Annyira bennem él ez az élmény, tudom, ezt pár évvel ezelőtt elmondtam.

Egyszer valakinek volt egy

ilyen üldözéses téveszmés állapota, és én éppen ebben az állapotában dolgoztam vele együtt. Nem
volt könnyű. Annyira láttam, hogy valami megbillent benne, hogy… de mondta a téveszméit.
Mentünk, mentünk együtt, ilyen menős munka volt, és ahogy mentünk, mondja nekem, hogy „Figyelj
Feri, én láttam itt az emberek…, itt volt olyan ember, én azt láttam már mikor otthonról elindultam,
akkor is. Az teljesen biztos, hogy ő volt, teljesen biztos. Hát mit keres itt? Figyelj Feri, az nem lehet,
hát nem lehet…, ez nem véletlen, hogy valaki, akit láttam a XI. kerületben, mikor otthonról
elindultam, hogy most itt van ezen a helyen. Figyelj Feri, én nem vagyok bolond. Azt tudhatod, hogy…
figyelj, itt nagyon nagy baj van.” És mikor láttam, hogy elvesztette a realitás-érzékét, akkor mikor
vége volt a közös munkánknak, fölajánlottam neki, hogy hazaviszem. „Figyelj, hát ha téged itt
követnek, vagy üldöznek, hát az, az egészen rettenetes lehet. Akkor én fölajánlom neked, úgyis
autóval vagyok, gyere, ülj be, és akkor egészen elviszlek hazáig akkor.” S akkor rám nézett, azt
mondja: „Fú, hát te tudod, Feri, én ilyeneket nem szoktam kérni, de ez, ez nagyon jó ötlet.” S elvittem
haza, és kijött ebből a zuhanásából, s a következőt mondta nekem, ezért mondtam el a történetet.
„Feri, nagyon nagy segítség volt, amit te csináltál, mert te voltál az egyetlen ember, aki engem
megértettél.” Azért volt ez nekem fontos, mert én nem megértettem őt, hanem együtt éreztem vele.
S akkor rájöttem valamire, hogy az emberek akkor érzik megértve magukat, ha együtt érzünk velük,
és akkor érzik együttérzőnek a társukat, ha ő szerepet cserél velük. Hogy egy mélyebb szinten ha
tudok részt venni az ő érzelmi világában, akkor lehet, hogy ő azt mondja: „Jaj, de jó, hogy
megértettél, vagy együttérző voltál velem.” Közbe én többet csináltam, szerepet cseréltem vele.
Ezért hát az együttérzés alapja nem az együttérzés, hanem a szerepcsere. (71:00)

Ó, elnézést, ha ez már kicsit ilyen túlságosan ilyen elvont, vagy szakcuccnak tűnik. Nem tudom, hogy
tűnik, nem bírok veletek szerepet cserélni, gőzöm sincs. Nem, ezt el se bírom képzelni. Látjátok, ezért
azt gondoljátok csak így, itt az 1 óra 15 perc? Persze, megyek haza, és ücsörgök jobbról balra. Sokba
vagytok! Jó, mondok ide is konkrétumokat. Valószínű nem tudom kimondani végig. Mit jelent, hogy
képes vagyok érzelmileg bevonódni? A szerepcseréről mármost beszéltünk. (71:45)

7.2. Érzelmi szinten való reagálás képessége

(Ugye ez a hetediknek a második alpontja, kényszeresek kedvéért. Ez az együttérzésem velük.)

Érzelmi szinten való reagálás képessége. Hogy az milyen nagy művészet! Mikor a nő sír és dühöng, és
a nő egyszerre nagyon sok mindent tud csinálni, tehát cselekvés szinten, érzés szinten, mindenféle
szinten. Tehát így, így, így, az evolúció nagyon bölcs. Tehát egyszerre főz, gyerekek, bogyókat gyűjt,
minden. És sír, és dühöng, és csalódott, és frusztrált és közben boldog, és hát szóval minden
egyszerre. „Te, hogy az…, ez nem lehet igaz, hogy fél éve mentem vissza, és tudod, nála undorítóbb,
lehetetlenebb főnökkel - már hogy nem ő a lehetetlen, hanem az ő főnöke – hogy én ilyennek nem
találkoztam. El tudod te azt képzelni, hogy ümmmh?!” A férfi válasza: „Nem érdemes dühöngeni.” A
férfi esze mihaszna jószág ezekben a helyzetekben. Mihaszna jószág, ott sertepertél, semmi! Le kell
vágni, meg kell enni. Hát erre vagyunk… a társad dühöng, hogy a főnök így kiszúrt vele, úgy ezt
mondani, hogy „De drágám, higgadj le! Hát a stressz hormonszinted már látom, ahogy megy fölfelé.”
(73:20)