Gátlások-Saját történetem

A történetem az iskolába lépéssel kezdődött. Mint minden kisgyerek és is nagyon vártam, hogy
milyen is lesz iskolába járni , milyen lesz az első osztály. Egy darabig ment is minden szépen.
Már első osztály féléve után éreztem, hogy a matekkal gondok lesznek. Miután azért teljesítettem
egy bizonyos szinten a követelményt másodikba mehettem. A második osztályos tanulmányaimat
mát itt Martonvásáron kezdtem el. Nagyon nehéz volt minden, főleg matekból voltam nagyon
lemaradva a többiektől. Egy idő után feltűnt Piroska néninek is és szólt anyának gyakoroljunk
többet. Ezután már nagyon rossz lett a helyzetem. Hiába gyakoroltunk, tanultunk többet nem volt
eredménye. Anya nagyon dühös volt rám amiért nem tudtam megoldani a példákat. Már a végén
féltem otthon is és az iskolában is. Nagyon gátlásos lettem, volt hogy sírtam az iskolában mert
mindenki jobban tudott nálam mindent és én hiába próbálkoztam semmi sem segített. Anya végül
rájött ezt nem tudjuk megoldani segítség kell ! Az akkori ofőm javasolta anyának vigyen el a
nevelési tanácsadóba.
Harmadik év elején el is jutottunk a martoni nevelési tanácsadóba, ahol megvizsgáltak. Nem
ajánlom senkinek. Egy fél napig voltunk ott. Először egy pszichológus, később egy
gyógypedagógus vizsgálgatott. Kiderült, hogy tanulási zavarom van azért nem megy a matek. Mivel
súlyosnak ítélték a dolgot tovább küldtek Fehérvárra. Addig is egyéni munkatempót írtak elő
matekból nekem. Még rosszabb lett a helyzetem. Azt láttam, hogy még a többiek már az 1000-res
számkörön túl is számolnak én csak még mindig a 100-ason belül tartottam. Közben külön matek
tanárhoz is jártam. Az jó volt. Minden héten mentem itt a faluban egy nagyon kedves nénihez.
Sokat beszélgettünk és sokat vigasztalt hogy nem baj ha kicsit gyengébben megy , de látja hogy a
többi tárgy azért jól megy. Ez jól esett. Amikor felsőbe léptem anya ragaszkodott hogy minél
hamarabb menjünk vissza Fehérvárra mert nem tetszett neki ez az egyéni tempó dolog. Ötödikben
újra megvizsgáltak. Egy humoros néni foglalkozott velem. Mivel vittünk iskolai füzeteket, feltűnt
neki milyen jól rajzolok és szépen írok. El is kérte az egyik rajzomat és a mappámba tette. Azt
javasolta, hogy fejlesszük a rajzkészségem. Mivel nekem is át kell élnem sikerélményeket, mert ez
növeli az önbizalmat. Sokat dicsért és azt mondta mindenből jól telesítettem, kivéve a matekot.
Kiderítette hogy mi a bajom. A tanulási zavaromnak neve is van , úgy hívják : discalculia. Ez
számolási zavart jelent. Még nem tudják pontosan ez miért alakul ki.
Elég nehezen lehet kezelni, de nem lehetetlen. Végül a matematika tantárgy alól fel lettem mentve.
Ez azt jelenti hogy nem kapok osztályzatot. Persze ez nem egyenlő azzal, hogy nem is kell
tanulnom. Ugyanazt tanulom mint a többiek, sőt dolgozatot is írok. Ettől a naptól kezdve minden
megváltozott. Már nem ültem görcsösen az iskolában és a többi tárgy még jobban ment. Anya
beíratott a művészeti iskolába rajz szakra. Teljesen megkönnyebbültem és már kevésbé voltam
gátlásos. Ötödik osztály végén majdnem kitűnő lettem. Egy négyesem lett, még oklevelet is kaptam.
Rájöttem, hogy egyébként mindenkinek vannak olyan tárgyak amelyből gyengébben teljesít. Nem
lehetünk jók egyformán mindenből. Most hogy tudjuk mi a bajom, minden könnyebb. Anya mondta
hogy olyan szakmát kell választanom ahol a matek kevésbé kell. Szóval bolti eladó biztos nem
lehetek. Nem baj, van még ezen kívül sok jó szakma. Azt is átbeszéltük hogy ettől ne érezzem
magam kevésbé értékes embernek. A lényeg hogy meg kell szabadulni a gátlásoktól, mert az csak
visszavet bennünket az életben. Hát ez az én kis történetem !