You are on page 1of 6

2.

A sport funkciói társadalmunkban, és szerepe az egyén életében

A sport emberi, társadalmi tevékenység

A sport, minden megnyilvánulásában, akár szervezetten, akár az önképzés eszközeként jelenik


meg, de kiváltképpen, amikor eszközként használjuk fel az emberformálásban, mindig
feltételez bizonyos tudatosságot, szándékoltságot, ezáltal válik sajátos emberi tevékenységgé.

Különösen a fejlődésnek azon a szakaszán, amikor az egyszerű utánzáson alapuló elsajátítást


felváltotta a céltudatos gyakorlás és gyakoroltatás.

A sport értékteremtő funkciója

Bár a sport történeti fejlődése során kezdetben közvetlen kapcsolatban volt a létfenntartással,
mai mozgásanyaga ilyen direkt módon nem használható fel sem a termelésben, sem egyéb
élettevékenységünkben. A történelmi fejlődés folyamatában a sportmozgások stilizálódtak.
Technikái, eszközrendszere nem az életbennmaradásnak, hanem a csúcsteljesítmény
elérésének, mint célnak alárendelten fejlődött.

A sport mint társadalmi jelenség és sajátos emberi tevékenység mind anyagi tényezőit, mind
szellemi termékeit tekintve beletartozik az egyetemes kultúrába

A sport visszahat ugyanis az előbbiekben említett kulturális jelenségekre, fejlesztőleg hat a


társadalom anyagi és szellemi kulturális termékeire. Ezért mondhatjuk, hogy a sport
értékteremtő funkcióval rendelkezik a társadalomban.

1. Az egyetemes emberi kultúra egy jelentős részterülete a testkultúra. A test tudatos


fejlesztéséhez, a higiénikus, egészséges életmódhoz szükséges anyagi és szellemi értékek
összességeként ennek legjelentősebb értékrészrendszereként az emberiség mozgáskultúrája.

2. Amellett, hogy a sport társadalmi jelenség, sajátos emberi tevékenységfajta is.


Összefonódik az ember társadalmi létével – mint azt láthattuk –, de más tevékenységfajtáival
is. Kapcsolata elsősorban a munka- és játéktevékenységekkel szoros és kölcsönös is azáltal,
hogy az ezeken a területeken (közvetlenül, vagy közvetetten) felhasználható képességeket
fejleszt, tudást alakít ki.
A sport erkölcsi meggyőződések kialakításának eszköze

 Mindig társas környezetben–a legritkábban egyedileg,elszigetelten–zajlik,


 vagy közvetlenül (közös eredménnyel), vagy közvetetten a teljesítményen keresztül
befolyásolja a közösség életét, az összteljesítmény egy részeként,
 a legkisebb részteljesítmény is – sportjátékoknál pl. egy-egy akció – azonnali
visszajelzést ad a magatartás eredményességéről vagy eredménytelenségéről. Ez a
visszajelzés érzékelhető módon történik, meg akkor is, ha ezt külön nem tudatosítja az
edző vagy a sportoló környezete.

A sport magatartásformáló hatása

Az ifjúság erkölcsi fejlesztése a sport fontos feladata. Igen szépen fejezi ki ezt a gondolatot
sportpedagógiai művében báró Coubertin, az újkori olimpia szülőatyja:

a sikerhez nemcsak energia és kitartás kell, hanem éppúgy hidegvér, gyors, biztos
tájékozódás, megfigyelés, megfontoltság. Mindezekre szükség van az eredmények
megszerzése és megtartása érdekében is, mert amit a sportban elértünk, gyorsan elvész, ha
nem őrködünk felette. Ilyen formán a sport az emberi lélekbe az intellektus és erkölcs számos
csíráját plántálja

Az erkölcsi élményeket a tényleges cselekvés közben sokszor igen heves érzelmek


kíséretében éli át a sportoló.

A sporttevékenység során tehát egységben, egy folyamatban alakul az erkölcsi tudat,


meggyőződés, érzelem és a magatartás.

A sport munkáltató funkciója

Amint a korábbiakban láttuk, a sport kialakulásától kezdődően, történeti fejlődése


folyamatában a benne részt vevő személyek fejlesztésén keresztül a termelőmunka közvetlen
energiaforrásává vált.

A sport pozitív hatással van azáltal is a munkavégzésre, hogy elősegíti a munka utáni
pihenést, kikapcsolódást, a szabadidő egészséges eltöltésével. Ezáltal hozzájárul a munkaerő
regenerálódásához, rekreatív hatású.

A sport szocializációs hatása

A sport nem csak az egyes emberekre kifejtett hatása miatt jelentős a társadalom számára.
Fontos szerepet tölt be az emberek közötti kapcsolatok kialakításában is, emiatt
kommunikatív hatású, közösségteremtő erő, kivéve a sportnak azt a fajtáját, amelyet teljesen
egyéni kedvtelésből űznek (tulajdonképpen ezt nem is szoktuk sport kifejezéssel nevezni,
mert hiányzik belőle a leglényegesebb jellemzője, a másokkal való versengés lehetősége).
A sportolás – különösen a csapatsportok esetében kollektívákban, illetve kollektívák közötti
versengésben játszódik, lehetővé téve az egyén alkalmazkodását a sokszorosan összetett,
bonyolult alá-, fölérendeltségi viszonyokhoz. Az egyén közvetlenül éli át – a sport sajátos
területén ugyan – az emberi társadalom bonyolult viszonyhelyzeteit. Pl., nem meglepő
számára, hogy szerepkörét a csapaton belül nem saját maga, hanem az edzője és a kollektíva
együttesen jelöli ki, képességeinek és adott tudásszintjének megfelelően.

A teljesítmények elérésében a sportolót nemcsak az adott sportág kulturális eredményei,


hagyományai (kialakult technikák, szabályok, edzésmódszerek...) befolyásolják, hanem jó
néhány kívülálló, de a sportoló munkájával szoros kapcsolatban lévő személyi és tárgyi
tényező is. Pl. az edző személyi, szakmai kvalitásai, az egyesületi vezetőség szakmai–
pedagógiai felkészültsége, a közvetlen sportkollektíva működési színvonala, tudása és a
különböző objektív feltételek, létesítmények, anyagi lehetőségek

Az ember szocializálódásának (a társadalomban való élésre alkalmassá válásának) egyik


nagyon jelentős területe.

jelentős szempontja lehet a változásnak a sportban való részvétellel kapcsolatban megjelent új
motiváció hatása is, melyet a fitnessz, egészség és test imázsával jellemezhetünk, mint
kiemelt értékeket.

Az összehasonlításban a fiúknál a verseny még mindig fontos szempont a sportolásban, a


lányoknál viszont ennél lényegesebb a „jól lenni” és jól kinézni a sport által, szempontjai.

napjaink sportjára jellemző a fokozottabb mértékű individualizáció, a szervezett keretek


(ifjúsági sportklubok, közösségekben való részvétel) helyett, illetve más keretek alakultak ki,
(edzőtermek, fitnesszklubok, táncklubok...), amelyekben a fizikai aktivitás sokkal egyedibbé
vált.

Egyén és közösség a sportban, közösségfejlesztő hatások a sportban

1. közös célkitűzések, közvetlen konkrét eredmények elérése (pl. a következő meccs


megnyerése), távolabbi célkitűzés (pl. a versenyévad végére egy osztállyal való
feljebbjutás),
2. a tevékenység végzésének közös élménye, a közös gyakorlás pszichikai hatása. Az
együttmozgás öröme felfokozott élményt nyújt. Ezenfelül az együttmozgás egyben
korlátot szab az egyénieskedésnek is, az összhangra törekvés az együttmozgásban
szintén növeli a kollektív élményhatást,
3. a csapatközösség kialakításában fontos szerepe van a teljesítménynek. Kettős
értelemben is. Ugyanis a kimagasló teljesítménynek – különösen a csapatmunkánál –
előfeltétele a jó együttműködés, másfelől a kimagasló teljesítmény új lendületet ad a
közösségi életnek. (Természetesen a teljesítményt ebben az esetben nem abszolút
értelemben, hanem a közösség szintjéhez mérten kell kimagaslónak tekinteni),
4. az egyén számára a teljesítmény a közösségben elfoglalt helyzet meghatározója. A jó
teljesítmény, a kiváló eredmény egy bizonyos társadalmi rangot jelent, s ez vonatkozik
a sportra is (Mohás 1964),
5. a szabályokhoz kötöttség, ami azért sajátosan értelmezendő, mert a sportban, mint
önként vállalt tevékenységben ezeknek a szabályoknak a betartása önként vállalt
kötelezettség, tehát kevéssé terheli az egyén akaraterejét. Könnyebben beláttatható a
sportolóval a szabály teljesítményt befolyásoló hatása,
6. a csapaton belüli összetartozás és egymásrautaltság. A szabadidőnek is sokszor nagy
hányadát igénybe vevő együttlétek emberileg is közelebb hozzák egymáshoz az
egyéneket. Ezért alakulhatnak ki mélyebb kapcsolatok is (életre szóló barátságok,
szerelmek),
7. sporthoz kötötten, de az edzéseken túli közös élmények, közös ünneplések, utazások,
versenyek, közös szórakozások mind megannyi alkalom nem csupán az együttlétre,
hanem a sokrétű közös élményszerzésre. Köztudott, hogy együtt örülni nagyobb
örömet okoz, pozitív élményeinket megosztani másokkal intenzívebb
8. a sport alkalmas a hagyományok kiépítésére és ápolására, amelyeknek nevelőhatása
az általános pedagógiából közismert. A hétköznapok hagyományossá váló életrendje
(gyülekezés, öltözködés, edzés szervezettsége) és az ünnepi jelleget öltő baráti
találkozások, a rendszeresen visszatérő eseményeknek fehér asztal melletti
megünneplése (tagfelvétel, születés, névnapok, baráti találkozók, szakosztályi,
egyesületi évfordulók) sokféle alkalom a hagyományok kiépítésére. Mindezek
fokozzák a közösséghez való tartozás érzését.

Hazafiság – nemzetköziség a sportban

 a honvédelmi nevelésnek kétségtelenül másnak, korszerűbbnek kell lennie, mint a


megelőző évtizedekben, de, hogy semmilyen formában ne történjék meg, azt még
globalizálódó világunkban sem engedhetjük meg önálló nemzeti létünk
veszélyeztetése nélkül,
 a nevelésnek az iskolán belül, de az iskolán kívül is fel kell vállalnia a hazafias
nevelés feladatait.

A sport egészségfejlesztő funkciója

Vastaghné (1986) megállapította, hogy a kívánatosnak tartott, testi és lelki szempontokat
egyaránt tartalmazó egészségfogalom már általános iskolás életkorban szűkül.
Pedagógiailag tehát egy olyan dinamikus egészségről kell beszélnünk, amelyben nem az
alkalmazkodási jelleget, hanem az aktív egészségvédő, egészségfejlesztő oldalt kell
kiemelnünk.

A sportnak ezért nem csupán hézagpótló, cselekvéskiegészítő és munkaártalmakat korrigáló


szerepe van, hanem a modern ember életmódját ellensúlyozó, rekreációs szerepe is.

Egészségfejlesztés a különböző nevelési színtereken

Az iskolai testnevelés és sport sokáig nem hangsúlyozta lényegi szerepét az


egészségfejlesztésben.

Ugyanezt folytatva a felnőtt lakosságot is megcélozták és „eladható szolgáltatássá” vált


fitneszklubok programja.

Az iskola szerepe az egészséges vagy egészségtelen életmód kialakításában vitathatatlan, hisz


a felnövekvő nemzedék ott tölti idejének kb. egyharmadát.

Az iskola szerepét és felelősségét emeli ki Szőke (1994) akkor, amikor a másik fontos
nevelési színtér, a család diszfunkciójára hivatkozva ez a felelősség áthárul az iskolára

Sokszor maga a család akadályozza az iskola egészséges életvitelre nevelő feladatainak az


ellátásában azzal, hogy hibás életmódmintát közvetít, a szülők, nagyszülők és leginkább a
„csonka családok” egészségtelenül, rendszertelenül élnek, ezzel alkalmatlanná válva a
mintakép megformálására, amelyet az iskola természetesen nem tud pótolni

áthelyeződik a hangsúly az egészségfejlesztő funkcióra, akár olyan áron is, hogy már nem a
fizikai aktivitás van a középpontban, hanem a verbális ismeretek az egészség egyéb
összetevőiről és a helyes életvitelről.

Feladataink:

 az egészséges életre vonatkozó szabályok, feltételek megismerése, tudományos


ismeretek segítségével,
 az egészség jelentőségének – mind egyéni, mind társadalmi szempontból tudatosítása,
ezzel kapcsolatban fejlett felelősségtudat kialakítása,
 követelmények támasztása az egészséget szolgáló tevékenységek végrehajtásával, e
követelményeknek vonatkozniuk kell a munkára, tanulásra, a politikai, kulturális
életre és a sportra is.

Fontosabb módszerek ennek következtében:


• az ismeretek nyújtása,
• az állandó gyakorlás,ismétlés,
• pozitív szokások kialakítása,szoktatás,

• példaadás.

Az egészségre nevelés területei:

 a személyi higiénia,
 a táplálkozás rendje és higiéniája,
 az öltözködés higiéniája és ésszerűsége,
 a nemi higiénia,
 a fertőzésmegelőzése,
 a balesetmegelőzés-elhárítás,
 káros szenvedélyek kialakulásának megelőzése,kezelése,
 testtartásnevelés,
 a környezeti higiénia,
 a napirend kialakítása,
 a szabadidő helyeseltöltése,
 az iskolai testi és testnevelés, a sport minden színtéren.

You might also like