2.

tétel: Arany balladái, a nagykőrösi és az Őszikék-korszak összehasonlítása

Bevezetés: Arany János jelentősége

I. Az életmű értékelése:
a. A XIX. század 2. felének legtekintélyesebb alkotója.
b. Jelentős életművének irodalmi életünk betetőzője, összegzője ebben a században, ő az összefoglalója minannak, amit a magyar irodalom az ő
koráig létrehozott. Beépítette Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty bölcselő líráját, a debreceni diákköltészet vaskos humorát (A nagyidai
cigányok); Gyulai Pál, a korszak egyik vezető irodalomtörténésze a népi-nemzeti irodalom betetőzőjét látta benne. A balladái életművének
talán legszebb darabjai. A verses regény műfaját Magyarországon ő indítja útnak a Bolond Istókkal.
c. A Világost követő irodalmi élet egyik fő szervezője, drámafordító, kritikus és tanulmányíró.
d. Saját korában epikáját tartották nagyra, a XX. században a nyugatosok a lírikust, am az irodalomtörténészek az életmű arányos, kiegyenlítő
megközelítésére tesznek kísérletet.
II. Az életmű szakaszai:
a. 1845-1849
i. Az epikája a jelentősebb:
1. Az elveszett alkotmány komikus eposz 1845-ben keletkezett, a Kisfaludy Társaság pályázatát megnyerte, de kritika is érte
nehézkes nyelvét, vontatott cselekményét, egyenetlen szerkezetét
2. Toldi: 1846, osztatlan siker, győz a Kisfaludy Társaság pályázatán, elnyeri Petőfi barátságát
3. Toldi estéje: 1848, ez már nem derűs, kiegyensúlyozott, mint az előző
4. lírája, kevésbé jelentős itt, inkább népies helyzetdalokat ír mozgósító szándékkal (Nemzetőr-dal, Rásüt az esthajnal) Petőfi
hatása érződik ezeken, de Aranytól távol áll a közvetlen, határozott indulatokat kifejező költészet
b. 1851-1860, nagykőrösi korszak
i. háttérbe szorul a hosszabb verses epika
ii. ez a líra és a ballada korszaka
iii. A művekben megbomlik az egészelvű világkép, a válság, az egyensúlyhiány a téma, megrendül a liberális romantika haladásképzete,
ez az ön- és nemzeti azonosságvesztés időszaka.
c. 1860-tól 1877-ig
i. Pesten él a költő, az Akadémia titkára majd főtitkára;
ii. A Szépirodalmi Figyelő és a Koszorú szerkesztője
d. 1877-1882
i. A nyarakat a Margit-szigeten tölti
 ii. itt születnek az öregkori költészet darabjai, a Gyulai Páltól kapott „kapcsos könyvbe” írja ezeket
iii. ezek lírai alkotások (dalok, elégiák), és balladák
iv. új témák:
1. az öregség és a halál közelsége
2. a végső nyugalom vágya
3. a belenyugvás, a megbékélés érzése, önirónia
4. az élethez való ragaszkodás, csendes derű
5. köznapi lélekállapotok, a külvilág apró dolgainak bemutatása
6. nem korlátozza a közönség elvárása, nem fogja vissza szemérmessége a költőt
 Ágnes asszony
I. Téma, szerkezet:
a. népi ihletésű, lélektani ballada, téma: bűn-bűnhődés sorsmotívumai
b. 3 rész:
 1-4. vsz., a balladai hős tettének kitudódása, ideje néhány óra
 5-19.
1. 5-9. vsz., több napig tartó börtönben töltött idő
2. 10-19. vsz., bírósági tárgyalás, az Ágnesen elhatalmasodó őrület
 20-26. vsz., a meghasadt tudatállapot időtlenségét érzékelteti, rögeszmés cselekvés
II. Pillérversszakok:
1., 20., 26.: a bűn feltehető tényéről értesül az olvasó
a. „véres”= a bűn ténye „mossa”=eltitkolása „lepedő” = tárgyi bizonyíték„leplét”= a leplez szóra gondolunk
b. „újra”= a cselekvés ismétlődése, fehér”, „tiszta”= a cselekvés okafogyottá vált
c. a folt, a balladai hős lelkiismeretének foltja, a lelki állapotot jelzik a változások, a mosás rögeszmés cselekvés
d. 26. vsz.= a kényszeres cselekvés állapottá rögzül, a külső és a belső idő megbomlott, a lepedőből már rég rongy lett, foszlány; a szilaj hab az
állandósult téboly tárgyiasított kifejezése
III. A lélektani irányultság:
A szövegrészek arányait ez szabja meg.
1. rész, a bűn napvilágra kerülése, eltitkolás, zavartság, bűntudat; ez a rész előrevetíti Ágnes sorsát, a megtébolyodást. Először Ágnes hazudik, a
hajdúnak viszont már a lepedőmosásra hivatkozik.
2. börtön: jelképes tér, a bűntudattól való szabadulás képtelensége figyelhető itt meg, lelkifurdalása kikezdi épségét lelkének; sötétség=elboruló
tudat; fénysugár= a tiszta tudatot jelképezi; de a narráció jelzi a megtébolyodást („rémek tánca”)
3. tárgyalás: sok a párbeszéd, ez a leghosszabb rész, de rövid időt fog át. Ágnes kapcsolata a külvilággal teljesen megszakad, nem érti, amit a
férjéről mondanak; tudata beszűkül, a bűntudat tárgyiasul, a bűnt leleplező tárgyra helyeződik át. A bírák hazabocsátják, mert az asszony
sorsszerű bűnhődése súlyosabb, mint az, amit ők kiszabhatnának rá.
4. újra a pataknál: a rögeszme rögzülése, mániákus mosás, a lelki megtisztulás vágya; de a lelkiismeret kérlelhetetlen; az idő múlását jelzik a testi
változások és az időhatározó-szók sokasága
IV. Az elbeszélői állásfoglalás:
a. részvét, nem a bűnöst, hanem a szenvedő embert látja
b. példák: „szegény Ágnes”, 6. vsz.; a 15. vsz. metaforái: liliom, fehér, könny, harmat, vízgyöngy
c. A felmentő együttérzés indoka: a bűnhődés súlyossága, a bűnbánat mélysége
V. Refrén: fohász, könyörgés, döbbenet, szomorúság, félelem; mondhatja a narrátor, Ágnes, a szereplők, de az olvasó együttérzését is kifejezheti
 Szondi két apródja
I. Téma és kérdésfelvetés:
a. 1856., a nagykőrösi balladák kiemelkedő darabja
b. a históriás énekek hagyományit folytató balladák közé tartozik, szerkezete szerint többszólamú (időben), történelmi allegória
c. Szondi figurája a reformkori balladaírás gyakori témája volt, alakja az önfeláldozás, a hősiesség és a hazaszeretet példája
d. Ebben a balladában az apródok példát keresnek pártfogójuk hősiességében. A ballada arra keresi a választ, hogy a hősi tetteket és tragikus
elbukást követő hétköznapokban milyen erkölcsileg követhető magatartáslehetőségei vannak a túlélőknek, a költőknek.
e. A ballada a költői hivatás példázata és az általános erkölcsi-nemzeti eszmények felmutatója. Ezek az emberi tisztaság, a közösséghez tartozás
értékeinek megőrzése.
II. Alaphelyzet:
a. 1-2. vsz.
i. emelkedett hangú elbeszélői szólam
ii. megjelöli a cselekmény kezdetének idejét, utal az előzményekre és három térbeli pontra:
1. várrom
2. Szondi sírja
3. völgy (törökök)
iii. a fent és a lent kiemeli Szondi magasabb rendű erkölcsiségét
iv. az idő: a vár végső ostroma utáni este, az előzmény a várvédők élethalál harca
III. 3-4. vsz.
a. Ali és a szolga beszélgetése
b. itt már a narrátor elhallgat
c. a basa és a szolga párbeszéde pontosítja az alaphelyzetet, Szondi nem engedte meghalni az apródait, a török basának adta át, aki várja őket,
mert eleget akar tenni ellenfele kérésének, illetve saját dicsőítését várja a dalnokoktól
IV. Az apródok és a szolga párbeszéde:
a. az 5. versszaktól helyszínt vált a ballada, de ez csak a párbeszédek tartalmából derül ki, két szólam különíthető el; a páratlan vsz.-ok az
apródok éneke, a páros vesz.-ok a török követ megszólalásai
b. az apródok szövege megidézi a múltat
i. az apródok históriás éneket adnak elő, azt hatásos jelenetekre bontja az író (Márton pap követsége – Szondi elutasító válasza – Ali
ostromparancsa – Szondi készülődése az ostromra – gondoskodása apródjairól – ostrom alatti hősiessége, vitézsége – dicső halála)
ii. jelen idejű igék vannak, ez mutatja, hogy nem csak elmesélik, hanem újraélik a harcot. A jelenhez ragaszkodnak, Szondival
azonosulnak.
iii. bár felváltva beszélnek a szolgával, nincs köztük párbeszéd, nem vesznek tudomást róla és a jelenről
 iv. nyelvhasználatuk archaikus, mely jelzi az önazonosságukat, amely a közös nemzeti múltban gyökerezik
v. szövegük nincs idézőjelben, amely formailag az elsődleges narrátor megszólalásához hasonló, ez jelzi, hogy az elbeszélő
velük azonosul
c. a török meggyőzési kísérletei:
i. a jólét csábítása – a rideg környezetre figyelmeztet – mérges türelmetlenség – Szondira hivatkozás – dühös fenyegetés
ii. szerepe a feszültség megteremtése és fenntartása
iii. csak a szolga szövege van idézőjelben
iv. beszéde erősen metaforizált, és Ali beszédéhez hasonló díszítettségében
V. Döntéskényszer:
a. az apródok döntési kényszerbe kerültek: vagy alkalmazkodnak a hatalomelvű világhoz, vagy megőrzik belső szabadságukat (ez a
világosi fegyverletétel utáni döntéshelyzet
b. az apródok hűsége a szeretetből fakad, egy szeretett közösséghez és tekintélyhez (Szondi) tartoznak, nem félelemből vagy
haszonvágyból fakad a hűségük.
c. ragaszkodnak az önzetlen pártfogóhoz, a pogány érzékiséggel ellentétes egyszerű kereszténységhez, a vitézi életformához, átvitt
értelemeben a művészi önazonossághoz, szabadsághoz.
Tengeri-hántás
I. Magyar tárgyú, népi jellegű ballada. Szerkezete szerint elbeszélő szerint többszólamú ballada.
II. Különleges előadásmódú és hangulati sokféleséggel rendelkező kései ballada.
III. Szerkezet:
a. Elbeszélői keret: az elsődleges narrátor E/3-ban szólal meg, lefesti a falusi környezetet, egy késő őszi estétől éjfélig tartó, szabadban végzett
falusi tevékenységet, a kukoricafosztást.
b. A második versszaktól kezdve változik az elbeszélő. A másodlagos narrátor a közösség idősebb tagja, a munka vezetője, aki a fiatal
legényeket és leányokat noszogatja munkára, és egy tanító célzatú történetet mesél el nekik. A balladára jellemző párbeszéd így közte és a tűz
körül ülő fiatalok között jön létre.
c. A másodlagos elbeszélő által elmondott történet egy sorstragédia, Dalos Eszti és Tuba Ferkó tragikus szerelmi története. (Dalos Eszti a falusi
közösség íratlan szabályait megszegve lett Tuba Ferkó szeretője. Nem számolt a lehetséges következményekkel: terhesség, elhagyás,
csalódás. Lelki sorvadása a sors büntetéseként is értelmezhető. Tuba Ferkó holdkórosságát a lelkiismeret-furdalás okozza. Halála túlzott
mértékű büntetés, így ebben a történetben a bűn és a bűnhődés, büntetés nincs arányban, a világ harmóniája nem áll helyre.
IV. A balladai homály és a szaggatottság különösen jellemző erre a balladára.
a. Ennek eszköze a közbevetés (5. sor)
 b. Ezek a sorok utalnak a munkát végzők környezetére, és metaforikus jelentésük is van.
V. A zárlat jelzi, hogy a történet hatott a fiatalokra, illetve mutatja, hogy mivel a harmónia nem állt helyre, Eszti és Ferkó lelke nem tud nyugodni.