A FEJES KÁPOSZTA • Őse a vadkáposzta: Európa Atlanti-

óceáni és Földközi Tengeri partvidékén honos

Fejes káposzta

Káposzta részei:
-          főgyökérzet
-          rövid, vaskos szár (torzsa – tápanyagok!)
-          húsos, széles levelek (káposztafej)

Kétnyári növény:
1. gyökér + káposztafej
2. hosszú szár, virág, termés, mag

Rokona:
-          vöröskáposzta, kelkáposzta, bimbóskel, karfiol, karalábé

Kártevője:
káposztalepke (pete –> lárva -> báb -> kifejlett rovar – teljes átalakulás)
A FEJES KÁPOSZTA
 A FEJES KÁPOSZTA
A fejes káposzta őse valószínűleg a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán partvidékén
honos vadkáposzta 4-5000 év óta ismert. Már az ókorban orvosságként használták. A
rómaiak fejfájás, álmatlanság ellen, sebek vérzésének csillapítására, majd később
évszázadokon keresztül borogatásként, sebek kezelésére alkalmazták. A középkorban
szintén fontos eledelnek számított, nagy mennyiségben termett, amint azt korabeli
festményeken is láthatjuk.

A fejes káposzta gömb alakú, levélzete tömör, színe a fehértől az egészen sötétzöldig

terjed. Íze enyhén édeskés, lágy, a jellegzetes káposzta íz. Színétől és szezonalitásától
függően négy nagy csoportba sorolhatók. Tavaszi fejes káposzta: levelei jóval
lazább szerkezetűek, íze frissebb, mint később szüretelt rokonaié . Zöld fejes
káposzta, vörös fejes káposzta, fehér fejes káposzta.
A FEJES KÁPOSZTA
A FEJES KÁPOSZTA
A FEJES KÁPOSZTA
A FEJES KÁPOSZTA
A FEJES KÁPOSZTA