Nehéz kimondani 
Nehéz 
Az  ünnepnapokon 
Az  ünnepnapokon  is  is  dolgozó,
dolgozó,    jelentéktelen
 jelentéktelen   külsejű
külsejű   Holly
Holly   eszményi
eszményi   titkárnőnek   tűnik   Eric
számára.   Egy
számára. Egy   nagy
nagy   fogadás
fogadás   alkalmával
alkalmával   azonban
azonban   a  lány
lány   meglepően
meglepően   új
új   erényeket
erényeket   csillogtat
meg,   s  fellépésével
meg, fellépésével   magára
magára   vonja
vonja   egy
egy   másik   cég
cég   főnökének   figyelmét.
figyelmét.   MiMi   több,
több,   ezek   után
munkahelyet   is 
munkahelyet is  vált,
vált,   ahol
ahol   nagyobb
nagyobb   megbecsülésben
megbecsülésben   részesül.
részesül.   Ericet
Ericet   vad
vad   féltékenység
kíno zza...

1. FEJEZET
Eric Yorke belépett a Smart Yorke vállalat központi épületébe, és megkönnyebbülten felsóhajtott. Szenteste,
hat óra lévén arra számított, hogy egy teremtett lelket sem talál az irodaházban, de szerencsére nem így
történt.
Egy jelentéktelen külsejű, sötétkék kosztümös nő ült a bérelszámoláson a számítógép előtt, és apró kezével
szélsebesen verte a billentyűket.
Eric az egyik íróasztalra dobta az aktatáskáját, mire a nő ijedten összerezzent.
összerezzent.
–°Ne féljen! – nyugtatta meg a férfi. – Nem vagyok betörő, a főbejáraton jöttem be a portás szeme láttára.
A törékeny nő kihúzta magát, és lassan Eric felé fordult.
Alig lehet több húszévesnél, gondolta a férfi. Tipikus szürke kisegér. Sima, egyenes haj, se nem világos, se
nem sötét, se nem hosszú, se nem rövid – jól illik jellegtelen külsejéhez.
A lány szokatlanu
szokatlanull nagy, szarukeretes szemüveg
szemüveget et viselt.
Remek. Pontosan ez kell neki. Egy nő, akinek vélhetően semmi sürgős dolga, ugyanakkor elég értelmesnek
látszik, és valószínűleg könnyen rávehető, hogy szenteste segítsen neki egy kicsit.
A nagy, aranybarna szempár a szemüveg mögül tűnődve méregette.
–°Nem hittem betörőnek – felelte halk, meglepően kellemesen csengő hangján a lány. – Inkább kísértetnek.
Szemlátomást nem jön könnyen zavarba.
–°Tényleg? Pedig nem úgy néz ki, mint aki hisz a kísértetekben, Miss...
–°Adams. Holly Adams.
–°Tehát Miss Adams. Talán rossz a lelkiismerete?
A lány a fejét rázta.
–°Nem, de szenteste van, és nem hittem volna, hogy rajtam kívül más is bejön az irodába. Valami határozott
céllal érkezett, Mr. Yorke, vagy csak körül akart nézni egy kicsit?
Eric összehúzott szemmel nézett a lányra.
–°Nem nézelődni jöttem, hiszen úgy ismerem ezt az épületet, mint a tenyeremet. De honnan tudja a nevem?
–°Ott lóg a képe a tanácsteremben
tanácsteremben,, rögtön az édesapja és Mr. Smart mellett.
–°Csakugyan?? Mégis különös, hogy felismert.
–°Csakugyan
–°Miért lenne különös?
–°Mert az egy nagyon régi fénykép.
Eric felült az íróasztal szélére, és maga sem értette, miért bonyolód
bonyolódik
ik bele ebbe a beszélgetésbe.
–°Most már értem – folytatta barátságos hangon a lány. – A képen ugyanis sokkal fiatalabbnak látszik, és
nyoma sincs az arcán a mostani merevségnek. Csak nemrég jött vissza Kanadából, ugye?
–°Igen – bólintott rosszkedvűen Eric.
Mit képzel ez a jelentéktelen kis fruska? Hogy merészel ilyen személyes dolgokról fecserészni vele?
Kétségkívül az egész londoni iroda ismeri a történetét, de most semmi kedve erről társalogni, különösen nem
ezzel a lánnyal, aki úgy méregeti, mint valami ritka, kísérleti állatot. Még jól emlékezett rá, hogy utoljára
akkor bámulták így az alkalmazottak, amikor fülig beleszeretett Alice-be. Valószínűleg mindenki bolondnak
tartotta. Megvonta a vállát, és lepöckölt egy láthatatlan porszemet a kabátja ujjáról. Mentségére szolgáljon,
hogy mindez évekkel ezelőtt történt, akkoriban még nagyon fiatal és tapasztalat
tapasztalatlan
lan volt.
Na, ebből elég, csak az idejét pazarolja! Az órájára pillantott. Hat múlt tíz perccel, és nyolcra Diane-ért kell
mennie.
–°Miss Adams – szólalt meg. – Szeretném, ha begépelne és kinyomtatna néhány adatot, hogy az ünnepek
alatt befejezhessek egy munkát. Legkésőbb fél nyolcra kellene.
Holly pár másodpercig hallgatott, azután megszólalt lágyan csengő hangján:
–°Mr. Yorke, nekem Mr. Haslett a főnököm.
–°Neki pedig én vagyok a főnöke. Nem látom, mi itt a gond.
A lány válaszolni akart valamit, de azután meggondolta magát, és inkább csöndben maradt.
Eric kinyitotta az aktatáskáját, majd elővett egy köteg papírt.
–°Tessék. Ha nincs más dolga, lásson neki!
Holly némán fogta az iratokat, de amikor a férfi hátat fordított, csendesen megjegyezte:
megjegyezte:
–°Ha esetleg lenne, maga azzal sem törődne.
Eric megpördült, de Holly már a papírokat rendezgette. Habozott, vajon rendreutasítsa-e a lányt, de azután
úgy döntött, majd inkább más alkalommal tér vissza az esetre. Most az a fontos, hogy Holly minél előbb
hozzáfogjon a munkához.
 Jobb híján rá várt volna ez a fela
feladat,
dat, de nem igazán értett a sszámítógép
zámítógépekhez.
ekhez.
Ráadásul igaza van a lánynak, csakugyan az sem érdekelné, ha más dolga lenne.
Elvégr
Elvégree Mis
Misss Ad
Adam
amss az alkalkalm
almazo
azottj
ttja,
a, tis
tiszte
ztelet
lettel
tel és eng
enged
edelm
elmess
ességg
éggel
el tar
tarto
tozik
zik nek
neki.
i. Eg
Egyéb
yébkén
kéntt is
nyilvánvaló, hogy nincs jobb dolga, különben nem lenne itt.
 

És mivel ő az igazgató, ő dönti el, éppen kinek dolgozzon a lány. Bement a könyvelő irodájába, és írt néhány
sort Cliff Haslettnek, hogy Miss Adams decemberi bérszámfejtésénél vegye figyelembe a túlórákat. Azután
felhívta Diane-t.
Holly dühösen belökte az íróasztal fiókját, majd felpattant
felpattant,, és a csillogó-villogó karácsonyfa mellett kiviharzott
az irodából. Szelíd szeme szikrázott a haragtól.
Mit képzel ez az öntelt, pökhendi alak?! Szenteste betoppan az irodába, és elvárja, hogy hagyjon félbe
mindent a kedvéért! De hiszen ő csak az alkalmazottja, nem arabszolgája! arabszolgája!
Belépett a liftbe, az ajtó lassan, puhán becsukódott mögötte. mögötte. Tulajdonképpen saját maga a hibás. Meg kellett
volna mondania, hogy a sógornője hét órára várja haza, és csak azért maradt benn az irodában, mert akadt
még némi elintéznivalója, nem pedig azért, hogy a magukat félistennek képzelő főnökök parancsa parancsaitit lessé.
Nagyot sóhajtott.
A homlokát ráncolva keresztülvágott az előcsarnokon. Természetesen nem mondhatta el mindezt Mr. Yorke-
na
nakk elv
elvég
égrere sze
szeret
retii a mu
munká
nkáját
ját,, és me megg aka
akarja
rja tar
tarta
tani.
ni. Ép
Épp p elé
elég
g baj,
baj, hogy
hogy így is kic
kicsú
súszo
szott
tt néh
néhán
ányy
meggondolatlan megjegyzés a száján, ami szemlátomást egy cseppet sem tetszett a férfinak. Csakhogy neki
sem tetszett Mr. Yorke. Beképzelt majom!
Annyira
Ann yira bele
belelova
lovalta
lta mag
magát
át a felh
felhábo
áborodá
rodásba,
sba, hog
hogyy mire megmegérkez
érkezett
ett az egys
egyszerű
zerű chis
chiswick
wickii házb
házba,a, ahol
bérlőként lakott az ikertestvérénél, Noelnél meg a sógornőjénél, már a pokolba kívánta az egész Smart Yorke
divatcéget az összes leányvállalatával együtt. Persze elsősorban az új igazgatót.
Kinyitotta a bejárati ajtót, és szembeta
szembetalálta
lálta magát Noellel.
–°Boldog...
–°Boldog ... – kezdte a testvére, de Holly arckifejezése láttán zavartan elnémult.
–°Boldog karácsonyt!
karácsonyt! – üdvözölte a lány kelletlenül.
Noel belekarolt.
–°Barbara, készítek Hollynak egy italt – kiáltott a feleségének. Elkergette az útból a két fekete macskát, és az
otthonos, régimódi, aranysárgára festett fabútorokkal berendezett konyhába vezette a húgát. – Úgy látom,
szüksége van rá.
Barbara, félbehagyva a sütés-főzést, feléjük fordult.
–°Mi történt? – kérdezte aggódva. – Csak azt ne mondd, hogy felbosszantottak, hiszen kötélből vannak az
idegeid!
Ez persze túlzás volt, de Holly tudta, hogy csinos, fekete szemű sógornője mire gondol. Az évek során valóban
megtanulta, hogy eltitkolja a gondjait, bátran mosolyogjon, és meglássa mindenben a szépet. Egy alacsony,
 jelentéktelen külsejű, szemüveg
szemüveges es nőnél fontos, hogy kifejlesszen magába magában n olyan tulajdon
tulajdonságokat,
ságokat, mint
például a humor meg a segítőkész
segítőkészség.
ség. Pedig szívesen megmondta volna a véleményét annak a felfuvalkodo felfuvalkodott tt
hólyagnak!
Az otthonos konyha hirtelen eltűnt a szeme elől, és ismét maga előtt látta Eric Yorke arcát. Mennyire
megdöbbent a férfi, amikor közölte, hogy neki Mr. Haslett a főnöke! Egy rabszolga ellenkezni mert vele! Mr.
 Yorke valószínűleg túlságosan is tudatába
tudatában n van előnyös megjelenés
megjelenésének,ének, és azt képzeli, minden nő elalél a
láttán.
Ha ememléléke
keze
zete
te ne
nemm csal
csal,, az új ig igaz
azgagató
tó ug
ugya
yann ne
nemm kükülölönö
nöse
sebb
bben
en ma
magagas,
s, de szszél
éles
es vállú
vállú és er erős
ős
testfe
tes tfelép
lépíté
ítésű
sű.. Nem az a ha hagy
gyom
ománányos
yos ért
értele
elemb
mbenen vet
vettt fér
férfis
fiszép
zépség
ség,, sza
szabá
bályt
lytala
alan
n von
vonása
ásaii azo
azonb
nbanan
vitathatatlanul vonzóak. Barna haja sűrű és enyhén hullámos, a tekintete megnyerő, a szája határozott
vonalú, mégis érzékien duzzadt egy kissé. Az a típus, aki kétségkívül tetszik a nőknek, és akinek a hozzá
hasonló lányok fel sem tűnnek. Az ilyen alakok általában kíméletlenülkíméletlenül önzőek.
–°Elárulod végre, mi történt? Ha el akarod mesélni, azt tanácsolom, ne várd meg, míg Chris visszajön.
Hollyt a sógornője hangja riasztotta fel töprengéséb
töprengéséből.ől. Barbarának igaza van.
Unokaöccse,
Unokaöccs e, a hároméves Chris, imádni való kölyök, de a jelenlétében képtelens képtelenség
ég nyugodtan társalogni.
–°Az új igazgató idegesített fel – kezdte Holly a beszámolóját. – Colby Yorke úgy döntött, hogy nyugalomba
vonul, és a fiára bízza a londoni központ irányítását.
–°Azt hittem, a fia Kanadában él.
–°Úgy is volt. Tíz csodálatos, nyugodt esztendeig, Edward Smart halála óta.
Barbara fürkésző pillantást vetett a sógornőjére.
–°És most? Mi a baj Mr. Yorke-kal?
Noel behozta az italt, Holly pedig szóról szóra beszámolt a történtekről.
–°Te jó ég! – szörnyülköd
szörnyülködött
ött Barbara. – Nagyon rád ijesztett?
–°Nem, csak erőszakosan és udvariatlanu
udvariatlanull viselkedett.
Barbara hamiskásan elmosolyodott.
–°Úgy látom, megérdemelné, hogy megkínáljuk anyám szardíniás-kivis ételkölteményével. Épp most küldött
belőle.
Holly jókedvűen felnevetett.
–°Dupla adagot sem sajnálnék tőle.
Barbara
Barb ara anyj
anyjaa álta
általába
lábann meré
merész sz kísér
kísérletek
leteket
et foly
folytato
tatott
tt a kony
konyhájá
hájában
ban,, s főzt
főztjével
jével – a csalá
családd egyö
egyöntet
ntetűű
véleménye szerint – még a legelszántabb vendégeket is el lehetett riasztani.
–°Miért nem álltál a sarkadra? – kérdezte Noel felháborodottan.
Holly vállat vont.
–°Nem szokásom.
–°Ne beszéljünk többet ilyen kellemetlen dolgokról! – szólt közbe Barbara békítően. – Elvégre szenteste van.
Hagyjuk most a munkát meg Holly új főnökét!
A jövőben remélhetőleg békén fogja hagyni.
 

Mindannyian egyetértettek Barbarával, Holly gondolatai azonban még sokáig Mr. Yorke körül jártak. Nem
tudta volna megmondani, miért, de olyan érzése támadt, hogy sok baja lesz még az új főnökével.
Sajnos, Hollynak igaza lett.
Az ünnepnapok nagyon kellemesenkellemesen teltek, akárcsak régen, amikor még éltek a szüleik. Hétfő reggel azonban,
alighogy Holly megérkezett a munkahelyére, megjelent megjelent Eric Yorke, és jól felidegesítette a lányt.
–°Miss Adams? – Holly épp csak helyet foglalt az íróasztalánál. – A múltkori munka miatt jöttem...
–°Igen? – A lány anélkül, hogy felnézett volna, fogta az egyik iratrendezőt, és buzgón keresgélni kezdett
valamit. – Remélem, elégedett volt vele, Mr. Yorke.
–°Igen, igen, de lenne néhány változtatás.
Holly érezte, hogy elönti a düh. Talán nincs ennek az alaknak titkárnője? Hát persze hogy nincs! Miss Lovejoy,
a személyzeti osztály vezetője, ez ügyben tárgyal ma néhány jelentkezővel. Egy emelettel lejjebb azonban ott
a titkárság. Holly először arra gondolt, hogy odairány odairányítja
ítja Mr. Yorke-ot, de azután másként határozott
határozott.. Bizonyos
értelemben elismerésnek számít, ha az új igazgató hozzá fordul a kérésével. Csakhogy ez nem tűnt éppen
kérésnek.
A férfi már ki is teregette előtte a papírokat, és megmutatta, hol kell változtatnia.
–°Természetesen,
–°Természetes en, Mr. Yorke. Ahogy óhajtja, Mr. Yorke.
Nem lett volna szabad ilyen gúnyos hangon beszélnie, de nem tudta türtőztetni magát. Ám ha Ericnek fel is
tűnt
tűnt a do dolog
log,, egy szószóval
val sem ad adott
ott ha
hang
ngotot ne
nemte
mtetsz
tszésé
ésének
nek.. Zav
Zavart
artala
alanu
null osz
osztog
togatt
atta
a kur
kurta,
ta, sza
szaba
batos
tos
utasításait, mintha csak egy gépnek beszélne.
Holly összeszorította a száját, fogta a papírokat, és közölte, hogy fél tizenkettő körül kész lesz vele.
–°Tizenegyre kell. Biztos vagyok benne, hogy maga képes rá.
–°Igen, ha egyetlen telefont sem veszek fel, nem törődök Mr. Haslett utasításaival, és még csak egy kávét
sem iszom meg.
A lány idegesen dobolt golyóstolláva
golyóstollávall az íróasztalon
íróasztalon..
–°Ez a beszéd!
Holly
Ho lly tiltak
tiltakozn
oznii aka
akart,
rt, de Mr. Yorke
Yorke má márr ind
indult
ult is kif
kifelé
elé.. A lán
lányy bo
bossz
sszús
úsan
an állap
állapíto
ította
tta me
meg,
g, ho
hogy
gy a nő
nőii
alkalmazottak megbabonázva követik tekintetükkel az ifjú igazgatót. Mr. Yorke amint jól szabott, sötétszürke
öltönyében keresztülvágott
keresztülvágott a helyiségen, maga volt a megtestesü megtestesült lt erő és magabiztosság
magabiztosság..
Holly egy határozott mozdulattal megigazította a szemüvegét, és a számítógéphez fordult. Dühösen csépelni
kezdte a billentyűket. Pontban tizenegy órára befejezte a munkát. Felnézett arra számítva, hogy a nagyfőnök
bármelyik percben beléphet az ajtón. Mr. Yorke azonban nem jött. Talán azt várja, hogy személyesen vigye fel
nekii az ira
nek iratok
tokat?
at? Min
Minden
den bizbizon
onnya
nyal.
l. A hehegy
gy egegysz
yszer
er má
márr elm
elment
ent Mo
Moha
hamed
medhez
hez,, má
másosodsz
dszor
or nem fogfogja
ja
megtenni.
A lány felállt. Az igazgatóság a tizedik emeleten helyezkedett el. Holly még sohasem járt ott, de úgy képzelte,
hogy egy dühös titkárnő mint valami hétfejű sárkány védelmezi Mr. Yorke irodáját. És csakugyan ott állt a
 jókora íróasztal,
íróasztal, rajta az irattartók meg a határidőn
határidőnapló,
apló, de a sárká
sárkányt
nyt nem látta seh
sehol.
ol.
 Tétován az ajtóra
ajtóra pillantott,
pillantott, amely minden bizonnyal
bizonnyal a szszentélybe
entélybe vezetett.
Eric J. Yorke – állt a bronz névtáblán
névtáblán.. A lány halkan bekopogott
bekopogott..
–°Igen, Miss Lovejoy? – szólt ki egy barátságtalan hang.
–°Nem Miss Lovejoy vagyok – felelte Holly.
–°Tessék? – Rövid hallgatás következett, azután hangosan becsukódott egy fiók, majd kivágódott az ajtó. –
Aha, maga az – állapította meg Eric J. Yorke.
Miért nem mondta rögtön? Már azt hittem, Miss Lovejoy az, egy újabb ostoba libával, aki azt képzeli, hogy a
titkárnői munkakör betöltésének egyedüli feltétele a hosszú comb és a formás fenék. – Megcsóválta a fejét. –
Ráadásul Miss Lovejoy szerint a legígéreteseb
legígéretesebb b jelentkezőket már láttam.
–°Csakugyan? – bukott ki a lányból maga számára is váratlanul a gúnyos kérdés. – Tehát úgy véli, hogy
minden csinos nő egyben ostoba is? Meglehetősen régimódi felfogás.
–°Én ugyanis régimódi ember vagyok, és ostobaságnak tartom azt a sok papolást a női egyenjogúságról, ha
netán azzal akarta volna folytatni. – A tekintetét végighordozta Hollyn, tetőtől talpig felmérve rendezett, ám
 jelentéktelen külsejét.
külsejét. – Maga viszont
viszont úgy tűn tűnik,
ik, Miss Adams
Adams,, nem sok időt ves veszteget
zteget a megj
megjelenésére.
elenésére.
A lány éles szúrást érzett a szíve táján. Miért bántja ez a tényszerű megállapítás? Hiszen már rég megszokta,
hogy a férfiak csak a szorgalmát és a kedvességét értékelik.
–°Amint már célzott is rá, csupán időpaza időpazarlás
rlás lenne – felelte kurtán.
Mr. Yorke türelmetlenü
türelmetlenüll sűrű, barna hajába túrt.
–°Meglehetősen
–°Meglehetős en tapintatlan
tapintatlanul ul viselkedtem, ugye?
A férfi szájából még a mentegetőzés is úgy hangzott, mintha ez kizárólag a lány hibája lett volna. Holly
mosolyt erőltetett az arcára.
–°Egy cseppet sem. Valóban nem sokat adok a festékekre, a parfümökre meg hasonlókra. Itt vannak a
kimutatások,
kimutatás ok, Mr. Yorke.
–°Hm. – A férfi átvette a vaskos paksamétát, de bele sem pillantott, hanem valahová valahová Holly válla mögé nézett.
– Jaj, ne! Miss Lovejoy most jön a következő hosszú combú jelentkezővel!
A lány legyőzte a kíváncsiságá
kíváncsiságát, t, és nem fordult meg.
–°Akkor nem is zavarom tovább.
Ismét maga döbbent meg a leginkább saját gunyoros hangján. Eric Yorke egy percig meglepetten nézte.
–°Köszönöm,, Miss Adams. Ez minden – zárta le kurtán a beszélgetést.
–°Köszönöm
A lift felé menet Holly találkozott a meglehető
meglehetősen sen kimerültnek tűnő Miss Lovejoyjal és egy csinos, barna hajú,
ragyog
rag yogó ó fog
fogsor
sorú ú lán
lánny
nyal.
al. Szi
Szint
ntee memegs
gsajn
ajnált
álta
a őket.
őket. Min
Minél
él job
jobba
bann me
megis
gisme
merte
rte az új iga igazg
zgató
atót,
t, anná
annáll
ellenszenvesebbnek
ellenszenves ebbnek találta.
 

A nap hátralévő részében Hollynak sikerült nem gondolnia Mr. Yorke-ra. Épp elég időt vesztegetett el rá, így
hát teljes gőzzel dolgozott, hogy behozza a lemaradását. Öt órakor épp indulni készült, amikor odalépett
hozzá Mr. Haslett, a könyvelő. Lomhajárású, magas, izmos férfi volt, szomorú kutyaszemekkel. Aznap este
még a szokottnál is borúsabbnak látszott.
–°Mr. Yorke látni óhajtja – közölte síri hangon. – Mármint az ifjabb. Most telefonált.
Holly az órájára pillantott.
–°Már indulni készültem.
–°Halassza későbbre! Nem ismerem valami jól a fiatalurat, de hallottam, hogy nem tanácsos vele ujjat húzni.
Ha látni kívánja, mennie kell. Azonkívül... – A tekintete még inkább elfelhősödött. – Talán valami jó híre van a
maga számára.
A lány ugyan nem látott semmi jót abban, hogy lekési a vonatát, de mit tegyen, nincs más választása. Elvégre
ő itt csak egy szürke kis alkalmazott, és ha a nagy Mr. Yorke füttyent egyet neki ugrania kell, gondolta
rosszkedvűen,, miközben a lift felfelé suhant vele a tizedik emeletre.
rosszkedvűen
–°Jöjjön be! – szólt ki az ismerős, mogorva hang. – Mit álldogál ott?
 Te jó ég, ez egyre
egyre rosszabb!
–°Na, jöjjön már beljebb! – nógatta Mr. Yorke, mivel Holly megtorpant az ajtóban.
A férfi egy hatalmas íróasztal mögött trónolt, amely a tágas, fehér padlószőnyeggel borított iroda csaknem
negyedét elfoglalta. A nagy panorámaablakból jól látszott a Szent Pál-katedrális kupolája.
–°Nos, Miss Adams... – A mosolya, akár egy ragadozóé. – Egészen kiváló munkát végzett.
–°Köszönöm – felelte a lány mereven.
Csak nem azért kellett lekésnie a vonatát, hogy hallja, amit már úgyis tud?
–°Hm. – Mr. Yorke összeillesztette az ujjhegyeit, és figyelmesen szemügyre vette Hollyt. – Mióta dolgozik
nálunk?
–°Öt éve. Az iskola elvégzése után azonnal idekerültem.
–°Ezek szerint körülbelül huszonhárom éves. Mondja csak, van magában becsvágy, Miss Adams?
A lány a homlokát ráncolta.
–°Nem tudom... talán. De nem áhítozom Mr. Haslett állására, ha erre gondol.
–°Nem is ajánlottam fel magának. Foglaljon helyet, kérem! – A férfi az íróasztal előtt álló fekete karosszékre
mutatott. Holly habozott. – No, üljön már le! – nógatta Mr. Yorke türelmetlenül. – Ne féljen, nem harapom le a
fejét.
–°Ettől nem is tartottam.
A lány kelletlenül helyet foglalt, majd hanyagul keresztbe vetette a lábát. Tudta, hogy szép a lába, de az is az
eszébe jutott, hogy Mr. Yorke-ot hidegen hagyja az ilyesmi. Mikor felnézett, meglepetten tapasztalta,
tapasztalta, hogy az
igazgató remekül mulat.
–°Nem azért kérettem ide, hogy bemutatót tartson. – A férfi mosolyogva megcsóválta a fejét. – Bár igaz, ami
igaz, rendkívül szépek a lábai.
–°Köszönöm – biccentett Holly hűvösen.
–°Nem tesz semmit. Tekintetbe véve egyéb képességeit, szívesen eltekintek ettől a kis fogyatékosságától.
Mondja csak, szívesen dolgozna nekem, Miss Adams?
–°Hiszen ezt teszem – felelte a lány zavartan.
A férfi keresztbe fonta a karját, és előrehajolt.
–°Úgy értem, hogy kizárólag csak nekem. Legyen a titkárnőm!
2. FEJEZET
Holly döbbenten meredt az igazgatóra, miközben a gondolatok vadul kergették egymást agyában. Vajon Mr.
 Yorke komolyan megfonto
megfontoltalta az ajánlatát, vagy csupán tréfál? És amennyib
amennyiben en komolyan gondolja, mit
válaszoljon ő erre? Mr. Yorke biztosan szigorú főnök, és eszébe sem jut, hogy az alkalmazott is csak ember,
akinek kívánságai, érzelmei lehetnek.
–°Nem... – A lány idegesen megnyalta az ajkát. – Nem hiszem, hogy...
 Tanácstalanul
 Tanácsta lanul elhallgat
elhallgatott.
ott.
–°Úgy látom, nincs elragadtatva az ötlettől, ami felettébb üdítő – jegyezte meg a férfi szárazon.
–°Nem egészen értem, mire gondol – felelte Holly.
–°Való
–°V alószí
színű
nűleg
leg nem
nem.. Tudja
Tudja,, ma vég
végign
ignézh
ézhett
ettem
em Mis
Misss Lov
Lovejo
ejoy
y jelölt
jelöltjei
jeit.
t. Két
Kétség
ségtel
telenü
enüll rát
ráterm
ermett
ett hö
hölgy
lgy
valamennyi, de nekem nincs szükségem olyan titkárnőre, aki az irodámban folyton a bájait mutogatja. Maga
viszont nem ilyen.
Holly azon tűnődött, vajon Mr. Yorke arra céloz-e, hogy neki nincsen mit mutogatnia. Tulajdonképpen mi
kifogása Mr. Yorke-nak az olyan nők ellen, akik adnak a megjelenésükre? Az egyetlen oka, amiért ő nem
foglalkozik többet a külsejével, mert sajnálja az idejét arra, hogy a tükör előtt álldogáljon. Inkább olvas, sétál,
vagy a barátaival találkozik.
–°Igazságtalan Miss Lovejoy jelöltjeivel szemben – állapította meg a lány hűvösen. – És biztos vagyok benne,
hogy én sem felelnék meg az elvárásainak.
–°Emiatt ne fájjon a feje! Maga lelkiismeretes, értelmes, nem akar elcsábítani, és remekül gépel.
Holly lassan kezdte megérteni, milyen titkárnőt szeretne Mr. Yorke. Egy jelentéktelen, de ügyes teremtest, aki
kérdezősködés nélkül minden utasítását azonnal végrehajtja. A férfi az imént inkább némi derültséggel,
mintsem bosszankodva fogadta, hogy nem kapott rögtön az ajánlatán, de valójában elképzelhetetlennek
tartja a visszautasít
visszautasítást.
ást.
–°Tulajdonképpen
–°Tulajdon képpen nem is titkárnőt keres, ugye? Sokkal inkább rabszolgát.
Az igazgató tekintete kifejezéstelenné vált.
–°Ez a benyomása?
 

–°Őszintén szólva, igen. – Holly nem tudta, honnan veszi a bátorságot, hogy így beszéljen Mr. Yorke-kal, de
nem tudta fékezni a nyelvét. – Szenteste sem jutott eszébe megkérdezni, hogy egyáltalán ráérek-e. Ma is
nyakig voltam a hó végi elszámolásokban, és maga miatt mindent félbe kellett hagynom. Az persze nem
érdekli, mit szólnának az emberek, ha nem kapnák meg idejében a bérüket.
–°De végül is elkészítette a bérszámfejtés
bérszámfejtést, t, ugye?
A férfi szemlátom
szemlátomást ást némi derültséggel figyelte a lányt.
–°Természetesen.
–°Természetes en. Ha túlóráznom kellett is.
–°Látja, hogy jól választottam, kedves Miss Adams? Maga lelkiismeretes, ha megbízom valamivel, azt időben
és pontosan elvégzi.
Holly nyelt egyet, miközben azon tűnődött, vajon miért nem örül a bóknak.
–°Igaza van. Ha elfogadom az ajánlatát, meg fogok tenni minden tőlem telhetőt. Csakhogy én nem titkárnő
vagyok, hanem a könyvelésen dolgozom.
–°Tudom. – Mr. Yorke figyelmesen Hollyra pillantott. – De mivel a munkám összefügg a számokkal, a maga
képesítése csak előnyt jelent. És hogy titkárnő-e, vagy könyvelő? Higgye el, az elnevezésen nem fogunk
összeveszni. A fizetésére mindenesetre nem fog panaszkodni. – Megnevezte az összeget. – Ugye igazam van?
Holly igyekezett leplezni megrökönyödését. Összehasonlítva a jelenlegi pénzével, a felajánlott összeg egy
kisebb vagyonnak tűnt.
–°Igen – bólintott a lány.
–°Rendben van. – Mr. Yorke felállt, és az íróasztalára támaszkodott. Mikor előrehajolt, Holly orrát megcsapta
finom parfümjének
parfümjének illata, és észrevette az apró ráncokat a férfi szeme sarkában. Mr. Yorke idősebb lehet, mint
gond
go ndol
olta
ta.. Ha títízz év
évet
et tö
töltltöt
öttt Ka
Kananadá
dába
ban,n, ak
akko
korr le
lega
galá
lább
bb ha
harm
rmininck
ckét
ét éves
évesnenekk ke
kell
ll len
lenni
nie.
e. – Te
Tehá
hátt
megegyeztünk. Majd beszélek Cliff Haslett-tel. Amíg nem talál maga helyett valakit, addig délelőttönként
nálam, délutánonként
délutánonként a könyvelésen fog dolgozni. Néhány hét alatt remélhetőleg rendeződik rendeződik a helyzet.
–°De... – Holly nyelt egyet. – Mr. Yorke, én még nem döntöttem...
–°Nem baj, én dön döntött
töttem
em magmaga a hely
helyett.
ett. Ha netá
netánn még
mégis is kéte
kételyei
lyei vann
vannak,
ak, meg
megegyez
egyezhetü
hetünk
nk egy hón
hónap
ap
próbaidőben. – A férfi gúnyosan elmosolyodott. – Természetesen én is visszaléphetek. És legyen nyugodt, a
szigorúan vett hivatali teendőkön kívül semmi egyebet nem követelek magától! – tette hozzá szemtelenül.
Holly biztos volt benne, a férfi azt várja, hogy zavarában elpiruljon, ami meg is történt, de inkább a haragtól
gyúlt ki az arca.
–°Egy percig sem feltételeztem, hogy az íróasztal körül fog kergetni – vágott vissza fagyosan. – Rendben van,
próbáljuk ki egy hónapig a dolgot!
Osto
Os toba
basáságg le
lenn
nne
e il ilye
yen
n re
rememek k fize
fizeté
tésr
sről
ől le
lemo
mond
ndan
ania
ia.. Elvé
Elvégr
gre
e az
azérértt kö
költ
ltöz
özöt
öttt a te test
stvé
véré
réhe
hezz me
megg a
sógornőjéhez, mert a fiatal pár alig tudta fizetni a ház törlesztő részleteit. Noel, aki autókereskedéssel
foglalkozott,
foglalkozot t, nem keresett valami fényesen.
A Hollytól kapott lakbérrel úgy-ahogy a felszínen tudták tartani magukat. A lány egy pillanatra lehunyta a
szemét. A fizetéséből ezentúl jobban támogathatja a családját, sőt még félre is tehet, és néhány év múlva
saját lakást vásárolhat magának. Lassan mintha valóra válnának az álmai.
Bátran a főnöke szemébe nézett.
–°Ami a feladataimat illeti, mindent el fogok végezni, ami a munkaköröm munkakörömhöz höz tartozik – közölte. – Miss Lovejoy
megmutatta
megmut atta az álláshirdeté
álláshirdetést,
st, így ismerem a részleteket.
–°Igen? Mire akar kilyukadni, Miss Adams? – Mr. Yorke előrehajolt, a szeme keményen megvillant.
–°Jó előre szeretném tisztázni: nem tartozik a munkakörömbe, hogy kávét vagy teát főzzek, az öltönyeit
elvigyem a tisztítóba, vagy ajándékot vegyek a feleségének – jelentette ki Holly, és hátradőlt a székében.
 Tulajdonképpen
 Tulajdon képpen a fentiek ellen sem lett volna különöseb különösebb b kifogása, legalább egy kis változatoss
változatosságot
ágot hoztak
volna a munkájába, de Mr. Yorke viselkedése határozottan bosszantotta. Nem lesz hajlandó kiszolgálni ezt a
nagyképű alakot.
A férfi lassan felállt, és a háta mögött összekulcsolta a kezét.
–°Nincs feleségem – jegyezte meg hűvösen. – Tehát ez a pont kiesik. Ami pedig a kávét meg a tisztítót illeti...
nos, majd meglmeglátju
átjuk.
k. Miss Adam
Adams, s, nag
nagyon
yon kösz
köszönö
önöm,
m, nem szere szeretném
tném tovább felt feltarta
artani.
ni. Holn
Holnapap regg
reggel
el
pontban kilenc órakor várom.
Holly dühös volt, de nem mutatta.
–°Rendben van, Mr. Yorke. Viszontlátás
Viszontlátásra! ra!
Eric mosolyogva nézett utána. Úgy tűnik, az apró termetű Miss Adams nagyobb kihívást jelent a számára,
mintsem gondolta volna. Van benne valami...
Nem baj, biztosan jól kijönnek majd egymással. A lány szerencsére nem buta. A remek fizetéséről nem fog
lemondanii olyan nevetséges apróság miatt, mint például a kávéfőzés.
lemondan
Becsukta az ajtót Holly mögött, majd az ablakhoz sétált. Kinn már besötétedett, és mélyen lent a lámpák
fényében megcsillant
megcsillant az esőtől nedves utca. Eric hirtelen úgy érezte, hogy ezt a jelenetet egyszer már átélte.
Valóban, az utca ma éppen úgy nézett ki, mint aznap este, amikor megtudta Alice-ről az igazat...
Alice... Nem, az ördögbe is, nem fogja az a kis hozományvadász örökre megkeseríteni az életét! A homlokát
ráncolva masszírozni
masszírozni kezdte a tarkóját. Szerencsére rábukkant a kedves mosolyú, nagy szemű Holly Adamsre.
Úgy különbözik Alice-től, mint a szén a gyémánttól. Holly esetében nem fenyegeti az a veszély, hogy még
egyszer bolondot csináljon magából. Elvégre már nem egy tapasztalatlan kamasz, az új titkárnője pedig
kifejezetten nem az esete. Egyébként a lány is világosan a tudomására hozta, hogy a legkevésbé sincs oda
érte.
Nem hajl
hajland
andóó kávé
kávétt főzn
főzni,
i, tisz
tisztítób
títóba a men
menni,
ni, bevá
bevásáro
sárolni..
lni.... Önké
Önkéntel
ntelenü
enüll ism
ismét
ét elmo
elmosoly
solyodot
odott.
t. Azután
Azután az
íróasztaláhozz lépett, fogott egy tollat, és rövid töprengés után írni kezdett. Miss Adams csodálkozni
íróasztaláho csodálkozni fog!
 

Holly
Ho lly elő
előszö
szörr úgúgyy ter
tervez
vezte,
te, ho
hogygy az elselső
ő mumunknkana
anapjá
pján
n a Sz Szilv
ilvaké
akékk kos
kosztü
ztümj
mjét
ét ves
veszi
zi fel
fel,, de az uto
utolsó
lsó
pillanatban meggondolta magá
pillanatban magát.t. Mr. Yorke a végén még azt képzelné, hogy miatta öltözik ki. Már így is éppen
eléggé beképzelt.
Mikor reggel bekopogott, Mr. Yorke még nem érkezett meg az irodájába, így Holly helyet foglalt a jókora
íróasztalnál az előtérben. Minden a rendelkezésére állt, amire csak szüksége lehetett a munkájához. Sőt
tegna
teg napp óta eg egy y szá
számít
mítógé
ógépet
pet is hozta
hoztak.
k. Hol
Hollyly fe
felsó
lsóha
hajto
jtott.
tt. Eg
Egyy kic
kicsit
sit mé
mégg ide
idegen
genül
ül ére
érezte
zte ma
magágát,
t, de
nemsokára mindent meg fog szokni.
Gondolataiba merülve felállt, és a kávéfőzőhöz lépett. Egy csésze kávé igazán jólesne. Csak akkor jutott az
eszébe
esz ébe,, mi
mitt is momondndott
ott elő
előző
ző napnap a fő főnö
nökén
kének,
ek, amamiko
ikorr má
márr csö
csöpö
pögn
gnii kez
kezdet
dettt a gőgőzöl
zölgő
gő fol
folyad
yadék
ék az
üvegpohárba. Hirtelen megszólalt mögötte a már jól ismert hang:
–°Remek ötlet, Miss Adams. Látom, észhez tért. Hozna nekem is egy csészével? Azután pedig gépelje le
ezeket a leveleket!
Holly lassan megfordult,
megfordult, és átvette a férfitól a diktafonba
diktafonba való szalagot.
–°Butaságot csináltam.
–°Tessék?
–°Tudja, a kávé. Nem gondoltam végig, mit teszek, mikor megfőztem megfőztem..
–°Remek. Akkor gépelje le azokat a leveleket is gondolkodás nélkül! Úgy tűnik, nagyszerű dolgokra képes, ha
nem gondolkodik.
Mr. Yorke elfordult, és leült az íróasztalához. Holly felháborodottan pillantott rá, de a férfi már elmerült
néhány irat tanulmányozásában, mintha teljesen megfeledkezett volna a titkárnője jelenlétéről. A kávéfőző
kikapcsolt, Holly töltött magának egy csészével, és le akart ülni az íróasztalához.
–°Miss Adams, megfeledkezett
megfeledkezett a kávémról! – figyelmeztett
figyelmeztette e Mr. Yorke.
–°Nem tartozik a munkakörömbe – tiltakozott Holly.
Maga sem értette, honnan veszi a bátorságot az ellenkezéshez. A munkatá munkatársai
rsai nem így ismerték. Ha bárkinek
szüksé
szü ksége
ge vol
voltt val
valam
amire,
ire, nyo
nyombmban an Ho
Holly
llyho
hozz for
fordu
dult,
lt, miv
mivel
el tutudtá
dták,
k, ho
hogy
gy ren
rendkí
dkívü
vüll seg
segítő
ítőkés
kész.
z. Mr. Yorke
Yorke
azonban mintha különös hatással lenne rá.
–°Miss Adams! – A férfi hangja ingerülten csengett csengett.. – Idejönn
Idejönne?e? Szeretnék mutatni valamit.
Holly
Holl y hab
habozot
ozott,t, de mikor látta
látta,, hog
hogyy az igaz
igazgató
gató türelme
türelmetlentlen mozdu
mozdulatt
lattal
al rábö
rábökk az íróa
íróaszta
sztalán
lán az egyik
papírra, letette a csészéjét, és odament hozzá.
–°Olvassa el! – szólította fel Mr. Yorke.
A lány engedelmeskedett. A főnöke a titkárnő munkakörének leírását mutatta neki. Az utolsó bekezdés így
hangzott:
A tea elkészítése és felszolgálása is a titkárnő feladatai közé tartozik. Akárcsak az igazgató utasításainak
megfelelően a személye körüli egyéb apró teendők ellátása.
–°Látja? – diadalmaskodott
diadalmaskodott Mr. Yorke. – A dolog egyértelmű egyértelmű..
–°Ezt utólag írta hozzá – méltatlankod
méltatlankodott ott Holly.
–°És?
–°Nem tisztességes eljárás...
–°Dehogynem. Azért alkalmaztam, hogy nekem dolgozzon, és én határozom meg a munkakörét. Higgye el,
nagyon megbánja, hanem engedelmeskedik!
–°Ezt fenyegetésnek szánta?
–°Úgy valahogy. Én ugyanis pocsék kávét főzök.
Holly a főnökére pillantott, és észrevette, hogy árulkodóan megrándul a szája széle.
–°Rendben van.
A lány vonakodva a kávéfőzőhöz lépett, majd töltött még egy csészével. Mr. Yorke-nak természetesen igaza
van. Az ő joga meghatározni az alkalmazottai feladatkörét. Akinek nem tetszik, az mehet. Csakhogy Holly a
legkevésbé sem szeretett volna megválni a munkah munkahelyétől...
elyétől...
Félóra múlva ismét belépett az irodába, és letette főnöke íróasztalára az elkészült leveleket.
–°Remélem, nincs kifogása ellene – szólt mereven -, de végrehajtottam néhány változtatást.
–°Ezt el is vártam magától – felelte a férfi anélkül, hogy felpillantott volna.
–°Igen? – kérdezte a lány zavartan.
–°Tudja, a helyesírás nem az erősségem. – Maga elé húzta a leveleket, és egy idő múlva csúfondárosan
elmosolyodott.
elmosolyod ott. – Amint látom, a stílusom sem tetszett.
–°Csak arra gondoltam
gondoltam... ...
–°Ne mentegetőzzön! Kitűnő munkát végzett. Remélem, jól boldogul majd ezekkel a számokkal is.
Holly elvette a feléje nyújtott irattartót, közben a kezük egy pillanatra egymáshoz ért. A lány összerezzent.
Vajon Mr. Yorke szándékosan tette, hogy lássa, mit szól hozzá? A férfi azonban már ismét a munkája fölé
hajolt. Holly nagy levegőt vett, és visszament a szobájába. Kutyából nem lesz szalonna. A főnöke igazi
zsarnok, ráadásul a legrosszabb fajtából. Talán, ha ügyesen kezeli, mégis elboldogul vele.
Egy hónap múlva azonban a lány már nem tudta volna megmondani, tulajdonképpen ki boldogul el kivel.
Meglepően jól ment Mr. Yorke-kal a munka, de ha Holly alaposabban belegondolt, látnia kellett, hogy mindig
az történik, amit a főnöke akar.
Annak idején ugyan közölte Mr. Yorke-kal, hogy nem fog kávét főzni, de ennek ellenére megtette. Ha a főnöke
megkér
meg kérte,
te, ho
hogygy ho
hozza
zza el a tistisztí
ztítób
tóból
ól az ingingét,
ét, ő me ment
nt,, mi
mivel
vel az iga
igazg
zgató
atóna
nakk egy félór
félóra a mú
múlva
lva fon
fonto
toss
értekezlete lett volna, és összekente az ingét filctollal. Holly nem tagadhatta meg a rendkívül elfoglalt Mr.
 Yorke-tól ezt az apró szívességet.
szívességet. Azután a főnöke megfeledkezett
megfeledkezett a húg húgaa születésnapi aján
ajándékáról,
dékáról, és emiatt
olyan kétségbeesettnek
kétségbeesettnek látszott, hogy Holly maga ajánlotta fel, majd vesz valamit.
 

Mr. Yorke elárasztotta munkával, de mindig szívesen fogadta az ötleteit, sőt nagyra értékelte az ilyesfajta
fáradozását.
fáradozásá t. Szigorú főnök volt, de végül is nagyvon
nagyvonalúan
alúan megfizette, és igazán kifogástalanul viselkedett.
A lány nem is értette magát, hogy miért idegenkedik annyira tőle. Talán, mert ösztönösen tartott a jóképű
férfiaktól. Sok keserű tapasztalatot szerzett ezen a téren. Mennyi fájdalmat okozott például Andy...
A próbaidő utolsó napján négy órakor Holly hallotta, hogy a főnöke dühösen lecsapja a kagylót, és szitkozódni
kezd. A lánynak elakadt a lélegzete, mert nem szokott hozzá, hogy Mr. Yorke-nak ilyen dühkitörése legyén.
Azon tűnődött, vajon rajta fogja-e levezetni haragját a férfi? Nem kellett soká töprengenie.
–°Adams! – Az igazgató kirohant az irodából, és megállt a titkárnője íróasztala előtt. – Miért nem kaptam meg
Diane Darcy üzenetét?
–°Az üzenetét? – visszhango
visszhangozta
zta Holly zavartan.
–°Pontosan. Hogy nem ér rá ma este színházba jönni velem.
–°Számomra teljességgel érthetetlen, miért nem kapta meg. – A lány fagyosan elmosolyodott. – Nemcsak
hogy letettem az íróasztalára az üzenetet, hanem külön fel is hívtam rá a figyelmét. Igaz, maga nem is
válaszolt. Valószínűleg kidobta a cédulát.
–°Csak semmi magyarázkodás, Adams! Diane azt mondja, hogy tegnap délben felhívta magát, én pedig
tegnap este vettem meg a jegyeket. – A férfi ingerülten a határidőn
határidőnaplóra
aplóra bökött.
–°Igen, felhívott, és én átadtam az üzenetét – ismételte meg Holly nyugodt hangon. – És nem szeretem, ha
hazugnak neveznek, Mr. Yorke. Valamint éppúgy nem szeretem, ha Adamsnek szólítanak. Magának Holly
vagyok, vagy Miss Adams.
Egy percig azt hitte, hogy a férfi mindjárt megpukkad mérgében. A szeme szikrázott, az arca kivörösödött.
Azután dühösen megragadta
megragadta a karját, mire a lány összerezzent. Érdekes módon azonban nem érzett félelmet,
inkább valami furcsa bizsergést.
–°Te jó ég, ne nézzen úgy rám, mintha attól tartana, hogy megütöm!
Mr. Yorke azonnal elengedte.
–°Egy percig csakugyan megfordult a fejemben – felelte Holly megkönnyebbülten.
–°Adams, ne legyen ostoba! Néha ugyan kihoz a sodromból, de mindent egybevetve elégedett vagyok a
munkájával. Egyébként, ha nem így lenne, akkor sem ragadtatnám magam tettlegességre.
–°Biztosan nem. – Holly zavarba jött Mr. Yorke érintésétől, és a szíve is hevesebben kezdett el verni, de már
újra ott ágaskodott benne a régi dac. – Ennek ellenére nem szeretem, ha Adamsnek szólít.
Nehéz kimondani – Hm. – Eric ismét megfogta a lány könyökét, de szemlátomást nem is tudta, mit csinál. –
Rendben van, Holly, tehát mi az ördögöt művelt azzal az üzenettel?
–°Már mondtam. Az íróasztalára tettem, de ha nem hisz nekem...
Lerázta a férfi kezét a karjáról, és felállt.
–°Igen? Akkor mi lesz?
Mr. Yorke kihívóan felhúzta a szemöldökét.
Holly nyelt egyet. A férfi már nem látszott dühösnek, inkább tűnődőnek.
tűnődőnek. Lehet, hogy még élvezi is a helyzetet,
ő azonban mégsem tűri, hogy hazugnak nevezze.
–°Akkor sajnos nem marad más választásom, mint hogy felmondjak – jelentette ki bátran, és elfordult, nehogy
az igazgató meglássa szemének gyanús csillogását.
A legnagyobb meglepetésére Mr. Yorke megkerülte az íróasztalt, megfog megfogtata az állát, arra kényszerítve, hogy a
szemébe nézzen.
–°Ne legyen szamár! – mondta békítően. – Egyszerűen csak ideges lettem.
Bocsásson meg, ha megbántottam!
–°Másokat is hazugnak nevez, ha ideges lesz? – lázadozott Holly, és érezte, hogy szaporábban veszi a levegőt,
mint máskor.
–°Nem. Csak magát. Ne kérdezze, miért!
A lánynak nem is kellett kérdeznie. Megszokta már, hogy a Mr. Yorke-hoz hasonló férfiak így kezelik. Vagy
semmibe sem veszik, vagy megteszik bűnbaknak.
Holly már régóta nem várt semmit a másik nem vonzó képviselőitől, ezért is csodálkozott el azon, hogy most
miér
mi értt vett
vettee a sz szív
ívér
ére
e főnö
főnöke
ke kiro
kiroha
haná
násá
sát.
t. Ne
Nemm akakar
arta
ta az
azon
onba
ban,
n, ho
hogy
gy a fé férf
rfii és
észr
zrev
eveg
egye
ye,, me
menn
nnyi
yire
re
megbántotta.
–°Semmi baj – jelentette ki végül, és igyekezett közömbös arcot vágni. – Nem tudom, mi történt azzal az
üzenettel, de képzelem, mennyire dühös,
dühös, amiért kárba vesznek a jegyek.
–°Ez igaz. – A férfi tűnődve megdörzsölte az állát, és fürkésző pillantást vetett Hollyra. – Legalább annyira
dühös, mint az, akit hazugn
hazugnak
ak neveznek. Viszont azt hiszem, megtaláltam a helyes megoldás
megoldást.t.
–°Igen?
A lány kerülte a főnöke tekintetét.
–°Jöjjön el helyette maga a színházba!
Holly meghökkenve nézett rá.
–°Hogy hogy helyette? – kérdezte csodálkozva.
–°Hát ahelyett, hogy otthon üldögélne, és a lehetetlen főnöke miatt dühöngene.
–°Nem szoktam dühöngeni – ellenkezett a lány.
–°Valóban? Akkor valószínűleg semmi kifogása sem lesz ellene, hogy megnézze Pénelopé Kelly új vígjátékát.
Vagy talán fél, hogy véletlenül elneveti magát?
Na, tessék! Most meg azt állítja róla, hogy sótlan, mogorva alak.
–°Természetesen
–°Természetes en nem! – fortyant fel Holly. – Sőt nagyon kedvelem Pénelopé Kellyt, de...
–°De meg van sértődve, és nem jön velem sehová, igaz?
 

A lány gyorsan ránézett. A férfi arca ugyan rezzenéstelennek tűnt, de Holly mégis úgy érezte, hogy titokban
 jól mulat rajta. Hirtelen ellenállhatat
ellenállhatatlan
lan vágyai érzett, hogy végre kimozduljon otthonró otthonról,l, nevessen,
szórakozzon.. Ráadásul időtlen idők óta nem jjárt
szórakozzon árt színházban. Egy estét igazán kibír a főnöke társaságába
társaságában. n.
Kár lenne azokért a jegyekért.
j egyekért.
–°Szó sincs róla, nagyon szívesen elmegyek. Hánykor találkozunk?
–°Látja, ez már sokkal jobban hangzik. – Mr. Yorke elismerően biccentett, és az órájára nézett. – Mit szólna
hozzá, ha most hazavinném? Gyorsan átöltözik, és a színdarab előtt még megvacsorázu
megvacsorázunk. nk.
–°Megvacsorázunk?
–°Megvacsorá zunk? – ismételte elhűlve Holly.
Erre igazán nem számított.
–°Természetesen. Talán azt hitte, hagyom, hogy éhezzen?
–°Eszembe se jutott, hogy valahol megvacsorázhatnánk
megvacsorázhatnánk – vallotta be a lány.
Végül is jó ötlet. Gyorsan rendet rakok az íróasztalomon.
Azzal elkezdte az iratokat összerakosgatni, de hirtelen megérezte, hogy figyelik, és a keze elakadt mozdulat
közben. Megfordult, és megpillantotta Mr. Yorke-ot az irodája nyitott ajtajában álldogálni. Furcsa kifejezés ült
az arcán, mintha maga sem értené, miért is hívta meg ezt a jelentéktelen külsejű lányt vacsorázni. Hogy
valamiképpen agyoncsapja ezt az unalmasnak ígérkező estét?
Holly elfordult. Egyszeriben elszállt a jókedve. A gyönyörű, szőke Diane Darcy felkapott fotómodell. Ő csupán
szürke kisegér mellette. Mr. Yorke már valószínűleg megbánta az ajánlatát.
No de ez az ő baja! Holly dacosan felszegte a fejét. Elhatározta, hogy csak azért is kellemes estéje lesz. Tíz
perc múlva már Eric Yorke áramvonalas, fehér Maseratijában ült. Kinyújtotta a lábát, és hátradőlt a fehér
bőrülésen. Az efféle fényűzést elég könnyen meg lehetne szokni, gondolta elégedetten, és örült, hogy a
főnöke nem rontja el az örömét holmi kényszeredett, udvarias társalgással. A férfi gyorsan hajtott, ügyesen
cikázva az esti csúcsforg
csúcsforgalomban.
alomban. Így viszonylag hamar megérkeztek Noelék házához.
–°Az előző életében talán autóversenyző volt? – évődött Holly.
Eric elmosolyod
elmosolyodott.
ott.
–°Fogalmam sincs, de a jelenlegiben az vagyok.
Hát persze! – jutott a lány eszébe. Egy évvel ezelőtt az egész iroda lázban égett, mert Eric Yorke megnyert
egy híres autóversenyt. Holly nem tudta pontosan, melyiket, mert akkoriban nem érdekelte a dolog.
–°Bejön, amíg átöltözöm? – kérdezte, és zavartan megköszörülte a torkát. Egyszeriben kényelmetlen
kényelmetlenül ül érezte
magát. Noel és Barbara valószínűleg hamis következtetéseket fognak levonni a meghívásból, azt hiszik majd,
hogy randevúzik a főnökével. Mr. Yorke pedig biztosan nem állja meg, hogy ne tegyen valami rosszalló
megjegyzést a házban uralkodó rendetlenségre. – Vagy talán szívesebben megvár az autóban? – tette hozzá
gyorsan.
–°Inkább bemegyek. – A férfi kiszállt, és megfogta Holly karját. – Igyekezzen, Adams, nem szeretek kapkodva
enni.
–°Hollynak hívnak – javította ki a lány, miközben a gazzal benőtt úton megindultak a ház felé.
–°Rendben van. Engem pedig Ericnek.
Holly megtorpant, és tanácstalanul meredt az igazgatóra.
–°Tudom,, Mr. Yorke.
–°Tudom
–°Nem figyelt. Nem Mr. Yorke, hanem Eric.
–°De nem szólíthatom a keresztnevén. Elvégre... elvégre a főnökömfőnököm..
–°Ez igaz, és majd gondoskodom róla, hogy ne feledkezzen meg erről. Most azonban színházba megyünk,
tehát jobb szeretném, ha közvetlenebbül viselkednénk egymással.
–°Én viszont nem – ellenkezett önkéntelenül is a lány.
–°Te
–°Tegy
gye,
e, am
amit
it mo
mond ndta
tam!
m! – utas
utasít
ítot
otta
ta a férf
férfi.
i. – Se
Semm
mmii ke
kedv
dvem
em eg egés
észz es
estete eg
egy
y olya
olyann fi
fiat
atal
al hö
hölg
lgye
yett
szórakoztatni,
szórakoztatn i, aki folyton a munkahelyemre emlékeztet.
–°Nem kell szórakoztatnia – feleselt Holly.
–°Veszem észre. – A férfi figyelmesen nézte, amint Holly a táskájában a kulcs után kotorászik. – Ezzel
szemben én elvárom, hogy szórakoztasson.
–°Mit szólna hozzá, ha pajzán dalokat énekelnék? – kérdezte a lány csípősen, és bevezette a vendéget a
konyhába.
Eredetileg a nappaliba akarta kísérni, de ha Mr. Yorke ragaszkodik a közvetlenséghez,
közvetlenséghez, akkor Chris, a macskák
és a konyha pontosan megfelel majd neki.
Csakhogy várakozásával
várakozásával ellentétben sem Christ, sem a macskákat nem látta sehol.
–°Kedves lenne magától – bólintott a férfi, és leült a konyhaasztalhoz.
–°Még soha nem hallott énekelni!
A férfi szája széle megrándult
megrándult..
–°Sz
–°Szóv
óval
al az énének
eklé
léss ne
nem
m ta
tart
rtoz
ozik
ik az ererős
őssé
sége
geii kö
közé
zé?? Ne
Nem
m tetesz
sz semm
semmitit,, a ke
kedé
dély
lyes
es társ
társal
algá
gáss
ssal
al is
megelégszem.
megelégsz em. A lényeg, hogy ne ellenkezzen folyton. Tehát ezentúl Ericnek fog szólítani.
Holly sejtette, hogy hiába is tiltakozna.
–°Rendben van – adta meg magát nagyot sóhajtva. – Ha ez boldoggá teszi!
–°Látja, ez már jobban hangzik. Szeretem, ha a barátnőim boldo boldoggá
ggá tesznek.
–°Nem vagyok a barátnője – emlékeztette a lány, és maga is elcsodálkozott, hogy ez a cáfolhatatlan tény
már-már szomorúsággal
szomorúsággal tölti el. – Diane a barátnője.
–°Igen, de ma este maga helyettesíti.
Holly már a nyitott ajtóban állt, most mégis megfordult. Vajon a főnöke ezt komolyan gondolja, vagy csak
ugratja? Mr. Yorke elmosolyodott, és a lány becsukta maga mögött az ajtót. Hát persze! Hogy is képzelhette,
 

hogy egy ilyen jóképű férfi egy napon említené őt Diane-nal. Kétségkívül ügyes titkárnő, de nem tekinthető
igazi nőnek.
Fe
Fels
lsza
zala
ladt
dt az em emel
elet
etre
re,, ho
hogy
gy felv
felveg
egye
ye az eg egye
yetl
tlen
en jó ruruhá
hájá
ját.
t. Puha
Puha,, sö
söté
tétz
tzöl
öld,
d, klas
klassz
szik
ikus
us sz
szab
abásású
ú
gyapjúszövet.
gyapjúszö vet. Egyedül a szemüveg
szemüvege e zavarta nagyon. Hiába, Mr. Yorke-nak meg kell békülnie vele.
Mikor visszament a konyhába, elsőként a két macskát pillantotta meg. Eric előtt, az asztalon ültek, és szinte
megbabonázva figyelték a férfit nagy, sárga szemükkel. Mr. Yorke nem látszott túlságosan elragadtatottnak.
–°Sajnálom – mentegetőzött
mentegetőzött Holly. – Nem szereti a macskákat?
–°A konyhaasztalon semmi esetre sem.
A lány igazat akart adni neki, de mielőtt válaszolhatott volna, egy kisfiú rontott be izgatottan a konyhába.
–°Holly néni! – kiáltotta lelkendezve. Hirtelen megtorpant, azután szemrehányóan hozzátette: – El akarsz
menni valahová, ugye?
–°Igen – bólintott a lány. – Chris, ő Mr. Yorke.
Legnagyobb
Legnag yobb meglepetésére Eric komolyan kezet rázott a gyerekkel.
–°Ha nincs ellene kifogásod, szívesen elmennék vacsorázni a nagynén nagynénéddel.
éddel.
Egy kis időre kölcsön tudnád adni nekem?
–°Mennyi az a kis idő? – érdeklődött Chris. – Holnap reggelre visszahozod?
visszahozod?
–°Hát persze! – vágta rá egy kicsit zavartan Holly. – Csak néhány órára megyek el.
–°Megígérem,, hogy vigyázok rá – tette hozzá mosolyogva Eric.
–°Megígérem
–°Hát akkor... – Chris a homlokát ráncolta. – Mr. Yorke?
–°Tessék.
–°Nem gondolja, hogy a mamámat leszámítva Holly a legszebb nő a világon?
A lány érezte, hogy kigyúl az arca. Gyorsan kisietett az előszobába, hogy ne hallja a választ. A mély hang
azonban oda is elkísérte.
–°De igen. Megtalálja azokat a dolgokat, amiket elvesztek, kávét főz, kijavítja a hibáimat, és emlékeztet
minden megbeszélésemre. Nem is tudom, mihez kezdenék nélküle.
–°Szóval úgy érti, pontosan olyan, mint a mamám?
Holly hallotta, hogy Eric szívből jövően felkacag.
–°Igen – helyeselt. – Így is mondhatjuk.
3. FEJEZET
–°Miér
–°M iértt ne
nemm tudo
tudok
k meg
megszaszaba
badu
dulni
lni att
attól
ól az érz
érzést
éstől,
ől, hogy
hogy mamaga
ga harag
haragszi
szikk rám
rám?? – kér
kérdez
dezte
te Mr. Yorke
Yorke,,
miközben megállt az autóval.
–°Nem tudom.
Holly a világ minden kincséért sem vallotta volna be, hogy szörnyen dühítették főnöke iménti szavai. A
legszívesebben közölte volna Erickel, sohasem gondolt arra, hogy anya legyen, mivel ehhez először is egy
férfira lenne szüksége, és ez nála szóba sem jöhet.
–°Jöjjön már! – A férfi megkerülte a kocsit, és udvariasan kinyitotta az ajtót a lány előtt. – Egy jó marhasült, és
máris másként látja a világot.
–°Nem szeretem a marhasültet.
Holly tudomást sem véve a férfi kinyújtott kezéről, kiszállt a kocsiból.
–°Tőlem akár spagettit is ehet. A lényeg, hogy ne mérgelődjön.
Mr. Yorke bezárta az autót, belekarolt a lányba, és megindult vele az emberektől nyüzsgő utcán. Viharos szél
támadt, mire a férfi egy kicsit szorosabban magához húzta Hollyt. A lány maga is elcsodálkozott, milyen jó
érzé
érzésesekk fog
fogjáják
k el főn
főnök
ökee köze
közelé
lébe
benn bibizt
zton
onsá
ság,
g, véde
védett
ttsé
ségg és még va vala
lami
mi más ás,, am
amit
it ne
nem
m tu
tuddot
ottt
megmagyarázni. Idegesen megnyalta az ajkát. Látta, hogy Eric a Soho egyik legelegánsabb éttermébe viszi,
és furcsán elszorult a gyomra. Ebben az előkelő környezetben olyan lesz, mint elefánt a porcelánboltban
porcelánboltban...
...
A férfi azonban egészen természetes
természetesenen viselkedett, és ezzel megkönnyített
megkönnyítette e a helyzetét.
–°Tehát – kezdte Eric, miután helyet foglaltak az egyik sarokban a hófehér abrosszal megterített asztalnál,
amelyen ezüst gyertyatartó
gyertyatartó és egy csokor friss virág állt. – Ki vele, mit követtem el?
–°Semmit – válaszolta Holly, miután leadták a rendelést.
–°Mióta elindultunk a házukból, egyfolytában duzzog.
–°Nem szoktam duzzogni.
–°Nem? Azt is mondta, hogy nem szokott mérgelődni, de az elmúlt háromnegyed órában az ellenkezőjét
bizonyította.. Most már elég legyen, Holly!
bizonyította
A lány a terítőt nézte, és felsóhajtott. Ericnek igaza volt. Valóban mérgelődik, és ebben nem a férfi a hibás.
Honnan tudhatta volna, hogy megsérti egy véletlenül elejtett megjegyzésével? És miért is esett neki annyira
kellemetlenül?
kellemetlenü l? Hiszen a főnöke nem akart rosszat.
–°Sajnálom.
Felpillantott,
Felpillantot t, és látta, hogy Eric komolyan nézi.
–°Mi a baj, Holly? Nem szokott úgy viselkedni, mint egy nebáncsvirág, ezért is esett magára a választásom.
A lány már mondani akarta, hogy semmi baja, de az őszinteséget sugárzó, barna szempár jobb belátásra
bírta.
–°Semmi különös, csak rosszulesett, amikor találónak vélte Chris megállapítását, hogy olyan vagyok, mint a
mamája.
A férfi a homlokát ráncolta
ráncolta..
–°Nem úgy értettem.
–°Tudom. – Holly idegesen játszott a villájával. – Valószínűleg csak azért esett rosszul... Mert én soha nem
leszek anya.
–°Tessék? – A lány legnagyobb meglepetésére Eric megfogta a kezét. – Ezt a szamárságot meg honnan veszi?
 

Holly állta a főnöke tekintetét. A férfi szeme, a keze, az egész lénye annyi melegséget sugárzott... Egyszerre
elszorult a torka.
–°Mert én soha nem megyek férjhez. – Miért gondolja? Biztosan vannak barátai.
A lány a fejét rázta.
–°Az egyetlen, akit félig-medd
félig-meddig ig annak nevezhettem, Andy volt. Kicsi korunk óta ismertük egymást, és mindig
úgy terveztük, hogy ha felnövünk, összeházasod
összeházasodunk.
unk. Én komolyan is gondoltam, egyszerűen imádtam Andyt.
Ő azonban beleszeretett egy gyönyörű lányba, mire én úgy döntöttem, soha nem megyek férjhez.
Holly levette a szemüvegét
szemüvegét,, és megtörölte a szemét, miközben igyekezett elhessegetni fájó emlékeit.
Andyvel mindig nagyszerűen megértették egymást. Ám a fiú egy nap közölte vele, hogy beleszeretett Adele-
be. Aznap este Holly hosszan, keservesen sírt, és mikor a tükör elé állt, egyszeriben Andy szemével látta
magát. Egy szemüveges, sápadt, seszínű hajú kislány, össze sem lehet hasonlítani a gyönyörű Adele-lel.
Akkor letörölte a könnyeit, és elhatározta, hogy ezentúl inkább a belső értékek kifejlesztésére helyezi a
hangsúlyt.
hangsú lyt. Férj nélkül is lehet értelme az életének.
Azóta következetesen kerülte az olyan helyzeteket, ahol újabb sebeket szerezhet. Andy nem sokkal később
feleségül vette Adele-t, Noel és Holly pedig a tanulmányaik befejezése után Londonba költöztek, mert ott
kaptak munkát. A lány már régóta nem gondolt Andyre. Egészen a mai napig...
Összerezzent.. Eric figyelmesen nézte, egy kicsit talán túlságosa
Összerezzent túlságosan
n is figyelmesen.
–°Bocsásson meg, nem akartam az élettörténetemmel untatni – mondta Holly halkan.
Már régen túljutott ezen a csalódáson. Akkor viszont miért mesél róla épp a főnökének?
–°Nem untat – tiltakozott Eric. – Maga nagyon fiatal, hiszen csak huszonhárom éves. Még rengeteg ideje van.
A férfi úgy beszélt vele, mint valami kisgyerekkel. Csakhogy Holly távolról sem érezte már magát annak.
–°Nem, nem erről van szó – csúszott ki a száján. – Egyszerűen nem tartozom az olyan nők közé, akikre
felfigyelnek a férfiak. Egyébként pedig elégedett vagyok a munkámmal.
Ezt meg miért mondta? Úgy hangzik, mintha sajnálná magát. Holott tényleg nem akar férjhez menni, és
valóban elégedett a hivatásával.
–°Örülök, hogy így gondolja – felelte egy kissé kétkedve Eric. – De ha egyszer majd férjhez akar menni,
biztosan megtalálja az igazit.
Ez olyan kioktatóan, fellengzősen hangzott, mintha a férfi valóban egy megszeppent gyerekkel beszélne.
Hollyban egyszerre megpattant valami.
–°Persze, igaza van! Mindjárt azt is bebeszéli nekem, hogy maga is szívesen feleségül venne, ha nem lenne
Diane a menyasszonya. – A férfi felvonta a szemöldökét, mire Holly ijedten a szája elé kapta a kezét. –
Bocsánat! – mondta gyorsan. – Nem úgy gondoltam.
–°Tudom.. – Eric töltött a lánynak és magának a borból, majd magasra emelte a poharát. – És most fejezzük be
–°Tudom
ezt az ostobaság
ostobaságot, ot, rendben? – Holly bólintott.
Először is Diane nem a menyasszonyom, csak olykor-olykor találkozgatunk. Másodszor akkor sem venném el
feleségül, ha maga lenne a szép Heléna. Nem szeretem a munkahelyen szövődő kalandokat. Harmadszor
pedig ne legyen olyan rossz véleménnyel magáról! Talán tényleg nem egy lélegzetelállító szépség, de ügyes
és nagyon okos. Igazán szemrevaló a lába, és elbűvölő a mosolya.
–°Magát hidegen hagyják
hagyják a szép lábak – ellenkezett a lány, de titokban örült a bóknak.
A férfi elfojtott egy mosolyt.
–°Nem erről van szó – felelte nyugodtan. – Nagyra értékelem a szép női lábat, de nem az irodámban.
Számomra
Számom ra érthetetlen ez az önbizalomhián
önbizalomhiány. y. Én...
–°Igenis van önbizalmam – jelentette ki Holly, és kényszeredetten elmosolyodott, főnöke kétkedő tekintetét
látva azonban zavartan végigsimította a haját.
–°Ez valami különlegesen ravasz sakkhúzás, hogy az oltár elé cipeljen? – kérdezte a férfi szelíden.
Holly az asztal alatt ökölbe szorította a kezét. Mit képzel magáról ez az alak?
Hogy ő minden nő álma? Egy görög isten? Itt az ideje, hogy a helyére tegye.
–°Ne
–°Nem.m. An Anny
nyir
ira
a kékéts
tség
égbe
bees
eset
ettt álla
állapo
potb
tban
an azazér
értt ne
nem
m vagy
vagyok
ok – vágo
vágott
tt viss
vissza
za,, mi
mikö
közb
zben
en he
hety
tyké
kén
n
elmosolyodott.
–°Köszönöm, ez egyértelmű volt. Mikor az imént számos jó tulajdonságát felsoroltam, megfeledkeztem arról,
hogy nem szokott hízelegni a főnökének.
–°Örülök, ha ezt értékelni tudja. Meg kell értenie azonban, Mr. Yorke, nagyon váratlanul ért a feltételezése,
hogy be akarnám hálózni magát. Lassan kezdem azt hinni, jobb lett volna, ha nem jövök el.
–°Ez csak rajtu
rajtunk
nk múl
múlik.
ik. Elism
Elismerem,
erem, osto
ostobán
bán visel
viselkedt
kedtem,
em, ami
amikor
kor valam
valamii háts
hátsóó szán
szándékr
dékra
a gyan
gyanakod
akodtam
tam
magával kapcsolatban, de sajnos rosszak a tapasztalataim. – Békülékenyen megsimogatta Holly kezét. –
Felejtse el ezt a kis közjátékot, és próbáljuk meg jól érezni magunkat!
A lány bólintott, majd hűvösen elmosolyodott. A főnökének minden bizonnyal igaza van, és kellemes estét
tölthetnek el együtt a szerencsétlen kezdet ellenére is.
A vac
vacsor
soraa köz
közben
ben má márr ked
kedély
élyes
esen
en tár
társa
salog
logtak
tak,, min
mintha
tha sem
semmi
mi sem tör történ
téntt vol
volna
na.. Hol
Holly
ly me
megá
gálla
llapít
pított
otta
a
magában,, hogy Eric rendkívül szórakoztató és kedves tud lenni, ha akar.
magában
A színházi előadás a várakozásaiknak megfelelően felejthetetlen élményt nyújtott. Holly hamarosan meg is
feledkezett róla, kinek a kíséretében érkezett, és nagyokat kacagott. NéhányszorNéhányszor észrevette, hogy Eric figyeli,
azután együtt nevettek. Az előadás végén a férfi azt javasolta, igyanak meg még valamit az egyik bárban.
Holly azonban okosabbnak tartotta, hanem feszítik tovább a húrt.
–°Nem, köszönöm,
köszönöm, de későre jár – utasította vissza kedvesen a meghívást.
–°És maga holnap frissen, kipihenten akar megjelennmegjelennii a munkah
munkahelyén.
elyén. Fölöttébb dicséretes.
–°Pontosabban mondva, azért szeretnék friss és kipihent lenni, hogy ne köthessen belém a főnököm – felelte
Holly szárazon.
 

A férfi csak mosolygott. A színház előcsarnokában álltak, és épp indulni készültek, mikor Eric elfojtott hangon
szitkozódni kezdett. A lány meglepetten kapta fel a fejét, és észrevette, hogy a főnöke egy gyönyörű, szőke
nőt figyel, aki egy magas, sötét hajú férfi oldalán áll.
Alice Adonidas.
Adonidas. Hol Holly
ly azon
azonnalnal felis
felismert
merte,e, hisz
hiszen
en a képe rengete
rengeteget
get szer
szerepelt
epelt az újsá
újságokb
gokban.
an. Theo
Theodore
dore
Adonidashoz, a dúsgazdag hajógyároshoz ment feleségül. A lány jobban szemügyre vette Alice kísérőjét. A
világ egyik leggazdagabb embere. Holly most ismét Eric felé fordult. A kristálylámpák fényében a férfi arca
olyan hidegnek és merevnek tűnt, mintha kőből lenne.
Alice Adonidas hirtelen megérezhette, hogy figyelik. Körülnézett, és felfedezte Ericet. A pillantása azonnal
Hollyra siklott. Felhúzta a szemöldökét, leereszkedően Ericre mosolygott, majd a férjébe karolva szó nélkül
elhagyta a színházat.
–°Miért néz úgy rám, mintha attól tartana, hogy a legközelebbi hídról a vízbe vetem magam? – förmedt rá a
főnöke a lányra, amikor kiléptek a szemerkélő esőbe. – Ne féljen, nincs időm az efféle érzelgős színjátékokra!
–°Ismeri Alice Adonidast, ugye? – kérdezte Holly nyugodt hangon.
–°Valaha ismertem.
–°És a hölgy megbántotta.
Inkább kijelentésnek hangzott ez, mint kérdésnek.
–°Remélhetőleg
–°Remélhető leg nem veszi rossz néven, ha nem terhelem a kínos részletekkel.
Eric úgy tett, mintha Holly tolakodóan viselkedett volna, pedig a lány csupán részvétet érzett iránta. Őt is
sértette Alice fitymáló tekintete, ahogy az imént végigmérte.
–°Természetesen
–°Természetes en nem veszem rossz néven – felelte halkan.
A kocsiban lopva szemügyre vette Ericet. Egy éles, kemény vonás rajzolódott ki a férfi szája szögletében, de
az útra szegezett tekintetében nem tükröződtek érzelmek. Vagy nagyon jó színész, vagy Alice Adonidas már
valóban csak a múltjáho
múltjáhozz tartozik.
Holly azon tűnődött, vajon a főnöke képes-e mély, tartós érzelmekre. Harminckét éves, nőtlen, és ha a
szóbeszédnek hinni lehet, gyakran váltogatja a szebbnél szebb barátnőit. A tartós kapcsolatokat valószínűleg
nem neki találták ki.
–°Holly...
–°Eric...
Egyszerre szólaltak meg, és most mindketten arra vártak, hogy a másik folytassa. Egymásra néztek, és épp
ebben a pillanatban oldalról egy fekete árnyék ugrott ki az útra. A macskát csak egy hajszálnyira kerülték el
az első kerekek. Egy kislány szaladt utána.
–°Eric! – kiáltotta Holly. – Vigyázzon...
A férfi is látta a gyereket. Félrerántotta a kormányt, a kocsi megfarolt, megpördült, majd megállt a szemközti
sávban. Mögöttük
Mögöttük éles fékcsikorgás hallatszott, és a lány egy jókora autót vett észre közeledni a visszapillantó
tükörben. Az abroncsok felvisítottak, Holly feje hátracsap
hátracsapódott,
ódott, a térde a műszerfalnak ütődött.
Mikor ismét magához tért, egy kórházi ágyon feküdt, és a reggeli napfény beömlött a szobába.
–°Viszlát, Holly! Ne aggódj, az orvos szerint néhány hónap múlva teljesen rendbe jössz. A lényeg, hogy
egyelőre tartsd magad távol az autóktól.
A lány álmosan bólintott
bólintott,, és megprób
megpróbáltált mosolyogni.
–°Megígérem. Köszönöm a látogatást, Barbara.
Lehunyta a szemét, és arra a pillanatra gondolt, amikor magához tért. Valaki, nem tudta ki, azt mondta,
szerencsére csak a bokája törött ki és nem a nyaka, bár a tarkóját is furcsán merevnek érezte. Most tehát
begipszelt lábbal feküdt egy többágyas szobában. Az egyik beteg éles hangon panaszkodott, hogy valaki
ellopta az utolsó cigarettáját.
–°Mi az ördögöt keres itt?
Harsány hang riasztotta fel Hollyt szunyóká
szunyókálásából.
lásából. Azonnal éles fájdalom hasított a lábába.
–°Miért, mit gondol? Talán lustálkodom?
lustálkodom? – felelte a lány dühösen, és a közeledő Ericre emelte a tekintetét.
–°Ne viselkedjen ilyen harapósan, nem illik magáho magához! z!
–°A törött boka sem.
A férfi a hajába túrt, és kifürkészhetetlen arccal pillantott rá.
–°Ami a bokáját illeti, nagyon sajnálom
sajnálom.. Nem így képzeltem el az este befejezését.
–°Hanem? – kérdezte Holly meglepőd
meglepődve.ve. – Hiszen hazafelé tartottunk, nem?
Eric a homlokát ráncolta.
–°Természetesen nem volt semmi erkölcstelen szándékom, ha arra gondol felelte tudomást sem véve a lány
pironkodásáról. – Most pedig megismétlem a kérdésemet: Mi az ördögöt keres ebben a többágyas szobában?
Egyértelműen közöltem az ápolószemélyzettel, hogy egyágyasban helyezzék el.
–°Szemlátomást
–°Szemlátom ást fütyültek rá.
–°No, majd meglátjuk – dörmögte Eric dühösen.
Azzal kisietett a szobából, és Holly hallotta, amint a léptei lassan elhalnak a folyosón.
Az idős asszony éles hangon továbbra is a cigarettáját követelte. A lány lehunyta a szemét. Mikor Eric húsz
perc múlva visszajött, már majdnem elaludt.
–°Elintéztem – közölte a férfi mogorván. – Ma délután átviszik egy másik szobába.
–°És ha nem szeretném? – lázadozott Holly, bár alig várta, hogy megszabaduljon fárasztó szobatársától. –
Nem engedhetem meg magamnak.
–°Emiatt ne fájjon a feje! A cég hozta ebbe a kényelmetlen helyzetbhelyzetbe,e, tehát a cég állja a költségeket.
–°Azt hittem, maga hozott ebbe a helyzetbe – kötekedett a lány.
A férfin látszott, hogy nehezen őrzi meg az önuralmát.
–°A kettő egy és ugyanaz. Szeretné, ha átvinnék egy másik szobába, vagy sem?
 

Az öregasszony megint siránkozni kezdett.

–°Szeretném – vágta rá Holly gyorsan. – Nagyon köszönö köszönöm,m, és nem akartam...
–°Durcás, idegesítő és igazságtalan
igazságtalan lenni? – fejezte be Eric az elkezdett monda mondatot.
tot. – Rendben van. Értékelem,
hogy beismeri a hibáit, és hallgat az okosabbra.
–°A rabszolgáktól megkövetelhető hűségről meg alázatról nem feledkezett meg?
Maga sem értette, miért, de folyton bosszantania kellett a főnökét. Eric nagy levegőt vett.
–°Erre majd visszatérünk, ha felépült – felelte. – Ellenben közölni szeretném magával, amit már tegnap este is
mondanii akartam. A próbaidő letelt, és véglegesítem. Feltételezem, hogy igent mond.
mondan
Holly a legszívesebben visszautasította volna az ajánlatot, de nem tehette. A fizetése kiemelkedően jó volt,
ráad
rá adás
ásulul sz
szív
íves
esen
en do
dolglgoz
ozot
ottt Er
Eric
icne
nek
k a kiálkiállh
lhat
atat
atla
lan
n mo
modo
dora
ra és be beké
képz
pzel
elts
tség
égee elle
ellené
nérere is.is. A féférf
rfii
tagadhatatlanul
tagadha tatlanul értette a dolgát.
–°Köszönöm – felelte. – A próbaidő alatt maga is megfelelt.
Egy másodpercig úgy tűnt, a férfi mindjárt megragadja és jól megrázza. Holly érezte, ezúttal túl messzire
ment, de a sötét szempár váratlanul vidáman megvillant.
–°Egy null a maga javára – közölte a főnöke. – És miután nem várhatom el, hogy mankón bebicegjen az
irodába, meg szeretném kérdezni, kit javasol a helyettesének?
Holly egészen meghatódott.
–°Mit szólna Hilda Thomashoz a piackutatás
piackutatásii osztályról?
–°A hosszú lábú barnához? Nem, köszönöm, már megszoktam a maga lábát.
Az sokkal szebb.
A lány nem igazán tudta, mit kezdjen ezzel a bókkal, habár titokban örült neki.
–°Akkor talán Miss Peters – folytatta gyorsan, hogy leplezze a zavarát. – Ért a könyveléshez. Vagy Michael
Molton az értékesítésről.
–°Lehet, hogy Miss Peters jó munkaerő, de mit csináljak egy titkárnővel, aki mindannyiszor összerezzen,
valahányszor
valahánysz or szólok hozzá? Michael munkájára pedig az osztályán feltétlenül szükség van.
–°Akkor kérje meg Miss Lovejoyt, hogy lépjen kapcsolatba az egyik munkaközvetítővel – javasolta Holly
fáradtan.
 Tudta, hiába vitatkozna, Ericnek egyszerűen örömet szerez, ha folyton ellentmondhat.
ellentmondhat. Lehunyta a szemét, és
nagyot ásított.
A főnöke elmosolyodott.
–°Rendben van, Miss Adams. Megfogadom a tanácsát. Aludjon jól!
–°Adams! Észnél van?
–°Csakúgy, mint máskor – válaszolta a lány az iroda ajtajában állva. – Szörnyen unatkoztam, és gondoltam,
megnézem, hogyan boldogul Candyvel.
–°Mint macska az egérrel. Tudja, nagyon fél, hogy hibát követ el, ettől aztán az egyiket a másikra halmozza.
És bár biztosan jó a stílusa, nem mer kijavítani.
Még azt is rám hagyná, ha a nevemet fordítva írnám le. – Eric felháborodottan nézett Hollyra. – Magának
ágyban lenne a helye, Miss Adams!
A lány hátranézett a válla felett. A középkorú, előre álló fogú Candy épp most tért vissza az íróasztaláh íróasztalához. oz.
–°Jót tesz egy kis mozgás.
Holly becsukta maga mögött az ajtót, majd a mankóit az egyik karosszéknek támasztot támasztotta,
ta, és leült.
–°Mondtam,, hogy jöjjön be? – Eric felvonta a szemöldökét. – Nem emlékszem.
–°Mondtam
 Tehát innen fúj a szél. A főnöke ma reggel ismét bal lábbal kelt fel. Három hét telt el a baleset óta, és Holly
már két hete otthon lábadozott. Ericnek az első látogatása óta színét sem látta. Candy viszont többször is
felhívta Mr. Yorke megbízásából, hogy érdeklődjék a hogyléte felől, és hetente kétszer virágot is i s küldött.
Ellenben a férfi személyesen egyszer sem jelentkezett.
A lány megpróbálta bebeszélni magának, hogy a dolog egy cseppet sem érdekli, de idővel be kellett látnia,
hiányzik neki az iroda is meg zsarnoki főnöke is.
Nem tudott mit kezdeni a rengeteg szabadidejével. Játszott Chrisszel, sokat olvasott, és rengeteget telefoná telefonált.
lt.
Aznap azonban, amikor az első krókuszok kibontottá
kibontották k virágaikat, és a levegőben egyértelmű
egyértelműen en érezni lehetett
a tavasz illatát, nem bírta tovább elviselni a tétlenséget. Hívott egy taxit, majd az irodába vitette magát.
Először a könyvelésen dolgozó régi munkatársait kereste fel, azután Erichez ment. A férfi arckifejezése és
barátságtalan modora után ítélve ez utóbbi nem volt éppen szerencsés ötlet.
–°Nem, valóban nem mondta, hogy jöjjek be – ismerte el Holly vidám hangon. – Csakugyan ilyen rosszul
boldogul Candyvel?
–°Igen. És ha hamarosan nem történik valami változás, megbolondulok. – Eric szemügyre vette a lányt, a
tekintetében ingerültség
ingerültség tükröződött. – Csak az időmet rabolja – jelentette ki hirtelen. – Van valami határozott
oka a látogatásának?
–°Igen. Meg akartam kérdezni, hogy a jövő hónap helyett vajon már most rögtön munkába állhatok-e. De
mivel látom, élvezi, ha bosszanthatja Candyt...
–°Nincs abban semmi élvezet. Rendben van, jöjjön, ha akar!
 Jöjjön, ha akar!
akar! Csak így egysz
egyszerűen.
erűen. Holly a leg
legszívesebben
szívesebben a fférfi
érfi fejéhez vágo
vágott
tt volna valamit.
–°Köszönet a lelkes hálálkodásért, de ha jobban meggondomeggondolom...
lom...
Eric tiltakozva kinyújtotta a kezét.
–°Ne
–°Ne,, nene!! Me
Megpgpró
róbá
bálo
lomm mémég g egegys
ysze
zer.
r. TeTehá
hát,t, Miss
Miss Ad
Adam
ams,
s, kékére
rem,
m, jöjj
jöjjön
ön viss
vissza
za,, mer ertt külö
különb
nben
en
idegösszeomlást kapok hamarosan! Egy napig sem bírom tovább maga nélkül. Így már jobban hangzik?
Eric elégedetten hátradőlt a székében.
–°Tessék? Nem bírja nélkülem? Vagy úgy... itt az irodábanirodában..
 

Nyelt egyet. A férfi összevonta a szemöldökét.

–°Természetesen. Csak nem gondolta, hogy...
–°Természetesen.
–°Jaj, dehogy! – tiltakozott nyomban Holly.
Miért is csúszott ki a száján az iménti mondat? Hiszen pontosan értette, a főnöke miről beszél. A férfiak nem
is aka
akarta
rtak
k től
tőle
e soh
soha
a több
többet,
et, és ő sem vár vártt eg
egyeb
yebet.
et. Az éleélett sok
sokkal
kal kel
kellem
lemese
esebbbb,, ha föl
földh
dhözr
özraga
agadta
dtann
tervezgetünk,
tervezgetün k, egy házikó, egy kis kert, néhány cica... Tíz éven belül megvalósítha
megvalósíthatja.
tja. Hirtelen megborzongott,
a mankójáért nyúlt, és nehézkesen felállt.
Eric is felemelkedett, és az ajtóig kísérte.
–°Mi lesz Candyvel? – kérdezte Holly.
–°Bízza csak nyugodtan rám! Tehát holnap találkozunk?
A lány bólintott. Igen, holnap dolgozni kezd. De ha a főnöke azt reméli, hogy megfőzi a kávéját, vagy
bevásárol neki, téved. Mégiscsak jó valamire, ha az ember eltöri a bokáját.
Mikor Holly másnap reggel megérkezett az irodába, szinte földbe gyökerezett a lába. Az íróasztalán ott
gőzölgött egy csésze fekete, és egy vázában hatalmas virágcsokor díszelgett. Eric mosolyog mosolyogva va várta.
–°Isten hozta újra nálunk! – üdvözölte Hollyt, és előzékenyen odatolta a székét. – Szóljon csak bátran, ha
valamire szüksége van!
A lány némán nézte.
–°Jól érzi magát? – kérdezte végül bizonytalan
bizonytalanul. ul.
–°Jobban,, mint valaha. Kihegyezhetem a ceruzáját? Vagy főzzek még egy kávét?
–°Jobban
Holly a fejét rázta. A főnöke mögéje állt, és masszírozni kezdte a vállát. Az izmos, meleg kezek érintésére a
lány legszívesebb
legszívesebben en doro
dorombo
mbolni
lni kezd
kezdettett voln
volna,a, mint egy elég elégedet
edettt mac
macska.
ska. Eric szün
szünetet
etet tarto
tartott,
tt, Hol
Holly
ly
mosolyogva
mosolyog va feléje fordult.
A tekintetük találkozott, és a lány látta, hogy a főnöke arckifejezése teljesen megváltozik.
A mosoly azonban hirtelen eltűnt az arcáról. Mi történt? Miért néz úgy Eric, mintha kísértetet látna? A férfi
folytatta a masszírozást, Holly pedig előrefordult
előrefordult..
Élvezte a kellemes dögöny
dögönyözést,
özést, de közben teljesen összezavarodot
összezavarodott. t. Mi történt?
Mert hogy történt valami, abban biztos volt.
 Talán semmi jelentősége a dologna dolognak, k, gondo
gondolta.
lta. Furcsa boldogság járta át a szívét. Ha megállíthat megállíthatnáná a
pillanatot... De ez természetesen lehetetlen
lehetetlen..
A nyug
nyugalom
alom és béke csupácsupánn egy óráig tart tartott.
ott. Azután meghal
meghallottlotta,
a, amin
amintt Eric a szom
szomszéd
szédosos szob
szobában
ában
ha
hang
ngos
osan
an kia
kiabá
báll a tel
telefo
efonb
nba.
a. Ho
Holly
lly cso
csodá
dálko
lkozo
zott,
tt, me
mertrt ily
ilyen
en memegem
gemeltelt hang
hangonon csa
csakk a hú
húgáv
gával
al szo
szokot
kottt
beszélni. A férfi egy perc múlva már ott állt előtte, és dühösen az íróasztalára csapott.
–°Ki vele, mit követtem el! – fogadta a lány nyugodta
nyugodtan. n.
–°Maga? Mind a mai napig semmit, és remélem, a jövőben sem fog, mert tele a hócipőm a kiszámíthatatlan,
megbízhatatlan
megbízh atatlan nőkkel.
–°Sem egyik, sem másik nem vagyok, Mr. Yorke, és ha nem viselkedik tisztességesen, otthon maradok a
teljes felépülésemig – felelte Holly hűvösen
hűvösen..
Eric megtörülte a homlokát.
–°Ezt nem fogja megtenni, különben...
–°Különben?
–°Különben elbocsátom
elbocsátom – fenyegetőzö
fenyegetőzött tt a férfi.
A lány az ajkába harapott.
–°Ez megoldaná a gondját?
–°Nem, de legalább jobb kedvre derítene. – Egy percig némán bámulta bámulta a titkárnőjét, végül megvonmegvonta ta a vállát.
– Bár szívesebben zúdítanám Ellenre a haragomat. A húgom remekül ért hozzá, hogy az őrületbe kergessen.
–°Már nekem is feltűnt.
–°Igen? Akkor talán az is feltűnt, hogy gondban vagyo vagyok,k, és maga az egyetlen, aki segíthetne.
–°Hm – ráncolta a homlokát Holly gyanako
gyanakodva.dva. – Miről lenne szó?
–°Ellen megígérte, hogy a jövő hónapban a legfontosabb üzletfeleim és munkatársaim tiszteletére rendezett
fogadáson ő lesz a háziasszony. Az apám évente egyszer tartott egy ilyen fogadást, és szeretném ezt a
hagyományt megőrizni.
Csakhogy Ellennek új barátja van, akivel áprilisban Mallorcára akar utazni, és ez fontosabb neki, mint az én
unalmas fogadásom.
fogadásom. Egyszóval itt állok háziasszony és mindenféle szervezői segítség nélkül.
–°Mi a helyzet Diane Darcyval? – kérdezte Holly.
Eric a fejét rázta.
–°Vége a kapcsolatnak. Egy ideig remekül megértettük egymást, de most férjhez akar menni, én pedig nem
kívánok megnősülni.
–°Értem.
–°Ennek örülök, mert azt szeretném, ha maga helyettesítené Ellent.
–°Tessék? – kérdezte a lány értetlenül. – Biztosan rosszul hallottam.
Eric vigyorgott.
–°Azt akarom, hogy maga fogadja a vendégeimet az oldalamon állva, Holly Adams.
4. FEJEZET
Holly tanácstalanul meredt a főnökére. Nem kérés volt ez, hanem parancs.
–°Miről beszél? – tört ki belőle egy kicsit élesebben, mint akarta.
–°Magáró
–°Ma gáról,
l, kedv
kedveses nag
nagyra
yra becs
becsült,
ült, kitű
kitűnő
nő szerv
szervezők
ezőkészsé
észséggel
ggel megmegáldo
áldott
tt Holl
Holly
y Adam
Adams. s. Csak
Csakugy
ugyan
an olya
olyann
nehéz felfogni?
 

Eric kedvesen mosolygott, a hangja szelíden csengett, de ez nem tévesztette meg a lányt. A főnöke nagyon
meggyőző
meggyőz ő tudott lenni, ha akart valamit. És ezúttal akart valamit.
–°A sze
szerve
rvezés
zésii mu
munká
nkákba
kban n rés
részt
zt veh
vehete
etek k – fel
felelt
elte
e von
vonako
akodva
dva.. – De az leh lehete
etetle
tlen,
n, ho
hogy
gy én leg
legyek
yek a
háziasszony.
háziasszon y. Először is gipszben van a lábam, másodszor meg alkalmatlan vagyok erre a szerepre.
–°A gipszet addigra leveszik, de ha nem, akkor is maga a legalkalmasabb.
Eric tényleg komolyan gondolja. De hiszen látnia kellene, hogy...
–°Egyszerűen nem illek abba a társadalmi körbe – tiltakozott kétségbeesetten a lány. – Egy olyan csillogó
egyéniség kellene, mint Diane Darcy vagy a húga.
–°Holly! – figyelmeztette a férfi szelíden. – Ha így folytatja, magam sem tudom, mit teszek! Szamárság, hogy
ennyire lebecsüli magát. Nincs mese, el kell vállalnia a feladatot, a munkaköréhez tartozik. Tehát azt fogja
tenni, amit mondok.
Higgye el, mindenki el lesz ragadtatva magától! Tehát megegyeztünk?
Eric előrehajolt, a szeme csillogott. Egy pillanatra kiesett a szerepéből, már nem úgy viselkedett, mint a
főnöke. A szavaiból ugyan kicsengett némi fenyegetés, de úgy nézett a lányra, ahogy egy férfi szokott egy
nőre, akit... Holly hirtelen furcsa bizsergést érzett, és forróság öntötte el a testét. Eric lélegzete megcsapta a
bőrét. Ellenkeznie kellene? Mintha a férfi ezt várná tőle.
De nem. Ericnek végül is igaza van. Ha a főnöke megbízik benne, semmi oka rá, hogy ne bízzon meg ő is saját
magában. Ha Mr. Yorke azt akarja, hogy egy fontos fogadáson az oldalán álljon, nem okozhat neki csalódást.
–°Nos?
A férfi kérdően felvonta sötét szemöldökét.
–°Megegyeztünk,
–°Megegyeztü nk, Mr. Yorke – felelte a lány nyugodt hangon
hangon..
Eric bólintott, elmosolyodott, majd egy lépést hátrább lépett.
–°Rendben van. Örülök, hogy észhez tért. És ha még egyszer rákezd erre az én csak egy szürke kisegér
vagyok című színjátékra, nem állok jót magamért.
Megértette?
–°Igenis – felelte Holly megjátszott alázatossággal.
alázatossággal. – Már a gondolatra is kilel a hideg.
A férfi a fejét rázta.
–°Ha ez igaz lenne, sokkal egyszerűbb volna az életem. Szeretném bemutatni a húgomnak, mielőtt az az
eszeveszett lány Mallorcára repülne, hogy élvezze a napfényt, a tengert meg a szexet. Biztosan tud adni
magának néhány jó tanácsot.
–°A szexszel kapcsolatban? – csúszott ki a lány száján.
Hirtelen felrémlett előtte a fehér, homokos strand, a homokban fekvő, meztelen Eric... Elakadt a lélegzete, és
mikor meglátta a főnöke gúnyos tekintetét, úgy érezte, hogy a férfi olvas a gondolataiban
gondolataiban..
–°Biztosan abban is, ha óhajtja – felelte Eric. – Sajnos, úgy találom, hogy a húgom viselkedése hagy némi
kívánnivalót maga után. Kicsi kora óta szörnyen elkényeztették, mindent megkapott, amit csak akart, és
pillanatnyilag a férfiakat akarja. Mindenesetre attól tartok, félreértett, kedvesem. A fogadás előkészítésével
kapcsolatos tanácsaira gondoltam.
–°Természetesen.
–°Természetes en. – Holly próbálta leplezni a zavarát. – Szívesen megismern
megismerném ém a húgát.
–°Rendben van. – Eric az íróasztalán lévő határidőnaplóra pillantott. – Vasárnap. Jöjjön el ebédre! Majd
gondoskodom róla, hogy Ellen otthon legyen.
–°Otthon? – ismételte meg a lány. – Úgy érti...?
–°Arra a hely
helyre
re gon
gondolo
dolok,
k, ame
amelyet
lyet Ellen nemes egys egyszerű
zerűségg
séggel
el csalá
családi
di mau
mauzóleu
zóleumna
mnakk szok
szokott
ott becé
becézni.
zni.
Heronwaterre.
–°Ó!
Holly igyekezett titkolni a megilletődöttségét. A cég minden dolgozója hallott Heronwaterről, a Yorke család
 Temze-parti
 Temze-pa rti kastélyáról. Még Eric nagyapja vette, mert a korábbi
korábbi tulajdonos, egy elszegén
elszegényedett
yedett herceg, nem
tudta fenntartani.
–°Megfelel a vasárnap?
–°Igen, köszönöm a meghívást.
A férfi bólintott, majd visszaballagott az irodájába. A lány hosszasan nézett utána, és eltűnődött, vajon jól
döntött-e. Eric az irodájában eközben azon töprengett, vajon az isten miért is teremtett nőket. Először Ellen,
aki sem
semmi mibe
be ves
veszi
zi a cég
céggel
gel kap
kapcso
csolat
latos
os köt
kötele
elessé
ssége
geit,
it, azutá
azután n meg Ho Holly
lly az örö
örökös
kös kis
kiseb
ebbre
brendndűs
űségi
égi
érzéseivel. Ez több annál, amit egy ember józan ésszel el tud viselni! Csakhogy szüksége van Hollyra, és
kétség sem fér hozzá, hogy a lány remekül meg fog birkózni ezzel a feladatta feladattall is.
Homloká
Hom lokátt ránc
ráncolva
olva az abla
ablakhoz
khoz lépet
lépett.
t. Titkárnő
Titkárnője
je első
elsősorb
sorban
an jelen
jelentékte
téktelen
len küls
külsején
ejének
ek kösz
köszönh
önhette,
ette, hog
hogyy
annak idején alkalmazta. Elege volt a lélegzetelállítóan gyönyörű nőkből, legfőképp az irodájában.
Az ujjával idegesen dobolni kezdett az ablakpárkányon. Nem, Holly valóban nem egy szépség, de nem is
csúnya. Ráadásul az ember jól érzi magát a társaságában. Kétségkívül rengeteget veszekednek, de alany
ügyes, pontosan végrehajtja az utasításait, és nem gondolja, hogy a főnöke személye lenne a belépő egy
kényelmesebb, jobb életbe. Ezért is kényszerítette rá szinte a szó szoros értelmében, hogy fogadja el a
háziasszony
háziasszon y szerepét. A lány nem fog ebből a megbízásból messzemenő és hamis következtetéseket levonni.
Viszont a személye a legjobb biztosíték arra, hogy az estély remekül fog sikerülni.
A nap előbukkant a felhők mögül, és beragyogott az ablakon. Régi emlékek ébredtek fel a férfiban. Annak
idején is éppen tavaszodott, és Eric megkért egy csinos lányt, akit valamelyik estélyen ismert meg, hogy
legyen a fogadáson a háziasszonya. A céltudatos teremtés rögtön a fejébe vette, hogy ő lesz a következő Mrs.
 Yorke, mire a férfi a lehető leggyorsabb
leggyorsabban an megszaba
megszabadultdult tőle. A lánynak még egy szerelmi vallomásra sem
maradt ideje, persze Eric úgysem hitt volna neki.
Hollyval bezzeg nem fordulhat elő ilyen kínos eset.
 

A férfi tűnődve megsimogatta az állát, azután pirossal bekeretezte a határidőnaplójában a vasárnapot, és a

telefon után nyúlt.
Mikor Eric vasárnap megjelent a chiswicki házban, hogy Hollyt elvigye Heronwaterbe, a lányt nem találta
otthon, mert – mint közölték vele – sétálni ment.
–°Ilyen
–°Ilyen ninc
nincs!
s! – mélt
méltatla
atlankod
nkodott
ott felh
felhábo
áborodo
rodottan
ttan Barb
Barbarán
arának,
ak, aki zava
zavartan
rtan bab
babrálga
rálgatta
tta a blúz
blúzgallé
gallérját.
rját. –
Először is nem tud sétálni, másodszor pedig megbeszéltük, hogy ma nálunk ebédel.
–°Tudom. Már szépen fel is öltözött, de félórával ezelőtt hirtelen úgy döntött, hogy feltétlenül szüksége van
egy kis friss levegőre. Noel mondta neki, hogy maga bármelyik percben itt lehet, Holly mégis fogta a mankóit,
és elbicegett. Valószínűleg a parkban van.
–°Köszönöm – felelte Eric dühösen. – Ne aggódjo
aggódjon, n, meg fogom találni!
Nem kerülte el a figyelmét Barbara ijedt tekintete. Ha attól tart, hogy ellátja a sógornője baját, akkor a
félelme nem alaptalan.
A férfi észrevette Hollyt, még mielőtt a lány megpillantotta volna. Az egyik padon ült a fák között. A mankóit
maga mellé támasztotta, és szemlátomást mélyen elmerült a gondolataiban.
–°Az ördögbe is, miért futamodott meg? – támadt rá Eric dühösen. – Nem szeretem, ha felültetnek.
Az aranybarna szempárból dac és megbánás sugárzott, de félelem egy csepp sem.
–°Nem futamodtam meg – tiltakozott Holly nyugodt hangon. – Csak időre volt szükségem, hogy átgondoljak
néhány dolgot.
–°Azon tépelődött, hogy eljöjjön-e hozzánk, vagy sem? Négy napig elmélkedhetett rajta! Elvártam volna
magától annyi udvariasságot, hogy legalább idejében közölje, ha megváltoztatta a szándékát.
–°Szó sincs róla, nem változtattam meg a szándékomat.
Ericn
Ericnek
ek kez
kezdet
dettt elfog
elfogyni
yni a türel
türelme
me.. Az örd
ördög
ögbe
be is, épp
épp ez a memegb
gbízh
ízható
ató,, ért
értelm
elmeses lán
lány
y jár
járatj
atja
a vel
vele
e a
bolondját!
bolondjá t! Az ilyesmi sokkal inkább a húgáho
húgáhozz illenék.
Megfogta Holly karját, és felhúzta a padról.
–°Fejezze be ezt az ostobáskodást! A családom várja, és ha nem sietünk, elkésünk. Az apám, akárcsak én,
gyűlöli a pontatlanságot. – Odanyújtotta feléje a mankókat. – Egy-kettő, indulás!
Az autóban a lány a lehető legmesszebb húzódott Erictől, majd lopva szemügyre vette komor arcélét. A
fekete, magas nyakú pulóverben a férfi még megközelíthetetlen
megközelíthetetlenebbnek
ebbnek látszott, mint máskor.
Érthető, hogy dühös. Holly tulajdonképpen tényleg meg akart futamodni, bár nem szándékosan. Miközben a
konyhaasztalnál ült, és Ericre várt, kávé csöppent a ruhájára. Felugrott, hogy gyorsan kimossa, és egyszerre
rádöbbent, milyen semmitmondóan nézhet ki egyszerű, fekete ruhájában, a gyöngysorral a nyakában.
Akár egy varjú.
Újra gyötörni kezdték a kétségek. Barbara meg Noel tiltakozása ellenére vette a kabátját, és elment sétálni.
Akaratlanul is a park felé vette az útját, mert itt mindig csend és nyugalom várta, s legalább zavartalanul
gondolkozhatott.
gondolko zhatott. Így, március elején turisták sem jártak erre, és a kedvenc padja üresen állt.
Amikor azonban megpróbált rendet teremteni a fejében, rájött, hogy nem ez a megfelelő időpont erre. Haza
kellene mennie, hiszen a főnöke már minden bizonnyal várja. Eric sohasem tett fitymáló megjegyzést a
ruháira, és valószínűleg most sem fog. Észre sem veszi, mi van rajta, és a legtöbb férfi így van ezzel. Ezért is
szokott hozzá, hogy ne sokat törődjék a ruhatáráva
ruhatárával. l.
Már épp odáig jutott, hogy feláll és hazaindu
hazaindul,
l, amikor felbukkant a főnöke.
Eric, még mielőtt észbe kaphatott volna, talpra állította, és a kocsijába tuszkolta.
A férfi dühösnek látszott, de Holly már ismerte annyira, hogy tudja, lassan kezd lecsillapodni.
–°Sajnálom – próbálkozott óvatosan. – Nem lett volna szabad elmennem hazulról.
–°Valóban nem. Remélem, hasonló eset többé nem fordul elő, mert akkor másvalakit kell megkérnem a
háziasszony
háziasszon y szerepére. Hogy lehetett ilyen felelőtlen és szeszélyes?
A lány úgy érezte, mintha arcul csapták volna, de sikerült megőriznie az önuralmát.
–°Nem szeszélyességből tettem. Megígértem, hogy elvállalom a feladatot, tehát állom a szavam. Persze, ha
maga másként dönt, nem veszem rossz néven.
Biztosan talál alkalmasabb személyt...
–°Igen,
–°Ig en, igen, ezt a nótnótát
át már ismerem
ismerem.. Mon
Mondja
dja csak
csak,, mi ütöt
ütöttt magába
magába?? Bárm
Bármikor
ikor szem
szemrebb
rebbenés
enés nélkül
helyreigazít, kioktat, de ha ki kell állnia a nyilvánosság elé, inába száll a bátorsága. Talán a szülei nevelték
bele magába, hogy egy nőnek a háttérben kell maradnia, és megbüntették,
megbüntették, ha fellázadt? Pedig biztos vagyok
benne, hogy ez elég gyakran fordulhatott elől – Nem olyan gyakran – sóhajtott fel Holly. – Az édesanyám
nagyon türelmesen bánt velem, és mindig próbálta megmagyarázni, hogy lázadással nem érem el, amit
akarok.
–°És mit akart?
–°Amit a hasonló korú lányok, szép házat, mesebeli herceget, nagy autót. A szüleim viszont azt javasolták,
hogy inkább tanuljak, és álljak a magam lábára.
A lány a gyöngysorát tekergette. – Nem nagyon hittek az álmaimban. Úgy vélték, nem az a típus vagyok,
akire felfigyelnek a mesebeli hercegek. Idővel beláttam, hogy igazuk van.
–°Hm. – Eric figyelmesen nézte az utat. – Minden nőnek tanulnia kellene az önállóságot, de ez még nem
 jelenti azt, hogy le kell mondan
mondanii a magánéletrő
magánéletről. l. Nem csak mesebeli hercegekkel van tele a világ.
Valószínűleg nagyon össze lehetett zavarodva akkoriban.
–°Nem is tudom. Tulajdonképpen boldog voltam. Noel ugyan mindig több törődést kapott, mint én, de ez nem
zavart. Nagyon közel álltunk egymáshoz, a szüleink halála után pedig még jobban egymásra lettünk utalva.
–°Korán vesztették el a szüleiket.
Ez leginkább tényszerű megállapításnak hangzott, minden hamis sajnálkozás nélkül. Holly ezért is tudott
nyugodtan válaszolni.
 

–°Igen. Az édesanyám teljesen váratlanul tüdőgyulladásban halt meg. Az édesapám pedig sohasem heverte ki
ezt a csapást. Három hónappal később nekihajtott az autójával egy fának.
–°Öngyilkosság?
Semmi részvét, csupán egy rövid kérdés. A férfi ösztönösen érezte, ha sajnálkozni kezdene, a lány elsírná
magát, és képtelen lenne folytatni a beszélgetést.
Holly a fejét rázta.
–°Nem, nem hiszem. Csak valahogy nem érdekelte semmi, nem tudott már odafigyelni a dolgokra. Noel és én
még iskolába jártunk, nem sokkal az érettségi előtt történt a szerencsétlenség. – És nem sokkal azelőtt, hogy
Andy
An dy bebeles
leszer
zerete
etett
tt vol
volna
na egy má másik
sik lán
lányba
yba,, tet
tette
te hozzá
hozzá ma
magáb
gában.
an. De mi minth
ntha
a Eri
Ericc olv
olvaso
asott
tt vol
volna
na a
gondolataiban, vigasztalóan a térdére tette a kezét. A lány összerezzent, és arrébb csúszott, Eric azonban
már ismét a kormányt fogta. – Néhány hónapig az egyik szomszédnál laktunk – folytatta Holly egy kicsit
kapkodva. – Azután Londonba költöztünk, hogy munkát keressünk.
–°És eladta a lelkét a Smart Yorke-nak. Lassan kezdem érteni, hogy a munkájában miért olyan magabiztos,
míg az élet más területein ez egyáltalán nem mondható el magáról.
A lány nyelt egyet. Nem akart részvétet kicsikarni, jóllehet a férfi nem is sajnálkozott. Ha Eric azt hiszi, hogy a
szülei korai halála meg Andy hirtelen elfordulása következtében lett gátlásos és visszahúzódó... hát tessék. A
munkájában
munkájáb an mindenesetre nem talál kivetnivalót. És ez a lényeg.
A férfi oldalról rápillantot
r ápillantott.
t.
–°Való
–°V alószí
színű
nűleg
leg taptapint
intatl
atlan
anul
ul vis
viselk
elkedt
edtem
em.. Ha val
valób
óban
an ne
nem
m aka
akarja
rja elv
elváll
állaln
alnii az est
estély
élyen
en a házia
háziassz
sszon
onyy
szerepét, csak mondja meg.
–°Maga folyton meglepetésekkel
meglepetésekkel szolgál – felelte Holly dühösen. – Nemrég még azt mondta, hogy ez a feladat
a munkakörömhöz tartozik.
–°Ez már jobban hangzik.
–°Tessék?
–°Már megint veszekszik, tehát minden rendben... – A férfi váratlanul megállt a kocsival a kanyargós országút
szélén. – Egyszer s mindenko
mindenkorrarra lezárhatjuk ezt a témát, ugye? Vagy szeretne visszakozni, amíg még lehet?
A lány szórakozottan kinézett az ablakon. Nem, nem akar visszakozni. Miért is ne vállalná el a rábízott
feladatot? Egy pillanatra talán elbizonytalanodott,
elbizonytalanodott, de ennek vége.
–°Állom a szavam – szólalt meg, és kihúzta magát. – Bocsássa meg a buta viselkedésemet az imént, ígérem,
többet nem fog előfordulni!
–°Derék kislány. – Hirtelen megérezte Eric kezét az álla alatt, a férfi kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. nézzen. –
 Tudja, ha egy
egy kicsit erőlködn
erőlködne, e, remekül kijönn
kijönnénk
énk egymással.
egymással.
–°Ezt meg hogy érti? – kérdezte Holly.
Élvezte a férfi érintését, bár zavarba jött tőle. Eric a homlokát ráncolta.
–°Természetesen mint munkatársak – válaszolta olyan hangon, mintha a kérdésre ez lenne az egyetlen
lehetséges felelet. Azután gyorsan leeresztette
leeresztette a kezét, gázt adott, és az autó meglódu
meglódult.
lt.
Holly az ajkába harapott. Semmi sem történt, és mégis az a nyomasztó érzése támadt, mintha elveszített
volna valamit, ami sohasem volt az övé.
 Tíz perc múlva a férfi bekanyarodott egy hosszú bükkfasorba bükkfasorba.. A fák még csupasz ágai élesen kirajzolódtak a
halványkék ég hátterében. A fasor végén ott emelkedett a jókora ház, téglával kirakott homlokzatán látszott,
hogy több évszázad kiszámíthatatlan angol időjárásával dacolt már. Mindkét oldalszárnyá oldalszárnyátt tornyok díszítették.
Az ápolt, zöld gyep, mint valami puha bársonytakaró, egészen a folyópartig húzódott. húzódott.
–°Heronwater
–°Heronwa ter – jelentette be egy kissé ünnepélyesen Eric, mikor megálltak az E alakú épület udvarán.
–°Hiszen ez gyönyörű! – kiáltotta Holly álmélkodva. – És mindössze hárman laknak itt?
A férfi elmosolyod
elmosolyodott. ott.
–°Nem, természetesen van személyzet is. Azonkívül, ha Ellen idehaza tartózkodik, mindig rengeteg naplopó
nyüzsög körülötte, a nyugati szárnyban pedig egy szanatóriumot rendeztünk be szívbetegek részére.
A lány már sokat hallott a Yorke család emberbará emberbarátiti cselekedeteiről, de arra soha nem gondolt volna, hogy az
otthonukban szanatóriumot rendeztek be.
A ház ajtaja kitárult, és Holly megpillantotta a tágas, tölgyfával burkolt előcsarnokot. Tulajdonképpen egy
komornyik felbukkanására számított, de Colby Yorke maga sietett az üdvözlésükre. Magas és előkelő alakja
tekintélyt parancsolt, csakúgy, mint ráncoktól barázdált arca és hófehér haja.
–°Isten hozta, Miss Adams! – A kocsihoz lépett, és szívélyesen kezet nyújtott. – Azt hiszem, már találkoztunk.
Bizonytalanul elhallgatott, Holly ebből rögtön tudta, hogy egyáltalán nem emlékszik rá, bár éveken át egy
épületben dolgoztak.
dolgoztak. Szemlátomást meglepődöt
meglepődöttt a begipszelt lábán is. Eric semmit sem mesélt volna róla?
–°Ige
–°Igenn – bóbólin
lintot
tottt barát
barátság
ságos
osan
an a lán
lány,
y, és me
megrá
grázta
zta az idő
időss em
ember
ber kez
kezét.
ét. – De tertermé
mésze
szetes
tesen
en nem
emlékezhet minden egyes alkalmazottjá
alkalmazottjára.
ra.
Feleslegesnek tartotta volna hozzátenni, hogy Eric bezzeg minden dolgozóját név szerint ismeri. Colby Yorke
beterelte őket az előcsarnokból nyíló, világos nappaliba, ahol a jókora ablakokból remek kilátás nyílt a kertre.
A kandallóban barátságos tűz lobogott. A huzatos hallban Holly nem szívesen vált meg a kabátjától, de most
örült, hogy levetette.
Colby a kandalló mellett álló, magas támlájú, kényelmes karosszékbe ültette, hozott egy pohár sherryt, majd
helyet foglalt vele szemben.
–°Nos, Miss Adams... – Tapintatosan végigmérte a lányt. – A fiam említette, hogy a cég idei fogadását maga
rendezi.
A hűvös, kék szempár kifejezése nem hagyott kétséget afelől, hogy elégedetlen Eric választásával.
–°Igen – válaszolta Holly. – Remélem, minden rendb rendben
en lesz.
–°Mindannyian
–°Mindann yian reméljük.
 

Colby
Col by hahang
ngsúl
súlya
ya jel
jelezt
ezte,e, ho
hogy
gy az öre öregg ezú
ezútta
ttall két
kételk
elked
edik
ik az est sik sikeré
erébe
ben.
n. Eri
Ericc hel
helyet
yet fog
foglal
laltt az egy
egyikik
díványon, és keresztbe vetette a lábát.
díványon,
–°Hol bujkál Ellen?
–°A kacsákat eteti.
–°Itt van az új barátja is?
–°Bement a városba. A magam részéről nem bánom, a fiú lófarkot és fülbevalót hord.
–°Jellemző – dörmögte Eric.
Holly elfojtott egy mosolyt. A főnöke nyilván nem olyan elnéző Ellennel szemben, mint az apja. Colby ingerült
tekintete világosan elárulta, hogy egyedül ő bírálhatja a lányát. Látszott, nagyon elfogult vele szemben.
A lány első ízben érzett némi részvétet Eric iránt. Tudta, hogy az édesanyja nagyon korán meghalt, a fiút
azutá
azu tánn int
intéze
ézetbe
tbe külküldté
dték,k, mí
míg g a hú húga
ga tov
továb
ábbra
bra is ot ottho
thon n mamarad
radhat
hatott
ott.. Azo
Azonkí
nkívül
vül val
valam
amii botrá
botrányr
nyról
ól is
pletykáltak a cégnél, amelybe Eric keveredett, nem sokkal azután, hogy dolgozni kezdett. A főnöke most már
kimondottan magabiztosnak, sőt önteltnek tűnt, de valószínűleg nem volt ez mindig így.
Eric rámosolygott, feléje emelte a poharát, és amikor a tekintetük összevillant, Holly szívét melegség járta át.
A keskeny, hosszú ebédlőben a faragásokkal díszített, ódon ébenfa asztalnál elköltendő ebéd meglehetősen
merevnek és szertartásosnak ígérkezett. Egy jól megtermett komornyik ünnepélyes arccal épp körülhordozta
a dúsan megrakott ezüsttálcát – a lány jól sejtette, hogy kell itt egy komornyiknak lenni –, mikor az ajtóban
felcsendült egy vidám, kislányos hang.
–°El
–°Elné
nézé
zést
st a kékésésésé
sért
rt,, pa
papa
pa!! Az eg egyi
yikk kacs
kacsa a bebelelega
gababaly
lyod
odotottt a ná náda
dasb
sba,
a, és mi mikö
közb
zbenen próbpróbál
álta
tam
m
kiszabadítani, magam is belepottyantam a vízbe.
–°Nagy segítség lehettél a kacsának – csúfolódott Eric.
–°Végül is igen.
Ellen kecsesen helyet foglalt az apjával szemben. Holly, aki arra várt, hogy bemutassák, szemügyre vette a
rövid, szőke hajú, törékeny, fiatal lányt. Már nem látszott rajta az iménti kényszerű fürdő, vékony, fehér nyári
ruhát viselt, amely inkább egy forró júliusi naphoz illett volna. Barátságosan Hollyra mosolygott.
–°Bizt
–°B iztosa
osan n ma
maga
ga EriEricc job
jobbke
bkeze.
ze. A bá bátyá
tyámm momondndta,
ta, hohogygy ele
eleint
inte
e nagy
nagyon on idege
idegenke
nkedet
dettt a házia
háziassz
sszony
ony
szerepétől, de azután beadta a derekát. Szerintem nem kellett volna. Ericnek így is túl gyakran teljesül az
akarata.
–°Kivéve a te esetedben – dörmögte mérgesen a bátyja.
Ellen vállat vont.
–°Valakinek muszáj néha nemet mondania neked.
–°Gyanítom, hogy ebben Holly teljesen egyetért veled – jegyezte meg Eric, miközben vett néhány szemet a
komornyik által feléje kínált burgonyából.
–°Nagyon helyes – vágott vissza Ellen. – Legalább nem nyel le mindent tőled.
Valóban elvállalja a fogadás megszervezését? Rém unalmas.
–°Várjunk csak! – avatkozott közbe Colby. – Te egyszer már végigcsináltad, és mindenki egyetértett abban,
hogy elragadó háziasszony voltál. Tulajdonképpen sokkal jobb lenne, ha az idén is...
–°Idén Holly lesz a háziasszony – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon Eric. – Ő is remekül meg fogja
állni a helyét.
–°Hm – dünnyögte Colby, és kétkedő pillantást vetett a lányra.
Az ebéd szerencsésen befejeződött anélkül, hogy Holly valami baklövést követett volna el, amitől titokban
végi
végigg rerett
tteg
eget
ett.
t. El
Elle
lenn vi vidá
dámm fecsfecseg
egés
ése e el
elle
lené
nérere nenem m tu tudo
dott
tt szszab
abad
adul
ulni
ni a go gond
ndol
olat
attó
tól,
l, ho
hogygy Co
Colblbyy
alkalmatlannak
alkalmatlan nak találja a háziasszo
háziasszony ny szerepére. Nemrég még maga is egyetértett volna ezzel a vélekedéssel,
most azonban csak megerősítette az elhatározását, hogy azért is elvállalja a feladatot.
Ebéd
Eb éd utá tánn El
Elle
lenn bebeleleka
karo
rolt
lt a lá lán
nyba,
yba, és kije kijele
lent
ntet
ette
te,, itt
itt az idejideje,
e, hogogyy memeg gbe
besz
szél
éljé
jékk a fo foga
gadádáss
megrendezésével
megrendez ésével kapcsolatos feladatokat. Eric csatlakozni akart hozzájuk, de a húga nem engedte.
–°Mivel a cég fizeti az egész cirkuszt, azt hiszem, jogom van beleszólni jelentette ki Eric öntelt mosollyal, de
Ellen nem jött zavarba.
–°Csak felidegesítenéd Hollyt.
A bátyja arcáról eltűnt a mosoly, és fölényes pillantást vetett a titkárnőjére.
Azután zsebre vágta a kezét, és magára hagyta a két nőt.
A lány csodálkozva nézett Ellenre.
–°Nem tudom, hogy csinálta, de bárcsak én is képes lennék erre! – Nagyot sóhajtott. – Tulajdonképpen igaza
van. Nem szándékosan idegesít fel, de...
–°Önfejű és folyton parancsolgat – fejezte be Ellen az elkezdett mondato mondatot. t.
Nélküle jobban boldogulunk.
Nemso
Nem sokár
káraa ott ült
ültek
ek EllEllen
en babarát
rátság
ságos
os kis na napp
ppali
alijáb
jában
an,, és elm elmély
élyült
ültek
ek a venvendédégli
glista
sta me meg g az étlétlap
ap
összeállításában. Hollynak azonnal feltűnt, hogy Ellen sokkal ügyesebb és tájékozottabb, mint első ránézésre
gondolta volna. Ezzel valószínűleg Eric is tisztában lehetett, különben nem kérte volna fel a háziasszony
szerepére.
–°Kom
–°K omoly
oly az ügügy y ma
maga ga és Eri Ericc köz
között
ött?? – kér
kérdedezet
zettt rá Ellen
Ellen ker
kerekek pe
perec
rec,, am
amiko
ikorr be
befej
fejezt
eztékék a fo foga
gadás
dás
részleteinek megbeszélését.
megbeszélését. – Soha nem hittem volna, hogy a bátyámnak ennyi esze van.
–°Nem, nem – tiltakozott Holly zavartan. – Én csak a titkárnője vagyok.
–°Vagy úgy! – Ellen elhúzta a száját. – Gondolhattam volna. Figyeljen ide, Holly, én kedvelem magát, és
sajnálom, hogy miattam magára magára tukmálták ezt a munkát. Csak tudja, Boyd, a barátom, nem érzi jól magát az
efféle fogadásokon, és...
–°Nem kell mentegetőznie! – vágott a szavába Holly. – Egyre inkább kihívásnak tekintem ezt a megbízást.
 

–°Az is! – Ellen az égre emelte a szemét. – Az a sok öreg pali, az ember alig tudja lesöpörni magáról a
kezüket.
Holly tekintete végigsiklott Ellen kecses alakján, majd megállapodott fiatalos szépségű arcán.
–°Azt hiszem, engem nem fenyeget ez a veszély – jegyezte meg szárazon.
–°Ebben nem vagyok olyan biztos. Hát akkor... egy óra múlva indulok Boydhoz, és addig még be kell
csomagolnom. Visszamegy egyedül Erichez, vagy kísérjem le?
–°Köszönöm, nem szükséges. Már egyedül is egészen jól elboldogulok a mankóimmal.
Szívélyesen elbúcsúztak
elbúcsúztak egymástól, és néhány perc múlva Holly már az előcsarnokb előcsarnokból ól nyíló nappali előtt állt.
–°Az ördögbe is, nem lesz képes rá! Túlságosan csendes és visszahúzódó, visszahúzódó, a fellépése sem megfelelő.
Colby szavai hideg zuhanyként érték Hollyt. A keze megállt a kilincsen.
–°Mit neveznél megfelelő fellépésnek?
Eric halkabban beszélt, mint az apja, a lány mégis minden szavát értette.
–°Júlia nénédet tudnám példaként említeni. Tiszteletet parancsoló, méltóságt méltóságteljes,
eljes, előkelő jelenség.
- Júlia néném sajnos két éve halott. Akkor most hogyan tovább, papa? Kötözzem meg Ellent, és tépjem össze
a repülőjegyeket? Őszintén szólva, szívesen megtenném.
–°Ne legyél komisz a húgodhoz! Fiatal, és szórakozni akar, ez csak természetes.
–°Milyen tapintatosan írod körül Ellen viselkedését! Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy
 jelenleg Holly a legalkalmas
legalkalmasabbabb a házias
háziasszony
szony szerepére.
–°Úgy néz ki, mint egy...
–°Mint egy szürke kisegér, tudom. Ennek ellenére bízom benne...
Holly
Ho lly ne
nemm ha hallo
llotta
tta a fol
folyta
ytatás
tást.
t. Teh
Tehát át ily
ilyen
ennek
nek lát
látja
ja Eri
Eric:
c: eg
egyy szü
szürke
rke kis
kiseg
egérn
érnek.
ek. Aká
Akárcs
rcsak
ak az apja.
apja.
Megérdemelnék,
Megérdeme lnék, hogy cserbenhagyja őket, és közölje velük, keressenek alkalmasabb személyt.
De csak
csak az azér
értt sesem!
m! ÖsÖssz
szeseszo
zorí
ríto
tott
tta
a a szájszáját
át.. Ne
Nemm fofog
g memegh
ghát
átrá
ráln
lni,
i, me
mertrt ké
kétt ön
öntetelt
lt fé
férf
rfii sz
szív
ívte
telen
len
megjegyzéseket
megjegyzé seket tett a külsejére. Határozott mozdulattal lenyomta a kilincset.
5. FEJEZET
–°A szürke kisegér visszajött – jelentette be, és leült az egyik karosszékbe.
Colb
Co lbyy Yo
Yorkrke
e za
zavavart
rtan
an a ka kandndal
alló
ló felé
felé fo ford
rdul
ult,
t, mi
mikö
közbzben
en Eric
Eric fe
felá
láll
llt,
t, és HoHolly
llyho
hozz lépe
lépett
tt.. Pilla
Pillana
natn
tnyi
yi
meghökkenéséből hamar magához tért, és elmosolyodott.
–°Semmi kifogásom a kisegerek ellen.
–°Akkor sem, ha hiányzik belőlük a méltóság meg az előkelőség?
Colby megköszörülte
megköszörülte a torkát, és Eric nyíltan a lány szemébe nézett.
–°Ezt nem én mondtam. Remélem, nem fogja az apám szerencsétlen megjegyzése miatt visszautasítani a
felkérésemet.
–°Nem – nyugtatta meg Holly. – Sőt egyre inkább biztos vagyok benne, hogy helyesen döntöttem, amikor
igent mondtam.
Colby köhintett egyet.
–°Miss Adams – kezdte szemlátomást feszengve. – Őszintén sajnálom, hogy meghallotta a fiamhoz intézett
szavaimat. Természetesen egy percig sem vonom kétségbe, hogy mindent megtesz majd a siker érdekében,
de talán megérti...
–°Hát persze hogy megértem.
Holly kedvesen elmosolyodott. Colby nyilván attól tart, hogy sértett büszkeségében tönkreteszi az egész
fogadást.
fogadás t. Az idős ember ismét megköszörülte a torkát.
–°Nos... ennek igazán örülök. És még egyszer elnézést kérek. Biztos vagyok benne, hogy remekül megoldja
ezt a feladatot – tette még hozzá.
Eric csak hallgatott
hallgatott,, miközben különös arckifejezéssel nézte Hollyt.
–°Minden tőlem telhetőt el fogok követni, Mr. Yorke – felelte a lány egykedvűen egykedvűen.. – De azt hiszem, lassan itt az
ideje, hogy hazamenjek.
–°Szer
–°S zerint
intem
em is – he helye
lyesel
seltt Eri
Eric.
c. Az ellellens
enség
éges
es vál
válas
aszz Ho
Holly
lly sz
szemé
emébebe kön
könnye
nyeket
ket csa
csalt,
lt, am
amii memegleglehet
hetős
ős
rémülettel töltötte el. A férfi észrevehette, mi megy végbe benne, mert szelídebb hangon hozzátette: –
Rendben van, jöjjön!
A hazafelé vezető út nyomasztó csendben telt. Hollynak olyan érzése támadt, hogy Ericet sokkal jobban
bosszantja,, hogy akaratlanu
bosszantja akaratlanull is kihallgatta a beszélgetésüket, mint az, hogy megbántották. Mikor megálltak a
házuk előtt, úgy döntött, újra szóba hozza a dolgot:
–°Valószínűleg úgy véli, hogy hallgatóztam az ajtó előtt – kezdte mereven.
–°Csakugyan szívesebben vettem volna, ha azonnal bejön a szobába. Elvégre komolyan gondoltam, amit
mondtam, hogy megbízom magában. – Figyelmeztető pillantást vetett a lányra. – De ha még túlságosan
sokáig tétovázik, gondoskodni
gondoskodni fogok róla, hogy soha többé ne kapjon ilyen lehetőséget.
Holly bátran állta a tekintetét.
–°Megint fenyegetőzik? Rettentően megijedtem!
–°Hagyja ezt! – utasította rendre Eric gorombán a lányt. – Higgye el, ha tudatosan kárt okoz a cégnek, nagyon
megbánja.
Holly némán nézett rá.
–°Most jól figyeljen! – szólalt meg néhány perces hallgatás után. – Azt még elviselem, hogy szürke kisegérnek
nevezzen, nem tűröm viszont a gyanús gyanúsítgatást,
ítgatást, hogy szándékosan kárt okoznék annak a cégnek, amelynek öt
éve az alkalmazásában állok. – Kinyitotta a kocsi ajtaját. – Köszönöm a meghívást. Holnap találkozunk az
irodában.
Eric megkerülte a kocsit, hogy segítsen kiszállni a lánynak.
 

–°Rendben van – mondta. – Belátom, sértőnek tűnhetett az iménti feltételezés, de legalább lesz lehetősége,
hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét.
Szemtelenül a lányra mosolygott, és Holly füle mögé simított egy tincset. Úgy viselkedik velem, mint egy
kisgy
kis gyere
erekke
kkel,
l, go
gond
ndolt
olta
a a lán lány y bobossz
sszús
úsanan.. És mi ez a biz bizalm
almask
askododás.
ás...?
..? Aka
Akarat
ratlan
lanul
ul is ös össze
szevon
vonta
ta a
szemöldökét.
–°Ninc
–°N incss szü
szüksé
kségem
gem arr arra,
a, ho
hogygy ma magán
gának
ak bá bármi
rmitt is bebebiz
bizon
onyít
yítsak
sak – felfelelt
eltee hű
hűvös
vösen.
en. – Legf
Legfeljeljebb
ebb sasaját
ját
magamnak. – Azzal büszkén felszegett fejjel bement a házba. Eric habozott, hogy kövesse-e, de senki sem
hívta. Visszaballagott hát a kocsijához, és elhajtott.
A köve
következő
tkező néhány hét szin szinte te elszá
elszállt.
llt. Igaz
Igazgató
gató és titká
titkárnő
rnő egyf
egyféle
éle fegy
fegyversz
verszüne
ünetet
tet kötö
kötöttek,
ttek, kizá
kizárólag
rólag
hivatalos ügyekben beszéltek egymással. Holly könnyen boldogult a fogadás előkészületeivel, sőt élvezte,
hogy a szervezőkészség
szervezőkészségét ét végre kamatoztath
kamatoztathatja.
atja.
Sz
Szint
inte e ész
észrev
revétl
étlenü
enüll ébred
ébredtt fel be benn
nne
e az ig igény
ény,, ho
hogy
gy a sa saját
ját kül
külsej
sején
én is válváltoz
tozta
tasso
sson.
n. AkaAkarat
ratlan
lanul
ul is
kevesebbet evett, és március végére – akkor vették le a lábáról a gipszet – egy remek alakú, fiatal nő nézett
vissza rá a tükörből.
–°Hűha! – álmélkodott Barbara, amikor belépett a szobájába. – Sohasem hittem volna, hogy az idomtalan
kosztümjeid alatt ilyen bomba alakot rejtegetsz!
Eric miatt változtál meg ennyire?
–°Nem, kizárólag magam miatt – tiltakozott Holly.
–°Nagyszerű. – Barbara kritikus szemmel méregette a sógornőjét. – Tudod, ha vennél magadnak néhány új
cuccot, és megszabadulnál
megszabadulnál ettől a rémes szemüvegtől...
–°Szemüveg nélkül semmit sem látok.
–°Viselhetnél kontaktlencsét is.
–°Csak azt ne! Még a gondolatától is irtózom, hogy egy idegen tárgy legyen a szememben.
–°Rendben van, de azért nem kell úgy kinézned, mint egy bagolynak.
–°Nem is nézek úgy ki – sóhajtott nagyot Holly. – Eric szerint inkább olyan vagyok, mint egy kisegér.
–°Eric akkor nem lát a szemétől.
Barbara a fejét csóválva elhagyta a szobát, és Holly tovább tanulmányozta magát a tükörben tükörben..
Két nap múlva elment a látszerészhez, és rendelt magának egy másik szemüvegkeretet. A divatos, cseppet
sem feltűnő keretben az arca lényegesebb lényegesebben en keskenyebbnek látszott. Miután az első lépésre rászánta magát,
összeszedte minden bátorságát, és betért az egyik méregdrága butikba, amelyet eddig mindig nagy ívben
elkerült.
A fogadás estéjén Eric nagyon szórakozottan viselkedett. A szállodába vezető úton egy szót sem szólt, és
Holly biztosra vette, hogy fel sem tűnt neki megváltozott külseje.
Amikor azonban lesegítette a kabátját, hirtelen megállt a keze mozdulat közben, és maga felé fordította a
lányt.
–°Nézzenek oda... – mondta meghökkenve, majd úgy bámult Hollyra, ahogy férfi még nem nézett rá. – A rút
kiskacsábóll gyönyörű hattyú lett.
kiskacsábó
–°Ezt meg hogy érti? – kérdezte a lány, bár pontosan tudta, miről van szó, csak épp a hasonlat nem tetszett
neki.
–°Lefogyott, új szemüvege van, és remekül áll magának, sőt végre olyan ruhát vett fel, amely kiemeli az
alakját.
Eric a fejét csóválta, és a lánynak az az érzése támadt, hogy egyáltalán nem örül a változásna változásnak. k.
–°Tetszik? – firtatta.
–°Természetesen.
–°Természetes en. Miért is ne?
A férfi leeresztette a kezét, belekarolt a titkárnőjébe, és végigvezette a folyosón. Holly csak nehezen titkolta
bosszúságát. Egy kisebb vagyonba került a világoszöld kosztüm: a hosszú, karcsúsított blézer meg a szűk
szoknya. Tudta, hogy tényleg csinos benne. Mikor beléptek az elegáns bálteremb bálterembe, e, azon tűnődött, vajon miért
bántja
bán tja Eric közö
közömbömbösség
ssége.e. Nems
Nemsokára
okára azonban teljesen lekö lekötött
tötték
ék figy
figyelmé
elmétt az uto utolsó
lsó egyez
egyeztetés
tetések
ek a
személyzettel, és nem maradt ideje a további töprengésre.
Hamarosan megérkeztek az első vendégek, Holly pedig Eric oldalán állva üdvözölte a tökéletes frizurájú
hölgyek és az elegáns, magabiztos urak áradatát. Idővel meg is feledkezett a főnöke jelenlétéről, de egyszer
csak egy zömök férfi megállt mellette, és miközben ő néhány vendéggel beszélgetett, megfogta a combját.
Holly
Ho lly me
megmgmere
ereved
vedett
ett,, ma
majdjd körkörüln
ülnéze
ézett.
tt. Eri
Ericc a ter
terem
em má másik
sik vég
végébében
en egy barnabarna a hajú,hajú, csicsino
noss nőnővel
vel
beszélgetett. Holly a legszívesebben rácsapott volna a tolakodó vendég kezére, de a jelenlegi körülmények
között ezt természetesen nem tehette, ha nem akart botrányt kelteni. Valamilyen ürüggyel elnézést kért a kis
csop
csopor ortt
ttól
ól,, és od odéb
ébb b sésétátált
lt.. Azon
Azonna
nall észr
észrev
evetette
te,, hogy
hogy a sz szem
emte telelen
n fifick
ckóó köve
követiti.. Legegnanagy
gyob
obb b
megkönnyebbülésére észrevett egy idősebb párt, akik a terem szélén egy kicsit elveszetten álldogáltak.
Csatlakozott hozzájuk,
hozzájuk, de az ismeretlen itt sem hagyta békén.
–°Remek ez az estély, Miss Adams.
–°Köszönöm.
Holly ismét megérezte a férfi ujjait a combján. Feltűnés nélkül megpróbálta eltolni a kezét, de mikor az
ism
ismeret
eretle
lenn önte telt
lten
en vi vig
gyorgórgó kép képéb
ébee nézetézettt, rájö
rájötttt,, hogy az illet lletőő tudato tossan haszn
aszná álj
lja
a ki a
tapasztalatlanságát.
A lány elveszítette a türelmét. Mivel nem látott senkit, aki a segítségére siethetett volna, elhatározta, hogy ő
tesz valamit. Már épp rá akart förmedni az idegenre, amikor véletlenül Ericre pillantott, aki még mindig a szép
barna nővel beszélt. A főnöke is feléje nézett, és mintha kővé vált volna az arca.
 

Holly tolakodó tisztelője újból próbálkozni akart, de akkor hirtelen felgyorsultak az események. Eric szinte a
semmiből ott termett, és fenyegető mosolyra húzta a száját. Holly látta, hogy a másiknak elakad a lélegzete.
Az illető elkapta a kezét, majd gyűlölködő pillantást
pillantást vetve a házigazdára, eloldalgot
eloldalgott.
t.
Eric közö
közömbö
mbösen
sen a titká
titkárnőj
rnőjére
ére mos
mosolyg
olygott,
ott, bele
belekaro
karolt,
lt, és társ
társalog
alogni
ni kezd
kezdett
ett a mell
mellettü
ettük
k álló
álló,, igen
igencsak
csak
meglepődött
meglepőd ött házaspárral a legújabb london
londonii zenei bemutató
bemutatókról.
król. Most, hogy a kínos jelenetnek vége szakadt,
Holly határtalan megkönnyebbülést
megkönnyebbülést érzett, és hálásan Ericnek támaszkodott. A férfi közelségéből biztonságot
és erőt merített.
Eric egy darabig mellette maradt, Holly azonban nem tudta volna megmon megmondani,
dani, vajon bosszús-e, vagy inkább
közömbös.
közömbö s. Végül az egyik üzleti partnerével odébb sétált.
A következő fél órát a lány valami valószerűtlen, lebegésszerű állapotban töltötte. Gépiesen mosolygott,
társalgott a vendégekkel, intett a pincérnek, ha valakinek kiürült a pohara, és lelkiismeretesen teljesítette
minden egyéb háziasszonyi kötelességét. Olykor-olykor észrevette, hogy Eric csodálkozva nézi. Mintha nem
egészen értené titkárnője megváltoz
megváltozott ott viselkedését.
A főnöke pillantására Hollynak kellemesen bizseregni kezdett a bőre, de hirtelen belekarolt egy magas, fekete
hajú, megnyerő mosolyú férfi, és az egyik asztalhoz vezette, amelyen egy óriási váza állt tele krizantémm krizantémmal. al.
–°Egész este figyelem – mondta az ismeretlen. – Maga rendkívül ügyes, talpraesett teremtés.
Holly bizalmatlanul
bizalmatlanul pillantott rá. Még nem felejtette el az iménti kínos jelenetet.
–°Köszönöm.
A férfi bólintott
bólintott..
–°De nemcsak ügyes, hanem egyszerűen öröm magára nézi.
–°Öröm rám nézni? – ismételte meg a lány hitetlenkedve. – Nagyon kedves, de...
A férfi felemelte a kezét.
–°Ne is tiltakozzon! Maga túlságosan szerény.
Az ismeretlen, amíg Holly félrenézett, letört egy szál krizantémot
krizantémot,, és a hajába tűzte.
–°Mi jut eszébe? – A lány önkéntelenül elmosoelmosolyodott.
lyodott. – A virágkötővel órákig rendezg
rendezgettük
ettük a csokrokat, maga
pedig...
–°Nem lehetne szebb sorsot egy virágnak elképzelni, mint hogy a maga hajában hervadjon el.
Holly nevetett. A férfi olyan kedvesen bókolt, hogy nem tudott haragudni haragudni rá.
Még akkor sem, mikor átkarolta a vállát, és vele együtt nevetett.
Ebben a pillanatban hirtelen felbukkant mellettük Eric. A mosolya hűvös volt, a tekintete elutasító. Holly úgy
érezte magát, akár egy iskolás lány, akit valami csínytevésen kaptak.
–°Örülök, hogy ilyen remekül elszórakoznak – szólította meg őket Eric fagyosan. – Domingo, remélem, nincs
kifogása ellene, ha elrabolom Miss Adamset.
Szeretném, ha törődne néhány vendégemmel.
A lány érezte, hogy elönti a harag. A főnöke nem csupán udvariatlanul viselkedett, hanem úgy állítja be,
mintha ő elhanyagolná a háziasszonyi kötelességét.
Szívélyesen rámosolygott
rámosolygott a Domingónak nevezett férfira.
–°Kérem, bocsásson meg! Nagyon jól mulattam.
–°Ebben egy percig sem kételkedem – dörmögte Eric, és belekarolt. – Furcsa társaságban érzi jól magát.
–°Hát kellemesebb, mint a magáé – vágott vissza Holly.
Eric nem válaszolt. Egy csoport beszélgető hölgyhöz vezette a lányt, és leereszkedően elmoso elmosolyodott.
lyodott.
–°Kedvesem, szeretném bemutatni
bemutatni a legfontosabb értékesítőinknek. A hölgy...
Miközben a férfi a neveket sorolta, Holly újból elcsodálkozott, hogy az igazgató a cég minden tagját ismeri. Az
embere
emb erek
k az orsország
zág kül
külön
önbö
böző
ző rés
részei
zeibő
bőll érk
érkezt
eztek,
ek, és a leglegtöb
többb főn
főnök
ök val
valósz
ószínű
ínűleg
leg nem vet vette
te vol
volna
na a
fáradságot,
fáradságo t, hogy megjegyezz
megjegyezze e azoknak a munkatársakna
munkatársaknak k a nevét, akiket évente csupán egyszer-kétszer lát.
Holly titkon elismerést érzett, de azonnal a harag kerekedett felül benne, amikor a főnöke odahajolt hozzá, és
a fülébe súgta, hogy ha nem esik nehezére, a változatosság kedvéért törődjön egy kicsit a nőkkel is.
–°És vegye ki azt a nevetséges virágot a hajából! – tette hozzá dühösen.
Mielőtt Holly válaszolhatott volna, megjelent az iménti barna hajú nő, és ismét elrabolta Ericet. A lány tehát a
hölgyekhez fordult, akik túláradó lelkesedéssel dicshimnuszokat
dicshimnuszokat zengtek a főnökéről.
Holly a későbbiekben már nem tudott örülni a jól sikerült estélynek, annyira bántotta a harag Eric faragatlan
viselkedése miatt. A főnöke pedig leste minden mozdulatát, mintha folyton figyelmeztetni akarná, hogy nem
szeretne csalódni benne.
Csak miután a vendégek már elmentek, és Eric felsegítette rá a kabátját, vonta kérdőre Holly a férfit, hogy
mert úgy bánni vele, mint egy neveletlen iskolás lánnyal.
–°Mint egy iskolás lánnyal? – kiáltotta Eric. – Ma este egyáltalán nem ilyen benyomá benyomást st keltett bennem.
–°Mire céloz? – kérdezte a lány eltúlzott kedvességgel. – Remélem, nem arra, hogy bátorítottam volna azt a
tolakodó alakot?
–°Nem, természetesen nem – vonta meg a vállát Eric. – Inkább az egyéb hódításaira gondoltam. Igazán
sikeres estét könyvelhetett el, ugye? – tette hozzá kétértelműen.
Holly dühösen megpördült.
–°Ez vitathatatlan. Az est tényleg jól sikerült, és tulajdonképpen
tulajdonképpen hálásnak kellene lennie, ahelyett hogy ostoba
megjegyzéseket
megjegyzé seket tesz holmi hódításokra. Átkozottul jó munkát végeztem.
A férfi a homlokát ráncolta
ráncolta,, látszott rajta, hogy egy kicsit elbizonytalanodott
elbizonytalanodott..
–°Igaz – bólintott azután. – És nagyon köszönöm
köszönöm..
–°Egyébként meg miféle hódításokról beszélt? – firtatta Holly ingerülten.
Eric fáradtan megtörülte a homlokát.
–°Nem tudom, talán erről inkább maga mesélhetne.
 

–°Nincs mit mesélnem. De ha lenne is, mi köze hozzá?

–°Hm. – A férfi megvonta a vállát. – Igaza van, az égvilágon semmi. Bár be kell vallanom, az az alak, aki
fogdosta magát, fölöttébb kihozott a sodromból.
Holly felsóhajtott, erre nem tudott mit felelni.
–°Engem is – válaszolta egy kis hallgatás után békülékenyen. – Mit művelt vele? Nagyon hamar eltűnt.
–°Egyszerű. Megmutattam
Megmutattam neki, merre van a ki kijárat.
járat. Okosabbnak látta, ha visszavonulót fúj.
–°Értem. – Hollynak nehezére esett, hogy ne nevesse el magát. – Utólag is köszönöm
köszönöm.. Fontos üzletfele volt?
–°Közel sem olyan fontos, mint a lelki békém és a titkárnőm személye. Szemlátomást nem hagyta lerázni
magát.
–°Nem. – Holly zavartan lesütötte a szemét. – Én nem... engem még soha senki...
–°Senki? – kérdezte Eric hitetlenked
hitetlenkedve.
ve.
A lány a fejét rázta.
–°Senki.
A férfi
zta.. aAhüvelykujjával
húzta
hú lán
lány
y egy
egy pic felemelte
picit
it me
megs
gszéd Holly
zédült állát,
ült,, és ho és
gy hosszan,
hogy me
megőgőriz némán
rizze
ze az ega yensú
szemébe
egyen súlyá t,nézett,
lyát, aka
akarat azután
ratlan ul islassan
lanul a fér magához
férfi
fi vál
válláb
lába
a
kapaszkodott.
–°Elfáradt? – kérdezte Eric szelíden.
Holly bólintott, miközben zavartan nézett a főnökére. A férfi elmosolyodott, furcsa, talányos mosollyal, amitől
felgyorsult a lány érverése. Hirtelen azonban elsötétült Eric tekintete, majd furcsa fények gyúltak benne.
–°Mi az? – kérdezte Holly. – Valami baj van?
–°Lehet – felelte a férfi.
Eric furcsa viselkedése és a saját kusza érzései egyszerre ellenállhatatlan vágyat ébresztettek a lányban,
hogy kiugrassa a nyulat a bokorból.
–°Akkor talán derítsük ki, mi az – jegyezte meg kihívóan.
A férfi összehúzo
összehúzotttt szemmel nézte.
–°Azt hiszem, igaza van – felelte szelíden. – Jöjjön!
A hangja nagyon lágyan csengett, mégis szinte fenyegető fenyegetőnek nek tűnt. Holly megborzo
megborzongott.
ngott. Hátrább lépett, de a
férfi villámgyorsan elkapta a karját. Eric közelsége, szemének titokzatos ragyogása összezavarta a lányt.
Elakadt a lélegzete.
Hátrálni akart, de a férfi a tarkójára csúsztatta a kezét, és nem engedte.
–°Ne! – kérte. – Maradjon nyugton!
–°Eric! – sóhajtotta Holly. – Nem szabad...
–°De – súgta a férfi, majd még mielőtt a lány tiltakozhatott volna, föléje hajolt, és lezárta az ajkát egy csókkal.
Forróság járta át Holly testét, a tagjai elnehezültek. A világ forogni kezdett körülötte, és anélkül hogy tudta
volna, mit tesz, átölelte Eric vállát. Ebben a percben megérezte a férfi kezét a kabátja alatt a csípőjén, ahogy
erősen magához húzta.
Eric először szelíden csókolta, majd a csókja egyre merészebb, szenvedélyesebb lett. Holly kábán gondolt
arra, hogy egyszer minden csóknak véget kell érnie, de azt kívánta, bárcsak soha he jönne el ez a pillanat.
Úgy érezte, egész életében erre várt. Elfelejtette, mennyit bosszankodott a főnöke viselkedése miatt, Eric
egyszeriben élete középpontjává vált.
A fér
férfi
fi egy idő mú múlva
lva ele
elengnged
edte,
te, és egy kic kicsit
sit elt
eltolt
olta
a magá
magától
tól.. A lán
lány y me
megin
gingo
gott,
tt, kel
kellet
lettt mé
mégg né
néhá
hány
ny
másodperc, hogy teljesen magához térjen.
–°Eric... – lehelte.
–°Igen? – kérdezte a férfi udvariasan
udvariasan,, mintha csak társalogtak volna.
–°Eric, én... Mi történt?
–°Megcsókoltam
–°Megcsókolta m – felelte a férfi, miközben megiga
megigazította
zította a nyakkendő
nyakkendőjét.
jét.
És maga is megcsókolt engem, ami kellemesen meglepett.
–°Igen? Örülök, hogy... elégedett.
Eric elmosolyod
elmosolyodott.ott.
–°Mindig ügyel arra, hogy elégedettek legyenek magával? Akkor is, ha éppen nem kedveli az illetőt?
–°Régebben valóban nem szerettem, de most már szeretem.
–°Remek. Nyilván már korábban meg kellett volna csókolnom. Sajnos, nem gondoltam rá.
–°Én sem. – Holly nem igazán tudta, mit kezdjen a férfi hűvös, személytelen válaszaival. – De most, hogy
megtörtént...
–°Igen?
A lány zavarba jött, hirtelen elfelejtette, mit is akart mondani.
–°Hogyan tovább? – bökte ki végül. Mikor Eric nem felelt, gyorsan hozzátette: – Úgy értem, most mit
csinálunk?
–°Akár
–°A kár ágyba
ágyba is bú bújha
jhatn
tnánk
ánk,, de a mu munka
nkahel
helyi
yi kal
kalan
ando
dokk soh
sohas
asem
em sze
szeren
rencsé
csése
sek.
k. És én nem sze szeret
retnék
nék
elveszíteni egy ilyen kitűnő titkárnőt.
6. FEJEZET
Holly ijedten nézett a főnökére.
–°Nem így gondoltam. Nem akartam...
–°Ettől féltem – felelte Eric mosolyog
mosolyogva.va.
A lán
lányy tan
tanác
ácsta
stalan
lanul
ul me
meredredtt rá. Ez a hű hűvös
vös id
idege
egenn ugugyan
yanaz
az a fér
férfi
fi len
lenne,
ne, aki néh
néhánány
y pepercc
rccel
el ez
ezelő
előtt
tt
felkorbácsolta
felkorbácso lta az érzékeit? Zavartan lehunyta a szemét.
Persze hogy az. A fegyelmezett, távolságtartó Mr. Yorke, aki elítéli a munkahelyi szerelmeket, és aki inkább a
Diane Darcyhoz hasonló szépségekkel szórakozik.
 

–°Azért csókolt meg?

Holly megpróbálta eltitkolni, mennyire megbántódo
megbántódott.
tt.
–°Maga is megcsókolt, – Tudom. – A lány kényszerítette magát, hogy a főnöke szemébe nézzen. Még mindig
egészen kábának
kábának érezte magát, de úgy gondolta, ki kell derítenie, mi történt. – Úgy értem, azért csókolt meg,
mert szívesen lefeküdt volna velem?
–°Szó sincs róla. Hiszen tudja, hogy elsősorban azért alkalmaztam, mert eszem ágában sincs a titkárnőmmel
ágyba bújni.
Holly nem értette, miért érik ostorcsapásként ezek a szavak. Őszinte választ kért, és most hálásnak kellene
lennie, hogy megkapta.
–°Értem, de...
–°De nem tartottam magam a feltételeimhez, és maga tudni akarja, miért nem.
A férfi egy kissé fásultan beszélt.
–°Igen. – A lány nagy levegőt vett. Semmiféle tapasztalatot nem szerzett még eddig az ilyen ügyekben, de
úgy De
így. vélte,
mintazemlítettem,
egyenes úttudnom
a legcélravezetőbb. – Nagyon jólesett, amikor megcsókolt, még senki sem csókolt
kell, hogyan tovább.
–°Holly... – Eric hátrább lépett, egy másodpercre úgy tűnt, mintha át akarná ölelni a lányt, de azután
megváltozott az arckifejezése, és elfordult. – Nincs tovább. Belátom, nem lett volna szabad megcsókolnom
magát. Ma este azonban annyira másként nézett ki, mint ahogy szokott... és amikor láttam azt az undorító
alakot, aki fogdosni merészelte a combját...
–°Maga is meg akart róla győződni, milyen is az – fejezte be Holly könyörtelenül a mondatot.
Eric feléje fordult, a szeme kifürkészhetet
kifürkészhetetlennek
lennek tűnt.
–°Csakugyan azt hiszi? Nem, nem igaz. Undorítónak találtam azt a fickót, és nem akartam ott folytatni, ahol ő
abbahagyta. Utána azonban láttam Domingóval, és teljesen megfeledkeztem arról, hogy maga a titkárnőm.
Meg akartam csókolni, és meg is tettem. De nem is sejtettem...
–°Hog
–°H ogyy sz
szám
ámomomra
ra ese
esetle
tleg
g fon
fontos
tos leh
lehet
et a dolog
dolog – sza
szakít
kított
otta
a fél
félbe
be Ho
Holly
lly kes
keserű
erű mo
mosol
sollya
lyal.
l. – Ne fél
féljen
jen,,
tulajdonképpen nem is jelentett sokat.
–°Ne hazudjon! Honnan is sejthettem volna, hogy még soha nem csókolta így senki? Ha gyanítottam volna...
–°Akkor hagyta volna az egészet a csudába, és én elestem volna életem legizgalmasabb élményétől – felelte
a lány maró gúnnyal.
Eric
–°Nem
–°N mély
em, lélegzetet
, val
valósz
ószínű legvett,
ínűleg akk és
or magában
akkor is me
megcs lassan
gcsóko
ókolom
lom,tízig
, deszámolt.
számo
go
gond lt.
ndosk
oskod
odtam
tam vol volna
na ról
róla,
a, ho
hogygy val
valób
óban
an fel
felejt
ejthe
hetet
tetlen
len
élmé
élménynybe
ben
n le legy
gyen
en rérész
sze.
e. JoJob
bba
bann monondv dvaa miminndk
dket
ettő
tőnk
nkne
nek.k. – SzünSzünet
etet
et tart
tartot
ott.
t. – És most, ost, ho
hogy
gy
megválaszoljam
megválasz oljam a kérdését, csak azt javasolhatom, menjen minden tovább a régi kerékvágásb kerékvágásban.an. Egyszerűen
elfele
elfelejtj
jtjük,
ük, am
amii ma es este
te tör
történ
tént.
t. – Fel
Felvil
villan
lantot
totta
ta jól bevbevált
ált,, gé
gépie
piess momoso
solyá
lyát.
t. – Eg
Egyéb
yébkén
kéntt a fog
fogadá
adáss
megszervezését óriási sikernek könyvelheti el, igazán kitűnő munkát végzett. Csak így tovább, és nem lesz
semmi gondunk
gondunk egymással. – Belekarolt Hollyba, majd az ajtó felé pillantott. – Jöjjön, azt hiszem, a személyzet
szeretne takarítani.
–°Ó, persze, értem. Ne aggódjon
aggódjon,, nem lesz nehéz ezt a kis közjátékot elfelejtenem elfelejtenem..
Megindultak a kijárat felé. Holly teljesen elmerült a gondolataiban, szinte észre sem vette, hogyan jutottak ki
a főnöke kocsijához. Csupán Eric közelségét, illatát és kezének melegét érezte mindvégig. Mi is történt
valójában? Felszínesen szemlélve a válasz egészen egyszerű. Eletében először megcsókolta egy férfi. És ez a
csók semmiben sem hasonlított Andy ügyetlen próbálkozásaihoz. Eric azonban csak hirtelen fellobbanásból
ragadtatta el magát, számára az egész nem jelentett semmi különöset. Ilyen körülmények között aligha
lehetett
lehe tett nag
nagyobb
yobb osto
ostobas
baságot
ágot elkö
elkövetn
vetni,
i, mint a folytfolytatás
atás utá
után n érde
érdeklőd
klődni.
ni. A férfi szörnyen gyergyerekesn
ekesnekek
tarthatta a viselkedését.
Lopva Ericre pillantott. A férfi arca elszántságot tükrözött, látszott rajta, hogy egyszer s mindenkorra véget
akar vetni ennek az áldatlan ügynek. Hétfő reggel majd úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. És az ő
szemszögéből
szemszög éből nézve ez nagyjáb
nagyjából ól meg is felel az igazságnak...
Eric – mint mindig – udvariasan besegítette a kocsiba, de közben nem szólt egyetlen szót sem, némán tették
meg az egész utat Chiswickbe.
A ház ajtajában kézfogássa
kézfogássall búcsúztak.
–°Nagyon
–°Nag yon köszön
köszönöm,
öm, Miss Adam
Adamss – monmondta dta még egys egyszer
zer a férf
férfi,
i, azu
azután
tán meg
megford
fordult,
ult, és vissz
visszasét
asétált
ált az
autójához.
Holly csak most vette észre, hogy akaratlanu
akaratlanull is visszatartotta a lélegzetét.
Mikor a kocsi megindult, egyszeriben potyognpotyognii kezdtek a könnyei.
Holly szinte az egész vasárnapot a parkban töltötte, és megpróbált rendet teremteni a gondola gondolatai
tai között. Eric
valami eddig ismeretlen érzést ébresztett fel benne. Mintha egy csodálatos világba vezető kaput nyitott volna
ki előtte, hogy a következő pillanatban ismét becsukja az orra előtt. Bár azt sem tudta, mit tenne, ha a férfi
közeledni próbálna hozzá. Ostobaság persze ezen töprengeni, hiszen Eric soha nem fog ilyesmit tenni.
A főnökének titkárnő kell, nem szerető. A kérdés csak az, hogy tudják-e ott folytatni, ahol abbahagyták.
Hétfőn reggel, egy álmatlanul eltöltött éjszaka után, erre hamarosan megkapta a választ.
Mikor belépett
belépett az irod
irodába
ába,, Eric az óráj
órájára
ára pilla
pillantot
ntott.
t. Holly
Holly alig
alighog
hogy y ráné
ránézett
zett,, egys
egyszerib
zeriben
en meg
megszep
szeppen
pentt
kamasz lánynak érezte magát, aki ott áll álmai férfija előtt. Hideg zuhanyként érték Eric szavai: – Miss Adams,
öt percet késett.
Megtorpant a küszöbön. Eddig még sohasem késett, viszont rendszeresen túlórázott.
–°Sajnálom – felelte mereven –, a földalattin áramkim áramkimaradás
aradás volt.
–°Ez nem mentség. Korábban kellett volna otthonról elindulnia.
–°Azt tettem – folytatta a lány fagyosan. – Egy óráig álltunk az alagútba alagútban. n.
 

–°Szeretném, ha ez a jövőben nem fordulna elő többször

többször – zárta le Eric jellegzetes férfi észjárással a témát, és
szemlátomást elmerült az előtte fekvő papírok tanulmányozásában.
Holly felháborodottan
felháborodottan nézett a főnökére, de már csak lehajtott fejét, sűrű, sötét haját látta. Maga elé képzelte,
amint megsimogatja, az ujjai egészen lassan a tarkója felé csúsznak, azután végig a hátán...
A gondolatra összerezzent, és Eric is épp ebben a pillanatban kapta fel a fejét.
A tek
tekint
intetü
etük
k tal
találk
álkozo
ozott,
tt, a lán
lány
y ped
pedig
ig egy má
másod
sodpeperci
rcig
g úg
úgy
y vél
vélte,
te, min
minth
tha
a só
sóvár
várgá
gáss vil
villan
lanna
na a má
másik
sik
szemében. A főnöke azonban összevonta a szemöldökét, és rámordult:
–°Ez minden, Holly.
Úgy negyedóra múlva Eric megjelent a szobájában, és letett az asztalára egy fél csésze kávét.
–°Túl híg – morogta. – Főzzön másikat, Adams!
–°Én így szeretem. És ha nem esik nehezére, még mindig Miss Adams.
–°Nehezemre esik. És ragaszkodom a friss kávéhoz.
–°Én meg az emberi bánásmódhoz! – vágott vissza Holly élesen.
–°Adams,
–°Mr. figyelmeztetem
figyelmeztetem...
Yorke, ...így folytatja, másik titkárnő után kell néznie.
ha továbbra is
A lány a választ meg sem várva ismét a számítógép
számítógéphez
hez fordult, de Eric megragad
megragadta
ta a csuklóját.
–°Nem is rossz ötlet – sziszegte. – A maga helyében én elővigyázato
elővigyázatosabb
sabb lennék!
Holly a kezére nézett, mire Eric olyan hirtelen engedte el, hogy az ujjai az asztalnak vágódtak. A lány halkan
felkiáltott fájdalmáb
fájdalmában.
an.
A férfi már indult volna kifelé, most azonban hirtelen visszafordult.
visszafordult.
–°Megütötte
–°Megütött e a kezét? – kérdezte aggódva.
–°Nem, de legközelebb talán több szerencséje lesz – felelte a lány dühösen.
Eric eltűnt a szobájában, s közben látszott rajta, nehezére esik, hogy ne vágja be maga után az ajtót. A
telefon megcsördült.
–°Igen? – szólt bele Holly mogorván a kagylóba, de azonnal lelkiismeret-furdalása támadt. – Bocsásson meg,
épp felidegesített
felidegesítettek.
ek.
–°Nehéz a főnökével, ugye? – nevetett fel a vonal másik végén egy férfi.
 Talán ez is az én malmom
malmomra ra hajtja a vizet...
Holly agya lázasan járt, honnan ismerős neki a telefonáló hangja, de nem tudott rájönni.
–°David
Hát Domingo
persze! vagyok.
A fekete hajúSzombaton
és kedves amosolyú
fogadáson találkoztunk.
férfi. A lány kényelmesen hátradőlt a székében. Eric iménti
kirohanása után igazán jót fog tenni néhány bók az önbizalmának. Ha jól emlékszik, David Domingo a Smart
 Yorke legnagyob
legnagyobb b vetélytársána
vetélytársának k a vezérigazgat
vezérigazgatója.
ója. A két cég ugyan kölcsönös
kölcsönösen
en ápol bizonyos üzleti
kapcsolatokat,
kapcsolato kat, de csak azért, hogy szemmel tartsák egymást.
–°Hát persze, Mr. Domingo! – mondta Holly kedvesen. – Miben segíthetek?
–°Fogalm
–°Fo galmazzu
azzunk
nk inká
inkább
bb úgy
úgy,, hog
hogy
y eset
esetleg
leg min
mindket
dketten
ten tud
tudunk
unk segí
segíteni
teni egym
egymásna
ásnak.
k. Marg
Margaret
aret Yeom
Yeoman,
an, a
titkárságom vezetője, egészségügyi okokból váratlanul felmondott...
–°Fölöttébb sajnálatos
sajnálatos – felelte Holly zavartan. – De nem értem...
Domingo nevetett.
–°Nem érti, mi köze hozzá, ugye? Szombat este rendkívül mély benyomást gyakorolt rám a teljesítménye,
Miss Adams. Önnek sikerült összeegyeztetnie a cseppet sem hivalkodó eleganciát a tökéletes háziasszony
szerepével. Számomra egyértelmű,
egyértelmű, hogy csupán magán múlt az est sikere.
–°Ezt komolyan gondolja? – kérdezte a lány hitetlenkedve.
–°Persze. És lenne egy ajánlatom.
–°Igen?

Holly kényszerítette
–°Igen. magát, hogy
Szeretném rábeszélni, ne vonjon
hogy vegye leát elhamarkodott következtetéseket.
Margaret munkakörét. Meghívhatom ma délben ebédre, Miss
Adams?
A lány nem akart hinni a fülének.
–°Nem tudom, vajon...
–°A dupláját kínálom a jelenlegi fizetésének – tette hozzá Domingo.
–°Értem, de...
Nem, ennek semmi értelme. Kizárt dolog, hogy David Domingo őt akarja alkalmazni, hiszen csak egyszer
találkoztak. Nem is ismeri.
–°Nos, Miss Adams? Elküldöm magáért a sofőrömet. Egy órakor megfelel?
Mit tegyen? Ebédeljen egy olyan férfival, akit életében mindössze egyetlenegyszer látott, és beszéljen vele
egy olyan állásról, amelyet nem akar elfogadni?
–°Adams! Az ördögbe is...! – hallotta meg Eric dühös kiáltását.
Nagyot sóhajtott.
–°Igen, az egy óra megfelel – hadarta el aztán egy szuszra. – Viszontlátás
Viszontlátásra!
ra!
–°Viszontlátásra!
Holly letette a kagylót, és átment a szomszédos irodába
irodába..
–°Örülnék, ha nem kiabálva értekezne velem! – utasította rendre hűvösen a főnökét. – Én nem vagyok Ellen.
–°Szerencsére nem – dörmögte
dörmögte a férfi, és felállt. – Maga a titkárnőm, és tudni akarom, mi az ördögöt művelt a
Benzoni-aktákkal.
–°Nem ezek azok?
A lány szenvtelenül az irattartó tetején lévő vaskos kötegre mutatott.
Eric szemrehányó pillantást vetett a papírokra, azután fogta, és az asztalára dobta az egész paksamétát.
 

–°Rendben van. Egyébként már említettem, hogy ne öltözködjön ilyen kihívóan. Ebben a kék micsodában túl
sok látszik a lábából.
–°Mr. Yorke! – Holly kihúzta magát. – Ami szombat este köztünk történt, az még nem jogosítja fel arra, hogy
előírja, mit vegyek fel. Ez a kék micsoda különben egy teljesen tisztesség
tisztességes
es ruhadarab.
–°Igen? – vonta fel a szemöldökét Eric, majd a titkárnője legnagyobb meghökkenésére nevetni kezdett, de
valahogy nagyon furcsán. Azután tetőtől talpig végigmérte a lányt, amitől Holly minden bosszúsága ellenére
furcsa bizsergést érzett végigszaladni a testén. Végül a férfi tekintete a mellén állapodott meg. – Jó, elhiszem
– szólalt meg végül vontatottan a férfi. – Ha maga mondja, akkor ez egy teljesen tisztességes ruhadarab.
Viszont ha továbbra is ebben parádézik előttem, akkor nem lesz sokáig magán, és ráadásul az állását is
elveszítheti.
Holly nyelt egyet. Még sohasem hallott ilyesfajta célozgatást a főnökétől.
–°Annak idején azt ígérte, hogy a munkámon kívül semmi másba nem fog beleszólni – jegyezte meg dühösen.
–°Így igaz – helyeselt Eric szelíden, és a lány ismét nyelt egyet. – Csak nem fél tőlem? – kérdezte, mert Holly
közben
–°Eszembehátrálni
sem kezdett. – Ne szamárkodjon,
jutott ilyesmi – felelte a lány,Miss Adams! Nemelhessegetn
és megpróbálta akarom az iíróasztalomon
elhessegetni a képzeletében elcsábítani.
azonna
azonnall megjelenő
érzéki
érzéki kép
képeke
eket.t. Ide
Idege
gesen
sen me
megn
gnyal
yalta
ta az ajk
ajkát,
át, ma
majd
jd kén
kénysz
yszere
eredet
detten
ten elm
elmoso
osolyo
lyodo
dott.
tt. – Seg
Segíth
íthete
etek
k mé
még g
valamiben, Mr. Yorke?
–°Igen – dörrent rá nyersen a férfi. – Ha azonnal eltűnik, AdamsAdams..
Holly lemondott már róla, hogy folytonosa
folytonosann rendreutasítsa a főnökét, inkább szó nélkül kiment az irodából. De
hiába
hiába rem
remény
ényked
kedett
ett,, hogy
hogy Eri
Ericc a dél
délelő
előtt
tt há
hátra
tralév
lévő
ő rés
részéb
zében
en leg
legalá
alább
bb nyug
nyugton
ton hagy
hagyja.
ja. A fér
férfi
fi min
minden
den
levelébe, minden mondatába, minden telefonbeszélgetésébe belekötött, sőt az új szemüvegét is leszólta,
pedig az szombat este még határozottan tetszett neki.
–°Túl erősen festi magát – dörmögte végül, mikor már semmi más nem jutott az eszébe.
A lány már oda se figyelt. A főnökének nyilván hiányzik egy kereke. Csupán egy leheletnyi rózsaszín szájrúzst
tett fel az ajkára, aki ebben is kivetnivalót talál, azzal nem érdemes vitatkozn
vitatkozni.
i. Már csak abban reményked
reménykedett,
ett,
hogy az ebéd – egy olyan férfi társaságában, aki csodálja – biztosan kellemes változatosság lesz.
–°Holly?
A lány épp indult volna a lifthez, amikor Eric utána szólt. Néhány másodpercig haboz habozott,
ott, de azután vonakodva
visszafordult.
visszafordu lt. A férfi előreszegett állal állt, sötét szeme furcsán csillogott.
–°Holly! – ismételte meg ellentmon
–°Tessék? ellentmondást
dást nem tűrő hangon
hangon.. – Ebédeljen velem!
A lány megrökönyödve nézett rá. Ez az alak tényleg azt hiszi, hogy miután egész délelőtt kínozta, még az
ebédidejét is vele akarja eltölteni?
–°Azt mondtam, ebédeljen velem.
–°Sajnálom – közölte hűvösen Holly. – Már van egy meghívásom.
–°Mondja le!
A lány hátat fordított neki.
–°Maga a legönhittebb ember, akivel valaha is találkoztam. Eszem ágában sincs lemondani a randevúmat.
Azzal faképnél hagyta a főnökét, de még hallotta, ahogy Eric halkan szitkozódik.
Néhány perccel később Holly kényelmesen elhelyezkedett Domingo sofőrje mögött a Rolls-Royceba
Rolls-Royceban.
n. Testileg
és szellemileg egyaránt kifacsarva érezte magát, ezért örült, hogy egy kicsit egyedül lehet. Később majd
átgondo
átgo ndolja,
lja, hog
hogyan
yan tovább
tovább,, de pilla
pillanatn
natnyilag
yilag csak lazít
lazítani
ani akart. Ann
Annak
ak is örül
örült,
t, hog
hogyy Davi
David
d a nyu
nyugodt
godt,,
elegáns légkörű klubba hívta, és nem valami modern, divatos étterembe.
A férfi csak ránézett, és rögtön hozatott egy fél deci finom konyakot. Utána megrendelte a könnyű, de
kitűnően elkészített menüt. Holly elégedetten elmosolyodott,
elmosolyodott, élvezte, hogy ezúttal nem neki kellett döntenie.
Már hetek
kedv
kedvesen óta nemett,
esen viselked érezte
viselkedett, és magát
Hol
Hollynaolyan
lynak
k jóleskellemesen,
jólesett
ett hall
hallgatn mint
gatnia, a jóy hangulatban
ia, hog
hogy milye
milyen
n ügy elköltött
ügyes,
es, értel ebédnála
értelmes,
mes, után.talá
David
talán igazán
n ninc
nincss is
alkalmasabb személy a felajánlott állásra. Egyre kevésbé érezte úgy, hogy ki kellene tartania eddigi főnöke
mellett. Eric saját maga is elboldogul, a ma délelőtti viselkedése után pedig igazán nem számíthat feltétel
nélküli hűségre.
És mégis... Miért rossz akkor a lelkiismerete? A csók lenne az oka? Mindenesetre közölte Daviddel, hogy kér
egy nap gondolkozási időt.
–°Ez csak természetes. – A férfi fekete szeme csillogott. – Tudom, hogy nem fogok csalódni magában.
Akkor többet tud, mint én, gondolta Holly nem sokkal később a Rolls puha kárpitján hátradőlve. David ajánlata
valóban nagyon csábító – akárcsak maga a férfi –, de ha otthagyja a Smart Yorke-ot, soha többé nem láthatja
Eric
Ericet
et.. En
Enne
nekk pe
pers
rsze
ze in
inká
kább
bb ör
örül
ülni
nie
e ke
kell
llen
ene,
e, am a jö jövő
vő Eric
Eric né
nélk
lkül
ül mé
mégi
giss olya
olyan
n kilá
kilátá
tást
stal
alan
anna
nak
k és
vigasztalannak
vigasztalan nak tűnt előtte.
Rövid töprengés után be kellett látnia, hogy az a bizonyos csók az oka mindenn mindennek.
ek. Csak nem szeretett bele a
főnökébe? Te jó ég, ennyire nem veszítheti el a fejét! Az a csók egyedül neki jelentett valamit. Eric már meg
is bánta, hiszen ezért viselkedik olyan lehetetlenü
lehetetlenül.l. Tulajdonképpen ostobaság lenne maradnia, mikor másutt
kétszer annyit kereshetne, ráadásul egy sokkal kedvesebb főnök mellett.

Komor
telt, arccal addig,
egészen ült le az
mígíróasztalához,
a főnöke négymeg
órase nézte,
körül hogy Eric
dühösen az irodájában
be nem viharzott avan-e. A délután eseménytelenül
szobájába.
–°Nos, élvezte az ebédet? – kérdezte jeges hangon.
–°Nagyon.
Holly fogta a ceruzáját, és írni kezdett az egyik füzetbe. Eric megragadta a csuklóját, kitépte a kezéből a
ceruzát, majd az asztalra vágta.
–°Magához beszélek! – kiabálta. – Talán lenne olyan szíves, és idefigyelne?
 

Holly nyugalmat erőltetett magára.

–°Ahogy óhajtja.
–°Rendben. Közölni szeretném magával, Miss Adams, hogy bizalmas munkakörben dolgozik, és nem tűröm,
hogy másoknak adatokat szolgáltasson ki.
–°Tessék?
Eric elveszítette a józan eszét?
–°Ne adja nekem az ártatlant! Domingóval ebédelt, igaz?
–°Igen. Talán tilos? Egyébként meg honnan tudja?
–°Vé
–°Véle
letl
tlen
enül
ül én is tatagj
gja
a vagy
vagyok
ok ug
ugya
yana
nann
nnak
ak a klub
klubnanak.
k. Az a té
tény
ny,, ho
hogy
gy ne
nem
m ör
örve
vend
ndez
ezte
tete
tett
tt me
meg
g a
társaságával,
társaságá val, még nem vette el a kedvemet az ebédtől.
–°Nem is vettem észre, hogy maga is ott volt.
–°Nem, mert túlságosan lekötötte, hogy annak a pojácának a bókjaiban sütkérezzen.
–°Inkább úgy mondhatnánk, hogy élveztem azon ritka alkalmak egyikét, amikor egy olyan emberrel lehetek
együtt,
Sőt aki nem
annyira törli belém
élveztem, hogy minduntalan
valószínű
valószínűleg a cipőjét.
leg valaki mást kell keresnie, akit lábtörlőnek használhat.
–°Ez meg mit jelentsen?
Eric annyira előrehajolt, hogy az arcát csak pár centiméter választotta el Hollyétól.
–°Azt jelenti... – A lány nyelt egyet. A torka egyszeriben összeszorult. – Felmondok. Mr. Domingo állást
ajánlott.
A férfi mély lélegzetet vett.
–°Értem – mondta aztán. – Gondolom, igen nagyvonalú ajánlatról lehet szó.
Holly érezte, hogy elönti a harag.
–°Természetesen
–°Természetes en – felelte hűvösen.
–°És maga mit nyújt ellenszolgáltatás gyanánt?
Eric úgy nézett a titkárnőjére, mintha az a szó szoros értelmében testestől-lelkestől eladta volna magát David
Domingónak.
–°Er
–°Erőm
őmhö
hözz és tetehe
hets
tség
égem
emhe
hezz ké
képe
pest
st ti
tisz
szte
tess
sség
éges
es mu
munk
nkát
át – jele
jelent
ntet
ette
te ki a lány
lány ma
magá
gátó
tóll ér
érte
tető
tődő
dő
természet
term észetessé
ességgel
ggel,, bár egys
egyszerib
zeriben
en ellen
ellenállha
állhatatl
tatlan
an vág
vágyat
yat érzet
érzett,
t, hogy
hogy ezt a lehe
lehetetlen
tetlen férfit mag
magához
ához
húzza, és megcsókolja.
Egy őrült–pillanatig
–°Értem bólintott aúgy tűnt
férfi egyneki, hogy
kis idő Ericnek
múlva is ugyanez
tettetett jár a fejében.
közönnyel.
Holly felállt. Valami nyugtalanította a főnöke arckifejezésében. A tekintete üres, akár egy szobornak. Úgy
érezte, nem bírja ki tovább a közelében.
–°Hová megy?
A lány megindult a lift felé, de Eric elkapta a karját.
–°Egy... egy kicsit szeretném felfrissíteni magam
magam..
–°Felesleges. Nekem úgy tetszik, ahogy van.
–°Tessék?
Holly meghökkenten bámult a főnökére. A férfi már nem beszélt hidegen és barátságtalanul, hangja szinte
kedvesen csengett.
–°Azt mondtam, úgy tetszik, ahogy van. Nem akarom, hogy elmenjen. Tudom, szörnyen viselkedtem, de
szeretném, ha maradna.
A lányt majdnem teljesen lefegyverezte Eric bűnbánó magatartása. De hogyan tarthatna ki egy olyan ember
mellett, aki ennyire kiszámíthatatlan
kiszámíthatatlan??
–°Valóban rémesen viselkedett, de nem azért megyek el, mert egyenlíteni akarok – szólalt meg bizonytalan
hangon. miért? A pénz miatt?
–°Akkor
Ez a vád szíven ütötte Hollyt.
–°Nincs abban semmi rossz, ha valaki pénzt akar keresni, de nem, nem azért hagyom itt.
–°Nem? Akkor talán azért, mert először megcsókoltam, utána pedig semmibe vettem? – Eric idegesen a
hajába túrt. – Rendben van, bocsánatot kérek magától.
Szeretném, ha maradna. A jövőben megpróbálok tisztességesen viselkedni. Megígérem, hogy soha többé nem
csókolom meg, és ha fizetésemelést kíván, megkapja. Elfogadható az ajánlatom?
–°Nem.
A lány hátat fordított a főnökének, hog
hogy
y Eric ne lássa, mennyire megbántot
megbántotta.
ta.
Hát nem veszi észre, hogy éppen arra vágyik a legjobban,
legjobban, hogy ismét megcsókolja? Biztosan tudja, csak nem
akar elveszíteni egy ügyes, ám cseppet sem kívánatos titkárnőt.
–°Értem. Mit kell hát tennem, hogy még jobban megédesítsem
megédesítsem az életét?
–°Semmit – felelte Holly halkan. – Semmit sem tehet, Eric.
És ez igaz is, hiszen ő már soha többé nem lesz rá képes, hogy nap mint nap együtt dolgozzon vele, közben
pedig eltitkolja az érzelmeit. Természetesen szó sincs szerelemről, de Holly kétségbeeset
kétségbeesetten
ten vágyott rá, hogy
megérintse
az utódját. a férfit, hogy átölelje... Már az is épp elég, ha addig együtt kell lennie vele, amíg meg nem találják
Eric most mögéje lépett, és a vállára tette a kezét.
–°Rendben van, tehát akkor én továbbra is viselkedhetek rémesen, ugye?
Mielőtt még Holly megkérdezhette
megkérdezhette volna, hogy érti ezt, a férfi maga felé fordította. Egy másodp
másodperc
erc töredékéig
Holly mintha kétségbeesést – vagy inkább gúnyt? – látott volna a szemében megvillanni, és azt hitte, jobban
mondva, remélte, hogy ismét megcsókolja. Eric azonban hirtelen leeresztette a kezét, és hátrább lépett. A
 

lány zavartan lesütötte a szemét. Mikor végre fel mert pillantani, a férfi már úgy nézett rá, mintha még soha
életében nem látta volna, és azon tűnődne, vajon mit is keres ez a lány az irodájában.
–°Mikor akar elmenni? – kérdezte közönyösen.
–°Amin
–°A mintt tal
talált
ált hel
helyet
yettem
tem val
valaki
akitt – fel
felelt
elte
e Ho
Holly
lly ny
nyug
ugodt
odtan.
an. – Nem sze szeret
retné
ném,
m, ha a fel
felmo
mond
ndáso
ásomm
mmal
al
fennakadásokat okoznék a munkában.
–°Én sem, de túlélném.
A lány ebben a pillanatban sokkal inkább amiatt aggódott, hogy ő képes lesz-e túlélni az elválásukat. Talán
már egy hét múlva nem Ericnél dolgozik. Mintha egy jeges kéz markolta volna össze a szívét.
Egy hét múlva azonban a főnöke még nem talált alkalmas utódot, és a férfi szigorúan hivatalos, távolságta
távolságtartó
rtó
viselkedése ellenére Hollynak egyre kevésbé volt kedve megválni a munkahelyétől. Néha, amikor Eric nem
vette észre, Holly lopva figyelte őt, és mintha végtelen szomorúságot vélt volna felfedezni a szemében.
Ilyenkor a legszívesebben elsírta volna magát.
Miután még egy hét eltelt, és Eric továbbra sem talált magának titkárnőt, a lány kezdte elveszíteni a türelmét.
Kedd reggel vagy
–°Mr. Yorke, tehát választ
elszántan belépett
végre a főnöke
a pályázók irodájába.
közül, vagy titkárnő nélkül marad.
Eddig
Edd ig tizen
tizennég
négyy meg
megfelel
felelő
ő képes
képesítéss
ítéssel
el rend
rendelkez
elkezőő hölg
hölgyet
yet uta
utasíto
sított
tt el a legá
legátláts
tlátszóbb
zóbb ürü
ürügyek
gyekkel.
kel. Miss
Lovejoy nem tud több jelentkezőt szerezni, én pedig a hét végén elmegyek.
Eric felpillantott, és a tekintetében olyan leplezetlen vágy tükröződö
tükröződött,
tt, hogy Holly szinte megszédült.
–°Gondolom, már alig várja, hogy Domingónak dolgozhasson – jegyezte meg a férfi, miközben megvetően
elfintorodott.
–°Alig várom, hogy olyasvalakinek dolgozhassam, aki legalább hébe-hóba elmosolyodik... – A lány ekkor
elnémult, mert Eric széles, mesterkélt vigyorra húzta a száját. – Hagyja abba! – kiáltotta. – Nem akarja, hogy
maradjak, mégis megnehezíti a dolgomat.
–°Ki mondta, hogy nem akarom megtartan
megtartani?i? Ha jól emlékszem, még fizetésemelést is ajánlottam
ajánlottam..
–°Igen, de...
 Talán ez lenne az oka a férfi hideg, elutasító magatartásának
magatartásának?? Rossz néven veszi tőle, hogy elmegy, ráadásul
a legnagyobb versenytárshoz? Hát persze! Eric magánemberként sem kedveli Davidét. Holly egy pillanatra
elbizonytalanodott.
 Tulajdonképpen
 Tulajdon képpen nem akarta a főnökét elhagyni. Csakhogy a férfinak már a puszta jelenléte is kísértést
 jelentett
csak errőlavolt
számára. Nap mint
szó, hiszen jóvalnap a közelében
többet kellett
érzett iránta tartózkodnia
tartózkodnia,
egyszerű , és mégsem
testi vágynál. érinthette meg. Persze, nem
Ha marad...
–°Nos? – riasztotta fel Eric a tűnődéséből. – Még mindig menni akar? Ha a pénzen múlik...
–°Nem, nem azon múlik.
A férfi fáradtan végighúz
végighúztata kezét a homlokán.
–°Végül is többnyire a pénzen múlik, de hagyjuk! Küldje be Miss Willoughbyt! A hét végén elmehet. Adja át
Domingónak az üdvözletemet!
Holly válaszolni akart valamit, de főnöke már a munkájába mélyedt. Bevezette tehát Miss Willoughby az
irodába, és Eric nyomban meg is bízta a hölgyet néhány feladattal.
Holly
Ho lly pén
péntek
teken
en öss
összep
zepako
akoltlt az író
íróas
aszta
ztalán
lán,, ma
majd
jd bem
bemenentt a főn
főnöké
ökéhez
hez,, ho
hogy
gy elb
elbúc
úcsú
súzzo
zzon.
n. A fér
férfi
fi épp
telefonált. A lány bátortalanul megköszörülte a torkát, mire Eric felpillantott. Szórakozottan búcsút intett
anélkül, hogy abbahagyta volna a beszélgetést. Az évődő hangnem után ítélve egy nővel társaloghatott.
Holly mosolyt erőltetett az arcára, és szó nélkül távozott. A lift felé menet érezte, hogy könnyek szöknek a
szemébe. Mivel tartott tőle, hogy esetleg Eric követi, meggyorsította a lépteit. Arra számított, hogy bármelyik
percben megérezheti
megérezheti a férfi kezét a vállán. De semmi ilyesmi nem történt. A lift ajtaja becsukódo
becsukódott
tt mögötte, ő
pedig egyedül maradt.
–°Miss Willoughby,
Biztosra vette, hogyhol vannak
Miss a Stonehouse-akták?
Willoughby – kérdezte
nem tud válaszolni Eric fáradtan.
a kérdésére.
–°Azóta nem láttam, mióta Mr. Blackstone a könyvelésről kölcsönkérte őket.
A férfi dühösen nézett a titkárnőjére.
–°Nem megmondtam, hogy az engedélyem nélkül semmiféle iratot nem adhat oda senkinek?
–°Igen, de...
Eric oda sem figyelt. Miss Willoughby már egy hónapja dolgozott nála, és mindig kimagyarázkodott, ha a
főnöke valami kivetnivalót talált a munkájáb
munkájában.
an.
Általába
Általábann szép
szépenen han
hangzó
gzó ürüg
ürügyeket
yeket talált, mert egy ilyen hölgyet természe
természetese
tesen
n csak a legn
legnemes
emesebb
ebb
indítékok vezérelhetik. Most azonban túlcsordult a pohár. A Stonehou
Stonehouse-akták
se-akták szigorúan bizalmasa
bizalmasak
k voltak, és
Eric attól tartott, hogy ha illetéktelen kezekbe kerülnek, az a legkínosabb következményekkel járhat a cégre
nézve.
–°Miss Willoughby – szakította félbe a titkárnőjét ingerülten. – Azonnali hatállyal elbocsátom. Kérje el a
bérelszámolási
bérelszámo lási lapját Mr. Haslett-től!
A férfi meg sem várta a választ, hanem sarkon fordult, és jól bevágva maga mögött az ajtót, eltűnt az
irodájában,, hogy felhívja a könyvelést.
irodájában
Misslőtt
Mie
MielőtWilloughby
t elm
elmen hangosan
entt vol
volna
na,, mégméltatlankodott
dia
diada
dalmasan az
lmasan me őt
megj ért ezte,
gjegy igazságtalanság
egyezt e, hohogy
gy mámárr miatt.
úg
úgyis
yis elf
elfog
ogad
adta
ta a Ha
Hall
ll Go
Good
odman
man cég
lényegesen kedvezőbb ajánlatát.
Hall Goodman, tűnődött Eric, miközben a tenyerébe támasztot
támasztottata az állát.
Sz
Szám
ámára
ára tutulaj
lajdo
donk
nképp
éppenen tel
teljes
jesen
en mi
mind
ndegy
egy,, Mis
Misss Wi
Willo
lloug
ughb
hbyy hol
hol fol
folyta
ytatja
tja áld
áldáso
ásosna
snak
k eg
egyál
yáltal
talán
án nem
nevezhető tevékenységét,
tevékenységét, de véletlenül Holly is épp ugyanann
ugyanannál ál a cégnél dolgozik. Eric hátradőlt a székében,
és csendesen szitkozódni kezdett, amiért a lány elhagyta.
 

Az ördögbe is, már megint nincs titkárnője! Egyszerűen szüksége van Hollyra.
Még sohasem dolgozott ilyen remek munkatárssal, és azt akarta, hogy visszajöjjön. Hiányzott az ügyessége, a
rátermettsége, egy cseppet sem tolakodó jelenléte, és... Igen, az ördögbe is! Hiányzik a lány maga. Miért is
hagyta elmenni? Kétségtelen, hogy nem lett volna szabad megcsókolnia, ez mindenképpen hiba volt, bár
tagadhatatlanul
tagadha tatlanul kellemes hiba. Nem áll azonban szándékában még egyszer megismételni ezt a baklövést...
Határozott mozdulattal
mozdulattal a kagylóért nyúlt, de azután visszahúzta a kezét. Nem.
Van más lehetőség is. Ádázul elmosolyodott. Ha minden terv szerint megy, akkor Miss Adamsnek emlékezet
emlékezetes
es
perceket szerez.
Holly rámosolygott a vele szemközt helyet foglaló Davidre. Mióta nála dolgozott, a férfi már negyedszer hívta
meg ebédelni, és minden alkalommal más helyre. Ezt az éttermet például úgy rendezték be, mint egy hajó
belsejét, halászhálók és hajózással kapcsolatos használati tárgyak díszítették a falait.
Holly néha úgy érezte, Davidnek nem is az a fontos, hogy vele legyen, hanem hogy együtt lássák őket. A lány
készs
készségg
éggel
el eli
elism
smert
erte,
e, me
menn
nnyir
yire
e izg
izgalm
almas
as és fel
felelő
előssé
sségt
gtelj
eljes
es az új mu
munka
nkakör
köre,
e, mé
mégs
gsem
em tud
tudott
ott iga
igazán
zán
megbarátkozni
megbarát
Amikor kozni vele.
eltűnődött Korántsem
ezen, dolgozo
dolgozott
be kellett tt akkora
vallania lelkesedéssel
lelkesedéssel,
magának, , mint annak
hogy legfőképp Ericet idején a Smart
hiányolja. Yorke-nál.
A férfi – a közös munka
együtt töltött hónapjai alatt – életének a részévé vált. Természetesen Holly nem szeretett bele, de ha olykor-
olykor az eszébe jutott, határtalan kétségbeesést érzett, mintha elveszített volna valami pótolhatatlant, amit
ugyan soha nem birtokolt, de már soha nem is lehet az övé.
Újabban néhány férfi munkatársa randevúzni hívta. Mindannyian nagyon kedvesen, tapintatosan viselkedtek
vele, Holly ennek ellenére kosarat adott nekik, bár maga sem tudta volna megmondani, hogy miért. Barbara
emiatt többször is szemrehányást tett neki.
–°Min mosolyog?
A lányt David kérdése riasztotta fel töprengés
töprengéséből.
éből.
–°Nagyon kedves magától, hogy meghívott ebédelni – felelte gyorsan Holly.
A férfi viszonozta a mosolyát.
–°Talán valami különös okom van rá...
–°Igen? – A lány oldalt hajtotta a fejét. – És mi lenne az?
–°Ö... – David elnémult, és megfogta a titkárnője kezét. – Kedves Holly...
A lány nem értette, miért beszél egyszerre hangosan, és miért néz rá közben szerelmesen. – Tegnap éjjel
nagyon boldoggá tett. meredt
Holly megrökönyödve Álmodnirá,sem mertemegy
miközben volna...
súlyos kéz nehezedett a vállára.
–°Elég legyen, Domingo! – hallotta meg Eric jeges hangját. – Elég. Holly, jöjjön velem!
7. FEJEZET
A lány egy pillanatig úgy érezte, eláll a szívverése, de hamar sikerült visszanyernie a lélekjelenlétét.
–°Nem tehetem – válaszolta nyugodt
nyugodtan.
an. – Daviddel jöttem ebédelni.
–°Befejezte az étkezést, tehát már jöhet! – jelentette ki Eric ellentmondást nem tűrő hangon.
–°David...
Holly segélykérően pillantott
pillantott új főnökére, mert közben Eric megragadta a karját, hogy felhúzza.
David arckifejezése rendkívül különösnek tűnt. Holly azt várta volna, hogy az ebéd félbeszakítása miatt
tiltakozni fog, de ehelyett mosolygott. Jobban mondva diadalittasan, elégedetten vigyorgott, mintha valami
remek fogást csinált volna.
–°Jöjjön, Holly! – ismételte meg Eric.
–°Ne tegye magát nevetségessé! – csattant fel a lány.
–°Nem teszem. És ha nem csalódom, a barátja elérte a célját, vagy legalábbis azt hiszi. Többé semmi haszna
magából, kedvesem.
–°Tulajdon
–°Tulajdonképpen
képpen miről
–°A feleségemről, beszél?
Glóriáról – magyarázta David, és még szélesebben vigyorgott. – Szemet szemért, fogat
fogért, Yorke. A maga kis barátnője igazán elbűvölő.
–°És épp most mondott fel a Hall Goodman cégnél – tette hozzá dühösen Eric. – Legközelebb, Domingo,
használja a józan eszét, ahelyett...
–°Kérem, ne Holly előtt! – szakította félbe David összevonva a szemöldökét.
A lánynak egyszeriben elege lett a két marakodó férfiból. Szemlátomást valamilyen rendezetlen számlájuk
van, és őt játsszák ki egymás ellen. De abból nem esznek!
Lerázta magáról Eric kezét, fogta a táskáját, és a meghökkent vendégek között kirohant az étteremből.
Miközben a Piccadilly felé futott, rádöbbent
rádöbbent,, hogy tulajdonkép
tulajdonképpen
pen nincs semmi célja. Eric az imént felmondott
Davidnek az ő nevében.
Hollyt meghökkentette, hogy David meg sem próbálta tartóztatni. Tehát elképzelhető, hogy a férfinak már
tényleg nincs rá szüksége, és csupán valami rejtélyes okból alkalmazta.
Mégis honnan veszi Eric a bátorságot, hogy csak úgy, hipp-hopp felbukkanjon, és egyik percről a másikra a
feje tetejére állítsa az életét?
–°Várjj csak
–°Vár csak,, Eric Yorke, ezt még keserve
keservesen
sen megbán
megbánod!
od! – kiált
kiáltotta
otta az utcá
utcán
n sétá
sétáló
ló turi
turisták
sták legnag
legnagyobb
yobb
megrökönyödésére.
–°Ígéretesen hangzik. Állok elébe!
hangzik.
Eric lépett hozzá, és megállt előtte. A szája szegletében gúnyos mosoly bujkált.
–°Menjen az utamból! – követelte Holly.
–°Miért? Hová siet?
Ez a megjegyzés eszébe juttatta a lánynak, hogy egyik pillanatról a másikra munka nélkül maradt. Ökölbe
szorította a kezét, és minden önuralmát összeszedte, nehogy jelenetet rendezzen a nyílt utcán.
 

–°Nem tudom – felelte hidegen. – Magának köszönhetően egyelőre csak céltalanul kóborlók.
–°Biztos vagyok benne, hogy Domingo vissza fogja venni, ha megkéri rá, jegyezte meg Eric szenvtelenül. –
Hiába érte már el a célját, nem olyan ostoba, hogy lemondjon egy ilyen remek munkaerőről, mint maga.
Egyébként remélem, sikerült felnyitnom
felnyitnom a szemét, és kezdi már kapiskálni, miről is volt itt szó.
–°Ezt meg hogy érti? – kérdezte Holly, és a tenyerébe vájta a körmét.
–°Egy kevésbé forgalmas helyen szívesen elmagyarázom.
elmagyarázom. – A férfi felnézett a felhőtlen, kék égre. – Esőre nem
kelll szá
kel számít
mítanu
anunk.
nk. Ker
Keress
essün
ünk
k egy
egy fél
félree
reeső
ső pa
padot
dot val
valam
amii me
megh
ghitt
itt he
helye
lyen,
n, vag
vagy
y szí
szíves
vesebb
ebbenen jön
jönne
ne fel a
lakásomra?
–°Inkább hazamegyek
hazamegyek – utasította vissza a lány a meghívást. – Viszontlátásra, Eric!
Megfordult,
Megfordu lt, és gyors léptekkel megindult a Green parki metrómeg
metrómegálló
álló irányába. Mikor észrevette, hogy a férfi
követi, gyorsan befordult az egyik kis utcába, amelyről azt hitte, a Bond Streetre vezet. Ott is felszállhat a
földalattira.
Annyira lekötötte a menekülés, hogy észre sem vette a lassan feléje közeledő fehér Maseratit. Csak amikor az
autó megállt
következő mellette,már
pillanatban az a
ajtaja kivágódott
kocsiban és kemény
ült, az ajtó ujjak és
becsapódott, ragadták
az autómeg a csuklóját,
besorolt akkor ijedt meg. A
a forgalomba.
–°Álljon meg, Eric! – kiáltotta Holly rémülten. – Nem rabolhat el csak úgy egyszerűen...
–°Már megtörtént.
A lány kihúzta magát, és figyelemre méltó önfegyelemmel a biztonsági öv után nyúlt. A helyzet teljesen
valószerű
való szerűtlen
tlennek
nek tűn
tűnt.
t. Eric, a Sma
Smartrt Yorke diva
divatcég
tcég meg
megfont
fontolt
olt és fegy
fegyelme
elmezett
zett igaz
igazgató
gatója,
ja, egys
egyszerib
zeriben
en
felcsap emberrablónak.
emberrablónak. Holly kislánykoráb
kislánykorában an gyakran gondolt rá, milyen vadregényes lenne, ha elrabolnák, a
valóságban azonban
azonban egészen másként festett a dolog. Szökésre nem gondolhatgondolhatott,
ott, ahhoz az autó túl gyorsan
ment. Nincs mese, meg kell várnia, amíg valahol megállnak.
–°Hová visz? – kérdezte élesen.
–°A lakásomra. Nincs messze. Félek, hogy a park már nem jöhet szóba, magánál szemlátomást keményebb
módszerekre van szükség.
–°Meg akar kötözni és betömni a számat? – gúnyolódott Holly.
–°Csak ha feltétlen szükséges.
A férfi hangja olyan nyugodtan és közömbösen csengett, hogy a lány egy másodpercre elbizonytalanodott,
hátha mégis komolyan beszél. Lopva Ericre pillantott, de a férfi kifejezéstelen arccal meredt előre. Holly most
előszörnincs
biztos, kezdett valamiféle félelmet
hozzászokva, érezni. Tulajdonképpen
hogy ellenkezzenek menn
mennyire
vele. Ki tudja, mit yire ismeri
tenne, ha őEricet? Normálisnak
megpróbálna tűnik, de
megszökni. egy
A férfi
gúnyosan elmosolyodott, és fölényesen megpaskolta a térdét, mire a lánynak megint az a kínos érzése
támadt, hogy Eric olvas a gondolataiban.
Néhán
Néh ányy má
másod
sodper
percc mú
múlva
lva bef
beford
ordult
ultak
ak egy keskesken
kenyy me
mellé
llékut
kutcáb
cába,
a, de még mi mielő
előtt
tt Ho
Holly
lly a szö
szökés
késre
re
gondolhatott
gondolh atott volna, Eric kinyitotta előtte a kocsi ajtaját, és egy boltíves ajtón át a lifthez terelte.
A világos jókora lakásból remek kilátás nyílt a Hyde Parkra. A lány tulajdonképpen arra számított, hogy a
berende
bere ndezés
zés egy tehe
tehetős
tős agg
agglegé
legényhe
nyhezz illőe
illően
n egys
egyszerű
zerű és mod
modern
ern lesz, de téve
tévedett
dett.. Eric szem
szemláto
látomás
mástt
kedvelte a szelíd pasztellszíneket, a fehér falakat és a világoszöld anyagokat. Két falfelületet a padlótól a
mennyezetig könyvespolc borított, és a képek sem tűntek éppen modernnek. Holly nem sokat értett a
festészethez,, de amikor az aláírásokat szemügyre vette, meglepetésében majdnem elfüttyentette
festészethez elfüttyentette magát.
–°Látom, csodálkozik
csodálkozik – állapította meg Eric. – Azt hitte talán, hogy börtönben élek?
–°Az a környezet mindenesetre jobban illene magához – felelte a lány.
–°Ne aggódjon, a kínpadot és a kilencágú korbácsot lakat alatt tartom. – Eric a könyvespolcnak dőlt, és a
díványra mutatott. – Foglaljon helyet!
–°Hogy a kínvallatás megkezdődhessen? – gúnyolódott Holly.
–°Ha
A lányragaszkodik hozzá! Én
méltóságteljesen, csak azt
felemelt szeretném,
fejjel elsétált a hogy jól érezze
férfi előtt, magát.
és leült a dívány szélére.
–°Akkor talán elmagyarázhatná végre, mi a célja ezzel az ócska színjátékkal fordult a hallgatásba burkolózó
Erichez.
–°Színjátékkal?
A férfi lustán elmosolyodo
elmosolyodott,
tt, és a könyvespolcnak támasztotta a fejét. Nyugalma a végtelenség
végtelenségig
ig felbőszítette
Hollyt.
–°Miért, maga minek nevezné ezt az egészet? – fortyant fel ellenségesen.
–°Gondolom, annak, aminek a barátja, Domingo, vagyis bosszúnak.
A lány a homlokát ráncolta. A férfi szenvtelenül beszélt, a szeméből nem lehetett kiolvasni semmit. Holly
szorongva körülnézett a szobában a menekülés útját keresve.
–°Ott van a tűzlépcső – sietett a segítségére Eric. Már megint kitalálta, mi jár a fejében! – De lebeszélném
róla. Én már kipróbáltam, és akkor valaki egy vödör vizet zúdított a nyakamba.
–°Csakugyan?? – kérdezte a lány kíváncsian. – Hogy történt?
–°Csakugyan
–°Egy hölgy így akarta jelezni a felháborodásá
felháborodását. t.
Holly rögtön rokonszenvet érzett az ismeretlen nő iránt, és nem tudta elfojtani a mosolyát.
–°Furcsa
–°Nem helyzet –kellett,
betörnöm jegyezte meg.kitörnöm.
hanem – Miért kellett a saját lakásába betörnie?
–°De miért?
Eric vállat vont.
–°Elhiszi, ha azt mondom
mondom,, hogy már nem emlékszem? Nagyon fiatal voltam, nagyon ostoba és nagyon részeg.
Gyanítom, hogy egy hölgy valamiért megharagudott rám. Mindenesetre, ha a szökés gondolatával játszik, a
tűzlépcsőrőll lebeszélném. – Elmosolyod
tűzlépcsőrő Elmosolyodott,
ott, de olyan fölényesen, hogy Hollyt elöntötte a méreg.
 

Azt hiszem, megtaláltam a megoldást a gondjára – tette hozzá a férfi, miközben tűnődve simoga simogatta
tta az állát.
–°Miféle gondomra? – kérdezte a lány bizalmatlanul.
–°A munkan
munkanélküliségére.
élküliségére.
–°Va
–°Vagy
gy úg
úgy.
y. Ha jójóll em
emlé
léks
ksze
zem,
m, Da
Davi
vid
d eg
egye
yelő
lőre
re mé
még g ne
nem
m momond
ndot
ottt fe
fell ne
neke
kem.
m...
.. – Ha
Habo
bozo
zott
tt néhá
néhány ny
másodp
más odpercig
ercig,, de a kívá
kíváncsi
ncsisága
sága végül legyő
legyőzte
zte azt a vágy
vágyát,
át, hog
hogy
y alap
alaposan
osan megmo
megmondja
ndja a vélem
véleményét
ényét
Ericnek. – Mire célzott azzal, amit David feleségéről mondott? Nem is tudtam, hogy nős.
–°Nős, csak nem élnek együtt.
Holly a sötétzöld szőnyeget tanulmány
tanulmányozta.
ozta. Hirtelen gyanakodn
gyanakodnii kezdett.
–°És magának mi köze van ehhez az egészhez?
–°Semmi. Vagy legalábbis semmi olyan, amin változtatni tudnék. Glória meglehetősen ostoba teremtés, és túl
sokat iszik. Az egyik estélyen kikezdett velem.
Domingo véletlenül
véletlenül tanúja lett a jelenetnek, és azt hitte, el akarom csábítani a feleségét.
–°Talán tévedett?
A férfi tekintete
–°Képzelje, igen.haragosan
Lehet, hogymegvillan
megvillant.
t. hangzik, de nem érdekelnek a férjes asszonyok. Sajnos, az ügynek
különösen
mégis kellemetlen következményei
következményei lettek Glória házasságára nézve.
Holly egy kicsit eljátszott a gondolattal, hogy bocsánatot kérjen, de azután eszébe jutott, hogy semmi értelme
elnézést kérnie egy olyan férfitól, aki elrabolta, és aki miatt valószínűleg az állását is elveszítette.
–°Tény, hogy a maga barátja azóta folyton próbálkozik, mindenképpen bosszút akar állni – folytatta Eric egy
kis idő után. – Most is gondoskodott arról, hogy Londonban a társaság színe-java tudomást szerezzen a
maguk kis kalandjáról. Ráadásul úgy szervezte a találkozóikat, hogy én is mindig értesülhessek róluk.
Gyanítom, olyan látszatot akart kelteni, mintha elcsábította volna magát. Nyilván abban a képtelen hitben élt,
hogy...
–°Hogy ez magának rosszulesne? – fejezte be Holly a mondatot, és kényszeredetten elmosolyodott. – Valóban
képtelen ötlet. – Mikor Eric semmit sem válaszolt, csak összehúz
összehúzott
ott szemmel nézte, majd vidáman hozzátette:
– És honnan tudja, hogy nem csábított el?
–°Nem úgy néz ki, mint egy olyan nő, aki épp most ismerte meg a szerelem örömeit.
A lány mindig is az erőszakmen
erőszakmentesség
tesség hívének tartotta magát, de ezúttal kételkedni kezdett a meggyőződése
helyességében. Szorosan keresztbe fonta a karját, nehogy valami butaságot kövessen el, és hátradőlt a
díványon.
–°Nem hinném, hogy bármi köze lenne hozzá – jelentette ki azután hűvösen.
–°Igaza van – helyeselt a férfi, és kedvesen elmosolyodott. – Pillanatnyilag tényleg egészen más dolgon
töprengek, bár be kell látnom, ez messze nem olyan izgalmas.
Holly nem szólt semmit. Eric majd megmagy
megmagyarázza
arázza a szavait, ha akarja. A férfi egy darabig várakozásteljesen
nézte, azután mintegy mellékesen megjegyezt
megjegyezte:e:
–°Elbocsátottam Miss Willoughbyt.
–°Igen?
Holly lepöckölt egy láthatatlan porszemet a szoknyájáró
szoknyájáról.
l.
–°Hm. Szeretném, ha visszajönne hozzám.
Eric ismét hátrahajtotta a fejét.
–°Hogy ismét magának dolgozzak? – kérdezte a lány óvatosan.
–°Természetesen.
–°Ezt már egyszer megbeszéltük – emlékeztette a férfit Holly fáradtan, és megvonta a vállát.
–°Tudom. Nem lett volna szabad hagynom, hogy elmenjen.
–°Mégis
–°Még is mit gondol
gondol,, mivel tartha
tarthatott
tott volna viss
vissza?
za? Van talán az irod
irodájáb
ájában
an egy titkos kínz
kínzókam
ókamra,
ra, aho
aholl
megtöri az engedetlen
Eric gúnyosan elhúzta aalkalmazotta
alkalmazottait?
száját. it?
–°Nem is rossz ötlet. Egyszer még hasznát vehetem – felelte lassan. – Például, ha a megszokott módsz
módszerekkel
erekkel
nem tudom rábírni, hogy engedelmes legyen.
–°És mik lennének azok a módszerek?
Eric keresztülsétált a szobán, majd leült Holly mellé. Mikor a térdük összeért, a lány elhúzódott mellőle.
–°Több pénzt ajánlok, megpróbálom meggyőzni arról, hogy nélkülözhetetlen, és természetesen többé egy
ujjal sem nyúlok magához...
Csak azt ne! – gondolta Holly kétségbeesetten. Kimondhatatla
Kimondhatatlanulnul vágyott a férfi után...
–°Mindez kevés – szólalt meg kisvártatva feszülten.
–°Akkor milyen lehetőségeim maradtak még? A hüvelykszorító
hüvelykszorító??
–°Nem használna. Ráadásul törvénytelen.
A férfi elmosolyodott, és Hollynak hirtelen nagyon melege lett.
–°Nem ez lenne az első eset, hogy megszegem a törvényt.
–°Valószínűleg nem, de akkor sem érne el semmi eredményt.
Eric felsóhajto
felsóhajtott.
tt.
–°Tartok tőle.
–°Éspedig? Ezek után
– kérdezte csupán
a lány egyetlen lehetőségem maradt.
gyanakodva.
Eric meglazította a nyakkendőjét, kinyújtotta a lábát, majd csábosán Hollyra mosolygott.
A lány zavartan ráncigálta a szoknyája szélét, és kínosan fészkelődni
fészkelődni kezdett.
–°Értem.
–°Valóban?
–°Igen. Azt hiszi, végre megkaphatja, amit akar?
 

–°Miért, maga szerint mi lenne az?

A férfi hangja rendkívül érzékien csengett.
–°Nos... – bizonytalan
bizonytalanodott
odott el Holly, majd idegesen az ajkába harapott.
–°Én nem az ágyra gondoltam – jegyezte meg Eric, miközben szórakozottan
szórakozottan megsimoga
megsimogatta
tta a lány arcát. – Bár
be kell vallanom, a gondolat izgató. – Mikor Holly ijedten ránézett, szelíden hozzáfűzte: – Eszembe sem jutott,
ho
hogy
gy vavalam
lamily
ilyen
en mó
módo
don
n kén
kénysz
yszerí
erítse
tsem.
m. Inkáb
Inkább
b ked
kedves
ves,, rég
régimó
imódi
di bó
bókok
kok seg
segíts
ítség
égéve
évell sze
szeret
rettem
tem vol
volna
na
eredményeket elérni. – Mivel a lány nem felelt, Eric csúfondárosan felvonta a szemöldökét. – Miket képzel
rólam, Holly Adams?
A lány már maga sem tudta, mit higgyen. Csupán a férfi izmos, kinyújtott lábát látta, a kezét érezte. Lesütötte
a szemét.
–°Semmi rosszat nem feltételeztem – jelentette ki nem egészen hűen az igazsághoz.
–°Akkor jöjjön vissza hozzám, és dolgozzon újra nekem! Higgye el, nem illik magához, hogy a kérlelhetetlent
 játssza.
A férfi hangja
fogalma olyan mi
sincs arról, közönyösen csengett,
minden illik hogy Hollynak
hozzá, legalábbis egyszeriben
sohasem próbáltanagyon nehéz lett
meg kideríteni a szíve.
pedig ha egyEricnek
kicsit
közelebb ülne...
–°Nem vagyok kérlelhetetlen felelte, és rémülten hallotta, hogy elcsuklik a hangja. – Csak…
Képtelen volt folytatni.
–°Egy kicsit nehézkes – fejezte be Eric nyersen a mondatot. – Ezért még nem kell sírnia. Természetesen
szeretném, ha visszajönne, de nem fogom pisztollyal kényszeríteni.
–°Nem is sírok – füllentette Holly, miközben kézfejével megtörölte
megtörölte a szemét.
–°Nem? Akkor tévedtem. Tessék! – Eric átnyújtott a lánynak egy tiszta zsebkendő
zsebkendőt,t, de az nem fogadta el. Erre
maga törülgette meg az arcát. Holly nyelt egyet, amikor a férfi kezét megérezte a tarkóján. – így már jobb –
vélekedett Eric. – És most... hogyan tovább
tovább??
A térdük összeért. A lány úgy érezte, teljesen őszintének kell lennie.
–°Engem... egyáltalán nem lenne nehéz meggyőznie
meggyőznie – súgta olyan halkan, hogy a férfi alig hallotta.
Eric összehúzta a szemét, a levegő egyszeriben megtelt kettőjük között feszültséggel.
–°Értem. – A férfi egy kissé hátradőlt, hogy jobban láthassa a lány arcát, de a kezét nem vette el a tarkójáról.
Holly megborzongott. Eric sokáig nézte, azután amikor befejezte a szemlét, könnyedén megsimogatta a lány
hátát.üzletre?
–°Az – Nos, akkor térjünk vissza az üzletre!
Holly idegesen a férfira pillantott.
–°Mármint arra, hogy visszajön-e hozzám dolgozni.
–°A Hall Goodmannél maradok – vágta rá a lány gyorsan.
–°Ez is egy lehetőség, én azonban jobban szeretném, ha visszatérne hozzám.
–°Miért? Hogy ismét belém törölhesse a lábát, és csak akkor vegyen tudomást a jelenlétemről, ha valakivel
kiabálni akar?
–°Kedves Holly, tény, hogy néha megfeledkeztem a jelenlétéről, de ennek ellenére nyugodt lehettem, mert az
irodában minden a legnagyobb rendben ment. – Eric gúnyosan elhúzta a száját. – És csak akkor kiabáltam
magával, ha kihozott a sodrombó
sodromból. l.
–°David ezzel szemben még a hangját sem emelte fel soha – jegyezte meg Holly.
–°Türelmes ember – felelte Eric hűvösen. – De ha elkerülte volna a figyelmét, én nem vagyok David.
Nem, semmiképp sem kerülte el a figyelmét. David esetében például sohasem jutott volna az eszébe, hogy
megpofozza
megpofo zza a férfit vagy átölelje...
–°Pontosan – helyeselt a lány hevesen. – Pontosan ezért nem akarom magát a főnökömnek.
Eric nevetett,
–°Egy de a szeme
null a javára. Mit tettkomoly maradt.
még David, hogy teljesen meghódítsa?
–°Úriemberként viselkedett – felelte Holly kurtán.
Eric gúnyos hangja egy cseppet sem tetszett neki.
–°Igen? És én hogy viselkedem?
–°Mint egy neandervölg
neandervölgyi,
yi, ősember.
–°Tehát ez az oka. Sohasem világosított fel arról, miért is hagyott el. Én meg azt gondoltam, nem lett volna
szabad felébresztenem a Csipkerózsika-álomból.
–°Ennek semmi köze a dologhoz – füllentette Holly.
–°Nem?
A lány megvonta a vállát.
–°Felesleges itt vitatkoznunk. Én továbbra is Davidnek fogok dolgozni, maga pedig...
–°Továbbra is mindent elkövetek, hogy visszaszerezzem.
A férfi hátradőlt, és szórakozottan dobolni kezdett ujjaival a combján. A lány megnedvesítette az ajkát.
Képtelen volt a tekintetét levenni Eric izmos lábáról.
–°Mire gondolt, amikor azt mondta, mindent elkövet, hogy visszaszerezzen? – kérdezte végül. – Folytonosan
zaklatni fog? nem megy... – A férfi oldalt billentette a fejét, és váratlanul elmosolyodott. – Hagyjon fel a
–°Ha másként
makacskodással, Adams, és tegye, amit mondok!
–°Remek ötlet – gúnyolódott Holly. – Csakhogy nem ilyen egyszerű a dolog.
–°Rendben van, kezdjük elölről! Az imént azt mondta, nem lenne nehéz meggyőzni magát, tehát gondolom,
nincs különösebb kifogása az ellen, hogy ismét nekem dolgozzon. Közölje a feltételeit! – fejezte be kurtán a
férfi, mintha már untatná ez a beszélgetés.
 

–°Eric... – Holly nem találta a megfelelő szavakat. – Nem akarok többé magának dolgozni.
dolgozni. Soha. Elmúlt, vége.
A férfi keresztbe vetette a lábát, és idegesen folytatta a dobolást.
–°Csakugyan? De ha egyszer nem olyan nehéz meggyőzni...
–°Mikor ezt említettem, nem arra gondoltam, hogy ismét a titkárnője legyek.
Eric fürkész pillantást vetett a lányra.
–°Hát mire?
–°Nem tudom... Azt hiszem... Még soha nem szeretkeztem senkivel, és...
Ijedten szünetet tartott. A férfi szeme veszélyesen megvillant, és Holly már maga sem értelte, miért mondta
el mindezt. Zavartan lehajtotta a fejét, és idegesen babrálni
babrálni kezdett az egyik párna rojtjaival.
–°Értem – bólintott Eric. – Néhány dolog most már legalább világos előttem.
 Természetesen nem arra célozcéloz,, hogy a lehető leggyorsabb
leggyorsabbanan változtass
változtassak
ak ezen az állapo
állapoton,
ton, ugye?
Holly akaratlanul is felugrott. A jeges hang és az alig titkolt megvetés kimondhatatlanul
kimondhatatlanul fájt neki.
–°Komolyan gondolja...?
gondolja...? – Nagy levegőt vett, majd újra nekiveselkedett.
Nem, álmomban
Eric tudomást semsem jutott
véve volna hevességéről,
a kitörés eszembe ekkora áldozatot bólintott.
közönyösen követelni magától!
–°Gondolhattam volna.
–°Mit?
–°Hogy a kis Miss Adams pontosa
pontosan n tudja, mit akar és céltudatosan tör feléje.
Feltételezem, előbb-utóbb
előbb-utóbb jegygyűrűt szeretne látni az ujján.
A férfi hangjából annyi megvetés és lenézés áradt, hogy Holly csak nagyon nehezen tudta megőrizni az
önuralmát.
önuralmá t. Görcsösen ökölbe szorította a kezét, a kézfején fehéren áttetszettek az apró csontok.
–°Remélem, nem képzeli, hogy a maga jegygyűrűje után áhítozom. Higgye el, sem házasodni, sem ágyba
bújni, sem együtt dolgozni nem kívánok a Smart Yorke igazgatójával!
–°Biztos vagyok benne, a három lehetőség közül legalább egyikre rá tudnám beszélni, ha rászánnám magam,
hogy meghozzam... hm... azt az áldozatot. – Eric hátradőlt, és kezét összekulcsolta a feje mögött. – De nem
fogom
fogom megmegten
tenni.
ni. Tudja
Tudja,, jár
jártam
tam mámárr ha
hason
sonló
ló cip
cipőb
őben,
en, és ne
nem
m aka
akarom
rom ugugyan
yanazt
azt a hib
hibát
át mé
még
g egy
egysze
szerr
elkövetni.
Holly megtörölte a szemét.
–°Nem, semmi ilyesmiről nem tudok, és nem is akarok tudni. Szeretném megkérni, hogy most vigyen haza.
A férfiazt
–°Ez kedvetlenü
kedvetlenül l felnevetett.
jelenti, hogy hiába fáradoztam? – Holly nem válaszolt. Eric pillantása a lány sápadt arcáról görcsösen
egymásba font ujjaira siklott. Azután találkozott a tekintetük, és Holly mintha némi bizonytalanságot vélt
volna felfedezni a férfi pillantásában. – Nos, rendben van. – Eric hirtelen felállt, mire Holly hátrább lépett. – Hol
a kabátja?
–°Nem volt rajtam kabát, mikor... elrabolt.
–°Akkor hol a táskája?
A lány felvette a táskáját, amely a dívány támlájáról a földre csúszott, és követte Ericet a lifthez.
A férfi csak az autóban törte meg a csendet.
–°Így végződik tehát a kísérletem, hogy megpróbáltam megkeresni Miss Willoughby utódját. Még szerencse,
hogy nem vagyok személyzeti főnök.
Holly ebben messzemenően egyetértett vele. Eric megállt a házuk előtt, de mikor a lány ki akarta nyitni az
ajtót, megérezte a férfi kezét a karján. Mielőtt felfoghatta volna, mi is történik, Eric maga felé fordította, és
összehúzott szemmel ránézett. Tekintetéből csak úgy sütött a vágyakozás, és a szűk kocsiban a levegő
egyszeriben megtelt feszültséggel.
–°Eric – mondta halkan a lány, miközben a teste megfeszült.
A férfi ishalkan
maga tudta,káromkodott
hogy hiába. Aegyet, azután
férfi vadul ésmagához szorította
követelőzőén Hollyt.
csókolta, A lány ugyan
miközben a keze megpróbált ellenkezni,
felfedezőútra de
indult. Holly
testét ismeretlen vágy remegtette meg, és hirtelen úgy érezte, Eric csókja meg ölelése életének egyetlen
értelme.
Amikor azonban kéjesen felnyögött, a férfi váratlanul eltolta magától.
–°Nocsak – szólalt meg zihálva. – Minden a legjobban alakul, ugye? Túl nagy kísértés lettél a számomra, én
pedig a számodra megbízhatatlan
megbízhatatlan munkaadó. – Elfordult, és a kormányra fektette a kezét. – Szervusz, Holly!
A lány Eric rezzenéstelen arcára pillantott, és észrevett egy hevesen lüktető eret a nyakán. Egyszeriben
határtalan gyengédséget érzett ez iránt a nehezen kezelhető, megközelíthetetlen, nagyra nőtt kölyök iránt,
aki az imént még olyan szenvedélyesen csókolta, most pedig kegyetlenül száműzné az életéből.
Habozva megérintette az arcát, de a férfi elkapta a fejét, és továbbra is mereven előre szegezte a tekintetét.
Holly leeresztette a kezét.
–°Szervusz, Eric! – suttogta, majd kiszállt a kocsiból.
Gyorsa
Gyo rsan n fel
felsza
szalad
ladtt a lép
lépcső
csőn,
n, de az ajt ajtób
óban
an még egysz
egyszer
er vis
vissz
szafo
afordu
rdult.
lt. A fér
férfi
fi a koc
kocsib
siban
an ült
ült,, fej
fejét
ét a
kormányra hajtotta.
hajtotta. Egy percig így maradt, azután gázt adott, a motor felbőgött, és az autó elszáguldott.
Másnap Holly a szokásos időpontban megjelent a Hall Goodmannél, és David önelégült arccal biztosította
arról,
Így hogy
tehát a Eric
l ányfecsegésén
lány fecsegésének
visszatért aekmegszokott
a felmondá
felmondását
sát illetően semmiféle
munkájához, jelentőséget
és úgy végezte sem
azt, mint tulajdonított.
valami robotot. Mosolygott, ha
azt várták tőle, vagy az alkalomhoz illően kedvesen bólintott, és mindenkit biztosított, hogy teljesen elégedett
a munkájával, az élete nem is lehetne teljesebb.
Egy június végi szombaton azonban történt valami. Holly épp rendet rakott Chris után a konyhában, majd a
macskákat a nappaliba kergette, amikor az ablakon kipillantva meglátott valakit a kertkapu felé közeledni.
 

Ellen volt az. Rózsaszín nyári ruhájában, amelyben az arcbőre még haloványabbnak tűnt, körülbelül tizenöt
évesnek látszott. Hollyban egyszeriben felébredtek a régi emlékek, amelyeket az utóbbi időben igyekezett
elfe
elfele
ledn
dni,
i, és lelehu
huny
nyta
ta a szem
szemétét.. He
Hero
ronw
nwat
ater
er.. Co
Colb
lby
y Yo
York
rkee hű
hűvö
vöss és Eric
Eric me
meleleg
g te
teki
kint
ntet
ete,
e, am
amin
intt
rámosolyognak. Ellen, aki a bátyjára panaszkodik, hogy az mindenbe beleavatkozik, pedig nélküle sokkal
 jobban elboldoguln
elboldogulnának...
ának...
Csakhogy ez nem igaz. Holly hónapokig nem mert szembenézni az igazsággal, de tovább nem tagadhatta.
Szereti Ericet. Pedig olyan, mint a többi jóképű, sikeres férfi, és ő világéletében kerülte az ilyeneket. Eric
kedvesen viselkedett, ha akart tőle valamit, és erőszakosan meg fölényesen, ha nem úgy táncolt, ahogy ő
fütyült, de mégis...
Nem. Nem olyan, mint a többiek. Eric nem azért csókolta meg, mert épp ahhoz volt kedve, hanem mert
tényleg kívánta a közelségét. És bár a csók jelentőségét rögtön vitatta, Holly mégis új életre ébredt tőle. Az
az
azót
óta
a elte
eltelt
lt id
időb
őben
en rá
rádö
döbb
bben
ent,
t, ho
hogygy a szer
szerel
elem
em tö
több
bb né
néhá
hány
ny csók
csókná
nál.
l. Szer
Szeret
ette
te Eric
Ericet
et,, hé
hébe
be-h
-hób
óbaa
megnyilvánuló
megnyilván uló kedvességét, a határozottságát, a nevetését, sőt még az erőszakosság
erőszakosságát
át is.
Most
Ellen első ízben és
kopogott, döbbent rá, hogy
Holly sietett, a szerető
hogy család és a barátok dacára mennyire magányos.
ajtót nyisson.
–°Ellen! Jöjjön be! Micsoda meglepetés! Én...
Elhallgatott, mert hirtelen zavarba jött. Ellen ebből azonban semmit sem vett észre. Nevetett, és olyan
magabiztosan lépett be a házba, mintha csak a sajátja lenne. A tekintete Chrisre esett, aki a hüvelykujját
szopva figyelte.
–°Szia, te ki vagy? – kérdezte mosolyogva a gyerektől. – Te is itt laksz?
Chris bólintott.
–°Igen, a mamával, a papával meg Holly nénivel – szolgált készségesen felvilágosítással
felvilágosítással a fiú.
–°Épp én vigyázok rá – magyarázta a lány. – Barbara és Noel bevásárolni mentek. Inna egy teát?
–°Szívesen, de csak ha felhagyun
felhagyunk k ezzel a szertartásos magázódással.
Holly beleegyezően elmosolyodott, és a konyhába ment, hogy feltegye forrni a vizet. Ezzel együtt csak akkor
 jutott hozzá,
hozzá, hogy leüljön bes
beszélgetni
zélgetni Ellennel, aamikor
mikor már letette Chris
Christt aludni. Ellen az akvá
akvárium
rium előtt állt, és
az aranyhalakat figyelte.
–°El sem tudod képzelni, miért jöttem, ugye? – kérdezte, miközben leült az egyik fotelba. A mosolya Ericre
emlékeztette Hollyt.
–°Nem, de örülök,
–°Tényleg? hogy látlak.
Az ellenkezőjétől tartottam.
–°Hogy hogy?
–°Nos... – Ellen lesütötte a szemét. – Eric mindig is zárkózott volt, de az utóbbi időben egyenesen búskomor
lett. Mikor nemrégiben megemlítettem a nevedet, közölte, hogy nem akar rólad beszélni. – Figyelmesen
szemügyre vette Hollyt.
 Tehát arra a következtetésre
következtetésre jutottam,
jutottam, hogy valós
valószínűleg
zínűleg te leh
lehetsz
etsz az oka a lehe
lehetetlen
tetlen viselkedés
viselkedésének.
ének.
–°Mindig lehetetlenül viselkedett – jegyezte meg Holly halkan, egy pillanatra megfeledkezve arról, hogy Eric
húgával beszél.
Ellen felnevetett.
–°Tudom, de most százszor rosszabb a helyzet. A bátyám és az apám soha nem jöttek ki egymással valami
fényesen, de most egyenesen elmérgesedett a viszony közöttük. A papa már azzal fenyegetőzött, hogy
visszamegy a céghez, bár az orvosa szigorúan eltiltotta ettől. – Ellen a homlokát ráncolta. – Fogalmam sincs,
miért, de az az érzésem, hogy egyedül te segíthetsz.
–°Én? – kérdezte Holly tanácstalanul. – Hiszen te magad mondtad, hogy Eric még csak beszélni sem hajlandó
rólam.
–°Ez igaz. Valami rémes boszorkányt vett fel a helyedre. Képzeld, mikor felhívtam a bátyámat, nem akarta
kapcsolni!
–°Legalább megfőzi
megfőzi a kávéját?
Holly maga is megrémült, mennyire kényszeredetten cseng a hangja.
- Ó, ige
igen!
n! Eri
Ericc Mis
Misss Jen
Jenkin
kinst
st tit
titokb
okbanan Jen
Jenkin
kinss tiz
tizede
edesn
snek
ek hív
hívja.
ja. A bátyá
bátyámm szszerin
erintt szí
szíves
vesen
en tel
teljes
jesíti
íti a
parancsokat,
parancso kat, valószínűleg az őrmesterének tartja.
–°Tábornokának
–°Táborno kának – javította ki Holly félhango
félhangosan.
san.
–°Igazad van – nevetett Ellen. – Eljönnél holnap Heronwaterb
Heronwaterbe e hozzánk ebédre?
–°Ebédre? Miért? Úgy értem... – Holly elvörösödött, és újra kezdte a mondatot. – Bocsáss meg, szörnyen
udvariatlannak
udvariatlan nak tarthatsz, de nem egészen értem a dolgot. Úgy gondolo
gondolom,
m, a jelenlétem csak tovább rontaná a
helyzetet.
Ellen a fejét rázta.
–°Nem hiszem. Tudod, a papa elvárja, hogy vasárnaponként otthon legyek, de az utóbbi időben ez maga a
pokol. Boyd már el sem jön velem. – Észrevette, hogy Holly zavartan ráncolja a homlokát. – Attól félek, nem a
legszebben
legszebb en adtam elő a meghívást. Ha akarod, szívesen nekifutok még egyszer.
–°Ennek ellenére nem értem...
Holly zavartan
valószínűleg elhallgatott.
jobb, Gyanította,
ha nem ellenkezik hogy Ellen is olyan sikeresen viszi keresztül az akaratát, mint Eric, és
tovább.
Ellen kecsesen keresztbe vetette karcsú lábát.
–°Eric világéletében magányos volt. Szörnyen makacs, mindig a maga feje után megy. Ha valamit meg akar
szerezni, egyszerűen csak kinyújtja a kezét, és elveszi. Nagyon kötődött az édesanyánkhoz, de sajnos, ő
korán meghalt. A bátyám ezt akkoriban úgy élte át, hogy az anyánk elhagyta. Tény, hogy a papa engem
szeretett jobban, egészen elkényeztetett,
elkényeztetett, ami Eric szerint nem tett jót nekem.
 

Elmosolyodott. – Valószínűleg igaza is van. Mindenesetre a bátyám úgy érezte, hogy csak magára számíthat,
és soha senkiben nem bízott meg igazán, talán egyetlen esetet leszámítva.
Ellen rövid szünetet tartott, majd folytatta:
–°Ez a módszer jól bevált Kanadában és kezdetben valószínűleg Londonban is, amikor Eric átvette a cég
irányítását. Most azonban, ha jól sejtem, van valami, amit nem tud megszerezni. Még abban sem vagyok
biztos, hogy egyáltalán eldöntötte, valóban akarja-e, de lassan megőrül. – Felsóhajtott. – És vele együtt
természetesen mi is.
–°Ismerem ezt az érzést – jegyezte meg Holly, miközben felállt, és az ablakhoz lépett. – Csak azt nem látom,
mit tehetek.
–°Hm. – Ellen tűnődve mérte végig. – Lehet, hogy semmit, és az egész csak az én őrült ötletem, de meg
kellene próbálnunk.
Holly az ablakból a pitypanggal teleszórt, ápolatlan gyepet nézte, és szórakozottan arra gondolt, vajon Noel
megjavíttatta-e már a fűnyírót. Ellen talán arra céloz, hogy ő lenne az akit Eric akar, de nem kap meg? Nem,
ez lehetetlen.
ben,Hiszen
különösebben,
különöseb a férfi mindent amit
hogy visszaszerezze, elérhetett volna nála.
egy hosszú lábú, És ezt őlány
csinos is pontosan
esetébentud
tudta,
ta, de mégsem
biztosan megtett törte
volna.magát
Most
mindenesetre ott van neki Miss Jenkins, és ezzel biztosan megoldódott minden gondja.
Az ő gondjai viszont annál kevésbé! Ő Ericet akarja, és Ellen lehetőséget kínál, hogy viszontlássa. Végül is
semmit sem kockáztat.
–°Rendben van – fordult vissza az ablakból. – Köszönöm a meghívást, elfogadom. De ne várj tőlem csodát!
Nem vagyok valami tehetséges sárkányszelíd
sárkányszelídítő.
ítő.
–°Er
–°Ericic ne
nem
m sá
sárk
rkán
ány.
y. De ha az is is,, ne
nemm láláng
ngot
ot ok
okád
ád,, ha
hane
nem
m jege
jeget.
t. – Elle
Ellen
n fe
felá
láll
llt.
t. – Ak
Akko
korr mi
mind
nden
entt
megbeszéltünk.
megbeszélt ünk. Tizenkettőkor érted jövök, megfelel?
Holly bólintott. Gyanította, hogy Ellen akkor is tizenkettőkor jönne, ha neki nem felelne meg. Ő meg a bátyja
 jobban hasonlítanak
hasonlítanak eg
egymáshoz,
ymáshoz, min
mintt szeretnék.
Másnap a lány már tizenegy órára elkészült. Egy virágmintás, fehér nyári ruhát és fehér szalmakalapot vett
fel. Ellen késett, amin Holly egyáltalán nem csodálkozott, annál inkább azon, milyen gyorsan Heronwaterbe
értek. De nem a kocsi eszeveszett tempója miatt dobogott a torkában a szíve, hanem a gondolattól, hogy
mindjárt viszontlátja
viszontlátja Ericet. A bejárati ajtót ezúttal is Colby Yorke nyitotta ki.
- Szia, papa, magammal hoztam Hollyt!
Ellen kiszállt
Holly követte. azHabozva
autóból, az apjához
kezet szaladt,
nyújtott, és átölelte.
és Colby nem várt szívélyességgel viszonozta a kézszorítását. Holly
épp mondani akarta, mennyire örül, hogy viszontlátja, mikor a lépcső tetején megjelent Eric.
Sötétkék nadrágot és fehér inget viselt. Hitetlenkedve nézte Hollyt. A lány egy pillanatra úgy vélte, hogy
felragyog a szeme, mint mikor a nap előbukkan a felhők mögül. A következő pillanatban azonban Eric arca
ismét kifejezéstelen lett, és Holly gyanította, hogy nem várhat a férfitól semmi jót.
8. FEJEZET
–°Szervusz, Eric! – üdvözölte a lány volt főnökét, majd odalépett hozzá.
Ellen nem említette, hogy jövök?
A férfi a fejét rázta, és látszott rajta, minden akaraterejére szüksége van, hogy közömbösnek tűnjék. A
hidegsége bántotta Hollyt. Már csaknem egy hónapja nem látta, azóta mintha megjelent volna egy kemény
vonás a szája szegletében. Eric ugyan erősnek és fegyelmezettnek látszott, de valami különös érződött a
viselkedésében. Mintha tudatosan falat húzott volna maga és a külvilág közé.
–°Nem – felelte, és belekarolt Hollyba. – Biztos lehetsz benne, hogy akkor nem lennék itt.
–°A lányt elöntötte a harag. Nem is olyan rég csak fájdalmat érzett volna, most azonban dühösen válaszolt:
–°Igazán szívélyes fogadtatás! – jegyezte meg gúnyosan, miközben a férfi kacskaringós folyosókon át a
teraszra vezette. – Mondd csak, ez a kedvesség veled született, vagy különórákat vettél, miként kell fogadni a
vendégeket?
Eric fanyarul elmosolyodott.
–°Én nem hívtalak. Miért vagy itt?
–°Ellen meghívott
meghívott..
–°Visszautasíthattad
–°Visszautas íthattad volna.
–°Nyomatékosan
–°Nyomatékos an megkért, hogy jöjjek el.
–°Vajon miért? – kérdezte a férfi halkan. – Foglalj helyet, Holly!
Odahúzott egy nyugágyat, Ellen pedig leült velük szemben egy kerti székbe.
–°Érted már, miről beszéltem? – súgta oda Hollynak, amikor Eric elment, hogy innivalót hozzon. – Rémes,
ugye?
Holly azonban nem találta rémesnek Ericet. Számára a legizgatób
legizgatóbb,b, legkívánatosabb férfi volt, akivel valaha is
találkozott. És rettenetesen hiányzott neki.
Nem jutott hozzá azonban, hogy válaszoljon, mert ebben a pillanatban visszatért Eric az italokkal.
Colby
Colb y is ham
hamaros
arosan
an csat
csatlako
lakozott
zott hozz
hozzájuk
ájuk,, és miut
miután
án egy daradarabig
big udv
udvaria
ariasan
san elbe
elbeszélg
szélgetett
etett Hollyval
Hollyval,, a
lányához fordult, hogy kikérdezze az elmúlt hét eseményeiről.
Holly Ericet figyelte,
Még sohasem találtaamint az vonzónak.
ennyire egyik nyugágy
nyugágyban
ban feküdt
Szívesen a lábait kinyújtva.
gyönyörködött volna a szépen ápolt, enyhén lejtős kertben,
amelyet fűzfák határoltak, és a leveleik közt meg-megcsillant a folyóról visszatükröződő napsugár, de a férfi
közelsége teljesen megzavarta. Tudta, Eric nem örül a látogatásának, de nem akarta neki azt az elégtételt
megadni, hogy lássa, mennyire fáj neki a hidegsége.
Szomorúsága ellenére már majdnem elaludt, mikor Eric hangja felriasztotta:
–°Holly, az ebéd körülbelül húsz perc múlva kész. Addig sétáljunk egyét!
 

A lány gyorsan felült, és Ellenre meg az apjára pillantott.

–°Fontos megbeszélnivalóik
megbeszélnivalóik vannak, mi csak zavarnánk őket – biztosította Eric. – Gyere!
A kezét nyújtotta, s a lány gépiesen meg is fogta, de érintésére összerezzent,
összerezzent, mintha áram ütötte volna meg.
Nem soksokkalkal kés
későbőbb
b a fol
folyóp
yópart
artii kes
kesken
keny
y ösv
ösvén
ényen
yen ba
balla
llagt
gtak.
ak. Aká
Akárr egy szeszerel
relme
mespá
spár,
r, go
gond
ndolt
olta
a Ho
Holly
lly
keserűen. Eric erősen szorította a kezét, ám egyáltalán nem szenvedélyes
szenvedélyesen en vagy szerelmesen.
–°Akkor rajta! – szólalt meg a férfi egy kis idő múlva. – Ki vele, miért jöttél, mit akarsz?
A lány megtorpant, és a férfi dühös arcába nézett.
–°Semmit – felelte nyugodtan. – Ha feltétlenül tudni akarod, Ellen úgy vélte, hogy a jelenlétem talán emeli az
ebéd hangulatát.
–°Ellennek meglehetősen ostoba ötletei vannak.
–°Köszönöm – mondta Holly. – És örülök, hogy semmit sem változtál.
–°Holl
–°H olly..
y.... – Eri
Ericc a lán
lányho
yhozz for
fordu
dult,
lt, de miv
mivel
el na
naps
pszem
zemüv
üvege
egett vis
viselt
elt,, Ho
Holly
lly nem tudt
tudta
a eld
eldön
önten
teni,
i, hogy
hogy a
szemében harag vagy inkább szomorúság tükröződik.
Ez így nem mehet
–°Micsoda? tovább.
– kérdezte a lány zavartan.
–°Hidd el, hiába próbálkozol, nem fogsz behálózni!
Holly elrántotta a kezét.
–° Ide figyelj, nem tudom, miről beszélsz. Az ég szerelmére, miért akarnálak behálózni?
–°Nem te lennél az első – felelte a férfi titokzatosan. Látva Holly értetlen tekintetét, vonakodva folytatta: –
Mondtam már, hogy kétszer ugyanazt a hibát nem követem el. Csak az idődet vesztegeted.
–°Milyen hibát? Ha nem adsz világos választ, akkor...
–°Akkor mi? Talán a folyóba veted magad? Próbáld meg! Lehet, hogy nem foglak visszatartan
visszatartani.
i.
–°Arra mérget vennék – felelte Holly élesen.
Hirtelen mintha egy jeges kéz szorította volna össze a szívét. Semmi értelme folytatni ezt a beszélgetést! Eric
szilárdan meg van győződve arról, hogy őt valami hátsó szándék vezérli. Hiába mondta el világosan többször
is a férfinak, hogy semmit sem akar tőle, Eric nem hisz neki. Holly azért jött Heronwaterbe, mert viszont
akarta látni a férfit, és Ellen látogatása nyomán ismét feltámadt benne a remény, hogy esetleg Eric is érez
iránta valamit. Ostobaság volt. A lány megfordult, hogy visszamenjen a házba.
–°Hová mégy? – kérdezte a férfi nyersen, miközben megfog
megfogta
ta a llány
ány vállát.
–°Mindegy, csak elOkos
–°Tehát feladtad? innenkislány!
– felelte Holly.
–°Ami téged illet, igen. Ha egyáltalán ugyanarról beszélünk.
–°Ugya
–°U gyan
n mi mámásró
sról?
l? Elv
Elvégr
égree fel
felajá
ajánl
nlkoz
koztál
tál!! Ho
Hogy
gy pén
pénzér
zértt az emember
berek
ek mi mi
mind
nden
enre
re nem kép
képese
esek!
k! De
szerencsétlenségedre
szerencsétlen ségedre ismerem az efféle trükköket.
Holly megtorpant, mintha földbe gyökerezett volna a lába. Ezt nem hagyhatja annyiban! Nagy levegőt vett,
megperdült, és felemelte a kezét, hogy pofon vágja Ericet. A férfi azonban elkapta a csuklóját, majd hevesen
magához rántotta.
–°Ügyes próbálkozás,
próbálkozás, de sajnos nem sikerült – jegyezte meg szelíden.
A lány szitkozódva vergődött Eric szorításában. A férfi csak mosolygott, a már jól ismert, hűvös, fegyelmezett
mosollyal, de nem eresztette.
Holly elkeseredetten hadakozott,
hadakozott, ám mintha csak egy sziklatömböt akart volna kibillenteni a helyéből. Egy idő
múlva lihegve feladta.
Ericc azo
Eri azonn
nnal
al ele
eleng
ngedt
edte,
e, mir
miree a lánlány
y gy
gyors
orsan
an há
hátré
trébb
bb lép
lépett
ett.. Siets
Sietségé
égében
ben elv
elvesz
eszíte
ítette
tte az egy
egyens
ensúly
úlyát,
át,
kétségbeesetten próbált megkapaszkodni az egyik fűzfa törzsében. Mellényúlt azonban, és az érdes kéreg
végighorzsolta a karját. Mintegy révületben nézte az alatta lomhán folydogáló vizet. Előrehajolt, mert mintha
valami
csak ezüstösét fedezett
a fel-felvillanó volna
ezernyi, fel a kékeszöld
visszaverődő napsugfolyóban.
arat látta,Közben
napsugarat megbotlott
és hűvösen az egyikfelette
összecsaptak gyökérben. Azután
a hullámok. már
hullámok.
–°Nem kellett volna komolyan venned az ötletemet!
Holly felnyitotta a szemét. A folyópart füvén feküdt, és a melegen sütő nap ellenére is vacogott. Eric hajolt
föléje. Az arca egészen közel került az övéhez, és ezúttal nem nézett sem elutasítóan, sem megvetően, csak
aggódva. Amikor azonban találkozott a tekintete Holly dühös pillantásával, megváltozott az arckifejezése. Az
aggodalmat megkönnyebbülés váltotta fel és... vidáman megvillant a szeme.
Mulat rajtam! – döbben
döbbentt rá Holly. Hogyan merészeli? Mikor majdnem megfumegfulladtam!
lladtam!
–°Nem vettem komolyan az ötletedet – csattant fel. – Egyszerűen megbotlottam. Csak nem gondolod, hogy
majd a vízbe ugrom miattad?
Eric a fejét rázta.
–°Őszintén szólva, nem. Tudod, hogy nézel ki? Mint egy megfürösztött macska.
–°A macskákat nem szokták megfüröszteni, ezért fogalmam sincs, hogy nézhetek ki – válaszolta Holly. –
Egyébként azt ígérted, nem fogsz visszatartani tette hozzá harapósan.
–°Miről beszélsz?
–°Nem fogsz visszatartani, ha a folyóba ugrom.
–°Nem tartottalak
Egyébként itt van avissza, csaked.
szemüveg kihúztalak, amikor már úgyis benne voltál.
szemüveged.
–°Na jó, megbocsátok – mosolyodott el Holly.
Megbabonázva
Megbabo názva meredt a férfi szépen ívelt szájára.
–°Csakugyan?
 

Eric megérintette a lány arcát, és egy percre sem csúfondárosnak, sem dühösnek nem látszott. Holly – ha
nem tudta volna, hogy ostobaság – megesküdött volna rá, hogy a férfi is éppoly reménytelenül össze van
zavarodva, mint ő. Szinte önkéntelenül Eric nyaka köré fonta a karját.
A férfi rámeredt, és a lány nyomban tudta, hogy hibát követett el. Elrántotta a kezét.
–°Sajnálom.. Fázom, segítenél felállni?
–°Sajnálom
–°Hát persze. Magam sem úgy gondoltam, hogy megvárjuk, míg megszáradsz a napon. – Felhúzta, és ölébe
vette a lányt. – Karold át a nyakam! – kérte. – A vizes ruhádban olyan csúszós vagy, mint egy hal.
Holly nyelt egyet.
–°Köszönöm.. Találhattá
–°Köszönöm Találhattáll volna valami hízelgőbb hasonlatot is.
–°Elnézést, sellőt akartam mondan
mondani.i.
Megindultak a ház felé. Holly sejtette, hogy a férfi soha többé nem fogja a karjában tartani, és teljesen
átengedte magát a részegítő érzésnek, hogy hozzásimulhat, és hallhatja a szíve dobogását.
–°Megmentetted
–°Megmente tted az életemet? – kérdezte halkan. – Minden olyan gyorsan történt. Csak arra emlékszem, hogy
néztem
–°Az
–°Azut ána vizet,
után felb
felbukbeleesett
ukka
kant
ntál a kalapom,
ál,, mi
mint
nt vala
valami azután
mi..
.... se semmi
sellő, éntöbb...
llő, pe
pedi
digg a papart
rtra
ra hú
húzt
ztal
alak
ak.. Te
Tehá
hátt mo
mond
ndha
hatj
tjuk
uk,, ho
hogy
gy
megmentettem az életed.
–°Igen? És még csak vizes sem lettél!
l ettél!
Eric megtorpant.
–°Csalódott vagy? Dobjalak megint a folyóba, és ismételjük meg az egészet?
Holly látta, hogy a férfinak fogytán a türelme. Tüsszent
Tüsszentett
ett egyet, mire Eric meggyorsította a lépteit.
–°Remélem, nem fázol meg – mondta szinte szemrehányóan.
–°Én is, de félek, hogy már megtörtént – felelte Holly kelletlenül. – Utálom, amikor folyton prüszkölnöm kell.
Szerencsére nem értette a férfi dünnyögését.
Nemsokára beléptek a hűvös előcsarnokba, és Eric felvitte a lányt egy oldalsó csigalépcsőn. Odahallatszott
Ellen derűs kacagása és tapsolása.
Eric halkan szitkozódott, és a lány teljesen egyetértett vele. Ő sem akarta, hogy valaki meglássa őket, és
félreértse a helyzetet.
Az emeletre érve a férfi a vállával belökött egy nehéz tölgyfa ajtót, majd letette Hollyt a földre.
–°Így – sóhajtott fel. – És most le a nedves gönceiddel! – Kinyitott egy jókora, sötét szekrényt, és keresgélni
kezdett benne.
mozdulatlanul
mozdulat Végül előhúzott egy puha, fehér fürdőköpenyt. Mikor megfordult, látta, hogy Holly még mindig
lanul áll.
Mondtam, hogy vedd le a ruhád! Egész testedben reszketsz. Halálra akarsz fázni?
–°Nem. – Holly hangosan vacogott. – De nem fogok előtted levetkőzni.
–°Micsoda kislányos szemérem! Azt hiszed, még sohasem láttam nőt levetkőzni?
–°Gyanítom, még segítettél is néhánynak. – Megborzongott, és megint furcsa szédülést érzett. Az iménti
kényszerfürdő
kényszerfürd ő jobban megviselte, mintsem gondolta volna. Csak mikor Eric kezét megérezte a vállán, amint a
ruhája pántját lehúzta róla, döbbent rá, mit is mondott. – Állj! – kiáltotta ijedten, miközben megpróbálta a
férfit eltolni magától. – Nem így értettem.
–°Biztosan nem, de igazad volt. Nem fogom megvárni, míg összeesel. – Eric áthúzta a ruhát Holly csípőjén,
azután rezzenéstelen arccal kikapcsolta a melltartóját. – Így, most vedd fel ezt! – parancsolt a lányra, és a
vállára dobta a fürdőköpenyt. – A többit magad is elintézheted.
A lány belebújt a köpenybe, majd remegő kézzel összehúzta az övet. Azután hátat fordított Ericnek, nyelt
egyet, és kibújt a bugyijából.
–°Rendben van – mondta a férfi elégedetten. – Most pedig egy jó forró fürdőre lenne szükséged, hogy
átmelegedj. Idehívom Ellent.
–°Ne! – tiltakozott
Megindult
Megindu Hollyde
lt az ajtó felé, gyorsan. – Minek
megszédült, és terhelnénk? Mutasd
Mutasd meg, hol a fürdőszoba
csaknem elesett. fürdőszoba,, és kész!
–°Ne szamárkodj! – Eric még idejében elkapta. – Egy forró nyári napon egy kis lubickolásnak a folyóban nem
lehetnek ilyen következményei. Nem hagylak egyedül a fürdőszobában.
Holly bágyadtan elmosolyodott. Ericnek természetesen igaza volt, csakugyan nagyon furcsán érezte magát.
–°Nem? Ez most fenyegetés vagy ígéret?
–°Találd ki! – A férfi felvezette néhány lépcsőn a fürdőszobába. Holly még soha életében nem látott ekkora
kádat. Gyöngyszínű, tömör márványból készült.
Így. És most hozom Ellent, vagy talán azt akarod, hogy én maradjak?
–°Már biztosan ebédidő van – tiltakozott Holly.
–°Az ebéd várhat. Tehát? Kit választasz?
–°Ellent – felelte a lány halkan.
 Túlságosan
 Túlságos an gyengén
gyengénekek érezte magát ahhoz, hogy nekiálljon vitatkozni. Ráadásu
Ráadásull úgy fájt a feje, hogy majd
széthasadt.
–°Rendben.. Addig ülj le!
–°Rendben
A férfi a fazsámolyra mutatott, Holly pedig hálásan engedelmeskedett. Azután hallotta, hogy Eric beszél
valakivel
hanyagull az ablakpárkán
hanyagu ajtó előtt, ésyra
ablakpárkányra utasítja, hogy azonnal
támaszkodott, hívja Miss len
és kifürkészhetet Yorke-ot.
kifürkészhetetlen arccal Majd a férfiavisszajött
méregette a fürdőszobába,
lányt. Holly nem szólt egy
szót sem, mert az biztosabbnak tűnt. Néhány perc múlva megjelent Ellen.
A lány azután már semmit sem érzékelt a jóleső melegen, az illatos fürdőn meg Ellen aggódó hangján hangján kívül.
Mikor felébredt, a nagy, mennyezetes ágyban feküdt. A vastag, krémszínű bársonyfüggönyöket behúzták, és
Eric állt az ágya mellett. Riadtan nézett a férfira.
–°Hány óra van? – kérdezte, majd tüsszentet
tüsszentettt egyet. – Haza szeretnék...
 

–°Hat óra, és nem vagy olyan állapotban, hogy valahová is elmenj.

–°Csak egy kis megfázás – bizonygat
bizonygatta
ta Holly, és megint tüsszen
tüsszentett.
tett. – Egy kis fejfájással meg szédüléssel.
–°Influenza – ellenkezett Eric. – Én is nemrégiben estem át rajta. Néhány nap múlva jobban leszel, de addig
ágyban maradsz. Hozatok neked valami vacsorát.
–°Kérlek, ne, úgysem tudnék egy falatot sem lenyelni. Hol van Ellen?
–°Viss
–°V isszam
zamen
entt Lond
London
onba
ba.. Itt má
márr épp elé
elég
g ba
bajt
jt oko
okozot
zott.
t. A papa
papa pepedig
dig útb
útban
an van SkóSkócia
cia fel
felé,
é, ahol
ahol egy
golfversenyen vesz részt.
–°Értem. – Holly a faragásokkal díszített baldac
baldachint
hint nézte. – Te mikor mégy vissza Londonba?
Londonba?
–°Egyelőre maradok – felelte Eric mogorván
mogorván.. – Én foglak ápolni.
–°De nem vagyok olyan rosszul. Nem kell...
–°Tudom, hogy nem kell, de így akarom. A húgom, aki idecipelt, közölte, hogy fontos randevúja van a
városban. Valószínűleg Boyddal, egy hálószobában. Családunk hagyományos vendégszeretete megköveteli,
hogy maradjak. Az első feladatom most a vacsora.
–°De...
–°Semmi de, Holly! – szakította félbe Eric fáradtan. – Tedd szépen, amit mondok, és amint jobban leszel, ismét
a testvéred gondjaira bízlak.
A férfi hangja olyan bosszúsan csengett
csengett,, hogy Holly a legszívesebben felkelt és elment volna. Ám tartott tőle,
hogy a lábai nem engedelmeskednének.
Az elköv
elkövetkez
etkező
ő két napot tehát a menmennyez
nyezetes
etes ágyba
ágybann töltö
töltötte,
tte, és élvez
élvezte,
te, hog
hogy
y a gon
gondos
dos személy
személyzetzet
kényezteti. Ez valami egészen új dolog volt a számára. Gyerekkorában szinte soha nem betegeskedett, de ha
nagy ritkán összeszedett valamit, akkor elkerülhetetlenül megfertőzte Noelt, így osztozniuk kellett anyjuk
gondos ápolásában.
ápolásában. Heronwaterben senkivel sem kellett osztoznia.
Eric gondoskodott arról, hogy semmiben se szenvedjen hiányt. Sőt szerzett még egy tévét is és rengeteg
olvasnivalót. A látogatásai azonban mindig rövid ideig tartottak, inkább csak arról akart meggyőződni, hogy
Holly megeszi-e az egyhangú diétát, amelyet az orvos rendelt. A férfi ennek ellenére hallani sem akart róla,
hogy visszamenjen Londonba. Közölte, hogy sohasem végzett félmunkát, most is végigszenvedi, amit kimért
rá a sors.
Mikor a lány erre megsértődött, Eric csak nevetett, de ez még mindig jobban esett, mint a hideg, elutasító
magatartása.
Kedden Holly
Gyötrelmes elhatározta,
volt ugyanis az hogy
ágyban hazamegy. Semmi
feküdni, és okát nem
Eric lépteit látta,
fülelni, hogyfolyton
közben meghosszabbítsa a gyötrelmeit.
abban reménykedni, hogy
le
lega
galá
lább
bb egegye
yetl
tlen
eneg
egys
ysze
zerr kekedv
dvesesen
en fo
fog
g ráné
ránézn
zni.
i. A férf
férfii arck
arckififej
ejez
ezés
ésee azazon
onba
bann mimind
ndig
ig kö
közö
zönynytt és
türelm
türelmetl
etlens
ensége
égett tükrö
tükrözöt
zött.
t. Eri
Ericc nem sze
szeret
reti,
i, és soh
sohaa ne
nemm is fogfogja
ja sze
szeret
retni.
ni. Sz
Szint
inte
e úgy
úgy kez
kezeli
eli,, mi
minth
ntha
a
megvetné és undorodna tőle.
Holly a homlokát ráncolva felült az ágyábaágyában.
n. Az ördögbe is. nem tett semmi olyasmit, ami a férfi viselkedését
indokolná,, mielőtt elmegy, feltétlenül magyarázatot követel tőle!
indokolná
Mikor Eric aznap este belépett a szobába, Hollyt az időközben kimosott és kivasalt ruhájában a fotelban ülve
találta.
–°Holnap hazamegyek
hazamegyek –közölte vele a lány. – Előbb azonban szeretném tudni, mit követtem el.
–°Mit követtél el? – A mély hangra Holly megborzongott. – Semmi különöset.
Okoztál egy kis kellemetlenséget, de ezt aligha vethetem a szemedre.
–°Nem így értettem. – A lány mély lélegzetet vett, és kényszerítette magát, hogy állja a férfi tekintetet. – Mit
akartál azon a bizonyos napon mondani a lakásodon, amikor arra céloztál, hogy egy jegygyűrűre áhítozom?
Ez egegys
ysze
zerű
rűen
en nenemm ig
igaz
az.. NéNéháhány
ny nanapp
ppal
al ezezel
előt
őttt pe
pedi
dig
g düdühö
höse sen
n kije
kijele
lent
ntet
ette
ted,
d, nenem
m ha
hagy
gyod
od,, ho hogy
gy
behálózzalak.
behálózza lak. Miért kezelsz úgy, mint valami...
Habozott.
–°Mint valami hozományvadászt? – segítette ki Eric. A fotel karfájára támaszkodott, és előrehajolt. – Talán
nem tetszik a szó? Akinek nem inge, ne vegye magára, kedvesem.
9. FEJEZET
Hollynak elakadt a lélegzete. Eric hideg, részvétlen arca egészen közel került az övéhez. Megpróbált hátrább
húzódni,
húzódn i, de a karosszék támlája nem engedte.
–°Hogyan merészeled? – suttogta a lány a haragtól elfúlt hangon. – Nem kell a pénzed! Valóban azt hiszed,
hogy odaadnám a testem a pénzedért és az ezzel járó biztonságért cserébe? Tisztában vagy azzal, hogy
akkor minek neveznének teljes joggal? – Eric nem válaszolt, csak keményen, rezzenéstelen arccal nézte
Hollyt. A lány végül lehajtotta a fejét. – Megkaptam a választ a kérdésemre. Most pedig lennél olyan szíves
arrébb menni? Szeretnék felkelni a székből.
A férfi hátrább lépett. Holly felállt anélkül, hogy akár egy pillantásra is méltatta volna a másikat, majd az
ablakhoz sétált. Odakinn az árnyékok már megnyúltak, és a látóhatár szélén tornyosuló felhők esőt jeleztek. A
lányt ez nem érdekelte.
Minden mindegy volt a számára. Ennyire még soha életében nem bántották meg.
–°Holly! – hallotta a férfi hangját. – Egyetlen percre sem hittem rólad, hogy belemennél egy futó kalandba.
 Tehát
A lány csak házasság
házasság
érezte jöh
jöhetett
Eric forró etett szóba.
leheletét a tarkóján, arrébb akart menni, de mikor megfordult, a férfi elállta az útját.
–°Kérl
–°K érlek,
ek, eng
engedj
edj!! – mo
mond
ndta
ta a lán
lány
y ha
halka
lkan,
n, a tek
tekint
inteté
etétt Eri
Ericc gallér
gallérjár
jára
a sze
szege
gezve
zve.. – Be kel
kelll pakol
pakolnom
nom a
táskámba. Jobb, ha azonnal elmegyek.
Mivel a férfi egy tapodtat sem mozdult, Holly felemelte a fejét, és a szemébe nézett. Eric tekintete ijesztően
üresnek tűnt.
 

–°Nem mégy sehová! – szólalt meg ellentmondást nem tűrő hangon. – Holnap reggel épen-egészségesen
átadlak a testvéredn
testvérednek.
ek.
A lány hirtelen szabad folyást engedett felgyülemlett haragjának és fájdalmának.
–°Nem fogsz senkinek sem átadni! – tiltakozott dühösen. – Semmi közöd hozzám! Ne merészelj az akaratom
ellenére itt tartani, mert sikítani fogok! A személyzet valószínűleg nagyon hű hozzád, de nem hiszem, hogy
tudomást sem vennének egy nő segélykiáltásairól. Egyébként pedig nem is tévedtél olyan nagyot. Ostoba és
együgyű módon valóban az esküvőnkről álmodoztam, de ha megkértél volna rá, odaadtam volna magam
neked minden feltétel és követelés nélkül. Sőt mi több...
Nem tudta folytatni, mert Eric a szájára tette a kezét.
–°Rendbe
–°Ren dbenn van, meg
megértet
értettem.
tem. Megk
Megkérdez
érdezhete
hetem,
m, miér
miértt hoz
hoztál
tál voln
volna
a ekkor
ekkora
a áldo
áldozato
zatot?
t? Veze
Vezekelni
kelni akar
akarsz
sz
valamiért?
Holly nézte a férfi szájának keskeny, kemény vonalát, a szemét, amelyben harag tükröződött, és egyszerre
ellenállhatatlan kényszert érzett, hogy ő is fájdalmat okozzon Ericnek. Tiszta erejéből beleharapott a férfi
kezébe.
–°Te
–°T Eric
e csa
csakug szitkozódva
kugyan
yan vez
vezeke elkapta,
ekelni
lni aka
akarszés
, magához
rsz, ug
ugye? rántotta
ye? – kér
kérdezte asze
dezte lányt.
szelíd
líden.
en. – Ren
Rendb
dben
en van
van,, les
leszz rá mó
módo
dod.
d. De tu
tudn
dnii
szeretném, miért. Miért pont én, Holly? És miért nincsenek feltételeid?
A lány érezte Eric kezét a hátán, és megborzongott. Tudta, ha soha többé nem látná viszont a férfit, akkor
sem szűnne meg vágyakozni utána. A büszkeség meg a hasonló fogalmak már semmit sem jelentettek a
számára. Be kell vallania, valójában mit érez Eric iránt, bár biztosra vette, hogy a férfi nem fog hinni neki,
vagy legalábbis közömbösen fogadja majd a vallomását. De legalább azzal a jóleső tudattal hagyhatja el a
házát, hogy őszintén elmondott mindent. Legyen már vége a hazugságoknak és a félreértéseknek!
–°Mert szeretlek – vallotta be.
Ericc me
Eri megd
gderm
ermedt
edt.. Azu
Azután
tán me
megf
gfog
ogtata Ho
Holly
lly kön
könyök
yökét,
ét, és egy kic
kicsit
sit elt
eltart
artott
otta
a magá
magátóltól a lán
lányt.
yt. Eg
Egy
y ide
ideig
ig
összehúzott szemmel fürkészte, azután nagyot sóhajtva elengedte.
–°Igazat beszélsz, ugye? Vagy legalábbis azt hiszed.
Holly csak most vette észre, hogy a férfi keze vérzik, és ösztönösen meg akarta érinteni.
–°Fájdalmat okoztam neked.
Eric összerezzent, és elfedte a szemét a kezével. A lány kimerülten az ágyhoz lépett, majd leült.
–°Én nagyobb fájdalmat okoztam neked. – A férfi halk, rekedt hangjára Holly felpillantott. A férfi előtte állt. –
Sajnálom,
–°Túl Holly.
vagyunk Nem
rajta tudtam.
– felelte a lány. – Nem kellene bekötözni a sebedet?
Ericc szó
Eri szórak
rakozo
ozotta
ttann a kez
kezére
ére néz
nézett
ett,, sze
szeml
mláto
átomás
mástt meg
meglep
lepte
te a vér lát
látván
ványa.
ya. Vál
Vállat
lat von
vont,
t, és elt
eltűn
űntt a
fürdőszobában.
fürdőszob ában. Holly hallotta, amint megeresztette a vízcsapot.
Néhány perc múlva a férfi visszajött. A haja nedvesen csillogott, látszott, hogy a fejét is a csap alá tartotta.
Megállt a fürdőszoba ajtaja mellett, és a falnak dőlt.
–°Beszélnünk
–°Beszélnün k kell – szólalt meg halkan.
–°Csakugyan?? – Holly szórakozottan az ágyterítőt tépdeste.
–°Csakugyan
–°Attól tartok, hogy igen. – Eric zsebre vágta a kezét.
–°Mit kellene megbeszélnünk? Megmondtam, hogy szeretlek, te pedig közölted, hogy sajnálod. Ezzel akár be
is fejezhetjük.
–°Jogod van hozzá, hogy megtudd, miért vontam le hamis következtetéseket a viselkedésedből. Ezzel a
magyarázattal
magyaráza ttal tartozom neked.
–°Mondtam már, hogy túl vagyunk rajta – tiltakozott Holly fáradtan.
–°Én nem.
Eric hangja határozottan csengett, és a lány ráébredt, hogy addig nem fogja elengedni, míg el nem mondja,
amit akar. Ráadásul
–°Rendben túlságosan
van, beszélj! is kimerültnek
– adta meg magát. érezte magát ahhoz, hogy vitatkozzon.
Eric lehunyta a szemét, és mesélni kezdett. Monoton hangon, megállás nélkül beszélt, mintha attól félne,
hogy ha szünetet tart, képtelen folytatni.
–°Emlékszel Alice Adonidasra? – kérdezte, de nem várta meg Holly válaszát. – Tíz évvel ezelőtt nálunk
dolgozott. Én a friss cambridge-i diplomámmal akkoriban álltam be a céghez. Alice lett a titkárnőm. Nagyon
okos és ügyes volt, ráadásul rendkívül csinos. Beleszerettem, ő pedig viszonozta a szerelmemet. Legalábbis
azt hittem. Ő lett az első nő az életemben, aki iránt komolyabb érzelmeket tápláltam. Persze Cambridge-ben
és má
márr elő
előtte
tte is aka
akadta
dtakk ba
barát
rátnő
nőim,
im, de mé
még
g soh
sohaa sen
senkit
kit ne
nemm sze
szeret
rettem
tem anny
annyira
ira,, min
mintt Ali
Alice-
ce-t.
t. Vég
Végre
re
érezhettem, hogy valaki számára én vagyok a legfontosabb személy a világon. Teljesen új és részegítő
tapasztalatnak tűnt ez számomra. Mindenki másnak Colby Yorke fia voltam, az apámnak pedig Ellen bátyja.
Csak Alice társaságában lehettem magam.
A férfi hangja megremegett. Holly lopva rápillantott. Eszébe jutott, amit Ellen mesélt a gyerekkorukról, hogy a
bátyja mindig a háttérbe szorult a családjukban.
Eric tekintete elfelhősödött, amikor eszébe jutott az édesanyja halála. Az apja intézetbe küldte anélkül, hogy
lehetőséget biztosított volna számára a veszteség feldolgozásá
feldolgozására.
ra.
–°Egész szívemből
hogy annak kívántam
a férfinak Alice-t
tartogatja – folytatta
magát, Eric. – Őmajd
akihez egyszer azonban mindig
feleségül visszautasított
megy. Tudtam, az azzal
apámaz ürüggyel,
magánkívül
lesz, ha értesül a kapcsolatunkról. Azt akarta, hogy kizárólag a cég ügyeivel foglalkozzam, és csak később
gondoljak a családalapításra. Kivételesen egyetértettem vele. Alice ugyan egy szóval sem sürgetett, de
legfeljebb néhány ártatlan csókot engedélyezett.
Egyik nap azután nem bírtam tovább, és megkértem a kezét. Hivatalosan is eljegyeztük egymást.
–°És az édesapád? – tudakolta Holly.
 

A hallottak mély részvétet keltettek benne Eric iránt, ennek ellenére nem értette, miért meséli el neki a férfi
ezt a történetet.
–°Természetesen dühöngött, de semmit sem tehetett.
Holly ebben egy percig sem kételkedett. Ericet bizonyára már akkoriban sem tudta senki eltántorítani a
szándékától,
szándékát ól, ha valamit egyszer a fejébe vett.
–°De nem is kellett semmit sem tennie, a dolog magától megoldódott – folytatta a férfi a történetet. – A
szerelem teljesen elvakított, így nem vettem észre idejében, hogy valami baj van. Egy nap azonban váratlanul
hazajöttem egy tanácskozásról, és megleptem a jövendőbelimet meg Ron Rakowot, a reklámosztályunk
vezetőjét szenvedélyes szerelmeskedés közben az íróasztalomon. Nem vették észre, amikor beléptem, így
végighallgattam
végighallg attam Alice panaszáradatát, hogy szörnyen unalmas alak vagyok, és a munkámon kívül semmi sem
érdeke
érdekel.l. De enn
ennek
ek ell
ellen
enére
ére fel
felesé
eségü
güll fo
fog
g jön
jönni
ni ho
hozzá
zzám,
m, memert
rt eg
egész
ész éle
életé
tében
ben ren
renget
getege
egett sze
szenv
nvede
edett
tt a
szegénységtől,
szegénység től, és ez az egyetlen kitörési lehetősége. – Eric elhúzta a száját. – Nem sokkal később feleségü
feleségüll is
ment Adonidashoz. Rakow csupán futó kalandot jelentett az életében.
–°Szegény
Holly lassanEric.
kezdte megérteni, miért mesélt neki erről a férfi, bár nem nagyon látta, mit változtat ez a
helyzetükön.
Eric keserűen felnevetett.
–°Nem kell hogy sajnálj! Ron egy hétre kórházba került. Később visszavonta a testi sértés miatt tett teljesen
 jogos feljelentését, mivel nagyvona
nagyvonalúlú kártérítést fizettem. Pedig inkább Alicc-nek kellett volna ellátnom a
baját, amit biztosan meg is tettem volna, ha Ron nem áll éppen az utamba. Természetesen nem vagyok
különösebben büszke az életemnek erre az időszakára.
Holly látta, amint Eric ökölbe szorítja a kezét a zsebében.
–°Megértelek – bólintott.
–°Kösz. – A férfi megdörzsölte az arcát. – Az apám mindenesetre úgy döntött, hogy a további tanulóéveimet
inkább Kanadában
Kanadában töltsem, elkerülendő a véget nem érő pletykát. Nem tiltakoztam
tiltakoztam,, elvégre értelmes javaslat
volt. Az apám mindig józan döntéseket hoz.
–°Akárcsak te. Nagyon sajnálom, hogy az első szerelmed így végződött, de... – Hirtelen elcsuklott Holly
hangja. – Mi közöm hozzá? Miért mesélted el mindezt?
Eric ismét lehunyta a szemét, jól látszottak alatta a sötét karikák.
–°Megpróbálok elmagyaráznivégződött.
szerelmem szerencsétlenül valamit – Ez
folytatta fáradt
a kudarc hangon. – Nem
meghatározta csupán
az egész arról van szó,a hogy
hozzáállásomat az első
női nemhez.
Nem akartam soha többé szenvedélyesen szerelmes lenni. Elhatároztam, hogy semmiképpen sem nősülök
meg.. Miv
meg Mivel
el se
senki
nkinek
nek sem
sem akaakarta
rtam
m fáj
fájda
dalm
lmat
at oko
okozni
zni,, oly
olyan
an nő
nőkke
kkell ran
rande
devúz
vúzha
hatta
ttam,
m, aki
akik
k hason
hasonlóa
lóan
n
gondolkodtak,
gondolko dtak, mint én. Egészen a mai napig remekül ment is a dolog. Neked azonban sikerült összezavarnod
mindent.
–°Sajnálom – füllentette Holly, és remélte, hogy Eric nem veszi észre a hangjában megbúvó gúnyt.
–°Én is. Mikor felvettelek, az eszményi titkárnőt láttam benned. Ügyesen dolgoztál, úgy-ahogy készségesen
viselkedtél, legalábbis miután egy kicsit megneveltelek... – Halványan elmosolyo
elmosolyodott.
dott. – És legfőképp a külsőd
nem vonta el a figyelmemet a munkától.
–°Más szóval unalmasnak és érdektelennek találtál.
Holly megpróbált úgy tenni, mintha egy cseppet sem bántaná a dolog. Eric felsóhajtott.
–°Egyálta
–°Eg yáltalán
lán nem
nem.. Te semm
semmire
ire sem becsülö
becsülödd mag
magad.
ad. Soks
Sokszor
zor kísér
kísértésb
tésbe
e estem
estem,, hog
hogyy emia
emiatttt alap
alaposan
osan
megmon
meg mondjam
djam neked a vélem
véleménye
ényemet.
met. Nem vagy unalm
unalmas,as, inká
inkább
bb rend
rendkívül
kívül okos és ügy
ügyes.
es. Elbű
Elbűvölő
völő a
mosolyod. Soha nem csókoltalak volna meg, ha nem tartanálak vonzónak. – Megdörzsölte a halántékát.
–°És itt kezdődött minden baj, ugye?
–°Valószínűleg.
Még hogy baj! Eric ránézett.
–°Mikor azt mondtad, hogy nem lenne nehéz téged meggyőznöm, azt gondoltam, a személyedben egy újabb
Alice-re bukkantam. Az adott körülmények között ez talán érthetőnek is tűnik. Nem akartál újra nálam
dolgozni, és a vak is láthatta, hogy nem futó kalandra vágysz. Milyen más következtetést vonhatna le ebből
egy férfi, aki már nem hisz a szerelemben? – Gúnyosan elhúzta a száját. – Közben éppúgy nehezteltem
maga
ma gamr
mra,
a, min
mintt rád
rád,, his
hiszen
zen min
mindig
dig go
gond
ndosa
osann üg
ügyel
yeltem
tem arr
arra,
a, ho
hogy
gy elk
elkerü
erülje
ljem
m az eff
efféle
éle he
helyz
lyzete
eteket
ket.. –
Keresztülvágott a szobán, leült Holly mellé az ágyra, és megfogta a kezét. – Az ördögbe is, nem akartam
fájdalmat okozni neked! Te is tudod.
A lány viszonozta a pillantását, a szeme könnyben úszot
úszott.
t. Azért sem fog sírni!
Eric talán valóban nem szándékosan okozott neki fájdalmat, de ettől még nem könnyebb a dolga. A férfi
szépen kiönti a szívét, azután bocsánatot kér, és minden rendben. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Holly
 jelenleg csak tompaság
tompaságot ot érzett, de tudta, hogy nemsokára elmúlik ez a tompas
tompaság,
ág, és átadja helyét a
fájdalomnak.
Elhúzta a kezét, és felállt.
Eric csak egy ostoba libának tartja, aki beleszeretett a főnökébe. Egy kellemetlen kis közjáték az életében,
amelyszórakozottan
Holly könnyen elintézhető és örökre
a szőnyeget elfelejthető. miközben arra gondolt, hogy nem tehet szemrehányást
tanulmányozta,
Ericnek. Elvégre a férfi nem felelős a történtekért. Nem kérte, hogy szeressen belé, észre sem vette, hogy
megtörtént. Hogyan is vehette volna észre? Hiszen ő még magának sem merte bevallani.
–°Nem haragszom rád – szólalt meg a lány. – És hidd el, hamarosan túl leszek rajta!
–°Nem kétlem – bólintott Eric. – Erős nő vagy.
–°Igen, de ez nem jelenti, hogy még egy éjszakát el tudok tölteni ebben a házban
házban.. Haza szeretnék menni.
 

Eric mögéje lépett, megfogta a vállát, és maga felé fordította.

–°Ne butáskodj! Ha jobban érzed magad, közösen megvacsorázunk, és holnap reggel hazaviszlek. Biztosan
kibírsz még itt egy napot, nem igaz?
Egyetlenegy napot.
napot. Azután soha többé nem látja. Holly nem tudta, képes lesz-e elviselni a férfi hiányát.
–°Nos, rendben van. – Elmosolyod
Elmosolyodott.
ott. – Igyekszem megbékéln
megbékélnii a jelenléteddel.
–°Ahhoz képest, hogy állítólag szerelmes vagy belém, nem lelkesedsz túlságosan a társaságomért – jegyezte
meg Eric.
Közömbösen
Közömbö sen beszélt, de a szeme valahogy...
Nem. Erre gondolnia sem szabad. A férfi csak ugratja, ráadásul olyan kegyetlenül, hogy Holly úgy érezte, ha
Eric még egy percig marad, sikoltozni kezd.
–°Kérlek, most menj! – szólalt meg. – A vacsoránál majd találkozunk, de most szeretnék egyedül lenni.
A férfi felvonta a szemöldök
szemöldökét,
ét, és szelíden megsimogatta az arcát.
–°Ahogy gondolod. Hétkor várlak.
Mikor Ericdni.
megszakadni.
megszaka becsukta
Kinézettmaga mögöttés
az ablakon, azlátta,
ajtót,hogy
Hollyvigasztalanul
azon kezdett
vigasztalanu el tűnődni, vajon igaz-e, hogy a szív képes
l esik.
Holly legnagyobb meglepetésére a vacsora nem alakult olyan rémesen, mint ahogy számított rá. Eric nagyon
kedves tudott lenni, ha akart. Egész este a kanadai évek alatt átélt mulatság mulatságos
os történetekkel szórakoztatta. A
délutáni beszélgetés nem került szóba.
Holly
Ho llyna
nakk is sik
sikerü
erült
lt mo
moso
solyo
lyogn
gnia,
ia, jók
jókedv
edvűen
űen fec
fecser
serész
észnie
nie.. A kön
könnynyű,
ű, ám ízlete
ízletess vac
vacsor
sorát
át az a fia
fiatal
tal nő
szolgálta fel, aki a betegség
betegsége e alatt is főzött rá. Eric azt javasolta, hogy a kávét a nappaliban igyák meg.
Ott még egy darabig társalogtak, amíg csak ki nem fogytak a témából.
–°Holnap reggel hétre a szobádba küldetem a reggelit, ha megfelel – közölte Eric.
Holly csak bólintott. Tehát nem közösen reggeliznek. Így is jó. Csend telepedett a szobára. A lány már épp jó
éjszakát akart kívánni, mikor megcsörd
megcsördült ült a telefon.
A férfi lassan felemelkedett, és az ablak melletti kis asztalon álló készülékhez lépett. Holly félig leeresztett
szemhéja mögül
mögül figyelte, és látta, amint Eric arca egyszeriben felderül.
–°Jeanie! – kiáltotta lelkesen. – De örülök, hogy hallom a hangod! Igen, te is nagyon hiányoztál.
A lány szemébe könnyek szöktek, és szinte futva hagyta el a szobát. Eric nyilván a barátnőjével beszél, aki
szintén csak egy könnyű kis kalandra vágyik.
Holly
Ho lly let
letörö
álmatlanulöröltelte a kön
könny
forgolódna nyeit
azeit,
, és úg
úgy
ágyban, yésdö
dönt
ntött
ött,
azon , nem
nem töl
töltt el
töprengene, mé
még
hogy g
Ericegy éjsza
éjszakát
másnap kát ebb
ebben
reggel en a házba
házban.
hazaviszi, ésn.azután
Úg
Úgyis
yis soha
csak
többé nem jelentkezik. Jobb, ha most azonnal elmegy, amíg a férfi telefonál. Ha ugyanis elbúcsúzna tőle, Eric
biztosan ragaszkodna
ragaszkodna hozzá, hogy maradjon, márpedig ha a férfi ragaszkodik valamihez, azt keresztül is viszi.
Holly felszaladt a lépcsőn, fogta a táskáját, a kötött kabátját, majd észrevétlen elhagyta a házat. A bekötőút
végtelenül hosszúnak tűnt, és az eső még mindig zuhogott. Holly tudta, hogy a betegsége után nem lenne
szaba
sza badd meg
megázn áznia,
ia, de az eső ellellené
enére
re az est
este
e me
meleg
legnek
nek tűn
tűnt,
t, és fél
félmér
mérfö
földn
ldnyi
yi gy
gyalo
aloglá
gláss ut
után
án fe
feltű
ltűnt
nt a
buszmegálló. Holly nem tudta, milyen gyakran jár ilyenkor a busz, de remélte, hogy még nem ment el az
utolsó.
Begom
Beg ombo
bolta
lta a kab
kabátj
átját,
át, és fut
futólé
ólépé
pésb
sben
en szala
szaladt
dt a me
megágálló
lló fel
felé,
é, mi
minth
nthaa Eri
Ericc és az eg
egész
ész sze
személ
mélyze
yzett a
nyomában lenne.
De senki sem követte, és senki sem jött vele szemben. Mire elérte a fedett buszmegállót, teljesen átázott.
Legnagyobb megkönnyebbülésére a busz tíz perc múlva berobogott.
Eric körülbelül akkor tette le a kagylót, amikor Holly a buszmeg
buszmegállóba
állóba ért.
Keresni kezdte a lányt. A szobájában nem találta, de a kertben és a házban sem.
Végül visszament Holly szobájába,
szobájába, és ott észrevette, hogy a lány holmija is eltűnt.
Aggodalm
Aggodalmában
ában
mikor a busz összeszorult a gyomra. Leszaladt a lépcsőn, ki az esőbe. Abban a pillanatban ért a megállóba
kigördült. megállóba,,
Kimerülten az egyik fának dőlt, és remegő kézzel megdörzsö
megdörzsölte
lte a halántékát
halántékát..
Úgy érezte, a feje nyomban szétpattan. Dühösen és egyben szomorúan megállapította, hogy nem érezte
magát ilyen nyomorultul, mióta Alice-t meg Ront rajtakapta.
–°Holly! – mormolta fogcsikorgatva maga elé. – Ha csakugyan olyan ostoba vagy, hogy ebben az időben egy
sz
szál
ál nyár
nyárii ru
ruhá
hába
bann me
meg
g eg
egyy vé
véko
kony
nyka
ka kakabá
bátb
tban
an ha
haza
zamé
mégygy,, ak
akko
korr iste
isten
n bo
bocs
csás
ássa
sa me
megg neneke
kem,
m, de
megérdemled a tüdőgyulladást!
És még szerencséd van, hogy nem kerültél a kezem közé!
10. FEJEZET
Holly tizenegy után ért Chiswickbe. Barbara már hálóingben fogadta.
–°Te jó ég! Mit művelt veled az az alak? – kiáltotta rémülten, mikor megpillantotta a sógornőjét. – Noel, hozz
Hollynak egy konyakot!
–°Nincs itthon egy csepp sem. – Noel kijött a konyhába, és ő is elszörnyedt Holly külsején. – Ó, nem!
Remélem, nem kell párbajra hívnom azt a fickót.
–°Ne izguljatok! Nem történt semmi – nyugtatgatta őket Holly, és a hangja szomorúan csengett.
Barbara éles pillantást
–°Amint látom, vetett
nem örülsz a sógornő
neki.sógornőjére.
jére.
Holly nagyot tüsszentett. Barbara és Noel egymásra néztek, azután jobbról-balról belekaroltak Hollyba, hogy
felvezessék a lépcsőn.
l épcsőn.
–°Azonnal az ágyba! – parancsolt rá Noel. – Forró vizes palack, egy bögre forró csokoládé meg egy kiadós
alvás.
 

Holly
Holly fára
fáradt
dtan
an bó
bólin
linto
tott
tt.. Tú
Túll gyen
gyengé
géne
nek
k ér
érez
ezte
te ma
magá
gátt ah
ahho
hoz,
z, ho
hogy
gy elle
ellenk
nkez
ezze
zen,
n, bá
bárr attó
attóll tart
tartot
ott,
t, a
kimerültsége dacára sem fog tudni elaludni. Folyton Eric arcát látta a szeme előtt, amint egy Jeanie nevű
lánynak mosolyogva bevallotta, mennyire hiányzott neki.
Húsz perccel később már az ágyában feküdt, amikor meghallotta, hogy lent csörög a telefon. Ki lehet az ilyen
későn? Menjen le, és vegye fel? Nem, Barbara már felvette. A csengés abbamaradt.
Az oldalára fordult. Időközben már átmelegedett, csak a szíve körül érzett jeges hideget. Mintha meghalt
volna ott belül valami...
Hirtelen felült. Nem, csak azért sem adja fel! Holnap reggel felkel, dolgozni megy, mosolyogni fog, és úgy
tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
És egy nap, sok-sok év után, talán minden rendben is lesz. Szépen elfelejti Ericet, újra boldog lesz.
Boldog? Eric nélkül? A párnába fúrta az arcát, és lehunyta a szemét. Nem fogja a szomorú emlékek miatt
álmatlanull tölteni az éjszakát.
álmatlanu
De nemcsak az emlékek miatt nem tudott elaludni, hanem azért sem, mert felszökött a láza. Reggel Barbara
csupán
Holly a egy futó pillantást
nappaliban vetett
üldögélt, a lány természetellenesen
és szórakozottan nézegette azpiros arcára, és az
akváriumban azonnal hívta az orvost.
aranyhalakat. Egy hét óta első
ízben kelhetett fel. Barbara elvitte Christ a barátaihoz, hogy a lánynak nyugalma legyen. A gyerek ugyanis
sehogy sem értette, miért kell kímélni valakit, aki épp most esett át egy tüdőgyullad
tüdőgyulladáson.
áson.
Holly csak ködösen emlékezett vissza az elmúlt hét eseményeire. Aznap reggel közölte vele az orvos, hogy túl
van a nehezén, és egy kis időre elhagyhatja az ágyat. Felvette tehát a fürdőköpenyét, fogott egy könyvet, és
leült a nappaliban.
Nem sok kedve volt olvasni. A szerelmi történetek jelenleg egy cseppet sem érdekelték. A regényekben
mindig minden jóra fordult, és a lány már nem hitt ebben.
Neki még a boldog kezdet sem adatott meg, gondolta szomorúan. Eric csókja egyszerre jelentette a kezdetet
és a véget.
Mintha egy árnyék vetődött volna az ablakra, de mikor felnézett, nem látott senkit. Kedvetlenül felnyitotta a
könyvet, de ebben a pillanatban hangosan megzörgették a bejárati ajtót.
Holly felsóhajtott. Miért csap a postás ekkora lármát? Felállt, és egy kissé szédelegve megindult, hogy ajtót
nyisson. A fickó azonban, aki dühös képpel a küszöbön állt, egyáltalán nem úgy nézett ki, mint a postás.
Holly kábán nézett a sötét öltönyös, elegáns megjelenésű férfira, azután ismét be akarta csapni az ajtót.
Ám Eric ebből
–°Nem, odatolta a lábát.
elég lvolt,
ábát.Holly!
–°Nem tudom, miről beszélsz. – A lány úgy érezte, mintha álmodna. – Ha elvennéd a lábad...
–°Eszem ágában sincs.
A férfi az ajtófélfának táma
támaszkodott,
szkodott, és keresztbe fonta karját a mellkasán
mellkasán..
Látszott rajta, hogy ő most innen nem mozdul.
Holly lassan felfogta, hogy nem álmodik. Eric szemébe nézett, és valami fenyegetőt, de egyben izgatót vélt
felfedezni benne. Egy kicsit eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha sarkon fordulna, és elszaladna, de azután
elvetette az ötletet, hiszen Eric rögtön utolérné. Félreállt az ajtóból, mire a férfi belépett, és követte Hollyt a
nappaliba.
A lány megfordult, gyanakodva méregette Ericet. A szíve a torkában dobogott, a legszívesebb
legszívesebben
en rögtön a férfi
karjaiba ugrott volna. Ha nem lenne az arca olyan hideg és elutasító...
–°Miért jöttél? – kérdezte végül. – Hiszen aligha hiányoztam neked.
–°Ez valószínűleg kölcsönös.
–°Nem. – Holly a fejét rázta. – Te nagyon hiányoztál nekem, és most is örülnék a látogatásodnak, ha nem
érezném úgy, hogy...
 Tétován kerestevagyok
kereste
–°Hogy dühös a megfelelő
rád? –sszavakat.
zavakat.
fejezte be Eric az elkezdett mondatot. – Mert egyszerűen elszaladtál, míg én
majd megőrültem az aggodalomtól? A legszívesebben elnáspángolnálak, de sajnos, nincs jogom hozzá.
–°Szerencsére. Tehát? Miért jöttél?
–°Valószínűleg, hogy megnyugodjak. – Eric megfogta a lány karját, és a szemébe nézett. – Az ég szerelmére,
miért szaladtál el tőlem?
–°Nem szaladtam el tőled – javította ki Holly hűvösen. – Amennyiben elfelejtetted volna, te utasítottál vissza.
Eric nagyot sóhajtva a hajába túrt.
–°Figy
–°F igyelj
elj ide
ide!! Leh
Lehet,
et, ho
hogy
gy nem aka akarta
rtalak
lak fel
felesé
eségü
güll ven
venni,
ni, de azért
azért nem szeszeret
retném
ném,, ha az én lelkem
lelkemen
en
száradna a halálod.
 Tehát erről van szó. Ericet a lelkiismerete
lelkiismerete bántja.
–°Amint látod, nem haltam meg – felelte Holly ellenségesen. – Elegendő lett volna idetelefonáln
idetelefonálnod,
od, hogy erről
meggyőződj.
meggyőz ődj. Mindegy, megnyu
megnyugtattad
gtattad a lelkiismeretedet
lelkiismeretedet,, és most kikísérlek.
–°Nem, szó sem lehet róla! – Eric keményebben szorította a lány karját. – Nem csupán ezért jöttem. – Nagy
levegőt vett. – Miért tetted ezt, Holly? Miért szaladtál el?
A lány idegesen megnyalta az ajkát. Még mindig meglehetősen gyengének érezte magát, és képtelen lett
volnakell
–°Le Ericülnöm
szemébe nézni.
– mondta.
–°Hát persze. – Holly meglepve hallotta, hogy a férfi hangjában mennyi aggodalom cseng. A díványhoz
vezette, néhány párnát tett a háta mögé, azután maga is leült melléje. – Nos? – folytatta.
Nincs értelme hazudni, gondolta a lány.
–°Azért futottam el, mert hallottam, hogy egy Jeanie nevű lánnyal beszélgetsz, és egyszeriben nem tudtam
tovább elviselni a helyzetet. Ha megmondtam volna, hogy menni akarok, megpróbáltál volna visszatartani.
 

–°Minden bizonnyal.
–°Ezért szöktem el.
A férfi ismét a hajába túrt idegesen.
–°Inkább a halált választottad volna, mintsem hogy eltölts még egy éjszakát a házamban? Jem kedves, kissé
különc öreg hölgy, ő az alsó szomszédom Londonban. Azért hívott fel, hogy közölje, hazajött a lányától, és
megkért, vegyek a cicájának egy kis macskaeled
macskaeledelt.
elt.
–°Ó! – Holly zavartan babrálta a fürdőköpenye övét. – Nem tudtam. Egyébként nem is akartam hallani
semmit, egyszerűen csak elfutottam.
–°Kissé elhamarkodottan
elhamarkodottan ítéltél. – Gyengéden megsimogatta a lány arcát.
És arra nem gondoltál, hogy előbb vagy utóbb eltűnődöm azon, hol is bujkálsz?
–°Azt hittem, úgysem érdekel.
–°Azt
–°A zt hitte
hitted,
d, nem érd
érdeke
ekel,
l, ho
hogy
gy a ven
vendég
dégem,
em, aki nem
nemrég
rég gyó
gyógyu
gyult
lt fel egy súlyo
súlyoss inf
influe
luenz
nzábó
ából,
l, ink
inkáb
ább
b
tüdőgyulladást
tüdőgyu lladást kap, csak ne kelljen elviselnie a társaságom
társaságom?? Ha ilyen embernek tartasz, akkor miért szerettél
belém?
Holly Vagy
fülét a megfutam
megfutamodásod
megütötte odásod
a férfi a szenvedélyed
hangjának fellángolá
fellángolásának
keménysége, sánakfurcsa
és valami végét kifejezést
jelentette?vélt felfedezni a szemében,
amely
am elybő
bőll egy őrü
őrült,
lt, rés
részeg
zegítő
ítő pillan
pillanati
atig
g arr
arra
a köv
követk
etkezt
eztete
etett,
tt, hogy
hogy Eri
Ericc sze
szeret
retné
né,, ha me
megis
gismét
mételn
elné
é a
vallomását. A következő pillanatban azonban már felülkerekedett a józan esze.
–°Az ilyen szenvedélyes fellobbanások egy idő múlva meglehetősen unalmasokká válnak. Természetes, hogy
már kigyógyultam belőle – jelentette ki közömbösen.
Eric ahelyett, hogy megkönnyebb
megkönnyebbültenülten felsóhajtott volna, összevonta a szemöldökét.
–°Gratulálok – felelte hidegen.
–°Eric... – Holly habozott. A férfi olyan furcsán viselkedett, mintha azt akarná, hogy továbbra is szeresse, és
szenvedjen ettől az érzéstől. A fájdalom meg a harag új erőt adott a lánynak. – Nincs szükségem se az
elismerésedre, se a jelenlétedre. Nem tudom, miért szerettem beléd. Valószínűleg egyszerűen csak úgy jött
ez az érzés. Most már azonban teljesen közömbös vagy a számomra. Tehát lennél szíves magamra hagyni? És
ha rossz lenne a lelkiismereted, akkor adakozz inkább valami jótékonysági szervezetnek!
Fel akart állni, de Eric visszahúzta.
–°Nem megyek el.
–°Kérlek! – suttogta Holly. – Kérlek, Eric! Nincs mit mondanunk
mondanunk egymásnak
egymásnak..
Ha aggódtál értem,
–°Meghiszem azt! –igazán sajnálom.
Hirtelen Soha többé
megváltozott nem
a férfi fog előfordulni.
hangja, nyers lett, és mintha nehezen jönnének ajkára a
szavak. – Komolyan gondoltad, amikor az előbb azt mondtad... hogy kigyógyultál ebből a szerelemből?
–°Ó...
A lány nem tudta folytatni. Már hogy gyógyult volna ki belőle? Eric talán ennyire felszínesnek tartja?
–°Választ várok!
–°Igen – nyögte ki Holly. – Komolyan gondoltam, hogy mentsem a büszkeségem. Nem akartam egy hideg,
önző férfit szeretni, akit csak a saját vágyai meg elképzelései érdekelnek, és akinek a szívében nincs szeretet.
– Lesütötte a szemét. – Komolyan gondoltam, de hazudtam. Az igazság az, hogy még mindig szeretlek, és
valószínűleg örökké szeretni foglak.
Mosoly derítette fel Eric arcát, átölelte Hollyt, és úgy csókolta, mintha soha többé nem akarná abbahagyni.
A lány csak egy percig habozott. Eric testének melege, simogató keze feledtette vele minden fogadkozását,
hogy többé hallani sem akar erről az alakról. Sóhajtva átölelte, és odaadóan viszonozta a csókját. Érezte,
hogy a férfi a combjai közé tolja a térdét, és teljesen megfeledkezv
megfeledkezve e magáról, gombolni kezdte Eric ingét.
A férfi ebben a pillanatban halkan felnyögött, a keze megállt mozdulat közben, és kiegyenesedett. Holly
zavartan nézett rá.
–°Eric...?
A férfi a szájára tette a mutatóujját.
–°Édes, drága, egyetlen Holly, elképzelhetőnek tartod, hogy a szerelmed újraébredjen, és ennek a hideg, önző
férfinak még egy lehetőséget adj?
A lány azt hitte, álmodik.
–°Milyen lehetőséget? – suttogta.
–°Mé
–°Még g kékérd
rded
ed?? KéKére
rekk tő
tőle
led
d eg
egy.
y...
.. nenem,
m, inká
inkább
bb reng
renget
eteg
eg lehe
lehető
tősé
sége
get,
t, ho
hogy
gy csók
csókol
olha
hass
ssal
alak
ak,, ho
hogy
gy
szerethesselek,
szerethessele k, hogy elfeledtessek veled minden bánatot, amit okoztam. Szeretném, ha a feleségem lennél.
Holly nyelt egyet. Némán a férfi szemébe nézett, melegség és őszinte szeretet sugárzott belőle. Komolyan
beszél, gondolta hitetlenkedve, csakugyan
csakugyan komolyan beszél. Feleségül akarja venni! Már a száján volt az igen,
de hirtelen féktelen jókedve támadt.
–°Mondja csak, Mr. Yorke, maga mindig megszerzi, amit a fejébe vesz? – kérdezte szigorúan.
Eric összehúzta a szemöldökét. Kétség és bizonytalan
bizonytalanság
ság ült ki az arcára. Holly legnagyob
legnagyobb
b megdöbbenésé
megdöbbenésére re
hirtelen felállt, és bólintott, mintha a lány legrosszabb félelmeit akarná igazolni. Az ajtóhoz lépett.
–°Várj, Eric! Ne menj el!
A férfi megfordult, Hollyra nézett, és látszott
l átszott rajta, hogy kezdi megérteni, mire megy ki a játék.
–°Nem,
–°Akkor nem mindig. Ezúttal azonban biztosan. Mert ha nemet mersz mondani, akkor...
mi lesz?
Holly kinyújtotta a karját Eric felé.
–°Akkor megcsókollak, és ágyba viszlek.
A férfi hozzálépett, és nekilátott a fenyegetés első részének valóra váltásához.
–°Azt hiszem, ebben az esetben inkább nemet mondok – vélekedett Holly egy kis idő múlva. – A másik
változat biztosan nem ilyen izgalmas. Egyébként mi lenne az?
 

Eric az ölébe húzta, és szétnyitotta a fürdőköpenyét.

–°Ez még jobb. – Boldog
Boldogan
an a férfihoz simult. – Akkor igent mondok.
A fér
férfi
fi dia
diada
dalma
lmasan
san elm
elmoso
osolyo
lyodo
dott,
tt, sze
szelíd
líden
en a párná
párnárara ny
nyom
omta,
ta, és a szá
szájáv
jával
al gye
gyeng
ngéde
édenn és izg
izgató
atóanan
becézgetnii kezdte a nyakát, a mellét, lapos hasát.
becézgetn
–°Mi
–°Miér
értt ha
hagy
gyta
tad
d ab
abba
ba?? – ké
kérd
rdez
ezte
te Ho
Holl
lly
y eg
egyy kis
kis id
idő
ő mú
múlv
lva,
a, mi
miko
korr Eric
Eric fe
felü
lült
lt,, és ösössz
szeh
ehúz
úzta
ta a lány
lány
fürdőköpenyét. – Szeretném, ha folytatnád.
–°Tudom,, de én inkább várnék a nászéjszakánkig.
–°Tudom
Egy szemvillanás alatt visszatért Holly minden kétsége és bizonytalansága.
Eric nem is kívánja? Talán csak valami hamisan értelmezett szánalom
szánalomból
ból veszi feleségül?
–°Én nem ragaszkodom hozzá, hogy csak az esküvőnk után legyek a tiéd. Nem kell feleségül venned venned,, ha nem
akarsz.
–°Kom
–°K omoly
olyan
an azt his
hiszed
zed,, ho
hogy
gy memegt
gtenn
ennék
ék val
valam
amit,
it, am
amit
it nem aka
akarok
rok?? – Eri
Ericc ked
kedves
vesen
en elm
elmos
osoly
olyod
odott
ott.. –
Szeretlek. És épp ezért nem szeretnék veled itt és most, a testvéred házában ágyba bújni. bújni.
Holly
A férfifelült. Ericaszereti,
folytatta ez biztos, de még mindig nem egészen értette a dolgot.
magyarázkodást:
–°Holly, kedvesem, tudom, hogy az elmúlt hónapokban mit álltál ki, de talán vigasztal egy kissé a tudat, hogy
a mú
múltlt hét szám
számomomra
ra is mamaga
ga vol
voltt a pokol
pokol.. Mik
Mikor
or tel
telefo
efoná
nálta
ltam,
m, a sóg
sógorn
ornőd
őd köz
közölt
ölte
e vel
velem,
em, hogy
hogy ne
látogassalak meg, mert nagyon rosszul vagy. Csaknem megőrültem az aggodalomtól. Így azonban legalább
bőven jutott rá időm, hogy átgondoljam, milyen ostobán viselkedtem. Azt hiszem, elejétől fogva tudtam, hogy
nem a pénzemre fáj a fogad, de egyszer már megégettem a kezem. Az irántad érzett szerelmem ellenére azt
gondoltam, a nők mind egyformák, leszámítva talán a meglehetősen zűrzavaros életvitelű húgomat. Érted
most már, hogy pontosan azért, mert nem vagy olyan, mint a többi...
–°Igen – szakította félbe Holly mosolyogva. – Azért kell hosszú hónapokig türelemmel lennem.
–°Legfeljebb néhány hétig. A lehető leggyorsabban összeházasodunk. Egyébként a várakozás számomra is
szörnyen nehéz lesz. De valamit majd csak kitalálunk!
Azzal magához húzta Hollyt, hogy megmutassa, hogyan képzeli az átmeneti megoldást.
Eric belépett az irodába, és megtorpant. Szenteste, hat óra lévén arra számított, hogy egy teremtett lelket
sem talál az épületben. Csak azért jött, hogy elhozza a Holly számára itt elrejtett ajándékát, a szemével
megegyező színű, topáz nyakláncot
nyakláncot..
–°Mi az ördögöt
kuporgó alakot. keres itt? – kiáltott fel ingerülten, amikor megpillantott az íróasztala mögött egy földön
Holly felállt.
–°Egy évvel visszaforgattuk az időt, vagy szenteste mindig rosszkedved van?
Eric elmosolyod
elmosolyodott.
ott.
–°Elárulnád, mit keresel az íróasztalom alatt?
–°Leejtettem egy fagyöngyágat – magyarázta Holly ártatlan mosollyal. – És tudtam, hogy be fogsz jönni,
akárcsak tavaly. Megjegyzem
Megjegyzem,, nem feltétlenül kell ebből hagyományt csinálnunk.
Eric hozzálépett, és átölelte.
–°Sok boldogságot
boldogságot a találkozásu
találkozásunk
nk első évforduló
évfordulóján,
ján, Mrs. Yorke!
Erősen magához szorította, hogy megcsókolja, de Holly gyengéd
gyengéden
en eltolta magától.
–°Csak óvatosan! – intette mosolyogva.
–°Mi az? Nem érzed jólj ól magad? – kérdezte a férfi aggódva.
–°Remekül érzem magam, de azt hiszem, tekintettel kellene lennünk családunk legifjabb tagjára is...
–°Tessék? – Eric megrökönyödve lépett hátra. – Csak nem...?
Holly bólintott, és bizonytalanul pillantott a férjére.
–°De
–°Hogyigen. Te... úgy
örülök-e? értem...Eric,
– kiáltotta nemésis örülsz?
boldoga
boldogann elmosolyodott. – Majd kiugrok a bőrömből!
–°Akkor rendben. – Holly elégedetten a férjéhez simult. – Már azt hittem, hogy kettő a magam fajtájából egy
kicsit sok lesz neked.
Eric hangosan nevetni kezdett.
–°Belőled sohasem elég! – Elkomolyodott. – De most már abbahagynád ezt a sok sületlen fecsegést, hogy
végre megcsókolhassalak?
A válasz ott ragyogott felesége szerelmes tekintetében.