Karácsonyi műsor

Didergő király

Ül a király a trónuson a számítógépe előtt, vadul játszik rajta.

Király: Jaj, jaj! Gyerünk, ez az. Na még egy kicsit… Ó! Neeee…. A csudába… már megint
kikaptam! Hé… miért nincs kapcsolat? Megszakadt… Ez nem lehet igaz! (előveszi a mobilját,
tárcsáz és beleszól) Udvari fő rendszergazda mester! Azonnal gyere ide! Elszállt az internet!
Mi történt? Elromlott a wifi, elszakadt a kábel, letörött az antenna?

Rendszergazda-mester (jön): Drága királyom! Már megbocsáss, de üres a kincstár, nem

tudtuk befizetni a számlákat és a szolgáltató egyszerűen kikapcsolta. Amíg nem töltjük meg a
kincseskamrát, sajnos nem tudsz felmenni a világhálóra.

(Kisgyerekek jönnek)

Gyerek 1: Királyapám! Üres a kamra, éhesek vagyunk!

Gyerek 2: Felség! Korog a gyomrunk és fázunk!
Gyerek 3: És rettenetesen unatkozunk! Nincs internet az egész palotában!
Rendszergazda-mester: Eredjetek innen, nem illendő ilyesmivel zavarni őfelségét!

Király: De hát ha egyszer igazuk van! Én is unatkozom! De mi közöm nekem a ti

bajotokhoz? Egyáltalán kik vagytok ti?
Gyerekek: De hát, mi a te gyermekeid vagyunk!
Király: Biztos? Hadd nézzelek! Nahát! Tényleg! Rólatok el is felejtkeztem! De tudjátok mit?
Tessék! Nézzetek tévét! Addig sincs gondom rátok!(Gyerekek leülnek és bámulják a tévét)
Hogy történhetett ez, hogy jutottunk idáig? Menj, szólj a királynénak, hogy látni szeretném, el
kell adnunk az ékszereit!
Rendszergazda: Sajnálom, felség, de a királyné elment világot látni.
Király: Ó, hát akkor ezért vagyok olyan magányos, hogy senki rám se néz!
Rendszergazda: Igen, királyom. Minden szavad színigaz!
Király: Tessék? Szemtelen perszóna! Internetet akarok, most azonnal, vagy le is út fel is út!
Rendszergazda: Hát, persze, dobj csak ki, felséges király! Akkor már én sem leszek itt, s
velem sem tudsz veszekedni. Nem csoda, hogy elhagyott a feleséged! Mi nők a nyájas
beszédet szeretjük.
Király: Teringetettét, ne oktass engem a saját palotámban! Inkább végezd a
munkád!
Rendszergazda: Láthatod, minden kábel a helyén! Az összes csatlakozó fénylik, mint a
koronád.
Király: De hát ez borzasztó! Csak én unatkozom ennyire internet nélkül?
Rendszergazda: Sajnos, felséges úr, egy életem – egy halálom, de úgy tűnik csak te vagy
ilyen zombi!
Király: Minek neveztél? Te, szíjat hasítok a hátadból! Na, és az a hogyishívják…
Rendszergazda: Kire gondol, felség?
Király: Tudod, az a… nnna, nem jut eszembe… Á, megvan! A népem! Mit csinál?
Rendszergazda: Lesi minden kívánságodat! Ahogy azt elvárod tőlük. No, meg behúzódott a
jól fűtött házába, családi körben várják a karácsonyt.
Király: Várják a karácsonyt? Hogy merészelik?
Rendszergazda: Azt nem tudom, felség, de én is mennék már haza, egy kicsit várakozni.
Király: Megtiltom! Most azonnal tegyél fel valami játékot a gépemre, vagy belehalok az
unalomba. Egy perced van!
Rendszergazda: Mindent megteszek, ami tőlem telik.(szöttyög a géppel, majd nagy zaj és
kikapcsol a számítógép) Sajnálom, felség, de attól tartok ez tönkrement!
Király: Azonnal jöjjenek a szerelők! Hívatom a szerelőket! Most!

(A világ több tájáról érkeznek a szerelők.)

Szerelő 1: Hívatott felséges úr!

Király: Vizsgáld meg, mi baja van a gépemnek, mert megöl ez az unalmas uralkodás!

(Vizsgálódik a szerelő1.)

Szerelő 1: Uram, király! Vizsgálatom eredménye: nem torokgyulladás! Nem orrgyulladás!

Nem körömgyulladás!

(Vizsgálódik a szerelő2.)
Szerelő 2: Uram király! Nem lábfájás. Nem karfájás! Nem hasfájás!

(Vizsgálódik a szerelő3.)
Szerelő 3: Uram király! Nem hajhullás! Nem vakbélgyulladás. És nem szőráthelyeződés!
Hümmögnek.
Szerelő 1: Uram király! A gépnek semmi baja!
Szerelő 2: Csak elöregedett! Akárcsak ön. Javaslom, vegye ölbe és dajkálja!
Szerelő3: Javaslom, énekeljen neki! Csíjja-csicsijja…
Szerelő 1: Szerintem egy mondóka is elég lenne!
Király: Mondóka? Milyen mondóka?
Szerelő2: Mondjuk az, hogy :
Együtt (el is játsszák, a király velük együtt játszik):
Nyuszi fülét hegyezi, Nagy bajuszát pödöri, Répát eszik: rop, rop, rop, Nagyot ugrik: hopp, hopp, hopp.
Király: Ebugatta! Ti teljesen ütődöttnek néztek? Ez nem elég izgalmas… és nem elég… Hé,
hová mentek? És most akkor mi lesz a gépemmel?....
Szerelők: Sajnos, mi ezen nem tudunk segíteni. Egyébként is mennünk kell készülődni,
közeleg a szent este… Alászolgája!

/ szerelők elmennek, gyerekek felállnak a tévétől/

Gyerek2: Apa, bocsánat, fenség, vége a filmnek! És még mindig éhesek vagyunk!
Király: Ó, most mihez kezdjek veletek? (a mobiljáért nyúl) Kéretem az udvari
ceremóniamestert és a főszakácsot.

Udvari ceremóniamester és főszakács bejönnek.

Főszakács: Igen királyom! Mi a kívánságod?

Király: Mégis mit gondolsz? Hozz valamit enni!
Főszakács (előhúz egy gyors éttermi étlapot): Parancsoljon, fenség!
Király: Ez meg mi? Ezt együk meg?
Főszakács: De uram, az utóbbi időben csak gyorséttermi ételeket volt hajlandó elfogyasztani.
És én ebből az étteremből rendeltem önnek és a gyerekeknek az ételt.
Király: Ó, valóban? És erről én miért nem tudok? Hát akkor hozass nekünk három sajtburgert
és kólát.
Főszakács (telefonál): Itt a palota. Igen… Tessék? Aha, értem… hát, akkor elnézést.
Sajnálom, uram királyom, de a felhalmozódott tartozásaink miatt nincs a királyi palota
számára több kiszállítás.
Király: Mi az hogy nincs több kiszállítás? Én egész napomat a népemnek szentelem, és ez a
hála?
Főszakács: Ha gondolja, felség… készítettem néhány mézeskalácsot… behozhatom…
Király: Mézes mit? Szó sem lehet róla!

Gyerek3: De… esetleg…

Király: Na jó! Hozd már, mire vársz? Még mindig nincs itt? (főszakács kimegy)
Király: Jaj, de unatkozom! Megvesz az Isten teremtett ideje
Főszakács: Tessék, felség, a mézeskalács!
(Gyerekek, király megkóstolják)
Király: Fura íze van! Mintha réges-régen ettem volna ilyet… és mintha lett volna egy
testvérem, aki… na mindegy… ! Ceremóniamester! Hozz valami videojátékot! Az talán leköt
egy ideig…

Ceremóniamester: Sajnos, ez lehetetlen, fenség!

Király: Előttem nincs lehetetlen! Már megint, mi történt?
Ceremóniamester: Kikapcsolták az áramot a palotában, uram. Így minden gép
működésképtelenné vált.
Király: De hát égnek a lámpák!
Ceremóniamester: A tartalékgenerátor miatt. De az csak a nagyterem világítására elég.
Király: akkor most mihez kezdjek? Mivel töltsem el az időmet?
Gyerek1: Apa!
Király: Jujj! Minek szólítottál?
Gyerek1: Apa!
Király: Nahát! Mostanában annyira elfoglalt voltam, hogy már el is felejtettem, hogy az
atyátok vagyok. Igen, fiam?
Gyerek1: Akarod, hogy énekeljünk valamit? Az elég jó móka!
Király: Ti szoktatok énekelni? Ceremóniamester! Mit tud erről?
Ceremóniamester: Igen, a gyerekek minden héten énekelnek, uram. Az énekmester gyakorol
velük. És nem csak ők, még sok más gyerek a városból eljár a kóruspróbákra.
Király: Valóban? Hát, akkor halljuk! Miért is ne? Vagy esetleg feltölthetnék a Youtube-ra és
akkor majd onnan…
Gyerek3: De apa!
Király: Jó-jó! Figyelek! (énekkar szerepel az első dal közben a király is beáll) Hú, ez egészen
szokatlan volt… ezeket a dalokat még én is tanultam…, és ilyen sok gyerek! Nem is tudtam,
hogy ennyi gyerek van a birodalmamban. Fizetnek ők adót?
Ceremóniamester: A gyerekek nem dolgoznak, uram. Ők iskolába járnak.
Király: No, és miért nem dolgoznak? Elég erősnek tűnnek.
Ceremóniamester: A szüleik dolgoznak, vagy legalább is szeretnének.
Király: Helyes, helyes! Azt akarom, hogy a gyerekek minden nap sötétedésig legyenek az
iskolában, mert akkor a szüleik még többet tudnak nekem dolgozni. Ezt jegyezzétek fel,
mielőtt elfelejtem!
Rendszergazda (gyorsan közbelép): A szomszéd országból érkezett egy boszorkány, aki esetleg
tud valami gyógyírt az unalmadra, fenség.
Király: Vezessétek elém izibe! (Boszorka bejön) Lássuk különleges tudományod, asszonyság!
Boszorkány: Béka nyála, ló epéje, büdös varangy hidegvére, a rossz kedvnek legyen vége!
Király: Brekek, brekeke – (békahang bejátszás, mert békává változott)
Boszorkány: Ej, ez nem ide lesz jó! Hókusz, pókusz csimbarat, múljon el a varázslat!
(Varázslászene a király visszaváltozik)
Bika szarva, Milka lila tehene, a királynak legyen végre jókedve!
Király: Múúúúú, múúúú (Bika szarvat mutat, Tehénbőgés)
Boszorkány: Most sem sikerült! Ejnye, ezt is vissza kell csinálni! Hókusz, pókusz csimbarat,
múljon el a varázslat! (Varázslászene a király visszaváltozik)
Király: Szerencséd asszonyság, hogy megúsztam ennyivel. Csak ennyi a tudományod? Ennyit
tudsz?
Boszorkány: Volna még itt valami… (elővesz egy gitárt) talán ez segíthet, fenségeden, nézze,
megmutatom… (elkezd játszani)
Király: Ó, milyen különös érzés… ismerős ez a szerkezet… mutasd csak!
Boszorkány: Van itt egy másik, fenség! Az a neve ennek a hangszernek, hogy gitár. (együtt
gitároznak)
(Bejön a fűtő.)
Fűtő: Bocsánat, Uram, király! Elfogyott a palotából minden fa! A kazánok leálltak,
hamarosan nem lesz fűtés. Úgy hogy ha megengedi, alászolgája… hazamegyek karácsonyra a
családomhoz.
Király (elkeseredetten): Micsoda? Se villany, se fűtés? Üres a kincstár, nincs mit ennünk! A
feleségem elhagyott. Mi jöhet még? Mi tévő legyek? Eridj innen, vidd innen a gitárt, mielőtt
még azzal fűtök be! (banya szomorúan eloldalog) Hirdesse ki a jegyző, dobolja ki a kisbíró, a
birodalom bajban van, aki tud valami gyógyírt, azt hatalmas jutalomban részesítem!
Gyerek1: De apa, nincs itt senki! Mindenki elment.
Gyerek2: Milyen jutalom, apa? Nincs már semmink!
Gyerek3: Majd én kihirdetem! Adjátok azt a dobot! (dobolni kezd) Közhírré tétetik! A király
unatkozik és szomorú, a birodalom bajban van! Aki tud valami gyógyírt, álljon elő! Jutalomra
ne számítson!
Odaszivárog a tömeg
(Beszalad a kislány Kezében baba.)
Kislány: Király bácsi!
Király: Ki vagy te, kislány?
Kislány: Én csak egy kislány vagyok, de Te miért haragszol rám ?
Király: Én? Sose bántottalak!
Kislány: Akkor miért vitetted apukámat börtönbe?
Király: Hogy én? Ilyet tettem volna?
Kislány: Most egyedül kell ünnepelnem a karácsonyt és félek...
Király: Nahát... erre nem gondoltam. És ki a te apád? Mi volt a vétke?
Kislány: Ismered jól! Minden nap együtt ébredtetek, együtt játszottatok. Megosztoztatok
mindenen… de amikor felnőttetek túl őszinte volt hozzád, és te tömlőcbe küldted.
Király: A testvérem… az ikerbátyám! És te az ő gyermeke vagy! Nyissátok ki a cellákat, látni
akarom a testvéremet!
Kislány: Király bácsi! Kérlek, gyere haza velem! Nem akarok egyedül lenni karácsony
estéjén.
IkerKirály: Szerbusz Bátyám! Mi történt a palotáddal és a gépeiddel? Leányom, de jó látni
téged!
Király: Testvérem! Kérlek, bocsáss meg nekem! Most döbbentem rá, mennyire hiányoztál.
Összeomlott körülöttem minden.
IkerKirály: Mert nem értesz semmihez és nem törődtél a körülötted élőkkel.
Király: Micsoda? Hogy merészeled? Őrség! Vigyétek azonnal…
Kislány: De királybácsi!
Gyerekek: Apa! Ne!
Király: Ó! Már megint mit művelek? Tessék, itt a koronám! Valójában úgy is téged illet,
hiszen te vagy az idősebb! És most mihez kezdjek?
IkerKirály: Rendben, elfogadom! Megpróbálom rendbehozni, amit tönkre tettél. De most
tartsatok valamennyien velünk az otthonunkba és ünnepeljük együtt a karácsonyt! Ideje
szeretni!

Dal: „Kezdjetek el élni!”