ARCHEOLÓGIAI

ÉRTESÍTŐ.
A M. T U D . A K A D É M I A A R C H . BIZOTTSÁGÁNAK
ÉS

AZ ORSZ. RÉGÉSZETI S EMB. TÁRSULATNAK

KÖZLÖNYE

SZERKESZTI

HAMPEL JÓZSEF.
UJ FOI.YAM. XVIII. KÖTET.

ÖTVENKÉT K É P E S TÁBLÁVAL, SZÁZHATVANNVOLCZ ÁBRÁVAL ÉS K É T KÉPES

MELLÉKLETTEL.

BUDAPEST.
! аШЛ P f t L Ä
. 1898. ,
É r k e z e t t : 19 evE-esírL. hó n.

Leltári sz^rffTmß. Ceoportezám J.

 LEVELEZÉS.. 407

mészetesebb, mint hogy figyelmünk nemcsak a csatorna oldalfalaiban látható

félig szétzúzott hamvvedrek felé fordult, hanem a munkások által már korábban
kiásott földre is. Ezt átkutatva Guber József uradalmi erdész egy napon egy
csiszolt kőbaltát is. (L. a 4. sz. rajzot) talált. Minthogy a találó jelentése szerint
a balta a kihányt föld felszínén feküdt, több mint
valószínű, hogy az az árok legmélyebben fekvő réte-
géből került a felszínre, vagyis abból a rétegből, mely-
ből a hamvvedreket is kiástuk. Itt tehát egy átme-
neti culturával volna dolgunk, melynek nyomai Árvá-
ban ma kerülnek elő első izben. Gyűjteményemben
van ugyan egy serpentinből készült fúrott kőbalta,
mely állítólag még a 40-es évek elején találtatott
volna Pudvilk község határában. De a lelet körül-
ményei ennél a tárgynál teljesen ismeretlenek, úgy,
hogy abból a kőkori ember létezésére itt Árvában Á R V A - V Á R A L J A I K Ő V É S Ő .
következtetést vonni egyáltaljában nem lehet.
Az igen szép művű, dioritból készült 11 cm. magas, fölül 3-5 cm., az éle
táján 4'5 cm. átmérőjű baltát kis gyűjteményembe bekebelezve, innentúl Árva-
Váralját, mely mint bronzkori leihely már eddig is ismert volt, ezentúl talán
a kőkori leihelyek közé is sorozhatjuk.
Árva-Váralján 1898 okt. 19. Kubinyi Miklós.

III. MILLEKER BÓDOG A VERSECZI MÚZEUM RÉGISÉGEIRŐL.

Az alábbiakban néhányrégiséget mutatok be, melyek Versecz város határában
találtattak. Van köztük skytha tőr, kelta kés, ékszer és sírlelet, továbbá nép-
vándorlás korszaki fejsze és végre török-magyarkori régiség. I. 1894. őszszel
a Szamárhegyen, az Urosevics Szvetozár-féle szőlőnek rigoloztatása alkalmával,
az első ásónyomban a puszta földben egy vastőr találtatott, melyet a találó
munkás, Lauer Péter, magához vévén, 1898 februáriusban a verseczi városi
múzeumnak ajándékozott. (1. ábra.) A penge kétélű, gyengén kiemelkedő hát-
tal. Tövét a skytha tőröket jellemző szívidomú lemez öleli. A nyél azonban nem
mutat tagozást s úgylátszik sima volt ; szélességi oldalai körszelvény alakban
domborodnak ki. A nyél végén pedig a szintén keresztbe álló typikus pálczatag
van. Különben hasonlít a br. Nyáry Jenő gyűjteményében lévő nógrádi tőrhöz,
melyet Hampel József ismertetett (Arch. Ért., U. F., XIII, 386 és 387, 3. ábra.).
Hossza : 0-30 111., miből 0'20 a pengére és 010 a markolatra esik. A penge
legnagyobb szélessége 0'022 111., a markolat végén lévő pálczatag hossza 0.04 m.
Fentartása oly jó, hogy a verseczi példány a hazai skytha török legjobbjai
közé tartozik.
II. A Kápolnahegy lábának és lejtőjének északi része, melyet a róm. kath.
temető, a városkert, a város északkeleti széle, a temeskutasi országút és az
ördögárok szegélyez, a verseczi határnak régészetileg legérdekesebb vidéke,
mert itt minden idő hagyta nyomait. Volt ott praehistorikus telep, római épület,
középkori rom, mely a régi Versecz maradványa és végre fordult elő ezen
helyen sok magyar-törökkori lelet is.
444 ARCHAÏOI.OGIAI ÉRTESÍTŐ.

Az őskori leleteket már 1880 óta nyilvántartom. (Milleker B. : Dél-Magyar-

ország régiségleletei, I, 150—152.) A terület már vagy 2 évszázad óta szőlővel
lévén beültetve, a folytonos földforgatás az ott előforduló különböző korú dol-
gokat összekeverte s azért nem is voltam képes az ottani őstelep korát bizton
meghatározni. Csak most szereztem ehhez a bizonyítékokat. Kelta-
kori vastárgyak ezek, melyek igazolják, hogy a telep a dák korszak-
ban s a rómaiak alatt virágzott s a lakosok a La Tène-cultura
hatása alatt állottak, melynek keltaságát tagadni nem lehet, ha
mindjárt is a kelták lakóhelyei csak a Duna jobb oldalán Szerbiá-
ban voltak. Vidékünkre és lakóira a La-Téne-műveltség egyrészt
a kereskedés, másrészt a divat által hatott s így van az, hogy a
Délvidéken is, daczára annak, hogy ide kelta ember talán nem
tette a lábát, a kelta ízlés kimutatható.
Midőn 1890-ben Zoffmann János a lejtőn nagy amerikai
szőlőtelepét létesítette, ott a hol az emberi csontvázak előfordultak
(i. h. 152), egyebek közt három vaskést is találtak, (2. 3. 4. ábra)
melyeket Zoffmann 1894 végén a verseczi múzeumnak adott. Mind
a három késnek a hegye fölfelé van hajlítva, a markolata pedig csa-
vart és karikában végződik. Az első 0^28 m. hosszú, miből o'145 a
pengére és 0'i35 m. a markolatra esik. A másiknak a hossza .021.,
miből csak о'оуз m. a vékony markolatnak és OU35 m. a széles
pengének jut. A harmadik 0.20 m. hosszú, miből 010 a pengére és
ugyanannyi a markolatra jön. Ugyanazon vidékről még egy másik
késlelet ismeretes. 1895 őszszel Haag Ferencznek a temeskutasi
országút melletti szőlőjében, mely egyenesen a Zoffmannféle szőlő
alatt van, rigoloztak s akkor falazat (?) maradványokat, emberi kopo-
nyákat és csontokat tártak fel. Találtatott egy vas tárgy is, melyet
Haag 1896 nyarán a városi múzeumba adott. Ez kettős kés (5. ábra),
melynek középső része a szárt alkotja és 0^09 m. hosszú. A két
penge o'o8—o'o8 m. hosszúsággal bír és hegyök annyira fel van görbítve,
hogy szúrásra nem is lehetett használni. A Zoffmann-féle szőlőben akkor antik
tömör ezüst gyűrűt is találtak (6. ábra). Ép ; de megviselt. Súlya 13 gr. Külön-
tagolt lapja alatti két oldalán bevésett egyenesekből álló díszítés. Érdekes a
lapra bekarczolt ügyetlen rajz, mely nőt ábrázol. Az alsó testet és a ruhát
függőlegesen vonalzott háromszög alkotja, a felső testek pont és egyszerű
pálcza, melynek tetején kerek pont az arczot jelképezi ; végül az egyik felfelé
nyúló kart és kezetv, alamint a másik lefelé tartott kart és kezet megtört
vonalak alkotják. Élénken emlékeztet azon díszedény nőalakjaira, mely edényt
Bélla Lajos a soproni purgstallon ásatott ki s mely most Bécsben a császári
udvari múzeumok őskori osztályában őriztetik (Arch. Ért., 1891. évf., 259. 1.).
Gyűrűnk a fent leirt késekkel egykorú.
A harrjiadik kelta késlelet (7. ábra) a verseczi határban 1895 deczemberben
fordult elő, midőn a Magyar Délkeleti h. é. Vasút építtetése alkalmával a 2. számú
őrház alatt a versecz-nagyszredistyei csatorna medrét megváltoztatták. Az ott
felfedezett hallstattkori urnatemető edényeivel került a városi múzeumba, de a
 LEVELEZÉS.

munkafelügyelő tudósítása szerint külön találtatott. Ezen kés alakra a Zoff-

mann-féle i. számúhoz áll legközelebb és meglehetős jó fentartású. Hossza
o'25 m., miből o'i2 a pengére és 0T3 m. a nyélre számítandó.
Ezen leletekben tehát a kelta kés három változata van képviselve.
A ZofTmann-féle 2. számú rövid markolatával, mely eredetileg lehajlított végén
végén gömbbel lehetett ellátva, széles pengéjével az első fajtából való (Pulszky F. ;
Magyarország archaeologiája, I. 220. lapján látható analógiája). A Zoffmann-
féle I. és 3. számú, valamint a vasútépítési munkálatok közben talált kés a
második fajtát képviselik, melynek hosszabb markolatja van. A harmadik vál-
tozat, a kettős kés, a Haag-féle darabban találja képviselőjét, csak azzal a

2. á b r a . 3. á b r a . 4. á b r a . 5 ábra. 7. á b r a .
1/3 n a g y s .

különbséggel, hogy a verseczi késnek a zára nem csavart (Az utóbbi két fajtát
Wosinszky Mór Regöly vidékéről több példányban ismertette. Tolna, II, 543,
547.). Van még más verseczi lelet, mely a kelta műveltségre utal. Midőn
1895 nyarán a már említett Magy. Délkeleti Vasutat építették, a versecz-vásár-
téri indóháztól délre egyebek közt egy bronz fülbevalót leltek (8. ábra). Ez vékony
négyélű sodronyból alkotott karika, 0^035 m.-nyi belső átmérővel. A sodrony
az egyik, vastagabb végén o'ooj m. átmérőjű vékony, lyukas koronggá alakul,
mely betűzdelt pontokkal van díszítve, míg a másik, vékonyabb vége kampót
képez, mely a korong lyukába illik. Ép állapotú ; korai La Tène-alak. Az
említett állo mástól északra, a keményítőgyár mögött egy bronz diszkarikát lel-
tek (9. ábra) melynek teste lapos henger és о'ооз—o'oo4 m. vastag. A karikán
410 ARCH.EOI.OGIAI ÉRTESÍTŐ.

négy szimetriailag elhelyezett pontos csomó van, kifelé irányuló csúcscsal. Ép ;

patinája zöldes és vastag. Már Römer Fl. mutatott be ilyeneket (Mű-
régészeti Kalauz, I. k., 42. 1., 75. ábra.). Az utóbbi időkben gyakran találták ez
idomot Boszniában (Wissenschaftl. Mitth. aus Bosnien, I—III.). Ide tartoznak
a gümős bronzkarikák a tolnavármegyei szárazdvidéki leletekből is (Arch. Ért.,
U. F., XI, 28 I.). Az utolsó lelet csak a közel múltban fordult elő. Midéin a
Háromszög utczában a földalatti csatornát készítették, illetőleg ennek medrét
ásatták, 1898 jul. 24-én, ott a 4. számú ház kapuja előtt 2-5 m.-nyi mélység-
ben, a tiszta sárga agyagban, egy sírt bolygattak, mely szintén a La-Tène-kor-
ból való.
Azon körülmény, hogy a csontok apró darabokban egy csomóban feküd-
tek, a mellékelt kardkötő-láncz pedig erős égési nyomokat mutat, arra enged
következtetni, hogy a temetkezés
halottégetés által történt. A ha-
lott magas harczos volt, mert a
kardja mellette feküdt. A sírt in
situ nem láthattam, csak a két
nappal később Kirdmer Ernő
nyomdatulajdonos által a városi
múzeumnak beküldött maradvá-
6. á b r a . 1/1 n . nyok leírását adhatom ; ezen tár-
gyak voltak : 1 vaskard három
töredékben, 1 bronz kardkötő-
láncz maradványa, 1 fenőkő és 1
vastárgymaradvány, melynek ren-
deltetését nem ismerem.
A kard a hüvelyben van.
A három töredék együttvéve
062 m. hosszú. Hegye letört
8. á b r a . 1/1 n.
és hiányzik, s a markolattövis-
9. á b r a . 1/2 n .
ből is csak egy 0-045 m. hosszú
darab van meg. A penge legnagyobb szélessége a hüvelylyel együtt 0-065 m -
A penge a vége felé kissé keskenyül. A kard nincsen meggörbítve, a mint ez a
kelta sírleletekben gyakran tapasztalható. Keleti-nyugati irányban feküdt, a
markolattal nyugat felé. A kardhüvely két vaslemezből van alkotva, mely
azonban több helyt szétvált. A hegye felé harántos domború vonal ékíti. A nyilás
alatt van a szíjnak való fül. A kardkötő-láncz maradványa, mely égés által
nagyon meg van támadva, kettős csavart tagokat mutat. A szemek belső át-
mérője 0*02 m. Kerek tömör bronzhuzalból való, mely 0-009 m - vastag. A fenőkő,
mely közönséges görbén hajlított késpenge-alakú, ép, 045 m. hosszú és o ' o u m.
vastag, palás homokkőből való. Szélesebb (0-048 m.) végén kerek, s ott fel-
fűzésre és hordhatás czéljából kis kerek lyukkal bír. Másik vége hegyes. A vas-
töredék 0-065 m - hosszú és 0 095 m. széles négyszögű lap, melynek szélességi
oldalán lemezes ív, vagy gömbszelvény kezdete láLható. Ez tehát vagy paizs-
dudornak vagy pedig a paizs külső erősítésére szolgáló hólyagos központtal biró
 LEVELEZÉS. 35 î

lemeznek maradványa. La Tène izlésű kardot a Duna-Tisza-Maros-köz terüle-

téről a verseczi példányon kívül eddig még csak egyet ismerünk. Ezt a Dél-
magyarországi múzeum 1877-ben kapta Orsováról. Hossza a 04:9 m. hosszú
markolattövissel együtt 0-90 m. Ep (Milleker В.: Dél-Magyarorsz. régiség-
leletei, I, 81.) III. Népvándorláskori vas fejsze (10. ábra). Kiszántotta Krein Márton
1894 őszszel a verseczi határ déli részében, a rettisovai dűlőben lévő földjén,
melyhez közel a római sáncz vonul északról délre. Hossza 0.19 m., miből a
pengére 0.135, a nyéllyukra 0-03 és a fokra 0-025 m - e s 'k. A penge szélessége
a nyéltok előtt csak 0'02 m. Azután az él alsó oldalán hirtelen ívvonalban
szélesbül s 0-058 m. széles. Az élnél a szélessége 0.08 m. A penge vastagsága

a tövén 0-025, a közepén o'or m. Foka négyszögű s aránylag kicsiny, magas-

sága 0-03, szélessége o'oi2 m. A nyéltoknak két szélességi oldala fölfelé és le-
felé álló 0-045 m. hosszú karcsú csúcsokba végződik. Fentartása jó. Ép.
Hampel József szerint ezen fejsze-idom, melyre a nyugati germánoknál analó-
giát nem találunk, a középkorban hazánkban többször szerepel. Jellemző saját-
ságai : A nyéllyuk két oldalt hegyesen kiemelkedik és a hüvely hátulján tompa
nyujtvány van, mely a fegyvert kalapácsolásra is alkalmassá tette (Hampel :
A régibb középkor, II, 39.). Ezen alak csirája már a római korszakban fellel-
hető, a mint ezt a puticsevói (boszniai) lelet igazolja (Wissenschaftl. Mitth.
aus Bosnien, III, kt., 234. 1., 17. ábra.). Jól fentartott példány ezen első vál-
tozatból Bölcskén, Tolna vármegyében, fordult elő. Itt ugyanis a Bölcskéről
Kömlődre vezető közlekedési út mentén, népvándorláskori sírmezőben 1887 és
1888-ban végzett ásatások, melyek lelettárgyai főbb vonásaikban a nemesvölgyi
és keszthelyi sírmezők tárgyaival egykoruaknak látszanak, egy a puticsevói
412 ARCH.EOI.OGIAI ÉRTESÍTŐ.

hasonló harczi bárdot, vagy fejszét szolgáltattak. (Szelle Zsigmond : Régészeti

ásatások a bölcskei népvándorláskori temetőben. Arch. Ért., U. F., XI, 341. 1.
II. tábla, п . ábra.). A fenti idomból fejlődött ki az, melyhez a verseczi pél-
dány tartozik s melyből még egy másik példány ismeretes, mely Nógrád vár-
megyében Szirák határában találtatott, szintén sírban, az üregnek alsó bal
sarkában (Hampel : Régibb középkor, II, kt., 374. 1., és CCXLVI. tábla, 1. sz.).
Ennél is megvannak a hüvely jellemző csúcsai legerősebb kifejlődésben s a
penge szintén oly sajátszerű alakot ölt, mint a verseczi-nél, t. i. míg a penge
széle fölül majdnem vízszintes, addig alsó széle, a mint a hüvely csúcsából
kiindul, erős és rögtönös hajlással lefelé fordul, végre a penge felső szélével
párhuzamosan az él felé siet, aránylagos széles penge-lapot képezvén. A ver-
seczi példány a szirákival mindenben megegyezvén, ez utóbbi nem hiányosnak
(Hampel i. h.), hanem teljesen épnek bizonyul. Ezen fejsze-typus fejlődésében
a verseczi és sziráki változat után a nemesvölgyi (mosonvármegyei) jön (U. o.,
I. kt., CXXXX. t., 9. sz.), melynél a penge az élnél egészen lebocsátkozik.
IV. A Kápolnahegy északi lejtője, melynek régiségekben való gazdagságát
fent már említettem, a xv. és xvi. század ötvösmüvességének két emlékét is
szolgáltatta. Az említett helyen terült el a középkori Versecz is. 1427-ben és
1550-ben említtetik «podversa», ill. «podwersa» helysége Krassóvármegyében.
Ezen helynév megfelel egészen a Kápolnahegy északi aljának, lévén ez köz-
vetlen a Várhegy orma, ill. a Várhegyen 1400 körül épült vár alatt. Mert
«vrh» annyi mint «hegyorom» és «pod» annyi mint «alatt» ; «pod vrhsán»
tehát: «a hegyorom alatt». Ezen helység úgylátszik már a xvn. század máso-
dik felében kezdett megszűnni, illetve az alatta elterülő posványos Kis-Rét-be
átköltözni, hol a mai «Csukurmala» nevű városrészben a mostani város első
csíráját képezte. A Podversán helység romjai 1890—1897-ben az ott végzett
szőlőrigolozási munkálatok folytán kerültek napfényre. Az első emlék egy
bronzból készült tábla, a trébeléshez szükséges mintákkal. Ez találtatott
1892 nov. i-én a «városkert» északi széle melletti Ditsch Péter-féle szőlőben
rigolozás közben, hol hamut, égetett törmeléket, 1 kis vas üllőt és 1 sárgaréz
pléhdarabot is leltek, mely tárgyak közül azonban csak a fent említett bronz-
lap mentetett meg. A lelet egy ötvös műhelyének maradványait képezhette,
mely műhely háborús időben tönkre mehetett. A lap Rittinger Ede gyűj-
teményével jutott a városi múzeumba. A mintalap alakja szabályos hossz-
négyszögű. Hossza C125, szélessége 0^09 és vastagsága o - oi2 m. A két oldalra
bevésett minták régibbek és újabbak, mi azt mutatja, hogy hosszabb időn át
használatban lehetett s pedig a szebbek régibb korból, míg a kontár kéz által
bekarczolt dolgok újabb keletűek. Az egyik oldalon 12 és a másikon 17 rajz
van. Érdekesek az alakos rozetták. A második tárgy ezüst evőeszköz, csésze.
Ezt 1895 nov. 11-én a temeskutasúti sorompó közelében, az út hegyfelőli
oldalán levő Loffmann Sándor-féle (ezelőtt Tier Antal-féle) szőlő rigolozása
alkalmával találták. Ezen csésze trébelt munka. Magassága 0'04 m., szájának
átmérője 0'i5 m. Szájszéle külső oldalán vékony háromszögű átmetszéssel biró
dudoros vonal fut körül, az egyetlen díszítmény az edény külsején. Feneke
befelé, kbl. o'oi m.-nyire kidomborodó kört képez, melynek átmérője 0^052 m.
 LEVELEZÉS. 35 î

A fenék belső oldalára egy sekélyen kihajló korong volt ónnal ragasztva,
melyen 6 küllős rozetta vésővel van kivájva, és pedig úgy, hogy a rajz hát-
terét vésték ki. A háttér eredetileg aranyozva volt. A rozettás korong a meg-
találáskor lehullott, s utólagosan újra ragasztatott rá. Az edény súlya 197 gr.,
a rozettáé 26 m. Jelenleg Zoffmann János-né tulajdona. A lelet technika és
stilus tekintetében, úgylátszik, az ernesztházai és rokon kunhalasi leletekhez
csatlakozik, melyek a xv. századból származnak.
A Délvidéken lassan, de folytonosan szaporodnak az őskori vörösréz-
tárgyak. Bemutatok a versecz-városi múzeumból ötöt az utolsó időben felme-
rült ilynemű leletek közül. Lelhelyök : Bezsánia (Szeréin vm.), Szent-János
([?] Torontál vm.), Nagy-Szredistye, Vattina és Soósd (Ternes vm.). Az első
gyűjtelékes lelet és már azért is érdekes, mivel oly vidékről való, mely réz-
leletekben gazdagnak lenni látszik, — származván Szlavóniából, honnan az
eszéki városi múzeumban lévő karika (Arch. Ért., U, F., XII, 93.) és Golu-
binczéről 2 «bányászcsákány» (u. о., XV, 94.) ismeretes, a) A bezsániai lelet.
1895-ben engedett át Greszler Gyula,
volt szurcsini, jelenleg verseczi evang.
lelkész, egy négyszögű vésőt, mely Be-
zsánia határában több hasonlóval együtt
találtatott. Az ajándékozó közlése sze-
rint, ki a lelethelyet és az egész leletet
látta, Bézsániától kelet felé, a falu köz-
vetlen szomszédságában, a Zi monyra
vezető alsó kocsiút mellett egy emel-
kedettebb hely van, honnan a község
lakói az építkezéshez, névleg a falak
döngetéséhez szükséges földet hordják. Itt II. ábra.
leltek 1879-ben Strecker Lajos gyermekei
földnyerés közben egy csomóban vagy 40 darab lapos rézvésőt, melyek dróttal
kévébe voltak összekötve. A lelet tehát «kincs» vagy «letét». A leletben kétféle
véső volt. A verseczi múzeumba jutott alak a leletnek kisebbik felét képezte.
Nagyobbik fele hosszabb, keskenyebb és vékonyabb vésőkből állott, melyeknek
éle aránylag szélesebbre szögellik ki. A Verseczen lévő tárgy a vésők azon
fajtájából való, mely az átmenetet a lapos vésőkből a périmés vésőkbe kép-
viseli (Pulszky F. : A rézkor, 45. 46.). Pompás példány, mely különösen szor-
galmas munkával készült. Alakra nézve a bezsániai véső azonban inkább
hosszudad négyszögű vékony lapos vésőhöz hasonló (Pulszky i. h., 7. és 8.
ábra.). Hossza o ' i i m. Szélessége a foknál 0'035, az élnél 0.050 m. Ele szabá-
lyosan kiszökő körszelvényt alkot. Fokán látszik, hogy nyél nélkül használták
és kalapácscsal ütötték. Periméje az oldalok kovácsolása által keletkezett.
Súlya: 313 gr. b) A szentjánosi (?) lelet. 1898 január 22-én váltott be a
Neukomm Bálint fiai verseczi rézműárus czég egy szerb czigánykovácstól egy
csákányt, melynek leihelye, az eladó illetőségét és egyéb körülményt tekintetbe
véve, a Versecztől északnyugatra fekvő Szent-János lehet. A csákánynak két,
keresztbe tett éle van. Hossza : 0-24 m., miből о т о a vízszintes, 0404 a függő-
450 ARCH.EOI.OGIAI ÉRTESÍTŐ.

leges élre és O'O36 m. a nyéllyuk átmérőjére esik. Súlya : 1 kgr. 78 gr. A

nyéllyiik keresztül van ütve s köpüt képez, mely C033 m. magas. A pengék a
nyéllyuknál csak o'oió m. vastagok. A vízszintes él csak kissé kihajló, míg a
függőleges majdnem félkört alkot. A tárgyat öntötték és kalapácsolással idomí-
tották, mit több helyt a nyomok igazolnak. Ép ; csak a függőleges él mutat
eredeti repedést. Csak helyenként zöld patinás. Az alsó oldalon a függőleges
penge tövén 2 és a vízszintesén 1 köralakú bemélyedés van, melyet ponczczal
ütöttek be. Csak némely rézbaltán találunk ilyen pontokat, melyek poncznak
köszönik eredetüket ; de melyek inkább jelnek, mint díszítésnek látszanak
(Pulszky i. h., 76.). Ezen példány a kétélű rézcsákányok azon osztályába tar-
tozik, mely erősebb és súlyosabb ; ennél a pengetők vas-
tagabbak és szélesebbek, a mint ez például a szegedi és a
verseczvidékiek közül a nagyszredistyei példányoknál ta-
pasztalható, Különben megegyezik a Pulszky által, 18. ábra,
2. a. b. szám alatt közölt, Kiss Ferencznek a m. n. mú-
zeumba jutott csákánya rajzával (Pulszky i. h., 57. 1.).
c) A nagyszredistyei lelet. 1895 őszétől 1896 nyaráig a
Magyar Délkeleti h. é. vasút építése alkalmával a verseczi
határtól kezdve a nagyszredistyei állomásig töltést emeltek.
Ezen alkalommal 1 m.-nyi mélységben telepmaradványokra
akadtak, melyekből Ballif Mór építési szakaszmérnök töb-
f
bet gyűjtött, azokat részint báró Sztojánovics György, a
9§
fm vasút engedményesének, részint a főmérnökség útján a
verseczi múzeumnak adván át. Az előbbiek közt volt több
serpentin kalapács- és baltatöredék és egy kbl. o'o8 m.
hosszú durva kivitelű agyagbáb. Az utóbbiak közt pedig
12. á b r a . volt : egy kvarczból készült golyóalakú buzatörő. Egy
mészkőből készült véső foka felőli darabja. Három
agyagkúp. Három ép és két törött nagy gömbalakú átfúrt vörösre égetett
a
gy a ggyöngy- Egy apró gömbölyű edény fele. Egy különös háromszögalakú
háromlábú edényke és egy lapos széles vörösréz véső töredéke (v. ö. Milleker B. :
Dél-Magyarország régiségleletei, I, 105.). Az agyagtripos o"oi5 m. mély tálának
három oldala СГ075—СГ075 m. hosszú. Három lába le van törve, miért is a
tárgy magassága csak СГ045 m. Három oldala párhuzamos egyenesekkel van
díszítve. Színe világos vörös. A lapos széles vörösréz véső töredék (11. ábra) egy ritka
nagyságú példánynak éle felőli darabja. Hossza o'o8, szélessége o'o8 s vastag-
sága o'ooS m. Ele kevéssé kihajló. Súlya : 385 gr. Patinája világos zöldes.
Találtatott még egy másik, állítólag mintegy 0 4 5 m. hosszú, O'CK m. széles
és o'oio m. vastag véső, de ez elkallódott, d) A vattinai lelet. 1897 február
26-án kapott a verseczi múzeum Neukomm Bálint fiaitól egy tömör vésőt (12. ábra),
melyet azok egy vattinai szerb embertől vásároltak. Ezen lapos véső, mint
később megtudtam, a helységben a templomtól északra eső utcza nyugati
részén, a 69. számú üresarokháztelken, találtatott, hol Oszuszky József vállal-
kozónak kisebbszerű homokbányája van. Hossza: 0 4 3 m. Elének szélessége
0'025, fokáé o'oi8 m. Legnagyobb vastagsága a tárgy közepén o'oi6 m. Súlya:
 LEVELEZÉS. 35 î

342 gr. Teste négyszögű. Éle körszelvényt képez. A tárgy, tekintve alakját,
nagy súlyát és vastagságát, közel áll a kőkorszaki typushoz, melynek utánzatát
is képezi. Analógiákat közöl Pulszky Ferencz a «lapos vésők» csoportjában:
A «rézkor-»;- 8. ábra, 1—3. sz. alatt. Legjobban hasonlít hozzá a 3. szám alatt
lerajzolt véső vagy ék, mely Kápolnán, Heves vármegyében találtatott (u. o.
44. 1.). A lelőhelyet megvizsgálván, onnan két töredéket kaptam, melyek két
nagyobb vastagfalu agyagedénynek feketés szinű darabjai s azáltal érdekesek,
hogy díszítéseik bekarczolt egyenes vonalakból és benyomott vastag pontokból
áll. Az ismeretes hallstattkori edényektől, melyek Vattina más helyein oly
sűrűen előfordulnak, elütnek s inkább kőkorszaki cserepekre emlékeztetnek.
Megjegyzendő, hogy az említett homokbányában más edénytöredékeket nem
találtak ; csak egy kőgolyó fordult elő. A felsorolt tárgyak együvé tartozása
tehát bizonyos, e) A sósdi lelet. 1898 juniusban a Magy. Délkeleti h. é.
Vasút építése alkalmával a földmunkálatok közben egy baltát leltek, melyet
Laino Ferencz a városi múzeumnak adott. Analógiák Pulszkynál, i. h. 53.
oldal, 9. ábra, 1. 2. és 5. szám alatt. Hossza 0'I25 m., miből 007 a pengére,
0'024 a nyéllyukra és a többi a fokra esik. Szélessége a nyéllyuknál C032 m.
Függőleges körszelvényalakú, éle 0^023 m. átmérőjű. Nyéllyukának szélén nin-
csen karima. Vízszintes hossznégyzetű foka 0 019 m. hosszú és C009 m. magas.
Ép. Ele csorbás. Felülete nagyon érdes és vastag porhanyó kékes patina-
réteggel van bevonva.
Versecz, 1898. aug. 10-én. Milleker Bódog.

IV. B. MISKE KÁLMÁN A KÁPOLNAS-NYEKI BRONZLELETRÖL

( F E J E R M.). Magyarhoni számos bronzkori leihelyek sorozatába egy újabbat
kell iktatnunk, s ez a kápolnás-nyéki Székesfejérvármegyében. Itt a községet
keletről miként délkeleti irányban félkörben köriilövedzőn vonul el a Katona-
völgy, s ennek alján egy sekély vizecske csergedezik, mely a Velenczei-tóba
szakad. E völgy két oldala márgás képződmények által képeztetik s meredeken
kiemelkedik, fent csekély emelkedésű dombsorozatot képeznek. Eme magas-
latok a községtől délkeletre eső részén, hol a völgy a budapest-fejérvári vasút-
vonal által átszeletik, Friedreich Rezső földbirtokos területén találtatott a most
közlendő lelet, mely szerencsés véletlennek köszönhető körülmény folytán, a
minden szép és nemes iránt érdeklődő Meszlényi Pál velenczei földbirtokos
országgyűlési képviselő úr birtokába jutott, ki is oly kegyes volt e leletet közlés
czéljából rendelkezésemre bocsájtani.
A lelet helyén számos edénytöredék alapján következtethető, hogy itt egy
kisebb bronzkori temetkezési hely maradványaival van dolgunk, mely sajnos
annak következtében, hogy csupán 30—40 cm. mélyen fekvő volt, a folytonos
művelés következtében nagyrészt megsemmisült. Nagyobb edény csak töredékkép
került elé, csupán néhány apróbb, minden bizonnyal sírmellékletek befogadására
szánt edényke maradt reánk épségben. Eme edénykék dísznélküliek s a rend-
szerinti alakkal birók, első számú táblán, három ily edénykét van szerencsém
bemutathatni.
A földforgatás alkalmával előkerült lelet érdekes részét minden bizonynyal