II.

VISZONYSZÓK
NÉVELŐ
 határozott (a, az)
 határozatlan (egy)

NÉVUTÓ
 helyet jelölő (előtt, elől, elé, mögött, mögül, mögé, között, közül, közé, fölött, fölül, fölé, mellett, mellől, mellé, alatt, alól, alá,
után stb.)
 időt jelölő (múlva, óta, hosszat, után, fogva, alatt, előtt, tájt stb.)
 egyéb viszonyt jelölő (ellen, iránt, végett, miatt, nélkül, által, részére, számára stb.)

IGEKÖTŐ
(abba, agyon, alul, alá, alább, által, át, be, bele, belé, benn, egybe, együtt, el, ellen, elő, előre, észre, fel, föl, félbe, félre, felül,
fölül, fenn, fönn, hátra, haza, helyre, hozzá, ide, jóvá, keresztül, ketté, ki, kölcsön, körül, körbe, közbe, közre, közzé, külön, le,
létre, meg, mellé, neki, oda, össze, rá, rajta, széjjel, szembe, szerte, szét, tele, teli, tova, tovább, tönkre, utol, túl, újjá, újra, utána,
végbe, végig, vissza stb.)

KÖTŐSZÓ
 egyes (ám, de, azonban és, ha, mert, mint, hogy, ugyanis stb.)
 páros (akár, akár; egyrészt – másrészt; nemcsak – hanem… is stb.)
 egyes és páros (is, is – is, vagy, vagy – vagy stb.)

Ezt még nem kell tudni:

mellérendelő:
 kapcsolatos (és, s, meg, is, is – is, hol – hol, egyszer – másszor, egyrészt – másrészt, nemcsak, hanem… is)
 választó (vagy, vagy – vagy, akár)
 ellentétes (de, ám, ámde, mégis, mégse, azonban, ellenben, viszont, pedig, nem – hanem)
 következtető (ezért, így, tehát, ennélfogva, következésképpen)
 magyarázó (hiszen, vagyis, azaz, ugyanis, illetve, illetőleg, tudniillik)

alárendelő: ha, hogy, mert, mint stb. + vonatkozó névmások kötőszói szerepben

SEGÉDIGE (volna, fog, szokta, tetszik, van, volt, lesz stb.)

MÓDOSÍTÓSZÓ
 tagadószó (nem, sem, sehogy)
 tiltószó (ne, se, nehogy)
 bizonyítószó (igen, persze, bizony, hogyne stb.)
 kérdőszó (-e, vajon, ugye, nemde)
 óhajtószó (bár, bárcsak, vajha)
 határozatlanságot kifejező módosítószó (esetleg, alig, aligha, talán, hát stb.)

III. MONDATSZÓK

INDULATSZÓK (ó, jaj, pfuj, ejha, hű, ejnye, juj, ah, jé stb.)

A KAPCSOLATTARTÁS MONDATSZAVAI
 rámutató mondatszók (íme, lám stb.)
 akaratot kifejező mondatszók (hé, pszt, hess, gyí, csitt stb.)
 köszönések (csókolom, szia, adjisten, helló, pá, viszontlátásra stb.)
 a társalgást szervező mondatszók (ühüm, ja, aha, hogyisne, nos, ugye, szóval, persze stb.)

HANGUTÁNZÓ MONDATSZÓK (hapci, durr, oá, miau, kukurikú, puff, reccs, potty stb.)