Katona József: Bánk bán című drámájának témája és forrásai

A szerző a témáért a középkori Magyarország történelméhez fordul vissza,

hiszen a dráma II. Endre (András) király feleségének 1238-ban történt
meggyilkolásáról szól. A királynégyilkosság témája vándortéma, amelyet időről-
időre feldolgoztak, főként német nyelvterületen. Magyarországon először Mátyás
király udvari tudósa, Antonio Bonfini ír e témáról, latin nyelvű krónikájában. Ebből
a krónikából ihletődik Heltai Gáspár, aki már magyar nyelven írja meg a történetet.
Ez jóval szegényesebb, mint Katona József későbbi műve, hiszen Heltai csak arról
számol be, hogy Bánk megöli Gertrudisz királynét, mert az közrejátszott Bánk
feleségének, Melindának az Ottó általi elcsábításában. Katona a cselekményt
kiegészíti, bemutatja Bánk közéleti szerepét, az ország állapotát és a magyar
nagyurak elégedetlenségét.
Romantikus művészként a szerzőt érdekelték a nemzeti/történelmi múlt
eseményei, ezenkívül érdekes, különleges, nem mindennapi témának bizonyult a
királynégyilkosság. De Katonát leginkább az emberi lélek érdekelte, ezért a
főszereplőben zajló lelki vívódásokat árnyaltan, részletesen ábrázolta.
A dráma típusa, a cselekmény szerkezete
Bécsy Tamás irodalomtörténész a dráma műnemébe tartozó műveket három nagy
csoportba osztja: konfliktusos, középpontos, és kétszintes drámákról beszél.
A Bánk bánt konfliktusos drámának tartja. Az ilyen típusú drámákban a
harmónia, a rend már a cselekmény kezdete előtt megbomlik. Egyes szereplők érdeke
az, hogy ezt a kialakult diszharmóniát fenntartsák, másoké pedig az, hogy a
valamikori rendet visszaállítsák. A főbb szereplőknek megvannak a saját köreik. Az
egyes körökbe tartozó szereplők konfliktusban állnak valamelyik másik kör tagjaival,
de a körökön belül is támadhatnak ellentétek. Gertrudisz királyné körébe Ottó,
Biberach, Izidóra tartoznak. Bánk körébe tartozik Melinda, Tiborc, Petur és a
magyar nagyurak, a király körébe pedig Solom mester, az udvar népe és a
katonák. A cselekmény több konfliktussal halad előre. Ellentét van Gertrudisz és
Bánk, Ottó és Bánk, Ottó és Biberach, Bánk és Melinda, Melinda és Ottó, Melinda
és a királyné, a királyné és a magyar nagyurak, a merániaiak és a magyar nemesség
között.
Az utolsó szakaszban a dráma típusa megváltozik: középpontossá válik. Az
ilyen drámákban a cselekmény egy erőteljes, sugárzó középpont köré
szerveződik, amely passzív (a cselekményben közvetlenül nem vesz részt), de a hatását
mindenkire érvényesíti. Fontos az, hogy a szereplők hogyan viszonyulnak
hozzá. A középpont lehet egy eszme, de lehet egy szereplő is. Ilyen középpont a
befejezésben II. András (Endre) király, aki meghallgatva a többi szereplő véleményét
ítéletet hoz felesége gyilkosa felett.
A dráma előversengésből (prológus) és öt szakaszból (felvonásból) áll és
együttesen van jelen benne a közéleti és a magánéleti tragédia. Az előversengést és az
első szakasz egy részét expozícióként foghatjuk fel. A bonyodalom Bánk
bán titkos hazaérkezésével veszi kezdetét, kifejtésében pedig hol a közéleti, hol a
magánéleti szál kerül előtérbe. A tetőpont a királyné meggyilkolása. A
gyilkosság okai közéletiek és magánéletiek is. A lezárásban Bánk tettének
mérlegelése történik a király által, aki kívül áll a konfliktuson. Az egyes
szakaszok zárt egységet alkotnak, a bennük megkezdett/elindított eseménysor lezárul
az egyes felvonások végén. A szakaszokon belül a feszültség egyre nő, hangulati
fokozást figyelhetünk meg.

A szereplők jellemzése
Bánk bán az ország nagyura, a király után következő személy, kifogástalan jellemű,
a törvényességet betartó, a haza ügyét szívén hordozó közember. Ugyanakkor
magánemberként szerelmes, hűséges férj és szerető apa. Mindkét minőségében
(közéleti és magánéleti) sérelem éri, mely sérelmek során konfliktusba kerül
Gertrudisszal. A két szál (közélet, magánélet) egyes esetkeben együtt jelentkezik
a szakaszokban, vagy pedig váltogatják egymást. A kettő először a Petur által küldött
hazahívó üzenetben fonódik össze: “…ami fenn forog játékon: a haza és Melinda”. A
két szálat, a magánéletit és a közéletit maga Bánk is összekapcsolja gondolataiban: “De
hát Melinda! Ó! Hát a haza!” Bánk mindkét szerepének próbál egyszerre megfelelni és
mindkét ügyben (haza ügye, illetve a saját házasságának ügye) tisztán látni, mert a
történésekben sok a számára nem egyértelmű/ hiányos mozzanat-infprmácimozzanat-
információ: “Két fátyolt szakasztok el/ hazámról és becsületemről”. Bánk érzi azt is,
hogy e két szerep nem összeegyeztethető. Megpróbálja a magánéletet háttérbe szorítani
akkor, amikor hazaérkezvén először nem Melindához siet, hanem Petur házába, a lázadó
nemeseket lecsillapítani. Azt gondolja, hogy a kialakult nehéz helyzetben
objektíven, hideg fejjel tud majd dönteni és el tudja szakítani a hazához és
Melindához fűződő “tündéri láncokat”, de rájön, hogy egyik esetben sem tud közömbös
maradni érzelmileg. Kezdeti nyugalma megbomlik, egyre feszültebbé válik, lelkében
ellentétes érzelmek kavarognak. Megerősödik benne a gyanú, a kétely. Egy
kétségbeesett pillanatában azt képzeli, hogy felesége elfogadta Ottó közeledését:
“Ottó és Melinda egyaránt örültek!” Bánk egyre inkább meg van győződve a királyné
bűnösségéről mind a haza, mind Melinda ügyében. Lassan körvonalazódik benne
Gertrudisz félreállításának gondolata, mégsem a gyilkosság szándékával lép be a
királynéhoz, hanem azért, hogy számon kérje az ország sorsát. Dulakodni
kezdenek és Bánk leszúrja az asszonyt, ezt kiáltva: “Kerítő! “Ez a szó mutatja,
hogy egyéni sérelme mégis felülkerekedett a lelkében a gyilkosság pillanatában.
Nem érez a tette után semmilyen elégtételt, inkább világának széthullását: “Ki! a
tetőmindjárt reám szakad.” A gyilkossággal Bánk megsemmisül
magánemberként és közemberként egyaránt. Igazságot szolgáltatott ugyan, de
ebben indulatai
vezérelték. Bosszúból, önsérelmei miatt ölt. Törvénytelen módon állította félre a
királynét, miközben végig a törvényesség szükségességét hangoztatta. A király előtt már
ismét higgadtan viselkedik, az igazságot, hogy személyes sérelme miatt gyilkolt,
egy másik igazsággal akarja eltakarni, mondván, hogy a királynénak el kellett
buknia, azért hogy az ország ne bukjon el: “el kellett neki akármiképp is esni/, hogy
hazánk ne essen el polgári háborúban!” Bánk büntetése az, hogy a király életben
hagyja őt, így élete végéig a bűntudattal, lelkiismeretfurdalással kell élnie és Melindát
is elveszíti.