HIDEG-MELEG SZÍNEK: A színeknek különböző tulajdonságaik vannak,

amelyek közül az
úgynevezett színezet
mutatja meg, hogy egy szín
hideg-e vagy meleg. A
hideg szín és meleg szín
elnevezés onnan ered,
hogyha ránézünk egy színes
dologra, az hideg, vagy
meleg hőérzetet kelt-e
bennünk? Hideg érzetet
kelt a kék, így ez HIDEG
alapszín. Meleg hőérzetet
kelt bennünk a sárga és a
piros, így ezek MELEG alapszínek. A fekete és a fehér nem kelt semmilyen
hőérzetet, ezért ezeket SEMLEGES színeknek nevezzük.Ennek megfelelően, ha a
színkört megfigyeled, akkor azt láthatod, hogy a kékes-lilás-zöldes színek adják
a hideg színcsoportot, a sárgás-narancsos-pirosas színek pedig a meleg
színcsoportot.

Fény – árnyék kontraszt :

Magábanvaló színkontraszt: Előállításához a színeket tisztán, a
legteljesebb világítóerejükben
használjuk fel. Amint a
legerőteljesebb fény – árnyék
kontrasztot a fekete – fehér
fejezi ki, úgy jön létre a
sárgából, vörösből és kékből a
legnagyobb kifejező erejű
magábanvaló színkontraszt.
Előállításához legalább három,
egymástól határozottan elütő
színre van szükség. Hatásuk
mindig tarka, harsogó, erőteljes
és határozott. A magábanvaló
színkontraszt hatásának ereje
egyre csökken, amint a
választott színek távolodnak a
három első rendbeli színektől.

Komplementer kontraszt: Valamennyi komplementer színpárnak megvan a

maga különlegessége is: A sárga – ibolya színállás Pl.: nemcsak a komplementer – kontrasztot
tartalmazza, hanem erőteljes világos – sötét kontrasztot is. A vörösesnarancs – kékeszöld
színpár komplementer, de benne mutatkozik meg a hideg – meleg kontraszt legnagyobb
ereje is. Sok komplementer – kontrasztban festett
képen az egymással komplementer kontraszthatásba
lépő színeken kívül ezek keverékszíneiből is láthatunk,
amelyek közvetítő és kiegyenlítő funkciót töltenek be.
Ezek ugyanis mindkét tiszta színnel rokonságban állnak
s így egyetlen családdá egyesítik őket. Sőt a
keverékszínek gyakran nagyobb tömegben
szerepelnek, mint a tiszta színek.
Szimultán kontraszt: zimultán kontrasztnak a következő jelenséget nevezzük:
szemünk valamely adott szín meglátásával
egyidejűleg, tehát szimultán módon
megköveteli a komplementer színt, s
öntevékenyen létrehozza, ha az nincs jelen. A
szimultán hatást nemcsak a szürke és
valamely tiszta szín közötti feszültség
hozhatja létre, hanem két tiszta szín is, ha
nem pontosan komplementerek. Mindkét
szín megkísérli a másikat a maga
komplementerévé kényszeríteni, ezáltal
többnyire elveszítik reális, tényleges
karakterüket, s új hatásokban ragyognak fel.
A legmagasabb feszültségű, dinamikus
izgalom hatását keltik! Stabilitásuk
megrendül, váltakozva vibrálnak.

Példák a szimultán hatásra:

 A vörös alapra szőtt fekete csík nem feketének, hanem zöldnek hatott, s ezáltal az
anyag nyugtalanná vált, vibrálni kezdett. Ha a szövő a szürkésfekete fonal helyett
barnás feketével dolgozik, megakadályozta volna a szimultán hatást.
 A szimultán kontraszthatás elkerülésének van másik módja is: különböző világossági
fokozatokban kell felhasználni a veszélyeztetett színeket. Az erőteljes sötét – világos
kontraszt gátolja a szimultán átalakulás létrejöttét.
 Szimultán hatások jöhetnek létre tiszta színek között akkor is, ha a komplementer szín
helyett egy szomszédos tőle jobbra vagy balra fekvő színt használunk fel.

Minőségi kontraszt
A szín minőségének fogalma a színek tisztasági vagy
telítettségi fokát jelenti. Minőségi kontrasztnak a telített,
ragyogó színek és a tompa, tört színek közötti ellentétet
nevezzük.
Négy különböző módon lehet a színeket tompítani vagy
megtörni:
- Meg lehet törni egy tiszta színt fehérrel. A szín
karaktere ezáltal valamivel hidegebbé válik. (A telített,
sötét ibolyaszínben van valami fenyegető, a fehérrel
megvilágított ibolya , a lila viszont kedves és mintha
belülről örvendezne)
- Meg lehet törni egy színt feketével. Általában véve a
fekete megfosztja a színeket világító jellegüktől.
- Meg lehet törni a telített színt akkor is, ha fehéret és feketét keverünk hozzá. Mihelyt
egy telített színhez szürkét keverünk, vele azonos világosságú, nála sötétebb vagy pedig
világosabb színeket kapunk, de mindenképpen tompábbakat, mint az illető tiszta szín volt.

- Megtörhetjük a tiszta színeket úgy is, hogy a nekik megfelelő komplementer színeket
keverjük hozzájuk.
Ha a két komplementer színből adódó tört színek különböző tónusfokozatait fehérrel
megvilágosítjuk, különleges színkeverékeket nyerünk. Ha egy keverékben mindhárom
alapszín előfordul, a keverékszín megtört, tompa karaktert ölt és a három szín
tömegviszonyai szerint sárgának, vöröses – vagy kékesszürkének illetve feketének hat. A
három első rendbeli színnel valamennyi színtörési fokozatot elérhetjük. Ugyanez érvényes a
három második rendbeli színre, és bármilyen színek kombinációira is, azzal a feltétellel, hogy
az összkeverékben jelen van a sárga, a vörös meg a kék. Ha egy kompozícióban a tiszta
minőségi kontrasztot akarjuk érvényesíteni, bármiféle más kontraszt nélkül, akkor a tompa
színt a világító színből kell kikevernünk. Pl.: világító vörösnek kell állnia a tompa vörösben,
világító kéknek a tompa kékben. Nem fordulhat elő, tehát világító vörös tompa kékben vagy
világító zöld tompa vörösben. Ha nem így járnánk el, akkor másféle kontrasztok, például a
hideg – meleg kontraszt túlharsognák a minőségi kontraszt hatását.

Mennyiségi kontraszt
A mennyiségi kontraszt két vagy több
színfolt méretviszonyaira vonatkozik. A "sok
és kevés", a "nagy és kicsiny" ellentéte ez.
Egy szín hatóerejét két tényező határozza
meg. Az első a világítóerő, a második a folt
nagysága.
Sárga : narancs : vörös : ibolya :
kék : zöld
9 : 8 : 6 : 3 :
4 : 6
A komplementer színpárok értékei:
Sárga : ibolya = 9 : 3 = 3 : 1 = 3/4 : 1/4
Narancs : kék = 8 :4 = 2 : 1 = 2/3 : 1/3
Vörös : zöld = 6 : 6 = 1 : 1 = 1/2 : 1/2
Ha ezen fényértékek alapján kívánunk
harmonikus felületnagyságokat kialakítani, a
fényértékek számait reciprok módon kell
alkalmaznunk. A háromszor erősebb
sárgának tehát harmadrésznyi területet kell
elfoglalnia, mint a vele komplementer ibolyaszínnek.
Az első rendbeli és második rendbeli színek harmonikus méretarányai a következők:
Sárga : narancs : vörös : ibolya : kék : zöld
3 : 4 : 6 : 9 : 8 : 6
vagy
sárga : narancs = 3 : 4
sárga : vörös = 3 : 6
sárga : ibolya = 3 : 9
sárga : kék = 3 : 8
sárga : vörös : kék = 3 : 6 : 8
narancs : ibolya : zöld = 4 : 9 : 6
Hasonló módon hozhatjuk egymással kapcsolatba az összes többi színt is. A
tömegviszonyok csupán akkor érvényesek, ha valamennyi színt legnagyobb világítóerejében
használjuk fel. Mihelyt ezen a világítóerőn változtatunk, változnak a nekik megfelelő
felületnagyságok is. Kiderül tehát, hogy e két tényező, a világítóerő és a felületnagyság, a
lehető legszorosabban összefügg.
Ha a harmonikustól eltérő tömegviszonyokat alkalmazunk, expresszív hatást érünk el. A
kisebbségbe szorult szín, amely erősebben világít, mint egyébként ha harmonikus
mennyiségben van jelen.
Ha egy világos - sötét kompozícióban nagy sötét felülettel kicsi világos felület áll
kontrasztban, a kép ezzel az ellentéttel tágabb és mélyebb jelentést kaphat.