Halotti beszéd és könyörgés

A 12. Század végén, 1192 és 1195 között az Ómagyar korban keletkezett 1.

összefüggő magyar nyelvemlékünk. 1770-ig egy kódexben volt megtalálható
amíg Pray György, jezsuita történész fel nem fedezte. Ennek hatására a 19.
Századi Toldy Ferenc irodalomtörténész által lett elnevezve Pray - Kódexnek.

Korábbi fellelhető nyelvemlékünk, szórványemlékünk az 1055-ben

keletkezett Tihanyi Apátság alapítólevele, ami latin szövegre alapozott, de
mégis magyar nyelvi elem. 1813-ban a Nemzeti Múzeum tulajdonába került,
később az Országos Széchenyi Könyvtáré lett. A mű műfaja prédikáció és
könyörgés. Hangvétele emelkedett és patetikus. Témája a halott búcsúztatása
volt, kezdetben, habár latin nyelvű volt, később muszáj volt anyanyelvre
fordítani, hiszen a hívek többsége nem értette a latint és igényelték a magyar
nyelvű imádságokat. A nyelvi változás mindig az írott nyelvben tükröződik
később, nem a beszélt nyelvben, ebből következtethető, hogy ez a szövegemlék a
korához képest régebbi állapotot őriz meg. A szertartási rend szerint, ez akkor
hangzott el, amikor a koporsót leeresztették a sírba és a szenteltvízzel szórták
meg. A pap a halál komorságát idézte fel a felkiáltó mondathoz fűzött kérdő
mondattal. A válasza pedig igazolja, hogy mindannyian csak ,,por és hamu
vagyunk”, magába foglalva, mikor Ádám bűnbeesett és az abból keletkezett
következményt. Ezt követően figyelmeztetően belemutat a gödörbe: ,, egy ember
sem kerülheti el ezt a vermet”! Lezárásként az elhunyt bűnös lélekért
imádkoztak a jelenlévők. Maga a mű 38 soros, latin szöveg, ami 2 részre
osztható. Az 1. rész egy halottbúcsúztató prédikáció, ami magába foglalja az
első 26 sort. A 2. rész egy ima(oriato), a maradék 6 sor tartozik bele. A
nyelvemlék bevezetője T/2 személyű szónoki kérdéssel indít. ,,Látjátok feleim
szemetekkel mik vagyunk.” az erre adott válaszban T/1 személyben beszél, tehát
minden emberhez szólt. ,,Íme por és hamu vagyunk,” A múlt után, ami a
teremtés történethez vezethető vissza, a jövőre vonatkozó hétköznapi
igazságokat fogalmaz meg, az elhalálozott lélek bűnbocsánatáért
esedezik: ,,mend ű fojánek halálut evék”. Lényegében az elszenvedett büntetésre
utal, Ádám halált hozott az emberiségre. Az oratióban szintén imára szólítja fel
a közönséget, illetve hogy az Úr helyezze a holtat Ábrahám, Jákob és Izsák
keblébe. A pap fohászkodásával zárul a mű Máriához és a szentekhez, hogy a
paradicsomba kerüljön. Utal a feltámadás ígéretére és a bírságnapra. A 27-32.
Sor, tehát a könyörgés, a szöveg pontos mása mert szabályozta az egyházi
szabadságrend. A mű közel áll az élő beszédhez, megtalálhatóak benne a latin
retorika kifejezőeszközei is. Ilyen például a felelet, felkiáltás, felsorolás,
alliteráció (,,mennyi malaszttal”), figura etymolocgica, anafora. Az utóbbi
jelentése, ugyanaz a szó megismétlődik a versszakok elején. Retorikai elemek
lehetnek például: megszólítás (,, szeretett barátaim”) , kérdés (,,Kik azok?”),
válasz (Mi vagyunk.”), felszólítás (,,Imádjuk!”). Maga a szövegemlék 190 szót
tartalmaz, ebben már találhatóak ragok, toldalékok, múlt idő (,,mundoá” -
mondta), összetett mondatok. Az elsőként megemlítetthez például: ,,uruszág
belé” (Országba). Az alkotás első sora egy latin mondattal indít: ,, sermo sup
sepulchrum.”, ennek a jelentése: ,, Beszéd a sírgödör felett.” Tehát deixissel
(rámutatás) kezdődik, rámutat az emberi élet végességére. Megtalálható benne
Alaktani, Hangtani, Szófajtani sajátosság is. Alaktani szempontból 4 múlt időt
különböztethetünk meg: Elbeszélő múltat (,, nézé”), Befejezett múltat (,,vala”),
Folyamatos múltat (,,vár vala”) és Befejezett múltat (-t/-tt). Ugyan először csak
jelen időt használtak, azonban az Ómagyar korban kialakult a –fog és a –kezd
segédigékkel kifejezett összetett jövő, illetve az –nd, -md jeles jövő, mint például
,,látand/ látni fog”). Jelentéstani szempontból 2 lehetőséggel találkozhatunk:
hangalak és a jelentés, eme kettőnek a kapcsolata megegyezésen alapul. Ezek
típusai lehetnek például: egyjelentésű szavak, többjelentésű szavak, rokon
értelmű szavak. Szófajtani szempontból fontos jellegzetessége, hogy nem
tartalmaz névelőt, hiszen ez egy viszonylag fiatal szófaj. Megtalálhatóak ma
már elavult módosítószavak is mint például: Isa- Íme, bizony. Heon- Csupán.

Két nagy 20. Századi mű is idézi: A Kosztolányi Dezső Halotti Beszéd és a

Márai Sándor Halotti beszéd című költemények. Tehát nyilvánvalóan hatással
volt a modern költészetre.