Állati Kommunikáció

A bolygó összes állata tud kommunikálni, egymással egy fajon belül, de

akár különböző fajok között is fellelhető a kommunikáció.
Az azonos fajhoz tartozó Egyedeknek szükségük van erre, hogy egymással
kapcsolatban álljanak, megértsék egymás szándékait és információt tudjanak
cserélni egymással, ezen felül veszély esetén jelezni tudjanak egymásnak. Ez a
jelekből álló jelrendszer felfogható egyes érzékszerveinkkel, mint például a
szaglás, hallás és látás. Ezt a fajta jelrendszer útján terjedő hírközlést,
információcserét az állatok kommunikációjának nevezzük. A feromonok a
kültakaró mirigyeiben találhatóak és innen kerülnek ki a felszínre, aminek
segítségével elősegítik az állatok egyed- felismerési képességét, mivel az
anyának és a kölykeinek ugyanolyan szaga lesz, de ez jellemző lehet egy adott
fajra vagy akár egy egész csoportra. Az úgynevezett feromon ösvény, amit az
állatok jellegzetesen maguk után húznak, így biztosítva a többieknek az utat,
sokszor használják táplálékkeresés közbeni tájékozódás segítségeképp is, ilyen
például a méh potrohtánca, miután visszatér a kaptárba úgynevezett ismételt
nyolcasokat ír le, ami segítségével meghatározzák az irányt és a tánc időtartama
pedig a távolságot, tehát 1 másodperc az 500 méternek felel meg. Másik ilyen
eset a fenyegetettség, a hangyák ez egy riasztó, ami jelzést ad le nekik, ez pedig
beindítja a menekülő ösztönt. Azonban megfigyelhető, hogy a kutyák ezen
vizelet feromonok segítségével jelölik meg a saját területüket. A vizuális
kommunikáció az élőlény látására épül. Az élénk színek és mozgás fokozza a
jelek jellegét, a fent említett méhek tánca köthető ide, amivel egy német
biológus, Karl Frisch foglalkozott. Ilyen inger váltja ki a fiókák tátogató
reakcióját is. Illetve a szentjánosbogár, aki a fényét 2 céllal bocsájthatja ki,
zsákmányszerzés vagy párkeresés miatt. Egyes fajok nőstényei utánozzák egy
másik faj villanásait így odavonzzák a hím egyedet és felfalják. Az akusztikus
kommunikáció a halláson alapszik. Ezek főképp olyan esetben válnak a
leghasznosabbá mikor a másik 2 érzékszerv nem tud érvényesülni. A
rovaroknál, kétéltűeknél ez egészen fejlett, hiszen elhagyhatatlan a
párosodásnál. Segítségül hívhatják a hím odavonzásába és az
egyedfelismerésben is nagy szerepet játszik. A madarak jelrendszere ennél azért
bonyolultabb, egy része a fajra jellemző öröklött hangjelzések sora, a többit
élete során tapasztalja, tanulja meg. Az emlősök egy része ultrahanggal
kommunikál, mint például a delfin és a denevér. A delfin tiszta és pulzáló
hangokat adnak ki, tiszta hang lehet például a sikoly, sípolás. A pulzáló hangok
azonban kattogások, ezek rövid hangok, amik rendszeresen időközönként
jelennek meg. Kommunikálhatnak még farokcsapkodással, állkapocs
csattogtatásával és fújásokkal is, ezek messzire is elterjedhetnek akár. A test
színeződés is egy amolyan testbeszéd, az atlanti pettyes delfineknél a koruk
előrehaladtával foltok alakulnak ki testükön ezzel jelezve életkorukat. Ezen
élőlények csekély mértékben vagy akár egyáltalán nem használják a
szaglásukat, hiszen a vízalatt erre nincsen szükségük, valójában lehet ki se
fejlődött nekik rendesek. A bika jávorszarvas egészen egyszerűen közvetíti az
üzenetet, egy erős állatnak hatalmas agancsai alakulnak ki, így jelzi a többi
egyednek a hatalmát.
Azonban az ember nyelvhasználata a legbonyolultabb, a kódrendszer(nyelv)
és a verbális kommunikáció, tehát a beszéd az egész fejlődéstörténete során
fejlődött ki.