Az esti találkozás

Apa tegnap későn ért haza. máskor korábban szokott, de ma tényleg késő volt. A
két iskolás gyerek vidáman mesélte mi történt a suliban hogy Peti sírt, amikor
seggre ült és Kíra meg mennyire menősködik.
Apa megkérdezte hol van a legkisebbik, a 2 hónapos. "Alszik" válaszolta anya. Apa
később azt is megkérdezte hogy "mikor aludt el?" és még egy fél óra múlva azt is
megjegyezte hogy "milyen sokáig alszik" Valóban a pici egészen hosszan aludt, fel
sem kelt 10 óráig, mikorra már a többiek elmentek aludni. Már csendes volt az
egész lakás, amikor a kicsi felébredt. Nyöszörgött és kepesztett, fájt a pocija és sírni
kezdett.
Apa lefeküdt addigra, de most pont felkelt, hogy igyon még egy pohár szódát.
Amikor a pici hangját meghallotta, finoman benézett.
A pici babóka 2 hónaposan abban a korban volt, hogy éppen csak mosolyogni
kezdett és néha mindenféle "eee" "ááá" "ííí" hangot kiadni. Így már lehetett vele
beszélgetni és mikor valaki fölé hajolt, olyan volt, mintha valamit nagyon szeretne
mondani, de még nem tudja kimondani a szavakat csak hangokat adott ki. De
minden egyes hang, amit ilyenkor kiadott olyan volt, mint egy picike aranycsepp,
ahogy az ember meghallotta és látta hozzá azt a pici arcot szájtartást és szándékot
ez az aranycsepp az ember szívébe közvetlenül beletalált és megmelengette,
fényessé tette azt. Ilyenkor gyakran szöktek könnyek a felnőttek szemébe, lágyabb
lett a hangjuk és hirtelen valahogy más színben látták a világot. Anya gyakran látta,
hogy mama is a szemét törölgeti, miután a kisbabával „beszélget”, és a nagyobb
gyerekek is, még ha nagyon meg voltak sértődve, akkor is gyakran kijöttek a
szobájukból, mikor a pici felébredt, hogy vessenek rá egy pillantást. Ezt mindenki
érezte, ha a baba a közelben volt, legalább egy pillanatra mindenki szíve lágyabb
lett egy kicsit, és mélyen elkezdett áramolni egy édes, együttérző energia.  
Most mikor a pici felébredt, apa, aki már alig várta ezt, és remélte, hogy még
mielőtt elalszik megnézheti, óvatosan bejött az ajtón. Anya csak bíztatta, hogy
jöjjön, mert ő olyan álmos volt, hogy ő az ágy arany ölelésében érezte most a
legjobban magát.
Apa a kisbaba fölé hajolt. A baba meglátta apa ismerős hajkoronáját, meghallotta
mélyen dörmögő hangját és apró pofikáján olyan széles vigyor terült el, amekkorát
csak csöppnyi kis szájával mosolyogni tudott. Eee, ááááá mesélte apának … sok kis
aranycseppet varázsolva a szívébe és könnyeket a szemébe.