásával érdemes
kezelni.

28. Sorolja fel az érzékszerveket és jellemezze azokat! Ismertesse a bőr anatómiai

felépítését, funkcióit és függelékszerveit!

28.1. A látószerv felépítése és működése

178
A szemgolyó majdnem gömb alakú test, a csontos szemüregben helyezkedik el. Leghosszabb
a nyílirányú átmérője (24 mm). A szemgolyó burkokból és fénytörő közegekből áll.
Szemmozgató izmok veszik körül. Három burokkal rendelkezik, külső, középső és belső
burok:

 Külső burok – ínhártya: Rostos burok, legkívül helyezkedik el. Fehér színű. A
szemgolyó alakját biztosítja, izmok tapadnak rajta. Elülső része a szaruhártya.
 Középső burok – érhártya: benne dús érhálózat található, ennek tápláló szerepe van. A
szemgolyóba beemelkedő része a sugártest. A sugártesthez rögzül a szivárványhártya.
 Belső burok - ideghártya (retina): Ingerfelvevő réteg.

Sugártest: Gyűrű alakban veszi körül a szemlencsét. Termeli a csarnokvizet. Izma a

sugárizom, ami a szemlencsét közel és távollátásra állítja be.

Szivárványhártya: Pigmenteket tartalmaz, ami meghatározza a szem színét (kevés pigment

esetén kék színű a szem, több pigment esetén sötét színű). A sugártest folytatásában
helyezkedik el. Középső nyílása a szembogár, vagyis a pupilla. Simaizmokat tartalmaz. A
pupillát szűkíti, tágítja.

Retina: Fényérzékeny rész, receptor sejteket és érző neuronokat tartalmaz. A hátsó felszínén
található a sárgafolt, ami az éleslátás helye, és a vakfolt, ami a szemből kilépő ideg helye. Ez
nem fényérzékeny terület, itt nem találhatók receptorok. A szemben két féle receptor
található:

 csapok: színlátásért felelnek

 pálcikák: világosság-sötétség megkülönböztetéséért felelősek

A szem fénytörő közegei: (A fény a fénytörő közegeken át a retinára jut.)

- Szaruhártya

- Csarnokvíz (sugártest termeli –szemlencsét táplálja)

- Szemlencse

- Üvegtest (szem belseje, víztiszta, kocsonyás állomány)

 Szemlencse: domború, átlátszó szerv (korral veszít rugalmasságából - távollátás).

Lencsefüggesztő rostok kapcsolják a sugártesthez. Változtatja a domborúságát (fénytörő
képessége változik). A fényt megtöri, és egy pontban az ideghártyára összegyűjti.

Szemmozgató izmok: Három pár lapos izom, amelyek a szem mozgatásáért felelősek, és a
szemgolyó normál helyzetét biztosítják, ha az egyensúly megbomlik. Ha az izmok tónusa
megváltozik, kancsalság jön létre.

Szemhéj: Kagyló alakú bőrredők (felső, alsó). Rajta szempillák találhatók.

179
Kötőhártya: Érzékeny, vékony hártya. A szemhéj belső felszínét, és a szemgolyó elülső
felszínét borítja a szaruhártya kivételével. Kötőszövetes hártya, benne erek találhatók. Könny
nedvesíti.

Könnykészülék: A könnyet termelő mirigyekből és az elvezető rendszerből áll. A szem elülső

felszínét védi a kiszáradástól, baktériumölő hatása van.

28.2. A halló- és egyensúlyozó szerv felépítése és működése

Összetett érzékszerv a hanghullámok és a testhelyzet érzékelése a feladata. Három része van:

1. Külsőfül
2. Középfül
3.     Belső fül
Külsőfül: tölcsér alakú, vakon végződő járat. Feladata a hangrezgések továbbítása a
középfülbe. Két része van: a fülkagyló, és a külső hallójárat:

-        Fülkagyló: a koponya oldalán elhelyezkedő többszörösen görbült rugalmas porc.

-        Külső hallójárat: 25 mm hosszú, S alakban görbült járat. Külső része porcos, belül
csontos, alján a dobhártya található. Benne a faggyúmirigyek fülzsírt termelnek.

Középfül: Fő része a dobüreg. Alkotásában részt vesznek még: a dobhártya, a

hallócsontocskák és a fülkürt. A dobhártyától az ovális ablakig tart.

Dobhártya: kb. 1 cm átmérőjű feszes hártya, a falához a kalapács rögzül.

Dobüreg: levegővel telt üreg, ami a garattal közlekedik. Benne hallócsontocskák vannak.
Elülső falán található a fülkürt.

Fülkürt: a dobüreget a garattal köti össze, nyeléskor megnyílik. Légnyomás kiegyenlítő

szerepe van

Hallócsontok: rezgésközvetítők a dobhártya és a labirintus között.

 kalapács
 üllő
 kengyel

Belső fül: A hallás- és egyensúlyozás receptorai találhatók itt. Egy külső csontos és egy belső
hártyás labirintus alkotja. A csontos labirintus a halántékcsontban található, folyadék van
benne. A hártyás labirintusban is folyadék található. A három félkörös ívjárata tartalmazza az
egyensúlyozó szervet. A tér három fő síkjában elhelyezkedő tömlős készítmények,
amelyekben található receptorok érzékelik a fej mozgását. A csiga tartalmazza a hallószervet
(Corti-féle szerv).

Az emberi hallás frekvencia tartománya 16 Hertz és 16000 Hz között van. A hangnyomás is

döntő fontosságú. A hangszint magasság jelzője Decibelben mérendő (dB). Minél magasabb a
decibel száma, annál hangosabban halljuk a hangokat és a zajokat.

180
28.3. A szaglószerv

Az orrüreg hátsó - felső részén elhelyezkedő, 2-5 cm2 nagyságú szaglómező. Szaglósejtek

találhatók itt, a szaglóideg vezeti a központba az ingerületet. Jellemző a szaglásra a
fáradékonyság, és a hozzászokás.

28.4. Az ízlelőszerv

A nyelven található ízlelőbimbók összessége adja az ízlelőszervet. Az ízlelőbimbók főként a

nyelv hátán, kisebb számban a lágyszájpadon, a garat falában helyezkednek el (ízérző
receptorok).

A nyelv különböző területein különböző ízeket érzékelünk

- az édeset a nyelvcsúcs területe

- a sós ízt a nyelvhát elülső része

- a savanyút a nyelvhát két széli sávja,

- a keserűt a nyelvhát hátsó része

28.5. A tapintó érzékszerv

Bőr

A tapintás érzékszerve. Idegvégződések találhatók a bőrben és a nyálkahártyában, amelyek

különböző érzéseket továbbítanak.

 Felületi érzések: tapintás, nyomás, hideg, meleg, fájdalom, speciális érzések

(viszketés, kéj)
 Mélyérzések: izom-, ízületérzés

A bőr érzékenysége testtájanként változó (legtöbb idegvégződés az ujjakon, kézen található).

Idegvégződések fajtái:

- Tapintótestek

- Fájdalomérző receptorok

- Nyomásérzékelő receptorok

- Hideget érzékelő receptorok

- Meleget érzékelő receptorok

181
 - Speciális erogén ingereket felvevő testek

28.6. A bőr általános jellemzése

A bőr az emberi test hámszövetből és kötőszövetből álló, a külvilággal érintkező külső burka.
A test legnagyobb szerve. A bőr működése szoros kapcsolatban áll az egész szervezet
működésével. Esztétikai jelentősége rendkívüli. Felszíne: 1,6-2 m2. Súlya: 3-5 kg (a testsúly
8-10%-a). Színe függ a pigment tartalomtól, a bőr ereinek telítettségi állapotától, rétegeinek
vastagságától.

A bőr rétegei

I. Hámréteg (epidermis)
II. Irha (cutis, dermis)
III. Bőralja (subcutis)

182
29. Definiálja a baleset fogalmát! Osztályozza a sérüléseket! Jellemezze a nyílt lágyrész-
sérüléseket (sebek)! Sorolja fel a csonttörések formáit, tüneteit, szövődményeit!

29.1. A baleset fogalma

Sérülések általában baleset során jönnek létre. Baleset az az esemény, melynek során
egyszeri, hirtelen, külső erőbehatás egészségkárosodást (sérülést) hoz létre a sérült akaratán
kívül. A sérülésekre a szervezet válaszol. A reakció függ a helyi elváltozás nagyságától, a
szervezet aktuális állapotától, melyet meghatároznak életkori, nemi, alkati tényezőkön kívül
betegségek is.
Sérülést okozó erőbehatások:
 Mechanikai erőbehatások
 Hő ártalmak
 Egyéb fizikai (elektromos áram, sugárzó energia) és vegyi
károsodások

29.2. A sérülések osztályozása

A sérüléseknek sokféle formája létezik: lehetnek egyszerűek, összetettek, súlyosak, kevésbé

súlyosak. Sérülhetnek lágyrészek, csontok, ízületek, belső szervek. Megjelenési formát
tekintve lehetnek nyílt és zárt sérülések.

 Sérülések osztályozása:

- Könnyű, 8 napon belül gyógyuló sérüléssel járó balesetek

- Súlyos 8 napon túl gyógyuló sérüléssel járó balesetek

- Életveszélyes sérüléssel járó balesetek (egy, vagy több életfontosságú szervet is érint.)

- Monotrauma: egy testtájék sérül

- Multitrauma (többszörös sérülés, többszörösen sérült egyén): több testtájék sérülése,

mely nem vezet az általános állapot értékelhető romlásához

- Politraumatizáció fogalma: Több szervi sérülés, ezek közül egy életveszélyes (pl.:
végtag törés, hasi sérülés, koponya sérülés)

- Kettős trauma: Két szervrendszeri sérülés van, de nem életveszélyes (lábtörés, hasi
sérülés)

- Kombinált trauma: Egy szervrendszeren belül két vagy több sérülés van. (pl.:
combcsont-, lábszártörés)

A sérülés lehet:

- felületes: a bőr nem minden rétegét érinti a folytonosság-megszakadás

- mély: a bőr minden rétegét érinti

183
 - penetráló: testüreget (koponya, mellüreg, hasüreg, esetleg kismedence) nyit meg

- perforáló: üreges szerv (trachea, oesophagus, belek, hólyag stb.) falán áthatoló, direkt
erő hatására létrejövő sérülés

- ruptura (repedés): fedett, indirekt erő hatására létrejövő folytonosság-megszakadás

A sérülés lehet:

- fedett: sérült testtájék bőrének folytonossága megmarad (pl. rázkódás, zúzódás,

vongálódás)

- nyílt: a kültakaró folytonossága megszakad, seb keletkezik

29.3. A sebek fogalma

A seb, sérülés (vulnus) a szövetek (bőr, nyálkahártya) külső hatásra létrejövő folytonosság-
megszakadása (nyílt lágyrészsérülés).

Fertőzésveszély! Kórokozók!

A seb következményei a sebfájdalom, vérzés, szövetpusztulás, fertőzés. Seb tátongása (ha a

rugalmas rostok lefutásával párhuzamos, akkor alig nyílik szét, ha azokat keresztezi, a
sebszélek eltávolodnak egymástól).

29.4. Sebtípusok csoportosítása

A sebek lehetnek:

- alkalmi (baleset) és műtéti sebek

- nyílt és fedett sérülések

- előidéző ok szerint: mechanikus erő, vegyi anyag, hőhatás, sugárzás, elektromos áram
okozta

- felszínes sebek (csak a kültakarón érintik) és mélyre terjedők (ha testüreget nyit meg:
penetráló, ha üreges szervet: perforáló)

- következményeit tekintve: könnyű, súlyos és halálos

- keletkezési mechanizmus szerint: metszett, vágott, harapott, szúrt, szakított, zúzott, lőtt

Sebtípusok a keletkezési mechanizmus szerint

29.4.1. Vágott és metszett seb (vulnus caesum et scissum)

Az egyik leggyakrabban előforduló sérülésforma. Speciális formája a műtéti seb. Akkor

keletkezik, ha keresztmetszetben ék alakú éllel bíró eszköz a szöveteket széttolja maga előtt.

184
A vágott és metszett sebek jellemzői: a sebszélek élesek, kicsi a roncsolás, a seb erősen
vérzik, jó gyógyhajlamú.

29.4.2. Harapott seb (vulnus morsum)

Ember vagy állat fogai által okozott változatos, kombinált sérülés (a szúrt és a szakított seb
elemei keverednek). A sérülést a fogak összeszorítása, szakító és tépőereje okozza. Veszélyes
fertőzés és mérgező anyagok bejutása miatt a harapott seb mindig fertőzöttnek tekinthető.
Speciális harapott seb a kígyómarás, ahol a kígyóméreg hatása fontos. Tetanusz védőoltás.

29.4.3. Szúrt seb (vulnus punctum)

Akkor keletkezik, ha hegyes eszköz (pl. tőr, kés, tüske) fúródik a szövetekbe, vagy szervekbe.
Az erőbehatás nagyságától és az eszköz nagyságától függően a szúrcsatorna éles szélű,
különböző mélységű. Kevésbé véreznek, a mélyben szervek sérülhetnek. Tetanusz védőoltás.

29.4.4. Szakított seb (vulnus lacerum)

A test felszínébe kapaszkodó eszköz a bőrt rugalmasságának határán túlnyújtja (hirtelen nagy
húzóirányú erőbehatás). Súlyos, roncsolódásos sérülés. Leggyakoribb a végtagokon (pl. a gép
befogja a dolgozó kezét). Leszakadhat egész testrész, letépődhet a hajas fejbőr. Jellemzői: a
vérzés nem jelentős, gyakran megelőzheti a bőr elszakadását az ízületek, izmok, idegek, erek
sérülése, a sebszélek. sebfelszínek egyenetlenek. A kiterjedt szövetroncsolódás miatt súlyos a
fertőzés lehetősége.

29.4.5. Zúzott seb (vulnus contusum)

Általában változatos alakú, tompa erőbehatásra keletkező, gyakori sérülés. Többnyire ütés,
ütődés, esetleg összenyomás okozza. A szövetroncsolódás nagyfokú. Formái:

- karcolás (excoriatio): a hám lekaparódik

- horzsolás (abrasio): a hám nagyobb területen hiányzik, az irharéteg szabadon van,

nedvedzik.

- horzsolt seb (vulnus abrasum): a horzsolás nagyobb fokú, helyenként a bőr irha rétege
is átszakad

- roncsolódás: az összezúzott testrészt csak bőrhíd, ín, vagy megmaradt szövetrészlet

köti össze a szervezettel (leggyakrabban közlekedési vagy ipari balesetek kapcsán jön
létre, főleg a végtagokon).

29.4.6. Lőtt seb (vulnus sclopetarium)

Lőfegyverekből a testbe jutó lövedék, szilánk, repesz okozza. A lövedék áthatol a szöveteken,
és lőcsatornát képez. Robbanó hatása a környező területeken szövetroncsolást okoz. A
bemeneti nyílás többnyire kisebb, mint a kimeneti. Sebfájdalom kezdetben minimális,
gyakran a vérzés sem jelentős. Mindig fertőzöttnek kell tekinteni.

Sebek felosztása küllemük szerint

185
A sebek felosztása küllemük szerinti (a sebek külső megjelenéséből azok keletkezési
mechanizmusára is lehet következtetni):

- sima, éles szélű sebek: vágás, metszés

- lebenyes, szövethiánnyal járó seb: harapott, lőtt seb

- szabálytalan sebszél: zúzott seb

Sebtípusok a sérüléstől eltelt idő szerint

- friss seb (6 órán belüli ellátás)

- nem friss (inveteralt) seb (6 órán túli ellátás) 

29.5. A csonttörések formái

A csont folytonosságának megszakadását törésnek nevezzük.

Csonttörések osztályozása:

 A kialakulási mechanizmusuk alapján:

 traumás törés

 patológiás törés

 A törés feletti lágyrész állapota alapján:

 zárt törés

 nyílt törés

 Az erőbehatás helye szerint:

 direkt

 indirekt

 A csontsérülés foka szerint:

 teljes csonttörés

 részleges csonttörés:

 fissura (repedés)

186
  infractio (alakváltozással)

 impressio (benyomódás)

 compressio (összenyomódás)

 Keletkezés mechanizmusa szerint:

 Hajlításos

 Csavarásos

 Szakításos

 Nyírásos

 Zömítéses

 lövési törés

 A törésvonal lefutása szerint:

 Ferde

 Haránt

 Darabos

 T alakú

 Y alakú

 Spirális

 zömítéses

 A fragmentumok száma alapján:

 egyszerű törés (egy helyen tört el a csont és két fragmentum keletkezett)

 összetett törés (darabos törés: 3-6 fragmentum keletkezett, romtörés: a

fragmentumok száma 6-nál több)

 A fragmentumok elmozdulása alapján: elmozdulásos vagy elmozdulás nélküli törés

 dislocatio nélküli törés

 dislocatioval járó törés

187
  Gyermekkori különleges töréstípusok:

 zöldgally törés: a csont folytonossága megszakad, de a periosteum ép marad

 epifízis fugák sérülései: növekedési zavart okozhatnak

29.6. A csonttörések tünetei

- biztos törésjelek:

 deformitás (dislocatioval járó törésnél)

 szokatlan mozgathatóság

 crepitatio

 nyílt törés

- bizonytalan törésjelek:

 fájdalom

 duzzanat

 haematoma

 functio laesa

Diagnosztika: hagyományos röntgenfelvétel legalább 2 irányból, speciális (célzott-, réteg-)

felvételek, CT, MRI segítségével. Melléksérülések kizárása érdekében a töréstől distalisan
levő perifériás pulzus- (esetleg Doppler); érzés- (ujjunkkal, steril tűvel) és a mozgás-
(felszólításra, EMG) vizsgálata szükséges. Invazív diagnosztika az ízülethez közeli törések
esetében, csontszcintigráfia.

29.7. A csonttörések szövődményei

29.7.7. Korai helyi szövődmények

- bőr- és nyálkahártya sérülés

- idegsérülés

- érsérülés

- ficamos törés

- kompartment szindróma (rekesz szindróma): a végtagok izomrekeszeiben kialakult

fokozott szöveti nyomás okozza

188
 - szervsérülések (pl. medencetörés húgyhólyag- és húgycső-sérülést, a bordatörés
tüdősérülést)

29.7.8. Korai általános szövődmények

- ájulás (collapsus)

- shock

- embólia

29.7.9. Késői szövődmények

Immobilizációval összefüggő késői szövődmények:

- thrombosis

- embólia

- tüdőgyulladás

- felfekvés

- húgyúti fertőzések

Egyéb késői szövődmények:

- a keringési elégtelenség következtében létrejövő zsugorodás, Volkmann- féle

ischaemiás kontraktúra

- Sudeck-atrophia

- álízület képződése

- csontvelőgyulladás (osteomyelitis)

- ízületi zsugorodás

- a környező sérült szövetek gyulladása

30. Jellemezze a pyramis eredetű és az extrapyramidalis hyperkineticus

mozgászavarokat!

30.1. A hosszú, leszálló, ún. efferens pályarendszer anatómiai felépítése, fő funkciója

A motoros rostok pályákká rendeződve a leszálló pályarendszert képezik, és kizárólag a
gerincvelő elülső-oldalsó kötegében helyezkednek el.

189
Eredésük alapján három csoportot különílünk el:
1. piramispálya (tractus corticospinalís)
2. extrapiramidalis pályák
3. vegetatív pályák
Rajta keresztül jutnak az agykéregből (a központi barázda előtti mozgató központból) a
motoros impulzusok az elülső szarv mozgató sejtjeihez, majd ott átkapcsolódva jutnak ki a
perifériára.

30.1.1. Piramispálya rendszer (tractus corticospinalis)

Az akaratlagos mozgások központi neuronjai. Az agykéreg központi barázdája (sulcus

centralís) előtti tekervényből indul ki, a nyúltvelőben kereszteződik. A keresztezett rostok a
gerincvelő oldalsó kötegében haladnak lefelé a gerincvelő mellsőszarvi nagy motoros
idegsejtjeihez. A piramispálya az akaratlagos mozgások centrális neuronja. Rajta keresztül
jutnak az agykéregből a motoros impulzusok a gerincvelő elülső szarvi motoros sejtjeihez,
ahonnan a perifériás neuron indul ki. Ez az ún. alsó motoneuron az elülső gyökéren keresztül
a gerincvelői ideg útján jut el a vázizmokhoz, és váltja ki az akaratlagos izommozgásokat.
Károsodásakor jön létre a centrális paresis (izomerő-csökkenés) izomtónus-változással és az
izomerő gyengülésével.

30.1.2. Extrapiramidális pályák rendszere (tractus extrapyramidalis)

A kéreg alatti agytörzsi szürkemagvakból (törzsdúcokból v. bazális ganglionokból), és az

agykéregből indulnak ki. A törzsdúci rendszer a piramispályával szorosan együttműködve
vesz részt a mozgások szabályozásában. Szoros kapcsolatuk van a kisagyi rendszerekkel. A
rostok az elülsőszarvi motoros
sejteken végződnek. Fő
funkciójuk az automatikus,
begyakorlott  mozgások
szervezése. Részt vesznek a
mozgások harmonikussá
tételében, az izomtónus
szabályozásában, a mozgások
érzelmekkel kapcsolatos
összetevőinek megoldásában
(mimika, gesztikuláció), az
automatikus és kísérő mozgások
kivitelezésében.

30.1.3. Vegetatív pályák

Az agyvelőben fekvő magasabb vegetatív központokból kiinduló motoros pályák, amelyek a

gerincvelő oldalsó kötegében húzódnak lefelé, és az oldalszarvi vegetatív sejteken végződnek.
A vegetatív működések számára (mirigyek, szervek simaizmai, erek) szállítanak
impulzusokat.

 31. Ismertesse a máj és a hasnyálmirigy felépítését és működését, valamint a hashártya

lemezeit! Határozza meg a hepatitis, a pancreatitis, a cholelithiasis, a cholecystitis, az
icterus, a peritonitis lényegét, okait, fontosabb tüneteit!

190
31.1. A máj elhelyezkedése, szerkezete, legfontosabb funkciói, az epehólyag szerepe

31.1.1. Máj (hepar):

Barnásvörös színű, kb. 1,5 kg súlyú, sima felszínű szerv. A szervezet legnagyobb külső
elválasztású mirigye. Legfontosabb anyagcsereközpont. A hasüreg jobb felső részében, a
rekesz kupolája alatt helyezkedik el. Alsó felszínén található a májkapu, amin keresztül erek,
idegek, epevezeték haladnak át.

Máj funkciói:

- Epeképzés (zsírok emulgeálása)

- Méregtelenítés

- Vörösvértestek lebontása (a vérfestéket alakítja át epefestékké)

- Glikogént termel és raktároz

- Zsírokat képez, átalakít

- Aminosavakat lebont

- Vér szérumfehérjéit termeli

- Magzati életben vérképző szerv

- A és D vitamin képzése

Portális keringés: A máj vénás keringése speciális. A hasüregi szervek területéről

összeszedődő vénás vér egy nagy éren, az ún. portális vénán át a májba jut. Különlegessége,
hogy ellentétben a szervezet más vénáival, ez nem egyre vastagabb ágakba gyűlik össze,
hanem ellenkezőleg, a máj területén az artériás hajszálerekhez hasonló finom hálózattá
bomlik, és csak miután átszőtte a máj egész állományát, akkor egyesül ismét egyre nagyobb
vénákká, és jut végül a szívhez vezető fő vénába. Erre azért van szükség, hogy a
tápcsatornából felszívódott anyagok ne közvetlenül jussanak a szívbe, és onnan az egész
szervezet vérkeringésébe, hanem csak a máj anyagcserét szabályozó és méregtelenítő
"szűrőjén" történő áthaladás után.
Epetermelés: a májlebenykékben az egymással érintkező májsejtek felszínén barázda húzódik,
melyek egyesülése adja a fallal nem rendelkező epekapillárist. Az epekapillárisok a ductus
hepaticusban szedődnek össze.

31.1.2. Epehólyag (cholecysta):

Körte alakú tömlő, lúdtojás nagyságú. A máj alatt helyezkedik el. Összegyűjti a máj által
termelt epét. Kivezető csöve a ductus cysticus.

Ductus choledochus:

 a ductus hepaticus és a ductus cysticus összeömlésével keletkezik

191
  a duodenumba a Vater papilla révén nyílik
 a benyílás előtt csatlakozik hozzá a hasnyálmirigy kivezető csöve
 a benyílás előtt gyűrűs záróizom musculus sphincter Oddi található

31.2. A hasnyálmirigy elhelyezkedése, részei, feladata

Hasnyálmirigy (pancreas):

Halvány rózsaszínű, egyenetlen felszínű, 15-20 cm hosszú szerv. A II- ágyékcsigolya

magasságában, a duodenum homorulatában helyezkedik el, a hátsó hasfalhoz rögzítve.
Részei:

 fej
 test
 farok

Kettős elválasztású mirigy:

 külső elválasztású mirigy: hasnyálat termel, váladéka a patkóbélbe kerül (ductus

pancreaticus). Lúgos kémhatású, a gyomorsavat semlegesíti. Emésztőenzimeket
tartalmaz.
 belső elválasztású mirigy - Langerhansz-szigetek: inzulint, glukagont termel
(hormonok)

31.3. A hashártya lemezei, szerepe

A hashártya (peritoneum) vékony savós hártya, melynek fali és zsigeri lemeze van. A fali
(parietalis) lemez a hasfal belső felszínét, valamint a rekesz hasüregi felszínét borítja. A két
lemez között üreg jön létre (cavum peritonei). A szerveket a hashártya zsigeri lemezéhez
viszonyított helyzetük alapján különböző csoportba lehet sorolni. A hashártyán belüli szerv
(intraperitonealis szerv) az, amelyet a zsigeri lemeze teljesen körül vesz, és ezzel a szerv
falának külső rétegét képezi, pl. gyomor, máj, vékonybél. A hashártyán kívüli szerv
(extraperitonealis szerv) az, amelyet a hashártya zsigeri lemeze nem borít. Az
extraperitonealis szervek további két alcsoportba oszthatók: a hashártya mögött
elhelyezkedőkre (retroperitonealis szervek), amely a hashártya mögött helyezkednek el, azaz
a zsigeri lemez a szervek előtt haladnak el, pl. vese, hasnyálmirigy; a hashártya alatti
(infraperitonealis) szervekre, amelyek a hashártya alatt helyezkednek el, tehát a zsigeri lemez
a szerv felett húzódi el, pl. húgyhólyag, méh.

31.4. Fertőző májgyulladás jellemzői, megelőzése

Hepatitis epidemica (fertőző májgyulladás)

A és E vírus okozza (az E-vírus járványok főként Ázsiában és Afrikában fordulnak elő). A
beteg a vírusokat a székletével üríti, a terjedés enterális úton történik (ételek, ívóvíz, piszkos
kéz). Előfordulása szezonális, őszi és tavaszi csúcsokkal, járványokat okozhat. A tünetmentes
fertőzések nagy száma miatt a lakosság nagy hányada válik vele szemben védetté. A

192
lappangási idő: 3-5 hét, a fertőzőképesség az inkubáció végén és a prodromális szakban a
legnagyobb.

A fertőző májgyulladás megelőzése

Terjedésének megakadályozásában fontos a beteg székletével való kontaktus elkerülése, a

rendszeres kézmosás, az általános higiénés rendszabályok betartása. A hepatitisz A elleni
aktív, nem kötelező védőoltás van. Járvány esetén a fertőzésnek kitett egyének aktív, ill.
passzív oltásáról az ÁNTSZ dönt (passzív oltás során kész ellenanyagot, Human Gamma-
globulin injekciót kap a beteg, ami akadályozhatja a betegség kialakulását, ill. enyhítheti a
lefolyását).

31.5. A szérum hepatitis jellemzői, megelőzése

B és a C vírus okozza. A hepatitis B terjedési módja parenterális:

- vér, vérkészítmények,

- nyál,

- nem megfelelően tisztított és sterilizált műszerek,

- orvosi, fogorvosi beavatkozások,

- transzfúzió,

- dialízis,

- i.v. drogfogyasztás,

- szexuális érintkezés (nyál, ondó, hüvelyváladék).

- fertőzött anyáról az újszülöttre szülés vagy szoptatás közben.

Főleg vértranszfúziók után és vénás drogfogyasztók körében fordul elő. A lappangási idő: 40-
180 nap. Gyakran válik krónikussá. A kórházi osztályon fellépő vagy előforduló betegség az
ápolószemélyzetet is veszélyezteti.

A szérumhepatitiszek megelőzése

Egyszerhasználatos eszközöket kell használni minden olyan esetben, amikor bőr-, ill.
nyálkahártyasérülés történhet (injekció, műtét, akupunktúrás kezelés, nemi érintkezés,
fogorvosi kezelés, tetoválás stb.), és azon keresztül vér vagy testnedv (nyál, ondó,
hüvelyváladék) be tud jutni. A legbiztosabb védelmet a B-vírus elleni aktív védőoltás
biztosítja, amely ma 14 éves korban kötelező. Fertőzés gyanúja esetén passzív oltás is adandó.

31.6. Akut hepatitiszek tünetei

A különböző kórtényezők okozta akut hepatitisekben lényegében megegyeznek. A lappangási

szakot követő prodromális szakban a tünetek nem jellemzőek:

193
 - fáradékonyság,

- étvágytalanság,

- hányinger

- fejfájás

- gyengeség

- bágyadtság

Előfordulhat hányás, tompa epigastrialis fájdalom, főleg a kéz kisízületeiben jelentkező ízületi
fájdalom. A beteg hőmérséklete lehet magasabb, bár a láz nem jellemző tünet.

A manifesztációs szakban kialakul a sárgaság, a vizelet sötét lesz, a máj és a lép

megnagyobbodik. A sárgaság megjelenésekor a beteg közérzete lényegesen javul, panaszai
megszünnek, láztalanná válik. A gyógyulás időszakában a laboratóriumi jelek fokozatosan
visszafejlődnek. Az esetek többségében a betegség 4-6 hét alatt lezajlik, néha azonban
hónapokig is elhúzódhat. Az A hepatitis nem válik sohasem krónikussá. A B hepatitisből
kialakulhat krónikus hepatitis, cirrhosis, májrák.

A heveny hepatitis ritka, súlyos formája az ún. fulmináns hepatitis, melyre jellemző a
gyulladásos jelenségek mellett a máj állományában súlyos sejtpusztulás

A fulmináns hepatitis tünetei:

- a máj megkisebbedik

- a sárgaság súlyossá válik,

- csillapíthatatlan hányás,

- aluszékonyság,

- zavartság

- a beteg eszméletlenné válik

- a bőrön és a nyálkahártyákon vérzések keletkeznek

- a halál mélyülő kómában következik be.

31.7. Krónikus hepatitis lényege, jelentősége

Krónikus hepatitisnek nevezik a máj gyulladásos folyamatának 6 hónapon túli fennállását. A

máj idült gyulladásával, a kötőszövet felszaporodásával és a májsejtek elfajulásával, esetleg
gócos elhalásával járó betegség. A szövettani kép és a kórkép viselkedése szerint 2 formát
különítenek el:

194
 1. krónikus perzisztáló hepatitisz: a betegség elhúzódik, de előbb-utóbb
meggyógyul.

2. krónikus aktív (régebbi nevén agresszív) hepatitisz: a vírus által kiváltott

autoimmun folyamat következménye. Májsejtpusztuláshoz,
májelégtelenséghez vezet.

A hepatitis A és E vírusok sohasem okoznak krónikus hepatitist. A heveny hepatitis az esetek

egy részében nem gyógyul meg, hanem átmegy krónikus gyulladásba. Sokszor a heveny szak
rejtve marad, és mint krónikus hepatitis derül ki a betegség. Az sem ritka, hogy csak már a
cirrhosis stádiumában kerül felismerésre. A HBV krónikus hepatitis nagy része cirrhosisba
megy át, primer májcarcinomát is okozhat. A perzisztáló és az aktív hepatitiszek
elkülönítéséhez májbiopsziás vizsgálatra van szükség. A krónikus idült májgyulladás
kezelésére interferon-készítményeket és egyéb vírusellenes szereket alkalmaznak, amelyek a
beteg állapotát javítják ugyan, teljes gyógyulást azonban ritkán hoznak.

31.8. Pancreatitis lényege, okai, tünetei, kórlefolyása

31.8.3. Heveny hasnyálmirigy gyulladás (pancreatitis acuta)

A hasnyálmirigy állományának nem bakteriális eredetű gyulladása, melyet a hasnyálmirigy

enzimeinek aktiválódása, szövet közötti felszabadulása, a mirigy önemésztődése okoz. Az
enzimaktiválódás miatt a pancreas állományában és a szervezet egyéb részein zsírelhalás
keletkezik. A betegség gyakrabban fordul elő férfiakon, elhízott egyéneken, nagyobb étkezés,
alkoholfogyasztás után. Jellemző tünete: az övszerű hasi fájdalom. Okok között szerepel az
elhízás, az alkoholizmus, az epekövesség. Az apró epekövek elindulhatnak az epehólyagból
az epevezetéken át az epevezeték és a fő hasnyálmirigyvezeték közös szájadékában az epekő
elakad, meggátolja a hasnyál ürülését. Oka lehet még a tompa hasi sérülés. A betegség súlyos,
akut hasi katasztrófa képében mutatkozik:

- hirtelen keletkező, súlyos epigastrialis fájdalom (kisugárzik övszerűen a hátba,

fokozódik és fájdalomcsillapítókkal alig befolyásolható)

- hányinger, hányás, hasfeszülés,

- a beteg sápadt vagy cianotikus

- pulzus szapora, a vérnyomás csökken

- magas láz, verítékezés jelentkezik, majd kollapszus

- súlyos esetben hashártyagyulladás, sokk

- később paralyticus ileus tünetei

Kórlefolyás: Enyhe esetben a betegség néhány napos koplalást követő zsírszegény étrend
mellett spontán szűnik. Súlyos esetben a hasnyálmirigy egy része elhalhat, emésztőnedvvel
kevert szövettörmelék kerülhet a hasüregbe, így hashártyagyulladás, sokkos állapot alakul ki.

Diagnózis: labor, hasi ultrahang, CT

195
Kezelés: sebészi, antibiotikum, diéta, kiváltó ok kezelése,

31.8.4. Idült hasnyálmirigy gyulladás (pancreatitis chronica)

Jellemző a nagyfokú kötőszövet-szaporulat, a mirigyállomány sorvad, fibrózis alakul ki, a

vezetékek kitágulnak és deformálódnak, az emésztőnedvek termelése csökken. Oka
legtöbbször az alkoholizmus. Tünetei:

- időközönként, étkezés után, pszichés megterhelés után jelentkező hasi fájdalom, mely a
hátba sugárzik

- övszerű fájdalom

- puffadás, székrekedés vagy gyakrabban hasmenés

- súlyos esetekben a betegek lefogynak étvágytalanok

Kezelés: diéta, emésztőenzimek pótlása, inzulin pótlása

31.9. Cholelithiasis lényege, rizikófaktorai, tünetei, szövődményei

Epekövesség (cholelithiasis, choledocholithiasis)

Az epeutak leggyakoribb betegsége. A kő elhelyezkedhet az epehólyagban, a májon kívüli

vagy belüli epeutakban.

Rizikófaktorok:

- az epe összetételének kóros megváltozása

- elhízás, de drasztikus fogyókúra is, mivel ilyenkor elmarad az epehólyag rendszeres

kiürülése,

- az ösztrogén hormonok miatt az epekövesség gyakoribb nőkben, többszörös terhesség

esetén, fogamzásgátlók szedésekor,

- az epe pangása

- az életkorral nő a valószínűség

- gyakoribb cukorbeteg és hipertóniás egyénekben, ill. olyanokban, akik nagy

mennyiségben fogyasztanak hüvelyes ételeket.

Nagyságuk a homokszemnyitől a galambtojás nagyságig igen változatos. Az epekő lehet

tiszta koleszterinkő, tiszta bilirubinkő, de leggyakrabban mészsókat, nyákot is tartalmazó
kevert kő (a röntgenfelvételen mészárnyékot is ad)

196
Tünetei: gyakoriak a tünetmentes, néma kövek. Veszélyük: az állandó irritáció miatt
epehólyagrák fejlődhet ki. Az epehólyagban elhelyezkedő kövek tünetei a tartós vagy
időnkénti tompa, jobb bordaív alatti fájdalom, puffadás, émelygés, hányinger. Ha a kő bejut a
szűkebb epeutakba, oda be ékelődik, kialakulhat epeköves roham, epekő-kólika keletkezik, az
epehólyag feszül, görcsösen összehúzódik. Ilyenkor jobb bordaív alól induló, a hátba, jobb
lapockatájra, jobb váll irányába sugárzó intenzív görcsös fájdalom alakul ki, mely órákig
tarthat. A fájdalom egyre elviselhetetlenebb, hányinger, hányás kíséri.

Szövődmények:

- heveny epehólyag-gyulladás (cholecystitis acuta)

- epehólyag perforáció

- a ductus cysticusba való tartós beékelődés gátolja a hólyag kiürülését

- ha a pangó epe elfertőződik, az epeutak gyulladása (cholangitis) alakul ki

- ha a kő bekerül a hasnyálmirigy kivezető csövébe, heveny hasnyálmirigy-gyulladás

(pancreatitis acuta) alakul ki

- a közös epevezeték kövessége (choledocholitiasis) akadályozza az epe elfolyását a

duodenum irányába, sárgaság (mechanikus icterus) alakul ki.

Diagnózis: hasi ultrahang

Kezelés: diéta, sebészi kezelés, kőzúzás, az epeköves roham kezelése: görcsoldók,

fájdalomcsillapítók, ágynyugalom, diéta

31.10. Cholecystitis lényege, tünetei, szövődményei

Az epehólyag nyálkahártyájának és a fala többi rétegének heveny vagy idült gyulladásával

járó megbetegedés. Hátterében leggyakrabban epekövesség mutatható ki. Gyulladást okoz az
epepangással járó felszálló (ascendaló), vagy a véráram (haematogén) és a nyirok
(lymphogén) útján létrejött fertőzés. A kórokozó legtöbbször baktérium.

31.10.5. Heveny epehólyag-gyulladás (cholecystitis acuta)

Az epehólyag heveny gyulladása. Az egyszerű serosus gyulladástól a súlyos gennyes vagy

gangrénás gyulladásig minden forma előfordulhat. A fertőzést kiválthatja epekövesség, epeúti
szűkület, az epeutakba kerülő pancreásznedv. A tünetek hasonlóak az epekövesség tüneteihez:
hányás, hasmenés, láz, haspuffadás, májtáji fájdalom, az epeutak gyulladása miatt átmeneti
sárgaság is előfordulhat, a bélmozgások megszűnnek, a hashártya izgalmát csuklás jelzi.
Szövődménye lehet perforáció, hegesedés, zsugorodás, összenövések.

Diagnózis: labor, hasi ultrahang

Kezelés: műtét, antibiotikum, görcsoldó gyógyszerek

197
31.10.6. Idült epehólyag-gyulladás (cholecystitis chronica)

Az epehólyag idült gyulladását csaknem mindig epekövesség okozza. Az ismétlődő epeköves

görcsök - az epehólyag heveny gyulladása nélkül - az epehólyagfal hegesedését
eredményezik, a hólyag zsugorodik, a fala megvastagodik az epekő állandó irritáló
hatásának, illetve a klinikailag nem megjelenő (szubklinikus) gyulladások következtében. A
folyamatban a baktériumok szerepe sem elhanyagolható. A klinikai tünetek jellegtelenek:
bizonytalan hasi fájdalom, puffadás, étvágytalanság. A diagnózis felállításában
leghasznosabb a hasi ultrahang-vizsgálat. Gyógyszeres kezelés nem eredményes. Műtét
indokolt, megfelelő műtét alatti és utáni antibiotikum-kezeléssel.

31.11. Icterus lényege, okai

A sárgaság kórtana

Normális epefesték forgalom

Az epefestek a széteső vörösvértestek haemoglobinjából képződik. A vérplazmában

fehérjékhez kötődik, ez az ún. indirekt bilirubin, ami zsíroldékony. Vízben nem oldódik, a
vizelettel nem választódik ki. A szervezetben elöregedő vörösvértestek szétesése élettani
folyamat, az indirekt bilirubin normális körülmények között is megtalálható a vérben. Az
indirekt bilirubin a májba szállítódik, és a májsejtek direkt, vízoldékony bilirubinná alakítják.
A direkt bilirubint a májsejtek az epeutakban választják ki. A direkt bilirubin vízben oldódik,
a vizelettel kiválasztódhat. Ez a bilirubin adja az epe zöld színét. Az epeutakból a bilirubin a
vékonybél be kerül, ahol átalakul stercobilinné (ez adja a széklet barna színét), urobilinogénné
(UBG). Az urobilinogén egy része a v. portaen keresztül a bélből visszaszívódik a májba,
amelyet a májsejtek ismét bilirubinná alakítanak vissza, más része urobilinogén formájában
avesén át a vizeletbe kerül. A bilirubin egy része tehát a máj és a bél között állandó
körforgásban van (enterohepatikus körforgás). A máj működése és a bilirubin-anyagcsere
között szoros összefüggés van, így a máj betegségeiben gyakori a bilirubin-anyagcsere azon
zavara, melyet sárgaságnak (icterus) neveznek (először a szemen látszik, majd a bőrön is).

A bilirubin felszaporodósának a vérben oka lehet:

- a májműködés elégtelensége

- az epeelfolyás akadályozottsága,

- a vörösvérsejtek fokozott pusztulása is

Ennek alapján a sárgaság (icterus) három formáját különböztetik meg:

1. Haemolyticus icterus

Oka: a vörösvértestek idő előtti gyors és tömeges szétesése, így a haemoglobin olyan nagy
mennyiségben halmozódik fel a vérben, hogy a szervezet nem tudja feldolgozni. A
haemoglobin megjelenhet a vizeletben (haemoglobinuria). A nagy mennyiségben képződő
epefestéktől az epe besűrűsödik, a duodenumnedv és a széklet sötét színű.

198
 2. Hepatocellularis v. parenchymás icterus

Oka: akut vagy krónikus májsejtpusztulás. A májsejtek sérülése miatt az indirekt bilirubinból
nem képződik megfelelő mértékben direkt bilirubin, így az átalakított bilirubin molekulák
epébe történő kiválasztása is csökken, a széklet világosabb színű lehet. A vérben
felszaporodik a direkt és indirekt bilirubin is, a vizelet sötétebb.

3. Mechanikus v. elzáródásos (obstructiós) icterus

Oka: májon kívüli akadály (kő, szűkület, megnagyobbodott hasnyálmirigy, stb.) miatti
epepangás. Az indirekt-direkt bilirubin átalakítás megtörténik, az elfolyni nem tudó epe
azonban az epekapillárisokból visszaszivárog a vérbe, így az epefesték sárgaságot, az
epesavak viszketést okoznak. Az epefesték nem tud a bélbe jutni, a széklet világos színű,
teljes elzáródáskor agyagszerű lesz (ún. acholiás széklet).

A különböző okú sárgaságok kezelése egészen eltérő, ezért azokat a rendelkezésre álló
vizsgálatokkal el kell különíteni.

31.12. Peritonitis lényege, okai, tünetei

Hashártyagyulladás (peritonitis):

A peritoneum gyulladása által előidézett tünetek.

Okai: Kórokozó baktériumok. Vegyi anyagok: gyomornedv, epe, emésztőenzimek a

hasnyálmirigyből

Lefolyás:

       Akut:
o   Tünetei: hasi fájdalom, défense, paralytikus ileus. A beteg sápadt, nyugtalan,
elesett. A has meteorikus, puffadt, jellemző tünet a láz, szapora pulzus,
vérnyomáscsökkenés.
o   Diagnózis: labor, natív hasi rtg.
o   Szövődmények: shock, légzési elégtelenség, vese, májelégtelenség.
o   Terápia: Műtéti (fertőzés forrásának megszüntetése, perforatio elvarrása,
hasüreg megtisztítása, drainezés, lokális antibiotikum kezelés). Ágynyugalom,
antibiotikum, fájdalomcsillapítás.

       Krónikus:
o   TBC miatt alakul ki, illetve nyirokproblémák talaján kialakuló peritonitis.
o   Gyógyítás: az alapbetegség függvénye, ha ileus kialakul, akkor műtéti terápia
szükséges.

199
32. Ismertesse a daganatok fogalmát, népegészségügyi jelentőségét! Csoportosítsa a
karcinogén tényezőket! Mutassa be a benignus és malignus daganatok közti
különbséget! Ismertesse a rákmegelőző állapotokat és a daganatra figyelmeztető jeleket!

32.1. Daganatok fogalma, népegészségügyi jelentősége

A daganat a szervezet maradandóan megváltozott sejtjeiből felépülő kóros szövetszaporulat,

melyet a gyors növekedés, és a sejtszaporodás és a sejtpusztulás arányának felborulása
jellemez. A daganat génjeink betegsége, genetikai károsodás eredménye, a szabályzórendszer
zavara.

A sejtekben genetikailag kódoltan működik az ún. programozott sejthalál (apoptosis), ami

biztosítja, hogy az elöregedett sejt kellő időben, magától elpusztuljon. A sejtosztódás,
sejtszaporodás és sejtelhalás között tehát egyensúly áll fenn az egészséges szervezetben.
Daganatos sejteknél sejtkárosodás történik, a sejt genetikai állománya károsodik, ennek
következtében nincs szabályozási mechanizmus (a sejtproliferáció és a növekedés kontrollja),
és kialakul a daganatos elfajulás (metaplazia = más típusú sejt). Ez egy gyors ütemű,
irányíthatatlan osztódás, a keletkezett kóros sejtek kevésbé esnek áldozatul a programozott
sejthalálnak, és számuk rohamosan nő.

A rosszindulatú daganatsejtek legfőbb tulajdonságai:

- osztódóképességük korlátlan (serkentő faktorokra nincs szükségük, a gátló faktorok

nem hatnak rájuk)

- túlélőképességük "túl jó", a programozott sejthalál nem működik

- serkentik az új erek képződését

- képesek átjutni az érfalon és egyik szövetről a másikra terjedni (áttétet képezni)

Hazánkban a keringési rendszer betegségei után a daganatos betegségek képezik a második

leggyakoribb halálokot. Az összes halálozásnak több mint 25 százalékáért felelősek.

32.2. Karcinogén tényezők csoportosítása

Karcinogén tényezők a tumorok képződéséhez vezető folyamatokat elindító tényezők.

32.2.1. Kémiai karcinogének

Környezeti tényezőként rákkeltő vegyi anyagok (pl. arzén, azbeszt, mustárgáz,

szénhidrogének, vinilklorid stb.). Foglalkozási ártalomként műanyagiparban a vinilklorid
gőzének belélegzése, rovarirtó DDT gyomor- és béldaganat. A rosszindulatú daganatok
okozta halálozás egyharmadáért a fokozott (aktív/passzív) dohányzás tehető felelőssé. A
dohányzás okozza a tüdőrákos halálesetek 90-át. Szerepet játszik más rákos betegségek
kialakulásában is (szájüregi, gégerák. nyelőcső-, hasnyálmirigy-, hólyagrák, sőt a vese-,
méhnyak-, gyomorrák és a leukémia). A dohányfüst több mint 4000 kémiai anyagot tartalmaz,
ezek közül 3-400 rákkeltő.

200
32.2.2. Sugárzások

Igazoltan rákkeltő hatású sugárzások:

- Ionizáló sugárzás: radioaktivitás, nukleáris szennyezés, gyógyászatban alkalmazott

sugárterápiák, ill. röntgenvizsgálatok

- Nem ionizáló sugárzás: ultraviola (UV)-sugárzás (melanoma malignum)

32.2.3. Biológiai rákkeltő tényezők

 Daganatkeltő vírusok(onkogén vírusok)

 hepatitisvírusok (HBV, HCV) ~ májrák

 humán papillomavírusok (HPV)

 herpeszvírusok

 Egyéb fertőző ágensek

 baktériumok (gyomorrákot okozó Helicobacter pylori)

 egyes paraziták (húgyhólyagrák kórokozói, elsősorban afrikai országokban)

32.2.4. Egyéb tényezők

- az életkor növekedése: az öregedő szervezetben a spontán mutációk gyakorisága

emelkedik, csökken a szervezet immunaktivitása, emelkedik a rákkeltő hatások
kifejtésének időtartama

- túlsúly

- krónikus irritáció (mechanikai és hőingerek)

- földrajzi helyzet (pl. májrákok nagyobb aránya a trópusokon)

- fokozott alkoholfogyasztás

- társadalmi szokások (kevésbé hajlamosak emlőrákra a fiatalon szülő és szoptató nők)

- szociális tényezők (a bőr-, a szájüregi-, a nyelőcső-, és a gyomortumorok gyakrabban

fordulnak elő rossz szociális és anyagi viszonyok között élőkön

- genetikai tényezők

201
32.3. Jóindulatú daganatok jellemzői

Jóindulatú daganat – benignus: rendszerint jól körülhatároltak, az adott szerv vagy szövet
határain belül, ahhoz hasonló szöveti szerkezettel rendelkeznek. Általában lassan növekednek,
s mivel határaikat hártya borítja, amely elszigeteli őket a környezetüktől, nem törnek be a
véráramba, nem képeznek áttéteket. Panaszt ugyan okozhatnak, mert nyomhatnak idegeket,
növekedésük folytán akadályozhatják az adott szervet a rendes működésben, ám rendszerint
eltávolíthatók vagy gyógyíthatók, a kiújulás általában ritka.

32.4. Rosszindulatú daganatok jellemzői

Rosszindulatú daganat – malignus: kontrollálhatatlanabbak, felületük rendszerint nem olyan

körülhatárolt, mint a jóindulatú tumoroké, ebből következően szóródásuk sokkal intenzívebb.
Közvetlen fizikai érintkezés útján átterjedhetnek a környező szervekre, a véráramba vagy a
nyirokutakba betörve más szervekbe is eljutnak, s ott is pusztító növekedésbe kezdenek.
Metastasist okoznak. Eltávolítás után recidíválhatnak. Jellemző, hogy kifekélyesednek (az
alapszövet erei a daganatsejteket nem képesek ellátni). A szervezet leromlását (cachexia)
okozzák.

32.5. Az emlőrák helyi tünetei

Az emlőrák vagy mellrák az emlő sejtjeiből kiinduló rosszindulatú daganatos megbetegedés.

A tüdőrák után a második leggyakoribb rákos megbetegedés a világon. Mivel az emlő
férfiakban és nőkben ugyanazokból a szövetekből épül fel, az emlőrák férfiakban is
kialakulhat.

Helyi tünetek:

- tapintható csomó a mellben

- narancshéj behúzódások

- befordult mellbimbó

- váladékozás

32.6. Daganatok hatása a szervezetre

Jóindulatú daganatok hatása

- elhelyezkedés: életfontosságú képleteket nyomhat

- belső elválasztású mirigy daganata: fokozott hormon-termelés alakulhat ki

- kocsányos daganat nyele megcsavarodhat: érelzáródás, elhalás, bevérzés jelentkezhet

- kifekélyesedés: vérzés, fertőződés

- rosszindulatúvá válás (malignizálódás)

202
Rosszindulatú daganatok hatása

- levertség

- étvágytalanság

- fogyás

- vérszegénység

- gyorsult vérsejtsüllyedés

- láz

- tumoros leromlás (cachexia)

- fakószürke, száraz bőr

32.7. Rákmegelőző állapotok

Sem szövettanilag, sem klinikailag nem jár rákos folyamatokra jellemző tünetekkel, ill.
elváltozásokkal. A statisztikai adatok szerint gyakran válik rosszindulatúvá (rákszűrő
vizsgálatok jelentősége!).

Formái:

32.7.5. Obligát rákmegelőző állapot

A rosszindulatú átalakulás viszonylag gyorsan és nagy valószínűséggel bekövetkezik, pl.: a

bőr időskori keratosisa, a vastagbél polip

32.7.6. Fakultatív rákmegelőző állapot

A rosszindulatú átalakulás csak ritkán és lassan következik be, pl.: pikkelysömör (psoriasis),
lábszárfekély, krónikus bőrgyulladások

32.7.7. In situ carcinoma

A hám egy körülírt területén jelentkezik. A daganat nem lépi át a hám és az alatta lévő
kötőszövet közötti határmembránt (az invazív növekedés jelei hiányoznak). Kimetszve
megelőzhető az invazív rák kialakulása (nőgyógyászati rákszűrés!)

32.8. Daganatra figyelmeztető jelek

- emlőben tapintható csomó, emlőbimbó behúzódása, csomó a hónaljban

203
- menstruáció rendellenességei

- hasmenés-székrekedés váltakozása, vér a székletben

- vér a vizeletben, előzetes görcs nélkül

- indokolatlan, hirtelen fellépő, elhúzódó rekedtség

- elhúzódó köhögés, fogyás, láz, éjszakai izzadás

- megnagyobbodott nyirokcsomók

204
33. Foglalja össze az aszepszis és antiszepszis lényegét, ismertesse a higiénés
kézfertőtlenítés formáit és kivitelezését!

33.1. Az aszepszis lényege, módszere

Aszepszis (mikroba mentesség): Az az állapot, amelyet annak érdekében hoznak létre, hogy a
sebészeti beavatkozások során (műtét, kötözés) a seb ne fertőződjön. Minden, ami a sebbel
érintkezésbe kerül steril, azaz csíramentes kell legyen. Megvalósítása során a tárgyakat,
eszközöket sterilezéssel csíramentessé kell tenni. Meg kell akadályozni, hogy a nem
sterilezhető környezetből (a beteg bőre, az orvos és ápolónő keze, a levegő) a sebbe
kórokozók kerüljenek. Módszere a sterilizálás, vagyis az összes mikroorganizmus (spórák is)
elpusztítása (csíramentesítés).

Aszepszis = kórokozók távoltartása (pl. műtéti sebektől, műtéti területtől).

Antiszepszis = fertőzés megelőzése a kórokozók elpusztításával.

Az aszepszis mindig az első, aszepszis = prevenció!

33.1.1. Sterilizálás

Minden olyan eszköznek, műszernek, anyagnak sterilnek kell lennie, ami az emberi szervezet
nyílt testszöveteivel, nyálkahártyájával, testnyílásaival, vagy testüregeivel érintkezésbe kerül.
A sterilizálás szakszerű végrehajtása egy előírt technológia szigorú betartását követeli meg.

Alapfogalmak:

 Sterilitás: Az anyagok azon mikrobiológiai állapota, mely mentes minden

mikroorganizmustól, valamint ezek összes nyugvó formáitól.
 Sterilizálás: Az az antimikrobiális eljárás, melynek során a különböző fizikai, kémiai
hatásokkal, vagy ezek kombinált alkalmazásával az anyagon, vagy az anyagban
elpusztítják, vagy inaktiválják a mikroorganizmusokat, valamint ezek összes nyugvó
formáit.
 Sterilizáló készülék: Mindazon készülék, mely egy munkafolyamat alatt, a fizikai,
kémiai, vagy ezek kombinációját képező hatások alkalmazása során a meghatározott
jellemzők fennállása esetén alkalmas a mikroorganizmusok, valamint ezek nyugvó
formáinak elpusztítására, inaktiválására, és ezzel a céllal kerülnek forgalomba.
Készülékek:
o Gőzsterilizátor (autokláv) – túlnyomásos, telített vízgőz
o Hőlégsterilizátor – cirkuláló forró levegő
o Etilénoxidos gázsterilizátor
o Formaldehides gázsterilizátor
o Plazmasterilizátor – (plazma halmazállapot: az atomokból elektronok
szakadnak le, szabadon mozgó pozitív ionok, és negatív elektronok vannak
olyan arányban, h az egész rendszer elektromosan semleges. Létrejön magas
hőmérséklet, sugárzás, vagy elektromos kisülés hatására)

205
Eszközök, műszerek, anyagok sterilizálhatósága

Rozsdamentes fém, gumi, műanyag, üveg sterilizálható. Alapszabály, hogy mindig azt az
eljárást kell alkalmazni, amely a legkisebb anyagkárosodással jár. Ha egy eszköz többféle
eljárással csíramentesíthető, akkor elsősorban a hőhatáson alapuló módszert (autokláv) kell
alkalmazni.

A sterilizálás gyakorlata
Szigorú technológiai folyamat szerint történik. Munkafázisok:
 Előkészítés
o Száraz gyűjtés (hátránya: vér, testváladékok rászáradnak az eszközre)
o Nedves gyűjtés (műszertisztítószer oldatban, nem fertőtlenítő!)
 Fertőtlenítés: Egészségügyi személyzet fertőzéstől való védelme. Mikrobák számának
csökkentése.
 Tisztítás: visszamaradt szennyeződések eltávolítása
 Átvizsgálás, karbantartás
o épségük, működőképességük
o tisztítási hatékonyság ellenőrzése
 Csomagolás: Felhasználás követelményeinek megfelelően. Fel kell tüntetni a
csomagoláson (könnyen olvasható, nem kitörölhető módon):
o Eszköz neve
o Sterilizálás időpontja
o Sterilizálás lejárata
o Sterilizálási mód
o Sterilizáló nevét, betűjelét, kódszámát
o Sterilizálást végző egység nevét
o STERIL feliratot
o „CE” jelet + 4 jegyű azonosító számot

Sterilizáló eljárások

1)     Sterilizálás túlnyomásos telített vízgőzzel (Autoklávozás). A munkatérben telített

vízgőz kondenzálódik (lecsapódik), közben a hőenergiája felszabadul, és a behelyezett
tárgyakon (rakományon) lévő mikrobák elpusztulnak, ínaktiválódnak. Felhasználási
terület: rozsdamentes acél, pamut, üveg, porcelán, hő tűrő gumi, műanyag sterilizálása
2)     Sterilizálás cirkuláló forró levegővel (hőlégsterilizálás): Elektromos úton
felforrósított levegőt mechanikus berendezés segítségével (ventillátor) mozgásba
hozzák, ami elpusztítja a mikrobákat Felhasználási terület: rozsdamentes acél,
porcelán, hőálló anyagok sterilizálása.
3)     Sterilizálás etilénoxid gázzal: Meghatározott mennyiségű etilénoxid gázzal történik a
sterilizálás. De a sterilizálandó anyagok elnyelnek bizonyos mennyiségű gázt, ami
sérüléseket okozhat bőrön, nyálkahártyán, ezért ennél a módszernél kiszellőzési időre
van szükség. Műanyag, gumi, kábelek fertőtlenítése.
4)     Sterilizálás formaldehid gázzal: Formalinoldat-vízgőz keverékkel sterilizál. Néhány
órás várakozás szükséges a rakomány száradása miatt. Műanyag, gumi sterilizálása.
5)     Sterilizálás hidrogénperoxid plazmával: Hidrogén-peroxid párából rádiófrekvenciás
elektromos erőtér hatására ionokból, gerjesztett atomokból, szabad gyökökből,

206
 elektronokból álló ún. hideg plazma állapot jön létre, mely elpusztítja a
mikroorganizmusokat. Hőre, nedvességre érzékeny anyagokat sterilizálják ezzel a
módszerrel.
6)     Sterilizálás antimikrobiálisoldatokban: Előírt koncentrációjú oldat, előírt expozíciós
(behatási) idő jellemzi. Mikrosebészeti, fogászati műszerek sterilizálandók ezzel a
módszerrel. Hátránya, hogy a behatási idő leteltével steril desztillált vízzel le kell
öblíteni a sterilizált eszközöket, és a csomagolásnak megfelelő, steril környezetben
kell történnie.
7)     Sterilizálás mechanikai módszerrel (szűrés): Folyadékok sterilizálása! Olyan
pórusméretű szűrőfelületen engedik át a sterilizálandó folyadékot, amely a mikrobákat
visszatartja, és a szűrlet sterillé válik Alkoholok, vérplazma, vérszérum sterilizálása.

33.2. Az antiszepszis lényege, módszere

Antiszepszis (fertőzés elleni védelem): Olyan kémiai anyagok (pl.: antibiotikumok)

alkalmazása, melyek az élő szervezetben, a testüregekben, a kültakarón, vagy a sebekben a
patogén mikroorganizmusok elpusztítását, inaktiválásukat eredményezi.

Módszere: a fertőtlenítés (dezinfekció).

Minden olyan eljárás, amely a fertőző forrásból a külső környezetbe kikerült kórokozók
elpusztítására, illetőleg fertőzőképességük megszüntetésére, inaktiválására irányul.

33.2.2. Fertőtlenítő hatás:

Azok a fizikai, kémiai, fizikai-kémiai tényezők, melyek a mikroorganizmusokkal közvetlenül

érintkezve megfelelő aktivitás, intenzitás mellett, meghatározott időtartam (behatási vagy
expozíciós idő) alatt azok pusztulását, inaktivitását idézik elő.

Fertőtlenítő ágensek:

1. Fizikai fertőtlenítő ágensek:

a. Hőenergia
b. UV sugárzás
2. Kémiai fertőtlenítő ágensek

a. Oldat
b. Aeroszol
c. Gáz
2. Kombinált fertőtlenítő ágensek

a. Fizikai, kémiai + mechanikai hatások

Fertőtlenítő hatás fokozatai:

 Csíraszám csökkentő hatás: csak bizonyos mennyiség pusztul el (tisztítószerek,

szappanos kézmosás)
 Baktérium szaporodást gátló hatás - bakteriosztatikus (hűtés, fagyasztás)
 Baktériumölő hatás - baktericid

207
  Baktérium spórákat pusztító hatás
 Gombaelemek szaporodását gátló hatás
 Gombaelemeket pusztító hatás
 Vírusinaktiváló hatás
 Parazitákat pusztító hatás
 Mikroorganizmusokat pusztító hatás

Fertőtlenítő eljárás:

Az antimikrobális tényezők és ezek gyakorlatban történő alkalmazásához szükséges anyagok,

eszközök összességét, melyekkel lehetővé válik a környezetbe kikerült patogén mikrobák
elpusztítása, inaktiválása

Fertőtlenítő eljárások:

 Fizikai

 Kémiai

 Kombinált

 Speciális – orvostechnikai eszközök egyedi fertőtlenítése

Fertőtlenítő eljárások hatásosságát befolyásoló tényezők

 Általános tényezők

 Szennyezettség mértéke

 Mikroorganizmusok száma, ellenálló képessége

 Behatási idő, hőmérséklet

 Fertőtlenítendő anyag jellemzői

 Specifikus tényezők

 Koncentráció, vegyhatás

 Fertőtlenítendő anyag folyadéktűrő tulajdonsága

208
Fizikai fertőtlenítő eljárások

 Fertőtlenítés elégetéssel: Száraz hőenergia, az egészségügyi hulladékok

megsemmisítésére használjuk, hőmérséklete kb. 400 C fok.

 Fertőtlenítés kifőzéssel: Nedves hő hatására, de sajnos nem minden kórokozó pusztul

el. A betegápoláshoz alkalmazott eszközök (cumisüveg) fertőtlenítésére használjuk.

 Fertőtlenítés vízgőzzel: Áramló gőz, túlnyomásos gőz. Ágybetétek, nem mosható

textíliák fertőtlenítésére használatos.

 Fertőtlenítés UV sugárzással: UV-C sugár. Légtér, felületfertőtlenítés céljából. De

leárnyékolt területek alakulnak ki, ahol nem éri a sugárzás a fertőtleníteni kívánt
eszközt.

Kémiai fertőtlenítő eljárások

a)     Oldatok: Közvetlen érintkezés szükséges. Jellemző a behatási idő. Lemosás

szükséges, vagy az oldat rászárad a felületre.
       Permetezés - oldatok mechanikus porlasztása
-        Ködszerű permetezés: cseppméret kicsi
-        Áztatásos permetezés: felületet egyenletes folyadékréteggel vonja be
       Fertőtlenítés beáztatással: Különféle betegápolási eszközök fertőtlenítésére
használatos.
       Fertőtlenítés elegyítéssel: Amikor a fertőző anyagot fertőtlenítőszer oldatával
összekeverik
       Fertőtlenítés letörléssel: Dezinficiens oldattal átitatott textillel letörölni a
felületet, hagyni rászáradni. Leggyakrabban diagnosztikai, terápiás készülékek
felületét fertőtlenítjük így.
b)     Fertőtlenítés aeroszollal: Ködpermet (igen finom eloszlásban). Zárt helyiségek
légterének fertőtlenítése történik ezzel a módszerrel.
c)     Fertőtlenítés gázokkal: A fertőtlenítőszert elpárologtatják.
       Helyiséggázosítás: általában formaldehid gázzal, 24 órás behatási idő,
(műtők, zárt helyiségek)

Kombinált fertőtlenítő eljárások

Amennyiben a megfelelő mikrobaölő hatás csak mindhárom hatás egyidejű alkalmazása

esetén következik be, kombinált fertőtlenítő eljárást kell alkalmazni. Igen fontos az előírt
paraméterek betartása.

 Fertőtlenítő mosogatás

 Fertőtlenítő mosás

 Fertőtlenítő takarítás

209
Fertőtlenítő szerek forgalomba hozatala: Jogszabályokhoz kötött. Magyarországon jelenleg
csak olyan fertőtlenítő szer hozható forgalomba, illetve alkalmazható, melyet az Országos
Tisztifőorvosi Hivatal engedélyezett. Címkéjén: OTH+ iktatószám, kivéve egyes
orvostechnikai eszközök: CE + 4 jegyű szám megtalálható.

33.3. A higiénés kézfertőtlenítés lényege, formái, menete

A kéz szerepe a fertőzések átvitelében

- kórokozók jelenléte a beteg bőrén (közel 1 millió bőrsejt ürül naponta az ép bőrről)

- az ápoló személyzet keze kórokozóval szennyeződik

- beteggel vagy szennyezett felülettel történő kontaktus után 20 – 60 perc között

maradnak életképesek a dolgozó kezén

- kézfertőtlenítés hiányában minél hosszabb idő telik el, annál kontamináltabb lesz a
dolgozó keze

- a hiányos kézfertőtlenítés miatt a kéz kontaminált marad

- a kórokozó egyik betegről a másikra kerül az egészségügyi dolgozó keze révén

Kézhigiéne: a kezek tisztítására, fertőtlenítésére vonatkozó előírások, eljárások összessége.

Kézmosás: a kezek megtisztítása vízzel, szappannal, vagy antimikrobiális hatású szappannal.

Higiénés kézfertőtlenítés: eljárás, melynek során biocid hatóanyagot tartalmazó

kézfertőtlenítő készítménnyel a kezeken (és az alkarokon) pusztítjuk el a bőr felületén lévő
ún. átmeneti (tranzitórikus) mikroflórát. A higiénés kézfertőtlenítésnek két formája van: a
fertőtlenítő kézmosás és az alkoholos kéz-bedörzsölés.

Fertőtlenítő kézmosás: eljárás antikmikrobiális hatóanyagot és felületaktív anyagot (tenzidet)

is tartalmazó kézfertőtlenítő készítménnyel víz hozzáadása mellett, elpusztítva a bőr felületén
lévő átmeneti (tranzitórikus) mikroflórát, valamint feloldva és eltávolítva a kezeken (és az
alkarokon) lévő szennyeződéseket (egyfázisú tisztító/fertőtlenítő hatású kézfertőtlenítés).

Alkoholos kéz-bedörzsölés: eljárás alkohol alapú kézfertőtlenítő készítmény alkalmazásával,

mely a kezek bőrfelületén egyenletesen eloszlatva, majd a kéz bőrébe bedörzsölve, víz
hozzáadása és letörlés nélkül csökkenti vagy gátolja a kéz bőrfelületén lévő átmeneti
(tranzitórikus) mikroflórát (a higiénés kézfertőtlenítés egyik formája).

33.3.3. A kezek állapotával kapcsolatos követelmények

- A köröm-toilette rendszeres végzése nagyban elősegíti a kéz megfelelő higiénés

állapotát.

- A köröm-toilette terjedjen ki a körömre, a köröm alatti területre, a körömágyra,

valamint a köröm körüli bőrképletekre.

210
 - A köröm-toilette végzése során ügyelni kell arra, hogy a körömágy ne sérüljön.

- A körmöknek rövideknek, az ujjbegyeket meg nem haladó hosszúságúaknak és

lekerekített (legömbölyített) végűeknek kell lenniük.

- Munkavégzés közben gyűrűk, műkörmök, festett körmök, karkötők, karóra viselése

tilos.

- Sebes, ekcémás, egyéb gyulladásos bőrfolyamat esetén közvetlen betegellátás nem

végezhető.

A kézhigiéne kivitelezéséhez szükséges struktúrális elemek:

- fali folyékonyszappan-adagoló,

- fali kézfertőtlenítőszer-adagoló,

- fali kézápolószer-adagoló,

- fali papírtörlő adagoló vagy

- fali egyszer használatos textiltörlő adagoló készülék.

33.3.4. A kézmosással/kézfertőtlenítéssel kapcsolatos szabályok

- Szappannal és folyó, langyos vízzel történő kézmosást munkába lépéskor, étkezés előtt,
WC-használat után végezzünk.

- Fertőtlenítő kézmosást, azaz egyfázisú tisztító fertőtlenítő szerrel történő

kézfertőtlenítést akkor kell végezni, ha a kézen látható szennyeződés van.

- Alkoholos kézfertőtlenítő szerrel történő higiénés kézfertőtlenítést (ún. alkoholos kéz-

bedörzsölést) kell végezni minden olyan munkavégzés előtt, illetve után, mikor a
kezeken látható szennyeződés nincs. Az alkoholos kéz-bedörzsölő alkalmazása az
egészségügyi ellátás

- során rutin tevékenység.

- A szappannal és folyóvízzel történő kézmosás, illetve egyfázisú tisztító fertőtlenítő

szerrel történő higiénés kézfertőtlenítés után a kezek szárítását egyszer használatos
papírtörölközővel, vagy automata textiltörölköző-adagolóval (pl. CWS törölköző-
adagoló)

- kijuttatott, rolnis, egyszer használatos textiltörölközővel lehet végezni.

- Többször használható textiltörölköző használata tilos!

- A kézmosáshoz/kézfertőtlenítéshez szükséges folyékony szappant, alkoholos

kézfertőtlenítő készítményt, fertőtlenítő hatású folyékony szappant, illetve a bőr
ápolására szolgáló bőrápoló krémet mechanikus (alkarral, könyökkel, vagy lábpedállal

211
 működtethető), illetve elektromos szenzoros fali adagolóból kell kijuttatni. Kivételt
képeznek a kis kiszerelésű (30-100 ml-es), személyre szóló (nyakba akasztható, illetve
zsebben hordozható kivitelű) műanyagflakonban lévő alkoholos (oldat, vagy gél)
kézfertőtlenítő készítmények, melyeket a személyzet munkavégzés alatt magánál tart és
csak ő használ.

- A higiénés kézfertőtlenítéshez (alkoholos kézbedörzsöléshez), illetve fertőtlenítő

kézmosáshoz csak erre a célra, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal által engedélyezett
készítmények alkalmazhatók!

A kézmosás/kézfertőtlenítés gyakorisága (WHO javaslata): Kezet kell

mosni/fertőtleníteni, tekintet nélkül a kesztyűviselésre:

- beteggel történő kontaktus előtt,

- aszeptikus beavatkozás előtt,

- testváladékkal történő kontaktus után,

- a beteggel történő érintkezést követően,

- a beteg környezetének érintését követően.

Kiegészítő javaslatok

- fertőzött eszközök, tárgyak, műszerek érintése, kezelése után,

- védőkesztyű levétele után,

- egészségügyi szolgáltatást nyújtó intézmény műtéti helyiségeibe, sterilizáló

helyiségeibe és más tisztatér helyiségeibe történő belépés előtt,

- olyan tevékenység megkezdése előtt, melynél különösen fennáll a fertőződés,

szennyeződés veszélye (pl. infúzió-keverék előkészítése, előállítása, gyógyszerelés).

A folyékony szappanos-, antimikrobiális hatású folyékony szappanos kézmosás

végrehajtása

A kéz teljes felületének befedéséhez szükséges, fali adagolóból kijuttatott folyékony szappant
juttassunk az egyik kézre. Ezt követően kevés vízzel történt habképzés mellett oszlassuk el a
szappant mindkét tenyéren, majd az egész kéz felületén. A kézmosás befejezése után öblítsük
le a kezeket folyó, langyos vízzel az ujjak végén kezdve a csukló irányába. (A kezek
leöblítésére forró víz nem alkalmas, mert megnövelheti a dermatitisz kockázatát.) A csap
elzárását ún. orvosi csaptelep esetén alkarral, vagy könyökkel végezzük, orvosi csaptelep
hiányában a csapot papírtörölközővel zárjuk el. A kezek szárítását papírtörölközővel, vagy
automata, rolnis, egyszer használatos textiltörölközővel végezzük.

212
Kézfertőtlenítés végrehajtása alkoholos kézfertőtlenítő szerrel (alkoholos kéz-
bedörzsöléssel)

A kézfertőtlenítést úgy végezzük, hogy fali adagolóból, vagy a személyre szóló, kis
kiszerelésű flakonból a gyártó/forgalmazó ajánlása szerint (a kéz méretétől függően)
készítményt (oldat, vagy gél) juttatunk az egyik tenyérbe, majd ezt a kéz egész felületén
eloszlatjuk úgy, hogy a kezeken kezeletlen rész ne maradjon, és az alábbi ábra szerint
kíméletesen a kéz bőrébe dörzsöljük száradásig. A bedörzsölés időtartama – adott készítmény
használati utasításának megfelelően – általában 20-30 másodperc. Fontos, hogy a bedörzsölés
időtartama alatt a kezeket víz nem érheti, a bedörzsölés egész időtartama alatt a bőrfelszínnek
a fertőtlenítőszertől átitatottnak kell lennie!

Fertőtlenítő kézmosás fertőtlenítő hatású folyékony szappannal (egyfázisú

kézfertőtlenítés)

A kézfertőtlenítő szappanok közös jellemzője, hogy az antimikrobiális

hatóanyagon/hatóanyagokon kívül szennyoldó, szennyeltávolító hatású felületaktív anyagokat
(tenzideket), valamint bőrvédő adalékanyagokat is tartalmaznak. Előnyük, hogy a fertőtlenítő
kézmosás időtartama alatt a bőr felületén lévő átmeneti (tranzitórikus) mikroflóra
elpusztításán kívül feloldják a bőrön lévő szennyeződéseket, és a készítmény leöblítésekor
ezek a szennyeződések eltávolíthatók. Ezekkel a készítményekkel akkor kell végezni
fertőtlenítő kézmosást, amikor a kezek szemmel láthatóan szennyanyaggal (váladékkal, stb.)
kontaminálódtak. Ebben az esetben a mikrobák elpusztításán kívül a szennyeződés
eltávolítása is a cél. A fertőtlenítő kézmosást úgy végezzük, hogy fali adagolóból a
gyártó/forgalmazó javaslata szerint (a kezek méretétől függően 2-5 ml) készítményt az egyik
tenyérbe adagolunk, majd ezt mindkét kézenegyenletesen eloszlatjuk. A készítményből egy
kevés langyos víz hozzáadásával habot képezünk és a kéz bőrén kíméletesen eldörzsöljük az
adott készítmény használati utasításának megfelelő behatási (expozíciós) ideig. Ez általában
30 másodperc. A behatási idő letelte után a készítményt folyó, langyos vízzel alaposan
öblítsük le, majd a kezeket korábban részletezett módon szárítsuk meg.

A fertőtlenítés előtt távolítsuk el kezeinkről minden olyan holmit, melyen a mikrobák

megtapadhatnak: óra, gyűrű, karkötő, stb. Ne csak tiszta, hanem csiraszegény is legyen a kéz.
Alapszabály: kezet szennyező tevékenység után először fertőtlenítjük, majd utána tisztítjuk.

213
 34. Ismertesse a fertőző betegségek megelőzésére és leküzdésére irányuló tevékenységet!
Mutassa be a műtéti érzéstelenítés formáit!

34.1. Általános jellegű (megbetegedésektől független) járványügyi feladatok lényege

A fertőző betegségek, a járványok elleni küzdelem akkor a legeredményesebb, ha nem várjuk

meg a fertőző betegségek jelentkezését, hanem minden rendelkezésre álló lehetőséget
felhasználunk megelőzésükre, keletkezésük megakadályozására.

A megelőző munka három iránya:

1. küzdelem a fertőző forrás ellen (fertőző forrás izolálása)

2. a terjedési lehetőségek elvágása és megszüntetése,

3. az emberek fogékonyságának csökkentése, illetve ellenálló képességük

fokozása (védőoltások és kemoprofilaktikumok).

34.2. Járványügyi megelőzés és a járványügyi védekezés meghatározása

Járványügyi megelőzés: járványmentes időben, a fertőző betegségek előfordulásának

megelőzésére végzett tevékenység.

Járványügyi védekezés: a már észlelt fertőző betegség vagy betegségek további terjedésének
megakadályozására, visszaszorítására, illetve teljes felszámolására tett intézkedések.

A fertőző betegségek elleni küzdelem az általános közegészségügyi munka szerves része,

szorosan kapcsolódik a közegészségügy egyéb feladataihoz is. A tennivalók aspecifikus és
specifikus eljárásokat igényelnek.

34.3. Általános (aspecifikus) megelőző tevékenység formái

·       a higiénés viszonyok javítása:

o   település higiénés viszonyok (lakásviszonyok, ivóvízellátás, szemét és
szennyvíz kezelése és eltávolítása, rovarirtás stb.);
o   élelmezés higiénés állapotok (élelmiszeripar, élelmiszer-kereskedelem,
vendéglátóipar, közétkeztetés stb.);
o   munka higiéné (fertőző üzemek és laboratóriumok munkavédelmi szabályai
stb.);
o   egészségügyi intézmények higiénés viszonyai (zsúfoltság, sterilezés, takarítás
stb.);
o   személyi higiéné (kézmosás, zsebkendőhasználat, stb.)

·       egészségnevelés (fertőző betegségekkel kapcsolatos lakossági ismeretek stb.)

·       kórokozó-hordozók felkutatására irányuló időszakos orvosi vizsgálatok ("rejtett"

fertőzőforrások felkutatása) meghatározott munkakörökben.

214
 34.4. Fajlagos (specifikus) megelőzés lehetőségei

-        Védőoltás: szándékosan a szervezetbe juttatott antigén, amelynek az a feladata, hogy

megtanítsa az immunrendszert az adott antigén elleni reakcióra. Később, amikor az
ugyanezzel az antigénnel rendelkező kórokozó behatol a szervezetbe, az immunrendszer
képes az azonnali és hatékony fellépésre.

-        Kemoprofilaxis: az a vegyület, amely a szervezetben élő és szaporodó kórokozókat

elpusztítja anélkül, hogy a szervezetet károsítaná. A kemoprofilaxis alapelve: a fertőzés
veszélyének kitett egyénekben a behatoló kórokozót még akkor kell elpusztítani, mielőtt
jelentős szaporodásnak indulna, így a betegség tüneteit előzhetjük meg és a kórokozó-ürítők
számát is csökkenteni lehet.

34.5. A védőoltások céljai, formái

A védőoltás: szándékosan a szervezetbe juttatott antigén, amelynek az a feladata, hogy

megtanítsa az immunrendszert az adott antigén elleni reakcióra. Később, amikor az
ugyanezzel az antigénnel rendelkező kórokozó behatol a szervezetbe, az immunrendszer
képes az azonnali és hatékony fellépésre.

A védőoltások célja: a szervezet specifikus védelmének biztosítása egy vagy több

meghatározott kórokozó támadásával szemben.

Formái:

- aktív immunizáció

- passzív immunizáció

34.5.1. Aktív immunizálás

A szervezet immunrendszerét késztetjük a bevitt antigénnel specifikus ellenanyagok

termelésére. Célja a tartós, elméletileg életre szóló immunitás létrehozása, az oltottat megvédi
a természetes fertőzéstől. Az oltóanyag a vakcina. Az aktív immunizálásra szolgáló
oltóanyagoknak két alapvető típusa van:

-        Élő vakcinák: Az élő vakcinákkal történő oltás a természetes fertőzést utánozza, annak
veszélyei nélkül. Az oltóanyagot a virulens mikrobából attenuálással (gyengítés) alakítják ki.
Élő vakcina pl.: MMR (morbilli-mumpsz-rubeola elleni vakcina).

-        Nem élő vakcinák: A nem élő vakcinák hatóanyaga a kórokozó mikroba elölt (inaktivált)
tenyészete, vagy méregtelenített terméke vagy kivonata. A nem élő vakcinák nem
szaporodnak, így jóval nagyobb antigén mennyiséget kell bevinni és az immunizálást
többször kell megismételni.

215
34.5.2. Passzív immunizálás

Idegen szervezetben termelődött kész ellenanyagokat juttatunk a szervezetbe. A hatás csak

arra az időszakra terjed ki, amíg az ellenanyagok ki nem ürülnek. Az oltóanyag: az
immunszérum. Prevenció céljára (elsősorban toxintermelő baktériumok és vírusok által
okozott betegségek megelőzésére) alkalmazzák. Gyógyító hatásúak, ha a még nem kötött
kórokozó, illetve toxin semlegesítésével a betegség progresszióját meg tudják akadályozni.
Immunszérum hatása: a sejtekhez még nem kötődött vírust vagy toxint neutralizálja, a
fertőzést látenssé teheti, a klinikai tüneteket enyhíti, de az aktív immunizálódást többé-
kevésbé gátolhatja (immunszuppresszív hatás). Azonnal hat, de hatása csak néhány hétig tart
(a bevitt ellenanyagok lebomlanak). Passzív immunizálást végeznek pl. hepatitis A
megbetegedésben.

34.5.3. A védőoltások javallatai

A védőoltási szabályzat szerint védőoltásokat végeznek:

- életkorhoz kötötten kötelezően

- megbetegedési veszélyesetén kötelezően (pl.: tetanus)

- megbetegedési veszély elhárítása céljából nem kötelező jelleggel (pl.: influenza)

- nemzetközi utazásokkal kapcsolatban.

Életkorhoz kötötten kötelező védőoltás

Az életkorhoz kötött, kötelező védőoltások rendjét az oltási naptár szabályozza. Az oltási

naptáron a járványügyi hatóságok a járványügyi helyzetnek és a lehetőségeknek megfelelően
évről évre változtathatnak.

Védőoltások veszélyei:

- Az oltási reakciók (oltási betegségek) olyan helyi vagy általános tünetekkel járó kóros
jelenségek, amelyek az oltások elkerülhetetlen velejárói, sőt egyes esetekben az
immunogén hatás feltételei. Tünete: bőrpír, fájdalom, láz, fejfájás, rossz közérzet, stb.

- Az oltási szövődmény az oltott egyénnek az átlagostól eltérő reakciókészségére

vezethető vissza (pl. lázas betegek, allergiára hajlamosak, vérképzőszervi betegek stb.)

- Az oltási balesetek akkor következnek be, ha az oltóanyag nem kellően attenuált vagy
elölt kórokozót, ill. nem kellően detoxikált anatoxint tartalmaz.

34.6. Járványügyi teendők lényege fertőző betegségek előfordulásakor

1. a fertőző források felkutatása, izolálása

2. a fertőzés terjedésének megakadályozása

3. a fertőzés veszélyének kitett személyek védettségének növelése

216
 34.6.4. A beteggel kapcsolatos teendők

-        Korai diagnózis: A gyors és pontos diagnózis felállításához szükséges a kötelező

laboratóriumi vizsgálat.

-        A fertőző beteg jelentése és nyilvántartása: Célja: a járványügyi hatóságok idejében

megfelelő intézkedéseket tehessenek a fertőző beteg elkülönítésére, a fertőzés
továbbterjedésének megakadályozására, a környezet védelmére.

-        A fertőző betegek elkülönítése (izolálás): A járványfolyamat (fertőzés forrása, terjedési

mód, fogékony emberi szervezet) megelőzésének első lépcsőfoka a fertőző forrásként
szereplő személy kiemelése (elkülönítése, izolálása) a járványfolyamatból. Az elkülönítés
célja a fertőzőképesség tartama alatt a fertőzés forrása minél kevesebb fogékony egyeddel
érintkezhessen. Az elkülönítés jelentősége: egy járvány kialakulásának, továbbterjedésének
megakadályozására ez a leggyorsabb, leghatékonyabb, legkönnyebb és legolcsóbb módszer.
Az elkülönítés történhet a beteg otthonában, tartózkodási helyén vagy gyógyintézetben.

-        Járványügyi ellenőrzés

A szervezetből a kü/világba jutatt kórokozók megsemmisítése, továbbjutásának

megakadályozása

Fertőtlenítés, sterilizálás

34.6.5. A beteg környezetével kapcsolatos teendők

Az intézkedések célja a környezetben élőket megvédjék a fertőzéstől, megakadályozzák, hogy

a fertőzést továbbterjesszék, illetve a környezetben fertőző forrás kutatás történik.

Járványügyi megfigyelés

A beteg környezetéhez tartozó személyeket (családtagok, barátok, iskola- és munkatársak

stb.) meghatározott betegségek esetén meg kell figyelni, hogy nincsenek-e köztük klinikai
tünetekkel rendelkező vagy lappangási időszakban levő betegek. Célja, hogy a fertőzés a
beteg környezetében élő személyek közvetítésével ne terjedjen tovább. A megfigyelés
időtartama: általában a kérdéses betegség lappangási idejével azonos.

Járványügyi zárlat (szigorított járványügyi megfigyelés):

Gyermekvédelmi intézményben előforduló fertőző betegség esetén minden gyermek

potenciálisan fertőzőforrásnak tekinthető, ezért újabb gyermek felvételének tilalmára

217
(részleges zárlat) vagy felvételének és onnan való kibocsátásának tilalmára (teljes zárlat)
kerülhet sor.

A környezet fajlagos (specifikus) védelme:

Védőoltások

A környezet nem fajlagos (aspecifikus) védelme:

Higiéné biztosítása, egészségnevelés, felvilágosítás

34.7. Műtéti érzéstelenítés célja, a helyi és általános érzéstelenítés módszerei

Az érzéstelenítés (anesztézia) célja a sebészi beavatkozás okozta fájdalom és a különböző

kóros ingerek elhárítása.

34.7.6. Helyi érzéstelenítés

A lokális, helyi vagy regionális anesztézia a fájdalommentességet a beavatkozás helyén, a

központi idegrendszer működését nem befolyásoló szerek segítségével valósítják meg,
nyugtatók előzetes adásával együtt. Lényege az érzőideg végződések vagy a tőlük a központi
idegrendszerbe futó fájdalomérző idegek vezetőképességének ideiglenes felfüggesztése a
gyógyszer helyi alkalmazásával. Ez idő alatt a tudat és az egyéb funkciók megtartottak. A
helyi érzéstelenítésre használt gyógyszerek a lokál anesztetikumok (pl. Lidocain).

A helyi érzéstelenítés javallatai:

- a műtéthez megfelelő érzéstelenséget, fájdalommentességet biztosít és

- kockázata az adott beteg esetében kisebb, mint a narkózis kockázata.

A helyi érzéstelenítés ellenjavallatai:

- véralvadási zavar

- helyi fertőzés zajlik a helyi érzéstelenítő beadásának helyén

- az érzéstelenítő szer iránti érzékenység

- nem kooperáló beteg (pl. gyermek)

- daganatos elváltozás környezetében.

A helyi érzéstelenítés formái:

Felületi érzéstelenítés

Használják: pl. nyálkahártya felületére ecsetelés vagy spray formájában.

Beszűréses, infiltrációs érzéstelenítés

218
 A műtéti területet az érzéstelenítőoldattal rétegesen befecskendezik.

Vezetéses (regionális) érzéstelenítés

Valamely perifériás ideg, idegfonat vagy gerincvelői ideggyök köré adott helyi érzéstelenítő
szerrel az ideg ingerületvezetését megszakítják. A fájdalommentesség kiterjed: az ideg,
idegtörzs által ellátott területre, testrészre.

A vezetéses érzéstelenítés leggyakrabban alkalmazott fajtái

 Idegfonat blokád (plexus block)

 Gerincvelő közeli érzéstelenítés

 lumbalis, spinalis érzéstelenítés (a liquortérbe juttatják a szert)

 epi- vagy periduralis érzéstelenítés (az epiduralis térbe juttatják a szert)

34.7.7. Általános érzéstelenítés (narkózis)

Lényege: a központi idegrendszer működését ideiglenesen és reverzibilisen, különböző

módszerekkel gátolják. Mindenféle érzés (fájdalom-, hő-, helyzet-, mozgás-, tapintásérzés)
megszűnik. A narkózis a központi idegrendszer sejtjeinek a narkotikum által előidézett
reverzibilis bénulása. Hatása az egész szervezetre kiterjed, vele jár az öntudat megszűnése is.

A narkózis többféle úton érhető el:

-        különböző altatószerek oldatainak közvetlen érpályába juttatásával (intravénás narkózis)

-        különböző gáz- és gőzállapotú altatószerek és oxigén keverékének belélegeztetésével

(inhalációs narkózis)

-        az intravénás és inhalációs narkózis kombinációjával (kombinált narkózis)

219
35. Mutassa be a megadott gyermekkori betegségeket az alábbi szempontok szerint!
(veleszületett szívhibák, reumás láz, pseudocroup, dehidráció, bárányhimlő)

35.1. Veleszületett szívhibák lényege, felosztása

Előfordulási gyakorisága 1% körüli, a terhesség első harmadában keletkeznek,

kialakulásukban örökletes tényezők illetve nagyobb részben környezeti ártalmak szerepelnek.
A veleszületett szívbetegségek 80 százalékát a nyolc leggyakoribb szívhiba valamelyikébe
sorolhatjuk. Ezek az alábbiak:

 A két kamra közötti sövényen lévő folyamatossági hiány (kamrai septum defectus,
VSD)
 A pitvarok közötti sövény betegsége (pitvari septum defectus, ASD)
 Az embrionális keringésben fontos ér nyitva maradása, mely normál esetben a születés
után elzáródik (Ductus Botalli persistens)
 Tüdő verőér szűkülete (pulmonalis stenosis)
 Az aorta kezdeti szakaszának szűkülete (aorta isthmus stenosis v. coarctacio aortae)
 Fő verőerünk egyéb szakaszainak szűkülete
 Fallot tetralógia - kombinált szívfejlődési rendellenesség
 Nagyerek (tüdőverőér, főverőér) eredésének felcserélődése

Jellemző tünetek a fáradékonyság, táplálási nehézségek, fejlődésbeni elmaradás, cyanosis. Az

esetek többségében (> 90%) a veleszületett szívhibák sebészileg kezelhetők.

Más csoportosítás:

A veleszületett szívhibák két csoportra oszthatók:

 shunttel (összeköttetés) nem járók: ezek a stenosisok (szűkület)

 shunttel járók, melyek a shunt iránya szerint csoportosíthatók.

 balról jobbra shunttel járó szívhibák
 jobbról balra shunttel járó szívhibák

Balról jobbra shunttel járó szívhibák: a nagyvérkör és a pulmonális rendszer, illetve a jobb és
bal szívfél között összeköttetés van:

- nyitott Botallo-vezeték

- pitvar és kamra válaszfal- (septum) defektus

Jobbról balra shunttel járó szívhibák: cyanosist okoznak. A felső és alsó üres visszéren
keresztül a szívbe visszajutó vér egy része a pulmonalis rendszer megkerülésével a keringésbe
jut:

- Fallot-tetralogia

- nagyerek áthelyeződése (transpozíció)

220
 

35.2. Fallot-tetralógia, septum defektusok, nyitott Botallo vezeték, aorta szűkület

lényege, tünetei

35.2.1. Fallot-tetralogia:

Kombinált fejlődési zavar:

- kamrai septumdefektus,

- pulmonalis stenosis,

- jobbkamra-hypertrophia és

- aortadextropozíció (aorta jobbrahelyeződés).

Vezető tünete: a cyanosis (blue baby). Krónikus hypoxia, emiatt fejlődésben való elmaradás,
gyenge teljesítőképesség, dobverőujjak, nehézlégzés.

Terápia: műtét

35.2.2. Pitvar és kamra válaszfal- (septum) defektus

A válaszfalhiányon keresztül az artériás vér a bal szívfélből a jobb szívfélbe áramlik, ami
terheli a kisvérkört, súlyos szívelégtelenséget okozva. A nyílást szívműtéttel zárják.

35.2.3. Nyitott Botallo-vezeték

Születés után nem záródik a Botallo-vezeték, így a két vérkör nem válik külön. Már
csecsemőkorban súlyos balkamra-elégtelenséget okoz. A vezeték műtét lekötése végleges
gyógyulással jár.

35.2.4. Aortaszűkület (coarctatio aortae)

Leggyakrabban az aortaív és a leszálló aorta határán helyezkedik el a szűkület, melynek

következménye a szűkület feletti a vérnyomásemelkedés, a stenosis alatt a vérnyomás
alacsonyabb. Kezelése műtéti.

35.3. Reumás láz oka, klinikai megjelenési formái

Streptococcus fertőzés (pl. torokgyulladás) hatására termelődött ellenanyagok károsítják

valamilyen módon a szöveteket, és így keletkeznek a rheumás eredetű szív és ízületi
elváltozások. A betegség iskoláskorú gyermekek között fordul elő elsősorban. Hazánkban és a
magas egészségügyi kultúrájú országokban igen ritkává vált, de a harmadik világ országaiban
még mindennapos. Rendszerint tonsillitis előzi meg 2-3 héttel a betegséget. A betegség egyik

221
tünete a láz. A lázzal egy időben jelenik meg az ízületi gyulladás (térd, boka, könyök), amely
egyik ízületről a másikra vándorol. Az ízület duzzadt, fájdalmas lesz, ami azonban nyom
nélkül gyógyul. A betegség megtámadja a szívet is, elsősorban myocarditist, gyakorta
endocarditist és pericarditist is okoz. A beteg bágyadttá, elesetté válik, sápadt lesz, finom
cyanosis jelentkezhet, pulzusa szapora, szíve megnagyobbodik, szívzörej keletkezik. Az
ízületek környékén a bőrben tapintható reumás csomók és gyűrűformájú bőrkiütés tarkíthatják
a klinikai képet. Kezelése antibiotikummal, gyulladásgátlókkal történik.

Klinikai megjelenési formái:

35.3.5. Polyarthritis rheumatica

A váll-, térd-, könyökízület fájdalmas duzzanatával járó betegség, amely a heves tünetek
ellenére is jól gyógyul.

35.3.6. Vitustánc (chorea minor)

A bazális ganglionokban lezajló gyulladás miatt megváltozik az akaratlagos mozgások

összerendezettsége, és akarattól független mozgások jelentkeznek (pl. a gyermek írása
romlik). A kórkép lassan, de maradéktalanul gyógyul.

35.3.7. Rheumás szívgyulladás (carditis rheumatica)

A szív mindhárom rétegét érintheti. A szívizomgyulladás (myocarditis) miatt tompa

szívhangok, szapora szívverés (tachycardia) észlelhető. A szívbelhártyagyulladás
(endocarditis) súlyos szövődménye a hegesedés okozta billentyűelégtelenség vagy
billentyűszűkület.

35.4. Pseudocroup lényege, tünetei, terápiája

Pseudocroup (laryngitis subglottica)

Lényege a gége hangrés alatti régiójának görcsös-allergiás jellegű gyulladása. 1 éves kortól 5

éves korig fordul elő. A panaszok általában a hajnali órákban, hirtelen alakulnak ki. A
hangszalagok alsó felszínére is kiterjedő duzzanat miatt nagyfokú belégzési nehézség
(inspiratorikus stridor) alakul ki, mely jól hallható stridort (hangos légzés) okoz, a beteg
nehezen lélegzik, fulladásérzése van (dyspnoe). Társul hozzá izgatott, száraz, ugató-húzó
köhögés, melynek hangja igen jellegzetes, rekedtes (hátterében a duzzadt hangszalagok
kezdeti összefekvése áll, ez okozza a rekedtes köhögést). Jellemző az aphoniáig fokozódó
rekedtség. A beteg rendkívül nyugtalan, láztalan, legfeljebb hőemelkedése van. A dyspnoe
miatt a beteg cyanoticus, jellegzetes szájkörüli sápadtsággal.

Terápia:

222
 - a tünetek esetén azonnali teendő a légutak mihamarabbi lehűtése (a hideg
nyálkahártyában összehúzódnak a vérerek, ami azonnal csökkenti a duzzanatot). Hideg
időben ki kell nyitni az ablakot, és a gyorsan meleg takaróba burkolt gyereket a hideg
levegőre kell vinni (a gyereknek addig kell a hűvös, párás levegőt belélegeznie, míg a
roham teljesen meg nem szűnik)

- a szoba hőmérséklete 20-21 Celsius fok legyen

- a fűtési szezonban érdemes a hálószoba párásításáról gondoskodni

- fertőzéses, náthás időszakokban kerülni kell a közösséget

- a friss, tiszta levegő segít elkerülni a rohamokat (gyakori szellőztetés).

- a gyerek környezetében ne dohányozzanak

35.5. Dehidráció lényege, fajtái, okai, általános tünetei

Lényege: a folyadékvesztés nagyobb, mint a folyadék felvétel.

Fajtái:

35.5.8. Izotóniás dehidráció

Lényege: egyenlő mértékű só- és vízvesztés. Oka leggyakrabban a hasmenés, de hányás,
vérvesztés és plazmavesztés is állhat a háttérben.

35.5.9. Hipertóniás dehidráció

Lényege: döntően vízvesztéses állapotok (több a vízvesztés, mint a Na vesztés). Okai:
hasmenés, hiperventilláció (asthmás roham), diabetes mellitus, hipertermia, anorexia.

35.5.10. Hipotoniás dehidráció

Lényege: döntően sóvesztéses állapotok (több a Na vesztés mint a víz vesztés). Okai:
hasmenés, fokozott verejtékezés, krónikus veseelégtelenség, mellékvesekéreg elégtelensége,
vízhajtók krónikus alkalmazása.
Általános tünetek

- szomjúság (gyermekkorban nem specifikus tünet)

- gyengeség

- csökkent bőrturgor

- száraz bőr és nyálkahártyák

- üres jugulárisok

- oligo-anuria

223
 - hőmérsékletemelkedés

- tachycardia

- hypotonia

- nyugtalanság, zavartság

- görcsök, kóma

35.6. Bárányhimlő lényege, lappangási ideje, tünetei, szövődménye, a beteg gyermek

ápolása, megelőzése

Bárányhimlő (Varicella)

A cseppfertőzéssel terjedő betegséget a varicella nevű vírus okozza. Tünetei a gyengeség,

étvágytalanság, hasfájás, illetve jellegzetes kiütések, melyek test szerte (hajas fejbőr, tenyér,
talp) megjelennek, de nem egyszerre. Először néhány apró piros folt jelenik meg, amelyek
egymás után kiemelkednek a bőrből, végül kialakulnak a hólyagok, amelyek eleinte víztiszta
folyadékkal teltek, majd gennyessé válnak. Végül ezek a hólyagok behúzódnak, pörkösödnek
és lehullnak. Helyük egy ideig megmarad, majd teljesen begyógyul. Átvészelése életre szóló
immunitással jár. Lappangási ideje 14-21 nap, de a beteg már fertőz a kiütések megjelenése
előtt 1-2 nappal. Nagyon fontos, hogy ne hagyjuk, hogy gyermekünk elvakarja a hólyagokat,
sebeket! A vakarással nem csak a fertőzést terjesztheti tovább, de a sebek hegesedéssel
gyógyulhatnak, amik élete végéig megmaradhatnak. A viszketést mentolos hintőporral és
mentolos kenő folyadékkal lehet enyhíteni. Megelőzése: A gyermek védőoltást kaphat mely
nem kötelező, de tartós immunitás kialakítására alkalmas.

Szövődménye:

 phlegmonosus gennyes fertőzés

 pneumonia

 encephalitis

36. Ismertesse a vitális paraméterek mérésének, megfigyelésének szempontjait!

36.1. Testhőmérséklet mérése

A szervezet anyagcsere folyamatainak mellékterméke (a testfolyamatok által termelt és a

környezet felé leadott hő különbsége). Normál értéke 36,4 °C - 37,2 °C között van, a napi
ingadozása nem haladja meg a 0,5 °C – 1 °C-t. A testhőmérsékletet befolyásolja az életkor, a
fizikai aktivitás, hormonhatások, a napszaki ingadozás, stressz, a környezet, forró vagy hideg
folyadékok fogyasztása, dohányzás, stb. A testhőmérséklet mérés tervszerűen végrehajtott
gyakorlati tevékenység, amellyel a szervezet által termelt hőmennyiség számszerűleg kerül
meghatározásra. Eszköze az orvosi hőmérő. Korábban volt, ma még néhány háztartásban
megtalálható a higanyos hőmérő, de 2009. április 1-vel kivonták a forgalomból (egészségügyi

224
intézményekben visszavonásig használhatók). Eltörése esetén veszélyes hulladékként kell
kezelni! Azonos alakú és működési elvű lázmérők beszerezhetőek, csak a kapillárisban már
nem higany a mérőfolyadék, így kevésbé veszélyesek. Sokkal elterjedtebbek a digitális
hőmérők. Ezeknek több típusa (pl. hónalj, homlok, fül, száj, cumiba épített) ismert. Egyes
fajtái flexibilis véggel rendelkeznek, amely könnyebbé teszi a végbélben való mérést. Mérési
idejük gyártótól függően eltérő (60-120 sec). A mérés végére hangjelzés figyelmeztet. A mért
értéket a folyadékkristályos kijelzőn közvetlen lehet leolvasni.

A testhőmérséklet mérése fekvőbeteg intézményekben általában reggel (06-08 óra között) és

délután (16-18 óra között) történik, illetve mindenkor, amikor az orvos elrendeli. Ezenkívül
ha a betegnek panasza van (borzongás, hidegrázás), valamint amennyiben az ápoló(nő)
lázasnak érzi a beteget. A mérés történhet hónaljban (a beteg tartja a karjával a hőmérőt.
Lágyékhajlatban főleg kisgyermekeknél, a combot a hashoz nyomjuk. Szájban csak igen
ritkán, és csak saját hőmérővel történhet. Túl meleg vagy hideg étel fogyasztása után kb. fél
órát kell várni! A hőmérő cumi látszólag egyszerű és gyors a gyermekek testhőmérsékletének
mérésének, azonban nem megbízható! Végbélben (rectalisan) csecsemőnél, kisgyermekeknél
használjuk ezt a módszert. A csecsemő lábait villafogásban felemelve kell rögzíteni. A
végbélnyílás feltárása után a paraffin olajba mártott vagy bevazelinezett hőmérőt a végbélbe
kell vezetni. A hőmérőt kizárólag erre a célra szabad használni! "R" betűvel szokás
megjelölni. A kórházi osztályokon is egyre inkább elterjedőben van a homlokhőmérő illetve a
fülhőmérő. Itt a mérés a külső hallójáratban történik, ahol a hőmérők infravörös feje egy
másodperc alatt három mérést végez, majd a legmagasabb értéket jelzi ki. A digitális
homloklázmérő a fülhőmérőkhöz hasonló elven működik (a kibocsátott infravörös sugarakból
következtet a test hőmérsékletére). A folyadékkristályos lázmérő (szalag vagy tapasz) egy
hőérzékelő szalag amelyet a beteg homlokára helyezve 1-2 perc várakozás után
színelváltozással olvasható le az eredmény. A szalag gyors és könnyen kezelhető, de nem
pontos, mert inkább a bőr, mint a test hőmérsékletét méri (a mérési eredmények csak
tájékoztató jellegűek).

36.2. A keringés vizsgálata

A pulzus megfigyelése:

A pulzus (érverés, érlökés) az egy perc alatt, a szív összehúzódásai alkalmával a bal kamrából
az aortába kilökött vérmennyiség érfalra gyakorolt hatása, (térfogatváltozás) amely az
artériákon lüktetés formájában tapintható.

Száma/értéke:

Fiziológiásan (életkor
szerint eltérő)

225
A pulzus vizsgálata tapintással:

Ismertetjük a beteggel az eljárást és kérjük a segítségét. Szükséges hozzá egy

másodpercmutatós óra (vagy stopperóra). Mérés előtt fertőtlenítő kézmosást kell végezni.
Több helyen tudunk pulzust tapintani (ott ahol az artériát csontos alaphoz tudjuk nyomni).

- Halántéki verőér (artéria temporalis) a járomcsont íve felett, a fül felső kezdete előtt
található

- Nyaki főverőér (artéria carotis communis) a gége és a fejbiccentő izom közötti árokban
helyezkedik el.

- Felkar verőér (artéria brachialis): a felkar belső oldalán található

- Csukló- (orsócsonti-) verőér (arteria radialis) a csukló felett, az alkar tenyéri oldalán a
hüvelykujj felöli oldalon az orsócsont felett tapintható (a mindennapi gyakorlatban a
pulzusszámolás itt történik).

- Singcsonti verőér (arteria ulnaris) a csukló felett, az alkar tenyéri oldalán a kisujj felőli
oldalon a singcsont felett tapintható.

- Lábháti artéria (arteria dorsalis pedis)

Az ér kitapintása minden esetben három ujjal történjen! A számolást minden esetben egy
egész percig kell végezni!

A vérnyomás megfigyelése:

A vérnyomás a vérnek az érfalra gyakorolt nyomása, amelyet a szív a pulzáló véroszlopon

keresztül tart fenn. Systoles vérnyomás az artériákban mérhető nyomás balkamra
összehúzódása esetén, diastoles vérnyomás a szívösszehúzódások között az artériákban
mérhető minimális nyomás.

A vérnyomás normál értékei (életkorok és nemek szerint eltérő):

A vérnyomást befolyásolja az öröklés, az életkor, a nem (felnőtt korban a férfiaknál

magasabb), napszak, fizikai és pszichés aktivitás, stressz, gyógyszerek, betegségek stb.

226
A vérnyomásmérés kivitelezése előtt ismertetjük a beteggel az eljárást és kérjük a segítségét.
Vérnyomásmérés történhet hagyományos (higanyos), illetve félautomata, automata
készülékekkel.

Csuklós vérnyomásmérő: ezt a típust szinte csakis sportolóknak ajánlják, ahol nem lényeges a
pontos mérés, csak sportolás közben vagy közvetlen utána hozzávetőleges értékekre vagyunk
kíváncsiak.

Félautomata, felkaros vérnyomásmérő: ezek a vérnyomásmérők már digitális kijelzővel,

automatikus érzékelőkkel működnek, viszont nem tartalmaznak kompresszort, vagyis a saját
kezünkkel kell felpumpálnunk a mandzsettát.

Automata, felkaros vérnyomásmérő: a mandzsetta felpumpálását egy beépített kompresszor

automatikusan végzi. A legtöbb készülék automatikusan érzékeli, meddig kell felfújnia a
mandzsettát. Van ahol, nekünk kell beállítani ezt az értéket a készüléken.

Dual, automata felkaros vérnyomásmérő: ez a típus két vérnyomásmérő módszert egyszerre

alkalmaz, a levegő lüktetését és nyomását érzékelő szenzorral és a szív, ereken közvetített
hangját, amit egy mikrofon segítségével érzékel a készülék.

Vérnyomásmérés hagyományos/higanyos vérnyomásmérővel:

A páciens asztal mellett ül, karját az asztalra helyezi. A vérnyomásmérő mandzsettát úgy kell
felhelyezni, hogy a mandzsetta és a beteg bőre közé az ujjunk ne férjen be. A mérés elvégzése
előtt kitapintjuk a könyökhajlatban az artériát, ide helyezzük a fonendoszkóp membránját.
Elzárjuk a vérnyomásmérő szelepét, majd a mandzsettába levegőt pumpálunk. Kb. 220
Hgmm-ig. Majd a szelepet óvatosan megnyitjuk, ezzel a mandzsettából a levegőt fokozatosan
kiengedjük, közben hallgatózunk, és figyeljük a higanyoszlopot. Az elsőnek megjelenő
"koppanás" a systoles, az utolsónak megjelenő "koppanó" hang a diastoles vérnyomásérték.
Ezután az összes levegőt kiengedjük a mandzsettából, levesszük a páciens karjáról. A két
értéket a beteg dokumentációjában rögzítjük.

36.3. A légzés megfigyelése

A légzés az a folyamat, amikor a szerves anyagok átalakításához oxigén felvétel történik,

illetve az átalakításkor keletkező szén-dioxid leadása megy végbe. A légzést befolyásolja az
életkor, a fizikai aktivitás, a fájdalom, a testhőmérséklet, az izgalom, szorongás, a dohányzás,
különböző gyógyszerek, stb.

Légzésszám

227
 

A légzés megfigyelésének lehetőségei:

Eszközzel - Spirometria (légzésfunkciós laboratóriumban)

Légzésszámolással: A beteg nem tudhat róla! Fontos, hogy az ápoló(nő) megbízhatóan lássa a
mellkasi kitéréseket. Egy teljes percig kell számolni a beteg mellkasi kitéréseit úgy, hogy a
beteg ne vegye észre (célszerű pulzus számolás álcája alatt végezni).

36.3.1. Kóros légzésminták, légzéstípusok:

 Dyspnoe: A nehézlégzés vagy másnéven légszomj a légzés nehezítettségének

szubjektív érzete. A dyspnoe az American Thoracic Society definíciója szerint
szubjektíven megélt légzési diszkomfortérzés, ami változó intenzitású, kvalitatív
módon meghatározható érzetekből áll. A dyspnoe kialakulhat hirtelen (pl. asthma
bronchiale, akut bal szívfél elégtelenség, akut myocardialis infarctus, tüdőembolia,
légmell, pneumonia) vagy lassan, több hét, hónap (pl. tüdőtumor, pleuritis,
tuberculosis, tbc) vagy évek (pl. COPD, tüdőfibrosis) alatt.
o   Munkadyspnoe: Idült keringési vagy légzőszervi megbetegedésben, a
nehézlégzés kezdetben csak fokozott fizikai munkára (pl.: lépcsőn járáskor
vagy hegyre menetkor) jelentkezik.
o   Nyugalmi dyspnoe: A keringés romlásakor vagy a légzőfelület csökkenésekor a
nehézlégzés nyugalomban is megvan. Súlyos fokú elégtelenségben a beteg ülő
vagy félig ülő helyzetet foglal el, és az ágy végére támaszkodva feszíti meg
légzési segédizmait.
o   Orthopnoe: A dyspnoés beteg néha képtelen ágyban feküdni, és csak ülő
helyzetben tudja biztosítani fokozott oxigénszükségletét. Az ágyon ülve,
kezükön, alkarjukon támaszkodva, vagy valamiben (pl. ágy végében,
széktámlában) kapaszkodva, légzési segédizmaikat igénybe véve,
helyezkednek el.
o   Paroxysmalis nocturnalis (éjszakai) dyspnoe: A bal szívfél elégtelensége miatt
az éjszakai órákban nehézlégzéses rohamok következhetnek be. Kisebb
rohamban a beteg hirtelen felébred, nem kap levegőt, felül, felkel, sétál -
függőleges testhelyzetbe kerül - keveset köhög, majd néhány perc múlva
megnyugodva visszafekszik és elalszik.

 Bradypnoe: Ritmusos, lassú légzés, alacsony légzésszám. Oka lehet az edzett fizikai
állapot, idős kor, cerebralis keringési zavar, központi idegrendszeri megbetegedés,
mérgezés (pl. opiátok, altatószer).
 Tachypnoe: Ritmusos, gyors, felületes légzés, nagy légzésszám. Oka lehet keringési
elégtelenség, légzési elégtelenség, a légzőfelület csökkenése (pl. tüdőembolia,
pneumonia, mellűri folyadékgyülem), anyagcserezavar, láz, szén-monoxid-mérgezés.
 Hyperpnoe: Gyors, mély légzés. Oka lehet fizikai aktivitás, mérgezés.
 Hypopnoe: A légzés átlagos térfogatának 50%-át meghaladó légzéscsökkenéssel járó,
túlságosan felületes légzés vagy kis légzésszám.
 Apnoe: A légzés átmeneti hiánya. Előidézhető akaratlagosan, okozhatja
gyógyszermérgezés (pl. opiátok), mechanikai ok (pl. fulladás vagy fojtogatás),
idegrendszeri megbetegedés, stroke, trauma. Alvási apnoe esetében alvás közben
óránként legalább 10 alkalommal 10 másodpercnél hosszabb apnoés időszak alakul ki.

228
  Hyperventilatio: Ritmusos, szapora, erőltett, mély légzés. Oka lehet stressz,
emocionális hatás, generalizált szorongás, pánikbetegség, magas láz, stroke.
 Hypoventilatio: Ritmusos, felületes légzés, melyet kis légzésszám jellemez. Oka lehet
neuromuscularis zavar, obstruktív és restriktív légzési zavarok, a központi
idegrendszer megbetegedése, stroke, a testhőmérséklet csökkenése, gyógyszerek (pl.
izomrelaxánsok, narkotikumok, szedatívumok)
 Cheyne–Stokes légzés: Periodikus légzési minta, melynek során néhány másodpercig
tartó légzésleállást (apnoe) felületes, majd fokozatosan mélyülő légzés követ, majd a
légzés fokozatosan ismét felületessé válik, amit apnoe követ. Oka lehet a légzőközpont
károsodása, újszülöttek éretlen légzőszervrendszere, hypertonia, szívelégtelenség,
stroke, traumás agyi sérülés, agydaganat.
 Kussmaul-légzés: Rendellenesen mély, gyors légzés. Oka anyagcsere-betegség (pl.
diabetes mellitus).
 Paradox légzés: A mellkas belégzéskor befelé, kilégzéskor kifelé mozdul el. Oka lehet
sorozatbordatörés, mellkas-instabilitás.
 Hüppögő légzés: Mellkaskitéréssel járó, belégzéskor hangot adó, elégtelen légzési
volument eredményező légzés. Oka lehet csecsemőknél felső léguti hurutos
megbetegedés, koponyasérülés.
 Gaspolás: Folyamatos kilégzési állapot, amit időközönként gyors, rövid idejű belégzés
szakít meg, más néven terminális nem légzési állapot. Oka lehet keringésmegállás,
agysérülés, stroke, koraszülöttség.

Abnormális légzési hangok: A négy leggyakoribb kóros légzési hang:

-        Szörtyzörej.
-        Horkoló légzés.
-        Hörgő légzés (stridor).
-        Ziháló (szuszogó) légzés.

Szörtyzörej során kis kattanó, bugyborékoló vagy koppanó hang hallható a tüdőben, ami
akkor jelentkezik, amikor a levegő megnyitja a zárt légtereket. Horkoló hang akkor hallható,
amikor a levegő útja el van zárva vagy egyenetlen a nagy légutakban. Stridor során
lihegésszerű, hörgő hang hallható kilégzéskor. Általában ez annak köszönhető, hogy a
légcsőben vagy a torok hátsó részén elzáródás van. Szuszogó, ziháló, magas hangokat
hallhatunk kilégzéskor, beszűkült légutak esetén.

229
 37. Ismertesse a gyógyszeres terápia alkalmazása nélküli fájdalom- és lázcsillapítást,
módszereit!

37.1. A fájdalomcsillapítás szempontjai

Fájdalom

A fájdalom sajátos neurofiziológiai vészreakció, amely elválaszthatatlan az élettől, s

egészséges állapotban, normális állapotban, a menstruációs- és a szülési fájdalmak kivételével
nem jelentkezik, ezért mindig betegségre hívja fel a figyelmet. Szubjektív érzet, amely
objektívvá válik.

Fogalma: kellemetlen, szubjektív érzet és érzelmi történés, amely fenyegető vagy már
bekövetkezett szövetsérüléshez kapcsolódik, illetve ilyen sérülés jellemzi.

A fájdalom a beteg számára igen kellemetlen, ugyanakkor a betegség felismerése

szempontjából alapvető tünet. Vannak betegségek, melyek nem járnak fájdalommal. Nemcsak
felismerni nehéz ezeket, de a fájdalom hiányában a betegek sokszor túl későn fordulnak
orvoshoz. Nem minden fájdalmat célszerű csillapítani addig, amíg az okát ki nem derítették.
Bizonyos betegségek gyanújakor tilos a fájdalomcsillapítás, ilyen például az akut hasi
fájdalom. Mivel a betegek különböző módon reagálnak a fájdalomra, a legkisebb fájdalmat is
komolyan kell venni. Ez is jelenthet súlyos betegséget, tehát fájdalom esetén mindenképpen
értesíteni kell az orvost. A hosszantartó fájdalom kimeríti a beteget, ezért igyekezni kell ettől
megkímélni. A hosszú ideje tartó fájdalmat sokkal nehezebb megszüntetni, sőt csillapítani is.
Minél korábban kezdik a fájdalomcsillapítást, annál eredményesebb lesz. A
fájdalomcsillapítás előtt tehát mindig figyelembe kell venni, hogy a fájdalom fontos tünet, és
végleges megszüntetéséhez előbb a kiváltó okát kell megszüntetni. A fájdalmat elfedni
meggondolatlanul adott fájdalomcsillapítóval jóvátehetetlen hiba. Fájdalomcsillapító adása
előtt orvosi vizsgálat kötelező. Fájdalomcsillapítót csak orvos rendelhet. A fájdalomcsillapító
adása előtt tájékozódni kell, hogy a beteg nem allergiás-e valamilyen gyógyszerre.

37.2. A fájdalomcsillapítás módszerei

1.     Gyógyszeres kezelés
-        NSAID (NonSteroidal Anti-Inflammatory Drug) = nem szteroid
gyulladáscsökkentő;
-        gyenge/erős opiátok;
-        adjuváns (segítő, erősítő) szerek, pl. kemoterápia.

2.     Fizioterápia

3.     Pszichoterápia
-        hipnózis;
-        relaxációs gyakorlatok;
-        magatartásterápia.

4.     Idegsebészeti és aneszteziológiai módszerek

-        triggerpont-injekció;
-        ideiglenes vagy állandó idegblokád;

230
 -        epidurális kanül

37.3. A fájdalomcsillapítás nem gyógyszeres formáinak jellemzői, indikációi

 Fizioterápia:
o Elektroterápia (iontoforézis, TENS, mágneskezelés)
o Mechanoterápia: gyógytorna, masszázs, ultrahang kezelés
o Termoterápia:
-        melegkezelések: a meleg értágító hatású, lazítja az izmokat.
Krónikus, degeneratív fájdalmak csökkentésére ajánlott.
-        hidegkezelések: jégzselét ruhába csomagolva (nem közvetlenül a
bőrre) a fájdalmas gyulladt felületre helyezve csökken a fájdalom.
Ízületi sérülések elsősegélyének a része lehet, fontos az ízületeken
végzett műtétek után.

o Hidroterápia: borogatás, pakolások, fürdőkezelések

o Balneoterápia

·       Pozíciós terápia: A sérült végtag, a sebszélek és a törött csontok nyugalomban jóval kevésbé
fájnak. A pulzáló, lüktető fájdalmat felpolcolással jelentősen lehet csökkenteni.

·       Felszíni kezelések: krémek, tapaszok, kenőcsök, gélek, olajok, cseppek. Használhatók akut
és krónikus ízületi fájdalmak, kisebb sérülések, húzódások, rándulások, gyulladásos
folyamatok okozta fájdalmak kezelésére.

·       Sebészi beavatkozások

·       Alternatív medicina: akupunktúra, akupresszúra, zeneterápia, színterápia, aromaterápia,

meditáció…stb.

37.4. A fájdalom megfigyelésének szempontjai

Fájdalomra vonatkozó megfigyelő tevékenység:

 Milyen objektív jelei vannak a fájdalomnak?

 Milyen szubjektív jelei vannak a fájdalomnak?
 Milyen jellegű a fájdalom?
 Hol fáj?
 Kisugárzik-e valahova a fájdalom?
 Mekkora a fájdalom erőssége?
 A fájdalom kialakulása összeköthető-e valamilyen külső tényezővel?
 Fokozza-e valami a fájdalmat?
 Csillapítja-e valami a fájdalmat?
 Befolyásol-e valamit a fájdalom?
 Mikor kezdődött a fájdalom?
 Meddig tart/tartott?

231
  Szokott-e fájdalma lenni a betegnek?
 Hogyan szokta csillapítani?
 Volt-e már ilyen fájdalma a betegnek? Hogyan csillapította?
 Rendszeresen szed-e fájdalomcsillapítót a beteg?
 Milyen nem gyógyszeres fájdalomcsillapítási módszert alkalmazott?
 Fájdalomenyhítő módszerek csillapították-e a fájdalmat?
 A beteg elfogadja-e a fájdalomcsillapítási módszert?
 Gyógyszeresen kell-e csillapítani a fájdalmat?
 Van-e gyógyszerallergiája?
 Milyen gyógyszeres fájdalomcsillapítási módszert alkalmaz?
 Milyen módon alkalmazza a gyógyszeres fájdalomcsillapítás?
 A beteg betartja-e a gyógyszeres terápiát?
 Csillapodott-e a beteg fájdalma?

Fájdalom okai:

 Erős mechanikai hatás, trauma

 Élettaninál alacsonyabb, magasabb hőhatás
 Izomgörcs
 Lokális ischaemia, oxigénhiány (hypoxia)
 Gyulladásnál felszabaduló kémiai fájdalomkeltő anyagok
 Daganat: szöveti kompressziót is okozhat
 Ideggyöki kompresszió, gyulladás
 Pszichés zavarok, neurózis, depresszió

Fájdalom a lokalizáció szerint

 Felszíni fájdalom (superficiális) (szomatikus): felületesen elhelyezkedő szövetekből

indul ki, hírtelen kezdődik, jól körülírható, éles, szúró, égő jellegű
 Mély fájdalom (profundus): mélyebb szövetekből indul – izom, ér, csonthártya, ízület
– diffúzabb, nehezebben körülírható, tompa, húzó, görcsös, nyomó jellegű:
végtagfájdalom, fejfájás
 Zsigeri fájdalom (viszceralis): A szervek vongálása, torziója, görcsös összehúzódása,
vérellátási zavara (ichaemia), vagy gyulladása okozza. Lokalizációja nehéz, gyakori a
kisugárzása a Head-zónába. Ez a bőrterület az érintett belső szervvel azonos
beidegzésű.
 Bőrterületen: hyperaesthesia, hyperalgesia

Fájdalom csoportosítása a szövet típusa és szervi megjelenése szerint

 Bőrből kiinduló fájdalom

 Izomfájdalom – myalgia: izomlázszerű, mély, aktív mozgással provokálható, az izom,
vagy a benne lévő csomó tapintása fájdalmas
 Ízületi fájdalom – arthralgia:
o Gyulladásos: nyugalmi fájdalom, éjszakai fájdalom
o Mechanikai: terhelésre jelentkezik, illetve fokozódik, nyugalomban
megszűnik, illetve csökken (indítási fájdalom)

232
Fájdalom csoportosítása a szövet típusa és szervi megjelenése szerint

 Csontfájdalom (ostalgia): terhelésre jelentkezik. A csont nyomása, ütögetése

kiválthatja, illetve fokozhatja
 Szervfájdalom
 Idegfájdalmak (neuralgia), ideggyöki (radicularis) fájdalom: éles, hasogató, csíkszerű.
A gyök vagy a perifériás ideg beidegzési területének megfelelően jelentkezik
 Fejfájások (cephalgia)
 Trigger-pontok: kicsi, hiperszenzitív terület az izomban, miofascialis feszülés, és
fájdalom (kisugárzó is lehet)

Központi idegrendszer válasza a fájdalomra

 Reflexes izomösszehúzódás, izomtónusfokozódás, a fájdalmas terület védekező

reflexei, kényszertartás – antalgiás tartás: csökkenti a fájdalmat
 Reflexes szimpatikus vazomotoros reakciók: kapilláristágulat, érfal áteresztőképessége
nő, oedema, lokális kéreghőmérséklet növekedés

37.4.1. Akut – krónikus fájdalom

Akut fájdalom: heveny, hirtelen kezdődik, pár naptól – 3-4 hétig tart, jellemző az erős
fájdalom. A kiváltó ok gyógyításával megszűnik. A pulzuszám, vérnyomás emelkedik,
légzésszám nő, izzadás, pupillatágulat látható.

Krónikus fájdalom: idült, hosszú ideig fennáll, váltakoznak a panaszos és panaszmentes

időszakok. Alvászavar, ingerlékenység, étvágytalanság jelentkezik, gyakori a depresszió.

Fájdalomküszöb: egy egyénen belül kb. állandó, de a fájdalom toleranciaszintje függ a

személyiségtől, egyén érzelmi állapotától, a korábbi tapasztalatoktól, kulturális viselkedési
normáktól, pillanatnyi környezeti hatásoktól, magas vészhelyzetben, magas bizonyos
betegségekben (SPA), alacsony bizonyos betegségekben (RA), alacsony deprimált állapotban.

Fájdalom leíró skálák:

1. Verbális leíró skála   (nincs, enyhe, közepes, erős, elviselhetetlen fájdalom)

2. Vizuális analóg skála – VAS: (beosztás nélküli egyenes, két végpontján nincs
fájdalom, elviselhetetlen fájdalom)

3. Numerikus osztályozóskála (1-10-ig)

4. Arckifejezés skála (gyermekeknél)

37.4.2. A fájdalom kapuelmélete: Melzack és Wall (1965)

Elmélet: a bőr ingerlése a fájdalom környékén csökkenti a fájdalmat. A bőr ingerlésének

hatására olyan gátló neuronok kerülnek ingerületbe, amelyek gátolják a gerincvelőben a
fájdalomingerület tovaterjedését az agy felé. Nyomásinger zárja a kaput. A vastag, ingerületet
gyorsan vezető myelinhüvelyes rostok ingerlésével fájdalomcsökkenést lehet elérni.

233
37.4.3. A fájdalom megváltozása

A fájdalom nem szükségszerűen végig egyforma, megváltozhat mind az intenzitása, mind a

jellege. Például ha a gyomorfekélyes beteg fájdalma hirtelen tűrhetetlenné válik, átfúródást
jelez; az angina pectoris nem szűnik meg a korábban megszokott módon, infarktusra kell
gondolni; A fájdalom megváltozását mindig igen komolyan kell venni, mivel jelezheti az
állapot súlyosbodását, vagy új betegség megjelenését. Ilyenkor azonnal értesíteni kell az
orvost, illetve a beteget orvoshoz kell szállítani.

37.5. A láz fogalma, a szervezetre gyakorolt hatásai, tünetei

A testhőmérsékletet hőfokban fejezzük ki (Celsius vagy Kelvin fokban). Értéke a szervezet

hőtermelése és hővesztése egyensúlyi folyamatának eredménye. A hő a szervezet anyagcsere
folyamatának mellékterméke. Normálisan 36,4˚C-37,2˚C közötti minimális ingadozás
előfordulhat (fizikai munka, hormonhatás, napszak). A testhőmérséklet szabályozása idegi és
vasculáris kontroll alatt áll. Az életjelek, így a hőmérséklet vizsgálatára szükség van mind az
otthoni a beteg vizsgálatakor, mind a kórházba érkezésekor. Az általános állapot változásakor,
specifikus tünetek jelentkezése esetén, invazív beavatkozások előtt és után. Az ápolási
kompetencia körébe tartozik az életjelek, így a hőmérséklet ellenőrzése, eredményének
értékelése és dokumentálása, a hőmérők működésének ellenőrzése illetve azok megfelelő
használata. A testhőmérsékletet a kórlapon grafikusan ábrázoljuk.

A testhőmérsékletet befolyásoló tényezők:

- kor

- fizikai aktivitás

- hormonhatások

- napszaki ingadozások

- stressz

- forró vagy hideg folyadék fogyasztása

- dohányzás

Eltérések az élettani értéktől

Hypothermia - alacsony testhőmérséklet típusai:

- enyhe: 33,1-36 ˚C

- mérsékelt: 30,1-33˚C

234
 - súlyos: 27-30˚C

- aggasztó: <27˚C

Okai: külső tartós hideghatás, mesterséges hűtés (pl. szívműtét alatt), eszméletlenség (pl.
alkoholmérgezés), hőközpont elégtelen működése

Tünetek: hűvös bőr, mérsékelt sápadtság, enyhe didergés, zavartság, alacsony pulzus és

légzésszám. A tartós hypothermia életveszélyes állapotot jelent (ún. fagyhalál).

Hyperthermia – normálnál magasabb hőmérséklet típusai:

- hőemelkedés – subfebrilis: 37,2˚C-38˚C

- láz- febris:38,1˚C-39˚C

- magas láz- pyrexia:39,1˚C-40˚C

- igen magas láz- hyperpyrexia> 40˚C

Okai: lázkeltő anyagok, szervezetben zajló gyulladás, fizikai behatás, vegetatív idegrendszeri

hatás (pl. izgalom), hormonális zavarok

Tünetek: kipirult, meleg bőr, szapora légzés, emelkedett pulzus, didergés (libabőr), fájdalom
(lokális és/vagy generális), fejfájás, étvágytalanság, rossz közérzet

A láz a szervezet normális védekező reakciója, melynek célja a kórokozók számára

kedvezőtlen életkörülmények teremtése. Nagysága egyéni tényezőktől és külső tényezőktől
függ. 1 ˚C testhőmérséklet emelkedés a pulzusszámot 10-zel, a légzésszámot 5-tel növeli. A
láz kezdődhet hirtelen, 1-2 óra alatt, általános hidegrázással (pl. influenza, pneumonia) és
kialakulhat lassan, napról-napra. A láz megszűnése történhet hirtelen, kritikusan és
elhúzódóan.

Láztípusok

- Állandó láz- febris continus: a láz tartósan 38˚C felett van, az ingadozás 1˚C alatt van
(pl. pneumonia)

- Ingadozó láz- febris termittens: az ingadozás 1˚C-nál nagyobb, láztalanságot nem ér el

(pl. fertőző betegségek)

- Ugráló láz- febris intermittens: az ingadozás 1˚C-nál nagyobb, lázas és láztalan

állapotok váltakoznak.

- Visszatérő láz- febris recurrens: napokig tartó lázas és láztalan állapotok ismétlődése.

- Váltóláz- febris undulans: lázas és láztalan időszakok szabályosan váltják egymást 24 h

túli intervallumban (pl.malária)

37.6. A lázcsillapítás indikációi

235
 - A lázcsillapítás szükségessége a mai napig nem igazolódott egyértelműen, a szakmán
belül sincs egységes álláspont a kérdést illetően.

- 2011 óta hazánkban is az a szakmai irányelv: lázat nem kell csillapítani, csak lehet és
ajánlott akkor, ha a gyermek közérzete rossz.

- A láz a szervezetünk normális reakciója a vírusok vagy baktériumok okozta

fertőzésekre. Leggyakrabban egyszerű megfázás, vírusos fertőzés az ok. Szervezetünk
jobban tud küzdeni a betolakodó baktériumok vagy vírusok ellen, ha
testhőmérsékletünk magasabb.

37.7. A fizikai lázcsillapítás formái

-        Szivaccsal való langyos vizes lemosás: Rutinszerű használata vitatott. Igaz, hogy
átmenetileg csökkenti a hőmérsékletet, de didergést, remegést okoz, ami később a
maghőmérsékletet is emeli.

-        Hűtőfürdő: A fürdőkádba testhőmérsékletű vizet kell engedni. A víz hőmérsékletének

ellenőrzése céljából vízhőmérőt kell használni. A hideg víz hozzáadásával a fürdővíz
hőmérsékletét fokozatosan 30-28-26 Celsius fokra kell lehűteni. Ügyelni kell arra, hogy a
lázas beteg bőrére a hideg vizet közvetlenül nem szabad ráengedni. A fizikális lázcsillapítás
folyamata kb. 5-10 percig tart. Ha a beteg fázik, a hűtőfürdőt fel kell függeszteni.

-        Vizes borogatás (priznic): A beteget tetőtől talpig állott vízbe mártott (18-20 Celsius fokos)
és kicsavart lepedőbe kell borítani. A nedves borogató ruha fölé száraz lepedővel is be kell
csavarni a beteget, ügyelve arra, hogy a száraz ruha mindenütt túlérjen a nedves borogatás
szélein. Ha a borogató ruha testhőmérsékletűre melegedett, ki kell cserélni a borogatást.

236