KLASSZIKUS ISKOLA

FOGALMA

A klasszikus iskola jellemző je a célszerű ség, a formá lis rendszerek, hierarchikusan tagolt felépítés, vezetéshez
szü kséges technikai feltételek. A vezető és a beosztott részérő l egyará nt racioná lis és logikus gondolkodá st
feltételez. A legfontosabb vezetési elveket és szabá lyokat igyekszik megfogalmazni az elő bbiek alapjá n.

A klasszikus iskolá k ké pviselő i:

Taylor (a tudomá nyos vezetés), Fayol (a vezetés elemeinek meghatá rozá sa), Weber (a bü rokratikus szervezet)

FREDERICK WINSLOW TAYLOR (1856-1905)

A tudomá nyos vezetés

Jogok és kö telességek pontos meghatá rozá sa. Az „egy fő nö k”- elv tagadá sa, a funkcioná lis vezetés. A fizikai és
szellemi munka szétvá lasztá sa. Szabvá nyosítá s, egységesítés, mozdulatelemzés.
A munka megszervezésének kidolgozá sa még nem szervezetelmélet, nem is menedzsment elmélet, hanem
mindennapi gyakorlat. A taylori elvek meghatá rozzá k, hogyan kell a munká t a lehető leghatékonyabban
elvégezni, és ehhez milyen lépések
szü kségesek. Elvi tanácsot is ad ehhez a scientific management négy alapelvében:
„Elő szö r: Tudomá nyos mó dszert kell kifejleszteni az ember munká já nak minden
eleméhez, ezzel kell helyettesíteni a régi hü velykujj szabá lyt.
Má sodszor: Tudomá nyosan ki kell vá lasztani, azutá n képezni, tanítani és fejleszteni
a munká st, noha a mú ltban ő vá lasztotta meg a munká já t és tanította be rá magá t, ahogyan tudta.
Harmadszor: Lelkesen együ tt kell mű kö dni az emberekkel, annak biztosítá sá ra, hogy minden munká t a
kifejlesztett tudomá nyos elveknek megfelelő en végezzenek.
Negyedszer: Majdnem egyenlő lesz a munka és a felelő sség megoszlá sa a menedzsment és a munká sok kö zö tt.
A menedzsment á tveszi mindazt a munká t, amire ő k alkalmasabbak, mint a munká sok, míg a mú ltban a munka
szinte minden része és a felelő sség nagyobb része is a munká sokra há rult.”

HENRI FAYOL (1841-1925)

A felső -vezetés kérdéseivel foglalkozik, tö rzskari szervezet + egyszemélyi vezetés. Vezetés elemeinek
meghatá rozá sa = tervezés, irá nyítá s, koordiná lá s, ellenő rzés. Á ltalá nos vezetési elvek kidolgozá sa. Hierarchia
hidakkal.
Fayol megfigyelése szerint minél magasabban helyezkedik el valaki a szervezeti hierarchiá ban, anná l
lényegbevá gó bb a vezetési felkészü ltsége és kevésbé fontos a szakmai képzettsége. A vezetés kivételével
minden má s munká ra má r kora ifjú koruktó l felkészítik az embereket kü lö nbö ző formá jú és szintű oktatá s
ú tjá n. Ennek a hiá nyossá gnak a kikü szö bö lésére dolgozta ki a vezetés 14 alapelvét:
1. A munkamegosztá snak természeti eredete van, és jelentő sége a tá rsadalmi szervezetek fejlő désével
ará nyosan nő .
2. A hatá skö r és a felelő sség azt jelenti, hogy a vezető knek rendelkezési, utasítá si joguk van, és az
engedelmességet aká r ki is kényszerítheti. Ha egy vezető nem felelő sségvá llaló , akkor ezzel az
ö sszes tö bbi vezető i erényét megsemmisíti.
3. A fegyelem lényegében az engedelmesség, a szorgalom és a kitartá s.
4. A rendelkezés egysége azt jelenti, hogy aká rkirő l is legyen szó , csak egy embertő l kaphat utasítá st.
5. A vezetés egysége biztosítja a szervezeti cselekvés egységét és az erő feszítések koordiná lá sá t.
6. A részérdekeket az á ltalá nos érdekeknek kell alá rendelni.
7. Ellenszolgá ltatá sra tarthat igényt mindenki, aki a szervezetért szolgá latot tett.
8. A centralizá lá s a természetben és a tá rsadalomban is egyará nt szü kséges.
9. A vezetés hatékonysá gá hoz, szü kség van a rendszer hierarchiá já nak pontos meghatá rozá sá ra.
10. Rend nélkü l nincs szervezet.
11. A vezetés minden szintjén érvényesü lnie kell a méltá nyossá gnak.
 12. A személyzet á llandó sá ga adja meg a szervezet létének tartó ssá gá t.
13. A kezdeményezés elfojtá sa az értelem szá mű zésével egyenlő .
14. A szervezet ereje a szervezet tagjainak egységében rejlik.

MAX WEBER (1864-1920)

Kiinduló pont: centralizá lt porosz kö zigazgatá s.

A bü rokratikus szervezeti forma a legjobb: munkamegosztá s, szabá lyozottsá g, hierarchia, írá sbeliség,
hivatá studat, személytelenség és tá rgyilagossá g.
Weber munká ssá ga indította el az Anti pozitivista forradalmat a tá rsadalomtudomá nyokban, amely
hangsú lyozta a kü lö nbséget a tá rsadalom- és természettudomá nyok kö zö tt.
A hatalomró l alkotott elméleteiben megkü lö nbö ztette a fizikai kényszer fenyegetésén alapuló hatalmat az
uralomtó l, amelynek alapja a tá rsadalom tagjainak az a meggyő ző dése, hogy a kormá nyzat jogos, azaz legitim. A
legitimitá s 4 formá já t kü lö nbö ztette meg: a transzcendentá lis (a hatalmat vallá si érvekkel bizonyítottá k,
például Egyiptomban a Napkirá ly), tradicioná lis (kirá lyi), a karizmatikus (népvezérek) és a racioná lis
(vá lasztá sokon alapuló , jogszabá lyokat kö vető ) uralom legitimitá sá t. Weber a tö rténeti fejlő désben a racioná lis
uralom térhó dítá sá t gondolta, annak jó és rossz oldalaival együ tt.
Tudomá nyos munká ssá gá nak jelentő s részét a vallá sszocioló giai kutatá sok alkotjá k. Ezek alapkérdése, miképp
hatottak a kü lö nbö ző vallá sok a tá rsadalomra, a politiká ra és a gazdasá gra. Webernél a gazdasá g, kü lö nö sen a
kapitalista gazdasá g kifejlő dése, a modern gazdasá g kialakulá sa fü gg az adott tá rsadalom vallá si nézeteitő l (A
protestá ns etika és a kapitalizmus szelleme).
Weber nagyszabá sú munká ja, A protestá ns etika és a kapitalizmus szelleme életmű vének leghíresebb írá sa.
Sokan hangsú lyozzá k, hogy ezt a kö nyvet nem annyira a protestantizmusnak szentelt részletes tanulmá nynak
kell tekintenü nk, mint inká bb Weber kései mű veihez szó ló bevezetésnek – kü lö nö s tekintettel a vallá si
eszméknek a gazdasá gi tevékenységre gyakorolt hatá sait vizsgá ló kései írá saira. A protestá ns etika és a
kapitalizmus szelleme című kö nyvében Weber annak az elképzelésének ad hangot, hogy a kapitalizmus
fejlő dését alapvető mó don hatá roztá k meg a ká lvinista eszmék és a ká lvinista erkö lcs. Noha a vallá si á hítatot a
leginká bb ú gy szoktá k elképzelni, mint ami vilá gi ü gyek, és – ennélfogva – a gazdasá gi tö rekvések elutasítá sá val
já r együ tt, ú gy tű nik, a protestá ns vallá s esetében mégsem teljesen ez a helyzet. Ez a mű első sorban ennek az
ellentmondá snak a feloldá sá val foglalkozik.
A „kapitalizmus szellemét” Weber ú gy hatá rozza meg, mint azon eszmék és szoká sok ö sszességét, amelyek a
gazdasá gi haszonra való racioná lis tö rekvésre irá nyulnak. A „kapitalizmus szellemének” meghatá rozá sa utá n a
szerző a mellett érvel, hogy jó okunk van arra, hogy a felsorolt tényező k tö bbségének gyö kereit a
reformá ció ban keressü k. Webert megelő ző en tö bb szerző felfigyelt má r a protestantizmus és a kereskedelmi
szellem kö zö tti kapcsolatra – így példá ul tö bbek kö zö tt William Petty, Montesquieu, Henry Thomas Buckle és
John Keats.