BÁRCZI GUSZTÁV

GYÓGYPEDAGÓGIAI TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA

Á L T A L Á N O S GYÓGYPEDAGÓGIAI TANSZÉK

Gordosné dr. Szabó Anna

BEVEZETES A
GYÓGYPEDAGÓGIÁBA

ELTE
Bárczi Gusztáv
Gyógypedagógiai Főiskolai
Kar Könvvtára

NEMZETI TANKÖNYVKIADÓ, 1996

 Előszó

Ez a jegyzet a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán mind

a gyógypedagógus, mind a szociálismunkás-képzésben résztvevő, a képzési idő
legelején gyógypedagógiai alapismereteket tanuló főiskolai hallgatóknak készült.
A jegyzet ismeretanyaga csak kis részben új, a Szerző első ízben 1981-ben
megjelent Gyógypedagógia c. tankönyvének rövidített és egyben bővített válto-
zata. Ez a megoldás azért vált szükségessé, mert a Gyógypedagógia c. tankönyv
elfogyott a könyvesboltokban, de mert a könyv tartalma korszerűsítésre vár, ezért
annak változatlan újra kiadására már nem kerülhetett sor. Folyamatban van a
könyv teljes átdolgozása, annak befejezése azonban még több időt igényel, mert
amíg pl. az új közoktatási törvény nem lép életbe, egyik fő fejezetét nem lehet
megújítani. Természetesen a szükséges legújabb ismereteket és legfrissebb infor-
mációkat az előadások/konzultációk tartalmazzák.

Budapest, 1992. február

Gordosné dr. Szabó Anna

3
 A sérült személyiség

i ,
l Vei. U t p - ^ ^ e ^ J p
-KJ í Í^A
Pszichológiai tanulmányainkból tudjuk, hogy az utóbbi évtizedekben tudá-
sunk, szemléletünk a személyiségről jelentősen megváltozott. A pszichológia
nagyon sokat fejlődött, számos forrásból kapott új tudományos adatokat a szemé-
lyiségjobb megismeréséhez is, eddig ismeretlen törvényszerűségeket, új összefüg-
géseket tárt fel. Különösen a legújabb neurofiziológiai és szociológiai kutatások
adtak nagy segítséget. A pszichológiai kutatási eszközök, módszerek tára rend-
kívül kibővült, új pszichológiai tudományágak, az alkalmazott pszichológiák
egész sora alakult ki. A személyiségről tehát egyre többet tudunk, mégis azt kell
mondanunk, hogy még mindig nem eleget.
Annak, hogy a személyiségről napjainkban olyan sokféle elmélet ismert -
hogy jóformán annyi meghatározás keletkezett róla, ahány pszichológus foglalko-
zik ezzel a kérdéssel, de legalábbis annyi, ahány pszichológiai irányzat kialakult
(lásd: behaviorizmus, alaklélektan, neofreudizmus, különböző szociálpszicholó-
giai iskolák stb.) -, természetesen nemcsak az az oka, hogy még keveset tudunk a
személyiségről. Pz alapvető világnézeti, társadalom- és tudományszemléleü kü-
lönbségekre is visszavezethető, de az is igaz, hogy tudásunk még hiányos.
Nem feladatunk a különböző pszichológiai irányzatok személyiségelméle-
teit, személyiségmeghatározásait ismertetni. Sokféleségükre és a kérdés kiforrat-
lanságára azért emlékeztetünk, mert tárgyunk szempontjából ezzel feltétlenül
számolnunk kell.
Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a sérült személyiség pontos
meghatározására mi sem vállalkozunk.
Induljunk ki a személyiségről adott alábbi összefoglaló ismertetésből:
"A személyiség az egyedi ember egyéni tulajdonságainak sajátos összessége
és egytSeri bizonyos rendezetlsí^gű egysége. Minden ember szórnáfopszichés tulaj-
donságainak különleges, egyéni összjellege van, amely a külvilág hatására egyéni
módon reagál. A személyiség tehát nemcsak a pszichés tulajdonságok összessége,
hanem az egyén azon vele született és szerzett, belső és külső morfológiai és funk-
cionális feltételeinek egymásba kapcsolódó egysége, amely a biológiailag adott ha-
lárokon belül a környezeti hatásokra alakul ki. A személyiség szintetikus foga-
lom, amely felöleli az emberi szervezet összes sajátosságait, mind a pszichikumot,
mind a szomatikumot, az aktív cselekvő ember egészét, születéstől haláláig. Pszi-
chés szempontból a személyiség a lelki események teljes, folyamatos egésze, a lelki
élet azon különleges összjellege, amelyben összefonódnak: a temperamentum, az

5
érdeklődés, a képességek és a karakter; a személyiség fogalmába beletartoznak az
egyén megismerési, viszonyulási és alkalmazkodási folyamatai és módjai." 1 .
Ha ezt a személyiségről adott sokoldalú összegzést gondosan tanulmányoz-
zuk, mindenekelőtt azt állapíthatjuk meg, hogy az egyetemes érvényű azaz nem-
csak a "normális" személyiségre, hanem a sérült személyiségre egyaránt vonatko-
zik, a személyiség mibenlétéről ad összegező, kimerítő tájékoztatást.
De nem is azt mondja el, hogy milyen a személyiség, a "normális" személyi-
ség, amelynek alapján összehasonlítással, viszonyítással "lebonthatnánk", megra-
gadhatnánk a sérült személyiség milyenségét. Ez áz út tehát nem járható.
Felmerülhet az a gondolat, hogy forduljunk a személyiségtipológiákhoz se-
gítségért, hiszen azoknak az a feladata, hogy a személyiség jellemzését típuson-
ként (a normálisét és a sérültét is) megadják. De ezen az úton sem jutunk célhoz.
Pszichológiai tanulmányainkból a személyiségtipológiákat is ismerjük, és tudjuk,
hogy még a legmodernebbek is adósak maradtak eddig a személyiség és típusai-
nak dinamikus és komplex megragadásával.
' Megjegyezzük, vannak kutatók, akik arra figyelmeztetnek, hogy az egész
személyiség összetettsége és törvényszerűen sokféle változata miatt szinte meg-
oldhatatlan feladat a normalitás megállapítása. Ez az állandóan fejlődésben lévő
gyermeknél pedig természetesen még inkább kilátástalan vállalkozás.
Közelítsük meg másként a kérdést. Emeljük ki az egyik legalapvetőbb össze-
függést a személyiségről adott fenti összegezésből.
A vele született és szerzett, belső és külső, morfológiai és funkcionális felté-
teleivel csakis állandó fejlődésében szemlélhető egyén és a környezet kölcsönhatá-
sára utalunk.
Ezzel arra a fontos összefüggésre kívánjuk a figyelmet felhívni, h o g y j i a a
személyiség az ember ontogenezise folyamatában (a fentebb felsorolt feltételek
mellett) a szűkebb és tágabb társadalmi környezettel kölcsönhatásban alakul ki
és ebből következően csak dinamizmusában szemlélhető, tanulmányozható és
jellemezhető, akkor sérülését is ebben a viszonyrendszerben érhetjük tetten,
megkeresve a sérülésért felelős összetevőket és a létrejött változás következmé-
nyeit kihatásait az egyénre.
Ezen az úton - mint később látni fogjuk - nagyon sok információt szerez-
hetünk a sérült személyiségről, pontos meghatározásával azonban még mindig
adósak maradunk.
Az is ismert ugyanis, hogy az úgynevezett normális, ép személyiségfejlőtlés
normái sem állnak kellő pontossággal a rendelkezésünkre, eddig ezeket sem sike-
rült még tudományos egzaktsággal megállapítani.
A személyiségfejlődés eddig feltárt általános törvényszerűségei pedig a sé-
rült személyiség fejlődésére is jellemzőek.

Jankovich L-né: A fogyatékosok személyiségéről általában

In.: Illyés Gy-né és munkatársak: Gyógypedagógiai pszichológia
Dudapest, 1978. Akadémiai Kiadó 51. old.
 Pl.: a személyiség:
- az életkörülményeknek megfelelően alakul,
- az ember aktív tevékenységének folyamatában fejlődik,
- fejlődésének tempója és minősége egyenes arányban van az emberi tevé-
kenység sokoldalúságával, és aktivitásával,
- önszabályozás, "önmozgás" formájában megy végbe stb.
A tapasztalat mégis az, hogy sérült személyiség fejlődésmenete láthatóan
különbözik az ép személyiség fejlődésétől, a sérült személyiség láthatóan más,
rnint az ép személyiség.
TJe végül is milyen?
A tapasztalatok melleit ma már több vizsgálati adat alapján is kiindulásul,
összefoglalóan annyit állapíthatunk meg, hogy a sérült személyiség fejlődésme-
nete eltér az átlagosétól, az épétől, s ebből következően a sérült személyiség össz-
képében, összességében más, mint az ép.
Felmerül a kérdés, hogy miben, mennyiben tér el a sérült személyiség fej-
lődése az épétől, s melyek a sérült személyiség típusai, változatai.
Alább ezekre a kérdésekre kísérliink meg választ adni. De előbb röviden
szólnunk kell a normalitásről és abnormalitásról is. A gyógypedagógiai, különö-
sen az értelmi fogyatékosokkal foglalkozó szakirodalomban gyakran találkozunk
ezekkel a fogalmakkal, ezért is fontos, hogy állást foglaljunk használatukkal és ér-
telmezésükkel kapcsolatban.
A normális és abnormális összetartozó fogalompár. Altalános, köznapi érte-
lemben a normális szabályszerűt, megszokottat, átlagosat jelent, az abnormális
szabálytalant, a megszokottól, az átlagostól eltérőt.
Ebből kitűnik, hogy az abnormális mindig viszonyított érték Hogy mit ne-
vezünk abnormálisnak, az attól függ, mit tartunk normálisnak.
A jelenségek köznapi megítélése hosszas tapasztalaton nyugszik, és számos
körülmény befolyásolja. Ha pl. az időjárásra gondolunk: ami egy meghatározott
földrajzi helyzetben a tapasztalatok alapján normális és az attól eltérő abnormális,
az más földrajzi körülmények között más, lehet, hogy ellentétes megítélés alá esik.
Vagy pl. ha egy viselkedésformára gondolunk: ami egy szűkebb vagy tágabb em-
beri közösségben, adott időszakban normális, egy későbbi időszakban meglehet,
hogy, már nem, és más közösségben ugyanazon időszakban sem normális.
A példákat még sorolhatnánk, tény az, hogy a normális és abnormális vi-
szonylagos, és utóbbi példánk alapján látható, hogy változó is.
A normalitás és abnormalitás fogalma tudományos értelemben is viszonyla-
gos és változó. Ez a mérhető jellemzőkre, értékekre is - amelyek matematikai-
statisztikai úton meghatározhatók - érvényes.
Itt említjük meg azt a normális és abnormális fogalmának helyes értelmezé-
séhez alapvetően fontos tudnivalót, hogy a normalitás sohasem egy adat, vagy ha
szemléletesen kívánjunk kifejezni magunkat, sohasem egy pont, hanem sáv, öve-
zet, amelybe a szélső értékek felé haladva, számos, egymástól eltérő, de még nor-
málisnak tekinthető változat tartozik.

7
 Ennek nagy jelentősége van a mérhető jellemzők, értékek megállapításakor
is, hiszen ha adott esetben (pl. testmagasság) csak a számtani középértéket tekin-
tenénk normálisnak, akkor az abnormális messze túlsúlyba kerülne. (Lásd: szóró-
dás és az annak mértékét kifejező szórás, vagy szigma. A normalitás övének ma-
tematikai-statisztikai meghatározásakor mindig meg szokás adni, hogy +- hány
szigmaérték után következik a normalitás határa.) A nem mérhető jellemzők (pl.
képességek) megítélésében pedig különösen fontos kritérium, hogy a normalitás
igen sok változatot magában foglaló övezet.
De szűkítsük ezt a nagyon tág és összetett problémakört, s témánknak meg-
felelően fordítsuk figyelmünket az emberre és a normalitás és abnormalitás fo-
galmának bio-pszicho-szociális értelmezésére.
Biológiai szempontból az az egyén tekinthető normálisnak, akinek sajátos-
ságai megegyeznek a faj sajátosságaival, és abnormálisnak az, akinek sajátossá-
gai a faj sajátosságaitól eltérnek.
Ebben az összefüggésben azonban vagy a csak kifejezetten "durva" eltérések
abnormális jellegének megítélésére nyílik mód, pl. két fej, ötnél több vagy keve-
sebb kézujj stb., vagy a matematikai-statisztikai úton meghatározható értékekre,
pl. testmagasság, testsúly stb.
A normalitás és abnormalitás biológiai szempontú értelmezését más össze-
függésben is megközelíthetjük.
Biológiai szempontból normális jelenség az egészség és abnormális a be-
tegség. A hosszabb vagy rövidebb ideig tartó betegség a szervezet rendellenes,
kóros folyamata, abnormális jelenség. Ha a kóros folyamat öngyógyulással vagy
gyógyító tevékenység segítségével megszűnik, a normalitás és abnormalitás meg-
ítélése szempontjából több eset lehetséges:
1.a szervezet eredeti állapota változatlanul helyreáll;
2.a szervezet struktúrája megváltozik (pl. hiányossá válik valamely szerv el-
távolítása miatt), de a szervezet működése egészében nem változik;
3.a szervezet struktúrája nem változik (legalábbis a tudomány mai módsze-
reivel kimutathatóan nem), de a működés nem tér vissza az eredeti módon
(legyengül, hiányos);
4.a szervezet struktúrája úgy változik meg, (valamely szerv hiánya vagy
működésképtelensége miatt), hogy a szervezet működése egészében is megválto-
zik.

Az első eshetőséget kivéve azt kell mondanunk, hogy valamely betegség kö-
vetkezményeként, jóllehet az lezajlott és megszűnt, különböző, de mégis minden
esetben abnormális jelenségek alakultak ki, jöttek létre.
Ez a megítélés azonban, bár biológiai szempontból helytálló, láthatóan még-
sem kielégítő. Köznapian fogalmazva túl szigorú, tudományos értelemben egy-
szempontú, differenciálatlan.
Az ember normális vagy abnormális jellegének megítélése csak biológiai
szempontból nem lenne helyes, mert leegyszerűsített, és nem felel meg a tudo-
mányos emberszemléletnek, antihumánus. Az ember nemcsak és nem elsősor-

8
: :-n biológiai, hanem társadalmi lény. Ha az egyén biológiai értelemben abnormá-
lis volta ellenére különböző mértékben ugyan, de be tud illeszkedni a társada-
: inba, sőt sok esetben önálló életvezetésre is képes, abnormálisnak ítélhetjük-e?
abnormálisnak bélyegezhetjük-e? Természetesen nem.
Ebből annak a szemléletmódnak a helyessége is következik, hogy a biológiai
szempontból abnormális gyermeket se illessük abnormális jelzővel, és fejlődé-
sének kilátásaiban legyünk optimisták, tegyünk meg mindent fejlesztése céljá-
ból.
A normalitás és abnormalitás fogalmáról elmondottak szoros összefüggés-
ben vannak témánkkal.
Bármennyire hiányos is ma még tudásunk az emberről, mint személyiségről,
bonyolultságát már felismertük, s megítélését is csak komplex módon közelíthet-
jük meg: bio-pszicho-szociális szempontból.
A sérült személyiséget tanulmányozva előbb tehát az okok és a primer
• elsődleges) következmények láncolatát vesszük szemügyre, s azok ismeretében
kíséreljük meg a korábban feltett kérdések megválaszolását.

A sérülés okai és primer következmények

A könnyebb tájékozódás kedvéért az 1. táblázatban közöljük az okokat,

majd ezek közül bővebben is azokkal foglalkozunk, amelyek különböző klinikai
képek (=megjelenési forma, más szakkifejezéssel szindróma=tünetegyüttes, több
szimptómával=tünettel) létrejöttén keresztül a sérült személyiség előidézői lehet-
nek. A részletesebb magyarázatokban azonban nem a táblázat felosztási rendje
szerint haladunk, hanem időrendi sorrendet követünk. Ezzel egyben azt is megkí-
séreljük bemutatni, hogy az egyéni fejlődés során a megjelölt okok mikor és ho-
gyan érvényesíthetik hatásukat.
Bevezetésül még azt is elmondjuk, hogy az okok és primer következményeik
bonyolult láncolatát teljességre törően nem mutathatjuk be. Ezért felhívjuk a fi-
gyelmet arra, és hangsúlyozzuk, hogy egy meghatározott ok nemcsak egyféle
következménnyel járhat, többféle klinikai képet idézhet elő, s ennek megfelelően
a személyiségsérülés legkülönfélébb változatait. Megfordítva: a személyiségsérü-
lés különféle változatai mögött többféle ok és együttesen több ok következtében
létrejött klinikai kép állhat. A személyiségsérülés tehát multikauzális (többokú)
és multifaktoriális (többtényezős).
Két nagy okcsoportot különböztetünk meg. Az endogén (belső=öröklött,
genetikusan determinált) okok és az exogén (külső=szervezeten kívüli) ökök".
Előrebocsátjuk még, hogy a tudomány bármennyire előrehaladt is, különö-
sen a közelmúltban az okok feltárásában, még mindig sok az ismeretlen oki té-
nyező. Erre minden szakirodalmi kézikönyv, tankönyv felhívja a figyelmet.

9
 emdogén (belső)
I
örökletes betegségek élettelen
X
familiáris genetikai fizikai kémiai
vizsgála-
tokkal
igazolható

mechanikai gyógysze-
elektromos rek
hősugárzás mérgek
vegyi
anyagok
 1. táblázat

exogén (külső)
I
biológiai "pszicho-
szociális
I
mikrobák ímmuruo- szimbioti- családi
lógiai kus (az iskolai
ártalmak anya és a nevelőott-
magzat honi
együttélé- munkahelyi
vírusok túlérzé- séből
rickettsiák kenység származó
baktériu- (allergia) hatások)
mok vércsoport
gombák összeférhe-
protozoák tetlenség
férgek
Tanulmányozzuk időrendi sorrendben azokat az okokat, amelyek a sérülés elő-
Jézői lehetnek.
1.Öröklés. Fordítsunk néhány szót először az átöröklésre. Az öröklésről, át-
: roklésről korábbi biológiai tanulmányaink keretében részletesen hallottunk. Azt
15 tudjuk, hogy az átöröklés jelentőségét igen hosszú ideig túlbecsülték az öröklés-
tannal foglalkozó kutatók, pl. a különböző személyiségsérüléseket előidéző fogya-
tékosságok megjelenését sokáig, szinte kizárólag az átörökléssel hozták kapcso-
latba.
A modern humángenetikai kutatások azt bizonyítják, hogy az átöröklésnek
is van szerepe a személyiségsérülés létrejöttében, de egy-egy gén nem meghatá-
rozó, inkább csak láncreakciót indít meg, amelyet viszont a külső tényezők erő-
Teljesen módosíthatnak. A "legtöbb egyéni adottság megnyilvánulása génhez
kötött, tehát poligenetikusan meghatározott, egy gén viszont részt vehet több sa-
játság kialakításában is, tehát polifémikusan hat; emellett azonos gén egyedenként
más adottság kifejlődését irányíthatja (heterofénia)." 2 .
Örökletességet bizonyító megbízható adataink még a kiterjedt, modern iker-
kutatások adatai alapján sincsenek minden esetben.
Megemlítjük, hogy a legmegbízhatóbb adatok egyes anyagcserezavarokkal,
az ivari és testi kromoszómák számszerű és alaki eltéréséhez társuló különböző
klinikai képek (többnyire értelmi fogyatékosság) eseteiben, továbbá matematikai-
lag igazolt, biztos családfakutatásokra támaszkodó esetekben (pl. értelmi fogyaté-
kosság, siketség, vakság) állnak rendelkezésünkre.
2.Csíraártalom (blastoghoria). Előidézhetik fertőző betegségek (pl. parotitis,
más néven mumps = fültőmirigy-gyulladás, továbbá hepatitis = májgyulladás),
ipari mérgek (pl. higany, ólom), táplálkozási rendellenességek, sugárzás (pl.
izotóp/röntgen). A legkülönfélébb szindrómák kialakulásához vezethet.
3. Méhen belüli (intrauterin) ártalmak. A méhen belüli életben többféle ká-
rosító fenyező érvényesülhet. Nagyon lényeges, hogy a károsító tényező mikor, az
embrionális élet melyik időpontjában hat. Az anya fertőző megbetegedései követ-
kezményeként fellépő ártalmak közül elsősorban a rubeóla vírus károsító hatását
említjük meg, amely a terhesség harmadik hónapjában jelent nagy vesze<^,lmeU
ugyanis siketséget, értelmi fogyatékosságot idézhet elő. A parotitis vírus is
okozhat Károsodást, a morbilli (kanyaró) hatására többnyire abortus jön létre.
A protozoa (=élősködő, kutya, egér és más állatok is terjesztik) fertőzések
közüí a toxop 1 azmát említjük meg, amelynek hatására fejlődési rendellenessé-
gek, idegrendszeri ártalmak jönnek létre.
Intrauterin károsodás léphet fel hipoxemia (oxigénhiány) hatására, amelyet
keringési zavarok okozhatnak, elsősorban az anya szívrendellenessége következ-
ményeként. Többnyire értelmi károsodást okoz.

2
BÖSZÖRMÉNYI L. - MUSSONG - KOVÁCS E.: Orvosi pszichológia
Budapest, 1967. Tankönyvkiadó 65-66. old.
11
 Gyakori rendellenesség az újszülöttek súlyos sárgasága (icterus gravis).
Többféle ok következtében léphet fel. így pl. vércsoportösszeférhetetlenség (RH-
inkompatibilítás) hatására. Értelmi fogyatékossághoz, súlyos mozgászavarokhoz
vezethet.
A táplálkozási ártalmak közül az anya avitaminózisát (D-, A-, B2 vitaminhi-
ány) és a súlyos éhezést említjük meg intrauterin károsító tényezőként Fejlődési
rendellenességet okoz. A táplálkozási ártalmak súlyos következményeit pl. a II. vi-
lágháború idején koncentrációs táborokban élő terhes anyák szülési adatai is bizo-
nyítják.
Sugaras hatásokra szintén fejlődési rendellenességek sora, pl. mikrokefália
(kisfejűség) jöhet létre. A szakirodalomban ismeretes a hirosimai atombombl-tá-
madás következtében létrejött számos fejlődési rendellenesség.
A mechanikai hatásoknak is lehet károsító szerepük a magzatra, többnyire
azonban abortuszt idéznek elő.
Feltehetően az anya hormonális zavarai is előidézhetnek intrauterin károso-
dást, bizonyítékainak kimutatásán az orvostudomány sokat fáradozik.
A gyógyszerek intrauterin károsító hatásának drámai példái az 1960-as évek
elején Nyugat-Németországban és számos más országban született, világszerte
nagy érdeklődést kiváltó torz, ún. Contergan-bébik.
4SzüIési (=natalis vagy perina talis) ártalmak. Az újabb kutatási adatok azt
bizonyTIjakJ h'ogy a rendellenes szülésnek igen nagy szerepe van a károsító té-
nyezők között. Nem tárgyalhatjuk itt az összes károsító körülményt, ahhoz ui. a
normális szülés folyamatának ismertetésére és a lehető rendellenességek felvázo-
lására is szükség lenne. Csupán arra mutatunk rá, hogy főképpen a koraszülé-
sekkor (a koraszülés egyébként önmagában is károsító tényező lehet), de a nor-
mális időben történő szülésekkor is számos rendellenesség jöhet létre, mint-
hogy pl. a keringési zavarok, koponyaűri vérzések stb., amelyeknek a magzat ki
van téve, elsősorban a központi idegrendszerre hatnak károsítóan.
5.A szülés utáni (postnatalis) ártalmak. Sokféleségük és nagy jelentőségük
miatt différéncíalfabb vizsgálatot igényelnek. Két nagy csoportjuk ismert: a bioló-
giai környezeti és a pszichoszociális környezeti ártalmak.
A biológiai környezeti ártalmak közül a fertőző megbetegedések károsító
hatását emeljük ki. A vírusmegbetegedések között pl. a kanyaró (morbilli) szö-
vődménye (középfülgyulladás, majd meningoencephalitis) következtében értelmi
fogyatékosság, mozgássérülés jöhet létre. A bárányhimlő (varicella) szövődmé-
nyeként agyvelőgyulladás (encephalitis) léphet fel, s így értelmi fogyatékosságot,
mozgás- és hallássérülést okozhat. A járványos fültőmirigygyulladás (parotits
epidemica) szövődménye szintén lehefágyvelőgyulladás.
A vírusmegbetegedések közül az influenza különböző változatai is súlyos
szövődményeket okozhatnak, s így a különböző kóros állapotok létrejöttében
nagy szerepük van. A hazánkban igen nagy sikerrel leküzdött gyermekbénulás
(poliomyelitis, más néven Heine-Medin-kór) petyhüdt bénulást okoz,
encephalitises formái spasztikus (görcsös) bénulást is előidézhetnek.
A bakteriális megbetegedések közül a vörheny (skarlatina) szintén szövőd-
ményei (középfülgyulladás, esetleg encephalitis) révén elsősorban hallássérülést
12
 : ^zhet elő. A szamárköhögés (pertussis) szövődménye (pertussisos encephalo-
ia) értelmi és mozgássérülésekhez vezethet. A torokgyík (diftéria) súlyos
íáiei bénulásokat okozhatnak. Agümőkór (tubercuTosis), amennyiben tbc-s me-
sitis is fellép, értelmi, hallási, látási és mozgássérülésekhez vezethet.
A pszichoszociális környezeti ártalmakra az utóbbi évtizedekben a modern
szociológiai és szakszociológiai, elsősorban a szociálpszichológiai kutatások erőtel-
esen ráirányították a figyelmet. A pszichoszociális környezeti ártalmak is
rendkívül sokfélék és sokrétűek, ennek megfelelően következményeik is. Mind fel-
ismerésük, mind megértésük csak komplex vizsgálódás és szemlélet alapján lehet-
séges.
A pszichoszociális ártalmak szinte mindegyike igen nagy százalékban felelős
- személyiség sérüléséért, sokféle típusú neurózishoz (funkcionális, anatómiailag
kí nem mutatható idegbetegség) vezethet. A neurózis, eredetét tekintve, szomato-
gén (testi eredetű) is, de elsősorban pszichogén és szociogén eredetű.
"Szociogénia, amely hatékony lehet interperszonális viszonylatok megválto-
zásán keresztül (a makro- és mikromiliőben végbemenő változások, a család,
munkahely, otthon, nyelv, társaság, társadalom stb.) - intraperszonális viszony-
latok megváltozásán keresztül (elvi, vallási, világnézeti, erkölcsi vonatkozások) és
a tér-idő viszonylatok megváltozásán keresztül (elsősorban a civilizáció instru-
mentális megjelenése, amely eredetileg az életet megkönnyíteni hivatott); a közle-
kedés, ezen belül a sebesség fokozódása és az emberi kapcsolatok megváltozása
amiatt, hogy bárhová könnyen és gyorsan el lehet jutni. Az emberi kapcsolatok
nagyobb felületen mennek végbe, gyorsabban keletkeznek, tartalmatlanabbak és
felületesebbek, nem kizárólagosak és abszolútak, kevésbé érzelemgazdagok; az in-
timitás jelentősége csökkent, a közbeiktatott eszközök: telefon, rádió, film, televí-
zió stb. a személytelenséget lehetővé teszik."3.
A csecsemő megszületése pillanatától a pszichoszociális károsító tényezők
özönének van kitéve. Ezek közül is csak néhányat emelhetünk ki. Jellemző cso-
portjai á családi, iskolai, nevelőotthoni és munkahelyi ártalmak, amelyek termé-
szetszerűleg különböző kapcsolódásban hathatnak, s ily módon szűkebb és tágabb
értelemben vett nevelési ártalmakként, a közösség pozitív hatásai mellett és elle-
nére annak károsító tényezőiként is jelentkezhetnek. Az anya-, illetve szülőhiány,
a rossz családi légkör, a válások, a környezetváltozás, környezetváltogatás; a na-
gyon magas tanulmányi és magatartási követelmények; a szabadságtól megfosz-
tottság, zártság, uniformizáltság nevelőotthoni körülmények között, a kevés és
egyhangú inger- és élménylehetőség, a mozgásban, játékban korlátozottság; a ket-
tős nevelés, a túlzottan szigorú vagy ellenkezője, az elkényeztető nevelés, az elha-
nyagoló nevelés, a következetlen nevelés, az iskolai és a munkahelyi kudarcélmé-
nyek, az "inkapacitás" élménye (helytállás, teljesítmények vonatkozásában a várt-
nál gyengébb produkcióktól való félelem), az automatizáció stb. stb.

3
CSABA GY. / s z e r k . / : A m o d e r n ember biológiai paradoxonja
Budapest, 1967. Medicina 337-8. old.
13
 Ezek a kórokozók azért különösen veszedelmesek, mert az interperszonális
kapcsolatokban, az ember számára nélkülözhetetlen társas együttélésben circulus
vitiosusként vannak jelen. Az ember maga a kórokozó, s az ember a szenvedő fél
is, gyakran egy személyben. Általánosan elfogadott tételként említhetjük, hogy: "A
társadalom teremtette meg azokat a feltételeket, amelyekre a neurózis létrejön." 4 .
A pszichoszociális környezeti ártalmaknak rendkívül nagy szerepük van az
egyébként még ma is tisztázatlan eredetű pszichopátiás kórképek (betegség hatá-
rát súroló személyiségzavarok) kialakulásában, ugyanúgy, mint a pszichózisok
(elmebetegségek) kifejlődésében is.
Fentiek ismeretében egyre közelebb jutunk a korábban feltett kérdések meg-
válaszolásához.
A tárgyalt okok és primer következményeik amelyek az ontogenezis fo-
lyamatában felléphetnek, illetve kialakulhatnak, felelősek a személyiség sérülé-
séért.
Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a személyiség sérülése az ismertetett
helyzetekben nem minden esetben következik be, azaz a személyiség sérülése
nem törvényszerű.
Az igaz, hogy pontosan meg nem határozható százalékban, az esetek több-
ségében fellép a személyiség sérülése, törvényszerűségről mégsem beszélhetünk.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha az esetek többségében fellép a személyiség sé-
rülése, nem hanyagolható-e el az az elenyésző százalék, amikor nem. A lényeg itt
az, hogy nem törvényszerű a személyiség sérülése, s ez azért alapvető kérdés,
mert akkor a százalékarány nyilvánvalóan befolyásolható.
Ebben az összefüggésben az idegrendszer károsodása és a súlyossági fok
mint viszonylagosan állandó tényezők, és az időfaktor, mint változó szerepe és je-
lentősége kerül előtérbe.
Az idegrendszer károsodása, amely matematikailag a dolog természetéből
következően, s tegyük hozzá, hogy a tudomány mai módszereivel pontosan nem
mérhető, sem végzetesen meghatározó tényező Erről később még lesz szó (lásd:
kompenzatorikus átszerveződés), most annyit erről, hogy amennyiben az ideg-
rendszer vagy valamely analizátor perifériás része organikusan sérült - mivel az
idegsejtek újraképződésére emberben nincs lehetőség -, ez a tény "megváltoztat-
hatatlan".
így alakult ki a szakirodalomban az irreverzibilitás és reverzibilitás fo-
galma.

CSABA GY. / s z e r k . / : A m o d e r n ember biológiai paradoxonja

Budapest, 1967. Medicina 334. old.
14
 Irreverzibilitás, reverzibilitás

Az irreverzibilitás "visszafordíthatatlanság"-ot / a reverzibilitás "visszafordít-

ság"-ot jelent.
Az irreverzibilitás fogalma az előbbiek alapján az idegrendszer organikus
• irosodásának tényére utal. Ha az idegrendszer organikusan nem ("csak" funkci-
: nálisan) károsodott, akkor elvileg reverzibilis a károsodás.
Itt azonban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az organikus károsodást
íz idegrendszer szerkezete (struktúra) és működése (funkció) közötti differenciált
es sokrétű kölcsönhatások miatt nem minden esetben tudjuk kimutatni (lásd: is-
meretlen eredetű károsodások). Adott esetben neurológiai tünetek nincsenek, a
rendellenes pszichés funkciók viszont arra utalnak, hogy ún. "minimális agyi sérü-
lés" áll a háttérben. A funkciózavar tehát ezekben az esetekben is organikusan de-
terminált.
Kapcsoljuk össze az irreverzibilitás és reverzibilitás fogalmának további
elemzését a súlyossági fok és az időfaktor szerepének vizsgálatával.
Attól függően ui., hogy az idegrendszer organikus károsodása milyen
fokú és mikor következik be, vagy az idegrendszer organikusan nem károso-
dott, módosul a károsodásnak a személyiség fejlődésére gyakorolt hatása.
A személyiség fejlődése szempontjából a vele született vagy az első életév-
ben elszenvedett károsodások a legkedvezőtlenebb kilátásúak. "...az akadály
már eleve más célok felé is lezárja az utat, amerre a személy még el sem indult." 5 .
Hogy ez mennyire így van, azt az is bizonyítja, hogy szakirodalmi adatok
tanúsága szerint még a pszichoszociális környezeti károsító tényezők is, amelyek
általában funkcionális és így reverzibilis károsodást okozhatnak, létrehozhatnak
irreverzibilis károsodásokat.
Természetszerűleg a károsodás súlyossági foka minden esetben nagyon fon-
tos körülmény.
Az idegrendszer kiterjedt, súlyos organikus károsodása esetén a személyi-
ségfejlődés útjában olyan akadályok vannak, amelyek leküzdése (ma még) nem is
lehetséges. A súlyossági fokok skálája azonban rendkívül széles.
Ennek függvényében az időfaktor szerepe nemcsak negatív, hanem pozitív
előjelű is lehet. Ha ui. a vele született vagy csecsemőkorban, sőt egészen kis-
gyermekkorban fellépő károsodások felismerése azonnal megtörténik, s a szak-
szerű gondozás, fejlesztés, nevelés azonnal megkezdődik, a személyiség sérülése
a károsodás súlyossági fokától függően megelőzhető, megakadályozható, eny-
híthető, de legalábbis igen nagy mértékben kedvezően befolyásolható.

PÁLHEGYI F.: Az inadaptáció személyiségdinamikája

In.: Simon Antal emlékünnepély és I. Országos Szakmai Konferencia
/szerk.: Gordosné Sz. A . / Vác, 1972. A Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete
kiadványai 3-70. old.
15
 A későbbi gyermekkorban fellépő károsodás eseteiben a már elért fejlettségi
szint és a további feltételek nagyon fontosak. Igen lényeges tehát, hogy a károso-
dást megelőző időszak a személyiségfejlődés szempontjából milyen színvonalú
volt, nemkülönben, hogy milyen károsító tényező került akadályként a személyi-
ségfejlődés útjába, és megvannak-e nyomban vagy egyáltalán a továbbiakban a
személyiségfejlődés optimális feltételei.
Az idegrendszer organikus károsodása a súlyossági foktól függően ilyenkor
a már elért szintről való visszaesést, dementálódást (leépülést) okozhat, illetve
minthogy az idegrendszer fejlődésében a későbbi gyermekkorban specifikus funk-
ciódifferenciálódás figyelhető meg, a személyiségfejlődés diszharmonikusan ala-
kulhat, egy-egy szűkebb pszichés jelengésterületre terjedhet ki, illetve korlátozód-
hat. A pszichoszociális károsodások hasonlóan, a legkülönfélébb tünetekben je-
lentkezhetnek a diszharmóniás fejlődés számos változatát mutatva.
A teljesség kedvéért említjük meg, hogy az ifjú-, még inkább a felnőttkorban
fellépő különböző ártalmak ismételten másként érintik a személyiséget. Egyrészt a
már "kialakult" személyiség egységes szerkezete bomlik meg, ami a gyermekhez
viszonyítva eltérő következményekkel járhat, pl. a károsodás tényének és
követkeményeinek tudata is nagy szerepet játszhat. Másrészt a funkciódifferenciá-
lódás még előrehaladottabb stádiumában a személyiség-új rakialakítási lehetősé-
gek, szintén a súlyossági foktól is függően, korlátozottabbak. Természetesen itt is
rendkívül fontosak a károsodást megelőző időszak történései, valamint döntő az
is, hogy a továbbiakban milyen szociokultúrális feltételek között él az egyén.
Az eddig elmondottak alapján összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a sze-
mélyiség sérüléséért az ontogenezis folyamatában fellépő különböző károsító
tényezők (okok) és az okok következtében kialakult klinikai képek (primer
következmények) felelősek, amelyek a fejlődésmenetet eltérítik a normálistól
(2. táblázat)

2. táblázat
A sérült személyiség
(normálistól eltérő fejlődésmenet) kialakulásának modellje
károsító ténye- primer következmé- szekunder következ
zők nyek mények
(okok) (klinikai képek) (sérült személyiség)
endogén és a személyiség sérülé- másodlagos, a külön-
exogén okok séért elsősorban fele- böző szindrómák kö-
lős főszimptóma és vetkezményeként fel-
egyéb szimptómák lépő, egymásra épülő
együttese szimptómák

16
 A sérült és az ép személyiség megkülönböztető jegyei

"A fejlődés általában - és ezen belül a pszichikus fejlődés - igen sok

- - zetevőből álló folyamat. Ha az összetevők bármelyike sérül bármelyik idő-
r : ntban, a fejlődés folyamatában zavar keletkezik."6.
A sérült személyiségfejlődés jellemzője a fejlődési tempó és a személyiség-
;
zerkezet megváltozása.
A fejlődési tempó felgyorsulhat (akceleráció) és lelassulhat (retardáció). Az
t fbbiről, mint századunk egyik korjelenségéről, pszichológiai és más tanulmá-
nyaink során hallottunk.
A retardáció is gyakori jelenség. Többféle formában nyilvánulhat meg.
Ha a személyiségfejlődés egésze lelassul, pszichoszomatikus retardációról
r eszélünk. Ismert a pszichikus vagy szomatikus retardáció, amikor "csak" a pszi-
:hés fejlődés vagy "csak" a testi fejlődés tempója lassúbb az adott életkor megfele-
li jenéi. Lehetséges, hogy a beszédfejlődés (késői beszédfejlődés), a mozgásfejlő-
dés (motoros) vagy a megismerő funkciók fejlődésének (mentális) retardációja
jelentkezik.
A mentális retardációra azért hívjuk fel külön is a figyelmet, mert több or-
szágban, illetve nyelvterületen (főként a nyugati országokban, illetve az angol
nyelvterületen) az értelmi fogyatékosság szinonim fogalmaként használják. Ez
azonban még akkor sem szerencsés, ha az a cél vezeti a szakembereket, hogy elke-
rüljék az értelmi fogyatékos kifejezést. Az igaz, hogy a fogyatékos megjelölés a
közvéleményben többnyire pejoratív (leértékelő, megbélyegző) értelemben él, s
emiatt helyeselhető a mellőzése. A mentális retardáció fogalma azonban minden-
fajta értelmi eltérés gyűjtő megjelölésére nem használható. Nem az elnevezés kifo-
gásolható, hanem annak gyűjtőfogalomként való használata.
Ezért legújabban az értelmi eltéréseket nagyon differenciáltan határozzuk
meg és értelmezzük (lásd később az értelmi fogyatékosokról szóló részletes részt).
Az értelmi fogyatékosság és az értelmi elmaradás között ui. nem kevesebb a
különbség, mint az, hogy az értelmi fogyatékosság - mint később látni fogjuk -
irreverzibilis, a mentális retardáció viszont reverzibilis károsodás.
Ezzel egyúttal már azt is érzékeltettük, hogy a lelassult fejlődési tempó kü-
lönböző megjelenési formái reverzibilisek, ti. a fejlődési tempó meglassúbbo-
dása normalizálható, ebből következően a lemaradás kedvező feltételek mellett
behozható. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy csak abban az esetben, ha a felté-
telek kedvezően megváltoznak. Hosszan tartó betegség vagy állandósult, kifeje-
zetten kedvezőtlen környezeti hatások - erről korábban is tettünk már említést -
irreverzibilis károsodásokhoz is vezethetnek.

LÁNYINÉ E. Á.: A fejlődés gyógypedagógiai pszichológiai értelmezése

In.: Illyés Gy-né és munkatársak: Gyógypedagógiai pszichológia
Budapest, 1978. Akadémiai Kiadó 31. old.
íCffc sarczs - 17

\<rÁ0LrC5 l
Konyvtáf*
 De a megváltozott fejlődési tempó önmagában nem jelenti azt, hogy sérültté
válik a személyiség. Emellett a személyiségszerkezet jellegzetes megváltozása is
kritérium.
A sérült személyiség fejlődésére tehát a fejlődési tempó és a szerkezet
megváltozása egyaránt, együttesen jellemző. A fejlődési tempó általában meg-
lassúbbodott, de azért helyesebb megváltozásról beszélnünk, mert a fejlődésmenet
általános retardáltsága nem törvényszerű, s ugyanakkor a tempóban jelentkező
eltérések már átvezetnek a szerkezet jellegzetes megváltozásához.
Már volt róla szó, hogy a személyiségfejlődés általános törvényszerűségei a
sérült személyiség fejlődésére is jellemző, általános törvényszerűségek. Minthogy
azonban a sérült személyiség fejlődése a fennálló (irreverzibilis vagy reverzibilis)
károsodások következtében más feltételek között zajlik, mint a normális szemé-
lyiségé, ez a körülmény a fejlődésmenet struktúráját és dinamikáját megváltoz-
tatja.
Közösen jellemző, hogy megbomlik az egységes szerkezet, egyoldalú,
vagy diszharmonikus lesz:
-meghatározott egyszerű funkciók, funkcionális rendszerek (összetett
funkciók) nem alakulnak ki vagy rendellenesekké válnak,
- átalakul a külvilágról való információfelvétel,
- sérül, nehezítetté válik vagy ki sem alakul a társadalmi kommunikáció,
-megváltoznak a környezethez való alkalmazkodás és a környezetre való
aktív ráhatás lehetőségei és formái,
- akadályozottá válik a szocializálódás,
- izoláltság jön létre.
E közös, általános jellemzők - attól függően, hogy a sérült személyiség fej-
lődésének létrejöttéért milyen károsodás felelős, milyen klinikai kép áll a háttér-
ben, mikor lépett fel és milyen fokú -, különböző formákban érvényesülnek.
Másként, ha pl. érzékszervi sérülés, ezen belül is másként, ha a hallás vagy a
látás sérülése, ismét másként, ha pl. értelmi vagy érzelmi sérülés áll a háttérben,
ezen belül is eltérően a károsodás fellépésének időpontjától, súlyossági fokától és
a klinikai kép egyéb jellemzőitől függően.
Ezzel tulajdonképpen eljutottunk a sérült személyiség különböző típusaihoz.
Az eddig elmondottakból következik, hogy a sérült személyiségnek számos
változata lehetséges. Ennek megfelelően a típusba sorolás rendkívül nehéz. Olyan
teljes rendszer felállítása, amelybe minden szempontból, minden változat besorol-
ható, eddig nem alakult ki. De erre, a rendszer változóinak nagy száma miatt,
egyre kevésbé is törekszünk.
Ehelyett többnyire valamilyen kiemelt szempontból, meghatározott célból
(pl. orvosi, pszichológiai, pedagógiai) történnek típusalkotási kísérletek.
Mi, tárgyunknak megfelelően, pedagógiai szempontból közelítjük meg a
kérdést.

18
 Gyógypedagógiai tipológia

Tipológia = típustan. Tipizálás - meghatározott jegyek, jellemzők szerint

:: nő osztályozás - a legkülönbözőbb területeken lehetséges. A tárgyak, jelen-
-: k sokféle szempontból csoportosíthatók. Az ember is számos szempontból ti-
:v iIható (lásd: személyiségtipológiák). Minden osztályozásnak meghatározott
:-"ia van. Attól függően, hogy milyen célból történik az osztályozás, egyszerűbb
; ív összetettebb a feladat megoldása.
A gyógypedagógiai tipológia a gyógypedagógia tevékenységi területére
tartozók típustana. Arra a kérdésre ad választ, hogy kikre irányul a gyógypeda-
;: giai tevékenység.
Célja:
1.általában a nevelési gyakorlat számára iránytűt adni annak eldöntéséhez,
hogy a sérült, rendellenes egyének (elsősorban gyermekek és fiatalok) milyen tí-
pusait kell és helyes az épektől elkülönítetten fejleszteni, illetve milyen típusoknak
• ell és helyes nem elkülönítetten, az épekkel itnegráltan gyógypedagógiai segítsé-
get nyújtani.
2.a gyógypedagógiai gyakorlat számára feltérképezni a gyógypedagógia te-
vékenységi területére tartozókat, megadni belső osztályozásukat, csoportosításu-
kat, az adott történelmi időszak társadalmi és tudományos igényeinek megfele-
lően differenciált gyógypedagógiai nevelés és intézményrendszer kialakítása és
működtetése végett.
Az ismertetett célok néhány fontos alapelvre utalnak. A gyógypedagógiai
tipológia csak akkor töltheti be megfelelően funkcióját, ha:
- rendező elvei pedagógiai szempontúak
- dinamikus, az új társadalmi és tudományos igények iránt érzékeny, azok
megjelenésére azonnal reagál,
- perspektivikus.
Ezekből az alapelvekből következik, hogy a gyógypedagógiai tipológia vál-
tozó.
A gyógypedagógia történetében nagyon sok és sokféle tipológiát dolgoztak
ki a szakemberek. Ezek a tipológiák különböző értékűek. Néhánya történetileg
nagyon jelentős, mert egyrészt a maga idején segítette a gyógypedagógiai gyakor-
lat továbbfejlődését, másrészt napjainkban is sok tanulsággal szolgál a gyógype-
dagógiai tipológiaalkotó munkához.
A tipológiaalkotásra a századfordulóig az jellemző, hogy inkább csak egy-
egy jellegzetes rendellenesség vagy fogyatékossági csoport osztályozására terjed ki.
A századfordulón a tipológiaalkotás terén új tendenciával találkozunk a
gyógypedagógia történetében. Amellett, hogy az egy-egy jellegzetes típusba tarto-
zók belső csoportosítása tovább fejlődik, gazdagodik, többen most már a
"normálisokkal" együtt nem fejleszthető, nevelhető összes "abnormális" típus tel-
jes rendszerének, tipológiájának felállítására, megalkotására törekednek.

19
 A századfordulón ui. mindazokban az országokban, amelyekben a tanköte-
lezettség törvénybe iktatása korábban vagy ez idő tájt megtörténik, a nevelési
gyakorlat egyik nagy kérdése: a rendellenes, sérült gyermekek mely típusait kell
és helyes az épektől elkülönítetten, külön intézményrendszerben nevelni, oktatni.
Az adott válaszok nagyon változatosak. Az is jellemző, hogy a szaktudo-
mány és a közoktatásjog, közoktatásadminisztráció fogalomrendszere nem, vagy
nem egészen azonos.
A szaktudományi válaszokat áttekintve, a század első feléből pl. ilyen álta-
lános meghatározások ismertek: azok igényelnek gyógypedagógiai segítséget,
akiknek értékelőképessége és értékelni akarása gátolt, vagy akiknek testi és lelki
fejlődését különböző individuális vagy szociális faktorok gátolják, vagy akiknak
reakciói egyoldalúan eltérnek a normális gyermekek reakcióitól, vagy akik segít-
ségre, gyámolításra szorulnak, vagy a csökkentértékű és egyoldalúlag fejlett
gyermekek és ifjak, vagy a normálistól jelentékenyen elütő s ilyképpen a
normálisokkal együtt, s a normálisok számára kiépített módszerekkel nem ne-
velhető egyének, továbbá a normálissal szemben alárendelt vagy a normálistól el-
ütő testi és lelki életet élő (értékítéletükben gátolt, hivatásukban korlátozott)
gyermekek és ifjúkornak stb.
A válaszvariációkhoz tartozó tipológiák azután további csoportbontással ál-
talában a gyengeelméjűeket, a rendellenes jelleműeket, a testi és érzékszervi fo-
gyatékosokat (az utóbbi csoportban rendszerint a beszédfogyatékosok is helyet
kapnak) sorolják.
A közoktatási válaszok hasonlóan általánosak, de iskolaközelibbek. Azokat
kell gyógypedagógiai intézményekbe utalni, akik a rendes tanítást tartósan nem
tudják követni, vagy a normálisok iskoláiban különleges gyógyítás és nevelés nél-
kül nem boldogulnak, vagy a tanítás és nevelés nézőpontjából teljes különállósá-
got tüntetnek fel, vagy testileg és szellemileg gyengék, vagy testileg és szellemileg
visszamaradtak, vagy testileg, érzékszervileg, értelmileg fogyatékosok, de képez-
hetők.
Ezek az általános megjelölések azután inkább csak az egyes intézménytípu-
sok (iskolák) dokumentumaiban, mindenekelőtt a speciális tantervekben, nevelési
tervekben, programokban kerülnek lebontásra, vagyis konkrétan ezek rögzítik az
intézmény/tantervadekvát fogyatékossági típust.
Amint jól látható, a gyógypedagógiai segítséget igénylők körének pontos, a
közoktatáspolitikai gyakorlat számára jól eligazító megjelölései nem igazán ala-
kulnak ki. De a tankötelezettség bevezetése egyébként sem csodaszer. Vannak or-
szágok, pl. Magyarország is ezek közé tartozik, ahol a törvény életbelépése után
évtizedekkel sem sikerült - alapvetően anyagi okok miatt - meg sem közelíteni a
gyógypedagógiai segítséget igénylők egyre szélesedő teljes körének sérülésspeci-
fikus nevelését-oktatását. Ahol viszont jók a lehetőségek, az anyagi feltételek job-
bak vagy jók, a differenciált intézményhálózat kiépül, főként az észak-európai or-
szágokban, de Nyugat-Európában és az USA-ban is, más gondok jelentkeznek.
Nevezetesen olymértékben megnő a speciális iskoláztatásra javasoltak száma,
hogy az elsősorban az érintettekben, de a szélesebb közvéleményben is ellenérzést
vált ki.
20
 A század közepére, de különösen a második világháború után két markáns
- lencia körvonalazódik. A háttérben ugyanaz az ok áll: egyre nő a fogyatéko-
• r : k minősítettek, egyben elkülönített iskoláztatásra javasoltak köre és száma.
A második világháború körül - nem feledve, de most nem tárgyalva a kü-
E - r : ző szélsőséges ideológiák megannyi antihumánus következményét - az el-
ejtett iskoláztatásra javasoltak körének korlátozására, számának csökkenté-
t irányuló, kimondva, vagy kimondatlanul a financiális meggondolásokból táp-
- • : zó törekvés erősödik fel. Ez lesz a máig élő egyik tendencia.
A másik az integrált iskoláztatás. A financiális meggondolások ez esetben is
. rí zen bizonyos, hogy jelen vannak, de ez a tendencia méginkább és máig egyre
« riezettebben az emberi jogokért való síkraszállásból, a szegregáció ellenességból
: '.álkozik. Megjegyzem, hogy gyökerei messze visszanyúlnak a gyógypedagógia
rténetében, különösen azonban a 20. század, a "Gyermek százada" küszöbén,
r b e n a gyógypedagógia differenciálódásának felfutása kezdetén már kezdemé-
- eiben tetten érhető.
Mindkét tendencia kihat az alapkérdésünkre adott válaszok alakulására is.
-a. elkülönített iskoláztatásra javasoltak körének korlátozására, számának csök-
• entésére irányuló törekvés hívei az orvosi kategóriákhoz, a biológiai kritériu-
mokhoz való visszatérést látják célravezetőnek. Az integrált iskoláztatás híveinek
rgv része hallgatólagosan teljesen leveszi a napirendről ezt a kérdést, mások egyre
ratározottabban deklarálják és képviselik, hogy semmi szükség meghatározá-
sokra, tipológiákra, aki speciális megsegítést igényel, annak mindent meg kell
adni, amire szüksége van, és úgy, ahogy az az adott esetben a legszakszerűbb, ez
a megoldás. De azért továbbra is nagy a szakirodalma ennek a témakörnek, a kü-
lönböző országokban, illetve nyelvterületeken sokféle gyűjtőelnevezés, pontosabb
értelmezésükre rövidebb-hosszabb definíciók, tipológiák élnek, és újabbak is ke-
letkeznek.
A nagyon gazdag definíciókészletet áttekintve két típus jellemző. Az egyik
teljesen nyitott, eszerint a szóbanforgó népességbe mindazok a személyek beletar-
toznak, akik fizikai, pszichikai, intellektuális, családi vagy szociális jellegű okok
miatt - ha csak átmenetileg is - speciális pedagógiai támogatást igényelnek.
A másik körülírtabb, azokra korlátozódik, akiknek fejlődésmenete valami-
lyen kóros hatásra fellépő defektus következtében sérült meg. Fontos azonban
megjegyezni, hogy ma már, ha bármelyik típusú definícióhoz egyáltalán tipológia
is kapcsolódik, végülis abban a legszélesebb skálán jelennek meg fő- és alcsopor-
tok és típusok.
A legmodernebbeket elemezve, arról lehet megtudni, hogy az adott tipoló-
gia az elkülönített vagy az integrált iskoláztatási modellt "szolgálja-e ki", hogy al-
kalmaz-e konkrét, korlátozó megkötéseket. Pl. deklarálja-e, hogy olyan speciális
pedagógiai támogatás igénye áll fenn, amelyet a szokásos családi és/vagy iskolai
környezet nem képes nyújtani, vagy hogy csak azokról van szó, akiknél komplex
vizsgálatokkal megállapítható, hogy a normális fejlődésmenetű gyermekekkel
együtt nem nevelhetők, oktathatók.

21
 Gyűjtőfogalmak

A nemzetközi szakirodalomban ma leginkább használt és ismert

gyűjtőfogalmak:
akadályozott gyermekek (handicapped children),
kivételes gyermekek (exceptional children),
gátolt gyermekek (behinderte Kinder)
fizikailag-pszichikailag sérült gyermekek (physisch-psychisch geschädigte
Kinder)
tanulásukban gátolt gyermekek (lernbehinderte Kinder),
alkalmazkodni nem tudó gyermekek (enfants inadaptés),
fejlődésmenetükben sérült gyermekek (anomalnije gyetyi).
(A zárójelben feltüntetett eredeti elnevezések a nyelvterületre is utalnak.)
A felsorolt gyűjtőfogalmak mindegyike tág gyűjtőfogalom. Ha terjedelmük
nem is pontosan azonos, végeredményben valamennyi nevelési szempontból
problematikus, rendellenes gyermektípusra vonatkoznak.
Magyarországon több mint félé évszázada a "fogyatékosok" gyűjtőfogalmat
használjuk a gyógypedagógia körébe tartozás megjelölésére, annak ellenére, hogy
ellenvetések voltak és egyre inkább vannak vele kapcsolatban.
Az ellenvetések történelmileg változtak. A korábbi (század eleji) ellenveté-
sek lényege az volt, hogy az orvosi értelemben vett fogyatékosok pedagógiai érte-
lemben nem mind fogyatékosok. Pl. az érzékszervi fogyatékosok csak orvosi érte-
lemben fogyatékosok, pedagógiai értelemben nem, mert a hallás, vagy a látás hiá-
nya vagy csökkent volta pszichésen semmilyen károsító következménnyel nem
jár. Ebben a felfogásban pedagógiai értelemben csak az értelmi fogyatékosok fo-
gyatékosok, majd később bővítették a kört, és a beszédsérülteket, mozgássérülte-
ket, neurotikusokat, pszichopátiásokat és az ún. erkölcsi fogyatékosokat is beso-
rolták a pedagógiai értelemben vett fogyatékosok nagy csoportjába.
Az ellenvetés, mai tudásunk és felfogásunk szerint csak részben helytálló.
Abban a vonatkozásban semmiképpen sem, hogy pl. az érzékszervi sérülés pszi-
chésen semmilyen károsító következménnyel nem jár.
A "fogyatékosok" gyűjtőfogalom azonban mindenképpen jogosan vitatott,
és nem véletlen, hogy a modern nemzetközi szakirodalomban - mint láttuk - nem
használják.
A fogyatékosság ui. eredetét tekintve orvosi fogalom, mint ilyen, valami-
lyen betegség lezajlása után fennmaradt, orvosi eljárásokkal már nem befolyásol-
ható kóros állapotot jelent A gyógypedagógia tevékenységi körébe tartozás
megjelölésére valóban nem adekvát, túl tág fogalom, és egyben túl szűk is.
Gondoljuk végig még egyszer mindazt, amit a sérült személyiségről eddig
tanultunk.
Valamilyen kóros állapot jelenléte esetén nem mindig sérül a személyiség,
ebből következően nincs mindig szükség speciális (gyógyító) nevelésre, továbbá

22
 - r : • olyan fogyatékosságok (kiterjedt, halmozott, súlyos fokú organikus káro-
: .:. -: l amelyek már speciális (gyógyító) nevelési eljárásokkal sem befolyásol-
• Ezért túl tág ez a fogalom.
De tudjuk, hogy a személyiség nem is csak a klasszikus értelemben vett kó-
- : Lapotok (organikus károsodások) következtében sérülhet, hanem funkcioná-
• «arcsodások esetén is, amikor szintén szükség van speciális (gyógyító) neve-
—:r Ezért túl szűk ez a fogalom.
A "fogyatékosok" gyűjtőfogalom használata ellen szól végül, de nem utolsó
:: i n a z a már említett körülmény is, hogy az a közvéleményben pejoratív érte-
r-\ben él. Küzdünk ez ellen a megbélyegző értelmezés ellen, de a tapasztalatok
:- r i án úgy tűnik, hogy nem elég sikerrel.
A "fogyatékosság", "fogyatékos" fogalmakat természetesen a gyógypeda-
_ ji terminológiában semmiképpen sem nélkülözhetjük, de ha a gyógypedagó-
gia tevékenységi körébe tartozók gyűjtőfogalmaként használjuk, tudnunk kell,
- egy azt elsősorban szakmai szokásjog alapján tesszük, mert egyszavas, megfe-
r : magyar elnevezést eddig nem sikerült kialakítanunk. Megjegyezzük, hogy ha
1 pinánk is megfelelő egyszavas magyar elnevezést, még sokáig használatban ma-
•i ina a fogyatékosok gyűjtőelnevezés, hiszen minden gyógypedagógiai tanügyi,
. ábbá szociálpolitikai dokumentum, rendelet stb. ezt használja.
Ha ezek után arra a kérdésre kívánunk válaszolni, hogy kik igényelnek
elkülönítetten, vagy integráltan) gyógypedagógiai segítséget, mai tudásunk sze-
rint a helyes választ a szeméyiségfejlődés, személyiségfejlesztés oldaláról, tehát
pedagógiai szempontból kell megadnunk.
Eszerint a gyógypedagógia tevékenységi területére azok az egyének tar-
toznak, akikre közösen jellemző, hogy bio-pszicho-szociális károsító tények kö-
vetkeztében:
- fejlődésmenetük, személyiségszerkezetük eltér a normálistól,
- személyiségfejlesztésük a normálpedagógia eszközrendszerével
optimálisan nem oldható meg,
-a fejlesztés lehetőségei legalább individuálisan, egyéni fejlesztéssel még
adottak.
Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a továbbiakban, amikor a gyógypeda-
gógia tevékenységi területére tartozókról beszélünk, gyűjtőfogalomként mi is a
fogyatékosok megjelölést használjuk, illetve ha a gyógypedagógia tevékenységi
területére tartozók különböző csoportjairól szólunk, hasonlóan a fogyatékosok, pl.
értelmi fogyatékosok, hallási fogyatékosok stb. megjelöléseket használjuk, de
mindig abban az értelmezésben, ahogy azt fentebb kifejtettük.

23
 Típusalkotás, osztályozás

A típusalkotás, osztályozás két szinten történik: először az ún. főtípusok,

főcsoportok megjelölése a feladat, majd ezek belső csoportosítása, osztályozása.
A gyógypedagógiai tipológia főtípusait, főcsoportjait a különböző károsító
tényezők hatására kialakult klinikai képek jellegét meghatározó, a fejlődésme-
net sérüléséért elsősorban felelős ún. főszimptómák adják.
Ennek megfelelően a főcsoportok a következők:
- értelmi fogyatékosok,
- hallási fogyatékosok,
- látási fogyatékosok,
- beszédfogyatékosok,
- mozgásfogyatékosok,
- érzelmi, akarati fogyatékosok,
-halmozottan fogyatékosok.
Itt is hangsúlyoznunk kell azonban azt, amire a korábbiakban felhívtuk a fi-
gyelmet, hogy a főtünet jelenléte önmagában nem meghatározó, csak azok sorol-
hatók a gyógypedagógia tevékenységi körébe, akiken:
- k o m p l e x (orvosi, pszichológiai, pedagógiai) vizsgálatok alapján a fejlő-
désmenet, a személyiségszerkezet normálistól eltérő volta megállapítható,
-a prognózis (= kórjóslat, itt a fejlődés kimenetelére vonatkozó szakvéle-
mény) szerint a normálpedagógia eszközrendszere optimális fejlesztésük-
höz nem elégséges,
- a sérülés súlyossága, kiterjedt vagy halmozott jelenléte nem zárja ki leg-
alább individuális személyiségfejlesztésük lehetőségét.
A főcsoportokon belül a további osztályozási szempontok:
-a klinikai kép jellegét meghatározó főszimptóma mellet jelenlévő, a sérült
személyiségszerkezetet meghatározó egyéb szimptómák,
- a súlyossági fok,
- a z időfaktor (a sérülés és a gyógypedagógiai-fejlesztés megkezdésének
időpontja),
- az intelligenciasziní,
- a különböző képességek szintje,
- a szocializálhatóság (csak individuálisan vagy közösségben is, a normális-
októl elkülönítetten vagy nem elkülönítetten, az épekkel integráltan,
gyógypedagógiai segítséggel fejleszthetők).
A főcsoportokon belüli osztályozás, ami a megfelelően differenciált gyógy-
pedagógiai nevelés és intézményrendszer kialakítását szolgálja, több ok miatt is
minden időszakban igen fontos feladat. Napjainkban pl. azért nagyon fontos, mert
az igen jelentős számban található írás- és olvasási zavarokkal küzdő gyermekek

24
 - r .^"pedagógiai ellátást igényelnek, elkülönített iskoláztatásuk csak a súlyo-
. :c esetekben indokolt. így azon túl, hogy számukra a gyógypedagógiai intéz-
-- rendszeren belül is szükséges további intézménytípusok (logopédiai iskolák)
7 _ ezése, a külföldön már jól bevált, Magyarországon csak a legutóbbi években
t - ezett speciális beszéd-, író- és olvasó- (általános iskolákban működő) osztá-
« rendszerének a kiépítése is halaszthatatlan.
A gyors urbanizáció, a modern nagyipari társadalom bonyolulttá váló élet-
r rtelei, a válások nagy száma stb. miatt egyre nő az érzelmileg sérülj neuroti-
• beilleszkedési zavarokkal küzdő inadaptált gyermekek száma, akik nem
- i n a k megfelelni az iskolai követelményeknek. Ezeken és a kedvezőtlen
-: ookultúrális hatások miatt tanulásukban és személyiségfejlődésükben sérült
r frmekeken nem állapotjellegű (irreverzibilis) rendellenességek állnak fenn, ha-
- ti átmeneti és gyógypedagógiai neveléssel jól korrigálható reverzibilis zavarok.
I zgypedagógiai intézményrendszerünk ezt a változást sem követte megfelelően,
iz érzelmileg sérült és tanulásukban időlegesen visszamaradt (retardált) gyerme-
- rk differenciált ellátása is megoldatlan, és integrált iskoláztatásukhoz sincsenek
~ e g a feltételek.
Az utóbbi évtizedekben az orvosi (genetikai, endokrinológiai,
- curofiziológiai, szindromatológiai stb.), továbbá a pszichológiai, a szociológiai és
i gyógypedagógiai kutatások világszerte olyan új tudományos felismerésekhez
ezettek, amelyek lényeges szemléletbeli változást hoztak - amint ezt korábban is
érzékeltettük - a sérült személyiség fejlődésének megítélésében. Különösen meg-
áltozott a szemlélet a fejleszthetőséget és a szocializálhatóságot illetően, előtérbe
került a prevenció (megelőzés), ezzel együtt a korai életkorban megkezdett
szakszerű speciális fejlesztés problémája.
Gyógypedagógiai nevelésügyünk és intézményrendszerünk pl. az életkoro-
kat illetően sem megfelelően differenciált. Nem sikerült még mindig kellően meg-
oldanunk az irányított családi nevelés és általában az iskoláskor előtti (óvodai)
gyógypedagógiai segítségnyújtást.
Az új igényeknek megfelelően differenciált gyógypedagógiai nevelés és in-
tézményrendszer kialakításához a modern gyógypedagógiai szolgáltatások kiépí-
téséhez is új gyógypedagógiai tipológiára is szükség van. Ez sem áll azonban je-
lenleg rendelkezésre.

Értelmi fogyatékosok

Az ember egyedi fejlődése során az idegi struktúrák lassú differenciálódási

folyamata és az, hogy az idegsejtek nem képződnek újra, biológiai tény. Össze-
vetve ezt a károsító tényezők sokféleségével, belátható, hogy az egyén, élete fo-
lyamán, mentálisan nagyon különböző módon és mértékben sérülhet.

25
 Amikor az értelmi fogyatékosokról mint a gyógypedagógia tevékenységi te-
rületére tartozók egyik főcsoportjáról beszélünk, legelőször arra kell emlékez-
nünk, hogy a főcsoportok meghatározásakor a fejlődésmenet sérüléséért elsősor-
ban felelős szimptómákból indulunk ki.
Ez esetben a főcsoport legalapvetőbb jellemzője az értelmi funkciók el-
sődleges sérülése.
Az értelmességet, amint azt pszichológiai tanulmányainkból tudjuk, külön-
féle intelligenciavizsgáló tesztekkel mérjük és az IQ-ban (intelligencia quotiens)
fejezzük ki. Az értelmesség fogalmának és az intelligenciavizsgáló eljárásoknak az
ismertetése nem feladatunk. Azt nézzük meg, hogy a pszichometria segítségével
többé-kevésbé megbízhatóan, számszerűen is kifejezhető intelligenciaveszteséget
mikor minősíthetjük értelmi fogyatékosságnak, illetve milyen ún. értelmességi
skála szerint próbálunk meg tájékozódni a mentális sérülés különböző fokozatai-
ról.
Az értelmi fogyatékosságról és a mentális sérülés fokozatairól a különböző
országokban, a pszichometria elterjedése óta is eltérőek a szakirodalmi álláspon-
tok, és még inkább eltérő a terminológiahasználat, annak ellenére, hogy a szakiro-
dalmi információcserén kívül számos nemzetközi fórumon egyeztetik véleményü-
ket a szakemberek. A fogyatékosok ügyével általában foglalkozó számos nemzeti
és nemzetközi szervezeten túl speciális fórumok is alakultak az értelmi fogyatéko-
sok ügyének képviseletére, pl. Nemzetközi Társaság az Értelmi Fogyatékosság
Tudományos Tanulmányozására (International Association for the Scientific
Study of Mentái Deficiency = IASSMD), vagy az Értelmileg Akadályozottak Tár-
saságainak Nemzetközi Szövetsége (International Leaque for the Societies of the
Mentally Handicapped) stb.
A kérdés olyan nagy jelentőségű, hogy az Egészségügyi Világszervezet
(WHO = World Health Organization) megfelelő szakértő bizotsága 1954-ben,
majd 1968-ban újra állást foglalt az értelmi fogyatékosság és fokozatai meg-
ítélésben, 1971. december 20-án pedig az ENSZ közgyűlése tárgyalata "Az ér-
telmileg elmaradottak általános és speciális jogai"-ról szóló deklarációt, amelyet
ajánlás formájában valamennyi ENSZ- tagállamhoz eljuttatott.Tájékoztatásul a 3.
sz. táblázaton bemutatunk egy ma már nem használatos, de a szakirodalomban
még gyakran idézett értelmességi skálát.
Ez a táblázat is jól szemlélteti az értelmi eltérések differenciált értelmezésére
irányuló törekvést.
A mentálisan szubnormálisokra közösen jellemző az intelligenciacsökkenés.
Kérdés azonban (lásd a gyógypedagógia tevékenységi területére tartozó fő-
csoportok belső osztályozási szempontjait), hogy az milyen okok következtében és
mikor lépett fel, továbbá, hogy a többi tünet és minden számba jöhető körülmény
együttesen milyen összképet ad, s nem utolsósorban kérdés, hogy adott esetben a
fejleszthetőség és szocializálhatóság szempontjából milyenek a kilátások.
A szubnormálisok övezetében - amint az a táblázatból kitűnik - minde-
nekelőtt két jellegzetes sáv különül el: az egyik a ténylegesen értelmi fogyatéko-
sok (oligofrének) sávja, a másik a határesetek közbejöttével a mentálisan
retardáltaké.
26
 \ l ililií il

IQ-értékek szerinti értelmességi skála

0-0,25 IQ idiócia (súlyos) tényleges értelmi organikus tünetekben

0,25-0,50 IQ imbecillitás (középsúlyos) fogyatékosság gazdag

0,50-0,70 IQ debilitás (enyhe) (oligofrénia)

mentális

szubnormalitás
0,70-0,80 IQ esetleg debilitás határeset mentális organikus tünetekben

0,80-0,90 IQ lelassult fejlődés retardáció szegény

0,90-1,10 IQ normálövezet normalitás

1,10-1,20 IQ magas intelligencia

szupernormalitás
1,20- IQ igen magas intelligencia

N>
 A mentális retardációról, mint a többnyire kedvezőtlen szociokultúrális té-
nyezők következtében létrejött reverzibilis, meglassúbbodott értelmi fejlődésről
korábban már szóltunk.
Az ún. ténylegesen értelmi fogyatékosságot a nemzetközi szaknyelv még az
elmúlt évtizedekben is oligofréniának (oligo=kevés, phrenia=értelem) nevezte.
Az oligofrénia szóhasználat régi keletű, értelmezése azonban az idők folya-
mán nagyon sokat változott. A századfordulótól, a pszichometria kialakulásával
és rohamos fejlődésével párhuzamosan újabb és újabb megítélési szempontok ke-
rültek előtérbe. Ezeket nem követhetjük nyomon, de tudnunk kell, hogy ma már
túlhaladott minden olyan értelemzés, amely egyszempontú, és csak a mennyiségi
jellemzőket veszi figyelembe. Az oligofrénia ui. nem csupán értelmi csökkentérté-
kűséget és nem egyszerűen a fejlődés alacsonyabb fokán való megrekedést jelent.
Az oligofrénia fogalmát Magyarországon az 1960-as években még a követ-
kezők szerint értelmeztük: "Az oligofrénia átfogó kifejezése mindazoknak a kü-
lönböző súlyosságú állapotoknak, melyekre elsősorban az intellektus károsodása
jellemző. Ez az állapot
- a neuroendokrin rendszer struktúrális csökkentértékűségén vagy
sérülésén, illetve funkciózavarán alapszik;
- jellemző rá, hogy öröklött vagy vele született, vagy a korai élet-
szakaszokban keletkezett;
- m a r a d a n d ó , irreverzibilis, az egész életen át tart, és bár a fejlődés és
speciális fejlesztés lehetősége fennáll, az állapot nem szüntethető meg;
- a z értelmi erők elsődleges károsodása mellett az egész személyiség
zavarát hozza létre, vagyis az intellektuális csökkenésen kívül az ép és a
fogyatékos értelem között minőségi különbségek mutatkoznak;
- a legkülönfélébb etiológiájú kórképekhez mint tünet csatlakozik." 7 .
Megjegyezzük, hogy a WHO 1968. évi állásfoglalása nyomán, amely az oli-
gofrénia elnevezést kifejezetten ellenzi, az értelmi fogyatékosság szinonim fogal-
maként a 70-es években Magyarországon is a szubnormális megjelölést vezettük
be. Az értelmi fogyatékosság ezzel egy időben ajánlott új meghatározása:
"Az értelmi fogyatékosság a központi idegrendszer fejlődését befolyásoló
örökletes és környezeti hatások eredőjeképpen alakul ki, amelynek következ-
tében az általános értelmi képesség az adott népesség átlagától - az első élet-
évektől kezdve - számottevően elmarad és amely miatt az önálló életvezetés
jelentősen akadályozott.' 6 .

7
Lányiné dr. Engelmayer Ágnes: Intelligencia-vizsgalatok és az értelmi fogyatékosság
problémája
In.: Illyés Gy-né és munkatársak: Gyógypedagógiai pszichológia
Budapest, 1978. Akadémiai Kiadó 233. old.
8
Czeizel E. - Lányiné E. A. - Rátay Cs.: Az értelmi fogyatékosságok kóreredete a
"Budapest-vizsgálat" tükrében
Budapest, 1978. Medicina 18. old.
28
 Az oligofrénia fokozatai: az idiócia, imbecillitás és debilitás, mint pejoratív
lk nézések hasonló elbírálás alá esnek. Helyettük az egyébként addig is gyakran
-oiált: súlyos, középsúlyos és enyhe értelmi fogyatékosság megjelölések
miri ttak. A 4. táblázat az ajánlott új elnevezések és az IQ-sávok szerinti osztályo-
mutatja be. 9

4. táblázat
Az értelmi fogyatékosság súlyosság szerinti (új) osztályozása az IQ alapján
Csoportok IQ
Enyhe 50-69
Közepes 36-49
Súlyos 20-35
Legsúlyosabb 20 alatt

Együtt
Szubnormalitás 0-69
(Értelmi fogyatékosság)

Az értelmi fogyatékosság tehát a gyógypedagógia értelmében a fogyatékos-

-igok egyik fő csoportja. A továbbiakban nagymértékben támaszkodtam az
: sszehasonlító szótár XIX. és XX. rész: "Populáció" és "A populáció fő sajátossá-
gai" témakörökben közöltekre. /Szerzők: Mesterházi Zsuzsa és Hatos Gyula./
ín.: Studienmaterial zur Padägogik ... Humboldt-Universität zu Berlin. 1983.
Szerk.: Gordosné dr. Szabó Anna és Christa Theiner./
Fő tünet az általános értelmi képesség fejlődésének széleskörű és számottevő
csökkentsége, amely kihat az egész személyiségfejlődésre és együtt jár a társa-
dalmi környezetben való tájékozódás képességének csökkenésével. Az értelmi fo-
gyatékosságot elkülönítjük a művelődési esélyegyenlőtlenségből, környezeti árta-
lomból keletkezett mentális retardációtól, valamint a gyermekkori demenciák és
pszichózisok kategóriáitól is.
Az értelmi fogyatékosság a központi idegrendszer fejlődési károsodása kö-
vetkezményeként alakul ki, létrejöttében genetikai, és/vagy prae, peri- és korai
postnatalis "exogén", agyi működést károsító hatások, illetve ma még etiológiailag
tisztázatlan tényezők játszanak szerepet. Egyéb fejlődést gátló tényezők
(kedvezőtlen nevelési vagy hátrányos szocio-ökonómiai hatások), adott esetben
extrém hospitalizáltság súlyosbíthatja az állapotot.

Lányiné E. Á.: Az értelmi fogyatékos gyermek

In.: Az áthelyezési vizsgálat I. /szerk.: Lányiné E. A . /
Budapest, 1978. Oktatási Minisztérium 20. old.
29
 Az értelmi fogyatékosság sajátosan jelenik meg az alapvető pszichoszociális
funkciókban. Az általános fejlődési dinamika lelassul, a kognitív folyamatok fejlő-
dési mássága miatt a tanulási képesség módosul, a szociális alkalmazkodás csök-
kent mértékű, illetve elégtelen. Ezek a jegyek külön-külön vagy különböző kombi-
nációkban is megjelenhetnek.
Az értelmi fogyatékosság súlyossága szempontjából hagyományosan alcso-
portokra bontható: az enyhe, a középsúlyos és a súlyos fokú értelmi fogyatékos-
ságra. Ezek a kategóriák elkülöníthetők: 1./ az általános értelmi képesség csökke-
nésének mértéke szerint (pszichometriai alapon), 2./ a képezhetőség eltérő lehető-
ségei szerint, 3./ a társadalomra való ráutaltság mértéke szerint. Gyógypedagó-
giai szempontból a csoportosításban az eltérő képezhetőség figyelembe vétele kü-
lönösen fontos.
Az értelmi fogyatékosság komplex orvosi-, gyógypedagógiai-pszichológiai
és gyógypedagógiai vizsgálatokkal tárható fel. Az értelmi fogyatékosok minősíté-
sét a vizsgálatok után egy-két évvel szükséges kontrollvizsgálattal és a pedagógiai
tapasztalatok elemzésével ellenőrizni és ha kell korrigálni, miután a megítélés
gyakorlatában körültekintő gondosság ellenére is tévedések fordulhatnak elő. Kí-
vánatos, hogy az értelmi fogyatékosok diagnosztizálása fejlesztő diagnosztika le-
gyen.
Az értelmi fogyatékosság következményeinek részleges megelőzése alcso-
portonként eltérő. Felnőtt korra az értelmi fogyatékosság egyes jegyei a gyógype-
dagógiai (oligofrénpedagógiai) tevékenység hatására megsziintethetők, jelentősen
korrigáihatók, illetve kompenzálhatok. Ez nagymértékben függ a korai felismerés-
től és a megfelelő időben elkezdett gyógypedagógiai segítségnyújtástól. Az értelmi
fogyatékosság tartós hatásai megmaradnak a középsúlyos értelmi fogyatékosság,
illetve különös mértékben a súlyos értelmi fogyatékosság esetében.
Az értelmi fogyatékosok az intelligenciasérülés foka szerint is három alcso-
portra oszthatók: enyhe értelmi fogyatékosok, középsúlyos értelmi fogyatékosok,
súlyos értelmi fogyatékosok. Az értelmi fogyatékosok pedagógiai szempontú cso-
portosításakor a mentális sérülésen kívül további kritériumokat is figyelembe kell
venni. Csak az intelligencia-sérülés nem ad elegendő eligazítást az értelmi fogya-
tékosság fejleszthetőségéről. Figyelembe kell venni a korai gyermekkori interper-
szonális kapcsolatokat, a beszéd állapotát, a személyiségvonásokat.
Az értelmi fogyatékosoknál a mentális sérülés különböző foka szerint a
kognitív fejlődés különböző mértékben akadályozott, a szocializációs folyamat
nehezített. Az értelmi fogyatékosság megváltoztatja az egész személyiségszerke-
zetet, a tanulási és gondolkodási folyamatokat akadályozza, ezzel megnehezíti a
szociális beilleszkedést. A beszéd hiányosságai miatt a kommunikáció korlátozott.
Az említett következményes jelenségek miatt önértékelési zavar alakulhat ki.
A kognitív területen jelentkező következmények csökkenthetők, a szociális
területen megelőzhetők, adott esetben felszámolhatók.
Az értelmi fogyatékosok személyiségfejlesztése első sorban a gyógypedagó-
giai (oligofrénpedagógiai) tevékenység során valósítható meg. E tevékenység kü-
lönböző, sérülésspecifikusan alakított pedagógiai, pszichológiai, egészségügyi és

30
-íj. > ; feltételeket igényel. Fontos az értelmi fogyatékosság korai felismerése és
m nevelése.
Az értelmi fogyatékosság alcsoportjainak speciális nevelése életkori
i -segbeli) kategóriák szerint a családban és intézményben történik. Az intéz-
ek cél- és feladatrendszere differenciált a művelődési javak elsajátításának
r a és mértéke, tartalma, valamint az igényelt személyi és tárgyi eszközrend -
- eltérései miatt.
Az iskolában képezhető értelmi fogyatékosok rehabilitációja az alapfokú
rzes befejezése után további gyógypedagógiai, pedagógiai, egészségügyi, mun-
ri és szociálpolitikai segítséggel teljesen vagy részlegesen megvalósítható. Eh-
-: a felnőtteknek a szociális intézetek is rendelkezésre állnak. Az Értelmi Fogya-
• sok Országos Érdekvédelmi Szervezete támogatja a rehabilitációs törekvése-

Súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok

A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok az értelmi fogyatékosok egyik

; Csoportját alkotják, olyan gyermekek, fiatalok és felnőttek, akiknél nem csak az
^. féltekék kérgei, hanem a kéreg alatti, diencefaliükus terület és/vagy a nyúlt-
gvi rész is sérült. A sérülésnek ez a kiterjedtsége és súlyossága hozza létre az
Tíész pszichofizikai fejlődés nagymértékű akadályozottságát.
A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosoknál rendszeresek a kóreredettel
: sszefüggésben a szomatikus fejlődés rendellenességei, a koponya és csontváz
torzulásai, erőteljes diszplaszticitás. Mindehhez rendszeresen más fogyatékossá-
gok is kapcsolódnak az érzékszervi - és mozgásfunkciókban, alkati deformitá-
sokban és ezek funkcionális kihatásaiban.
Az alapvető funkciók fejlődése súlyosan akadályozott. A motorikus funk-
ciók alig fejlődnek ki, az ülés és járás megtanulása nehézségekkel jár, a kialakult
mozgások is gyakori rendellenességeket mutatnak, elsősorban a koordinációban, a
sztereotip - ritmusos együttmozgásokban. A kéz ujjainak finom mozgásai nem
fejlődnek ki. Gyakori parallel sérülés az alsó és felső végtagok parézise. Az önki-
szolgálási, higiénikus szokások nem, vagy alig alakulnak ki. A súlyos fokban sé-
rült értelmi fogyatékosok kommunikációs képessége minimális. Súlyosabb esetek-
ben a beszéd nem fejlődik ki, legfeljebb csak a hangadás. Egyes súlyos fokban sé-
rült értelmi fogyatékosok elsajátítják az artikulált, tagolt beszédet, de ez gyakran
echolália, környezetük beszédét legfeljebb csak korlátozottan értik meg. A
kognitív funkciók fejlődése alig mérhető.
Szociális magatartásuk fejletlen, erősen befolyásolja a kommunikáció korlá-
tozottsága, valamint szélsőséges affektivitásuk. Emberi kapcsolatok kialakítására,
kooperációra korlátozottan képesek. Indulataik és mozgási intenzitásuk alapján
apatikusak vagy hypermotilisek.

31
 A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok személyiségfejlesztéséről alig
beszélhetünk. Állandó ápolást, gondozást igényelnek. Egyesek individuális
gyógypedagógiai tevékenység által fejleszthetők, elsősorban az önkiszolgálás és az
elemi kommunikáció terén. A súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok ellátásá-
ban az orvosi felügyeletnek és gyógykezelésnek döntő szerepe van. A súlyos fok-
ban sérült értelmi fogyatékosok felnőtt korukban is teljesen önállótlanok, állandó
gondozást igényelnek. Eletük fenntartása speciális szociális intézményi ellátással
biztosítható.

Középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok

A középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok (hagyományos elnevezés-

sel: imbecillisek) az értelmi fogyatékosok egyik alcsoportját alkotják. Olyan gyer-
mekek, fiatalok és felnőttek, akiknek a fejlődése számottevően alacsonyabb szintű
az átlagosnál, intelligenciafunkcióik jelentősen sérültek. A főtünethez kommuni-
kációs, motorikus, emocionális és szociális zavarok társulnak, ezáltal többszörö-
sen összetett fogyatékosságot mutatnak.
Gyakoriak a párhuzamos fogyatékosságok, amelyek az értelmi fogyatékos-
ságot előidéző okkal, vagy egy fokozott megbetegedési hajlammal függnek össze.
Ilyan zavarok jelentkezhetnek az érzékszervi funkciókban, a beszédszervek funk-
cióiban, a finom motorikában, valamint a fokozott görcskészségben és a belső
szervek megbetegedéseiben.
A kognitív fejlődés a normálhoz viszonyítva jelentősen lelassúbbodott és
behatárolt. A középsúlyos fokban sérült érelmi fogyatékosok tanulását a cselekvő
- szemléletes felfogás és feldolgozás jellemzi. Érdeklődésük a direkt szükségletek
kielégítésére irányul. Beszédkommunikációs készségeik - tartalmilag, gram-
matikailag, szintaktikailag - erősen megkésve, szabálytalanul és hibásan alakul-
nak ki. Mozgásfejlődésüket a kisgyermekekre emlékeztető mozgáslefolyás, hiá-
nyos koordinációs képesség, tartási hibák, motoros diszfunkciók jellemzik. Szociá-
lis magatartásuk átfogóan sérült.
A középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok személyiségfejlődését el-
sősorban a speciálisan szervezett nevelési rendszer, illetve a gyógypedagógiai
(oligofrénpedagógiai) tevékenység segíti. Ezáltal a kommunikatív és kognitív
funkciók zavarai kisebb mértékben, az emocionális és szociális fejlődés zavarai
nagyobb mértékben csökkenthetők. Erinek a nevelésnek a célja, hogy a középsú-
lyos fokban sérült értelmi fogyatékost képessé tegye adekvát munkavégzésre,
egyszerű társadalmi kapcsolatok kialakítására, hogy ezáltal társadalmilag védett
élethelyzetben kiegyensúlyozott, értelmes életet tudjon élni.
Á felnőtt középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosoknak egész életük-
ben közvetlen irányításra és vezetésre van szükségük, önálló életvezetésre nem
képesek. A munkatevékenységben csak egyszerű részfolyamatokat tudnak elvé-
gezni. A családban és az intézményi közösségekben megfelelő szociális magatar-
tást mutatnak.
32
 Enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok

Az enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok (hagyományos elnevezéssel:

: Iisek az értelmi fogyatékosok egyik alcsoportját képezik. Olyan gyermekek,
; . : k és felnőttek, akiknél az intellektuális alulteljesítés a neuroendokrin-
- c s z e r öröklött vagy korai életkorban szerzett enyhe sérülésén, é s / v a g y funk-
za varán alapszik. Az eddig ismert neuro- és pszichodiagnosztikai eljárásokkal
- zr mindig különíthetők el pontosan a gyengetehetségű épektől, illetve a mentá-
- retardáltaktól.
Az enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok személyiségfejlődése az épeké-
" - is mértékben tér el. Dominál a kognitív funkciók lassúbb és akadályozott fej-
"cese, emellett az extraintellekutális funkciókban is jelentkezhetnek eltérések. Az
^ he értelmi fogyatékosság - attól függően, hogy milyen egyéb érzékszervi,
- : torikus, érzelmi-akarati stb. zavarok társulnak hozzá (amelyek vagy szoros ka-
zzalis összefüggésben állnak vele, vagy környezeti hatásra alakulnak ki) - igen
iltozatos képet mutat. A téri orientáció, a finom motorika, a figyelemkoncentrá-
j. a bonyolultabb gondolkodási folyamatok, a beszéd- és kommunikációs képes-
e z valamint a szociális alkalmazkodás fejlődésének zavara valamennyi enyhe
: kban sérült értelmi fogyatékosnál - bár eltérő mértékben és mindig egyedi
- : Tibinációban - általánosan megállapítható. Ezek az eltérések, összefüggésben a
- : myezeti hatásokkal, a tanulási képesség különböző mértékű zavarát eredmé-
nyezik, és akadályozzák a személyiség fejlődését.
Az enyhe értelmi fogyatékosság tünetei az iskoláskor előtt kevéssé válnak
smertté. Az épekre jellemző iskolaérettség nem alakul ki 6 - 7 éves korra. A
ranköteleskorú enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok nevelése elkülönítetten,
• ülőn iskolákban történik, korrekciós hatású gyógypedagógiai módszerekkel. Eb-
ben az életszakaszban kapják a legtöbb speciális segítséget.
Az enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok társadalmi beilleszkedését a
gyógypedagógiai nevelés mellett orvosi, pszichológiai segítségnyújtás, illetve jogi
és szociálpolitikai intézkedések is elősegítik. Pályára való felkészítésük részben
vagy teljesen az épekkel integráltan történik. Döntő többségük mint segéd- vagy
betanított munkás önálló életvezetésre képessé válik.
Az értelmi fogyatékosság témakörének különösen az utóbbi évtizedben, igen
megnőtt a szakirodalma. Az iskoláztatási követelmények általánosan jellemző
emelkedése következtében ui. az is közismert, hogy a mentálisan szubnormálisok
sávjába tartozó határesetek és a mentálisan retardáltak tanulási nehézségei az
épek között egyre nyilvánvalóbbá válnak, és az általános iskola spontán toleran-
ciakészsége nagyon lecsökkent. Ez a jelenség Magyarországon is közismert.
Ez világszerte oda vezetett, hogy a debilisek számára egy évszázada kiala-
kult iskolatípusban, a kisegítő iskolában a gyermekek összetétele jelentősen meg-
változott, eltolódott a határesetek felé.
Az IQ normálisnál valamivel alacsonyabb értékének azonban - amint azt
már hangsúlyoztuk - igen sokféle oka lehet.

33
 így pl. az ún. minimális cerebrális károsodástól a különböző rész-képes-
ségkiesésekig vagy zavarokig, vagy az enyhe hallássérülésig stb., a szociális
hátterű mentális retardációtól a szintén többnyire környezeti okok miatt kialakult
magatartási zavarokig számos rendellenesség következménye lehet.
Nyilvánvaló, hogy az ilyen rendellenességekkel küzdő gyermekek, még ha
IQ szerint esetleg azonos sávba taroznak is, pedagógiai szempontból nem azonosak.
A debilitás, amely állandó gyógypedagógiai fejlesztést igénylő irrever-
zibilis károsodás, és a példaként felsorolt rendellenességek, amelyek gyógype-
dagógiai segítséggel vagy esetleg anélkül is, megfelelő nevelési feltételek mellett
reverzibilisek, pedagógiai szempontból mindenképpen megkülönböztetett
elbírálást igényelnek.
Ezért napjainkban - szintén világszerte - az a törekvés jellemző, hogy e
nagy és igen sokféle típusú gyermekcsoport diagnosztizálását, kiválogatását és be-
sorolását nagyon gondosan végezzük el, és nevelését differenciáltan oldjuk meg.
Külföldön a több tagozatú kisegítőiskola-modell és új iskolatípusok kialakí-
tásával kísérleteznek. Emellett természetesen az általános iskolától is több megér-
tést igényelnek az átlagostól kisebb-nagyobb mértékben eltérő gyermekek iránt.
Magyarországon is napirendre került a kisegítő iskola szervezeti és tartalmi kor-
szerűsítése, és egyre erősödik az az iény és törekvés, hogy az általános iskola fo-
kozza toleranciakészségét nagyobb mértékű individuális alkalmazkodás és esély-
kiegyenlítő korrekciós nevelési hatások biztosításával.

Hallási fogyatékosok

A hallási fogyatékosság könnyebben körülhatárolható, mint az értelmi fo-

gyatékosság. Ez esetben a hallási analizátor különböző károsító okok következté-
ben fellépő sérüléséről van szó, amely a beszéd normális fejlődését megakadá-
lyozza vagy hátrányosan befolyásolja.
Aszerint, hogy a hallási analizátor melyik része sérült, beszélhetünk:
l a receptorszerv (fül)
2.a nervus cochlearis, illetve a nervus acusticus (hallóideg)
3.a cortex (a temporalis lebenyben lévő Heschl-féle tekervény) károsodása
folytán (surdomutitas corticalis, leírója a magyar Bárczi, 1936.) létrejött
hallási fogyatékosságról.
Egy-egy analizátor sérülése azonban nemcsak a specifikus, ezúttal a hallási
funkció kiesését vagy gyengülését okozza, hanem a személyiségfejlődés egészét
megváltoztatja. Ily módon a hallássérülés megbontja a pszichés jelenségek funkci-
onális egységét, a kommunikációs akadályok következtében a gondolkodási mű-
veletek sajátosan szerveződnek, lecsökken és átalakul a külvilágról való
információfelvétel, lelassul az ismeretszerzés, nehezítetté válik a szocializálódás.

34
 A hallási fogyatékosságnak a súlyosság foka szerint igen sokféle változata

A hallásveszteség, illetve a hallásmaradvány többféle módszerrel vizsgálaté,

- - f : " A legmodernebb műszeres eljárás az audiométeres vizsgálat. Audiomé-
- rr érhető a hang magassága hertzben (Hz = a frekvencia vagy a rezgésszám
r és a hang intenzitása decibelben (dB = a hangerő logaritmikus egysége),
az értékeket audiogramban vetítjük ki (audiogram = a Hz és dB értékek
*>. •: rimáta-rendszerben való ábrázolása).
A hallási fogyatékosság foka szerint két nagy csoportot különítünk el:
1. nagyothallás (30 és 70 dB közötti hallásveszteség),
2. siketség (70 dB-nél nagyobb hallásveszteség).
A hallási fogyatékosok pedagógiai szempontból történő csoportosításához
: nban e két kategória nem elégséges. A hallásfok ui. önmagában nem adhat el-
iizítást a hallási fogyatékos fejleszthetőségéről. A fejleszthetőség megítélésekor
-zenkívül számos más körülményt is figyelembe kell venni, így pl. az iskoláskor
r :rti időszak történéseit, a beszédállapotot, az intelligenciaszintet, a normálistól
r!:erő személyiségjegyeket stb. így a siketek és nagyothallók alcsoportjait tovább
differenciáljuk. 10

Siketek

A siketek a hallási fogyatékosok egyik alcsoportját alkotják. Súlyos hallás-

eszteséggel rendelkező gyermekek, fiatalok és felnőttek. A súlyosfokú hallás-
veszteség alsó határa a hallási funkció totális kiesése. Valamennyiükre közösen jel-
lemző, hogy a súlyos hallásveszteség már a természetes beszédfejlődés megindu-
lása előtt, vagy annak megindulása időszakában lép fel. Pedagógiai szempontból
külön alcsoportot képeznek a dysphasiás siketek, akiknél súlyos fokú hallásvesz-
teség és a kommunikáció olyan speciális akadályozottsága áll fenn, ami nem köz-
vetlenül a hallásveszteség, hanem a központi idegrendszer járulékos sérüléseinek
következménye. Ismérvek:
-beszédmotorikai nehézségek,
- nehezített percepció (akadályozza a szájról-olvasást is),
- gyengébb szóemlékezet,
-a különböző verbális szimbólumok szóbeli és/vagy írásbeli integ-
rációjának problémái.

10
A továbbiakban az összehasonlító szakszótár XIX. rész "Populáció" témakör alapján.
Szerzők: dr. Csányi Yvonne és Gordosné dr. Szabó Anna. Humboldt-Universität zu
Berlin. 1983. /Szerkesztő: Gordosné és dr. Christa Theiner./
35
 A siketek önálló szógyűjtésre hallás útján nem, vagy csak hosszabb gyógy-
pedagógiai ráhatás eredményeként képesek, a beszédmegértés elsősorban vizuáli-
san, szájrólolvasás útján történik. A siketek verbális kommunikációja jelentősen el-
tér az épekétől: kiejtésük különböző mértékben és formában rendellenes,
szókincsük beszűkült, beszédmegértésük akadályozott, nyelvi kompetenciájuk ki-
alakulatlan, súlyos elmaradásokat mutatnak az önálló szövegértő olvasás és az
írásbeli kifejezés terén is. Elvont gondolkodási képességük, érzelmi, akarati meg-
nyilvánulásaik szintén eltérnek a normálistól. Ezért jelentős szocializációs nehéz-
ségek jelentkeznek a megtartó emlékezet, a beszédmegértés (szájrólolvasás) és a
beszédmotorika területén. A hallásveszteség említett következményei általában
csökkenthetők.
A siketek személyiségfejlesztése döntően a hallási fogyatékosok nevelésére
irányuló gyógypedagógiai (szurdopedagógiai) tevékenység révén, korszerű tech-
nikai eszközök segítségével valósul meg. Ennek fő célkitűzései: a kommunikációs
alapkészségek és képességek kialakítása és fejlesztése, a hallásnevelés, az ismeret-
nyújtás, a szociális magatartás korrigálása.
Az általánosan alkalmazott eljárás az auditiv-orális módszer. A dysphasiás
siketek egy részénél ezen kivül egyéni foglalkozás keretében, előtérbe kerül az
irott nyelv és daktilologia. A siketek általános iskoláiban speciális tantárgyak és
tankönyvek segítségével történik a sérülések csökkentése, kompenzálása.
A siketek kommunikációs alapkészségei terén azonban a legkorszerűbb
technikai eszközök alkalmazása mellett is fenmaradnak bizonyos hiányosságok.
A siketek többségükben részleges vagy teljes integráció keretében szakmun-
kási képesítést szereznek, kedvező esetben integráltan középiskolai és felsőfokú
tanulmányokat folytatnak.

Nagyothallók

A nagyothallók a hallási fogyatékosok egyik alapcsoportját alkotják. Enyhe

vagy közepes fokú hallásveszteséggel rendelkező gyermekek, fiatalok és felnőttek.
A nagyothallóknál a hallási analizátor károsodása az élet bármely szakaszában fel-
léphet.
A nagyothallók a beszédállapot szerint két további alcsoportot alkotnak.
Az egyik csoportba azok a nagyothallók tartoznak, akiknek verbális kom-
munikációja kevésbé tér el az épekétől: kiejtésük nem, vagy alig rendellenes, szó-
kincsük kismértékben beszükült, beszédmegértésük jó vagy közepes, nyelvi kom-
petenciájuk alig érintett, de nehézségek mutatkoznak az önálló szövegértő olvasás
és az írásbeli kifejezés terén. Ezen alcsoport tagjai többségükben enyhén vagy kö-
zepes fokban nagyothallók. A nagyothallók másik alcsoportjába, azok tartoznak,
akiknek verbális kommunikációja nagyobb mértékben tér el az épekétől: kiejtésük
érthető, jóllehet több hangot hibásan képeznek, szókincsük jelentősen elmaradhat

36
 • -tasakétól, beszédmegértésük közepesen vagy gyengén fejlett, a nyelvi
Ita - - • -.ncia, az önálló szövegértő olvasás és az Írásbeli kifejezés terén nagyobb
-ara sokat mutatnak. Ezen alcsoport tagjai töbségükben súlyosan nagyot-
• s a halláskárosodás a beszédkiaalakulást megelőzően léphet fel. Ebbe a
+ r ra soroljuk a beszéd kialakulása után megsiketült, tehát a beszédet termé-
s & í í z:on már elsajátított siketeket is, akik a beszédmegértéshez a szájrólolvasást
— aliák. A nagyothallók a beszédet hallás útján sajátítják el, a beszéd megérté-
« - - - a szájrólolvasás kiegészítő funkciót tölt be. A nagyothallók mindkét csoportjánál
• -r V eznek az elvont és logikus gondolkodás, valamint az érzelmi, akarati
—:üvánulások eltérései is. A hallásveszteség említett következményei csökkent-
> :' « * agy adott esetben megszüntethetők.
A nagyothallók személyiségfejlesztése döntően vagy részben a hallási fogya-
: -okra irányuló gyógypedagógiai (szurdopedagógiai) tevékenységgel, a hang-
- srtés különböző korszerű technikai eszközeinek segítségével valósul meg. En-
:ő célkitűzései: a kommunikációs alapkészségek és képességek fejlesztése, a
- asnevelés, az ismeretnyújtás és a szociális magatartás korrigálása. A nagyot-
k jelentős része, függetlenül attól, hogy melyik alcsoportba tartozik, kezdettől
. egy későbbi időponttól integráltan végzi általános iskolai tanulmányait. Ha a
: othallóknál az integrált iskoláztatás feltételei nem adottak (családi helyzet, az
. ralános iskola pozitív hozzáállása), vagy a beszédállapot rosszabb, a nagyothal-
• általános iskolájában tanulnak, a hallási fogyatékosok nevelésére irányuló
- ;>gypedagógiai tevékenység segítségével. Az integrált tanulást a hallási fogyaté-
kok nevelésére specializált utazó tanár segíti. A nagyothallók oktatásában álta-
anosan alkalmazott eljárás az auditív-orális módszer. A nagyothallók általános
-kólájában speciális tantárgyak segítségével történik a sérülések csökkentése,
• zmpenzálása.
A nagyothallók egy része integráltan szakmunkási képesítést szerez, másik
része hasonlóan integráltan középiskolai, esetenként felsőfokú tanulmányokat végez.

Látási fogyatékosok

A látási fogyatékosság jellemzését a hallási fogyatékosság analógiájára épít-

hetjük fel. Ez esetben is jól körülhatárolható fogyatékossági típusról van szó. Itt a
látási analizátor különböző károsító okok következtében fellépő sérülésével állunk
szemben, amely az ember számára oly fontos vizuális tapasztalatszerzést teljesen
vagy részlegesen megakadályozza.
Aszerint, hogy a látási analizátor melyik része sérült, beszélhetünk:
1.a receptorszerv (szem)
2.a nervus opticus, illetve a tractus opticus (látóideg) és a
S.cortex (az occipitális lebenyben levő fissura calcarina) károsodása folytán
előálló látási fogyatékosságról.

37
 Természetszerűleg a látási analizátor sem csak a látási funkció kiesését vag1
gyengülését okozza, hanem megváltoztatja a személyiségfejlődés egészét is.
A vizuális akadályozottság következtében a látás újtán történő megismeré
tökéletlenné vagy teljesen lehetetlenné válik: beszűkül, illetve megváltozik az ér
zékelési lehetőség, a mozgás és cselekvéskorlátozottság, a környezettől való foko
zott függés, stb. miatt nehezítetté válik a szocializálódás.
A látási fogyatékosságnak a súlyosság foka szerint szintén sokféle változat;
van, de itt is két nagy kategóriát különítünk el:
1.gyengénlátás,
2. vakság.
A látás élességét (vizus = V) a Snellen-törttel fejezzük ki. Teljes látásnál ;
Snellen-tört értéke 5/5=1.
Gyengénlátás az 5/50 és 5/15 Snellen-értékek közötti vizus. (Az 5/50 az éj
látás 1/10-ének felel meg.) Az 5/50 Snellen-érték alatt vakságról beszélünk.
A látási fogyatékosok pedagógiai szempontú csoportosításához azonban
csupán a látásélesség meghatározása alapján kialakított két kategória szintén nen
elégséges.
Gondosan kell mérlegelni minden olyan körülményt, amely a fejleszthetőség
szempontjából befolyásoló tényező lehet.
így pl. figyelembe kell venni a látás minőségi jellemzőit (látásélesség, látótér
színlátás stb.), a klinikai kép szerkezetét, az iskoláskor előtti időszak történéseit,
az életkort, az intelligenciaszintet, a normálistól eltérő személyiségjegyeket stb.
Emeljük ki pl. a klinikai kép szerkezetének mérlegelésére vonatkozó szem-
pontot.
Ha a látási fogyatékosságot létrehozó kórfolyamat "mozgási iránya'
progrediáló (előremenő), azaz romló tendenciájú, ennek pedagógiai következmé-
nyeivel már a beiskolázás időpontjában számolni kell.
A fejleszthetőségi prognózis megítélése nagyon nehéz, felelősségteljes fela-
dat, komplex vizsgálódást, több szakember (szemész, pszichológus, gyógypeda-
gógus) közreműködését igényli és a beiskolázás időpontjában nem is mindig
dönthető el. A probléma lényege az, hogy lehetőség szerint azon az úton indítsuk
el a látási fogyatékost, amelyen várhatóan később járnia kell, azaz, ha a beiskolá-
zás időpontjában gyengénlátónak minősül, de biztonsággal megállapítható a kór-
folyamat progrediáló volta, akkor a sikeres rehabilitáció céljából a "vakos életfor-
mára" kell felkészíteni. Minden más esetben viszont, vagy ha bármilyen
"bizonytalansági" tényező merül fel a döntéskor, a szakszerű látámegőrzés és lá-
tásnevelés a feladat.
Végeredményben a látási fogyatékosokat pedagógiai szempontból két
nagy csoportra oszthatjuk:
1.a látó tipusuak és
2.a tapintó típusúak csoportjára.
A látó tipusú gyógyító nevelésben részesülő gyermekek a gyengénlátók ál-
talános iskoláiba kerülnek, ahol speciális szemüveggel és más eszközök
38
 rgitségével, speciális eljárásokkal, látásukat igénybe véve (pl. sikirást tanulnak,
;tás útján olvasnak), végzik tanulmányaikat.
Tapintó típusú gyógyitó nevelésben részesülnek, és a vakok általános isko-
l á b a n tanulnak azok a látási fogyatékosok, akik látásukat már nem vehetik
;énybe: a vakok és az ún. gyakorlatilag vakok vagy aliglátók( a fényérzékenyek,
ÍZ ujjolvasók és a nagytárgy-látók). Speciális eszközökkel és eljárásokkal történik
íiemélyiségfejlesztésük, pl. tapintásos írást (Braille-írást, és az ún. pontírást és
iomború latin betűs írást) tanulnak, olvasni hasonlóan csak tapintás útján képesek.
Alább részletesebben is jellemezzük a látási fogyatékosok két alcsoportját, a
akokat és gyöngénlátókat. 11

Vakok

A vakok a látási fogyatékosok egyik alcsoportját alkotják. Vakok azok a

gyermekek, fiatalok és felnőttek, akiknek látásélessége a teljes látás egytizedét
nem haladja meg. Vakoknál a látási analizátor károsodása az élet bármely szaka-
szában felléphet.
Pedagógiai szempontból a vakok további két alcsoportba oszthatók: teljesen
vakok és aliglátók. Az aliglátók kisfokú maradéklátása nem teszi lehetővé a síkírás
olyan szintű elsajátítását, hogy ez a készség az ismeretszerzésben felhasználható
legyen.
A látásmaradvány mértéke szerűit az aliglátók további három alcsoportba
oszthatók:
- fényérzékenyek (a fény helyét, irányát észlelik),
- ujjolvasók (2 méteren belül meglátják az eléjük tartott kéz ujjait),
- nagytárgylátók (nagy alakú tárgyakat felismernek).
A látás teljes hiánya a vak gyermek fejlődését megváltoztatja. A tájékozódás
akadályozottsága miatt mozgáskultúrájuk elszegényedik, és a vakokra jellemző
mozgásformák jelentkeznek. Aliglátóknál a látásmaradvány mértékétől függően a
fogyatékosság negatív hatása a mozgásfejlődésre kisebb. A vakoknál a megisme-
résben a hallásnak és tapintásnak van kiemelkedő szerepe. A tapasztalatszerzés
korlátozottsága miatt tartalmilag szegényes vagy hibás fogalmak alakulhatnak ki.
A vakság következményei kihatnak a vakok személyiségének alakulására. Az
akadályozott kommunikáció miatt szocializációs problémák is jelentkeznek.

11
A továbbiakban az összehasonlító szótár XIX. rész "Populáció" témakör alapján
/Szerzők: dr. Csocsán Lászlóné és Gordosné dr. Szabó Anna
H u m b o l d t Universität zu Berlin 1983.
Szerkesztő: Gordosné és Christa Theiner/
39
 A vakok személyiségfejlesztése a látási fogyatékosokra irányuló gyógypeda-
gógiai (tiflopedagógiai) tevékenység révén valósul meg. Fő célkitűzései: a vakság
következményeinek megelőzése, enyhítése, kompenzálása, az érzékszervek, a
megfigyelés, az emlékezet fejlesztése, aliglátóknál a látás nevelése.
A vakok iskolájában speciális módszerek és eszközök segítségével folyik a
vakok nevelése és oktatása. Az ismeretszerzés alapja a pontírás elsajátítása. A va-
kok részleges vagy teljes integráció keretében meghatározott munkaterületeken
szakmunkás képesítést szereznek, kedvező esetben integráltan középiskolai, majd
felsőfokú tanulmányokat folytatnak.

Gyengénlátók

A gyengénlátók a látási fogyatékosok egyik alcsoportját alkotják. A

gyengénlátók azok a gyermekek, fiatalok és felnőttek, akiknek szemüveggel korri-
gált látásélessége a teljes látás egytizede és egyharmada között van. A
gyengénlátás a látási analizátor károsodása következtében az élet bármely szaka-
szában felléphet.
A látásveszteség mértékétől és a látás minőségi tényezőitől függően a
gyengénlátókra jellemző a vizuális megismerés akadályozottsága, melynek követ-
kezménye a tájékozódás és a mozgáskészség korlátozottsága: elmaradt mozgásfej-
lődés, általános mozgásos ügyetlenség, inkoordinált mozgások, bizonytalanság.
Legfeltűnőbb ez a finommotorika területén.
A gyengénlátóknál a fogyatékosság következtében negatív személyiségje-
gyek is kialakulhatnak: szorongás, félelem, agresszió, túlzott érzékenység.
A gyengénlátók személyiségfejlesztése a gyengénlátás és kihatásainak ki-
egyenlítése, az ismeretnyújtás, jártasságok, képességek és készségek kialakítása és
fejlesztése a gyengénlátókra irányuló gyógypedagógiai (tiflopedagógiai) tevékeny-
ség folyamatában valósul meg.
A látássérülés következményei megelőzhetők, csökkenthetők vagy meg-
szüntethetők.
A gyengénlátók jelentős része kezdettől vagy egy későbbi időponttól integ-
ráltan végzi általános iskolai tanulmányait.
Az integrált tanulást a látási fogyatékosok nevelésére specializált utazótanár
segíti. Ha a gyengénlátóknál az integrált iskoláztatás feltételei nem adottak, a
gyengénlátók a gyengénlátók általános iskolájában tanulnak. Nevelésük és oktatá-
suk speciális oktatási és optikai eszközök segítségével a vizuális megismerés útján
történik, de jelentős szerep jut a nevelésben a többi, elsősorban a hallási és tapin-
tási analizátor kompenzatív működésének is.
A gyengénlátók nagy része integráltan szakmunkásképesítést szerez, illetve
középiskolai, majd felsőfokú tanulmányokat is végez.

40
 Beszédfogyatékosok

A beszédfogyatékosok fő csoportja rendkívül sok változatot, típust foglal

i cában. Ez az egyik oka annak, hogy a szakirodalomban magának a főcsoport-
i • az elnevezése is igen változatos (beszédhibások, hibás beszédűek, beszédza-
írban szenvedők, beszédsérültek stb.).
Minthogy a beszéd az egyik legösszetettebb funkcionális rendszer, tágabb
—elemben minden fogyatékosság beszédfogyatékosság is, ui. a gyógypedagógia
: ékenységi területére tartozó fogyatékosságok tünetei között a beszéd valami-
én jellegzetes sérülése, rendellenessége mindig megtalálható. A következőkben
: nban csak a szűkebb értelemben vett, ún. elsődleges beszédfogyatékosságok-
illetve azokkal a beszédfogyatékosokkal foglalkozunk, akiknél maga a be-
zédsérülés a főtünet, de nem valamely más főtünet közvetlen következménye-
• ent vagy velejárójaként lép fel a beszéd sérülése is.
A beszédfogyatékosok tehát a fogyatékosok egyik főcsoportját alkotják. 12
I Ivan - ép fizikai hallással bíró - gyermekek, fiatalok és felnőttek, akiknél a be-
szédfejlődés (verbális és grafikus) menete nem indul meg, kórosan késik, vagy va-
amely területén hibásan működik.
A beszédfogyatékosság legjellemzőbb jegye, hogy a kommunikáció zavart,
zányzik vagy torzul a hangzó beszéd,
- folyamatossága, ritmusa felbomlik,
- sérül a beszéd megértése,
- jellegzetes hibák mutatkoznak az írásban.
A beszédfogyatékosok osztályozásánál elsősorban a tüneteket kell figye-
lembe venni. Ennek megfelelően beszélünk megkésett beszédfejlődésűekről
• retardált beszédfejlődésűek és aláliások), pöszékről, orrhangzósokról, dadogók-
ról, hadarókról, afáziásokról (vagy annak társtüneteiben szenvedőkről).
A beszédfogyatékosság igen változatos megjelenése, súlyossága következté-
ben egyes típusai csak potenciális hátrányt jelentenek, amíg mások alapjaiban za-
varják meg az emberi kapcsolatrendszert, a társadalomba történő beilleszkedést
és az ismeretszerzést.
Pedagógiai szempontból fontos, hogy mely életkorban következett be a ká-
rosodás, s hogy funkcionális vagy organikus jellegű és milyen súlyosságú-
A beszédfogyatékosok kezelése gyógypedagógiai (logopédiai) tevékenység
során a szülők bevonásával, otthoni gyakorlatok előírásával logopédiai ambulan-
ciákon, logopédiai óvodákban és iskolában, logopédiai nyári táborokban egyéni
és/vagy csoportos formában történik a beszédfogyatékosságtól, annak súlyossá-
gától és egyéb - külső - körülményektől függően.

12
A továbbiakban az összehasonlító szótár XIX. rész "Populáció" témakör anyagát is
felhasználtam
/Szerzők: dr. Palotás Gábor és Vinczéné Bíró Etelka. H u m b o l d t Universität zu Berlin.
1983. Szerkesztő: Gordosné és dr. Christa Theiner/
41
 A beszédfogyatékosok döntő többsége teljesen rehabilitálható, másoknál a
tünetek csökkenthetők. Akiknél nem érhető el tényleges változás a tünetekben,
azoknál a beszédfogyatékosság elfogadtatásával segítheti a környezet a társada-
lomba való beilleszkedést.
Alább részletesebben a következő jellegzetes és a leggyakoribb beszédfogya-
tékossági típusokat magukba foglaló alcsoportokat tárgyaljuk:
1. hangképzési zavarok,
2. orrhangzós beszéd,
3. a beszédritmus zavarai,
4. a beszéd-, írás-, olvasásképtelenség.

Hangképzési zavarok

A hangképzési (artikulációs) zavarok a különböző beszédhangok, hangcso-

portok szabálytalan, rendellenes képzése következtében jönnek létre. Az artikulá-
ciós zavarokat más elnevezéssel összefoglalóan pöszeségnek nevezzük.
Az okok (endogén és exogén) nagyon sokfélék lehetnek. Beszélhetünk orga-
nikus és funkcionális pöszeségről.
A pöszeség osztályozása több szempont szerint lehetséges.
Jellege szerint lehet dyslalia (torzítás), paralalia (helyettesítés, fölcserélés)
és alalia (kihagyás).
Kiterjedése szerint lehet részleges és diffúz (általános).
Szerkezete szerint lehet monomorf (egyalakú) és polimorf (több alakú).
Tüneti és egyben pedagógiai (logopédiai) szempontból lehet pl.:
szigmatizmus (selypesség), a sziszegő hangok ("sz", "z", "s", "zs", "c", "cs")
torz képzése, illetve paraszigmatizmus, a sziszegő hangok helyett más hangok
képzése (pl.: "t", "d", "f", "v");
rhotacizmus (az "r" hang torz ejtése), illetve pararhotacizmus (az "r" hang
helyett más hang képzése, pl.: "j", "1", stb.)
lambdacizmus (az "1" hang torz képzése), illetve paralambdacizmus (az "1"
hang helyett más hang képzése, pl.: "j", "n", "t");
kappacizmus, illetve parakappacizmus, gammacizmus, illetve
paragammacizmus (a "k" és a "g" hang torz ejtése, illetve helyettesítése), és így to-
vább az artikulációs zavaroknak számos változata ismeretes.
Az artikulációs zavarokat egyéni és csoportos foglalkozás keretében a logo-
pédiai állomásokon, rendeléseken korrigálják. A kezelés időtartama, módja és az
artikulációs zavar prognózisa aszerint változik, hogy milyen az "eset", és nem
utolsó sorban függ attól, hogy a környezet (család, óvoda, iskola, munkahely)
mennyire segíti, illetve akadályozza a kezelés sikerét. Diffúz pöszeség vagy na-
gyon elhanyagolt állapot, a kezelés időszakában is kedvezőtlen környezeti körül-
mények esetén a másodlagos sérülések rendkívül nehezítik a logopédus munkáját.
42
 Orrhangzós beszéd

Az orrhangzós beszéd (rhinolália) a kemény és a lágy szájpad, a garat és az

nrrgaratüreg rendellenes működése következtében létrejövő sajátos, dünnyögő
tszéd. Az "m", "n", "ny" hangokon kívül más hangok is nazálisan képződnek,
T rrt az egész beszéd nazális színezetűvé válik, ami a magyar nyelv esetében
f r ; akkor is beszédfogyatékosságnak minősül, ha nem organikus hátterű, hanem
: rossz beszédpélda hatására lépett fel.
Változatai a nyílt (rh. aperta), a zárt (rh. clausa) és a vegyes (rh. mixta) orr-
hangzós beszéd.
A felsorolt változatok ismertetésétől eltekintünk, ezek okai és tünetei olyan
-: kfélék, hogy tárgyalásuk itt nem lehet feladatunk. Felhívjuk azonban a figyelmet
; farkastorok" és a "nyűlajak" néven ismert rendellenességekre, amelyek követ-
• ezményeként orrhangzós beszéd alakul ki. A "farkastorok" helyesen szájpadlás-
r.asadék, a "nyúlajak" ajakhasadék. Mindegyik súlyos fejlődési rendellenesség,
TŰtéti beavatkozást igényel. A műtét után kezd a logopédus a beszédkorrekció-
hoz.
De a logopédiai kezelést az orrhangzós beszéd minden változatánál meg kell
előznie szakorvosi vizsgálatnak. Ha az orvosi beavatkozás, illetve kezelés megtör-
:ént, a rosszul beidegzett beszéd és annak következményeként fellépő másodlagos
sérülések (pl. írászavar, érzelmi, beilleszkedési nehézségek stb.) gyógyító nevelése
- többnyire egyéni foglalkozás keretében - a logopédus feladata.

A beszédritmus zavarai

A beszédritmus zavara a beszéd egészére kiterjed. Itt a beszéd egész folya-

matának, összhangjának, szerkezetének felbomlásával állunk szemben.
Két jellegzetes beszédfogyatékosság tartozik ebbe a csoportba: a hadarás és
a dadogás.
A hadarás főtünete a fokozott beszédkészség A hadarás azonban nemcsak
egyszerűen a normálisnál gyorsabb beszéd (tachilalia), ahogyan azt köznapi érte-
lemben jellemzik. Valójában gyors beszéd, de alapvető kritériuma a változó, hul-
lámzó ritmus is.
A hadarás a központi idegrendszer sérülésére, rendellenes működésére ve-
zethető vissza, amelyhez több kiváltó tényező, pl. rosszul beszélő környezet, neve-
lési hibák stb. járulnak. A hadarás súlyosabb változatában - a beszédritmus erő-
teljes felgyorsulása következtében - a hangok eltorzulnak, a szavak egymásba
folynak, a mondatok felismerhetetlenné válnak, azaz szinte érthetetlen beszéd jön
létre. Ismert tünet ezekben az esetekben az agrammatizmus (nyelvtanilag szabály-
talan beszéd).
43
 A hadarás következményeként jellegzetes másodlagos sérülések jelentkez-
nek attól függően, hogy milyen életkorban, milyen mértékben és milyen okok kö-
vetkeztében lép fel. így pl. írási, olvasási, tanulási nehézségek, különféle neuroti-
kus tünetek, beilleszkedési problémák. Mindezek sajátos személyiségszerkezetben
összegződnek.
A hadarás prognózisa változó, súlyosabb formái, elhanyagolt esetei nehezen
korrigáihatók. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a hadaró nem érzi beszédfo-
gyatékosságának hátrányát, ha figyelmeztetik, nem hiszi el, hogy beszéde követ-
hetetlen. Ez a körülmény nagyon kedvezőtlen a korrekciós munka folyamatában,
ti. a hadaró maga nem segít a logopédusnak beszédfogyatékossága leküzdésében.
A dadogás súlyos beszédfogyatékosság. Szintén a beszédritmus zavara a fő
tünet, amelyhez a folyamatos beszéd közben fellépő görcsös megakadások járul-
nak. A görcs időtartama változó, átlagosan 0,2 mp-től 12,6 mp-ig ingadozhat. A
görcs annyira jellemző a dadogásra, hogy csupán ezt alapul véve két csoportra
oszthatjuk: a klónusos és tónusos dadogásra.
A klónusos dadogó beszédére a szavak kezdő hangjának vagy szótagjának
ismételgetése, a tónusos dadogó beszédére a görcs fellépésekor beálló hangkép-
zési képtelenség jellemző.
A görcsös tüneteken kívül a dadogásnak számos más tünete lehet, így kü-
lönböző együttmozgások, s a pszichés tünetek igen széles skálája Mindezek az
egyéni helyzettől függően szintén sajátos személyiségszerkezetben összegződnek.
A dadogás oka még ma sem teljesen tisztázott. A legújabb kutatások szerint
a dadogás bonyolult ok-okozati összefüggésekre vezethető vissza. Alapvető ok a
gyenge idegrendszeri típus. Ez azonban önmagában még természetesen nem je-
lenti azt, hogy feltétlenül, szükségszerűen fellép a dadogás. Számos kiváltó ok
közrejátszása szükséges ahhoz, hogy valaki dadogóvá váljék. Ezt azért fontos
tudni, mert a szülő gyakran egy-egy, minden ember életében többször előforduló
esemény lezajlásának tulajdonítja gyermeke dadogását. Pl. megijedt egy kutyától,
vagy más álattól, vihartól, rossz embertől stb. Ezek és a káros környezeti tényezők
természetesen nem becsülhetők le, de hangsúlyozzuk, hogy önmagukban még
nem okai a dadogásnak. A kiváltó okok között szerepelhetnek tehát a környezeti
tényezők: félelem, rossz bánásmód, helytelen beszédpélda (pl. hadaró szülők), túl-
terhelés stb. Ezek a gyenge idegrendszeri típushoz kapcsolódva többnyire még
más kiváltó okokkal (pl. a szervezetet erősen megviselő betegségekkel stb.) együt-
tesen váltják ki a dadogást.
A dadogás prognózisa nagyon változó. Minden beszédfogyatékosság sikeres
korrekciójának feltétele a logopédus és a környezet jó együttműködése. A dado-
gás sikeres korrekciója elképzelhetetlen, lehetetlen enélkül. Az enyhébb és időben
kezelt dadogás kedvező környezeti körülmények között gyógyítható. A tapaszta-
latok szerint a sikeres kezelés egyik nem elhanyagolható tényezője magának a da-
dogónak a közreműködése is. (Ellentétben a hadaróval, a dadogó már az iskolás-
korban, még inkább felnőttkorban a környezetétől elszenvedett sérelmek élményei
miatt maga is mindent elkövet gyógyulásáért.) Az elhanyagolt és ún. makacs ese-
tekben azonban kedvező környezeti feltételek mellett is számolni kell a vissza-
eséssel vagy sikertelenséggel.
44
 A dadogók gyógyító nevelése a logopédiai állomásokon, rendeléseken adott
: :elési feltételek között - a szakemberek véleménye szerint - nem eléggé ha-
• :ny. Világszerte a szükség szerinti huzamosabb ideig tartó intenzív kezelést
' i á k helyesebbnek a szakemberek. A megoldás módja természetesen függ az
ókortól, a súlyossági foktól és számos egyéb körülménytől. Hazánkban ez a le-
-:5ség igen szűkre szabott, jelenleg egyetlen logopédiai intézetünk működik is-
: lás korú gyermekek részére (Kőszegen).

Beszéd-, írás-, olvasásképtelenség

A beszédképtelenség (afázia) az írásképtelenség (agráfia) és az

:ivsásképtelenség (alexia) ún. részképesség-kiesések. Az agykéreg különböző te-
rületeinek sérülése következtében fellépő súlyos rendellenességek. Helyi (lokális)
rgyi sérüléseknek is nevezik. Részletesebb ismertetésükre nem térünk ki, mert
megértésük alaposabb agyfiziológiai és patológiai ismereteket kíván. Említésükkel
részben az a célunk, hogy ezeket a modern pedagógiai szakirodalomban is hasz-
nálatos fogalmakat megismerjük, részben, hogy enyhébb és főként gyermekkor-
ran gyakoribb típusaikról bővebben is szóljunk.
Az afázia fogalmát elsősorban a felnőttkorban bekövetkezett, valamilyen
trauma vagy betegség következtében fellépő beszédképtelenség esetén használjuk.
Összetett, sok tekintetben ma is tisztázatlan kórkép. Kutatásával ma már külön
tudományág, az aphasiatan foglalkozik. Az afáziások beszédkorrekciója a logopé-
diai tevékenység körébe tartozik.
Vitatott, hogy gyermekkori afáziáról egyáltalán beszélhetünk-e. Gyermek-
korban az afáziaszerű kórképek elnevezésére a hallónémaság használatos. Ennek
is, mint az afáziának motoros és szenzoros, illetve szenzomotoros változatai is-
mertek. A motoros hallónéma a beszédet megérti, de nem képes beszélni, a szen-
zoros hallónémánál a beszédmegértés sérült.
A gyermekkori beszédképtelenség másik ismert formája a mutizmus
(némaság), tulajdonképpen beszédfélelmen alapuló némaság. Ez esetben organi-
kus sérülés nincs, ti. a gyermek csak "idegen" környezetben, pl. iskolában nem be-
szél. Egyik változata az elektiv mutizmus. Ezt a megjelölést akkor használjuk, ha
a gyermek csak meghatározott helyzetben vagy meghatározott személy jelenlété-
ben nem beszél. Ez a típus tulajdonképpen már nem is szűkebb értelemben vett
beszédfogyatékosság, mert a "némaság" neurotikus tünetként lép fel. Itt a neurózis
gyógyító nevelése az elsődleges feladat, ami azonban egyúttal logopédiai feladat
is.
Az agráfia és alexia ritka kórkép. Gyakoriak azonban iskoláskorban eny-
hébb változataik, amelyekre különösen az utóbbi évtizedekben a pedagógusok fi-
gyelme nagyon ráterelődött.

45
 Az agráfia enyhébb változata a dysgraphia (írászavar), még enyhébb a
graphasthenía (grapho = bevésni, írni, asthenia = gyengeség, írásgyengeség).
Az alexia enyhébb változata a dyslexia (olvasászavar), még enyhébb a
legasthenia (lego = olvasni, olvasásgyengeség).
Az okok összetettek, felismerésük sokszor igen nehéz. Lehetséges ui., hogy
helyi agyi sérülés következményei, de nem ritkán "csupán" neurotikus tünetek-
ként lépnek fel.
Az érintett gyermeket a pedagógus hajlamos debilisnek minősíteni, holott
nem az, csak az írás vagy olvasás, illetve többnyire mindkettő terén sérült.
A dyslexiás gyermek ép intellektusa ellenére nem képes társaival együtt ha-
ladni. Összetéveszti a hasonló formájú (m-n, j-g-y stb.), a hasonló hangzású (p-b,
d-t stb.), a "tükörkép" mássalhangzókat (d-b, p-q, m-w stb.), felcseréli a szótagok
hangjait (ár-rá, vár-ráv stb.), nem tud összeolvasni stb. A dysgraphiás gyermek
(többnyire dyslexiás is) a betűket összetévesti, fölcseréli, kihagyja. Diktálásra sok
hibát követ el, önálló fogalmazáskor szintén, de másolni jó színvonalon tud. A
dyslexiás-dysgraphiás gyermek további fejlődésének útját szinte meghatározza,
hogy mi történik vele az általános iskola első osztályában. Ha áthelyezik a debili-
sek iskolájába, számára inadekvát környezetbe kerül. Az általános iskolában vi-
szont írás-olvasási nehézségei miatt előbb-utóbb másodlagosan is sérültté válik.
Ha korrepetálással nehezen meg is tanul írni-olvasni, tanulási és beilleszkedési
nehézségei megmaradnak, sőt fokozódnak.
Több országban úgy oldják meg e kérdést, hogy az érintett gyermekek az
írás-olvasást ún. író-olvasó osztályokban tanulják, s minden más tantárgyat
együtt az ép gyermekekkel.
Hazánkban jelenleg szervezett megoldás még nincs ezen a téren. Az utóbbi
években a logopédiai rendeléseken növekvő számban foglalkoznak ilyen gyerme-
kekkel, illetve egyre több szakember és szakfórum sürgeti az író-olvasó osztályok
megszervezését az általános iskolákban.

Mozgásfogyatékosok

A mozgásfogyatékosok főcsoportja is rendkívül sok változatot, típust foglal

magában. Ezen a területen is jellemző az elnevezések széles skálája (mozgás-
sérültek, mozgásukban zavartak, mozgáskorlátozottak, mozgásszervi fogyatéko-
sok, testi fogyatékosok, nyomorékok stb. stb.).
A mozgás valamilyen jellegzetes sérülése a gyógypedagógia tevékenységi
területére tartozó fogyatékosságok tünetei között szintén mindig megtalálható. E
főcsoport megítélésekor, jellemzésekor is abból kell kiindulnunk, hogy a főtünet, a
mozgásfunkció sérülése, pedagógiai szempontból sohasem szemlélhető izoláltan.
A különféle meghatározások és csoportosítások azonban e témakörben is
rendkívül eltérőek. Amikor megpróbálunk tájékozódni a legismertebb osztályo-

46
 rendszerekben, számos nehézségbe ütközünk. A kialakult fogalomrendsze-
rben, szemléletbeli különbségekből fakadóan, értelmezési átfedéseket találunk.
- í egyeztetni, "rendet teremteni" kívánunk - miközben az elterjedten polgárjogot
ert fogalmak használatát nem nélkülözhetjük - óhatatlanul keverjük a
ndszerezési szempontokat.
További nehézség az is, hogy a legmodernebb szakirodalomban sem tudunk
an teljes osztályozási rendszerről, amelybe "minden" mozgásfogyatékos beso-
lása lehetséges. Feltételezhetően, a kérdés összetettsége miatt, ilyen rendszer
o állítására nem is célszerű törekedni. A pedagógiai gyakorlat viszont sürgeti,
veteli a kérdés megoldását, mert a legkülönfélébb mozgásfogyatékosok neve-
ese, oktatása, rehabilitációjának előkészítése és rehabilitálásának megoldása épp-
- íy társadalmi kötelezettségünk, mint a többi fogyatékossági csoportté.
A leírtakból már következik, hogy a mozgásfogyatékosság összefoglaló
~ eghatározására nem törekszünk, és az egész témakört a teljesség igényével még
azlatosan sem tárgyaljuk.
A mozgásfogyatékosság okai (endogén és exogén) nagyon sokfélék és mint
~ás főcsoportoknál, összetettek.
Mindenekelőtt különítsük el a mozgásfogyatékosok két nagy, viszonylag jól
> örülírható alcsoportját, a testi fogyatékosok és a tulajdonképpeni mozgássérül-
tek csoportját.
Azonos főcsoportba tartozásukat az indokolja, hogy mindegyik esetben kü-
lönböző mértékű mozgáskorlátozottsággal állunk szemben, s ebből következően,
sok más körülménytől függően, jellegzetes, sajátos személyiségfejlődéssel.
A fő különbség az, hogy a testi fogyatékosság fogalmába azokat a rendelle-
nességeket soroljuk, amelyek nem idegrendszeri eredetű károsodások, hanem
meghatározott fejlődési rendellenességek vagy balesetek következményei. Ide tar-
toznak a csonka vagy csonkolt végtagúak és a súlyos testi deformitásuk miatt
mozgáskorlátozottak.
Enyhébb fokú testi fogyatékosság esetén, ha a szociokultúrális körülmények
jók a családban, nem indokolt, sőt kedvezőtlen az ép gyermekektől elkülönített is-
koláztatás.
A súlyosabb fokban testi fogyatékos gyermek azonban már speciális intéz-
ményben történő elhelyezést igényel.
Az orvossebészeti eljárások, valamint különböző gyógyászati segédeszközök
alkalmazásával csökkenthetik a mozgáskorlátozottságot. Az érintett gyermek el-
térő fizikai állapota, felépítettsége, testsémája és ebből következően tevékenységé-
ben, egész életvezetésében, személyiségstruktúrájában is eltérő volta miatt főként
óvodás- és kisiskoláskorban gyógyító nevelést igényel.
Az idegrendszeri eredetű mozgászavar jellege szerint lehet plégia
(bénulás), amikor mozgásképtelenség lép fel, paresis (hűdés), amikor a mozgás-
képesség csökkent, és hypermotilitás (túlmozgás).
Kiterjedése szerint lehet monoplégia, illetve monoparesis (egy végtagra
terjed ki), hemiplégia, illetve hemiparesis (a test fél oldalára terjed ki),
paraplégia, ill. paraparesis (a két alsó végtagra terjed ki), di-, vagy tetraplégia, il-
letve di-, vagy tetraparesis (négy végtagra terjed ki). Megjegyezzük, hogy a való-
47
ságban a legváltozatosabb átmeneti formák is lehetségesek, így ez a beosztás tájé-
koztató jellegű séma.
Az izomtónus állapota szerint lehet spasticus (görcsös) és atóniás
(petyhüdt).
A sérülés helye szerint lehet centrális (agyi) és perifériás (gerincvelői).
A felsorolt jellemzők a különböző klinikai képeknél más-más kapcsolódás-
ban jelentkezhetnek. Az így létrejöhető sokféle típusból tájékozódásul két, ismétel-
ten viszonylag jól körülírható alcsoportot említünk, amelyekbe egyúttal a
leggyakoribb típusok is besorolhatók:
1.a perifériás és
2.a centrális mozgásfogyatékosság.
A perifériás eredetű, petyhüdt bénulást okozó mozgásfogyatékosság
klasszikus példája a status post-Heine-Medinem (járványos gyermekbénulás,
más néven gyermekparalízis, leíróiról Heine-Medin-féle megbetegedés utáni álla-
pot). Az alapbetegség a poliomyelitis vírus által létrejött gyulladás, amely a ge-
rincvelő elülső szarvaiban levő mozgató neuronokat támadja meg. Enyhébb és sú-
lyosabb formái jöhetnek létre. A súlyosságtól és a létrejöhető másodlagos sérülé-
sektől függően a post-Heine-Medines gyermek ép gyermekekkel együtt is járhat
iskolába, vagy mozgásjavító általános iskolába, illetve légzésbénulás esetén speciá-
lis kórházi osztályon részesül gyógyító nevelésben.
Mint közismert, ez a ellen súlyos következményekkel járó vírusmeg-
betegedés ellen sikerrel vette fel a küzdelmet az orvostudomány. A hazánkban is
ismert Sabin-féle vakcina (vakcina = elölt vagy legyengített kórokozók, illetve
ártalmatlanná tett mérgező anyagok) kötelező adagolása óta (1957) a gyermek-
paralízis megbetegedés gyakorlatilag megszűnt.
A perifériás eredetű kórképekhez tartozik még pl. a spina bifida (gerinc-
hasadék, fejlődési rendellenesség) és más mozgásfogyatékossággal járó kórkép is.
Az érintett gyermekek is gyógypedagógiai (szomatopedagógiai) ellátást
igényelnek.
A centrális eredetű mozgásfogyatékosság egyik szintén klasszikus típusa a
cerebral palsy (agyi bénulás). Oki, tüneti, topográfiai (anatómiai tájleírás szerinti,
lásd: kiterjedés), súlyossági stb. szempontból egyaránt igen sokféle lehet. E válto-
zatos szindróma első neves kutatója és leírója az angol szülész, Little (1853) volt,
ezért összefoglalóan, közismerten ma is Little-kórnak nevezik. Azóta a téma kuta-
tása nagyon előrehaladt, a cerebral palsyval pl. az USA-ban külön intézet foglal-
kozik (American Academy for Cerebral Palsy), szakirodalma világszerte rendkí-
vül nagy.
Hogy mennyire összetett problémáról van szó, jellemzésül Little-re hivat-
kozhatunk, aki a főtünet (az izmok általános spasticitása) mellett az esetek többsé-
génél az intellektuális funkciók károsodását is leírta. Ma is az a vélemény, hogy
összetett és igen változatos szimptómákból álló szindrómáról van szó. "A cerebral

48
palsy esetek sohasem korlátozódnak egyedül mozgászavarokra, hanem ezekhez
értelmi, észlelési, felismerési és egyéb, a sensorium körébe sorolt tünetek társul-
nak." 13
Ez a körülmény a pedagógiai szempontú osztályozást természetesen nagyon
megnehezíti. Fokozza a nehézségeket, hogy hazánkban jelenleg nincs kellő számú
speciális intézmény a mozgásfogyatékosok számára, ily módon a differenciált pe-
dagógiai ellátás és a meglévő intézmények közötti "munkamegosztás" továbbfej-
lesztése is indokolt.
Az ún. motorikus dysfunkciósok konduktív pedagógiai ellátása a Mozgás-
sérültek Nevelőképző és Nevelőintézetében történik. A konduktív pedagógia
rendszerét a magyar Pető András dolgozta ki a felszabadulás utáni évtizedekben.
A mozgásfogyatékosok gyógypedagógiai, speciális szomatopedagógiai ne-
velése, oktatása és rehabilitációjának előkészítése a mozgásjavító általános isko-
lákban folyik.
A szomatopedagógiai csoportosítás a betegség által kiváltott klinikai
tünetegyüttest - a kialakult mozgásképet tekinti alapnak és nem a patológiai fo-
lyamatot vagy a betegség etiológiáját. 14
így a klinikai kép alapján kialakított mozgásfogyatékossági kategóriák a
következők:
Végtagredukciós fejlődési rendellenességek és szerzett végtaghiányok
csoportja
Ebbe a kategóriába tartoznak a felső és alsó végtag veleszületett fejlődési
rendellenességei, a különböző fajtájú és súlyosságú összenövések, hiányok (pl.
syndaktylia, polydaktylia, amélia, meromélia, stb.), továbbá aló és felső végtag
szerzett (amputáció, trauma), különböző méretű hiánya.
Petyhüdt bénulást okozó kórformák csoportja
Az alsó motoros neuron sérülése következtében kialakult kórképek, megbe-
tegedések csoportja, az érző vagy mozgató idegpályák, valamint mindkettőnek a
sérülése az izomzat petyhüdt jellegű bénulását eredményezi.
Ide soroljuk a myopathiához tartozó különböző kóreredetű megbetegedése-
ket, amelyeknél az izomerő csökkenése és az izomatrophia áll előtérben.
Korai agykárosodás utáni mozgásrendellenességek csoportja
A centrális idegrendszer, a felső motoros neuron prae-, peri- és postnatális
sérülése következtében kialakult állapot, az infantilis cerebralis paresis
(továbbiakban ICP) tünetegyüttese tartozik ebbe a kategóriába.
Egyéb eredetű, mozgásrendellenességet okozó kórformák csoportja
Az eddigi csoportokba nem sorolható, a gyermekkorban gyakrabban előfor-
duló, veleszületett vagy szerzett megbetegedések csoportja (pl. reumatológiai, or-
topédiai elváltozások - törpeség!).

13
HÁRI M. - ÁKOS K: Konduktív pedagógia I.
Budapest, 1971. Tankönyvkiadó 108. old.
14
Dr. Bernolák Béláné: Ismeretek a mozgásfogyatékosságok köréből
Budapest, 1992. Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola
49
 A pedagógiai szempontú további csoportosításnál szükséges figyelembe
venni a mozgásszervek sérülését kiváltó kórok és a létrejövő mozgáskárosodás jel-
lege mellett a mozgási funkció és a fizikai képességek csökkenésének mértékét, az
életkort, a megelőző orvosi-egészségügyi, pedagógiai hatásokat, a mozgásfogya-
tékos intelligenciaszintjét, képességeit és egyéb fogyatékosságait, a normálistól el-
térő személyiségjegyeket és a szocializálhatóság lehetőségét is. 15
A mozgási funkció sérülése azonban - különösen a veleszületett vagy korai
gyermekkorban szerzett károsodásoknál - nem tekinthető csupán a mozgás el-
szigetelt károsodásának. A mozgásos akadályozottság kihathat a pszichoszomati-
kus fejlődésre és a cselekvéses tapasztalatszerzésre, az interperszonális kapcsola-
tok alakulására. A mozgásképesség csökkenése fokozhatja a sérült izolációját, ne-
hezíti szocializációját. Mindezek alapvetően befolyásolhatják a gyermek értelmi
kibontakozását és érzelmi, akarati életének fejlődését.
A mozgássérült személyiségfejlesztéséhez egyéni elbírálás szerint átmeneti-
leg vagy tartósan sérülésspecifikus pedagógiai és egészségügyi feltételek szüksé-
gesek, amelyek a mozgásfogyatékosokra irányuló gyógypedagógiai (szomato-
pedagógiai) tevékenység révén biztosíthatók. Ilyen módon a mozgási fogyatékos-
ság következményei csökkenthetők, illetve megszüntethetők.
A mozgásfogyatékosok gyógypedagógiai nevelésének szerves része a moz-
gásszervi rehabilitáció. A sérülésspecifikus mozgásnevelés mint nevelési főfeladat,
a többi (általános) nevelési feladattal együtt, egységesen szolgálja a nevelést és ok-
tatást.
Az iskola elvégzése után további adekvát egészségügyi gondozás, speciális
testnevelés, sport, jogi és szociálpolitikai segítség útján történik részleges vagy
teljes rehabilitációjuk. Felnőttkorban a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Or-
szágos Szövetsége nyújt társadalmi támogatást.

Érzelmi, akarati fogyatékosok

Erre a csoportra is jellemző, hogy a típusok, változatok száma rendkívül

nagy, az elnevezések hasonlóan sokfélék (nehezen nevelhetők, problémásak, emo-
cionálisan sérültek, érzelmileg-akaratilag zavartak, társadalmi fogyatékosok stb.
stb.).
A főcsoport belső osztályozása világszerte kiforratlan, annál is inkább, mert
ezen a területen sokáig a pszichiátriai megközelítés uralkodott, majd, amikor a
pedagógiai szempontú osztályozás kezdett előtérbe kerülni, a "fogyatékosság" fo-

^ A befejező rész az összehasonlító szótár XIX. rész "Populáció" témakör alapján

/Szerző: dr. Benczúr Miklósné. Humboldt Universität zu Berlin. 1983. Szerkesztő:
Gordosné és dr. Christa Theiner/
50
 r;Imának mindenkori értelmezésétől függően szűkebben vagy tágabban kezelték
- a g á t a főcsoportot is. Ennek megfelelően a különböző országokban és nyelvterü-
eteken mind a terminológiahasználat és a belső osztályozás, mind az érintettek
r-edagógiai ellátása terén nagy eltérések vannak.
Minthogy azonban napjainkban már világszerte uralkodóvá vált az a szem-
r'.et, hogy a sérült személyiség fejlesztése a legkülönfélébb típusok esetében egya-
ránt speciális pedagógiai (a specifikum megjelölésétől függően: gyógypedagógiai,
rehabilitációspedagógiai, pszichopedagógiai stb., lásd: gyógypedagógiai tevé-
kenység) feladat, a probléma lényegét tekintve erre a főcsoportra vonatkoztatva is
egyre egységesebb felfogás alakul ki.
A főcsoportra jellemző fő tünet az érzelmi, akarati funkciók sérülése, en-
nek következtében válik sérültté a személyiségfejlődés, inadaptálttá a személyiség.
Az eddig tanultak alapján tudjuk, hogy a főcsoportok mindegyikére jellemző
a következményesen fellépő inadaptáltság, annyira, hogy vannak országok, ahol a
gyógypedagógia tevékenységi területére tartozókat összefoglalóan
inadaptáltaknak nevezik. Mégis, mivel e főcsoport tulajdonképpeni fő jellemzője a
beilleszkedési, alkalmazkodási zavar, hazánkban legújabban az ebbe a főcso-
portba tartozókat nevezzük összefoglalóan inadaptáltaknak. (Megjegyezzük,
hogy ennek a legújabb szemléletnek egy korábbi, a maga idején nagyon haladó
előzménye volt a magyar gyógypedagógiai szakirodalomban az a felfogás, hogy a
gyógypedagógiai tevékenységi területére tartozók tágabb értelemben mind szemé-
lyiségsérültek, a most tárgyalt főcsoport pedig a többi főcsoport mellett a szűkebb
értelemben vett személyiségsérültek kategóriája.)
Az oki tényezők itt is igen sokfélék és összetettek. Mint feltételezéssel, szá-
molnunk kell endogén okokkal is: a szociális beilleszkedést nehezítő, ún. geneti-
kusan determinált "kedvezőtlen alkat"-tal. Az exogén károsító tényezők között
számon tartjuk az idegrendszert károsító különböző biológiai ártalmakat, amelyek
ez esetben "csak" magatartási, beilleszkedési rendellenességekhez vezetnek. Pl.
adott esetben a postencephalitises (agyvelőgyulladás utáni) állapot vagy a más
biológiai károsító tényezők következményeként is létrejöhető ún. minimai
cerebral palsy (minimális agyi károsodás).
Az oki tényezők összetettségét minden főcsoportnál hangsúlyoztuk. Itt erre
különösen felhívjuk a figyelmet, s egyben kiemeljük a pszichoszociális károsító té-
nyezők meghatározó szerepét.
A sérülés okai és a primer következmények című fejezetben kifejtettük a
pszichoszociális károsító tényezők jelentőségét. E főcsoport oki tényezői között
ezek a leggyakoribbak, illetve ha endogén vagy exogén biológiai károsító tényezők
jelen vannak is, bizonyíthatóan a miliőártalmak a meghatározók, mert ezek lesz-
nek a kiváltó és súlyosbító tényezők. Ezért helyesebb, ha e főcsoportnál bio-pszi-
cho-szociális okokról beszélünk.
Ez a körülmény igen nagy jelentőségű. Arra figyelmeztet, hogy az
inadaptáltság az esetek jelentős részében megelőzhető, de a gyógyító nevelés ha-
tékonysága is nagymértékben fokozódik, ha az érintettek kedvező környezeti fel-
tételek között élnek, aktuálisan is és a későbbiekben is.

51
 Az a paradoxon, hogy a pszichoszociális károsító tényezők között pl. az is-
kolai ártalom fogalma a szakirodalomban polgárjogot nyerhetett, önmagában is
bizonyítja a probléma jelentőségét, s természetesen egyúttal a pedagógustársada-
lom és a tanügyi irányítás nagy felelősségét is jelzi.
Az érzelmi, akarati funkciók különböző súlyosságú sérülése jellemző klini-
kai képek: a neurózis, a pszichopátia és a pszichózis fő tünete.
E klinikai képek a pszichiátria körébe tartozó klasszikus kórképek. Ennek el-
lenére pontos meghatározásuk és osztályozásuk még ma sem alakult ki.
A pszichiátriai tankönyvek, kézikönyvek eltérően jellemzik őket, csak abban
egységesek, hogy pontos leírásukra nem vállalkoznak. Pedig az ide vonatkozó
szakirodalom egyre gazdagabb. Különösen a neuróziskutatás került az elmúlt év-
tizedekben az érdeklődés középpontjába. Érthetően, ti. a neurózis - mint koráb-
ban már volt róla szó - korunk egyik jellegzetes betegsége lett.
A neurózis, a pszichopátia és a pszichózis részletes bemutatására, tárgyalá-
sára nem térünk ki. Különösen nem a felnőttkori típusokéra, ezek a pszichiátriai
tankönyvek terjedelmes fejezeteit képezik. De a gyermekkorit is csak vázlatosan
érintjük.
A neurózis (idegbetegség) a szervezet testi és pszichés működésének külön-
böző zavaraiban megnyilvánuló funkcionális rendellenesség, kimutatható organi-
kus elváltozások nélkül.
A neurotikus gyermek többnyire vézna, sápadt, könnyen elpirul, jelentékte-
lennek tűnő izgalmalaa heves szívveréssel reagál, gyakran elszédül, elájul, hány,
gyomra és feje fáj, étvágytalan, alvási zavarokkal küzd. Mindezek következtében
érzékeny, változó hangulatú, sértődékeny, magába zárkózott, fáradékony, nyugta-
lan. Legtöbbje a legkisebb zajra összerezzen, félénk, idegen személy megjelenése,
főként orvos jelenléte pánikot vált ki belőle, de még a hajvágás ellen is tiltakozik.
Fél a vihartól, állatoktól, ismeretlen emberektől, helyzetektől. Kisgyermekkorban
különösen igényli a megszokott felnőtt jelenlétét, közellétét. Nem mer egyedül
bemenni homályos, sötét szobába, hevesen tiltakozik attól, hogy otthon magára
hagyják. Sötétben nem alszik el, legalább ajtónyílásnyi kapcsolatot követel a szom-
szédos szobával, ahol a támaszt nyújtó felnőtt tartózkodik.
Az iskolában figyelemzavarokkal küzd, ha úgy tűnik, hogy figyel, akkor sem
emlékszik a hallottakra, mert közben elbámészkodik, "máson jár az esze". Szabály-
és kötelességtudata korának nem megfelelő, tanulási és főként beilleszkedési ne-
hézségei vannak.
A neurotikus gyermeket csak környezetében és környezetével együtt
szemlélhetjük, jellemezhetjük és ítélhetjük meg.
Magatartásmintái, viselkedésformái könyezetétől meghatározottak és attól
válnak egyre inkább meghatározottakká. A neurotikus gyermeknek nem jellem-
zője az agresszió, dühkitörés, a disszociális, sőt az antiszociális magatartás. Ha
ezek megjelennek, akkor a környezeti károsító tényezők hatására következménye-
sen és nem szükségszerűen fellépő tünetek.
Mindebből az következik, hogy a gyermek valójában a kedvezőtlen környe-
zeti hatások következtében válik neurotikássá, és ha azzá vált, akkor ismételten a

52
s- • kedvezőtlen környezeti tényezők következtében válik különböző mértékben
s I inadaptálttá, majd válhat disszociálissá, sőt antiszociálissá.
i - l A pszichopátia betegség határát súroló személyiségzavar. Számos meghatá-
rozása ismert a pszichiátriai szakirodalomban, ezzel együtt nem ritka az a felfogás
i- 1 sem, hogy tulajdonképpen maga a fogalom nem is helyes, "éppen tág értelmezhe-
tősége miatt, mely csak az orvosnak kényelmes, hogy egyes nehezen osztályoz-
I- fl nató eseteit általa címkézhesse, vagy külön "gyűjtőládába" rakhassa." 16
Példaként néhány jellemző vélemény: "a pszichopátia nem elmebaj, nem ér-
n • telmi fogyatékosság, de a normálistól mégis elütő lelki alkat", a "neurózis mindig
b H környezeti ártalom, a pszichopátia pedig örökletes hajlamból ered" 17 , "a pszicho-
pátia megjelöléssel azon funkcionális rendellenességeket célszerű összefoglalni,
amelyek a normálistól csupán mennyiségi eltéréseket mutatnak egyes szemé-
lyiségvonások irányában, ellentétben a betegségekkel, amelyek már minőségi el-
változásokat hoznak létre", "diszharmóniásan fejlett személyiségek, akiknek egyes
személyi összetevői között nincs meg a kellő összhang, ezért a társadalomba ne-
hezen illeszkednek be, és a társadalom is másként ítéli meg őket, mint az átlagem-
bereket", a "pszichopátia vele született sajátságok alapján kedvezőtlen külső té-
nyezők közrejátszása következtében létrejött kóros személyiségfejlődés, melynél a
kortikoszubkortikális kölcsönhatások zavara áll fenn" stb. stb. 18
így érthető az is, hogy a pszichopátia osztályozására eddig megszámlálha-
tatlan kísérlet történt. Az osztályozások többnyire önkényesek, tanulmányozásuk
során arról győződhetünk meg, hogy a legtöbb esetben valamilyen következetes
rendszerezési elv sem hámozható ki belőlük. így - különböző szerzők - négy,
nyolc, tíz, sőt több alcsoportját is megkülönböztetik aszerint, hogy melyik pszicho-
lógiai és pszichiátriai irányzat követői.
A gyermekkori pszichopátiára vonatkozóan különösen megoszlanak a vé-
lemények.
Tény azonban, hogy gyermekkorban, az eddig ismertetett személyiségsérü-
lésektől jellegzetesen eltérő, különböző személyiségzavarok lehetségesek, ame-
lyeknek fő tünete az érzelmi, akarati funkciók sérülése, és ennek következtében
különböző súlyosságú, de az ide sorolható esetek mindegyikében viselkedési,
beilleszkedési zavarok lépnek fel, sőt kedvezőtlen környezeti hatásokra
disszociális, súlyosabb esetben antiszociális magatartás alakul ki.
A gyógypedagógiai szakirodalomban a pszichopátiás gyermekek három tí-
pusát tartjuk közismerten számon: az autista, a hisztériás és a kényszeres pszi-
chopatákat.

16
BÖSZÖRMÉNYIL. - Mussong - Kovács E.: Orvosi pszichológia
Budapest, 1967. Tankönyvkiadó 280. old.
17
ILLYÉS Gy-né: A pszichopata gyermek és fiatalkorú
In.: Illyés Gy-né és munkatársak: Gyógypedagógiai pszichológia
Budapest, 1978. Akadémiai Kiadó 363. old.
18
BÖSZÖRMÉNYI L. - Mussong - Kovács E.: Orvosi pszichológia
Budapest, 1967. Tankönyvkiadó 279-80. old.
53
 Az autista pszichopatára (autizmus = öntörvényűség, a pszichiátriában a
schizophrenia = hasadásos elmebaj egyik jellemző tünete) az jellemző, hogy
"beszűkül", a realitásoktól elszakadva saját világába zárkózik, környezetével, még
a legszűkebbel sem alakít ki megfelelő kapcsolatot. Kisgyermekkorban beszéde ki
sem alakul (lásd: mutizmus), de metakommunikációra sem képes, csupán tár-
gyakhoz, helyhez, helyzetekhez ragaszkodik. Ha később lép fel, a már kialakult
kapcsolatai szűnnek meg, súlyos esetben lassan dementálódik.
Az autizmus problematikája az elmúlt években az érdeklődés előterébe ke-
rült. Alább korszerű szemléletéről olvashatunk néhány fontos gondolatot. 19
"Az autizmussal kapcsolatos számos kérdésben mai felfogásunk azonos a klasszi-
kus nézetekkel, számos kérdésben azonban élesen különbözik tőlük. Egyértelmű,
hogy az autizmus a viselkedés jellegzetes tüneteivel leírható syndroma, amely kü-
lönböző, agyi dysfunctiót okozó tényezők hatására jöhet létre. Jelenlegi tudásunk
alapján alcsoportokat egyértelműen elkülöníteni nem lehetséges.
A klinikai kép igen sokféle lehet, az autizmus súlyossága, az értelmi színvo-
nal, az egyéb képességek, illetve fogyatékosságok és a gyermek személyisége
függvényében. A klasszikus típusok (Kanner-sy., Asperger-sy.) helyett, a gyakor-
lati szempontok szerint Lorna Wing (31) a következő phenomenológiai csoporto-
kat írta le (megjegyezve, hogy a gyermekek fejlődésük során típust válthatnak, te-
hát nincs szó mereven különálló diagnosztikus entitásokról):
- izolált típus: szociális környezetről nem vesz tudomást, kapcsolatot nem
tűr, szemkontaktust nem vesz föl, nem beszél, vagy csak sztereotip módon, funk-
cionális cél nélkül. Tartását, mozgását, aktivitását is bizzarrériák, szimpla, főleg
mechanikus sztereotípiák jellemzik. Számos halmozottan sérült, értelmi fogyaté-
kos gyermek tartozik ebbe a csoportba. Prognózisa a legrosszabb;
- passzív típus: viszonylag jó értelmű, inkább a feltűnő passzivitás, mint a
bizarr viselkedés jellemzi, szociálisan nem kezdeményező, de közeledést eltűr,
ezért a fejlesztés esélyei ennél a csoportnál a legjobbak;
- bizarr típus: viszonylag jó verbalitás és értelem, esetleg a normálisát is
meghaladó mennyiségű szociális kezdeményezés jellemzi ezt a csoportot. Kapcso-
lataik nélkülözik a kölcsönösséget, a partner személyiségének figyelembevételét,
felületesek. Közeledéseik gyakran inadequatak, sztereotip jellegűek, pl. tartal-
mukban (azonos, vagy azonos témakörű kérdések sztereotip özöne, személyi ada-
tokról, közlekedésről stb.)
A hagyományos felfogással, amely az autizmust rendkívül súlyos és rendkí-
vül ritka elmebetegségnek tartotta, szemben áll az a felismerés, hogy az autizmus
súlyos és enyhébb formái, illetve a teljes és a részleges - atípusos képek egy
spektrumon helyezkednek el, és az átmeneti, nehezen diagnosztizálható eseteken
át a normalitás övezetébe olvadnak. Az enyhébb esetek diagnózisa igen fontos,
mert az érintettek a súlyosakhoz hasonló jellegű segítségre szorulnak. Ertelemsze-

19
Dr. Balázs Anna: Az autizmus korszerű szemlélete
Orvosi Hetilap 1991/51. sz.
54
 -len, a diagnosztikus módszerek finomodásával és így az enyhébb, illetve komp-
- ebb esetek egyre gyakoribb felismerésével az autista és PDD-populáció egyre
rdesebb. Ez a tény is magyarázhatja a különböző statisztikai adatok közti el-
•t ~ tmondásokat.
A hagyományos felfogással szemben az autizmust nem betegségnek, nem
í "chosisnak tartjuk, hanem állapotnak, mégpedig fogyatékos állapotnak. Ennek
r. egfelelően nem gyógyítható; az esetleg jelentős mértékű fejlődés mellett az alap-
ető károsodás az egész életen át fennáll. A várható élettartamot az autizmus nem
befolyásolja."
A hisztériás pszichopata (hystera = anyaméh, innen ered az a régi, téves fel-
:: gás, hogy a hisztéria csak a nők betegsége) átmenetileg vagy tartósan a legkü-
rnfélébb testi tüneteket produkálhatja, ezért a köztudatban helytelenül szimu-
insnak tartják, gyakran nevetség tárgyává teszik, sőt büntetik.
A hisztériás tünetek jóval hevesebbek, "szenzációsabbak", mint a neurotikus
rünetek. Ismert pl. a hisztériás némaság, vakság, bénaság stb. Találó jellemzés sze-
rint: "Amikor a normális gyermek lelki izgalomra elhalványodik, a hisztériás el-
rjul; ha a normális gyermek undorodik, a hisztériás hány; ha az egy pillanatra
megdermed, ez tartósan megbénul...". 20
A hisztériás tünetek sokszor rohamszerűen jelentkeznek. A roham mindig a
környezettel való konfliktushelyzetet reprezentálja, éppen ezért meghatározott
helyzetekben és személyek jelenlétében lép fel, és mindig "célja" van. Ellentétben
az epilepsziás rohammal, a hisztériás beteg "kiszámítja", "megrendezi" a jelenetet,
azért testi sérülés a roham következtében nem éri, vegetatív funkcióin azalatt is
uralkodik.
A kényszeres pszichopatára mozdulatok, cselekvések, gondolatok szigo-
rúan betartott rend szerinti ismételgetése jellemző. "Valamely személyiség kény-
szerítve érzi magát, ceremóniás ismétléssel, többnyire sztereotip módon, bizonyos
dolgokat gondolni, mondani, tenni, azoktól félni, miközben tudatában van an-
nak, hogy az teljesen értelmetlen." 21
E kényszeres cselekedetek szintén csak az adott környezetben és azzal
együtt értékelhetők. Mindig védekezést, menekülést jeleznek, volt vagy lehető
konfliktusokkal függnek össze, és ezek nyomán fejlődnek merev rendszerré.
A pszichózis (elmebetegség) súlyosfokú személyiségzavar. Eredetére, meg-
határozására, osztályozására a pszichiátriai szakirodalomban szintén számos fel-
fogás ismert. Vitatott, hogy gyermekkori pszichózisról egyáltalán beszélhetünk-e.
A vita jogos, mert a felnőttkori pszichózisok annyira jellegzetesek,
"felnőttspecifikusok", hogy valójában kérdéses az azonos fogalomhasználat. A

20
ILLYÉS G V -né: A pszichopata gyermek és fiatalkorú
In.: ILLYÉS Gy-né és munkatársak: Gyógypedagógiai pszichológia
^ Budapest, 1978. Akadémiai Kiadó 369. old.
21
ILLYÉS Gy-né: A pszichopata gyermek és fiatalkorú
In.: ILLYÉS Gy -né és munkatársak: Gyógypedagógiai pszichológia
Budapest, 1978. Akadémiai Kiadó 369. old.
55
pubertárskorban jelentkező tünetek azonban már egyre jobban hasonlítanak a
felnőttkori pszichózis tüneteihez, igy ifjúkori pszichózisokról mindenféleképpen
beszélhetünk.
Modern gyermekpszichiátriai felfogás szerint a felnőttkori pszichózisok két
ismert tipusa: a schizophrenia (hasadásos elmezavar) és a mania-depressiva
(fázisokban, szélsőséges hangulati változásokkal jelentkező elmezavar: ingerlé-
kenység, nyugtalanság - búskomorság, levert lelkiállapot) már gyermekkorban is
jelentkezhet.
Életkorok szerint még tovább differenciálható változatai vannak. Tünetei
végeredményben az ismertetett pszichopátiás típusokra jellemző tünetekből te-
vődnek össze, azzal a különbséggel, hogy itt azok kifejezettebbek, súlyosabbak. A
pszichopátiás gyermek esetleg csak "különc" az ép gyermekek között, "kilóg" a
közösségből, a pszichotikus gyermek viszont egész személyiségére jellemző bi-
zarrságával, érzelmi-hangulati szélsőségeivel, súlyos kontaktuszavaraival, érzék-
csalódásaival, szorongásaival, nemritkán suicidum (öngyilkosság) kísérleteivel
tűnik ki, a laikus számára is kifejezetten beteg benyomást kelt.
Az érzelmi, akarati fogyatékosok pedagógiai szempontú csoportosítása és
differenciált gyógypedagógiai ellátása hazánkban napjainkban van kibontakozóban.
Az érzelmi, akarati fogyatékosok pedagógiai szempontú osztályozásánál az
okok és főtünet figyelembe vételén kívül jelentős szerepet kap a sérülés mértéke,
valamint a gyógypedagógiai (pszichopedagógiai) segítségnyújtás ideje. A pszicho-
pedagógiai tevékenység elsősorban az inadaptáltak és a nehezen nevelhetők cso-
portjaira specializálódik. 22
A sérülés mértéke általában, de nem minden esetben jellemző módon a beil-
leszkedés, alkalmazkodás, viselkedés zavarában mutatkozik meg, így a gyógype-
dagógiai tevékenységet ez nagymértékben meghatározza.
Az érzelmi-akarati sérülés túlnyomórészt reverzibilis. Megfelelő időben tör-
ténő beavatkozással a károsodás helyrehozható, a személyiségfejlődés harmoni-
kussá változtatható. így a gyakorlatban a fogyatékos kifejezés helyett az érzelmi-
akarati sérült, mint enyhébb és kevésbé determináló kifejezést használjuk. Ennek
megfelelően az érzelmi-akarati fogyatékos nevelésében kiemelt szerepet tulajdoní-
tunk a prevenciónak.
A fejlesztés csak akkor igényel speciális intézményes nevelést, ha a preven-
ció késik, valamint az extrém mértékű, akut sérülések esetében, mikor is az inté-
zeti elhelyezés átmenetileg szükséges.
Az érzelmi-akarati sérülés jellegétől és mértékétől függ teljes, vagy részleges
rehabilitációjuk.

22
A továbbiakban az összehasonlító szótár XIX. rész "Populáció" témakör alapján
/Szerző: Volentics Anna. H u m b o l d t Universität zu Berlin 1983. Szerkesztő: Gordosné
és dr. Christa Theiner/
56
 Inadaptáltak

Az inadaptáltak - legújabban - az érzelmi-akarati fogyatékosok egyik al-

csoportját alkotják. Olyan gyermekek és fiatalok, akiknél az érzelmi-akarati fejlő-
dés extrém mértékű és/vagy hosszan tartó bio-pszicho-szociális károsodások kö-
vetkeztében súlyosan sérül. Az inadaptáció kialakulásában ma még számottevő
tényezőnek tekinthető a preventív tevékenység késése, illetve elmaradása, vagy
eredménytelensége.
Az inadaptáltak jellemzői az emocionális egyensúly felbomlása, a szorongá-
sok, félelmek, önértékelési zavarok kóros mértéke és/vagy a rögzült vegetatív
funkciózavarok, valamint a szociális fejlődés zavara következtében kialakuló ala-
csony frusztrációs tolerancia, a beállítódás és belátás képességének, a normakép-
ződésnek hibái és/vagy hiányosságai, az agresszív telítettség, az agresszió szocia-
lizálatlan levezetési módjai, a kapcsolatteremtés, beilleszkedés akadályozottsága.
Társuló tünetként gyakran jelentkezik a kognitív funkciók zavara is, mely a tanu-
lási nehézségekben, a tanulási képtelenségben, vagy a hibás motiváció következ-
ményeként kialakuló súlyos alulteljesítésben nyilvánul meg. Jellemzőnek tekint-
hetjük azt is, hogy a gyógyító-nevelés hiánya vagy eredménytelensége esetén a to-
vábbiakban a neurotikus és/vagy antiszociális fejlődésirány rögzül, melynek kö-
vetkeztében a fiatal neurotikussá és/vagy antiszociálissá válhat.
Az inadaptáció tünetei esetenként már az alacsonyabb életkori szakaszokban
is megtalálhatók, jellemzőnek azonban a serdülőkori megjelenést tekinthetjük.
Gyógyító-nevelésük intézményesen, speciális otthonokban és nevelőintézetekben
történik. Átnevelésük célja az emocionális egyensúly helyreállítása, a szociális fej-
lődés hibáinak korrigálása, hiányosságainak pótlása, a kognitív funkciók javítása.
Kezelésük az orvos-pszichológus-gyógypedagógus team munkájával valósul meg.
Az inadaptáltak gyógyító-nevelésük befejeztével eredeti környezetükbe
visszahelyezhetők. A gyógyító-nevelés eredményeinek megtartását az e célra
szervezett, önálló utógondozói hálózat hivatott biztosítani.

Nehezen nevelhetők

A nehezen nevelhetők az érzelmi-akarati fogyatékosok egyik alcsoportját al-

kotják. Olyan gyermekek és fiatalok, akiknél az érzelmi-akarati fejlődés a külön-
böző pszicho-szociális ártalmak és/vagy organikus károsodások következtében
zavart szenved. A személyiségfejlődés zavara azonban nem súlyos mértékű,
pszichopedagógiai tevékenység által a nehezen nevelhető gyermek eredeti kör-
nyezetében rendezhető.
A tünetek változatos kombinációban fordulnak elő. Főbb jellemzőik az ér-
zelmi-akarati élet sérülése következtében keletkező szorongások, félelmek, önér-
57
tékelési zavarok, melyek az addig normális fejlődés menetét megbontva, további
tünetképződéshez is vezethetnek. Ezek a kognitív és motoros funkciók zavarai
(teljesítményromlás, észlelés, emlékezet, figyelem és/esetleg gondolkodási műve-
letek hiányosságai, hypermotilitás, kóros lassúság, tic), valmint a szociális fejlődés
zavarai (kapcsolatteremtés, alkalmazkodás, beilleszkedés problémái, csökkent
frusztrációs tolerancia, agresszív és autoagresszív megnyilvánulások), melyekhez
a vegetatív funkciók zavarai is társulhatnak. Kis részüknél az érzelmi-akarati élet
fejlődésének sérülése következményes, mely a kognitív funkciók zavara, vagy az
egyéb biológiai kárásodások nyomán jön létre.
A nehezen nevelhetőség tünetei bármelyik életszakaszban felléphetnek. Na-
gyobb gyakorisággal azonban a kisiskolás korban, valamint a serdülés szakaszá-
ban jelentkeznek.
A nehezen nevelhetők gyógyító-nevelése eredeti környezetük megtartása
mellett túlnyomórészt a nevelési tanácsadókban és gyermekideggondozókban tör-
ténik. Kezelésük az orvos-pszichológus-gyógypedagógus team munkájával való-
sul meg. A pszichopedagógiai tevékenységet az ok-okozati összefüggések figye-
lembevételén túl, alapvetően meghatározza a tünetképződés folyamata, a tünetek
egymásra épülése is.
A nehezen nevelhetők állapotának rendezése a sérülés mértékének megfe-
lelő időtartamú kezelést követően általában megvalósul, a gyermek vagy fiatal a
család és a tágabb társadalmi környezet számára újra problémamentessé válik. A
preventív intézkedések hiányosságaiból következik, hogy ma még a nehezen ne-
velhetők közül nem mindenki jut el a megfelelő tanácsadókba, gondozóintéze-
tekbe.

Halmozottan fogyatékosok

A főcsoport elnevezése is utal arra, hogy ez esetben több fogyatékosság

együttes jelenlétéről van szó. (A többszörösen sérültek, többszörösen fogyatéko-
sok elnevezések is használatosak.)
Fontos tisztázni, hogy a halmozott fogyatékosság esetében két vagy több el-
sődleges főtünettel állunk szemben, és nem valamely fogyatékosságra épülő má-
sodlagos, következményes fogyatékossággal vagy fogyatékosságokkal.
Lehetséges, pl. a siketség+vakság, az értelmi fogyatékosság+nagyothallás, a
vakság+beszédfogyatékosság, továbbá pl. a testi fogyatékosság+gyöngénlátás+ér-
zelmi-akarati fogyatékosság stb. stb. együttes jelenléte.
A halmozott fogyatékosság diagnosztizálása sokszor nagyon nehéz feladat.
Könnyen, laikus által is felismerhető pl. a siket-vakság, de nem ugyanez a helyzet
pl. az értelmi fogyatékosság és más fogyatékosságok, vagy pl. a mozgásfogyaté-
kosság és más fogyatékosságok esetében, amikor gyakran következményesen, má-
sodlagosan fellépő sérülések tűnnek szintén elsődleges fogyatékosságnak. Külö-

58
nősen az enyhébb fokú fogyatékosságok igényelnek ilyen vonatkozásokban na-
gyon körültekintő, esetleg hosszan tartó megfigyelésen, mindig komplex vizsgála-
ton alapuló pontos diagnosztizálást, amely azért igen fontos, mert az adekvát
gyógypedagógiai munka megtervezése csak ennek alapján lehetséges. A halmo-
zott fogyatékosság tehát a fogyatékosságok egyik főcsoportját alkotja. 23
A halmozott fogyatékosságra jellemző, hogy egy vagy több biológiai káro-
sodás következtében több területen is jelentkező, egymással nem közvetlen oki
kapcsolatban álló elsődleges fogyatékosság van jelen. Minden elsődleges fogyaté-
kosságnak meglehetnek a további másodlagos következményei is. Ezek, mint
pszicho-szociális akadályozottságok az elsődleges fogyatékosság (pl. hallási fo-
gyatékosság, látási fogyatékosság, értelmi fogyatékosság vagy mozgási fogyaté-
kosság) természetéhez igazodnak. A halmozott fogyatékosság a közvetlen oki
kapcsolatban álló többi fogyatékosságon keresztül a fejlődésre és a személyiség-
szerkezetre meghatározott módon hat, így nem egyszerűen elkülönült fogyatékos-
ságok szummálódásáról van szó, hanem egy sajátos új típus megjelenéséről.
A halmozott fogyatékosság tüneti képében jelentkező mindegyik részfogya-
tékosság különböző súlyosságú lehet, közös vagy eltérő eredettel. A különböző
kórokok keletkezhetnek egyidőben, vagy egymástól eltérő időpontban.
A halmozott fogyatékosság diagnosztikájában különösen az értelmi fejlett-
ség szintjének reális megállapítása okoz nehézséget, miután a tényleges intelligen-
ciát a többi sérülés elfedheti. Ezért a halmozott fogyatékosság tüneti képében az
értelmi fejlettség gyakran egy kategóriával súlyosabbnak tűnhet, mint a tényleges
képesség. A halmozott fogyatékosság jellemző pszichoszociális következményei
között a legfeltűnőbb a különböző szinten és mértékben meglevő kommunikációs
akadályozottság.
A halmozott fogyatékosság csoportosítása a fő tünetek és a súlyosság válto-
zatos kombinációit követi. Érzékszervi- és mozgásfogyatékosságokhoz társulhat
enyhe-, középsúlyos- és súlyos értelmi fogyatékosság.
Annak, eldöntése, hogy a tüneti képben melyik tekinthető "vezető fogyaté-
kosságnak", sokszor nem lehetséges a tünetek összefonódottsága miatt.
A halmozott fogyatékosság gyógypedagógiai befolyásolása csak úgy lehet
eredményes, ha a sérülésspecifikus beavatkozás mindegyik részfogyatékosságot
figyelembe veszi. Ha az egyik elsődleges károsodás későbben keletkezik, a fejlesz-
tés esélyei kedvezőbbek. Ehhez a halmozott fogyatékosság összetevőinek és a kö-
vetkezményes akadályozottságoknak pontos diagnosztizálására van szükség,
mert a célzott befolyásolás csak így válik lehetségessé. A halmozott fogyatékosság
összetett struktúrájának sajátosságai szerint az egyes részfogyatékosságok külön

23
A továbbiakban az összehasonlító szakszótár XX. rész a "Populáció sajátosságai"
alapján
/Szerzők: Lányiné dr. Engelmayer Ágnes és Gordosné. H u m b o l d t Universität zu Berlin
1983. Szerkesztő: Gordosné és dr. Christa Theiner/
59
böző mértékben befolyásolhatók. A halmozott fogyatékosság sokféle előfordulása
miatt a gyógypedagógiai beavatkozás igen jelentős individuális alkalmazkodást,
és minden esetben sérülésspecifikus feltételeket kíván.
A halmozott fogyatékosság gyógypedagógiai befolyásolására létesített in-
tézmények a fogyatékosok intézményrendszerének az utóbbi időben fokozatosan
kialakuló új típusai.
A halmozott fogyatékosok számának növekedése indokolttá teszi a halmo-
zott fogyatékosság összetett struktúrájának oki elemzését, a pszichoszociális kö-
vetkezmények pontos felmérését, a kommunikációs akadályok kiküszöbölését,
vagyis a kérdéssel való komplex foglalkozást.

60
 Rehabilitáció

Gyakran találkozunk a rehabilitáció fogalmával a mindennapi életben is, de

főként a különböző szakterületeken, pl. a jogi, az orvosi, a pszichológiai, a peda-
gógiai és a gyógypedagógiai szakirodalomban egyaránt.
Bevezetésképpen két alapfogalom tisztázása szükséges: a habilitáció és a
rehabilitáció fogalmaké. Mindkettő latin eredetű szó.
Habilitáció = képesítés, rehabilitáció = visszahelyezés előző jogokba.
A két fogalom ezen eredeti jelentése régi keletű, és amint általában a fogal-
mak jelentése változik, különösképpen a rohanó XX. században, ezeknek a fogal-
maknak a jelentése, értelmezése is módosult az idők folyamán. Nem törekedve
teljességre és részletességre, ami a változást illeti, jellemző, hogy a habilitáció fo-
galmát a XX. században elsősorban az egyetemi magántanári cím elnyerésével
összefüggésben használják (külföldön sok helyen napjainkban is), valamilyen tu-
dományterületen magas szinten képzett szakember, pl. a bölcsészeti tudományok
valamelyikéből habilitált, vagyis az egyetemi magántanári címet viselheti.
A rehabilitáció fogalmát a XX. században elsősorban jogi és közigazgatási
értelemben használják, ily módon a rehabilitáció = jó hír, alaptalanul vádolt vagy
hibáztatott személy becsületének visszaállítása, rehabilitálni = jó hírnevet
visszaállítani, becsületet visszaadni.
A rehabilitáció szóhasználat azonban a XX. században a jog és a közigazga-
tás területén kívül az orvostudományban is kezd elterjedni, de itt is és a már fel-
sorolt egyéb tudományterületeken is főként és valójában a második világháború
után nyert polgárjogot.
Ez azzal a sajnálatos ténnyel függ össze, hogy a második világháború alatt és
után nagyon megnövekedett az ún. csökkent munkaképességűek száma, akiknek
újra munkába állítása, visszahelyezése a társadalomba mind a társadalom, mind
az egyén szempontjából igen nagy jelentőségű programmá vált.
A rehabilitáció orvosi értelmezése kézenfekvő. Azt jelenti, hogy ha a beteg,
sérült ember az orvosi kezelés sikeres befejezése után ugyanazt a feladatot, mun-
kakört, amelyet korábban betöltött, nem képes ellátni, de munkaképes, átképzés,
újra kiképzés útján a felgyógyulás utáni állapotnak megfelelő munkába állít-
ható, azaz "visszahelyezhető" a társadalomba.
Az orvostudomány nagyarányú fejlődése az utóbbi évtizedekben közismert.
Ennek következményeként a régebben gyógyíthatatlan betegségek egy része
gyógyíthatóvá vált, illetve különböző gyógyászati segédeszközök alkalmzásával,
miután a munkatevékenységek nagymérvű specializálódása is kialakult, a koráb-
ól
ban tehetetlenségre ítélt, munkaképtelenné vált ember most számos munkafolya-
mat elvégzésére alkalmas.
Érthető tehát, hogy a rehabilitációs törekvések előtérbe kerültek, kibővültek,
kialakult az úgynevezettt rehabilitációs irányzat Országonként rehabilitációs
szövetségek, társaságok szerveződtek (pl. Magyar Rehabilitációs Társaság), ezek
összefogásával Nemzetközi Rehabilitációs Társaság (International Society for
Rehabilitation of the Disabled) jött létre, sőt több országban olyan speciális
intézmenyek kezdték meg működésüket, amelyeknek a rehabilitációs tevékeny-
ség közvetlen feladatukká vált. Magyarországon is vannak ilyen intézmények, pl.
a szociális foglalkoztató intézetek.
A rehabilitációs gondolat kiterjesztése szükségszerűen magával hozta a
rehabilitáció fogalmának változását. Már nemcsak a felnőttkorban megbetegedett,
megsérült, majd felgyógyulás után új munkafeladatok végzésére átképzett embe-
rek társadalomba való visszahelyezésére vonatkoztatják, hanem a gyógypedagó-
gia tevékenységi területére tartozókra is, akik többségükben nem életük későbbi
szakaszában, egy volt egészséges, munkaképes, már "képesített" állapot után
igénylik a rehabilitációt.
Bebizonyosodott ui., hogy a vele született vagy kisgyermekkoruktól fogya-
tékosok "rehabilitálása" is lehetséges. Ez az előző fejezetben tanultakból egyértel-
műen következik. És nemcsak a kevésbé súlyos fokban fogyatékosok képesek a
társadalomban megállni a helyüket, hanem - különböző mértékben bár, de - a
súlyosabb fokban fogyatékosok is. A kiváló munkateljesítményt nyújtó, alkotó
munkára is képes hallási, látási vagy mozgási fogyatékos stb. ember mellett pl. az
értelmi fogyatékos is "rehabilitálható". Még a súlyos fokban sérült értelmi fogya-
tékos fiatalok és felnőttek között is megtaláljuk a legegyszerűbb részfeladatokat
(termelő részmunkafolyamatokat is) végző embert.
A rehabilitációs törekvés kiterjesztése felbecsülhetetlen jelentőségű. Korunk
egyik ellentmondása azonban - a nagymérvű specializálódás és ezzel együtt az
egységes elvek, szemlélet hiánya - itt is jelentkezik. A különböző szakterületek
nem mindig tevékenykednek összehangoltan rehabilitációs törekvéseik megvaló-
sításakor. Ez a fejlődés velejárója, amit a szakemberek az utóbbi évtizedekben fel
is ismertek, és napjainkban éppen az a törekvés a jellemző, hogy a rehabilitáció
igen sokrétű, szerteágazó területén minden érdekelt szakterület összefogásával,
összahangolásával fejlődjék tovább ez a nagyszerű társadalmi program.
Ehhez a felgyorsult ütemű fejlődésből szintén szükségszerűen következő
elvi, elméleti tisztázatlanság megszüntetése is elengedhetetlenné vált.
A rehabilitáció néhány fontos elvi, elméleti kérdése a legújabb szakiroda-
lom alapján röviden a következőkben foglalható össze.
A rehabilitációs feladatok megoldása az egyenlő emberi jogok mindenkire
kiterjesztésének alapelvéből fakadóan össztársadalmi feladat A középpontban
ebben az összefüggésben is az ember áll, annak a közösség, a társadalom érdekei-
vel összhangban álló egyéni boldogulása.
Ez a szemlélet egyértelműen megszabja a rehabilitációs törekvések és intéz-
kedések lényegét. Azt jelenti, hogy a rehabilitációt igénylő ember izoláltságát
szakszerű segítséggel, irányítással a lehetőségek maximumáig meg kell szün-
62
tetni: képességeit, önállóságát kifejleszteni, fokozni, számára a szűkebb és tágabb
közösségben a neki megfelelő tevékenységi területen helyet adni össztársadalmi
kötelesség. Nem adományt, indokolatlan kedvezményt, hanem önbecsülést, em-
beri méltóságot fokozó, a közösséghez tartozást kifejező, a társadalomban kiala-
kult és szokásos, munkájáért járó törvényes ellenszolgáltatásokat kell nyújtani
számára, amely kizár mindenfajta kihasználást, kiszolgáltatottságot, megbélyegzést.
A rehabilitációs törekvések kibővítése egyben differenciáltabb fogalomér-
telmezést is igényel. így pl. egy minket elsősorban érdeklő kérdés az, hogy a
gyógypedagógia tevékenységi körébe tartozóknál a rehabilitáció alapvető ismér-
vei: a visszahelyezés, újrabeillesztés, korábbi státus elismerése érvényesek-e.
Nem minden esetben. A gyógypedagógia tevékenységi területére tartozók-
nak a többsége ui. veleszületetten vagy kisgyermekkortól fogyatékos. E
nagyszámú csoportoknál tehát nem beszélhetünk előző ép állapotról, az épek tár-
sadalmában már volt helyzetről, igy az e csoport tagjaira irányuló tevékenységek
nem rehabilitációs, hanem habilitációs (ebben az összefüggésben beilleszkedést
segitő) hatásúak.
A differenciált fogalomértelmezés és -használat nem fölösleges
elméletieskedés.
A rehabilitáció (visszahelyezés) és a habilitáció (behelyezés) megjelölés ui.
azokat a különbségeket is kifejezi, amelyek a gyakorlati, módszertani tennivalók-
ban jelentkeznek. Esetenként egészen eltérőek a feladatok és feladatmegoldások
attól függően, hogy vissza- vagy behelyezünk valakit a társadalomba, átképezünk
vagy kiképezünk valakit, egy már volt vagy sohasem volt helyzet létrehozásán fá-
radozunk.
Mindezek ellenére általában napjainkban is minden esetben egységesen a re-
habilitáció fogalmát használják, mi is ezt tesszük. Ennek oka, hogy nemzetközileg
ez az átlalánosan elterjedt fogalomhasználat, így csak szűkebb szakmai körökben
és akkor használunk differenciált megjelölést, ha a tárgyalt téma szempontjából a
pontos elkülönítés lényegbevágó.
A rehabilitáció, amint az eddigiekből már látható, a társadalmi tevékeny-
ségformák egyike, amely adott, a társadalomból különböző okok miatt
"kikerült" emberek társadalomba való vissza- (vagy be-) helyezésére irányul.
Ezúttal is azonban szűkítsük ezt a nagyon tág témakört, s fordítsuk figyel-
münket a gyógypedagógia tevékenységi területére tartozókra.
A gyógypedagógia tevékenységi területére tartozókra irányuló rehabilitációs
tevékenység komplex társadalmi tevékenység. Ez azt jelenti, hogy a fogyatékosok
rehabilitációja több tevékenységforma együttes hatásának eredményeként való-
sul (hat) meg, így elsősorban a gyógypedagógiai, az orvosi, a jogi, a szociálpoli-
tikai, a munkaügyi, esetleg más tevékenységformák közreműködésével.
Az adott fogyatékos egyén társadalmi boldogulásához ui. gyógypedagógiai
segítséget, orvosi ellátást, jogi védelmet, szociális támogatást, munkalehetőséget
és megfelelő munkafeltételeket igényel. A felsorolt tevékenységformák a fogyaté-
kos egyént élete egész folyamán elkísérik, egy-egy életszakaszában közülük több
is jelen lehet, illetve egyik vagy másik uralkodóan előtérbe kerülhet, de végered-

63
ményben rehabilitációja folyamatában egyaránt részt vesznek, közös cél érdeké-
ben integrálódnak.
A rehabilitáció lehet teljes vagy részleges.
Teljes a rehabilitáció akkor, ha az illető egyén felnőtté válásakor önálló
életvezetésre képes; szűkebb és tágabb környezetébe beilleszkedik, az abban ki-
alakult normák szerint él, dolgozik, önálló keresete van, családalapításra képes stb.
Részleges (sok változatot, fokozatot magában foglaló) rehabilitációról akkor
beszélünk, ha az egyén felnőtté válásakor továbbra is szervezett, intézményes se-
gítségnyújtást igényel, de az adott közösség (intézet, munkahely, család) tevé-
keny tagja, a közös feladatok végzésében, megoldásában részt vesz.
Magyarországon a gyógypedagógia tevékenységi területére tartozók
(re)habilitációja napjainkban igen biztatóan fejlődik. Különböző államigazgatási és
társadalmi szervek, intézmények, termelőüzemek, szövetségek, társaságok, egye-
sületek vesznek részt hivatalból vagy társadalmi összefogással ennek a program-
nak a megvalósításában.
A még meglevő akadályozó tényezők közül a (re)habilitációs munka folya-
matában részt vevő különböző szakterületek kellő összehangoltságának hiányát és
főként az épek részéről még mindig tapasztalható elutasító magatartást kell ki-
emelnünk. Ez utóbbi különösen nagy mértékben gátolja a (re)habilitációs munka
eredményességét.
Köztudomású, hogy a munkába állás idején a megbélyegző megkülönbözte-
tés még az ép, volt állami gondozott fiatalokat is sújtja. Ismert az épek idegenke-
dése az elmegyógyintézetben gyógykezelt munkatársaikkal szemben is. Fokozott a
közvélemény elutasítása a fogyatékos ember esetében. A gyógypedagógia tevé-
kenységi területére tartozók többsége gyermekkorban speciális, gyógypedagógiai
iskolákban tanul, jelentős számban gyógypedagógiai intézményekben élnek, nem-
ritkán teljes izoláltságban.
A különböző megbélyegző jelzőket már gyermekkorban rájuk ragasztja a
közvélemény. De (re)habilitálhatóságukban nemcsak a laikus ember, hanem a
szakemberek egy része is kételkedik. Pedagógusok, orvosok állnak jó esetben tájé-
kozatlanul a problémával szemben, nemritkán szintén elutasítóan. Véleményük,
magatartásuk pedig a szülők, hozzátartozók és a hatókörükbe tartozó közvéle-
mény számára érthetően meghatározó, éppen ezért a felelősségük is igen nagy.
Az ép emberek elutasító magatartásának megváltoztatása csak következetes,
tudatos és bizonyára még hosszan tartó felvilágosító munka eredményeként re-
mélhető. A felvilágosító munkában a pedagógustársadalom minden tagjának, a
gyógypedagógusokon kívül az óvónőknek, az általános és középiskolai tanítók-
nak, tanároknak stb. egyaránt részt kell venniük.
A gyógypedagógia tevékenységi területére tartozók (re)habilitációjának
komplex folyamatában az egyik legállnadóbb és leghatékonyabb tevékenységi
forma a gyógypedagógiai tevékenység.

64
 Gyógypedagógiai tevékenység

A gyógypedagógiai tevékenység a rehabilitációs tevékenység egyik for-

mája, a gyógypedagógia tevékenységi területére tartozók (fogyatékosok) szemé-
lyiségfejlesztésére: nevelésére, oktatására irányuló speciális pedagógiai tevé-
kenység.
Hasonlóan a "neveltek" közös megjelölését célzó gyűjtőelnevezésekhez (lásd:
gyógypedagógiai tipológia), a fogyatékosok nevelésére irányuló pedagógiai tevé-
kenység specifikumának megjelölésére is történelmileg többféle elnevezés alakult
ki a különböző országokban és nyelvterületeken.
A gyógyító nevelés a legrégebbi. Német nyelvterületen találkozunk vele
először. GEORGENS és DEINHARDT 1861-ben Lipcsében megjelent kétkötetes
művükben használják ezt a fogalmat (heilerziehung = gyógynevelés). A
gyógynevelést az akkor már külön intézményrendszerben nevelt összes fogyaté-
kos, az ő megjelölésük szerint "nem egészséges" típusra: az értelmileg súlyosabb
fokban sérültekre, a siketekre, a vakokra, a testi és erkölcsi fogyatékosokra irá-
nyuló nevelőtevékenységnek tartják. Ez a nevelőtevékenység - szerintük - abban
tér el az "egészségesek" nevelésétől, hogy pedagógiai eszközökkel, nevelési
ráhatásokkal kiegyenlíti a fennálló és meg nem szüntethető fogyatékosságot, neve-
lés útján gyógyít.
Magyarországon a századfordulótól használjuk a gyógypedagógiai
(gyógyító-nevelő) tevékenység elnevezést. Több neves, nemzetközileg is elismert
szakemberünk munkássága nyomán alakul ki az ún. gyógypedagógiai irányzat
amely szerint a különböző típusú fogyatékos egyének (elsősorban gyermekek)
személyiségfejlesztése egységesen pedagógiai eljárásokkal történő gyógyításként
értelmezhető.
Azóta a gyógypedagógia történetében a pedagógiai eljárásokkal történő
gyógyításról külföldön is és Magyarországon is nagyon sok vita folyt. Napjaink-
ban is vannak, akik nem tartják megfelelőnek e speciális pedagógiai tevékenység
specifikumának közelebbi, pontosabb megjelölésére a gyógyító jelzőt. Többnyire
azért, mert a gyógyítás-gyógyulás fogalmakat még mindig csak egyes klasszikus
orvosi irányzatok értelmezése szerint tartják használhatónak, így gyógyulásnak
csak a morfológiai elváltozások megszűnését fogadják el. Nem veszik figyelembe
az orvostudomány területén általánosan érvényesülő szemléletváltozást, azt, hogy
a gyógyítás-gyógyulás fogalmakat századunkban már nemcsak ilyen szűken ér-
telmezik (lásd pl. a pszichoterápiát, amely nem más, mint pedagógiai úton történő
gyógyítás, vagy a kompenzációt, ami elfogadottan a gyógyulás egyik formája).
Mások azon az állásponton vannak, hogy bármilyen eljárással, akár pedagógiával
történjék is a gyógyítás, az az orvos dolga, azaz a gyógypedagógia tevékenységi
körébe tartozók személyiségfejlesztő folyamatából a gyógypedagógusra csak az
ismeretnyújtás (szűken értelmezett oktatás) feladatait kívánják bízni. Kialakultak
olyan felfogások is, amelyek szerint e speciális pedagógiai tevékenység
specifikumát differenciáltan, attól függően kell megjelölni, hogy az milyen fogya-

65
tékossági típusra irányul. Ily módon a gyógyító nevelés elnevezés az irreverzibilis
károsodások esetén nem, a reverzibilis károsodások esetébn viszont jogos és in-
dokolt. Végül vannak, akik a modern kutatási eredmények és szemlélet hatására
csupán a gyógyító nevelés elnevezést nem tartják szerencsésnek, attól félve, hogy
az a közvéleményt félrevezeti, azt sugallja, hogy pl. a siket gyermek hallását, a vak
gyermek látását, vagy az értelmi fogyatékos gyermek "értelmét" ígérjük vissza-
adni.
Napjainkban, miközben e tevékenységet világszerte általában speciális pe-
dagógiai tevékenységnek nevezik, hangsúlyozva azt, hogy pedagógiai tevékeny-
ség, arra törekednek a szakemberek, hogy a specifikumot is kifejezően, pontosan
megjelöljék.
Ez többféle megközelítésből, többféle szempontból lehetséges. A gazdag vá-
lasztékból csak jellemző példákat említhetünk, hozzátéve azt, hogy ugyanazon
nyelvterületen és országban is használnak többféle megjelölést is.
így pl. a különpedagógiai, rehabilitációs pedagógiai, orvosi pedagógiai,
pszichopedagógiai, readaptációs, kompenzáló, korrekciós, regenerációs, támo-
gató, helyreigazító stb. tevékenység megjelölések egyaránt használatosak gyűjtő-
elnevezésként és/vagy résztevékenység megjelölésére.
Megállapítottuk, hogy a gyógypedagógiai tevékenység a rehabilitációs tevé-
kenység egyik formája, a fogyatékosok személyiségfejlesztésére: nevelésére, okta-
tására irányuló speciális pedagógiai tevékenység.
Mint rehabilitációs tevékenységforma a fogyatékosok (re)habilitációjának
komplex feladatai közül a pedagógiai feladatokat oldja meg, ezzel a társadalmi
integrációra, társadalmi boldogulásra készíti elő őket. A gyógypedagógiai tevé-
kenység tehát pedagógiai tevékenység.

A gyógypedagógiai tevékenység mint pedagógiai tevé-

kenység

A gyógypedagógiai tevékenységre mindazok az általános ismérvek jellem-

zőek, amelyek minden pedagógiai tevékenységre:
- történelmileg kialakult tevékenység,
- meghatározott cél-, feladat- és eszközrendszere van,
- meghatározott színterek szükségesek feladatainak végrehajtásához.
A fogyatékosok nevelése is céltudatos tevékenység, a személyiség meghatá-
rozott irányban történő fejlesztése, valamilyen ideálisnak tartott embereszmény
alapján való formálása.
A gyógypedagógiai tevékenység körébe tartozók nevelésének folyamatában
a célrendszer meghatározását az dönti el, hogy a koronként változó fogyatékos
emberképből az adott gyógypedagógiai irányzat, illetve intézmény milyen konk-
66
rét, közvetlen eszményt modellál, azaz milyenné törekszik fejleszteni, formálni,
alakítani neveltjeit.
A cél felé haladás során a gyógypedagógiai tevékenység folyamatában azu-
tán ismereteket közvetítünk és dolgozunk fel, fejlesztjük az értelmi és más képes-
ségeket, alakítjuk a világképet, formáljuk a munkához való viszonyt, tudatosítjuk
a közösségi élet alapvető szabályait, fejlesztjük annak készségeit, stb.

A gyógypedagógiai tevékenység
mint speciális tevékenység

A gyógypedagógiai tevékenység az általános pedagógiai tevékenységhez

viszonyítva speciális tevékenység. Ez abból következik, hogy fogyatékos egyé-
nekre irányul, akiknek fejlődésmenete, személyiségszerkezete eltér a normálistól,
s ezért fejlesztésük is eltér az épekétől,sérülésspecifikus feltételeket igényel.
A sérült személyiség fejlesztésének folyamatában a sérült funkciókat is kor-
rigálni kell.
A sérült funkciók korrigálása a sérült idegrendszer működési elvén, a
kompenzatórikus átszerveződésen alapszik. (Kompenzáció = kiegyenlítés, egyen-
súlyba hozás.)
Mi a kompenzatórikus átszerveződés?
A szervezet átrendeződési folyamata akkor, ha valamilyen funkció (hallás,
látás stb.), funkcionális rendszer (beszéd, írás, olvasás, számolás stb.) betegség, sé-
rülés vagy műtéti beavatkozás következményeként megsérül, megszűnik vagy ki
sem alakul.
Mit eredményez a kompenzatórikus átszerveződés?
Az elvesztett vagy sérült funkció helyreállítását vagy pótlását, új funkciók
kialakulását, ennek végeredményeként az egész szervezet egyensúlyba hozását.
Hogyan zajlik le a kompenzatórikus átszerveződés?
A különböző károsító tényezők hatására más-más funkciók sérülnek. Az or-
ganizmus szerveinek és szervrendszereinek szoros kapcsolatai és kölcsönhatásai
következtében azonban a szervezet egészét érintő patológiás (kóros) folyamatok
indulnak meg.
Egyidejűleg bekapcsolódik a szervezet védekező mechanizmusa is, mobili-
zálódnak (mozgósítódnak) a tartalékforrások, s megindul egy, a patológiás fo-
lyamatokkal ellentétesen ható folyamat is: a kompenzatórikus átszerveződés.
Ebben az átszerveződési folyamatban a központi idegrendszer játssza a ve-
zető szerepet. Minden esetben jellemző közös törvényszerűség: a központi ideg-
rendszer irányításával a szervezet egésze részt vesz az átrendeződésben.
Két tényező játszik fontos szerepet

67
 1.az idegrendszer különböző részei között fennálló kapcsolatok sokrétűsége,
2.az idegrendszer plaszticitása (a funkcionális rendszerek összetevőire, lánc-
szemeire jellemző kölcsönös helyettesíthetőség).
Ismert, hogy a fejlődés normális menetében is lejátszódnak átszerveződési
folyamatok. Az egyén a számára megnehezített helyzetekben, sokféle formában
kompenzálja nehézségeit. Régi, közismert jelentése a kompenzáció fogalmának a
kisebbségi érzés kiegyenlítésére törekvés is. A jelenség tudományos magyaráza-
tára az utóbbi évtizedekben a modern neurofiziológiai kutatások keretében vég-
zett kompenzációkutatások eredményeként került sor. A. R. Lurija és iskolája
közléseiből ismert pl., hogy a pszichikus fejlődés korai szakaszaiban az egyén ho-
gyan kompenzálja gondolkodási nehézségeit az emlékezés folyamatával
(memorizálás), a fejlődés későbbi szakaszaiban viszont az emlékezés nehézségeit
hogyan kompenzálja a gondolkodás szervező lehetőségeivel (sajátos, egyéni rend-
szerezéssel történő ismeretrögzítés). Más pszichikus folyamatokban hasonló jelen-
ségek figyelhetők meg. Ezekben az esetekben is kompenzatórikus átszerveződés
zajlik le, de nagyon fontos hangsúlyozni, hogy itt az idegrendszer nem sérült, a
potenciák adottak a megfelelő folyamat lezajlásához, csupán arról van szó, hogy
az egyén valamilyen többnyire közvetlen, külső nehezítő ok miatt a meglevő lehe-
tőségeket nem használja ki. E példák esetében köznapian fogalmazva: az illetőnek
rossz a tanulási módszere.
A kompenzatórikus átszerveződés automatikusan (öngyógyulás) is létrejön,
létrejöhet.
Valamilyen idegrendszeri sérülés esetén, a góchoz közvetlenül csatlakozó
területen ideiglenesen tétlenségi állapot lép fel, ami egy ideig eltart, majd fokoza-
tosan eltűnik, az ideiglenes gátlás alatt levő idegszövet visszatér normális, esetleg
legyengült, de eredeti állapotába.
Az automatikus kompenzáció azonban csak könnyebb és részleges sérülések
esetén jellemző. Súlyosabb és diffúz (kiterjedt) sérülésekkor a kompenzatórikus
átszerveződés automatikusan nem következik be
Súlyosabb és diffúz sérülésekkor a kompenzatórikus átszerveződés csak
tervszerű segítséggel, irányítottan, fokozatosan, meghatározott stádiumokon
keresztül valósul meg.
Milyen feltételektől függ a kompenzatórikus átszerveződés?
-a sérült funkciók összetételétől és attól, hogy milyen morfológiai struktú-
rákhoz kapcsolódó funkciókról van szó,
- az adott esetben milyen a magasabb idegrendszeri tevékenységtípus,
- a sérülés időpontjától, ennek megfelelően a fizikai és pszichikai fejlettség
szintjétől,
- a sérülés súlyossági fokától és kiterjedtségétől,
- a személyiségnek a sérülésre való reagálásától,
- számos társadalmi tényezőtől, iskolai végzettségtől, társas kapcsolatoktól,
szociális körülményektől és egyéb környezeti tényezőktől.

68
 Mai tudásunk szerint a sérült funkciók helyreállításának és pótlásának
milyen lehetőségei vannak?
A különböző teljesítmények (beszéd, írás, különböző mozgásteljesítmények
stb.) alapját a pszichés jelenségek képezik, ezek neurofiziológiai folyamatokon
alapulnak, amelyek különböző morfológiai struktúrákhoz kötöttek.
A morfológiai struktúrák, a neruofiziológiai folyamatok, a pszichés jelensé-
gek és a teljesítmény mint "emeletek" egymásra épülnek, egymástól elválaszthatat-
lan kapcsolatban vannak.
Ezek a kapcsolatok nagyon bonyolultak, törvényszerűségeik egy része már
jól ismert, több még ismeretlen.
Ha a morfológiai struktúra megsérül, következményei a neurofiziológiai fo-
lyamatokban, a pszichés jelenségekben és a teljesítményekben egyaránt jelentkez-
nek: a különböző funkciók (egyszerűbbek vagy összetettebbek) rendellenessé válnak.
Céltudatosan, tervszerűen kialakított nevelési eljárások hatására a rendel-
lenes funkciók helyreállnak vagy javulnak, új funkciók alakulnak ki.
1.Ha olyan funkció sérült meg, amely nem kötött szigorúan egy meghatáro-
zott, körülírt struktúrához (ilyenek az összetett funkciók, azaz funkcionális rend-
szerek, mint pl. a beszéd, az írás, az olvasás, a különböző gondolati műveletek, ál-
talában a tanult funkciók), akkor a funkció más struktúrához kapcsoltan alakít-
ható ki, vagy a már kialakult, de hibás funkció áttanítható, újratanítható.
2.Ha olyan funkció sérül meg, amely szigorúan meghatározott struktúrához
kötött (ilyenek a szenzoros alapfunkciók, mint pl. a látás, a hallás, vagy a motoros
alapfunkciók, mint pl. az izomtónus akaratlagos szabályozása), akkor mai ismere-
teink szerint két eset lehetséges:
a/ ha a morfológiai struktúra egy része sérült meg, akkor a funkció a struk-
túra épen maradt részeihez kapcsoltan fejleszthető, a struktúra épen maradt ré-
szeinek aktivizálása révén (pl. hallásnevelés, látásnevelés, mozgásnevelés stb.);
b/ ha a morfológiai struktúra egésze megsérült, elpusztult, akkor a funkció
eredeti formájában már nem fejleszthető, nem alakítható ki, mert más struktú-
rához nem kapcsolható, ilyenkor az ún. teljesítménykompenzáció lehetséges, va-
gyis azt a teljesítményt, amely eredetileg a hiányzó (elvesztett vagy ki sem alakult)
funkcióra építve jött volna létre, más funkcióhoz kapcsoltan alakítjuk ki (pl. látás
helyett tapintás segítségével, lásd: vakok írása, vagy hallás helyett látás és tapintás
segítségével, lásd: siketek beszédtanulása stb.).
Az a tény azonban, hogy a gyógypedagógia tevékenységi területére tartozók
fejlődésmenete, személyiségszerkezete sérült, a speciális pedagógiai tevékenység
folyamatában az épek neveléséhez viszonyítva nem egyszerűen plusz feladatok
közbejöttét vagy meghatározott feladatok módosulását, illetve kiiktatását jelenti.
Szükségszerűen módosul a sérült személyiség fejlesztésének, szocializációjának
egész folyamata.
Sérülésspecifikusan változnak a részcélok, módosul a feladat-, eszköz- és
szín térrendszer egyaránt.

69
 Az általános és speciális dialektikus egysége

A gyógypedagógiai tevékenység folyamatában az általános és speciális nem

különül, nem különülhet el egymástól, hanem dialektikus egységbe ötvöződik.
A gyógypedagógiai tevékenységet a sérült személyiség fejlesztésének egysé-
ges folyamatakén értelmezzük, amelyben az ismeretek nyújtása, a különböző
képességek fejlesztése, a jártasságok és készségek kialakítása közben, azokkal
kölcsönhatásban, együtt történik a sérült funkciók és funkcionális rendszerek
korrigálása, átszervezése, az elvesztettek pótlása, újrakialakítása, a ki sem ala-
kultak szisztematikus kiépítése, a további (következményes, másodlagos) sérü-
lések megelőzése, az egész személyiség egyensúlyba hozása.
Mindez a gyógypedagógia tevékenységi területére tartozók különböző cso-
portjainál (típusainál) sérülésspecifikusan, különböző gyógypedagógiai tevé-
kenységformákon keresztül, differenciáltan valósul meg.

Gyógypedagógiai tevékenységformák

A gyógypedagógiai tevékenység a gyógypedagógiai tipológia (fő- és ezeken

belül al-) csoportjainak megfelelően differenciálódik. Az adott gyógypedagógiai
tevékenységforma karakterét a fő tünet (a megváltozott fejlődésmenet és szemé-
lyiségszerkezet létrejöttéért elsősorban felelős funkciósérülés) határozza meg
Eszerint differenciálódik a gyógypedagógiai tevékenység sérülésspecifikus,
a nálunk ma használatos elnevezésekkel:
- oligofrénpedagógiai,
- szurdopedagógiai,
- tiflopedagógiai,
- logopédiai,
- szomatopedagógiai és
- pszichopedagógiai tevékenységformákra.
E sérülésspecifikus tevékenységformák azután a tipológia alcsoportjainak
megfelelően differenciálódnak, mert az adott tevékenységforma a gyakorlatban
mindig a főcsoporton belül valamilyen konkrét tipusra irányul, azaz PL. nem álta-
lában a hallási fogyatékosokra, hanem a siketekre és a nagyothallókra, vagy nem
általában a beszédfogyatékosokra hanem a dadogókra, afáziásokra, hadarókra, stb.
Ezen túlmenően az adott sérülésspecifikus tevékenységforma még tovább, a
gyógypedagógiai tevékenység szintereinek megfelően (pl. óvoda, iskola, ezen
belül tanóra, kórházi osztály, szociális foglalkoztató intézet stb.), és életkorok sze-
rint (pl. kisgyermekkor, iskoláskor, serdülőkor, felnőttkor) is differenciálódik.
Mindezekből kitűnik, hogy a gyógypedagógiai tevékenység körébe tartozc?
személyiség fejlesztése rendkívül sokféle tevékenységformán keresztül valósul meg.

70
 Oligofrénpedagógiai tevékenység

Az értelmi fogyatékosok személyiségfejlesztésére irányuló gyógypedagógiai

tevékenységforma, az oligofrénpedagógiai tevékenység folyamatában a sérült
megismerési funkciók fejlesztése, korrigálása mint speciális fő feladat a többi
(általános) nevelési feladattal egységben valósul meg. Minthogy azonban itt első-
sorban az intellektuális fúnkciók sérülése a jellemző, magától értedődik, hogy a
személyiségfejlesztés egész utja módosul. Már tudjuk, minél súlyosabb fokban sé-
rül az intellektus, annál kiterjedtebb a személyiség egészének sérülése is. Az intel-
lektuális funkciók fejlesztési lehetőségei a súlyosabb fokozatok felé haladva egyre
korlátozottabbak. Ezért a fejlesztés folyamatában a súlyosabb fokozatok felé ha-
ladva az ún. extraintellektuális funkciók fejlesztése kerül előtérbe. így pl. a ma-
nuális készség fejlesztése és a szabályhoz, kötelességhez, közösséghez, munkához
való pozitív viszony kialakítása áll a középpontban.
Ennek megfelelően a megismerő funkciók fejlesztése az értelmi fogyatéko-
sok különböző súlyossági fokú alcsoportjainál differenciáltan történik.
Jellemzően illusztrálják ezt az értelmileg enyhébben sérültek és az értelmileg
középsúlyos fokban sérültek iskoláinak tantervei. Az enyhébben sérültek iskolájá-
ban a tantárgyak többnyire azonosak az általános iskola tantárgyaival, a középsú-
lyosak iskolájában viszont a "Nevelési és oktatási program" (az eltérés már abból
is látható, hogy itt nem tantervről beszélünk) óratervében ilyen tantárgyelnevezé-
seket találunk: önkiszolgálás, mozgás- és ritmusnevelés, játékra nevelés, ábrázo-
lás-alakítás, általános ismeretek, logopédiai foglalkozás, gyógytorna stb. Sőt ebben
a gyógypedagógiai iskolatípusban további differenciálás: A és B tagozatra bontás
is történik. Az ún. kultúrtechnikákat (olvasás, írás, számolás) csak az A tagozat-
ban tanítjuk, a B tagozatban már ezek hiányoznak, helyettük a gyakorlati életre
való felkészítésre fordítjuk az időt.
S bár ma már az értelmileg még súlyosabban sérültek fejlesztésével is min-
den esetben megpróbálkozunk az egészségügyi gyermekotthonokban, a velük
való foglalkozás már többnyire csak individuálisan történhet, és a környezethez
való alkalmazkodás legelemibb készségeinek kialakítására irányul.

Szurdopedagógiai tevékenység

A hallási fogyatékosok személyiségfejlesztésére irányuló gyógypedagógiai

tevékenységforma, a szurdopedagógiai tevékenység folyamatát úgy kell megter-
vezni, hogy a hangbeszéd beépüljön a hallássérült személyiségbe. Ez mint speciá-
lis fő feladat szintén a többi (általános) nevelési feladattal együtt, egységben való-
sul meg. A személyiségfejlesztés útja azonban a hallókéhoz viszonyítva egészében
módosul. A fejlődés menete ui. még abban az ideális esetben is akadályozott, ne-
71
hezített, ha egészen kisgyermek korban megindul a szakszerű speciális fejlesztés:
a hallás- és beszédnevelés. A kommunikációs akadályok következtében sajáto-
san szerveződött gondolkodási műveletek, a lelassult ismeretszerzés, a megne-
hezített szocializálódás a részcélok módosítását és a nevelési, oktatási feladatok,
valamint az eszköz- és színtérrendszer átszervezését igénylik.
A hangbeszéd beépítése a hallássérült személyiségébe azonban a hallási fo-
gyatékosok alcsoportjainál eltérő módon történik. A siketeknél ki kell alakítani a
hiányzó hangbeszédet, a nagyothallóknál korrigálni kell a hibás, illetve fejleszteni
kell a hiányos beszédet. Mindkét esetben valamennyi "kommunikációs csatornát"
igénybe véve, a siketeknél a hallás hiánya miatt elsősorban a látási és tapintási
érzékelésen keresztül, a szájról leolvasás elsajátíttatása kerül előtérbe (oralis-
auditiv-naturális speciális metodika), a nagyothallóknál elsősorban a hallás útján
történő speciális beszédtanítás (auditiv-oralis-naturális speciális metodika).

Tiflopedagógiai tevékenység

A látási fogyatékosok személyiségfejlesztésére irányuló tevékenység, a

tiflopedagógiai tevékenység folyamatában a vizuális akadályozottságból követ-
kezően megváltozott, módosult észlelési és megismerési feltételek között való-
sul meg az ismeretek nyújtása, a képességek fejlesztése, a jártasságok és készségek
kialakítása.
A személyiségfejlesztés folyamatának eltérő tervezését és szervezését igényli
a látás teljes hiánya, illetve az ismeretszerzésben bizonyos mértékben még fel-
használható jelenléte, vagy a legkedvezőbb esetben látásneveléssel fejleszthető
volta. A látási fogyatékosok alcsoportjainál ennek megfelelően kerül előtérbe va-
lamennyi ép érzékelési területre támaszkodva a tapintás sajátos fejlesztése, a
megmaradt, ép látás felhasználása és a látás szakszerű fejlesztése mint speciális
fő feladat.
A vakoknál a tapintó-típusú nevelési folyamatban a tapintáson és halláson
alapuló tájékozódási készség, a figyelem, az emlékezet fejlesztése, a motoros ko-
ordináció és manipuláció fejlesztése a feladat.
A gyengénlátóknál a látó-típusú nevelési folyamatban a vizuomotoros koor-
dináció és manipuláció fejlesztése, a látás védelmét biztosító aktív látásneveléssel
a látásteljesítmény fokozása, a figyelem, az emlékezet fejlesztése a feladat.

72
 Logopédiai tevékenység

A beszédfogyatékosok személyiségfejlesztésére irányuló tevékenység, a lo-

gopédiai tevékenység első megközelítésre az előbbiektől lényegesen eltérőnek lát-
szik. Ez esetben ui. többnyire olyan sérült egyénekről van szó, akiknél a nevelési
feladatok megoldásának csak egy része tartozik a tevékenység körébe. Pl. a be-
szédhibás iskolás korú gyermek tanulmányait igen gyakran az ép gyermekek kö-
zösségeiben, normálpedagógiai eljárások szerint folytathatja. A normális és a sé-
rült beszéd rendkívül széles határzónáján egyébként sem húzhatunk éles határt.
Vannak pl. olyan enyhe fokú kiejtési rendellenességek (pl. az artikulációs zavarok
egy része), amelyek nem okoznak személyiségsérülést, és rövid idő alatt teljesen
rendbe hozhatók, esetleg logopédus bevonása nélkül is, pl. a gyermeki beszédfej-
lődés és a kiejtés normáit jól ismerő óvónő vagy más pedagógus egyéni foglalkoz-
tatás keretében korrigálhatja.
Gondoljunk azonban a beszédsérülések korábban ismertetett változataira.
Ezekben az esetekben szakszerű logopédiai kezelésre van szükség. A logopédiai
munka azonban még a legszűkebben értelmezve sem jelenthet a személyiségfej-
lesztés egész folyamatából kiemelt, körülhatárolt funkciógyakorlást, mindig csak
az egész személyiséget gyógyító-nevelő folyamat szerves részeként valósul meg
eredményesen. A logopédiai munka gyakrolatában az eredménytelenségeknek, a
visszaeséseknek, sőt a személyiség súlyos sérüléseihez vezető állapotok kialakulá-
sának éppen a leggyakoribb oka az, hogy a beszédsérülés kezelése nem sérülés-
specifikus feltételek között történik, és a beszédsérült egyén környezete (család,
óvoda, iskola, munkahely) nem segíti, hanem akadályozza a logopédiai munka si-
kerét.
Végeredményben a logopégiai tevékenység folyamatában a speciális fő fe-
ladat a normális beszéd kialakítása, a sérült beszéd verbális és grafikus formá-
inak rendezése.
A logopédiai tevékenység folyamatát a beszédfogyatékosok különböző al-
csoportjainál természetesen szintén eltérően kell megtervezni és megszervezni. A
sérülés jellegétől és súlyossági fokától függően, adott esetben tartósan vagy átme-
netileg valamennyi általános és speciális feladat megoldása sérülésspecifikus
feltételeket igényel (pl. logopédiai óvoda, iskola, klinikai osztály stb.). Máskor a
speciális feladatok valamennyi általános nevelési feladattal egybehangoltan, de
"párhuzamosan" is megoldhatók (pl. a családdal, óvodával, iskolával, munka-
hellyel együttműködve logopédiai rendelésen vagy normál óvodában, általános
vagy más iskolatípusban logopédus segítségével, közreműködésével stb.).

73
 Szomatopedagógiai tevékenység

A testi és mozgásfogyatékosok személyiségfejlesztésére irányuló

szomatopedagógiai tevékenység folyamatában a sérült testvázlat rendezésére
irányuló mozgásnevelés mint speciális fő feladat szintén a többi (általános) neve-
lési feladattal együtt, egységben valósul meg. A normálistól különböző formában
eltérő mozgáskép, a megváltozott egyensúly és mozgásbiztonság, mozgáskoor-
dináció és mozgáskészség, továbbá játék- és manipulációs tevékenység és a
mindezek következtében módosult megismerési lehetőségek a testi és mozgásfo-
gyatékosok különböző alcsoportjainál a személyiségfejlesztés folyamatának sajá-
tos átszervezését igénylik. Adott esetben itt is tartósan vagy átmenetileg vala-
mennyi általános és speciális nevelési feladat megoldása sérülésspecifikus fel-
tételeket igényel (pl. mozgásjavító iskola, kórházi osztály stb.), máskor a moz-
gásnevelés a többi (általános) nevelési feladattal egybehangoltan "párhuzamosan"
is megoldható (normál óvodában, általános iskolában, iskolaszanatóriumban stb.
szomatopedagógiai segítséggel).

Pszichopedagógiai tevékenység

Az érzelmi, akarati fogyatékosok személyiségfejlesztésére irányuló

pszichopedagógiai tevékenység folyamatában valamennyi (általános) nevelési fe-
ladattal egységben az inadaptációs zavarok leküzdése a speciális fő feladat.
Mindjárt hozzá kell azonban tennünk, hogy ez a körülhatárolás tulajdon-
képpen csak elméletileg lehetséges. A gyógypedagógiai tipológia c. fejezetben álta-
lában is és a különböző fő fogyatékossági csoportok jellemzésekor is több szem-
pontból hangsúlyoztuk, hogy a normálistól eltérő fejlődésmenet, személyiségszer-
kezet csak dinamizmusában és komplexitásában szemlélhető. Különösen vonatko-
zik ez az inadaptációs zavarokra. Egyrészt az érzelmi, akarati funkciók sérülése
statikusan és "steril" formában még kevésbé lehetséges mint bármely más funkció
sérülése, másrészt kezdeti megjelenése a gyermek fejlődésében még nem jelent
inadaptációs zavart, de veszélyeztetettséget minden esetben, az inadaptációs
zavar pedig a súlyos, kóros személyiségzavar, illetve a disszocialitás és
antiszocialitás "előszobája".
A pszichopedagógiai tevékenység folyamatában tehát adott esetben az
inadaptációs zavar megelőzése, máskor annak vagy a már kialakult súlyos, kó-
ros személyiségzavarnak a gyógyító-nevelése, illetve a disszocialitás és
antiszocialitás reszocializációja a speciális fő feladat. A kialakult stádiumtól
függ, hogy a speciális fő feladat és valamennyi (általános) nevelési feladat megol-
dása sérülésspecifikus feltételeket igényel-e (speciális iskola, nevelőotthon, intézet,

74
klinikai osztály stb.) vagy pszichopedagógiai segítséggel családi környezetben és
az épek közösségében megoldható-e a readaptáció.
A legújabb, korábban ismertetett pedagógiai szempontú osztályozást alapul
véve, az inadaptáltaknál a reszocializáció, a nehezen nevelhetőknél a támogató
nevelés keretében valósul meg a pszichopedagógiai segítségnyújtás. A támogató
nevelés az antiszociális személyiség kialakulásának megelőzése érdekében az ér-
zelmi stabilitás kialakítását szolgáló terápiás jellegű eljárásokat, a funkciózavarok
korrigálását segítő direkt gyógypedagógiai programokat, a szűkebb és tágabb
környezet befolyásolását, gondozását foglalja magában.

A halmozottan sérültek személyiségfejlesztésére,

nevelésére-oktatására
irányuló gyógypedagógiai tevékenység

A halmozottan sérültek speciális gyógypedagógiai fejlesztésére nem alakult

ki egységes elnevezés, és a különböző változatok esetében sem mindig.
Mint korábban megtudtuk, a típusok igen sokfélék és a színterek is nagyon
változatosak.
Pl. az enyhe fokban értelmi fogyatékos siketek gyógypedagógiai iskolájá-
ban a manuális-orális speciális metodikát alkalmazzák, az ujj-abc-t és a jelnyelvet
tekintik az elsődleges kommunikációs csatornának. Az A tagozatban az ujj-abc
mellett jobban támaszkodnak az írás-olvasásra, és a praktikus készségek fejleszté-
sét szorgalmazzák. A B tagozatban az ujj-abc mellett a jelnyelvre támaszkodnak,
és elsősorban az önellátásra felkészítést és munkajellegű foglalkoztatást szorgal-
mazzák.
Az enyhe fokban értelmi fogyatékos nagyothallók gyógypedagógiai iskolá-
jában az orális-auditív speciális metodikát alkalmazzák, a szájról-olvasást és hal-
lást tekintik elsődleges kommunikációs csatornának. Tehát itt a szókincs intenzív
fejlesztése, a grammatikai és kiejtési hiányosságok folyamatos korrekciója és a hal-
lásnevelés is feladat.
A középsúlyos fokban értelmi fogyatékos hallássérültek gyógypedagógiai
iskolájában a manuális speciális metodikát alkalmazzák, elsődleges a jelnyelv elsa-
játítása, a szájról-olvasás és a hallás csak kiegészítő információs forrásként szolgál.
A grafikus elemeket egyéni képességek szerint építik be a tanítás-tanulás folya-
matába.
Az enyhe fokban értelmi fogyatékos vakok gyógypedagógiai iskolájában a
módosult észlelési és megismerési feltételek között szerzett spontán tapasztalatok
speciális szemléltetéssel történő kitágítása, korrigálása történik célzott, érzék

75
szervi és mozgásfejlesztő gyakorlatokkal, és a téri orientációs készség, az önki-
szolgálás, a munkatevékenység fejlesztése.
Az enyhe fokban értelmi fogyatékos gyengénlátók gyógypedagógiai isko-
lájában minél több érzékszerv bevonásával a tevékenységen alapuló ismeretszer-
zés folyik, fokozott speciális szemléltetéssel a tapasztalatok bővítése, látáskímélé-
sen alapuló látásnevelés, az önállóság fokozása, a vizuomotoros koordináció és a
manipuláció fejlesztése.
A középsúlyos fokban értelmi fogyatékos látássérültek gyógypedagógiai
iskolájában az állandó fizikai kontaktus, nagyobbaknál a verbális kontaktus fenn-
tartása, a tapintás erőteljes fejlesztése és a zenehallgatás, ritmusfejlesztés a feladat.

76
 A gyógypedagógia tudományrendszere 24

Problématörténet

Magyarországon a gyógypedagógia a századforduló óta számon tartott spe-

ciális pedagógiai tudomány.
A sérült gyermekeknek az épekétől elkülönített, speciális intézményekben
folyó iskoláztatása 1802-től fokozatosan alakult ki. Már a 19. század folyamán lét-
rejött első intézményekben elkezdődött a siketekre, a vakokra, az értelmileg sérül-
tekre, a beszédsérültekre stb. vonatkozó nevelési és oktatási tapasztalatok gyűj-
tése, rendszerezése és a tapasztalati tudás általánosítása.

Kettős fejlődési tendencia

Az önálló tudományterületté szerveződés folyamatában a századfordulótól

kettős fejlődési tendencia érvényesül.
Az egyik: minthogy a magyar közoktatási rendszerben a különböző típusú
sérültek intézményeit együttesen gyógypedagógiai intézményeknek nevezik el,
és a szakmai köztudatban a fogyatékosok nevelésével összefüggő kérdéskör elne-
vezésére is a gyógypedagógia szakkifejezés válik használatossá, igény támad és
kezdeményezések történnek a gyógypedagógia fogalomkörének, rendszertani
kérdéseinek tisztázására és meghatározására.
Ilyen kérdésfeltevésekre került sor:
- m e l y közös jegyek szerint, kik tartoznak a gyógypedagógia illetékességi
körébe;

24
(Ez az anyagrész az összehasonlító szakszótár 58. rész "A fogyatékosok pedagógiájának
tudományterülete" c. rész
/Szerző: Gordosné dr. Szabó Anna és munkatársai. H u m b o l d t Universität zu Berlin,
1986. Szerkesztők: Gordosné, Mesterházi Zsuzsa és dr. Christa Theiner/ és Gordosné:
Die Struktur des Wissenschaftsgebietes der Heilpädagogik c. tanulmánya (Justus Liebig
Universität Giessen 1990.) /Szerkesztők: W. Bachmann és Mesterházi Z s . / alapján
készült.)
77
 - hogyan jellemezhető a gyógypedagógiai tevékenység, mennyiben tér el az
épekre irányuló pedagógiai tevékenységtói, és mi a viszonya más tevé-
kenységformákhoz (pl. az orvosi vagy a pszichológusi tevékenységhez);
- mennyire önálló, körülírt tudományterület a gyógypedagógia, mi a tárgya,
vizsgálódási területe, milyen a belső diszciplína-rendszere és viszonya a
pedagógiai és más tudományokhoz, különösen az orvosi tudományokhoz és a
pszichológiához.
Egyidejűleg megindul a speciális pedagógiai segítséget igénylő, s ezért a
gyógypedagógia illetékességi körébe sorolt népesség különböző tipológiai csoportjaira
vonatkozó nevelési és oktatási tapasztalatok programszerű gyűjtése,
rendszerezése, majd a század közepe felé pedig már az addig főként empírián
alapuló 'elméletképzést és speciális fejlesztési programok kidolgozását felváltja az
egzakt kutatómunka eredményeire alapozás kívánalma.
A másik annak felismerése nyomán, hogy a gyógypedagógiai munka töké-
letesítéséhez, eredményesebbé tételéhez a neveltek alapos, mélyreható, sokoldalú
megismerése elengedhetetlen, a deficitek, illetve a sérültek és környezetük sokol-
dalú (örökléstani, kór- és gyógytani, pszichológiai, szociológiai stb.) tanulmányo-
zása is tervszerűen vezetett programmá válik.
A gyógypedagógia fogalomköre a mindig újabb kutatások, valamint a nem-
zetközi és hazai, olykor nagyon éles szakmai viták hatására a századfordulótól
napjainkig folyamatosan új értelmezést nyert, elméleti rendszere koncepcionális
változásokon át fokozatosan kiteljesedett, gyakorlata egyre hatékonyabbá, ered-
ményesebbé vált, s a sérültekkel összefüggő kutatások körülírt, valóban önálló
tudományterületté szerveződtek.

Kettős arculatú struktúra

A kettős fejlődési tendencia nyomán Magyarországon a gyógypedagógia tu-

dománya is kettős arculatot nyer, kialakul a szűkebb és tágabb értelemben vett
gyógypedagógia.
A szűkebb értelemben vett gyógypedagógia a sértültek speciális pedagó-
giai tudománya, nevelhetőségük lehetőségeit, elv- és feltételrendszerét, oktatásuk,
nevelésük, személyiségük kibontakoztatásának múltját, cél-, feladat-, eszköz-,
színtérrendszerét és eredményességét vizsgálja optimális szocializációjuk és sike-
res rehabilitációjuk szolgálatában.
A tágabb értelemben vett gyógypedagógia viszont a sérültekkel összefüggő
teljes jelenségkört kutatja: a sérülések kóreredetét, kóros mechanizmusait, a sé-
rültek fejlődésmenetét, személyiségszerkezetét, pszichés jelenségeit, társas kör-
nyezetét, szocializációs folyamatukat, rehabilitációjuk lehetőségeit és formáját stb.
Ez tehát komplex tudomány, a sérültek vizsgálatát különböző nézőpontból végző
tudományágak (közöttük a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia) integrációs
egésze.

78
 Felgyorsult fejlődés — dimenziók

Jóllehet a sérültekkel összefüggő szinte valamennyi jelenség vizsgálatának,

kutatásának megvannak a század első felére visszanyúló nagy értékű előzményei,
a gyógypedagógia tudománya a közelmúltban teljesedett ki. A fejlődés látványos
felgyorsulásának pedig napjainkban vagyunk igazán tanúi.
Egyrészt mind a szűkebb, mind a tágabb értelemben vett gyógypedagógia
kutatási területe egyre mélyül és szélesedik, másrészt belső diszciplinarendszerük
több dimenzióban is kiépül.
A szűkebb értelemben vett gyógypedagógia belső differenciálódása kétirá-
nyú.
Egyik diszciplínacsoportját a sérültek különböző csoportjainak speciális pe-
dagógiái (szurdopedagógia, tiflopedagógia, oligofrénpedagógia, szomatopedagó-
gia, logopédia, pszichopedagógia), a másikat az e speciális pedagógiai rendszerek
között fennálló kölcsönös kapcsolatokból, összefüggésekből következő, közösen
érvényes jelenségeket, törvényszerűségeket feltáró általános gyógypedagógiai
diszciplínák (a gyógypedagógia általános elmélete, a gyógypedagógia történet, a
gyógypedagógiai szervezéstan, az Összehasonlító gyógypedagógia, a gyógypeda-
gógiai iskolaegészségtan, a gyógyandragógia, a gyógygerontológia) alkotják.
A tágabb értelemben vett gyógypedagógiának eddig Magyarországon öt ága
alakult ki: mindenekelőtt maga a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia, a
gyógypedagógiai pszichológia, a gyógypedagógiai patofiziológia, a gyógypeda-
gógiai antropológia és a gyógypedagógiai szociológia.

Tágabb értelemben vett gyógypedagógia

A tágabb értelemben vett gyógypedagógia a fogyatékosok vizsgálatát kü-

lönböző aspektusokból végző tudományágak integrációs egésze, pedagógiai do-
minanciájú komplex tudomány.
A tágabb értelemben vett gyógypedagógia a fogyatékos embert,
szocializációjának és rehabilitációjának elv- és feltételrendszerét, lehetőségeit, cél-,
feladat-, eszköz-, szintérrendszerét és hatásmechanizmusát vizsgálja, kutatja.
A tágabb értelemben vett gyógypedagógia komplex (társadalom és termé-
szet) tudomány, amelyben a különböző tudományágak az azonos tárgy és közös
cél révén elválaszthatatlnak kapcsolatban vannak, integrációs egészet alkotnak.
Ugyanakkor a tágabb értelemben vett gyógypedagógia ágai megtartják viszonyla-
gos önállóságukat is, mert az azonos tárgy és közös cél ellenére mind más-más
aspektusból vizsgálják a fogyatékos embert. így a tágabb értelemben vett gyógy-
pedagógia ágai elválaszthatatlan kapcsolatban vannak a nekik megfelelő tudo-
mányterületeket képviselő tudományágakkal, -blokkokal is.
79
 A tágabb értelemben vett gyógypedagógiának Magyarországon eddig az
alábbi ágai alakultak ki:
- szűkebb értelemben vett gyógypedagógia,
- gyógypedagógiai szociológia,
- gyógypedagógiai pszichológia,
- gyógypedagógiai patofiziológia,
- gyógypedagógiai antropológia.

Gyógypedagógiai szociológia

A gyógypedagógiai szociológia a tágabb értelemben vett gyógypedagógia

egyik ága, a fogyatékosok speciális szociológiai tudománya.
A gyógypedagógiai szociológia azokat a társadalmi folyamatokat vizsgálja,
amelyek meghatározzák és/vagy befolyásolják a gyógypedagógia körébe tartozó
népesség összetételét, számarányuk alakulását, a gyógypedagógiai folyamat
összetevőit és a fogyatékosok életútjának alakulását.
A gyógypedagógiai szociológia mint a tágabb értelemben vett gyógypeda-
gógia egyik ága, annak integráns része, de mint szociológiai tudományág, a szoci-
ológiai tudományok blokkjának is integráns része, társadalomtudomány.
A gyógypedagógiai szociológia belső diszciplinarendszere napjainkban van
kibontakozóban. A gyógypedagógiai szervezet-szociológia a fogyatékosokkal
kapcsolatos elméletekre, intézményekre és intézkedésekre ható társadalmi folya-
matokat elemzi, ezen belül a gyógypedagógiai iskola-szociológia a gyógypeda-
gógusok szociológiai vizsgálatát, a gyógypedagógiai folyamat és elméletek köz-
vetlen ideológiáinak tudásszociológiai elemzését végzi. A gyógypedagógiai cso-
port-szociológia a gyógypedagógia körébe tartozó népesség és a különböző rész-
csoportok társadalmi helyzetét, minősítését, munka- és lakóhelyi szegregációját és
integrációját, társadalmi szerepeit és azok meghatározóit vizsgálja, elemzi. A
gyógypedagógiai életmódszociológia a felnőtt fogyatékosok életvezetését, élet-
módját és az ezekre ható társadalmi tényezőket vizsgálja, elemzi.

Gyógypedagógiai pszichológia

A gyógypedagógiai pszichológia a tágabb értelemben vett gyógypedagógia

egyik ága, a fogyatékosok és környezetük speciális pszichológiai tudománya.
A gyógypedagógiai pszichológia a fogyatékosok és környezetük teljes pszi-
chés jelenségkörét vizsgálja, kutatja.

80
 A fogyatékosság hatására a pszichés jelenségek megváltoznak. Az, hogy ez a
változás milyen irányú (pl. akadályozza-e vagy valamilyen területen elősegíti-e a
személyiség fejlődését) és hogy mennyire tűnik fel a környezet számára, az a pszi-
chológiai mezőben jelenlévő valamennyi tényező kölcsönhatásának függvénye.
A gyógypedagógiai pszichológia kutatási tárgya az a hatásrendszer, amelyet
a fogyatékosság gyakorol a fogyatékosok pszichés jelenségeire, folyamataira, fej-
lődésére és a környezetében végbemenő pszichés folyamatokra.
A gyógypedagógiai pszichológia mint a tágabb értelemben vett gyógypeda-
gógia egyik ága, annak integráns része, de mint pszichológiai tudományág, a pszi-
chológiai tudományok blokkjának is integráns része, (társadalom és természet) ha-
tártudomány.
A gyógypedagógiai pszichológia differenciálódása már fejlődésének kezdeti
időszakában megindul, a 20. század folyamán belső diszciplinarendszere fokoza-
tosan kiteljesedik. A gyógypedagógiai pszichológia diszciplinarendszere lényegé-
ben megegyezik a pszichológia belső tagolódásával, így kialakult a gyógypedagó-
giai érzékeléspszichológia, a gyógypedagógiai gondolkodáspszichológia, a
gyógypedagógiai munkapszichológia stb. Napjainkban különösen lendületesen
fejlődik a gyógypedagógiai fejlődéspszichológia, a gyógypedagógiai személyi-
ségpszichológia, a gyógypedagógiai szociálpszichológia, az alkalmazott pszicho-
lógiai ágak között a gyógypedagógiai nevelés- és oktatáspszichológia, a gyógy-
pedagógiai tesztpszichológia és a gyógypedagógiai pszichoterápia.

Gyógypedagógiai patofiziológia

A gyógypedagógiai patofiziológia a tágabb értelemben vett gyógypedagógia

egyik ága, a fogyatékosságok speciális patofiziológiai tudománya.
A gyógypedagógiai patofiziológia a fogyatékos ember biológiai állapotát és
az ezzel összefüggő jelenségkört tanulmányozza, kutatja.
A gyógypedagógiai patofiziológia mint a tágabb értelemben vett gyógype-
dagógia egyik ága, annak integráns része, de mint biológiai tudományág, a bioló-
giai tudományok blokkjának is integráns része, (természet és társadalom) határ-
tudomány.
A gyógypedagógiai patofiziológia differenciálódása már fejlődésének kez-
deti időszakában megindul, de a belső diszciplinarendszer-képződés nem jel-
lemző. Kialakult diszciplinarendszerről még napjainkban sem beszélhetünk, in-
kább ennek a folyamatnak a tendenciái érzékelhetők. így kialakulóban van a
gyógypedagógiai patofiziológia alapjai, mint a koncepcionális, szemléleti, fo-
galmi, rendszertani kérdéseket vizsgáló általános gyógypedagógiai patofiziológiai
diszciplína, valamint a sérülésspecifikus patofiziológiai diszciplínák sora, így a
hallási-, a látási-, az értelmi-, a mozgásszervi- és halmozott-fogyatékosságok, va-
lamint a beszédhibák patofiziológiája, egy másik dimenzióban a gyógypedagógiai
kóreredettan, a gyógypedagógiai kórtünettan és a gyógypedagógiai
szindormatológia.

81
 Gyógypedagógiai antropológia

A gyógypedagógiai antropológia a tágabban értelmezett gyógypedagógia

egyik ága, a fogyatékosok speciális antropológiai tudománya.
A gyógypedagógiai antropológia a fogyatékos ember testi fejlődésének és
testalkatának jellemzőit tanulmányozza, kutatja.
A gyógypedagógiai antropológia mint a tágabb értelemben vett gyógypeda-
gógia egyik ága, annak integráns része, de mint biológiai tudományág, a biológiai
tudományok blokkjának is integráns része, (természet és társadalom) határtudo-
mány.
Várható, hogy perspektivikusan a gyógypedagógiai antropológia belső
diszciplinarendszere is kialakul, ezt azonban ma még inkább csak az egyre jobban
körvonalazódó témakörök jelzik.

Szűkebb értelemben vett gyógypedagógia

A szűkebb értelemben vett gyógypedagógia a tágabb értelemben vett

gyógypedagógia egyik ága, a fogyatékosok speciális pedagógiai tudománya.
A szűkebb értelemben vett gyógypedagógia a fogyatékos ember nevelhető-
ségének lehetőségeit, elv- és feltételrendszerét, oktatásának-nevelésének, szemé-
lyisége kibontakoztatásának cél-, feladat-, eszköz-, színtérrendszerét és eredmé-
nyességét vizsgálja, kutatja, optimális szocializációja és sikeres rehabilitációja
szolgálatában.
A szűkebb értelemben vett gyógypedagógia mint a tágabb értelemben vett
gyógypedagógia egyik ága, annak integráns része, de mint pedagógiai tudo-
mányág, a pedagógiai tudományok blokkjának is integráns része, társadalomtu-
domány.
A szűkebb értelemben vett gyógypedagógia belső diszciplinarendszere fo-
kozatosan, kezdettől két dimenzióban fejlődött, bontakozott ki. Egyik dimenzió-
ban a különböző fogyatékossági csoportok speciális pedagógiái:
- szurdopedagógia,
- tiflopedagógia,
- oligofrénpedagógia,
- szomatopedagógia,
- logopédia,
- pszichopedagógia,
a másik dimenzióban a különböző fogyatékossági csoportok sérülésspecifi-
kus pedagógiai rendszerei között fennálló kölcsönös kapcsolatokból, összefüggé-

82
sekből következő közös törvényszerűségeket feltáró általános gyógypedagógiai
diszciplínák:
- a gyógypedagógia általános elmélete,
- gyógypedagógia történet,
- gyógypedagógiai iskolaegészségtan,
- gyógypedagógiai szervezéstan,
- összehasonlító gyógypedagógia.
A szűkebb értelemben vett gyógypedagógia ágai, mind a speciális pedagó-
giák, mind az általános gyógypedagógiai diszciplínák integrációs egészet alkot-
nak. A szűkebb értelemben vett gyógypedagógia belső diszciplinarendszere
mindkét dimenzió irányában várhatóan tovább differenciálódik. Fejlődési ten-
denciák: 1. a halmozottan fogyatékosok számának növekedésével és a gyógype-
dagógiai intézményrendszer további kiépülésével és differenciálódásával egyide-
jűleg a halmozottan fogyatékosok sérülésspecifikus pedagógiai rendszereinek
kutatása és kidolgozása is erőteljesen megindult. így újabb speciális pedagógiák,
mint pl. a szurdotiflopedagógia, az oligofrénszurdopedagógia stb. kialakulása
várható. 2. A permanens nevelés fontosságának széleskörű felismerése és megva-
lósítása a felnőtt és időkorú fogyatékosok pedagógiai aspektusú vizsgálatát is
várhatóan felerősíti és a gyógyandragógia, valamint a gyógygerontagógia eman-
cipálódását is meghozza.

Szurdopedagógia

A szurdopedagógia a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága, a

hallási fogyatékosok speciális pedagógiája.
A szurdopedagógia a hallási fogyatékosok nevelhetőségének lehetőségeit,
elv- és feltételrendszerét, oktatásának-nevelésének, személyisége kibontakoztatá-
sának cél-, feladat-, eszköz-, szintérrendszerét és eredményességét vizsgálja, ku-
tatja optimális szocializációja és sikeres rehabilitációja szolgálatában.
A szurdopedagógia tárgya a szurdopedagógiai folyamat.
A szurdopedagógia mint a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik
ága, körülírt tárgya révén önálló sérülésspecifikus pedagógiai rendszert alkot.
Minthogy azonban a funkciók következményesen és halmozottan is sérülhetnek, a
különböző sérülésspecifikus pedagógiai rendszerek érvényességi köre nemcsak
egy-egy fogyatékossági csoportra terjed ki. A szurdopedagógia és a többi speciális
pedagógiai rendszer találkozási pontjai, kapcsolatai sokrétűek, kiegészítik egy-
mást.
A szurdopedagógia belső diszciplinarendszere fokozatosan, főként a 20.
század közepétől több dimenzióban fejlődött, és perspektivikusan várhatóan to-
vább differenciálódik. Napjainkban eltérő kidolgozottsági szinten az egyik dimen-
zióban a szurdopedagógia alapjai, a hallási fogyatékosok nevelésének és oktatásá-
nak elmélete alakult ki, más dimenziókban az életkorpedagógiák (csecsemőkori,
kisgyermekkori, ifjúkori, felnőttkori), a sérülésspecifikus intézménypedagógiák
(óvodai, iskolai, nevelőotthoni), a tantárgypedagógiák (a különböző képzőintéz-
mények számára anyanyelvi, matematikai, földrajzi stb.), a szabadidő-pedagógiák
(játék, művészeti, társastevékenység programok).

Tiflopedagógia

A tiflopedagógia a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága, a lá-

tási fogyatékosok speciális pedagógiája.
A tiflopedagógia a látási fogyatékosok nevelhetőségének lehetőségeit, elv- és
feltételrendszerét, oktatásának-nevelésének, személyisége kibontakoztatásának
cél-, feladat-, eszköz-, színtérrendszerét és eredményességét vizsgálja, kutatja op-
timális szocializációja és sikeres rehabilitációja szolgálatában.
A tiflopedagógia tárgya a tiflopedagógiai folyamat.
A tiflopedagógia mint a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága,
körülírt tárgya révén önálló sérülésspecifikus pedagógiai rendszert alkot. Mint-
hogy azonban a funkciók következményesen és halmozottan is sérülhetnek, a kü-
lönböző sérülésspecifikus pedagógiai rendszerek érvényességi köre nemcsak egy-
egy fogyatékossági csoportra terjed ki. A tiflopedagógia és a többi speciális peda-
gógiai rendszer találkozási pontjai, kapcsolatai sokrétűek, kiegészítik egymást.
A tiflopedagógia belső diszciplinarendszere fokozatosan, főként a 20. század
közepétől több dimenzióban fejlődött, és perspektivikusan várhatóan tovább dif-
ferenciálódik. Napjainkig az egyik dimenzióban a tiflopedagógia alapjai, a látási
fogyatékosok nevelésének és oktatásának elmélete alakult ki, más dimenziókban
eltérő kidolgozottsági szinten az életkorpedagógiák (kisgyermekkori, ifjúkori,
felnőttkori), az intézménypedagógiák (óvodai, iskolai, nevelőotthoni, szociális in-
tézeti), a tantágypedagógiák (tájékozódás és mozgásnevelés, matematika, földrajz
stb.), a szabadidő-pedagógiák (játék-, művészeti-, társastevékenység programok),
képződnek, alakulnak.

Oligofrénpedagógia

Az oligofrénpedagógia a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik

ága, az értelmi fogyatékosok speciális pedagógiája.
Az oligofrénpedagógia az értelmi fogyatékosok nevelhetőségének lehetősé-
geit, elv- és feltételrendszerét, oktatásának-nevelésének, személyisége kibontakoz-
tatásának cél-, feladat-, eszköz-, színtérrendszerét és eredményességét vizsgálja,
kutatja optimális szocializációja és sikeres rehabilitációja szolgálatában.
Az oligofrénpedagógia tárgya az oligofrénpedagógiai folyamat.
84
 Az oligofrénpedagógia mint a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia
egyik ága, körülírt tárgya révén önálló sérülésspecifikus pedagógiai rendszert al-
kot. Minthogy azonban a funkciók következményesen és halmozottan is sérülhet-
nek, a különböző sérülésspecifikus pedagógiai rendszerek érvényességi köre nem-
csak egy-egy fogyatékossági csoportra terjed ki. Az oligofrénpedagógia és a többi
speciális pedagógiai rendszer találkozási pontjai, kapcsolatai sokrétűek, kiegészí-
tik egymást.
Az oligofrénpedagógia belső diszciplinarendszere napjainkban van kialaku-
lóban. A differenciálódás főként a 20. század közepétől több dimenzióban indult
el. Eleinte az oligofrénpedagógia általános diszciplínái, mint az oligofrénpeda-
gógia alapjai, az értelmi fogyatékosok nevelésének és oktatásának elmélete, tanítá-
sának módszertana kezdett kiépülni, újabban inkább más dimenziókban alakul az
oligofrénpedagógia belső diszciplinarendszere, elsősorban a sérülésspecifikus in-
tézménypedagógiák (óvodai, kisegítő iskolai, foglalkoztató iskolai, napközi-
otthoni, nevelőotthoni, egészségügyi gyermekotthoni, szociális foglalkoztató
intézeti stb.), a tantárgypedagógiák (a különböző speciális iskolatípusok számára
matematikai, anyanyelvi, környezetismereti, földrajzi stb.), de alakulnak az élet-
korpedagógiák (kisgyermekkori, ifjúkori, felnőttkori) és a szabadidőpedagógiák is
(játék-, művészeti-, társastevékenység programok).

Szomatopedagógia

A szomatopedagógia a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága,

a mozgásfogyatékosok speciális pedagógiája.
A szomatopedagógia a mozgásfogyatékosok nevelhetőségének lehetőségeit,
elv-, és feltételrendszerét, oktatásának-nevelésének, személyisége kibontakoztatá-
sának cél-, feladat-, eszköz-, színtérrendszerét és eredményességét vizsgálja, ku-
tatja optimális szocializációja szolgálatában.
A szomatopedagógia tárgya a szomatopedagógiai folyamat.
A szomatopedagógia mint a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik
ága, körülírt tárgya révén önálló sérülésspecifikus pedagógiai rendszert alkot.
Minthogy azonban a funkciók következményesen és halmozottan is sérülhetnek, a
különböző sérülésspecifikus pedagógiai rendszerek érvényességi köre nemcsak
egy-egy fogyatékossági csoportra terjed ki. A szomatopedagógia és a többi speciá-
lis pedagógiai rendszer találkozási pontjai, kapcsolatai sokrétűek, kiegészítik
egymást. A század közepén, 1948-ban a mozgásfogyatékosok számára egy új tí-
pusú képzőintézmény (mozgásterápiái intézet) létesül, amelyben a szűkebb érte-
lemben vett gyógypedagógia egyik ágaként, konduktív pedagógia elnevezéssel
épül ki a mozgásfogyatékosok sajátos pedagógiai rendszere (Pető András). Az
1960-as évektől a konduktív pedagógia elkülönül a gyógypedagógiától. Ujabban, a
szűkebb értelemben vett gyógypedagógia rendszerében a szomatopedagógia, a
mozgásfogyatékosok sérülésspecifikus pedagógiája az, amely ígéretes fejlődésnek
indult, belső diszciplinarendszere kialakulóban van.

85
 Logopédia

A logopédia a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága, a beszéd-

fogyatékosok speciális pedagógiája.
A logopédia a beszédfogyatékosok nevelhetőségének, személyisége kibonta-
koztatásának, a beszéd és nyelv verbális és/vagy grafikus formáinak rendellenes-
sége, kóros alakulása, vagy a már kialakult beszéd és nyelvi készség elvesztése
körülményei közötti lehetőségeit, elv- és feltételrendszerét, cél-, feladat-, eszköz-,
színtérrendszerét és eredményességét vizsgálja, kutatja optimális szocializációja és
sikeres rehabilitációja szolgálatában.
A logopédia tárgya a logopédiai folyamat.
A logopédia, mint a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága, kö-
rülírt tárgya révén önálló sérülésspecifikus pedagógiai rendszert alkot. Minthogy
azonban a funkciók következményesen és halmozottan is sérülhetnek, a külön-
böző sérülésspecifikus pedagógiai rendszerek érvényességi köre nemcsak egy-egy
fogyatékossági csoportra terjed ki. A logopédia és a többi speciális pedagógiai
rendszer találkozási pontjai, kapcsolatai sokrétűek, kiegészítik egymást.
A logopédiában a belső diszciplinarendszer-képződés kevésbé jellemző. A
kutatási irányok nagyon szerteágazóak. A kutatási programok elsősorban a kü-
lönböző beszédfogyatékosságok komplex tanulmányozására és a differenciáldiag-
nosztikán alapuló terápiás specialitások kidolgozására és kipróbálására irányul-
nak. A koncepcionális kérdéseket, az elméleti, rendszertani, kutatásmetodiológiai
alapkérdéseket tárgyaló logopédia alapjai mellett ezek képezik a logopédia egyre
kidolgozottabb fejezeteit. Az elmúlt évtizedben a sérült beszéd különböző aspek-
tusú (diagnosztikai és/vagy terápiás célú) műszeres, eszközfonetikai kutatása is
előtérbe került. A logopédiai intézményrendszer differenciálódásával és kiépülé-
sével várhatóan kialakulnak a speciális intézménylogopédiák (óvodai, beszédja-
vító-iskolai) is.

Pszichopedagógia

A pszichopedagógia a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik ága,

az érzelmi-akarati fogyatékosok speciális pedagógiája.
A pszichopedagógia az érzelmi-akarati fogyatékosok nevelhetőségének lehe-
tőségeit, elv- és feltételrendszerét, oktatásának-nevelésének, személyisége kibon-
takoztatásának cél-, feladat-, eszköz-, színtérrendszerét és eredményességét vizs-
gálja, kutatja optimális szocializációja és/vagy reszocializációja és sikeres rehabili-
tációja szolgálatában.
A pszichopedagógia tárgya a pszichopedagógiai folyamat.

86
 A pszichopedagógia mint a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia egyik
ága, körülírt tárgya révén önálló sérülésspecifikus pedagógiai rendszert alkot.
Minthogy azonban a funkciók következményesen és halmozottan is sérülhetnek, a
különböző sérülésspecifikus pedagógiai rendszerek érvényességi köre nemcsak
egy-egy fogyatékossági csoportra terjed ki. A pszichopedagógia és a többi speciá-
lis pedagógiai rendszer találkozási pontjai, kapcsolatai sokrétűek, kiegészítik
egymást. Emellett a pszichopedagógia a kriminálpedagógiával (törvénysértők pe-
dagógiája) is szoros kapcsolatban van, érvényességi körük jelentősen egybeesik,
minthogy a pszichopedagógia a disszociális és antiszociális fiatalok speciális pe-
dagógiája is.
A pszichopedagógia belső diszciplinarendszere napjainkban van kialakuló-
ban. A differenciálódás több dimenzióban indult el. Kialakulóban van a
pszichopedagógia alapjai, mint általános pszichopedagógiai diszciplína. Más di-
menziókban főként a sérülésspecifikus intézménypedagógiák (nevelőotthoni,
nevelőintézei, kórházi) bontakoznak ki, és alakulnak az életkorpedagógiák
(kisgyermekkor, serdülőkor, felnőttkor) és szabadidőpedagógiák is (játék, művé-
szeti, társastevékenység stb.).

A gyógypedagógia általános elmélete

A gyógypedagógia általános elmélete a szűkebb értelemben vett gyógype-

dagógia egyik ága, a gyógypedagógia tudományelméleti és -rendszertani kérdé-
seit kutató általános gyógypedagógiai diszciplína.
A gyógypedagógia általános elméletének vizsgálódási területe a gyógype-
dagógia teljes fogalomköre, a különböző fogyatékossági csoportok sérülésspecifi-
kus pedagógiai rendszeri közötti viszonyrendszer.

Gyógypedagógia-történet

A gyógypedagógia-történet a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia

egyik ága, a gyógypedagógia történeti fejlődési folyamatát feltáró általános
gyógypedagógiai diszciplína.
A gyógypedagógia-történet vizsgálódási területe a gyógypedagógiai folya-
mat, a gyógypedagógiai intézményrendszer, a gyógypedagógiai elméletek, néze-
tek, szemlélet, eszmerendszer alakulása a legrégibb időktől napjainkig.
A gyógypedagógia-történet mint a szűkebb értelemben vett gyógypedagógia
egyik ága, annak integráns része, de mint történeti tudományág, a történelemtu-
dományokhoz is kapcsolódik.

87
 Gyógypedagógiai iskolaegészségtan

A gyógypedagógiai iskolaegészségtan a szűkebb értelemben vett gyógype-

dagógia egyik ága, az iskoláskorú fogyatékosok egészségvédelmét szolgáló általá-
nos gyógypedagógiai diszciplína.
A gyógypedagógiai iskolaegészségtan vizsgálódási területe a gyógypedagó-
giai intézmények egészségügyével összefüggő teljes jelenségkör, az iskoláskorú
fogyatékosok egészségvédelme.

Gyógypedagógiai szervezéstan

A gyógypedagógiai szervezéstan a szűkebb értelemben vett gyógypedagó-

gia egyik ága, a fogyatékosok oktatásának-nevelésének, személyiségformálásának
teljes színtérrendszerét elemző általános gyógypedagógiai diszciplína.
A gyógypedagógiai szervezéstan vizsgálódási területe azon intézmények
teljes köre, amelyekben a fogyatékosok jelen vannak.

Összehasonlító gyógypedagógia

Az összehasonlító gyógypedagógia a szűkebb értelemben vett gyógypeda-

gógia egyik ága, különböző gyógypedagógiai diszciplínákat, elméleteket, folyama-
tokat, rendszereket egységes algoritmusok alapján elemző általános gyógypeda-
gógiai diszciplína.
Az összehasonlító gyógypedagógia vizsgálódási területe a gyógypedagógia
teljes jelenségköre. Századunkban, különösen az elmúlt évtizedekben a tudomá-
nyok specializálódása, egyidejűleg az interdiszciplináris kapcsolatok kiépülése, és
a nemzetközi érintkezés és együttműködés kiszélesítése igényli és lehetővé teszi
az összehasonlító gyógypedagógia művelését.

i
 A fogyatékosok intézményrendszere

Vü t M1

A fogyatékosok intézményes ellátása ma világszerte nagyon kiterjedt,

intézményrednszere mindenütt nagyon sokféle intézménytípust foglal magában.
Vonatkozik ez azokra az országokra is, amelyekben a fogyatékosok iskoláztatása
nem az épektől elkülönítetten, speciális intézményekben, hanem általában (pl.
Svédországban) vagy részben (pl. Hollandia, USA stb.) integráltan történik. Ez
esetben ugyanis az ügynevezett "integrált iskolák" különböző változatai ismertek.
Bár a különböző társadalmi rendszerű és fejlettségű országok intézmény-
rendszerének összehasonlító tanulmányozása nagyon tanulságos, mi csak a ma-
gyarországi intézményrendszerrel foglalkozunk részletesebben.
Mindenekelőtt felhívjuk a figyelmet arra, hogy a fogyatékosok intézmény-
rendszere nem azonos a gyógypedagógiai intézményrendszerrel. Ez eddigi ta-
nulmányainkból már következik, kiindulásul azonban mégis hangsúlyozzuk, mert
a köztudatban általában az él, hogy a fogyatékosok intézményrendszere egyenlő a
gyógypedagógiai intézményrendszerrel. Amint az a későbbiekben teljesen egyér-
telművé válik, a fogyatékosok intézményrendszere szélesebb, tágabb mint a
gyógypedagógiai.

Az intézményrendszer felépítése

A fogyatékosok számára hazánkban nagyon sokféle intézmény működik.

Céljaik, feladataik, jellegük eltérő, közvetlen irányító szerveik különbözőek.
A fogyatékosok intézményei több szempont szerint csoportosíthatók.
Jellegük szerint két nagy csoportra oszthatók:
1.oktatási és
2.egészségügyi intézmények.
A fogyatékosok intézményei közül oktatási intézmények a gyógypedagó-
giai intézmények. Ezek az ún. képezhető óvodás és iskolás korú (3-16 éves) fo-
gyatékosok intézményei.

89
 Az egészségügyi intézmények az egészségügyi gyermekotthonok, ezek az
ún. képezhetetlen fogyatékos (0-18 éves) gyermekek intézményei és a szociális
intézetek, amelyek a felnőtt fogyatékosok intézményei.
Ha a fogyatékosok életkorát tekintjük felosztási alapnak, akkor szintén két
nagy intézménycsoport különül el:
1.a 0 - 1 8 éves korú fogyatékosok és a
2.felnőtt korú fogyatékosok intézménycsoportja.
A 0-18 éves korú fogyatékosok intézményei az egészségügyi gyermekott-
honok és a gyógypedagógiai intézmények, amelyek egyben - ismét más felosztási
szempont szerint - gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények is, azaz a gyermek-
és ifjúságvédelmi intézményrendszer egyik intézménycsoportját alkotják.
A felnőtt korú fogyatékosok intézményei a szociális intézetek, ezek viszont
egyben a felnőttvédelmi szociális gondoskodás intézményrendszerében foglal-
nak helyet.
A fogyatékosok intézményrendszerét sematikusan az 5. táblázaton szemlél-
tetjük.
A táblázaton jól látható, hogy a fogyatékosok intézményrendszere mennyire
szerteágazó, s hogy egy-egy intézménycsoportja több szinten is integrálódik más
intézményrendszerekbe. A valóságos helyzet azonban tulajdonképpen bonyolul-
tabb.

5. táblázat
A fogyatékosok intézményrendszere
Oktatási intézmények Egészségügyi intézmények
gyermekek és fiatalkorúak részére felnőttek részére
gyógypeda- speciális ne- egészségügyi szociális inté- szociális ott-
gógiai intéz- velőotthonok gyermekott- zetek honok
mények és nevelőin- honok
tézetek
speciális gyermek- és ifjúságvé- a felnőttvédelmi szociális
delmi intézmények gondoskodás intézményei

Az előző fejezetekből már tudjuk, hogy Magyarországon a II. világháború

óta rendkívül sokat fejlődött a fogyatékosok intézményes ellátása, de egyrészt
még mindig nem elégíti ki teljes mértékben a meglévő igényeket, másrészt pedig -
miközben még ki sem bontakozott, ki sem épült, ki sem teljesedett - állandóan
alakul, módosul, differenciálódik az új tudományos felismerések, társadalmi
szükségletek, igények hatására. így jelenlegi intézményrendszerünk - ha részle-
tesebb, pontosabb felvázolását tűzzük ki célul - meglehetősen nehezen áttekint-
hető, mert belső szerkezete egyenetlen, hiányos, más intézményekkel való sokrétű
kapcsolatai nem pontosan kiépültek, kialakultak.

90
 Az áttekintést, tájékozódást zavarhatja, hogy az intézménytípusok elneve-
zése nem mindig egyértelmű, pontosabban az intézményeket - hangsúlyozzuk,
hogy elvileg helyesen - nem feltétlenül nevezzük el pl. a "bennük lakókról" vagy
az intézmény tényleges, valóságos funkcióját nem mindig tükrözi az elnevezés.
Pl.: az értelmi fogyatékosok intézményeinek sohasem adunk az értelmi fogyaté-
kosságra utaló elnevezést vagy pl. a volt "javító" intézeteket megkülönböztető
jelző nélkül, ma egyszerűen nevelőintézeteknek nevezzük.
Magyarázatot igényel a táblázatunkban szereplő "speciális nevelőotthonok
és nevelőintézetek" intézménycsoport. Az ide sorolt intézményeket azért tettük
külön kategóriába, mert ezek ma Magyarországon hivatalosan is gyermekvédelmi
intézmények. Ám végülis a gyógypedagógiai intézmények is gyermekvédelmi in-
tézmények. Továbbá a speciális nevelőotthonok és nevelőintézetek is a modern ér-
telemben vett gyógypedagógia körébe tartozó "fogyatékos" (inadaptált) gyerme-
kek és fiatalok intézményei.
A fogyatékosok intézményrendszere tehát magában foglalja mindazokat az
intézményeket, amelyek fogyatékosok diagnosztizálására, speciális nevelésére, ok-
tatására, fejlesztésére, szakmai képzésére, munkafoglalkoztatására szolgálnak a
kisgyermekkortól a felnőttkoron át.
Ezek az intézmények a Közoktatási és Művelődési, vagy Népjóléti Miniszté-
rium, illetve a különböző szintű önkormányzati szervek vagy egyházak irányítása
alá tartoznak; legújabban működhetnek magánintézményekként is.25

Gyógypedagógiai intézmények

A gyógypedagógiai intézmények a fogyatékosságügyi intézményrendszer

egyik közoktatási intézménycsoportját alkotják.
A gyógypedagógiai intézményekhez tartoznak:
-gyógypedagógiai iskolák, amelyekhez diákotthon vagy napközi otthon
tartozik,
- gyógypedagógiai tagozatok (osztályok),
- gyógypedagógiai óvoda,
-beszédjavító intézet,
-beszédjavító csoport.

25
A továbbiakban nagyrészt az összehasonlító szakszótár 37. és 38. rész: "Fizikailag-
pszichikailag sérültek képzőintézményei" témakör alapján
/Szerző: Gordosné és munkatársai. H u m b o l d t Universität zu Berlin 1987. Szerkesztők:
Gordosné, Mesterházi Zs. és dr. Christa Theiner/
91
 A gyógypedagógiai intézmények a fogyatékosok speciális nevelését, oktatá-
sát, fejlesztését, szakmai képzését a gyógypedagógiai tevékenység által valósíthat-
ják meg. A gyógypedagógiai tevékenység folyamatában az ismeretek nyújtása, a
különböző képességek fejlesztése, a jártasságok és készségek kialakítása közben
történik meg a fogyatékosok különböző csoportjainál (típusainál) sérülésspecifi-
kusan a sérült funkciók pótlása, újrakialakítása, a ki sem alakult funkciók sziszte-
matikus kiépítése, a további (következményes, másodlagos) sérülések megelőzése,
az egész személyiség egyensúlyba hozása, a fogyatékosok teljes vagy részleges re-
habilitációjának előkészítése.
Az utóbbi években egyre erősödik az a törekvés, hogy a fogyatékosok - ha
minden feltétel adott - az épek képzőintézményeiben integráltan kapják meg a
gyógypedagógiai segítséget.

Gyógypedagógiai iskolák

A gyógypedagógiai iskolák az iskolai keretek között, csoportban képezhető

tanköteles korú fogyatékosok alsó fokú oktatási intézményei. A fogyatékosok
alábbi csoportjai részére működnek gyógypedagógiai, illetve az 1985. évi I. okta-
tási törvény értelmében minden esetben általános iskolák:
- siketek,
- nagyothallók,
- vakok,
- gyengénlátók,
- középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok,
- enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok,
- testi- és mozgásfogyatékosok,
- beszédfogyatékosok,
- siket - enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok,
- nagyothalló - enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok,
- hallássérült - középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok,
- vak - enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok,
- gyengénlátó - enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok,
- látássérült - középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok,
- testi- és mozgásfogyatékosok - enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok,
- testi- és mozgásfogyatékosok - középsúlyos fokban sérült értelmi fogyaté-
kosok.
A gyógypedagógiai iskolák különböző szintű területi (megyei, fővárosi, vá-
rosi, főváros-kerületi) önkormányzati szervek irányítása, felügyelete alá tartoznak.
A gyógypedagógiai iskolák felvételi körzete elsősorban az adott fogyatékosság

92
előfordulási gyakoriságától, a tanulók létszámától függ, lehet városi, város-kerü-
leti, fővárosi, főváros-kerületi, megyei, több megyére kiterjedő és országos.
A tanköteles korba lépő fogyatékosok iskolai pályafutása - kivéve azokat,
akik valamely gyógypedagógiai intézményben óvodások - az épek 8 osztályos
általános iskolájába történő beiratással kezdődik. Akiknek a személyiségfejlesztése
kedvező feltételek között gyógypedagógiai segítséggel az általános iskolában
megoldható, az épekkel teljesen vagy részlegesen integráltan végzik tanulmányai-
kat. Akiknél ez nem lehetséges, áthelyezési javaslattal/döntéssel gyógypedagógiai
iskolába kerülnek át. A gyógypedagógiai iskolákban a tankötelezettség egyes
gyermekek számára két évvel meghosszabbítható. Akik iskolai keretek között,
csoportban nem képezhetők, a tankötelezettség alól mentesülnek, egészségügyi
gyermekotthonba kerülnek, vagy a családban maradnak.
A gyógypedagógiai iskolák a tanulókat 9-10 felmenő osztályban/csoportban
ingyenesen nevelik. Az osztályok/csoportok átlagos létszáma a gyógypedagógiai
iskola típusától és az osztályfokozattól függően 6-14 tanuló.
A gyógypedagógiai iskolákban az egyes tantárgyakat az általános iskola
és/vagy az adott gyógypedagógiai iskola számára készült kiegészítő nevelési és
oktatási tervek alapján tanítják. A nevelési, oktatási folyamat a gyógypedagógiai
iskolák mindegyikében sérülésspecifikusan szervezett, úgy, hogy az ismeretek
nyújtása, a különböző képességek fejlesztése, a jártasságok és készségek kialakí-
tása közben egyidejűleg megtörténik a sérült funkciók korrigálása, átszervezése,
az elvesztett funkciók pótlása, újrakialakítása, a ki sem alakult funkciók kiépítése,
a további (következményes, másodlagos) sérülések megelőzése, az egész szemé-
lyiség egyensúlyba hozása. A nevelési és oktatási tervek a tantárgyi követelmé-
nyeken túl részletesen és pontosan meghatározzák az adekvát speciális feladato-
kat, szervezési formákat, módszereket, korszerű taneszközöket, technikai, kom-
munikációs segédeszközöket.
A gyógypedagógiai iskolák tervszerűen építenek a fogyatékosok iskoláskor
előtti fejlesztési, nevelési eredményeire, folytatják a spontán vagy szakszerűen
irányított családi nevelést, az épek vagy a fogyatékosok óvodáiban megkezdett
fejlesztő, nevelő munkát. Amennyiben a gyermek fejlődése lehetővé teszi, vissza-
helyezik az általános iskolába.
A gyógypedagógiai iskolák végzős tanulói részben speciális szakiskolába ke-
rülnek át, részben fogyatékosok szakmai képzést nyújtó intézményeiben, vagy az
épek különböző középfokú iskoláiban integráltan tanulnak tovább, részben a
felnőttvédelmi szociális gondoskodás intézményeibe kerülnek.
A gyógypedagógiai iskolákban gyógypedagógusok dolgoznak, vagy valami-
lyen más pedagógusi diplomával rendelkező szakemberek, esetenként érettségivel
rendelkező pedagógus képesítés nélküliek, akik munka közben, levelező úton
szerzik meg a gyógypedagógusi szakképesítést. Velük együttműködve dolgoznak
a gyógypedagógiai iskolákban a gyermekfelügyelők, dajkák, védőnők, ápolónők,
iskolaorvosok, szakorvosok, valamint az adminisztratív és technikai alkalmazottak.

93
 Gyógypedagógiai iskolák diákotthona

A diákotthon a gyógypedagógiai iskolákhoz szervesen kapcsolódik.

A diákotthonba az áthelyezés/felvételi eljárás keretében azok a tanulók
nyernek elhelyezést, akiknek lakóhelyén vagy annak közelében nem működik
megfelelő típusú gyógypedagógiai intézmény, akiknél a családi körülmények
és/vagy a fogyatékosság súlyossága, jellege indokolttá teszi a diákotthoni elhelye-
zést, valamint az állami gondozottak.
Az iskola és a diákotthon pedagógiailag szerves egységet alkot, céljaik és fe-
ladataik megegyeznek. A diákotthonban a szabadidő-pedagógiai foglalkozások
kerülnek előtérbe. A diákotthon kiegészíti, helyettesíti, pótolja a családi otthont,
iskolai szünetekben is működik.
A diákotthonban az adott gyógypedagógiai iskola típusának megfelelő sza-
kos gyógypedagógiai tanárok látják el a nevelőtanári feladatokat, velük együtt-
működve dolgoznak a gyermekfelügyelők, ápolónők és az adott gyógypedagógiai
iskolatípusban alkalmazott szakemberek.

Gyógypedagógiai iskolák napközi otthona

A gyógypedagógiai iskolák napközi otthona azokban a gyógypedagógiai is-

kolákban működik, amelyekhez gyógypedagógiai diákotthon nem kapcsolódik.
A napközi otthoni csoportösszetétel ideális esetben azonos az iskolaival.
Az iskola és a napközi otthon pedagógiailag szerves egységet alkot, céljaik
és feladataik megegyeznek. A gyógypedagógiai iskolák napközi otthonában a sza-
badidő-pedagógiai foglalkozások kerülnek előtérbe. A napközi otthon kiegészíti
és napközben pótolja a családi otthont, napi működési ideje alkalmazkodik a szü-
lők igényeihez, és iskolai szünetekben is működik.
A gyógypedagógiai iskolák napközi otthonában az adott gyógypedagógiai
iskola típusának megfelelő szakos gyógypedagógiai tanárok látják el a napközi
otthoni feladatokat, velük együttműködve dolgoznak a gyermekfelügyelők és az
adott gyógypedagógiai iskolatípusban alkalmazott egyéb szakemberek.

Gyógypedagógiai tagozatok

A gyógypedagógiai tagozatok valamely gyógypedagógiai intézmény kereté-

ben vagy általános/középiskolához csatoltan működnek. A gyógypedagógiai ta-
gozatok fogyatékosok speciális nevelésére, oktatására, fejlesztésére, szakmai kép-
94
zésére szolgálnak. A fogyatékosok különböző csoportjai (típus és életkor szerint)
részére óvodai (pl. siketek, nagyothallók, vakok, középsúlyos fokban sérült ér-
telmi fogyatékosok stb. számára) tagozatok, halmozottan fogyatékosok (pl. vak-
enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok stb.) iskolai tagozatai, szakmunkás-
képző tagozatok (pl. siketek számára) működnek.

Gyógypedagógiai óvoda

A gyógypedagógiai óvoda a gyógypedagógiai intézmények egyik típusa. Je-

lenleg Magyarországon egy gyógypedagógiai óvoda működik, a Bárczi Gusztáv
Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola gyakorló intézményeként. A gyakorló
gyógypedagógiai óvoda szervezetileg a főiskolához, szakmai felügyelete közvet-
lenül a főiskola Fonetikai és Logopédiai, valamint az Oligofrénpedagógiai Tanszé-
kéhez tartozik.
A gyakorló gyógypedagógiai óvodába középsúlyos értelmi fogyatékos és
beszédfogyatékos óvodáskorúak járhatnak.
A gyógypedagógiai óvodába való felvételt egészségügyi és művelődésügyi
szervek, intézmények, szakemberek, továbbá szülők, gondviselők vagy hozzátar-
tozók kérhetik. A felvétel csak a szülő beleegyezésével érvényesíthető. A felvételi
eljárást a főiskola Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet Vizsgáló és Tanácsadó
részlege folytatja le.
A gyógypedagógiai óvodának két tagozata működik, középsúlyos fokban
értelmi fogyatékosok és beszédfogyatékosok számára. A gyógypedagógiai óvoda
egésznapos, bejárásos, diákotthonnal nem rendelkezik.
A gyógypedagógiai óvoda középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosokat
foglalkoztató részlege a hasonló típusú óvodai tagozatok programja alapján dol-
gozik.
A gyógypedagógiai óvoda logopédiai tagozatára olyan 4 - 6 / 7 éves beszéd-
fejlődésükben jelentősen akadályozott gyermekek járnak, akiknek személyiségfej-
lesztése és iskolára előkészítése az épek óvodai feltételei között nem biztosítható.
A csoportlétszám 6-12 gyermek lehet.
A gyógypedagógiai óvoda logopédiai tagozatának célkitűzései lényegében
megegyeznek az épek óvodáinak célkitűzéseivel. Speciális célja a családdal szoro-
san és tervszerűen együttműködve a beszédfejlődési akadályozottság és az abból
következő hátrányok megszüntetése, vagy jelentős mértékű csökkentése, előkészí-
tés az általános iskolai, vagy a beszédjavító általános iskolai tanulmányok meg-
kezdésére.
A gyógypedagógiai óvoda logopédiai tagozata az óvodai nevelési program
és a gyógypedagógiai óvoda programja alapján dolgozik. Alapvető feladatok: a
fejlődési egyenetlenségek korrigálása, a beszéd, értelmi, mozgási és pszichés funk-

95
ciók, az önkiszolgálás, a szociális beilleszkedés fejlesztése, végeredményben a
gyermek iskolaérettségének kialakítása.
A gyógypedagógivi óvoda logopédiai tagozatán logopédia szakos gyógype-
dagógiai tanárok dolgoznak, velük együttműködve dajkák, továbbá adminisztra-
tív és technikai alkalmazottak. A gyógypedagógiai óvoda szorosan együttműkö-
dik a többi főiskolai szervezeti egységgel, elsősorban a Gyakorló Beszédjavító In-
tézettel és a Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet Vizsgáló és Tanácsadó részle-
gével.

Beszédjavító intézet

A beszédjavító intézet a gyógypedagógiai intézmények egyik típusa. Ma-

gyarországon két beszédjavító intézet működik, mindkettő Budapesten. Az egyik
beszédjavító intézet a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola gya-
korló intézménye, szervezetileg a főiskolához, szakmai felügyelete a főiskola Fo-
netikai és Logopédiai Tanszékéhez tartozik.
A beszédjavító intézetbe életkori korlátozás nélkül a beszédfogyatékosok va-
lamennyi típusa felvételt nyerhet. A közvetlen körzetükbe tartozó beszédfogyaté-
kosok szűrésén és kezelésén túl elsősorban a súlyos vagy különleges esetnek mi-
nősülő beszédfogyatékosok logopédiai ellátására hivatottak. Emellett több más fe-
ladatot is ellátnak, pl. a gyakorló beszédjavító intézet a logopédia szakos gyógy-
pedagógiai tanárjelöltek gyakorlati képzését végzi, továbbá országosan jelentős
szerepet tölt be a logopédusok továbbképzésében, a másik beszédjavító intézet
végzi a fővárosban a nevelőotthonok logopédiai szűrését és a nevelőotthonokban
élő gyermekek kezelését.
A beszédjavító intézetbe való felvételt egészségügyi és művelődésügyi szer-
vek, intézmények, szakemberek, továbbá szülők, gondviselők vagy hozzátartozók
kérhetik. A felvétel logopédiai és szükség szerint szakorvosi, valamint pszicholó-
giai vizsgálat alapján történik. A beszédjavító intézetbe általában az 5. életévüket
betöltött gyermekek vehetők fel. Egyes súlyosabb esetekben azonban (pl. dadogás,
diffúz püszeség) 3 éves kortól rendszeresen tanácsadásra, 4 éves kortól pedig már
kezelésre is beoszthatók a beszédfogyatékosok.
A tanév rendje azonos az általános iskola rendjével. A logopédiai kezelés ál-
talában 45 perces órák keretében, a kezelési terv szerint történik. Egy-egy órára a
beszédfogyatékosság típusától és súlyosságától függően általában 2 - 6 gyermek
kerül beosztásra. Mindenki hetenként legalább két alkalommal, szükség esetén
többször részesül logopédiai kezelésben.
A beszédjavító intézet célja, hogy a beszédfogyatékosságot és annak követ-
kezményeit lehetőség szerint megszüntesse, vagy jelentősen csökkentse.
A beszédjavító intézet a beszédfogyatékosság típusához és súlyosságához
igazodó kezelési tervben rögzített korszerű logopédiai eljárásokat és speciális, a
kommunikációt elősegítő technikai és taneszközöket alkalmaz.

96
 A beszédjavító intézet folyamatosan és tervszerűen együttműködik a be-
szédfogyatékos környezetével, a családdal, óvodával, iskolával, nevelőotthonnal,
munkahellyel.
A beszédjavító intézetben logopédia szakos gyógypedagógiai tanárok dol-
goznak, együttműködve számos intézménnyel és más szakemberrel. Együttmű-
ködő intézmények: a Gyógypedagógiai Vizsgáló és Tanácsadó részleg a Bárczi
Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Gyógypedagógiai Pszichológiai
Intézetében, gyermek ideggondozók, nevelési tanácsadók, audiológiai állomások,
a különböző klinikák, szakkórházak és rendelőintézetek.

Beszédjavító csoport

A beszédjavító csoport a gyógypedagógiai intézmények egyik típusa. A be-

szédjavító csoportok különböző szintű területi (megyei, fővárosi, városi, fővárosi-
kerületi) önkormányzati szervek irányítása, felügyelete alá tartoznak. Szervező in-
tézmény lehet gyógypedagógiai intézmény, de szükség szerint bármely oktatási
intézmény. Beszédjavító csoport szervezhető minden olyan helyen, ahol a beszéd-
fogyatékosok száma korcsoportonként (óvodás, iskolás, felnőtt) 6-nál több.
A beszédjavító csoportba életkori korlátozás nélkül a beszédfogyatékosok
valamennyi típusa felvételt nyerhet. A beszédjavító csoport túljelentkezés esetén a
felvételnél előnyben részesítheti: a beszédfogyatékosság miatt az iskola látogatása
alól felmentett gyermeket, a súlyos fokú beszédfogyatékosokat, az óvodába nem
járó óvodás korúakat, a tanköteles korba lépő gyermekeket, az általános iskola 1-
2. osztályos tanulóit.
A beszédjavító csoportra a továbbiakban mindazok érvényesek, amik a Be-
szédjavító Intézet címszó alatt olvashatók.

Speciális gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények

A speciális gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények a 6-18 éves érzelmi,

akarati fogyatékosok speciális nevelésére, oktatására, fejlesztésére, szakmai képzé-
sére, munkafoglalkoztatására szolgálnak. A speciális gyermek- és ifjúságvédelmi
intézmények a Népjóléti Minisztérium és/vagy a megyei (fővárosi) önkormányati
szervek irányítása, felügyelete alá tartoznak.
Az alábbi speciális gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények vannak:
- neurotikusok otthona,
- nehezen nevelhetők nevelőotthona,
- disszociális és antiszociális fiatalok nevelőintézete.
97
 Neurotikusok otthona

A neurotikusok otthona a speciális gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények

egyik típusa.
A neurotikusok otthonába azok a személyiségfejlődésükben kifejezetten ne-
urotikus tendenciákat mutató, az általános iskola látogatása alól felmentett, 7-14
éves gyermekek kerülnek, akiknek szakszerű ellátására kórházi bentfekvéses vagy
ambuláns keretek között nincs szükség vagy lehetőség, de személyiségsérülésüket
az adott családi vagy szokványos nevelőotthoni körülmények között nem, csak
bentlakásos rendszerű, sérülésspecifikus terápiás feltételek között lehet rendezni.
A neurotikusok otthonába való felvétel valamely más nevelőotthonból áthe-
lyezés révén, vagy állami gondozásba vétel során tett javaslat alapján történhet. A
felvételt minden esetben alapos, komplex (különböző szakorvosi, pszichológiai,
gyógypedagógiai) vizsgálatok előzik meg.
A neurotikusok otthona célja a neurotikus személyiségfejlődési irány vissza-
fordítása, a személyiségsérülés rendezése, a mielőbbi teljes rehabilitáció megvaló-
sítása.
A neurotikusok otthona feladatai igen sokrétűek: gyakran teljes mértékben
át kell vállalnia a család funkcióit, fokozott mértékben kell biztosítania az ottho-
nosságot, az anyagi és érzelmi védettséget, nehezített feltételek között kell felké-
szíteni az önálló életvitelre, a társadalomba való beilleszkedésre, családi életre, és
mindezek mellett gondoskodni kell a tanulás feltételeiről, a tanulót fel kell készí-
teni a megfelelő általános iskolai magánvizsgára.
A neurotikusok otthona saját speciális nevelési (terápiás) programja alapján
dolgozik, az általános iskolai magánvizsgára felkészítés az általános iskola tan-
terve szerint az otthonon belül, kislétszámú csoportokban, egész napra széthúzot-
tan történik. A nevelési és oktatási programban a terápiás célú szakköri munkák
és pszichológus által vezetett különböző egyéni és csoportos terápiás foglalkozá-
sok fontos szerepet kapnak.
A sikeres rehabilitáció egyik alapvető feltétele a szülőkkel (a visszafogadó
féllel) való foglalkozás, ami a "Szülők klubjá"-n keresztül valósul meg. Hasonlóan
fontos, hogy a gyermek egy idő után, egyéni megítélés szerint, járjon ki a körzeti
általános iskolába, és az egész intézmény nyitott legyen a szűkebb és tágabb kör-
nyezet számára.
A gyermek a neurotikusok otthonából a családba, vagy más nevelőotthonba
kerül át, szükség esetén 14 éven túl is egy ideig a neurotikusok otthonában marad.
A neurotikusok otthonában pszichopedagógiai szakos gyógypedagógusok
és más képesítésű pedagógusok, pszichológusok, adminisztratív és technikai dol-
gozók együttese látja el a feladatokat szakorvosok (elsősorban gyermekgyógzász,
neurológus, pszichiáter) közreműködésével.

98
 Nehezen nevelhetők nevelőotthona

A nehezen nevelhetők nevelőotthona a speciális gyermek- és ifjúságvédelmi

intézmények egyik típusa.
A nehezen nevelhetők nevelőotthonába azok a személyiségfejlődésükben ki-
fejezetten antiszociális tendenciákat mutató, a nyilvános iskolalátogatás alól emi-
att felmentett 10-18 éves gyermekek és fiatalok kerülnek, akik alkalomszerűen
vagy rendszeresen jogsértő magatartást tanúsítottak, de nem büntetőjogi
felelősségrevonásuk, hanem mindenképpen speciális nevelésük látszik célszerűnek.
A nehezen nevelhetők nevelőotthonába való felvétel valamely más nevelő-
otthonból áthelyezés, vagy állami gondozásba vétel során tett javaslat alapján a
Gyermek- és Ifjúságvédő Intézeten keresztül történik. A felvételt minden esetben
alapos, komplex (különböző szakorvosi, pszichológiai, gyógypedagógiai) vizsgá-
latnak kell megelőznie.
A nehezen nevelhetők nevelőotthona célja az antiszociális személyiségfejlő-
dési irány visszafordítása, a személyiségsérülés rendezése, a mielőbbi teljes reha-
bilitáció megvalósítása. A nehezen nevelhetők nevelőotthona feladatai igen sokré-
tűek, mert amellett, hogy átmenetileg vagy gyakran teljes mértékben át kell vállal-
nia a család funkcióit, és gondoskodnia kell az iskolai és szakmatanulási feltéte-
lekről, a közösség rendjéhez alkalmazkodni nem akaró, antiszociális magatartású
fiatalok átnevelését egy szervezettebb életrendhez való alkalmazkodásra készte-
téssel kell megvalósítania.
A nehezen nevelhetők nevelőotthona saját speciális nevelési (terápiás) prog-
ramja alapján dolgozik, az általános iskolai magánvizsgára és/vagy valamely
szakmára felkészítés az adekvát iskolatípus tanterve szerint történik. Az átnevelés
elsődleges eszközei a kisebb csoportlétszám (maximum 15), az iskolai és szakma-
tanulás, valamint a szabadidő felhasználás célirányos, tervszerű szervezése, to-
vábbá különböző terápiás célú egyéni és csoportos foglalkozások. A nehezen ne-
velhetők nevelőotthona szükség esetén él a fizikailag is zártabb, differenciált, át-
menetileg a többi csoporttól is elkülönített csoport, az ún. zárt részleg működteté-
sével is.
A sikeres rehabilitáció egyik alapvető feltétele a családdal (a visszafogadó
féllel) való foglalkozás, az önálló életvitelre, a társadalomba való beilleszkedésre
felkészítés egyénre szabott, gondos megtervezése, a visszaillesztés fokozatos kivi-
telezése.
A gyermek, illetve fiatalkorú a nehezen nevelhetők nevelőotthonából idő-
közben más nevelőotthonba kerülhet át, visszamehet a családba, illetve 18 évesen
az önállósulásra felkészülten távozik.
A nehezen nevelhetők nevelőotthonában pszichopedagógiai szakos gyógy-
pedagógusok és más képesítésű pedagógusok, pszichológusok, adminisztratív és
technikai dolgozók együttese látja el a feladatokat szakorvosok közreműködésével.

99
 Disszociális és antiszociális fiatalok nevelőintézete

A disszociális és antiszociális fiatalok nevelőintézete a speciális gyermek- és

ifjúságvédelmi intézmények egyik típusa.
A disszociális és antiszociális fiatalok nevelőintézetébe azok a személyiség-
fejlődésükben kifejezetten antiszociális tendenciákat mutató 14-18 éves fiatalok
kerülnek, akiket a bíróság valamilyen bűncselekmény elkövetése miatt javítóneve-
lésre ítélt, vagy akik magatartásukkal, cselekedeteikkel megszegik a társadalmi
együttélés normáit.
A disszociális és antiszociális fiatalok nevelőintézete célja az antiszociális
személyiségfejlődési irány visszafordítása, a sérült személyiségű fiatalok átneve-
lése, a mielőbbi teljes rehabilitáció megvalósítása. A disszociális és antiszociális fi-
atalok nevelőintézete feladatai igen sokrétűek: gyakran teljes mértékben át kell
vállalnia a család funkcióit, gondoskodnia kell az iskolai és szakmatanulási, vala-
mint a munkafeltételekről, a közösség rendjéhez alkalmazkodni nem akaró, anti-
szociális magatartású fiatalok átnevelését egy szervezettebb, kötöttebb és szigo-
rúbb életrendhez való alkalmazkodásra késztetéssel kell megvalósítania.
A disszociális és antiszociális fiatalok nevelőintézete a hatékonyabb átneve-
lés érdekében zárt jellegű, ami a társadalom védelmét is szolgálja. A jelenleg ér-
vényben levő büntető jogszabályok lehetőséget adnak a zárt intézeten belül is fo-
kozottan zárt, szigorúbb életrendű részlegbe való helyezésre, és a maximum 8
napra elkülönítőbe zárásra.
A disszociális és antiszociális fiatalok nevelőintézete a felügyeleti szervek ál-
tal kiadott rendtartás és saját nevelési (terápiás) program alapján dolgozik, az is-
kolai magánvizsgára és/vagy valamely szakmára felkészítés az adekvát iskolatí-
pus tanterve szerint történik. Az átnevelés elsődleges eszközei a kisebb csoportlét-
szám (maximum 15), az iskolai és a szakmatanulás, a munkavégzés, valamint a
szabad idő felhasználás célirányos tervezése, továbbá különöbző terápiás célú
egyéni és csoportos foglalkozások. A disszociális és antiszociális fiatalok nevelőin-
tézetében az ún. fokozati rendszer szerint a zárt részlegből meghatározott fokoza-
tokon át lehet eljutni a nyitott részlegbe, az így bejárható út mint vonzó távlat jól
szolgálja az átnevelés eredményességét.
A sikeres rehabilitáció egyik alapvető feltétele a családdal (a visszafogadó
féllel) való kapcsolattartás, foglalkozás. Ennek azért is különös jelentősége van,
mert a nevelőintézeti átnevelés időtartama (legkevesebb 1 év) alatt a szülő gondo-
zási és nevelési joga szünetel, gyermeke látogatásának lehetőségeit is a rendtartás
szabályozza. A rendtartás azonban az intézetnek a külvilág felé való nyitására, a
visszaillesztés fokozatos kivitelezésére is lehetőséget ad, így a fiatal - megfelelő
feltételek esetén - külső iskolában is végezheti tanulmányait, vagy külső munka-
helyen is dolgozhat.
A disszociális és antiszociális fiatalok nevelőintézetében pszichopedagógia
szakos gyógypedagógusok és más képesítésű pedagógusok, pszichológusok, ad-
minisztratív és technikai dolgozók együttese látja el a feladatokat szakorvosok és
más egészségügyi személyzet közreműködésével.

100
 Iskolaszanatórium

Az iskolaszanatórium gyermekgyógyintézetben, illetve gyermekkórházban

működő iskola. Az iskolaszanatórium ahhoz az egészségügyi intézményhez tarto-
zik, amelyben működik.
Az iskolaszanatóriumokban az utóbbi években az életkori összetétel megvál-
tozott, az alacsonyabb korosztályok felé tolódott. Megnőtt az óvodáskorú gyer-
mekek és csecsemők száma, fokozatosan csökkent a közép- és általános iskolás
korú népesség. Ez részben bizonyos betegségek (pl. a tuberculosis) leküzdésével,
mások előtérbe kerülésével (pl. asztma, allergia) és szemléletváltozással függ
össze.
Az iskolaszanatóriumban való tartózkodás a beutalt gyógykezelési, ápolási
idejétől függően 2 - 4 héttől több év lehet.
Az intézmény egészének célja a beutaltak mielőbbi meggyógyítása, egész-
ségi állapotának rendezése, teljes rehabilitációja.
Az iskolaszanatórium alapvető feladata a beutaltak életkorához, iskolai
státuszához, egészségügyi- és személyiségállapotához igazodó pedagógiai ellátás:
az elsősorban betegségük miatt hátrányos helyzetbe került gyermekek és fiatalok
felzárkóztatása, terhelhetőségüktől függően iskolai tanításuk, osztályvizsgára való
felkészítésük, személyiségformálásuk, adott esetben személyiségsérülésük korri-
gálása, rendezése.
Az iskolaszanatórium saját nevelési programja, illetve az összetételtől füg-
gően az adekvát iskolai nevelési és oktatási tervek alapján dolgozik.
A sikeres rehabilitáció egyik alapvető feltétele a családdal és adott esetben a
volt iskolával való kapcsolattartás, az intézmény egészének, teljes személyzetének
egységes terápiás terv szerinti együttműködése.
Az iskolaszanatóriumban gyógypedagógusok (különböző szakosok), más
képesítésű pedagógusok (óvónők, általános és középiskolai tanítók és tanárok),
pszichológusok, adminisztratív és technikai dolgozók együttese látja el a feladato-
kat az intézmény egész személyzetével való szoros együttműködéssel.

Nevelési tanácsadó

A nevelési tanácsadó a családban nevelkedő 3-18 éves gyermekek és fiatalok

nevelési, tanulási, magatartási nehézségeinek, zavarainak feltárására, diag-
nosztizálására és leküzdésére hivatott, ambuláns rendszerben működő intézmény.
A nevelési tanácsadóban alkalmazott vizsgálati módszereket mindenkor a
vizsgált személy életkora és a probléma jellege határozza meg. Folynak tesztvizs-
gálatok és más pszichológiai vizsgálatok is. Nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a

101
részletes anamnézisnek, a környezettanulmánynak és a vizsgált személy külön-
böző helyzetekben és tevékenység közbeni megfigyelésének.
A diagnózis megállapítása után nyújtott tanácsadás a szülők, valamint a pe-
dagógusok további tennivalóinak meghatározását célozza.
A nevelési tanácsadóban pszichológiai és pedagógiai gondozás is történik.
A nevelési tanácsadók az érintett pedagógusokon és családon kívül számos
intézménnyel működnek együtt, pl. a gyermek-ideggondozókkal.
A nevelési tanácsadóban pszichológusok, orvosok és pedagógusok, elsősor-
ban pszichopedagógia szakos gyógypedagógusok együttes, összehangolt tevé-
kenysége teszi lehetővé a pontos diagnózis felállítását és a tanácsadás és gondozás
feladatainak ellátását.

Gyógypedagógiai Vizsgáló és Tanácsadó

A Gyógypedagógiai Vizsgáló és Tanácsadó a fogyatékosok diagnosztikus és

tanácsadó centruma.
A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Gyógypedagógiai
Pszichológiai Intézetének egyik részlege.
A Gyógypedagógiai Vizsgáló és Tanácsadó országos hatáskörű intézmény.
A Gyógypedagógiai Vizsgáló és Tanácsadóhoz egészségügyi és művelődésügyi
szervek, intézmények, szakemberek, maguk a fogyatékosok, azok szülei és hozzá-
tartozói egyaránt fordulhatnak a kompetencia körébe tartozó ügyekben. Feladata:
a különböző fogyatékosok, elsősorban gyermekek komplex (orvosi, gyógypeda-
gógiai, gyógypedagógiai-pszichológiai) vizsgálata, diagnosztizálása, szükség sze-
rint pszichoterápiás ellátása, szüleiknek rendszeres tanácsadás; a fogyatékosok
korai életkorban történő felkutatása, szűrése, intézményes gyógypedagógiai ellá-
tásuk előtt egyéni és/vagy csoportos fejlesztésük, irányított családi nevelésük se-
gítése (családterápia, klubfoglalkozás szülőknek); a fogyatékosok vizsgálatára al-
kalmas gyógypedagógiai-pszichológiai eljárások adaptálása és újak kidolgozása.
A Gyógypedagógiai Vizsgáló és Tanácsadóban gyógypedagógus-pszicholó-
gusok, orvosok, asszisztensek, adott esetben speciális szakemberek dolgoznak.

Egészségügyi gyermekotthon

Az egészségügyi gyermekotthon a fogyatékosok egyik egészségügyi intéz-

ménytípusa.
Az egészségügyi gyermekotthonba a 2-18 éves, iskolai keretek között nem
fejleszthető, súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok és halmozottan fogyatéko-
sok kerülnek elhelyezésre.
102
 Az egészségügyi gyermekotthonba való felvételt egészségügyi és oktatás-
ügyi szervek, intézmények, szakemberek, továbbá szülők, gondviselők vagy hoz-
zátartozók kérhetik. A beutaláshoz szükséges szakvéleményt általában az Egész-
ségügyi Gyermekotthonok Országos Módszertani Intézete adja, a beutalás az ille-
tékes egészségügyi adminisztratív szerv joga.
Az egészségügyi gyermekotthon alapvető feladata a szakszerű orvosi felü-
gyelet, gyógykezelés, ápolás, gondozás, emellett minden esetben megkísérli cso-
portos vagy individuális gyógypedagógiai tevékenység révén a személyiségfej-
lesztést, elsősorban az önkiszolgálás és az elemi kommunikáció terén. Kedvezőbb
fejlesztési feltételek esetén egy idő után a megfelelő gyógypedagógiai intézménybe
történő áthelyezés is mérlegelésre kerül, és realizálható.
Az egészségügyi gyermekotthonból 18 éves kor után a családba vagy a
felnőttvédelmi szociális gondoskodás különféle intézményeibe kerülnek a fogya-
tékosok.
Az egészségügyi gyermekotthonban különböző szakorvosok, elsősorban
oligofrénpedagógia szakos gyógypedagógusok, szakképzett ápolók, gondozók,
szükség szerint pszichológus, gyógytornász és más szakemberek, valamint admi-
nisztratív és technikai személyzet látja el a feladatokat.

Egészségügyi Gyermekotthonok Országos Módszertani

Intézete

Az Egészségügyi Gyermekotthonok Országos Módszertani Intézete az

egészségügyi gyermekotthonok központi módszertani továbbképző és kutató in-
tézete (alapítási év: 1968.).
Az Egészségügyi Gyermekotthonok Országos Módszertani Intézete tanul-
mányozza az egészségügyi gyermekotthonokban elhelyezett gyermekek és fiata-
lok állapotát, rehabilitációs lehetőségeit, és kidolgozza azok metodikáját, szakmai
segítséget nyújt az egészségügyi gyermekotthonok tevékenységéhez.

Felnőttvédelmi szociális gondoskodás intézményei

A felnőttvédelmi szociális gondoskodás intézményei a felnőtt fogyatékosok

gondozására, fejlesztésére, speciális nevelésére, oktatására, szakmai képzésére,
munka foglalkoztatására szolgálnak.

103
 Az alábbi felnőttvédelmi szociális gondoskodási intézmények vannak:
- szociális intézet,
- vakok szociális intézete,
- mozgásfogyatékosok szociális intézete,
- értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztató intézete,
- szociális foglalkoztató,
- értelmi fogyatékosok napközi otthona,
- szakosított szociális otthon,
- védőmunkahely.

Szociális intézetek

A szociális intézetek a felnőttvédelmi szociális gondoskodás intézményeinek

egyik intézménycsoportja, az intézményes gondozást igénylő egyének, közöttük
különböző típusú fogyatékosok szociális gondozását, foglalkoztatását, önálló
életre való felkészítését, rehabilitációját szolgálja.
A szociális intézetbe történő beutalás kérelem alapján történik. A beutalást
az elhelyezést igénylő személy, vagy annak törvényes képviselője a területileg ille-
tékes önkormányzatnál kérheti. A kérelmező a beutalás előtt orvosi vizsgálaton és
munka- és pályaalkalmassági vizsgálaton vesz részt.
A szociális intézet feladata a felnőtt fogyatékosok elhelyezése, képzésük, át-
képzésük, munkavégzésük, illetve foglalkoztatásuk időtartamára.
A szociális intézetekben a gondozottak teljes ellátásban részesülnek, a gon-
dozásért gondozási díjat kell fizetni. A szociális intézetekben a gondozottak
egészségügyi, kultúrális ellátása, foglalkoztatási lehetősége, elfoglaltsága, szemé-
lyi szabadsága biztosított. A szociális intézetek fontos feladata a gondozottak csa-
ládjával való kapcsolattartás és a korábbi speciális, gyógypedagógiai fejlesztő
munka továbbfolytatása, a gondozottak sérülésspecifikus személyiségformálása.
A szociális intézetekben szociális szervezők, gyógypedagógusok, ápolók,
gondozók, szükség szerint más képzettségű szakemberek dolgoznak, továbbá
adminisztratív és technikai személyzet látja el a feladatokat.
A szociális intézetek típusai:
- vakok szociális intézete,
- mozgásfogyatékosok szociális intézete,
- értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztató intézete.

104
 Vakok szociális intézete

A vakok szociális intézete a szociális intézetek egyik típusa. A vakok szociá-

lis intézetére a szociális intézetek bekezdés alatt mondottakon túl az alábbiak ér-
vényesek.
A vakok szociális intézetébe azt a 16 (kivételesen 14) éven felüli egyént lehet
beutalni, aki vak vagy gyengénlátó, elméleti, vagy gyakorlati képzésre, illetve
munkavégzésre alkalmas, és képzése vagy munkavégzése csak intézeti elhelyezés-
sel valósítható meg. A beutalás előtti orvosi vizsgálat a vakok szociális intézetében
szemész szakorvosi vizsgálattal egészül ki.
A vakok szociális intézetébe a beutalás a tanulmányok befejezéséig, a szak-
képzettség megszerzéséig, illetve dolgozó vak esetében a munkaviszony időtar-
tamára szól.

Mozgásfogyatékosok szociális intézete

A mozgásfogyatékosok szociális intézete a szociális intézetek egyik típusa. A

mozgásfogyatékosok szociális intézetére a szociális intézetek bekezdés alatt mon-
dottakon túl az alábbiak érvényesek.
A mozgásfogyatékosok szociális intézetébe azt a 14 év feletti, oktatásra, kép-
zésre, átképzésre alkalmas mozgásfogyatékost lehet beutalni, akinek mozgásfo-
gyatékossága állapotjellegű, rendszeres gyógyintézeti kezelést nem igényel, inté-
zeten belül önállóan vagy segédeszközzel közlekedni képes és oktatása, képzése,
átképzése csak speciális keretek között valósítható meg. A beutalás előtti orvosi
vizsgálat a mozgásfogyatékosok szociális intézetében ortopéd szakorvosi vizsgá-
lattal egészül ki.
A mozgásfogyatékosok szociális intézetébe a beutalás a tanulmányok befeje-
zéséig, a szakképzettség megszerzéséig szól.

Értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztató intézete

Az értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztató intézete a szociális intézetek

egyik típusa. Az értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztató intézetére a szociális
intézetek bekezdés alatt mondottakon túl az alábbiak érvényesek.
Az értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztató intézetébe azt a 16
(kivételesen 14) éven felüli, foglalkoztatásra alkalmas értelmi fogyatékost lehet

105
beutalni, aki ápolást nem igényel, és foglalkoztatása csak intézeti keretek között
valósítható meg. A beutalás előtti orvosi vizsgálat az értelmi fogyatékosok szociá-
lis foglalkoztatási intézetében pszichiátriai szakorvosi vizsgálattal egészül ki.
A beutalás az értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztató intézetébe a fog-
lalkoztatásra való alkalmasság időtartamára szól.

Szociális foglalkoztató

A szociális foglalkoztató a felnőttvédelmi szociális gondoskodás intézmé-

nyeinek egyik típusa, a nagymértékben csökkent munkaképességű, üzemi keretek
között gazdaságosan nem foglalkoztatható egyének, közöttük különböző típusú
fogyatékosok rendszeres munkafoglalkoztatására szolgál. A szociális foglalkoz-
tató a területileg illetékes önkormányzat egészségügyi szakigazgatási feladatokat
ellátó osztályának irányítása, felügyelete alá tartozik. Felvételi körzete általában
városi (kerületi).
A szociális foglalkoztató a jelentkező munkavállalóval a felügyeleti szerv
engedélyével munkaviszonyt létesít. A munkavállalót minden esetben a törvénye-
sen biztosított jogok illetik meg.
A foglalkoztatás történhet a szociális foglalkoztatóban, az általa megjelölt
más munkahelyen és a munkavállaló lakásán is. A munka kiadásakor a szociális
foglalkoztató részéről minden esetben megfelelő eligazítás, munkára felkészítés,
betanítás kötelező.
A szociális foglalkoztató keretében főként bérmunka, feldolgozó, átdolgozó,
háziipari tevékenység, valamint a lakosság részére kisebb javító-szolgáltató tevé-
kenység folytatható, továbbá önálló háziipari (könnyűipari) termék is előállítható.
A szociális foglalkoztató termékei közvetlenül a szociális foglalkoztató boltján ke-
resztül is értékesíthetők.
A szociális foglalkoztató csak olyan munkát vállalhat, illetve dolgozóit csak
olyan munkával foglalkoztathatja, amelyet egészségi állapotuk romlása és testi
épségük, valamint környezetük veszélyeztetése nélkül el tudnak végezni. Ennek
érdekében biztosítja a dolgozók rendszeres és folyamatos orvosi ellenőrzését.
A szociális foglalkoztatóban szociális szervezők, gyógypedagógusok, gon-
dozók, szükség szerint különböző ipari és gazdasági szakemberek dolgoznak, to-
vábbá adminisztratív és technikai személyzet látja el a feladatokat.
 Értelmi fogyatékosok napközi otthona

Az értelmi fogyatékosok napközi otthona a felnőttvédelmi szociális gondos-

kodás intézményeinek egyik típusa, az önellátás részképességével rendelkező, kö-
zösségi életre alkalmas, súlyos fokban értelmi fogyatékos és halmozottan fogyaté-
kos gyermekek és felnőttek nappali gondozására, fejlesztésére és állapotuk mért
foglalkoztatásra szolgál. Az értelmi fogyatékosok napközi otthona a területileg il-
letékes önkormányzat egészségügyi szakigazgatási feladatokat ellátó osztályának
irányítása, felügyelete alá tartozik. Az értelmi fogyatékosok napközi otthona or-
szágos hálózata jelenleg van kiépülőben, működésének egységes jogi szabályozása
is folyamatban van. Felvételi körzete általában városi (kerületi).
A felvétel a szükséges szakvélemények alapján az értelmi fogyatékosok nap-
közi otthona vezetőjének hatáskörébe tartozik. A felvételi alsó korhatár 3 év, a
felső nincs meghatározva.
Az értelmi fogyatékosok napközi otthona célja a nappali gondozás biztosítá-
sával a család tehermentesítése, az értelmi fogyatékosok napközi otthonába járó
fogyatékosok személyiségének fejlesztése, foglalkoztatása, ha lehetséges gyógype-
dagógiai intézménybe, vagy magasabb szociális gondoskodási formára, tartós
munkavégzésre való előkészítése.
Az értelmi fogyatékosok napközi otthona feladatai sokrétűek, mert a gondo-
zottak életkori összetétele és állapota rendkívül eltérő, így az egészségügyi ellátá-
son túl a családdal való szoros kapcsolattartással és jó együttműködéssel alakítja a
kommunikációs készséget, életkortól és állapottól függően fejleszti a közösségi be-
illeszkedést, nevel a mindennapi életben szükséges szokásokra, a kultúrált önki-
szolgálásra, szervezi a gondozottak közösségi tevékenységét, teszi lehetővé a
munkafoglalkozást.
Az értelmi fogyatékosok napközi otthonában a gondozottakkal való foglal-
kozás lehetőleg 8-10 fős csoportokban történik. A csoportalakítás a helyi adottsá-
goktól és a gondozottak összetételétől függően változhat. A törekvés az, hogy a
gondozottak az értelmi fogyatékosok napközi otthonából gyógypedagógiai intéz-
ménybe, védőmunkahelyre, vagy szociális foglalkoztatóba kerüljenek.
Az értelmi fogyatékosok napközi otthonában gyógypedagógusok, szociális
szervezők, ápolók és gondozók dolgoznak, valamint szükség szerint adminisztra-
tív és technikai személyzet látja el a feladatokat.

Szakosított szociális otthon

A szakosított szociális otthon a felnőttvédelmi szociális gondoskodás intéz-

ményeinek egyik típusa, a különös gondozást igénylő egyének, közöttük súlyos
fokban fogyatékosok szociális gondozását és foglalkoztatását szolgálja.
107
 A szakosított szociális otthonok irányítására, felügyeletére, a beutalás és el-
látás általános rendjére és a személyzetre vonatkozóan a szociális intézetek alatt
mondottak érvényesek.
A szakosított szociális otthonba azt a 18 éven felüli fogyatékost lehet be-
utalni, aki súlyos látás- vagy mozgásfogyatékos, és ezért különös gondozást igé-
nyel, vagy nem foglalkoztatható, súlyos fokban értelmi fogyatékos. A szakosított
szociális otthonba történő beutalás határozatlan időre szól.
A szakosított szociális otthon a különös gondozáson túl a foglalkoztatás fel-
tételeit is mindenkor biztosítja.

Védőmunkahely

A védőmunkahely a felnőttvédelmi szociális gondoskodás intézményeinek

egyik típusa, a nagymértékben csökkent munkaképességű egyének, közöttük kü-
lönböző típusú fogyatékosok számára valamely üzem, vállalat keretében szerve-
zett munkahely, ahol a munkavégzés sajátos feltételek között fokozott védelem,
szükség esetén állandó felügyelet és irányítás mellett folyik. A védőmunkahely lé-
tesítését a területileg illetékes önkormányzat egészségügyi szakigazgatási felada-
tokat ellátó osztálya kezdeményezi, közvetlen szakmai felügyelete, irányítása is
ide tartozik.
A védőmunkahelyen a fogyatékosok közül a 15. életévüket betöltött enyhe
vagy középsúlyos fokban értelmi fogyatékosok, a vakok vagy gyengénlátók, a sú-
lyos fokban mozgásfogyatékosok és a halmozottan fogyatékosok dolgozhatnak.
A védőmunkahelyre való elhelyezés kérelemre történik. A kérelem előter-
jesztése gyógypedagógiai intézmények, oktatási és egészségügyi szervek, szakem-
berek, a fogyatékosok érdekvédelmi szervezetei, továbbá szülők, gondviselők
vagy hozzátartozók jogosultak.
A védőmunkahely lehet családi hátterű, ha a kérelmező életviteléhez, közle-
kedéséhez a megfelelő segítséget a család biztosítja; szociális intézeti hátterű, ha a
kérelmező szociális intézményben él, és munkásszállás hátterű, ha a kérelmező ál-
landó családi vagy szociális intézeti gondozást nem igényel, de lakóhelyétől a vé-
dőmunkahely nagyobb távolságra van.
A védőmunkahely a létesítést kezdeményező hatóság és a munkáltató kö-
zötti megállapodás szerint működik. A megállapodásban rögzítik a védőmunka-
hely pénzügyi feltételeit, a védőmunkahelyen dolgozók számát, a végezhető
munkafolyamatokat, a felügyelői, nevelői létszámot, a munkásszálással rendel-
kező védőmunkahelyeknél az értelmi fogyatékosok pénzének kezelésével megbí-
zott dolgozót és a védőmunkahely típusát.
A védőmunkahelyen dolgozók munkavégzéséhez a munkáltató (vállalat,
üzem) munkavezetőt, a létesítést kezdeményező pedig minden 30 személyhez egy
gyógypedagógust biztosít.
A védőmunkahelyen a családdal való szoros kapcsolattartás elsősorban a
gyógypedagógus feladata.
108
Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szervezete

Az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szervezete a középsúlyos

és súlyos fokban értelmi fogyatékos gyermekek és felnőttek szüleinek vagy
gyámjainak érdekvédelmi szervezete.
Az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szervezete feladata tagja-
inak segítséget adni gyermekük vagy gyámolítottjuk különféle életvezetési nehéz-
ségeinek megoldásához, lehetőséget kínálni és teremteni a szabadidő eltöltéséhez,
megtervezéséhez. Az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szervezeté-
nek fővárosi és vidéki csoportjai működnek.

Hallássérültek Országos Szövetsége

A Hallássérültek Országos Szövetsége a felnőtt hallási fogyatékosok érdek-

védelmi szervezete.
A Hallássérültek Országos Szövetsége feladata tagjainak segítséget adni
életvezetési nehézségek megoldásához, lehetőséget kínálni és teremteni szabad
idejük változatos eltöltéséhez, megtervezéséhez, segíteni rehabilitációjukat és in-
tegrációjukat. A Hallássérültek Országos Szövetségének fővárosi és vidéki cso-
portjai működnek.

Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége

A Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége a felnőtt mozgásfo-

gyatékosok érdekvédelmi szervezete.
A Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége feladata tagjainak
segítséget adni életvezetési nehézségeik megoldásához, lehetőséget kínálni és te-
remteni szabad idejük változatos eltöltéséhez és megszervezéséhez, segíteni reha-
bilitációjukat és integrációjukat.
A Mozgássérültek Égyesületeinek Országos Szövetsége fővárosi és vidéki
csoportok útján működik.

109
 Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége

A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége a felnőtt látási fogyatékosok

érdekvédelmi szervezete.
A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége feladata tagjainak segítséget
adni életvezetési nehézségeik megoldásához, lehetőséget kínálni és teremteni spe-
ciális kommunikációs eszközök révén a szabadidő változatos eltöltéséhez (Braille-
könyvtár, hangos-könyvtár, Homerosz-kórus), segíteni rehabilitációjukat és integ-
rációjukat.
A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének fővárosi és vidéki cso-
portjai is működnek.

Klinikák és szakkórházak osztályai, rendelései

Klinikák és szakkórházak osztályai, rendelései mint egészségügyi intézmé-

nyek a fogyatékosok nevelésének is egyre inkább színtereivé válnak. Szervezetük,
országos rendszerük még nem kiforrott, egységes irányítási és felügyeleti rendjük
sem alakult még ki. A tendencia az, hogy minden klinikán és szakkórház-
ban/szakrendelésen, ahol átmenetileg vagy tartósan fogyatékosok gyógykezelése
folyik, az ott tartózkodás idején - szükség szerint később is - mindenki része-
süljön sérülésspecifikus fejlesztési, nevelési és oktatási ellátásban.
A klinikák és szakkórházak osztályain, rendelésein saját, egyéni vagy cso-
portos fejlesztési, nevelési (terápiás) program, illetve az adott összetételtől füg-
gően az adekvát iskolai, nevelési és oktatási tervek alapján dolgoznak különböző
szakos gyógypedagógusok, szorosan együttműködve adott esetben pszichológus-
sal, illetve az intézmény egész személyzetével.

Audiológiai állomás

Az audiológiai állomások a hallási fogyatékosok szűrővizsgálatára és sérült

hallásának gondozására hivatott, ambuláns rendszerben működő intézmények.
Magyarországon az egészségügyi intézményrendszerben országos audiológiai há-
lózat működik. Az audiológiai állomás felvételi körzete változó, az egészségügyi
irányító, felügyeleti hatóság által kijelölt közigazgatási körzetben fejti ki tevékeny-
ségét.

110
 Az audiológiai állomások egyrészt preventív feladatokat oldanak meg, más-
részt jelentősen részt vesznek a hallási fogyatékosok rehabilitációjában.
Az audiológiai állomások feladata a hallási fogyatékosok gondozása:
audiometriás szűrővizsgálatok végzése, ezek alapján a hallássérültek kiszűrése,
gyógykezelésre, műtétre irányítása, a korai hallásfejlesztés megkezdése, a hallási
fogyatékosok iskolai szelekciójában való közreműködés, hallókészülékekkel való
ellátás, hallókészülék-használatra való oktatás, szájról-olvasásra tanítás, alkalmas
munkakörülményekhez segítés, a hallást veszélyeztető gyógyszerelés ellenőrzése.
Az audiológiai állomások az érintetteken és családjukon kívüli számos in-
tézménnyel, pl. a hallási fogyatékosok gyógypedagógiai intézményeivel, óvodák-
kal, iskolákkal, szakklinikákkal és kórházakkal, rehabilitációs feladatokat ellátó
különböző intézményekkel, a Hallássérültek Országos Szövetségével működnek
együtt.
Az audiológiai állomáson fül-orr-gégeszakorvosok, audiológusok,
szurdopedagógia és logopédia szakos gyógypedagógusok és aszisztensek együt-
tes, összehangolt, egymást kiegészítő tevékenysége szükséges ahhoz, hogy az
eredményes hallásgondozás megvalósuljon.

Gyermek-ideggondozó

A gyermek-ideggondozó a családban nevelkedő, neuropszichiátriai szem-

pontból kóros tüneteket mutató beteg (pl. neurotikus, epilepsziás, pszichotikus)
gyermekek és fiatalok diagnosztizálására, gyógyítására és gondozására hivatott,
ambuláns rendszerben működő intézmény. Magyarországon az egészségügyi in-
tézményrendszerben országos gyermek-ideggondozó hálózat működik.
A gyermek-ideggondozó felvételi körzete változó, az egészségügyi irányító,
felügyeleti hatóság által kijelölt közigazgatási körzetben fejti ki tevékenységét.
A gyermek-ideggondozóban alkalmazott vizsgálati és terápiás módszereket
mindenkor a vizsgált személy életkora és a betegség jellege határozza meg.
A gyermek-ideggondozók az érintett családon kívül számos intézménnyel,
pl. iskolákkal, nevelési tanácsadókkal, különböző klinikák és kórházak gyermek-
osztályaival és rendeléseivel működik együtt.
A gyermek-ideggondozóban különböző szakorvosok, klinikuspszichológu-
sok, elsősorban pszichopedagógia vagy más szakos gyógypedagógusok és
aszisztensek együttes, összehangolt tevékenysége teszi lehetővé a feladatok ellátását.

111
 Szakértői bizottságok

Az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény értelmében a művelődési miniszter

1988-ban (15/1988./VIII.l./MM.rendelet) a testi, az érzékszervi és a beszédfogya-
tékosság megállapítására fővárosi, megyei szakértői bizottságok működtetését
rendelte el.
1. Országos bizottságok
a/ Látásvizsgáló Országos Szakértői Bizottság
b/ Hallásvizsgáló Országos Szakértői Bizottság
c/ Mozgásvizsgáló Országos Szakértői Bizottság
d/ Beszédvizsgáló Országos Szakértői Bizottság
2. Fővárosi, megyei szakértői bizottságok
a/ tanulási képességet vizsgáló szakértői bizottságok
b/ felülvizsgáló szakértői bizottságok
A szakértői bizottságok gyógypedagógus szakképesítésű vezetőből, gyógy-
pedagógusból, pszichológusból és szakorvosból állnak, munkájukban azonban
más pedagógus is közreműködhet.
A bizottságok szakvéleményt készítenek a megvizsgált fogyatékosról, ennek
alapján kerülnek beiskolázásra, óvodába is a gyermekek.

112
 A jegyzet az alábbi szakirodalmi
forrásokból került összeállításra

1.Gordosné dr. Szabó Anna Gyógypedagógia

Budapest, 1981. Tankönyvkiadó

2. Gordosné dr. Szabó Anna és munkatársai (dr. Benczúr Miklósné, dr. Buday
József, dr. Csányi Yvonne, dr. Csocsán Lászlóné, dr. Göllesz Viktor, Hatos
Gyula, dr. Illyés Sándor, dr. Lányi Miklósné, Mesterházi Zsuzsa, dr. Palotás
Gábor, dr. Pálhegyi Ferenc, Vinczéné Bíró Etelka, Volentics Anna): Összeha-
sonlító szakszótár - Vergleichendes Fachwörterbuch 19., 20., 37., 38., 48. és 58.
rész. Humboldt Universität zu Berlin. 1983-1986. 27., 28., 29., 30., 56. és 66.
füzet. (Német és magyar nyelven.) Szerkesztette: Gordosné dr. Szabó Anna,
Mesterházi Zsuzsa és dr. Christa Theiner.

3. Gordosné dr. Szabó Anna Die Struktur des Wissenschaftsgebietes der

Heilpädagogik
In.: Trends und Perspektiven der gegenwärtigen ungarischen Heilpädagogik
(Hrsg.: Bachmann Walter und Mesterházi Zsuzsa) Justus-Liebig-Universität
Giessen 1990.

4.1985. évi I. törvény az oktatásról

5. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1985. évi 17. sz. törvényerejű

rendelete az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény hatálybalépéséről.

6. A művelődési miniszter 15/1988/VIII.l/MM rendelete a testi, az érzékszervi, az

értelmi és a beszédfogyatékos gyermekek óvodai nevelésével, valamint iskolai
nevelésével, oktatásával kapcsolatos eljárásokról.

7. Gordosné dr. Szabó Anna Beiskolázás és kiválasztás a kisegítő iskoláztatás tör-

ténetében
In.: Nevelhetőség és általános iskola IV. /Szerk.: Illyés Sándor és Bass László/
Budapest, 1990.

113
 Tartalom

Előszó 3
A sérült személyiség 5
A sérülés okai és primer következmények 9
Irreverzibilitás, reverzibilitás 15
A sérült és az ép személyiség megkülönböztető jegyei 17
Gyógypedagógiai tipológia 19
Gyűjtőfogalmak 22
Típusalkotás, osztályozás 24
Értelmi fogyatékosok 25
Súlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok 31
Középsúlyos fokban sérült értelmi fogyatékosok 32
Enyhe fokban sérült értelmi fogyatékosok 33
Hallási fogyatékosok 34
Siketek 35
Nagyothallók 36
Látási fogyatékosok 37
Vakok 39
Gyengénlátók 40
Beszédfogyatékosok 41
Hangképzési zavarok 42
Orrhangzós beszéd 43
A beszédritmus zavarai 43
Beszéd-, írás-, olvasásképtelenség 45
Mozgásfogyatékosok 46
Érzelmi, akarati fogyatékosok 50
Inadaptáltak 57
Nehezen nevelhetők 57
Halmozottan fogyatékosok 58
Rehabilitáció 61
Gyógypedagógiai tevékenység. 65
A gyógypedagógiai tevékenység mint pedagógiai tevékenység 66
A gyógypedagógiai tevékenység mint speciális tevékenység 67
114
 Az általános és speciális dialektikus egysége
Gyógypedagógiai tevékenységformák
Oligofrénpedagógiai tevékenység.
Szurdopedagógiai tevékenység
Tiflopedagógiai tevékenység
Logopédiai tevékenység
Szomatopedagógiai tevékenység
Pszichopedagógiai tevékenység
A halmozottan sérültek személyiségfejlesztésére, nevelésére-
oktatására irányuló gyógypedagógiai tevékenység
A gyógypedagógia tudományrendszere
Problématörténet
Kettős fejlődési tendencia
Kettős arculatú struktúra
Felgyorsult fejlődés - dimenziók
Tágabb értelemben vett gyógypedagógia
Gyógypedagógiai szociológia
Gyógypedagógiai pszichológia
Gyógypedagógiai patofiziológia
Gyógypedagógiai antropológia
Szűkebb értelemben vett gyógypedagógia
Szurdopedagógia
Tiflopedagógia
Oligofrénpedagógia
Szomatopedagógia
Logopédia
Pszichopedagógia
A gyógypedagógia általános elmélete
Gyógypedagógia-történet
Gyógypedagógiai iskolaegészségtan
Gyógypedagógiai szervezéstan
Összehasonlító gyógypedagógia
A fogyatékosok intézményrendszere
Az intézményrendszer felépítése
Gyógypedagógiai intézmények
Gyógypedagógiai iskolák
Gyógypedagógiai iskolák diákotthona
Gyógypedagógiai iskolák napközi otthona
Gyógypedagógiai tagozatok
Gyógypedagógiai óvoda
Beszédjavító intézet
Beszédjavító csoport
 Speciális gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények 97
Neurotikusok otthona 98
Nehezen nevelhetők nevelőotthona 99
Disszociális és antiszociális fiatalok nevelőintézete 100
Iskolaszanatórium 101
Nevelési tanácsadó 101
Gyógypedagógiai Vizsgáló és Tanácsadó 102
Egészségügyi gyermekotthon 102
Egészségügyi Gyermekotthonok Országos Módszertani Intézete 103
Felnőttvédelmi szociális gondoskodás intézményei 103
Szociális intézetek 104
Vakok szociális intézete 105
Mozgásfogyatékosok szociális intézete 105
Értelmi fogyatékosok szociális foglalkoztató intézete 105
Szociális foglalkoztató 106
Értelmi fogyatékosok napközi otthona 107
Szakosított szociális otthon 107
Védőmunkahely 108
Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szervezete 109
Hallássérültek Országos Szövetsége 109
Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége 109
Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége 110
Klinikák és szakkórházak osztályai, rendelései 110
Audiológiai állomás 110
Gyermek-ideggondozó 111
Szakértői bizottságok 112
A jegyzet az alábbi szakirodalmi forrásokból került összeállításra 113
Tartalom 114

116