A SZERELEM

PSZICHOLÓGIÁJA

Gary Chapman
NETWORK

TWENTYONE

HUNGAR Y

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:

Gary Chapman: The Five Lőve Languages. How to Express

Heartfelt Commitment to Your Mate Northfield Publishing,

Chicago © 1992,1995 by Gary D. Chapman „Study Guide fór

Spouse and Group Discussion”

© 1995 by James S. Bell, Jr.

This book wasfirst published in the United States by Moody Press with

the title of Five Lőve Languages. Copyright 1996 by the Moody Bibié

Institute of Chicago. Translated by permission.

Fordította: Kállai Tibor Fedéltipográfia: Szakálos Mihály

Hungárián edition © by NetWork TwentyOne Kft., 1997

Hungárián translation © by Kállai Tibor, 1997

Karofynnak, Shelleynek és

Dereknek

Tartalom

Köszönetnyilvánítás ............................................... 9

1. Mi történik a szerelemmel a házasságkötés

után? ......................................................... 11

2. ......................................................................

A szeretettünk sohase ürüljön ki ......................... 21

3. ......................................................................
Szerelembe esni .................................................. 29

4.

A szeretet 1.nyelve: Pár kedves

szó

47

5.

A szeretet 2.nyelve: Igazi együttlét

69

6.

A szeretet 3.nyelve: Ajándékozás

95

1. A szeretet 4. nyelve: Figyelmesség .............. 115

8.
A szeretet 5.

nyelve: Testi

kontaktus 135

9. ......................................................................

Szeretet-anyanyelvünk felfedezése ..................... 155

10. .....................................................................

A szeretet választás kérdése ............................... 167

11. .....................................................................

A szeretet mindent megváltoztat .......................... 179

12. .....................................................................

Szeretem - nem szeretem ..................................... 189

13. .....................................................................

A gyerekek és a szeretetnyelvek ........................... 209

14. .....................................................................

Személyes világunk .............................................. 223

Tanulási útmutató ................................................ 227

Köszönetnyilvánítás

A szeretet otthon kezdődik, vagy legalábbis otthon

kellene kezdődnie. Nekem erről a szóról először is

Sam és Grace, az Apám és az Anyám jut eszembe,

akik több mint ötven éven át szerettek engem.

Nélkülük még mindig keresném a szeretetet, nem

pedig írnék róla.

Az otthon még Karolynt is jelenti nekem, akit

több mint harminc éve vettem feleségül. Ha minden

feleség úgy szeretné a férjét, ahogy ő szeret engem,

akkor kevesebb férfi járna el otthonról, ki tudja,

hova...

Shelley és Derek már kirepültek a családi fé-

szekből, hogy fölfedezzék maguknak a világot, de

én biztos vagyok abban, hogy gyermeki szerete- tük

még mindig lobogva ég bennük.

Boldog és szerencsés embernek mondhatom

magam.

Lekötelezettje vagyok egy egész sor olyan

szakembernek, akik hatással voltak szeretet- és

szerelemkoncepcióm kidolgozására.

Külön is említést érdemel közülük Ross Camp-

bell, Judson Swihart és Scott Peck pszichiáter. A

szerkesztési munkában Debbie Barr és Cathy

Peterson segített. Tricia Kube és Don Schmidt

technikai szakértelme nélkül nem tudtuk volna

tartani a szöveg-előkészítési és nyomdai határ-

időket.

És végül, de a legnagyobb hangsúllyal annak a

sok száz házaspárnak szeretném kifejezni hálás

9

köszönetemet, akik az utóbbi húsz évben meg-

osztották velem közös életük legszemélyesebb

problémáit.

Ez a könyv tisztelgés az ő tiszteletre méltó

őszinteségük előtt.

Első fejezet

Mi történik a szerelemmel a

házasságkötés után?

Tízezer méteres magasságban, valahol Buffalo és

Dallas között az útitársam összehajtogatta és az

üléstámla tasakjába tette az újságját, aztán oda-

fordult hozzám:

Ön mivel foglalkozik?

Házassági tanácsadással és házassági isme-

retterjesztő előadások tartásával - válaszoltam

tárgyszerűen.

Ó, hát van nekem egy nagy kérdésem - csil-

lant fel a szeme -, amelyet már régóta szeretnék

föltenni valakinek: Mi történik a szerelemmel a

házasságkötés után?
Láttam már, hogy le kell mondanom az elter-

vezett szundikálásról, de mert érdekelt a téma, nem

bántam.

Mire gondol? - kérdeztem vissza.

Hát, izé... Én eddig háromszor nősültem. És

a házasságkötés előtt mindig minden csodálatos

volt, de a lagzi után valahogy szétesett az egész.

Mintha szép lassan elpárolgott volna az egymás

iránt érzett, addig oly lángoló szerelmünk. Mármost

én elég értelmes ember vagyok. Üzleti ügyeim egész

jól mennek, de ezt a dolgot egyszerűen nem értem.

Mennyi ideig tartottak a házasságai? - kér-

10

deztem.

Az első kábé tíz évig. A második háromig,

az utolsó pedig majdnem hat évig.

A szerelem a házasságkötés után nyomban

elillant, vagy csak lassanként párolgott el?

-

Hát, a második már rögtön az elején tönkre-

ment. Nem tudom, mi történt. Én komolyan azt

hittem, hogy szeretjük egymást, de már a mézes-

hetek is katasztrofálisan alakultak, és azt a meg-

rázkódtatást többé nem is tudtuk kiheverni. Előtte

csak hat hónapig jártunk együtt. Viharos-nagy

szerelem volt. Úsztunk a boldogságban! De ahogy

kijöttünk az anyakönyvvezetőtől, szinte abban a

pillanatban megkezdődött a soha véget nem érő

marakodás...

Az első házasságomban az elején volt három vagy

négy szép évünk, még a gyerek születése előtt.

Ahogy a baba „beköltözött” a házba, úgy éreztem,

hogy a feleségem már csak a gyerekkel törődik, én

akár a világon se lennék. Mintha egyetlen életcélja

lett volna, szülni egy gyereket, s amint ezt elérte,

rám már nem is volt szüksége többé.

És ön elmondta ezeket neki is? - érdeklőd-

tem.

Ó, hát persze, elmondtam. Azt válaszolta er-

re, hogy bolond vagyok. Meg hogy nem értem meg,

mekkora

feszültség

huszonnégy

órán

át

gyermekgondozónőt játszani. És legyek egy kicsit

megértőbb, és segítsek többet neki. Igyekeztem is,

de nem láttam semmi változást. Ezután csak még

jobban eltávolodtunk egymástól. Egy idő után már

semmi szerelem nem létezett, csak a teljes érzelmi

sivárság. Mindketten beláttuk, hogy ennek a

házasságnak befellegzett. Kampec.

A harmadik házasságom? Komolyan azt hittem,

hogy ez aztán tényleg nem olyan, mint az előző

kettő volt. Három évvel azelőtt váltam el. A

harmadik feleségemmel a házasságkötés előtt két

teljes évig jártunk együtt. Meg voltam győződve arról, hogy

mindketten tudjuk, mit csinálunk, sőt még arra is

gondoltam, hogy most végre, oly sok gyötrődés után,

megismerhettem, milyen is az igazi szerelem! Őszintén

hittem, hogy ő is nagyon szeret engem.

Az esküvő után, azt hiszem, én nem változtam semmit.

Ugyanúgy jelét adtam az iránta érzett szeretetemnek, ahogy

azt korábban is tettem. Mondogattam neki, hogy milyen

csinos. Hogy mennyire szeretem őt. S hogy milyen büszke

vagyok, hogy én lehetek az ő férje. De az esküvő után pár

hónappal már elkezdett panaszkodni; eleinte csak

piszlicsáré ügyek miatt - hogy miért nem vittem még ki a

szemetet, miért nem rakom el a ruháimat, meg effélék.

Aztán

elkezdett

belekötni

„jellembéli

fogyatékosságaimba”, és olyanokat vágott a fejemhez, hogy

már nem tud megbízni bennem, s hogy biztos megcsalom

őt. Teljesen kifordult magából, szinte nem ismertem rá. Ez

a „negativisztikus” beállítódás még nyomokban sem fordult

elő nála az esküvő előtt. Sőt, ő volt a legpozitívabb

beállítódású ember, akit valaha is láttam az életemben.

Éppen ez volt benne a legvonzóbb. Sohasem panaszkodott,

nem nyafogott, nem kifogásolt senkit és semmit. Bármit

csináltam, az mind jó volt, de ahogy összeházasodtunk, már

szinte semmit sem tudtam a kedvére tenni. Komolyan

mondom, fogalmam sincs, mi történhetett. Végül

„kiszerettem belőle”, és inkább haragot kezdtem érezni

iránta. Nyilvánvalóan nem szeretett már. Megegyeztünk,

hogy így nincs értelme együtt élni, és szépen elváltunk.

Épp egy éve ennek. Szóval, ez az én nagy kérdésem: Mi

történik a szerelemmel a házasságkötés után? Másokkal is

ilyesmi szokott történni?

Ezért van olyan sok válás Amerikában? Szinte hi-

hetetlen, hogy ez velem háromszor is megtörtén-

hetett! S akik nem válnak el, azoknál mi van?

Megtanulnak elhidegülten is együtt élni, vagy

egyeseknél tényleg nem alszik ki a szerelem lángja?

12

De hát miért nem?

Légi utastársam olyan kérdéseket tett föl, ame-

lyeken manapság házas és elvált emberek ezrei,

tízezrei törik a fejüket. Egyesek a barátaiknak,

mások pszichológusoknak vagy lelkészeknek,

megint mások csak önmaguknak teszik föl ezeket a

kérdéseket. A válasz pedig gyakran olyan pszi-

chológusi szakzsargonban érkezik, amely az át-

lagember számára nem mindig érthető. Kínál né-

hány választ a humor és a folklór is. Sok igazság

van például a viccekben és a közmondásokban is, de

ha valaki pusztán ezekben keresné a megoldást a

házassági bajaira, az olyan, mintha aszpirinnel

próbálná kikúrálni a kétoldali tüdőgyulladását.

Rengetegen vannak, akik romantikus, nagy

szerelmet képzelnek bele a házasságba és várnak el

tőle, és ez az igény nagyon mélyen gyökerezik

pszichológiai beállítódásunkban. A szórakoztató

magazinoknak szinte minden számában találunk

egy-egy cikket, amely arról szól, hogy lám, ezeknél

a hírességeknél is, meg amazoknál is örökké

megmaradt a nagy szerelem a házasságban. Bár-

melyik árusnál több tucat ilyen témájú könyvet

vásárolhatunk. A tévében és a rádióban sem kell

sokáig keresnünk az efféle, lelkendező műsorokat.

Szóval, komoly dolognak tűnik ez, a szerelem

fennmaradása a házasságban!

De ha ezt állítja minden könyv és minden szó-

rakoztató magazin, és ha a legjelentéktelenebb

probléma esetén is már számtalan helyen lehet

gyakorlati tanácsot kérni, akkor vajon mi lehet az oka

annak, hogy a házaspárok óriási többsége nem képes rájönni

a szerelem ébrentartásának titkára? Mi a magyarázata

annak, hogy a kommu- nikáció- és kapcsolatfejlesztési

tréningen részt vevő házaspárok a foglalkozásokról csupa

remek ötlettel indulnak haza - s aztán hazaérve nagyon

gyorsan rádöbbennek, hogy a tanult ötletekből jóformán

semmit sem tudnak hasznosítani? Az ember nekiül, hogy

becsületesen elolvassa például „A házastársi szeretet

kifejezésének 101 módozata” című folyóiratcikket (meg a

hasonló írásokat), és ki is választ két vagy három

módozatot, amely különösen alkalmasnak tűnik az ő helyze-

tében; aztán kipróbálja a „receptet”, de a házastársnál süket

fülekre találnak e próbálkozások. Ennek vajon mi lehet a

magyarázata? Ám az emberek többsége ilyenkor nem áll

neki magyarázatokat keresgélni, hanem kihajítja a

megmaradt 98 „szeretetkifejezési módozatot” is a szemétbe,

és folytatja az életét úgy, mint azelőtt.

Aki hatékony „szeretetkommunikátor” óhajt lenni, az vegye a

fáradságot házastársa szeretet-anyanyelvének megtanulására.

Könyvünknek épp az a célja, hogy választ adjon a fenti

kérdésekre. Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani,

hogy a témában eddig publikált könyvek és cikkek nem

érnek semmit. A probléma lényege ugyanis az, hogy mind

ez idáig elkerülte a figyelmünket egy alapvető igazság: az

emberek különböző „szeretetnyelveken” beszélnek.

Lingvisztikái értelemben különféle nyelvekről - angol,

japán, kínai, spanyol, portugál, német, francia, görög stb. -

szoktunk beszélni. Az emberek túlnyomó többsége úgy nő

fel, hogy szüleitől és testvéreitől megtanulja az alap- vagy

anyanyelvét. Később még megtanulhat más nyelveket is, de

ez már rendszerint sokkal több erőfeszítésébe kerül. Ezek

lesznek a másodlagos vagy tanult nyelvek. Legjobban az

anyanyelvűnket szoktuk érteni és beszélni. Annak a

használata a legkellemesebb számunkra. És minél többet

használjuk a tanult nyelvünket, annál könnyebben tudunk

azon társalogni. Ha viszont valaki csak az anyanyelvét

beszéli, és olyan emberrel találkozik, aki szintén csak a

saját, de az övétől eltérő anyanyelvét érti, akkor a

kommunikáció bizony elég szűk korlátok közé lesz szorítva.

Mutogatva, makogva, rajzolgatva vagy színészi eszközökkel

tudjuk csak kifejezni, úgy-ahogy, a gondolatainkat.

Éppenséggel tudunk kommunikálni, de arra inkább a

szerencsétlenkedés lesz a legtalálóbb kifejezés. Az

egyetemes emberi kultúrát nyelvi határok szabdalják szét és

teszik átjárhatatlanná. Ha pedig valaki át akar lépni a nyelvi

és kulturális korlátokon, akkor meg kell tanulnia azoknak a

nyelvét, akikkel kommunikálni szeretne.

A szeretet és a szerelem területén pontosan ugyanez a

14

helyzet. A mi érzelmi nyelvünk és a párunk (házastársunk,

kedvesünk) érzelmi nyelve között akkora lehet a különbség,

mint amekkora az angol és a kínai nyelv között van.

Teljesen mindegy, hogy mekkora erővel és lelkesedéssel

igyekszünk kifejezni a szeretetünket angolul, ha egyszer a

párunk csak kínaiul ért. Az ilyen szituáció a süketek

párbeszédének szomorú példája lehet csupán. Már említett

útitársam ott a repülőgépen a „Pár kedves szó” nyelvezetét

használta: „Mondogattam neki, hogy milyen csinos. Hogy

mennyire szeretem őt. S hogy milyen büszke vagyok, hogy

én lehetek az ő félje.” Szeretetről és szerelemről beszélt

tehát, és ráadásul valóban őszintén is, ám az asszonyka nem

értette ezt a nyelvet. Lehet, hogy ő azt várta, hogy a szeretet

a férj viselkedésében fejeződjék ki, ne csak a szép

szavakban. S ilyenkor az őszinteség önmagában még mit

sem ér. Aki hatékony „szeretetkommu- nikátor” óhajt lenni,

az vegye a fáradságot házastársa szeretet-anyanyelvének

megtanulására.

Húszévi házassági tanácsadói tapasztalataimat összegezve

arra a következtetésre jutottam, hogy érzelmi szempontból

közelítve, öt szeretet- vagy szerelem-alapnyelv létezik,

vagyis az emberek öt fő módon fejezik ki és értik meg a

szeretetet. A nyelvtudomány által vizsgált, beszélt

nyelveknek sok változata és dialektusa lehet. Az öt szeretet-

alapnyelven belül is sokféle dialektus él. Ezért is

találkozhatunk a képeslapokban például ilyen cikkekkel:

„Tíz módszer, amellyel a feleségünk tudomására hozhatjuk,

hogy szeretjük őt”, „Húsz módszer a férj otthontartására”,

vagy „A házastársi szeretet 365 kifejezésmódja”. Szeretet-

alap- nyelvből nem tíz, húsz vagy 365 van, hanem szerintem

csupán öt. Ezeknek viszont nagyszámú „dialektusa” lehet

forgalomban. A szeretet egy szerelemnyelven belüli

kifejezési módozatainak csupán a képzelet szabhat

korlátokat. Csak az a fontos, hogy értsük és beszéljük

házastársunk szeretetnyelvét.

Már régóta tudjuk, hogy az élet első éveiben minden

kisgyermeknél sajátos, egyéni érzelmi beállítódás alakul ki.

Egyeseknek például alacsony, másoknak viszont erőteljes

lesz az önértékelésük.

Egyesek

bizonytalankodók

lesznek,

mások

meg

magabiztosak. Egyeseket vártak a szüleik, és a szeretet és

megbecsülés légkörében nőttek fel, mások nem kívánt

gyerekként csöppentek bele egy családba, és nem kaptak

környezetüktől sem szeretetet, sem odafigyelést.

A szüleitől és kortársaitól szeretetet kapó gyermeknél a

saját, egyéni pszichológiai beállítódás (alkat, arculat,

karakter stb.) lesz az érzelmi vagy szeretet-anyanyelv

alapja, valamint az a mód, ahogyan a szülei és a számára

fontos más személyek kifejezik iránta érzett szeretetüket.

Ezek ugyanazt a szeretet-anyanyelvet fogják beszélni és

érteni. Később persze megtanulhatnak más, „idegen”

szeretetnyelvet is, de mindig az anyanyelvűk fog a

legközelebb állni hozzájuk. A szüleitől és kortársaitól

szeretetet nem kapó gyermeknek szintén kialakul

valamilyen szeretet-anya- nyelve. Ez azonban sajátos

fogyatékosságokkal lesz tele, mint ahogy a szegényes nyelvi

környezetben nevelkedő gyermeknek is hiányos lesz a

szókincse, akadozó a beszédértése és fejletlen a

kifejezőkészsége. Ez a rossz programozás persze nem azt

jelenti, hogy később sem válhat belőlük jó kommunikátor.

Válhat, de ezért sokkal keményebben meg kell dolgozniuk,

mint azoknak, akik szinte életük első napjaitól kezdve

pozitív kommunikációs mintákon nevelkedtek. Ugyanígy,

azok a gyermekek, akik nem ismerhették meg a feléjük

áradó szeretet élményét, később képesek lehetnek ugyan

szeretetet elfogadni és adni, de ezért sokkal keményebben

meg kell dolgozniuk, mint azoknak, akik egészséges,

szeretetteljes légkörben nőttek fel.

Sajnos ritkán adódik olyan szerencsés alaphelyzet, hogy

férj és feleség ugyanazt a szeretet- anyanyelvet beszéli. Az

ember nagyon is hajlamos arra, hogy mindig csak a saját

szeretet-anya-

nyelvén

szólaljon

meg,
és

aztán

megzavarodik, ha a házastársa nem ért ebből egy kukkot

sem. Mindent „belepakol” a szeretetüzenetbe, de az seho-

gyan sem akar eljutni a „címzett” tudatáig, egyszerűen

azért, mert az ő számára ez az egész „kínaiul” van. A

probléma gyökerei nagyon mélyre nyúlnak, s könyvünknek

16

épp az a célja, hogy a gyökerekig leásva találjuk meg a

megoldást a „süketek párbeszédére”. Ezért vettem a

bátorságot, hogy külön könyvet újak a szeretet és a szerelem

problémáiról. Ha már megismertük a szeretet/ szerelem öt

alap- vagy anyanyelvét, és fölfedeztük a saját szeretet-

anyanyelvünket, no meg a házastársunk szeretet-

anyanyelvét is, akkor már birtokában leszünk a különféle

könyvekben és cikkekben fellelhető okos elképzelések

hasznosításához szükséges információknak is.

Ha valaki megismeri és megtanulja beszélni a házastársa

szeretet-anyanyelvét, akkor meggyőződésem szerint meg

tudja fejteni a tartós, szere- tetben gazdag házasság titkát is.

A szerelemnek egyáltalán nem kell „füstbe mennie” a

házasság- kötés után, de az is biztos, hogy a házasfelek nagy

többségének igenis meg kell tanulnia, több-kevesebb

fáradság árán egy „idegen nyelvet” - a házastársa szeretet-

anyanyelvét. Nem megyünk semmire, ha csak a saját,

számunkra mégoly természetes szeretet-anyanyelvünket

erőltetjük, amelyet a házastársunk egyszerűen nem ért meg.

Ha azt szeretnénk, hogy a párunk megértse az iránta érzett

szeretetünket tolmácsoló „üzeneteinket”, akkor azokat „le

kell fordítanunk” az ő szeretet-anyanyelvére.

17

Egyesek

bizonytalankodók

lesznek,

mások

meg

magabiztosak. Egyeseket vártak a szüleik, és a szeretet és

megbecsülés légkörében nőttek fel, mások nem kívánt

gyerekként csöppentek bele egy családba, és nem kaptak

környezetüktől sem szeretetet, sem odafigyelést.

A szüleitől és kortársaitól szeretetet kapó gyermeknél a

saját, egyéni pszichológiai beállítódás (alkat, arculat,

karakter stb.) lesz az érzelmi vagy szeretet-anyanyelv

alapja, valamint az a mód, ahogyan a szülei és a számára

fontos más személyek kifejezik iránta érzett szeretetüket.

Ezek ugyanazt a szere te t-anyanyelvet fogják beszélni és

érteni. Később persze megtanulhatnak más, „idegen”

szeretetnyelvet is, de mindig az anyanyelvűk fog a

legközelebb állni hozzájuk. A szüleitől és kortársaitól

szeretetet nem kapó gyermeknek szintén kialakul

valamilyen szeretet-anya- nyelve. Ez azonban sajátos

fogyatékosságokkal lesz tele, mint ahogy a szegényes nyelvi

környezetben nevelkedő gyermeknek is hiányos lesz a

szókincse, akadozó a beszédértése és fejletlen a

kifejezőkészsége. Ez a rossz programozás persze nem azt

jelenti, hogy később sem válhat belőlük jó kommunikátor.

Válhat, de ezért sokkal keményebben meg kell dolgozniuk,

mint azoknak, akik szinte életük első napjaitól kezdve

pozitív kommunikációs mintákon nevelkedtek. Ugyanígy,

azok a gyermekek, akik nem ismerhették meg a feléjük

áradó szeretet élményét, később képesek lehetnek ugyan

szeretetet elfogadni és adni, de ezért sokkal keményebben

meg kell dolgozniuk, mint azoknak, akik egészséges,

szeretetteljes légkörben nőttek fel.

Sajnos ritkán adódik olyan szerencsés alaphelyzet, hogy

férj és feleség ugyanazt a szeretet- anyanyelvet beszéli. Az

ember nagyon is hajlamos arra, hogy mindig csak a saját

szeretet-anya-

nyelvén

szólaljon

meg,

és
aztán

megzavarodik, ha a házastársa nem ért ebből egy kukkot

sem. Mindent „belepakol” a szeretetüzenetbe, de az seho-

gyan sem akar eljutni a „címzett” tudatáig, egyszerűen

azért, mert az ő számára ez az egész „kínaiul” van. A

probléma gyökerei nagyon mélyre nyúlnak, s könyvünknek

18

épp az a célja, hogy a gyökerekig leásva találjuk meg a

megoldást a „süketek párbeszédére”. Ezért vettem a

bátorságot, hogy külön könyvet írjak a szeretet és a

szerelem problémáiról. Ha már megismertük a szeretet/

szerelem öt alap- vagy anyanyelvét, és fölfedeztük a saját

szeretet-anyanyelvünket, no meg a házastársunk szeretet-

anyanyelvét is, akkor már birtokában leszünk a különféle

könyvekben és cikkekben fellelhető okos elképzelések

hasznosításához szükséges információknak is.

Ha valaki megismeri és megtanulja beszélni a házastársa

szeretet-anyanyelvét, akkor meggyőződésem szerint meg

tudja fejteni a tartós, szere- tetben gazdag házasság titkát is.

A szerelemnek egyáltalán nem kell „füstbe mennie” a

házasság- kötés után, de az is biztos, hogy a házasfelek nagy

többségének igenis meg kell tanulnia, több-keve- sebb

fáradság árán egy „idegen nyelvet” - a házastársa szeretet-

anyanyelvét. Nem megyünk semmire, ha csak a saját,

számunkra mégoly természetes szeretet-anyanyelvünket

erőltetjük, amelyet a házastársunk egyszerűen nem ért meg.

Ha azt szeretnénk, hogy a párunk megértse az iránta érzett

szeretetünket tolmácsoló „üzeneteinket”, akkor azokat „le

kell fordítanunk” az ő szeretet-anyanyelvére.

19

Második fejezet

A szeretettank sohase ürüljön ki

A szeretet minden nyelv egyik legfontosabb, ugyanakkor

legtisztázatlanabb jelentéstartalmú szava. Vallásos és nem

vallásos gondolkodók tökéletesen egyetértenek abban, hogy

a szeretet központi szerepet játszik minden ember életében.

Magunk is sokszor mondogatjuk, hogy „a szeretet és a

szerelem valami csodálatos dolog”, s hogy „a szeretet a

világ éltető és mozgató ereje”. Ez a szó ezer és ezer

könyvből, dalból, folyóiratból és filmből köszön vissza.

Rengeteg filozófiai és teológiai rendszer egyik központi

témája a szeretet és a szerelem. A keresztény hit

megalapítója pedig egyenesen legfőbb megkülönböztető jel-

lemzővé és követelménnyé tette követői számára a

szeretetet.1

A pszichológusok megállapították - s a mindennapi

tapasztalataink is ezt erősítik meg -, hogy a szeretetigény az

ember elemi, elsődleges szükséglete. A szeretet kedvéért az

ember hajlandó megmászni a megmászhatatlan hegyeket,

átkelni a viharos tengereken, átvergődni a sivatag poklán, és

elviselni az egyébként elviselhetetlent. Vagyis, ahogy a régi

bölcsesség tartja, a szeretet hegyeket mozgat meg. Nélküle

ember sohasem jutott volna fel a hegycsúcsokra, bolond lett

volna nekivágni a háborgó tengernek, nem égette volna

félholtra magát a forró sivatagban, és megfutamodott volna

az élet nehézségei elől. A minden néphez és nemzethez

szóló Pál apostol himnuszba foglalta a szeretetet, és azt

mondta, hogy tulajdonképpen üres és haszontalan minden

olyan emberi tevékenység, amely mögött nincsen szeretet.

És arra a megállapításra jutott, hogy végső soron három

fóntos dolog marad meg az ember számára: a hit, a remény

és a szeretet, „ezek között pedig legnagyobb a szeretet”.2

Ha egyetértünk abban, hogy a szeretet évszázadok óta a

társadalmak egyik kulcsszava, akkor már nem nehéz

egyetérteni abban is, hogy ez az egyik legnehezebben

1 János evangéliuma 13, 35.

2 Pál I. levele a korinthusbeliekhez 13,13.

21

megragadható jelentéstartalmú szó. Ezeregy jelentésben

használjuk. „Szeretem a hot dogot”, mondjuk, aztán pedig a

következő mondatunkban azt, hogy „szeretem az anyámat”.

Beszélünk arról, hogy mit szeretünk csinálni: úszni, síelni,

vadászni, tévét nézni stb. Szeretünk bizonyos dolgokat is:

egyes ételeket, kocsikat, házakat. Szeretjük az állatokat:

általában a kutyákat és a macskákat, de olyan is akad, aki az

otthoni terráriumában tartott kígyóját szereti. Szeretjük a

természetet: a fákat, a pázsitot, a virágokat vagy a szép időt.

És persze szeretjük az embereket: az anyánkat, az apánkat, a

gyerekeinket, a férjünket, a feleségünket és a barátainkat.

Sőt, még a szerelembe is szeretettel esünk bele.

S ha mindez még nem volna elég a zűrzavarhoz, akkor

gondoljunk csak arra, hogy ezt a szót a viselkedés

magyarázatára is használjuk: „Azért csináltam, mert

szeretem őt.” És ez a magyarázat mindenféle cselekedetre

ráhúzható. Egy férj például azért csalhatja a feleségét, mert

szereti azt a

22

másik nőt, és ezt a dolgot ő szerelemnek nevezi. A

lelkész viszont bűnnek nevezi ugyanazt a dolgot. A

dühöngő alkoholista felesége eltakarítja a férj legutóbbi

tombolásának törmelékeit. Ezt ő szeretetnek nevezi, a

pszichológus viszont kode- pendenciának. A szülő azonnal

pattan, hogy a gyereke összes kívánságát maradéktalanul

teljesítse, mondván, hogy ez a szeretet. A családpszi-

chológus viszont felelőtlen szülői magatartásnak, a

köznyelv pedig egyszerűen majomszeretetnek nevezi az

ilyesmit. De hát akkor mi az a szeretetteljes viselkedés?

Ez a könyv nem kívánja megoldani a szeretet szó körüli

összes problémát és zűrzavart. Ehelyett a szeretetnek arra a

fajtájára koncentrál, amely nélkülözhetetlen az egészséges

emberi érzelemvilág szempontjából. A gyermekpszicholó-

gusok határozottan állítják, hogy minden gyereknek vannak

bizonyos alapvető érzelmi szükségletei, amelyeket ki kell

elégíteni, ha nem akarjuk, hogy később érzelmi instabilitás

lépjen fel. S e szükségletek között messze a legfontosabb a

szeretet és a gyöngédség iránti igény, vagyis az embernek

már kicsi korától éreznie kell azt, hogy ő tartozik

valakikhez, s azok számára ő fontos. Az a gyerek, aki sok

szeretetet kap, valószínűleg felelősségteljes felnőtté fog

válni. E szeretet nélkül viszont érzelmeiben és

kapcsolatteremtő képességében „fogyatékos” lesz.

Hallottam egy hasonlatot, amely azonnal megtetszett

nekem: „Minden gyerek lelkében van egy érzelmi tank vagy

»üzemanyagtartály«, amely arra vár, hogy megtöltsék

szeretettel. Ha a gyerek azt érzi, hogy őt igazán szeretik,

akkor normálisan fog fejlődni, de ha üres marad a

szeretettank- ja, akkor ennél a szegény gyereknél

viselkedési

23

zavarok lépnek fel. A viselkedési zavarok fő oka az üres

szeretettank.” A gyermekek és serdülők kezelésére

szakosodott dr. Ross Campbell előadását hallgattam.

S közben eszembe jutott az a sok száz szülő, aki az én

rendelőmben teregette ki a gyermeke viselt (és nehezen

elviselhető!) dolgait. En nem láthattam bele az emlegetett

gyermekek leikébe, hogy észrevegyem ott az üres

szeretettankot, de nagyon is jól láthattam ennek az

ürességnek a következményeit. Ezek a gyermekek ugyanis

azért viselkedtek helytelenül, mert kétségbeesetten és

céltalanul keresgélték azt a szeretetet, amelyet nem kaptak

meg. így aztán rosszul és rossz helyen kutattak.

Eszembe jutott Ashley, akit tizenhárom éves korában már

nemi betegséggel kellett kezelni. Szüleit porig sújtotta a

diagnózis híre... Aztán borzasztó mérgesek voltak Ashleyre.

Aztán az iskolát kezdték szidalmazni, mondván, az tanítja a

gyerekeket a szexre.

- Hát miért tette velünk ezt a kislányunk? - kérdezték

értetlenkedve.

A sajátosan emberi létezés legbensőbb lényegéből

fakad az a vágy, hogy mások szeressenek bennünket,

s hogy meghitt, bizalmas viszonyban legyünk

valakivel.

A házasságot tulajdonképpen a szeretet és az intimitás iránti vágy

kielégítésére „találták ki”.

Elbeszélgettem a kislánnyal. Ashley elmondta nekem, hogy

hatéves volt, amikor a szülei elváltak. - Azt hittem, hogy a

papa azért hagyott ott

bennünket, mert nem szeret engem - magyarázta. - Amikor

az anyám tízéves koromban újra férjhez ment, megéreztem,

hogy neki már van valakije, aki szereti őt, de engem még

mindig nem szeretett senki. Pedig nagyon vágytam arra,

hogy szeressenek. Ezzel a sráccal az iskolában találkoztam.

Idősebb volt nálam, de szeretett engem. Hihetetlennek tűnt.

Kedves volt hozzám, s egy idő után tényleg azt éreztem,

hogy szeret. En nem a szexre vágytam, hanem arra, hogy

valaki végre szeressen.

Ashley „szeretettankja” hosszú éveken át üres volt. Anyja

és mostohaapja gondoskodtak ugyan az anyagi és fizikai

ellátásáról, de nem vették észre, hogy milyen érzelmi

viharok dúlnak a kislány lelkében. Nem mondhatjuk, hogy

ne szerették volna Ashleyt, s azt hitték, hogy a kislány érzi

is a szeretetüket. És már majdnem túl késő volt, amikor

rádöbbentek, hogy ők nem beszélik Ashley szeretet-

anyanyelvét.

A szeretetéhség azonban nem valamiféle gyermeki

tulajdonság. Ez a vágy elkísér bennünket a felnőttkorba és a

házasságba is. A „szerelembe esés” ideig-óráig jóllakatja ezt

a vágyat, de aztán elkerülhetetlenüljön a „kijózanodás”,

mert a szerelemnek, mint még látni fogjuk, korlátozott és

előre megjósolható élettartama van. S amikor mi a szerelmi

bódulatok elmúltával visszaérkezünk a mennyekből a

földre, újra felszínre jön a szeretetéhség, mert hiszen az az

ember lényegéből fakad. Érzelmi igényeinknek ez a

centruma. Már a „szerelembe esés” előtt is vágytunk a

szeretetre, és vágyni is fogunk rá életünk végéig.

A házassággal kapcsolatos elvárásaink között is az első

helyen szokott szerepelni az, hogy a házastársunk szeressen

bennünket. Szépen fogalmazta ezt meg nekem nemrég egy

középkorú férfi: „Ugyan mit ér a szép ház, az autó, a

tengerparti villa meg az összes többi, ha az embert nem sze-

reti a felesége?” Megértette ön, kedves olvasóm, mit

mondott ez az úriember? Azt mondta tulajdonképpen: „Az

az én legfőbb kívánságom, hogy a feleségem szeressen

engem!” Az anyagiak, a dolgok és a tárgyak nem

helyettesíthetik a közvetlen emberi szeretetet. Egy feleség

pedig ezt mondta: „Egész álló nap tudomást sem vesz ró-

lam, aztán este meg ugrana be mellém az ágyba. Hát én ezt

utálom!” Tetszettek érteni a mélyebb „üzenetet”? Itt

egyáltalán nem egy olyan asz- szonyról van szó, aki

idegenkedik a szextől. Az nem tetszik neki, hogy nem kap

szeretetet.

A lelkünk mélyéből valami állandóan szerete- tért kiált.

A magányosság, az elszigeteltség tönkreteszi az ember

lelkét. Ezért eszelték ki a legkegyetlenebb büntetésfajtaként

a magánzárkát. A sajátosan emberi létezés legbensőbb

lényegéből fakad az a vágy, hogy mások szeressenek

bennünket, s hogy meghitt, bizalmas viszonyban legyünk

valakivel. A házasságot tulajdonképpen a szeretet és az

intimitás iránti vágy kielégítésére „találták ki”. Ezért

beszélnek már a legrégebbi bibliai könyvek is arról, hogy a

férfi és az ő asszonya „egy testté lesznek”. Ez nem azt

jelenti, hogy az ember elveszíti individuális személyiségét;

inkább „csak” azt, hogy mély és bizalmas módon lépnek be

egymás életébe. Az újszövetségi könyvek szerzői férjet és

feleséget egyaránt felszólítanak az egymás iránti szeretetre.

De Platóntól kezdve mindmáig a nagy gondolkodók egész

sora hangsúlyozta a házastársi szeretet fontosságát.

Csakhogy amennyire fontos ez a szeretet, legalább

annyira megfoghatatlan és nehezen konkretizálható is.

Nagyon sok házaspár beszélt már nekem a titkos

fájdalmairól. Egyesek azért kerestek föl, mert a lelki

szenvedés már elviselhetetlenné vált számukra. Mások

azért, mert fölismerték, hogy viselkedési mintáik vagy a

házastársuk nem megfelelő viselkedése tönkreteszi a

házasságot. És olyanok is akadtak, akik egyszerűen csak azt

újságolták el, hogy nem óhajtanak többé házasságban élni.

Ezeknél az embereknél az „és aztán boldogan éltek, míg

meg nem haltak”-féle álmodozások gyorsan beleütköztek a

realitás kijózanító betonfalába. Ó, hányszor, de hányszor

kellett végighallgatnom ezeket a mondatokat: „Nálunk már

elmúlt a szerelem, a kapcsolatunk meghalt. Valamikor közel

álltunk egymáshoz, de ennek már vége. Már semmi

örömünk nincs abban, hogy együtt lehetünk. Nem felelünk

meg egymás igényeinek.” Ezek a történetek élő-eleven

bizonyítékai annak, hogy nemcsak a gyereknek, hanem a

felnőttnek is van „szeretettankja”.

Lehet, hogy e szenvedő házaspárok lelke mélyén üresen

kong az a láthatatlan „szeretettank”? Lehet, hogy a helytelen

viselkedés, a visszahúzódás, a gorombáskodás és az örökös

kritizálgatás mind-mind ennek az üres tanknak a

következménye? És ha megtaláljuk a módot a „tankolásra”,

akkor helyrejön a házasság? Teli szeretettankkal a

házastársak már ki tudnak alakítani egy olyan érzelmi

légkört, amelyben meg lehet beszélni a nézeteltéréseket és

meg lehet oldani a problémákat? Valóban a szeretettank

lesz-e az a tényező, amely működőképessé teszi a

házasságot?

E kérdések megválaszolásához hosszú utat kellett

bejárnom. S az utazás közben fedeztem föl az ebben a

könyvben olvasható, egyszerű, de mélységesen igaz

meglátásokat. S az utazás nemcsak

húszévi házassági tanácsadásból állt, de közel vitt engem

sok száz amerikai házaspár szívének és lelkének legmélyebb

titkaihoz is. Seattle-től Miamiig volt szerencsém bebocsátást

nyerni a senki más előtt még soha meg nem nyílt

„termekbe”, és őszinte beszélgetést folytatni az

érintettekkel. A könyvemben felhasznált példákat, ahogy

mondani szokás, „az élet sűrűjéből”, a tényleges valóságból

merítettem. Csupán az azonosítható részleteket (név,

lakhely stb.) változtattam meg, hogy megvédjem az

illetéktelen kíváncsiskodóktól azokat, akik megtiszteltek

őszinteségükkel.

Meggyőződésem, hogy a házasság számára éppoly fontos

a teli szeretettank, mint amilyen fontos a megfelelő olajszint

beállítása az autó számára. S ha valaki üres szeretettankkal

kívánja üzemeltetni a házasságát, akkor abból nagyobb

bajok származhatnak, mint ha valaki olaj nélkül próbálja

hajtani a kocsiját. Ami a következő fejezetekben olvasható,

az sok-sok ezer házasságot menthet meg a tönkremenéstől,

de még a jó házasságokat is képes új dimenziókkal

gazdagítani. Bármilyen minőségű is az ön házassága, a még

tökéletesebb szint előtt mindig nyitva áll az út.

FIGYELMEZTETÉS: Ha megértjük az öt sze-

retetnyelvet, s ha megtanuljuk a házastársunk szeretet-

anyanyelvét, akkor az radikális változást eredményezhet a

viselkedésében. Az emberek egészen másként viselkednek,

ha nem üres a sze- retettankjuk.

Az öt szeretetnyelv megvizsgálása előtt azonban

foglalkoznunk kell még egy fontos, bár igencsak zavaros

jelenséggel: a szerelembe esés eufórikus élményével.

Harmadik fejezet

Szerelembe esni

A hölgy előzetes bejelentkezés nélkül kopogtatott be a

rendelőmbe, s csak annyit mondott a titkárnőmnek, hogy

beszélni szeretne velem öt percet. Janice volt az, tizennyolc

éve ismertem. Harminchat éves volt, és még hajadon.

Akadtak ugyan kapcsolatai az elmúlt évek során, az egyik

hat évig tartott, egy másik jelentősebb pedig háromig, s

persze nem volt hiány a rövidebb kapcsolatokban sem.

Időről időre fölkeresett, hogy megbeszélje velem az éppen

aktuális

partnerével

adódott

problémákat.

Janice

fegyelmezett, lelkiismeretes, összeszedett, megfontolt és

figyelmes ember volt. Nem is értettem, hogy miért toppan

be előzetes időpont-egyeztetés nélkül, az ilyesmi

egyszerűen távol állt az ő karakterétől. Azt gondoltam, hogy

biztos valami szörnyű baj történt vele, hogy csak így

iderohan.

Szóltam a titkárnőnek, hogy engedje be, és fel voltam

készülve egy elgyötört ember és egy könnyáztatta arc

látványára, valamint a nyilván tragikus történet

végighallgatására. Aztán szinte kivágódott az ajtó, és egy

életvidám teremtés szökkent be a szobámba, arcáról csak

úgy sugárzott az öröm.

Hogy van, Janice? - kérdeztem meglepetten.

Remekül! - válaszolta széles mosollyal. - Ilyen jól

még sohasem éreztem magam egész életemben. Képzelje,

férjhez megyek!

Maga?! - csúszott ki a számon a kissé udvariatlan

hitetlenkedés. - Kihez és mikor?

Dávid Gallespie-hez - lelkendezett Janice. - És

szeptemberben.

Hát ez nagyszerű. Mióta ismerik egymást?

-
Három hete. Tudom, hogy ez őrültség, dr.

Chapman. Hiszen oly sok férfival jártam már, és oly sokszor

kerültem közel a házassághoz. Magam sem akarom elhinni,

de tudom, hogy számomra Dávid az egyetlen és az igazi.

Már a legelső találkozáskor ezt éreztük mindketten. Termé-

szetesen erről az első estén még nem esett szó, de egy hét

múlva már megkérte a kezem. Tudtam, hogy meg fogja

kérni, és azt is tudtam, hogy én meg igent fogok neki

mondani. Azelőtt ilyet még sohasem éreztem, dr. Chapman.

Maga ismeri a sok-sok régi kapcsolatomat, és tudja, hogy

mit küzdöttem és kínlódtam éveken át. Minden kap-

csolatban volt valami, ami nem stimmelt. Mindegyiknél

zavart valami, amikor arra gondoltam, hogy félj-feleségként

kellene együtt élnünk. De most úgy érzem, hogy

megtaláltam az igazit.

Mindezek előadása közben Janice előre-hátra hintázott a

székén, aztán szinte csak úgy magának kuncogva

megjegyezte:

Tudom, hogy ez őrültség, de hát olyan boldog

vagyok. Soha életemben nem voltam még ilyen boldog.

Mi történt Janice-szel? Semmi különös: szerelembe esett.

Tudatvilágában most Dávid volt az egész világon a

legcsodálatosabb
férfi.

Minden

tekintetben

legtökéletesebb. Az ilyenből lesz aztán az ideális vagy más

szóval mintafélj. Janice éjjel-nappal csak őrá gondol. Janice

számára most tökéletesen mellékesek, egyszerűen jelen-

téktelenek az olyan tények, hogy Davidnek már

30

két felesége volt, van három gyereke, és egyedül az

elmúlt esztendőben háromszor váltott munkahelyet. Janice

most boldog, és megingathatatlan meggyőződése, hogy

Dávid mellett örök boldogság vár rá. Janice szerelmes.

Az emberek többsége a „szerelmes” állapot hatására

sodródik bele a házasságba. Összefutunk valakivel, akinek

testi jellemzői és személyiségbeli jellemvonásai elegendő

elektromos feszültséget indukálnak bennünk ahhoz, hogy

működésbe lépjen a „szerelmi riasztórendszer”. Felharsan a

riadójel, mi pedig megindítjuk a másik személy jobb

megismerésére irányuló akciósorozatot. Az első lépés az

lehet, hogy elmegyünk együtt hamburgerezni vagy

vacsorázni (a pénztárcánktól függően), de igazából

természetesen nem az ennivaló, a hamburger vagy a bélszín

érdekel bennünket. Valójában a szerelembe szeretnénk

belekóstolni. Hogy ebből a meleg, bizserge- tő érzésből

most akkor lesz valami komoly dolog, vagy nem lesz. Ez

érdekel bennünket, semmi más.

Az a bizsergető érzés néha már az első randin elszáll.

Kiderülhet például, hogy az a finom és bűbájos kisasszony

bizony úgy csámcsog, mint egy koca, és akkor az ember

soha többé nem óhajt közösen elfogyasztani vele se

hamburgert, se semmit. Néha viszont a belső bizsergés az

első hamburger után fölerősödik. Ilyenkor az ember újabb

találkozásokat szervez és ügyeskedik ki, és a megfelelő

számú „együtt”-élmény után egyszer csak bekövetkezik az

az állapot, amelynek inten- zitási fokára való tekintettel úgy

szoktunk fogalmazni, hogy „azt hiszem, szerelmes vagyok”.

Ilyenkor már meg vagyunk győződve arról, hogy ez az

„igazi”, és ezt előbb-utóbb megvalljuk a má- síknak is,

nagyon remélve, hogy hasonló választ kapunk. Ha nem

kapjuk meg, akkor némi elhide- gülés következik be, vagy

pedig kettőzött erővel látunk neki, hogy mégiscsak

meghódítsuk a másikat, és elnyerjük szerelmét. Ha pedig

megerősítő választ kapunk, akkor előbb-utóbb szóba kerül

az összeházasodás kérdése, mert az a mi civilizációnkban

nem kérdéses, hogy a szerelem nem más, mint a jó házasság

szilárd alapja.

A házasságkötés előtt csakis az örökké tartó, boldog házasságról

álmodozunk. . Ha az ember fülig szerelmes, mást nem is igen tud

31

elképzelni.

A szerelem eufórikus élmény, amikor az ember épp

nyakig van benne. Az érintett felek szinte kényszeresen

kötődnek érzelmileg egymáshoz. Elalvás előtt a másikra

gondolunk. Gyakran álmodunk is vele. Ébredéskor ő az első

gondolatunk. Vágyunk arra, hogy együtt lehessünk vele. Ha

együtt vagyunk, akkor a mennyországban érezzük

magunkat. Ha megfogjuk egymás kezét, mintha a

vérkeringésünk is összekapcsolódna. Bármennyi ideig

képesek vagyunk csókolózni, amikor nem kell iskolába

vagy munkába mennünk. Az ölelkezés pedig még

intenzívebb álmodozásra sarkall a házasságról és az

eksztázisról.

A „szerelembe esett” ember abba az illúzióba is beleesik,

hogy ez a nagy Ő tökéletes, de legalábbis majdnem

tökéletes lény. El nem homá- lyosított tekintetű anyánk

viszont egyből „kiszúrhatja” szívünk választottjának

jellembéli és egyéb „szépséghibáit”.

- Drága gyermekem, fölfogtad te azt, hogy ez a nő öt évig

állt pszichiátriai gyógykezelés alatt? - kérdezi például,

aggódó tekintettel.

Mire mi rögtön vágjuk a megnyugtató választ:

- Jaj, mama, ne kezdd már megint! Hányszor mondjam

még, hogy már három hónapja kiengedték?!

A barátok szintén jól láthatják az imádottunk összes

fogyatékosságát, de semmi esélyük sincs arra, hogy

egyáltalán említést tegyenek a dologról, de ha ezt mégis

megkockáztatnák, akkor a szerelmes ifjú úgysem hiszi el

egy szavukat sem. Ebben a sajátos lelkiállapotban sajnos

általában nem számít senki más véleménye.

A házasságkötés előtt az örökké boldog házasságról

álmodozunk: „Mi rettenetesen boldoggá fogjuk tenni

egymást.

Más

házaspárok

vitatkozhatnak

meg

marakodhatnak, amennyit csak akarnak, de nálunk ilyesmi

nem fordulhat elő. Hiszen mi szeretjük egymást.” Az ember

persze nem totálisan naiv. Az eszével tudja, hogy

„differenciák” előbb-utóbb úgyis felbukkannak. De biztosra

veszi, hogy azokat nyugodtan és őszintén meg lehet majd

beszélni, hogy ilyen esetekben az egyik fél mindig hajlik

majd az engedményekre, és így szépen előáll megint a

32

tökéletes összhang. A szerelembe esett ember a maga

sajátos lelkiállapotában másvalamit tényleg nem nagyon tud

elképzelni.

Amikor úgy igazán szerelmesek vagyunk, ki sem lehetne

verni a fejünkből azt a meggyőződést, hogy ez az állapot

örökké fog tartani. Hogy mindig eltölt bennünket az a

csodálatos érzés, amellyel most csordultig van a szívünk.

Soha senki és semmi nem állhat közénk. Belehabarodtunk a

nagy Ő szépségébe és ellenállhatatlan kedvességébe, és

vonzereje megigézett bennünket. A

szerelmünk a legcsodálatosabb élmény, amiben valaha

is részünk volt. Igaz, láttunk már olyat, hogy egyes

házaspároknál mintha igencsak elmúlt volna ez az

érzés, de hát ilyesmi velünk aztán végképp nem

fordulhat elő. Még hogy velünk?! Ugyan már!

„Azoknál nem is volt igazi nagy az a szerelem” -

okoskodunk. Okoskodunk. ..

A baj csak az, hogy a szerelem örökkévalóságába

vetett hit merő illúzió, semminémű valóságalapja nincsen.

Dr. Dorothy Tennov pszichológus „hosszú távú” vagy

szakszóval

utánkövetéses

vizsgálatokkal

próbálta

tisztázni a szerelem jelenségének „örökéletűségét”. Nos,

elég nagyszámú házaspár esetének tanulmányozása után

arra a következtetésre jutott, hogy a romantikus megszál-

lottság átlagos élettartama nindössze két év. Ha

titkolózásra kényszerült szerelemről van szó, akkor a

dolog egy kicsivel tovább tarthat. De a végén

mindannyiunk tekintete elől eloszlik a köd, és a lábunk

ismét elkezd leérni a földig. Kinyílik a szemünk, és

elkezdjük

észrevenni

másik

„szépséghibáit”.

Fölfedezzük, hogy egyes jellemvonásai kifejezetten

idegesítőek. Viselkedésmintái enyhén szólva aggodalmat

keltenek. Képes megsértődni és méregbe gurulni, sőt

néha még cifra \ kifejezéseket is használ, és mindenfélét a

fejünkhöz vagdos. Azok a „jelentéktelenségek”, ame-

lyeket oly nagylelkűen és tapintatosan észre sem vettünk

a szerelem tombolásának idején, most riasztó óriásokként

tornyosulnak fölénk. Eszünkbe jutnak anyánk aggódó

figyelmeztetései, és egyre gyakrabban tesszük föl

magunknak a kínos kérdést: „De hát hogy’ lehettem én

ilyen hülye?”

33
Légy hát üdvözölve, kedves olvasóm, a házasság reális

világában, ahol a lefolyó mindig tele

van hajszálakkal és apró fehér borotvahabpöty- työk

díszelegnek a fürdőszobatükrön, s ahol központi jelentőségű

vitatémává nőtte ki magát az, hogy jobb vagy bal

letekeredési irányban kell fölakasztani (már megint!) a

vécépapírt, s hogy egyébként lehajtva vagy fölhajtva kell-e

tartani a vécé fedelét. Ez egy olyan világ, melyben a cipők

nem sétálnak be maguktól a gardróbba, sőt a fiókok sem

csukódnak be maguktól, s ahol a kabátok nem szeretik a

vállfát, s ahol mosás után mindig elhányódik valami

lehetetlen helyre a kedvenc zoknink párja. Ebben a világban

már egy tekintet is sebet tud ejteni, egy rossz szó meg akko-

ra pusztítást végezhet, mint egy repeszbomba. A korábban

egymásba

halálosan

szerelmes

emberek

(halálos)

ellenséggé, a házasság pedig csatamezővé, az egymás

gyilkolászás terepévé válhat.

De hát mi történt a „szerelemmel”? Sajnos, az nem volt

más, mint egy illúzió, amely arra csábított bennünket, hogy

írjuk csak szépen alá azt a bizonyos dokumentumot. Nem

véletlen, hogy annyi ember szidja a házasság intézményét és

az általa egykor szeretett személyt. Igaz is, ha egyszer

becsapás történt, akkor az ember miért ne lehetne mérges?

Joga van hozzá. De vajon tényleg az a valaki volt az

„igazi”? Szerintem, minden későbbi kellemetlenség ellenére

is, igen. Az volt. A hiba a félreinformáltságban keresendő.

Az első téveszme az, hogy a „szerelmi állapot” örökké

tart. Pedig tudhatnánk, hogy nem így van. És gondoljunk

csak bele, nem lesz nehéz: ha a szerelem „őrülete” nem

múlna el, hanem afféle megszállottságként rajta maradna az

embereken, akkor fejre állna az egész társadalom. Az üzlet,

az ipar, az oktatás, az egyház és a társadalom többi szférája

tele volna olyan, egymásba habarodott

34

emberekkel, akiknek tudatvilága és mindennapi legfőbb

tevékenysége kizárólag arra a másik emberre irányulna, s

akik így értelemszerűen nem nagyon törődnének a világ

egyéb fontos dolgaival. A fülig szerelmes egyetemistákat

bizony nem mindig az érdekli a legjobban, hogy hányasra

fognak vizsgázni most félévkor. Különben is nehéz tanulni,

ha az ember szerelmes. Hogy holnap dolgozatot kell írni a

borogyinói ütközetről? De hát kit érdekel most a borogyinói

ütközet, amikor... Amikor az ember szerelmes, minden más

mellékesnek tűnik. Egyszer egy férfi így beszélt nekem

erről:

Dr. Chapman, kezdek szétesni, kifolyik a kezem

közül a munka.

Hogyan kell ezt érteni?

Hát úgy, hogy találkoztam ezzel a lánnyal, s azóta

nem tudok semmit rendesen megcsinálni. Nem tudok a

munkámra koncentrálni. Egész nap csak ő jár a fejemben.

A „szerelmi állapot” eufóriája azzal az illúzióval is eltölt

bennünket, hogy közeli, bizalmas viszonyban vagyunk az

érintettel. Ügy érezzük, hogy egymáshoz tartozunk. Azt

hisszük, hogy mi aztán minden problémát le tudunk győzni.

Mindenünket odadnánk a másiknak. Ahogy az egyik

fiatalember nyilatkozta a menyasszonyáról: „Én el nem

tudom képzelni, hogy bármi olyat tegyek, ami őt

megbántaná. Minden kívánságom az, hogy őt boldoggá

tegyem. És mindent meg is fogok tenni, hogy őt boldoggá

tegyem.” Az efféle „megszállottság” azt a hamis elképzelést

kelti bennünk, hogy még az egészséges önzés is hirtelen

kiveszett belőlünk, s afféle Teréz Anyává váltunk, akinek az

élete más egyébből sem áll, mint mások önfeláldozó

szolgálatából. S hogy erre a szokatlan dologra vállalkozunk,

annak is egyszerű a magyarázata: abban a tévhitben élünk

ugyanis, hogy az a másik pont ugyanígy érez és

gondolkodik velünk kapcsolatban. Mélyen meg vagyunk

győződve arról, hogy ő is elkötelezte magát a mi igényeink

kielégítése mellett, hogy ő is ugyanúgy szeret bennünket,

mint mi őt, s hogy ő sem lesz hajlandó soha semmi olyasmit

cselekedni, amivel fájdalmat okozhatna nekünk.

Hát elég különös és megmosolyogtató ez a gondolkodás.

Nem mintha nem volna őszinte érzés és meggyőződés

mögötte, hanem azért, mert nem sok köze van a valósághoz.

35

Nem számol ugyanis az emberi természet kőkemény

realitásaival. Az ember ugyanis természetéből fakadóan

egocentrikus. A mi világunknak mi állunk a kö-

zéppontjában. Tökéletesen altruista embert még senki sem

látott. Ennek csupán illúzióját sugallja nekünk a

„szerelembe esés” élményének eufóriája.

Amikor a szerelembe esettség állapota annak rendje és

módja szerint befutja a maga életpályáját (emlékezzünk

csak: ez a stádium átlagosan két évig tart), akkor az ember

„magához tér”, elkezd ismét a földön járni és tekintettel

lenni a saját érdekeire is. Egyre bátrabban hangot ad a

kívánságainak - amelyek azonban különböznek a párja

kívánságaitól. Neki kedve volna a szexhez, de a párja túl

fáradt már. Új kocsit szeretne venni, mire azt a választ

kapja, hogy „ez hülyeség!”. Meglátogatná a szüleit, de a

párja megint azt mondja, hogy „nem szeretek olyan sok időt

tölteni a rokonaidnál”. Elmenne baseballozni, mire

felcsendül az ismerős szöveg: „Neked a baseball fontosabb,

mint én!” A szoros összetartozás illúziója szép lassan

elpárolog, és az egyéni vágyak, kívánságok, gondolatok és

viselkedésminták előtérbe kerülnek. És itt két egyén(iség)ről

van szó. Lelkűk és tudatuk nem olvadt egybe, s érzelmeik is

csak egy kis ideig fonódtak össze a szerelem tengerén rin-

gatózva. A rideg valóság hullámai azonban most ezeket is

egyre távolabb sodorják egymástól. Azelőtt szerelembe

estek, most pedig „kiesnek” a szerelemből, s következik a

szakítás, az egymástól való lassú elmaradozás, a válás, majd

pedig a vadászat az új szerelembe esési alkalomra. Vagy pe-

dig a két ember nagyon kemény munkával és ön-

fegyelemmel megtanulja a szerelembe esettségi eufória

nélkül is szeretni egymást.

A szerelembe esettségi állapotban az ember nem törődik sem a saját

személyiségének, sem pedig a másik ember személyiségének

változásával és fejlődésével.

Ez az állapot inkább azt az érzetet kelti bennünk, hogy

megérkeztünk valamiféle végállomásra.

Egyes kutatók, s köztük M. Scott Peck pszichiáter és

Dorothy Tennov pszichológus is arra a következtetésre

jutottak, hogy a szerelembe esettség állapotát egyáltalán

36

nem lehet a „szeretet” szóval jellemezni. (Angol

nyelvterületen a megkülönböztetést még tovább nehezíti az

a körülmény, hogy a „lőve” szó egyaránt jelent szerelmet és

szeretetet is. - a fordító megjegyzése) Dr. Tennov az általa

kreált limerance szót ajánlja a szerelmi állapot jelölésére és

annak a tényleges szeretettől való megkülönböztetésére. Dr.

Peck pedig határozottan állítja, hogy a szerelem már csak

három fő okból sem tekinthető valódi szeretetnek. Először is

- a szerelembe esés nem a szabad akarat vagy a tudatos

választás kérdése. Bármennyire is szeretnénk például végre

már szerelmesnek lenni, a dolgot magát egymagunk

képtelenek vagyunk előidézni. Másfelől viszont „elkaphat a

gépszíj” bennünket akkor is, ha eszünk ágában sem volt

szerelembe esni. S általában az ember pont rosszkor és a

legvalószínűtlenebb valakivel esik szerelembe.

Másodszor - a szerelem azért sem jelent igazi szeretetet,

mert jóformán semmi erőfeszítést nem igényel.

Gyakorlatilag csupán megtörténik velünk. A szerelembe

esettség állapotában bármit teszünk is, ahhoz nem kell sem

különösebb önfegyelem, sem tudatos „munka”. A hosszú és

drága telefonbeszélgetések, az egymáshoz utazásra és az

egymás megajándékozására költött pénzek, a különféle

fáradalmak ilyenkor semmit sem számítanak nekünk. Ahogy

a madár ösztönéletébe be van programozva, hogy egyszer

csak neki kell látni fészket építeni, a szerelembe esettség

állapotának ösztönvezérelt mechanizmusai ugyanúgy

kényszerítenek bennünket, hogy elkezdjünk fura és

természetellenes dolgokat művelni egymással és közösen.

Harmadszor - aki „szerelmes”, az nem igazán érdekelt a

másik ember személyiségének fejlődésében. „Ha egyáltalán

létezik bármiféle célunk is ezzel az egész szerelembe eséssel

kapcsolatban, akkor az nem más, mint a menekülés a magá-

nyosság elől, és az így elért eredmény fenntartása a

házasságban is.”3 A szerelembe esettségi álla-

3 M. Scott Peck: The Road Less Travelled (New York: Simon & Schuster, 1978) 89-90. o.

37

pótban az ember nem törődik sem a saját szemé-

lyiségének, sem pedig a másik ember személyiségének

változásával és fejlődésével. Ez az állapot inkább azt az

érzetet kelti bennünk, hogy megérkeztünk valamiféle

végállomásra, és már semmiféle további fejlődésre nincsen

szükségünk. Az életben elérhető boldogság csúcsára

jutottunk, s minden vágyunk az, hogy ott is maradjunk. Ked-

vesünknek természetesen végképp nincsen semmiféle

fejlődésre szüksége, hiszen ő egyszerűen tökéletes. S

reméljük is, hogy mindig megmarad ilyen tökéletesnek.

De ha a szerelem nem igazi szeretet, akkor micsoda? Dr.

Peck szerint nem más, mint „a párkereső viselkedés

genetikailag determinált ösztönkomponense. Más szóval, a

szerelembe esés állapota tulajdonképpen az én (ego)

határainak ideiglenes összeomlása, s ebben a minőségében

nem más, mint az emberi lény olyan, sztereotip reagálása a

belső szexuális hajtóerők és a külső szexuális ingerek

valamilyen sajátos kombinációjára, amely növeli az

eredményes szexuális párkeresés és kapcsolatrögzülés

valószínűségét, s ezzel javítja a faj fennmaradásának

esélyeit”.4

Akár egyetért valaki ezzel a megállapítással, akár nem,

akinek már volt szerencséje szerelembe esni és túl is esni

rajta, az valószínűleg elismeri, hogy ez az élmény az embert

olyan érzelmi röppályára katapultálja, amely nem

hasonlítható össze semmilyen korábbi tapasztalatunkkal. A

józan ész mintha megszűnne működni, s az ember gyakran

azon kapja magát, hogy olyan dolgokat mond és cselekszik,

amilyenekre józanabb pillanataiban véletlenül sem

vállalkozna. S amikor a nagy bódulat időszaka után

„visszaérkezünk a földre”, bizony nem győzünk

csodálkozni, hogy miért is viselkedtünk így. Amikor

levonul az érzelmi árhullám, s az ember lába ismét leér a

földig, s ráadásul a szerelmi kapcsolat résztvevőinek

személyiségbeli és egyéb különbségeire éles fényt vet a

mindennapok valósága, akkor nagyon sokan kezdenek

tépelődni, hogy minek is házasodtak össze, amikor jóformán

semmiben sem tudnak megegyezni. Hát igen, az érzelmi

viharok dúlásá- nak csúcspontján még azt hisszük, hogy mi

4 Ugyanott, 90. o.

aztán mindenben, de legalábbis minden fontos dologban

tökéletesen egyetértünk.

Vajon mindez azt jelenti, hogy ha az embert a szerelem

illúzióvilága beleugratta egy házasságba, akkor már csak két

választása van: (1) életfogytiglani boldogtalanságra van

kárhoztatva a házastársával együtt, vagy (2) le kell lépnie és

meg kell próbálnia ismét? A mi korosztályunk az utóbbi

megoldást, míg az előttünk járók az előzőt kedvelték jobban.

S mielőtt automatikusan rávágnánk, hogy a mi generációnké

a jobb megoldás, nem árt egy kicsit belenézni a

statisztikába. Ma az Amerikai Egyesült Államokban az első

házasságok negyven százaléka válással végződik. A

második házasságok hatvan százalékára és a harmadik

házasságok hetvenöt százalékára ugyanez a jövő vár. Vagyis

egyre kevesebb kilátás van egy boldogabb házasságra a

második, harmadik stb. házasságkötés alkalmával.

A kutatások ugyanakkor kiderítették azt is, hogy létezik

egy harmadik, s az előző kettőnél jobb megoldási lehetőség:

felismerhetjük, hogy tulajdonképpen mi is volt az

szerelembe esettségi állapot - az az átmeneti érzelmi

fellángolás

-,

és

most

nekiállhatunk

kialakítani

házastársunkkal az igazi szereteten alapuló kapcsolatot. Ez a

szeretet is mély érzelmi gyökerekkel rendelkezik, de már

nem rögeszmés jellegű. Ebben a szeretetben már

egyenrangú komponens az értelem és az érzelem, s ez az

utóbbi nem nyomja el az előbbit. Ebben már szerepet kap az

akarat, ez megkívánja a fegyelmezettséget, és felismeri a

személyiség- fejlődés szükségességét. Az embernek végül is

nem az a legfőbb érzelmi szükséglete, hogy szerelembe

essen,

hanem

az,

hogy

őszinte

és

kölcsönös
szeretetkapcsolata legyen valakivel; hogy megismerje azt a

szerelmet és szeretetet, amely az értelem és választás

terméke, nem pedig egyszerűen csak az ösztönökből fakad.

Arra van szükségem, hogy olyan valaki szeressen, aki

engem választott erre a szeretetre, mert meglátott bennem

valamit, ami érdemes a szeretetre.

Ez a fajta szerelem és szeretet erőfeszítést és

(ön)fegyelmet igényel. Itt már külön energiákat kell

fordítani arra, hogy valamiféle „haszna” származzon

belőlünk annak a másik személynek, és tudatában kell lenni

annak, hogy ha sikerül valamivel gazdagabbá tennünk az

39

életét, akkor abból nekünk is „hasznunk” származik majd -

őszintén szeretni fog bennünket az a másik ember. A „sze-

relembe esettség” eufóriájára viszont itt már nincsen

szükség. Sőt, az igazi szeretet, vagy ha úgy tetszik, a

szereteten alapuló szerelem fázisa el sem kezdődhet addig,

amíg le nem fut a „szerelembe esettség” állapota.

A racionális és akaratlagos szerelem. . a szeretetnek az a fajtája,

amelyről mindig is prédikáltak nekünk a bölcsek.

Ne tulajdonítsuk a magunk érdemének azokat a kedves és

nagylelkű dolgokat, amelyeket a szerelmi „bódulat”

hatására cselekedtünk. Olyan ösztönerő vezérel ilyenkor

bennünket, amely túlmegy normális viselkedésmintáink

határain. De ha visszatértünk az emberi választások reális

világába, akkor a magunk által megválasztott módon

lehetünk kedvesek, nagylelkűek, önzetlenek stb., és ez az

igazi szeretet.

A szeretetigényt ki kell elégíteni, ha érzelmileg

kiegyensúlyozottak akarunk lenni. A házasemberek nagyon

vágynak arra, hogy szeretetet és gyöngédséget kapjanak a

házastársuktól. Akkor érezzük biztonságban magunkat, ha

semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy a házastársunk

elfogad bennünket, ragaszkodik hozzánk, és szívén viseli

sorsunk alakulását. Amíg a szerelem állapotában vagyunk,

mindezt hiánytalanul így is érezzük. Csodálatos érzés, az

ember úszik a boldogságban - amíg tart ez az állapot. A

bökkenő csak az, hogy abban a tévhitben éltünk, hogy ez az

állapot örökké fog tartani.

Ám az nem is akart örökké tartani. A házasság

forgatókönyvében ez még csak afféle bevezetés. A könyv

tulajdonképpeni tartalma a racionális és akaratlagos szeretet.

A szeretetnek az a fajtája, amelyről mindig is prédikáltak

nekünk a bölcsek. S amelyben már benne vannak az ember

tudatos szándékai is.

Jó hír ez mindazon házaspárok számára, akik már

elvesztették a bódulat időszakában oly nagy lánggal lobogó

szerelmi érzelmeiket. Ha ugyanis a szeretet választás

kérdése, akkor ők is képesek szeretni, szereteten alapuló

kapcsolatot kiépíteni, miután elmúlt a szerelmi bódulatuk,

és visszatértek a valóság világába. Ez a fajta szeretet egy

attitűddel, egy sajátos gondolkodásmóddal kezdődik. A

40

szeretet az az attitűd, amelyik így beszél: „Én a házastársad

vagyok, és én azt választottam, hogy meg fogom védeni az

érdekeidet.” Azután pedig a szeretetet választó ember meg

fogja találni a megfelelő módozatokat, hogy kifejezésre jut-

tassa ezt az elhatározását.

„De hát ez olyan szürke és unalmas! - kiálthat fel bárki. -

A szerelem nem más, mint megfelelő viselkedéssel társított

sajátos attitűd?! Hát hol vannak a holdfényes éjszakák, a

vidámparki színes lufik, meg a felkavaró érzelmek? Hová

lett a bizsergető előérzet, a szemek jelentőségteljes

megvillanása, az első csók tízezer voltja és a szex őrülete?

Hová tűnt az az érzelmi biztonság, amely az »én vagyok az

egyetlen szerelme« tudatából fakad?” Nos, ez a könyv

pontosan ezeket a kérdéseket boncolgatja. Hogyan lehet

kielégíteni egymás nagyon mélyen gyökerező szeretetigé-

nyét? Ha ezt meg tudjuk tanulni, és ezt is választjuk, akkor

ez az igazi és kölcsönös szeretet sokkal csodálatosabb

élményekhez juttat bennünket, mint amilyenekben valaha is

volt részünk a szerelmi bódulat időszakában.

Jómagam immár hosszú évek óta beszélek a szeretet öt

nyelvéről a házassági tanácsadási előadásaimon és a

magánrendeléseimen is. Házaspárok ezrei erősíthetik meg

mindannak az érvényességét, ami ebben a könyvben áll.

Egész dosz- sziékat töltenek meg az általam sohasem látott

emberek levelei, s bennük például ilyeneket olvashatunk:

„Egyik barátomtól kaptam kölcsön az ön sze-

retetnyelvekről szóló kazettáját, amely forradalmasította a

házasságunkat. Éveken át küszködtünk, nagyon igyekezvén

szeretni egymást, de érzelmileg sohasem tudtuk »eltalálni«

egymást. De most, hogy a megfelelő szeretetnyelvekről

beszélgethetünk, házasságunk érzelmi klímája alapvetően

megváltozott.”

Ha a házastársunk szeretettankja tele van, s ő

biztonságban érzi magát a szeretetünkben, akkor az egész

világ szép lesz, házastársunk pedig az élet minden területén

el fogja érni az általa elérhető maximumot. De ha az a

szeretettank üres, és házastársunk úgy érzi, hogy nem

szeretik, hanem inkább csak kihasználják őt, akkor az egész

világ árnyékba borul, házastársunk pedig az élet szinte

minden területén el fog maradni saját képességeitől és

lehetőségeitől.

41

A következő öt fejezetben az öt szeretetnyelvet

magyarázom meg, a 9. fejezetben pedig példákkal

szemléltetem, hogy a házastárs szeretet-anya- nyelvének

fölfedezése miképpen teheti eredményesebbé a szerelmet és

a szeretetet előmozdító tetteinket.

Negyedik fejezet

A szeretet 1. nyelve: Pár kedves

szó

Mark Twain egyszer ezt mondta: „Két hónapig jól

élek egy kedves mondattól.” Ha már most szó

szerint vesszük Mark Twaint, akkor évi hat kedves

mondat már folyamatosan üzemképessé teszi az

ember szeretettankját. De azért a házastársunk ennél

valószínűleg egy kicsivel többet igényel.

A szeretet érzelmi kifejezésének egyik lehetősége

az olyan szavak használata, amelyek kinyilvánítják

és hangsúlyozzák ezt a szeretetet. Salamon király, az

ókori zsidó bölcseleti irodalom egyik kiválósága ezt

írta Példabeszédeiben: „Mind a halál, mind az élet a

nyelv hatalmában van.”5 Nagyon sok házaspár

sohasem tanulta meg, hogy mekkora hatalom és erő

rejlik egymás verbális megerősítésében. Salamon

még ezt is mondja: „A férfiúnak elméjében való

gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig

megvidámítja azt.”6
A verbális megerősítés, vagyis néhány kedves,

biztató és elismerő szó igen hatékony kifejezője tud

lenni

szeretetnek.

Nem

kell

nyakatekert

megfogalmazásokat keresgélni, a legalkalmasabbak

az egyszerűen és konkrétan helyeslő, dicsérő

megállapítások; például:

„Nagyon elegáns vagy ebben az öltönyben.”

„Ebben a ruhában még szebb vagy! Ez igen!”

„Te vagy a világ legjobb krumpliszakácsa. Ilyen

5 Példabeszédek 18, 21.

6 Példabeszédek 12, 24.

42

sült krumplit csak te tudsz csinálni!”

„Igazán rendes vagy, hogy elmosogattad azt a sok

piszkos edényt.”

„Kösz, hogy elintézted ma estére a bébiszittert. Ez

igazán kedves volt tőled.”

„Nahát, tényleg csak megköszönni tudom, hogy

kivitted a szemetet.”
Nem nehéz kitalálni, hogy miképpen alakul az

érzelmi klímája annak a házasságnak, amelyben a

férj és a feleség rendszeresen hallhat efféle kedves,

elismerő szavakat...

Pár éve történt, ültem a rendelőmben, az ajtó

pedig nyitva maradt. A halion egy nő vonult végig,

és benézett hozzám.

Van egy perce? - kérdezte.

Hát persze, hogy van - válaszoltam. - Fárad-

jon beljebb.

A hölgy leült, és elkezdte.

Doktor Chapman, van nekem egy problé-

mám. Az istennek sem tudom rávenni a férjemet,

hogy fesse már ki a hálószobánkat. Már kilenc

hónapja rágom a fülét, és még mindig azt a régi,

kifakult festést kell bámulnom. Az égvilágon

mindennel próbálkoztam már, de képtelen vagyok

rábírni, hogy lásson hozzá.

Először az futott át az agyamon, hogy asszonyom,

ön eltévesztette az emeletet, a festés-mázolási

rendelésfelvétel kettővel lejjebb van, de aztán fe-

gyelmeztem magam, már csak szakmai kíváncsi-

ságból is.

Hm. Ez igazán érdekes - mondtam a hölgy-

nek. - Tudna még mesélni a dologról valamit?

Hogyne! - vágta rá. - Itt van a remek példa, a

múlt szombat. Emlékszik, milyen gyönyörű idő

volt? És mit gondol, mivel töltötte azt az egész

gyönyörű napot az én kedves férjem? Nem fogja

kitalálni: a kocsit mosta és fényezte!

48

És ön mit csinált?

Hát kimentem oda, és azt mondtam: „Bob,

én tényleg nem értelek téged. Ma igazán nagyon

alkalmas nap lett volna kifesteni a hálószobát, te

meg itt egész nap mosogatod és fényezgeted ezt a

kocsit!”

Végül aztán kifestette? - érdeklődtem.

Nem. Mind a mai napig nincs kifestve. Már

egyszerűen nem tudom, hogy mit csináljak.

Legyen szabad föltennem egy kérdést -

mondtam. - Önnek nem tetszik a tiszta, jól kifé-

nyezett kocsi?

De tetszik, csak szeretném, ha ki lenne

festve a hálószoba.

Biztosra veszi ön, hogy a férje tud arról,

hogy ön ki akarja festetni a hálószobát?

Már hogyne tudná?! - értetlenkedett a hölgy.

- Hiszen kilenc hónapja ezzel nyúzom!

Akkor hadd tegyek föl még egy kérdést -

mondtam, mert kezdtem már sejteni, mi a hézag. -

Csinált már az ön férje valaha is valami jót vagy

hasznosat?

Hogy micsodát?

Hát olyan apróságokat például, hogy kivitte

a szemetet, hogy letisztította az ön kocsijának

szélvédőjéről a rámázolódott bogarakat, hogy el-

ment tankolni, hogy kifizette a villanyszámlát vagy

vállfára akasztotta a kabátját?

Igen - mondta eltűnődve a nő. - Ezt-azt néha

megcsinál.

Nos, akkor nekem volna két javaslatom. Az

egyik az, hogy soha többé meg se említse neki a

hálószoba kifestését. - Ezt hangsúlyosan megis

49

mételtem: - Soha az életben meg se említse többé.

- Nem értem, mire lesz ez jó - mondta a nő kissé

elbizonytalanodva.

A szeretet célja nem az, hogy az ember megkapjon valamit,

amit kíván, hanem az, hogy tegyen valamit azért az

emberért, akit szeret. Ugyanakkor az is tény, hogy ha

elismerő szavakat kapunk, akkor sokkal erősebb késztetést

érzünk a viszonzásra.

Nézze, ön épp most mondta, hogy a férje na-

gyon is jól tudja, hogy ön szeretné kifestetni a há-

lószobát. Teljesen fölösleges ezt elismételni neki.

Már úgyis tudja. A második javaslatom pedig az,

hogy ha legközelebb bármi jót vagy hasznosat csinál

a férje, akkor pár kedves szóval fejezze ki neki az

elismerését. Ha például kiviszi a szemetet, akkor

mondjon valami ilyesmit: „Bob, igazán rendes vagy,

hogy kivitted a szemetet.” De sohase mondjon

például olyasmit, hogy „Megtaláltad végre a

szemetet? Már nem sok hiányzott ahhoz, hogy a

legyek hurcolják ki helyetted!”. Ha pedig befizeti a

villanyszámlát, akkor tegye a vállára a kezét, és

mondjon valami ilyesmit: „Bob, te olyan kedves

vagy, hogy ezt is megcsinálod! Hallottam olyan

férjekről, akik még erre sem hajlandók, de. nekem

olyan jólesik, hogy te nem tartozol közéjük.”

Szóval, ha bármikor csinál valami dicséreteset,

akkor dicsérje is meg őt!

Még mindig nem látom, hogyan lesz ettől

kifestve a hálószoba.

Asszonyom - mondtam neki nyugodt han-

gon. - Ön a tanácsomat kérte, én pedig adtam önnek

tanácsot. A többi az ön belátására van bízva.

A hölgy nem valami boldogan távozott. Nem

igazán volt elégedett velem. Három hét múlva

50

azonban beviharzott a rendelőmbe, és boldogan

kiáltotta:

- Bevált a módszer!

Vagyis immár ő is rájött, hogy biztató, kedves

szavakkal sokkal többet el lehet érni, mint korho-

lással, fülrágással és nyúzással.

Azt azonban szeretném külön is hangsúlyozni,

hogy nem arról beszélek itt, hogy hízelgő szavakkal

igyekezzünk rávenni a házastársunkat ilyen vagy

olyan, általunk kívánt dolog megtételére. A szeretet

célja nem az, hogy az ember megkapjon valamit,

amit kíván, hanem az, hogy tegyen valamit azért az

emberért, akit szeret.

Ugyanakkor az is tény, hogy ha elismerő szavakat

kapunk, akkor sokkal erősebb késztetést érzünk a

viszonzásra, vagyis olyasvalami megtételére, amit a

házastársunk kíván.

Bátorító szavak

A szóbeli kedveskedés csak az egyik módja a há-

zastársunk iránti ragaszkodásunk kifejezésének. A

másik „nyelvjárást” a biztató, bátorító szavak

alkotják. A bátorítani szó azt jelenti, hogy „növelni

valakinek a bátorságát”. Mindenki tud olyan

területeket mondani, amelyeken nem érzi bizton-

ságban magát. Azokban a szférákban elhagy a bá-

torságunk, és ez gyakran meggátolja, hogy azt te-

gyük, amit szeretnénk. És ugyanez a helyzet a há-

zastársunk rejtett képességeivel is: a számára bi-

51

házastársunknak találkoznia kellene olyan embe-

rekkel, akik sikereket értek el az adott területen, s

akik hasznos tanácsokat tudnak adni, hogy mit kell

csinálni, merrefelé kell mozdulni. Az ön bátorító

szavaira azonban mindenképpen szükség van, hogy

a bizonytalanságban vergődő ember végre rászánja

magát a sorsdöntő, első lépésre.

Hangsúlyozottan kérem azonban, hogy senkinek

eszébe se jusson ráerőltetni a házastársára valami

olyasmit, amit maga eszelt ki, hogy milyen jó is

lenne... Én itt az olyan érdeklődés vagy képességek

bátorításáról beszélek, amelyekkel a házastársunk

már egyébként is rendelkezik. Egyes férjek például

fogyókúrára biztatják a feleségüket. A férjek azt

mondják, hogy „én igenis bátorítom őt” - ám a

feleségek, mily sajnálatos, csupán gonoszkodó

megjegyzésként értékelik az „üzenetet”. Bátorítani

itt csak akkor tudunk, ha az érintett személy már

maga is le akar fogyni. De amíg nem jut el erre az

elhatározásra,

addig

minden

megjegyzés

automatikusan a szekálás kategóriájába sorolódik be.

És a szekatúra vagy a prédikáció ritkán ér el bátorító

hatást. Ezeknek elítélő kicsengésük van, és

legföljebb a bűntudat „bátorítására” alkalmasak.

Nem szeretetet, hanem elutasítást fejeznek ki.

A bátorításhoz empátiára van szükség, arra, hogy a világot

a házastársunk szemével lássuk. Először is azt kell tehát

kiderítenünk, hogy mi a fontos a házastársunk számára.

Ha viszont az asszony például azt mondja, hogy „azt

hiszem, jó volna elkezdeni még az ősszel a

fogyókúrát”, akkor van esélyünk tényleg bátorító

szavakat mondani. Például ilyesmit: „Ha így dön-

töttél, akkor szerintem meg is fogod tudni csinálni.

Mert épp ez az, amit egyebek közt szeretek benned.

Azt, hogy ha te egyszer elhatározol valamit, akkor

54

meg is csinálod. S ha most így döntöttél, akkor

számíthatsz rám, én mindenben segíteni foglak. És

ne izgasson, hogy mi mennyibe kerül majd. Ha

végig akarod csinálni, akkor fogunk rá találni pénzt

is.” Ez a bátorítás épp elég lehet ahhoz, hogy a

feleségünk rászánja magát, és fölhívja a fogyókúrás

programokat hirdető fitnessklu- bok valamelyikét.

A bátorításhoz empátiára van szükség, arra, hogy

a világot a házastársunk szemével lássuk. Először is

azt kell kiderítenünk, hogy mi a fontos a

házastársunk számára. Csak ezután lehet szó

bármiféle bátorításról. A szóbeli bátorításnak ez az

üzenete: „Tudom. Engem is érdekel. Én melletted

állok. Miben segíthetek?” Azt igyekszünk

kifejezésre juttatni, hogy bízunk a házastársunkban

és az ő képességeiben. Minden elismerésünket és

dicséretünket megérdemli.

A legtöbb ember sokkal jobb képességekkel ren-

delkezik annál, mint amilyen szinten végül is telje-

sít. Gyakran csak a bátorságunk hiányzik, hogy be-

levágjunk valamibe. Egy szerető házastárs azonban

képes lehet „felbátorítani” az embert. És az is ter-

mészetes, hogy az efféle bátorító szavak néha ne-

hezen jönnek ki az ember száján. Lehet, hogy ez

nem a mi szeretet-anyanyelvünk. Néha óriási erő-

feszítésbe kerül megtanulni ezt az „idegen” nyelvet.

Különösen akkor, ha az embernek elsősorban a

kritizáló és elítélő szavakra jár rá könnyen a nyelve,

de én biztosíthatok mindenkit, hogy nagyon megéri

megtanulni ezt a második nyelvet!

55

Kedves szavak

A szeretet kedves. így aztán, ha verbálisán kívánjuk

kifejezésre juttatni a szeretetünket, akkor kedves

szavakat kell használnunk. És kedvesen is kell

beszélnünk. Ugyanannak a mondatnak különböző

jelentése lehet, attól függően, hogy miképpen is

mondjuk végig. A „szeretlek” kijelentés, kedves és

szelíd „előadásban” a szeretet őszinte és erőteljes

kifejezése lehet. De tegyünk csak utána egy

kérdőjelet, és abban a pillanatban minden fejre áll:

„Szeretlek?” Néha a szavak egyvalamiben jelentést

közölnek, a hanglejtés vagy a hangsúlyozás pedig

valami egészen mást. Ilyenkor kettős és disszonáns

üzenetet tolmácsolunk. Házastársunk pedig általában

nem a szavak, hanem a hangsúlyok üzenetére figyel.

„Nagyon örülnék, ha elmosogatnál ma este.” Ha

ezt az egyszerű mondatot fogvicsorgatva adjuk elő,

akkor a házastársunk aligha fogja a szeretet egyik

kifejeződésének

tekinteni.
Másrészt

viszont

megbántottságot,

fájdalmat,

sőt

haragot

is

tolmácsolhatunk kedvesen, és akkor az is a szeretet

kifejezése lesz. „Elszomorít és nagyon rosszul esik,

hogy ma este eszedbe sem jutott segíteni nekem.” -

Ha ezt őszintén és kedvesen mondjuk ki, akkor meg

lehet érezni a mögötte lévő szeretetet. A beszélő azt

akarja, hogy ismerje őt a házastársa. A bizalmas

kapcsolat elmélyítése felé tesz lépéseket azzal, hogy

megosztja a másikkal az érzéseit. Keresi a

lehetőséget bánata megbeszélésére, hogy közösen

megtalálják a gyógyírt. De ha ugyanezt a mondatot

pattogó hangon, annak rendje és módja szerint a

házastársunk fejéhez vágjuk, akkor nem a szeretet,

hanem a rosszallás és elítélés kifejezése lesz.

Roppant nagy jelentősége van a stílusnak, a

modornak, annak, hogy hogyan mondjuk azt, amit

mondunk. Régi bölcsesség, hogy a szelíd válasz

leszereli a haragot. Ha a házastársunk mérges,

ideges, és mindenféle goromba kifejezéseket

használ, akkor a szeretet megőrzése érdekében ne

„tegyünk rá még egy lapáttal”, ne vegyük át a stílust,

hanem nyugodt, normális hangon reagáljunk. Amit a

másik mond, azt tekintsük az ő érzéseire és

indulataira vonatkozó információnak. Hagyjuk, hadd

beszélje ki a bánatát, a mérgét és a pillanatnyi

hangulatát az őt körülvevő világgal kapcsolatban.

Próbáljuk beleélni magunkat az ő helyzetébe, az ő

szemével látni a dolgokat, azután pedig gyöngéden

és kedvesen értésére adni, hogy értjük és megértjük

az érzéseit. Ha mi vagyunk a hibásak, és mi hoztuk

ki sodrából a házastársunkat, akkor ne röstelljük ezt

beismerni és elnézést kérni. Ha mi másként látjuk a

helyzetet, akkor azt is kedvesen és türelmesen kell

tudni előadni, hogy mit és miért látunk másként.

Megértésre és megbékélésre kell törekednünk, nem

pedig mindenáron annak bizonygatására, hogy

egyedül az a helyes és logikus vélekedés, ahogyan

mi látjuk a dolgokat. Ez az érett és bölcs szeretet,

amelynek elérésén kell munkálkodnunk, ha boldog

és fejlődőképes házasságban akarunk élni.

A szeretet nem vezet nyilvántartást a rossz dol-

gokról. A szeretet nem hánytorgatja fel a régi

botlásokat. Egyikünk sem tökéletes. A házasságban

sem tudunk mindig jól és helyesen cselekedni és

viselkedni. Néha bizony olyasmit mondunk vagy

cselekszünk, ami sérti a házastársunkat, és fájdalmat

okoz neki. A múltat pedig nem tudjuk eltörölni, a

megtörtént dolgokat nem tudjuk meg nem történtté

tenni. Legföljebb annyit tehetünk, hogy belátjuk és

beismerjük, hogy amit csináltunk, az rossz volt.

Elnézést kérhetünk, és igyekezhetünk másként

viselkedni a jövőben. Ha beismerjük a hibánkat és

elnézést kérünk, akkor azzal megnyugtathatjuk a

kedélyeket, és csökkenthetjük a házastársunknak

57

általunk okozott fájdalmat. Ha pedig a házastársunk

tesz valami rosszat velünk, majd töredelmesen

beismeri a hibáját és elnézésünket kéri, akkor

választhatunk

az

igazságszolgáltatás

és

megbocsátás között. Ha az igazságszolgáltatást

választjuk, és megpróbálunk törleszteni vagy

büntetni a minket ért sérelmekért, akkor magunkra a

bíró, a házastársunkra pedig bűnelkövető szerepét

osztottuk. És ebben a pillanatban vége is a

bensőséges,

bizalmas

viszonynak

és

összetartozásnak. Ha viszont a megbocsátást

választjuk, akkor ez utóbbiak fennmaradnak vagy

helyreállnak. A szeretet útja a meg- bocsájtás és

felejtés.

Jómagam nem győzök csodálkozni, hogy milyen

sok ember keveri (hogy azt ne mondjam: zagyválja)

össze, s teszi így tönkre minden egyes új napját a

tegnapokkal. Ragaszkodnak ahhoz, hogy áthurcolják

a mába a tegnap összes szemetét, amivel persze csak

elfuserálják a potenciálisan csodálatosnak ígérkező

napot. „Nem akarom elhinni, hogy ilyet tettél. Ezt

örökre megjegyeztem! Te persze képtelen vagy

fölfogni, hogy mekkora fájdalmat okoztál nekem.

Nem is értem, hogy tudsz most ilyen nyugodtan

üldögélni itt azok után, amit velem tettél. Térden

állva kéne könyörögnöd, hogy egyszer valamikor

megbocsássak neked!”

Ezek, ugyebár nem a szeretet szavai; ezeket in-

kább a harag, az elkeseredés és a bosszúszomj

mondatja az emberrel.

Ha bizalmas és bensőséges viszonyt akarunk kiépíteni,

akkor ismernünk kell egymás kívánságait és elvárásait.

Ha szeretni akarjuk egymást, akkor tudnunk kell, hogy mit

akar a másik.

A legjobb, amit a múltban előfordult hibákkal és

58

kellemetlenségekkel tehetünk, az az, hogy át-

engedjük őket a történelmi felejtésnek. Ha meg-

történt, hát megtörtént. Biztosan fájdalmat is

okozott. S lehet, hogy még mindig fáj, de hát a

„tettes” beismerte, hogy hibázott, és elnézést kért. A

múltat nem tudjuk kiradírozni, de történelemként

már el tudjuk fogadni. Lehetőségünk van azt

választani, hogy a tegnapi hibáktól megszabadulva

éljünk a mában. Módunkban áll a megbocsátás

erényét gyakorolni, s nem örökösen felhánytorgatni

a rajtunk esett sérelmeket. A megbocsátás a szeretet

egyik kifejezésmódja. „Szeretlek. Érdekel a sorsod,

ezért úgy döntöttem, hogy megbocsátok. Lehet,

hogy még egy jó darabig fájni fog nekem a dolog, de

nem hagyom, hogy a történtek elválasszanak

bennünket. Remélem, hogy mindketten tanulunk

ebből az esetből. Attól, hogy hibáztál, még nem

vagy reménytelen eset. Te az én házastársam vagy,

és ezután is összetartozunk.” Ez a megerősítés

kifejezése, a kedves szavak dialektusában előadva.

Szerény szavak

A szeretet kér, nem pedig követel. Ha követelek

valamit a házastársamtól, akkor megint „szerepet

osztottam”: magamra a szülő, őrá pedig a gyerek

szerepét. Mert valóban a szülő az, aki megmondja a

hároméves gyereknek, hogy mit csináljon, s azt

annak tényleg meg is kell csinálnia. Es ez

szükségszerű, mert egy hároméveske még nem tudja,

hogyan kell eligazodni a veszedelmeket rejtő,

ismeretlen világban. A házasságban azonban két

egyenrangú, felnőtt partner él. Az kétségtelen, hogy

nem vagyunk tökéletesek, de akkor is felnőttek és

akkor

is

partnerek

vagyunk.

Ha

bizalmas,

bensőséges viszonyt akarunk kiépíteni, akkor

59
ismernünk kell egymás kívánságait és elvárásait. Ha

szeretni akarjuk egymást, akkor tudnunk kell, hogy

mit akar a másik.

Sorsdöntő jelentősége van azonban annak, hogy

miképpen fejezzük ki a kívánságainkat és el-

várásainkat. Ha ezek követelőzés formájában je-

lennek meg, akkor lehetetlenné tesszük a bizalmas

viszony kialakítását, és csak eltávolítjuk magunktól

a házastársunkat. Ha viszont kérés formájában adjuk

elő őket, akkor nem ultimátumként, hanem afféle

tájékozódási

lehetőségként

fognak

szolgálni.

„Emlékszel arra az almás lepényre, amit egyszer

csináltál? Mi volna, ha a héten megint sütnél egy

tepsivel? Imádom azt az almás lepényt.” Ha egy férj

így beszél, akkor „tájékoztatja” a feleségét, hogy

mivel is lehet neki kedveskedni, és ez elmélyíti a

bizalmas kapcsolatot. Ha viszont egy férj nagy

önsajnálattal vagy mennydörögve azt adja elő, hogy

„a gyerek születése óta nem voltál képes egy tepsi

almás lepényt sem sütni, de nem baj, majd sütsz, ha

a gyerek leérettségizik; azt a kis időt meg ki lehet

bírni lepény nélkül is” - nos, akkor ez a férj a bús

lepénytelenség- ben bizony visszacsúszott a sértődős

kamasz szintjére, és elfelejtett felnőttként viselkedni.

A kamaszos követelőzés viszont enyhén szólva nem

könnyíti meg a bizalmas, bensőséges kapcsolat

kiépítését. „Mit gondolsz, QI a hétvége nem lenne

alkalmas arra, hogy kitisztítsd az ereszcsatornát?” -

Ha egy feleség így beszél, akkor szeretetteljes

formában sikerült előadnia a kérését. Mondhatja

persze így is: „Ha záros határidőn belül nem pucolod

ki azokat a mocskos csatornákat, akkor hamarosan a

nyakunkba szakad az egész! Hát nem látod, hogy

már valóságos fák nőnek ki belőle?” Ezzel is a jogos

(!) kívánságát fejezi ki, csak éppen egy dirigáló anya

stílusában.

Ha kérünk valamit a házastársunktól, akkor azzal

60

megerősítjük értékeit és képességeit. Ilyenkor

lényegében arra utalunk, hogy van őbenne valami

vagy tud valamit csinálni, ami fontos és értékes a

számunkra. Ha viszont nekiállunk követelőzni,

akkor

nem

szerető
házastársként,

hanem

diktátorként viselkedünk. Akkor a párunk nem

megerősítést, hanem lekicsinylést fog érzékelni

részünkről. A kérésben benne van a választás eleme

is. Házastársunk szabadon eldöntheti, hogy hajlik-e

a kérésünkre vagy elutasítja azt, hiszen a szeretet

mindig választás kérdése.

Ez az, amitől igazán jelentőssé válik.

Mert ebből tudjuk, hogy a házastársunk szeret

bennünket annyira, hogy eleget tegyen valamilyen

kérésünknek, és ez érzelmi síkon azt az üzenetet is

hordozza, hogy törődik velünk, tisztel és csodál

bennünket, és szeretne valamit a kedvünkre tenni.

A szeretetet nem lehet kicsikarni vagy követe-

lésekkel elnyerni. Házastársunk végül is teljesítheti

a követeléseinket, de az minden lesz, csak nem a

szeretet kifejezése. Tetteit a félelem, a bűntudat

vagy valamilyen más érzelem fogja vezérelni, de

egyáltalán nem a szeretet.

A kérés tehát lehetőséget teremt a szeretet ki-

fejezésére, míg a követelés elfojtja annak még a

lehetőségét is.

Különböző nyelvjárások
A biztató, kedves szavak a szeretet öt fő nyelvének

egyikét jelentik. E nyelven belül azonban sok

nyelvjárás vagy dialektus létezik. Néhányról már

beszéltünk, de még elég sok van. Egész köteteket és

szépszámú tanulmányt írtak már róluk. Mind-

egyikükben közös, hogy olyan szavakat és kifeje-

zéseket használ, amelyek biztatják a házas társunkat

61

és pozitív „üzenetük” van. William James

pszichológus szerint alighanem az egyik legmé-

lyebbről fakadó emberi szükséglet az elismerés

(méltánylás, megbecsülés stb.) iránti vágy. A biztató,

kedves szavak nagyon sokunk esetében ki tudják

elégíteni ezt a szükségletet. Ha ön nem a szavak

embere, ha ez önnek nem a szeretet-anya- nyelve, de

a házastársáé gyaníthatóan igen, akkor azt javaslom,

hogy csináljon magának egy listát „Kedves, biztató

szavak” címmel. Ha szerelmes témájú könyvet vagy

cikket olvas, akkor kiírogathatja belőle ezeket a

kifejezéseket.

Ha

előadást

hall

a
szerelemről/szeretetről, vagy megüti a fülét, amint

valaki valami pozitívat mond egy másik emberről,

jegyezze le a hallottakat. Kis idő elteltével már elég

hosszú listája lesz azokról a szavakról, amelyeket

eredményesen használhat a házastársával való

kommunikációban.

Kipróbálhatja az indirekt megerősítés módszerét

is; ez azt jelenti, hogy akkor mondunk pozitív

dolgokat a házastársunkról, amikor az nincs jelen.

Valaki előbb-utóbb úgyis visszamondja neki, és ez is

remekül meg tudja erősíteni a szerelmet. Mondja

meg például az anyósának, hogy a fia/lánya milyen

nagyszerű ember. Ha ilyeneket egy anyós mond

tovább az érintettnek, akkor az „üzenet” még

nagyobb hangsúlyt kap, és házastársunk szeretete és

bizalma

még

tovább

erősödik

irántunk.

Megdicsérhetjük a házastársunkat mások előtt az ő

jelenlétében is. Ha nyilvánosan elismerésünket

fejezzük ki valamilyen teljesítményéért, akkor

biztosak lehetünk abban, hogy elmélyül a

házastársunk irántunk érzett szeretete és bizalma.

Megpróbálhatjuk írásban is kifejezni elismerésünket.

Az írott szónak megvan az a nagy előnye, hogy újra

és újra el lehet olvasni.

Volt alkalmam egyszer az arkansasi Little

62

Rockban megtapasztalni az elismerő, kedves szavak

és a szeretetnyelvek hatalmát és jelentőségét. Egy

szép tavaszi napon látogattam el Bilihez és Bettyhez.

Fehér kerítéses sorházban laktak, a ház előtt zöld

gyep és gyönyörűen kinyílt tavaszi virágok. Idilli

környezet. De ahogy átléptem a küszöböt, odabent

az idillnek nyomban vége szakadt. Biliék házassága

romokban hevert. Tizenkét évvel és két gyerekkel a

házasságkötés után egyre csak azon értetlenkedtek,

hogy egyáltalán miért is keltek ők egybe. Nem

értettek már egyet semmiben. Legföljebb abban,

hogy mindketten szeretik a gyerekeket. Ahogy a

történetből ki tudtam hámozni, Bili „workaholic”

volt, a munka rabja és megszállottja, és nem sok

ideje maradt a feleségével foglalkozni. Betty viszont

részmunkaidőben dolgozott, s abban is főként csak

azért, hogy ne kelljen folyton otthon ülnie. Taktikául

a visszahúzódást választották, vagyis igyekeztek

távol tartani magukat a másiktól, hogy minél kisebb

legyen a súrlódás, és a konfliktusok ne

éleződhessenek ki. De a szeretettank mutatója

mindkettőjüknél „üres” állásban vesztegelt.

Elmondták nekem, hogy jártak már házassági

tanácsadáson is, de nem sok hasznát vették. Eljöttek

az én házasságfejlesztési szemináriumomra is, egy

nappal a városból való elutazásom előtt. Ez volt

tehát az egyetlen találkozási lehetőségem Bill-lel és

Bettyvel. Mindent egy lapra tettem fel.

Külön-külön egy-egy órát töltöttem velük. Na-

gyon figyelmesen végighallgattam mindkettőjük

történetét. Fölfedeztem, hogy kapcsolatuk ki-

ürültsége és számtalan nézeteltérésük ellenére

mégiscsak tisztelnek bizonyos dolgokat egymásban.

Bili például elismerte: „A feleségem jó anya. Jó

háziasszony is, és remekül főz, ha komolyan nekiáll.

De - folytatta - semmi gyöngédség nincs benne. Én

beleszakadok a munkába, de egy fél szónyi

63

elismerést sem kapok tőle.” Betty bevallotta, hogy:

„Bili nagyszerű családfenntartó, de - panaszolta - itt

a ház körül nem segít nekem semmiben, rám pedig

már végképp nem jut semmi ideje. Minek van akkor

ez a szép ház, meg a szobabicikli, meg az összes

egyéb dolog, ha sohasem élvezzük őket együtt?!”

Ennek az információnak a birtokában úgy dön-

töttem, hogy az egész tanácsadást arra fogom „ki-

hegyezni”, hogy egy-egy javaslattal szolgálok

mindkettőjüknek. Négyszemközt azt mondtam

Bilinek is és Bettynek is, hogy az ő kezében van a

kulcs a házasság érzelmi klímájának megváltozta-

tásához. „Igazán egyszerű kulcs ez - magyaráztam

nekik. - Tessék venni a fáradságot, és elismerően

szólni azokról a dolgokról, amelyeket ön a

házastársában kedvel, és legalábbis egyelőre tessék

szüneteltetni a panaszkodást a nemszeretem

dolgokról.” Aztán áttekintettük azokat a pozitív

észrevételeket, amelyek már elhangzottak egymással

kapcsolatban, és segítettem mindkettőjüknek

összeállítani egy listát a házastárs pozitív vonásairól.

Bili a felesége anyai, háziasszonyi és szakácsnői

erényeire koncentrált, Betty pedig azt emelte ki,

hogy a férje milyen keményen dolgozik, hogy

megfelelő nívón tudja eltartani a családját. A listát

igyekeztünk a lehető legkonkrétabb dolgokkal

megtölteni.

Betty listája a következőképpen nézett ki:

• Tizenkét éve egyetlen napot sem hiányzott a

munkahelyéről. A munkájában ellenállhatatlan.

• Már többször is előléptették. Állandóan azon

töri a fejét, hogyan tudna még jobban dolgozni.

• Minden hónapban ő fizeti be a közüzemi

számlákat.

• Ő fizeti be a házrészleteket is.

64

• Három évvel ezelőtt vett nekünk egy szobabi-

ciklit.

• Tavasszal és nyáron minden héten lenyílj a a

füvet vagy fölfogad erre valakit.

• Ősszel összegereblyézi a lehullott faleveleket

vagy fölfogad erre valakit.

• Sok pénzt keres a családnak élelmiszerre és

ruhára.

• Havonta körülbelül egyszer elviszi a szemetet.

• Sok pénzt ad nekem, hogy karácsonyi ajándé-

kokat vegyek a családnak.

• Megengedi, hogy a részmunkaidős fizetésem-

mel azt csináljak, amit akarok.

Bili listája pedig így alakult:

Betty minden nap beágyaz.

Minden héten felporszívózza a lakást.

• Minden reggel pompás reggelit készít az is-

kolába induló gyerekeknek.

Hetente háromszor jó vacsorát főz.

• Ő szokott bevásárolni. Segít a gyerekeknek a

leckét megcsinálni.

• Ő viszi a gyerekeket az iskolai programokra és

a templomi foglalkozásokra.

Elsősöket tanít a vasárnapi iskolában.

Ő viszi a ruháimat a tisztítóba.

Ő szokott mosni és néha vasalni is.

Azt tanácsoltam nekik, hogy ezt a listát majd

egészítsék ki azokkal a pozitívumokkal, amelyeket

az elkövetkező héten tapasztalnak. S hogy ezután

hetenként

kétszer

válasszanak

ki

egy-egy

pozitívumot, és annak kapcsán fejezzék ki elisme-

65

résüket a házastársuknak. És még egy fontos

szempontot is a figyelmükbe ajánlottam. Elma-

gyaráztam Bettynek, hogy ha Bili történetesen mond

néhány kedves, elismerő szót, akkor azt ne

viszonozza azonnal hasonló bókokkal, hanem

egyszerűen csak vegye tudomásul, és legföljebb

annyit válaszoljon, hogy „Köszönöm, hogy ezt

mondod”. Bilinek is elmagyaráztam ugyanezt. És

arra biztattam őket, hogy csinálják ezt minden héten

két hónapon át, és ha beválik, akkor haladhatnak

tovább ezen az úton. Ha pedig nem válik be ez a

kísérlet, és nem javul a házasság érzelmi klímája,

akkor az egészet tekintsék egy újabb sikertelen

próbálkozásnak.

Másnap kimentem a reptérre, és hazarepültem.

Fölírtam magamnak, hogy két hónap múlva föl kell

hívni Biliéket és megérdeklődni, hogy mi történt.

Nyár közepén hívtam őket, és azt kértem, hogy

egyenként beszélhessek mindkettőjükkel. Magam is

meglepődtem, hogy Bili egész attitűdje milyen

nagyot változott, méghozzá jó irányban. Azt már

kitalálta, hogy Bettynek is ugyanazt tanácsoltam,

amit neki, de ebben semmi kivetnivalót nem talált.

Tetszett neki a dolog. Betty elismerését fejezte ki

neki, hogy olyan keményen dolgozik, s hogy olyan

szépen eltartja a családját. „Lehetővé tette

számomra, hogy ismét férfinak érez- zem magam -

magyarázta Bili. - Kijelöltük a haladási irányt, és azt

hiszem, hogy máris a legjobb úton vagyunk.”

Bettyvel is beszéltem, s úgy tűnt, hogy ő viszont

még csak a legelső, bizonytalan lépéseket tette meg

azon az úton. „Valamit javult a helyzet, dr. Chapman

- mondta. - Bili, ahogy maga tanácsolta, néha

kifejezi elismerését, s azt hiszem, olyankor őszinte

is. De még mindig nem képes egy percet sem

áldozni rám. Még mindig annyira leköti a munkája,

hogy sohasem tudunk együtt lenni.” Bettyt hallgatva

66

valami hirtelen megvilágosodott előttem. És azt is

rögtön tudtam, hogy most valami komoly fölfedezést

tettem. Az egyik ember szeretetnyelve nem

feltétlenül azonos a másik szeretetnyelvével.

Nyilvánvalóvá vált, hogy Bili szeretet-anyanyelvét

az elismerő szavak alkották. Neki a munka volt a

szenvedélye, dolgozott is keményen, és csak az

hiányzott neki, hogy a felesége ismerje is el, hogy

nagyra értékeli az ő munkáját és szorgalmát. Ez a

magatartásminta valószínűleg még a gyermekkorban

vésődött be Bili személyiségébe, és a felnőttkorban

is

megmaradt

számára a szóbeli elismerés

jelentősége. Betty viszont kétségbeesetten vágyott

valami egyébre is érzelmileg. A kedves, elismerő

szavaknak nagyon örült persze, de még valami más

is kellett neki. És itt érkeztünk el a kettes számú

szeretetnyelvhez.

Ötödik fejezet

A szeretet 2. nyelve: Igazi

együttlét

Már az első pillanatban föl kellett volna fedeznem,

hogy mi is Betty szeretet-anyanyelve. Mert mit is

mondott ő azon a tavaszi estén, amikor

meglátogattam őket Little Rockban? „Bili nagyszerű

családfenntartó, de rám már végképp nem jut semmi

ideje. Minek van akkor ez a szép ház, meg a

szobabicikli, meg az összes egyéb dolog, ha

sohasem élvezzük őket együtt?!” Mi volt tehát az,

ami még hiányzott neki? Az, hogy Bili vele is tölt-

sön egy kis időt. Hogy odafigyeljen rá. Hogy vele

foglalkozzon, hogy vele legyen, s hogy ezt-azt

együtt csináljon vele.

67

Csakhogy ennek az együttlétnek „minőségi”

jellegűnek, vagyis igazinak kell ám lennie! Ilyenkor

az ember figyelme teljes egészében a házastársára

irányuljon. Egyáltalán nem arra az „együttlétre”

gondolok, amikor ülünk szótlanul egymás mellett a

fotelban, és bámuljuk a tévét. Ebben az esetben

ugyanis az éppen bekapcsolt csatorna köti le a

figyelmünket, nem pedig a házastársunk. Inkább

arra az együttlétre kell itt gondolni, amikor ülünk

egymással szemben a fotelban, a tévé ki van

kapcsolva, mi pedig beszélgetünk, csak egymásra

figyelve. Vagy amikor kettesben elmegyünk sétálni,

vagy elmegyünk vacsorázni, és csak nézünk

egymásra és beszélgetünk. Megfigyelték már önök,

mi a különbség egy étteremben a szerelmespárok és

a házaspárok kö

68

zött? Nos, igen egyszerű fölismerni őket: a szerel-

mespárok egymásra néznek és beszélgetnek, a

házaspárok viszont az éttermet bámulják és alig- alig

szólnak egymáshoz. Az ember hajlamos azt hinni,

hogy ezek tényleg csak enni jöttek be ide!

Amikor otthon ülök a nappaliban a feleségemmel,

és húsz percig semmi másra nem figyelek, csak őrá -

miközben ő is ugyanezt teszi velem -, akkor

tulajdonképpen húsz percet adunk egymásnak az

életünkből. Ez a húsz perc soha többé vissza nem

jön; tényleg az életünkből adtuk oda. Rendkívüli

erővel képes közvetíteni a szeretetet.

Egyféle orvosság nem gyógyíthat meg minden

betegséget. Bilinek és Bettynek adott tanácsaimnál

elkövettem egy súlyos hibát. Azt hittem, hogy az

elismerő, kedves szavak ugyanolyan sokat je-

lentenek Betty, mint Bili számára. Azt reméltem,

hogy ha mindketten kifejezik megfelelő szavakkal

az elismerésüket, akkor a házasság érzelmi klímája

megváltozik, és mindkettő ismét szeretve érezheti

magát. De ez a remény csak Bili esetében

igazolódott. Ő valóban jobban kezdte magát érezni a

Bettyvel való kapcsolatában. Megérezte, hogy

tényleg nagy elismeréssel tekintenek az ő kemény

munkájára. Bettynél azonban már nem működött

ilyen jól a dolog, mivel a biztató, elismerő szavak

nem az ő szeretet-anyanyelvét jelentették. Az ő

nyelve az igazi együttlét volt, ő leginkább csak ezt

értette.

A telefonban aztán megköszöntem Bilinek, hogy

olyan kitartóan igyekezett a tanácsomhoz tartani

magát az elmúlt két hónapban. Azt mondtam neki,

hogy igazán jó munkát végzett azzal, hogy elismerő

szavakkal kedveskedett a feleségének, aki meg is

hallotta és értékelte is a biztatást.

69

De dr. Chapman - vágott közbe Bili a fele-

ségem még mindig elég boldogtalan. Nem hiszem,

hogy számára sokat változott volna a hely- zet.

Önnek nagyon igaza van - válaszoltam. - És

azt hiszem, ismerem már a magyarázatot is. Az a

baj, hogy én nem a megfelelő szeretetnyelvet

ajánlottam önöknek.
Bilinek természetesen halvány sejtelme sem volt,

hogy miről beszélek. Elmagyaráztam hát, hogy

amitől az egyik ember szeretve érzi magát,

ugyanattól egy másik ember nem biztos, hogy

ugyanezt fogja érezni.

Bili egyetértett velem abban, hogy neki elismerő

szavakra van szüksége, neki ez a szeretetnyel- ve.

Elmesélte, hogy gyerekkorában is milyen sokat

jelentett neki, ha megdicsérték, s hogy milyen

jólesett most, amikor Betty végre elismerően szólt

mindarról, amit ő csinál. Én pedig elmagyaráztam,

hogy Betty szeretetnyelve viszont nem a szóbeli

elismerés, hanem az igazi együttlét. Kifejtettem,

hogy nem mindegy, hogy újságolvasás vagy

tévénézés közben „beszélgetünk”, vagy pedig teljes

figyelmünket a másiknak szenteljük, a szemébe

nézve beszélgetünk vele, és valami olyasmit

választunk mindehhez „keretprogramul”, amit az a

másik is kedvel.

Például elmegyünk hangversenyre - mondta

erre Bili, és én megéreztem, hogy kezdenek ki-

gyúlni a fények a távoli Little Rockban.

-
Dr. Chapman, hát épp ez az, ami miatt az én

feleségem állandóan panaszkodott. Hogy nem

csinálok vele együtt semmit, hogy nem vagyok ké-

pes együtt tölteni vele egy percet sem. „A házas-

ságkötés előtt még mindenhová eljártunk, de most

sohase érsz rá semmire”, ezt szokta mondogatni.

Szóval akkor ez lenne az ő szeretetnyelve, rendben

70

van, minek ezt tovább feszegetni. De hát én meg mit

csináljak, dr. Chapman? Engem mindenestől leköt a

munkám!

Meséljen hát róla - kértem.

Az ezután következő tíz percben precíz tájé-

koztatást kaptam a vállalati ranglétrán való elő-

rehaladás egész történetéről, arról, hogy mindez

Bilinek mennyi keserves erőfeszítésébe került, s

hogy ő milyen büszke a saját teljesítményére. El-

mesélte a jövővel kapcsolatos nagy álmát is, hoz-

zátéve, hogy ha továbbra is így tud hajtani, akkor öt

éven belül eljut oda, ahová mindig is el akart jutni.

És mondja csak, egyedül akar eljutni oda,

vagy esetleg Bettyvel és a gyerekekkel együtt? -

kérdeztem tőle.

Azt akarom, hogy mellettem maradjon, hogy

mellettem legyen. Azt szeretném, dr. Chapman, ha

együtt örülhetnénk a dolognak. És épp ezért fáj

nekem, amikor folyton azzal nyúz, hogy miért

töltöm minden időmet munkával. Hát azért, mert

mindannyiunkért dolgozom! Én azt szeretném, ha ő

mellettem állna ebben a nehéz vállalkozásban, de ő

mindig csak kritizál.

Ön viszont kezdi érzékelni már, hogy miért

kritizál annyit az asszony, Bili? - kérdeztem. - Azért,

ugyebár, mert az ő szeretetnyelve az igazi együttlét.

Ön olyan kevés időt áldoz rá, hogy az ő

szeretettankja már teljesen kiürült. Nem érzi már

magát biztonságban az ön szeretetében. Ezért aztán

nekiesett annak, ami az ő belátása szerint elrabolja

tőle az ön idejét, vagyis az ön munkájának. Arról

szó nincs, hogy igazából gyűlölné az ön munkáját.

Egyszerűen csak azt utálja, hogy szinte semmi

szeretetet nem kap öntől. Márpedig erre csak egy

megoldás létezik, Bili, és az nem is lesz olcsó: időt

kell találnia Betty számára! A megfelelő

71

szeretetnyelven kell megtanulnia szeretni őt.

Azt hiszem, igaza van, dr. Chapman. De hát

hol kezdjem?

Kéznél van az írómappája? Amelyikben a

múltkor azt a listát készítettük Betty pozitív tulaj-

donságairól.

- Éppen itt van.

Remek. Akkor most készítünk egy másik

listát. Ön szerint mi az, amit Betty együtt szeretne

csinálni önnel? Mi az, amit az elmúlt években

folyton emlegetett?

így állt össze Bili második listája:

• Beülni a terepjáróba, és eltölteni egy hétvégét a

hegyekben. (Néha a gyerekekkel, néha pedig

csak kettesben.)

• Találkozni vele ebédidőben (egy barátságos

kisvendéglőben, de néha akár a McDonald’s-

ban is).

• Kihívni egy bébiszittert, majd elmenni kettes-

ben vacsorázni.
• Amikor hazamegyek, leülni és elmesélni neki a

napomat és meghallgatni, hogy vele mi történt

egész nap. (Nem szereti, ha tévét nézek,

miközben megpróbálunk beszélgetni.)

• Szánjak több időt a gyerekekkel való beszél-

getésre, és hallgassam meg őket, hogy mi történt

velük az iskolában.

• Szánjak egy kis időt arra is, hogy játsszak a

gyerekekkel.

• Menjek el vele és a gyerekekkel szombaton

kirándulni, és ne panaszkodjak folyton a han-

gyákra meg a szúnyogokra.

• Évente legalább egyszer menjünk el családos

üdülésre.

72

• Menjek el vele sétálni, s közben beszélgessünk.

(Utálja, ha szótlanul ballagok előtte.)

Hát, ezek azok a dolgok, amelyeket folyton

emlegetett az utóbbi években - sóhajtott Bili.

Es akkor már azt is sejti, hogy most mit aka-

rok javasolni önnek?

-
Sejtem hát - válaszolta megadóan.

Rendben van. Akkor hetenként dobjon be

egyet a felsoroltakból az elkövetkező két hónapban.

S hogy hol fog erre időt találni? Én nem tudom, de

az biztos, hogy fog találni. Ön okos ember, Bili -

magyaráztam neki. - Ön nem tartana ott, ahol most

tart, ha nem volna jó döntéshozó képessége. Önnek

minden adottsága megvan ahhoz, hogy jól

megtervezze az életét, s hogy ezekbe a tervekbe

belevegye a feleségét és a gyerekeit is.

Tudom - mondta Bili. - Meg tudom csinálni.

És ugye azt is tudja, Bili, hogy ez nem

jelenti a karrierrel kapcsolatos céljai feladását.

Csupán arról van szó, hogy ha ön feljut a csúcsra,

akkor ott legyen ön mellett a felesége is, meg a két

gyereke is.

Az igazi együttlét legfontosabb eleme az egymáshoz

tartozás.

Nem a közelségről van itt szó. . Az egymáshoz tartozás

lényege az egymásra koncentráló figyelem.

- Ez az, amit magam is mindennél jobban sze-

retnék. Akár feljutok a csúcsra, akár nem, az a lé-

nyeg, hogy a feleségem boldog legyen, s az életet

vele és a gyerekekkel együtt szeretném élvezni.

Aztán teltek-múltak az évek. Bili és Betty hol

jobban, hol kevésbé jól éltek, de a lényeg az, hogy

kitartottak egymás mellett, és együtt mentek az úton.

A gyerekek kirepültek már a szülői fészekből, s a

73

szülőpár arra a közös belátásra jutott, hogy ezek az ő

legszebb éveik. Bili szenvedélyes koncertlátogatóvá

fejlődött, Bettynek pedig már kilométeres listája van

Bili

általa

nagyra

értékelt

dolgairól

és

tulajdonságairól. Az elismerő szavak hallgatásába

pedig Bili sohasem fárad bele. Most éppen saját

vállalatot alapított, és már megint a csúcs közelében

jár. Munkája többé nem jelent fenyegetést Betty

számára. Bettynek nagyon tetszik a dolog, és

minden támogatást és biztatást megad a férjének.

Tudja, hogy a férje életében ő az, aki mindennél és

mindenkinél előbbrevaló. Szeretettankja most tele

van, s ha netán ürülni kezdene, akkor tudja, hogy

egy egyszerű kérés elég ahhoz, hogy megkapja Bili

csak őrá koncentráló, érdeklődéssel teli figyelmét.

Egymáshoz tartozás

Az igazi együttlét legfontosabb eleme az egymáshoz

tartozás. Nem az így vagy úgy értelmezett kö-

zelségről van itt szó... Bármilyen közel is üljön

egymáshoz egy szobában két ember, egyáltalán nem

biztos, hogy egymáshoz is tartoznak. Az egymáshoz

tartozás lényege az egymásra koncentráló figyelem.

Ha egy apa a földön üldögél és labdát gurigát a

kétéves gyermekével, akkor figyelme

74

nem a labdára, hanem a gyerekre irányul. Erre a

talán hosszúnak tűnő kis időre ők ketten együtt

vannak. Ha viszont ugyanez az apa telefonálás

közben gurigatja a labdát, akkor figyelme már

enyhén szólva is megoszlik.

Vannak olyan házaspárok, akik azt hiszik, hogy

együtt töltik az időt, ám a valóságban csak egymás

közelségében élnek. Ugyanabban a házban vannak

ugyanabban az időben, de nincsenek együtt. Az a

férj, aki a meccset nézi a tévén, miközben a

feleségével beszélget, „igazából” nincs együtt az

asszonnyal, mert nem őrá irányítja minden

figyelmét.

Az igazi együttlét nem azt jelenti, hogy együtt

ülünk egy darabig, és mereven bámulunk egymás

szemébe. Inkább azt, hogy együtt csinálunk valamit,

s közben minden figyelmünkkel a másikra

koncentrálunk. A választott közös tevékenység

tulajdonképpen mellékes. Érzelmi szempontból az a

fontos, hogy egymásra figyelve töltünk el va-

lamennyi időt. A tevékenység csupán az a „hordozó

közeg”, amely megteremti az együttlét érzését. Ha a

papa labdát gurigát a kétéves gyermekével, akkor

ebben nem maga a konkrét tevékenység a fontos,

hanem az apa és a gyermek között létrejövő

érzelmek.

Ugyanez a helyzet a teniszező házaspár esetében

is, ha igazi, „minőségi” együttlétről van szó:

tulajdonképpen mellékes a mérkőzés eredményének

alakulása, mert a lényeg az, hogy ők együtt vannak.

Az számít, ami érzelmi síkon történik. Ha közös

tevékenységgel töltjük együtt az időt, annak az az

„üzenete”, hogy fontosak vagyunk egymásnak, hogy

élvezzük az együttlétet, hogy szeretünk a társunkkal

együtt csinálni bizonyos dolgokat.

Igazi beszélgetés

A biztató, kedves szavakhoz hasonlóan az igazi

együttlét nyelvének is sok dialektusa van. Ezek

közül az egyik legelterjedtebb az igazi beszélgetés.

Igazi beszélgetésen én itt az olyan barátságos

társalgást értem, amelyben a két résztvevő meg-

osztja egymással az élményeit, a gondolatait, az

érzéseit és a kívánságait, méghozzá kellemes és

zavartalan körülmények között. Gyakran halljuk

panaszkodni az embereket, hogy a házastársuk nem

beszélget velük. Nos, ilyenkor egyáltalán nem az a

helyzet, hogy az a házastárs nem szól egy szót sem.

Sokkal inkább arról van szó, hogy ezeknél a

házastársaknál ritkán fordul elő a barátságos

beszélgetés. Márpedig ha a házastársunk szeretet-

anyanyelve az igazi együttlét, akkor az ilyen

beszélgetés

nélkülözhetetlen

ahhoz,

hogy

házastársunk azt érezze, hogy őt szeretik.

Az igazi beszélgetés egyáltalán nem azonos az

első szeretetnyelwel. A kedves, biztató szavaknál

azon van a hangsúly, amit mondunk, a minőségi

beszélgetésnél pedig azon, amit hallunk. Ha én az

igazi együttléttel osztom meg a másik ember iránt

érzett szeretetemet, s ha az időt társalgással kívánjuk

eltölteni, akkor ez azt jelenti, hogy én megoldom az

illető nyelvét és empátiával lesem minden szavát,

amit csak el akar mondani. Kérdéseket teszek föl

neki, de véletlenül sem tolakodó módon, hanem a

másik gondolatai, érzései és kívánságai iránti őszinte

és tapintatos érdeklődésből fakadóan.

Patrickkal akkor találkoztam, amikor ő maga a

negyvenharmadik, házassága pedig a tizenhetedik

évében járt. Azért is emlékszem rá, mert első

mondata egészen drámaian csengett. Leült a ren-

delőmben a bőrfotelba, egy rövid bemutatkozás után

76

magába roskadva előredőlt, s mintha a leikéből

szakadtak volna ki ezek a szavak:

Dr. Chapman, én egy bolond vagyok, nekem

tényleg elment az eszem.

Mi jutatta önt erre a következtetésre? - ér-

deklődtem.
-

Tizenhét éve nősültem meg - mondta -, s

most elhagyott a feleségem. S most már látom,

milyen ostoba is voltam!

Miben nyilvánult meg ez az ostobaság? -

próbáltam konkretizálni a dolgot.

Az úgy volt, hogy a feleségem esténként ha-

zajött a munkából, és elmesélte a benti problémáit.

Én végighallgattam, aztán elmondtam, hogy

szerintem mit kellene csinálnia. Mindig adtam neki

tanácsokat. Kijelentettem, hogy meg kell oldania a

problémát, hogy nem hagyhatja annyiban a dolgot.

A problémák nem szoktak maguktól megoldódni.

Beszélni kell az érintett emberekkel vagy a hivatali

főnökkel. Ezt az ügyet kézbe kell venni és el kell

intézni. Aztán a feleségem másnap este megint

ugyanazzal a problémával jött haza. Megkérdeztem,

hogy megcsinálta-e azt, amit tanácsoltam neki előző

nap. Csak rázta a fejét, hogy nem. Erre én

elmondtam neki még egyszer az egészet.

Elmagyaráztam, hogy milyen módszerrel lehet úrrá

a helyzeten. A következő nap megint ugyanazzal a

problémával jött haza. Megint megkérdeztem, hogy

megcsinálta-e, amit tanácsoltam. Csak rázta a fejét...

A dolog harmadik vagy negyedik ismétlődése

után bepipultam. Közöltem a feleségemmel, hogy

tőlem ne váljon se együttérzést, se támogatást, ha

nem hajlandó megfogadni a tanácsaimat. Mert nem

igaz, hogy neki ilyen stresszben kell élnie. És igenis

meg tudja oldani a problémát, ha egyszer végre

hajlandó lesz megfogadni a tanácsaimat. Bántott

77

engem, hogy ilyen stressznek van kitéve, amikor

egyszerűen meg lehetne oldani az egészet.

Legközelebb aztán, amikor megint előjött a bajával,

röviden közöltem vele, hogy nem is akarok többé

hallani erről a dologról semmit, és ha nem fogadja

meg a tanácsaimat, akkor ettől kezdve hagyjon

engem békén ezzel a cirkusszal, nem érdekel, kész.

Sokan vagyunk. akikbe azt nevelték bele, hogy elemezzük a

problémákat és kreáljunk megoldásokat. Csak közben

elfelejtjük, hogy a házasság egy emberi kapcsolat, nem

pedig egy megvalósítandó projekt vagy megoldandó

probléma.

- És aztán többé nem is érdekelt az ügy - folytatta

Patrick. - Hátat fordítottam, és attól kezdve csak a

magam dolgaival törődtem. Micsoda ostobaság volt,

milyen hülye is voltam! Mert most már jól látom,

hogy a feleségemnek nem tanácsra volt szüksége,

amikor előadta nekem a munkahelyi kínlódásait.

Csupán egy kis együttérzést remélt. Hogy legyen

valaki, aki végighallgatja, aki odafigyel rá, aki

biztosan megérti az ő bánatát, az ő fájdalmát, a

nehezen elviselhető helyzetét. Csupán arról akart

megbizonyosodni, hogy én szeretem őt és mellette

állok. Tanácsra nem volt szüksége; csak azt akarta

tudni, hogy én megértem őt. De én soha még csak

meg sem próbáltam megérteni őt. Minden

igyekezetemmel azon voltam, hogy tanácsokat

adjak neki, hasznos tanácsokat. De hülye is voltam!

Most aztán itthagyott. De hát miért nem képes az

ember mindezeket belátni még akkor, amikor ott

van a dolgok sűrűjében? - kérdezte kétségbeesetten.

- Vak voltam, nem láttam, mi történik valójában.

Csak most látom be, hogy milyen rútul

78

cserbenhagytam a feleségemet!

Patrick feleségének igazából egy kis „lelkizésre”,

vagyis egy igazi beszélgetésre lett volna szüksége.

Az a nagyon mély érzelmi szükséglet munkált

benne, hogy a férje figyeljen rá, csakis őrá, és

hallgassa végig az összes szívfájdalmát és csalódá-

sát. Patrick azonban nem a meghallgatásra, hanem a

beszédre koncentrált. Hallgatásra, odafigyelésre csak

egy kis ideig volt hajlandó, pontosan addig, amíg

össze nem állt a fejében a felesége által előadott

probléma lényege. Azután pedig rögtön jött a

megoldással. Nem hallgatott, nem figyelt elég

sokáig vagy elég jól ahhoz, hogy kihallja a felesége

előadásából a megértésért és támogatásért esdeklő

segélykiáltást.

Sokan vagyunk úgy ezzel a dologgal, mint Patrick

is. Sokan vagyunk, akikbe azt nevelték bele, hogy

elemezzük a problémákat és kreáljunk meg-

oldásokat. Csak közben elfelejtjük, hogy a házasság

egy emberi kapcsolat, nem pedig egy megva-

lósítandó projekt vagy megoldandó probléma. Egy

emberi kapcsolatban empátiás odafigyelésre, a

másik meghallgatására van szükség, hogy meg-

érthessük a másik ember gondolatait, érzéseit és

kívánságait vagy vágyait. Készen kell állnunk arra,

hogy tanácsokat adjunk, de csakis akkor, ha ezt

kérik, és akkor sem kioktató vagy leereszkedő

stílusban. A legtöbb embernek szinte semmi gya-

korlata nincsen a mások meghallgatásában, a má-

sokra figyelésben. Sokkal jobban megy nekünk az

elmélkedés, no meg a beszélés (hogy azt ne

mondjuk, a dumálás). A hallgatás-odafigyelés

megtanulása nem egyszer ugyanolyan nehéz, mint

egy idegen nyelv megtanulása, de ezt a fáradságot

nem spórolhatjuk meg, ha valóban azt akarjuk, hogy

képesek legyünk

másikkal éreztetni

79

szeretetünket. Különösen igaz ez akkor, ha a

házastársunk szeretet-anyanyelve az igazi együttlét,

nyelvjárása pedig az igazi beszélgetés. Szerencsére

épp elég sok könyvet és cikket írtak már az

odafigyelés-meghallgatás művészetének fejlesztési

lehetőségeiről és technikáiról. Most nem a máshol is

olvasható dolgokat szeretném idézni, hanem

összefoglalom az általam hasznosnak tartott

gyakorlati tanácsokat.

1. Tartsuk fönn a szemkontaktust, amikor a há-

zastársunkkal beszélünk. így nem kalandozhat

el a figyelmünk erre-arra, és azt a benyomást

kelti, hogy teljes odafigyeléssel fordulunk a

másik felé.

2. Amikor a házastársunkat hallgatjuk, ne foglal-

kozzunk közben semmi mással. Ne feledjük,

hogy az igazi együttlét azt jelenti, hogy teljes,

osztatlan figyelmünkkel tiszteljük meg a má-

sikat. Ha az ember közben tévét néz, olvas,

vagy más „érdekes” dologgal foglalkozik,

amitől nem tud azonnal elszakadni, akkor ezt

mondja meg becsületesen a házastársának.

Pozitív hozzáállás esetén ez körülbelül így

hangzik: „Tudom, hogy szeretnél beszélgetni

velem. Engem is érdekel a dolog, de szeretnélek

teljes figyelemmel meghallgatni. Ezt pont most

nem tudom megtenni, de ha adsz nekem még tíz

percet, hogy ezt befejezzem, akkor leülök és

meghallgatlak.”

legtöbb

házastárs

készségesen respektálja ezt a kérést.

3. Figyeljünk oda az érzésekre. Tegyük föl ma-

gunknak ezt a kérdést: „Vajon milyen érzelmeket

él át most a házastársam?” S ha úgy látjuk, hogy

tudunk válaszolni erre a kérdésre, akkor ennek

helyességéről győződjünk is meg. Például:

80

„Mindebből én azt veszem ki, hogy neked némi

csalódást okozott az, hogy én elfeledkeztem a ...-

ról.” Ezzel lehetőséget teremtünk arra, hogy a

házastársunk feltárja az érzéseit, s ráadásul még

azt az „üzenetet” is közvetítjük, hogy figyelmesen

hallgatjuk azt, amit mond.

4. Figyeljük meg a testbeszédet. Rengeteget elárul a

másik érzéseiről és érzelmeiről egyebek közt a

görcsösen ökölbe szorított vagy éppenséggel a

remegő kéz, a több-kevesebb sikerrel visszafojtott

könnyezés,

az

összevont

szemöldök,

szemmozgás, a testtartás, a fejmozgás, a hangszín

és

hanghordozás

stb.

Nemegyszer
tapasztalhatjuk, hogy a szavak üzenete eltér a

testbeszéd

üzenetétől.

Ilyenkor

tapintatos

kérdésekkel igyekezzünk tisztázni, hogy melyik

üzenet az igazi, melyik felel meg jobban a

valóságos érzéseknek és gondolatoknak.

5. Tartózkodjunk a közbeszólástól. A legújabb

kutatások szerint az átlagember csupán tizenhét

másodpercig képes némán elviselni a másik

beszédét, aztán közbevág és előhozakodik a maga

elképzeléseivel.

Ha

teljes

figyelmünkkel

fordulunk a beszélő felé, akkor nem azt lessük,

hogy mikor kell megvédenünk magunkat, hogy

miféle (viszont?-) vádakat vagdoshatunk a másik

fejéhez, és hogyan tudunk még görcsösebben

ragaszkodni

a saját álláspontunkhoz. A cél itt ugyanis az, hogy

feltáljuk a másik gondolatait és érzéseit. Nem az a

feladatunk,
hogy

mindenáron

megvédjük

magunkat, vagy jól odamondjunk a másiknak.

Hanem az, hogy megértsük őt.

Megtanulni beszélgetni

Az úgynevezett igazi beszélgetés nemcsak megértő,

empátiás odafigyelést kíván, hanem nyitottságot, sőt

önfeltárást is. Amikor egy feleség arról számol be,

hogy a férje sohasem beszélget vele, s ezért ő sohasem

tudhatja, hogy a férj mit érez és mit gondol, akkor

81

nyilvánvaló, hogy ennek az asz- szonynak a

bensőséges, bizalmas viszony hiányzik, de nagyon.

Szeretne szorosabb viszonyba kerülni a saját férjével,

de hát hogyan érje el ezt egy olyan emberrel, akit

jóformán alig ismer? Ugyanez a helyzet természetesen

a férjekkel is előfordulhat. Ha tehát azt akarjuk, hogy

házastársunk megérezze a felé áradó szeretetet, akkor

meg kell tanulnunk megnyilatkozni. Mert ha például az

ő szeretet-anyanyelve az igazi együttlét, dialektusa

pedig az igazi beszélgetés, akkor a szeretettankja

mindaddig üres marad, amíg őszintén fel nem tárjuk

előtte az érzéseinket és a gondolatainkat.

Ha meg kell tanulnia az igazi beszélgetés nyelvét,

akkor kezdje a nem otthon átéli érzések

megfigyelésével.

Az önfeltárás, az őszinte megnyilatkozás nem

mindenkinek megy könnyen. Sok mai felnőtt

olyan családban nőtt fel, amelyben nem igazán

kedvelték, sőt néha egyenesen tiltották a gondolatok

és érzelmek őszinte kifejezését. Hány helyen fordul

elő még ma is, hogy amikor a gyerek valamilyen

játékot kér, akkor megróják „telhetet- lenségéért”,

és kemény kioktatásban részesítik a család

szegényes anyagi helyzetét illetően. A gyerek

bűntudattal kullog félre „szerénytelen” kívánsága

miatt, és gyorsan megtanulja, hogy szóba se hozza a

vágyait és kívánságait. Ha nem fojtja el a haragját,

akkor az így felpaprikázott szülőktől alapos szidást

(vagy sokszor még verést is) kap. Megtanulja tehát,

hogy nem érdemes kifejezésre juttatni a haragot és

az elkeseredést. Ha egy gyereket megszidnak azért,

mert a maga módján nyilvánosságra hozza: nagyon

rosszul esik neki, hogy az apja nem vitte magával a

boltba, akkor az a gyerek gyorsan megtanulja, hogy

megtartsa magának a bánatát. így aztán mire

kinövünk a gyerekkorból, szépen megtanuljuk (néha

önmagunk előtt is) eltitkolni az érzéseinket. Már

nem állunk közvetlen kapcsolatban érzelmi

énünkkel.

Azt kérdezi a feleség a férjétől: „Hogy vagy te

azzal, amit a kedves fiacskánk művelt?” Mire a férj

ezt válaszolja: „Azt gondolom, hogy helytelenül

cselekedett. Jobb lett volna ha...” Észrevették, ugye?

A férj nem szólt az érzéseiről. A gondolatairól

beszélt. Pedig talán jó oka volna mérgesnek,

sértettnek vagy kiábrándultnak lenni. Csakhogy oly

sokáig élt a puszta gondolatok világában, hogy már

teljesen elszokott a saját érzéseitől is. Amikor aztán

rászánja magát az igazi beszélgetés nyelvének

megtanulására, akkor az olyan lesz, mintha

valamilyen idegen nyelvet kellene megtanulnia.

Kiindulásképpen pedig ismét kapcsolatba kell

kerülnie a saját érzéseivel, és tu

83

datosítania magában, hogy ő érzelmi lény is, bár

énjének erről az oldaláról élete nagy részében

nemigen vett tudomást.

Ha önnek is meg kell tanulnia az igazi beszélgetés

nyelvét, akkor kezdje a nem otthon átélt érzései

megfigyelésével. Mindig legyen magánál néhány

jegyzetlap, és arra minden nap írja föl, hogy milyen

érzései voltak. Naponta körülbelül háromszor tegye

föl magának az efféle kérdéseket: „Milyen

érzelmeim is voltak az elmúlt három órában? Mit

éreztem munkába menet, amikor a mögöttem jövő

kocsi szinte rátapadt a hátsó lökhárítómra? Mit

éreztem, amikor tankoláskor az automata nem zárta

el időben a töltőcsapot, és a kocsi oldalát leöntöttem

benzinnel? Mit éreztem a hivatalba érkezéskor,

amikor a titkárnőmet nem találtam a helyén, mert a

főnökség elvezényelte valamilyen sürgős más

munkára? És mit éreztem akkor, amikor a főnököm

közölte velem, hogy három nap alatt fejezzem be azt

a munkát, amelyre én még legalább két teljes hetet

terveztem?”

írja föl a jegyzetlapokra az átélt érzéseket, s

néhány szóval az azokat kiváltó eseményeket is,

hogy később könnyebb legyen visszaemlékezni a

konkrétumokra.

Például a következő formában:

Esemény

bosszankodás, düh
„lökhárítós” pasas

nagy idegesség

benzinkút

csalódottság

titkárnő sehol

frusztráció és

két hét helyett három

nyugtalanság

nap a határidő

Érzés

84

Ha ezt a jegyzetelést naponta háromszor elvégzi -

igazán nem nagy munka akkor nagyon gyorsan

kifejlesztheti magában saját érzései és érzelmei

tudatosításának képességét. A jegyzetlapokra

támaszkodva aztán lehetőleg minden nap szóljon pár

szót a történésekről és az átélt érzésekről a

házastársának. Alig néhány hét alatt már eljuthat

arra a szintre, hogy természetes módon tud

beszélgetni az érzéseiről a házastársával. S végül

könnyen fog tudni beszélni a házastársával, a

gyerekeivel és az otthoni eseményekkel kapcsolatos

érzéseiről is. És ne feledje, hogy az érzések és az

érzelmek önmagukban még se nem jók, se nem

rosszak. Egyszerűen csak pszichológiai reakciók az

élet eseményeire.

Gondolataink és érzelmeink alapján végül is

bizonyos elhatározásokra jutunk. Amikor az a to-

lakodó alak ráakaszkodott az ön hátsó lökhárítójára,

körülbelül ilyen gondolatok járhattak az ön fejében:

Bárcsak leszállttá rólam; jó volna, ha megelőzne; ha

biztos volnék abban, hogy nincs az úton traffipax,

most beletaposnék a gázba, és itthagynám ezt a

barmot a tragacsával együtt; beletaposhatnék a

fékbe is, hadd vegyen nekem új kocsit ennek a ba-

romnak a biztosítója; lehet, hogy lehúzódom az út

szélére, hadd menjen ez az állat, ahová akar.

Végül aztán ön valamire rászánta magát, vagy az

a tolakodó alak leszakadt; esetleg elment másfelé,

vagy megelőzte önt, de a lényeg az, hogy ön

épségben megérkezett a munkahelyére. Az élet

minden eseményében érzéseink/érzelmeink, gon-

dolataink és kívánságaink támadnak, s végül vala-

milyen elhatározásra jutunk és cselekszünk. Vagyis

megnyilvánulunk. Ha úgy döntünk, hogy megta-

nuljuk az igazi beszélgetés szeretetdialektusát, akkor

ezt a tanulási útvonalat kell bejárnunk.

85
Személyiségtípusok

Nem mindenki van „elszigetelve” a saját érzés- és

érzelemvilágától, de amikor beszélgetésre kerül a

sor, akkor mindannyian a személyiségünk által

megszabott korlátok között mozoghatunk csak. Én

ebben a vonatkozásban két alapvető személyi-

ségtípust figyeltem meg.

Az elsőnek a „Holt-tenger” nevet adtam. Az igazi

Holt-tenger a mai Izrael területén található, s

egyebek közt az az érdekessége, hogy a Jordán folyó

vizével együtt még a tőle északra lévő Genezáreti

(ma Kineret)-tó vizét is magába fogadja, ám őbelőle

egy csepp víz nem sok, de annyi sem folyik ki.

Áramlás tehát csak befelé van, kifelé nincsen. Az

ilyen személyiségtípus sok élményt, érzelmet és

gondolatot fogad be nap mint nap. Nagy

tárolókapacitása

van

kapott

információ

raktározására, és akkor a legboldogabb, ha nem kell

beszélnie. Ha megkérdezünk egy ilyen Holt-tenger-

típust: „Mi a baj? Miért vagy olyan hallgatag ma

este?”, akkor nagy valószínűséggel azt fogja

válaszolni: „Nincsen semmi baj. Egyáltalán miből

gondolod, hogy valami baj van?” És ez a válasz

teljesen őszinte is. Emberünk nagyon jól megvan a

némaságával. El lehet vele autókáz- ni Chicagótól

Detroitig úgy, hogy egy szót sem szól, és mindvégig

nagyon elégedett képet vág.

A másik szélsőséges típusra szerintem a mesebeli

„Locsifecsi-patak” a legtalálóbb elnevezés. Ez az az

ember, akinek bármi is megy be a fejébe a szemén

vagy a fülén keresztül, legkésőbb hatvan másodperc

múlva már szóáradat formájában jön is kifelé a

száján. Bármit lát és bármit hall, rögtön mondja is.

Ha nincs kihez szólni, mert egyedül van odahaza,

akkor inkább előbb, mint

86

utóbb eszébe jut, hogy halaszthatatlan ügyben föl

kel hívni valakit: „Tudod, mit láttam?”, „Tudod, mit

hallottam?” „Tudod kivel...?”, és így tovább. Ha

pedig senkit sem tud elérni telefonon sem, akkor

nagyon gyakran magában, fennhangon beszélni

kezd, mert neki az előző típustól eltérően nincsen

élménytároló kapacitása. Gyakran fordul elő, hogy

egy Holt-tenger és egy Locsifecsi-patak házasodik

össze. Méghozzá azért, mert amíg csak együtt

járnak, ez egy nagyon kellemes párosítás.

Az új magatartásminták elsajátításának egyik bevált

módszere, ha minden este egy meghatározott időben

leülünk és elbeszélgetünk három, aznap velünk történt

dologról és a velük kapcsolatos érzéseinkről.

Ha az ember például Holt-tenger, és egy

Locsifecsi-patak nővel van randija, akkor csodálatos

estének nézhet elébe. Nem kell azon gyötrődnie,

hogy „Mivel is indítsam a mai beszélgetést? Hogyan

fogom majd kivédeni a beálló kínos csöndeket?”,

mert egyáltalán semmin sem kell gyötrődnie, és

semmin sem kell törnie a fejét. Egész este más dolga

sem lesz, mint bólogatni, meg szájat tátani, hogy

„Ó!”, meg „Nahát!”. A hölgy be fogja tölteni az

egész estét, mi pedig el- ámulva térünk majd haza:

„Milyen elbűvölő teremtés ez a nő!” De ha fordított

a felállás, és ön a Locsifecsi-patak, aki egy Holt-

tengerrel randizik, akkor ugyanilyen csodálatos

estéje lesz, mert a Holt-tengerek a világ legjobb

hallgatóságai. Ön, ahogy szokta, megállás nélkül

végigdumál három teljes órát. A hölgy néma

áhítattal lesi minden szavát, ön pedig elámulva tér

majd haza: „Milyen elbűvölő teremtés...!” Ez a két

típus mágnesként vonzza egymást. Ám úgy öt évvel

a házasságkötés után egy szép napon a Locsifecsi-

patak arra ébred: „Öt éve élek együtt ezzel az

emberrel, de még mindig nem ismerem őt!” A Holt-

tenger meg ezt mondja: „Már túlságosan is jól

ismerem. Most már leállíthatná magát, és egy kicsit

békén hagyhatna engem!” Jó hír lehet ebben a kelle-

metlen helyzetben, hogy a Holt-tengerek igenis

képesek lehetnek megtanulni beszélni, a Locsifecsi-

patakok pedig szintén megtanulhatnak hallgatni és

odafigyelni a másikra. Személyiségalkatunk ugyanis

valóban befolyásol, de nem zár áthághatatlan

korlátok közé bennünket.

Az új magatartásminták elsajátításának egyik

bevált módszere, ha minden este egy meghatározott

időben leülünk és elbeszélgetünk három, aznap

velünk történt dologról és a velük kapcsolatos

érzéseinkről. Szerintem egy egészséges házasságnak

ez a „napi követelményminimuma”. Ha ön hajlandó

bevezetni ezt a napi minimumot, akkor pár héten

vagy hónapon belül azt fogja tapasztalni, hogy a

korábbinál sokkal könnyebben megy a házastársával

az igazi beszélgetés.

Igazi tevékenységformák
Az igazi együttlét vagy az osztatlan odafigyelés

szeretet-alapnyelve mellett létezik még egy másik

dialektus is, az igazi tevékenységformák „nyelvjá-

rása”. Egy nemrég tartott házassági szemináriu-

momon megkértem a házaspárokat, hogy fejezzék

be ezt a mondatot: „Akkor érzem a legjobban a

féijem/feleségem szeretetét, amikor” íme egy nyolc

éve nős, huszonkilenc éves férj válasza: „Akkor

érzem a legjobban a feleségem sze- retetét, amikor

ezt-azt együtt csinálunk. Olyan dolgokat, amelyeket

88

mindketten szeretünk csinálni. Ilyenkor sokat

beszélgetünk. Közben néha az az érzésem támad,

hogy megelevenedtek az együttjárás régi szép

napjai.” Tipikus válasz ez az olyan emberektől,

akiknek a szeretet-anyanyelve az igazi együttlét.

Azon van itt ugyanis a hangsúly, hogy együtt

vagyunk, hogy együtt csinálunk ezt-azt, és közben

csak egymásra figyelünk.

Az igazi tevékenységformák kategóriájába bármi

besorolható, ami legalább az egyik felet érdekli.

Nem az a fontos ugyanis, hogy mit csinálunk, hanem

az, hogy miért csináljuk. A lényeg és a cél a közös

élmény, ami után olyan érzés marad meg az

emberben, hogy a párja törődik vele, hogy „hajlandó

volt velem együtt megcsinálni valamit, amit én

szeretek, és mindezt szívesen és pozitív

hozzáállással”. Vagyis szeretettel; és egyesek szá-

mára ez a szeretet legerőteljesebb kifejezése.

Tracie klasszikus zenén nevelkedett. Egész

gyermekkorában szólt otthon a nagy mesterek

muzsikája. Szülei évente többször is elvitték jelentős

hangversenyekre. Larryéknél viszont a country és a

western volt a módi. Soha életében nem látott

koncerttermet belülről, viszont a rádióját mindig

valami „bendzsós Joe”-ra állította rá. Egy szimfónia

neki már „túl magas” volt, és ha történetesen nem

Tracie-t veszi feleségül, akkor úgy éli le az életét,

hogy koncertterembe sohasem teszi be a lábát.

Házasságkötésük előtt, még a nagy szerelem

lángolásának időszakában a lány egyszer elcsalta

egy hangversenyre, de ő még akkor is csak úgy

nyilatkozott utána: „És te zenének nevezed ezt az

izét?” A házasságkötés után pedig

89

biztosra vette, hogy ilyen „izékre” többé nem kell

eljárnia. Amikor azonban évekkel később rájött,

hogy Tracie szeretet-anyanyelve az igazi együttlét, s

azon belül is különösen az igazi tevékenységformák

dialektusát érti a legjobban, s hogy egyik kedvenc

ilyen tevékenységformája a koncertlátogatás, akkor

Larry boldogan kezdte elkí- sérgetni a feleségét a

koncertekre. Világos céllal. Nem a zenészek által

szolgáltatott esztétikai élmény kedvéért, hanem

azért, mert szeretni akarta a feleségét és minél

érthetőbben „beszélni” az ő szeretetnyelvét. Idővel

elkezdett fölfigyelni néhány érdekes momentumra a

nagy zenebonában, sőt, lettek kedvenc darabjai és

tételei is! Szenvedélyes zenerajongó valószínűleg

sohasem lesz belőle, de nagy szakértője lett a

felesége iránti szeretetnek.

Az igazi tevékenységformák egyik mellékterméke a

kellemes emlékek gyűjteménye, amely a későbbi években is

tartalmasabbá teszi az életünket.

Igazi tevékenységforma lehet sok egyéb mellett a

kertészkedés, a bolhapiac bebarangolása, a

régiségvásárlás, a zenehallgatás, a kiruccanás a

szabadba, a hosszú séta, vagy éppen a közös ko-

csimosás egy meleg nyári napon. A választékot csak

az ember érdeklődése és az új dolgok kipróbálása

iránti hajlandósága korlátozhatja. Az igazi

tevékenységformák lényeges elemei a következők:

(1) legalább az egyik fél szereti csinálni; (2) a másik

fél hajlandó csinálni; és (3) mindkét fél tudja, hogy

miért csinálják - azért, hogy az együttléttel

kifejezzék egymás iránti szeretetüket.

Az igazi tevékenységformák egyik mellékterméke

a kellemes emlékek gyűjteménye, amely a későbbi

években is tartalmasabbá teszi az életünket. Boldog

lehet az a házaspár, amelynek szép emlékei vannak

egy régi, hajnali tengerparti sétáról; arról a tavaszról,

amikor együtt elültették a kert máig zöldellő fáit és

bokrait; arról a nyúlva- dászatról, amikor végül is

finom szamócát találtak az erdőben; arról az estéről,

amikor először mentek el együtt egy első ligás

baseballmeccsre; az első és utolsó alkalomról,

amikor elmentek síelni és a félj rögtön el is törte a

lábát; a vidámparkról, a koncertekről, a

katedrálisokról; és hát persze arról a felejthetetlen

élményről, amikor három kilométeres hegymászás

után jól kifulladva végre ott állhattak némán a

dübörgő vízesés lábánál. Még most is ott van az

orrukban a levegőben szétporladt vízpára hideg

illata. S mindezek természetesen elsősorban a

szeretet emlékei, főleg egy olyan ember számára,

akinek szere- tet-anyanyelve az igazi együttlét.

De hát hol lehet időt találni az efféle tevékeny-

ségek számára, különösen akkor, ha mindkét fél

eljár otthonról dolgozni? Időt lehet és kell is találni

erre, ugyanúgy, ahogy az ember talál időt az ebédre

és a vacsorára. Ezek a tevékenységformák ugyanis

éppoly

nélkülözhetetlenek

házasság

szempontjából, mint amilyen elhagyhatatlan az

étkezés a testi egészség szempontjából. Nehéz

ezeket megszervezni? Gondos tervezést igényelnek?

Igen. Néha föl kell hagynunk a saját dolgaink

intézésével? Előfordul. Néha olyasmit is meg kell

csinálnunk, amit magunk talán sohasem csinálnánk

meg? Bizony, ilyen is van. És mégis megéri? Meg,

kétségtelenül. Mit nyerek rajta? Azt az örömöt, hogy

olyan házastársam van, aki érzi a feléje áradó

szeretetet, s aki tudja, hogy én magam is

megtanultam beszélni az ő szeretet-anya- nyelvét.

E fejezet végén szeretném kifejezni személyes

91

köszönetemet a Little Rockban lakó Bilinek és

Bettynek, akik fölfedeztették velem az első és a

második szeretetnyelv - vagyis a pár kedves, biztató

szó és az igazi együttlét - értékeit. Most pedig irány

Chicago és a harmadik szeretetnyelv.

Hatodik fejezet

A szeretet 3. nyelve: Ajándékozás

Chicagóban éltem, amikor antropológiát tanultam.

Néprajzi kutatóútjaim során rengeteg érdekes néppel

találkoztam szerte a világon. Jártam Közép-Amerikában,

ahol a fejlett maja és azték kultúra maradványait

tanulmányoztam. Az óceán túlsó partján Melanézia és

Polinézia törzsi hagyományait kutattam. Meglátogattam

az északi tundrákon élő eszkimókat és Japán őslakóit, az

ainukat is. Mindenütt tanulmányoztam a szerelemhez és

a házassághoz kapcsolódó kulturális mintákat, és

mindenütt azt tapasztaltam, hogy az ajándékozás

elengedhetetlen eleme ezeknek a szokásoknak.

Az antropológusokat izgalomba hozzák a több vagy

minden kultúrában előforduló szokások. Jómagam is

izgalmas kérdéseket fogalmazhattam meg: Lehetséges,

hogy az ajándékozás a szeretetnek olyan fundamentális

kifejeződése, amely átlépi a kulturális korlátokat? A

szeretet/szerelem attitűdje vajon mindig az adás

gesztusával és fogalmával társul? Talán kissé elméleti és

filozófiai jellegűnek tűnnek ezek a kérdések, ám ha

„igen” rájuk a helyes válasz, akkor annak mélyreható

gyakorlati következményei vannak az észak-amerikai

házaspárok számára.

Egyszer

antropológiai

terepmunkát

végeztünk

Dominica szigetén. A karibi indiánok kultúráját

tanulmányoztuk, és ezen az expedíción találkoz

tam Freddel. Fred nem karibi indián volt, hanem egy

huszonnyolc éves néger fiatalember. Dina- mittal

halásztak, s egyszer egy felrobbant töltet letépte az egyik

kezét. A baleset után nem folytathatta a halászatot.

Rengeteg kényszerű szabadideje volt, én pedig örültem a

társaságának. Sok-sok órát beszélgettünk arról a

kultúráról, amelyben ő él.

Amikor először jártam Fred házában, megkérdezte

tőlem: „Mister Gary, kér egy kis gyümölcs- italt?”, mire

én lelkesen bólogattam. Fred erre odafordult az

öccséhez:

„Hozzál

Mister

Garynek

egy
kis

gyümölcsitalt!” A fiú sarkon fordult, kiment a házból,

végigballagott egy kis ösvényen, fölmászott egy

kókuszpálmára, és egy zöld kókuszdióval tért vissza.

„Bontsd föl!” - hangzott Fred újabb utasítása. A machete

hármat villant a fiú kezében, s máris ott volt egy

háromszög alakú nyílás a kókuszdió tetején. Fred

átnyújtotta nekem a kókuszdiót: „Tessék, egy kis

gyümölcsital.” Éretlen volt a lé, de én „fenékig” ittam a

kókuszdiót, mert tudtam, hogy szeretettel adták. A ba-

rátjuk voltam, s ők a barátaikat kókuszlével szokták

megkínálni.

Az együtt eltöltött hét végén már csomagoltam és a kis

sziget elhagyására készültem, amikor Fred újabb jelét

adta a szeretetének. Egy körülbelül harmincöt centis,

görbe fadarabot ajándékozott nekem, amit ő az óceánból

szedett ki, s amelyet szép fényesre csiszolt a hullámverés

a parti fövenyen. Fred magyarázatul hozzáfűzte, hogy ez

a fadarab sokáig élhetett Dominika partjain, s ő azt

szeretné, ha engem is sokáig emlékeztetne még az ő

csodálatosan szép szigetére. S ha rátéved a tekintetem

arra a fadarabra, még ma is hallom a karibi hullámverés

zaját. Pedig nem is annyira Dominica, mint inkább a

szeretet emléke az a fadarab.

Az ajándékot néha kézbe vehetjük, és elmondhatjuk:

„Nézzétek, ezt tőle kaptam”, vagy: „Nézzétek, ezzel rám

gondolt.” Az embernek ugyanis tényleg gondolnia kell

arra a valakire, akit megajándékoz. Az ajándék

tulajdonképpen nem más, mint annak a gondolatnak a

szimbóluma. Nem számít, hogy van-e pénzbeli értéke.

96

Az a fontos, hogy gondoltunk valakire. Méghozzá úgy,

hogy ez a szubjektív gondolat nem maradt örökre a fe-

jünkbe rejtve, hanem először is az ajándék be-

szerzésében, majd annak a szeretet kifejezéseként való

átnyújtásában „objektiválódott”.

Az anyák életük végéig emlékezni szoktak arra a

napra, amikor gyermekük először hozott be nekik

„ajándékba” egy szál virágot vagy levelet a kertből. Meg

voltak hatva a szeretetnek ettől a megnyilvánulásától

még akkor is, ha ők maguk a világért le nem tépték volna

azt a szép virágot. Már az egészen kicsi gyermekeknél is

megfigyelhetjük, hogy szívesen adnak valamilyen

ajándékot a szüleiknek, ami szintén annak a bizonyítéka,

hogy az ajándékozás és a szeretet között ősi kapcsolat

lehetséges.

Az ajándék a szeretet vizuális szimbóluma. A legtöbb

esküvői szertartásnak egyik fontos eleme a gyűrűk

adományozása és elfogadása. A szertartásvezető pedig

általában ilyen szavakkal kíséri az eseményt: „Ezek a

gyűrűk külső és látható jelképei annak a belső és lelki

köteléknek, amely el nem múló szeretetben egyesíti e két

szívet.” S mindez nem üres retorika csupán. Sokkal

inkább annak a nagy igazságnak a szavakba foglalása,

hogy a jelképeknek érzelmi értékük van. Talán még

látványosabban tárul elénk ez az igazság egy széteső

házasság utolsó szakaszában, amikor a házasfelek többé

nem hordják már a jegygyűrűt. Ez is vizuális jelzés,

ezúttal annak a „közhírré tétele”, hogy az adott házasság

komoly veszélybe került.

Egy férjtől hallottam: „Amikor a feleségem lehúzta és

hozzám vágta a jegygyűrűt, majd maga mögött az ajtót

jól becsapva kivonult a házból, tudtam, hogy a

házasságunk végveszélybe került. Két napig hagytam a

gyűrűt a padlón heverni. Amikor aztán fölvettem,

rámtört a megállíthatatlan zokogás.” A gyűrű megőrizte

eredeti szimbólumtartalmát, de most, nem a feleség

ujján, hanem a félj tenyerében azt az „üzenetet” is

közvetítette ugyancsak vizuálisan, hogy ennek a házas-

ságnak befellegzett. S ez a „fél” gyűrű fájó érzéseket

kavart föl a férj lelkében.

97
A szeretet látható jelei vagy jelképei nem egyformán

fontosak mindenki számára. Ezért viszonyulnak például

különbözőképpen a jegygyűrűhöz is. Egyesek az esküvő

után soha többé nem veszik le, halálukig az ujjukon

hordják. Mások viszont még az esküvőre sem vásárolnak

jegygyűrűt. Ez is arra utal, hogy az embereknek eltérő a

szeretet-anyanyelvük. Ha az én szeretet-anya- nyelvem

az ajándék(ozás), akkor nagyra fogom értékelni és

büszkén fogom viselni a (leendő) házastársamtól kapott

jegygyűrűt. És nagyon meg leszek hatva az évek során

kapott

egyéb

ajándékoktól

is.

szeretet

megnyilvánulásának fogom tekinteni őket. A vizuális

szimbólumként megjelenő ajándékok nélkül kétségeim

támadnak az irántam érzett szeretettel kapcsolatban.

Az ajándékok mindenféle méretűek, színűek és

formájúak lehetnek. Egyesek drágák, mások egy fillérbe

sem kerülnek. Azok számára, akik

98

nek a megajándékozás a szeretet-anyanyelvük, az

ajándék értéke nem sokat számít, feltéve persze, ha az

ajándékozó nem tér el túlságosan azoktól az

értékhatároktól, amelyeket megengedhet magának.

Ha például egy milliomos rendszeresen egydolláros

„meglepetésekkel” kedveskedik az asz- szonynak, akkor

abban jogosan merül föl a kérdés, hogy hol itt a szeretet

kifejeződése. De egy szűkös anyagi körülmények között

élő családban az egydolláros ajándék a szeretet

„valutájára”

átszámítva

egymillió

dolláros

szeretetkifejezésnek felelhet meg.

Ha a házastársunk szeretet-anyanyelve a kapott ajándék, akkor

ügyes ajándékozó válhat belőlünk. Tulajdonképpen ez a

legkönnyebben megtanulható szeretetnyelv.

Az ajándékot vásárolni, találni vagy készíteni lehet.

Az a férj, aki megáll útközben, hogy egy gyönyörű

mezei csokrot szedjen a feleségének, a szeretet

ajándékozásos-vizuális kifejezésén munkálkodik -

feltéve, ha nem tud arról, hogy az asz- szonynak

virágpor-allergiája lenne. Aki megengedheti magának,

az ötdolláros, csodaszép névtáblát is csináltathat a

megajándékozandónak, akinek meg nincs pénze, az

maga is készíthet egyet. Szedjen ki a munkahelyi

papírkosárból egy szebb lapot, hajtsa félbe, fogja az ollót

és vágjon ki egy szívet, majd írja rá, hogy „Szeretlek!”,

és írja is alá. Az ajándéknak igazán nem kell drágának

lennie.

De mi legyen azzal az emberrel, aki így beszél: „Én

nagyon rossz ajándékozó vagyok. Gyerekkoromban is

alig kaptam ajándékokat. Sosem tanultam meg, hogyan

kell kiválasztani az ajándékokat. Ez valahogy teljesen

idegen tőlem.” Nos, gratulálhatunk: ez az ember ugyanis

megtette a nagyszerű „szeretővé” váláshoz szükséges

első lépést. Rájött, hogy ő és házastársa két különböző

szeretetnyelven beszélnek. És most, e felismerés

birtokában nekikezdhet megtanulni azt a másik nyelvet.

Ha a házastársunk szeretet-anyanyelve a kapott

99

ajándék, akkor ügyes ajándékozó válhat belőlünk.

Tulajdonképpen ez a legkönnyebben megtanulható

szeretetnyelv.

De hol kezdjük?

Készítsünk listát mindazokról az ajándékokról,

amelyeknek a feleségünk jól láthatóan örült az elmúlt

években. Mindegy, hogy általunk vagy mások (rokonok,

kollégák stb.) által ajándékozott dolgokról van szó. A

listából aztán már gyerekjáték kideríteni, hogy

házastársunk milyen típusú ajándékokat kedvel. Ha

pedig mégis belezavarodnánk a választékba, akkor

kérjünk segítséget a házastársunkat ismerő valamelyik

rokonunktól. Közben pedig válasszunk ki kényelmesen

beszerezhető, elkészíthető vagy föllelhető ajándékokat,

és minden különösebb alkalom nélkül lepjük meg velük

a házastársunkat. Ha házastársunk szeretet-anyanyelve a

kapott ajándék, akkor szinte mindent a szeretet

kifejezésének fog tekinteni, amit tőlünk kap. Ám ha a

múltban is folyton kritikával fogadta az ajándékokat; és

bármit eszeltünk ki, ő mindegyikben talált valami

kifogásolnivalót, akkor a kapott ajándék szinte biztosan

nem az ő szeretet-anyanyelve.

Ajándék és pénz

Ha ügyes ajándékozóvá akarunk válni, akkor elő-

fordulhat, hogy meg kell változtatnunk a pénzzel

kapcsolatos attitűdünket. Minden embernek saját, egyéni

célképzetei vannak a pénzről, és a pénzköltést is

sokféleképpen élhetjük meg érzelmileg. Egyesek nagyon

szeretik elkölteni a pénzüket. Akkor érzik a legjobban

magukat, amikor végre kiadhatják valamire a pénzt.

Mások inkább megtakarítani és/vagy befektetni szeretik

a pénzt. Akkor érzik a legjobban magukat, ha bankszám-

lán vagy megbízhtó értékpapírban tudhatják a va-

gyonkájukat.

Ha ön pénzköltő típus, akkor nem lesznek különösebb

gondjai a házastársának szánt ajándékok beszerzésével.

Ám ha spórolós típus, akkor érzelmileg talán nehezen

fogja tudni elfogadni, hogy pénzt adjon ki a szeretet

kifejezése kedvéért. Hiszen ha önmagának sem vásárol

100

soha semmit, akkor minek verné el a pénzt a

házastársára, nem igaz? Ez a hozzáállás azonban

megnehezíti annak felismerését, hogy ön igenis vásárol

önmagának

bizonyos

„ajándékokat”:

pénz

megtakarításával és befektetésével ugyanis egy-egy adag

önértékelést és érzelmi biztonságot vásárolunk meg ma-

gunknak. Az önre jellemző pénzkezelési módszerrel a

saját érzelmi igényeit elégíti ki. Azzal viszont már nem

törődik, hogy a házastársa érzelmi igényeit is kielégítse.

így aztán, ha ön rájön, hogy a felesége szeretet-

anyanyelve a kapott ajándék, akkor könnyen beláthatja

azt is, hogy az ön számára a legjobb befektetés a neki

vásárolt ajándék! Itt ugyanis a saját házastársi

kapcsolatába ruház be az ember és megtölti a házastársa

szeretettank- ját, amellyel az nyilván az általunk

legjobban értett nyelven fogja viszonozni a kapott

szeretetet. S ha a házasfelek érzelmi szükségletei ki

vannak elégítve, akkor a házasságuk előtt új dimenziók

nyílnak meg. Ajándékozási alkalmakkor ne törődjön a

pénzspórolással. (Nem kell félnie: önből úgysem lesz

költekező típus!) Ha ugyanis a házastársa szeretetébe

ruház be az ember, akkor jövedelmező, biztos

vállalkozásba tette be a pénzét.

Önmagunk odaajándékozása

Létezik egy megfoghatatlan ajándék, amely néha

szebben beszél, mint a legszerelmesebb tárgyi adomány.

Ez az, amit én önmagunk odaajándé- kozásának vagy a

jelenlét ajándékának neveztem el. Ha jelen vagyunk,

amikor a házastársunknak szüksége van ránk, akkor az

nagyon sokat mond azoknak, akiknek a szeretet-

anyanyelve a kapott ajándék. Jan egyszer ezt mondta

nekem:

A férjem, Don, jobban szereti a baseballt, mint

engem.

-
Miből gondolja ezt? - kérdeztem.

Azon a napon, amikor a gyerekünk megszületett,

ő elment baseballozni. Egész délután ott feküdtem a

101

kórházban, s ő közben baseballozott.

A gyerek születésénél még jelen volt?

O, igen. Elég sokat várakozott, míg meglett a

baba, de tíz perccel a nagy esemény után már rohant

baseballozni. Le voltam sújtva. Hiszen ezek olyan fontos

pillanatok voltak az életünkben. Szerettem volna, ha

együtt maradunk. De ő otthagyott minket, lelépett

baseballozni.

Ez a férj küldhetett volna egy tucat piros rózsát is, de

az sem ért volna annyit, mint ha ott marad a felesége

ágya mellett a kórházban. Nem nehéz kitalálni, hogy a

feleség milyen mélyen megbántva érezte magát. A

„baba” már tizenöt éves, de az asszony még ma is olyan

felindultsággal beszél arról a baseballos ügyről, mintha

csak tegnap történt volna. Megpróbáltam tovább

puhatolózni.

-
Ön, asszonyom, csak ennek az egy esetnek az

alapján vonta le azt a következtetést, hogy a férje jobban

szereti a baseballt, mint önt?

Jaj, dehogy! - válaszolta Jan. - Az anyám te-

metésének a napján is meglépett baseballozni.

De a temetésre azért elment?

Hát persze. De ahogy véget ért az egész, egy kis

idő múlva már el is tűnt baseballozni. Nem akartam

elhinni. Az összes testvérem eljött velem haza, de a

férjem odavolt baseballozni.

Később rákérdeztem Donnál erre a két esetre.

Pontosan tudta, hogy mit s miért kérdezek.

Gondoltam, hogy előhozakodik majd ezzel -

mondta. - Ott dekkoltam az egész vajúdás alatt és akkor

is, amikor a gyerek megszületett. Csináltam egy csomó

fényképet. Nagyon boldog voltam. De amikor este

visszatértem a kórházba, a boldog lelkiállapotnak azon

nyomban vége is szakadt. Jan dühöngött, nekem támadt.

Hihetetlen dolgokat vagdalt a fejemhez. Pedig én azt

hittem, hogy még büszke is lesz, hogy azonnal

elmesélem a nagy újságot az egész csapatnak!

Válságos helyzetben a fizikai jelenlét a leghatásosabb ajándék,

102

hű a házastársunknak a kapott ajándék a szeretet-anyanyelve.

-És amikor meghalt az anyósom... Jan azt már nyilván

nem mondta el önnek, hogy az anyja

103

halála előtt egy hét szabadságot vettem ki, s azt az

egész hetet a kórházban meg az anyja házában töltöttem,

mindenfélét rendbe raktam, segítettem, ilyesmi. S

amikor az anyósom meghalt és túlvoltunk a temetésen is,

úgy éreztem, hogy én már mindent megtettem, ami tőlem

tellett. Ki kellett szellőztetnem a fejemet. Szeretek

baseballozni, és tudtam, hogy ez megnyugtat majd, és le-

vezeti az egész héten rám rakódott stresszt. Sőt, még azt

hittem, hogy a feleségem is azt szeretné, ha minél előbb

levezethetném azt a sok feszültséget. Megtettem

mindent, amiről úgy gondoltam, hogy fontos az ő

számára is, de ez nem volt elég neki. És azóta sem

hagyja, hogy elfelejtsem azt a két napot, állandóan az

orrom alá dörgöli őket. Egyre csak azt hajtja, hogy a

baseballt jobban szeretem, mint őt. Hát ez nevetséges!

Don tisztességes és őszinte férj, akinek azonban nem

sikerült megértenie a fizikai jelenlét hatalmát és

fontosságát. A felesége számára ugyanis a férj jelenléte

minden másnál fontosabb. Válságos helyzetben a fizikai

jelenlét a leghatásosabb ajándék, ha a házastársunk

szeretet-anya- nyelve a kapott ajándék. Ilyenkor az

ember teste maga válik a szeretet jelképévé. Ha

eltávolítjuk ezt a szimbólumot, akkor elillan a

szeretetérzés. A házassági tanácsadás foglalkozásain

Don és Jan az én irányításommal böcsülettel kielemezte

és feldolgozta a múlt összes sérelmeit és félreértéseit.

Végül Jan képes volt megbocsátani, Don pedig kezdte

megérteni, hogy miért is olyan fontos a felesége számára

az ő fizikai jelenléte.

Ha az ön számára is ennyire fontos a házastársa fizikai

jelenléte, akkor azt tudom tanácsolni, hogy ezt minél

előbb értesse meg, világos megfogalmazással, a házas

társával. Ne váija el tőle, hogy olvasson az ön

gondolataiban, és magától találja ki. És megfordítva: ha

az ön házastársa azzal a kéréssel áll elő, hogy ma

délután, ma este, holnap stb. ön feltétlenül legyen az ő

közelében, akkor ezt a kérést nagyon komolyan kell

venni. Az ön szemszögéből ennek a jelenlétnek talán

semmi értelme nincsen. Csakhogy ha ön nem hajlandó

teljesíteni ezt a kérést, akkor ezzel a magatartásával

öntudatlanul is nemkívánatos „üzeneteket” sugallhat.

Egy férj mesélte egyszer a következő történetet:

- Amikor meghalt az anyám, a feleségem főnöke

kijelentette, hogy a feleségem kétórányi eltávozást kap a

munkahelyéről, hogy elmehessen a temetésre, de még

aznap délután vissza kell térnie az irodába. A nejem erre

azt válaszolta, hogy szerinte a férjének ezen a szomorú

napon szüksége van az ő támogatására, s ezért egy teljes

szabadnapot kér. „Ha maga egész nap házon kívül óhajt

lenni - csattant föl erre a főnök -, akkor jó esélye van

arra, hogy elveszítse a munkáját!” Mire a feleségem

nyugodtan azt felelte, hogy neki a férje fontosabb, mint a

munkája. És egész nap velem volt. Akkor, azon a

szomorú napon valahogy jobban szerettem őt, mint

azelőtt bármikor. Es sohasem fogom elfelejteni neki,

amit értem tett. Mellékesen pedig a munkáját sem

veszítette el, mert a főnöke hamarosan elment abból a

hivatalból, és őt léptették elő főnökké.

Ez a feleség nagyon jól „beszélte” a férj szere-

tetnyelvét, és nem is csoda, hogy a férj ezért örökké

hálás lesz neki.

Rengetegen és rengeteget írtak már a szeretet/szerelem

témájáról, de szinte minden mű rámutat arra, hogy a

szeretet/szerelem legbensőbb lényege az (oda)adásra

való lelki-szellemi ráhangolódás. Mind az öt

szeretetnyelv azt kívánja tőlünk, hogy adjunk a

házastársunknak, de egyesek számára a kapott ajándék, a

szeretet látható jelképe a legérthetőbb és a legjobban

„hallható” nyelvezet. Ennek leglátványosabb példájával

Chicagóban találkoztam, ahol Jim és Janice problé-

májával volt szerencsém foglalkozni.

Ez a pár az általam tartott házassági szemináriumra

jött el, majd felajánlották, hogy az előadás után

kivisznek engem az O’Hare repülőtérre. Szombat

délután volt, a gép csak két-három óra múlva indult, így

meghívtak egy vendéglőbe is. Éppen ki voltam éhezve,

így hát nem kellett sokáig unszolniuk. Azon a délutánon

azonban nemcsak egy ingyenebéddel lettem gazdagabb.

Jim is, Janice is farmon nőtt föl Illinois állam középső

vidékén, alig százhatvan kilométerre egymástól. Az

105

esküvő után nem sokkal Chicagóba költöztek.

Meghallgathattam tizenöt évük és három gyermekük

történetét. Janice szinte azonnal elkezdett beszélni,

ahogy leültünk.

Dr. Chapman, tulajdonképpen azért ajánlottuk

föl, hogy kivisszük önt a reptérre, mert így elmesélhetjük

önnek a csodánkat.
A csoda szó hallatán azonban én valami miatt rögtön

lelombozódom, különösen akkor, ha nem ismerem az

illetőt, aki ezt a szót használja. Most is rögtön az villant

át az agyamon, hogy miféle bizarr történetecskét kell itt

nekem mindjárt végigszenvednem... De a fenntartásaimat

megtartottam magamnak, és teljes figyelmemmel Janice

felé fordultam. Vártam, hogy jöjjön, aminek jönnie kell.

Dr. Chapman - kezdte lelkendezve -, az Isten önt

arra használta fel, hogy véghezvigyen egy csodát a mi

házasságunkban!

Nohiszen. Kezdtem magam még kellemetle- ebbül

érezni. Az előbb még csak attól féltem, hogy mit fog

nekem előadni ez a nő a „csoda” ürügyén, erre tessék,

máris kiderült, hogy annak a csodának én voltam

mintegy a közvetítője, a vivőfrekvenciája! Megkettőzött

figyelemmel hallgattam Janice-t, aki folytatta is.

Három évvel ezelőtt volt szerencsénk először

részt venni az ön házassági szemináriumán, itt

Chicagóban. Én a kétségbeesés szélén álltam - révedt

egy pillanatra maga elé -, komolyan fontolgattam, hogy

elhagyom Jimet, és ezt meg is mondtam neki. A mi

házasságunk akkorra rég kiüresedett. Én már lemondtam

róla. Éveken át panaszkodtam Jimnek, hogy mennyire

hiányzik nekem az ő szeretete, de ő soha sehogy nem

reagált. Szerettem a gyerekeimet és tudtam, hogy ők is

szeretnek engem, de Jim részéről nem éreztem semmit.

Akkoriban már kezdtem utálni is őt. Olyan rendszeres-

módszeres alak volt, aki mindent rugóra csinál,

eltervezve, mindig egyformán. Az órát hozzá lehetett

volna igazítani, és ebből a kerékvágásból senki és semmi

nem tudta kizökkenteni.

Én hosszú éveken keresztül igyekeztem jó fe-

leség lenni - folytatta Janice. - Főztem, mostam,

106

vasaltam, aztán vasaltam, mostam és főztem, aztán... a

végtelenségig. Mert azt hittem, hogy egy jó feleségnek

ez a dolga. Mindig kapható voltam a szexre is, mert

tudtam, hogy ez az ő számára nagyon fontos. De az ő

részéről szeretetet sohasem éreztem. Inkább azt, hogy az

esküvő után szépen leállt az udvarlással, és most már

csak kihasznál és ingyencselédnek tekint engem.

Megbecsülés meg semmi...

Amikor ezekről az érzéseimről beszámoltam neki,

csak kinevetett és azt mondta, hogy a mi házasságunknál

jobbat nem nagyon lehetne találni az egész városban.

Egyszerűen nem értette, miért vagyok olyan boldogtalan.

Fölhívta a figyelmemet, hogy a számláink ki vannak

fizetve, hogy szép házunk és új kocsink van, hogy nekem

nem kell elmennem dolgozni, ha nem akarok, és inkább

örülnöm kellene, nem pedig örökösen siránkozni. Jim

még csak meg sem próbálta megérteni az érzéseimet.

Csak a teljes elutasítást érzékeltem részéről.

Aztán, végül, valahogy elkeveredtünk három

évvel ezelőtt az ön szemináriumára - tolta előrébb Janice

a teáját, és előbbre hajolt maga is. - Ilyen rendezvényen

azelőtt sohasem jártunk. Nem tudtam, mire számíthatok,

és őszintén szólva, nem is vártam sokat az egésztől. Én

már rég biztos voltam abban, hogy Jimet senki sem

képes megváltoztatni. A szemináriumon és utána is Jim

alig beszélt. Úgy láttam, tetszik neki a dolog. Azt

mondta, hogy ön igazán mulatságos dolgokról szónokol.

De aztán sohasem hozta szóba velem a szemináriumon

hallottakat. Igaz, ezt nem is vártam el tőle, és nem is

forszíroztam. Mint már említettem, akkor én már

lemondtam mindenről.

Mint talán ön is emlékszik még - folytatta kissé

megélénkülve -, a szemináriumnak akkor is szombat

délután lett vége. A szombat esténk és a vasárnapunk

nagyjából ugyanolyan pocsék volt, mint már jó ideje az

összes többi hétvége, de hétfő délután, munkából

hazajövet, Jim egy rózsával állított be. Átnyújtotta. „Hát

ezt meg hol szedted?”, kérdeztem. „Nem szedtem,

hanem útközben vettem, válaszolta. Mert arra

gondoltam, hogy te igazán megérdemelsz egy szál

107

rózsát.” Hát, dr. Chapman, én elbőgtem magam! És egyre

csak azt hüppögtem, hogy ez tényleg nagyon kedves

tőled, Jim, ez tényleg nagyon kedves tőled...

Aztán rájöttem, hogy egy utcai árustól vehette csak ezt

az egy csupasz szálat, mert hiszen korábban magam is

láttam azt az utcán járkáló fiatalembert ott a városban,

karján a virágoskosárral, de hát nem figyeltem föl rá,

mert miért is figyeltem volna föl. De hát ez nem

számított, igazán nem vágytam én díszes bokrétákra... És

akkor egyszer csak itt ez az egy szál gyönyörű rózsa!

Meg az a tény, hogy Jim hozott nekem egy szál rózsát!

Kedden meg úgy fél kettő körül hazatelefonált a

munkahelyéről, hogy mit szólnék, ha útközben venne

egy adag pizzát vacsorára. Hogy ne fárasszam már

magam annyit azzal a vacsorafőzéssel. Mondtam neki,

hogy nem rossz ötlet, s ő tényleg hozott is egy csomó

pizzát, és nagyon jó esténk volt. A kölykök különben is

imádják a pizzát, hát azok valóságos üdvrivalgással

fogadták az apjukat, mikor végre megérkezett. És én is a

nyakába ugrottam, és nem győztem dicsérni őt a

nagyszerű ötletéért...

Szerdán, ezt képzelje el, dr. Chapman, egy-egy doboz

Cracker Jackst hozott a gyerekeknek, s egy kis cserepes

virágot nekem. Azt mondta, hogy az a rózsa úgyis

elhervad, hát úgy gondolta, beszerez valami tartósabbat

is. Hát én azt hittem, hogy hallucinálok! Föl nem

fogtam, hogy Jim mit csinál és miért csinálja.

Csütörtökön vacsora után egy szép kártyát nyújtott át

nekem, rajta díszes írással a szöveg, hogy ő nem mindig

képes megfelelő módon kifejezni az irántam érzett

szeretetét, de most reméli, hogy ez a kártya mindig

emlékeztet engem arra, hogy mennyire szeret is ő

engem. Én megint elbőgtem magam, aztán csak bámul-

tam rá, majd a nyakába borultam, és összevissza

csókolgattam. „Mi volna, ha szombat estére hívnánk egy

bébiszittert, s elmennénk kettesben vacsorázni?”,

kérdezte. Gondolhatja, hogy boldogan belementem ebbe

is. Pénteken pedig megállt a cukrásznál, és

mindegyikünknek hozott egy-egy szelet finom tortát.

Meglepetésnek szánta ezt is, azt mondta, igazán nem árt

108

nekünk egy kis desz- szert.

Szombat este - magyarázta tovább Janice - én

már Földön kívüli pályára kerültem. Mintha átemeltek

volna egy másik világba. El nem tudtam képzelni, mi

történhetett szegény Jimmel és meddig fog ez tartani, de

hát örültem, hogy így alakult, és minden percét élveztem

ennek az új életnek. De a szombat esti vendéglői vacsora

után már nem bírtam tovább, és rákérdeztem: „Jim, áruld

el végre, hogy mi ez az egész. Mi történt veled? Mert én

már nem értek semmit.”

Dr. Chapman - nézett most mélyen a szemembe

a nő -, ön ugyebár nagyszerűen ért mindent. Ez az ember

az esküvőnk óta egy árva szál virág nem sok, de annyit

sem hozott nekem. Díszes ünnepi kártyák?! Ugyan már!

Mindig csak azt mondta, hogy az ilyesmi kidobott pénz.

Mert aki kapja, csak végigfut a szövegen, aztán hajítja is

kifelé a szemétbe a díszes üdvözlőkártyát. Öt év alatt

egyetlenegyszer mentünk el vacsorázni! Soha nem vett a

gyerekeknek se semmit, és nekem is csak a

legszükségesebb dolgokat volt szabad megvásárolnom.

Soha életében nem hozott még haza pizzát vacsorára.

Úgy gondolta, minek, hiszen én úgyis főzőcskézek

minden délután. Aztán jött ez a mindenképpen radikális

változás a viselkedésében.

Hm. Janice elhallgatott. Odafordultam Jim- hez: ,

És ön mit válaszolt a feleségének akkor ott a

vendéglőben arra a kérdésre, hogy mi ez az egész?

Azt válaszoltam, hogy figyelmesen végighall-

gattam a szemináriumon mindazt, amit ön a szere te tny

elvekről mondott, és rájöttem, hogy az ő szeretetnyelve a

kapott ajándék. És rádöbbentem arra is, hogy évek óta,

talán az esküvő óta még soha semmi ajándékot nem

vettem neki. Eszembe jutott, hogy amikor még csak

udvaroltam neki, akkor rendszeresen kapott tőlem

virágot meg egyéb apró ajándékot, de az esküvő után

úgy láttam, hogy ez most már csupán fölösleges luxus.

Elmondtam, ott a vendéglőben, hogy elhatároztam,

teszek egy kísérletet: egy héten át minden nap veszek

neki valamilyen ajándékot, aztán meglátjuk, előidéz-e ez

benne bármilyen változást is. És el kell ismernem, hogy

109

igen nagy változásoknak lehettem szemtanúja az alatt az

egy hét alatt...

Elmagyaráztam neki, hogy a szemináriumon

fölismertem, hogy ön elevenbe vágó igazságokról beszél,

s hogy a megfelelő szeretetnyelv elsajátítása tényleg

alapvető fontosságú ahhoz, hogy a másik ember úgy

érezze, őt itt szeretik. Hozzátettem még, hogy sajnálom

már, hogy olyan süket és vak voltam az elmúlt években,

és nem voltam képes kielégíteni az ő szeretetigényét.

Elmondtam neki, hogy én tényleg szeretem őt, s hogy

nagyon sokra értékelem, amit értem és a gyerekekért

tesz. S még azt is, hogy Isten segedelmével valószínűleg

én leszek a világ egyik legügyesebb ajándékozója, amíg

csak élek...

Erre ő azt felelte, hogy igazán nem kell az életem

hátralévő éveiben minden áldott nap valamilyen

ajándékkal betoppanni, mert ezt tényleg nem

engedhetjük meg magunknak. Mire én beleegyeztem,

hogy jól van, nem minden nap, de egy héten egyszer

azért csak el lehet sütni ezt a dolgot. És ez így is évente

ötvenkettővel több ajándék lesz, mint amennyit eddig

összesen kapott tőlem az elmúlt öt évben. És ki beszél

arról, hogy ezt mind vásárolni fogom, és mindért pénzt

fogok kiadni? Van, amit én is meg tudok csinálni, vagy

egyszerűen bevetem dr. Chapman ragyogó ötletét, és

magam szedek egy csokor virágot valahol, például

idekint a ház előtt a kertben!

És képzelje, dr. Chapman - szólt közbe Janice -,

az elmúlt három esztendőben egyetlenegy hetet sem

hagyott ki! Mintha kicserélték volna. Ön el nem tudja

képzelni, mennyire boldogok vagyunk most. Kedvesen

szemtelenkedő kölyke- ink turbékoló vadgalamboknak

neveztek el bennünket. Az én szeretettankom már szinte

túlcsordul!

Megint a férjhez fordultam.

És ön hogy van ezzel a dologgal, Jim? Ön érzi a

szeretetet Janice részéről?

O, én mindig is éreztem ezt a szeretetet, dr.

Chapman! - válaszolta a láthatóan boldog férj. - Janice a

világ legkiválóbb háziasszonya. Nagyszerű szakács.

110

Mossa és vasalja a ruháimat. A gyerekekkel is

csodálatosan bánik. Tudom, hogy szeret engem. - Itt

elmosolyodott, majd pár másodperc múlva folytatta: - És

akkor ön már azt is sejtheti, hogy mi az én

szeretetnyelvem...
Hogyne sejtettem volna. És már rég megértettem azt

is, hogy miért használta Janice itt a csoda szót.

Az ajándékoknak nem kell sokba kerülniük, és

nem is kell minden héten előfordulniuk. Ám

egyesek számára pénzben nem mérhető értékük van,

s ugyanakkor mérhetetlenül sokat érnek a

szeretet/szerelem szempontjából.

A 7. fejezetben Jim szeretetnyelvét vetjük egy

kicsit bonckés alá

Hetedik fejezet

A szeretet 4. nyelve: Figyelmesség

Mielőtt elbúcsúznánk Jimtől és Janice-től, nézzük csak

meg még egyszer Jim válaszát arra a kérdésemre, hogy:

„Es ön érzi a szeretetet Janice részéről?”

- O, én mindig is éreztem ezt a szeretetet, dr. Chapman!

Janice a világ legkiválóbb háziasszonya. Nagyszerű

szakács. Mossa és vasalja a ruháimat. A gyerekekkel is

csodálatosan bánik. Tudom, hogy szeret engem.

Jim szeretet-anyanyelve tehát az, amit én ösz-

szefoglalóan „figyelmesség”-nek neveztem el. Ebbe a

kategóriába olyan „szolgálatok” sorolhatók, amelyekről

tudjuk, hogy a házastársunk örül, ha megcsináljuk őket.

Vagyis itt bizonyos szolgálatokkal igyekszünk örömöt

okozni a házastársunknak, így fejezve ki az iránta érzett

szerete- tünket.

S a figyelmességből elvégzett szolgálatok választéka

igencsak bőséges: ebéd- vagy vacsorafőzés, az asztal

megtérítésé, mosogatás, porszívózás, rendrakás a

111

szekrényben, a hajszálak kiszedése a lefolyóból, a tükör

megtisztítása, a rákenő- dött bogarak letörlése a

szélvédőről, a szemét elszállítása, a baba pelenkájának

kicserélése, a hálószoba kifestése, a könyvszekrényről a

por letörlése, a kocsi karbantartása, a kocsi lemosása vagy

kiporszívózása, a garázs kitakarítása, a gyep le- nyírása, a

bokrok vagy a sövény megmetszése, a

116

Akkor volna nekem egy kérdésem: fennmaradhat-

e egy házasság, ha férj és feleség semmiben sem értenek

egyet?

Ez az egyik olyan nagy, elméleti kérdés, amelyről tudni

kell, hogy az érintettek esetében mindig egyéni és

gyakorlati gyökerei vannak. Félretéve az elméleti és

filozófiai vonatkozásokat, én rögtön személyes síkra

tereltem a kérdést:
-

Önök hány éve házasok?

Két éve - felelte Mark. - És az égvilágon

semmiben sem tudunk megegyezni.

Mondjon talán néhány példát - folytattam.

Hát, Mary például nem szereti, hogy én eljárok

vadászni. Egész nap robotolok az üzemben, és

szombatonként szeretek elmenni vadászni. Nem minden

szombaton - tette hozzá pontosításképpen -, csak akkor,

amikor vadászati szezon van.

De amikor a vadászati szezon véget ér - vágott

hirtelen közbe a mindeddig hallgató Mary -, akkor meg

elmegy pecázni. És különben sem csak szombatonként

kajtatja a nyulakat, mert sokszor direkt szabadságot vesz

ki, hogy elmehessen lövöldözni.

Valóban - mondta erre Mark. - Évente egyszer

vagy kétszer elmegyek a haverokkal két-há- rom napra a

hegyekbe vadászgatni. Nem tudom, mi kivetnivaló van

ebben.
-

És még miben nem tudnak egyetérteni? -

kérdezősködtem tovább.

Mary azt akarja, hogy folyton templomba járjak.

Hát jól van, egye fene, vasárnap délelőtt még elmegyek,

de vasárnap este már pihenni szeretnék. Én nem bánom,

ha ő eljárkál, de nem hiszem, hogy nekem is mindig vele

kellene tartanom.

Igazából már azt sem szereti, ha én elmegyek -

vágott közbe megint Mary. - Mindig morog, ha el akarok

menni otthonról.

Azt azért sejtettem, hogy ezeknek a dolgoknak nem

kellene így felforrósodniuk a templom előtt bólogató

füzérfa árnyékában, és kezdő, lelkiismeretes házassági

tanácsadó szakemberként elkezdtem félni is, hogy itt

mindjárt „hőgutát” kapunk mindannyian, de mert arra

118

képeztek ki, hogy okos kérdéseket tegyek föl és

figyelmesen hallgassam végig a kapott válaszokat, további

kérdéseket tettem föl.

Na és még miben nem értenek egyet?

-

Azt akarja - válaszolt most Mary -, hogy egész

nap otthon legyek, és csak otthon dolgozzam.

Dührohamot kap, ha elmegyek bevásárolni, vagy az

anyámat meglátogatni, vagy akárhová.

Engem nem zavar, ha elmegy meglátogatni az

anyját - mondta erre Mark -, de tiszta, kitakarított lakásba

szeretek hazaérkezni. Előfordul, hogy három vagy négy

napig be sem ágyaz, és az esetek többségében hozzá sem

fog a vacsoracsi- náláshoz. Én keményen dolgozom, és

szeretek egy jót enni, amikor végre hazaérek. Ezenkívül

pedig - emelte meg a hangját -, a lakás úgy néz ki, mintha

a bomba vágott volna belé: a gyerekholmik és

gyerekjátékok szanaszét hevernek a földön, a gyerek

csupa kosz, és én ki nem állhatom a piszkot, a mocskot. O

meg, úgy látszik, pont a legnagyobb disznóólban érzi jól

magát. Nincs nagy házunk, egy kis gyári lakásban lakunk,

de az attól még tiszta és rendes is lehetne. Nem?

Na és mi akadálya van annak, hogy őurasága is

besegítsen egy kicsit a lakás rendbetételébe? -

méltatlankodott Mary. - De ő azt a férjet játssza, akinek

semmi kötelessége nincsen a ház körül. Ó a ház ura,

akinek csak dolgozni meg vadászni kell járnia. És elvárja,

hogy én csináljak meg mindent. Még a kocsit is én

mossam le.

Hát, a példákból bőven elég volt ennyi is, úgyhogy nem

akarván tovább fokozni a drámai feszültséget, inkább

valami levezetés vagy megoldás felé próbáltam terelni a

dolgokat. Mark szemébe néztem, és ezt kérdeztem:

Mark, de őszintén, amikor még csak udvarolt

Marynek, akkor is eljárt a vadászati szezonban

szombatonként a nyulakat hajkurászni?

A legtöbb szombaton igen - válaszolta Mark

tárgyszerűen. - De mindig időben hazatértem, hogy

szombat este még találkozhassak vele. És mielőtt

elmentem volna hozzá, általában lemostam a terepjárómat.

Nem szerettem koszos kocsival beállítani Maryhez.

Mary, hány éves volt ön, amikor összeháza-

119

sodtak? - kérdeztem.

Tizennyolc - válaszolta. - Ahogy befejeztem a

középiskolát, rögtön össze is házasodtunk. Mark egy

évvel előttem végzett, és ő már dolgozott.

A középiskola utolsó évében Mark milyen

gyakran kereste fel önt?

Majdnem minden este. Már délután beállított, és

gyakran együtt vacsorázott a mi családunkkal. Segített

nekem a ház körüli munkáimban, aztán leültünk és

beszélgettünk vacsoráig.

Mark - fordultam most a férjhez mit csináltak

maguk a vacsora után?

Hát, izé - vigyorodott el bambán Mark. - Tudja

maga azt. Már amit ilyenkor csinálni szoktak, ha udvarol

az ember.

De ha valami leckém vagy iskolai feladatom volt -

sietett megint közbeszólni Mary -, akkor segített nekem.

Néha hosszú órákig dolgoztunk aZ ilyen iskolai

feladatokon. Én voltam például a végzősök karácsonyi

műsorának felelőse. Mark akkor három héten át minden

délután segített nekem. Hát ez igazán szép teljesítmény

volt!
Én itt visszakapcsoltam egy másik sebességfokozatba,

és a nézeteltérések harmadik szférájában kezdtem ismét

puhatolózni.

Mark, amikor ön még csak udvarolt Marynek,

akkor elment vele a templomba vasárnap esténként is?

El hát - vágta rá habozás nélkül Mark. - Mert

vasárnap este másként nem találkozhattam vele, csak

akkor, ha elmentem vele a templomba. Az apja nagyon

szigorúan vette ezt a dolgot.

De akkor nem panaszkodott, akkor még semmi

kifogása nem volt ellene! - tette hozzá fürgén Mary. - Sőt,

nagyon is élvezte. Még a karácsonyi előkészületekbe is

besegített. Amikor befejeztük a középiskolai karácsonyi

műsort, nyomban el is kezdtük a templomi program szer-

vezését. Két hétig dolgoztunk együtt ezen is. Mark nagyon

tehetséges, csodaszép díszleteket tudott festeni és

összeállítani.

Nekem már kezdett felderengeni valami fény az alagút

végén, de nem lehettem biztos abban, hogy ezt a fényt

120

Mark és Mary is látja már. Odafordultam hát az

asszonykához.

Amikor Mark udvarolt önnek, miből győződött

meg arról, hogy ez a fiatalember tényleg szereti önt? Mi

volt az, ami megkülönböztette őt az önnek udvarló többi

fiútól?

Hát az, hogy mindenben segített nekem -

magyarázta Mary. - Olyan lelkesen segített. A többi fiút

az ilyesmi még csak nem is érdekelte, Marknál viszont

olyan magától értetődő volt ez a dolog. Még mosogatni is

segített nekem vacsora után, ha nálunk vacsorázott! O volt

a legcsodálatosabb férfi, akivel valaha is találkoztam, de

az esküvő után mintha kicserélték volna. Ma már

semmiben, de semmiben sem segít nekem.

Ön miért csinálta Maryvel és Maryért azt a sok

mindent az esküvő előtt? - fordultam most Markhoz.

Természetesnek tűnt, hogy azt tettem - válaszolta

Mark. - Én is ilyesmit várnék el attól, akinek a számára

fontos vagyok.

És miért állt le mindennel az esküvő után?

-

Hát azért, mert azt szerettem volna, ha úgy

alakulnak a mi dolgaink is, ahogy annak idején a mi

családunkban alakultak. Apám dolgozott, anyám meg

vezette a háztartást. Én sohasem láttam az apámat

porszívózni, vagy mosogatni, vagy bármiféle háztartási

munkát végezni. S minthogy az anyám nem járt el

dolgozni, a házban mindig rendet tartott, főzött, mosott és

vasalt. És én úgy ítéltem meg, hogy ennek így is kell

lennie, ez így helyes.

Abban reménykedve, hogy Mark is látja már, amit én

látok, ezt a kérdést tettem fel:

Mark, egy perccel ezelőtt ön mit hallott, amikor

Marytől azt kérdeztem, hogy ő miből érezte meg az ön

igazi szeretetét, amikor még csak udvarolt neki?

Hát abból - válaszolta Mark -, hogy segítettem

neki, meg együtt csináltam vele ezt-azt.

A kérések irányt mutatnak a szeretetnek, de a követelések

megszakítják a szeretet szabad áradását.

Akkor hát megértheti - folytattam hogy Mary

mekkora szeretetlenséget érzett hirtelen, amikor ön egyik

121

napról a másikra leállt minden segítséggel. - Mark némán

és kitartóan bólogatott, én meg magyaráztam tovább. - Ön

normálisnak, természetesnek vette, hogy a saját házassá-

gában a szülei modelljét kövesse. Majdnem mindenki így

van ezzel, csakhogy az ön Maryvel szembeni viselkedése

radikális fordulatot vett az esküvő után. Mindaz, amiből ő

megérezhette az ön szeretetét, hirtelen eltűnt.

És ön mit hallott - fordultam most ismét Maryhez

-, amikor azt kérdeztem Marktól, hogy miért segített

önnek olyan sokat az esküvő előtt?

Azt válaszolta, hogy természetesnek tűnt számára.

Úgy van - mondtam s még azt is hozzátette, hogy

ő maga is ilyesmit várna el attól az embertől, akinek a

számára ő fontos. Azért csinálta önnel és önnek ezeket a

dolgokat, mert az ő felfogása szerint a szeretetet

mindenkinek
így

kell

kimutatnia.

De

miután

összeházasodtak és elköltöztek a saját otthonukba, öntől

azt a magatartást kezdte elvárni, amely szerinte az ön

szeretetkife- jezője iránta. Vagyis, az a minimum, hogy ön

főzzön, mosson, takarítson stb. Röviden, bizonyos dolgok

elvégzésével fejezze ki a szeretetét. Ezért aztán nem is

érezte a szeretetet, amikor azt látta, hogy ön nem igazán

jeleskedik e tennivalók elvégzésében. Érti már? - Mary is

csendesen

bólogatott,

én

pedig

megpróbáltam

összefoglalni az eddigieket. - Nekem úgy tűnik, hogy

önök azért oly boldogtalanok ebben a házasságban, mert

egyikük sem fejezi ki a másik iránti szeretetét azzal, hogy

bizonyos dolgokat megtesz a másik számára.

Önnek igaza van - szólalt meg Mary de én azért

álltam le a háziasszonykodással, mert nem tetszett nekem

az a stílus, ahogy Mark elkezdett ebben az ügyben

követelőzni. Az volt az érzésem, hogy bele akar

kényszeríteni abba a szerepbe, amelyet az anyja játszott

egy életen át.

Hát ezt jól látja - mondtam mert tényleg senki sem

szereti, ha kényszeríteni akarják valamire. A szeretet

mindig önzetlenül és szabadon „adódik”. A szeretetet és a

szerelmet nem lehet kikövetelni. Kérhetünk egymástól

dolgokat, de soha semmit sem szabad kikövetelnünk. A

kérések irányt mutatnak a szeretetnek, de a követelések

megszakítják a szeretet szabad áradását.

122

Marynek igaza van - vágott közbe Mark. - Én

tényleg elég kritikus és követelőző hangot ütöttem meg,

mert Mary feleségként nagy csalódást okozott. Tudom,

hogy néha keményen oda- mondtam neki, és megértem

azt is, hogy milyen kiborító lehettem számára.

Azt hiszem, ezen a ponton nem lesz nehéz

fordítani a helyzeten - néztem rájuk bátorítóan, majd két

jegyzetlapot húztam elő a zsebemből. - Próbáljuk hát meg.

Azt javaslom, hogy egymástól némi távolságra

mindketten üljenek le a templom lépcsőjére, és állítsanak

össze egy kívánság- listát. Mark, ön írjon föl három vagy

négy olyan dolgot, amelyet szeretne, ha Mary elvégezne

akkorra, amikorra ön délutánonként hazaér, és amelyet ön

az ön iránti szeretet megnyilvánulásának tekintene. Ha

ebből a szempontból fontos például a beágyazás, akkor

írja föl, hogy „beágyazás”. Mary, ön is íijon föl három

vagy négy olyan dolgot, amelyben tényleg elvárná Mark

segítségét, s amelyet az ön iránti szeretet megnyilvánu-

lásának tekintene. (Én pedig, de ezt már csak ma-

gamban tettem hozzá, nagyon kedvelem ezeket a

listákat; konkrét gondolkodásra kényszerítik az

embert.)

Öt-hat perc elteltével már készen is voltak a lis-

ták. Marké így nézett ki:

1. Ágyazzon be minden nap.

2. Mossa meg a gyerek arcát, amikorra hazaérek.

3. Még mielőtt hazaérek, rakja el a cipőit a

szekrénybe.

4. Legalább kezdjen hozzá a vacsorafőzéshez,

mire hazaérek, hogy azután harminc-negyven

perc múlva asztalhoz ülhessünk.

Hangosan felolvastam a listát, és így szóltam

Markhoz:
-

Ha jól értem, akkor azt mondhatjuk, hogy

amennyiben Mary megcsinálja ezt a négy dolgot,

akkor ön ezt az ön iránti szeretet megnyilvánulá-

sának fogja tekinteni.

123

Úgy van - bólintott Mark. - Ha csak ezt a

négy dolgot megteszi a kedvemért, akkor már na-

gyot fog változni a vele szembeni viselkedésem.

Ezután Mary listáját olvastam föl:

1. Azt szeretném, ha minden héten ő mosná le a

kocsit, és nem tőlem várná el ezt.

2. Azt szeretném, ha a délutáni hazaérkezése

után ő cserélné ki a gyerek pelenkáját, főként

akkor, ha én a konyhában a vacsora főzésével

vagyok elfoglalva.

3. Azt szeretném, ha hetenként egyszer kipor-

szívózná nekem a lakást.

124

4. Azt szeretném, ha nyáron minden héten lenyírná

a füvet, mert sokszor már szégyenkeznem

kellett a szomszédok előtt, hogy milyen legelő

nőtt az udvaron.
-

Ha jól értem - mondtam Marynek -, akkor

azt mondhatjuk, hogy amennyiben Mark megcsinálja

ezt a négy dolgot, akkor ezt az ön iránti szeretet

megnyilvánulásának fogja tekinteni.

Úgy van - lelkesedett Mary. - Az igazán cso-

dálatos volna, ha Mark megcsinálná ezt a pár dolgot

a kedvemért.

Elfogadható ez a lista az ön számára, Mark?

Képes ön elvégezni az ebben felsorolt tennivalókat?

Igen - bólintott Mark.

Mary - kérdeztem most az asszonykát -, el-

fogadhatónak tartja ön Mark listáját? És képes ön

elvégezni az ott felsorolt tennivalókat?

Igen - válaszolta Mary. - Meg tudom csinál-

ni. És korábban is főként csak az zavart, hogy bármit

csináltam, az sohasem volt elég.

Mark - fordultam ismét a férjhez. - Ön bizo-

nyára már rájött, hogy én azt javasolnám önnek,

hogy mondjon le arról a házasságmodellről,

amelyben az ön szülei élték az életüket.

Igen, de az én apám azért lenyírta a füvet, és

lemosta a kocsit.

De a gyerekek pelenkáját már nem cserélte

ki, és sohasem porszívózta ki a lakást, igaz?

Igaz.

Bizonyára megértette, hogy ezeket a dolgo-

kat önnek sem kell megcsinálnia. Ha viszont

megcsinálja, akkor az egyszersmind a Mary iránti

szeretet kifejezője is lesz.

Az esküvő előtt egymásért megtett dolgokból nem lehet

következtetni arra, hogy mit fogunk majd megtenni

egymásért az esküvő után.

És ugye ön is megértette - magyaráztam

ugyanazt Marynek hogy ön nem köteles ezeket a

dolgokat megcsinálni. De ha kifejezésre akarja

juttatni a Mark iránti szeretetét, akkor íme a lista,

négy dolog közül is választhat, ami sokat jelent az

ön férje számára. Én azt javaslom, hogy próbálják

ki, és körülbelül két hónapig tartsák magukat

ezekhez a listákhoz. Akkor majd kiderül, hogy

beválik-e a dolog, vagy sem. Két hónap múlva pedig

újabb tételekkel bővíthetik az egymásnak szóló

listáikat. Az önök helyében azonban én nagyon

óvatosan, havonta csak egy tétellel bőví- teném a

listát.

Ez értelmes megoldásnak tűnik - mondta

Mary.

Azt hiszem, ön tényleg segített rajtunk -

tette hozzá Mark. Aztán kézenfogva elballagtak a

kocsijuk felé. Én pedig félig hangosan ezt mondtam

magamnak: „Lám, ezért is van értelme a

templomnak. Egyre jobban kezdem élvezni ezt a

tanácsadóságot.” És örökre megjegyeztem mindazt,

amit e templom előtt, a füzérfa árnyékában sikerült

felismernem.

Sok-sok évi kutatómunka után ismertem csak fel,

hogy Mark és Mary milyen rendkívüli szituációt

prezentált akkor ott nekem. Ritkán lehet ugyanis

olyan házaspárokkal találkozni, akik mindketten

ugyanazt a szeretetnyelvet beszélik. Mark és Mary

esetében viszont a „figyelmességi szolgálatok”

jelentették a közös szeretet-anya-

127

126

nyelvet. Nagyon sokan vannak, akik lélekben Markkal

vagy Maryvel azonosulnak, és elismerik, hogy ők akkor

érzik a legjobban a másik fél irántuk érzett szeretetét,

amikor az a másik valamilyen figyelmességi szolgálatot

produkál. Mert annak, akinek a figyelmességi szolgálat a

szeretet- anyanyelve, mindennél többet mondhat, ha a há-

zastársa elpakolja az egyébként széthányt cipőket,

kicseréli a baba pelenkáját, elmosogat, lemossa a kocsit,

kiporszívózza a házat, lenyírja a gyepet,... és még

folytathatnánk.

Az olvasóban itt bizonyára felmerül a kérdés: Ha Mark

és Mary ugyanazt a szeretet-anyanyelvet beszélte, akkor

miért volt annyi problémájuk? A válasz egyszerű: más-

más dialektusban beszélték ugyanazt az anyanyelvet. Sok

mindent megtettek egymásnak és egymásért, de nem a

legfontosabb dolgokat. S amikor rákényszerültek a

konkrét gondolkodásra, akkor könnyedén „beazonosítot-

ták” a maguk speciális dialektusát. Kissé leegyszerűsítve,

Mary számára ez nem volt más, mint a kocsimosás, a

pelenka kicserélése, a ház kiporszívózása és a fűnyírás;

Mark számára pedig a beágyazás, a gyerek arcának

lemosása, a cipők elrá- molása és hazaérkezéskor a

legalább félig kész vacsora. S amikor végre mindketten

ugyanazt a dialektust kezdték beszélni; akkor a

szeretettank-

juk

elkezdett

feltöltődni. Es mert

mindkettőjük

szeretet-anyanyelve

figyelmességi

szolgálat volt, viszonylag könnyen meg tudták tanulni

egymás speciális nyelvjárását.

Mielőtt végleg elbúcsúznánk Marktól és Mary- től,

szeretnék még három fontos észrevételt tenni. Először is -

az ő esetük világosan példázza, hogy az esküvő előtt

egymásért megtett dolgokból nem lehet következtetni

arra, hogy mit fogunk majd megtenni egymásért az esküvő

után. A házasságkötés előtt a szerelembe esettség ele-

mentáris-ösztönös, vak erői mozgatnak bennünket.

A házasságkötés után pedig előbb-utóbb visszatérünk

régi,

szerelembe

esés

előtti

önmagunkhoz.

Cselekedeteinket más tényezők kezdik mozgatni: a szülői

minták,

saját

személyiségünk,

az

egyéni

szerelem/szeretetfelfogásunk, az érzelmeink, a vágyaink

és a kívánságaink. Egész viselkedésünkkel kapcsolatban

mindössze egy dolgot lehet biztosan előre jelezni: egészen

másként fogunk viselkedni, mint ahogy azt korábban, a

szerelembe esettség állapotában tettük.

Ez a megállapítás vezet el bennünket a Mark és Mary

által szemléltetett második igazsághoz: a szeretet (s még

inkább a szerelem!) választás kérdése, és nem lehet

kikényszeríteni. Mark és Mary folyton csak kritizálták

egymás viselkedését, és nem jutottak semmire. De abban a

pillanatban, amint követelések helyett kérésekkel

fordultak egymáshoz, az egész házasságuk száznyolcvan

fokos fordulatot vett. A kritizálgatás és a követelőzés csak

arra jó, hogy éket verjen két ember közé. Ha elég sokat

kritizáljuk és szapuljuk a házastársunkat, akkor lehet,

hogy engedelmességre kény- szeríthetjük. Éppenséggel

megcsinálja, amit követelünk tőle, de hogy nem a szeretet

kifejezéseként fogja megcsinálni, az is biztos. A

szeretetnek kérésekkel lehet kifejeződési irányt mutatni:

„Szeretném, ha lemosnád a kocsit, kicserélnéd a baba

pelenkáját, lenyírnád a füvet...” stb., de az irántunk való

szeretet akarását nem tudjuk előidézni.

Minden embernek naponta kell eldöntenie, hogy

szereti-e, vagy sem a házastársát. És ha úgy

dönt, hogy szereti, akkor azt a házastársa által kért

módon tegye meg, mert a szeretet kifejezése érzelmi

síkon így a leghatékonyabb.

És itt van a harmadik igazság is, amelyet azonban

csak egy érett, tapasztalt „szerető” képes meghallani: ha

a házastársam kritizálgatja a viselkedésemet, akkor az a

legvilágosabb információkkal szolgálhat az ő szeretet-

anyanyelvének megértéséhez.

Az emberek ugyanis általában azokon a területeken

kritizálják a leghangosabban a házastársukat, amelyeken

a saját legmélyebb érzelmi szükségleteik is rejtőznek. S

ez a kritizálgatás általában eredménytelen módja a

szeretet utáni siránkozásnak. Ha viszont ezt megértjük,

akkor talán van esélyünk arra, hogy a kritikát valamilyen

más, hatékonyabb módon adjuk elő. A nagy szemrehá-

nyást sokadszor elviselni kényszerült feleség például

egyszer csak így szólhat a férjéhez: „Ha jól veszem ki,

mindez rendkívül fontos számodra. Meg tudnád

128

magyarázni, miért ilyen sorsdöntő jelentőségű ez a ...?”

A kritizálgatás ugyanis gyakran magyarázatot kíván.

Egy ilyen beszélgetés elindításával aztán elérhetjük,

hogy a bí- rálgatás és követelőzés végül kérésekké

szelídüljön.

Mary nem azért ágált annyit Mark „vadászkalandjai”

ellen, mert oly borzasztóan gyűlölte volna a vadászat

nevezetű sportágat. Hanem azért, mert az ő meglátása

szerint Mark a vadászat miatt nem képes lemosni a

kocsit, kiporszívózni a házat és lenyírni a füvet. De

amikor Mark megtanulta a felesége szeretetnyeIvén

kifejezni az iránta érzett szeretetét, attól kezdve Marynek

az égvilágon semmi kifogása nem volt többé a vadász-

gatás ellen.
Lábtörlő vagy szerető házastárs?

„Húsz évig voltam a szolgája. Mindent megcsináltam

neki. A kapcája, a lábtörlője voltam, de ő átnézett rajtam,

csúnyán bánt velem, és folyton megalázott a barátaim és a

családom előtt. Nem gyűlölöm őt. Nem kívánok neki

rosszat, de elegem van belőle. Nem óhajtok többé vele

élni.” Ez a feleség húsz éven át teljesítette a

„figyelmességi szolgálatokat”, csakhogy nem a szeretet

kifejezéseképpen. Félelemből tette, lelkifurdalás és kese-

rűség közepette.

Az utóbbi harminc év társadalmi változásainak következtében ma

már nincsenek merev határok a női és férfiszerep között az

amerikai társadalomban.

A lábtörlő, ugyebár, élettelen tárgy. Az ember

lecsapkodhatja rá a cipőjéről a sarat, rátaposhat,

arrébbrúghatja, ahogy tetszik. A lábtörlőnek nincsen saját

akarata. Szolgálónk lehet, de minket szerető partnerünk

nem. Ha a házastársunkat tárgyként kezeljük, akkor

kizárjuk a szeretetnek még a lehetőségét is. Nem a szeretet

nyelve a bűntudattal való manipulálás sem. („Ha jó

férj/feleség vagy, akkor ezt megteszed nekem.”) A fenye-

getés szintén idegen a szeretettől. („Vagy megcsinálod,

vagy megnézheted magad!”) Emberi lényt soha nem

szabad
lábtörlőként

kezelni.

Éppenséggel

megengedhetjük, hogy mások kihasználjanak bennünket,

de mi akkor is érzésekkel, gondolatokkal és vágyakkal

rendelkező lények maradunk.

130

Rendelkezünk a döntéshozatal és a cselekvés ké-

pességével is. A mások általi kihasználás vagy ma-

nipulálás megengedése nem azonos a szeretettel. Inkább

elárulása annak a személynek, akinek ezt megengedjük.

Lehetőséget teremtünk ugyanis számára, hogy embertelen

szokásokat alakítson ki magának. A szerelem inkább így

beszél: „Én túlságosan is szeretlek téged ahhoz, hogy

megengedjem neked, hogy így bánj velem. Mert ez nem

jó sem neked, sem pedig nekem.”

A sztereotípiák legyőzése

figyelmességi

szolgálatok

szeretetnyelvének

megtanulása sok embernél megkívánja a hagyományos

férj-, illetve feleségszerep átértékelését is. Mark is csak

azt tette, amit a legtöbb ember magától értetődően tesz.

Követte az apja és az anyja által képviselt modellt. Igaz,

nem tökéletesen, mert az ő apja azért mégiscsak lemosta a

kocsit, és lenyírta a füvet. Mark ezt nem csinálta, mert

sajátos elképzelése volt arról, hogy egy férjnek mit kell és

mit nem kell megcsinálnia. És ebbe az elképzelésbe

végképp nem illett bele, hogy ő porszívózzon a házban, és

ő pelenkázza a gyereket. Becsületére legyen mondva,

hajlandó volt kilépni ebből a sztereotípiából, amikor

felismerte, hogy ez milyen sokat jelent Mary számára. És

ez mindannyiunk esetében elkerülhetetlen, ha a há-

zastársunk szeretet-anyanyelve valami olyasmit igényel,

ami nem illik bele a saját szerepelképzelésünkbe.

Az utóbbi harminc év társadalmi változásainak

következtében ma már nincsenek merev határok a női és a

férfiszerep között az amerikai társadalomban. Ez azonban

még nem jelenti azt, hogy az összes sztereotípiát és merev

korlátot sikerült eltüntetni. Furcsa módon inkább azt

mondhatjuk,

hogy

sztereotípiák

száma

megsokszorozódott. A televízió megjelenése előtt

elsősorban a szülői minták határozták meg az egyes ember

elképzeléseit arról, hogy egy férjnek vagy egy feleségnek

mi a feladata a házasságban, s hogy miképpen kell

viszonyulniuk egymáshoz. A tévé offenzívája és az

egyszülős családok elterjedése nyomán azonban a

131

szerepmodelleket egyre gyakrabban módosították a

családi otthonon kívüli hatások és körülmények. így aztán

bármiféle elképzeléseink legyenek is a családról, jó

esélyünk van arra, hogy a házastársunk többé-kevésbé

másként értelmezi a férji/feleségi szerepeket. Ha érthetően

és hatékonyan kívánjuk kifejezésre juttatni a szeretetün-

ket, akkor kénytelenek vagyunk felülvizsgálni és

megváltoztatni a sztereotípiákat. Mert ne feledjük: a

sztereotípiákhoz való ragaszkodásból semmi hasznunk

nem származhat. Ezzel szemben óriási előnyökkel jár, ha

sikerül kielégítenünk a házastársunk érzelmi szükségleteit.

Dr. Chapman - mondta nekem nemrég egy

asszony -, el fogom küldeni a barátaimat is az ön

szemináriumára.

És miért? - érdeklődtem.

Azért, mert ez a szeminárium radikálisan

megváltoztatta a házasságunkat - felelte. - Azelőtt Bob

soha semmiben nem segített nekem. Mindketten nyomban

a főiskola elvégzése után elkezdtünk dolgozni, ám mégis

az én szerepkörömhöz tartozott a háztartási munkák

elvégzése. Egyszerűen soha meg sem fordult a fejében,

hogy bármit is segíthetne nekem. De az ön szemináriuma

után egyszer csak ezzel a kérdéssel állt elő: „Mit

segíthetnék neked ma este?” Hát ez olyan csodálatos volt!

Először nem is akartam hinni a fülemnek, de most már

három éve tart, hogy Bob rendszeresen segít nekem...

És eleinte bizony adódtak mókás jelenetek, mert

szegénynek tényleg fogalma sem volt, hogy mit hogyan

kell csinálni. Amikor például először csinálta a

nagymosást, a közönséges mosószer helyett a tömény

fehérítőt öntötte a gépbe. A szép színes törülközőink mind

tele lettek nagy fehér foltokkal. S amikor először

használta a „konyhamalacot”...! A szerkezet furcsa

hangokat

hallatott,

aztán

meg

szép

nagy

szappanbuborékok kezdtek kijönni a lefolyóból. Nem

tudta, mi történhetett, amíg ki nem nyitottam a gépet, és

elő nem szedtem a belsejéből a vadonatúj szappan

széttöredezett darabjait. De hát mégiscsak az a lényeg,

hogy Bob az én szeretetnyelvemen szeretett engem, s a

szeretettankom elkezdett feltöltődni. Most már ő is nagy

szakértője a háztartási munkáknak, és mindig segít nekem.

132

így több időnk jut egymásra is, mert nem kell állandóan

robotolnom. És higgye el, én is megtanultam az ő

szeretetnyelvét, és én is ügyelek, hogy ne ürüljön ki az ő

szeretettankja.

Hát ez tényleg ilyen egyszerű volna?

Egyszerű? Igen. Könnyű? Azt már nem merném

állítani. Bobnak keményen meg kellett dolgoznia azért,

hogy el tudjon szakadni azoktól a magatartásmintáktól,

amelyek harmincöt éven át megszabták az életét. Nem

volt könnyű, de most már ő is tanúsíthatja, hogy a

házastárs szeretet- anyanyelvének megtanulása és

„beszélése” óriási változásokat idéz elő egy házasság

érzelmi légkörében. Most pedig lássuk az ötödik szeretet-

nyelvet.

Nyolcadik fejezet

A szeretet 5. nyelve: Testi

kontaktus
Régóta közismert, hogy a testi érintés a szeretet

kifejezője lehet. A jelenségkörrel kapcsolatos

szaktudományi kutatások szintén rég bebizonyították

már, hogy az ölelgetett, cirógatott, puszil- gatott stb.

kisgyermekek érzelmi élete egészségesebben fejlődik,

mint az ebből a szempontból hosszabb időre

elhanyagolt babáké. A kisgyerekkel való testi

kontaktus megtartása igazán nem új keletű ötlet. Az

első században a Palesztinában élő zsidók, felismerve

Jézusban a nagy tanítót, gyermekeiket odavitték

elébe, „hogy illesse meg őket”.7 Emlékezzünk csak a

jelenetre: a tanítványok „feddik vala” a szülőket, úgy

gondolván, hogy a Mester nem ér rá ilyen

„kicsinységekkel” foglalkozni. Jézus azonban ezt az

értetlenséget látván, „haragra gerjede és monda nékik:

Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket, és ne

tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.

7 Márk 10,13.

133

Bizony mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten

országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be

abba. Aztán ölébe yevé azokat, és kezét rájok vetvén,

megáldá azokat.”8 Minden kultúrában az a jó szülő,

aki karjába fogja, magához ölelgeti stb. a gyermekét.

Az érintés, a testi kontaktus a házasságon belül

is fontos információhordozó. Egymás kezének megfogása,

a csók, az ölelés és a szexuális együttlét mind-mind a

házastársi szeretet kifejezője lehet. Vannak, akik számára

a testi érintés a szere- tet-anyanyelv. Enélkül nem érzik

úgy, hogy szeretik őket. Ha viszont megkapják, akkor

megtelik a szere te ttankjuk, és biztonságban érzik

magukat a házastársuk szeretetében.

Régebben még divatban voltak efféle életbölcsességek:

„Egy férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út.” Sok

feleség volt (van?!), aki ennek a „bölcsességnek” a

szellemében betegre hizlalta a férjét. A régiek ugyanis

nem számoltak azzal, hogy romantikus értelemben

meghódítják

ugyan,

fizikai

értelemben

viszont

tönkreteszik az imádott férfi szívét. Ugyanakkor igaznak

kell tekintenünk a megállapítást: „Akadnak olyan férfiak,

akiknek a szívéhez a hasukon keresztül vezet az út.” És itt

jut eszembe az egyik férfi vallomása: „Dr. Chapman, az

én feleségem igazi mesterszakács. Órákat képes eltölteni a

konyhában.
Fantasztikus

ételkölteményeket

tud

komponálni. Képzelje el: nekem! Nekem, aki a

legegyszerűbb ételeket szeretem. Én egész évben remekül

elvolnék egy kis húson és krumplin. És hiába magyará-

zom neki, hogy ne pazarolja a »hasamra« a drága idejét.

Mindig csak megsértődik és azt mondja, hogy nem

becsülöm meg őt. Pedig nagyon is megbecsülöm. Azt

szeretném, ha kevesebbet fáradozna a a főzőcskével, és

nem töltené a fél életét a konyhában. Mert akkor többet

lehetnénk együtt, s neki is maradna energiája más

dolgokra.” Világos, hogy ennek a férfinak az „egyéb

dolgok” közelebb állnak a szívéhez, mint a „hasa”, vagyis

a rafinált ételkülönlegességek.

Ez a feleség pedig a „viszonzatlan szerelem”

tévképzetében és boldogtalanságában élt. Olyan családban

8 Márk 10,14-16.

134

nőtt fel, amelyben az anya az ételek virtuóza volt, az apa

pedig nagyra becsülte ezt a tehetséget, és boldogan

habzsolta a felé áradó szeretet konyhai termékeit. Még

most is a fülébe cseng az apja mondása az ebédlőasztal

fölött: „Ha ilyen ételeket tálalnak föl nekem, akkor igazán

nem csoda, hogy szerelmes vagyok a szakácsnőbe!” És az

apja sohasem fogyott ki a „szakácsnőnek” címzett

bókokból és elismerésekből. Egymás közt és mások előtt

is folyton áradozott a felesége csodálatos főzési

tudományáról. A leány tudatába pedig mélyen bevésődött

ez az anyai minta. A bajok akkor kezdődtek, amikor nem

az apjához hasonló típusú, hanem, ahogy mondani szokás,

„taplóbélű” férjet fogott ki magának. Aki egészen

egyszerűen nem értette ezt a „hasbeszélő” szeretetnyelvet.

A férjjel folytatott beszélgetés során aztán gyorsan

kiderült, hogy az említett „egyéb dol- gok”-on a szexet

kell érteni. Amíg a feleség készséggel benne volt

mindabban, ami ebbe a kategóriába tartozik, addig a férj

biztonságban és szere- tetben érezte magát. Amikor

azonban az asszony, mindegy, milyen okból, elkezdte

kerülni a szexet, akkor a legcsodálatosabb ételek sem

tudták meggyőzni a férjet az iránta való szeretetről. A férj-

nek persze nem a jó ételek ellen volt kifogása, csupán

arról volt szó, hogy a mégoly pazarul megterített asztal

sem jelentette számára a szerelmet és a szeretetet -

szemben, mondjuk, a megvetett ággyal...

A szexuális kapcsolat azonban csupán egyik dialektusa

a testi érintés nyelvének. Az ember öt érzéke közül a

tapintás az egyetlen, amely nem korlátozódik a test

egyvalamilyen szervére vagy pontjára. Testünk minden

táján

megtalálhatók

kisebb-nagyobb

számban

tapintásérzés finom receptorai. S ha ezeket a receptorokat

valami megérinti vagy megnyomja, máris futnak az agyba

az idegimpulzusok. Áz agy értékeli a kapott információt,

mi pedig szubjektíve érzékeljük, hogy az ingerületet

kiváltó objektum hideg vagy meleg, kemény vagy puha

stb. Érintése kellemes lehet, de fájdalmat is okozhat. S az

egész jelenetet aztán a szeretet, illetve az ellenségesség

megnyilvánulásaként is értelmezhetjük.

A testi érintés teremtője, de tönkretevője is lehet egy emberi

135

kapcsolatnak. Szeretetet és gyűlöletet egyaránt kifejezhet.

A test egyes részei érzékenyebbek, mások viszont

„tompábbak”. A különbség az érzékelő idegvégződések

eltérő sűrűségéből fakad. A nyelv hegye például a

milliméternél jóval kisebb eltéréseket is ki tud „tapintani”,

míg a hátunk közepén az egymáshoz egy centinél

közelebb lévő két ceruzahegy érintését már egynek

érezzük. Szintén rendkívül érzékeny terület az orrunk he-

gye és az összes kézujjunk „bögye”. Most azonban nem az

érzékelés neurológiai alapjaival, hanem pszichológiai

jelentőségével kívánunk foglalkozni.

A testi érintés teremtője, de tönkretevője is lehet egy

emberi kapcsolatnak. Szeretetet és gyűlöletet egyaránt

kifejezhet. Akinek ez a szeretet- anyanyelve, annak az

ilyen vagy olyan érintés sokkal többet mond, mint a

szavakkal közölt „szeretlek” vagy „gyűlöllek”. A pofon

minden gyerek számára káros következményeket hozó,

borzasztó élmény - de egyenesen katasztrofális egy olyan

gyerek számára, akinek éppen az érintés a szere- tet-

anyanyelve. Az ölelgetést minden gyermek a szeretet

jelének fogja föl, de egyenesen a rajongás jelének érzékeli

az a gyermek, akinek éppen az érintés a szeretet-

anyanyelve.

Egy házasságban a szeretetteljes érintésnek sok formája

lehet. Minthogy receptorok a test minden részén

előfordulnak, a szeretet kifejezése szempontjából

majdnem mindegy, hogy milyen testtájat érintünk meg.

Ám ez mégsem jelenti az összes érintésfajta

egyenrangúságát. Az egyik nagyon kellemes, a másik

viszont éppen csak. E kérdésben a leghitelesebb

tájékoztatással természetesen a házastársunk szolgálhat

Akit, ugyebár, a legjobban igyekszünk szeretni. És

valóban csak ő tudhatja igazán, hogy számára mi a

szeretetteljes érintés. Ne próbáljunk ragaszkodni a

magunk érintési módszereihez vagy alkalmaihoz. Igenis

tanuljuk meg az ő szere te tnyelv-dialektusát. Mi például

hiába kedveljük az érintés bizonyos formáit, ha a

házastársunk azokat kellemetlennek vagy egyenesen

bosszantónak találja. Ha nem vagyunk hajlandók

lemondani róluk, akkor ennek a magatartásnak az lesz az

136

„üzenete”, hogy a magunk kedvtelése fontosabb

számunkra, mint a másik fél szeretete. Hogy érzéketlenek

vagyunk a másik igényei iránt, s hogy nem érdekel

bennünket az, hogy neki mi a kellemes és mi a kellemet-

len. Nem szabad beleesni abba a tévedésbe, hogy a másik

embernek is feltétlenül kellemes az az érintés, amelyet mi

szórakoztatónak, kellemesnek, élvezetesnek stb. találunk.

Az érintés szerelmi jellege kifejezett és egyértelmű

lehet, továbbá az ember teljes figyelmét követeli például a

szeretkezésben kulmináló hátmasszírozás vagy szexuális

előjáték esetén. A szeretet/szerelem ugyanakkor

pillanatnyi, futó jelzés formájában is felvillanhat, ha a

párunk vállára tesszük a kezünket, miközben kitöltjük

neki a teát, vagy éppen „véletlenül” egymáshoz ér a tes-

tünk, amikor elmegyünk egymás mellett a konyhában. A

nyilvánvalóan szerelmi érintések több időt igényelnek,

nem pusztán a tényleges érintés iőtartamát tekintve,

hanem azért is, mert egészen egyszerűen idő kell ahhoz,

hogy az ember „beletanuljon” a házastársa ilyen jellegű

konkrét igényeinek kielégítésébe és a szeretet ilyen

módon való leghatékonyabb kifejezésébe. Kicsit sarkított

példával: ha a házastársunk a hátmasszírozásból érzékeli a

legjobban, hogy mennyire szeretjük őt, akkor nem szabad

sajnálni pénzt, időt és energiát, hogy profi szinten

elsajátítsuk a masszőr szakma mesterfogásait. Ha pedig

életünk párjának éppen a szeretkezés a testkontaktus-

dialektusa, akkor ne röstelljük áttanulmányozni és megbe-

szélni vele a szerelem művészetéről olvasható,

legkülönfélébb szintű szakirodalmat - hiszen ebben az

esetben a szeretkezés lesz a szeretet kifejezésének

potenciálisan leghatásosabb módja.

Az implicit, vagyis nem kifejezett szerelmi érintések

kevés időt, viszont annál több megfontoltságot

igényelnek, különösen akkor, ha a testi kontaktus nem a

mi szeretet-anyanyelvünk, s ha nem egy „ölelgető-

babusgató” családban nőttünk föl. Ha a kedvenc

tévéműsorunkat szorosan egymás mellett ülve nézzük,

akkor ahhoz nem kell külön időt találnunk, ám igen

hatékonyan sugallhatjuk a házastársunknak, hogy

szeretjük őt. Ha a szobán áthaladva egy pillanatra

megérintjük a házastársunkat, akkor az is csak egy

137

pillanatnyi „elfoglaltságot” jelent. Ha elmegyünk

otthonról

138

vagy hazaérkezünk, a futó csók vagy ölelés sem-

miségnek tűnhet, ám mindent elmondhat a párunknak az

iránta érzett szere te tünkről.

Ha az ember fölfedezi, hogy a házastársa sze- retet-

anyanyelve a testi kontaktus, akkor a szeretet ezen a

nyelven való kifejezésének csak az egyéni képzelőerő

szabhat korlátokat. Az új érintési módok, helyszínek és

alkalmak felfedezése izgalmas kaland lehet. Ha eddig még

nem érintette meg a párját az „asztal alatt”, akkor kellemes

meglepetésként konstatálhatja, hogy néha mekkora

élmény tud lenni az ilyen titkos játszadozás egy elegáns

étteremben, két fogás között. Ha az ember nem szokott

hozzá, hogy nyilvános helyen kézenfogva járkáljon a

párjával, akkor fölfedezheti, hogy fel tudja tölteni a másik

szeretet- tankját, ha kéz a kézben megy vele végig a

parkolóban. Ha a kocsiba beüléskor nem szokták meg-

csókolni egymást, akkor kiderülhet, hogy sokkal

élvezetesebb egy olyan utazás, amelyet csókkal

indítottunk. Ha megöleljük a bevásárlásra induló párunkat,

akkor nemcsak a szeretetünket fejezzük ki, hanem azt is

elérhetjük, hogy hamarabb hazakerüljön a boltok

rengetegéből. Próbáljunk ki új helyeken, új alkalmakkor,

új érintési módokat - de mindig figyeljünk a

visszajelzésre, arra, hogy a dolog tetszik-e, vagy sem a

párunknak. Mert ne feledjük: a végső szót ő mondja ki; mi

csupán tanuljuk az ő szeretetnyelvét.

A test azért van, hogy megérintsék

Mindaz, ami én vagyok, a testemben „lakozik”. A testem

megérintése azt jelenti, hogy engem érintettek meg. Ha

valaki elhúzódik a testemtől, ak-

kor érzelmileg is eltávolodott tőlem. A mi társa-

dalmunkban a kézfogás a nyitottság és az össze-

tartozás kifejezője. Ha valaki például nem fogadja el

a feléje nyújtott kezet, akkor azzal azt közli, hogy a

kapcsolat enyhén szólva nincs rendben. Minden

társadalomban létezik a testi érintkezésnek az

üdvözlésre használt valamilyen formája. Az átlagos

amerikai férfi idegenkedhet az ölelés- csókolás

európai szokásától, amely azonban Európában

ugyanolyan funkciót tölt be, mint Amerikában a

férfias kézfogás.

Minden társadalomban megvannak a másik nem

megérintésének helyénvaló és nem helyénvaló

formái. A munkahelyi szexuális zaklatás jelenségére

újabban irányuló közfigyelem fölfedezhetett egy

csomó nem helyénvaló módozatot. Egy házasságon

belül azonban, viszonylag széles határok között,

maguk az érintettek dönthetik el, hogy mit és mit

nem tartanak elfogadhatónak. A testi bántalmazás -

„elegánsabb” szóhasználattal a fizikai abúzus -

társadalmilag nálunk már nem elfogadott érintési

forma, és társadalmi szervezetek működnek a

bántalmazott feleségek, sőt férjek (!) megsegítésére.

Világos, hogy a testünk azért van, hogy

megérintsék, de nem azért, hogy üssék-verjék.

Ha a házastársunk szeretet-anyanyelve a testi kontaktus,

akkor mindennél fontosabb, hogy megöleljük, amikor

bánata van.

Korunk a szexuális nyitottság és felszabadult- ság

kora is. Ezzel a nyitottsággal egyebek közt azt is

sikerült bebizonyítanunk, hogy komolytalan az

úgynevezett nyitott házasságnak az a formája,

amelyben a házasfelek szabadon létesíthetnek intim,

szexuális kapcsolatot harmadik (negyedik stb.)

személyekkel. Akiknek ugyanis erkölcsi kifogásaik

140
143

szeretetre - most másoké (is) lett. Szeretettankjukat

ez a megrázkódtatás nem egyszerűen kiüríti, hanem

egy robbanás erejével darabokra tépi. Nagyszabású

nincsenek ezzel szemben, végül azok számára is

javítási munkálatokra van ilyenkor szükség, ha újra

kivitelezhetetlen lesz a dolog érzelmi és

ki

akarjuk

elégíteni

azokat

az

érzelmi

pszichológiai okokból. Az intimitás és a szeretet

szükségleteket.

iránti igényünkben valami nem engedi meg nekünk,

hogy

ekkora

szabadságot

engedélyezzünk a

házastársunknak. Sokaknak mély lelki fájdalmat

Válság és testi kontaktus

okoz és minden meghittséget szertefoszlat, ha

megtudják, hogy a párjuknak valaki mással is van

Válságos pillanatokban, nehéz helyzetekben szinte

szexuális kapcsolata. A pszichológusok és családi

ösztönösen átöleljük egymást. Méghozzá azért, mert

tanácsadók kartotéktára tele van olyan anyagokkal,

a testi érintés igen nagy meggyőzőerővel

amelyekben férjek és feleségek viaskodnak a hűtlen

„kommunikálja”

szeretetet.

És

válságos

házastárs által okozott lelki traumával és annak

pillanatokban mindenekelőtt a szeretet megérzésére

következményeivel. És ez a trauma különösen

van szükségünk. Az eseményeket nem mindig

megrendítő erejű lehet azok esetében, akiknek a testi

tudjuk megváltoztatni, de a nehézségeket

kontaktus a szeretet-anyanyelvük. Hiszen amire oly

nagyon vágynak - a testi érintkezés által kifejezett

141

143

142

143

sokkal könnyebben viseljük el, ha úgy érezzük,

hogy szeretnek bennünket.

Minden házasságnak szembe kell néznie a kü-

lönféle válsághelyzetekkel. A nagyszülők, a szülők

előbb-utóbb meghalnak. Közlekedési balesetben

minden évben sok-sok ezer ember hal meg vagy

válik nyomorékká. A betegségek válogatás nélkül

szedik áldozataikat. A csalódások az élet velejárói.

A legfontosabb dolog, amit megtehetünk a

párunkért ilyen válsághelyzetekben az az, hogy

szeretjük őt, hangsúlyosan kifejezzük az iránta

érzett szeretetünket. És ha a házastársunk szeretet-

anyanyelve a testi kontaktus, akkor mindennél

fontosabb, hogy megöleljük, amikor bánata van,

amikor sír. A szavak ilyenkor nem sokat érnek, de a

testi közelség egyértelműen jelzi, hogy mellette

állunk, hogy vigyázunk rá. A válsághelyzet, paradox

módon, rendkívül jó alkalmat teremt a szeretet

kifejezésére. Gyöngéd érintésünkre még sokáig

fognak emlékezni a válság elvonulása után is. De ha

a legnagyobb bajban nem volt sehol az ölelő karunk,

akkor azt sohasem fogják elfelejteni nekünk.

Sok-sok évvel ezelőtt jártam először a floridai

West Palm Beachben, de oda mindig szívesen járok

vissza házassági ismeretterjesztő szemináriumot

tartani. Az egyik ilyen látogatásomon találkoztam

Pete-tel és Patsyvel. Nem voltak bennszülött

floridaiak (kevesen azok), de már húsz éve éltek ott,

s West Palmot az otthonuknak tekintették.

Szemináriumomat

az

egyik

helyi

egyház

szponzorálta, s a reptérről a város felé vezető úton a

lelkész elmondta nekem, hogy egy házaspár azt

kérte, hogy őnáluk szálljak meg éjszakára. A férj

neve Pete, a feleségé Patsy. A bejelentés hallatán

igyekeztem örömteli képet vágni, bár jól tudtam,

hogy az ilyen szíves invitálások szinte kivétel nélkül

144

hajnalig tartó, kimerítő és ingyenes házassági

tanácsadással végződnek. Az az este és éjszaka

azonban váratlan meglepetéseket is tartogatott

számomra.

Amikor a lelkész kíséretében beléptem a tágas,

díszes, spanyol stílusú házba, először is bemutattak

Patsynek és Charlie-nak, a ház macskájának. Ahogy

diszkréten körülpillantottam a házban, az villant át

az agyamom, hogy vagy nagyon jól mennek Pete

dolgai, például nagy vagyont örökölt az apjától,

vagy pedig nyakig el van adósodva. Később

megtudtam, hogy az előbbi „villanás” a helyes

magyarázat erre a fényűzésre. Amikor megmutatták

a nekem kiszemelt vendégszobát, észrevettem, hogy

Charlie macska igencsak otthon érzi magát e nagy

ház minden helyiségében, mert akkor éppen „az én

ágyamon” nyúlt végig. Ez a macska aztán

megcsinálta a szerencséjét, mondtam magamban.

Nemsokára Pete is hazaérkezett, meguzson-

náztunk, és megállapodtunk abban, hogy a rendes

vacsorára majd a szeminárium után kerítünk sort.

Órákkal később, a vacsoraasztalnál ülve egyre csak

azt vártam, hogy mikor csúszik át a társalgás

házassági tanácsadásba. De nem csúszott át soha.

Ehelyett arról győződhettem meg, hogy Pete és

Patsy egészséges, boldog házassági kapcsolatban

élnek. Egy házassági tanácsadó igazán ritkán

találkozik ilyesmivel. Nagyon szerettem volna

kilesni a titkukat, de mert már nagyon fáradt voltam,

és azt is tudtam, hogy Pete-nek és Patsynek másnap

reggel ki kell vinnie engem a repülőtérre, úgy

döntöttem, hogy ennek a titoknak majd máskor és

frissebb fejjel nézek utána. Kértem tehát, hogy

kísérjenek el a szobámba.

Charlie macska volt oly kedves eltávozni a szo-

bából, amikor én beléptem. Leugrott az ágyról és

beszaladt egy másik hálószobába, én pedig pár perc

múlva már a vánkost igazgattam a fejem alatt. Még

gyorsan végigfutottak agyamon a nap történései,

aztán félálomba merültem. A teljes öntudatlanság

állapotába zuhanást megelőző másodpercekben még

fölfogtam, hogy halkan kinyílik a szobám ajtaja, és

valami szörnyeteg telepszik rám. Hallottam már a

hírhedt floridai skorpiókról, de ez nem egy kicsiny

skorpiónak tűnt. Gondolkodásra viszont nem jutott

időm. Megmarkoltam a rajtam lévő takarót, és

nyilván vér- fagyasztó kiáltás kíséretében az egész

„csomagot” teljes erőből odavágtam a szoba

falához. A szörnyeteg teste nagyot csattant a falon,

majd tompán lezuhant a padlóra, aztán... néma

csönd. Pete és Patsy rohanva futottak végig a halion,

fölkapcsolták a villanyt, s a fal tövében ott feküdt

moccanatlanul... Charlie macska.

Én nyilván örök emlék maradok Pete és Patsy

számára, mint ahogy ők is az én számomra. Charlie

pár perc múlva magához tért, de többé nem jött be a

szobámba. Sőt, mint később megtudtam, egész

életében be nem tette a lábát abba a szobába.

Miután ilyen rútul elbántam a család macská-

jával, már abban sem lehettem biztos, hogy Pete és

Patsy másnap kivisznek engem a reptérre, vagy

egyáltalán szóba állnak-e még velem. Minden ag-

godalmam elszállt azonban akkor, amikor a sze-

minárium után Pete odajött hozzám, és így szólt:

„Dr. Chapman, én már épp elég szemináriumot

hallgattam végig, de soha senki még olyan pontosan

nem írta le a Patsyvel való kapcsolatomat, mint ön.

Nagyon igaz ez a szeretetnyelv-elmélet.

Alig várom, hogy elmesélhessem önnek a mi tör-

ténetünket!”

146

Elbúcsúztunk a szeminárium közönségétől, és pár

perc múlva már a kocsiban ültünk. Háromnegyed

órás út állt előttünk a reptérig. Pete és Patsy

elkezdték mesélni a történetüket. Házasságuk első

éveiben nagyon súlyos problémáik voltak. De úgy

huszonkét évvel ezelőtt minden barátjuk azt mondta

rájuk, hogy ők az „ideális pár”. És ők maguk is azt

hitték, hogy az ő házasságuk tényleg „az égben

köttetett”.
Ugyanabban a városkában nőttek fel, ugyanabba

a templomba és ugyanabba a középiskolába jártak.

Szüleik egyforma életmódot folytattak, és

ugyanazokat az értékeket tisztelték. Pete és Patsy

érdeklődése nagyjából azonos volt. Mindketten

szerették a teniszt és az evezést, és sokszor maguk is

elbeszélgettek arról, hogy milyen sok vo-

natkozásban azonos az ízlésük. Kettejük szemé-

lyisége oly sok ponton érintkezett, hogy aki ismerte

őket, az mind biztosra vette, hogy alig lesz

konfliktus közöttük a házasságban.

Utolsó éves középiskolásként kezdtek együtt

járni. Azután más-más főiskolára kerültek, de ha-

vonta legalább egyszer, néha többször is sikerült

találkozniuk. Első éves korukra már meg voltak

győződve arról, hogy őket az isten is egymásnak

teremtette. Abban azonban megállapodtak, hogy

előbb a diploma jön, s csak azután a házasság. Az

elkövetkező három évben az ideális szerelmi kap-

csolat viszonyai között éltek. Az egyik hétvégén

Pete látogatott el Patsy főiskolájára; a másik hét-

végén Patsy viszonozta a látogatást; a harmadik

hétvégén pedig hazalátogattak a szülőkhöz, bár az

idő legnagyobb részét természetesen egymással

töltötték. A negyedik hétvégén pedig közös

megegyezéssel egyikük sem látogatta meg a mási-

kat, hogy így némi szabadságot engedélyezzenek

147

egymásnak az egyéni érdeklődés kielégítésére. Ha

nem jött közbe valami különleges esemény, például

egy születésnap, akkor szigorúan tartották magukat

ehhez a „menetrendhez”. Három héttel azután, hogy

Pete átvette közgazdasági, Patsy pedig szociológusi

diplomáját, megrendezték az esküvőt. Két hónap

múlva pedig elköltöztek Floridába, ahol Pete remek

állásajánlatot kapott. Több mint háromezer

kilométerre kerültek el a szülői háztól. Mintha csak

örök időkig tartó „mézeshetek” vártak volna rájuk.

Az első három hónap tényleg csodálatos volt -

elköltöztek, lakást kerestek, aztán élvezték együtt az

új életüket. Egyetlen konfliktusuk a mosogatás körül

támadt, mert Pete úgy gondolta, hogy az ő módszere

gyorsabb

és

hatékonyabb,

Patsy

viszont

ragaszkodott a saját módszeréhez. Végül is azzal a

megállapodással tettek pontot a konfliktus végére,

hogy aki éppen mosogat, az úgy mosogat, ahogy

neki tetszik. Körülbelül fél éve lehettek házasok,

amikor Patsy azt kezdte érezni, hogy Pete egyre

jobban elhúzódik tőle. Egyre később jött haza a

munkából, s amikor végre hazaért, akkor is folyton a

számítógép előtt ült. Amikor Patsy végre rászánta

magát, hogy rákérdezzen erre az elhúzódásra, akkor

Pete azt válaszolta, hogy szó sincs ilyesmiről,

egyszerűen csak hajtania kell, ha karriert akar

csinálni. S még hozzátette, hogy Patsynek fogalma

sincs arról, mekkora nyomás nehezedik őrá odabent

a munkahelyen, s hogy az egész karrierje

szempontjából sorsdöntő, hogy milyen színvonalon

teljesít az első évben. Patsy nem lett boldogabb ettől

a választól, de úgy döntött, hogy tényleg hagyja a

férjét „hajtani”.

148

Az első év végén Patsy már nagyon el volt keseredve.

Ő maga pedig elkezdett barátkozni és összejárni a

környéken lakó más feleségekkel. Gyakran

előfordult, hogy amikor Pete előreláthatóan sokáig

bent maradt a munkahelyén, akkor ő sem sietett

haza a munkából, hanem elment valamelyik

barátnőjével bevásárolni, kirakatot nézni. Nem-

egyszer később ért haza, mint Pete. Aki viszont ettől

kiborult, és meggondolatlansággal és fele-

lőtlenséggel kezdte vádolni a feleségét. Patsy erre

ezzel vágott vissza: „Bagoly mondja verébnek...

Még hogy én vagyok a felelőtlen?! Még arra sem

voltál képes, hogy fölhívjál és közöld, hogy mikor

érsz haza! Hogyan legyek itthon időre, ha egyszer

azt sem tudom, hogy te mikor méltóztatsz betop-

panni? És ha haza is jössz, akkor is azzal a nyo-

morult komputerrel foglalkozol. Neked nincs is

szükséged feleségre, te nagyon jól elvagy a kom-

putereddel!”

Mire Pete is fölemelte a hangját: „Nekem igenis

feleségre van szükségem! Ezt nem tudod megérteni?

Pedig ez a lényeg. Feleségre van szükségem!”

Patsy azonban tényleg nem értette. Teljesen össze

volt zavarodva. A megoldást keresve elment még a

közkönyvtárba is, és kivett egy csomó, a házasság

problémáival foglalkozó könyvet. Mert úgy

okoskodott, hogy egy házasságnak talán mégsem

úgy kellene kinéznie, mint ahogy az övék kinéz. És

neki igenis meg kell találnia a probléma megoldását.

így aztán amikor Pete bement a komputerszobába,

Patsy elővette a könyveit. Jó néhány estén éjfélig

olvasott. Amikor Pete lefekvéshez készülődött,

gúnyos megjegyzéseket tett: „Ha ennyit olvastál

volna a főiskolán, éltanuló lehettél volna!” Patsy

nem maradt adós a visszavágással: „De most nem a

főiskolán vagyok. Most egy házasságban élek, és

már attól is boldog volnék, ha ez a kapcsolat

közepes osztályzatot kaphatna!” Pete ezt válaszra

sem méltatva bújt be az ágyba.

Az első év végén Patsy már nagyon el volt kese-

redve. Korábban is célozgatott rá, de most kész

tényként jelentette be:

Keresek egy házassági tanácsadót. Velem

tartasz?

Nincs szükségem házassági tanácsadóra -

válaszolta Pete. - És időm sincs ilyenekhez járkálni.

Most nem engedhetem meg magamnak, hogy

ilyesmivel foglalkozzam.

Akkor elmegyek egyedül - mondta nyugodt

hangon Patsy.

-
Nagyszerű. Úgyis te vagy az, akinek itt ta-

nácsadóra van szüksége.

Ezzel a beszélgetés véget is ért. Patsy teljesen

elhagyatottnak érezte magát, de a következő héten

mégiscsak elment egy házassági tanácsadóhoz. A

harmadik találkozó után a tanácsadó fölhívta Pete-et

és megkérdezte, hogy nem akar-e ő is elbeszélgetni

a házasságuk kilátásairól. Pete belement a dologba,

és megkezdődött a gyógyulási folyamat. Hat

hónappal később egy „új” házasságban léptek ki a

tanácsadó rendelőjéből.

Mit tanultak ezen a tanácsadáson - kérdez-

tem őket -, ami megváltoztatta a házasságukat?

Lényegében megtanultuk egymás szeretet-

nyelvét érteni és beszélni - válaszolta Pete. - Az a

tanácsadó nem használta ezt a kifejezést, de amikor

ma ön a szemináriumon erről beszélt, nekem

150

minden egyszerre világos lett. Rögtön eszembe

jutottak a konzultációkon hallott dolgok, és fölis-

mertem, hogy pontosan ez volt a helyzet miná- lunk

is. Szóval, végül megtanultuk beszélni egymás

szeretetnyelvét.

No és mi az ön szeretetnyelve, Pete? - kér-

deztem.

Az érintés. A testi kontaktus - felelte habo-

zás nélkül.

Hát az biztos! - nevetett Patsy.

És az öné, Patsy?

A tartalmas együttlét, dr. Chapman. Ezért

siránkoztam én abban az időben, amikor Pete min-

den idejét a munkájával és a komputerével töltötte.

És hogyan jött rá, hogy Pete szeretetnyelve

a testi kontaktus?

Eltartott egy darabig, míg rájöttem - vála-

szolta Patsy. - Lassanként derült erre fény a ta-

nácsadáson. Azt hiszem, eleinte Pete észre sem

vette.

-
Igaza van - tette hozzá Pete. - Én rettenete-

sen bizonytalan voltam az önértékelésemben, s ezért

alig voltam képes fölismerni, hogy visszahú-

zódásom legfőbb oka az, hogy Patsy nem nagyon

„érintkezik” velem. Én sohasem mondtam neki,

hogy nekem gyakoribb fizikai kontaktusra van

szükségem, pedig a lelkem mélyén majd’ meg-

vesztem azért, hogy nyújtsa már felém a kezét, és

érintsen meg. Amikor még csak együtt jártunk, ez

nem okozott problémát, mert mindig én kezde-

ményeztem a kézenfogást, a csókot és az ölelést

meg a többit, ő pedig igazán nem kérette magát.

Éreztem, hogy szeret. De az esküvő után gyakran

előfordult, hogy felényújtottam a kezem, ő pedig

nem reagált. Lehet, hogy a munkahelyi dolgok

151

miatt túl fáradt volt. Nem tudom, de a lényeg az,

foglalkozott, az nekem már elég volt ahhoz, hogy

hogy ez nekem nagyon rosszul esett. Azt hittem,

érezzem a szeretetét.

nem talál elég vonzónak. Végül arra az elhatáro-

Sok időbe telt, míg felfedeztük a probléma

zásra jutottam, hogy nem fogok kezdeményezni,

gyökerét, de miután fölismertük, hogy nem tudtuk

mert nem hiányzik nekem a visszautasítás. Es el-

megfelelő módon kielégíteni egymás szere-

kezdtem figyelni, hogy vajon mennyi ideig kell

tetigényét, erre a mozzanatra kezdtünk koncentrálni,

várni, míg ő lesz az, aki kezdeményez egy csókot,

és lassanként minden megváltozott. Amint

egy érintést vagy egy kis szexet. Egyszer hat teljes

rászántam magam, hogy kezdeményezője legyek a

hetet kellett várni, míg egyáltalán hozzám ért. Ezt

testi kontaktusoknak, csodálatos és meglepő dolgok

én nem tudtam elviselni. És a visszahúzódásomnak

történtek. Drámai változás következett be Pete

is csak az volt a célja, hogy elhárítsam azt a

személyiségében és egész szellemében. Mintha

fájdalmat, amit az ő jelenlétében éreztem. Mert én

kicserélték volna az én kis férjecskémet. Miután

azt éreztem, hogy engem ellöknek, engem nem

meggyőződhetett arról, hogy én valóban szeretem

kívánnak, és engem nem szeretnek.

őt, elkezdett sokkal jobban odafigyelni az én

- Nekem meg fogalmam sem volt - mondta Patsy

vágyaimra és igényeimre.

-, hogy ő ilyeneket érez. Csak azt láttam, hogy nem

-
Még mindig otthon tartja a komputerét? -

nyúl felém. Semmi csók, semmi ölelés, de ezt azzal

kérdeztem.

magyaráztam, hogy a házasságkötés után, úgy

Igen - felelte Patsy. - De már ritkábban

látszik, ez már nem olyan fontos számára, mint

használja, és amikor mégis odaül mellé, akkor sincs

azelőtt. És tudtam, hogy a munkahelyén nagyon kell

semmi baj, mert tudom, hogy már nem azt a gépet

hajtania. Nem is sejtettem, hogy az én

tekinti „házastársának”. Olyan sok dolgot csinálunk

kezdeményezéseimre vár...

együtt, hogy igazán könnyedén megengedhetem

És tényleg az az igazság, hogy hetek teltek el

neki, hogy komputerezzen, amikor muszáj neki

úgy, hogy hozzá sem nyúltam. Egyszerűen eszembe

vagy éppen arra szottyan kedve.

sem jutott. Én csináltam a kaját, takarítottam a

Nekem a legnagyobb élmény az volt a mai

lakást, mostam és vasaltam, és igyekeztem minél

szemináriumon - vette át a szót Pete -, hogy az ön

kevesebbet zavarni őt. Őszintén mondom, nem

előadása a szeretetnyelvekről gondolatban visszavitt

tudtam, hogy mi mást tehetnék még. Nem értettem,

engem azoknak a régi időknek a most már szép

hogy miért húzódik el tőlem, hogy miért nem

emlékeihez. Amit ön húsz percben ma összefoglalt,

foglalkozik velem. Nem arról van szó, hogy én nem

az nekünk hat hónapi kemény tanulási munkánkba

szeretem a testi kontaktust; csupán sohasem volt

került.

annyira fontos számomra. Én a szeretetet abból

De hát nem az számít - nevettem -, hogy

éreztem, ha velem töltötték az időt, ha rám

mennyi ideig tartott a „tanfolyam”, hanem az, hogy

figyeltek, ha velem foglalkoztak. És olyankor

milyen szinten sikerült elsajátítaniuk egymás

tényleg nem számított, hogy van-e közben még csók

szeretetnyelvét. S ha nem tévedek, akár felsőfokú

és ölelés is. Ha Pete egyszerűen velem volt és velem

nyelvvizsgát is tehetnének belőle...

152

153

Pete csak egy azok közül, akiknek a szeretet- anyanyelve

a testi kontaktus. Ezekben az emberekben mély érzelmi

szükséglet él, hogy a házastársuk kinyújtsa feléjük a kezét,

és megérintse őket. Beletúrni a másik hajába,

megmasszírozni a hátát, megfogni a kezét, megölelni, vagy

éppen becsábítani az ágyba - az ilyen és az ehhez hasonló

„szerelmi érintések” alapvető fontosságú érzelmi

kapaszkodót jelentenek mindazok számára, akiknél a testi

kontaktus funkcionál szeretet- anyanyelvként.

Kilencedik fejezet

Szeretet-anyanyelvünk

felfedezése

Ha nem akarjuk, hogy kiürüljön a házastársunk

szeretettankja, akkor meg kell ismernünk az ő szeretet-

anyanyelvét. De legelőször is azt kell tisztáznunk, hogy

ismerjük-e a saját szeretetnyel- vünket. Amikor az

emberek azt hallják, hogy öt szeretetnyelv létezik,

általam adott fantázianevükön a

pár kedves szó, igazi együttlét, ajándékozás,

figyelmesség, testi kontaktus,

akkor egyesek azonnal fölismerik a saját szeretet-

anyanyelvüket is, meg a házastársukét is. Másoknak ez

nem megy ilyen könnyen. Például az ohiói Parma

Heightsben élő Bob, aki nem tudta eldönteni, hogy az

említett ötből melyik is az ő saját nyelve.

- Nem tudom - ismételgette eltűnődve. - Mert kettő

is klappolni látszik.

- Melyik kettő? - érdeklődtem.

A „testi kontaktus” és a „pár kedves szó”.

- Ön mit ért a „testi kontaktuson”?

- Hát, főként szexet - válaszolt Bob.

- És tudja-e szex nélkül is élvezni - próbáltam

a konkrétumok felé terelni a beszélgetést ha a felesége

például beletúr az ön hajába, ha megmasszírozza a hátát,

ha megfogja az ön kezét, vagy ha megöleli és megcsókolja

önt?

Igen, szeretem az ilyesmit - válaszolta Bob. - Soha

nem utasítom vissza, de hát nekem mégiscsak a szex a fő

dolog. Én abból érzem meg, hogy a feleségem szeret

engem.

Egy kicsit félretéve a testi kontaktus témáját, rátértem a

pár kedves, biztató szó nyelvére, és ezt kérdeztem:

Amikor azt mondja, hogy a „pár kedves szó”

szintén fontos önnek, akkor miféle kijelentéseket vagy

megjegyzéseket tart a legfontosabbnak?

-
Szinte bármilyen pozitív megjegyzést - mondta

Bob. - Jólesik például, ha a feleségem megjegyzi, hogy

milyen jól nézek ki, milyen elegáns vagyok, milyen

keményen dolgozom, milyen klassz dolgokat tudok

megcsinálni a ház körül, milyen szépen foglalkozom a

gyerekekkel, vagy éppenséggel, hogy ő mennyire szeret

engem. Ez mind nagyon sokat jelent nekem.

Gyerekkorában kapott efféle megjegyzéseket,

dicséreteket a szüleitől?

Hát, nem túl gyakran - tűnődött el Bob. - Inkább

csak szidást meg kritikát kaptam. És azt hiszem, épp azt

szerettem meg Carolban, hogy ő olyan kedvesen tudott

szólni az emberhez, meg dicsérni, biztatni...

Akkor hadd kérdezzek még valamit. Ha Carol

minden tekintetben kielégíti az ön szexuális igényeit,

vagyis ahányszor csak ön kívánja, kellemes időtöltést tud

kínálni önnek az ágyban, de kedves szava nem lenne

önhöz, hanem mindig csak a megjegyzések, a kritizálás, a

szemrehányás jönne a részéről, néha még mások előtt is,

szóval, ön még akkor is úgy érezné, hogy a felesége szereti

önt?
-

Akkor már nem - válaszolt gondolkodás nélkül

Bob. - Becsapva és mélységesen sértve érez- ném magam.

Nagyon el volnék keseredve.

Bob - mosolyogtam rá azt hiszem ebben a

pillanatban fedeztük föl az ön szeretet-anyanyelvét, a „pár

kedves szót”. A szex rendkívül fontos az ön számára, és

csak ezzel együtt érzi magát igazán bizalmas viszonyban a

feleségével, de érzelmileg az a fontosabb önnek, hogy

155

kedves és biztató szavakat kapjon tőle. Ha viszont mindig

csak szemrehányást kapna tőle, meg „égetést” mások

jelenlétében, akkor bizony egy idő után valószínűleg

elmenne a kedve a vele való szextől is, mivel becsapva és

mélységesen sértve érezné magát.

Bob tehát maga is beleesett a férfiak által oly gyakran

elkövetett hibába: minthogy erős szexuális vágy élt és

dolgozott benne, úgy vélte, hogy az ő szeretet-anyanyelve

sem lehet más, mint a testi kontaktus.

A normális emberi kapcsolatokban élő, testi- leg-lelkileg

is egészséges férfi nemi vágyát viszonylag stabil fiziológiai

és hormonális mechanizmusok szabályozzák, amelyek

lényege kissé leegyszerűsítve az, hogy a „kielégületlen”

hím ivarszervi apparátus által termelt hormon drasztikusan

csökkenti a szexuális ingerlékenységi küszöböt, vagyis

igen nagy erejűvé fokozhatja a szexuális aktusra való belső

késztetést. Ezt az alaphelyzetet a pszichológiai és

társadalmi mechanizmusok százféleképpen színezhetik,

módosíthatják és torzíthatják, de a lényeg mégiscsak az,

hogy a férfi esetében meghatározó szerepet játszik a kész-

tetés fiziológiai alapja.

A házasságon belüli szexuális problémák többségének semmi köze

sincs a testi, a „technikai” nehézségekhez, de nagyon szoros

összefüggésben állnak az érzelmi szükségletek kielégítésével.

A nőknél viszont nem a fiziológiai, hanem az érzelmi

oldal a domináns. A női nemi ösztön mozgatórugói között

nehéz kimutatni valamiféle, a szexuális aktus felé hajtó

testi mechanizmus közvetlen hatását. A nő esetében a

késztetés érzelmi alapja a meghatározó. Ha érzi a párja

(férje, élettársa, szerelmese stb.) szeretetét, csodálatát és

megbecsülését, akkor elég könnyen megjelenik benne a

testi intimitás iránti vágy is. De az érzelmi kapcsolat

bensőségessége nélkül a nőket általában nem „löki ágyba”

egy ellenállhatatlan testi vágy.

Minthogy a testileg-lelkileg egészséges férfit elég

rendszeresen „előveszi” az a fiziológiailag is megalapozott

szexuális vágy, sokan önkéntelenül is arra következtetésre

jutnak, hogy az ő szeretet- anyanyelvük nem más, mint a

szexualitás. De ha egy férfi számára nem okoz örömöt a

156

testi érintés sem a szexben, sem pedig a szexmentes szituá-

ciókban, akkor nála a testi kontaktus egyáltalán nem fog

szeretetnyelvként funkcionálni. A szexuális vágy és az

„érezzem, hogy szeretnek” érzelmi vágy két teljesen

különböző dolog. Ez nem azt jelenti, hogy a szexuális

együttlét nem fontos számára - sőt, rendkívül fontos is

lehet -, de pusztán a szex nem fogja kielégíteni a szeretet

iránti mély érzelmi vágyát. A feleségének (élettársának,

szerelmének) meg kell tanulnia az ő érzelmi szere-

tetnyelvét is.

Arról van ugyanis szó, hogy ha a feleség beszéli a férj

szeretet-anyanyelvét, s ha a férj szeretet- tankja egyáltalán

nem üres, valamint ha a férj is beszéli a feleség szeretet-

anyanyelvét, s ha a feleség szeretettankja sem üres, akkor

kapcsolatuk szexuális oldala magától is nagyon jól fog

működni. A házasságon belüli szexuális problémák

többségének ugyanis semmi köze sincs a testi, a

„technikai”

nehézségekhez,

de

nagyon
szoros

összefüggésben állnak az érzelmi szükségletek ki-

elégítésével.

További beszélgetés és elemezgetés után Bob így szólt:

- Azt hiszem, önnek igaza van. Tényleg a „pár kedves

szó” az én szeretet-anyanyelvem. Amikor ugyanis az én

kedves feleségem elkezdett kötöz- ködő és ellenséges

megjegyzéseket tenni rám, akkor én meg elkezdtem

szexuálisan eltávolodni tőle, és más nőkről fantaziálgattam.

De amikor kedves hozzám és normálisan lehet vele beszél-

getni, akkor a bennem is dolgozó természetes szexuális

kívánás ismét őfelé fordul.

Mint látjuk, Bob igen jelentős fölfedezést tett e rövid

beszélgetés alatt.

Szóval: Mi is az ön szeretet-anyanyelve? Mi az, amitől a

legjobban érzi a házastársa szeretetét? Mi az, amit ön a

legjobban szeret és/vagy kíván? Ha ezekre a kérdésekre

nem sikerül kapásból válaszolnia, akkor még mindig

segíthet az úgynevezett „negatív megközelítés” remek

módszere. Lássuk hát: Mi az, amitől a legkevésbé érzi a há-

zastársa szeretetét? Mi az, ami a legjobban bántja és sérti

önt a házastársa „szavaiban” és/vagy tetteiben? Vagy mi

az, amit szavakban vagy tettekben a leginkább hiányol a

házastársa részéről? Mert ha például a kötözködő vagy

157

elítélő megjegyzések fájnak önnek a legjobban, akkor az

ön szeretet-anyanyelve a „pár kedves szó”. És ha az ön

szeretet-anyanyelvét az ön házastársa a visszájára fordítva

használja, akkor ez sokkal mélyebb sebeket tud ejteni, mint

bárki más negatív megjegyzése, mert itt a házastárs nem

egyszerűen elhanyagolja a másik fél szeretetnyelvét,

hanem egyenesen azt használva fegyverként, igenis nagyon

szíven tudja találni vele az embert.

Eszembe jut itt Mary az ontariói Kitchenerből. „Dr.

Chapman - panaszolta -, engem az bánt a legjobban, hogy

Ron a kisujj át sem mozdítja, hogy segítsen nekem

elvégezni a ház körüli munkákat. Beül a tévé elé, míg én

odakint robotolok. Nem értem, hogy’ tudja ezt megtenni

velem, ha igazán szeret.” Mary legnagyobb bánata, vagyis

hogy Ron nem segít neki a háztartási munkában, rámutatott

arra is, hogy mi az ő szeretet-anya- nyelve: a

„figyelmesség”. Akit az bánt a legjobban, hogy a

házastársától még a kitüntetett alkalmakkor is alig kap

ajándékot, annak valószínűleg az „ajándékozás” a szeretet-

anyanyelve. Ha viszont az a legnagyobb fájdalmunk, hogy

a házastársunk kevés időt tölt velünk, akkor vélhetően az

„igazi együttlét” a szeretet-anyanyelvünk.

Egy másik jó módszer a szeretet-anyanyelv kiderítésére

az, ha visszatekintve a házasságunk történetére, feltesszük

magunknak a kérdést: „Mi volt az, amit a leggyakrabban

kértem a házastársamtól?” Bármit kértünk ugyanis az átla-

gosnál többször, az valószínűleg szoros kapcsolatban van a

szeretet-anyanyelwel. És előfordulhat, hogy házastársunk

zaklatásnak, terhes követelőzésnek érzékelte azt a kérést.

Pedig csupán arról van szó, hogy az ember azon

igyekezett, hogy egy kis szeretetet kapjon.

Az indianai Maryville-ben élő Elizabeth is ezt a

módszert próbálta ki a saját szeretetnyelvének felderítésére.

Egy szemináriumi foglalkozás végén így beszélt nekem

erről: „Ha bármikor visszatekintek a házasságom elmúlt tíz

évére, és fölteszem magamnak a kérdést, hogy mi volt az,

amit a leggyakrabban kértem Petertől, akkor nyilvánvalóvá

válik, mi az én szeretetnyelvem. A leggyakrabban ugyanis

az „igazi együttlétre” áhítoztam. Állandóan azzal nyúztam

a férjemet, hogy mikor megyünk már el kettesben

piknikezni, ví- kendezni és sétálni, s hogy kapcsoljuk már

158

ki a tévét csak egy órácskára, és inkább beszélgessünk egy

kicsit. Es állandóan azt éreztem, hogy elhanyagol engem,

hogy nem szeret, mert többnyire még válaszra sem méltatta

ezt a kérésemet. Viszont csodálatos ajándékokat vett

nekem a születésnapomra meg egyéb alkalmakkor is, és

csodálkozott, hogy miért nem ugrálok örömömben. Az ön

szemináriumát hallgatva azonban hirtelen világosság gyúlt

mindkettőnk fejében - folytatta Elizabeth. - A szünetben a

féljem egyenesen bocsánatot kért tőlem, hogy olyan ostoba

és elutasító volt, és hosszú éveken keresztül nem vette ész-

re, hogy valójában mi kell nekem. Megígérte, hogy a

jövőben minden másként lesz, és én hiszek neki.”

Úgy is kideríthetjük, hogy mi a szeretet-anya- nyelvünk,

ha azt kezdjük alaposabban megvizsgálni, hogy mi magunk

általában mivel, milyen szavakkal vagy tettekkel

igyekszünk kifejezni a házastársunk iránti szeretetünket.

Nagy a valószínűsége ugyanis annak, hogy amit mi

teszünk, épp azt szeretnénk megkapni a házastársunk részé-

ről is.

Ha például rendszeresen teszünk „figyelmes- ségi

szolgálatokat”, akkor általában (de nem mindig) ez a mi

szeretetnyelvünk is. Ha „kedves, biztató szavakat”

szoktunk mondani, akkor minden bizonnyal mi magunk is

ezekből értjük meg a legjobban a felénk áradó szere te tét.

Szóval, ezt a kérdést kell megvizsgálnunk: „Mi az, amivel

és tudatosan ki szoktam fejezni a párom iránti sze-

retetemet?”

Ne feledjük azonban, hogy ez az utóbbi módszer csak

valószínűsíti a dolgot, abszolút egyértelmű választ nem ad.

Vegyük például annak a férjnek az esetét, aki azt látta

annak idején, hogy az apja folyton ajándékokkal

kedveskedik az anyjának; ezért aztán ő is szép

ajándékokkal fejezi ki a felesége iránti szeretetét - ám

egyáltalán nem biztos, hogy az ő saját szeretet-anyanyelve

is az „ajándékozás”, vagyis ő maga nem feltétlenül fog

„meghatódni” attól, ha ajándékot kap. Ő egyszerűen csak

azt csinálja, amit gyerekként az apjától látott az anyja iránti

szeretet kifejezésére.

Szánjon rá egy kis időt és írja le, hogy ön szerint mi az ön szeretet-

159

anyanyelve. A többi négyet pedig rakja fontossági sorrendbe.

Három módszert javasoltam tehát saját szere- tet-

anyanyelvünk felderítésére:

1. Mi az, ami a legjobban bántja önt abban, amit a

házastársa csinál vagy éppenséggel nem csinál meg?

Nagy valószínűséggel annak az ellenkezője lesz az ön

szeretetnyelve, ami önt a legjobban bántja.

2. Mi az, amit ön a leggyakrabban kér a házas-

társától? Valószínű, hogy ez a leggyakrabban

kért dolog az, amitől ön a legjobban érzi a

házastársa szeretetét.

3. Mi az, amivel ön rendszeresen kifejezi a há-

zastársa iránti szeretetét? Elég valószínű, hogy

ez az a dolog, amitől ön is a legjobban tudja

érezni a házastársa szeretetét.

E három módszer segítségével jó esélyünk van

saját szeretet-anyanyelvünk megismerésére. Ha

önnek két nyelv egyformának tűnik, mindkettőt

egyformán jól „érti” és „beszéli” is, akkor ön va-

lószínűleg kétnyelvű. Ha pedig tényleg így van,

akkor annál könnyebb helyzetben van a házastársa.

Hiszen most már két választása is van, és a számára

megfelelőbb vagy kényelmesebb módon is

ugyanolyan „érthetően” ki tudja fejezni az ön iránti

szeretetét.

A saját szeretet-anyanyelv feltárásában azonban

komoly nehézségekkel kell szembenéznie az

emberek két csoportjának. Az egyik csoportba azok

tartoznak, akiknek már huzamosabb ideje színültig

van a szeretettankjuk. Házastársuk ugyanis oly

sokféle módon képes kifejezni a szeretetét, hogy már

maguk sem tudják, melyik tetszik nekik a legjobban.

Egyszerűen nyilvánvaló számukra, hogy a

házastársuk szereti őket és kész. A másik csoportot

pedig azok alkotják, akiknek huzamosabb ideje

160

teljesen üres a szeretettankjuk. Ők gyakorlatilag már

nem is emlékeznek arra, hogy mi az, amitől azt

érzik, hogy szeretik őket. Mindkét csoport számára

használható megoldásként tudom ajánlani, hogy

gondolatban menjenek vissza a házasságkötés előtti

időkbe, a

boldog szerelem köddé vált időszakába, és tegyék föl

maguknak ezeket a kérdéseket: „Mi volt az, ami akkoriban

annyira tetszett nekem a későbbi házastársamban? Mit tett

vagy mondott, ami miatt nagyon kellemes volt számomra a

vele való együttlét?” Ha az ezekkel kapcsolatos emlékeket

legalább részben megőrizte a memóriánk, akkor

szerezhetünk

némi

elképzelést

szeretet-anya-

nyelvünkről is. Szintén eredményt hozhatnak ezek a

kérdések: „Milyennek képzelem el a számomra ideális

házastársat? Ha megtalálhatnám a tökéletes házastársat,

akkor az vajon milyen ember volna?” A tökéletes

házastársról

alkotott elképzelésünk

tehát szintén

hozzásegíthet
bennünket

szeretet-anyanyelvünk

felismeréséhez.

Mindezek után legyen szabad azt javasolnom, hogy

szánjon rá egy kis időt és írja le, hogy ön szerint mi az ön

szeretet-anyanyelve. A többi négyet pedig rakja fontossági

sorrendbe. Szintén írja le, hogy ön szerint mi a házastársa

szeretet-anyanyelve. Ha gondolja, leírhatja a többi négyet

is, fontossági sorrendben. Azután üljön le a házastársával

és beszéljék meg, hogy ön mire tippel az ő szeretet-

anyanyelvét illetően. Végül pedig árulják el egymásnak,

hogy mit tekintenek saját sze- retet-anyanyelvüknek.

Ha tájékoztatták egymást ezekről a dolgokról, akkor azt

tanácsolom, hogy játsszák el heti három alkalommal,

három héten keresztül a „tankellenőrzés” nevű játékot.

Vagyis, amikor a később jövő házastárs is hazaér, akkor

valamelyikük kérdezze meg a másiktól: „Egy tízfokozatú

skálán mérve milyen szintig van megtöltve ma a

szeretettan- kod?” Ezen a skálán a nulla azt jelenti, hogy

teljesen üres, a tíz pedig azt, hogy színültig tele van. A

kérdezett tehát mond egy értéket, vagyis a nul-

la és a tíz között egy számot. S ha ez a szám éppen

161

nem a tízes, akkor fölteszi az újabb kérdést: „Mit

tehetek azért, hogy színültig legyen az a tank?”

Erre mi javaslunk valamit, amit szeretnénk, ha a

házastársunk aznap este megtenne a kedvünkért. Ő

pedig azt meg is teszi, bevetve minden igyekezetét

és képességét. Ezután szerepcserével megismételjük

a dolgot, hogy most a kérdezett legyen a kérdező, s

így mindketten tisztában lehessenek a másik

szeretettankjának feltöltöttségi szintjével, s hogy a

másik fél is megtehesse a maga megfelelő

javaslatát. Ha három héten át játsz- szák ezt a

„tankellenőrzést”, akkor valószínűleg meg fogják

szeretni, s így játékos módon érhetik el, hogy a

házastársi szeretet mindig megtalálja az optimális

kifejeződési módot.

Nem szerettem én ezt a szeretettankos játé-

kot - mondta egyszer nekem egy férj. - Eljátszo-

gattuk egy darabig a feleségemmel. No, egyszer is

megyek haza, mondom az asszonynak: „Egy tíz-

fokozatú skálán hol áll a tankod szintmutatója?”

Mire ő: „A hetes körül”. Mire én: „És én mit te-

hetek, hogy színültig legyen ez a tank?” És tudja,

mit válaszolt akkor erre az én kedves feleségem?

Hát ezt: „A legnagyszerűbb dolog, amit ma este

megtehetsz a kedvemért, az az, ha megcsinálod a

mosást.” Elképedtem. Mosás meg szerelem? Na ne!

Hát hogy’ jön ez össze?!

Nos, épp ez itt a probléma - mondtam. -

Úgy látszik, ön nem érti a felesége szeretetnyelvét.

Önnek mi a szeretet-anyanyelve?

A testi kontaktus - vágta rá azonnal. - S fő-

ként annak a szexuális része.

Akkor most jól figyeljen ide - néztem

mélyen a szemébe. - Ha ön megcsinálja a mosást,

akkor abból a felesége ugyanúgy fogja érezni az ön

sze-

162

retetét, mint ahogy ön érzi az ő szeretetét a testi

kontaktusból. Vagyis, ebből (hangsúlyozom: ebből) a

szempontból neki ugyanazt jelenti ez a mosás, mint amit

önnek a testi együttlét.

- Akkor hát éljen a nagymosás! - rikkantotta vidáman

kedves páciensem. - Ha ez tényleg így van, ha ez neki

tényleg ilyen sokat jelent, akkor minden este az utolsó

fuszekliig patyolatra mosok mindent!

Ha pedig, netalán, még mindig nem sikerült volna

fölfedezni a saját szeretet-anyanyelvünket, akkor érdemes

feljegyzést készíteni a tankellenőrzési játszmáról, az abban

előadott kérésekről. Amikor ugyanis a házastársunk azt

kérdezi, hogy mit tehetne a szeretettankunk színültig

töltése érdekében, akkor a kéréseink nagy valószínűséggel

a szeretet-anyanyelvünk „tartományába” fognak esni. Mert

az ember a legkülönfélébb dolgokat kérheti mind az öt

szeretetnyelv köréből, de már pusztán valószínűség-

számítási törvényszerűségek folytán is gyakrabban fogunk

„beletalálni” a saját szeretetnyelvünk köreibe.

Előfordulhat ugyanakkor, hogy olvasóim közül

néhányan most valami olyasmit gondolnak magukban, amit

az illinoisi Zionban élő Raymond és Helen mondott nekem:

„Dr. Chapman, mindez nagyon szépen és meggyőzően

hangzik, de mi van akkor, ha a házastársunk szeretetnyelve

valami olyasmi, amit egyszerűen nem érez természetesnek,

feszélyezettség nélkül elfogadhatónak a másik?”

Nos, erre a kérdésre a 10. fejezet adja meg a választ.

Tizedik fejezet

A szeretet választás kérdése

Hogyan képesek egymás szeretetnyelvét „érteni” és

„beszélni” olyan házasfelek, akiknek a szíve- lelke tele van

a múlbeli konfliktusok által okozott sérelmekkel,

fájdalmakkal és elfojtott indulatokkal? A válasz magában

az ember lényegében, humanitásában keresendő. Az

ösztönvezérelt állati magatartástól eltérően az ember

viselkedését a többé-kevésbé szabad és/vagy tudatos

választások irányítják. És ez bizony azt is jelenti, hogy

mindannyiunkban megvan a rossz választás képessége is.

Durva, sértő dolgokat mondunk oda embertársainknak,

cselekedeteinkkel pedig bajt és fájdalmat okozunk nekik.

Utóbb nem büszkélkedünk ezekkel a választásainkkal,

amelyek azonban ott és akkor jogosnak, helyesnek tűntek.

És ha a múltban rosszul választottunk, abból egyáltalán

nem az következik, hogy a jövőben is így kell

cselekednünk. Inkább valami ilyesmit kell mondanunk:

„Nagyon sajnálom. Tudom, hogy fájdalmat okoztam

neked, de igyekezni fogok, hogy a jövőben ez ne

fordulhasson elő. Szeretnélek a te »nyelveden« szeretni

téged. Szeretném úgy intézni a dolgokat, ahogy te

kívánod.”

Elég sok házasságot láttam már visszatánto- rodni a

válás szakadékszéléről, amikor a házasfelek egyszer csak

úgy döntöttek, hogy inkább a szeretetet választják.

A szeretet nem teszi meg nem történtté a múltat, de a jövőt

attól igencsak eltérően alakíthatja. Ha például azt

választjuk, hogy mostantól fogva aktívabban és a

házastársunk szeretetnyelvén fejezzük ki az iránta érzett

szeretetünket, akkor ezzel olyan érzelmi légkört

teremthetünk meg, amelyben könnyebben kezelhetjük

múltbéli konfliktusainkat és ballépéseinket.

Brent merev tekintettel, fásultan üldögélt a rendelőmben.

Nem magától, hanem az én kérésemre jött el. Egy héttel

korábban ugyanazon a széken Becky ült, a felesége, és

csak sírt és zokogott megállíthatatlanul. Könnyek között

nyögte ki, nagy nehezen, hogy Brent közölte vele, már nem

szereti, és ezért elhagyja őt. Becky testileg- lelkileg

összeomlott.

Amikor aztán ott a rendelőben úgy-ahogy ösz- szeszedte

magát, elkezdte kipakolni a bánatát.

- Nagyon keményen dolgoztunk mindketten az utóbbi

két-három évben. Tudom, hogy nem voltunk annyit együtt,

mint korábban, de én azt hittem, hogy egy közös cél hajt

bennünket. Nem tudom elhinni, amit most mond. Hiszen

mindig olyan kedves és figyelmes volt hozzám. És olyan jó

apa a gyerekekkel való kapcsolatában is. De hát akkor

hogyan képes ezt tenni velünk?!

Végighallgattam, ahogy elmesélte házasságuk tizenkét

esztendős történetét. Olyan sztori volt ez, amilyet már épp

164

eleget hallottam. Óriási szerelem volt az övék, aztán a nagy

lángolások csúcspontján összeházasodtak, az első időkben

olyan körülmények között éltek, ahogy általában a kezdő

házasok, aztán nekiláttak megvalósítani azt a sokat

emlegetett, „amerikai álom” elnevezésű életcélt. A

szokásos idő elteltével visszaérkeztek a földre a

„szerelembe esettség” romantikus-légies lebegéséből, de

nem tudták „érthetően” meg-

tanulni egymás szeretetnyelvét. Az asszony az utóbbi

években már csak félig töltött szeretet- tankkal

„üzemelt”. De még így is elég jelét látta a feléje

irányuló szeretetnek ahhoz, hogy azt higy- gye,

minden rendben van. A férj szeretettankja azonban

teljesen üres volt.

Azt mondtam Beckynek, hogy majd meglátjuk,

Brent hajlandó-e elbeszélgetni velem. Fölhívtam hát

Brentet: „Mint tudja, a kedves felesége felkeresett

engem és elmesélte, hogy mennyit szenved

mindattól, ami most az önök házasságában történik.

Szeretnék segíteni neki, de ehhez tudnom kéne azt is,

hogy ön miképpen vélekedik a dolgokról.”

Brent habozás nélkül beleegyezett a találkozásba,

s most itt ült a rendelőmben. Külső megjelenése éles

ellentéte volt a felesége megjelenésének. Az asszony

vigasztalhatatlanul sírt, a férje viszont rezzenéstelen

tekintettel bámult maga elé. Nekem azonban

valahogy az volt az érzésem, hogy ez a férfi már

hetekkel vagy tán hónapokkal ezelőtt jól kisírta

magát, de akkor is csak úgy „befelé”, magamagának

sírt. Sejtésemet aztán igazolta mindaz, amit Brent

elmondott.

- Egyszerűen nem szeretem már őt - fakadt ki. -

Régóta nem szeretem. Nem akarom megbántani, de

nincs köztünk bensőséges, szoros emberi kapcsolat.

Ez a kapcsolat kiüresedett. Nekem nem jó már vele

lenni. És nem tudom, mi történhetett. Jó volna, ha

nem így alakult volna, de már nem érzek semmit

iránta.

Brent úgy érzett és gondolkodott, ahogy az évek

165

múltával férjek százezrei kezdenek érezni és

gondolkodni. Az a „már nem szeretem őt” tudati

beállítódás a férfiaknál arra szolgál, hogy megte-

remtse az érzelmi felszabadultságot az újabb sze-

166

relem kereséséhez. S hogy ne csak a férfiakat marasztaljuk

el: a nők ugyanezt a mentséget hozzák fel, ha valami „újra”

vágynak.

Nagyon is együtt tudtam érezni Brenttel, mert már én is

jártam ebben a cipőben. Férjek és feleségek ezrei járnak

ugyanis ebben a cipőben - az ember érzelmileg kiüresedik,

de azért még jót akar, nem akar rosszat csinálni senkinek,

de hát mardosó érzelmi szükségletei arra kényszerítik,

hogy a házasságon kívül kezdje keresni a szerelmet (ha

már „belül” nem lehet). Nekem szerencsém volt, mert a

saját házasságomnak még eléggé az elején sikerült

fölfedeznem, hogy mi a különbség a „szerelembe esettség”

állapota és a „valaki kell, hogy szeressen” mélyről fakadó

érzelmi szükséglete között. A mi társadalmunkban azonban

az emberek többségének sejtelme sincsen erről a

különbségről. A tömegfogyasztásra készült mozifilmek, az

ezeregy folytatásban ömlesztett daliasok és hasonló

tévésorozatok, valamint a „szerelmes” regények és

magazinok teljesen egybemosták a szeretetnek ezt a két

fajtáját, ezzel is megnehezítve a tisztánlátást ebben a kér-

désben. De a szeretetnek ez a két fajtája, tessék

megjegyezni, így is, úgy is abszolút különbözik egymástól.

A „szerelembe esettség” élményállapota, amelyről a 3.

fejezetben beszéltünk, alapvetően az ösztönök szintjén

mozog. Nem szándék vagy előzetes megfontolás

függvénye; egyszerűen megtörténik az emberrel a normális

férfi-nő kapcsolatban. Lehet bátorítani és el lehet fojtani,

de semmiképpen sem tudatos választás eredményeképpen

áll elő.

Rövid életű (átlagosan alig két évig tart), és az emberi

fajfenntartás szempontjából körülbelül ugyanaz a

funkciója, mint mondjuk a vadlibák párkereső

gágogásának.

A „szerelembe esettség” állapota egy ideig tökéletesen

kielégíti az ember szeretetigényét. Azt az érzést hozza

ránk, hogy valaki törődik velünk, valakinek fontosak

vagyunk, valaki nagyra becsül bennünket. Érzéseinket

minden korábbinál magasabb hőfokra szítja fel az a tudat,

hogy egy másik ember számára mi vagyunk a világon a

legfontosabbak, s hogy ez az ember a mi kapcsolatunkra

áldozza minden idejét és energiáját. Vagyis, ebben a néha

167

viszonylag hosszú ideig tartó rövid időszakban majdnem

tökéletesen kielégül a sze- retetigényünk. Szeretettankunk

csordultig tele, meghódítjuk, ha kell, az egész világot!

Ezek után lehetetlent már nem ismerünk. Nagyon sok em-

ber életében ez az első alkalom, amikor végre színültig telt

szeretettankkal „üzemelhet” - és ez le- tagadhatatlanul

eufórikus élmény.

A feleségem szeretetigényének kielégítése minden egyes nap

választás kérdése.

Ha ismerem az ő szeretetnyelvét, és hajlandó vagyok azt

„beszélni” is, akkor legmélyebb érzelmi szükséglete ki lesz

elégítve, s ő biztonságban érezheti magát az én szeretetemben.

Abból a természetadta eufóriából azonban előbb-utóbb

törvényszerűen visszaérkezünk a valós világba. Ha a

házastársunk megtanulta a mi szeretet-anyanyelvünket,

akkor szeretetigényünk a szerelem elmúlása után is ki lesz

elégítve. Ha viszont a párunk nem beszéli a mi

szeretetnyelvün- ket, akkor szeretettankunk lassanként

szépen ki-

168

ürül, s mi egy idő után úgy érezzük, hogy már n em

szeretnek bennünket. Márpedig tényleg szabad választás

kérdése, hogy az ember hajlandó-e kielégíteni a házastársa

szeretetigényét. Ha megtanuljuk és gyakran „beszéljük” is

a párunk szere- tetnyelvét, akkor ő továbbra is szeretve érzi

majd magát. Amikor nála is elmúlik a „szerelembe

esettség” sajátos lelki és tudati állapota, szinte észre sem

fogja venni az átmenetet, mert hiszen a szeretettankja

egyáltalán nem fog, sőt még csak nem is kezd kiürülni. Ha

viszont az a helyzet áll elő, hogy ő már visszaérkezett

„ebbe a világba” a szerelem földöntúli dimenzióiból, de mi

még mindig nem tanultuk meg az ő szeretet-anya- nyelvét

vagy nem vagyunk hajlandók „beszélni” azt, akkor

egyszerűen kielégületlenül hagyunk egy természetadta és

igen nagy erejű érzelmi szükségletet. Márpedig az a

házastárs, aki éveken keresztül üres szeretettankkal

kénytelen

„üzemelni”,

az

előbb-utóbb

szintén

törvényszerűen „szerelembe fog esni” valakivel, és ez a

körforgás kezdődik megint elölről.

A feleségem szeretetigényének kielégítése minden egyes

nap választás kérdése. Ha ismerem az ő szeretetnyelvét és

hajlandó vagyok azt „beszélni” is, akkor legmélyebb

érzelmi szükséglete ki lesz elégítve, s ő biztonságban

érezheti magát az én szeretetemben. Ha ő ugyanezt

megteszi nekem, akkor az én érzelmi szükségleteim is ki

lesznek elégítve, s mindketten teli szeretettankkal

„üzemelhetünk”. Az érzelmi elégedettség állapotában a

házasságon kívül mindketten egy sor értékes-hasznos

tevékenységre leszünk képesek, s ugyanakkor a

házasságunk is érdekes, fejlődőképes és vonzó marad

számunkra.

Ezek a gondolatok jártak a fejemben, miköz-

ben Brent fásult arcát néztem, azon tűnődve, hogy

tudok-e

még segíteni neki. Sejtettem, hogy

valószínűleg már jól belehabarodott a barátnőjébe, s

hogy most éppen megint fülig szerelmes. Csak azt

nem tudtam, hogy ez a nagy lángolás a kezdeténél

vagy a csúcspontjánál tart-e. Az üres szeretettank

miatt szenvedő férfiak közül csak kevés fordít hátat a

169

házasságának addig, amíg fel nem tűnik egy olyan

valaki a láthatáron, aki úgy tűnik, képes kielégíteni a

szeretetigényét.

Brent őszintén bevallotta, hogy ez a külső, szeretői

kapcsolata már több hónapja tart. Korábban még azt

hitte, hogy a felforrósodott érzelmek úgyis gyorsan

lecsengenek, s aztán rendezheti a kapcsolatát a

feleségével is. De otthon egyre rosszabbra fordult

minden, a másik nő iránti szerelme pedig egyre

erősödött. Már nem tudta elképzelni az életét a

barátnője nélkül.

Sajnáltam Brentet, hogy ilyen dilemmában ver-

gődik. Mert egyrészt tényleg nem akart fájdalmat

okozni a feleségének és a gyerekeinek, másrészt

viszont úgy érezte, hogy ő is megérdemli, hogy

boldogan éljen. Elmondtam neki, hogy a statisztikák

szerint a második házasságok hatvan százaléka

válással végződik. Meglepődve hallotta, de biztosra

vette, hogy ő majd legyőzi a nehézségeket. Szóba

hoztam, hogy a kutatások szerint a válás milyen

megrázkódtatás a gyerekek számára, de ő meg volt

győződve arról, hogy jó apja tud maradni továbbra is

a gyerekeinek, s azok gyorsan túlteszik majd magukat

a válási traumán. Beszéltem neki az ebben a

könyvben taglalt témákról, s elmagyaráztam, mi a

különbség a szerelembe esettség állapota és a mélyen

gyökerező szere- tetigény között. Elmagyaráztam az

öt szeretet- nyelvet is, és azt tanácsoltam, hogy adjon

még egy
esélyt a házasságának. Azzal persze tökéletesen tisztában

voltam, hogy az én összes észérvem és racionális

problémamegközelítésem falra hányt borsó abban a

szerelmi lángolásban, amely most Brent szívében tombolt.

Brent egyébként nagyra értékelte segítési igyekezetemet, és

arra kért, hogy mindent tegyek meg Beckyért. De megis-

mételte, hogy a házassága jövőjét reménytelennek ítéli.

Egy hónappal később fölhívott, hogy beszélni szeretne

velem. S amikor belépett a rendelőmbe, eléggé feldúltnak

látszott. A korábbi nyugalom és hidegvér sehol sem volt. A

szeretője ugyanis kezdett „kigyógyulni” a szerelmi

bódulatból, s egyre gyakrabban tett megjegyzéseket Brent

170

neki nem tetsző dolgaira és tulajdonságaira. Nagyon is úgy

látszott, hogy szakítani készült, s ettől Brent teljesen

kiborult. Könnyes szemmel mesélte, hogy milyen sokat

jelentett számára ez a nő, s hogy milyen elviselhetetlen

most ez az elutasítás.

Mély együttérzéssel hallgattam majd’ egy órán át ezt a

panaszáradatot, míg Brent végre először jutott oda, hogy a

tanácsomat kérje. Elmondtam neki, hogy mennyire

megértem a fájdalmát, és tárgyszerűen elmagyaráztam,

hogy amit most ő átél, az az elveszett dolog miatti, teljesen

természetes fájdalomérzés, egyfajta gyászélmény, amely

nem is fog elmúlni egyik napról a másikra. S hogy ez az

élményegyüttes elkerülhetetlen. Emlékeztettem őt a

„szerelembe esettség” állapotának átmeneti jellegére, arra,

hogy előbb- utóbb mindenképpen visszapottyanunk ide a

valós világba a szerelem álomvilágából. Egyesek még a

házasságkötés előtt, mások viszont csak a házasságkötés

után. Brent egyetértett, hogy jobb előtte, mint utána.

171

Egy kis idő elteltével megjegyeztem, hogy a válság talán

még hasznos is volt számukra abból a szempontból, hogy

rászánják végre magukat egy kis házassági tanácsadásra.

Türelmesen megismételtem azt, amiről már a legutóbbi

alkalommal is szót ejtettünk, hogy a szeretet (a szerelemtől

eltérően!) választás kérdése, s hogy az ő házasságában is

újjáéledhet a szeretet, amennyiben ő és a felesége

hajlandók

megtanulni

és

alkalmazni

egymás

szeretetnyelvét. Brent beleegyezett, hogy végigcsinálnak

egy tanácsadási kurzust, és kilenc hónap múlva ő és Becky

egy újjászületett házassággal lépett ki rendelőm ajtaján.

Brenttel három év múlva futottam össze ismét. Áradozva

mesélte, hogy milyen csodálatos házasságban él, és hálás

köszönetét mondott, hogy segítséget nyújtottam neki

életének abban a válságos időszakában. Megsúgta nekem,

hogy annak a másik szerelemnek az elvesztése még több

mint két évig nagyon fájt neki. Aztán elnevette magát, és

ezt mondta: „Áz én szeretettankom mindig színültig van,

Becky pedig a legboldogabb nő, akivel csak találkozni

lehet ezen a világon.”

Szerencsére Brent a haszonélvezője volt annak, amit én

a „szerelembe esettségi állapot” egyenlőtlenségének

nevezek. Arról van szó, hogy a két érintett ember szinte

sohasem egyszerre esik szerelembe egymás iránt, és szinte

sohasem egyszerre „szeretnek ki” egymásból. Ennek az

igazságnak a feltárásához nem kell társadalomtudósnak

lenni; ha más tapasztalati anyag nem áll a

rendelkezésünkre, akkor elég meghallgatni a country- és a

westerndalokat. Brent nagy szerelmének pedig épp a

legjobbkor múlt el a szerelmi láza.

A Brenttel és Beckyvel végigcsinált tanácsadá

si 75

si kurzus kilenc hónapja alatt alaposan kiveséz- tünk egy

csomó olyan konfliktust is, amelyeket ők maguk azelőtt

sohasem oldottak meg. De a házasságuk újjászületésének

kulcsa mégiscsak egymás szeretetnyelvének feltárása volt,

valamint az, hogy mindketten azt az alternatívát

választották, hogy rendszeresen „beszélni” is fogják a

másik szeretetnyelvét.

Ha valami nem megy könnyedén és természetesen az embernek,

akkor az a szeretet még meggyőzőbb és erőteljesebb kifejezése.

Térjünk vissza a 9. fejezetben fölvetett kérdéshez: Mi

van akkor, ha a házastársunk szeretetnyelvét valahogy

természetellenesnek érezzük? Különféle változatokban

gyakran teszik föl nekem ezt a kérdést a házassági

szemináriumaimon, s az én válaszom mindig ez: „Na és?”

Az én feleségemnek történetesen a „figyelmesség” a

szeretetnyelve. Az iránta érzett szeretete- met ezért

egyebek közt azzal fejezem ki, hogy rendszeresen

kiporszívózom az egész lakást. Es most az hiszik, hogy ez

a porszívózás a világ legtermészetesebb dolga számomra?

Hát csak ne higgyék. Engem annak idején mindig az

anyám kényszerített, hogy porszívózzak. Középiskolás

koromban szombatonként addig nem mehettem el focizni,

amíg ki nem porszívóztam az egész házat. Mondtam is

magamnak, hogy ha egyszer én elköltözöm ebből a házból,

akkor soha többé az életben a kezembe nem veszem ennek

a szörnyeteg gépnek a szívócsövét. Majd ott lesz a felesé-

gem, porszívózzon ő, ha akar.

Most pedig mégiscsak én porszívózom az egész házat,

méghozzá rendszeresen. És ennek egyetlenegy oka van,

úgy hívják, hogy szeretet. Soha semmi pénzért nem

csinálnám meg, de szeretet- ből mégiscsak megcsinálom.

Az a helyzet ugyanis, hogy ha valami nem megy

könnyedén és természetesen az embernek, akkor az a

szeretet még meggyőzőbb és erőteljesebb kifejezése. A

feleségem jól tudja, hogy ha én porszívózom a házat, akkor

amögött semmi más nincsen, csak tiszta, makulátlan

szeretet, s hogy ezért én minden elismerést megérdemlek!

Valaki erre ezt mondhatja: ^De hát dr. Chap- man, ez

176

azért mégiscsak más. Én jól tudom, hogy a feleségem

szeretetnyelve a testi kontaktus, de én nem vagyok egy

ilyen ölelkező típus. Sohasem láttam például, hogy az

apám meg az anyám ölelgették volna egymást. És engem

sem ölelgettek. Szóval, én egyszerűen nem ilyen alkat

vagyok. Most akkor mit csináljak?”

Mit? Megvan önnek a két keze? Össze tudja zárni őket?

Nos, ha igen, akkor képzelje el, hogy a két keze között ott

van az ön házastársa, és húzza őt maga felé. Lefogadom,

hogy háromezer megölelés után egészen természetesnek

fog tűnni a dolog. Csakhogy itt nem a természetesség vagy

kellemesség a lényeg. Most ugyanis a szeretetről

beszélünk, s a szeretet valami olyasmi, amit az ember nem

a maga, hanem valaki más számára csinál. Mindannyian

ezer olyan dolgot csinálunk minden nap, ami egyáltalán

nem „természetes” vagy kellemes a számunkra. Sokaknál

ez már a reggeli fölkeléssel kezdődik. S hogy miért? Nyil-

ván azért, mert él bennünk a meggyőződés, hogy egy

csomó értelmes, megcsinálni érdemes dolog is vár ránk

azon a napon. És normális esetben még az esti lefekvés

előtt úgy érezzük, hogy érdemes volt fölkelni. Vagyis

cselekedeteink megelőzik az érzéseinket és az

érzelmeinket.

Ugyanez igaz a szeretet esetében is. Fölismerjük a

házastársunk szeretetnyelvét, s aztán azt az alternatívát

választjuk, hogy akár természetes számunkra, akár nem,

„beszélni” fogjuk. Nem kellenek ehhez izzó, belelkesült

érzelmek. Egyszerűen azért csináljuk, amit csinálunk, mert

a házastársunk kedvében akarunk járni. Szeretnénk

kielégíteni érzelmi szükségleteit, s megteszünk mindent,

hogy „beszéljük” az ő szeretetnyelvét. Ha így teszünk, a

házastársunk szeretet- tankja sohasem fog kiürülni, s jó

esélyünk van arra, hogy viszonzásképpen ő is a mi

szeretetnyel- vünket fogja „beszélni”. Vagyis viszonozza

érzelmeinket, s mi sem kényszerülünk üres szeretettankkal

„üzemelni”.

A szeretet választás kérdése. S a házasfelek bármelyike

elindíthatja a folyamatot még ma.

177

Tizenegyedik fejezet

A szeretet mindent megváltoztat

A szeretetvágy nem az egyetlen érzelmi szükség-

letünk. A pszichológusok megfigyelései szerint

ugyanilyen alapvető szükséglet a biztonság, az

önértékelés és a fontosság iránti vágy is. A szeretet

azonban mindegyikkel kölcsönhatásban van.

Ha érzem, hogy szeret a házastársam, akkor

nyugodt lehetek, nem kell feszültségben élnem, mert

tudom, hogy a párom nem tesz velem semmi rosszat.

Biztonságban érzem magam a jelenlétében. A

munkahelyemen néha rengeteg bizonytalansággal kell

szembenéznem. Lehet, hogy ellenségeim is vannak az

élet más területein, de a házastársammal biztonságban

vagyok.

Önértékelésemet az a tény is táplálja, hogy a

házastársam szeret. Végül is nem lehetek én akárki, és

igenis megérdemlem a szeretetet, ha ő szeret engem.

A szüleim talán negatívan vagy nem egyértelműen

nyilatkoztak annak idején arról, hogy mennyit érek én,

de a házastársam már felnőttként ismer és szeret

engem. Az ő szeretete nagyon fontos pillére az én

önértékelésemnek.

Cselekedeteink nagy részének érzelmi hajtóereje az

egyéni fontosság és fontosságtudat iránti igény. Az

életet a sikervágy mozgatja előre. Az ember azt

szeretné, ha az élete érne, számítana valamit. Megvan

a saját elképzelése arról, hogy mit jelent fontosnak

lenni, és keményen küzd e cél megvalósításáért. Ha a

házastársától szerete-

tét kap, akkor az növeli fontosságtudatát. Úgy

gondolkodik, hogy ha valaki szeret engem, akkor én

mégsem lehetek akárki.

Fontos ember vagyok, mert itt állok a világrend

csúcspontján. Képes vagyok absztrakt kategóriákban

gondolkodni, szavakkal kifejezni a gondolataimat,

178

valamint szabadon dönteni a választási helyzetekben. Az

írott vagy hangrögzített szó segítségével felhasználhatom

az előttem térben- időben és kulturálisan távol élt egész

generációk tudásanyagát. Tanúja vagyok családom és

barátaim halálának, és az az érzésem, hogy van létezés az

anyagon túl is. Jómagam is azt tapasztaltam minden

kultúrában, hogy az emberek hisznek egy spirituális

világban. És úgy vélik, hogy a szív akkor is igazat mond,

ha a tudományos megfigyeléseken edződött értelem

kritikus kérdéseket vet fel.

Fontos ember vagyok. Az életnek van értelme. Létezik

magasabb cél. Szeretnék hinni benne, de nem biztos, hogy

fontos embernek tudom érezni magam, amíg valaki nem

szeret engem. Ha a házastársam szeretetből fakadóan időt,

energiát és törődést szentel nekem, akkor elhiszem, hogy

fontos vagyok. Szeretet nélkül egész életemben csak

kereshetném a fontosságot, a biztonságot és az

önértékelést. Ha viszont szeretetet érzek, akkor ez irányú

igényeim nagyszerűen ki lesznek elégítve. Akkor

zavartalanul

foglalkozhatom

képességeim

kibontakoztatásával. Biztosabb vagyok saját értékeimben,

s erőfeszítéseimet a külvilág felé fordíthatom, mert nem

zaklatnak a saját, kielégítetlen igényeim. Az igazi szeretet

mindig felszabadító hatású.

Ha viszont egy házasságban nem érezzük a felénk

irányuló szeretetet, akkor az egyébként nor- malisán és

természetesen adódó házassági problémák felnagyítódnak.

Elkezdjük a másik félben a saját boldogságunk akadályát,

sőt

ellenségét

látni.
Elkezdünk

harcolni

az

önértékelésünkért és a fontosságunkért, s a házasság

boldog családi fészek helyett csatamezővé változik.

A szeretet nem hozhat megoldást minden problémára, de

megteremti a biztonságnak azt a légkörét, amelyben

elkezdhetjük keresni a választ a nyugtalanító kérdésekre. A

szeretet biztonságában egy emberpár egymás szidalmazása

nélkül beszélheti meg a vitás ügyeket. A konfliktusokat

meg lehet oldani. Két különböző ember megtanulhat

harmóniában együtt élni. Lassanként rájövünk, hogy mi a

legjobb mindkettőnk számára. A szeretetnek ilyen sok

előnye van.

179

Ha azt választjuk, hogy szeretni fogjuk a házastársunkat,

akkor óriási lehetőségek nyílnak meg előttünk. S ha

megtanuljuk beszélni az ő szeretet- anyanyelvét, akkor

ezeket a lehetőségeket valósággá is változtatjuk. A szeretet

ugyanis valóban az egész világ mozgatója. Jean és Norm

esete tökéletesen példázza ezt.

Három órát utaztak, hogy fölkereshessék a rendelőmet.

Látni lehetett, hogy Norm nem valami szívesen jött. A

felesége kényszerítette, még- hozzá azzal, hogy ha nem

jön, akkor elhagyja őt. (Én nem javaslom ezt a módszert,

de hát idejövetelük előtt az emberek nem ismerhetik az én

javaslataimat.) Harmincöt éve házasodtak össze, és még

sohasem jártak házassági tanácsadónál.

- Dr. Chapman - kezdte Jean a beszélgetést. -

Mindenekelőtt két dolgot szeretnék az ön tudomására

hozni. Először is, anyagi problémáink egyáltalán

nincsenek. Azt olvastam egy magazinban, hogy a pénz a

legnagyobb bajcsináló a házasságban. Ez nálunk nem így

van. Az elmúlt években mindketten dolgoztunk, a

házrészleteket is, meg a kocsik részleteit is rég

törlesztettük. Semmiféle anyagi problémánk nincsen.

Másodszor pedig szeretném, ha tudná, hogy mi nem

veszekszünk. Hallottam a barátaim beszámolóit az örökös

veszekedéseikről. Mi sohasem veszekedtünk. Nem is

emlékszem, hogy mikor veszekedhettünk utoljára.

Egyetértünk abban, hogy a veszekedésnek semmi értelme,

így aztán nem is veszekszünk.

Tanácsadóként csak értékelni tudtam, hogy Jean már az

elején tiszta vizet öntött a pohárba. Tudtam, hogy rögtön a

lényegre akar térni. Nyilvánvaló volt, hogy ezt az indítást

alaposan átgondolta. Biztos akart lenni abban, hogy nem

fogunk álproblémákon rágódni. Jól akarta kihasználni a

rendelkezésre álló időt.

- A probléma az - folytatta -, hogy semmi szeretetet nem

kapok a férjemtől. Egyhangúvá vált az életünk. Reggel

fölkelünk, aztán elmegyünk dolgozni. Délután a férjem is

csinálja a maga dolgát, meg én is csinálom a magam

dolgát. Általában együtt vacsorázunk, de beszélgetni nem

szoktunk. A férjem még vacsora közben is tévét néz. Aztán

az alagsorban babrál mikor-mivel, majd elalszik a tévé

180

előtt, míg föl nem keltem, hogy ideje lefeküdni. Ez így

megy a hét öt napján. Szombat délelőtt elmegy golfozni,

délután az udvaron tesz-vesz, este pedig együtt szoktunk

vacsorázni egy másik házaspárral. Norm azokkal bezzeg

beszélget, de amikor elindulunk hazafelé és beülünk a

kocsiba, a társalgásnak nyomban vége szakad. Amint

hazaérünk, megint elalszik a tévé előtt, míg ágyba nem

küldöm. Vasárnap délelőtt templomba megyünk. Minden

vasárnap elmegyünk a templomba, dr. Chapman -

hangsúlyozta külön is Jean asszony.

Azután elmegyünk löncsölni néhány ismerő-

sünkkel - folytatta. - Amikor hazaérünk, Norm megint beül

a tévé elé, elalszik, és ott alussza át a vasárnap délutánt.

Vasárnap este általában még egyszer elmegyünk a

templomba, aztán hazamegyünk, eszünk egy kis pattogatott

kukoricát, azután lefekszünk aludni. Minden héten ez

nálunk a program. Ennyiből áll az egész. Olyanok va-

gyunk, mint két, ugyanabban a házban élő lakótárs. Semmi

közös ügyünk nincsen. Semmi szeretetet nem kapok tőle.

Se kedvesség, se érzelem, semmi. Élettelen, nagy üresség

az egész. Nem hiszem, hogy sokáig fogom bírni.

Jean az utolsó mondatoknál már sírt. Adtam neki egy

zsebkendőt, és Normra pillantottam.

Én képtelen vagyok megérteni őt - ez volt az első

kommentálja. Majd egy pillanatnyi szünet után így

folytatta: - En az égvilágon mindent megtettem, hogy

kimutassam neki a szeretete- met, főként az utóbbi két-

három évben, amióta folyton erről panaszkodik. De nem

segít semmi. Teljesen mindegy, hogy mit csinálok, ő egyre

csak siránkozik, hogy nem kap tőlem semmi szeretetet.

Nem érzi, hogy szeretném. Én nem tudom, hogy még mit

tehetnék.

Nem volt nehéz kitalálnom, hogy Norm borzasztóan

csalódott és elkeseredett.

Mivel igyekezett kimutatni Jean iránti szeretetét? -

kérdeztem tőle.

-
Hát először is - vett egy mély lélegzetet a férfi -, én

előbb érek haza a munkából, mint ő, így aztán minden este

nekilátok vacsorát készíteni. Ha tudni akarja az igazságot,

hetente négyszer majdnem teljesen kész vacsorával várom

181

őt haza.

Néha elmegyünk vacsorázni. Vacsora után hetenként

háromszor én mosogatok. Előfordul, hogy egy-egy este

elmegyek egy találkozóra, de hetenként háromszor a

vacsora után én mosogatok. Az egész házat én

porszívózom, mert Jeannek fájós a dereka. Az udvari

munkákat mind én végzem el, mert ő allergiás a virágporra.

A szárítóból kijövő ruhákat is én hajtogatom össze.

Norm még sokáig sorolta azokat a dolgokat, amiket Jean

helyett szokott elvégezni, úgyhogy a vége felé már

csodálkoztam, hogy mit csinál egyáltalán ez a nő... Hiszen

a félje nem hagy neki semmit.

Szóval - folytatta Norm én megcsinálom ezt a

rengeteg mindent, hogy kimutassam iránta a szeretetemet,

és most ő mégis itt ül és olyanokat beszél önnek,

amilyeneket két-három éve minden nap elsír nekem, hogy

ő nem érzi a szeretetet. Én már nem tudom, hogy mit

tehetnék érte.
-

Ez mind így igaz, és ez mind szép, dr. Chap- man -

, folytatta Jean, amikor ismét hozzá fordultam. - De én azt

szeretném, ha Norm leülne mellém, és beszélgetne velem.

És beszélne hozzám, mert mi jóformán már nem is szólunk

egymáshoz. Harminc éven át nem beszélgettünk. Norm

mindig csak mosogat, porszívózza a lakást, nyílja a füvet.

Mindig csinál valamit. Én meg azt szeretném, ha leülne

mellém, szánna rám is egy kis időt, nézne rám, és

beszélgetnénk a dolgainkról, az életünkről.

Jean megint elsírta magát. Nyilvánvaló volt számomra,

hogy az ő szeretet-anyanyelve az „igazi együttlét”. Azért

sír most is, hogy figyeljenek rá. Nem tárgy szeretne lenni,

hanem olyasvalaki, akivel foglalkoznak és törődnek. Norm

szorgoskodása nem elégítette ki az ő érzelmi szükségle-

182

tét. Amikor aztán tovább beszélgettem Norm- mal,

kiderült, hogy ő sem érzi úgy, hogy szeretetet kapna

Jeantől, de ő erről nem beszélt. Ő így okoskodott:

„Ha az ember harmincöt éve nős, minden

hiteltartozását törlesztette, és a felesége sem

veszekedős,

házsártos

típus,
akkor

legyen

megelégedve a dolgokkal, ennél többet ugyan mit is

kívánhatna még!” Ő így dolgozta föl a problémát.

Milyennek képzelné el az ön számára

ideális feleséget? Ha elvehetne feleségül egy önnek

való, tökéletes nőt, akkor az milyen volna?

Tényleg tudni akarja? - nézett most először

a szemembe.

Igen - válaszoltam.

Fölegyenesedett a fotelban, és karba tette a kezét.

Arcára széles mosoly ült ki.

Sokat álmodoztam erről. A tökéletes

feleség az már délután hazajönne, és vacsorát

készítene nekem. Én addig eldolgozgatnék az

udvaron, azután ő kiszólna, hogy kész a vacsora.

Vacsora után szépen elmosogatna. Valamit biztos

segítenék neki, de azért az ilyesmi mégiscsak az ő

dolga volna. És fölvarrná az ingemre a leszakadt

gombokat.
Jean nem bírta tovább szó nélkül. Odafordult a

férjéhez.

Nem hiszek neked. Mindig azt mondtad,

hogy szeretsz főzni.

Én

éppenséggel

elfőzőcskézhetek

válaszolt erre Norm. - De most az ideálomat

kérdezték.

Ehhez nem is kellett már egy szót sem hozzátenni,

egyértelműen kiderült számomra, hogy Norm

szeretet-anyanyelve a „figyelmesség”. Hiszen ő

maga is azért csinált meg szinte mindent Jean

helyett, mert ez a magatartás volt az ő szere-

tetnyelve. Az ő elképzelése szerint tehát azzal mutathatjuk

ki az emberek iránti szeretetünket, hogy figyelmességből

bizonyos szolgálatokat teszünk nekik. A bajt az okozta,

183

hogy Jean nem értett ebből egy kukkot sem, mivel nem ez

volt az ő szeretet-anyanyelve. Érzelmileg ez az egész fi-

gyelmesség távolról sem jelentett neki annyit, mint

amennyit Normnak jelenthetett volna, ha ő szánja rá magát

azokra a figyelmességi szolgálatokra.

Miért nem mondta el ezt nekem valaki már

harminc évvel ezelőtt?! - kiáltott föl bosszúsan Norm,

amikor világosság gyúlt az agyában. - Akkor ott ültem

volna minden este mellette, és beszélgettem volna vele

negyedórát ehelyett a sok „figyelmeskedés” helyett!

Életemben most először fogtam föl - fordult oda a

feleségéhez -, hogy mit értettél azon, hogy „mi sohasem

beszélgetünk”. Én ezt eddig nem értettem. Azt hittem, épp

eleget beszélgetünk. Én például mindig megkérdezem,

hogy jól aludtál-e. Tényleg azt hittem, hogy beszélgetünk,

de most már mindent értek. Te azt szeretnéd, ha minden

este leülnénk a fotelba, csak néznénk egymást és

beszélgetnénk. Most már értem, mire gondolsz, és most

már azt is tudom, hogy miért olyan fontos ez neked. Mert

ez a te szeretetnyelved, és már ma este ezzel fogjuk

kezdeni. Életem hátralévő részében minden este leülök

veled negyedórát beszélgetni. Erre biztosan számíthatsz.

O, ez csodálatos volna! - mondta Jean a férjének. -

Én pedig szívesen megcsinálom neked a vacsorát. Egy

kicsit későn fog elkészülni; mert én később érek haza, mint

te, de nem baj. Es boldogan felvarrom a gombjaidat. De hát

eddig mindig olyan gyorsan fölvarrtad te magad, hogy

nekem

nem maradt alkalmam sem ilyeneket megcsinálni.

Életem hátralévő részében saját hatáskörömbe

vonom a mosogatást is, ha ez számodra a szeretet

jele.

Jean és Norma aztán hazament, és elkezdték

egymást a megfelelő szeretetnyelven szeretni. Alig

két hónap elteltével már a második mézesheteiket

élték. A Bahama-szigetekről hívtak föl, hogy

elújságolják nekem, milyen boldogok és milyen

radikális változás állt be a házasságukban.

Képes-e a szeretet újjászületni egy házasságban?

Ezt biztosra vehetik. A dolognak mindössze annyi a

titka, hogy meg kell tanulnunk egymás szeretet-

anyanyelvét, aztán úgy dönteni, hogy ezentúl azt

fogjuk „beszélni”.

Tizenkettedik fejezet Szeretem - nem

szeretem

Gyönyörű szeptember végi szombat volt. Feleségemmel a

Reynolda-kerben bóklásztunk, és ál- mélkodva bámultuk a

világ minden részéről idehozott csodálatos növényeket és

virágokat. Ezt a botanikus kertet annak idején R. J.

Reynolds, a dohánymágnás hozta létre saját vidéki

birtokán. Most a Wake Forest Egyetemhez tartozik. Épp a

rózsakert mellett mentünk el, amikor észrevettem, hogy

felénk közeledik Ann, aki két hete kezdett hozzám járni a

tanácsadásra. Ann a kockaköveket bámulta a lába előtt, s

úgy tűnt, teljesen elmerült a gondolataiban. Amikor

odaköszöntem neki, megrezzenve nézett föl, de aztán

elmosolyodott. Bemutattam Karolynnak, aztán pár kel-

lemes szót váltottunk. S ekkor Ann minden átmenet nélkül

nekem szögezte az egyik legnehezebb kérdést, amit valaha

is hallottam az életben.

Dr. Chapman, lehet szeretni egy olyan embert, akit

gyűlölünk?

Tudtam, hogy e kérdés mögött mélységes fájdalom

lappang, s hogy alaposan megfontolt választ kell adni rá.

És tudtam azt is, hogy a következő héten Ann ismét jön

hozzám a tanácsadásra, ezért így szóltam:

Ann, ez az egyik legkeményebb kérdés, amit

valaha is hallottam. Miért nem beszélhetnénk meg a jövő

héten?

Ann beleegyezett, mi pedig Karolynnal folytat-

185
tűk a bóklászást. De Ann kérdését nem tudtuk elfelejteni.

Később, amikor hazafelé tartottunk, a kocsiban

elbeszélgettünk róla. Visszagondoltunk saját házasságunk

első időszakára, és eszünkbe jutott, hogy mi magunk is

gyakran átéltük a gyűlöletet és a hasonló érzéseket. Jól

odamondogattunk egymásnak, amiből sértődés lett, azt

pedig követte a harag. Márpedig az elfojtott haragból

gyűlölet lesz. Miért volt a mi helyzetünk mégis más? Azért,

mert mindketten tudtuk, hogy a szeretetet választjuk.

Észrevettük, hogy ha ezt a módszert, a követelőzést és a

minősítgetést folytatjuk, akkor a házasságunk tönkremegy.

Szerencsére körülbelül egy egyéves időszak alatt sikerült

megtanulnunk

veszekedés

nélkül

elrendezni

nézeteltéréseinket; döntésre és megegyezésre jutni anélkül,

hogy fölrúgnánk mindent; konstruktív javaslatokat tenni,

nem pedig követelőzni; s végül érteni és „beszélni” egymás

szeretet-anyanyelvét. (Erről a történetről sokat megírtam

egy korábbi könyvemben, a Moody Press által kiadott

Toward a Growing Marriage-ben [Egy fejlődőképes

házasság felé].) Mi akkor választottuk a szeretetet, amikor

egymás iránti negatív érzelmeink már szinte teljesen

befagyasztották a kapcsolatot. De amikor elkezdtük egymás

szeretet-anyanyelvét

beszélni, a klíma egykettőre

megenyhült, s lassanként teljesen eltűnt a harag, a gyűlölet

és a többi, negatív érzelem is.

A mi helyzetünk azonban alapvetően különbözött

Annétől. Karolyn és én is nyitottak voltunk a tanulásra és a

fejlődésre. És tudtam, hogy Ann férjében nincs meg ez a

nyitottság. Ann az előző héten elmesélte nekem, hogy

kérlelte a férjét, menjenek el egy tanácsadásra. Könyörgött

neki, hogy olvasson el egy könyvet vagy hallgasson meg

190

egy kazettát a házasságról. Ám a férj elutasított minden

ilyen kérést. Ann szerint így állt hozzá a kérdéshez:

„Nekem nincsen semmi bajom. Te vagy itt az egyetlen,

akinek problémái vannak.” Vagyis a férj szerint neki igaza

volt mindenben, Ann-nek pedig nem volt igaza semmiben -

ilyen egyszerűen látta a helyzetet. Az elmúlt esztendőkben

az örökös kritizálással és odamondoga- tással kiölte

Annből az iránta érzett szeretetet. Tízévi házasság után

Ann érzelmi energiái elapadtak, önértékelése majdnem a

nullára süly- lyedt. Volt még remény e házasság

megmentésére? Volt még remény, hogy képes lesz szeretni

ezt a szeretetre nem igazán méltó férjet? Vagy hogy az

szeretettel közeledjék őhozzá?

Tudtam, hogy Ann rendszeres templombajáró, mélyen

vallásos ember. Úgy gondoltam, hogy talán a hitben még

föllelhető némi remény e házasság megmentésére. Másnap

ezért Ann problémájára koncentrálva elkezdtem olvasni

Lukács evangélista beszámolóját Jézus életéről. Mindig

csodálattal olvasom Lukácsot, aki orvos volt és odafigyelt

nagyon a részletekre, s aki az első században jól követhető

beszámolót írt a Názáreti Jézus tanításáról és életéről.

Egyik leghíresebb beszédében, az úgynevezett mezei

prédikációban Jézus szerintem a legnagyobb követelményt

fogalmazza meg a szeretet számára:

„...néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek

ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket

gyűlölnek. Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és

imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak. ...És a

mint

akarjátok,

hogy

az

emberek

veletek

cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.

Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek,

mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik

azokat, akik őket szeretik.”9

Úgy éreztem, hogy ez a majdnem kétezer esztendővel

ezelőtt megfogalmazott szeretetköve- telmény lehet az az

iránymutatás, amelyre Ann- nek szüksége van. De képes

lesz-e ez a fiatalasz- szony teljesíteni is? Képes-e bárki is

teljesíteni? Lehet-e szeretni egy olyan házastársat, aki idő-

közben az ellenségünk lett? Lehet-e szeretni egy olyan

embert, aki szidalmazott bennünket, aki rosszul bánt

velünk, és kimutatta irántunk érzett megvetését és

9 Lukács 6, 27-28., 31-32.

gyűlöletét? És ha Ann képes is, lesz-e ennek valamiféle

viszonzása? Képes lesz-e ez a férj megváltozni és

szeretettel és gondoskodással fordulni a felesége felé? És

egyszer csak el- ámultam, amikor továbbolvasva Lukácsot,

Jézusnak ezekbe a szavaiba botlottam: „Adjatok, nék- tek

is adatik; jó mértéket, megnyomottat és meg- rázottat,

színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel

mérnek néktek, amellyel ti mértek.”10

A szeretetre nem méltó ember szeretésének ez az ókori

elve vajon még hatékony lehet egy olyan mélypontra jutott

házasságban is, mint amilyen Anné? Elhatároztam, hogy

teszek egy kísérletet. Az volt a hipotézisem, hogy ha Ann

képes lesz megtanulni a férje szeretet-anyanyelvét, s ha azt

hajlandó lesz huzamosabb ideig „beszélni” is, úgy, hogy a

férj szeretetigénye kielégüljön, akkor ez a férj végül is

valószínűleg viszonozni fogja, amit kapott, és elkezdi

kifejezésre juttatni a felesége iránti szeretetét.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy ez, az ebben a

szituációban merésznek mondható hipotézis vajon „bejön-

e”...

A következő héten Ann eljött hozzám, s volt szerencsém

ismét végighallgatni házassága minden szörnyűségét. A

beszámoló végén megismételte a botanikus kertben föltett

kérdését, csak most kijelentéssé fogalmazva át:

Dr. Chapman, én már nem is tudom, hogy képes

leszek-e ismét megszeretni őt azok után, amiket velem

művelt.

Beszélt már erről a helyzetről valamelyik ba-

rátjával? - kérdeztem.

Két legközelebbi barátomnak elmondtam mindent.

És egy keveset beszéltem róla másoknak is.

És ők mit válaszoltak?
-

Azt, hogy hagyjam ott. Mindenki azt mondta, hogy

hagyjam ott, mert ez az ember már úgysem fog soha

megváltozni, és semmi értelme megnyújtani a szenvedést.

De dr. Chapman, én képtelen vagyok rászánni magam erre.

Lehet, hogy meg kellene tennem, de egyszerűen nem tu-

dom elhinni, hogy ez a helyes megoldás.

Úgy látom - magyaráztam neki -, hogy ön két kő

között őrlődik. Egyfelől ott van a vallási és a valláserkölcsi

meggyőződése, amely azt mondja, hogy helytelen dolog

felbontani egy házasságot, másfelől viszont ott van a lelki

192

10 Lukács 6, 38.

szenvedése, amely azt mondja, hogy ha ön nem akar bele-

pusztulni ebbe a helyzetbe, akkor sürgősen menekülnie

kell.

Pontosan így van, dr. Chapman. Pontosan ezt

érzem. És nem tudom, mit csináljak.

Ha szeretettankunk üres, akkor nincsenek bennünk szeretetteljes

érzések a házastársunk iránt, hanem egyszerűen csak ürességet és

fájdalmat érzünk.

-
Mélyen együttérzek önnel ebben a vergődésben -

folytattam. - Ön most nagyon nehéz helyzetbe került.

Szeretném, ha könnyű megoldást tudnék ajánlani. Sajnos

azonban nem tudok. Az ön által említett mindkét megoldás,

a válás is és a maradás is valószínűleg nagy fájdalmakat

fog okozni. De mielőtt valamilyen elhatározásra jutna,

nekem mégiscsak volna egy ötletem. Nem vagyok biztos

abban, hogy működőképes az ötlet, de mégiscsak arra

kérem, hogy tegyen egy kísérletet. Amit eddig elmondott

nekem, abból tudom, hogy a vallás és a hit nagyon sokat

jelent önnek, s hogy igen nagyra tartja Jézus tanításait.

Ann egyetértően bólogatott, én pedig folytattam.

Szeretnék fölolvasni valamit, amit egykor Jézus

mondott, s ami szerintem némiképp illik az önök

házasságára is. - Aztán lassan és megfontoltan olvasni

kezdtem.

„...néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek

ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket

gyűlölnek. Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és

imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak. ... És a

mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti

is akképpen cselekedjetek azokkal. Mert ha csak azokat

szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van?

Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.”

Érvényes ez valamennyire az ön férjére is? Ő

193

is inkább ellenségként bánt önnel, s nem mint egy

baráttal? - kérdeztem.

Ann csak bólintott, hogy úgy van.

Atkozta vagy szidalmazta már önt? - kérdeztem.

Sokszor.

Bántotta önt?

Gyakran.

És azt is mondta, hogy gyűlöli önt?

Igen.

Ann, ha ön is hajlandó belemenni, akkor szeretnék

csinálni egy kísérletet. Arra volnék kíváncsi, hogy mi

történik az ön házasságával, ha abban is megpróbáljuk

alkalmazni ezt az elvet. Mindjárt megmagyarázom, mire

gondolok.

Kifejtettem

fiatalasszonynak

szeretettank

koncepcióját, s elmondtam, hogy ha ez a tank üres, mint

például most az övé is, akkor nincsenek bennünk

szeretetteljes érzések a házastársunk iránt, hanem

egyszerűen csak ürességet és fájdalmat érzünk. S mivel a

szere te tvágy oly mélyen gyökerező érzelmi szükséglet, a

szeretet hiánya valószínűleg a legnagyobb lelki fájdalmakat

okozza.

Elmagyaráztam azt is, hogy ha meg tudjuk tanulni

egymás

szeretet-anyanyelvét,

akkor

az

érzelmi

szükségletek kielégülhetnek, s újra megjelenhetnek a

pozitív érzelmek.

Volna ennek értelme az ön számára? - kérdeztem.

-
Dr. Chapman - válaszolt Ann -, amit ön most

elmondott, az nem más, mint az én életem. És eddig még én

magam sem láttam át ilyen világosan. Az esküvő előtt nagy

szerelem volt a miénk, de utána nagyon gyorsan ellobbant a

láng, mi pedig sohasem tanultuk meg egymás szeretet-

nyelvét. Az én szeretettankom már évek óta teljesen üres,

és biztos vagyok abban, hogy a férjemé is. Dr. Chapman,

ha én korábban találkoztam volna ezzel az elmélettel, akkor

azt hiszem, ez a sok szörnyűség nem történhetett volna

meg.

Nem mehetünk vissza a múltba, Ann, hogy

megreparáljuk a dolgokat - mondtam. - Azt viszont

megtehetjük, hogy a jövőt megpróbáljuk másként alakítani.

Szeretnék önnek javasolni egy ilyen értelmű, hat hónapos

kísérletet.

Én hajlandó vagyok bármit kipróbálni

194

- mondta

erre Ann.

Tetszett nekem ez az elszántság, ez a pozitív hozzáállás,

de még nem lehettem biztos abban, hogy Ann megértette,

milyen óriási nehézségek várnak őrá ebben a kísérletben.

-

Akkor most fordítsunk egyet a dolgon - mondtam -,

és kezdjük a végcélunk megfogalmazásával. Ha azt

kérdezném, hogy mi az ön legtitkosabb és leghőbb vágya,

aminek a megvalósulását szeretné látni legkésőbb hat

hónap múlva, akkor ön mit válaszolna?

Azt szeretném - válaszolta Ann hosszas hallgatás

után, de láthatóan megfontoltan -, hogy Glenn újra

szeressen engem, s hogy ezt azzal fejezze ki, hogy legyen

együtt velem. Azt szeretném, ha együtt csinálnánk

mindenféle dolgokat, s ha eljárnánk együtt különféle

helyekre. Szeretném azt érezni, hogy érdeklődik az én

világom iránt. Szeretném most látni magunkat, amint el-

megyünk vacsorázni és beszélgetünk. Szeretném, ha Glenn

meghallgatna engem. Ha odafigyelne rám. Szeretném azt

érezni, hogy értékeli az én elképzeléseimet. Szeretném, ha

nagy utazásokat tennénk, és megint remekül éreznénk

magunkat, mint régen. Szeretnék abban a tudatban élni,

195

hogy Glenn a mi házasságunkat minden másnál

fontosabbnak és értékesebbnek tartja.

Ami engem illet - folytatta pár másodpercnyi

szusszanás után azt szeretném, ha ismét gyöngéd, pozitív

érzelmeim lehetnének a féljem iránt. Szeretném, ha újra

tisztelettel nézhetnék föl rá. Szeretnék büszke lenni rá. Mert

most semmi ilyesmi nincs a szívemben.

Míg Ann beszélt, én szorgalmasan jegyzeteltem. Amikor

befejezte, visszaolvastam neki, amit mondott.

Ön aztán igazán magasra tette a lécet, Ann -

bólogattam végül „elismerően”. - Tényleg ennyi mindent el

akar érni?

Most mindez elérhetetlen célnak tűnik, dr.

Chapman - válaszolt Ann. - De hát ezek tényleg olyan

dolgok, amelyek megvalósulását mindennél jobban

kívánom.

Akkor egyezzünk meg abban - mondtam hogy ez

lesz a mi célunk. Hat hónap elteltével azt szeretnénk látni,

hogy ön és Glenn között ilyen szeretetteljes kapcsolat

létezik. És most hadd ismertessem önnel a hipotézisemet. A

mi kísérletünk célja annak megállapítása, hogy helyes vagy

helytelen az én hipotézisem. Tegyük föl, hogy ön képes

lesz Glenn szeretet-anyanyelvét kitartóan, hat hónapon

keresztül „beszélni”, hogy ezenközben valahol az ő

szeretetigénye elkezd kielégülni, hogy ettől elkezd megtelni

az ő szeretettankja, s hogy egy idő után elkezdi viszonozni

az öntől kapott szeretetet. Ez a hipotézis arra a koncepcióra

támaszkodik, hogy a szeretetigény a legmélyebb érzelmi

szükségletünk, s hogy ha ezt az igényünket kielégítik,

akkor általában pozitívan reagálunk arra a személyre, akitől

a szeretetet kaptuk.

És ugye azzal is tisztában van - folytattam hogy ez

a hipotézis önre bíz minden kezdeményezést. Glenn már

nem foglalkozik az önök házasságának rendbetételével. Ön

viszont igen. Ez a hipotézis azt mondja, hogy ha ön képes

lesz jó irányba terelni minden energiáját, akkor jó esély van

arra, hogy Glenn egyszer csak elkezdjen pozitívan reagálni.

Itt felolvastam Jézus beszédének a már idézett, Lukács

által lejegyzett sorait is: „Adjatok, néktek is adatik; jó

mértéket, megnyomottat és megrá- zottat, színig teltet

adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek,

amellyel ti mértek.”

- Én ezt úgy értelmezem - folytattam -, hogy Jézus itt

egy alapelvet szögez le, és nem arról beszél, hogy

miképpen lehet manipulálni az embereket. Általánosságban

szólva, ha kedvesen és szeretettel viszonyulunk az

emberekhez, akkor valószínűleg ők is kedvesen és

szeretettel fognak viszonyulni hozzánk. Ez nem azt jelenti,

hogy kedvessé tehetünk egy embert pusztán azzal, hogy

kedvesek vagyunk hozzá. Mindenki szabadon cselekszik.

Eltaszíthatjuk például a szeretetet, hátat fordíthatunk neki,

sőt le is köphetjük. Semmi garancia nincs arra, hogy Glenn

szeretettel fog reagálni arra, amit ön majd szeretetből csi-

nál. Csupán azt jelenthetjük ki, hogy erre jó esély van.

(Itt kell megjegyeznem az olvasó kedvéért, hogy egy -

házassági, nevelési, pszichológiai stb. - tanácsadó sohasem

jelzi előre abszolút bizonyossággal az egyes emberek

viselkedésének változásait. A vizsgálatokra és a

személyiségelemzésekre támaszkodva a tanácsadó csupán

azt tudja megmondani, hogy egy adott személy egy adott

szituációban valószínűleg hogyan fog viselkedni.)

Most pedig térjünk rá Glenn és az ön szere-

tet-anyanyelvére - mondtam Ann-nek, miután

megegyeztünk a hipotézis fontosabb pontjaiban. -

Amit ön eddig elmondott nekem, abból én arra

következtetek, hogy az ön szeretet-anyanyelve

alighanem az igazi együttlét. Jól látom?

Jól látja, dr. Chapman - válaszolta Ann. - A

régi szép időkben, amikor még sok időt töltöttünk

együtt és Glenn meghallgatott engem, akkor hosszú

órákig tudtunk beszélgetni, és remek dolgokat

csináltunk együtt. Én nagyon is éreztem az ő

szeretetét. Ó, ha a régi házasságunkból csak ez az egy

dolog visszatérne...! Amikor együtt vagyunk, akkor

érzem, hogy tényleg törődik velem, de amikor folyton

mással foglalkozik, amikor soha nincs ideje

beszélgetni, amikor soha nem ér rá velem együtt

csinálni bármit is, akkor viszont azt érzem, hogy az

üzleti ügyei meg az egyéb céljai fontosabbak neki,

mint a kapcsolatunk.

És mit gondol, Glennek mi lehet a szeretet-

anyanyelve? - kérdeztem.

Azt hiszem, a testi kontaktus és főként a

házasság szexuális része. Mert amikor több szeretetet

kaptam tőle és szexuálisan még aktívabbak voltunk,

197

akkor nem így viszonyult hozzám, mint most. Szóval,

szerintem ez lehet az ő szeretet- anyanyelve, dr.

Chapman.

Előfordult, hogy nem tetszett neki, ahogy

ön beszélt vele?

Hát, azt mondja, hogy én állandóan házsár-

toskodom vele. Meg azt is mondja, hogy nem tá-

mogatom őt semmiben, hogy mindig visszadumálok,

hogy mindig ellenzem minden ötletét és elképzelését.

Akkor hát tételezzük föl, hogy a „testi kon-

taktus” az ő szeretet-anyanyelve, a „pár kedves

szó” pedig a második anyanyelve a szónak ebben az

értelmében. Azért említem meg ezt a másodikat is, mert ha

Glenn a negatív megjegyzésekre panaszkodik, akkor a

pozitív megjegyzések bizonyára nagyon sokat jelentenek

neki...

Most pedig hadd tegyek egy javaslatot a hipotézisünk

tesztelésére. A kérdés az, hogy mi történik akkor, ha ön

hazaállít, és így szól Glennhez: „Sokat gondolkodtam a

kettőnk kapcsolatán és úgy döntöttem, hogy jobb feleséged

szeretnék lenni, mint amilyen eddig voltam. Ha tehát bár-

milyen ötleted van, hogy én miképpen lehetek jobb feleség,

akkor én állok elébe. Most rögtön is előadhatod a

kéréseidet, vagy el is gondolkozhatsz még rajtuk, s majd

előadod őket, amikor jónak látod, de én tényleg komolyan

gondolom, hogy jobb feleség akarok lenni.” De bármilyen

legyen is Glenn reakciója, akár pozitív, akár negatív, ön

egyszerűen információként fogadja azt. Ez az indító

bejelentés mindenesetre tudomására hozza, hogy valami

változás várható az önök kapcsolatában...

Továbbá, támaszkodjon az ön feltételezésére és az én

felvetésemre - vagyis, hogy Glenn szere- tet-anyanyelve a

„testi érintés”, második anyanyelve pedig a „pár kedves

szó” -, és egy hónapon keresztül nagyon figyeljen oda erre

a két területre...

Ha Glenn előáll egy javaslattal, hogy miképpen lehetne

ön jobb feleség, akkor fogadja el ezt az információt, és

illessze be a terveibe. Keresse meg Glenn életében a

pozitívumokat, és pár kedves, biztató szóval nyugtázza

azokat. S ez idő alatt a maga részéről állítson le minden

panaszkodást és szemrehányást. Ha már nagyon nem bírja

ki panaszkodás nélkül, akkor jegyezze le a bánatát

198

és a kifogásait egy személyes használatra szolgáló

naplóba, de ez alatt az egy hónap alatt egy rossz szót se

szóljon Glennhez...

Legyen kezdeményezőbb a testi kontaktus és a szex

terén. Okozzon a férjének meglepetést azzal, hogy tud ön

rámenős is lenni, és nemcsak passzívan reagálni az ő

közeledésére. Tűzze ki célul az első két hétben a heti

minimum egy szexuális együttlétet, a második két hétben

pedig a heti minimum kettőt. (Ann elmondta nekem, hogy

az utóbbi hat hónapban talán egyszer vagy kétszer voltak

csak együtt szexuálisan. Abban bíztam, hogy ez a terv elég

gyorsan kimozdítja majd a dolgokat a holtpontról. )

Képmutatás olyan érzelmeinkről beszélni, amilyenek nem is élnek

a szívünkben. .

De ha olyan szeretetcselekedetre vállalkozunk, amely a másik

embernek hasznára vagy örömére szolgál, akkor az egyszerűen

csak egy választás.

Ó, dr. Chapman, ez nehezen fog menni - ingatta a

fejét Ann. - Én nehezen tudok szexuálisan „jól reagálni”

Glenn közeledésére, ha korábban egész idő alatt tudomást

sem vett rólam. A szexuális együttlét során pedig nem azt

érzem, hogy szeret, hanem inkább azt, hogy csak használ

engem. Úgy csinál, mintha egyébként teljesen jelentéktelen

volnék a számára, aztán meg szeretne beugrani az ágyba és

használni a testemet. Nekem ez nagyon nem tetszett, s

szerintem ez az oka annak, hogy az utóbbi években már

csak ritkán gyakoroltuk a szexet.

Az ön reakciója természetes és normális volt -

nyugtattam meg Annt. - A legtöbb feleség akkor „kap

kedvet” a férjével való bensőséges és intenzív szexuális

kapcsolatra, ha azt érzi, hogy a férje szereti őt. Ha érzik a

szeretetet, akkor kívánják a testi kapcsolatot is. Ha viszont

nem érzik a szeretetet, akkor inkább azt fogják érezni, hogy

őket csak „használják” a szexuális kontaktusban. Ezért

aztán borzasztóan nehéz olyasvalakit szeretni, aki nem

szeret bennünket. Ez valahogy ellenkezik az emberi

természettel. Ezért aztán önnek is nagyon erősen kell majd

támaszkodnia az Istenbe vetett hitébe, Ann, hogy meg tudja

ezt tenni. Talán az is segít, ha újra és újra elolvassa Jézus

tanítását, hogy szeressük ellenségeinket, hogy szeressük

199

azt, aki gyűlöl bennünket, hogy szeressük azokat, akik

kihasználnak minket. Es kérje Isten segítségét, hogy a

gyakorlatban is követni tudja Jézus útmutatását.

Ereztem, hogy Ann figyelmesen hallgatja mindazt, amit

mondok, mert a fejével időnként, alig észrevehetően

bólintott egyet-egyet. A szeme pedig elárulta, hogy

rengeteg kérdése van.

De hát dr. Chapman, nem képmutatás az, ha

szexuálisan szeretetet mutatunk, miközben tele vagyunk

negatív érzelmekkel az illető iránt?

-
Nem - válaszoltam. - Ennek megértésében

bizonyára segít, ha különbséget teszünk a szeretet mint

érzés és a szeretet mint tett között. Ha ön azt állítja, hogy

ilyen vagy olyan érzelmei vannak, miközben azok nem

élnek a szívében, nos, akkor az valóban képmutatás vagy

egyenesen hazugság, és az efféle hamis kommunikációval

nem nagyon lehet bizalmas kapcsolatokat kiépíteni. De ha

olyan szeretetcselekedetre vállalkozunk, amely a másik

embernek hasznára vagy örömére szolgál, akkor az

egyszerűen csak egy választás.

Hiszen ön nem állítja, hogy ez a cselekedete mély

érzelmi kötődésből fakad. Ön egyszerűen csak úgy

dönt, hogy megtesz valamit a férje kedvéért.

Szerintem Jézus mondanivalójának is ez a lényege...

Kétségtelen, hogy nem viseltetünk gyöngéd ér-

zelmekkel azok iránt, akik gyűlölnek bennünket.

Abnormális volna a dolog, viszont az is igaz, hogy

ettől még megtehetünk a kedvükért különféle

szeretetcselekedeteket. Ez egyszerűen választás,

elhatározás kérdése. És azt reméljük, hogy ezek a

szeretetcselekedetek pozitív változást idéznek elő az

érintettek attitűdjében és viselkedésében. De legalább

mi úgy döntöttünk, hogy megcsinálunk valami pozitív

dolgot a kedvükért vagy értük.

Úgy tűnt, hogy válaszom kielégítette Annt, leg-

alábbis egyelőre. Sejtettem, hogy fogunk mi még erről

a témáról beszélgetni. És azt is sejtettem, hogy ha a

kísérlet komolyan beindul, akkor az Ann mély

istenhitének is lesz köszönhető.

- Az első hónap után - folytattam -, azt szeretném,

ha megkérdezné Glennt, hogy tetszik-e neki, amit ön

csinál. A saját szavaival megfogalmazva egy ilyen

kérdést tegyen föl neki: „Glenn, talán emlékszel még,

hogy pár héttel ezelőtt azt mondtam, szeretnék jobb

feleség lenni. Nos, kíváncsi volnék, hogy mi a

véleményed mindarról, amit csinálok.”

Bármit mond is Glenn, tekintse azt információnak.

Lehet, hogy gúnyolódni fog, netán komoly-

talankodni vagy ellenségeskedni, de az is lehet, hogy

pozitívan reagál. De bárhogyan viselkedik is, ön ne

álljon le vitatkozni, hanem fogadja el, amit mond, és

szögezze le még egyszer, hogy ön komolyan gondolta

ezt az egészet, és valóban

jobb feleség akar lenni. S ha neki bármilyen javaslata van,

akkor ön azt örömmel fogadja.

- Ezt a szisztémát kövesse, és az egész, hat hónapos

időszak alatt minden hónapban egyszer kérje ki Glenn

véleményét. És rá fog jönni, hogy erőfeszítései végül is

érzelmileg érintik őt, ha például megkapja tőle az első

pozitív visszajelzést, vagy ha ezt mondja: „Tudod, be kell

vallanom, hogy amikor először mondtad, hogy jobb feleség

akarsz lenni, én csak röhögtem magamban az egészen, de

most el kell ismernem, hogy nagyot változtak itt a dolgok.”

Ez a pozitív visszajelzés lehet, hogy már az első hónap

elteltével megérkezik, de lehet, hogy csak két vagy három

hónap múlva. Az első pozitív visszajelzés után azt szeret-

ném, ha kérne valamit Glenntől, hogy tegye meg az ön

kedvéért, olyasmit, ami összhangban van az ön szeretet-

anyanyelvével. Egyik este például előállhat ezzel a

kéréssel: „Glenn, tudod, mit szeretnék most csinálni?

Emlékszel, hogy annak idején mennyit játszottunk a

Scrabble® rejtvénykirakóssal? Szeretnék csütörtök este

Scrabble-t játszani veled. A gyerekek úgyis Marynél

lesznek. Össze tudjuk ezt hozni?”

A kérés pedig ne általános legyen, hanem valami

konkrét dologra irányuljon. Ne mondja például, hogy „azt

szeretném, ha több időt töltenénk együtt”. Ez túl homályos.

Mert honnan fogja tudni, akinek mondják, hogy mikor

teljesíti ezt a kérést? De ha az ön kérése valami

specifikusra irányul, akkor pontosan lehet tudni, hogy mit

akar, és ön is pontosan fogja tudni, hogy amikor ő meg-

teszi, akkor azt választotta, hogy megcsinál valamit az ön

kedvéért.

Minden hónapban kérjen tőle valami konkrét dolgot. Ha

megcsinálja, jó; ha nem csinálja meg, úgy is jó. De ha

megcsinálja, abból ön tudni fogja, hogy Glenn kezd

igazodni az ön igényeihez. Ezenközben ön megtanítja neki

201

az ön szeretet- anyanyelvét is, hiszen a kérései

összhangban vannak az ön szeretetnyelvével. S ha ön azt

tapasztalja, hogy elkezdi önt szeretni az ön szeretet-anya-

nyelvén, akkor ismét előbújnak önből is a vele kapcsolatos

pozitív érzelmek. Az ön érzelmi vagy szeretettankja elkezd

megtelni, s idővel az egész házasság újjászülethet.

- Dr. Chapman, én hajlandó vagyok bármit megtenni,

hogy ez végre bekövetkezzék! - mondta Ann.

Lehet,

hogy

valami

csodának

kellene

bekövetkeznie az ön házasságában is. Miért nem

próbálja ki Ann kísérletét?

- Hát igen - válaszoltam erre -, az biztos, hogy sok és

kemény munkájába fog kerülni, de azt hiszem, érdemes

megpróbálni. Engem személy szerint is érdekel, hogy

eredményt hoz-e ez a kísérlet, s hogy igaz-e a hipotézisünk.

A kísérlet ideje alatt szeretnék rendszeresen találkozni

önnel; mondjuk, kéthetenként, s még azt is kérem, hogy

készítsen listát azokról a kedves, biztató szavakról,

amelyeket ön mond majd Glenn-nek minden héten. Kérem,

hogy írja le nekem azokat a panaszait és kifogásait,

amelyek időközben felmerülnek önben, de amelyeket,

ugyebár, most nem fog előadni a férjének. Ha át tudom

tekinteni ezeket az ön által átélt sérelmeket, akkor talán

segíthetek olyan, Glenn-nek szóló kérések megfogalma-

zásában, amelyek kiküszöbölik az ismétlődő frusztrációk

egy részét. És végül azt szeretném,

ha megtanulná konstruktív módon előadni és megvitatni

az ön frusztrációit és sérelmeit, s szeretném, ha Glenn-nel

együtt megtanulnák feldolgozni azokat a sérelmeket és

konfliktusokat. De most arra kérem önt, hogy e hat

hónapos kísérlet időtartama alatt úgy készítse el ezeket a

feljegyzéseket, hogy Glenn ne tudjon róluk.

Aztán Ann elment, s én meg voltam győződve arról,

hogy már tudja a választ a botanikus kertben föltett

kérdésére: „Lehet szeretni egy olyan embert, akit

gyűlölünk?”

Az ezután következő hat hónapban Ann óriási változást

tapasztalt Glenn attitűdjeiben és egész viselkedésében. Az

első hónapban még csak komolytalankodott - hogy azt ne

mondjuk: ökör- ködött - a felesége „ötletén”, és nem

tulajdonított nagy jelentőséget neki. De a második hónap

után már pozitív visszajelzésekkel nyugtázta a felesége

erőfeszítéseit. A maradék négy hónapban pedig a

feleségének már majdnem minden kérését teljesítette, s

ezzel párhuzamosan Ann vele kapcsolatos érzései is drámai

változáson mentek keresztül. Glenn sohasem jött el hozzám

a tanácsadásra, de hajlandó volt végighallgatni s azután a

feleségével megbeszélni néhány kazettámat. Sőt, arra

biztatta Annt, hogy csak járjon bátran a konzultációkra, és

Ann a „kísérlet” befejeződése után még három hónapig járt

hozzám. Glenn ekkortájt már esküdözött a barátainak, hogy

én egy csodatevő vagyok. Jólesik a dicséret, de én jól

tudom, hogy itt (is) a szeretet volt az igazi csodatevő.

Lehet, hogy valami csodának kellene bekövetkeznie az

ön házasságában is. Miért nem próbálja ki Ann kísérletét?

Mondja el a párjának, hogy sokat töprengett a házasságuk

jelenlegi állapotán, és arra az elhatározásra jutott, hogy

ezentúl megpróbál jobban megfelelni az ő igényeinek és

elvárásainak. Kérjen tőle javaslatokat, hogy miképpen

tudná ezt minél eredményesebben csinálni. A házastárs

javaslatai egyben az ő szeretet- anyanyelvéről is

árulkodhatnak. Ha nem kap javaslatokat, akkor gondolja

végig, hogy a házastársa az elmúlt években milyen

dolgokat kifogásolt vagy panaszolt föl, és ebből próbáljon

következtetni a szeretet-anyanyelvére. Ezután hat hónapon

át erre a szeretetnyelvre koncentráljon. És minden hónap

végén kérjen valamiféle visszajelzést az addigi

„teljesítményéről”, és kérjen további javaslatokat is.

Ha a házastársa azt jelzi, hogy valamiféle javulást

203

érzékel, akkor várjon ki egy hetet, majd álljon elő

valamilyen konkrét kéréssel. Ennek a kérésnek arra kell

irányulnia, hogy a házastársa tegyen meg valamit az ön

kedvéért. Ha ő úgy dönt, hogy megteszi, akkor az azt jelzi,

hogy hajlandó megfelelni az ön igényeinek és elvárásainak.

Ha nem respektálja az ön kérését, ön azért csak szeresse őt

továbbra is. Mert lehet, hogy a következő hónapban már

pozitívan fog reagálni. Ha az ön házastársa az ön

kéréseinek teljesítésével elkezdi „beszélni” az ön

szeretetnyelvét, akkor az ön vele kapcsolatos pozitív

érzelmei is újjáélednek, és idővel az önök egész házassága

újjászületik. Az eredményeket persze nem garantálhatom.

De az én konzultációs pácienseim közül már nagyon sokan

átélték a szeretetnek ezt a csodáját.

204

Tizenharmadik fejezet
A gyerekek és a szeretetnyelvek

Vajon alkalmazható-e a szeretetnyelvek koncepciója a

gyermekekre? Konzultációs pácienseim gyakran teszik föl

nekem ezt a kérdést. Én pedig határozottan állítom, hogy

igen. Amíg kicsi a gyermek, addig nem tudhatjuk, hogy mi

az ő egyéni szeretetnyelve. Ezért szüntelenül „beszélnünk”

kell mind az ötöt, így biztosan eltaláljuk az igazit is. De ha

alaposabban megfigyeljük a gyermek viselkedését, akkor

nagyon korán fölfedezhetjük az ő saját szeretet-

anyanyelvét.

Bobby hatéves. Amikor az apja hazaér a munkából,

Bobby az ölébe ugrik, és jól összeborzolja a haját. Vajon

mi lehet az „üzenete” Bobby viselkedésének?

Nyilván ez: „Érints meg engem, érj hozzám, fogj meg!”

Azért érinti meg az apját, mert azt akarja, hogy őt is

megérintsék.

Bobby

szeretet-

anyanyelve

nagy

valószínűséggel a „testi kontak- tus”.

Patrick a szomszéd házban lakik. Öt és fél éves, Bobby

legjobb barátja és játszótársa. Az ő apját azonban a

hazaérkezéskor másféle jelenetek várják. A kisfiú

lelkendezve rohan elébe, és már messziről kiáltja:

Gyere ide, papa! Mutatni akarok neked valamit.

Gyere, papa!

Rögtön megyek, Patrick - mondja az apja -, csak

átfutom az újságot.

209

Patrick eltűnik, de tizenöt másodperc múlva már megint

ott van.

Papa! Gyere át a szobámba! Szeretnék neked

mutatni valamit, most rögtön. Most rögtön szeretném

megmutatni.

Egy pillanat, fiacskám! Hadd fejezzem be ezt a

cikket.

Patrickot odahívja az anyja, s ő nyomban ott is terem. A

mama elmagyarázza, hogy a papa fáradt, és hadd olvassa

már el nyugodtan az újságot, pár perc az egész.

De mama - vág közbe Patrick -, én meg akarom

mutatni neki, hogy mit csináltam.

-
Tudom - válaszol az anyja -, de hadd olvasson

nyugodtan pár percet az apád.

Patrick megint eltűnik, de hatvan másodperc múlva

beviharzik a nappaliba és se szó, se beszéd, az újságot is

összegyűrve, nagy nevetéssel beleug- rik az apja ölébe.

Apja elképedve néz rá.

Mit csinálsz, Patrick?!

Azt akarom, hogy gyere át a szobámba, papa. Meg

akarom mutatni neked, hogy mit csináltam.

Mi az „üzenete” Patrick viselkedésének? Az, hogy

nagyon vágyik az „igazi együttlétre”. Azt kívánja, hogy az

apja csak ővele foglalkozzon, s amíg ezt ki nem csikarja,

addig nem hagy fel a próbálkozással, és ha kell, akár

jelenetet is rendez.

Ha a gyermekünk gyakran készít ajándékot nekünk,

amelyet nagy-nagy gonddal csomagolgat be és csillogó

szemmel nyújt át, akkor annak a gyereknek valószínűleg az

„ajándékozás” lesz a szeretet-anyanyelve. Azért ad

ajándékot, mert ő is szeretne ajándékot kapni. Ha azt látjuk,

hogy a gyerekünk mindig segíteni igyekszik a kistestvé-

rének, akkor joggal feltételezhetjük, hogy az ő szeretet-

anyanyelve a „figyelmesség”. Ha pedig gyakran mondja

nekünk, hogy milyen jól nézünk ki, hogy milyen jó

anyák/apák vagyunk, s hogy milyen jól csináltunk meg

valamit, akkor az azt jelzi, hogy az ő szeretet-anyanyelve a

„pár kedves szó”. A gyermekben mindez persze nem

tudatosul. Vagyis a gyermek nem tudatosan gondolja azt

végig, hogy „ha én adok valami ajándékot, akkor a szüleim

is adnak majd nekem valamilyen ajándékot; ha én

megfogok-megérintek valakit, akkor majd az is megfog-

megérint engem”. A gyermek cselekedeteit egyszerűen

210

csak az érzelmei és az érzelmi szükségletei mozgatják.

Lehet, hogy tapasztalatai azt mutatják, hogy amikor ő

mond vagy csinál bizonyos dolgokat, akkor általában

azokhoz hasonló válaszokat kap a szüleitől. így aztán egyre

inkább olyan dolgokat mond vagy csinál, amelyek

következményeképpen kielégülnek érzelmi szükségletei.

Ha minden jól megy és érzelmi szükségletei nem maradnak

kielégítetlenül,

akkor

felelősségteljes,

érzelmileg

kiegyensúlyozott felnőtté cseperedik. De ha ezek a

szükségletek kielégítetlenül maradnak, akkor az így felnőtt

ember hajlamos lesz megszegni az elfogadott normákat,

haraggal tekinteni a vele „mostohán” bánó szüleire, és

rossz helyen keresni a szeretetet.

Dr. Ross Campbell pszichiáter, aki először beszélt

nekem az érzelmi vagy szeretettank koncepciójáról, hosszú

éveken át kezelt rendellenes szexuális viselkedésű

serdülőket. Nos, Campbell elmondta, hogy egész praxisa

alatt egyetlenegy olyan páciense sem volt, akinek

szeretetigényét a szülei megfelelően kielégítették volna.

Véleménye szerint a serdülőkori szexuális devianciák

mögött szinte kivétel nélkül mindig fölfedezhető az üres

szeretettank.

Miért van az, hogy „pár kedves szavunk” helyébe egyre inkább a

korholó szavak lépnek, ahogy a gyermekünk növekszik?

Látott már ilyet az ön lakóhelyén? A kamaszgyerek

elszökik otthonról. A szülők a kezüket tördelve

siránkoznak: „Hogyan volt képes ezt tenni velünk, amikor

mi mindent megadtunk neki?” A kamasz pedig valahol,

száz kilométerre onnan, ül egy pszichológus előtt, és ezt

mondja: „A szüleim nem szeretnek engem. Sohasem sze-

rettek. A bátyámat azt igen, azt szerették, de engem nem.”

Nos, vajon szerették vagy sem ezt a gyereket a szülei?

Az esetek többségében természetesen szerették. Akkor hát

mi a probléma? Nagy valószínűséggel az, hogy a szülők

sohasem voltak képesek azon a „nyelven” kifejezni a

szeretetet, amelyet a gyerek is megért.

Lehet, hogy szere te tűk kifejezéseképpen vettek

baseballkesztyűt meg kerékpárt is a gyereknek, aki azonban

a lelke mélyén sírva fakadt: „Fog itt bárki is baseballozni

velem? Fog itt bárki is biciklizni velem?” Mert egy dolog

kesztyűt venni a gyereknek, és egészen más dolog lemenni

baseballozni a gyerekkel; a kettő között pont akkora a

különbség, mint az üres és a teli szeretet

211

- tank között.

A szülők őszintén szerethetik a gyermekeiket (a többség

meg is teszi), de az őszinteség önmagában még nem elég.

Meg kell tanulnunk „beszélni” gyermekeink szeretet-

anyanyelvét, ha azt akarjuk, hogy kielégüljön a

szeretetigényük.

Tekintsük át az öt szeretetnyelvet a gyerekekkel

kapcsolatban.

Pár kedves szó

A szülők általában elhalmozzák kedves és biztató

szavakkal a gyermeküket, amíg az kicsi. A gyerek még

nem is érti a beszédet, de a szülők már mondogatják neki

az efféléket: „Jaj, de aranyos or- rocskád van, de szép a

szemed, és ez a bodros haj, nahát!” Amikor a gyerek

„megindul” négykézláb, szinte minden sete-suta mozdulatát

megdicsérjük. Amikor pedig két lábra áll, és már csak fél

kézzel kapaszkodik a bútorokba, akkor térdre ereszkedünk

tőle egy méterre, és hangos szóval, mosolyogva biztatjuk:

„Gyere szépen! Indulj el! Gyere ide hozzám. Úgy! Nagyon

ügyes vagy!” A gyerek a második lépésénél lehuppan a

földre. És mit mond ilyenkor a szülő? Véletlenül sem azt,

hogy: „Látod, milyen egy lehetetlen alak vagy, aki arra sem

képes, hogy két lépést normálisan megtegyen!?” Hanem

inkább ezt: „Nagyszerű volt! Ügyes voltál! Próbáld meg

újra!” És a gyerek mosolyogva föláll, és boldogan

próbálkozik újra.

Miért van az, hogy „pár kedves szavunk” helyébe egyre

inkább a korholó szavak lépnek, ahogy a gyermekünk

növekszik? Bemegyünk például hétéves fiacskánk

szobájába, és azt látjuk, hogy a padlón szanaszét hevernek

a játékok. Pontosan tizenkét darab. Megkérjük a gyereket,

hogy rakja el őket a dobozba. Öt perc múlva visszatérünk, s

azt látjuk, hogy a dobozban hét játék tanyázik. A többi még

mindig a padlón. Nos, mit mondunk ilyenkor? Valami

ilyesmit, megfelelő tónusban: „Hát nem megmondtam,

hogy pakold el a játékaidat? Ha fél perc alatt el nem

tünteted őket, akkor...” És nem érdekel bennünket, hogy

hét játék már beköltözött a dobozba. És valahogy nem jut

eszünkbe ezt mondani: „Ó, Johnny, látom, hogy hetet már

el is pakoltál. Ügyes vagy!” A még a padlón heverő öt játék

valószínűleg csak úgy röpülne bele abba a dobozba!

Szóval, ahogy a gyerek növekszik, a szülő egyre inkább a

hiányosságokat veszi észre és ítéli el a tevékenységében,

ahelyett, hogy dicséreteket osztogatna a már elvégzett

dolgokért.

Egy olyan gyermek számára, akinek szeretet-

anyanyelve a „pár kedves szó”, a negatív, korholó,

kritizáló, minősítgető szavak különösen nagy lelki

szenvedést okoznak. Rengeteg olyan felnőttet ismerünk,

akinek még ma is a fülébe cseng az évtizedekkel ezelőtt

213

elhangzott szülői szidalmazás és szemrehányás: „Túl

dagadt vagy, rád sem fognak nézni a fiúk!”, „Ha nem

tanulsz rendesebben, hamarosan ki fognak vágni az

iskolából!”, „Hihetetlen, hogy te milyen hülye tudsz

lenni!”, „Link vagy, soha nem lesz belőled semmi!” Ezek a

felnőttek egész életükben önértékelési zavarban és

szerethiányban szenvednek, mivel szere- tet-anyanyelvüket

annak idején igen durva, lelketlen módon sértették meg.

Igazi együttlét

Az igazi együttlét nemcsak ottlétet jelent, hanem azt is,

hogy csak a gyerekre figyelünk. Kicsiknél például azt,

hogy leülünk vele a földre, és labdát gurigatunk. Együtt

játszunk vele, babázunk, autózunk. Bemászunk mellé a

homokozóba várat építeni, alagutat fúrni. Vagyis belépünk

a gyermek világába, együtt csinálunk vele bizonyos dolgo-

kat.

Lehet, hogy mi felnőttként a komputerek világában

élünk, de a gyermek akkor is a maga gyer-

meki világában él. Az embernek igenis le kell

ereszkednie a gyermek szintjére, ha végül el akarja

juttatni őt a felnőttek világába.

Ahogy a gyermek cseperedik és kialakulnak ér-

deklődési körei, a szülőnek bele kell „lépnie”

ezekbe a körökbe, hogy kielégíthesse az érdeklődés

által keltett igényeket.

Ha a kosárlabda érdekli, akkor kezdjünk mi is

érdeklődni a kosárlabda iránt, játsszunk vele együtt,

vigyük el kosármeccsekre stb. Ha zongorázni szeret,

akkor mi magunk is vehetünk pár zongoraleckét, de

mindenképpen figyeljük meg, amikor gyakorol,

hogy mit és hogyan játszik. Ha csak a gyermekre

fordítjuk figyelmünket, akkor azzal azt is

„közöljük” vele, hogy ő érdekel bennünket, fontos

számunkra, s hogy szeretünk vele lenni.

Sok olyan felnőttet ismerünk, aki visszagondolva

a gyermekkorára, arra már nem emlékszik, hogy mit

mondtak a szülei, arra viszont nagyon jól emlékszik,

hogy mit csináltak.

Az egyik például ezt mondta: „Emlékszem, hogy

az apám egyetlen középiskolai meccsemet sem

hagyta ki. Tudtam, hogy érdeklj, amit csinálok.”

214

Ennek a ma már felnőtt egykori gyermeknek

rendkívül fontos szeretetkifejező volt az „igazi

együttlét”.

Ha a gyermekünk szeretet-anyanyelve az „igazi

együttlét” és mi beszéljük ezt a nyelvet, akkor jó

esélyünk van, hogy kamaszkorában is engedni

fogja, hogy együtt legyünk vele. Ha viszont fiata-

labb éveiben nem szánunk rá megfelelő időt, akkor

kamaszkorában a kortársak figyelmét és ér-

deklődését igyekszik majd felkelteni, és elfordul a

szüleitől, akik ekkor talán már kétségbeesetten

keresik az ő társaságát.

215

Ajándékozás

Sok szülő és nagyszülő beszéli igen „szószátyár”

módon az ajándékozás nyelvét. Ha az ember be-

megy egy játékboltba, nem győz csodálkozni, hogy

milyen sok szülő él abban a tévhitben, hogy a

szeretet egyetlen nyelve az ajándékozás. Ha van

elég pénzük, sok ajándékot vesznek a gyerekeiknek.

Egyesek azért, mert azt hiszik, hogy ez a legjobb

módja a szeretet kimutatásának. Egyesek azért, mert

szeretnék megadni a gyermekeiknek azt, amit ők

maguk nem kaptak meg a saját szüleiktől. Egyesek

olyan dolgokat vásárolnak, amilyeneket ők maguk

szeretnének kapni, ha gyerekek volnának.

Ám abban az esetben, ha nem ez a gyermek

szeretet-anyanyelve, az ajándék érzelmileg nem

sokat jelent a gyermek számára. A szülő jó szán-

déka kétségtelen, de az ajándékkal nem fogja tudni

kielégíteni a gyermek érzelmi és szeretet- igényét.

Ha a gyerek a kapott ajándékokat hamar meg-

unja, és nem is foglalkozik vele többet, ha ritkán

mond köszönetét az ilyen dolgokért, ha nem becsüli

meg a kapott ajándékot, ha nem értékeli azt, akkor

nagyon valószínű, hogy az „ajándékozás” nem az ő

szeretet-anyanyelve.

Ha viszont a gyermek nem győz hálálkodni a

kapott ajándék miatt, ha lelkesen mutogatja má-

soknak is, hogy mit kapott és áradozik, hogy neki,

lám, milyen csodálatos szülei vannak, ha megbe-

csüli és értékeli az ajándékot és vigyáz rá, ha kiteszi

valami jól látható helyre a szobájában és nem

hagyja beporosodni, és ha sokáig és gyakran játszik

vele, akkor valószínűleg nem egyszerűen

ajándékot szeret kapni, hanem ez az ő szeretet-

anyanyelve.

Mi a teendő akkor, ha gyermekünk szeretet-

anyanyelve az ajándékozás, de mi nem engedhetjük

meg magunknak a sok és drága ajándékot? Ne feledjük,

hogy az ajándéknak nem a minősége vagy az ára

számít, hanem az a szándék és gondolat, amellyel

átnyújtják. Ajándékot házilag is lehet készíteni, s a

gyermek az ilyennek gyakran jobban örül, mint a bolti,

drága portékának. Sokszor láthatjuk például, főleg a

kicsiknél, hogy a gyerek többet játszik a dobozzal, mint

a benne kapott tulajdonképpeni ajándékkal. Gyakran

lehet találni kiselejtezett, de még jó vagy könnyen

megreparálható játékokat. Ez az utóbbi művelet, a

„megszerelés” nagyszerű közös programja lehet a

szülőnek és a gyereknek. Szóval, nem is kell olyan sok

pénz ahhoz, ha ajándékkal akarunk örömöt szerezni a

gyermekünknek. *

Figyelmesség

Amíg a gyerekek kicsik, a szülők rengeteg „figyel-

mességi szolgálatot” tesznek nekik. Ha ezt nem tennék,

a gyerekek meghalnának. Az etetés, a fürdetés, az

öltöztetés stb. rengeteg munkát ad a gyermek első

életéveiben. És akkor még főzni, mosni és vasalni is

kell. Meg uzsonnát csomagolni, a gyereket iskolába

vinni, segíteni a házi feladatánál.

Mindezeket a szülői gondoskodás formájában

megjelenő figyelmességi szolgálatokat sok gyermek

természetesnek veszi és nem méltatja különösebb

figyelemre, más gyermekek viszont a feléjük áradó

szeretetet érzik meg benne.

Figyeljük meg a gyerekeinket. Próbáljuk észrevenni,

hogyan fejezik mások iránti szeretetüket. Ebből

kideríthetjük, hogy mi az ő szeretetnyelvük.

Ha egy gyerek gyakran mond köszönetét a hét-

köznapi „figyelmességi szolgálatokért”, akkor az

arra utal, hogy a dolog érzelmileg fontos neki. És ez

a figyelmességünk sokatmondóan fejezi ki a

gyermek iránti szeretetünket. Ha a lecke vagy egy

házi dolgozat elkészítésében segédkezünk, akkor az

nemcsak egy jobb érdemjegy elérésének meg-

növekedett valószínűségét jelenti. Ha megjavítjuk a

biciklit, akkor nemcsak az történt, hogy már nem

lyukas a hátsó kerék gumija. Hanem azt is jelenti,

hogy a gyermek érzelmi vagy szeretet- tankja ismét

216

feltöltődött. Ha pedig a gyermekünk rendszeresen

fölajánlja, hogy segít nekünk ilyen vagy olyan

munkát elvégezni, az akkor valószínűleg arról

árulkodik, hogy az ő tudatában ez a szeretet

kifejezésének a legmegfelelőbb módja, s hogy

valószínűleg a „figyelmesség” lesz az ő szeretet-

anyanyelve.

Testi kontaktus

Ősrégi ismeret, hogy a „testi kontaktus” a szeretet

kifejezője a gyermekek számára. Számtalan kutatás

bizonyítja, hogy a sokat „fogdosott”, ölelgetett,

karon tartott csecsemők érezelmileg sokkal

kiegyensúlyozottabbak, mint a „kezeletlen” babák.

Normális esetben a szülők, de más felnőttek is föl

szokták venni a csecsemőt, ölelgetik, ringatják,

puszilgatják, magukhoz szorítják, csik-

217

landozgatják és értelmetlen szavakat gügyögnek

neki. A gyerek még csak hosszú évek múlva fogja

megérteni a szeretet szó jelentését, de már érzi,

hogy szeretik őt. Hiszen az ölelgetés, a ringatás, a

puszilgatás, a cirógatás, a kézen fogás és a hasonlók

mind-mind a szeretet érzékelhető megnyilvánulásai

a kisgyermek számára. Egy tinédzsert már egészen

másképpen ölelünk és csókolunk meg. Ráadásul a

gyerek egyáltalán nem fogja értékelni ezt a gesztust

a kortársai jelenlétében, de ez még nem azt jelenti,

hogy mindenestől elutasítja a testi kontaktust,

különösen, ha ez az ő sze- retet-anyanyelve.

Ha tizenéves gyermekünk állandóan utánunk jön

és belénk karol, megfogja a kezünket, szeret

lökdösődni, „dulakodni”, a vállunkra támaszkodni

stb., akkor ez azt jelenti, hogy fontos számára a

„testi kontaktus”.

Figyeljük meg a gyerekeinket. Próbáljuk észre-

venni, hogyan fejezik ki mások iránti szeretetü- ket.

Ebből kideríthetjük, hogy mi az ő szeretet- nyelvük.

Jegyezzük föl, hogy milyen kérésekkel fordulnak

hozzánk. Kéréseik többsége ugyanis nagyon

gyakran esik egybe a szeretetnyelvükkel. Vegyük

észre azokat a dolgokat, amelyeket ők a legtöbbre

becsülnek. Ezek valószínűleg elárulják, hogy mi az

ő szeretet-anyanyelvük.

A mi lányunk szeretetnyelve az „igazi együttlét”,

ezért aztán ahogy növekedett, egyre többet sétáltam

vele. Középiskolás évei alatt, amikor az ország

egyik legrégebbi leányiskolájába, a Salem

Academybe járt, sokat sétáltunk a szépséges Old

Salemben. A több mint kétszáz éves falut gyönyö-

rűen restaurálták. A kanyargós, macskaköves utak

visszaviszik az embert egy letűnt, egyszerűbb

világba. A régi temetőben meglegyint az elmúlás

219

szele, s filozofikus gondolataink támadnak életről és

halálról. Azokban az években hetenként három

délután is sétálgattunk és hosszas beszélgetésekbe

merültünk ezen a puritán vidéken. A lányunk most

már felnőtt nő, orvos, de amikor hazalátogat, szinte

mindig fölteszi a kérdést: „Nem sétálunk egyet,

papa?” Én meg természetesen sohasem kéretem

magam.

Hanem a fiunk, az sohasem sétálgatna velem.

Mindig ezt mondja: „A sétálás hülyeség! Az ember

sehonnan sehová sem megy. Ha el kell menni

valahová, akkor ott a kocsi, üljünk bele és kész!”

A srácnak ugyanis nem az „igazi együttlét” a

szeretet-anyanyelve. Szülőként az ember hajlamos

minden gyerekét „egy kaptafára” nevelni és kezelni.

Elmegyünk egy gyermeknevelési előadásra vagy

elolvasunk egy pedagógiai szakkönyvet, netán

hallunk valahol valamilyen jó nevelési ötletet, aztán

hazamegyünk, és ezeket a frissen szerzett

ismereteinket az összes gyermekünkön ki akarjuk

próbálni. A baj csak az, hogy minden gyerek más,

és ami az egyik gyerek számára a szeretet

kifejezője, az jóformán semmit sem fejez ki a másik

gyerek számára. Ráerőltetni a gyerekre a közös

sétát, pusztán azért, mert azt hisszük, hogy majd

ebből fogja megérezni a szeretetünket, nos, ennek

semmi értelme nincsen. Ha azt akarjuk, hogy a

gyerek érezze a szeretetet, akkor meg kell tanulnunk

az ő szeretetnyelvét.

Meggyőződésem, hogy a legtöbb szülő őszintén

szereti a gyerekét. És szintén meggyőződésem, hogy

szülők ezrei nem képesek a megfelelő „nyelven”

közvetíteni a szeretetet, aminek következtében

gyerekek ezrei teljesen üres szeretettankkal

„üzemelnek” ebben az országban. Határozottan

állítom,

hogy

kisebb-nagyobb

gyerekék
viselkedési zavarai mögött szinte minden esetben ott

találunk egy üres szeretettankot.

Sohasem késő kifejezésre juttatni a szeretetet. Ha

220

már idősebbek a gyerekeink, amikor rájövünk, hogy

egész eddig nem a megfelelő szeretet- nyelven

próbáltunk szót érteni velük, akkor ne röstelljük ezt

a tudomásukra hozni. Valahogy így: „Tudod,

olvastam egy könyvet a szeretet kifejezési

formáiról, és rá kellett jönnöm, hogy mindeddig

nem a legjobb módját választottam az irántad érzett

szeretetem kinyilvánításának. Folyton a révén

............... igyekeztemkimutatni aszeretetet, de most

fölismertem, hogy az valószínűleg nem ezt az

»üzenetet« hordozta számodra, mert a te

szeretetnyelved attól valószínűleg eltér. Most már

sejtem, hogy a te szeretetnyelved alighanem a lesz.

................... Tudod,

hogy

én

tény

leg szeretlek, s nagyon remélem, hogy a jövőben ezt

ügyesebben sikerül majd kifejeznem is.” El lehet

magyarázni a gyereknek az öt szeretetnyelvet, s

aztán megbeszélni vele a saját nyelvünket meg az

övét is.

Előfordulhat, hogy az az érzésünk, az idősebb

gyerekeink már nem szeretnek bennünket. Ha ezek

a gyerekek már elég idősek és elég értelmesek

ahhoz,

hogy

megértsék

szeretetnyelvek

koncepcióját, akkor egy ilyen beszélgetés számukra

is fontos fölismeréseket hozhat. Néha meglepően

könnyedén és készségesen hajlandók elkezdeni

beszélni a mi szeretetnyelvünket, a második

meglepetést pedig az hozza, ahogyan megváltoznak

a velük kapcsolatos érzelmeink és attitűdjeink.

Amikor a családtagok elkezdik beszélni egymás

szeretet-anyanyelvét, akkor a család érzelmi klímája

jól érzékelhetően kellemesebbé válik.

221

Tizennegyedik fejezet Személyes

világunk

A 2. fejezetben figyelmeztettem az olvasót, hogy

„ha megértjük az öt szeretetnyelvet, s ha megta-

nuljuk a házastársunk szeretet-anyanyelvét, akkor az

radikális változást eredményezhet a visel-

kedésében”. Most pedig ezt kérdezem: „Ön hogyan

látja?” Miután elolvasta e könyv nagy részét,

belenézhetett több házaspár életébe is, járt kis

falvakban és nagyvárosokban, ott ült mellettem a

rendelőmben, és beszélgetett éttermekben is az

emberekkel - nos, ezek után ön hogyan látja?

Képesek ezek a koncepciók radikálisan meg-

változtatni az ön házasságának érzelmi klímáját? Mi

történne, ha ön is fölfedezné házastársa szere- tet-

anyanyelvét, és elkezdené következetesen beszélni

azt?

Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, és nem tud

ön sem, amíg ki nem próbálja a dolgot. Sok olyan

házaspárt ismerek, akik a házassági szemi-

náriumomon hallották ezt a koncepciót; ők el-

mondták nekem, hogy a szeretet választása és annak

a házastárs szeretet-anyanyelvén való kifejezése

drasztikus változásokat hozott a házasságukba. Ha

ugyanis sikerül kielégíteni a szeretet- igényt, az

olyan atmoszférát teremt, amelyben az érintettek

sokkal hatékonyabban tudnak funkcionálni és

teljesíteni az élet egyéb területein.

Mindannyian különböző élettörténettel és sze-

mélyiséggel lépünk be a házasságba. Visszük ma-

gunkkal saját érzelmi tárházunkat. Különböző el-

várásokkal érkezünk, másként közelítjük meg és

másként fogjuk föl az élet dolgait. Egy egészséges

házasságban ezt a sokféle eltérést valahogy föl kell

dolgozni. Nem kell egyetértenünk mindenben, de

meg kell találnunk a különbözőségek kezelésének

módját, hogy azok inkább összekössenek, s ne

elválasszanak bennünket. Üres szeretettankkal a

házasfelek általában a veszekedést és a széthúzást

választják, s egyesek még verbális vagy fizikai

agresszióval

is

igyekeznek

nyomatékosítani

álláspontjukat. De ha színültig vannak töltve a

szeretettankok, akkor az a jóindulat olyan légkörét

teremti meg, amelyben könnyen megy a megértés,

amely megtűri az eltéréseket, és lehetővé teszi a

problémák megbeszélését. Meggyőződésem, hogy a

házasság egyetlen más szférája sincs olyan

meghatározó hatással az összes többire, mint a

szeretetigény kielégítése.
Néha a szeretet képtelenségnek tűnik, főként

akkor, ha a házastársunk nem szeret bennünket.

Ilyen esetben gyakran a spirituális erőtartaléka-

inkból kell merítenünk. Jó pár évvel ezelőtt, amikor

magamnak is szembe kellett néznem bizonyos

házassági problémákkal, újra felfedeztem, hogy

szükségem

van

Istenre.

Antropológusként

megtanultam, hogy az adatforrásokat kell vizsgálni.

így aztán elhatároztam, hogy személyesen fogok

„leásni” a keresztény hit gyökeréig. Miután

megvizsgáltam a Krisztus születéséről, életéről,

haláláról és feltámadásáról szóló történeti beszá-

molókat, az O halálában a szeretet kifejeződését

kezdtem látni, feltámadásában pedig hatalmának

meggyőző bizonyítékát. Igazi hívővé váltam. Éle-

temet Krisztusnak ajánlottam, s azt tapasztaltam,

hogy belső, spirituális energiaforrást nyertem a

szeretethez, még akkor is, ha az én szeretetemet

mások nem viszonozzák. Önöknek is nagyon tudom

ajánlani, hogy fedezzék fel maguknak azt, aki halála

előtt így imádkozott gyilkosaiért: „Atyám! bocsásd

meg nékik, mert nem tudják, mit cselekesznek.” Azt

hiszem,

ez

szeretet

legtökéletesebb

megnyilvánulása.

Országunk magas válási 224

st atisztikái arról ta-

núskodnak, hogy házaspárok ezrei és tízezrei élnek

üres szeretettankkal. A családtól elszökő és a

törvénnyel összeütközésbe kerülő serdülők egyre

növekvő száma azt jelzi, hogy sok szülő rosszul

választja meg a szeretetnyelvet, amikor egyébként

őszintén törekszik kifejezésre juttatni a gyermeke

iránt érzett szeretetét. Meggyőződésem, hogy az

ebben a könyvben kifejtett koncepciók kedvezően

befolyásolhatják országunkban a házasságok és a

családok életét.

Könyvemet nem olyan elméleti tanulmánynak

szánom, amelynek az egyetemi és főiskolai

könyvtárak polcain a helye, bár remélem, hogy

hasznát veszik majd a házasság és a család téma-

körével foglalkozó szociológia- és pszichológia-

professzorok is. Elsősorban nem azoknak írtam,

akik a házasságot kutatják, hanem azoknak, akik

házasságban élnek, akik átélték a „szerelembe

esettség” eufóriáját, akik egymás végtelenül bol-

doggá tételének nagyszabású álmaival és elkép-

zeléseivel léptek házasságra, de akiknek a min-

dennapok realitásában azzal a veszéllyel kell

szembenézniük, hogy álmaik örökre elvesznek.

Remélem, hogy házaspárok ezrei nemcsak újra

felfedezik rég elfeledett álmaikat, hanem megta-

lálják az utat is az álmok megvalósítása felé.

Én magam egy olyan korról álmodom, amikor

országunkban a házasságok belső energiái felsza-

badulhatnak az egész emberiség javára, amikor

féljek és feleségek színültig telt szeretettankkal

fognak élni és „üzemelni”, és egyénileg is, és há-

zaspárként is ki tudják bontakoztatni legjobb ké-

pességeiket. Egy olyan korról álmodom, amikor a

gyerekek szeretetben és biztonságban nőhetnek föl,

s amikor az előtörő gyermeki energiák a tanulásban,

egymás segítésében stb. vezetődnek le, nem pedig

az otthon meg nem kapott szeretet kétségbeesett, és

gyakran rossz helyen való keresésében. Azt

szeretném, ha ez a
225

könyv szikraként lobbantaná

lángra a szerelmet és a szeretetet az ön

házasságában is, és az önéhez hasonló házasságok

ezreiben is.

Ha lehetőségem volna rá, legszívesebben sze-

mélyesen nyújtanám át ezt a könyvet országunk

minden házaspárának, e szavak kíséretében: „Ezt én

önöknek írtam. Remélem, megváltoztatja az

életüket. S ha megváltoztatta, akkor feltétlenül adják

oda másoknak is!”

De mert ezt nem tehetem, annak örülnék a

legjobban, ha ön nyújtaná át e könyv egy példányát

a családjának, a testvéreinek, házasságban élő

gyermekeinek, alkalmazottainak, barátainak a

klubban, a templomban vagy a zsinagógában, így

talán mindannyian megérhetjük álmaink valóra

válását.

Tanulási útmutató

házaspárok

csoportfoglalkozáso

k számára

írta:

JAMES S. BELL, JR.

Bevezetés

Miután elolvasta e könyv fejezeteit és el is gondolkodott

rajtuk, adja oda a házastársának, hogy ő is olvassa el.

226

Ezzel felkészülhetnek arra, hogy együtt csinálják végig a

javasolt gyakorlatokat. A „fontos gondolatok” és kérdések

mindegyike a férjnek is, és a feleségnek is szól. E könyv

elolvasása után vagy e gyakorlatok végrehajtása során

remélhetőleg mindketten fölfedezik saját szere- tet-

anyanyelvüket, annak dialektusát és a fontos „második”

nyelveket is. így a házasfelek számára nem egyformán

lesz alkalmazható az összes ilyen „nyelv”, illetve fejezet.

Minden kérdés közvetlenül az ebben a fejezetben található

anyaggal kapcsolatos.

Előfordulhat, hogy az ön házastársa nem akar

mindebben - a korábbi fejezetek vagy e tanulási útmutató

közös feldolgozásában - részt venni; ennek sokféle oka

lehet, főként ha már állandó veszekedés folyik egy

házasságon belül. Ebben az esetben ön, a könyv

pillanatnyilag egyedüli olvasója azért csak kövesse a

gyakorlati útmutatásokat, hogy valóra válthassa az itt leírt

nagyszerű lehetőségeket. Ugyanígy, ha ön e kérdéseknek

megfelelően jár el, akkor a házastársa pozitívan reagálhat

abban az esetben is, ha ő maga nem olvasta el a korábbi

fejezeteket, vagy nem vesz részt ennek az útmutatónak a

megbeszélésében.

Minden fejezet végén található egy általáno-

sabb és átfogóbb „kérdéscsomag” a csoportos

háttérbeszélgetések számára. Ezek segítségével

olyan, szélesebb horizontú kitekintést nyerhetünk a

probléma összefüggéseiről, amely túllép az egyes

házaspárok

konkrét

ügyeinek

keretein.

kérdéscsomagok mindegyike jól használható a

házaspárok csoportfoglalkozásain. Foglalkozás-

vezetőnek olyan személyt kell választani, aki némi

tájékozottsággal már rendelkezik az adott té-

makörben. A beszélgetést érdekesebbé teheti, ha

más segédanyagokat vagy szakirodalmat is fel-

használunk. Ne kerülje el figyelmüket, hogy a 10. és

a 11. fejezet kérdésköreit összevontuk.

És végül: fölösleges a bűntudat vagy a szemre-

hányás, ha valaki nem minden kérdésre ad választ,

229

vagy nem mindegyiket alkalmazza a cselekvés

során. Hiszen ezek csupán javaslatok, amelyek azt

célozzák, hogy az olvasó könnyebben tudja átültetni

a gyakorlatba mindazt, amit e könyvben olvasott, és

az is természetes, hogy e javaslatokat minden

házaspárnál más és más módon kell vagy lehet

alkalmazni. Minden ember egyedi és a maga

nemében egyetlen lény a világon - még az ember

házastársa is; a szeretet hatékonyabb kifejezésére

irányuló törekvésünknek erre a belátásra kell

támaszkodnia. És a házastársunk szeretetnyelvének

megtanulása és „beszélé- se” igazán megér minden

erőfeszítést.

Mi történik a szerelemmel a

házasságkötés után?

Fontos gondolatok

Minthogy mindannyian másként adjuk és kapjuk a

szeretetet, annak életben tartása egy házasságon

belül bizony nehéz feladat. Ha nem értjük meg,

hogy a házastársunk hogyan fogadja a szeretetet,

akkor a házasságunk kiüresedhet, s nem fogjuk

érteni, hogy miért.

Kölcsönösen meg kell értenünk, hogy a másik fél

elsősorban hogyan képes felfogni a felé irányuló

szeretetet. (Vagyis, hogy mi az ő szeretet-

anyanyelve.)

1. Tekintsen vissza a gyermekkorára. Érezte akkor,

hogy a szülei megfelelő módon szerették önt? A

szülei elsősorban mivel fejezték ki a szeretetűket?

Ha a saját életének eredményeire gondol, akkor a

szülei milyen hatással voltak arra, ahogyan most

ön kifejezi a házastársa iránti szeretetét?

2. Készítsen listát arról, hogy a szüleinek mivel si-

került, illetve mivel nem sikerült kifejezniük ön

230

iránt a szeretetet, a gyöngédséget, a biztatást stb.

Milyen hasonlóságokat fedez föl abban, ahogy ön

kifejezi

házastársa

iránti

szeretetét,

gyöngédségét stb.? Az ön hibáiban, nem tuda-

tosan, mennyire tükröződnek vissza a szülei ál-

tál elkövetett hibák? És a szülei által elért sikerek

hogyan hatottak az ön viselkedésére?

3. Előfordulhat, hogy ön változatlan intenzitással

fejezi ki szeretetét a házastársának, ám ő egy idő

után egyre negatívabb módon reagál. Próbáljon

behatárolni két problémakört az utóbbi tizenkét

hónapban:

(1)

szeretet

olyan

pozitív

megnyilvánulásai, amelyekre a házastársa nem

regált;

(2)

a frusztráció megnyilatkozásai olyan

esetek kapcsán, amikor ön vagy tudatlanságból,

vagy esetleg egyet nem értés miatt nemtörődömnek

mutatkozott.

Mi a probléma tulajdonképpeni lényege?

4. Visszatekintve melyek voltak azok a fontos
könyvek, kazetták, cikkek stb., amelyek segítettek

önnek és jó hatással voltak az ön part-

nerkapcsolatára? Próbáljon visszaemlékezni: mikor

és hogyan igyekezett átültetni a gyakorlatba az

olvasott elméleteket vagy koncepciókat? Hol ért el

sikereket, hol vallott kudarcot és miért? Találkozott

már a szeretetnyelvek koncepciójával?

231
5. Gondoljon vissza olyan helyzetekre, amikor
valamilyen formában a szeretetét fejezte ki, de azt

nem így fogták föl; nem feltétlenül elutasításban

részesült, hanem egyszerűen csak nem vettek

tudomást a dologról. Vajon miért nem mindig

elegendő a jó szándék, a törekvés és az őszinteség?

Csoportos háttérbeszélgetéshez

Beszéljék meg általánosságban a kommunikáció

mibenlétét, valamint azt, hogy milyen félreértések

adódhatnak a sokféle formában létező nyelv

bonyolultsága miatt. Hogyan teszik még nehezebbé

a folyamatot a neveltetési, a kulturális, a nemi, az

értékbeli stb. tényezők?

Második fejezet

A szeretettank sohase ürüljön ki

Fontos gondolatok

A szeretet meghatározó tényezője az emberi vi-

selkedésnek, ám magának a szónak sok dimenziója és

sokféle interpretációja lehetséges. A házassági

kapcsolat egyik legfőbb belső célja a szeretet és a

bizalmas viszony elmélyítése. És a házasság a legfőbb

olyan terület, ahol a lelki „szeretettank” megtelhet.

1. Találjon három, „a szeretet mindennek a moz-

gatója”-féle bölcs mondást, amely a szeretet

rendkívüli jelentőségét hangsúlyozza. Magyarázza

meg mindegyik értelmét s azt, hogy melyiknek

milyen

jelentősége

van

az

ön

házassága

szempontjából.

2. Sokszor vagyunk elnézőek a különféle káros

magatartásformákkal szemben, s ezt a viselke-

désünket a „szeretettel” magyarázzuk. Vizsgáljon

meg egy ilyen esetet egy, az ön számára fontos

kapcsolatban, és próbálja kideríteni, hogy ez a

helytelen, torz szeretetfelfogás menynyiben járult

hozzá az általános problémához.

3. Gondoljon a saját gyerekeire vagy az ön családjával

közelebbi kapcsolatban lévő gyerekekre. Próbálja

felidézni az elfogadhatatlan visel-

232

kedés egy olyan esetét, amely részben a nem

megfelelő személyes szeretetelfogadás perió-

dusával hozható kapcsolatba. Hogyan javított

volna a helyzeten a gyermek „szeretettankiá-

nak” feltöltése?

1. A távoliét gátolja a szeretet kibontakozását a

házasságban. Gondoljon vissza egy olyan idő-

szakra, amikor térben is távol volt a házastársától.

Ez a különélés hogyan járult hozzá az újbóli

egybekerülés után az „eltávolodtunk egymástól”

érzésének megjelenéséhez? Ezután gondolkozzon

el a nézeteltérések következtében előálló érzelmi

eltávolodáson. Mi volt mindkét esetben a belső

következmény, s azt hogyan sikerült kiigazítani?

2. Az üres szeretettank körülbelül olyan követ-

kezményeket idéz elő, mint amikor az ember

olajozás nélkül üzemelteti az autóját. Legyen

találékony, és keressen legalább még két olyan

analógiát, amely jól megvilágítja az ön házassá-

gában az ilyen, „olajozatlan” vagy „üres”-jára-

tokat.

Csoportos háttérbeszélgetéshez

Beszéljék meg a szeretet helyét a különféle filo-

zófiai és teológiai rendszerekben, amelyek hozzá-

járultak a múltbéli és jelenlegi civilizációk egész-

séges fejlődéséhez. Hogyan definiálták a szeretetet,

s a különféle definícióknak milyen hatásuk volt?

236
Harmadik fejezet

Szerelembe esni

Fontos gondolatok

A „szerelembe esettség” kétségtelenül csodálatos,

felkavaró élmény és állapot, csak éppen az a bökkenője,

hogy rövid életű és végtelenül éncentrikus. A

szerelemtől merőben különböző szeretet, amely valóban

képes megteremteni házastársunk érzelmi jólétét, az

értelemre, a szabad akaratra és a fegyelmezettségre

támaszkodik. És csupán ez az utóbbi hordozza magában

az átalakulás és a megvalósítás lehetőségét.

1. Készítsen egy kéthasábos listát a házastársával annak

idején kialakult „szerelembe esettség” állapotáról. Az

első oszlopban azokat az érzéseket, hiedelmeket,

elvárásokat stb. tüntesse föl, amelyek később pozitív

eredményeket hoztak, és hozzásegítettek a szabad

akaraton alapuló szeretet létrejöttéhez. A másik

oszlopba pedig ugyanezek naiv, irreális, sőt káros

változatait írja, amelyek aztán nem is könnyítették

meg az érett párkapcsolat kialakulását.

2. Próbálja meg behatárolni azt a pontot a házas-

ságukban, amikor a korábban tartós eufória elkezdett

veszíteni intenzitásából, s ön kezdte fölfedezni

házastársa különféle fogyatékosságait. Tekintse át a

kezdeti nehézségeket és hul-

lámvölgyeket, majd az azokat követő fellendülési

időszakokat.

3. Nevezzen meg a házasságában olyan, későbbi

romantikus eseményeket, amelyek felidézték a

korábbi, szerelmes időszak egyes érzéseit. Mi-

237

képpen integrálódtak egészségesebb és ered-

ményesebb módon azok az érzések a már el-

mélyültebb kapcsolatba?

4. Udvarlási-együttjárási viszonyukban bizonyára

volt olyan szerelmi csúcsidőszak, amelyet örök

időkig szeretett volna megőrizni; és a mostani,

szeretetalapú kapcsolat is elérhetett egy olyan

szintre, amellyel ön tökéletesen elégedett. Mielőtt

azonban túlságosan is önelégült lenne, becsületesen

nézzen szembe azzal a kérdéssel, hogy

tulajdonképpen mekkora az ön által adott

szeretetnek a „teljes mennyisége”. Milyen

hasonlóságok fedezhetők itt föl azzal a három

jellemzővel, amelyek együttesét dr. Peck a

szerelembe esettség illúziójának nevezi:

(1)

nem
szabad

akaraton

alapuló

cselekvéssor;

(2)

a fegyelmezettség és a tudatosság ala-

csony szintje; és

(3)

a házastárs személyiségfejlődésével

kapcsolatos őszinte érdekeltség és érdeklődés hiá-

nya?

5. Nevezze meg az elmúlt hónapból három olyan

cselekedetét, amelyben fölfedezhetők a házastárs

iránti „valódi” szeretet jellemzői:

(1) érzelemgazdag, de nem szenvedélyes-

kényszeres;

238

(2)

igazi erőfeszítést és fegyelmezettséget igényel;

Negyedik fejezet

(3)

az értelmen, s nem pusztán az ösztönön alapul; és

(4)

a házastársa személyiségfejlődését tartja szem előtt.

Csoportos háttérbeszélgetéshez

Folytassuk mind a „szerelembe esettségi” élményállapot, mind pedig a valódi, önmagát adó szeretet

érzelmi,

pszichológiai,

szociálpszichológiai,

fiziológiai

és

spirituális

komponenseinek vizsgálatát.

A szeretet 1. nyelve Pár kedves

szó

Fontos gondolatok

A dicséret, a bókok, a bátorító szavak és a köve-

telések helyett előadott kérések mind-mind alkal-

masak házastársunk önértékelésének megerősí-

tésére. Bizalmas viszonyt teremtenek, begyógyítják

a sebeket, és serkentik életünk párja ösz- szes

képességének kibontakozását.

1. Szánjon rá egy estét, hogy házastársa elmesél-

hesse önnek az álmait, az érdeklődési köreit és a

képességeit. Empátiás odafigyeléssel próbálja

241

meg „kiszedni belőle” a specifikus vagy külö-

nösen fontos vonatkozásokat. S miután így már

könnyebben bele tudja magát képzelni a házas-

társa helyébe, szeretettel és őszintén bátorítsa őt,

és minden lehetséges módon igyekezzen se-

gítséget nyújtani neki e számára fontos célok

eléréséhez.

2. A megszokottság a megelégedettség vagy az

elslamposodás sokféle formáját szülheti. Gon-

doljon csak vissza elmúlt heti viselkedésének

bizonyos jellemzőire. Előfordult, hogy nyer-

sebben vetette oda a szót, hogy gúnyolódni tá-

madt kedve vagy elítélően nyilatkozott? Elő-

fordult, hogy főként csak arra koncentrált, amiben

a házastársa hibázott? Beszélje meg vele ezeket az

ügyeket, és kérjen tőle bocsánatot.

3. Kommunikációs minták szerint értékelje kap-

csolattartási stílusát. Az ön szavai kéréseket,

javaslatokat és tanácsokat fejeznek ki - vagy

inkább követeléseket, ultimátumokat, sőt netán

fenyegetést is? Ne feledje, hogy a választás, a

szabad akarat és az önkéntes szolgálat vagy

szívesség a szeretet kulcsmozzanata. Hogyan

tudna javítani a házastársával való beszélgetési

stílusán?

4. A házastárssal való verbális kommunikációban

végtelenül sok változata van a kedves, bizalmas

és bátorító megnyilatkozásnak. Ahogy könyvünk

már korábban is felvetette, nyisson egy „Kedves,

biztató szavak” című listát, amelyre feljegyezheti

azokat a kreatív és remek szóbeli variációkat,

amelyek akár a legcsekélyebb mértékben is

alkalmasak

házastársa

önbizalmának

242

erősítésére. Az önsegítő kiadványok és a

szakirodalom forgatása itt rendkívül hasznos

lehet.

5. Bili és Betty házasságát egy egyszerű techniká-

val igen nagy mértékben sikerült megjavítani.

Mindketten listát állítottak össze az általuk a

másik félben különösen nagyra becsült tulaj-

donságokról. Aztán e lista alapján hetenként

kétszer „élőszóban” megdicsérték egymást.

Próbálja ki ezt ön is a házastársával. Ha úgy

könnyebb, akkor kezdésképpen nézzék át még

egyszer Bili és Betty listáját. Az első hét után

határozzák el, hogy lehetőség szerint még két

hónapig fogják követni ezt a gyakorlatot.

Csoportos háttérbeszélgetéshez

Beszéljék meg, hogy a szavaknak mekkora hatal-

muk van, hiszen emberek, sőt egész népek sorsát

dönthetik el. A szavak hogyan béníthatnak meg és

hogyan szabadíthatnak fel bennünket, és hogyan

formálhatják az önmagunkról és a körülöttünk lévő

világról kialakult képünket?

A szeretet 2. nyelve: Igazi

együttlét

Fontos gondolatok

Ha közös és értelmes cselekvésformákban nézőként,

hallgatóként, résztvevőként stb. együtt töltjük az

243

időt, akkor annak az az „üzenete”, hogy igazán

érdeklődünk egymás iránt, és élvezzük egymás

jelenlétét.

1. „Engem annyira lefoglal a munkám...!” -

gyakran halljuk ezt a mentegetőzést azoktól,

akiknek a házastársukkal való igazi együttlétre

valahogy nem marad már idejük. A karrier és az

anyagi jólét azonban nem pótolhatja a bensőséges

jó viszonyt. Készítsen egy tervet a házastársával,

és rendezzék el közösen a feladatokat és a

lekötöttségeket úgy, hogy jusson idő az igazi

együttlétre is. A beosztás készítésénél tegyenek

kölcsönösen engedményeket egymásnak.

2. Bili fölfedezte, hogy Betty szeretet-anyanyelve

az „igazi együttlét”, ezért készített egy listát

azokról a dolgokról, amelyekről tudta, hogy Betty

vele együtt szeretné csinálni őket. A séták, a

szabadságok, vagy egyszerűen több beszélgetés a

gyerekekkel

mind-mind

olyan

értelmes

tevékenység, amelyet értelemszerűen együtt kell

csinálnunk másokkal. Készítse el ön is a sa-

246

247

ját listáját, és ígérje meg, hogy abból legalább

Csoportos háttérbeszélgetéshez

kettőre fog találni időt a következő hónapban.

Beszéljék meg azt az elképzelést, hogy közös te-

3. Gondoljon vissza a legutóbbi súlyos problémára

vékenységformák kialakítására van szükség a há-

vagy kihívásra, amellyel az ön házastársának

zastársak közös érdeklődési területein. A második

szembe kellett néznie. írja le, hogy milyen módon

legjobb megoldás pedig az, ha időt, szívet és

valósíthatta volna meg tökéletesebben a

energiát fordítunk a házastársunkat érdeklő olyan

következők valamelyikét:

dolgokra, amelyeket eleinte csak külön-kü- lön

(a)

kevesebb tanács és több együttérzés;

csináltunk.

(b)

több megértés és kevesebb

megoldás;

(c)

több kérdés és kevesebb konklúzió;

és

(d)

több figyelem az embernek, és

kevesebb a problémának.

4. Derítse ki, hogy mennyire fontosak a „közös

tevékenységek” az ön házasságában. Nevezzen

meg három olyan közös élményt, amelyek kö-

zelebb hozták önöket egymáshoz, és amelyeket

még ma is a kellemes emlékeik között szoktak

emlegetni. Ezek az élmények igazi együttlétet

jelentettek egy közös tevékenységben? Tervezzen

be egy olyan új eseményt, amely szintén azt ígéri,

hogy kellemes emlék válhat belőle.

5. Őszintén mérje föl az érzések szerepét az ön

házasságában. Megfelelő kifejezésre juttatásuk

mikor segítette elő egy probléma egészséges

megoldását vagy egy pozitív esemény teljesebbé

tételét? És egyáltalán: nem szokta ön elnyomni az

érzéseit vagy félni tőlük? Előfordul, hogy

időnként kirobbannak önből vagy torzult

formában jelennek meg? Hogyan keverednek

össze a házastársa érzéseivel? Hogyan lehetne

javítani az önök kommunikációjának emocionális

oldalát?

247

247

Hatodik fejezet

A szeretet 3. nyelve:

Ajándékozás

Fontos gondolatok

Az ajándékok a szeretet vizuális szimbólumai, akár

vásárolt, akár saját kezűleg készített tárgyakról van

szó, de „ajándék” lehet a kizárólag a házastársunk

kedvéért megszervezett jelenlétünk is. Az

ajándéktárgyak azt demonstrálják, hogy a

megajándékozott személy fontos számunkra, va-

lamint jelzik a kapcsolat értékét is.

1. Egy ajándék értéke attól függ, hogy ki milyen

értékesnek látja. Előfordul, hogy nem tartjuk

különösebben értékesnek a kapott ajándékot.

Ilyenkor az adományozó szándékára kell te-

kintettel lennünk, és elsősorban az adományozó

által kifejezésre juttatott szeretet értékére kell

odafigyelnünk.

2. Fogadja meg a szerző tanácsát, és készítsen listát

azokról az ajándékokról, amelyeknek azelőtt

nagyon tudott örülni a házastársa. Ezenkívül

kérjen tanácsokat azoktól, akik ismerik az ön

házastársának az ízlését. Határozza el, hogy ezek

alapján az elkövetkező egy hónapban minden

héten ad valamilyen ajándékot, bármilyen

apróságot, amivel kifejezheti a házastársa iránti

szeretetét.

3. Előfordulhat, hogy az ön tudatában ma még

nehezen egyeztethető össze az ajándékozgatás a

racionális pénzkezeléssel. De ha az ajándékozás

tulajdonképpen nem más, mint egyfajta beruházás

az ön legfontosabb „birtokába”, akkor az ilyen

pénzkiadással igazán jó üzletet csinál, és

biztonságot vásárol magának. Nézze át a

költségvetését, és kevésbé legyen szűkmarkú, ha

a házastársáról van szó.

4. Ha az ön házastársának az ajándék a szeretet-

anyanyelve, akkor önnek valószínűleg azonnal

búcsút kell mondania a saját prioritásainak.

Emlékezzen vissza az utóbbi pár év olyan szitu-

ációira, amikor a házastársa nagyon tudott volna

örülni az ön ajándékának vagy az ön jelenléte

ajándékának, de ön nem adott semmit. Pedig

éppenséggel jelen lehetett volna a házastársa

kedvéért itt vagy ott. Tudatosan és lelkiis-

meretesen tervezze meg a következő alkalomra a

helyes választást.

5. Ne feledje, hogy a jelenlétünk ajándéka sokkal

többet jelent a puszta fizikai ottlétnél. Próbáljon

meg hetenként legalább egy fontos eseményt

vagy érzést megosztani a házastársával. Próbálja

meg elérni, hogy viszonzásképpen ő is így

tegyen.

Csoportos háttérbeszélgetéshez

Említsünk példákat a különböző kultúrák, családi

hagyományok és személyiségtípusok ajándékaira,

azok jelentőségére és típusaira. Hogyan fejezik ki

ezek a szeretetet, és miért képviselnek értéket?

Hetedik fejezet

A szeretet 4. nyelve:

Figyelmesség

Fontos gondolatok

Ha ön gyakran tesz szemrehányást a házastársának

azért, mert ilyen-olyan dolgokat elmulasztott

megcsinálni önnek, akkor az arról árulkodik, hogy

az ön szeretet-anyanyelve a „figyelmességi

szolgálat”. Az ilyen szolgálatokat, s egyáltalán a

figyelmességet sohasem szabad kierőszakolni;

ezeknek önkéntes elhatározásból kell fakadniuk, aki

a „haszonélvezőjük”, annak hálás szívvel kell

fogadnia őket, és mindig a kéréshez kell igazodniuk.

1. Még akkor is szeretjük a dolgokat a magunk

szája íze szerint csinálni, ha egyébként nagyon

igyekszünk teljesíteni a házastársunk kéréseit. A

szeretetteljes figyelmesség viszont azt jelenti,

hogy a házastársunk elvárásainak igyekszünk

megfelelni. Érdeklődjön a házastársánál az ezzel

kapcsolatos részletek és új feladatok iránt, és

pontosan az útmutatás szerint járjon el.

2. Válasszon ki három egyszerű, de nem túl kelle-

mes feladatot, amelyeket ön nem igazán kedvel,

de amelyek elvégzésével örömöt okozhat a

házastársának. Okozzon meglepetést a házas-

társának azzal, hogy kérés nélkül is megcsinálja

ezeket a dolgokat.

3. Sok házaspár érzi úgy, hogy ők már rég túltették

magukat a hagyományos férfi-női szerepeken, de

öntudatlan előítéleteik, tévképzeteik stb. ettől

még megmaradhattak. Beszéljék meg az összes

tennivaló megosztásával kapcsolatos legmélyebb

és „legtitkosabb” érzéseiket, valamint ezzel

összefüggésben az otthonról hozott családi

mintákat és emlékeket.

4. Tekintse át még egyszer Mark és Mary listáját a

kért „figyelmességi szolgálatokról”. Válasszon ki

négy olyan feladatot, amelyet szeretne, ha a

házastársa megcsinálna az ön kedvéért. Ugyanezt

tegye a házastársa is, és dolgozzanak ki egy olyan

szisztémát, amelyben a feladatmegosztásnak nem

a kicsinyes méricskélés és főként nem a

kényszerítés az alapja, hanem a kölcsönös

szeretet.

5. Egy csomó probléma abból a mítoszból vagy

félreértésből fakad, hogy a házasságkötés után föl

kell hagynunk az „udvarlási viselkedéssel”.

Próbáljunk csak visszaemlékezni, hogy mekkora

szerelmet és milyen fokú bizalmasságot

eredményeztek abban az időszakban a rendszeres

figyelmességi

szolgálatok.

kapcsolat

szorosabbá tétele érdekében ismét próbálja ki a

régi „praktikák” egyikét-másikát, hátha tényleg

van itt valami összefüggés.

Csoportos háttérbeszélgetésekhez

Beszéljék meg azt a két felfogást, amelyet évszá-

zadok óta vallanak magukénak különböző egyének

és társadalmak:

(1) elégedettség és boldogság abból fakad, ha

én vagyok a csúcson, a többiek pedig engem

szolgálnak; és

(2) elégedettség és boldogság abból fakad, ha

másokat szolgálhatok, ha mások önkéntes

szolgálatában rálelhetek a szeretet értelmére.

A szeretet 5. nyelve: Testi

kontaktus

Fontos gondolatok
A testi érintés, mint a szeretet gesztusa, létünk igazi

mélységeit éri el. Szeretetnyelv minőségében a

kommunikáció rendkívül hatékony és jól érthető

formája minden megnyilvánulásában, a váll futó

megérintésétől a szenvedélyes csókolózásig.

1. Azonnal hagyjon fel a fizikai kontaktus minden
negatív formájával. Ha valaha bármit is elkövetett

ezen a téren a házastársa sérelmére, akkor kérjen

bocsánatot

legjelentéktelenebbnek

tűnő

dolgokért is, és mostantól kezdve türtőztesse

magát, ne veszítse el az önkontrollját. Ha az

érintés más formái kellemetlenek a másik fél

számára, akkor szintén hagyjon fel velük, s vá-

lasszon helyettük pozitív és kellemes érintés-

formákat.

2. Lehet, hogy ön még sohasem beszélt őszintén a

házastársával arról, hogy melyek az ön számára

kellemes érintési módok. Beszéljék meg az

érintések érzelmi, szexuális és pszichológiai vo-

254

natkozásait minden „érintett” testrésszel kap-

csolatban.

3. Készítsen listát a megfelelő érintés összes olyan

körülményéről,

helyszínéről

és
típusáról,

amelyek

zökkenőmentesebbé tehetik az önök fizikai kapcsolatát.

Milyen intenzitású és jellegű testi érintésre vágyik ön például

akkor, amikor beszáll a kocsiba vagy kiszáll onnan? Ha a

házasfelek az ilyen kérdések kapcsán nem ugyanazt érzik

kellemesnek,

akkor

igyekezzenek

kompromisszumos

megoldást találni, és mindkettő a másik szempontját tartsa a

legfontosabbnak.

4. Térjünk vissza Patsyhez és Pete-hez. Patsy viszonylag

könnyen ki tudta fejezni az igazi együttlét iránti igényét. Pete

azonban nagyon kínosnak érezte, hogy kérjen valamilyen

testi érintést, különösen a szexben. Miért gondoljuk, hogy

ennek így kellett lennie? A házastársunk nem tud olvasni a

gondolatainkban. Kínos vagy nem kínos, igenis el kell

mondanunk, hogy mik a szeretettel kapcsolatos igényeink, s

hogy melyik az a szeretetnyelv, amelyből a legjobban

érezzük a szeretetet. Miért nem kerítünk sort egy nyílt

beszélgetésre a párunkkal e kérdések tisztázására? A testi

érintés vagy általában kontaktus iránti igényeinket valóban

sokszor még magunknak is nehezen valljuk be. Különösen a

szexualitás terén legyünk őszinték a házastársunkhoz is, és

önmagunkhoz is, hogy hol nem érezzük a szeretetet, sőt a

biztonságot sem, különösen azért, mert az emberek többsége

nem érzi tökéletesnek a testét.

5. Krízishelyzet alatt egy közeli hozzátartozó halálát, a súlyos

betegséget és a hasonló megpróbáltatásokat értjük, de

idesorolhatók azok a kisebb, mindennapi traumák is, amelyek

erős érzelmi megrázkódtatással járnak. Ilyen esetekre a

hallgatás vagy a semmitmondó, közhelyes szavak helyett

találjon ki egy olyan érintési módot, amely törődést és

szeretetet képes kifejezni.

256

Csoportos háttérbeszélgetéshez

Beszélgessenek a testi érintés által kiváltott érzelmek

titokzatosságáról. Miért van az például, hogy bánatunkban

egyszer nagyon vágyódunk egy kis ölelésre, máskor viszont a

legkisebb érintés sem hiányzik? A hangulatok, az attitűdök és a

külső hatások mind-mind befolyásolják, hogy ér- zünk-e vágyat

az érintésre, az ölelésre vagy éppen egy kis szexre az adott

helyzetben és pillanatban.

Szeretet-anyanyelvünk

felfedezése

Fontos gondolatok

A saját szeretet-anyanyelvünk felfedezéséhez

először is tisztázni kell néhány alapkérdést. Mi az,

amire a legjobban vágyunk? Mi az, amitől a

legjobban érezzük a szeretetet? Mi az, ami bánt, ami

súlyosan sért bennünket? Mi az, ami mindennél

fontosabb nekünk? E kérdések megválaszolásával

aztán

már

könnyebben

tájékozódunk

kapcsolatunkban.

1. Sokan küszködnek azzal, hogy kölcsönös élve-

zetté változtassák a szexet. Hol a technikára, hol a

gyakoriságra, hol pedig a változatosságra kon-

centrálnak. Ám a küszködés legnagyobb részben

mégiscsak az érzelmi vagy szeretettankunk

állapotával van összefüggésben. Gondolja végig a

saját kapcsolatát, s azt, hogy miképpen tudna

jobban odafigyelni az érzelmi vonatkozásokra, s

így javulást érhet el a testi kapcsolatban.

2. Gyakran a saját szeretet-anyanyelvűnkön fe-

jezzük ki a szeretetünket, ahelyett, hogy felfe-

257

deznénk és megtanulnánk a házastársunk sze-

retet-anyanyelvét. Tekintsen vissza arra az időre,

amikor még sikeresen fejezte ki a szeretetét.

Akkor a saját vagy a házastársa szeretet-

anyanyelvét használta? Hajlandó új fogadalmát

tenni, hogy a házastársa szeretet-anya- nyelvét

fogja használni?

3. Ha önnek még mindig nehézségei támadnak a

saját szeretet-anyanyelvének megnevezésével,

akkor az ön érzelemtankja vagy nagyon üres,

vagy színültig tele van. Vegye sorra a legmé-

lyebbről fakadó érzéseit, hogy kiderítse, melyik

változat az igaz. Ha az ön tankja üres, tegye föl

magának ezt a kérdést: „Éreztem-e valaha is az

életben, hogy szeretnek?” Ha „igen” a válasz,

akkor az a következő kérdés, hogy: „Mikor?” És

akkor mi keltette önben ezt az érzést? Az erre

adott válasz pedig feltárja az ön szeretet- nyelvét.

4. Ha az ön szeretettankja színültig tele van, akkor

gondoljon vissza az udvarlási időszakra, és

elevenítse föl az emlékeit. Ezzel kiderítheti, hogy

mi volt akkor a legsikeresebb viselkedés- forma, s

így megtalálhatja a választ a nagy kérdésre.

Ezután jobban fogja ismerni a miérteket, és

hozzáláthat a házassága „finomhangolásához”.

5. Ha az ön szeretettankja teljesen üres vagy szí-

nültig tele van, akár ismeri a saját szeretetnyel-

vét, akár nem, a következő hónapban játssza el a

„tankellenőrzés” nevű játékot. Egy tízfokozatú

skálát véve alapul egy héten három este kér-

dezzen rá a „szintmutató állására”, azután pedig a

házastársa javaslata alapján igyekezzen feljebb

„srófolni” az ő szintmutatóját. Ha a házastársa

állandóan a „tízesen” tartózkodik, akkor

megdicsérheti magát, de azért ne álljon le a

260

szeretettel.

Csoportos háttérbeszélgetéshez

Ha meg akarunk felelni egymás igényeinek, akkor

gyakran új szakismereteket kell elsajátítanunk - még

akkor is, ha például olyan alapvető dolgokról van szó,

mint a mosás. Beszéljék meg, hogy a házastársaknak

mennyire türelmesnek és segítőkésznek kell lenniük,

hogy a lehető legola- jozottabban menjenek a dolgok a

házasságban.

262

Tizedik és tizenegyedik fejezet

A szeretet választás kérdése A

szeretet mindent megváltoztat

Fontos gondolatok

Nagyon sok előnnyel jár, ha azt választjuk, hogy a

saját szeretetnyelvén fogjuk szeretni a házastár-

sunkat. Ez begyógyíthatja a régi sebeket, és erősíti a

biztonságérzetet, az önértékelést és a fontos-

ságérzetet. A puszta szerelembe esés nagyrészt

ösztönvezérelt jellemzői azonban alapvetően kü-

lönböznek azoktól a szabad elhatározásból született

választásoktól, amelyek jegyében igyekszünk

kielégíteni a házastársunk mély emocionális igé-

nyeit.

1. Ahogy az a 10. fejezetben Brenttel is megesett,

szeretettankunk majdnem teljesen üres lehet

anélkül, hogy tudnánk ennek az okát. Nem

akarunk semmi rosszat a házastársunknak, csak

éppen sokféle alkalmatlan módját választjuk

igényei kielégítésének. Becsületesen értékelje

azokat a gondolatokat és cselekedeteket a saját

kielégítetlen igényei fényében. Van-e jobb

módszer az ön igényeinek a kielégítésére?

Hajlandó-e ön két hónapot rászánni ennek a régi

bölcsességnek a kipróbálására: „Adjatok, néktek

is adatik”? Miért nem kezdi el már ma, hogy

aztán majd megláthassa, mi fog történni?

2. Még magasztosabb cél, ha azért igyekszünk

szeretni, mert ha adunk, az nagyobb megelége-

dettséget okoz számunkra, mint ha kapunk.

Vizsgálja meg, hogy most mivel fejezi ki a há-

263

zastársa iránti szeretetét. Mi az, amit elvár cse-

rébe? Ha viszonzásul nem kapna semmit, akkor

megváltozna az ön viselkedése? Néha azonnali

eredményeket várunk. De ne feledjük: „Róma

sem egy nap alatt épült.” A szeretet pedig

fontosabb, mint Róma felépítése. Szánjunk rá egy

kis időt.

3. Most koncentráljon azokra a szeretetcseleke-

detekre, amelyekről tudja, hogy a házastársa

igényli őket, de amelyek még nem mennek önnek

„természetesen”. Lehet, hogy ön valahogy

elmismásolta ezeket, és a házastársa jóindulatú

ösztökélésére van szüksége. Úgy csinálja meg

ezeket a dolgokat, hogy a házastársa szeretet-

tankja elkezdhessen feltöltődni, s hogy ezáltal a

házastársa közelebb kerülhessen önhöz.

4. Fontosság, önértékelés, biztonság. E három

dolog döntő jelentőségű a lelki egyensúlyunk

szempontjából. Legyünk nyitottak és érzékenyek

egymás iránt, és tisztázzuk, hogy a másik

szavakban és tettekben kifejeződő szeretete

nélkül mindezt nem tudjuk tökéletesen elérni.

5. Az alkalmatlan szeretetnyelv használata nem

afféle semleges, „se hideg, se meleg” cselekedet,

mert igenis csúnya, negatív következményekkel

járhat. Gondoljunk csak Jeanre és Normra a l l .

fejezetben. A harmincöt éven át tartó, extrém

konfliktus egy egyszerű kis félreértésből fakadt.

Tekintse át a konfliktusterüle

teket és vizsgálja meg, hogy milyen összefüggésben

állnak a nem megfelelő szeretetnyelv erőltetésével.

Csoportos háttérbeszélgetéshez

A házastársak gyakran úgy próbálják megszerezni a

biztonságérzetet

vagy

az

önértékelést,

hogy

kényszerítéssel vagy manipulálással veszik rá a másik

264

felet saját érzelmi igényeik kielégítésére. Ugyanakkor

az is igaz, hogy ha a lelkünket is kitesszük a másikért,

még az sem garantálja, hogy szeretetünk viszonzásra

talál. Beszéljék meg, mekkora a kockázata a saját

igényeink kielégítetlenül maradásának még akkor is, ha

mi minden tőlünk telhetőt megteszünk a másikért. A

szere- tetnyelven túl milyen más alapelvek segíthetnek

egy házasság fejlesztésében?

Tizenkettedik fejezet Szeretem -

nem szeretem

265

Fontos gondolatok

Lehetséges, bár tényleg nem könnyű szeretetet

kifejezni egy „szerethetetlen” házastárs iránt. Hi-

szen ha rosszul bántak velünk és megaláztak, akkor

igazán nem sok pozitív érzésünk támadt, amit

kifejezhetnénk, csak a fájdalom. A pozitív visel-

kedés azonban még ebben az esetben is a szabad

választás és elhatározás kérdése, nem pedig az ér-

zéseké.

A megfelelő szeretetnyelv használata is csodákat

művelhet.

1. Ha az ön házassága az ebben a fejezetben leírt

súlyos helyzetbe került, akkor komoly elszá-

nással és nagy-nagy akaraterővel bele kell vágnia

a következő kísérletbe. Fennáll a veszélye, hogy

további fájdalomban és elutasításban lesz része,

de jó esély van arra is, hogy ismét egészséges és

boldog lesz a házassága. Számítsa ki a

„költségeket” és látni fogja, hogy érdemes

megpróbálni.

Az itt következő négy lépésre (2-5. pont) legalább

hat hónapot kell rászánni, ha olyan eredményt

akarunk elérni, mint Glenn és Ann.

Az elmélyült istenhit nagyban növelheti a siker

esélyét.

2. Kérdezze meg a házastársát, hogyan lehetne ön

ezentúl jobb férj/feleség, és a másik fél hoz-

záállásától függetlenül cselekedjen a válaszból

kiszűrhető információk szerint. Mindvégig azt a

stratégiát kövesse, hogy igyekezzen beszerezni

még több információt, és szíwel-lélekkel

próbáljon megfelelni a kívánalmaknak. Biztosítsa

házastársát arról, hogy az ön szándékai tiszták.

3. Ha pozitív visszajelzést kap, akkor tudhatja,

hogy máris mutatkozik valami haladás. Forduljon

a házastársához valamilyen, nem elriasztó, de

konkrét kéréssel, amelyet nem nehéz teljesíteni.

Akár teljesíti, akár nem, ön minden hónapban

álljon elő egy kéréssel. Arra azonban jól figyeljen

oda, hogy a kérés összhangban legyen az ön

szeretet-anyanyelvével, és teljesítése segítsen

újratölteni az ön kiürült szeretet- tankját.

4. Ha a házastársa pozitívan reagál és kielégíti az

ön érzelmi igényeit, akkor ön most már nemcsak

„akarásból”, hanem „érzésből” is képes lesz

cselekedni. Túlreagálás nélkül folytassa a

házastársának címzett pozitív és megerősítő

visszajelzéseket ebben az időszakban.

5. Ha házassága valóban kezd egészségesebbé válni

és javul a légkör, akkor véletlenül se üldögéljen

elégedetten a babérjain, és el ne felejtse a

házastársa szeretetnyelvét és mindennapi érzelmi

szükségleteit. On jó úton halad álmai

megvalósulása felé, úgyhogy tartson ki! Találjon

időt a beszélgetésre, amelynek során együtt

tisztázhatják, hogy hol tart a fejlődés.

Csoportos háttérbeszélgetéshez

Sok házasság végződik válással egyszerűen azért, mert

a felek nem hajlandók „megalázkodni” és a másikat

szolgálni még a teljes elutasítás küszöbén sem.

Beszéljék meg az ebben a fejezetben található jézusi

tanítás, a „Szeressétek ellenségeiteket” végtelen

bölcsességét (Lukács 6, 27.). Szintén érdemes

megvizsgálni a Mester 269

azon cselekedetének mélyebb

értelmét, amikor megmosta a tanítványok lábát (János

13,5.; 13,12-17.).

Tizenharmadik fejezet

A gyerekek és a

szeretetnyelvek

Fontos gondolatok

Az öt szeretetnyelv koncepciója érvényes a gyer-

mekekre is, bár ők még valószínűleg nincsenek

tudatában igazi lelki szükségleteiknek, és hol értik,

hol pedig nem értik a saját reakcióikat. Az ember

csak akkor lehet hatékony vagy jó szülő, ha a

mindennapi gyakorlatban is használja mindegyik

gyermeke saját szeretetnyelvét. Amíg föl nem

fedezzük az egyes gyermekek saját szeretetnyelvét,

addig rendszeresen használjuk mind az öt nyelvet.

1. Pár kedves szó - Gyermekeink nevelése során

hajlamosak vagyunk főként a hibáikat észrevenni

és kritizálni. Ha ezt túlzásba visszük, akkor még a

felnőttkorba is átnyúló romboló hatást érhetünk

el. Határozza el, hogy a következő héten minden

nap igenis meg fogja dicsérni a gyermekét

mindenért, amit az jól csinált. Az a legjobb, ha

egy napra minimum két dicséret jut.

2. Igazi együttlét - Szálljon le a gyermeke szintjére.

Ismerje meg érdeklődési területeit és tudjon meg

róla mindent, amit csak lehetséges. Ha mellette

van, maradéktalanul legyen jelen, figyelmét csak

a gyermek kösse le. Úgy szervez-

271

ze a dolgait, hogy minden nap, minden gyer-

mekére jusson legalább pár percnyi idő az igazi

együttlétből. Állítson fel egy fontossági sorrendet.

3. Ajándékozás - Az ajándékok mértéktelen és

esztelen halmozása elértékteleníti az ajándékozás

aktusát és magát az ajándékot is, és hamis

értékrendet alakít ki a gyermekben. De az

időszakos ajándékok, ha gondosan választottuk ki

és kedves szavak („Szeretlek, ezért hoztam

valami érdekeset neked” stb.) kíséretében

nyújtottuk át őket, akkor hozzájárulhatnak a

gyermek

szeretetigényének

kielégítéséhez.

Legközelebb, amikor ajándékot vásárol vagy

készít a gyermekének, az átadáskor szóban is

fejezze ki a szeretetét. (A dolog fordítottja sok

vidám, mókás szituációra is lehetőséget kínál,

amikor is azzal fejezzük ki a gyermek iránti

szeretetünket, hogy valamit nem veszünk meg

neki: „Tudod, én téged nagyon szeretlek, ezért

inkább nem veszek neked a terráriumodba a többi

állatod mellé egy csörgőkígyót is” stb.)

3. Figyelmesség - Az ember természetesen folyton

valami figyelmességi szolgálatot tesz a gyerme-

kének, de a legközelebbi alkalommal, amikor

valami olyasmit csinál, ami különösen sokat je-

lent a gyermek számára, ne felejtse el meg-

mondani, hogy ezt a feladatot ön az iránta érzett

szeretetből végzi el. Válasszon ki egy olyan

feladatot, amelyet ön nem talál különösebben

vonzónak, de amely különösen fontos a gyermek

számára. Ne röstellje elméleti és gyakorlati síkon

továbbképezni magát, hogy minél sokoldalúbb

szülőként tudjon funkcionálni. Testi kontaktus - Az

ölelgetés, puszilgatás, rin- gatás, az életkori

sajátosságokhoz igazított „fogdosás” stb. nagyon

fontos a gyermek egészséges lelki fejlődése

szempontjából. Figyelembe kell venni itt az egyes

gyermek

életkorát,
temperamentumát,

szeretetnyelvét stb., és „személyre szabottan” kell

megválasztani a fizikai kontaktus módozatait.

Életkoruk előrehaladtával mindent folyamatosan

módosítani kell - egy kamaszt például már nem

ildomos úgy „megdögönyözni”, mint egy óvodást

-, de azért igyekezzünk megőrizni a bátorítást

jelző testi érintés jó szokását.

Ha már sikerült fölfedeznie a gyermek szeretet-

anyanyelvét, igyekezzen azt rendszeresen használni

is. De ez nem azt jelenti, hogy a többi négyet el kell

hanyagolni. Sőt, ezek fontossága csak tovább

növekszik, ha elkezdjük „beszélni” a gyermek

szeretet-anyanyelvét.

Csoportos háttérbeszélgetéshez

Beszéljék meg, hogy mi a jelentősége, ha felfe-

dezzük a gyermek szeretetnyelvét, s ha elmeséljük a

gyermeknek a szeretetnyelv-koncepció lényegét. Ez

utóbbinál természetesen megint figyelembe kell

venni az életkori sajátosságokat, az értelmi fejlődés

szintjét. Biztassuk a gyermeket, hogy mondja meg,

mi az, amiből ő a legjobban érzi a szeretetet, mi

pedig, mind a két szülő, szintén mondjuk el neki,

hogy mi az, amit mi szeretünk a legjobban. Vajon

hogyan csinálják ezt különböző kultúrákban és

különböző családi körülmények között?

HU ISSN 1219-5154

ISBN 963 04 8339 4

NetWork TwentyOne Kft., Budapest Felelős kiadó: a Network

TwentyOne Kft. igazgatója Tipográfia és műszaki szerkesztés:

Szakálos Mihály Szedte és tördelte az Alinea Kft.

Nyomtatta cs kötötte a Marosi-Print Kft. Terjedelem: 15,7 (A/5) ív

Vajon Ön és házastársa mindig azonos nyelvet

beszélnek?

Nem szükségszerű, hogy szerelmünk felőrlődjön a

hétköznapok taposómalmában. Mint ahogy az

sem, hogy szeretetünk megnyilvánulásai ne érjék

el a kívánt hatást. Hiába főzünk csodálatos

vacsorát a férjünknek, ha történetesen bátorító

szavakra, nem pedig húslevesre volna szüksége.

Hiába viszünk drága rózsacsokrot hitvesünknek,

ha ő többre értékelne egy csendes, meghitt be-

szélgetést.

Kötetünk olvasója gyorsan megérti, hogy a

párkapcsolatokra - saját érdekünkben - nagyon

kell vigyázni, és hogy kellő „nyelvi" ismeretekkel

tartósan

ráhangolódhatunk

egymás

hullám-

hosszára. Jutalmunk a viszonzott szerelem lesz: az

élet talán legszentebb értéke.

Dr. Gary Chapman az Egyesült Államok egyik

legtekintélyesebb házassági szakírója; pszicho-

lógus, tanár és népszerű televíziós személyiség.

Házaspárok tízezrei köszönhetik neki, hogy ma is

együtt élnek.