Májt Zh Büntetőjog

(Büntető-anyagijog)

(Füzet)

-általános rész
-különös rész

Általános rész

-szándékosság
-gondatlanság
-időbeli hatály(elkövetéskori jogszabály alkalmazandó)
-nem lehet visszamenoleges hatallyal büntetni
-előkészület
-kísérlet
(Ezeket a középkorban nem büntették)
-büntetést kizáró vagy korlátozó okok
-kényszer, fenyegetés, betegség, életkor, tévedés
-jogos önvédelem
/ÉLET VÉDELME -> A VÉDEKEZŐT VÉDI A JOG!!/
-végszükség
-jogszabály védelme
-elévülés
-*kivétel: háborús és emberiség ellen elkövetett bűncselekmények
-elkövető halála
-kegyelet
-elitéléskor kapott kegyelet
-eljárástól kapott kegyelet
-magánindítvány hiánya
-elkövető -> további résztvevők, segítők, stb.

-enyhítő-súlyosbító körülmények
(Tankönyv)

Büntetőjog fogalma, rendszere

A büntetőjog a büntető hatalmat, annak gyakorlatát meghatározó jogi normák, a bűncselekmények

és büntetések összessége.

-anyagi (materialis)

- a bűncselekmények és azok büntetéseit, a büntető (régiesen: fenyítő) hatalom terjedelmét

és korlátait tartalmazza, általános és különös részre oszlik.

-Az általános rész azokat a generális szabályokat állapítja meg, amelyek bármelyik
bűncselekmény elkövetése esetében alkalmazásra kerülhetnek. Szól a bűntettekről,
illetve az azokhoz szorosan kapcsolódó fogalmi elemekről, valamint tartalmazza a
büntetések felsorolását.
-A különös rész pedig az egyes bűncselekmények (bűntettek, bűntörvényszegések)
pontos fogalmait, kellékeit, fokozatait és az azokhoz társított kiszabható
büntetéseket

-alaki (formalis) büntetőjog

A büntetés fogalma - A bűncselekmények csoportosítása

-Anyagi-materiális tekintetben a büntetést egyfajta szükséges általános tág értelemben vett

hátrányként és rosszként (erőszakként, kényszerítésként, jogelvonásként, szerződéses vagy polgárjogi
büntetésként, kártérítésként stb.) tárgyalja, amely a jogsértő károkozóval szemben kerül, bárki által
alkalmazásra.

-Alaki-formális vagyis büntető-igazságszolgáltatási értelemben már szűkebb, a legalitásra (írott,

elsősorban a törvényekre) alapozott kategóriákkal dolgozik: az állami igazságszolgáltatásban
alkalmazott, törvényellenes bűncselekményért kiszabott törvényben előzetesen meghatározott
szankcióról, jogtól való megfosztásról beszél. Ennek céljaként megnevezhető: a társadalom jog- és
közbiztonsága, a közrend fenntartása-helyreállítása, a törvények tekintélyének megőrzése, a
bűnelkövetéstől való távoltartás, javítás és példaadás.

Büntetőjog az Árpádok-korában

A törzsszövetségi korszak

-a törzsek katonai és biztonsági érdekei határozták meg azt a norma együttest, amely a közösség
fellépését kiváltották.

-A legsúlyosabb a szövetség elleni bűntettek között sorolják fel az árulást, az ütközetben való
megfutamodást, a gyűlésben és a hadi gyülekező idején meg nem jelenést, amelyeket általában
halállal büntettek.

- A vérségi igazgatási rendszer alsóbb szintjén, a nemzetségi jogszolgáltatás hatáskörében találjuk

meg azokat a magánérdekeket veszélyeztető cselekményeket (lopás, rablás, tolvajság, erőszakos testi
sérelem okozása stb.), amely jogsértéseket többnyire vagyoni javakkal és értékkel történő
megváltással, jóvátétellel (compositio) szankcionálták

- Az ítélkezés és a végrehajtás a sértett és az elkövető (helyesebben a sértetti és elkövetői nemzetség)

közötti megegyezés révén, a szokásjog által kialakított keretek között intéződött el, külső hatalmi
beavatkozás nélkül.

-a korábbiakban a bosszú (vérbosszú) eszközeivel és a törzsi-nemzetségi háborúskodással intézett

vitákat.

Az Árpád-házi királyok

-a királyi hatalom megszilárdítása és megőrzése érdekében megfogalmazott jogszabályegyüttes,

amelyet közbűncselekmények (delictum publicum) csoportjaként határozhatunk meg. Ide soroljuk az
ország- és a király elárulását, a hűtlenséget, a pártütést, az összeesküvést és a királyi államüzem
érdekeit sértő hivatalnokok visszaéléseit, sikkasztásait. A patrimoniális monarchia idején, az állam
elleni támadás egyet jelentett az uralkodó elleni erőszakos fellépéssel.

-a keresztény ideológia védelmének igényével. A pogány néptömegek keresztény hitre térítése és új

szokásokra nevelése, kényszerítése nagy számban eredményezte új büntetőjogi szabályok és
előírások megszületését. Az egyház rendkívül jelentős hatással bírt a büntetőjogi szemléletre és
gyakorlatra, a saját – a világitól elkülönülő − bíróságain, valamint a papi személyeknek állami
méltóságok viselőiként gyakorolt bírói szerepkörén keresztül

-egyéni felelősség egyre határozottabb megfogalmazása és a büntetőeljárásban való megjelenése. A

korszakban nagy számban találunk olyan egyházi szankciókat és fenyítékeket is, amelyek beépültek a
világi hatalom büntetési rendszerébe

-Ez utóbbira a tettes világi hatóságok általi felelősségre vonását korlátozó egyházi (ritkábban világi)
menedékhely (asylum), intézménye szolgál példával: a szent helyre (templom, kolostor, paplak stb.),
esetenként a királyi udvarba a királyhoz menekült elkövető mentesült vagy enyhébb (pl. életét nem,
csak vagyonát vesztette) büntetésben részesült.

-vallási hátterű és szimbolikájú eskük, istenítéletek és próbák intézményei (tüzes vaspróba, vízpróbák,
bajvívás stb.).

-A magánsértések, vagy magánbűncselekmények (delictum privatum) megoldása, jórészt a hivatalos

jogszolgáltatáson kívül volt lehetséges. Az élet, a test épsége elleni elkövetett cselekmények, a
vagyon elleni bűntettek (lopás, rablás) a magán-igazságszolgáltatás körébe tartoztak, és elintézésük
nagy mértékben felek megegyezésétől függött.

-A büntetőjog jellemzője a korban a rendezetlenség és a fejletlenség.

A Magyar Királyság büntetőjoga a rendi korszakban (13-17. századig) - A nemesi rend büntetőjoga

-a középkori büntetőjog és ítélkezési gyakorlat szétszórtsága, egységes elveket nélkülöző, és

összehasonlíthatóan azonos mértékeket, az országos jogot állandóan áthágó területi
partikularizmusa.

-a helyi szokásjogi gyakorlat, annak minden össze-visszaságával.

-A büntetőjogi szabályoknak és jogkönyveknek, továbbra is magánjogias karakterük van.

-A korszak büntetőjogának további jellemzője a perjogi-processzuális szemlélet. A büntetőjogi
tényállások elsősorban a peres eljárás és a büntetés-végrehajtás oldaláról kerülnek megalkotásra,
helyesebben megemlítésre. Önálló büntető-törvénykönyvről, de még büntetőjogot tárgyaló saját
fejezetről, tudományos-dogmatikai gondolkodásról sem beszélhetünk. A középkori jog tehát a
cselekményeket a büntetések felől közelítette meg, olyan bűncselekménycsoportokban gondolkodott,
melynek elvi alapja a közös szankció, és az azonos perjogi bánásmód volt, nem pedig az elkövetés és
a tényállási elemek fogalmi hasonlósága

Bűncselekmények és bűncsoportok a középkorban

-Főszabályként az ugyanazzal a szankcióval fenyegetett tényállásokat sorolták egy csoportba,

amelynek eredményeképpen különböző elkövetési módozatok kerültek azonosan kezelt bűnök
kategóriájába.

Az ország, a király elleni bűncselekmények - A hűtlenség és a felségárulás

-A hűtlenség (nota infidelitatis) olyan bűncselekmény elkövetése, mely fej- és jószágvesztéssel jár.

-A hűtlenség első és legfontosabb esete a felségsértés bűne, azaz, ha valaki a fejedelem személyére
kezet emel, fegyverrel vagy méreggel az élete ellen tör, vagy azok közé a falak közé, ahol a fejedelem
tartózkodik, betör. További eset: ha valaki nyilvánosan az alkotmány, a király és korona közhatalma
ellen támad és ellene szegül

Nyilvános, a közbiztonság és a vagyon elleni bűncselekmények

-A hatalmaskodás

-a hatalmaskodásnak öt súlyos, főbenjáró ítélettel (sententia capitalis) elmarasztalható esetét sorolta

fel: a nemesek házainak megrohanása, nemesi birtokok és jövedelmeik, tartozékaik elfoglalása,
úgyszintén a nemeseknek igaz ok nélkül való letartóztatása, ezen kívül a nemeseknek megsebesítése,
megverése vagy megölése.

-A hatalmaskodás büntetése fej- vagy jószágvesztés volt. A korszak magánjogias szemléletének

megfelelően lehetőség volt a felek megegyezésére, a későbbi gyakorlat a fejvesztést általában
megszüntette, és csak a fejváltság maradt meg, amely az elmarasztalt félnek vérdíját, javait
jelentette.

-Lopás – rablás

-A lopás, tolvajlás (furtum) az idegen ingó dolognak, a birtokos akarata ellenére történő gonosz
szándékú elvételét jelentette, haszonszerző szándékkal.

- A lopásra a bűnös jogállásától, a dolog tárgya, értéke, és az elkövetés súlyosságára tekintettel

szabtak ki büntetést, amely a halálbüntetéstől (kötél általi halál) és testcsonkító büntetésektől (orr-,
fül levágása, megvakítás - szem kitolása,), a számkivetésen át, egészen a pénzbüntetésig és a kár
puszta megtérítéséig terjedhetett.

- Megkülönböztették az elkövetés módozatai szerinti egyszerű (általános), vagy minősített súlyosabb

(pl. szentségtörő, templomi; felfegyverkezve, veszélyesen, merészen véghezvitt;), és minősített
enyhébb eseteit (pl. végszükségben az élet fenntartása érdekében).
-A rablás, útonállás, fosztogatás, zsákmányolás (furtum violentum, rapina, grassatio), idegen ingó
dolgoznak másnak birtokából vagy bírlalatából erőszakkal vagy súlyos és közvetlen fenyegetéssel
történő elvétele, jogtalan eltulajdonítás céljából.

-A középkori gyakorlatban a rablást, mint a lopás egyik esetét szabályozták és büntették, a lopástól a
személy ellen alkalmazott erőszak vagy fenyegetés, kényszerítés különböztette meg.

-A rablókat, haramiákat nagyobb fokban, főbenjáró ítélettel bűntették (karóba húzás, kerékbe törés,
lenyakazás), mint az egyszerű lopást, különösen a gyilkosság és rablás halmazata, a rablógyilkosság
(latorság - latrocinium) eseteiben.

Az élet és a testi épség elleni bűncselekmények

Az emberölés (homicidium) és a gyilkosság eseteinek említésekor, az emberi életet sértő és halálos

következménnyel járó eseteket, másnak jogtalan halálát okozó, esetleg haszonszerzési szándékkal
történt bántalmazó tettek

-Az emberölést tárgyaló források, leggyakrabban a gonosz szándékú, elszánt, szándékos emberölés
formáit és büntetéseiket írják le.

-Az ítélkezési gyakorlat alapján, itt is megkülönböztethetünk egyszerű emberölési eseteket, és

minősítetteket: úgy, mint a rablógyilkosságot, a méregkeverést, a szülők- és rokonok-, köztisztviselők
(rendes bírák, királyi emberek, kiküldöttek) megölését, a magzatelhajtást, és az alattomos-álnok
elkövetést. A gyilkos büntetése általában halál, de korábban (Árpádok kora) nagy számban találunk
törvényi példákat a tömlöcbe vetésre és a vagyoni szankciókra is (teljes vagyon elvesztése, felosztása,
pénzbüntetés).

-Az erőszakos testi sértésen az emberi egészségben, emberi testen okozott sérülést, károkozást (datio
damni) értették, ha az ölési szándék nem állt fenn.

-Megkülönböztették a sebet, vágást ejtő megsebzést (vulneratio), és a fizikai fájdalmat, nagyobb

sérülés nélkül okozó bántalmazást, ütést (verber).

-Amennyiben a cselekményt nem sorolták súlyosabb kategóriába (például hűtlenség, hatalmaskodás,

szülők bántalmazása), akkor elsősorban kompozíció, vagyoni kártérítés járt a sértettnek, ami
tartalmazhatta a gyógyítás költségeit és a bíró által megítélt díjakat (vérdíj).

-Súlyosabb, maradandó sérülés okozása esetén a vagyoni büntetéseken kívül, a testi büntetések (a
sérelemhez hasonló súlyú és végrehajtású) kiszabása is megtörtént.

Egyház elleni, vallással kapcsolatos delictumok

-A középkori büntetőjog egyik jellemző vonása, a világi bíróságok és az egyházi bíráskodás

kapcsolata.

-A szentszéki ítélkezés közvetítette a kánonjog és a bibliai tanok bűnről vallott felfogását, ezzel az
egyház- és a vallás elleni bűncselekmények széles körének meghatározására (eretnekség, vallási
tilalmak és viselkedési előírások és böjti tilalmak megszegése, káromkodás, varázslás, igézés,
magzatelhajtás, paráznaság, hamis eskü, hitszegés stb.), valamint a büntetési nemekre és
végrehajtásukra is komoly befolyással volt.
-A vallással kapcsolatos szentszéki perek egyik legfontosabb területének számítottak a keresztény hit
tisztaságával, eretnekséggel, boszorkánysággal, istenkáromlással kapcsolatos perek. Az eretnekség
megítélése elsődlegesen egyházi illetékességbe tartozott, de az állam rendjét veszélyeztető jellege
miatt az állami intézményrendszer is üldözte.

A nemi erkölcsök elleni bűncselekmények

-A bibliai tanítások és a hatodik parancsolat elleni véteknek, leggyakoribb elnevezéssel

paráznaságnak (fornicatio) tekintettek minden házasságon kívüli nemi kapcsolatot, amely a
társadalom belső békéjét, a család intézményét fenyegette.

-A paráznaság kisebb súlyú fokozataiban a bírság fajtáival (bikapénz) és a megszégyenítő

büntetésekkel találkozunk (hajlenyírás, pellengérre állítás, kalodába zárás), amelyek a súlyosabb
esetekben (kurválkodás, kerítés, ágyasság, bujálkodás) a megcsapatásig, a kiközösítésig, a
közösségből való kiűzésig (kitiltás) terjedhettek.

-A házasságtörés (adulterium) az esküvel megfogadott hűséget, érvényes házasságot, a gyermekek

épségét sértő, akár a törvényes örökösök vagyoni érdekeit („idegen gyermek becsempészése”)
veszélyeztető együtthálást jelentett.

-Különböző típusait, egyoldalú (házas nem házas személlyel) és kétoldalú (házas személy házassal)
hűségszegést különböztette meg bírósági gyakorlatunk.

-Súlyosabb értékelés alá esett a kétoldalú házasságtörés, amelynél azonos mértékben és végrehajtási
módozattal ítéltek a felekre, amely akár halálos büntetést is jelenthetett.

-A házas felek bűnösségének szabályozásában törvényeink a XVI-XVII. századig nem mértek egyenlő
mértékkel, a házasságtörő asszonyt súlyosabban és következetesebben büntették (Béli Gábor). A
végrehajtást gyakran a sérelmet szenvedett férj kezébe adták, aki bűnös felesége életével
rendelkezhetett, így meg is ölhette azt és új feleséget „vehetett”

Büntetések felosztása - Büntetési nemek a rendi korszakban

Fő – és mellékbüntetések

-A főbüntetésekről akkor beszélünk, ha az a bűnös ellen önállóan is kiszabható. A mellékbüntetés

kapcsolódik és igazodik a főbüntetéshez, általában annak kiegészítését és súlyosbítását szolgálja.

A halálbüntetések és végrehajtásuk

-A halálbüntetéseket (poena capitales) egyszerűekre és minősítettekre oszthatjuk.

-Az esetek többségében ez fővételt, lefejezést jelentett, ami a nemesek becsületes büntetéseként
kiváltságos végrehajtási módnak számított, mivel nem okozott az elítéltnek különösebb szenvedést.

-Ettől a végrehajtási módozattól való súlyosító eltérést (akasztás, kerékbetörés, vízbefojtás, élve
elégetés, élve eltemetés) akkor láthatunk, ha az egyszerű kivégzés kedvezményétől meg kívánták
fosztani az elítéltet, illetve magával a kivégzés végrehajtásával is hangsúlyozni kívánták az elítélt
méltatlanságát.
Halálbüntetésekhez rendelt (mellék)büntetések

-Nagyobb változatosságot találunk az élet elvételéhez rendelt az előzetes, vagy követő egyéb
büntetések, testfenyítő mellékbüntetések és megszégyenítő büntetések terén.

-Ilyen lehetett az elítélt megszégyenítő, vagy kínzásokkal kísért szállítása a kivégzés színhelyére,
illetve a halálbüntetést megelőző sanyargató büntetések

-A főbüntetéshez igazodó büntetések között találjuk, a régi nemzetségi büntetőjog súlyos

szankciójának a kiközösítésnek különböző módosult változatait: az egyházi kiközösítést, a hívekkel
való minden közösségtől történő megfosztást, valamint a politikai okokból történő száműzést,
számkivetést.

-Jelképes tartalmat hordozhatott az ítélet végrehajtásának módja, sorrendje, így a főbűnös, vagy
főbűnösök büntetését gyakran azzal is súlyosbították, hogy társainak kivégzését végig kellett nézniük,
az is előfordult, hogy a bűnelkövetéshez kapcsolódó jelképeket, iratokat maga a hóhér semmisítette
meg.

- Dózsa György elborzasztó kivégzése a tükröző elv megjelenésének jellemző esete, amely képek és
üzenetek sokaságát hordozza.

A nemzetségi felelősségrevonás és a vagyonelkobzás

-A nemzetségi felelősségrevonás és a vagyonelkobzás a király életére törő, az országárulást, illetve az

idegen földre szökő személyeket el kell ítélni, javaikat el kell kobozni

Testi büntetések

-A testi büntetések lehettek csonkítók (végtagok levágása, nyelv kitépése, szem kiszúrása), illetve
kínzó-fenyítő testi büntetések (botozás, vesszőzés, seprűzés, korbácsolás, böjtöltetés).

-Az ütéssel végrehajtott büntetések súlyozásánál jelentős különbséget jelentett a bíróságok

gyakorlatában, a kiszabott ütések száma, és a végrehajtás eszköze és módozata: egyben vagy
részletekben.

-A nagyobb számú (75-100 ütés feletti) büntetéseket, általában már több részletben hajtották végre,
sok esetben a szabadságvesztés büntetés időtartama alatt, illetve annak mellékbüntetéseként

Szabadságot korlátozó büntetések

-A szabadságot elvonó büntetések lehettek: börtönbüntetés, tömlöcöztetés, a XVIII. századtól elítélés

közhasznú munkára, beutalás javítóházba. Ide sorolható még a kora Árpád-korban alkalmazott
szolgaságra vetés, és a száműzés, számkivetés.

- A börtön és a tömlöc mint intézmény az egész középkorban jelen van büntetőjogunkban, amelyre
törvények, dekrétumok és ítéletlevelek sokasága utal.

-Határozott idejű börtönbüntetéssel a XVI-XVII. századi úriszéki perszövegekben, majd az 1723-as

jogreformok idején találkozunk, amikor a törvény (1723:XII. tc.) vérfertőzőkre irányzott elő két év
tartamú börtönbüntetést.

-1772-ben létrehozzák az első hazai fegyintézetet

Megszégyenítő, becstelenítő büntetések

-A becstelenítő büntetések az elítélt társadalomban elfoglalt helyét, jó hírnevét érintik.

-Ilyenek lehettek: pellengérre állítás, szégyenketrecbe zárás, nyilvános tereken vezetés, tisztességes
temetés megtagadása, bírói dorgálás, hajlenyírás, megbélyegzés tüzes vassal.

-Itt kell szólnunk a becstelenség szankciójáról (infamia), amely a bírói ítélet alapján történő
becsülettől való megfosztást, a rang, méltóság, nemesség és ezzel széles körű jogosultságok
(tisztségek, tanúképesség stb.) elvesztését jelenti.

Vagyoni büntetések

-A leggyakrabban és a bíróságok által legnagyobb számban kiszabott büntetéseket a vagyoni

büntetések között találjuk.

- Ezek lehettek bírság jellegűek, amelyek meghatározott – a tárgyalt időszakban már – pénzösszeg
fizetését jelentik. Gyakori az elkobzás, vagyonelkobzás, amely lehetett részleges és teljes (pl.
hűtlenség, vértagadás).

-A bírságoló büntetések közé soroljuk: a fejváltság (emenda capitis), amely a fővesztés helyett
fizetendő bírság vagy váltságdíj és a vérdíj (homagium) intézményét.

-A vérdíjjal a bűnös (gyilkos, hatalmaskodó) saját fejét, magát váltja meg a törvényekben rögzített
becsült összeggel, amelyet legtöbbször a sértetti családnak részére kell megfizetnie (a bírónak,
bíróságnak kötelezően járó hányad mellett).

-Nyelvváltságot kellett fizetnie (emenda linguae) – többek között − a bíróság előtt igazságtalan,
hamis panaszt tevőnek.