Válás, párválasztás, konfliktusok

Válás-párválasztás-házasság-házassági konfliktusok. Igen, így,

ebben a sorrendben, mert így természetes. Minden új kapcsolat az
előző felbomlásával kezdődik. A (le)válással. Már az első szerelem is.
A szülőről való leválással. Ha ez az első válás nem sikerül, nem lesz
hosszú életű az utána következő kapcsolat. És később is. Vajon
amikor párt választunk, tanulunk-e az előző kapcsolatunkról való
(le)válásunk tapasztalataiból, elemezzük-e szerepünket abban,
ahogyan az a kapcsolat véget ért, vagy ugyanazzal a lendülettel
vetjük bele magunkat az új kapcsolatba?
Pedig ilyen önismereti gyakorlatok után érdemes csak rászánni
magunkat a házasságra, amely azért még ma is azzal a szándékkal
köttetik, hogy "ez a kapcsolat lesz a végső." A kapcsolatból azonban
könnyen harc lesz, mely újabb leválást eredményez. Igazuk lenne
azoknak a pszichológusoknak, akik könyveik fejezeteinek
sorrendjével (párválasztás, házasság, házassági konfliktusok, válás)
azt sugallják, hogy a párkapcsolatok vége a válás?
Szó sincs róla. Minden együttjárás, együttélés nagyszerű lehetőség
arra, hogy megismerjük magunkat, visszajelzést, kritikát kapjuk arról,
hogyan viselkedünk a különböző párkapcsolati szituációkban. Ha
azonban a visszajelzéseket nem így fogjuk fel, hanem személyünk
elleni támadásnak, szabadságunk korlátozásának, egyéniségünk,
önmegvalósításunk kibontakozását akadályozó akcióknak, akkor nem
csinálunk mást, mint törékeny énképünket védjük körömszakadtáig.
Fejünket a homokba dugva vajmi keveset tudunk meg magunkról, és
maradék önértékelésünket védve idejekorán lelépünk a számunkra
kellemetlen színtérről.

Tapasztalatom szerint a mai válások javarésze ilyen motivációk

alapján jön létre. Amikor párt választunk, rendszerint azzal szeretünk
együtt lenni, aki ugyanazokat a tulajdonságokat értékeli bennünk,
mint amit jómagunk is fontosnak tartunk. Aki nem okoz konfliktusokat
azzal, hogy naponta tükröt tart nekünk, és szembesít a hibáinkkal
Két veszély is leselkedik ilyenkor a házaspárra. Ha kapcsolatuk
kezdetén valóban nem is látnak kifogásolnivalót a másikban, évek,
évtizedek múlva óhatatlanul észreveszik ezeket. Ha valamelyikük
ekkor "menet közben" vált, és megjelenik az eddig szokatlan kritikus
hang, lehet, hogy a másik fél ezt támadásnak, elhidegülésnek, a
kapcsolat megromlásának értékeli, és eszerint reagál, ami tényleg
megronthatja a kapcsolatot.
A másik változat rosszabb. Amikor a pár úgy köt házasságot, hogy az
együttjárás időszakában, bár látják egymás hibáit - egyben érzékelik
a másik gyenge önértékelését is - a kapcsolatot nem akarják
veszélyeztetni azzal, hogy őszinte visszajelzéseket küldenek a másik
viselkedéséről. Az esküvő után azonban felszabadulnak a gátak, és
beláthatatlan következményei lehetnek a megváltozott, eddig
ismeretlen viselkedésnek.
Tulajdonképpen akkor tennénk jót magunknak, ha vadásznánk azokat
a partnereket, akik normális, egészséges kritikával szemlélnek
bennünket, és véleményüket nem is titkolják. Kincs az ilyen férj, vagy
feleség. Ingyen pszichológus a nap minden percében. Csak nem kell
félni a vitáktól, a konfliktusoktól. Az ilyen párok folyamatosan
fejlődésben tartják egymást, tovább maradnak fiatalok.
Az élő kapcsolat nem más, mint konfliktusok keletkezésének és
megoldásának folyamata. A konfliktus nem a házasság megromlását,
a válás előszelét jelenti. Az emberek nem azért válnak, mert
konfliktusos a házasságuk, hanem azért, mert nem tanították meg
őket arra, hogy mit kell kezdeni a konfliktussal. Azt hiszik, hogy az
valami rossz, kerülendő dolog. Számtalan elvált szülővel találkoztam,
akik olyan ügyek miatt váltak el, ami mások házasságában
természetes, mindennapi, keletkező és együtt megoldott konfliktus.
A legnagyobb hiba, ha valaki egy konfliktusra úgy reagál, hogy
azonnal keres egy másik partnert, mert azt hiszi, hogy vele konfliktus
nélkül tud együtt élni. Két szabad ember között ez elképzelhetetlen.
Ma már nehéz olyan partnert találni, aki egyéniségét teljesen feladva,
jólfizetett rabszolgaként kiszolgálja minden igényünket, és nem mond
véleményt rólunk. Ha mégis találunk ilyen partnert, vesztettünk. Meg
fogja ásni egyéniségünk sírját.
Tehát tanuljunk (le)válásainkból, tapasztalatait használjuk fel új
kapcsolataink létesítésekor, és ne féljünk a házassági konfliktusoktól
sem, mert ettől fejlődünk, és ezek megoldásai erősítik a házasságot.
A válás konfliktusmegoldási képességünk gyengeségét bizonyítja.

dr. Kardos Ferenc

KÜLÖNÚT, 2000