3, A Sport Mint A Pedagógia Eszköze

3.
A sport mint a pedagógia eszköze, sajátosságai a

személyiségfejlesztésben
 A sporttevékenység célja a teljesítményfokozás által történő személyiségfejlesztés;
 a tevékenységről általában és a sporttevékenység jellemzői;
 a sport és a nevelési folyamat összefüggései;
 a sportoló felkészítése pedagógiai folyamat;
 a személyi hatások pedagógiai jellemzői a testnevelési órákon;
 cél-ésfeladatrendszerasportban:
 konfliktushelyzetek és stresszhatások leküzdése;
 siker–kudarcelviselése;
 érdeklődés,irányultságfejlesztése;
 igénynívó, önértékelési képesség, értéktudat alakítása;
 önállóságra,aktivitásranevelés;
 kitartásra, önfegyelemre, küzdeni tudásra nevelés;
 a kreativitás jelentősége és fejlesztése a sportban.
A sporttevékenység értelmezése
a sporttevékenységre való felkészítés folyamata pedagógiai tartalmat nyer, pedagógiai
folyamatot jelent.
A sportfogalom meghatározásánál – korábbi fejezetünkben úgy fejeztük ki, hogy a sport

minden formájában az ember fejlesztésének fontos eszköze, tágabb és szűkebb értelemben
egyaránt az egyén fejlődésének és tudatos fejlesztésének jelentős területe.
Minden szinten és minden formájában olyan tevékenység, amelyben alapvető hajtóerő a
teljesítmény növelésének állandóan jelen lévő igénye (akár objektív, akár szubjektív mércével
mérünk).
Ebből különösen jellemző sajátosságként emeljük ki a teljesítményre való irányultságot.
A sporttevékenység struktúrája:
 a tudatosan meghatározott cél, eredményelérés érdekében történik,

 a teljesítmény – elvárás, amely mindig társadalmi és egyénspecifikusan meghatározott,
 maga a teljesítés folyamata, mely az alacsonyabb szinttől halad a magasabb felé,
 a teljesítmény, mint a tevékenység eredménye.
Ebben a struktúrában három háttérdimenzió érvényesül folyamatosan:

 a társadalmi valóság,
 a személyiségstruktúra,
 ezek együttes „beépülése” az emberi életvitelbe.
A sport nevelőhatása
A sportban való részvétel, a sporttevékenység, mint önként vállalt feladatrendszer pozitív,

személyiségfejlesztő hatása nem vitatható. Önmagában azonban nem elegendő a sportoló
teljes emberré formálásához. Összetett hatásrendszer, mégis bizonyos irányokban kevéssé,
más irányokban pedig erőteljesebben, az átlagosnál jobban hat fejlesztőleg az egyénre.
Fontos, hogy sportolóink teljes értékű pedagógiai folyamatban fejlődjenek, s ezen belül a
sporttevékenység egy nagyon értékes (de nem egyedüli) hatótényező. Ezt az összefüggést egy
szójátéknak tűnő mondattal fejezhetjük ki talán legtalálóbban, fejezetünk mottójaként: a sport
– az abban részt vevő sportoló tevékenysége – nevelési folyamat, amely azonban nem egyenlő
a sportoló nevelésének teljes folyamatával.
Kétségtelenül a legszorosabb összefüggést a pedagógiai célokkal, személyiségfejlesztő

hatásrendszerünk középpontban álló legfőbb színterén, az iskolában, az iskolai sportban
tudjuk biztosítani.
A sport általában azonban önálló társadalmi jelenség, ami azt jelenti, hogy nem a nevelési
rendszeren belül helyezkedik el, bár nevelési hatása kétségtelen. A korábbiakban tisztáztuk,
hogy ez a hatás bármilyen erőteljes és jelentős, a sport céljainak és az adott sportág
specifikumainak megfelelően jut érvényre.
A sportoló sportra való felkészítése a teljesítményt növelő céltudatos pedagógiai folyamat,

melynek folyománya a sportolói személyiség pozitív alakulása, de a sportoló nevelésének – az
egész pedagógiai hatásrendszeren belül – csak egy része.
Részben azért, mert a sportolás közben kialakult jó tulajdonságok nem tevődnek át
automatikusan az élet egyéb területeire, sokkal inkább szituációkhoz kötötten érvényesülnek.
Az általánosíthatóságuk sokszor azon múlik, hogy az edző vagy testnevelő erre tudatosan
ráirányítja-e a figyelmet vagy sem.
A sportolók személyiségfejlesztésének céljai
Általános nevelési célkitűzésünk: úgy kell formálni az embert, hogy képes legyen a társadalmi
élet új és bonyolult körülményei között cselekedni, termelékenyen dolgozni, munka utáni
szabadidejét értékesen felhasználni, emberi életét a múlt kulturális értékeivel gazdagítani,
legyen sikeres, megelégedett tagja a társadalomnak.
A sport tehát fejlesztő folyamat, amelynek a teljesítménynövelésen keresztül a fejlesztés

alapvető célkategóriája. Tegyük hozzá rögtön, hogy a fejlesztésnek nagyon speciális,
különleges módokkal történő megvalósítása történik a sportban
Különleges-e a sportolói személyiség?
A fentiekben elmondottak azt sugallnák, igen. A versenysportban – és különösen az

élsportban – az egyének igen intenzív fiziológiai és pszichikai hatások alatt állnak. Ez erősen
befolyásolja személyiségük alakulását.
Például ilyenek a sérüléstől való félelem, a forma- és kondíciótartás, az edzésadagok

teljesítése, a terhelés elviselése, a határidők, a formaidőzítés, a kudarctól, az ellenféltől való
félelem, az örömteli várakozások, feszültségek.
Hasonló eredményt mutat egy másik vizsgálat, amely a következőkkel jellemzi a sportolói
személyiséget:
 a sportolót tetterő, harckészség, akaraterő, akarati kitartás, elhatározóképesség, jó

kedély, vállalkozókedv és önbizalom jellemzi,
 magas affektivitással, kiváló alkalmazkodóképességgel és kontaktusérzékenységgel
rendelkezik,
 ugyanakkor a túlzott önértékelés, érvényesülni akarás, agresszivitás mint rossz
tulajdonságok is magasabb fokúak, amiből a harci és opponáló kedv, az önfejűség, a
sikerkeresés és az ellenállási törekvés eredhet.
A motiváció szerepe a sportban; a teljesítménymotiváltság
A sportot minden szinten a teljesítményfokozásra való törekvéssel jellemezhettük, s ez

különösen a versenysportban látszik szembetűnőnek.
Motívumként szerepelhet az élet minden tárgyi és szellemi tényezője, mellyel valamilyen
kapcsolatba kerülünk (szülői, baráti példa, haszonnal kecsegtető anyagiak, az iskolai
tanáraink, a tantárgyak valamelyike, melyeket tanulunk...). A választott motívum szerinti
cselekvés eredményessége, a teljesítmény további cselekvésre késztető motívummá válik.
Megerősíti a választás helyességét, és továbbira sarkall.
A konfliktushelyzetek és stresszhatások leküzdése a sportban
Az Konfliktus hordozója a sportból eleve fakadó versenyszemlélet.
adott sportágnak és társadalmi elismertetésének konfliktusa kihat minden egyes résztvevőjére.
Egy egyénnek – s ez vonatkozik a sportolóra is – egyidejűleg több szerepe (státusa) is van,

szerepkészlettel rendelkezik aszerint, hogy milyen különböző emberi csoportokhoz tartozik a
sporton kívül
Siker és kudarc elviselésére nevelés, a sikerélmény transzferálása
A sport rendkívül alkalmas jellegénél fogva a sikerélmény átélésére. A kitartó, hosszas

gyakorlás, a hosszan tartó erőfeszítéssel elért sportsiker befolyásolja az egyén közösségben
elfoglalt helyét, értékét, saját önértékelését, de jó lehetőség az élmények más területre való
hatásában is. Ha ezt elfogadjuk, a sikert úgy kell tekintenünk, mint pedagógiai eszközt a
nagyobb teljesítményre ösztönzésben, a közösségben elfoglalt helyzet stabilizálására, a
személyiségegyensúly megteremtésére, a sport iránti igények megerősítésére.
Az érdeklődés, irányultság fejlesztése, ébrentartása
Általában tehát az érdeklődést kiválthatja a dolog, jelenség felszólító jellege, a vele

kapcsolatos előzetes élményeink, érzelmeink, sikereink, esetleg sikertelenségeink, a
tevékenységünk során születő eredményeink.
Általánosságban mindezek a sport iránt megnyilvánuló érdeklődést kiváltó általános

indítékok, de valójában melyek a sajátságos sport iránti érdeklődést kiváltó indítékok?
Ilyenek:
 a biológiai funkció szükséglet,a mozgás vágy,

 a teljesítmény emelésének állandó igénye, a teljesítőképesség-határok állandó
kibővítésére törekvés, a küzdelem felvétele a versenytársakkal. Erősen hat
mások példája, a tevékenységből fakadóan már a kezdeti erőfeszítések is
eredménnyel járnak. Az ember siker és élményéhségét kezdettől fogva
kielégíti, ezek átélését fokozott intenzitással teszi lehetővé.
 az önértékelés és mások értékítéletének igénylése, elismertetésre törekvés,
saját teljesítménnyel kapcsolatos értéktudat,
 az intenzív lelki élmények átélésére törekvés, amelynek leggyakoribb forrása a
sportban a siker,
 az emberi magatartás etikai vonatkozásai, a kollektív együttműködés igénye, a
segítségnyújtásra való alkalmak, a társak iránt megnyilvánuló felelősségtudat,
 valamely sportág felszólító jellege (például esztétikai látványosságánál fogva),
 felkeltheti a gyermek környeztében meglévő személyes példa hatása (például a
szülő, barátok, testnevelő tanár, a tv-ben szereplő kiválóságai a sportnak).
Az igénynívó, önértékelési képesség, értéktudat
Az igénynívó reális szinten tartásában nagy szerepe van az egyén önmagáról alkotott
véleményének, önmagába vetett hitének, amelyet általánosságban önismeretnek szoktunk
nevezni. A reális önismeretnek fontos szerepe van az egyén önmagába vetett hitének
alakulásában, az önbizalom létrejöttében.
Kitartásra, önfegyelemre, küzdeni tudásra nevelés

A sport, mint minden olyan tevékenység, mely teljesítményre irányul és hosszabb felkészülési
folyamat előzi meg, az egyén kitartó, esetenként a maximális erejét igénybevevő munkát
jelent. A sportteljesítményekre való felkészülés az egész emberi szervezet működésének
céltudatos átalakításával történik, az edzés folyamatában. Az eredmény az erők
összemérésével, a versenytársak vagy önmagunk leküzdésével jár. Mindezek a körülmények
szükségessé teszik, hogy a sportoló tudjon kitartóan dolgozni, fegyelmezetten és céltudatosan
a követelményeknek megfelelni, maximálisan teljesíteni, küzdeni azért, hogy tudásának
legjavát adja. Ezért rendkívül lényeges és a sportolókat jellemző személyiségjeggyé kell
váljék a teljesítmény érdekében – a kitartás, önfegyelem és küzdőképesség.
A kreativitás jelentősége a sportban, kreativitásra nevelés
A kreativitás (vagy magyarul alkotóképesség) a feladatmegoldásban jelentkező cselekvéses és

gondolati önállóságot kifejező fogalom.
Önállóságra, aktivitásra nevelés
Aktivitáson – általában bizonyos értelemben cselekvési készséget értünk, bizonyos

meghatározott helyzetekben való viselkedés készségét jelenti, annak képessége, hogy a
mindennapi élet megszervezésében, a különböző körülmények között leküzdjük az
akadályokat vagy nehézségeket, részt veszünk társadalmilag fontos vállalkozásokban,
megtervezzük és végrehajtjuk a közös munkát stb. A cselekvési készség tehát magában
foglalja a sajátos életbeli és szervezési, társadalmi jártasságokat is.
A sport arra bátorítja az embert, hogy cselekedjék és részt vegyen az élet olyan területein is,
amely mindennapi életén kívül fekszik. A sport fejleszti a kezdeményezési készséget és
felelősségérzetet. A sportolók nagyobb mértékben rendelkeznek vezetőkészséggel, társadalmi
kezdeményezőkészséggel, mint a nem sportolók. Ilyen szempontból vigyáznunk is kell, mert
ez könnyen vezethet deformitásokhoz a személyiségben (Schendel, J. 1965).

3, A Sport Mint A Pedagógia Eszköze

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

3, A Sport Mint A Pedagógia Eszköze

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

3.

A sport mint a pedagógia eszköze, sajátosságai a

A sportfogalom meghatározásánál – korábbi fejezetünkben úgy fejeztük ki, hogy a sport

Ebből különösen jellemző sajátosságként emeljük ki a teljesítményre való irányultságot.

 a tudatosan meghatározott cél, eredményelérés érdekében történik,

Ebben a struktúrában három háttérdimenzió érvényesül folyamatosan:

A sportban való részvétel, a sporttevékenység, mint önként vállalt feladatrendszer pozitív,

Kétségtelenül a legszorosabb összefüggést a pedagógiai célokkal, személyiségfejlesztő

A sportoló sportra való felkészítése a teljesítményt növelő céltudatos pedagógiai folyamat,

A sportolók személyiségfejlesztésének céljai

A sport tehát fejlesztő folyamat, amelynek a teljesítménynövelésen keresztül a fejlesztés

A fentiekben elmondottak azt sugallnák, igen. A versenysportban – és különösen az

Például ilyenek a sérüléstől való félelem, a forma- és kondíciótartás, az edzésadagok

 a sportolót tetterő, harckészség, akaraterő, akarati kitartás, elhatározóképesség, jó

A motiváció szerepe a sportban; a teljesítménymotiváltság

A sportot minden szinten a teljesítményfokozásra való törekvéssel jellemezhettük, s ez

A konfliktushelyzetek és stresszhatások leküzdése a sportban

Az Konfliktus hordozója a sportból eleve fakadó versenyszemlélet.

Egy egyénnek – s ez vonatkozik a sportolóra is – egyidejűleg több szerepe (státusa) is van,

Siker és kudarc elviselésére nevelés, a sikerélmény transzferálása

A sport rendkívül alkalmas jellegénél fogva a sikerélmény átélésére. A kitartó, hosszas

Az érdeklődés, irányultság fejlesztése, ébrentartása

Általában tehát az érdeklődést kiválthatja a dolog, jelenség felszólító jellege, a vele

Általánosságban mindezek a sport iránt megnyilvánuló érdeklődést kiváltó általános

 a biológiai funkció szükséglet,a mozgás vágy,

Az igénynívó, önértékelési képesség, értéktudat

Kitartásra, önfegyelemre, küzdeni tudásra nevelés

A kreativitás jelentősége a sportban, kreativitásra nevelés

A kreativitás (vagy magyarul alkotóképesség) a feladatmegoldásban jelentkező cselekvéses és

Önállóságra, aktivitásra nevelés

Aktivitáson – általában bizonyos értelemben cselekvési készséget értünk, bizonyos

You might also like