1. A büntetőjog fogalma, tárgya és feladata. A büntetőjog-tudomány.

A bűnügyi tudományok
rendszere.

Tág értelemben büntetőjog: anyagi büntetőjog, büntetőeljárási jog, büntetés-végrehajtási jog.

Szűkebb értelemben vett büntetőjog: csak az anyagi büntetőjog.
Az anyagi büntetőjog (a továbbiakban röviden: büntetőjog) a bűnözés elleni küzdelem alapvető
szabályait tartalmazza. Meghatározza, hogy mely cselekmények elkövetése esetén milyen
büntetéssel vagy intézkedéssel sújtható az elkövető.
○ Szabályozásának középpontjában a bűncselekmény, az elkövető és a büntetés
fogalmai állnak.

A büntetőeljárási jog szabályai bűncselekmény megvalósulása esetén meghatározzák a

büntetőeljárásra feljogosított állami szervek: a rendőrség, ügyészség, bíróság működését, a
büntetőeljárás rendjét és feltételeit, az abban részt vevő állampolgárok és állami szervek jogait és
kötelezettségeit, az eljárás módját és formáját.

A büntetés-végrehajtási jog szabályai meghatározzák a jogerős ítéletben kiszabott büntetés vagy

intézkedés végrehajtásának a módját, az elítélt és a büntetés-végrehajtási szervek jogait és kötelezettségeit.
○ Kölcsönösen feltételezik egymást: az anyagi jog az eljárási jog nélkül nem
érvényesülhet.
Léteznek olyan jogintézmények, amelyek szabályozása és jellege egyaránt hozzátartozik mind az
anyagi, mind a büntetőeljárási joghoz (pl. magánindítvány, elévülés intézménye).

A büntetőjog tárgya és feladata

● A büntetőjogi szabályozás tárgya a bűnözés, mint társadalmi tömegjelenség.
○ A társadalmi követelményeknek meg nem felelő, vagy azokkal egyenesen
szembenálló magatartások társadalmi közegben zajlanak le, hatásuk társadalmi
következményekkel jár.
○ E jelenségeket nevezzük átfogóan a társadalom által elfogadott magatartástól eltérő
(deviáns) társadalmi tömegjelenségnek.
○ A deviáns jelenségekkel szemben már a legrégebbi emberi közösségekben bizonyos
szankciókat alkalmaztak.
■ Ezzel válik a bűnözés jogilag értékelt társadalmi jelenséggé.
■ A jogi értékelés következtében viszont az egyes deviáns magatartásokból
társadalmi valóságtartalommal rendelkező egyedi jogi jelenség:
bűncselekmény válik.
A bűncselekmény egyedi jogi jellegével szemben a bűnözés az adott területen és időben
elkövetett bűncselekmények összessége.
● A büntetőjog nem lehet a bűnözés elleni küzdelem egyedüli eszköze. Ultima ratio jelleg –
legvégső esetben használatos
○ A büntetőjog alapvető feladata a társadalmi együttélés rendjének védelme a
társadalomra káros vagy veszélyes cselekményekkel szemben.
■ A büntetőjog feladatát azáltal teljesíti, hogy a védendő életviszonyokat sértő
vagy veszélyeztető magatartásokat büntetés kilátásba helyezésével
tilalmazza.
A büntetőjog rendelkezései általában tiltanak valamely magatartást vagy valamely magatartás
következményét.
● A büntetés kilátásba helyezése a megelőzés gondolatából fakad. A büntetőjogi tilalmaknak és
parancsoknak önmagukban is van preventív, azaz a jogsértéseket megelőző szerepe. Ugyanakkor
érvényesül a büntetőjog természetében rejlő represszió is, az állami kényszer alkalmazása, illetve
annak lehetősége. A büntetőjog represszív és preventív funkciója a büntetés kilátásba helyezésével és
alkalmazásával egységet alkot.
○ A jogszabályok általában akkor tekinthetőek megvalósultnak, ha címzettjeik tanúsítják a
benne körülírt magatartást. Ezzel szemben a büntetőjogban leírt magatartások nem érdeke a
társadalomnak. Éppen ezért a büntetőjog megvalósulásáról sajátos értelemben beszélünk.
A büntetőjog helye a jogrendszerben
● Közjogok csoportjában helyezkedik el. Az Alaptörvény határozza meg azokat az élet- és
társadalmi viszonyokat, értékeket és érdekeket, amelyeknek védelme a büntetőjog alapvető
feladata.
○ Emellett az Alaptörvény közvetve is hat a büntetőjogra, azzal, hogy rendelkezéseiből
levezethető számos büntetőjogi jogelv. A büntetőjognak összhangban kell lennie az
Alaptörvénnyel , rendelkezései nem lehetnek ellentétesek az Alaptörvényben foglalt értékekkel
és jogelvekkel.
○ A büntetőjogot korlátozzák az állam által vállalt nemzetközi kötelezettségek is. Az ENSZ
Közgyűlése által 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi
Egyezségokmánya. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló 1950. évi
ún. római szerződés.
A büntetőjog-tudomány
● A büntetőjogra, annak alkalmazására vonatkozó ismeretek, nézetek, elméleti tételek, fogalmi
meghatározások rendszere.
○ Vizsgálódásának tárgya a büntetőjog, illetve annak létrejötte és alkalmazása.
Büntetőjog és a büntetőjog-tudomány közötti különbségek:
● A büntetőjog fogalmai normatív jellegűek, azaz kötelező erejű, az emberi magatartást meghatározó
állami szankcióval fenyegető szabályok, míg a büntető-jogtudomány fogalmai megállapító, leíró
jellegűek.
○ A büntetőjog megjelenik már a legelső primitív államalakulatokban, addig a büntetőjog-
tudomány fejlett gazdasági-társadalmi és kulturális viszonyokat, illetve az elvont
gondolkodás fejlettségét tételezi fel.

Az európai büntetőjogi gondolkodás kezdetei

● Ókori görögök: két fő irány amely meghatározza az európai büntetőjogi gondolkodást: a
bűncselekmények megelőzésének racionális elve és az igazságos megtorláson alapuló
tettarányos büntetés elve.
○ A büntetőjog-tudomány kialakulásának kezdeteit az itáliai, majd a később alapított
nyugat-európai egyetemeken találhatjuk meg.
■ Az új büntetőjog kialakulása Franciaországban ment végbe a
legkövetkezetesebben. Montesquieu megfogalmazta a Nullum crimen sine
lege és a Nulla poena sine lege elvét.
A polgárság büntetőjogi nézeteit a legsikerültebben foglalta össze Cesare Beccaria 1764-ben. Csak a közjó
érdekében és csak törvény állapíthat meg büntetést.
● Fellép a kínvallatás és a halálbüntetés ellen. Csak azt a cselekményt lehet büntetni, melyet
elkövetése előtt a törvény büntetendőnek nyilvánított (Nullum crimen sine lege elve), a
bűncselekmény csak olyan büntetéssel büntethető, melyet a törvény annak elkövetése előtt az
adott bűncselekményre megállapított (Nulla poena sine lege, Nulla poena sine crimine
elve). A büntetés legyen célszerű, igazságos és arányos.
Az 1791-es francia Code Penal jogilag kis rögzíti a Nullum crimen sine lege, Nulla poena sine lege és a
Nulla poena sine crimine elvét.

A büntetőjog-tudomány jellege és módszertana

● Érdeklődésének középpontjában egyrészt a bűncselekmény, a bűnelkövető ember és a büntetés,
másrészt pedig a bűnözésnek, mint társadalmi jelenségnek és az ellene folytatott küzdelmek
sajátos jogi eszközei állnak.
Logikai jellegű dogmatika: a dogmatika alapvető feladata a tételes büntetőjog elemzése, rendszerezése,
logikai összefüggéseinek kimunkálása.
Történeti módszer: a hatályos joganyag időbeli előzményeit, a büntetőjog, illetve a büntetőjog-tudomány
történeti fejlődését, az egyes büntetőjogi intézmények és eszmék történeti alakulását tárja fel.
Jog-összehasonlító módszer: arra ad választ, hogy adott társadalmi problémát a különböző büntető
jogrendszerek milyen módon közelítenek meg, hogyan szabályoznak.
Szociológiai módszer: a társadalmi fejlődésnek, illetve a társadalmi fejlődés egy meghatározott
szakaszában végbemenő társadalmi folyamatoknak a büntetőjogra gyakorolt hatását elemzi.
Jogi tudományok - normatív
o Büntető anyagi – büntetőjog-tudomány
o Büntető eljárási-tudomány
o Büntetés végrehajtási-tudomány
Nem jogi tudományok - empirikus
o Kriminológia – a bűnözést, mint összetett társadalmi jelenség; az áldozattá
válással foglalkozó tudomány – áldozattan
o Kriminalisztika – bűnügyi nyomozástan
o Bűnügyi segédtudományok – igazságügyi orvostan, elmekórtan,
kriminálstatisztika
 Büntetőpolitika – mindig egy adott korban megvalósuló, de fontos szerepet betöltő
terület, közvetít a jogalkotás és a jogalkalmazás felé a bűnügyi tudományok tudományos
eredményeit
EGYÉB FOGALMAK AMIK JÓL JÖHETNEK:
 daktiloszkópia – ujjlenyomat vétele és vizsgálata a személyazonosság megállapítása és bűnügyi
nyilvántartás végett / ujjlenyomatok vizsgálatával és rendszerezésével foglalkozó tudomány
 ballisztika – mozgásban lévő tárgyak röppályáját vizsgáló tudományág (pl. bűneseteknél a lövedék
röppályájának vizsgálata) – igazságügyi lőfegyvertan
 viktimológia – áldozattan; tudományág, amely a bűncselekmény áldozatává válás folyamatával
foglalkozik az elkövető és az áldozat kapcsolatainak felkutatása útján
2. Irányzatok a büntetőjog-tudományban
Büntetőjog-tudomány:
A büntetőjogra vonatkozó, azzal kapcsolatos tudományok rendszere. A mai modern büntetőjog-tudomány a
XVIII. századtól kezdve működik, az olasz egyetemeken már a XII-XIII. századtól tetten érhetők. A
XVIII. században különült el a büntető anyagi jog a büntető eljárási jogtól.

Miért a XVIII. századtól kezdve beszélhetünk róla?

1) 1764-ben jelent meg Beccaria: A bűntettekről és büntetésekről c. könyve, a büntetőjog és

kriminológia alapműve. Ezen műnek köszönhető, hogy a büntetőjog középkora véget ért, elindult
vele egy irányzat. Későbbi irányzatok is sokan nyúlnak vissza hozzá. A műben összefoglalta a
büntetőjogi kriminálpolitikai nézeteit, a mű tartalmazta az akkor hatályos büntető
igazságszolgáltatás kritikáját, ill. elősegítette egy humánusabb, modernebb büntetőjog
kialakulását.

Szembeszállt a tortúrával és a halálbüntetéssel, a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine
lege érvényesítését akarta. Tettbüntetőjogi rendszert, törvény előtti és jogegyenlőséget akart.
Fontos szerepet juttatott a megelőzésnek, javításnak is
🡪 bűn büntetlenül nem marad. Megírására azért kérték fel, mert Franciaországban
lezajlott az ún. Calas-per (egyfajta korabeli vallási koncepciós per).

2) A polgári átalakulás ténye. 1789: Ember és polgár jogainak deklarációja, azaz a szabatos,
pontos, mindenkire egyaránt alkalmazható törvény megalkotásának sürgetése. Olyan kódex
elfogadása, melynek logikus büntetőjogi rendszere van. Az elfogadott Btk-k megteremtették a
büntetőjog-tudomány művelésének alapjait.

Büntetőjogi iskolák:
A klasszikus büntetőjogi iskola:
Egy garanciális büntetőjog képét vázolta fel. Ez volt az első valódi iskola, ez alapozta meg a klasszikus
büntetőjogi kódexeket (pl.: Csemegi). Ez állítja fel a fogalmakat, intézményeket, a törvény előtti
egyenlőséget. Középpontjában az ember elidegeníthetetlen jogai, a személyes biztonság és a
jogegyenlőség állottak, a törvény előtti egyenlőség, a nulla poena sine lege. Ezen elvek megvalósításáért
folytatott harcban alakult ki a büntető jogtudomány első polgári irányzata, a klasszikus v. „dogmatikus”
iskola (tettbüntetőjogi irányzat).

Pozitívuma a nullum crimen és nulla poena sine lege. Filozófiai alapja az indeterminizmus és az
individuáletikai felelősségrevonás (a tett szabad mérlegelését az elkövető szabad akaratára épített
felelősségi konstrukció tette lehetővé). Ezen kívül múltra néző szemlélet és proporcionalitás jellemezte. A
büntetéseket megtorlásnak tekintette.

De ez a negatívuma is 🡪 merev tettközpontú beállítódás. Minden elkövetőre ugyanaz az eljárás. Elterelte

a figyelmet az elkövetőről - nem hagyta teljesen figyelmen kívül -, de mindenképpen háttérbe szorította a
személyes körülményeket. Megteremtődött a jogi fogalmak rendszere. A kidolgozott jogi fogalmak
eltávolodtak az élettől és dogmákká merevedtek.

Tettesbüntetőjogi iskola:
XX. században jellemző. Más néven pozitivista irányzat (ez volt a filozófiai alapja) vagy kriminológiai
iskola (ezen irányzatnak köszönhető a kriminológia létrejötte is). A legfontosabbak a tettesközpontúság, a
bűnözés körülményeinek sokoldalú vizsgálata, a rabsegélyezés, valamint a szociálpolitika igénylése.
Tettesbüntetőjog Tettbüntetőjog
Jövőbe néz Múltba néz
Csak és kizárólag az elkövetőre fókuszál, a Elfogadta a nullum crimen és nulla poena sine
jeleket már a bűncselekmény elkövetése előtt lege elvet
meg lehet állapítani és már előtte is lehet vele
szemben intézkedéseket alkalmazni.
A mérsékelt, kezdeti determinizmus a Filozófiai alapja az indeterminizmus és
jellemző, erre tekintettel a szociáletikai individuáletikai felelősség.
felelősségrevonást sürgették.
Eszerint a büntetés célja a társadalom védelme Jegyében a büntetés lényegét az igazságos
a bűnözőktől. megtorlásban látták.
A társadalom megvédése érdekében a A proporcionalitás szerinti büntetés kiszabását
határozatlan tartamú biztonsági intézkedések kívánták.
alkalmazását tekintették célravezetőnek.
Tisztán egyik sem érvényesült a későbbiekben.

A klasszikus elvek mellett a bűnözés tovább növekszik. Létrejönnek a kritikai irányzatok, a klasszikus
büntetőjogi iskolák kritikái. A hangsúly az elkövető személyére helyezkedik. Hajlamosak feladni a nullum
crimen sine lege és nulla poena sine lege elveket. Az elkövetőt antiszociális személyiségnek gondolta.
Determinista irányzatok. A büntetések mellett megjelennek, és fokozatosan előtérbe kerülnek az elkövető
személyére vonatkozó intézkedések. Szociáletikai felelősség. A büntetés nem kizárólag megtorlás, hanem
célokat követ, pl.: javítás, nevelés, reszocializáció, a társadalom védelme. Határozatlan tartamú
biztonsági intézkedéseket kívántak, pl.: II. bn.: szigorított dologház; III. bn.: elmebetegek szigorított őrizete

2 alirányzata is kialakult:
1) Szociológiai iskolák – A társadalmi környezetet okolják a bűnelkövetésért, exogén tényezőkre
koncentrál. A kriminalitás okait a társadalomban kereste. A rossz társadalmi helyzet, a
kedvezőtlen környezet, az alkoholizmus, a nyomor, a műveletlenség a kiváltója a bűnözésnek.
2) Antropológiai iskola – Endogén okokra fókuszál. Alapítója Cesare Lombroso turini fegyházorvos.
Eszerint a bűnözés oka az emberben keresendő atavisztikus jegyekben, testi
rendellenességekben, öröklött hajlamokban, betegségekben. Kizárólag a tettesre koncentrált.
Minthogy a társadalomra veszélyességet kóros eredetűnek tartotta, nem a büntetést, hanem a
gyógyítást preferálta, sőt a megelőzést szerves egységbe kapcsolta a társadalom védekezésével.
Előzetesen is kiszűrhetőek a bűnösök.
 Ez alapján különböztetett meg született, szokásos, alkalmi, szenvedély- és őrült bűnözőt. Minthogy
a potenciális bűnöző felismerhető, bevezette a biztonsági intézkedések fogalmát a büntetőjogba
(deportálás, életfogytiglani szabadságvesztés, kórház, tébolyda).

Közvetítő iskola:
A kettő kombinációja (tett és tettes büntetőjogi) volt. Az eklekticizmus jegyében (különféle irányzatok
eszméinek belső kapcsolat nélküli, mechanikus egymáshoz illesztése) a tettes tettére koncentrál az
irányzat. Célbüntetést és arányosságot hirdetett. Határozott (vagy ritkán határozatlan) tartamú
célbüntetés. Szociáletikai felelősség. N.C.S.L. és N.P.S.L. Új szankciórendszert alakítottak ki.

A II. világháború után új irányzatok jelentek meg.

1. Társadalomvédelmi irányzat
Tettesbüntetőjogi irányzat felkarolása. Szélsőséges, radikális szárny. Azt vallották, hogy a tettes
személyének megfelelő büntetés kell. A büntetőjog jogtalanítását hirdették. Nincs bűncselekmény
csak antiszocialitás, nincs büntetés csak intézkedés.

2. Új társadalomvédelmi irányzat
Tettesbüntetőjogi irányzat felkarolása. Inkább pragmatikus, mérsékeltebb. Marc Ancel nevéhez
köthető. Középpontjában az elkövető áll. Szerintük csak átalakítani kell a büntetőjogot. Elvetik a
halálbüntetést. Reszocializálás személyiségadekvát intézkedésekkel. A humanizmust hirdették.

3. Treatment ideológia
Az 1950-es évek vége felé alakul ki. Kezelési gondolateszme. Fejlődésnek indult a pszichológia és a
szociológia, így már rendelkezésre álltak az eszközök az elkövető átnevelésére. A hangsúly a
bűnöző személyiségének értékelésére került. A határozatlan tartamú intézkedéseket preferálták.

4. Neoklasszikus irányzat - Vissza a tettbüntetőjoghoz

5. Áldozatorientált irányzat
Az elszenvedő, az áldozat áll a középpontban. Fontos kérdéssé válik a sértett sérelmének
orvoslása.

6. Just deserved - Azt kapja, amit megérdemel.

7. Resztoratív igazságszolgáltatás – helyreállítás, kompenzáció

8. Diverziós eljárások
Elterelés a büntetőútról (pl.: vádemelés elhalasztása). Céljuk a büntetőjogon kívüli eszközökkel
reagálni a kisebb súlyú bűncselekmények elkövetőire. Ez a módszer egyúttal csökkenti a bíróságok
terheit is.

9. Mediáció – Közvetítői eljárás. Szabadságelvonással nem járó alternatív szankció keresése.

10. Law and order – konzervatív, rendpárti büntetőpolitika. 3 csapás elmélet.

3. A magyar büntetőjogi gondolkodás kezdetei és az 1843. évi büntetőtörvény-javaslatok

A magyar büntetőjog fejlődése

A XVIII. századig nem beszélhetünk különösebb fejlődésről. Nincs egységes jog 🡪 partikularizmus a
jellemző
Szégyenbüntetések, közvélemény büntetések (szégyenpad, szégyenketrec, szégyentábla) – pl.: Lőcsén,
Jósvafőn. A szabadságharc és a szatmári béke után indultak be a kodifikációs munkálatok. Az első
lépések még a felvilágosult abszolutizmus idején, a XVIII. sz. végén kezdődnek, amikor is a Habsburg-
kormányzat több ízben is megkísérli a magyar igazságszolgáltatás korszerűsítését.
 1) 1712. évi plánum – Bencsik Mihály (Nagyszombat) – országgyűlés megtárgyalta és elfogadta, DE a
becikkelyezés elmaradt, ezért maradt csak plánum.

1787 – II. József – Sanctio Criminalis Josephina – eltörölte a halálbüntetést. Fő büntetési

nemmé a gályarabságot tette és a testi büntetéseket is erősen korlátozta.

2) 1795. évi elaborátum – Kísérletet tett a jogegységesítésre és jogegyenlőségre, de ez a tervezet soha

nem került az Országgyűlés elé; Együtt szerepelt még a büntető anyagi- és alaki jog. Alapelveiben
már a felvilágosodás eszméi jelentkeznek, azonban az elmaradott társadalmi és politikai viszonyok
hatására a felvilágosodott természetjog polgári elvei sajátosan keverednek a kor feudális büntetőjogi
nézeteivel.

3) 1827. évi javaslat – Visszalépést jelentette az előzőhöz képest, mert hallani sem akart a rendi
különbségek felszámolásáról. Politikailag és társadalmilag egyaránt retrográd jellegű volt.

4) 1833 - Széchenyi István: Stádium – 12 pontban foglalta össze a törvény előtti egyenlőség
érdekében megvalósítandó javaslatait

5) 1841 – Szemere - A büntetésről, különösen a halálbüntetésről 🡪 Szemere abolicionista volt

(halálbüntetés ellenes), és végül elfogadtatta nézeteit és eltörölték a halálbüntetést.

Az 1843. évi büntetőjogi javaslat

A törvénykönyv általános és különös részre tagolódott. Végigvitte a törvény előtti egyenlőség eszméjét,
törölte rendszeréből a halálbüntetést és a botbüntetést, tagadta a becstelenítő büntetések
létjogosultságát, a büntetési tételeknek csupán a felső határát szabatta meg, s a bírák korlátlan enyhítési
lehetőséget kaptak volna. Bűntetteket és kihágásokat ismert. Számos fogalmat precízen kidolgozott, miként
a bűnösség keretében a gondatlanság definícióját. Pontosította a kísérlet és a részesség meghatározását. A
visszaesést az általános részben tárgyalta. Külön meghatározta az enyhítő és súlyosító körülményeket. A
büntetések legfontosabbika a szabadságvesztés-büntetés, ami mellett a közhivatal elvesztése, a
pénzbüntetés és a bírói dorgálás lehetőségei között választhatott (volna) a bíró.

Egyértelműen fogalmazódott meg a „bűntett és büntetés csak törvény alapján” elve. Kihágást törvény,
kormányszintű rendelet és szabályrendelet határozhatott meg. A bűncselekményekre hat, a kihágásokra
három büntetési nemet rendelt a javaslat. A kihágások elkövetői fogsággal, pénzbüntetéssel és
megdorgálással voltak marasztalhatóak.

Mittermaier heidelbergi professzor: „A legeredetibb, legbátrabb törvényhozási kísérlet Európában.”

6) 1843. évi Deák-féle javaslat – Mutatja, hogy e munkálatok szervezője, felelőse Deák Ferenc volt. A
politikai küzdelmek fontos része volt. Az 1840. évi ogy. egy országos választmányt hozott létre,
amely 3 albizottságban kezdte meg munkáját 🡪 József Nádor 1841-ben hívta össze. Különböző
javaslatok elkészítésével foglalkoztak:

● Anyagi jogi (Deák + Szemere + Klauzál)

● Eljárási jogi

● Börtönügyi
Kossuth nem volt a bizottmányban, de nagy befolyással volt rá. Felmerült a realitás és az illúzió
kérdése. Bátor, de túl nagy lépés volt a feudális viszonyokhoz és Magyarországhoz képest.
Valamennyi akkor hatályos Btk-t beszerezték mintának.
 7) Anyagi jogi javaslatok - Egységes büntetőtörvényt akartak életbe léptetni. Általános és különös
részre tagolódott volna. Ismerte az N.C.S.L. és N.P.S.L. elvét. Az általános részben a
bűncselekményeknek súly szerint két kategóriája volt: bűntett és kihágás (dichotomikus). Az
emberiesség eszméjében eltörölte a bot és halálbüntetést, ill. a szégyenbüntetéseket; a
szabadságvesztés volt a legsúlyosabb. Megvalósították a törvény előtti egyenlőség eszméjét,
mindenkire vonatkozott volna. Ismerte a szándékosságot és gondatlanságot. Tartalmazott súlyosító
és enyhítő körülményeket. Büntetési nemek: szabadságvesztés, közhivatal elvesztése,
pénzbüntetés, 1843-ban bírói dorgálás. Tartalmilag, formailag modern volt. Szankciórendszere
relatíve, határozatlan volt: meghatározásra került a szankció neme, de annak csak a felső határát
tartalmazta a javaslat, az alsót nem.

Különös része 4 csoportra tagolódott, mint a Code Penale-ban:

● Személyek-,

● Vagyon-,

● Társadalom-,

● Állam érdekei ellen irányuló

bűncselekmények

A kihágások rendőri kihágásokat jelentettek, a javaslat függeléke tartalmazta ezeket. Az

alsótábla elfogadta, a felsőtábla azonban megvétózta főleg a halálbüntetés és a botbüntetés eltörlése
miatt. A javaslat hatására azonban de facto megszűnt a botbüntetés.

8) Börtönügyi javaslat - A szabadságvesztés került előtérbe (rabság, fogság). A javaslat tartalmazta a

szabadságvesztés végrehajtásának szabályait.

A XIX. századi börtönrendszerek:

● Magánelzárás – teljes elkülönítés

● Hallgatási rendszer - éjjel teljes elkülönítés, nappal munkáltatás teljes

hallgatás mellett

Szemere a magánelzárás mellett volt, azonban ez volt a költségesebb. Deák nem tudott dönteni. Ez
sem lett törvény, de mindkét ház elfogadta. Az uralkodói szentesítés hiányzott, amelynek anyagi okai
voltak. A magánelzárásos rendszert akarta érvényesíteni, amely túl költséges lett volna 🡪 Helyette
1849: Osztrák Btk., majd 1852. évi Btk.

9) Eljárási jogi javaslat – Szalay László nevéhez köthető. Az alsótáblán átment, a főtáblán azonban
nem. Esküdtbíráskodást kívánt bevezetni, ezen bukott el.

Sem az anyagi jogi, sem a börtönügyi, sem az eljárásjogi javaslat nem emelkedett törvényerőre.

4. A Csemegi-kódex és három büntetőnovellája

o 1852-ben a neoabszolutizmus hatályon kívül helyezi a magyar büntetőjogot, és az osztrák Btk-t lépteti
életbe.
o 1861-ben az Országbírói Értekezlet Ideglenes Törvénykezési Szabályai visszaállítják az 1848 előtti
Btk-k hatályát.
Első magyar Btk. – 1878:V. tc. – „A magyar büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről”
1879:XL. tc. – KBTK
Általános és különös részből áll. Csemegi Károlyról kapta a nevét, aki jó kapcsolatban volt Deákkal. A
klasszikus iskola legjelentősebb műve. A kornak megfelelően rendkívül modern és részletes, igényes.
Bűntettet, vétséget és kihágást ismert (trichotomikus). A kihágásokat a kihágási törvény tartalmazta. A
kísérletet is szabályozta, enyhébben rendelte büntetni (tettbüntetőjogi irányzat). Bűntett csak szándékos
cselekmény lehetett, a gondatlan bűncselekményeket külön kezelte.

Ismeri a halálbüntetést, de csak két esetben:

1) Előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés;
2) a király személye elleni merénylet esetén.
Legfontosabb büntetése a szabadságvesztés:
1) Fegyház
2) Börtön
3) Fogház
4) Államfogház
5) Elzárás (kihágásoknál)
Csak büntetéseket ismer (monista rendszer), és különbséget tesz fő- és mellékbüntetések között (2009.
évi LXXX. tv. óta nincsenek). Pl.:
● Pénzbüntetés
● Pénz mellékbüntetés
● Elkobzás (vagyonelkobzást nem ismerte)
● Hivatalvesztés
● Politikai jogok gyakorlásának ideiglenes felfüggesztése
● Kiutasítás
● Foglalkozástól való eltiltás
Rendkívül időtállónak bizonyultak rendelkezései, az általános része 1951-ig volt hatályban (BTÁ – ez egy
félkódex volt), a különös része 1962-ig (1961. évi V. tc.)

Eredményei:
Alkalmazta a nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege elvét. Az elkövetőnek szabad akaratot
tulajdonított (individuáletikai felelősség). Jelen voltak Beccaria tanításai, ill. a proporcionalitás. Precíz
fogalmakat használt, logikus volt.

Negatívuma, hogy több lényeges kérdéskört nem szabályoz:

● Elkövetőre és annak személyére nincs figyelemmel
● Nem szabályozta a fiatalkorúak kérdését
● A büntetés végrehajtásának felfüggesztését nem ismerte
● A büntetett előélettel kapcsolatos rehabilitációs jogintézményeket nem ismerte

Büntetőnovellák:

1. 1908:XXXVI. tc. – Részletszabályokat módosított. A büntetés végrehajtásának feltételes

felfüggesztéséről rendelkezett az elkövető személyi körülményeire tekintettel az egy hónapot meg
nem haladó fogházbüntetésnél és pénzbüntetésnél. Feltételes elítélés esetén a büntetés
végrehajtására nem kerül sor. Feltételes felfüggesztés esetén kiszabnak egy büntetést, de ennek
teljesítését bizonyos időre elhalasztják, és ha eltelik a próbaidő, már nem lehet végrehajtani.
Próbára bocsátás esetén a büntetés kiszabását halasztják el egy bizonyos időre. Ez büntethetőséget
megszüntető ok, mert a próbaidő letelte esetén nem kerül sor a büntetés kiszabására. A próbára
bocsátást csak fiatalkorúak körében alkalmazta.

Preventív szankciórendszert, ill. intézkedéseket is bevezetett a fiatalkorúakkal kapcsolatban.

Speciális szabályokat állapít meg. A fiatalkorúakkal való speciális intézkedésként 3 intézkedést
vezetett be, amelyet csak fiatalkorúakon lehetett alkalmazni:
 1. Bírói megdorgálás
2. Próbára bocsátás
3. Javító-nevelés

A 12-18 év közöttieket tekintették fiatalkorúnak. Fegyház és börtön nem volt rájuk kiszabható. A
büntetések mellé bevezeti a büntetőjogi intézkedéseket (monistából dualista rendszer).

1913:XXI. tc.a közveszélyes munkakerülésről (KMK). Dologházba utalhatták a munkaképes

munkakerülőket. Ez határozatlan időre szólt (Min. 1, max. 5 év).

1921:III. tc. – rendtörvény (ÁTV) – állami és társadalmi rend védelme 🡪 rendkívül szigorú
lépések

2. 1928:X. tc. – Az értékhatárokat módosította. A szigorított dologházról szólt (tettesbüntetőjogi

irányzat). Határozatlan tartamú intézkedéseket alkalmazott. Új intézkedésként bevezette a
szigorított dologházat, amelynek célszemélyei a megrögzött bűntettesek voltak. Min. 3 évig
tartott, max. tartama nem volt meghatározva, akár életfogytig is tarthatott. 3 év után évente
lehetett kérni a szabadon bocsátást az igazságügy minisztertől.

3. 1948:XLVIII. tc. – Új bűncselekményeket állapított meg, mint pl. a cserbenhagyás, a foglalkozás

közbeni veszélyeztetés, ill. az ittasság büntetőjogi megítélése (önálló sui generis
bűncselekményként értékelték). A párviadal kikerült. Ezen kívül még elmebetegekkel szembeni
intézkedéseket vezetett be 🡪 elmebeteg bűnözők biztonsági őrizete.

5.A magyar büntetőjog fejlődése 1945 után

1951:II. tc. – BTÁ – A büntető törvénykönyv általános részéről rendelkezett, azt váltotta le. A különös
rész még hatályban maradt. A visszaható hatályt széles körben elismerte. Bűntettet nem csak törvény,
hanem minisztertanácsi rendelet is megállapíthatott. A bűnösség nem szerepelt a bűncselekmény-
fogalomban. Kettős felosztást használt: bűntettet és kihágást ismert. 1955-ben a kihágásokat eltörölték.
A halálbüntetést széles körben ismerte és alkalmazta, azonban az általános büntetés a szabadságvesztés
volt ebben az időszakban is.
Megjelent még a társadalomra való veszélyesség fogalma és a javító nevelő munka is. A
bűncselekményeket társadalomellenesnek tekintették. Ismerte a szándékosságot és a gondatlanságot. A
kísérlet egyenrangú volt a befejezett bűntettel és az előkészület is büntethető volt. A szabadságvesztés
bonyolult rendszerét felváltotta a börtön, a biztonsági őrizet és a javító-nevelő munka.

BHÖ – Hatályos anyagi büntetőjogi szabályok hivatalos összeállítása – Az Igazságügyi Minisztérium

adta ki 1952-ben és 1958-ban a hivatalos jogszabálygyűjteményt. NEM jogforrás.

1961:V. tc. – Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyve. Komplex szabálygyűjtemény, általános

és különös részre tagolódott. A fiatalkorúakra és katonákra vonatkozó szabályokat külön fejezetben
taglalta. Megszüntették a súly szerinti felosztást, csak bűntetteket ismert (DE beszél kisebb és súlyos
bűntettekről). A kísérlet ugyanúgy büntetendő, a gondatlanságot azonban csak kivételes esetekben
rendelte büntetni.
Alkalmazta a halálbüntetést, de az életfogytig tartó szabadságvesztést nem ismerte. Ismert
büntetéseket és intézkedéseket is. Fő bünetésként a pénzbüntetést és a javító-nevelő munkát
alkalmazta. Bevezette a kényszergyógykezelést, a kényszerelvonó kezelést az alkoholistákkal szemben, ill.
az elkobzást. Lehetőség volt a büntetés enyhítésére. Szélesedett a büntetésvégrehajtás felfüggesztése. Első
szocialista Btk. 1962-ben lép hatályba.

1971:XXVIII. tc. - egy novelláris módosítás, amely visszahozta az életfogytig tartó szabadságvesztést.
Bűntettet és vétséget ismer. A fegyház és a börtön közé bekerült a szigorított börtön. Újra bevezeti a
halálbüntetést. A közlekedési bűncselekmények önálló kategóriává váltak.
1974:IX. tvr. – A különösen veszélyes visszaeső fogalmának, ill. a szigorított őrizetnek a bevezetése.

1978:IV. tc. – 1979. július 1-től 2013. július 30-ig volt hatályban. A bűntettek és vétségek közt tesz
különbséget. Szankciórendszerében megint elég széles körben ismeri a halálbüntetést, DE 1990-ben
megszüntette az Alkotmánybíróság a 23/1990 (X.31) AB határozattal. Kimondta a halálbüntetés
alkotmányellenességét, mert alapvető jog lényeges tartalmát törvény önkényesen nem korlátozhatja,
ill. sérti az emberi méltósághoz való alapvető emberi jogot. 2009-ben átalakították a szankciórendszert.

1993:XVII. tc. – novella – a visszaesőkkel szembeni szigor lényegesen enyhült – letöltött büntetéstől
számított 3 év

2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 2013. július 1. napján lépett hatályba

Bűncselekmények súly szerinti felosztása:

▪ 1843 – bűntett, kihágás
▪ 1878 – bűntett, vétség, kihágás
▪ 1950 – bűntett, kihágás
▪ 1955 – bűntett
▪ 1961 – bűntett
▪ 1971 – bűntett, vétség
▪ 1978 – bűntett, vétség
▪ 2012 – bűntett, vétség

BÜNTETŐJOG ALAPJAI I. ÉS TÖRTÉNETI RÉSZ VÉGE

BÜNTETŐJOG ALAPJAI II.

6. A jogállami büntetőjog alapelvei

Büntetőjogi alapelv: azon általános tételek, elvi követelmények, amelyek áthatják a büntetőjogi
szabályok rendszerének egészét.
Csoportosításuk:
Jogrendszer egészére ható alapelv: Jogállamiság eszméje és követelményei.
Specifikus büntetőjogi alapelvek:
 a törvényesség elvét,
o a humanizmus elvét,
o a tettfelelősség elvét,
o a bűnösségen alapuló felelősség elvét,
o az arányosság elvét,
o a szubszidiaritás elvét,
o a kétszeres értékelés tilalmát.

A jogállamiság elve a legfontosabb büntetőjogi alapelv.

● Kialakulása: 17-18. sz anglia, a rule of law felfogással. Németország 19.sz filozófiája, és jogi
gondolkodása: egy olyan állameszmény, amely tevékenysége során köteles biztosítani a jog, a
törvények uralmát, mindenekelőtt a minden embert megillető emberi jogokat, a
jogegyenlőséget, a népképviselet érvényesítését.
o Megkülönböztetünk formális és materiális jogállamiságról :
 ▪ formális: a törvényesség, jogbiztonság követelménye
▪ materiális jogállamiság: a törvényességben megköveteli az igazságosság
érvényesülését.

1. Törvényesség elve: az anyagi jogi leglitás elve: a büntetőogban a jogbiztonság garanciája.

történelmileg a N.C.S.L, N.P.S.L elvek kialakulásához köthető. Beccaria nyomán Montesquieu által
megfogalmazott elv.
● Csak az a cselekmény tekinthető bűncselekménynek, amit a törvény elkövetése előtt annak
nyilvánított, illetve az elkövetővel szemben csak olyan büntetés alkalmazható, amit a törvény a
cselekmény elkövetése előtt írt elő.
ez az elv először csemegi kódexben jelenik meg, utána minden magyar btk-ban.
○ Btk. 4. § (1) bekezdése szerint pedig „Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha e
törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli - gondatlanságból elkövetett
cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását
rendeli.”
Alaptv XXVIII cikk (4) bek: „Senki nem nyilvánítható bűnösnek, és nem sújtható
büntetéssel olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog – vagy
nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más
állam joga szerint nem volt bűncselekmény.”
■ Fontos 4 pozitív követelmény és tilalom amit meg kell jegyezni:
● az elkövetéskor hatályos törvény alkalmazásának követelménye és a
súlyosabb büntetőtörvény visszaható hatályának tilalma;
● a pontos törvényi meghatározottság követelménye és a határozatlan
büntetőtörvény (diszpozíció) és jogkövetkezmény (szankció) tilalma;
● az írott büntetőtörvény követelménye és a büntethetőséget, illetve
szankciót létrehozó vagy szigorító szokásjog tilalma;
● a jogalkalmazónak a törvény normaszövegének kötéséhez a követelménye
és az analógia alkalmazásának tilalma.

2. A humanizmus elve:
A 18.szban elkezdődik a büntetések humanizálódása: A tortúra eltörlése, a testi és testcsonkító
büntetések csökkentése, majd eltörlése, a halálbüntetés alkalmazásának korlátozása
○ A bűnelkövető nem egyszerűen az igazságszolgáltatás tárgya, hanem ember és
állampolgár és mint bűnelkövetőnek is elidegeníthetetlen joga, hogy emberként
bánjanak vele – hirdette Kant.
A humanizmus elve a büntetések területén érvényesül: befolyásolja a büntetési eszközök törvényi
meghatározását, az egyes bűncselekményekkel arányos szankciók meghatározását, büntetéskiszabás elveit
és a bv módját, menetét.

3.A tettfelelősség elve:

Modern büntetőjog a tettbüntetőjog eszméjén alapszik. e szerint a btjog felelősség megállapításánál az
elkövetett cselekményt kell figyelembe venni, a felelősség a tetthez és annak következményeihez
kapcsolódik: a tettel arányos büntetés is ezt követeli.
● Ezzel szemben alakul ki a tettes büntetőjogi felfogás: a felelősség megállapításánál az elkövető
személyiségének, személyéből fakadó veszélyességének van nagyobb jelentősége a társadalom
védelme szempontjából, a jogállami büntetőjog alapja csakis a tett-büntetőjogi szemlélet lehet.
○ Csak meghatározott tettet, azaz cselekményt és következményeit lehet tiltani és
szankcionálni, nem pedig önmagában vett – és csakis szubjektíven megítélhető –
személyiséget, személyi érzületet, hajlamot vagy gondolkodásmódot.
■ Ugyanakkor a tett megítélésénél, még inkább a büntetés kiszabásánál a bíró nem
tekinthet el a bűnelkövető személyiségétől, egyéniségétől.

4. A bűnösségen alapuló felelősség elve.

A n.c.s.l és n.p.n.l elv érvényre jutásával kerül előtérbe.
A bűnfelelősség elve azt jelenti, hogy csak a bűnösen okozott tett, illetve annak következménye
büntethető. A bűnösség fogalma magából az elvből nem következik, mint ahogy ez az elmúlt két
évszázadban többször is megváltozott.
● Megjelenik: Btk 4§ (1): a bűncselekmény fogalmi eleme a bűnösség, amely szándékos vagy
gondatlan formában nyilvánul meg. A bűnösség alsó határa tehát a gondatlanság, ha a törvény a
gondatlanságból elkövetett cselekményt is büntetni rendeli. Vétlenül elkövetett cselekményért,
még ha annak káros eredménye is van – például más ember halála, testi sérülése stb. –, senki nem
büntethető.
A bűnösség szerepe a büntetés kiszabása esetén: a szándékosság és gondatlanság fokozatai
súlyosbítanak vagy enyhítenek.

5.Arányosság elve: állami beavatkozás céljának és szükségességének, illetve a beavatkozás

arányosságának vizsgálatát követeli meg. Ebben az értelemben beszélünk az arányosság elvéről, amely két,
szorosan összefüggő kérdéskört érint.
1. egy emberi magatartás büntetendővé nyilvánítása szükséges-e, a jogállami érdekekkel összeegyeztethető-
e, illetve hogy a büntetőjogi beavatkozás arányban áll-e a társadalmilag kívánatos célkitűzéssel
2. kiszabott büntetéseknek nemcsak az adott bűncselekmény súlyával kell arányosnak lennie, de
összehasonlíthatónak kell lennie a hasonló bűncselekmények miatt kiszabott büntetésekkel is.
 Mindez biztosítja a bírói gyakorlat egységét, az ítélkezés kiszámíthatóságát, végső soron
a jogbiztonságot.

6. szubszidiaritás elve: Ha a jogrendszeren belül az enyhébb felelősségi formák nem hatékonyak vagy
elégtelenek, akkor fordulhat az állam a büntetőjog eszközéhez. A büntetőjognak tehát kisegítő szerepe van,
szubszidiáris jellegű a jogrendszerben.
● Alkalmazása a társadalmi rend védelmében csak „végső esetben”, végső eszközként indokolt. (A
büntetőjog ultima ratio jellege.)
○ A szubszidiaritási elv nem csak a jogalkotót köti. Érvényesül jogalkalmazási síkon is.
Arra hívja fel a bíró figyelmét, hogy a rendelkezésére álló büntetőjogi eszközök –
gyakorlatilag a szankciók – közül a lehető legenyhébbet alkalmazza, amely még elegendő a
kívánt büntetési cél megvalósítására.
7. Kétszeres értékelés tilalma:
Azt jelenti, hogy a bűnelkövetőt ugyanazon cselekmény miatt nem lehet kétszer büntetőjogi hátránnyal
sújtani (ne bis in idem elve)
● Továbbá: Kizárja, hogy a bíróság ugyanazt a tényt, körülményt vagy állapotot kétszeresen
értékelje
a törvény szerint tényállási elemként szabályozott, vagy súlyosabb vagy enyhébb minősítést
megalapozó körülményt nem lehet külön enyhítő vagy súlyosító körülményként értékelni.
○ Meg kell jegyezni, hogy a kétszeres értékelés tilalma érvényesül a büntetőeljárási jogban is
(a többszörös eljárás tilalma, a res judicata elve), valamint a büntetés-végrehajtási
jogban (többszörös büntetés tilalma) is.

7. A büntetőjog forrásai. A büntető törvény rendszere és a büntető jogszabály szerkezete.

A büntetőjog elsődleges forrása: alaptörvény,

● Büntetőjog forrásai: azok a jogszabályok, amelyekben a jogalkotó kinyilvánítja akaratát arról,
hogy mely magatartásokat tekint bűncselekménynek, és azokat milyen jogkövetkezményekkel
kívánja sújtani.
○ a N.c.s.l és N.p.s.l elvből kiindulva: A büntetőjog egyedüli forrása ezek szerint egyedül
törvény lehet.
Tehát jelen esetben a BTK. de több konkrét bűncselekmény esetében az 1998.XIX és a PTK (2013.V)
Az alaptv-nek is jogforrási jellege van: az alaptv hatásköre és működése biztosítéka hogy a büntető
jogszabály megfeleljen a jogállami alapelveknek.
Emellett a nemzetközi jog is a magyar büntetőjog forrásai közé tartozik: nemzetközi egyezmények
melyekhez M.O csatlakozott.
Továbbá. a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai: függetlenül attól, hogy azokat a magyar állam
kihirdette és külön jogszabállyal jogrendjébe iktatta vagy sem.
Az alkotmánybíróság: A büntető jogszabályok alkotmányos jellegének vizsgálatában és
értelmezésében.
A magyar bt-ben nem érvényesül a precedens rendszer úgy ahogy az angolszász államok bírói
gyakorlatában, ez ellentmond a nullum csl, és nulla psl elvnek.
● Más a helyzet azonban a bírói gyakorlat által kialakított ún. bírói joggal, amelynek jogteremtő erejét
nem lehet kétségbe vonni. Az állandóan követett bírói gyakorlat a jogértelmezés keretében olyan
tételeket alakíthat ki, amelyek eredetileg nem szerepeltek a jogszabályban.
○ Ha ezek a tételek nem törvényellenesek, és nem az elkövető hátrányára, hanem javára
érvényesülnek, elismerhetők. Viszont a felelősséget megalapozó vagy a szankciót súlyosító
bírói jog alkalmazása kizárt.

1. A büntetőtörvény rendszere: Általános és Különös részre tagolható, ez a felosztási rendszer

viszonylag új alig 200 éves => 1751 Codex Juris Bavarici Criminalis, porosz Allgameines Landrecht
1794.
● Általános rész: Az Általános Rész azokat a szabályokat tartalmazza, amelyek minden
bűncselekményre egyaránt irányadók.
○ Az Általános Rész olyan, a büntetőjog történeti kifejlődése során kialakult konkrét
szabályok általánosítása útján létrejövő fogalmi meghatározások és jogintézmények
rendszere, amelyeknek funkciója a büntető törvények egységes alkalmazásának
biztosítása.
■ A három központi fogalom: a bűncselekmény, az elkövető és a büntetés
körül helyezkednek el, a velük kapcsolatos fogalmakat, jogintézményeket
rendezik.
Az Általános rész fejezetekre, azon belül pedig címekre tagolódik:
1. fejezet: Alapvető rendelkezések
2. fejezet: A magyar büntető joghatóság
3. fejezet: A büntetőjogi felelősség
4. fejezet: A büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok
5. fejezet: A büntethetőséget megszüntető okok
6. fejezet: A büntetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályai
7. fejezet: A büntetések
8. fejezet: Az intézkedések
9. fejezet: A büntetés kiszabása
10. fejezet: Az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények és a mentesítés
11. fejezet: A fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések
12. fejezet: A katonákra vonatkozó rendelkezések

Büntetőjogilag védendő értékek és érdekek – jogtárgyak – az életviszonyok többé-kevésbé összefüggő

körén belül helyezkednek el, amelyeknek középpontjában az állam, a társadalom és az egyén áll.

A különös rész: belső szerkezetének kialakításának a jelentősége viszonylagos: a védendő értékek

csoportosítása történhet kisebb vagy nagyobb egységekben-részekben, fejezetekben, címekben stb- a sorrend
rendzserint a törvényhozás politikai filozófiai vagy jogi szemlélettel hangsúlyozni kívánt védendő értékektől
függ.
A büntetőjogszabály szerkezete:
Hipotézis, diszpozíció és szankció, de a hipotézis és diszpozíció összeolvad, így csak 2 szerkezeti elem
van: diszpozíció, szankció

1. diszpozíció: amelyben a törvény a bűncselekménynek nyilvánított emberi magatartást

meghatározza
fajtái:
● Az egyszerű diszpozíció a bűncselekményt a nevével határozza meg. Ilyennek tekinthető a
szándékos emberölés diszpozíciója, bár szövegezése leíró formában történik: aki mást megöl.
 ○ Ehhez a törvényszerkesztési megoldáshoz akkor folyamodik a törvényalkotó, amikor
a bűncselekmény megnevezése közismertnek tűnik.
○ Ilyen diszpozíció a büntetőtörvényben azonban ma már ritkán fordul elő.
● A leíró diszpozíció a bűncselekményt a fogalom lényeges ismérveivel írja körül.
● Így például a Btk. 370. § (1) bekezdése szerint lopást az követ el, „Aki idegen dolgot
mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa”.
○ A diszpozíció minden egyes szavának jelentőge van, bármely fogalmi
kritérium hiánya esetén nem lopással, hanem más bűncselekménnyel vagy
megengedett magatartással állunk szemben.
■ A leíró diszpozíció alkalmazása növeli a büntető jogszabály
törvényességét. Egyik lényeges folyománya a „nullum crimen sine
lege” elvének.
- A hivatkozó (utaló) diszpozíció a tömör törvényszerkesztés érdekében a felesleges ismétlések
elkerülése végett egy másik büntető normára vagy abban használt leíró elemre utal vissza.
● Így a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak (Btk. 311. §) diszpozíciója visszautal
a hivatalos személy elleni erőszak diszpozíciójára (Btk. 310. §). Ez a jogtechnikai
megoldás feleslegessé teszi a 310. §-ban megfogalmazott hivatalos személy elleni
erőszak ismételten történő – meglehetősen hosszadalmas – leírását.
- Keretdiszpozíció esetén a büntetőjogi rendelkezést valamely más jogágazathoz tartozó jogszabály
– esetleg azon alapuló hatósági rendelkezés – tölti ki tartalommal. Így pl. a Btk. 234. § (1)
bekezdése szerinti közúti veszélyeztetés bűncselekményét követi el, „Aki a közúti közlekedés
szabályainak megszegésével közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton más vagy
mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki…”.
● Hogy melyek azok a „közlekedési szabályok”, például a hatályos KRESZ-ből derül
ki.
○ A helyesen alkalmazott keretdiszpozíció lehetővé teszi a büntető norma rövid
megfogalmazását, és megkíméli a büntetőtörvényt attól, hogy szövegét
mindannyiszor megváltoztassa, amikor a keretet kitöltő jogszabály változik.
- Blankettáris diszpozíció: A keretdiszpozíció alkalmazásának megvannak a veszélyei.
 Ha az adott keret tartalmát kitöltő alacsonyabb rendű jogszabályok nem maradnak meg a
törvény szabta keretek között – erre a múlt évtizedekben számos példa akadt –, ez a
törvényszerkesztési megoldás a jogbiztonságot és a büntető igazságszolgáltatás
törvényességét veszélyezteti.
o Ennek elkerülésére a hatályos jogban a keretdiszpozíciók egy része a más
jogszabályban meghatározott jogsértésen túl büntetőjogi többlet elemet is tartalmaz.
 Így például a Btk. 208. §-ában meghatározott, a kiskorú veszélyeztetése című
bűncselekmény esetén a nevelési, felügyeleti vagy gondozási feladatokból
folyó kötelességek „súlyos megszegése” csak akkor valósít meg
bűncselekményt, ha az a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését
veszélyezteti.
 Ilyen többletfeltétel hiányában, amikor annak tartalma csak valamely
más jogszabály megsértése, blankettáris (vagy:
blanketta) diszpozícióról beszélünk. Tipikus példa erre a Btk. 401. §-
ban meghatározott, a pénzmosással kapcsolatos bejelentési
kötelezettség elmulasztása.

8. A büntető jogszabály értelmezése

A jogértelmezés szükségessége:
§ A konkrét esetben a jogalkalmazó feladata annak megállapítása, hogy az adott
cselekmény valamely büntető jogszabály rendelkezése alá esik vagy sem
· szillogizmust alkalmazunk:
o felső tétel: elbírálandó cselekmény
o alsó tétel: végkövetkeztetés
§ A jogalkotónak külön értelmezni kell a felső- és az alsó tételt:
§ ebben az esetben az:
 o -II- alsó tétel: az életbeni történésből ki kell emelnie a
büntetőjogilag releváns elemeket/ meg kell állapítania a
történeti tényállást
o -II- felső tétel: törvény értelmezése
§ Minden jogi normát értelmezni kell ahhoz, hogy az absztrakt szabályt az eredetire
vonatkoztathassuk.

A jogalkalmazás mindennapi feladata ugyanis az, hogy a törvény absztrakt szabályát az állandóan változó
társadalomban felmerülő újabb egyedi esetre alkalmazza.

Összefoglalva: jogalkalmazás, szükségszerű tevékenysége, amely a jogszabály valódi tartalmának,

jelentésének feltárására irányul.

A jogszabály-értelmezés módszertana:
A magyar büntetőjogtudomány nagy figyelmet fordított azoknak a szabályoknak kidolgozására, melyek
biztosíthatják a büntető jogszabály valódi tartalmának feltárását, értelmezés egységét és objektív
ellenőrizhetőségét.
- Jogalkalmazás racionalitása és kiszámíthatósága feltétele a jogbiztonság
és az állampolgári szabadság érvényesülésének.
§ Ezt szolgálják a jogszabály-értelmezésnek elvei és szabályai, a
jogszabály-értelmezés módszertana.
· Módszertani szempontból az irodalom megkülönbözteti
az értelmezés alanyát,- módját, -eredményét
Az értelmezés alanyai:
- az értelmezés alanya: ki értelmezi a jogszabályt.
o Büntetőjogszabályt bárki értelmezhet, aki adott büntető norma
értelmével megismerkedik.
- Ilyen jogértelmezésnek következménye a jogkövető magatartás lehet
§ A büntetőjog-tudománynak azonban közvetlen hatása lehet a
jogértelmezés szűkebben vett alanyaira, nevezetesen a
jogalkotásra, jogalkalmazásra, magára a
büntetőjogtudomány alkotóira.
Ennek megfelelően alany szerint különböztetjük meg:
a, jogalkotói értelmezés
b, jogalkalmazói értelmezés
c, tudományos értelmezés

A jogalkotó értelmezése:
- Több évszázados elv, hogy jogszabály értelmezése elsősorban a
jogalkotót illeti meg.
o Alapja, hogy jogszabály értelmét, tartalmát a jogalkotó ismeri a
legjobban, ő tudja a legpontosabban értelmezni (autentikus
interpretáció)
· Ma már elfogadott tétel, hogy jogalkotói értelmezés
csak törvényben történhet
A tételnek megfelelően a BTK. záró részében találjuk meg az ún. értelmező rendelkezéseket.
Törvényi formából következik a jogalkotói értelmezés mindenkire nézve kötelező erejű.
Speciális szerepet játszik a büntető jogszabály értelmezésével kapcsolatban az AB.
o alkotmányellenesnek bizonyult büntető jogszabályt megsemmisítheti (pl. halálbüntetés)
Értelmezés fókuszában valamely alkotmányjogi tétel vagy alapelv áll.
o Jogértelmezésének eredménye a büntetőjogszabály megsemmisítése (negatív jogalkotás)

Jogalkalmazói értelmezés:
- jogalkalmazói értelmezés alanya bármely jogalkalmazói szerv, illetve
tagja
Ez a fajta jogértelmezés határozatban jelenik meg, csak adott ügyre nézve kötelező
 o egyik szerv értelmezése nem köti másik jogalkalmazói szervet
Ebből következően adott ügyben értelmezési kérdést másként dönthet el elsőfokú és másodfokú bíróság.
- Jogbiztonságot büntető-igazságszolgáltatás kiszámíthatóságát azonban veszélyezteti, ha
országban különböző bíróság eltérő értelmezési gyakorlatot alakítanak ki.
- A jogegységi határozatok főszabály szerint csak bíróságokra kötelezőek, de hatásuk alól más
jogalkalmazó szervek sem vonhatják ki magukat

Tudományos jogértelmezés:
- Tudományos értelmezés alanyai a büntető-jogtudomány művelői.
§ Tankönyvek, tudományos művek, kézikönyvek és kommentárok nem képzelhetőek el a
hatályos jog értelmezése (de lege lata) nélkül.
A tudomány szerepét hatályos jog bírálata és továbbfejlesztése (de lege ferenda) szempontjából korlátozni,
megtiltani nem lehet.
 Bármely jogértelmezési kérdésben tudományos jogértelmezésnek jelentőségét szakmai,
tudományos megalapozottság biztosítja

Az értelmezés módja:
- nyelvtani, logikai, rendszertani és történeti értelmezés
Nyelvtani értelmezés:
- büntetőtörvény értelmét a jogalkotó szavakban fejezi ki.
o Nyelvtani értelmezés útján a törvény értelmét adott diszpozícióban
használt szavak, kifejezések tartalmának feltárásával keressük
- A módszer szöveg elemzését kívánja meg, ahol egyes kifejezések
használatának, írásjelek elhelyezésének komoly jelentősége van.
o Egyes szavak, fogalmak értelmezése során elsősorban eldöntendő, hogy
azokat mindennapi vagy jogi értelmében használta-e a jogalkotó
§ A nyelvtani értelmezés során egyes szavak, kifejezések
értelmének feltárása mellett nagy jelentősége van a szöveg
mondattani elemzésének, nyelvtani szabályok alkalmazásának
- Különös jelentősége van a kötőszavak alkalmazásának.
- Hangsúlyozandó, a jogértelmezés a nyelvtani értelmezéssel kezdődik és a
törvény szóhasználatának értelme jelenti a jogértelmezés szélső határait
o A törvény értelme szavakban fejeződik ki
o Ezért az értelmezés szélső határa a törvényszöveg értelmének a szélső
határa.
o Ami ezen túl van, már nem jogértelmezés, hanem analógia, ami
büntetőjogban tilos
A logikai értelmezés:
o Logikai értelmezés esetén a formális logika szabályait alkalmazzuk a törvény
valódi értelmének feltárására
o Ennek igazi területe, ha két jogszabály egymáshoz való viszonyából vonunk le
következtetést.
o Ez történik, amikor a jogalkalmazó:
§ a kevesebbről a többre
§ a többről a kevesebbre
§ az ellentétekből von le következtetést
o A kevesebbről a többre (a minore ad maius) következtetés szerint
amennyiben viszonylag enyhébb cselekmény büntetendő, büntetendő a
nála súlyosabb is
o A többről a kevesebbre (a maiore ad minus) szerint amennyiben a
súlyosabb eset nem von maga után szigorúbb elbírálást, nem járhat
azzal a nála enyhébb eset sem
o Ellentétből való következtetés (argumentum a contrario)
felhasználásának a feltétele, hogy a jogalkotó tudatosan alkalmazza az
eltérő szabályozást
 A rendszertani értelmezés:
- rendszertani értelmezés a büntetőjogban két esetben jut jelentőséghez.
o Viszonylag egyszerű horizontális értelmezés, amikor büntető
jogszabály rendszerbeli elhelyezésből vonunk le következtetést
tartalmára nézve
§ másik esetében- a vertikális értelmezés- az értelmezendő szabályt
büntető jogrendszer vagy az egész jogrendszer részeként vizsgáljuk
Történeti értelmezés:
- A jogszabály valódi értelmének feltárása történhet történeti elemzés
segítségével is.
o Történeti értelmezés során a jogszabály keletkezésének társadalmi-
történelmi körülményeiből vonható le következtetés a jogalkotó
akaratának megfelelő törvényi tartalomra.
§ Ennek keretében jelentősége lehet a régi és az új jogszabály
összehasonlításának vagy törvényelőkészítő anyagának,
miniszteri indokolásának, illetve időközben kialakult
értelmezési gyakorlatnak

Az értelmezés eredménye:
- A kiterjesztő és a megszorító értelmezés kérdése:
§ Törvény értelme szavakban fejeződik ki, de előfordulhat, hogy a
törvény szavai nem fejezik ki pontosan a törvény akaratát
o A jogértelmezés feladata, hogy a törvény valódi értelmének feltárásával
összhangot teremtsen a törvény gondolati tartalma: akarata és szavai
között.
o értelmezés eredménye szerint beszélhetünk:
a, megállapító
b, kiterjesztő
c, megszorító értelmezésről
A valódi kiterjesztő vagy megszorító értelmezés azonban már eltérést jelent a törvényhozó akaratától, ezért
azt az analógia alkalmazásának tilalma szempontjából kell megítélni.

Jogszabály-értelmezés és az analógia:
- Analógia: valamely emberi magatartást jogszabály nem szabályoz, csak
hozzá hasonlót.
o A jogalkalmazó viszont erre vonatkozó szabályt alkalmazza a nem
szabályozott, de hozzá hasonló magatartásra.
§ A gyakorlatban ez akkor merül fel, ha a jogalkotó joghézaggal
áll szemben és ezt ki kell töltenie.
A nullum crimen sine lege elve megköveteli bűncselekménnyé pontos meghatározását túlmenni a
jogalkalmazásának nem megengedett

9. A büntető törvény időbeli hatálya

A büntetőtörvény hatálya:
- jogszabály alkalmazhatóságának alkotmányjogilag két feltétele: érvényesség és
hatályosság
§ Általános tétel, hogy ha jogszabályalkotásra hivatott állami szerv előírt
formák között jogszabályt alkot és előírt módon kihirdeti, a jogszabály
érvényes
- Jogszabályt kizárólag az ogy. és kizárólag törvény formájában alkothat, Magyar
Közlönyben kell kihirdetni.
o A kihirdetés időpontjától a büntetőtörvény érvényes
§ hogy alkalmazható is legyen gondoskodnia kell a hatályba léptetésről
§ A kettő nem szükségszerűen jár együtt
 o Ezért igaz az az aforizma, amely szerint minden hatályos jogszabály érvényes, de nem
minden érvényes jogszabály hatályos
- Jogszabály hatálybalépésének napja különböző lehet
o Ha a büntető jogszabály úgy rendelkezik, hogy kihirdetésével egy időben hatályba
lép, akkor érvényessége és hatályossága egybeesik, vagyis a kihirdetésével azonnal
alkalmazhatóvá válik
§ Ez a legritkább esetben fordul elő
A büntetőjog hatálya a büntetőjog alkalmazhatóságának feltétele
o ennek megfelelően beszélünk a büntetőtörvény időbeli, területi és személyi hatályáról
§ a büntetőtörvény hatályának három aspektusa nem lehet független egymástól
Az időbeli hatály:
A „nullum crimen sine lege nulla poena sine lege” elvét hangsúlyozó felfogás szerint minden esetben a
bűncselekmény elkövetésének időpontjában fennálló jogalkotói akarat az irányadó.
o Csakis azt a törvényt lehet alkalmazni, amely a bűncselekmény elkövetésekor
hatályos volt.
§ Ebből következik, hogyha a cselekmény az elkövetése idején nem volt
bűncselekmény, emiatt akkor sem lehet megbüntetni az elkövetőt, ha később
a törvény bűncselekménnyé nyilvánította
- A későbbi törvénynek akkor sincs visszaható hatálya, ha a korábban már
bűncselekménnyé nyilvánított cselekményekre vonatkozó rendelkezéseket, különösen a
büntetést vagy más jogkövetkezményeket súlyosbította
Az időbeli hatály szabályai a BTK.-ban:
o A BTK. 2.§ első mondata főszabályként kimondja, hogy bűncselekményt az elkövetés
idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni
§ A lényege, hogy csak az olyan cselekmény képezhet bűncselekményt, amelyet a
törvény már az elkövetése előtt annak nyilvánított
- A visszaható hatály tilalma a jogbiztonság egyik törvényi garanciája, a büntető
igazságszolgáltatás előreláthatósága, kiszámíthatósága, amelynek előfeltétele a törvény
elkövetéskori megismerhetősége -mutatott rá több határozatban is az AB.
o A büntetőtörvény visszaható hatályának tilalmát kimondja az Alaptörvény XXVIII.
cikk (4) bekezdése, ezen túl több nemzetközi egyezmény, pl. Polgári és Politikai
Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya
§ Kérdés azonban, hogy melyik időpont tekinthető az elkövetés idejének
· Erre a kérdésre egymozzanatú bűncselekmények esetén a válasz
egyszerű, mert a törvényi tényállás valamennyi eleme az egy
mozzanatú cselekménnyel megvalósult.
Mikor tekinthető azonban elkövetettnek olyan bűncselekmény, amelynek mozzanatai időben
elhúzódva valósulnak meg?
§ A kérdésre különböző válaszok születtek a jogirodalomban:
a) a magatartási elmélet szerint az elkövetési idő az az időpont, amikor az elkövetési magatartás
utolsó mozzanatát kifejtik vagy mulasztás esetében, amikor a kötelezettnek cselekednie kellett volna
b) Eredményelmélet: elkövetési idő a tényállásban meghatározott eredmény bekövetkezésének
időpontja
c) cselekményegység elmélete szerint a bűncselekmény ott és akkor elkövetve, ahol és amikor
törvényes fogalmához tartozó bármelyik eleme megvalósult

Kivételek a visszaható hatály tilalma alól:

a) ha a cselekmény elbíráláskor hatályban lévő törvény szerint a cselekmény már nem
bűncselekmény vagy enyhébben bírálandó el, az új, enyhébb törvényt kell alkalmazni
o alapja annak elismerése, hogy amennyiben új törvény már nem tekinti a kérdéses
cselekményt bűncselekménynek, vagyis a büntetőjogi védelmet megvonja a
jogtárgytól vagy mérsékli azt, akkor se nem célszerű, se nem méltányos a cselekményt
büntetni
 o Ha ilyen cselekmény miatt büntetést szabna ki a bíróság, azt a társadalom
igazságtalannak tartaná, egyébként az ilyen büntetés a társadalom védelmét sem
szolgálná
b) a visszaható hatály tilalma alóli másik kivételt a BTK. 2.§ (3) bekezdése fogalmazza meg: a
nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények elbírálásakor az
új törvényt visszaható hatállyal kell alkalmazni, ha az adott cselekmény elkövetés idején a magyar
büntetőtörvény szerint nem volt büntetendő.
o „A nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények”
például a háborús bűncselekmények, illetve az emberiesség elleni bűncselekmények

Az időbeli hatály és a keretdiszpozíció:

o A BTK. 2.§-a alkalmazása szempontjából külön megítélést igényel a keretdiszpozíció
tartalmát kitevő más jogágazatbeli jogszabály változása. Világos, hogyha a
keretdiszpozícióban kifejezésre jutó büntetőjogi védelem, illetve annak mértéke
változik kedvezőbbre, az feltétlenül enyhébb törvény alkalmazását vonja maga után.

11. A büntető törvény területi és személyi hatálya

2.2. A területi és személyi hatály szabályai a Btk.-ban

· Büntető törvénykönyvünk a következó szabályozást tartalmazza:
o Területi és személyi hatály
Btk. 3. (1) A magyar büntető törvényt kell alkalmazni
a) a belföldön elkövetett bűncselekményre,
b) a Magyarország területén kívül tartózkodó magyar felségjelű úszó
létesítményen vagy magyar felségjelű légijárművön elkövetett
büncselekményre,
c) a magyar állampolgár által külföldön elkövetett olyan cselekményre,
amely a magyar törvény szerint bűncselekmény.

(2) A magyar büntető törvényt kell alkalmazni

a) a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is,
ha az
aa) a magyar törvény szerint bűncselekmény, és az elkövetés helyének
törvénye szerint is büntetendő,
ab) állam elleni bűncselekmény, — kivéve a szövetséges fegyveres erő ellen
elkövetett kémkedést és a kémkedést az Európai Unió intézményei ellen —
tekintet nélkül arra, hogy az az elkövetés helyének törvénye szerint
büntetendő-e,
ac) a XIII. vagy a XIV. Fejezetben meghatározott bűncselekmény, vagy
egyéb olyan bűncselekmény, amelynek üldözését törvényben kihirdetett
nemzetközi szerződés Írja elő,
b) a magyar állampolgár, a magyar jog alapján létrejött jogi személy és
jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb jogalany sérelmére nem magyar
állampolgár által külföldön elkövetett olyan cselekményre is, amely a
magyar törvény szerint büntetendő.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetekben a büntetőeljárás megindítását a

legfőbb ügyész rendeli el.
1) Területi:
· A törvény főszabályként a területi elvet érvényesíti.
· A „belföld” kifejezés MO területére vonatkozik, értelme az alkotmányjogi, és közjogi
felfogás szerint értelmezendő.
o Ugyancsak alkotmányjogi, közjogi értelemben használja a törvény a “magyar
állampolgárság kifejezése.
 § A kettős állampolgár feltéve hogy magyar állampolgár is, a Btk. alkalmazásában
magyar állampolgárnak tekintendő.
§ A hontalan személy magyar állampolgársággal nem rendelkezik rá a magyar
joghatóság hatálya érvényes
§ Ennek alapján magyar területnek számít a magyar hajó nyílt tengeren vagy bármely
kikötőben, illetve magyar légijármű bármely repülőterén (a quasi területi elv
érvényesítése). Ha azonban a magyar hajón vagy égi járművön tartózkodó
Személy — magyar vagy külföldi állampolgár, illetve hontalan személy — a hajót
vagy repülőgépet elhagyja, külföldi területre lép, az ott elkövetett
bűncselekményére az adott ország büntető jogszabályai az irányadók.
2) Személyi:
§ A 3. (l) bekezdés c) pontja — a honossági elv — alapján a magyar Btk. alkalmazandó a
magyar állampolgár által is. Ennek feltétele, hogy a cselekmény a magyar törvény szerint
bűncselekménynek minősüljön.
§ A 3. (2) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint a nem magyar állampolgár által külföldön
elkövetett cselekmény esetén a magyar törvényt kell alkalmazni, ha a cselekmény a
magyar törvény szerint bűncselekmény, és az elkövetés helyének törvénye szerint is
büntetendő - kettős inkrimináció.
§ A 3. (2) bekezdés a) pont ab) és ac) alpontjaival kapcsolatban kiemelendő, hogy az itt
említett, nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett állam elleni, háborús és
emberiesség elleni bűncselekmények, illetve a nemzetközi egyezmények alapján
üldözendő egyéb bűncselekmények esetében nem szükséges a kettős inkrimináció,
vagyis hogy e cselekmény az elkövetés helyének törvénye szerint büntetendő legyen.
o Ennek alapja az a felismerés, hogy az állami önvédelem elve azt követi hogy a
törvény büntesse a magyar állam alapvető érdekei ellen elkövetett
bűncselekményeket akkor is, ha azokat nem a magyar állam felségterületén, azaz
külföldön, és nem is magyar állampolgárok követték el.

§ A 3. (2) bekezdés a) pont ac) alpontjában említett „egyéb olyan bűncselekmény,

amelynek üldözését törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés írja elő ", olyan
deliktumokat jelöli amelyek tekintetében két vagy több oldalú nemzetközi szerződs
kötelezi a Magyar Államot arra, hogy büntető hatalmát gyakorolja akkor is, ha a
bűncselekményt külföldön nem magyar állampolgár követte el.
o pl.: hamisítás, a pénzmosás,- a terrorcselekmény stb.
Joghatósági elvek:
a. Területi elv
o Az adott ország területén kell alkalmazni a jogszabályt
b. Quasi-területi elv
o Ez a terület is magyar területnek számít (magyar felségjelzésű járművek, konzulátus, magyar
felségjelzésű repülők, magyar felségjelzésű úszó létesítmény)
c. Személyi elv/honossági elv
o Magyar állampolgárokra, illetve azok a magyar állampolgárok, akik külföldön élnek és
bűncselekmény legyen magyar törvény szerint
d. Nem magyar állampolgár követi el külföldön a bűncselekményt
o Kettős inkrimináció esetén – az adott cselekmény a magyar btk. szerint bűncselekmény, és
az elkövetés helyének joga szerint büntetendő
o Állam elleni bűncselekmény esetén – állami önvédelem elve
o Feltétlen büntető hatalom elve – büntetni kell a bárki által bárhol elkövetett
bűncselekményt, mert ennek oly nagy a tárgyi súlya – háborús/emberiesség elleni
bűncselekmények/népírtás
e. Passzív személyi elv
o A bűncselekményt külföldön, nem magyar állampolgár de magyar sértettel szemben követi el
– természetes személy és jogi személy is

11. A nemzetközi bűnügyi jogsegély általános szabályai és típusai

0. Kiindulópont – előadáson elhangzott nemzetközi jog
Büntetőeljárás alapszituációja: magyar állampolgár Magyarországon elkövet egy bűncselekményt,
elfogják, lefolytatják az eljárást, letölti a büntetését

Bonyolódik: Büntetőjogviszonyba valamilyen nemzetközi elem/külföldi elem vegyül, 4 típus:

⮚ Kovács (G.) Béla ügye

o Európai Unió intézményei elleni kémkedés
o Első fokon felelősségre vonják
o Másodfokon felfüggesztett szabadságvesztés
o Kúria: 4 év végrehajtandó
o Ezalatt külföldön tartózkodik: Oroszország, ide kémkedett 🡪 Kiadatási kérelem az
oroszokhoz
▪ Feltétel: kettős inkrimináció! 🡪 Oroszországban nem büntetendő

▪ K.G.B. kettős állampolgár (orosz) 🡪 oroszok nem adják ki, nem jön haza amíg el nem
évül az ítélet

⮚ Bróker Marcsi
o Piramisjáték: Kedvező befektetés Karcag
o 750 sértett 🡪 750 rendbeli csalás
o Elmenekül olyan országba, amivel nincs kiadatási egyezmény: Belize
o Nem feltétlenül kell kiadatási egyezmény 🡪 Viszonosság

1. A nemzetközi bűnügyi együttműködés rövid története

Az államok közötti együttműködés kezdetben kizárólag a politikai bűncselekményekre korlátozódott,

később – a Galotti-ügyet követően – viszont már a „közönséges” bűncselekmények vonatkozásában vált
jellemzővé.
● A 18. század közepétől kezdve Franciaország már olyan nemzetközi szerződéseket kötött,
amelyek már közönséges bcs-ekre vonatkoztak, majd megszülettek az első nemzeti (belső) kiadatási
törvények is (elsőként 1833-ban Belgiumban).
● Az együttműködés jellemző vonásai:
o a XX. sz. közepéig kizárólagos cél az elkövető büntetlenségének megakadályozása,
o Ma a terhelt érdekei és a reszocializációs célok is egyre hangsúlyosabbak;
o korábban domináltak a politikai szempontok a kiadatás terén, ezek szerepe ma már csökkent,
de jelen vannak;
o az aut dedere aut punire elv (vagy kiadni, vagy megbüntetni) hangsúlyváltozásai;
o Ma: aut dedere aut judicare: kiadni vagy a terhelt emberi jogait is figyelembe véve
megbüntetni

2. A nemzetközi bűnügyi együttműködés helye a jogrendszerben

o Intézményei az ún. hagyományos értelemben vett nemzetközi büntetőjog körébe tartoznak,
(keresztülfekvő jogág)
o Ettől meg kell különböztetni az ún. büntető nemzetközi jogot (ez utóbbi nevezhető a
nemzetközi bűncselekmények jogának);
▪ Háborús bűncselekmények

▪ Genocídium
 ▪ Agresszió bűntette (elvileg Putin is?)

▪ _?
o Ma beszélhetünk a nemzetközi bűnügyi együttműködés horizontális (államok) és vertikális
(hierarchia van a két fél közt, pl: nemzetközi bíróság Magyarországhoz fordul kiadatásért)
formáiról;
o Meg kell különböztetni a nemzetközi bűnügyi együttműködés (tágabb kategória, amibe
beletartozik a jogsegély + a rendőri együttműködés szabályai)
o és a nemzetközi bűnügyi jogsegély fogalmát és intézményeit.
3. A nemzetközi bűnügyi jogsegély intézményei
Ezek:
1) a kiadatás;
2) a büntetőeljárás átadása/átvétele;
3) szabadságvesztés végrehajtásának átadása/átvétele;
4) vagyonelkobzás, illetve elkobzás végrehajtásának átvétele/átengedése;
5) elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele végrehajtásának átvétele, illetve
átengedése;
6) az eljárási jogsegély (leggyakoribb); pl. amikor külföldi tanút kéne idézni, inkább helyben
hallgatják ki; házkutatás tartása külföldön
7) feljelentés külföldi államnál. (Lásd az 1996. évi XXXVIII. törvényt).

⮚ Ezen túlmenően léteznek kizárólag az Európai Unió tagállamai között alkalmazható

együttműködési formák a 2012. évi CLXXX. törvény (Európai elfogatóparancs) alapján.
- pl. elfogatóparancs

4. A nemzetközi bűnügyi jogsegély jogforrásai:

a) nemzetközi egyezmények (bilaterális, illetve multilaterális szerződések,)
b) viszonosság, ez lehet állandó, illetve esetről esetre biztosított (illik viszonozni);
c) belső jogsegélytörvények.
🡪 Ez a sorrend jogforrási hierarchiát is jelent.

5. A nemzetközi bűnügyi jogsegély általános feltételei:

a) A kettős inkrimináció követelménye;
b) A politikai és a katonai bűncselekmények kizárása az együttműködésből.
Ebben a körben meg kell különböztetni ún. abszolút (=kvázi államellenes bűncselekmények, céljuk és
tényüknél fogva az állam ellen irányulnak) és relatív) politikai bűncselekményeket;
c) Az ún. közrendi klauzula és az ún. emberi jogi klauzula.
▪ Közrendi: Jogsegély iránti megkeresés nem teljesíthető, ha sértené Magyarország közrendjét, vagy
alapvető nemzetbiztonsági érdekét
▪ Emberi jogi: a jogsegély iránti megkeresést, garanciavállaláshoz kell kötni, elmaradása esetén vissza
kell utasítani, ha alaposan feltehető, hogy a külföldön lefolytatandó eljárás vagy a kiszabandó
büntetés ellentétes lenne az alapvető emberi jogokkal
o pl. arab faszi ide menekül kézlevágás elől 🡪 garanciavállalás, ha bűnösnek találják, nem így
büntetik, különben nem adják ki
6. A KIADATÁS
Megkereső állam egy másik államot büntetőeljárás céljából vagy szabadságvesztés lefolytatása céljából kéri
a területén tartózkodó személy átadását kéri.

Emmeratio: kiadatási bűncselekmények körének szűkítése

Eliminatio: bűncselekmények tárgyi súlya szerint szűkítünk
 - Eljárás lefolytatása céljából Magyarországon akkor van helye, ha mindkét állam szerint
legalább 1 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő (benne a kettős inkrimináció)
- Végrehajtás céljából akkor, ha 6 hónap

A kiadatás akadályrendszere
b1) Abszolút kizáró okok:
1) Elévülés;
2) Kegyelem; (Közkegyelem OGY; egyéni kegyelem államfő)
3) A magánindítvány hiánya;
4) A ne bis in idem elve;
5) Menekült
(üldöztetésnek van kitéve, pl. vallás, politikai meggy. miatt), - nem adható ki, csak ha
biztonságos harmadik ország kéri
Menedékes
(tömegesen menekülő személyek csoportja háború – polgárháború miatt), befogadott,
menekültkénti, illetve menedékeskénti elismerését kérő külföldi;

6) A saját állampolgárság ténye

De vannak kivételek:
● ha kettős állampolgár és nincs Magyarországon állandó lakcíme;

● ha nemzetközi bűncselekmény/emberiesség elleni bűn miatt kérik; !!!

7) külföldön a terheltet távollétében szabadságvesztésre ítélték és a védelemhez való jogát nem
biztosították;
8) A specialitás elve (de van kivétel!).
o A kiadatási kérelem szentségét jelenti, vagyis a kiadatásra csak akkor kerül sor, ha a
biztosított, hogy a kiadni kért személyt csak a kérelemben szereplő bűncselekmény miatt
vonják felelősségre
o Ha megtörtént a büntetés, szabadon hagyhassa el az országot
b2) Relatív kizáró okok:
1) Halálbüntetés klauzula;
o A megkereső állam egy olyan ország, amely ismeri a halálbüntetést 🡪 garanciát kérnek,
hogy nem büntetik halállal
2) A kiadatás elhalasztása, illetve ehhez kapcsolódóan az ún. ideiglenes átadás.
o Másik ügyben van nálunk eljárás; addig halasztják, míg az eljárás folyik, vagy a
végrehajtás tart

7. A BÜNTETŐELJÁRÁS ÁTADÁSA, ÁTVÉTELE

a) Átadás:
Két esete van, az egyik mérlegelésen alapul, ha az eljárás átadása célszerű. A célszerűség vonatkozásában
figyelembe kell venni
1) a sértett érdekeit;
2) az elkövetés helyét;
3) a terhelt tényleges tartózkodási helyét.
Az átadás kötelező esete, ha a külföldi által belföldön elkövetett bűncselekmény üldözéséről Magyarország
törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződésben lemondott. (pl. NATO szerződés).

b) Átvétel: Külföldön folyó eljárás átvétele akkor kerülhet sor, ha az eljárás átvétele célszerű, a célszerűség
vonatkozásában figyelembe veendő körülmények: lásd fenn.

8. FELJELENTÉS KÜLFÖLDI ÁLLAMNÁL

(1) Magyarországnak nincs joghatósága az adott bcs. vonatkozásában vagy a Legfőbb Ügyész nem rendelte
el a büntetőeljárás megindítását;
VAGY
(2) Az eljárást itthon megszüntették, de van olyan külföldi állam, amely joghatósággal rendelkezik.

KÖZÖS FELTÉTEL: külföldön az eljárás eredményes lefolytatása várható.

- Ebben az esetben a vádemelésig az ügyész a legfőbb ügyésznél, azt követően a bíróság a miniszternél
kezdeményezheti feljelentés megtételét az ügy elbírálására joghatósággal rendelkező más államnál.

9. AZ ELJÁRÁSI JOGSEGÉLY
Két esete van:
a) Nincs nemzetközi szerződés vagy viszonosság,
● ebben az esetben feltétel a kettős inkrimináció és bizonyos típusú eljárási jogsegélyek nem
alkalmazhatók;

b) Van nemzetközi szerződés vagy viszonosság,

● ebben az esetben nem feltétel a kettős inkrimináció.

● Két irány lehetséges, külföldi hatóság megkeresésére a magyar hatóságok eljárási jogsegélyt
nyújtanak, és fordítva.
Formái:
- bármely, a Be. tv. alapján végrehajtható eljárási cselekmény elvégezhető, pl. nyomozási cselekmények
teljesítése, bizonyítási eszközök felkutatása, a terhelt és a tanú kihallgatása, a szakértő meghallgatása,
a szemle, a házkutatás, a motozás, a lefoglalás, stb.;
- Vannak speciális formái, pl. fogvatartott személy ideiglenes átadása, kihallgatás telekommunikációs
eszköz útján, hivatalos iratok kézbesítése.

10. A SZABADSÁGVESZTÉS-BÜNTETÉS VAGY ILYEN INTÉZKEDÉS VÉGREHAJTÁSÁNAK

ÁTADÁSA/ÁTVÉTELE
1) Átvétel feltételei:
a. A fogvatartásban levő elítélt hozzájárulása;
b. Min. 6 hónap letöltendő büntetés van hátra;
c. Az elítélt magyar állampolgár és lakcíme Magyarországon van, vagy bevándorolt, letelepedett
vagy menekültként elismert külföldi;
d. A külföldi ítélet elismerése.

2) Átadás feltételei:
a. Az elítélt hozzájárulása;
b. A külföldi állam kötelezettséget vállal a végrehajtásra;
c. Ha magyar állampolgár, további feltétel, hogy állandó lakóhelye v. tartózkodási helye
külföldön van.

11. MEGHATÁROZOTT INTÉZKEDÉSEK VÉGREHAJTÁSÁNAK ÁTVÉTELE/ÁTADÁSA

● Vagyonelkobzás, illetve elkobzás végrehajtásának átvétele nemzetközi szerződés alapján történhet,
illetve lehetőség van ezen intézkedések végrehajtásának átadására is.
● Hasonló a helyzet az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele végrehajtásának átvétele,
illetve átadása kapcsán.
▪ Közös feltétel a végrehajtás átvétele esetén a külföldi ítélet elismerése.

12. KÜLFÖLDI ÍTÉLET ELISMERÉSE

Ez részben már a bűnügyi együttműködés körébe tartozó intézmény.
Feltételei:
1) a külföldi eljárás, illetve a kiszabott szankció nem ellentétes a magyar jogrendszer alapelveivel;
2) a külföldi bíróság ítéletét a magyar bíróság külön eljárás keretében elismerte;
 3) fennáll a kettős inkrimináció feltétele, illetve a külföldi elítélés nem politikai vagy katonai bcs . miatt
történt;
Joghatásai: ítélt dolognak minősül; bekerül a hazai bűnügyi nyilvántartásba.

12. A nemzetközi bűnügyi együttműködés speciális formái az Európai Unióban

⮚ Az európai elfogatóparancs és az Európai Unió tagállami közötti bűnügyi együttműködés egyéb

formáinak alapja az ún. kölcsönös elismerés elve:
o az uniós tagállamok igazságügyi szervei által kiadott jogi aktusokat érvényesnek és az egész Unió
területén automatikusan végrehajtandónak kell tekinteni.
⮚ Cél a sok esetben hosszadalmas „hagyományos” kiadatási eljárás felváltása egy egyszerűsített
átadással, amikor nem megkereső-megkeresett államok, hanem az igazságügyi hatóságok
közvetlenül érintkeznek egymással.
A vonatkozó jogforrás a 2002. júniusában elfogadott uniós kerethatározat, melynek alapján először egy
2003-as törvény (2003. évi CXXX. tv.), majd jelenleg a 2012. évi CLXXX. törvény rendelkezik az európai
elfogatóparancson alapuló átadásról.

További jellemzők:
● Az európai elfogatóparancsot minden tagállamban ugyanazon az egyszerű formanyomtatványon
adják ki, ezért használata egyszerűbb;
● Az elfogatóparancs alapján történő átadás is kettős célból történhet: büntetőeljárás lefolytatása,
illetve szabadságvesztés-büntetés (ilyen intézkedés) végrehajtása végett.
Kizárólag a kibocsátó állam joga szerint vizsgálandó feltétel, hogy az adott bűncselekmény büntetési
tétele (felső határ) legalább 12 hónap, illetve a végrehajtandó büntetés legalább 4 hónap.
● A kettős inkrimináció a törvény 1. sz. Mellékletében felsorolt súlyos bűncselekmények esetében
nem feltétele az átadásnak
● Magyarországon a végrehajtó igazságügyi hatóság a Fővárosi Törvényszék;

● az átadás megtagadásának okait - kötelező és mérlegelhető okokat – a kerethatározat korlátozza. Így

pl. elvileg a saját állampolgár átadása az állampolgárság alapján nem tagadható meg. (Egyes
tagállamok azonban a kerethatározat nemzeti jogba történő átültetésekor kibővítették a megtagadás
okainak körét).

Az átadás megtagadásának kötelező esetei:

1) gyermekkor,
2) a ne bis in idem esete - bármely tagállamban hozták is a határozatot), illetve az adott cselekményre a
magyar jog szerint közkegyelem terjed ki.
3) szintén meg kell tagadni az elfogatóparancs teljesítését, ha a határozatot a keresett személy
távollétében hozták, kivéve, ha a vonatkozó eljárási garanciákat biztosították
4) az elfogatóparancs teljesítése sértené a terhelt alapvető jogait;
5) Speciális megtagadási ok, ha Magyarországon lakcímmel rendelkező magyar állampolgárról van
szó

a) a végrehajtás céljából kibocsátott elfogatóparancs végrehajtását meg kell tagadni, ha a terhelt az átadásba
nem egyezik bele (ilyenkor a szabadságvesztést itthon kell végrehajtani);
b) az eljárás lefolytatása végett történő átadás pedig garanciához köthető, mely szerint, ha a kibocsátó
államban szabadságvesztést szabnak ki, akkor az elítélt kérelmére a büntetés végrehajtása céljából
Magyarországra visszaszállítják;

⮚ Megtagadható az elfogatóparancs tejesítése,

 o a cselekmény vagy a büntetés a magyar jog szerint elévült;
o ha hazánkban az adott cselekmény miatt már eljárás van folyamatban;
o ha az olyan bűncselekményre vonatkozik, amelyet egészben vagy részben Magyarország területén
követtek el;

❖ Magyar bíróság által kibocsátott európai elfogatóparancs és az átadás iránti megkeresés

●Ebben az esetben a terhelt az Unió valamelyik tagállamában tartózkodik és vele szemben

büntetőeljárást kell lefolytatni vagy jogerősen kiszabott szabadságvesztést kell végrehajtani.
●Az elfogatóparancsot a bíróság, illetve a büntetés-végrehajtási bíró bocsátja ki.

●Feltétel: az adott bűncselekmény büntetési tétele a magyar törvény szerint legalább egy évi
szabadságvesztés, illetve végrehajtás céljából történő elfogatóparancs esetén a kiszabott büntetés
legalább négy hónap.

AZ UNIÓS BŰNÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉS EGYÉB FORMÁI

1) Eljárási jogsegély, amelynek formái a törvény alapján:

a) közvetlen tájékoztatás,
b) tárgyak visszaadása,
c) fogva tartott személyek ideiglenes átszállítása,
d) kihallgatás zártcélú távközlő hálózat útján,
e) kihallgatás távbeszélő-készülék útján,
f) közös nyomozó csoport létrehozása,
g) fedett nyomozó alkalmazása,
h) bűnüldöző szervvel együttműködő személy igénybevétele,
i) ellenőrzött szállítás,
j) bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés;

2) Biztosítási intézkedést elrendelő határozat végrehajtásával kapcsolatos eljárási jogsegély

3) Végrehajtási jogsegélyek
- szabadságvesztés-büntetés vagy ilyen intézkedés végrehajtására irányuló jogsegély;
- pénzbüntetés végrehajtására irányuló jogsegély,
- szabadságelvonással nem járó, ún. alternatív szankciók végrehajtására irányuló jogsegély;
- vagyonelkobzás végrehajtására irányuló jogsegély.

TÉNYÁLLÁSTAN
13.A bűncselekmény-fogalom történeti fejlődése

● Központi szerepet játszik a büntetőjog fogalomrendszerében, a büntetőjog felelősségi

rendszerének és jogintézményeinek kialakításában — fogalma a XIX. sz. elején alakult ki a
nullum crimen sine lege elv elfogadásával, a polgári társadalmak értékrendjét tükröző modern
büntetőtörvénykönyvek létrejöttével

Az 1810. évi francia büntető törvénykönyv nyomán keletkezett európai büntető törvénykönyvek csaknem
azonos szövegezésben szögezték le: bűncselekmény az, amit a törvény annak nyilvánít —» létrejött a
bűncselekmény törvényi fogalma és megindult a bűncselekmény-fogalom tudományos elemzése
● A bűncselekmény törvényi fogalma jogállami garancia az állampolgári szabadságjogok
védelmében.

A formális bűncselekmény-fogalom klasszikus meghatározása jelentőségének elismerése mellett már

korán felmerült annak igénye, hogy a büntetőjog-tudomány alakítsa ki a bűncselekmény jogilag tartalmas
fogalmát.
 ● Az európai büntetőjog-tudomány a XIX. sz. második felében, ill. a XX. sz. folyamán jelentős
felismerésekkel gazdagította a bűncselekmény mibenlétéről alkotott ismereteinket.

Már a XVIII. századi német irodalom is hangsúlyozta, hogy „nincs jogtalanság bűnösség nélkül”, de
ezt még nem kötötték a bűncselekmény fogalmához.
A bűncselekmény fogalma tekintetében csak az objektív és a szubjektív beszámítás között tettek
különbséget. A középkori eredetű elmélettől való elválás a XIX. század második felében következett
be.

● Jhering német professzor 1867-ben megjelent híres tanulmányában arra a következtetésre

jutott, hogy a jogellenesség tulajdonképpen objektív kategória, amely nem függ sem a
cselekmény büntethetőségétől, sem az elkövető bűnösségétől.

Klasszikus bűncselekmény-fogalom:

1) Cselekmény – akaratlagos, és a külvilágban változást okozó testmozgás

2) Jogellenesség – objektív kategória: nem függ a cselekmény jogellenességétől, sem az elkövető

bűnösségétől (pl.: elmebeteg vagy gyermek magatartása is lehet jogellenes).

3) Bűnösség (szubjektív jellegű) – pszichikai bűnösség: a cselekménnyel elindított okozati folyamat

visszatükröződése az elkövető tudatában, szándékosság vagy gondatlanság formájában

4) Tényállásszerűség – tisztán leíró jellegű. Az emberi cselekmény kimeríti-e a kérdéses

bűncselekmény törvényi ismérveit vagy sem. Ha igen, a cselekmény tényállásszerű.

Azonban a cselekménytani felfogásában az elmélet nem vette figyelembe a gondatlan és a tiszta

mulasztásos bűncselekményeket. Nem számolt azzal sem, hogy a jogellenességnek lehetnek szubjektív
összetevői is, ill., hogy a bűnösség nem szűkíthető le a szándékosság és gondatlanság pszichikai
kategóriáira. Az így felmerült kételyekre a neoklasszikus bűncselekmény-fogalom igyekezett válaszolni.

Neoklasszikus bűncselekmény-fogalom:

1) Cselekmény – az alapfogalmat kiegészíti a társadalmi hatásiránnyal, így a tiszta mulasztásos

bűncselekmények esetét is felöleli a fogalom.

2) Jogellenesség – a jogszabály formális megsértésén túl a jogellenesség materiális jellegét is

magában foglalja, vagyis hogy a cselekmény sért-e valamely konkrét jogvédte érdeket, azaz jogi
tárgyat, vagy sem.

3) Bűnösség – normatív bűnösség. Eszerint a bűnösség lényege nem az erkölcsileg színtelen

szándékosság és a gondatlanság, hanem a cselekmény felróhatósága (szemrehányhatósága). A
felróhatóság jogszempontú értékítélet, amelyet a bíró a tettes lelkivilágáról, azaz szándékosságáról
vagy gondatlanságáról alkot. Frank szerint: „A tiltott magatartást akkor lehet valaki bűnéül felróni,
ha szemrehányást lehet neki tenni amiatt, hogy arra elhatározta magát”.

4) Tényállásszerűség – felismerték, hogy a tiszta leíró jellegű tényállási elemek mellett léteznek a
törvényben ún. normatív elemek is, amelyek értékelést igényelnek (házasság, aljas cél, stb.). Illetve
ugyancsak értékelést igényelnek a szubjektív jellegű tényállási elemek is, mint a szándék vagy a
célzat.

A magyar büntetőjogban és büntetőjog-tudományban a bűncselekmény-fogalom a XIX. század végén, a

XX. század elején alakult ki.
Az 1843. évi büntető törvény tervezete tartalmazza ugyan a nullum crimen sine lege elvét, de nem beszél
a bűncselekmény fogalmáról. Használja viszont a „beszámítás” fogalmát tárgyi és alanyi értelemben.

Az első modern magyar büntető törvénykönyv, az 1878. évi V. törvény a nullum crimen sine lege tételét
iktatta törvénybe.

A törvény megjelenése után került kidolgozásra a törvényi tényállás kategóriája, a tényállástan. Eszerint a
büntetendő cselekmény ténybeli és jogi elemekből tevődik össze, ezek összessége a tényálladék
(tényállás), mint azon ismérvek együttese, melyeket a törvény a büntetendő cselekmény fogalmához
megkíván.

A korai bűncselekmény-fogalmaknak a következő két változatával találkozhatunk az irodalomban:

1) Az egyik változat szerint a bcs. jogellenes és büntetendő cselekmény. Eszerint a bűnösség – a

szándékosság és a gondatlanság formájában – a törvényi tényállás keretén belül kap helyet.

2) A második változat továbblép és a bűnösséget is beépíti a bcs. fogalmába. A bcs. tehát

jogellenes, bűnös és büntetendő cselekmény.

Az 1930-as években a magyar irodalomban is feltűnt, majd megerősödött az az irányzat, amely a

tényállásszerűséget bevonta a bűncselekmény fogalmába. Eszerint a bűncselekmény: tényállásszerű,
jogellenes és bűnös cselekmény.

A II. világháború után a törvényhozás területén változások zajlottak le. A bűncselekmény fogalmának
tartalmi, materiális meghatározását fogalmazták meg. Az 1950. évi Btá. megfogalmazásában bűntett az a
társadalomra veszélyes cselekmény, amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli.

Az 1961. évi Btk. a fogalmi meghatározást kiegészítette a szándékosság és a gondatlanság kritériumaival.

Eszerint a bűncselekmény fogalmi elemei: társadalomra veszélyes cselekmény, büntethetőség, bűnösség
(szándékosság vagy gondatlanság).

Ma:
4. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha e törvény a gondatlan elkövetést is büntetni rendeli
- gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény
büntetés kiszabását rendeli.

Elemei:
o Cselekmény
o A cselekmény büntetni rendeltsége – N.C.S.L.
o Társadalomra veszélyesség
o Bűnösség

14.A bűncselekmény-fogalom az 2012. évi C. törvényben. A bűncselekmények súly szerinti

osztályozása az 1843. évi törvényjavaslatról

1. Fogalma
- Központi fogalom a büntetőjogban
o Jogi absztrakció eredménye
o Az állami beavatkozás gyakorlati feltételeit határozza meg
Fogalmak:
o A. formális – amit a törvény büntetni rendel - nullum crimen sine lege elv
megjelenítése
o B. materiális – tartalmi elemek meghatározása
2. Tudományos fogalma
o Egyes bűncselekmények – bűncselekmény fogalom – dogmatikai funkció
 o Kriminalizáció – szükségesség, arányosság, ultima ratio jelleg
3. Klasszikus bűncselekmény fogalom
o Beling – a törvényi témnyállás mibenléte
o Merkel – a bűnösségfogalom alapjai
o Jhering – az objektív jogellenesség tana
- Liszt: a bűncselekménytényállásszerű, jogellenes és bűnös cselekmény
§ A jogalkalmazás az objektívtől a szubjektív felé halad:
· Cselekmény – tényállásszerűség (értékelésmentes
ténymegállapítások, pl. hamis-e a pénz) – jogellenesség (objektív
értékelés, sért-e a magatartás normát) – bűnösség (pszichikai,
szubjektív elem)
4. Neoklasszikus bűncselekmény fogalom
o Cselekmény – akaratlagos testi mozgás, melynek társadalmi hatásiránya is
vizsgálandó – a mulasztásra is kiterjed
o Tényállásszerűség – normatív és szubjektív elemeket is tartalmaz
o Jogellenesség – materiális jogellenesség is
o Bűnösség – normatív bűnösség fogalom

5. Hazai dogmatikai megközelítések

a. A törvényi tényállás kategóriájának kidolgozása (Edvi Illés Károly)
b. Korai fogalmak (XX.sz. eleje)
o Jogellenes és büntetendő cselekmény – Finkey Ferenc, Angyal Pál
o Jogellenes, bűnös és büntetendő cselekmény – Vámbéry, Irk
o Tényállásszerű jogellenes és bűnös cselekmény – Heller, Schultheisz
6. A magyar szabályozás – 2012. évi C. törvény
o Btk. 4. § Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha e törvény a gondatlan
elkövetést is büntetni rendeli - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely
veszélyes a társadalomra, és amelyre e törvény büntetés kiszabását rendeli.
§ Cselekmény – genus proxium
· Társadalomra veszélyesség – materiális jogellenesség
o Bűnösség
§ Büntetni rendeltség – tényállásszerűség
§ Megállapítás gyakorlati sorrendje:
· Cselekmény
o Tényállásszerűség
§ (Büntető)jogellenesség
· Bűnösség
7. Elkövetési magatartás, cselekmény
o Szükséges eleme a törvényi tényállásnak
§ Redukált cselekményfogalom:
· Cselekmény objektív hatóképessége (következménye van, vagy arra
alkalmas) + szubjektív akaratlagossága (mozgás akarása)
· Fajtái:
o Tevés
o Mulasztás
o Mulasztás
§ Fogalma: a cselekvési lehetőség és képesség ellenére valaminek a nem tevése,
kötelességellenes nem tevés
· Fajtái:
o Tiszta mulasztás
o Vegyes mulasztásos deliktumok – szükségképpen materiális
deliktumok
§ A törvényi tényállások csoportosítása elkövetési magatartások szerint:
A. Kizárólag tevéssel – szexuális erőszak, rablás stb.
 B. Kizárólag mulasztással – segítségnyújtás
elmulasztása
C. Akár tevéssel, akár mulasztással
· Tényállásban utalás – magánlaksértés
· Kötelesség megszegése – kiskorú
veszélyeztetése
· Nyitott törvényi tényállások
o a jogalkotó nem határozza meg az
elkövetési magatartást, hanem csak az
eredményt
o szükségképpen materiális deliktumok –
emberölés
8. A bűncselekmény fogalma: büntetendő
o Nullum crimen, nulla poena sine lege elvek
§ Az adott magatartásra a Btk. Különös Része tartalmazza és büntetéssel
fenyegeti
§ Tényállásszerűség szinonim fogalom
§ Büntethetőség egyik eleme a büntetendőség, melynek további negatív feltétele a
büntethetőségi akadály hiánya – pl. jogos védelem
9. Társadalomra veszélyesség
o 4.§ (2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely
mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi,
gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti.

10. Jogellenesség
o Alaki, formális – jogszabályba ütközés, normaszegés
o Materiális – az alaki jogellenesség tartalmi indokát adja
§ Lényege: a jogtárgy sértés vagy veszélyeztetés
o Materiális jogellenesség
§ Társadalomra veszélyesség
· Kodifikált materiális jogellenesség
· Ontológiai is normatív értelemben egyaránt használatos
§ Az elkövetéskor fennforgó feltételek alapján a jogi tárgyat reálisan sértő vagy
veszélyeztető olyan cselekmény, amely megfelelő társadalmi előnnyel nincs
kellőképpen kompenzálva
11. Jogellenességet kizáró okok
o Jogszabályban szabályozott jogellenességet kizáró okok
§ A Btk. általános részében szabályozott, általános jellegű okok
§ Különös részben szabályozott, speciális egy-egy bűncselekményre vonatkozó
okok
§ Más törvényben szabályozott okok
o Az elmélet és a gyakorlat által kimunkált okok
§ Sértett beleegyezése
§ Indokolt kockázat
§ Fegyelmezési jog gyakorlása
§ Jogellenességet kizáró kötelesség-összeütközés
§ Hivatásbeli jogok és kötelezettségek gyakorlása
12. Bűnösség
o Fogalmi megközelítései:
§ Anyagi jogi
· Fajtái: szándékosság és gondatlanság
§ Perjogi
· Tágabb fogalom, egyik eleme az anyagi bűnösség fogalom

13. Bűnösség fogalmi irányzat

 o Pszichológiai bűnösség fogalom
o Normatív
o Komplex
o Materiális
Komplex (pszichológiai – normatív)
A bűnösség felróható pszichés viszony az elkövető és társadalomra veszélyes cselekménye, illetve
ennek eredménye között.
o Típusai:
§ Szándékosság
· 7. § Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének
következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik.
· Fajtái:
o Egyenes szándék – dolus directus
§ Tudati oldal:
· Elemei
o Tények tudata – aktuális tudat
o Társadalomra veszélyesség tudata –
inaktuális tudat
· Fokozatai
o Elkerülhetetlenség
o Valószínűség
o Reális lehetőség
§ Akarati-érzelmi oldal
· Cselekménye következményeit kívánja
o Eshetőleges szándék – dolus eventualis
§ Tudati oldal
· Valószínűnek tartja
· Reálisan lehetségesnek tartja az elkövetési
magatartás és a következmények megvalósulását
§ Akarati-érzelmi oldal
· Cselekménye következményeibe belenyugszik

§ Gondatlanság
· 8. § Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja
cselekményének lehetséges következményeit, de könnyelműen
bízik azok elmaradásában, vagy cselekménye lehetséges
következményeit azért nem látja előre, mert a tőle elvárható
figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.
o Fajtái
§ Tudatos gondatlanság – luxuria
· Tudati oldal – reálisan lehetségesnek tartja
· Akarati-érzelmi oldal – könnyelműen bízik a
következmények elmaradásában
§ Hanyagság – negligencia
· Tudati oldal
o Cselekménye következményeit nem látja
előre, pedig a tőle elvárható gondosság
alapján előre láthatta volna
· Akarati-érzelmi oldal
o Nincs
§ Hanyagságért való büntetőjogi felelősség feltételei
· Objektív: gondossági kötelesség
o Szabályozott
o Magánéletbeli
· Szubjektív: a köteles gondosságra való……
14. A bűncselekmlnyek súly szerinti felosztása
o A modern európai büntetőjogba a bűncselekmények hármas felosztását az 1810. évi
francia Btk. vezette be
o Rendszerei:
§ Trichotóm
§ Bichotóm
§ Monista
o Kategóriák: bűntett-vétség-kihágás
§ Történeti áttekintés
· 1843. évi büntető törvénykönyv javaslat nem a hármas, hanem a
kettős felosztás elvét fogadta el
· Csemegi-kódex hármas felosztás elvén volt – a kihágást részletezte
novellákban is
· 1961-es Btk. is hármas rendszert használt
§ Korrekcionalizáció
· Modern Btk.
o 5. § A bűncselekmény bűntett vagy vétség. Bűntett az a szándékosan elkövetett
bűncselekmény, amelyre e törvény kétévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés
kiszabását rendeli, minden más bűncselekmény vétség.
§ Bűntett: az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre e törvény kétévi
szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli
· Minden más bűncselekmény vétség
o Minden gondatlanságból elkövetett bűncselekmény,
függetlenül büntetési tételétől
o Azok a szándékosan elkövetett bűncselekmények, amelyeknek
tétele legfeljebb kétévi szabadságvesztés, vagy annál enyhébb
● Minden elzárással büntetendő bűncselekmény

15. A törvényi tényállás fogalma, formái. Az általános törvényi tényállás elemeinekcsoportosítása

1. A bűncselekmény fogalmának elemei
- Cselekmény
- Büntetni rendeltség – tényállásszerűség - tényállástan
- Társadalomra veszélyesség – materiális jogellenesség
- Bűnösség
2. Tényállásszerűség
o A büntetendő cselekmény ténybeli és jogi elemekből áll, ezek összessége a
tényálladék – tényállás – mint azon ismérvek együttese, melyeket a törvény a
büntetendő cselekmény fogalmához megkíván
o Önálló terület viszonylag a tényállástan, legkidolgozottabb
o Tényállásszerűség és az alaki – formális – jogellenesség szinonim fogalmak
§ A büntetőeljárásjogból került át az anyagi büntetőjogba
· A középkori corpus delicti processzuális fogalomra vezethető
vissza
· A büntetőperekben az elkövetési tárgyat, eszközt, a nyomot, a
bűnjelet értették alatta
§ A 18. sz. végétől kezdődően került be a büntető anyagi jogba, és a
bűncselekmény összes ismérvének foglalatát jelentette
· Kezdetben tényálladék – később törvényi tényállás fogalom
honosodott meg
§ Német büntető jogtudományban dolgozták ki – Beling

Három értelemben használjuk a tényállás szót:

 o Konkrét történeti tényállás – Nincs a Btk-ban, a vádiratban, a bíróság ítéletében van
benne. Az elkövetett cselekmény büntetőjogi szempontból lényeges/releváns
ismérveinek az összességét szerepelteti. A cselekmény életbeli lefolyása.

o Törvényi tényállás – Btk-ban megtalálható. A bcs-t körülíró ismérvek összessége. A

bcs. megállapításához szükséges ismérveket határozza meg. Btk. különös részében
található tényállások a bcs. befejezett alakzatára és a tettesi elkövetésre vonatkoznak.

1. Alap tényállás – Valamennyi bcs-nek van, a bcs. megvalósulásához

szükséges ismérveket tartalmazza. A jogalkotó által kiindulópontként
választott tipikus esetét értékeli. Pl.: 160. § (1) Aki mást megöl, bűntett miatt
öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő

2. Minősített tényállás – Több törvényi kritériummal rendelkeznek az

alaptényálláshoz képest, súlyosabban büntetendőek (minősített körülmények,
súlyosító alakzatok). Pl.: 160. § (2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő
vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést a) előre
kitervelten, b) nyereségvágyból…

3. Privilegizált tényállás – Több törvényi kritérium jelenik meg, mint az

alaptényállásban, de ahhoz képest enyhébben rendeli büntetni a cselekményt.
Pl.: 161. § Aki mást méltányolható okból származó erős felindulásban
megöl…

o Általános törvényi tényállás – Btk-ban nincs benne. A büntető-jogtudományban

kimunkált fogalom, jogi absztrakció eredménye. Tükrözi valamennyi törvényi tényállás
jellemzőit, de nincs a törvényben. A bűncselekmények elemzését, értékelését segíti elő
jogalkalmazási és oktatási célokból.

Tényállási elemek csoportosítása

Előfordulás tárgyi oldal alanyi oldal
szempontjából (objektív (szubjektív
tényállási tényállási
elemek) elemek)

Szükséges jogi tárgy elkövetési a szándékosság

magatartás bűncselekmény vagy
(passzív alany) alanya gondatlanság

Gyakori Elkövetési
tárgy
Eredmény
Okozati
összefüggés

Esetleges Az elkövetés Motívum

szituációjához Célzat
tartozó
tényállási
elemek (hely,
idő, elkövetési
mód,
elkövetési
eszköz)

1) Leíró és normatív tényállási elemek

 a. Leíró tényállási elem csak felismerést tételez fel – pl.: életkorral összefüggésben
b. Normatív tényállási elem mérlegelést, értékelést igényel – pl.: a jelentős érdeksérelem

16. A bűncselekmény tárgya (jogi tárgy). Az elkövetési tárgy és az elkszituáciövetés

szituációjáhoztartozó tényállási elemek

A bűncselekmény tárgya (jogi tárgy)

- a jogi tárgy szükséges eleme valamennyi bűncselekménynek, mert azok(bűncselekmények) a
büntetőjog által védett érdekeket, értékeket sértenek vagy veszélyeztetnek
- a társadalomra veszélyesség (materiális jogellenesség) fogalmát rögzítő
o Btk. 4.§ (2) bekezdése az 5 legfontosabb általános jogtárgyat tartalmazza
§ mások személye vagy jogai
§ Magyarország társadalmi, gazdasági, állami rendje
- a jogi tárgy fogalmán a társadalmi érdekből védelmezett életviszonyokat értjük
- jogi tárgy nélkül nincs társadalomra veszélyesség (materiális jogellenesség), ahogy
bűncselekmény sem.
- összegezve: a jogi tárgy az a büntetőjog által védett érdek, illetve érték, amelyet a
bűncselekmény sért vagy veszélyeztet
- a jogi tárgy fajtái:
o általános jogi tárgy
o különös jogi tárgy
o közvetlen jogi tárgy
- absztrakció legmagasabb szintjeként az általános jogi tárgy
o végső soron minden bűncselekmény támad
o a jogrend
- különös jogi tárgy szűkebb kört jelent
o egymáshoz kapcsolódó közvetlen jogi tárgyak gyűjtőfogalmáról van szó
o pl. közlekedés elleni bűncselekmények különös jogi tárgya valamennyi esetben a
közlekedés biztonsága
- a közvetlen jogi tárgy
o az egyes bűncselekmények által támadott értékekről van szó
o pl. a közúti veszélyeztetés vagy a közúti baleset okozása esetén a közúti közlekedés
biztonsága
o azonos közvetlen jogi tárgya több bűncselekménynek is lehet
o vannak olyan bűncselekmények, amelynek több jogi tárgya is van

- a törvényi tényállás tárgyi oldalának tényállási elemei az elkövetett cselekménnyel

o az alanyi oldal tényállási elemei pedig az elkövető személyével kapcsolatosak
- sem az alanyi, sem a tárgyi oldal tényállási elemei önállóan tényállást nem alkotnak
o csak együttesen képezik a törvényi tényállást
A tárgyi oldal tényállási elemei
- a törvényi tényállás objektív elemeinek körében az elemzési sorrend a következő:
o elkövetési tárgy
o elkövetési magatartás
o eredmény
o okozati összefüggés
o elkövetés szituációjához tartozó elemek.
Az elkövetési tárgy
- nem minden bűncselekmény törvényi tényállásában szerepel
o ezért nem szükséges, csupán gyakori tényállási elem.
- az elkövető cselekménye az elkövetési tárgyon realizálódik
- elkövetési tárgy az a törvényi tényállásban megjelölt dolog vagy személy, amire vagy akire
nézve az elkövető az elkövetési magatartást megvalósítja
o pl. a lopás (Btk. 370.§) elkövetés tárgya az idegen dolog
- az egyes bűncselekmények körében az elkövetési tárgy személy is lehet
 o a bűncselekmény elszenvedőjét passzív alanynak nevezzük
§ pl. az emberölés passzív alanya az élő ember
§ rablás esetén azonban egyaránt beszélhetünk passzív alanyról és dologról, mint
elkövetési tárgyról
- passzív alany terminológia büntető anyagi jogi szempontból releváns
o a sértett első sorban büntető eljárásjogi fogalom
o az áldozat pedig a viktimológia (áldozattan) központi fogalma
- passzív alany és a sértett nem azonos fogalmak
o sértettek köre tágabb
o elkövetési tárgya nincs minden bűncselekménynek
o elkövetési tárggyal rendelkező deliktumok közül is csak azoknak van passzív alanyuk
§ amelyeknek az elkövetési tárgya személy
o passzív alany ált. meghatározása nem szerepel a Btk.-ban
§ a Be. 51.§ (1) bekezdése szerint:
· „Sértett az, akinek a jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette
vagy veszélyeztette.”
o kivételesen a Btk.-ban is szerepel a „sértett” megjelölés
- általánosan érvényesülő elv, hogy a passzív alany mindig sértett, de a sértett nem minden esetben
passzív alany
o azoknál a bűncselekményeknél, amelyek elkövetési tárgya személy, a passzív alany és a
sértett többnyire egybeesik
§ ez az egybeesés azonban nem feltétlen
· mert pl. a csalás (Btk. 370.§) passzív alanya az, akit tévedésbe ejtettek,
vagy tévedésben tartottak
o sértettje viszont az a személy, aki a bűncselekmény következtében
kárt szenvedett
- vannak olyan bűncselekmények, amelyek passzív alanyává csak ún. személyes kvalifikáltsággal
rendelkező személyek válhatnak
o hivatalos személy elleni erőszak (Btk. 310.§) passzív alanya csak hivatalos személy
o bűncselekmény elszenvedői köréből kiemelendők a kiskorúak
§ büntető anyagi jog kiemelt védelemben részesít
Az elkövetés szituációjához tartozó elemek
- a bűncselekmények törvényi tényállásaiban csak egyeseknél szerepel alaptényállási elemként
vagy minősítő körülményként szabályozva az elkövetés helye, ideje, módja és eszköze
- ezért eshetőleges tényállási elemekről van szó
- elkövetés helye
o az alaptényállás eleme a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése esetén
§ amelyre figyelemmel a hulladéknak az arra a célra hatóság által nem engedélyezett
helyen történő elhelyezése (2015. szept. 1-je óta) bűncselekmény
o lopás, sikkasztás, csalás esetén minősítő körülményként szerepel a közveszély helyszínén
történő elkövetés
- elkövetés ideje
o az éjjel történő elkövetés a magánlaksértés esetén
o ellenség támogatása csak háború idején követhető el
o hazaárulást súlyosabban minősíti a háború idején történő elkövetés
- elkövetés módja
o tényállási elem az erőszakkal vagy fenyegetéssel történő elkövetés az alaptényállásban
§ pl. a hivatalos személy elleni erőszaknál
o minősítő körülményt képező elkövetési mód
§ pl. a különös kegyetlenséggel történő elkövetés az emberölés és a testi sértés
vonatkozásában
- elkövetés eszköze
o az elkövető testétől függetlenül létező tárgy
o bűnelkövetés társadalomra veszélyességét növeli az eszköz igénybevétele
 o minősítő körülményként kerülnek értékelésre és súlyosabban büntetendőek egyes
bűncselekmények, amelyeket
§ pl. felfegyverkezve követnek el

17. Az elkövetési magatartás

● a törvényi tényállás szükségképpeni ismérve

● 2 formája:
o aktív magatartás (tevékenység)
o passzív magatartás (mulasztás)
A cselekménytani irányzatok
● Természetes cselekménytan
o a cselekmény fogalmához tartozik:
▪ akart testmozgás (testmozgás akarása)

▪ akarattartalom (testmozgás következményének akarása)

o a cselekmény fogalmát a bűnös cselekménnyel azonosította
o több probléma felmerült ezzel:
▪ nem volt szétválasztható az akart testmozgás és az akarattartalom

▪ a mulasztással megvalósuló bűncselekmény esetén nem volt alkalmazható

● Kauzális cselekménytan
o Radbruch által került kimunkálásra
o a cselekményt olyan akaratlagos magatartásnak tekintették, amely a külvilágban
meghatározott következményt idéz elő
o kettéválasztották az akarati formát (akaratlagosságot) és az akarat tartalmát
▪ előbbi a cselekmény, utóbbi a bűnösség fogalmához tartozik
o Mo.-i képviselői: Heller Erik, Schultheisz Emil
● Finális cselekménytan
o képviselője: Welzel
o részben cselekménytani, részben bűnösségi elmélet
o kiindulópontja: gondolatmenet, a külső történésnek aktív alakítója a tettes belső énje
o kauzális történés és annak akarati irányítása együttesen jelenti a cselekményt -> célra
irányzott, azaz finális cselekmény
o a cselekmény lényege, hogy mit akart az elkövető -> a szándékosság átkerül a bűnösség
köréből a cselekménybe
o problémát jelent:
▪ gondatlan bűnösségű, illetve a mulasztásos bűncselekmények beillesztése

▪ indulati cselekmények magyarázata

● Szociális cselekménytan
o képviselője: Jescheck
o jellemzője: a szubjektív akaratlagosságot összekapcsolja a cselekmény objektív
alkalmasságával, azaz a társadalmi hatásirányával
Cselekménytani irányzatok a hazai büntetőjogban
● Földvári József: az emberi cselekmény (magatartás) pszichikai és testi mozgások egysége
o lényege: tisztán testi mozgás (a reflexmozgás) büntetőjogilag nem tekinthető magatartásnak
 ▪ a beidegződött automatikus mozgások és az automatikus részmozzanatok a tudat általi
ellenőrzés esetén cselekménynek minősülnek
o ennek ellentéte a tisztán pszichikai mozgás (a gondolkodás)
▪ külvilágba lépés nélkül büntetőjogilag irreleváns
o az emberi cselekmény két fázisa:
▪ 1. Az ember pszichikumában zajlik

● szükségletek jelentkezése, a motívumok harca, a szükséglet kielégítésére

alkalmas célképzet kialakulása, célképzet megvalósítására irányuló cselekvési
mód elhatározása
▪ 2. A cselekmény a külvilágba „lép” -> elvégezzük a tervet

● Redukált cselekményfogalmi irányzat

o képviselői: Tokaji Géza, Nagy Ferenc, Békés Imre
o lényege: a magatartást úgy választja ketté, hogy hogy a cselekményből a tudati, az akarati
(érzelmi) jellemzőket áthelyezi az alanyi oldalra, ahol bűnösségi formaként, célzatként,
valamint motívumként értékelik
o a redukált cselekményfogalom egyik oldala az objektív hatóképesség
▪ a cselekmény a társadalomban büntetőjogilag releváns, tényleges hatást vált ki (pl.
halál, testi sértés) vagy ilyen létrehozására alkalmas (potenciális hatóképesség)
o másik oldala a szubjektív akaratlagosság
▪ a testmozgás akarását, de nem a testmozgás következményeinek akarását jelenti

▪ a szubjektív akaratlagosság nem jelenti a bűnösséget

▪ két oldala van (hasonlóan a hatóképességhez): tényleges, potenciális

▪ ennek hiányában nem beszélhetünk büntetőjogi értelemben vett cselekményről

Összefoglalva: a bűncselekmény elkövetési magatartása akaratlagos, hatni képes emberi cselekmény.
A bűncselekmények csoportosítása
● Kizárólag tevéssel elkövethető bűncselekmények
o e körbe tartozik a kényszerítés (Btk. 195. §)
o lopás (Btk. 370. § (1))
o rablás (Btk. 365. § (1) bekezdés)
● Kizárólag mulasztással elkövethető bűncselekmények
o ide tartozik a segítségnyújtás elmulasztása (Btk. 166. § (1))
▪ parancsot fogalmaz meg az általában tiltó normákkal szemben
o a mulasztás a büntetőjogban kötelességellenes nem-tevést jelent
▪ a cselekvési kötelezettség a Btk.-ból ered
o mulasztásos bűncselekmény akkor állapítható meg, ha a cselekvési kötelezettség mellett
fennáll a cselekvési lehetőség is
▪ pl. vízben fuldokló kimentésére fennálló cselekvési kötel.

● de ha nem rendelkezünk megfelelő ismeretekkel, cselekvési lehetőség

hiányában nem valósítja meg a segítségnyújtás elmulasztásának törvényi
tényállását
 o cselekvési kötelezettség és a cselekvési lehetőség feltételek közül bármelyik hiánya esetén
mulasztással megvalósuló bűncselekmény nem jön létre.
o 2 fajtája:
▪ tiszta mulasztásos bűncselekmények

● törvényi tényállás eredményt nem tartalmaz -> önmagában büntetendő a

mulasztás (az eredmény bekövetkezte nélkül)
▪ vegyes mulasztásos bűncselekmények

● a mulasztáson túlmenően a törvényi tényállás szerinti eredmény

bekövetkezése is szükséges
● Tevéssel és mulasztással egyaránt megvalósítható bűncselekmények
o ide tartozik a magánlaksértés (Btk. 221. §)
▪ bemegy (tevés) vagy ott bent marad (mulasztás)
o vannak olyan törvényi tényállások, amelyek tevéssel és mulasztással is megvalósíthatók, de a
Btk. ezeket nem nevesíti
▪ pl. kötelezettségszegéssel, mint elkövetési magatartással megvalósuló
bűncselekmények
o közúti baleset okozása (Btk. 235. §)
o kiskorú veszélyeztetése (Btk. 208. §)
▪ kiskorú bántalmazása (tevés), tanköteles gyerek be nem íratása az iskolába
(mulasztás)
▪ gyakran tevési és mulasztási változatok együttesen valósítják meg a bűncselekményt -
> komplex elkövetési magatartás
o ide tartoznak az ún. nyitott törvényi tényállású bűncselekmények
▪ tényállásszerű eredményt tartalmaznak

▪ a jogalkotó csak az eredményt szerepelteti a tényállásban, az elkövetési magatartások

körét „nyitva hagyja”
● nem nevesíti ezeket, az eredmény megjelölésével tiltja az azt előidéző
cselekményeket
▪ ezek az ún. eredmény-bűncselekmények

▪ pl. emberölés tényállása (Btk. 160. § (1) bekezdés): „Aki mást megöl”

● vannak olyan bűncselekmények, amelyek tényállásában több elkövetési magatartás is szerepel

o pl. orgazdaság (Btk. 379. §): megszerez, elrejt vagy elidegenítésében közreműködik
▪ bármelyik megvalósítása esetén megvalósul a bűncselekmény
o a rablás elkövetési magatartása kettős (Btk. 365. §):
▪ egyrészt az erőszak vagy az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetés kifejtése

▪ másrészt az idegen dolog elvétele

▪ mindkettőnek együttesen kell fennállnia a befejezett alakzatú rablás megállapításához

 18. Az eredmény és az okozati összefüggés
Eredmény
● fogalma: Az eredmény az elkövetési magatartással összefüggésben bekövetkezett olyan külvilági
változás (kivételesen a változás hiánya), amely tényállási elemként a törvényi tényállás alapesetében
vagy minősítő körülményként szerepel.
● a jogalkotó nem minden törvényi tényállásban értékeli az eredményt -> gyakori tényállási elem

● nem minden bűncselekmény következménye eredmény

● eredményről akkor beszélünk, ha

o alaptényállási elemként vagy
o minősítő körülményként van szabályozva
● tényállásszerű eredményre alapozottan megkülönböztethetők:
o materiális vagy eredmény-bűncselekmények (anyagi bűncs.)
o immateriális vagy magatartási bűncselekmények (alaki bűncs.)
● a materiális bűncselekmények tényállásai tartalmaznak eredményt

● az eredményt tartalmazó bűncselekmények 2 fajtája:

o materiális sértő bűncselekmények
o materiális veszélyeztető bűncselekmények
o szűk körben van olyan példa, hogy egy bűncselekmény részben sértő, részben veszélyeztető
jellegű (pl. életveszélyt okozó testi sértés)
● A materiális sértő bűncselekményeknél az eredmény kapcsolatos lehet:
o a passzív alany életével vagy testi épségével (pl. halál 8 napon belül vagy túl gyógyuló
sérülés)
o a sértett vagyonával (pl. kár)
● továbbá vannak normatív tényállási elemként szerepeltetett eredmények is a törvényi tényállásokban
(pl. jelentős érdeksérelem okozása)
● A materiális veszélyeztető bűncselekmények esetében a jogi, illetve az elkövetési tárgy veszélybe
juttatása az eredmény
o a jogalkotó már a sérelem bekövetkezésének az objektív lehetőségét is befejezett
bűncselekményként értékeli
▪ ok: a bűncselekmény tárgyának fontossága
o egyes bűncselekmények tényállásában eredményként a „veszélyezteti” (veszély igealakban)
szó szerepel (pl. vasúti/légi/vízi közlekedés veszélyeztetése)

Az okozati összefüggés
 ● fogalma: Az ok és okozat közötti kapcsolat, amely objektív kategória, a törvényi tényállás tárgyi
oldalán levő tényállási elem, tudatunktól függetlenül a külvilágban lezajló történések közötti
összefüggés
● gyakori eleme a törvényi tényállásoknak, materiális bűncs. esetén vizsgáljuk

● ha az eredmény tv.-i tényállásban szerepel, akkor az okozati összefüggés is tényállási elem

● az okozati összefüggés fennállása nem dönti el a büntetőjogi felelősség tényét

o okozatosság megléte szükséges, de nem elégséges feltétel, mert szükség van a bűnösség
fennforgására is
Az okozatossági teóriák
● központi kérdése:
o az eredményért való büntetőjogi felelősség és
o az okozati összefüggés vizsgálata
● a feltételek egyenértékűségének elmélete két elvre épül:
o minden szükséges feltétel ok
o minden szükséges feltétel (ok) az eredmény bekövetkezése szempontjából egyenértékű
akkor is, ha az okozati összefüggés távoli vagy laza
● az elmélet alapján két módszer alakult ki:
o conditio sine qua non formula
o törvényszerű feltétel formula
● Conditio sine qua non formula
o hipotetikus eliminációs eljárást feltételez -> a magatartás akkor oka az eredménynek, ha
nélküle nem következett volna be úgy és akkor az eredmény, mint ahogyan és amikor
bekövetkezett
▪ a cselekmény az eredmény conditio sine qua non-ja

● Törvényszerű feltétel formula

o azt kell vizsgálni, hogy ténylegesen mi történt: az elkövető magatartásához kapcsolódtak-e
olyan külvilági változások, amelyek a magatartással törvényszerű kapcsolatban vannak
o okozati összefüggés megállapítható e szerint, ha a cselekmény és az eredmény között in
abstracto és in concreto törvényszerű kapcsolat áll fenn
● XIX. sz. végén kidolgozásra kerül az adekvát kauzalitás tana
o okkiválasztó elméletek legelterjedtebb formája
▪ felelősségi teóriák

▪ közös jellemző: különbséget tesznek a feltételek és az abból kiválasztott ok(ok)

között, s ezáltal már a tárgyi oldalon szűkíthetővé teszi a büntetőjogi felelősséget
o oknak csak az adekvát okot tekintik, amelynek tipikus következménye az eredmény
o cél: büntetőjogi felelősség körének szűkítése
● Relevanciaelmélet
o kiindulópontja: feltétel-egyenértékűségi teória
o Tokaji Géza: különbséget kell tenni okozati összefüggés megléte és annak büntetőjogi
relevanciája között
● Objektív beszámítás tana
o legfőbb képviselői: Roxin, Jetscheck
 o napjainkban nemzetközi szinten a beszámítási kritériumok növekedése és az
ellentmondásosság jellemzi
A mulasztás okozatosságának megítélése
● a kauzalitás vizsgálata csak a vegyes mulasztásos bűncselekmények esetén merül fel
o ekkor a kérdés: kauzális jellegű-e a mulasztás és ha igen, miben nyilvánul meg az
okozatosság
● teóriák csoportosítása aszerint, hogy:
o elismerik vagy
o tagadják a mulasztás okozatosságát
● az elismerő elméletek képviselői közül többen a mulasztáson kívül álló mozzanatban, a mást
tevésben vélték megtalálni a kauzalitás igazolását
o a mulasztás okozatossága a cselekvési kötelezettség teljesítése helyett tanúsított aktív
magatartásból vezethető le
o mind a tevés, mind a mulasztás esetén a tettes mást cselekszik, mint amit a törvény előír
o mások a mulasztást megelőző aktív magatartásban keresték a mulasztás kauzalitásának
magyarázatát
o Binding interferencia-elmélete: az okozatosság alapja a mulasztásban van
▪ a mulasztás során a bűnös akaratelhatározás megsemmisíti az eredményt gátló
valamely tényezőt, s ezáltal annak előidézését okozza
● A mulasztás okozatosságát tagadó elméletek
o negáció elméletének kiindulópontja: „Semmiből nem lehet semmi”
▪ hívei: Liszt, Beling

▪ a nemtevésben megnyilvánuló mulasztás nem lehet oka, előidézője az eredménynek

o alaptétele ezen elméletnek: az elkövető nem az eredmény okozásáért, hanem az eredmény
bekövetkezésének meg nem akadályozásáért felel
Okozati összefüggés vizsgálata a hazai joggyakorlatban
● az élet és testi épség elleni bűncselekmények körében merült fel

● a Btk. nem tartalmaz erre nézve általános érvényű rendelkezéseket

● a magyar büntetőjog a conditio sine qua non oksági teóriát látszik elfogadni

● ennek tényleges vizsgálatára a jogalkalmazás során kerül sor

● a bírói gyakorlat a feltételek egyenértékűségének elméletét fogadja el

19. A bűncselekmény alanya, az alannyá válás feltételei

Az alany szükséges feltétele valamilyen bűncselekmény megvalósulásának.

A bűncselekmény elkövetői lehetnek tettesek vagy részesek.
A bűncselekmény alanya az a személy lehet, aki rendelkezik az alannyá válás szükséges feltételeivel. 🡪
életkor, beszámítási képesség, természetes személyi állapot. (általános feltételek).
1. Életkor:
Főszabály szerint alannyá az a személy válhat, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 14. életévet betöltötte.
Azonban vannak olyan bűncselekmények, amelyek elkövetése esetén a büntetőjog a büntethetőség alsó
határát 12. életévben határozza meg. Ezen bűncselekmények:
● Emberölés
 ● Testi sértés 🡪 Csak az életveszélyt, vagy halált okozó testi sértés

● Rablás alap-és minősített esetei

● Kifosztás minősített esetei

● Terrorcselekmény

● Hivatalos személy elleni erőszak

● Közfeladatot ellátó személy elleni erőszak

● Hivatalos vagy közfeladatot ellátó személy támogatója ellen irányuló erőszak.

Amennyiben ezen bűncselekmények elkövetéskor az adott személy a 12. életévét betöltötte, és rendelkezett
a korának megfelelő beszámítási képességgel, akkor a bűncselekmény alanyává válhat.
Azok akik a bűncselekmény elkövetéskor 12. életévüket már betöltötték, azonban a 18. életévük alatt
vannak, azok fiatalkorúaknak minősülnek. 🡪 Büntethetőek, azonban rájuk külön szabályok vonatkoznak,
amiről a BTK külön rendelkezik.
Akik már 18. életévüket betöltötték a bűncselekmény elkövetésekor azok felnőtt korúaknak számítanak.
A bírói gyakorlat kialakította a fiatal felnőtt korúak kategóriáját (18-21 éves kor között) 🡪 E tény a
büntetés kiszabásakor enyhítő körülményként értékelendő.
Enyhítő körülmény lehet továbbá az öreg kor is.
2. Beszámítási képesség:
A bűncselekmény alanyának továbbá rendelkezni kell a szükséges beszámítási képességgel.
A BTK. a beszámítási képesség fogalmát nem határozza meg, hanem a beszámítási képességet kizáró okok
BTK.-beli szabályozásiból vezethető le.
Erre figyelemmel beszámítási képességgel rendelkezik 🡪 Aki képes a cselekménye következményeinek a
felismerésére(felismerési képesség), és arra hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék (akarati
képesség).
Különbséget teszünk a teljesen beszámíthatók, a korlátozott beszámítási képességgel rendelkező
személyek, és beszámíthatatlanok között.
A teljesen beszámíthatók büntethetők, a korlátozott beszámítási képességgel rendelkező személyek
büntethetőek, azonban esetükben korlátlan enyhítési lehetőséget ír elő a törvény, a beszámíthatatlanok nem
büntethetőek.
3. Természetes személy:
Beszámítási képességgel csak individuum, azaz ember rendelkezhet.
Jogi személy nem lehet bűncselekmény alanya, azonban arra van lehetőség, hogy a jogi személyek ellen
büntetőjogi intézkedéseket alkalmazzunk.
Ez lehet:
● Jogi személy megszüntetése

● Tevékenységének korlátozása

● Pénzbírság

Az alannyá válás speciális feltételei

Bűncselekmény 2 nagy csoportja :
A. Közönséges bűncselekmények 🡪 Bárki lehet alanya, aki az alannyá válás 3 feltételének megfelel.
B. Különös bűncselekmények 🡪 Az alanynak az általános feltételeken túl rendelkeznie kell bizonyos
személyes feltételekkel.
A speciális feltételeket tovább bontva különböztetünk meg saját képi, és nem saját képi feltételeket.
Saját képi: Csak személyes kvalifikáltsággal lehet elkövetni🡪 pl.: hivatali visszaélés.
Nem saját képi: Bárki elkövetheti, azonban ha személyes kvalifikáltsággal rendelkező személy követi el,
akkor az minősítendő pl.: közokirat hamisítást hivatalos személy követ el.
A szükségképpeni többes közreműködés esetei:
Vannak olyan bűncselekmények, amelyek megállapításához több elkövetőre van szükség.
● Korregens bűncselekmények:
Több elkövető bűncselekménye párhuzamosan egy cél felé halad🡪 pl.: fogoly zendülés
● Találkozó tettesség:
A tettesek cselekménye egymás felé irányul🡪 pl.: vérfertőzés
● Különleges eset:
A társas bűnelkövetési alakzatot értékelik minősített esetként🡪 pl.: bűnszövetség.

20. A szándékosság
Szándékosság: Btk. 7. paragrafusa:
,,Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki cselekményének következményeit kívánja, vagy e
következményekbe belenyugszik”

A bűnösség súlyosabb alakzatának megvalósulását jelenti.

1) Két fajtája: egyenes szándék(célzatot tartalmazó törvényi tényállások), eshetőleges szándék.
 A szándékosságnak egyrészt tudati, másrészt akarati-érzelmi oldala van.
o Akarati-érzelmi oldalon az egyenes szándékot a magatartás következményeinek a
kívánása, az eshetőleges szándékot a magatartás következményeibe való belenyugvás
jellemzi.

Az egyenes szándék a súlyosabb, az eshetőleges szándék az enyhébb bűnösségi alakzat. –

 🡪 büntetés kiszabásakor fontos, mert a szándék eshetőleges volta általában
enyhítő körülményként kerül értékelésre.
Szándékosság tudati oldala:
 Egyrészt tények tudata, másrészt a cselekmény társadalomra veszélyességének tudata.
o Tények tudata esetén az elkövetőnek ismernie kell az egyes tényállási elemek
mögötti életbeli valóságot. Pl.: Tudnia kell, hogy a bíróság vagy más hatóság előtt
tanúként tett vallomás hamis.

A cselekmény társadalomra veszélyességének tudata:

Az elkövető tudatának át kell fognia a cselekménye társadalmi elvárásokkal szembeni jellegét. 🡪 Itt a
társadalom értékrendszere jelenti a zsinórmértéket.
E tudat hiányában legfeljebb gondatlan bűncselekmény állapítható meg.

Akarati-érzelmi oldal:
 Egyenes szándék esetén: Az elkövető a magatartásának következményeit kívánja
  Eshetőleges szándék esetén: A következményeket az elkövető nem kívánja, azonban
belenyugszik azok bekövetkezésében. Pl.: közúti veszélyeztetés.
Az egyenes és eshetőleges szándék közötti elhatárolásnak a gyakorlatban leginkább az emberölések és a
testi sértések körében van jelentősége.

A hazai büntetőjogi gyakorlat szerint egyenes szándékkal követi el az emberölés bűntettét, aki:
● a sértetett közvetlen közelről a mellkasára célzott pisztolylövésekkel öli meg

● közelről, irányítottan lő a sértett fejére, és ennek folytán annak a halála bekövetkezik

● a sértett nyakát egy övvel körkörösen addig fojtogatja, amíg a sértett teste elernyed
Az emberölés tekintetében akkor beszélhetünk eshetőleges szándékról, ha a tettes az általa kifejtett testi
épséget sértő magatartás halálos eredményének az elmaradását a véletlenre bízza, illetve annak
bekövetkezése vagy elmaradása iránt közönyös.

Rögtönös szándék:
 A jogalkotó erős felindulásban elkövetett emberölésnek tekinti azon ölési cselekményt, amelyek
méltányolható okból származó erős felindulásban, s a felindulást követő viszonylag rövid időn belül
követnek el.
o Megállapítására akkor kerülhet sor, ha az ölésre irányuló szándék kifejlődése és a cselekmény
végrehajtása között viszonylag rövid idő telt el.
Tényszándék:
Tények tudata és az ahhoz kapcsolódó kivánás vagy belenyugvás.
Nem azonos a szándékossággal!!! 🡪 A tényszándékhoz nem kapcsolódik a társadalomra veszélyesség
tudata.
Ezen szándék fajtának esetében maximum gondatlanságból elkövetett bűncselekmény állapítható meg.

Sértő szándék: Materiális bűncselekményeknél van (eredmény szükséges)

Át kell fognia a tényállásban szereplő sérelmet🡪 emberölés esetén a halál, testi sértés esetén betegség vagy
sérülés bekövetkezését. A lényeg 🡪 hátrányos változás történik.

Veszélyeztető szándék: Materiális bűncselekményeknél van (eredmény szükséges)

Csak a veszélyhelyzet előidézésére terjedhet ki, de a veszélyhelyzettel összefüggésben bekövetkező halálra
már nem.

Limitált veszélyeztetési szándék:

Az elkövető szándéka a veszélyhelyzet előidézésére terjedhet ki.

21. A gondatlanság

A gondatlanság
Btk. 8. § Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja cselekményének
lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy cselekménye lehetséges
következményeit azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést
elmulasztja.

A Btk. általában a szándékos elkövetést rendeli büntetni (Btk. 4. § (1) bekezdés), illetve
gondatlanságból elkövetett cselekményt csak akkor, ha azt törvény külön elrendeli. Viszont amennyiben a
Btk. Különös Részében megtalálható tényállás bűnösség alakzatai közül sem a szándékosságra, sem pedig a
gondatlanságra nem utal, akkor az adott bűncselekményen szándékos elkövetést kell érteni. Ebben segít a
Btk. utalása is, hogy mi minősül kizárólag gondtalanságból (közúti baleset okozása, hanyag kezelés) vagy a
gondtalanságból elkövethető bűncselekményeknek (emberölés).
A gondatlanságból elkövetett bűncselekményeknél először a törvényi tényállás a szándékos alakzatot
tartalmazza (szándékosság szerepeltetése nélkül), majd a gondatlanságra utalást. Büntetőjogunkban
valamennyi gondatlan bűncselekmény vétség. A Btk. szerint két formája van a gondatlanságnak: a tudatos
gondatlanság vagy luxuria, illetve a hanyag gondatlanság vagy negligentia. Ennek a két alakzatnak a
bűncselekmény minősítése szempontjából nincsen jelentősége, a törvényi keretek között történő
büntetéskiszabásnál értékelik az enyhébb alakzatot, mint egy enyhítő körülmény (BK.v. 56).

Tudatos gondatlanság (luxuria)

A tudatos gondatlanságnak két oldala van. A Btk. 8. §-a szerint a tudati (értelmi) oldal a magatartás
lehetséges következményeinek előrelátása, az érzelmi oldal pedig a következmények elmaradásában való
könnyelmű bizakodás.
A tudatos gondatlanság érzelmi oldala a könnyelmű bizakodás. Az elkövetőnek az előre látott
lehetséges következményekhez való pszichés viszonya nem közömbös, hanem azt könnyelmű
bizakodás jellemzi, és ez értékelést igényel. Ilyen esetben az elkövető abban bízik, hogy valamely
konkrét körülmény miatt a lehetséges eredmény elmarad, de a helyzet megítélésében könnyelműen
bizakodott. Ennek a másik oldala, amikor valaki a konkrét körülmények hiányában alaptalanul
bizakodik, ez pedig egyenlő a belenyugvással, azaz az eshetőleges szándékkal.

Hanyagság (negligentia)
A gondatlanság másik alakzata a hanyagság. Ha össze kellene hasonlítani a tudatos gondatlansággal,
akkor itt az mondható, hogy mind a tudati és mind az érzelmi oldal hiányzik. Hanyagság esetén az elkövető
nem látja előre magatartásának lehetséges következményeit, ezért nem tud lelkileg, érzelmileg viszonyulni.
Az értékelést igénylő tőle elvárhatóságának objektív és szubjektív feltétele van: a gondossági kötelesség és a
gondossági kötelesség tanúsítására való képesség.

A hanyagság objektív alapja a gondossági kötelesség. Az átlagembertől elvárható gondossági kötelesség

objektív mértékét az írott szabályok, íratlan, de követett szakmai szokások, mindennapi élet elvárásai
jelentik (például orvosok, gázszerelők, stb. esetei).
Példa: hanyagság megállapítására kerül sor abban az esetben, amikor az elkövető egy mérgező
hatású permetezőszert barackpálinkás üvegben a nyári konyhában tárolta, amelyből édesapja fogyasztott, és
halálos mérgezést szenvedett, holott az elkövető tudott az édesapja gyenge látóképességéről és arról, hogy a
lakásban rendszeresen szeszes ital után kutatott.

A gondatlanságra való képesség a konkrét elkövetőre vonatkozó szubjektív ismérv. Aki nem képes a
gondossági kötelességnek megfelelő magatartás tanúsítására, büntetőjogilag felelősségre nem vonható. A
gondossági kötelesség tanúsítására való képesség függ az elkövető iskolázottságától, értelmi színvonalától,
gyakorlati ismereteitől és egyéb személyes jellemzőktől.
Példa: gondatlanságból elkövetett emberölés, a gondatlanságból okozott testi sértés és
gondatlanságból megvalósított környezetkárosítás vétsége miatt nincs helye a büntetőjogi felelősség
megállapításának, ha az elkövetőtől – az értelmi színvonala, intellektusa és ismeretanyaga folytán – nem volt
elvárható, hogy felismerje az akkumulátorok szétbontási cselekményének a családtagjai részére, testi
épségére, valamint a környezetre gyakorolt káros hatását.

22. Az eredményért, mint a bűncselekmény minősítő körülményéért való felelősség. A vegyes bűnösség

Felelősség az eredményért mint minősítő körülményért

Btk. 9. § Az eredményhez, mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez fűzött súlyosabb
jogkövetkezmények akkor alkalmazhatóak, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább
gondatlanság terheli.

A Btk.-ban a vegyes bűnösség megnevezés nem szerepel. A 9. § azon esetekre vonatkozik, amikor
a szándékos alaptényálláshoz minősített esetként eredmény kapcsolódik. A bűncselekmények minősített
esetében nagyon gyakran eredmény szerepel.

Csakis az eredményre, és ezáltal a minősítő körülményt képező eredményért való büntetőjogi felelősségre
vonatkozik. A törvényi rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha
− az alaptényállás tekintetében az elkövető szándékossága áll fenn
 − minősítő körülményként eredmény szerepel, az elkövetőt az ilyen eredményre nézve legalább
gondatlanság terheli.

Amikor a szándékos alaptényálláshoz kapcsolódó minősítő eredményt az elkövető gondatlanságból

okozza, vegyes bűnösség jön létre. Például az életveszélyt okozó testi sértés megvalósulhat vegyes
bűnösséggel is, amely azt jelenti, hogy a testi sértésre az elkövető szándéka, az életveszélyre, mint minősítő
eredményre az elkövető gondatlansága terjed ki.

Az eredményre tekintettel a vegyes bűnösséggel is elkövethető deliktumokon kívül a kizárólag vegyes

bűnösséggel megvalósuló bűncselekmények, melyeket praeterintentionalis bűncselekményeknek
nevezünk, mert az elkövetőnek csak a gondatlansága terjedhet ki. Ilyennek tekintendők például a halál,
halált okozó testi sértés, amely megvalósulásakor az elkövetőt vegyes bűnösség terheli, azaz a testi sértésre
az elkövető szándéka, a halálra pedig az elkövetőnek csak a gondatlansága terjed ki.
 Ugyancsak kizárólagos bűnösség áll fenn az ún. limitált veszélyeztetési szándékkal megvalósuló
bűncselekmények esetén. A közúti veszélyeztetés esetén a közvetlen veszélyre terjedhet ki a limitált
veszélyeztetési szándék, de az elkövetőnek a veszélyhelyzet előidézésén túlmenően bármely káros
eredményre kizárólag csak a gondatlansága terjedhet ki.
A Btk. nem tartalmazza a vegyes bűnösség megjelölést, egyes rendelkezések vagy csak szándékos,
vagy csak gondatlan bűncselekményekre vonatkoznak.

A Btk. 9. §-a a minősítő körülményt képező eredményre vonatkozik. Egyfelől az eredmény az

alaptényállásban szerepelhet. Az elkövető gondatlansága, a többi alaptényállási elemre az elkövető
szándékossága áll fenn, akkor a tágabb értelemben vett vegyes bűnösségről van szó, amelyre a Btk. 9. §-a
nem vonatkozik. Elegendő, ha az elkövetőnek legalább egy tényállási elemre kiterjedjen a gondatlansága.
Másfelől fontos, hogy a minősítő körülményeket az elkövető szándékának át kell fognia, mert abban az
esetben, ha arra csupán gondatlansága terjedt ki, a minősített esetért nem, hanem a szándékos alapeseti
bűncselekményekért felel.

A motívum és a célzat
A Btk. szabályozza a motívumot, illetve a célzatot alaptényállási elemként, minősítő vagy
privilegizáló körülményként. Ezért esetleges szubjektív tényállási elemekről van szó.
A motívum az elkövetőt cselekvésre késztető indítóok (szükséglet, vágy). A törvény csak az egyes
szándékos bűncselekmények esetén veszi figyelembe a megelőző motivációs folyamatot a tényállások
megfogalmazásánál. A motívumot mind egyenes szándékkal, mind eshetőleges szándékkal elkövethetők.
Például az emberölés, a testi sértés, rágalmazás súlyosabban büntetendő, ha aljas indokból követik el
(jogalkotó szerepelteti az indítékkal a célt is a minősített esetekben: „aljas indokból vagy célból”)
A célzat a törvényi tényállásban megfogalmazott cél, amelynek az elérésére törekszik az elkövető.
ezért a célzatos bűncselekmények csak egyenes szándékkal követhetők el. Tényállási elemmé nyilvánítás
például „azért, hogy”, továbbá „végett”. A célzat tartalma bűncselekményenként eltérő lehet: jogtalan
eltulajdonítási célzat a lopásnál, a rablásnál, jogtalan haszonszerzés a cél a csalásnál, zsarolásnál. Ezeknél a
célzat már az alapeseti tényállás eleme és a bűncselekmény csak akkor állapítható meg, ha a célzat
bizonyítást nyer. A bűncselekmény minősítő körülménye a célzat, például többszörösen is az
emberkereskedelem minősített eseteiben.
 BÜNTETHETŐSÉGI AKADÁLYOK
23. A büntetőjogi felelősségre vonás akadályainak rendszere
I. Büntethetőségi akadály – büntetőjogi felelősség vonásra nem kerül sor:
● hiányzik a bűncselekmény valamely fogalmi eleme, vagy az alannyá válás valamelyik feltétele

● egy később jelentkező tény/körülmény lehetetlenné teszi a felelősségre vonást

● eljárási akadálya van az elkövető megbüntetésének
II. Büntethetőségi akadályok jellemzői:
● egy részük jogszabályban/szokásjogilag szabályozott, gyakran más jogágakban is létező

● másik részük speciálisan a büntetőjogban létező, gyakran újabb keletű jogintézmény

● Btk. általános részében található: általános érvényű akadályok - többség
● Btk. különös részében / más törvényben található: csak egy adott bűncselekmény büntethetőségét
kizáró/megszüntető okok

III. Btk. általános rész - büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok (15§):
a. gyermekkor b. kóros elmeállapot c. tévedés
d. kényszer és fenyegetés e. jogos védelem f. végszükség
g. jogszabály engedése h. a törvényben meghatározott egyéb ok

IV. Btk. általános rész – a büntethetőséget megszüntető tényezők (25§):

a. az elkövető halála b. elévülés c. kegyelem
d. tevékeny megbánás e. a törvényben meghatározott egyéb ok

V. Btk. általános rész – a büntetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályai (30§):

a. a magánindítvány hiánya b. a feljelentés hiánya

VI. A büntetőjog elmélete által való büntethetőségi akadályok csoportosítás:

● eltérő csoportosítás oka: a Btk.-ban szereplő körülményeken kívül egyéb felelősségi akadályok is
léteznek
● Büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok:
o jogellenességet (társadalomra veszélyességet) kizáró okok
▪ jogos védelem végszükség jogszabály engedélye

▪ sértett beleegyezése fegyelmezési jog gyakorlása

▪ Btk. Különös Részében meghatározott ok
▪ hivatali, illetve hivatásbeli kötelesség teljesítése
▪ megengedett kockázatvállalás
 o alannyá válást kizáró okok:
▪ gyermekkor kóros elmeállapot kényszer és fenyegetés
o bűnösséget kizáró okok:
▪ tévedés elöljáró parancsa

● büntethetőséget megszüntető okok:

o elkövető halála elévülés kegyelem
o tevékeny megbánás a törvényben meghatározott egyéb okok
● a büntetőeljárás lefolyását kizáró okok:
o magánindítvány hiánya
o feljelentés hiánya, illetve a büntethetőséghez szükséges egyéb jogcselekmények hiánya
o a Btk. különös részében található okok

VII. Büntethetőséget kizáró körülmények jellemzői:

● hiányzik a bűncselekmény egyik fogalmi eleme, vagy az alannyá válás egyik feltétele
o már az elkövetés időpontjában sem jön létre bűncselekmény
o a büntetőjogi felelősségre vonás elmaradása – ha eljut bíróságra bírósági felmentő ítélet

VIII. Büntethetőséget megszüntető okok jellemzői:

● csak a bűncselekmény elkövetése után áll be az a körülmény, amely a felelősségre vonást
lehetetlenné teszi – az elkövető nem büntethető
● de ettől még a bűncselekmény bűncselekmény marad

IX. Büntetőeljárás lefolytatását kizáró okok jellemzői:

● a megszüntető okokhoz áll közelebb (a bűncselekmény megvalósul)
o különbség: nem a körülmények fennállása, hanem azok hiánya okozza a felelősségre vonás
elmaradását

24. A jogos védelem

I. A jogos védelem elvének fejlődése:

● az egyén az őt ért támadásokat visszaverheti

● az állam kötelessége, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az állampolgárok elleni
jogtalan támadásokat visszaverje – nem mindig tudja teljesíteni – az egyénnek magát kell
megvédenie, és ezt az államnak el kell ismernie
● a jogos védelem elvét a kánonjog és az európai késő középkori törvények is elismerik

● foglalkozik vele: Hármaskönyv; 1795-ös, 1843-as törvényjavaslat; Csemegi-kódex

● Hegel: a védelmi cselekményt, mint a jogtalan támadás tagadását jognak nyilvánítja
o ezzel a ma uralkodó felfogás alapját fekteti le
▪ német irodalom: a jogos védelem elvét nem a jogban, hanem a szükségállapotban
kell keresni – a büntetlenség alapja a szükségállapot, melybe a támadó juttatta a
megtámadottat
● a magyar büntetőjogi irodalom a Csemegi-kódextől kezdve változatlanul vélekedik róla
o a jogos védelem az egyént megillető alanyi jog, amely kizárja a védelmi cselekmény
jogellenességét, ezért nem büntetendő
II. A jogos védelem intézményének alapgondolata:
● a jog nem köteles kitérni a jogtalanság elől

● miután az állam nem képes minden időben és helyen megelőzni és elhárítani az egyének elleni
jogtalan támadásokat, ezért kénytelen a társadalmi együttélés szabadságának és biztonságának
fenntartása érdekében védelmi jogosítványainak egy részét az állampolgároknak ad hoc jelleggel
átadni
● a védelmi jog eredeti, állam által elismert, alanyi jog

● a jogos védelem joga kizárja a védelem keretében okozott kár, sérelem jogellenességét
● Alaptörvény V. cikke: mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye,
illetve a tulajdona ellen intézett, vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás
elhárításához
● a büntető kódex szerint a jogos védelemnek helye van más, vagy mások személye, javai, vagy a
közérdek ellen intézett, vagy azokat közvetlenül fenyegető jogtalan támadás esetén is

III. A védelem jogát szabályozó törvény:

● a törvényalkotóra hárul, hogy meghatározza:
o a jogos védelem feltételeit
o a jogos védelemben részesülő jogtárgyakat
o a jogos védelem határainak túllépése esetén okozott sérelemért a büntetőjogi felelősség
mértékét
● kriminálpolitikai kiindulópont:
o a jogtalan támadás elhárításának kockázatát a jogtalan támadónak el kell viselnie
o a megtámadott elhárító cselekményét méltányosan kell megítélni
● törvényi vélelem – szituációs jogos vélelem: vannak esetek, amikor a jogtalan támadást úgy kell
tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna

IV. A Btk. szabályozása:

● objektív büntethetőségi akadályok: Btk.
21.§, valamint 22.§ (1) bekezdés
o jogellenesség hiányában a cselekmény
büntethetőségét kizáró szabályok
● szubjektív büntethetőségi akadályok: Btk.
22.§ (3) bekezdés
o az elkövető büntethetőségét kizáró
szabályok

V. A jogos védelmi helyzet létrejöttének feltétele:

● a támadás jellemzői:
o jogtalan
o intézett, illetve közvetlenül fenyegető
o saját, illetve más vagy mások személye, javai, illetve a közérdek ellen irányul
● a támadás olyan erőkifejtés, amelynek célja védett jogtárgyak körében előnytelen hatás kifejtése,
azaz a társadalomra káros, sértő vagy veszélyeztető eredmény előidézése
● aktív emberi magatartás, amely megvalósítja valamely bűncselekmény törvényi tényállását

● a támadásnak valóságosnak kell lennie (nem lehet vélt, színlelt)

● a támadásnak jogtalannak kell lennie
 oa támadás, illetve az általa kiváltott eredmény kimeríti valamely bűncselekményi tényállás
tárgyi vonatkozású ismérveit – diszpozíciószerű, büntetendő magatartás
▪ általában személyi sérelem vagy vagyoni kár
o a jogtalanságnak csak objektív értelemben kell fennállnia
▪ nem feltétel, hogy az objektív jogellenes magatartás az adott esetben büntetőjogilag
büntetendő is legyen
o nincs helye jogos védelemnek jogos támadás esetén
o a támadás jogtalanságát nem zárja ki önmagában az, hogy a megtámadott arra okot adott
● a támadásnak intézettnek, vagy közvetlenül fenyegetőnek kell lennie (Btk. 22.§ (1) bek.):
o intézett támadás: ha támadás tárgyára a külső, fizikai, az esetek többségében erőszakos
behatás megkezdődött, és ez a védett jogtárgyak sérelmével fenyeget
o fenyegetés: a támadásra közvetlenül utaló fenyegetés
▪ történhet szóban, vagy ráutaló magatartással
o jogos védelem tárgya: személy, személy javai, közérdek
▪ szélesen kell értelmezni – minden, ami az ember személyi vagy vagyoni köréhez
tartozik
▪ beletartozik nem csak a saját, hanem más, vagy mások élete, javai is

▪ közérdek: olyan jogtárgyak, melyek formailag a köz, azaz a magánszférától

elkülönülő állami, társadalmi szféra valamely aspektusához kapcsolódnak
● a létrejött jogos védelmi helyzet addig tart, míg a támadás fennáll

VI. A jogtalan támadás elhárításához szükséges cselekmény:

● elhárító, vagy védelmi cselekmény

● valamely bűncselekmény törvényi tényállásának a megvalósítása

● ez a kár, sérelem, amellyel a megtámadott a jogtalan támadást visszaveri
o általában testi sértés, vagy a támadó életének a kioltása
● a jogos védelem körében kifejtett szükséges elhárító cselekmény mindig szándékos magatartás, de
nélkülözi a szándék bűnösségét – gondatlan bűnösségű eredménye se lehet
● a védelem joga a megtámadott személytől függetlenül más személyt is megillet
o magába foglalja a jogos segítséget
o a segítséget nyújtóra ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint a megtámadott személyre
● Btk. 22.§: a jogos védelmi helyzet a jogtalan támadás megindításával nyílik meg, és addig tart, amíg
a támadás folyik, illetve a fenyegető helyzet fennáll
o az, hogy meddig áll fenn, és mikor szűnik meg csak az adott ügy körülményeinek pontos
ismeretében mondható meg
o jogos védelem szélső határa:
▪ a jogtalan támadás befejezése, abbahagyása

▪ az ezzel közvetlenül fenyegető helyzet megszűnése

● a jogos védelem nem adhat jogot a megtorlásra, a támadó személy megalázására, megbüntetésére
● a védekezés szükségességét a támadás jellege és intenzitása határozza meg
● menekülési kényszer: a megtámadott személy nem köteles választani a menekülést, még ha erre
lehetősége adódik is

VII. A törvény szerint nem büntetendő az a cselekmény, amely a jogtalan támadás elhárításához
szükséges: - szükségesség
 ● fennálltak-e a jogos védelem feltételei?
● a védekezés nem lépett-e túl az adott esetben megkövetelt szükségesség mértékén? - arányosság
követelménye
o arányosság: a megtámadott személy védekezése során ne okozzon aránytalanul nagyobb
sérelmet, mint a sérelem, amellyel a támadás fenyegette őt
● amennyiben a jogtalan támadás ténye megállapítható, úgy az elhárítás szükségessége nem vitatható –
az elhárítás szükségességének mértéke túlléphető
● az elhárító cselekmény is tevékenység, aktív szembeszegülés a magatartással

● a támadó és védekező cselekményének lehetséges eredményét egymáshoz viszonyítottan kell

vizsgálni – jelentős elvi és gyakorlati problémákat vethet fel
o a szükségesség elvileg fennáll, ha a támadás élet ellen irányul, és a megtámadott személy a
támadó életének kioltásával hárítja el
▪ a bírói gyakorlat szerint ekkor a szükségesség mértékének vizsgálatára nem kerül sor

▪ DE! csak az egyik oldalon van ténylegesen meglévő, pontosan megállapítható

sérelem, a másik oldalon csak a feltételezett, várható sérelem valószínűsíthető
▪ a várható sérelem szempontjából azt a veszélyt kell figyelembe venni, amellyel a
támadás adott körülmények között a mindennapi élettapasztalat szerint maximálisan
fenyegetett
o a Btk. törvényi vélelme: a törvényben meghatározott esetekben a jogtalan támadást úgy kell
tekinteni, mintha az a megtámadott életére is irányult volna
o ha a támadás a nemi szabadság ellen irányul:
▪ Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelve: az arányosság vizsgálatára nem kerül sor,
azaz az élet elvétele arányos a nemi szabadság, mint jogtárgy megsértésével
● 4/2013. Büntető jogegységi határozat: a jogos védelem korlátja, hogy verbális cselekményekkel
szemben nem vehető igénybe
● a szükséges mérték vizsgálatakor jelentősége van:
o támadás intenzitása támadás során használt eszközök
o egyéb tárgyi körülmények támadó és megtámadott közti erőviszonyok

VIII. Jogos védelem határainak túllépése:

● ha a rendelkezésre álló enyhébb elhárítási mód ellenére a megtámadott egy súlyosabbat alkalmazott

● a törvényhozás a sajátos lelkiállapotot veszi figyelembe:

o ijedtség / zavar / felindulás következménye
● a szükséges mérték túllépése megalapozza az elhárítás során okozott „többlet” sérelemért a védekező
személy büntetőjogi felelősségét
● Btk. 22§ (3) bekezdés: Nem büntethető, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből, vagy
menthető felindulásból lépi túl
● jogos védelem határainak túllépése 2 esetben fordulhat elő:
o túllépés időben
▪ ha az elhártó tevékenység és az ezzel kapcsolatos kár, sérelem okozása a támadás
megkezdése előtt vagy után annak befejezése után következik be
▪ előtte: ritka, elbírálására a tévedés szabályai irányadók

▪ utána: LB 15. számú Irányelve – csakis az elhárítás szükséges mértéke

tekintetében lehetséges
o túllépés az elhárítás szükséges mértéke tekintetében
 ▪ Btk. 22§ (3) bekezdésében meghatározott büntethetőséget kizáró ok az, hogy a
megtámadott személy az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből, vagy menthető
felindulásból lépi túl – szubjektív büntethetőséget kizáró ok
● ténybeli tévedés: a megtámadott személy téved védekező magatartásának megítélésében, téved
annak objektív jellegében, irányában, téved annak jogtalanságában, illetve nem ismeri fel
cselekménye társadalomra veszélyes jellegét
● a magyar bírói gyakorlat a túllépés megítélését illetően következetesen mellőzi a tévedés
szabályainak alkalmazását, DE! – vélt jogos védelmi helyzet:
o a megtámadott személy magát tévesen jogos védelmi helyzetben lévőnek véli annak
következtében, hogy
▪ téved a támadás fennforgásában téved a támadás jogtalanságában

▪ tévedésben van az elhárítás szükséges mértékében

▪ a tévedést nem ijedtség, felindultság, zaklatott lelki állapot idézte elő
o a tévedés szabályait alkalmazzák
● a jogos védelem határainak túllépése esetén a megtámadott személy jogtalan dolgot tesz
o elhárító cselekménye, amellyel megtámadójának kárt, sérelmet okoz, jogtalan
▪ felelőssége ezért fennáll – kivéve: az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből, vagy
menthető felindulásból lépi túl
● sajátos probléma: a szükséges mértéket túllépő elhárító cselekménnyel emberölést, vagy annak
kísérletét valósítja meg
o ha ijedtség vagy menthető felindulás az oka – Btk. 22§ (3) és 161§ között konkurencia
▪ 161§: erős felindulásból elkövetett emberölés

▪bírói gyakorlat: a két rendelkezés egyidejűleg nem alkalmazható, mert ugyanannak az

enyhébb elbírálását maga után vonó körülménynek a kétszeres értékelését jelentené
▪ a jogos védelem szükséges mértékének túllépésével elkövetett emberölés, vagy annak
kísérlete a Btk. 160§ (1) bekezdése szerinti szándékos emberölés alapesete szerint kell
minősíteni, a Btk. 22§ (3) rendelkezést kell alkalmazni
● hatályos Btk.: nem büntethető, aki ijedtségből, vagy menthető felindulásból lépi túl az elhárítás
szükséges mértékét

IX. A jogos védelem jogi természete:

● a büntethetőséget kizáró ok jogi természete a Btk. 22§ (1) bekezdése esetén a jogellenesség hiánya

● Btk. 22§ (3) tekintetében a védekező személy a jogtalanság talajára lép, cselekménye jogtalanná
válik, cselekményével jogellenes cselekményt valósít meg
o beszámítási képességének hiánya vagy korlátozottsága miatt nem büntethető
o a büntethetőséget kizáró ok alapja:
▪ a cselekvő személy beszámítási képességének hiánya

▪ a cselekvő személy beszámítási képességének korlátolt beszámíthatósága

▪ a jogtalanul megtámadott személy sajátos lelkiállapotának méltányos elismerése

X. Előzetes védekezés:
● hatályos Btk.: lehetővé teszi védőberendezések, megelőző védelmi eszközök alkalmazását

● a megelőző jogos védelem akkor zárja ki a büntethetőséget, ha olyan jogtalan támadás megelőzésére
irányul, amely a jövőben a védekező vagy mások személye vagy javai ellen irányulhat
● megelőző jogos védelmi cselekmény
 ● a védelmi eszköz telepítésekor intézett, vagy közvetlenül fenyegető jogtalan támadás még nem áll
fenn, az eszköz telepítésének célja ennek megelőzése
● a megelőző védelmi eszköz követelményei:
o nem lehet az élet kioltására alkalmas
o csak a jogtalan támadó szenvedhet sérelmet
o a védekezőnek a sérelem elkerülése érdekében mindent meg kell tennie, ami az adott
helyzetben elvárható
▪ pl. közvetlen vagy közvetett módon felhívó valamilyen jelzés

25. A végszükség

Fogalma: A végszükség olyan szükséghelyzet, amelyben két, egyaránt társadalmilag értékes és jogos
érdek ütközik és az egyiket nem lehet más módon megmenteni, mint a másik jogos érdek
megsértésével.

A végszükség az ember önfenntartási jogának elismerése, és ennyiben rokon a jogos védelemmel viszont
attól lényegesen különbözik. Jogos védelem esetében valaki jogtalan támadás ellen védekezik, míg
végszükség esetén egy véletlenül keletkezett, az életre, testi épségre vagy javakra veszélyes helyzetből
igyekszik menekülni.
· elismerése és szabályozása viszonylag új keletű
· pontos szabályozása és az intézmény jogalapjának kidolgozása újabb európai jogfejlődés terméke
A végszükségben elkövetett cselekmény nem jogtalan, és nem büntethető. Ugyanolyan alanyi jog mint a
jogos védelem joga.

A végszükség szabályozásának követelményei:

· a végszükség feltételei
· a megengedhető határai
· melyek a megengedhető határok túllépése esetén a büntethetőség korlátai
Hatályos Btk. rendelkezése:
23. § (1) Nem büntetendő annak a cselekménye, aki saját, illetve más személyét vagy javait közvetlen
és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelme érdekében így jár el, feltéve,
hogy a cselekmény nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett
Végszükség oldalai:
1. veszélyhelyzet
a. létrehozhatja természeti csapás (földrengés), vagy más közveszély (tűzvész, erőmű
meghibásodása tömegszerencsétlenség), állat támadás, emberi cselekmény
2. emberi cselekményt két részre bontjuk
a. jogos védelmi helyzet
i. megtámadott személy a közvetlen jogtalan támadóval áll szemben
b. végszükségi helyzet
i. személy az általa előidézett szükséghelyzettel szemben áll szemben
3. mentési tevékenység
Végszükséget keletkeztető emberi magatartás lehet
v olyan magatartás, amely nem értékelhető jogtalan támadásként
v jogtalan támadás, de a támadó már nincs a helyszínen (felgyújtotta a házat és elmenekült)
v jogtalan mulasztás, amely az előzőekben elmondottak értelmében nem hoz létre jogos védelmi
helyzetet
A végszükségi helyzet tehát veszélyhelyzet: Olyan helyzet, amely meghatározott, az adott jogtárgyak
számára kár, sérelem beállásának valószínűségét foglalja magában.
Ezek a jogtárgyak ugyanazok, mint a jogos védelem esetében azaz
v menekülő
v más személye/javai
v közérdek
Gyakorlati jogtárgyak
 v ember élete
v testi épsége
v javai
Akár természeti erő, állat támadása vagy emberi magatartás idézte elő, a veszélynek közvetlennek kell
lennie.
Közvetlenség: a jogtárgyakat fenyegető veszély időben és térben valóságos és valószínű, rövid időn belül
sérelembe fordulása.
Megítélése mindig az adott körülményektől, általános élettapasztaltól függ. A menekülő személy szubjektív
viselkedése nem minősítheti veszéllyé azt, ami nem veszély.
Végszükségi helyzet alapjául szolgáló veszélynek további ismérve, hogy ne legyen másként elhárítható.
Ez a fogalmi ismérv élesen szembeállítja egymással a jogos védelem és a végszükség intézményét. Míg
ugyanis a jogos védelmi helyzetben mindig fennáll annak lehetősége, hogy a megtámadott személy más
módon menekül a reá nézve veszélyes támadás elől (elfut, bezárkózik) végszükségi helyzetben a
menekülőnek ilyen lehetőségei nincsenek. El kell szenvednie a veszélyhelyzetből keletkező jogsérelmet,
vagy szembeszegül a vészhelyzettel és ezáltal másnak okoz jogsérelmet. Ha viszont téved annak
megítélésében, hogy az őt vagy másokat fenyegető veszély másként elhárítható lett volna, az általa okozott
jogsértést a tévedésre vonatkozó szabályok szerint kell megítélni.
· végszükségi helyzetből történő menekülést a törvény csak akkor ismeri el jogosnak, ha a
menekülő cselekménye nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett
· a végszükségi cselekmény akkor jogszerű, ha a menekülés érdekében a másnak okozott kár,
sérelem szükséges volt a veszély elhárításához, és a cselekmény nem okozott nagyobb sérelmet,
mint amelynek elhárítására törekedett
A végszükség jogossága megkövetel bizonyos fokú arányosságot a veszélyhelyzet és az elhárító
cselekmény között.
A végszükségbeni arányosság bármely szabályozása esetén felmerül a kérdés: mi legyen a jog álláspontja,
ha a végszükségi helyzetből menekülő személy túllépi a megengedett mértéket. Ugyanaz a probléma mint a
jogos védelem esetén: milyen magatartás várható el attól, aki végszükségi helyzet követelményeit
ijedtségből vagy menthető felindulásból helytelenül értékeli, és ennek megfelelően sérelmet okoz.

A Btk. szerint:
Btk. 23. § (2) Nem büntethető, aki azért okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására
törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból nem ismeri fel a sérelem nagyságát.
A végszükség megállapítását kizáró körülményeket szabályoz a Btk. 23. § (3) bekezdése miszerint:
Btk. 23. § (3) Nem állapítható meg végszükség annak javára, akinek a veszély előidézése felróható,
vagy akinek a veszély vállalása foglalkozásánál fogva kötelessége.
Nem állapítható meg végszükség annak a javára, aki a veszélyt felróhatóan idézte elő, tehát a
menekülőnek vétlennek kell lenni a veszély előidézésében. A veszélyt sem gondatlan, sem szándékos
magatartásával nem a menekülő idézte elő, abban nem ő a bűnös.

Viszont ez nem vonatkozik arra, aki a szükséghelyzetet előidézte. A vétlenségnek tehát a végszükségi
helyzetben cselekvő személy és nem a kárt, sérelmet szenvedett oldalán kell fennállnia.
A jogos védelmi és a végszükségi helyzet közös vonásaira tekintettel a törvény azonosan szabályozza a
szükséghelyzetből menekülők körét. Eszerint bárki mentheti a veszélybe került jogtárgyakat, saját, illetőleg
más személyét vagy javait illetve a közérdeket
Az is végszükségben cselekszik aki más személyét vagy javait igyekszik menteni. Ezen szabály alóli
kivételként nem állapítható meg végszükség annak a javára, akinek a veszély vállalása a foglalkozásánál
fogva kötelessége, ebből következik
· azok a személyek, akiknek a veszély vállalása foglalkozásuknál fogva kötelessége, az őket vagy
javaikat veszélyeztető helyzetből nem menekülhetnek úgy, hogy az őket fenyegető veszélyt másra
hárítják (rendőrök, katonák, tűzoltók)
A végszükségi helyzetből a fenyegetett személy olyan cselekmény elkövetésével menekül, amely a védett
jogtárgyaknak – élet, testi épség, vagyoni javak, közérdek – kárt, sérelmet okoz. Az ilyen cselekmény
formálisan tényállásszerű.
A végszükség tehát a cselekmény jogtalanságát zárja ki.
 26. Egyéb jogellenességet kizáró okok

A jogellenességet kizáró okok

- olyan jogi tételeket, illetve a tudomány és a bírói gyakorlat által elfogadott jogelveket
értünk, amelyek a tényállásszerű cselekmény elkövetésének pillanatában kizárják a
cselekmény büntetőjogi jogellenességét
o következésképpen az ilyen cselekmény nem bűncselekmény és nem büntethető
- jogellenességet kizáró ok esetén ált. hiányzik a cselekmény társadalomra veszélyessége
- jogellenességet kizáró okok jogforrási jellegét tekintve lehetnek:
o törvényben szabályozott jogellenességet kizáró okok
§ a Btk. Általános és Különös Részében szabályozott okok (pl. jogos védelem,
végszükség)
§ más törvényekben szabályozott kizáró okok (pl. hivatali, hivatásbeli kötelesség
teljesítése)
o törvényben nem szabályozott, hanem az elmélet és a bírói szokásjog által kimunkált
okok és jogelvek (pl. sértett beleegyezése, fegyelmezési jog gyakorlása)

1. A jogszabály engedélye
Elfogadott elv, hogy a büntető törvénykönyv parancsoló v. tiltó normáinak érvényesülését más
jogszabályok törvényi erejű rendelkezései leronthatják. Más jogszabály engedélye kizárja a
cselekmény jogellenességét.

A jogszabály engedélye
Btk. 24. § Nem büntetendő az a cselekmény, amelyet jogszabály megenged, vagy
büntetlennek nyilvánít.

Hangsúlyozandó, a bűncselekménnyé nyilvánított cselekmény jogellenességét csak törvényi

rendelkezés zárhatja ki. Úgy, ahogy alacsonyabb szintű jogszabály bűncselekményt nem alkothat,
törvénynél alacsonyabb szintű jogszabály a Btk. rendelkezését nem oldhatja fel.

Más jogszabály engedélye lehet:

a) Absztrakt – Ilyenkor a Btk. által tilalmazott cselekmény engedélyezése

közvetlenül a jogszabályból fakad.
a. pl. a büntetőeljárási törvényben írt rendelkezés, mely szerint a bcs.
elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja
i. a
személyi szabadság megsértése bcs.,
amelynek jogellenességét a Be. oldja fel

b) Konkrét – A konkrét engedélyt a törvényben meghatározott feltételek alapján az

arra hivatott szerv adja meg.
a. pl. magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény alapján
kidolgozott engedély a terhesség művi megszakítására, amely feloldja a Btk.
163.§-ának a magzatelhajtást tiltó rendelkezését

2. A Btk. Különös Részében meghatározott okok

Ezek csak meghatározott bűncselekményi tényállásokra irányadóak. Ezeknek a tényállásoknak
a sajátossága, hogy a jogellenességet kizáró ok be van építve a diszpozíció struktúrájába.
o pl. Btk. 368.§ (1) bekezdés szerinti önbíráskodás esetében a tényállásszerű cselekmény
nem jogellenes, ha az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének
megengedett eszköze [Btk. 368.§ (3) bek.]. Ezeket az eseteket a Különös Rész
tankönyvében tárgyaljuk.
3. Hivatali, ill. hivatásbeli kötelesség teljesítése
 Ezekben az esetekben is arról van szó, hogy valamely különös, a törvény által szorosan
meghatározott élethelyzetben egy másik törvény feloldja a Btk.-ban tilalmazott cselekmény
jogellenességét. Az irodalom hagyományosan két csoportot sorol ide:

1) A hivatali kötelességek teljesítését és

2) az orvosi kötelesség teljesítését.

A) Általánosan elismert jogelv, hogy más törvény parancsa megfosztja az egyébként büntetendő
cselekményt jogtalan jellegétől. Ez vonatkozik mindenekelőtt azokra a hivatalos szervek és
hivatalos személyek cselekményeire, amelyek és akik a bűnüldöző, rendészeti tevékenységük során
kényszercselekmények elvégzésére jogosultak az állampolgárokkal szemben.

Az ilyen kényszercselekmények, mint pl. az őrizetbe vétel, letartóztatás stb. bűncselekménynek

minősülnek, ha nem az arra törvényileg felhatalmazott személyek hajtják végre, ezért a törvény
felhatalmazza az erre jogosított szerveket a kényszercselekmények teljesítésére.
Ugyanez vonatkozik az olyan különösen veszélyes következményekkel járó
kényszerintézkedésre, mint a rendőrség fegyverhasználata során tanúsított cselekmények
megítélése.

B) A hivatásbeli kötelesség teljesítésének, mint a cselekmény jogellenességét kizáró oknak

sajátos esete az orvosi kötelesség teljesítése.

Az orvosi kötelesség teljesítése, mint a cselekmény jogellenességét kizáró ok jogi jellegét

rendszerint több különböző természetű ok, körülmény együttes hatása magyarázza. Ezek között
szerepe van az orvosi tevékenység gyógyító céljának, a tevékenység jogi megengedettségének és a
sértett – a beteg – beleegyezésének egyaránt.
Az orvosi tevékenység jogi kereteit a hatályos egészségügyi törvény határozza meg.

Általános szabály, hogy az élet veszélyeztetésével v. testcsonkítással kapcsolatos orvosi

tevékenység – általában az ún. invazív beavatkozások – csak a beteg beleegyezésével hajthatóak
végre.
Közvetlen életveszély elhárításához szükséges műtétet az orvos abban az esetben is elvégezheti, ha
ahhoz a beteg hozzájárulása nem szerezhető meg. (Büntetőjogilag ez tulajdonképpen
végszükségnek tekintendő).
Bármely feltétel elmaradása esetén az orvos tevékenysége jogszerűtlenné válik. Az orvosnak meg
kell tagadni orvosi tevékenységét, ha az jogszabályba vagy a jó erkölcsbe ütközik. Pl.: Az emberi
arc kozmetikai műtéttel történő megváltoztatása megengedett cselekmény, de ha az operáció a
szökésben lévő körözött bűnöző menekülését célozza bűncselekmény.
Az orvosi tevékenység körében helye van az indokolt kockázatvállalásnak is. Általános orvosetikai
elv, hogy az orvos gyógyító tevékenysége körében nem alkalmazhat olyan vizsgálati v. gyógyító
eljárást, amelynek kockázata nagyobb az eljárás elmaradásával járó kockázatnál. Kivételt képez, ha
a beteg kifejezetten beleegyezett pl. az esetleg testi sértést okozó gyógyítási v. gyógykísérletbe.

Fennáll viszont az orvos felelőssége, ha:

· Szükséges esetben a beteg beleegyezése nélkül járt el,

· a beteg beleegyezésével, de nem gyógyítási célból, hanem valamely jogilag tiltott
és társadalomra káros eredmény elérése végett járt el,
· indokolatlanul kísérletezve aránytalan kockázatnak teszi ki a beteg életét v. testi
épségét.

4. A megengedett kockázatvállalás
Külföldi irodalomban rizikóhelyzet. A büntethetőséget kizáró hatását a magyar büntetőjog nem
szabályozza. Fogalma, helye és szerepe a büntethetőséget kizáró okok családjában vitatott.
 A szakirodalom azt a helyzetet nevezi rizikóhelyzetnek, amelyben valamely jogszerű,
társadalomra előnyös és hasznos cél megvalósulásának reális lehetősége mellett fennáll
valamely bűncselekmény törvényi tényállásában szereplő eredmény bekövetkezésének
lehetősége is.

Ha ilyen helyzetben valaki tudatosan vállalja a tényállásszerű eredmény kockázatát, és az be is

következik, cselekménye bűncselekmény. Miután előre látta cselekménye társadalomra veszélyes
következményeit és annak esetleges beállásába belenyugodott, cselekménye eshetőleges
szándékkal elkövetett bűncselekmény. Más álláspont szerint a bűnösség a tudatos gondatlanság
(luxuria) szintjén jelenik meg.

5. A sértett beleegyezése
a) Az általános szabály (amelyet a római jog a „volenti non fit iniuria” formulával fejezett ki), hogy
mivel a sértettnek nincs rendelkezési joga a bűncselekménnyel támadott jogtárgyak felett,
beleegyezése nem joghatályos. Mégis már korán felismerésre került, hogy az általános tételt a
különböző életviszonyokra differenciáltan kell alkalmazni.

Ma már bizonyos feltételek mellett a sértett beleegyezése kizárhatja az ellene tanúsított cselekmény
jogellenességét. Ezek a feltételek a következők:

· A sértett beleegyezése olyan jogtárgyak ellen elkövetett bűncselekmények körében

érvényesülhet, amelyek rendelkezése alatt állnak,
· a beleegyezést a cselekvőképes sértett adja a cselekmény elkövetése előtt v. alatt,
· a beleegyezésnek valóságosnak, azaz komolynak, önkéntesnek és szabad
akaratelhatározásból eredőnek kell lennie,
· a beleegyezés nem irányulhat valamely társadalomra káros célra.

A beleegyezésnek valóságosnak, azaz komolynak és szabad akaratelhatározásból eredőnek kell

lenni. A kényszer és a fenyegetés mindenképpen kizárja a beleegyezés joghatályosságát, de
ugyanúgy nem joghatályos a 14 éven aluli gyermek v. cselekvőképtelen nagykorú személy
lemondása sem. Más esetben a Btk. zárja ki a sértett beleegyezésének jogosságát, így pl. a Btk.
197. § (2) bekezdése értelmében a 12. életévét be nem töltött személy beleegyezése a szexuális
cselekménybe nem joghatályos.

b) Általában elismert, hogy a sértett vagyoni jogai felett szabadon rendelkezhet. Ennek
megfelelően a jogairól lemondhat, tehát e jogai ellen irányuló bűncselekménybe joghatályosan
beleegyezhet. pl. – vmely dolognak a sértett beleegyezésével történő elvétele nem valósíthat meg
lopást, a vagyontárgyának megrongálása nem minősülhet rongálásnak

c) Vitatott, hogy személyiségi jogairól milyen körben mondhat le a sértett. A személyi

szabadsághoz, a becsülethez, a levéltitokhoz, a magánlakáshoz fűződő személyi jogok feltétlenül
ide tartoznak.

d) Az irodalomban és a judikatúrában eltérnek a vélemények arról, hogy testi épségének

megsértésébe a sértett beleegyezhet-e, ill. hogy beleegyezése kizárja-e a cselekmény
jogellenességét. Az irodalomban többen hangsúlyozzák, hogy a sértett beleegyezését a testi sértésbe
valamely kifejezetten társadalmilag előnyös, értékes cél elérése teszi jogilag elfogadhatóvá.

Napjainkban a személy önrendelkezési joga bővülésének tendenciája figyelhető meg, így pl. az
egészségügyi törvény lehetővé teszi a művi meddővé tételt, amely büntetőjogilag maradandó
fogyatékosságot okozó súlyos testi sértésnek minősül.

e) E tételek alapján ítélendő meg a sport gyakorlása során bekövetkező testi sértés
jogellenességének kizártsága. A sportoknak a társadalmilag előnyös jellegére tekintettel fennálló
jogi elismertsége és a sértett beleegyezése kizárja a büntetőjogi felelősségrevonást. Viszont
 büntethetővé válik a sporttevékenység során okozott testi sértés, ha azt az elkövető a
sportszabályok megsértésével és szándékosan okozta.

f) Külön megválaszolandó kérdés, hogy a sértett beleegyezése kiterjed-e életére, életének

veszélyeztetésére. A mindennapi élettapasztalat azt mutatja, hogy társadalomra előnyös célok
érdekében az egyénnek joga van életének veszélyeztetéséhez, így pl. az űrhajósok, a
gyógyszerkísérletek alanyai, stb. életük veszélyeztetéséhez hozzájárulnak és a kutatás irányítóját
akkor sem terheli büntetőjogi felelősség, ha a beleegyezőt halálos szerencsétlenség éri.

g) Végül szoros kivételként kell értelmezni a sértett beleegyezését az eutanázia napjainkban sokat
vitatott esetében. A klasszikus meghatározás szerint az eutanázia: a gyógyíthatatlan beteg halálának
meggyorsítása vagy előidézése szenvedéseinek megrövidítése céljából, annak kérésére és
beleegyezésével.

E körben meg kell különböztetni az aktív és passzív eutanáziát, azaz a halálba segítést és a
halni hagyást.

- Az orvos vagy más személy által a beteg kérésére vagy a nélkül eszközölt aktív eutanázia
jogellenes cselekmény, és a hatályos jog szerint szándékos emberölésnek minősül.

Más a megítélése a passzív eutanáziának. Régóta vallott álláspontunk szerint a természetes halál
beállásának művi úton való meg nem akadályozása, azaz a „halni hagyás” bizonyos esetekben
etikus és jogszerű lehet.

Ebbe a körbe tartozik az egészségügyről szóló törvény azon rendelkezése, amely elismeri a
cselekvőképes és akaratnyilvánításra képes beteg jogát arra, hogy az életfenntartó v. életmentő
beavatkozást visszautasítsa. Feltéve, ha olyan súlyos és gyógyíthatatlan betegségben szenved,
amely az orvosi vélemény szerint rövid időn belül halálhoz vezet.

6. A fegyelmezési jog gyakorlása

Régóta kialakult elv, hogy a szülőt gyermekével szemben megilleti a házi fegyelmezés joga, annak
határai azonban az idők folyamán jelentősen változtak. A mai felfogás és a gyermeknevelés
eszköztárából elveti a testi bántalmazást, a verést, a durvaságot.

A Csemegi-kódex szerint a „házi fegyelmezési jog” a könnyű testi sértés okozásáig terjedt (313.§)
à ezt a III. büntető novella 1948-ban hatályon kívül helyezte.

Napjainkban a bírói gyakorlat azzal a megszorítással ismeri el a tettleges becsületsértés, ill. a

személyi szabadság rövidebb tartamú korlátozása keretei között a szülő fegyelmezési jogának
jogszerű gyakorlását, ha az nevelési céllal történik.

A pedagógus fegyelmezési joga lényegesen szűkebb körű, a szóbeli becsületsértés és a személyi

szabadság rövid idejű korlátozása lehet a nevelés kivételes eszköze.

27. A kóros elmeállapot büntetőjogi kérdései. A kényszer és a fenyegetés

Kóros elmeállapotról általában
- az elkövető beszámítási képességét érintheti: kizárhatja vagy korlátozhatja.
- beszámítási képesség fogalmát a Btk nem határozza meg, de a 17.§ alapján a következő definíció
használatos a jogtudományban: a beszámítási képességgel rendelkező személy képes cselekménye
következményeinek felismerésére (felismerési képesség), megfelelő akaratképzésre és az akaratának
megfelelő magatartás tanúsítására (akarati képesség).
- önmagában nem érinti az elkövető büntethetőségét, csak akkor, ha az kizárta vagy korlátozta a
beszámítási képességét – nem biztos, hogy ha valaki kóros elmeállapotú, akkor mentesül a
büntetőjogi felelősségrevonás alól
- ha az elkövető nem rendelkezik beszámítási képességgel, büntetőjogilag nem vonható felelősségre,
vele szemben büntetőjogi szankciót nem lehet alkalmazni.
 - az önhibából eredő ittas vagy bódult állapot nem büntethetőséget kizáró ok, kizárólag a jogszabályi
hivatkozás miatt szokás a kóros elmeállapottal összefüggésben tárgyalni. – a Btk. 18.§-as hivatkozik
a 17. §-ra.

A kóros elmeállapot
17. § (1) Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi
el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére, vagy arra, hogy e
felismerésnek megfelelően cselekedjen.
(2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a
bűncselekmény következményeinek a felismerésében, vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően
cselekedjen.

Kóros elmeállapot típusai

- 2012. évi Btk: példálózó jelleggel sem sorolja fel a kóros elmeállapot formáit.
- A bírói gyakorlat szerint előforduló típusai:
o elmebetegség: magasabb rendű idegműködés tartós megbetegedése, mely lényeges változást
idéz elő a beteg akarati-érzelmi-értelmi-indulati világában. A tünetek változóak, az
orvostudomány az alábbi tipikus fajtákat különbözteti meg:
▪ hasadásos elmezavar /skizofrénia/

▪ mániás-depresszió

▪ bénulásos elmezavar

▪ paranoia

▪ epilepszia

▪ az elmebetegség intenzitása különböző lehet, kezelésében eredményeket kell elérni, a

beteg akár rövidebb-hosszabb időre tünetmentessé válhat. Nem feltétlenül
befolyásolja a beszámítási képességet.
o gyengeelméjűség: gyógyíthatatlan állapot, hiánybetegség, mely az agy veleszületett vagy
kora gyermekkorban szerzett károsodására vezethető vissza. Következménye: értelmi
képesség jelentős csökkenése, korlátozott szellemi teljesítmény.
o Fajtái:
▪ idiotizmus /súlyos értelmi fogyatékosság/

▪ imbecillitás /középsúlyos értelmi fogyatékosság/

▪ debilitás – legenyhébb fokban gyengeelméjű debil személyek sokszor rendelkeznek

beszámítási képességgel.
o szellemi leépülés /dementia/: a már kifejlődött értelmi teljesítőképesség visszafordíthatatlan
hanyatlása, mely bekövetkezhet betegség, alkoholizmus vagy idős kor miatt.
o tudatzavar: központi idegrendszer átmeneti rendellenessége.
o Kiváltó okai:
▪ ittas állapot, kábítószer – gyógyszer miatti bódult állapot

▪ élettani folyamatok következménye, pl.: szülés, kimerültség, ijedtség, felindulás –

utóbbi 2 a jogos védelem és végszükség körében felelősségrevonás akadálya lehet,
illetve eredményezheti a büntetés korlátlan enyhítését.
▪ tudatzavar esetén a Btk. 17.§-a csak akkor alkalmazható, ha a tudatzavar kóros
jellegű.
o személyiségzavar: leggyakoribb formája a pszichopátia. Önmagában nem betegség.
 ▪ belső élmények és a viselkedés olyan átfogó, tartós és rugalmatlan mintája, mely eltér
az egyént körülvevő kultúra elvárásaitól.
▪ a rugalmatlanság pszichés sérülésekben és szociális vagy munkahelyi konfliktusokban
kifejeződő kellemetlenséghez vezet.
▪ serdülő- vagy fiatal felnőttkorban felismerhető, bár érzékelhető gyermekkorban is.

▪ megnehezíti a társadalmi beilleszkedést.

▪ csak akkor merítheti ki a kóros elmeállapot fogalmát, ha olyan súlyos fokozatú, mely
az elmebetegséghez közelít vagy azzal egyenértékű.
▪ a Btk. 17.§-a csak akkor alkalmazható, ha a kóros jellegű és a beszámítási képességet
kizárta vagy korlátozta.
▪ enyhítő körülményként nem vehető figyelembe, tekintettel arra, hogy az erőszakos
bűncselekmények nagy részét pszichopaták követik el.
Btk. 17.§ alkalmazása
Be. 188. § (1) alapján a hatóság szakértőt köteles kirendelni, amennyiben az eldöntendő szakkérdés
kóros elmeállapot. Elsőként a 2 kirendelt igazságügyi szakértő nyilatkozik abban a ténykérdésben,
hogy a terhelt a bcs elkövetésekor kóros elmeállapotú volt e. Igenlő válasz esetén a bíróság feladata,
hogy eldöntse, vajon a fennálló kóros elmeállapot kizárta vagy korlátozta az elkövető beszámítási
képességét.

A bíróság háromféle döntést hozhat:

- k. e. kizárta a beszámítási képességet: az elkövető nem büntetendő, a bíróság felmentő ítéletet hoz,
viszont alkalmazhat büntetőjogi intézkedést, például elkobzást; illetve kényszergyógykezelést
/meghatározott további feltételek mellett, például erőszakos bcs elkövetése esetén/
- k. e. korlátozta a beszámítási képességet: az elkövető büntethető, a (2) alapján a büntetés
korlátlanul enyhíthető. /korlátlan enyhítés: bmely büntetési nem legkisebb mértéke is kiszabható/. Ha
az elkövető beszámítási képessége korlátozott, de nem olyan mértékben, hogy az megalapozná a (2)
alkalmazását: ez a tény a büntetés kiszabása során enyhítő körülmény.
- k. e. nem érinti a beszámítási képességet: az elkövető az általános szabályok szerint büntetendő. /a
bíróságok enyhítő körülményként értékelik, ha az elkövető k. e.-a a beszámítási képességét nem
érintette, de az a cselekmény elkövetését elősegíthette, megkönnyíthette)

Részleges beszámítási képesség: elfogadott a bírói gyakorlatban abban az értelemben, hogy a k. e.-ú
személy bizonyok bcs-ek tekintetében
- rendelkezhet beszámítási képességgel, /pl.: emberölés – az élet kioltására vonatkozó erkölcsi és jogi
szabályok ismeretesek/
- bizonyos deliktumok vonatkozásában az kizárt vagy korlátozott. /pl.: költségvetési csalás/

28. Az ittas vagy bódult állapotban elkövetett bűncselekményekért való felelősség

18. § A 17. § nem alkalmazható arra, aki a bűncselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult
állapotban követi el.
Ittasság jogi megítélése, típusai:
- ittas vagy bódult állapot tudatzavarnak minősül, az ilyen állapotban elkövetett bcs elkövetője
büntetőjogilag felelősségre vonható KIVÉVE, ha az állapot nem önhibából ered, vagy az ittasság
kóros jellegű.
- korábban ezt a kérdést másképp ítélték meg:
o Csemegi-kódex: részegség azon foka, mely az öntudattalan állapottal egyenértékű:
büntethetőségi akadály.
 o III. büntetőnovella: önhibából eredő ittas vagy kábítószertől bódult állapotban elkövetett bcs
büntetendő, 1 évig terjedő fogházzal.
- hatályos jog: Legfelsőbb Bíróság III. számú Büntető Elvi Döntés (BED) ad iránymutatást. Ittasság
típusai:
o közönséges részegség: tünetei közismertek, a részegség mindig önhibából ered, az önhibából
eredő ittas vagy bódult állapot a büntetés kiszabásakor súlyosító körülmény, amennyiben az
állapotnak szerepe volt a bcs elkövetésében.
o patológiás /kóros/ részegség: ebben az esetben a 17. § (1) alkalmazandó. Elmebetegséggel
azonos állapotnak tekinthető, melyet a közönséges részegségtől eltérő minőségi és
mennyiségi tünetek jellemeznek. Egyik ismérve, hogy kevés alkohol elfogyasztásakor is
bekövetkezhet. Minőségi tünetek:
▪ érintkezésfelvétel megnehezülése

▪ érzékcsalódások fellépése

▪ magatartás énidegensége

▪ cselekménynek a szituációhoz képest inadekvát (egyenlőtlen) volta

▪ heves, indokolatlan és túlméretezett indulatkitörés

▪ terminális alvás

▪ teljes vagy részleges elmezavar

o abortív (enyhe lefolyású) patológiás részegség (kóros részegség csökevényes változata): a
minőségi tünetek fennállnak, de intenzitásuk kisebb. Ebben az esetben a 17. § (2)
alkalmazandó.
o idült /kóros szenvedélyű/ alkoholista: büntethető, azonban, ha az állapot következtében k. e.
alakult ki, a személyre a k. e. rendelkezései alkalmazandók.
o önhibából eredő bódult állapot: nem zárja ki a büntethetőséget; létrejöhet kábítószer, kábító
hatású gyógyszer vagy más anyag fogyasztása következtében. A Btk 17.§-ának alkalmazását
megalapozhatják a betegség szintjét elérő k. e.-ot okozó kábítószer-függőség; illetve az
elmebetegség szintjét elérő elvonási tünetek.
Dogmatikai problémák az ittas állapotban elkövetett bűncselekmények vonatkozásában
- a beszámíthatatlan ittas állapotban elkövetett bcs-ekért való felelősség kivételt jelentenek a
bűnösségen alapuló – szubjektív – felelősség elve alól
- csak a bűnösen elkövettet cselekmény miatt lehet valakit felelősségre vonni: ha az elkövető
beszámíthatatlan ittas állapotban van, beszámítási képesség hiányában bűnösségről nem
beszélhetünk. A bj-i felelősség ebben az esetben objektív.
- szubjektív felelősség: az ittas állapotban történt bűnelkövetés többségében nem beszélhetünk a
beszámítási képesség hiányáról, az ittas elkövetők többsége beszámítható.
Kényszer és fenyegetés
Büntethetőséget kizáró, illetve korlátozó ok, amennyiben egy bcs elkövetésére kényszerítenek valakit. A
kényszer másrészt bcs tényállási eleme (elkövetési mód), amikor az elkövető alkalmaz kényszert bcs
megvalósítása során.
A kényszer és a fenyegetés
19. § (1) Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt olyan kényszer vagy fenyegetés hatása alatt
követi el, amely miatt képtelen az akaratának megfelelő magatartásra.
(2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha a kényszer vagy a fenyegetés a bűncselekmény elkövetőjét
korlátozza az akaratának megfelelő magatartásban
Kényszer: gyűjtőfogalom, melynek tipikus formái az erőszak, fenyegetés, kényszer. Kényszer alkalmazása
magában foglalja az erőszak és a fenyegetés nélkül történő olyan ráhatást, mely korlátozza vagy kizárhatja a
kényszerített akaratát. Egy másik személyt vmely cselekedet megtételére kényszeríteni nemcsak erőszakkal,
vagy fenyegetéssel, hanem más hasonló módszerrel is lehet.
- elkövető akarati képességét érinti.
 - ha a kényszerített személy képtelen akaratának megfelelő magatartás tanúsítására, a bcs alanyának
nem őt, hanem a kényszerítő személyt kell tekinteni, őt kell felelősségre vonni.
- ha a kényszer csak korlátozta a kényszerített akaratának megfelelő magatartást, a bcs megvalósítása
miatt, mint tettes, büntethető, büntetése korlátlanul enyhíthető. Ebben az esetben is felelősségre kell
vonni a kényszerítő személyt.
Fenyegetés: Btk 459. § 7. pontja: fenyegetés: eltérő rendelkezés hiányában súlyos hátrány kilátásba
helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen
- a Különös Rész különbséget tesz egyszerű fenyegetés (Btk. 459.§) és minősített fenyegetés /élet
vagy testi épség ellen irányul és közvetlen/ között.
Erőszak: fogalmát a Btk nem határozza meg, de a 459. § 4. pontja meghatározza az erőszakos
magatartás fogalmát: erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű
fizikai ráhatás is, abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására
Bírói gyakorlat használja az akaratot megtörő /vis absoluta/ és akaratot meghajlító /vis compulsiva/
erőszak és fenyegetés fogalmát.
Ezek a fogalmak – egyszerű & minősített fenyegetés; akaratot megtörő/hajlító erőszak & fenyegetés –
büntethetőségi akadályként szereplő kényszerrel összefüggésben is értelmezhetők.
Ha valakit minősített fenyegetéssel vagy vis absolutaként ható erőszakkal kényszerítenek bcs elkövetésére, a
kényszerített képtelen volt akaratának megfelelő magatartás tanúsítására, nem büntethető a bcs miatt.

29. A tévedés
29. Tévedés 207.old.
A tévedésről általában: a tévedés az értelem hibája, a valóság helytelen tükröződése az emberi tudatban.
- Tulajdonképp a tévedés a valóságtól eltérő szubjektív elképzelést jelent DE büntetőjogi
értelemben valamely tény, körülmény nem tudása is tévedésnek tekinthető!
A tévedés az objektív valóságon NEM változtat de hatással van az elkövető szubjektumára!!! tehát
kizárhatja a bűncselekmény elkövetésére irányuló szándék létrejöttét.

Jogi és ténybeli tudás között szokás különbséget tenni!

- A jogi tévedés a büntethetőséget nem érinti „ a jog nem tudása árt annak aki a jogszabályt nem
ismeri:
A tévedés (Btk-ban)
20. § (1) Nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott.
(2) Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a
társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van.
(3) Nem zárja ki a büntethetőséget a tévedés, ha azt gondatlanság okozza, és e törvény a gondatlan
elkövetést is büntetni rendeli.

A ténybeli tévedés
 - A tévedés a bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékot érinti, ezért kiinduló pont az hogy az
elkövető szándékának a tényállási elemeket át kell fognia, vagyis tisztában kell lennie az elkövetési
magatartás, az elkövetési tárgy, az eredmény, az okozati összefüggés és a szituációs elemek
releváns jellemzőivel. Az elkövetőnek ismernie kell a tényeket, körülményeket pl. hogy a passzív
alany az rendőr.

A ténybeli tévedés 3 féle jogkövetkezménnyel járhat:

I. a tévedés kizárja az elkövető büntethetőségét:
- ha a terhelt, az elkövetési tárgyban tévedett: pl pénzhamisítás miatt nem büntethető az, aki a hamis
pénzzel történő fizetés időpontjában nem tudta, hogy a pénz hamis,
- vagy orgazdaság miatt nem büntetendő, aki nem tudott arról hogy az általa megvásárolt dolog
lopásból származik.
- elkövetési magatartásra irányul a tévedés: nem büntetendő akik közösülés időpontjában
nem tudták, hogy rokoni kapcs. van köztük.
- ritkán előforduló eset az ok-okozati összefüggésben való lényeges tévedés: pl ápolónő
cselekménye – gyári címkézésű gyógyszert ad a betegnek, a dobozban azonban méreg van,
melytől a beteg meghal. HA AZ ÁPOLÓNŐ A TABLETTÁK CSERÉJÉT A TŐLE
ELVÁRHATÓ GONDOSSÁG MELLETT SEM ISMERHETTE FEL, A HALÁLOS
EREDMÉNY MIATT NEM VONHATÓ FELELŐSSÉGRE

II. a tévedés kizárja az elkövető büntethetőségét az adott b.cselekményben de egy másik b.cselekmény
miatt felelősségre vonható:
- Ahol a passzív alany életkorának jelentősége van pl. életkorban való tévedés miatt más
bűncselekmény valósulhat meg pl. 12. életévét be nem töltött személlyel, annak beleegyezésével
történő közösülés szexuális erőszaknak minősül Btk. 197. § (2) bek. Ha azonban a terhelt a
körülmények alapján abban tévedésben volt, hogy a partnere ennél idősebb, de a 14. életévét még
nem töltötte be, az csupán enyhébben büntetendő szexuális visszaélés. Btk. 198.§
- Az adott bűncselekmény minősítő körülményében való tévedés, amennyiben a minősítés nem
eredmény: a terhelt által a sértett fejének levágása különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés,
amelyre az elkövető szándékának ki kell terjednie, amennyiben az elkövető tudatában volt annak
hogy a fej levágásakor a sértett már meghalt csupán az alapeset miatt vonható felelősségre.
- A ténybeli tévedés nem zárja ki a felelősségre vonást ha visszavezethető az elkövető
gondatlanságára és az adott bűncselekménynek a gondatlan alakzata is büntetendő pl. szülő
nő, aki gondatlanságból elkövetett életveszélyt okozó testi sértés miatt felel, mert kellő
körültekintés elmulasztása miatt azt hitte hogy a gyermek már nem él és a gyermek megfelelő
ellátás miatt életveszélyes állapotba kerül. Életveszélyt okozó testi sértésnek büntetendő a
gondatlan okozata is!
- Személyben vagy tárgyban való tévedés: kizárólag, ha az adott személyt vagy tárgyat a
büntetőjog fokozott védelemben részesíti. pl. a terhelt a haragosát akarja bántalmazni de a
sötétben arra járó rendőrt üti le, nem hivatalos személy ellen erőszak miatt, hanem testi sértés
miatt felel.

III. A tévedés nem érinti az elkövető büntetőjogi felelősségét (irreleváns tévedés)

Általában személyben vagy tárgyban való tévedésnek nincs jelentősége így az elkövető felelősségét nem
érinti ha a sötétben a haragosa helyett mást üt le vagy egy kiszemelt könyv helyett másikat visz el.
- A személyben való tévedést megkülönböztetjük az elvétéstől ( céltévesztés) – a terhelt cselekménye
(gondatlansága alapján) nem a célba vett személyen hanem a helyszínen jelen lévő másik személyen
realizálódik pl. a férj a feleség helyett a gyermeket sebesíti meg, mivel az asszony elhajolt és a
kezében levő gyermeket érte a cselekmény. Minősítés: súlyos testi sértés kísérlete halmazatban
gondatlanságból elkövetett életveszélyt okozó testi sértéssel.
- Okozati összefüggésben való tévedés: elkövető a sértettet leszúrja annak tudatéban , hogy az
meghalt és bedobja a tóba. A sértett fulladásban hal meg ez viszont az elkövető büntetőjogi
felelősségét nem befolyásolja
A cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés: a szándékosság tudati oldalának részét képezi
a cselekmény társadalomra veszélyességének a tudata. Ez a tudat fennáll ha: az elkövető tud a cselekmény
jogellenességéről vagy tisztában van a cselekmény veszélyes jellegével vagy tudja hogy a cselekmény
erkölcsileg elítélendő. Bizonyos bűncselekmények egy jelentős része ún. erkölcsileg színezett delictum
( lopás, rablás, emberölés, testi sértés) melyek büntetendősége nyilvánvaló.
- A költségvetési csalás egy különös eset lehetne hiszen elkövetője azt is hiheti látszólag nem
veszélyes társadalmi szempontból nézve DE tudnia kellene az elkövetőnek hogy ez
jogszabályellenes.
Előfordulhat, hogy az elkövető a cselekményt nem tartja erkölcsellenesnek a jogszabályi tilalomról nincs
tudomása: gázszerelési munkát végez oly módon hogy egy biztonsági szabályt figyelmen kívül hagy.
Minősítés: fogl. koreben elkovetett veszélyeztetés
- A társadalomra való veszély az alábbi esetben zárhatja ki a büntethetőséget:
Vélt jogos védelem: a sértett a riasztópisztolyt felemeli, az elkövető annak tudatában hogy a fegyver valódi,
önvédelem miatt támadóját megöli

30. A büntetőeljárás lefolytatását kizáró okok, különös tekintettel a magánindítvány hiányára

a) A büntető igény érvényesítése szempontjából hivatalból üldözendő és magánindítványra üldözendő

bűncselekményeket különböztetünk meg.

A bűncselekmények túlnyomó többsége – a hivatalból való eljárás elve alapján – az első csoportba
tartozik, ilyen esetekben a hatóságok kötelessége az eljárás megindítása és lefolytatása.

A kisebb számú magánindítványra üldözendő bűncselekmények jellemzője, hogy az eljárás csak a jogosult
– aki főszabály szerint a sértett – feljelentése, magánindítványa alapján indítható. Amennyiben ennek
előterjesztésére határidőben nem kerül sor, a bcs. elkövetője nem büntethető. A magánindítvány hiánya,
mint büntethetőségi akadály szabályai egyrészt a Btk.-ban, másrészt az eljárási törvényben találhatóak.

E bűncselekmények eljárásjogi szempontból tovább oszthatók ún. magánvádas magánindítványra

üldözendő bűncselekményekre és ún. közvádas magánindítványra üldözendő deliktumokra.

31. § (1) Az e törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény elkövetője csak

magánindítványra büntethető.
(2) A magánindítvány előterjesztésére a sértett jogosult.
(3) A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 69.§ (5) bekezdésében meghatározott
esetekben a magánindítványt a sértett törvényes képviselője terjesztheti elő. A magánindítványt a
korlátozottan cselekvőképes kiskorú sértett önállóan is előterjesztheti, és erre törvényes képviselője
is jogosult. Ha a sértett a személyes ügyei vitelében vagy a bírósághoz, hatósághoz fordulás joga
tekintetében cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú, a magán indítvány
 előterjesztéséhez a törvényes képviselő hozzájárulása szükséges. Ezekben az esetekben a
magánindítvány előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult. Érdekellentét esetén a Polgári
Törvénykönyv szabályai az irányadók.
(4) Ha a magánindítvány előterjesztésére jogosult sértett meghal, a hozzátartozója jogosult a
magánindítvány előterjesztésére.
(5) Bármelyik elkövetővel szemben előterjesztett magánindítvány valamennyi elkövetőre
hatályos.
(6) A magánindítvány nem vonható vissza.

b) A magánindítványra üldözendő bűncselekmények három csoportba oszthatók:

1) Az első csoportba tartozik pl.: a könnyű testi sértés alapesete, a magánlaksértés, a zaklatás, a
rágalmazás, stb. E bűncselekmények tárgyi súlya viszonylag kisebb, a jogalkotó álláspontja
szerint célszerű a jogosultra bízni annak mérlegelését, hogy az őt ért sérelem mértékére
figyelemmel kívánja-e az elkövető felelősségre vonását.

2) A második csoportba tartozik pl. a szexuális kényszerítés alapesete, ill. a szexuális erőszak egyik
alapesete. E deliktumok esetében jellemzően a sértett kímélete indokolja a magánindítványra
történő üldözést.

3) A harmadik csoportba tartozik egyrészt az egészségügyi önrendelkezési jog megsértése, másrészt

a hűtlen kezelés, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, stb., ill. a jármű önkényes elvétele,
amennyiben a sértett az elkövető hozzátartozója. E bűncselekmények esetén jellemzően
magánjellegű sérelemről van szó, ill. a hozzátartozó sértett kímélete is indokolt.

Az első csoportba tartozók eljárásjogi szempontból ún. magánvádas indítványra üldözendő

bűncselekmények, ami azt jelenti, hogy a bíróság előtti eljárás során a vádat nem az ügyész, hanem a
sértett képviseli (képviselője útján is eljárhat), továbbá a vád képviseletét az ügyész az eljárás bármely
szakaszában átveheti.

A második és harmadik csoportba tartozó bűncselekmények eljárásjogi szempontból ún. közvádas

magánindítványra üldözendő bűncselekmények, amelyek esetében a vádat az ügyész képviseli.

A magánindítvány a jogosult bármely olyan nyilatkozata, amely szerint az elkövető felelősségre vonását
kívánja. Alakisághoz nincs kötve, tartalma szerint kell elbírálni. A hatóságokhoz benyújtható írásban, ill. a
szóban előadott nyilatkozatot a hatóság jegyzőkönyvbe foglalja. Leggyakoribb formája a jogosult által tett
feljelentés.

A gyakorlat szerint az ismeretlen tettes ellen tett feljelentést joghatályos magánindítványnak kell tekinteni,
vagyis az elkövető ismertté válása után nincs szükség újabb akaratnyilatkozatra. E szabály alól kivételt
képeznek a magánindítványra üldözendő vagyon elleni bűncselekmények, így ha a nyomozás során derül
ki, hogy az elkövető a sértett hozzátartozója volt, a sértettnek nyilatkoznia kell, hogy kívánja-e
hozzátartozúja megbüntetését.

A magánindítvány oszthatatlanságát fejezi ki, hogy ha a bcs-t többen követték el, de azt a sértett csak az
egyik elkövető vonatkozásában terjeszti elő, nyilatkozata valamennyi elkövetővel szemben hatályosnak
tekintendő.

A magánindítvány visszavonhatatlan, vagyis amennyiben azt a sértett egyszer már előterjesztette, az

eljárás megszüntetésének nincs helye. Azonban a magánvádló az eljárásban a vádat elejtheti.

c)A magánindítvány előterjesztésére főszabály szerint a sértett jogosult.

Amennyiben korlátozottan cselekvőképes kiskorú, a magánindítványt önállóan is, de rajta kívül
törvényes képviselője is előterjesztheti. Ugyanez a szabály irányadó a cselekvőképességében
 részlegesen korlátozott nagykorú sértett esetében. A fenti esetekben a magánindítvány
előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult.

Ha a sértett cselekvőképtelen v. cselekvőképességében teljesen korlátozott személy, a magánindítvány

előterjesztésére jogosult a törvényes képviselője és a gyámhatóság. A sértett halála esetén hozzátartozója
jogosult az indítvány előterjesztésére.
- Speciális szabály szerint kegyeletsértés esetén a magánindítványt az elhalt hozzátartozóján kívül az
örököse is előterjesztheti, illetve az egészségügyi önrendelkezési jog megsértése miatt az említett
személyeken kívül a magánindítványt az Eütv.-ben meghatározott nyilatkozatra jogosult személy
terjesztheti elő

A Be. szerint a magánindítványt attól a naptól számított harminc napon belül kell előterjeszteni, amelyen a
jogosult a bcs. elkövetőjének a kilétéről tudomást szerzett.

A harminc napos határidő jogvesztő határidőnek tekinthető, mivel a határidő elmulasztása miatt
igazolásnak nincs helye.

A büntetőeljárás lefolytatását kizáró egyéb okok:

a) A feljelentés hiánya
32. § Az e törvényben meghatározott esetekben a bűncselekmény elkövetője csak az arra
jogosult által tett feljelentésre büntethető.

b) A legfőbb Ügyész döntésének a hiánya

Nem magyar állampolgár külföldön elkövetett magyar joghatóság alá tartozó bűncselekménye
esetén az eljárás megindítását a Legfőbb Ügyész rendelheti el.

c) Nemzetközi jogon alapuló mentesség

A Btk. nem tartalmaz utalást a nemzetközi jogi, és ezen belül a diplomáciai mentességre. A
diplomata különleges jogi helyzete nem anyagi jogi, hanem eljárásjogi, ami azt jelenti, hogy
személyére vonatkozóan mentességet élvez. Vele szemben a fogadó állam hatóságai büntetőeljárási
cselekményt nem végezhetnek, mentességük kizárja büntetőjogi felelősségre vonásukat.

d) Mentelmi jogon alapuló mentesség

A Be. szerint a külön törvényben meghatározott közjogi tisztséget betöltő személyek ellen e
tisztségük fennállása alatt csak a mentelmi jog felfüggesztése után indítható büntetőeljárás. Ezek a
személyek pl. az országgyűlési képviselő, az alkotmánybíró, az alapvető jogok biztosa.
A mentelmi jog felfüggesztésére, ill. a hozzájárulás megadására jogosultak körét a vonatkozó
jogszabályok határozzák meg.

A Btk. Különös Részében meghatározott okok

- az állam elleni bűncselekmények esetén az elkövető hozzátartozója nem büntethető a feljelentési
kötelezettség elmulasztása miatt [Btk. 263.§ (2) bek.]
- egyenesági rokonok között elkövetett vérfertőzés miatt nem büntethető a leszármazó, ha a
cselekmény elkövetésekor a 18. életévét még nem töltötte be [Btk. 199. § (3) bek.]

31. A büntethetőséget megszüntető okok, különös tekintettel az elévülésre és a vonatkozó

alkotmánybírósági határozatokra

1. Az elkövető halála - Amennyiben az elkövető az eljárás jogerős befejezését megelőzően meghal, az

eljárás megszüntetésének van helye, és vele szemben büntetőjogi szankció – az elkobzás és a
vagyonelkobzás kivételével – nem alkalmazható.

2. Az elévülés
Célszerű megkülönböztetni egymástól a büntethetőséget megszüntető elévülést, amely a még felelősségre
nem vont terhelt kapcsán merülhet fel, és a büntetés végrehajtását kizáró elévülést, amely a jogerősen
kiszabott büntetés végrehajtásának képezi akadályát. Hagyományos indokaiként említhető egyrészt az a
felismerés, hogy a bűncselekmény elkövetése után hosszabb idő elteltével a bizonyítékok elenyészhetnek,
a tanúk emlékezete elhomályosul, másrészt méltányossági szempontok is szólnak amellett, hogy az
esetlegesen már törvénytisztelő életmódot folytató elkövető ne álljon végtelenségig a büntetőeljárás súlya
alatt.

Btk. 26-27-28. §

A bűncselekmények az elévülés szempontjából elévülő és el nem évülő bűncselekményekre oszthatók. Az

elévülő bűncselekmények elévülési ideje a bcs. büntetési tételéhez igazodik, vagyis a büntetési tétel felső
határának megfelelő idő, de legalább öt év.
Az el nem évülő bűncselekmények körét a 26. § (3) bekezdése határozza meg, ill. e bűncselekményekről
külön tv. rendelkezik.
Ezek alapján nem évülnek el:
· Az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmények, pl.: emberölés minősített
esetei, terrorcselekmény.
· A Btk.-ban szabályozott emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények.
· A nemzetközi jog szerint el nem évülő egyéb bűncselekmények, akkor sem, ha a bcs. elkövetésekor a
csel. a belső jog szerint nem minősült el nem évülő bűncselekménynek. + nemi élet szabadsága, nemi
erkölcs elleni bűncselekmények.

Az elévülés félbeszakadása fogalmilag annyit jelent, hogy a félbeszakadás napjától az elévülési idő ismét
elkezdődik, a korábban eltelt elévülési idő figyelmen kívül marad. A félbeszakadást előidéző körülmény, a
büntetőjogban a büntető ügyben eljáró hatóságoknak az elkövetővel szemben a bcs. miatt foganatosított
eljárási cselekménye.
A gyakorlat szerint az elévülést kizárólag a büntetőeljárás előrevitelét szolgáló intézkedés – pl.:
elfogatóparancs kibocsátása, tárgyalás kitűzése, stb. – szakítja félbe. Lényeges szabály továbbá, hogy az
ismételt, de hatókörét tekintve tartalmilag megegyező intézkedések – pl. ismételten kibocsátott
elfogatóparancs – már nem szakítják félbe az elévülést. Az elévülés nyugvása azt jelenti, hogy a nyugvás
időtartama az elévülési időbe nem számít be, a nyugvás megszűnését követően viszont az elévülés tovább
folytatódik, így a nyugvást megelőzően eltelt időt az elévülési időhöz hozzá kell számítani.

A nyugvást előidéző körülmények a büntetőjogban:

a) A sértett speciális életkora. Ha a Btk. 28. (1a) bekezdésében meghatározott bcs.-t 18.
életévét be nem töltött sértett sérelmére követték el, az elévülés nyugszik addig az időpontig,
amíg a sértett a 18. életévét betölti v. betöltötte volna.
b) A büntetőeljárás felfüggesztése. Ennek az eljárás különböző szakaszaiban számos oka lehet.
Ilyen körülmény lehet, ha pl. a terhelt ismeretlen helyen v. külföldön tartózkodik, tartósan,
súlyosan beteg, stb. Ezekben az esetekben tehát a felfüggesztés időtartama alatt az elévülés
nyugszik.
E szabály alól kivétel, ha az eljárás felfüggesztésére azért került sor, mert az elkövető kiléte a
nyomozásban nem volt megállapítható, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy kóros elmeállapotú lett.
Ezekben az esetekben tehát az eljárás felfüggesztése ellenére az elévülési idő telik.
c) Ha a mentelmi jog felfüggesztésére jogosult a mentelmi jogot nem függeszti fel. Ameddig erre
nem kerül sor, az elévülés nyugszik, kivéve a magánvádas magánindítványra üldözendő
bűncselekményeket. A mentelmi jog felfüggesztését v. legkésőbb a mentesség megszűnését
követően az eljárást folytatni kell.
d) A vádemelés elhalasztása, próbára bocsátás, ill. jóvátételi munka alkalmazása. Egyik esetben
sem kerül sor büntetés kiszabására, az a terhelt jövőbeni magatartásától függ, így indokolt,
hogy időtartamuk az elévülési időbe nem számít be.

3. A kegyelem
A büntethetőséget megszüntető kegyelem – az ún. eljárási kegyelem – gyakorlására az eljárás jogerős
befejezése előtt kerülhet sor. Ettől meg kell különböztetni az ún. végrehajtási kegyelmet és a kegyelmi
mentést. A kegyelem lehet egyéni kegyelem, ezt a köztársasági elnök gyakorolja, ill. közkegyelem
(amnesztia), amelyet az Országgyűlés törvényben gyakorol.

32. A tevékeny megbánás

2007-től létező jogintézmény a jóvátételi elemeket tartalmazó tevékeny megbánás.

1) BTK-ban
29. § (1) Nem büntethető, aki az élet, testi épség és az egészség elleni, az emberi szabadság elleni,
az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési, a vagyon elleni, illetve a szellemi
tulajdonjog elleni vétség vagy háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett
elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében - vagy azt megelőzően, de a
közvetítői eljárás keretében született megállapodásban jóváhagyva - a sértett által elfogadott
módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette. E rendelkezés akkor is
irányadó, ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül az élet, testi épség és az egészség
elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési,
a vagyon elleni vagy a szellemi tulajdonjog elleni bűncselekmény a meghatározó.

(2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elkövető az (1) bekezdésben meghatározott

bűncselekmények esetében az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett
elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében - vagy azt megelőzően, de a
közvetítői eljárás keretében született megállapodásban jóváhagyva - a sértett által elfogadott
módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette. E rendelkezés akkor is
irányadó, ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül az élet, testi épség és az egészség
elleni, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni, a közlekedési,
a vagyon elleni vagy a szellemi tulajdonjog elleni bűncselekmény a meghatározó.

(3) Az (1)-(2) bekezdés alkalmazásának nincs helye, ha az elkövető

a) többszörös vagy különös visszaeső,
b) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,
c) bűncselekménye halált okozott,
d) a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt vagy a
szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a
szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt, illetve próbára bocsátás vagy vádemelés
elhalasztásának tartama alatt követte el, vagy
e) korábban szándékos bűncselekménye miatt közvetítői eljárásban vett részt, és ennek
eredményeként vele szemben az (1) vagy (2) bekezdést alkalmazták, feltéve, hogy az ügydöntő
 határozat jogerőre emelkedésétől az újabb szándékos bűncselekmény elkövetéséig két év még nem
telt el.

2) Jellemzői
A tevékeny megbánásra vonatkozó szabályok csak meghatározott kisebb, ill. közepes tárgyi súlyú bcs-ek
esetén alkalmazhatók:
 a Btk. 29. § (1) bekezdésében meghatározott vétségek, ill. ötévi szabadságvesztésnél nem
súlyosabban büntetendő bűntettek esetén mint büntethetőséget megszüntető ok az eljárás
megszüntetését eredményezi, az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb megnevezett bcs-ek
esetén pedig a büntetés korlátlan enyhítését teszi lehetővé.

Nem akadálya a közvetítői eljárásnak, ha a felsorolt bűncselekményekkel halmazatban olyan bcs. is

megvalósul, amely vonatkozásában a közvetítői eljárásnak egyébként nincs helye.
 Ennek feltétele, hogy a halmazatban levő bűncselekmények közül a 29. § (1) bekezdésében
felsorolt bcs. legyen a meghatározó.

A tevékeny megbánásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásának alapvető feltétele a gyanúsított és a

sértett közötti közvetítői eljárás sikeressége.
 Ennek fogalmát a vonatkozó jogszabály konfliktust kezelő eljárásként definiálja, amelynek célja,
hogy a független közvetítő bevonásával a terhelt és a sértett között megállapodás jöjjön létre, amely
elősegíti a bcs. jóvátételét és a speciális prevenciót.

A közvetítői eljárás előfeltételei a sértett részéről az önkéntesség, a terhelt részéről az önkéntesség, a

beismerő vallomás, továbbá a bűncselekménnyel okozott sérelem jóvátétele, ill. erre irányuló
képesség és készség. A jóvátétel lehet pénzbeli kártérítés, de egyéb jóvátétel is.

 Az említett feltételek fennállása esetén az ügyész hivatalból, ill. a terhelt, a védő v. a sértett
indítványára az ügyet határozattal közvetítői eljárásra utalhatja. Döntése során vizsgálnia kell
a bcs. jellegét, az elkövetés módját és a terhelt személyét is. A közvetítői eljárást az ügyész
döntésén kívül a bíróság hasonló tartalmú határozata is megalapozhatja.

A közvetítői eljárás sikeres lefolytatását a sértett és a terhelt között létrejött írásbeli megállapodás jelzi.
 Amennyiben a terhelt a megállapodásban foglaltakat teljesítette, a 29. § (1) bekezdése esetén az
ügyész v. a bíróság az eljárást megszünteti, a (2) bekezdés esetén pedig a terhelttel szemben a
bíróság az eljárást lefolytatja, de ebben az esetben helye van a büntetés korlátlan
enyhítésének.

Amennyiben a közvetítői eljárás sikertelen, azaz a megállapodás nem jön létre, avagy a terhelt a
megállapodásban foglaltakat nem teljesíti, az eljárást az általános szabályok szerint kell lefolytatni.

A (3) bekezdés azokat az eseteket rögzíti, amikor a tevékeny megbánásnak helye nincs.