Családnévföldrajzról és dialektológiáról a térinformatika legújabb

fejleményei alapján

Készítette: Kaczmarski Szilvia

magyar MA
B9MYOT
kaczmarski.szilvia@gmail.com
 A számítástechnika térhódítása nemcsak a mindennapi életünkben érhető tetten,
hanem a tudományok is egyre több területen használják fel. Megváltoztatta az elméleti és
empirikus, tudományterületek viszonyát, sőt a kutatásmódszertanokat is.

Jelen dolgozatomban a számítástechnikai vívmányok közül a térinformatika

dialektológiára és névtanra gyakorolt hatásait szeretném bemutatni.

Térinformatika és a dialektológia

A dialektológia tudományán belül a számítógépes nyelvtechnológia megjelenésének

első szintje a leletmentés és archiválás volt. Ennek során digitális adathordozókra menti a
korábban felvett élőnyelvi anyagokat. Egy újabb lépcsőfokot jelentett az, hogy Kiss Jenő
2008-ban felvetette a meglévő nyelvi atlaszok digitalizálását. Ezek az atlaszok a
nyelvföldrajzi, geoligvisztikai kutatások eredményeként jöttek létre. (Juhász 2014:57-58)

A nyelvföldrajz a dialektológiához kötődő tudományág, mely a 19. század utolsó

negyedében keletkezett, de a 20. század folyamán bontakozott ki.

Alkalmazása az egy nyelven belüli területi változatok vizsgálata mellett egyre inkább
kiterjedt a nyelvközi vizsgálatokra is, a különböző nyelvek közötti érintkezés kérdéseinek
tisztázására. A nyelvföldrajz tehát lehetővé teszi a nyelvek és nyelvjárások közötti
kapcsolatoknak a tanulmányozását.

A nyelvföldrajz a nyelviség időbeli, térbeli, és humán tényezői közül a térbeliségre

helyezi a hangsúlyt és innét következtet a másik kettőre.

A nyelvföldrajzi kutatások fontos eleme az úgynevezett nyelvi atlaszok készítése.

Nyelvészeti térképeket a 19. század óta készítenek, ám ezek leginkább a dialektológia
tudományában használták. A térképészeti technikák kezdetben csak abban mutattak
különbséget, hogy milyen minőségben, illetve igényességgel készültek. Nyelvjárási atlaszok a
21. században már nemcsak papíron, hanem képernyőn is megjeleníthetik a dialektális
sajátságok térbeli megoszlását.

Az első minőségi ugrást a GIS-szel készített térképek jelentették, melyek a kétezres

években bukkantak fel. Még ezek eredményeit is inkább csak a dialektológusok használták.
(Vörös 2012:16)
 Az ELTE Térinformatikai Műhelyének weblapján a következő olvasható a GIS-ről: egy
térkép és egy adatbázis összessége, a térbeli adatok gyűjtésére, tárolására, adatbázisba
szervezésére, elemzésére és térképi megjelenítésére szolgáló eljárások összefoglaló
megnevezése. A térinformatika a földrajztudomány és a számítástechnika határterületeinek
egymásba olvadásával kialakult módszer, mely lehetővé teszi a térben zajló folyamatok
modellezését. (http://gis.elte.hu/terinformatikagis)

A papíratlaszok digitalizálását az 1990-es években a Nyelvtudományi Intézetben

Balog Lajos és Kiss Gábor indította el kísérleti jelleggel, amikor elkezdték adatbázisba írni A
magyar nyelvjárások atlasza térképein szereplő szavakat. A vállalkozás egy idő után
megrekedt, de a rögzített anyagot egy új dialektológiai szoftver, Bihalbocs program
adaptálta. A következő nagy atlasz, amely jelentős részben már bekerült ebbe a rendszerbe,
az 1995 és 2010 között 11 kötetben kiadott sorozat, A romániai magyar nyelvjárások atlasza
volt. Egy egyesített nemzeti nyelvföldrajzi adatbázis megteremtése folyamatban van az ELTE
geolingvisztikai munkaközösségében. A legnagyobb szabású nyelvatlasz azonban, amely
digitális feldolgozásra vár, nem egy már kiadott papíratlasz, hanem egy ELTE–MTA
kutatócsoport által véghezvitt projekt, amely követéses vizsgálat keretében zömmel a
magyar nagyatlasz által megcélzott nyelvjárási jelenségeket gyűjtötte újra mintegy 200
Kárpát-medencei településen és Moldvában. Ezek az adatok azonban még feldolgozásra
várnak, melyhez alapvetően az anyagi források hiányoznak. (Juhász 2014:60)
Térinformatika a névtani kutatásokban

A térinformatikában rejlő lehetőségeket a dialektológia után más tudományok is

felfedezték. A névtani kutatásokban 2010-ben a Mai Magyar Családnévatlasz munkálataival
következett be a fordulópont, az eddigi raszteres térképészeti módszert itt felváltotta a
vektorgrafikus térképek használata. (Vörös 2012:16) A vektoros térképek eltérnek a
raszteres technológiájúaktól, ezek ugyanis pont-vonal-felület jellegű, rétegekre bontható
struktúrákból állnak. A szoftver segítségével ki és bekacsolhatóak. Itt nem a névviselők
számát jelenítik meg, hanem az adatok településenkénti illetve megyénkénti gyakoriságát. A
szoftver attól függően színezi erőteljesebben vagy halványabban az egyes településeket,
hogy ott milyen gyakori a települések össznépességéhez képest az adott családnév. Ezen
kívül lehetőség van arra is, hogy több réteget egymásra vetítsünk, valamint, hogy címkéket
helyezzünk el a települések neveivel, ez a jobb, és gyorsabb visszakereshetőséget szolgálja. A
térinformatikai szoftver csak olyan adatokat tud kezelni, melyeket előzőleg valamilyen
adatstruktúrába rendezünk és az adathalmaz elemeihez pedig kódot kell rendelni.

A térképek gyakorlati jelentősége igazán csak az egyes családnevek előfordulásának

konkrét vizsgálatakor érthető meg. A Bognár és Bodnár családnevek térinformatikai
vizsgálata érdekes eredményt hozott. A két eredetében alapvető különbség figyelhető meg.
A bognárt a németből vettük át a bodnár pedig valamely szláv nyelv közvetítésével kerül a
nyelvünkbe. A két név előfordulási adatai a térinformatikai szoftver segítségével térképen is
megjelenítjük láthatóvá válik, hogy a Bognárok inkább a Dunántúlon élnek, a Bodnárok
viszont Északkelet-Magyarországon. A Felvidéken a Bognárok a bányavárosokban éltek, míg
a Bodnárok leginkább Zemplén, Abaúj, Borsod és Ung vármegyék területén fordultak elő. E
két név térinformatikai vizsgálata során egyértelműen megdőlni látszik a Bodnár név
eredetére vonatkozó eddigi megállapítások és helyette az a feltételezés erősödik meg, mely
szerint a név ómagyar korban került a magyarba valamely északi szláv dialektusból. A
Bognárt közvetlenül a németből vettük át úgy, hogy a német szókezdő bilabiális spiránsa a
magyarba már hanghelyettesítéssel jelent meg(német β> magyar b) . (Vörös 2012:31)

Még érdekesebb eredményre juthatunk a –jártó és –gyártó családnevek

előfordulásának földrajzi vizsgálatakor. A két név közül valószínűleg a –gyártó a régebbi, erre
vonatkozóan, már 1389-ből van adatunk, míg a j-s változat a 15. század közepén jelentkezik.
(Vörös, 2012: 41) A szó a yara (török eredetű)=készít, csinál, teremt szóra vezethető vissza,
mely a magyarban kapte a –t műveltető és az –ó melléknévi igeképzőt. A –gyártó és –jártó
alak megjelenése pedig azzal magyarázható, hogy a szó eleji j affrikálódott és gy-vé vált, de
mindkét alak fennmarat a nyelvjárásokban és a családnevekben is. (Vörös 2012: 33)

A két névre vonatkozó adatok térképre vitele után érdekes jelenség figyelhető meg. A két
név elterjedése egymás ellentéteként jelenik meg a térképeken, magyarán ahol az egyik
gyakori, ott a másik feltűnően ritka. A –gyártó a Dunától keletre, míg a -jártó a Dunántúlon
fordul inkább elő. Ezen kívül az is megállapítható, hogy a két név elterjedése a nem lép ki a
Kárpát-medence jelenlegi és egykori határából. (Vörös 2012:45-46)

A névtanban alkalmazott térinformatikai kísérletek egyike Mikesy Gáboré, aki a

névmagyarosítási kutatásokban használta fel ezt az új eljárást. Ez esetben az informatika azt
segíti elő, hogy a kutató összefüggéseket keressen és találjon a névváltozások és a lokálisan
behatárolható társadalmi tényezők között. Az adatok gépre vitele után kirajzolódhatnak
olyan földrajzi helyek, melyek meghatározóak lehetnek egyes névváltoztatási trendeknél.

A szakember az 1895-ös év név magyarosításait kutatja, ebben az időszak ugyanis

valószínűleg a millennium hatására a névváltoztatás fellendülésének ideje. Munkájában az
1890-es év népszámlálási adatait és A Magyarországi családnév-változások kutatása 1897-
1896 című felmérés számítógépes eredményeit használta fel. Mikesy a névváltoztatások
vizsgálatát több szempont szerint végezte el: területiséget vizsgált, majd a névváltoztatások
és a felekezeti, illetve anyanyelvi viszonyokat vizsgálta. A felekezetek közül külön is
megnézte az izraelita vallásukat és a névváltoztatási szokások összefüggéseit. Végül
foglalkozott azzal is, hogy a névmagyarosítás jellemzőbb-e inkább a nagyvárosokban.

Az egyik térképén a névváltoztatásokat vármegyék szerint jelenítette meg. Itt

kiugrott, hogy főleg Budapesten illetve a központi sávban változtattak nevet, ezek mellett
még a Partiumban figyelhető meg túlreprezentáltság. A névváltoztatás és a zsidóság térbeli
elhelyezkedése közötti megfigyeléseknél is nagy hasznát vette Mikesy a térinformatikának,
ugyanis a névváltoztatók 60 %-a zsidó, ám Pozsony és Nyitra vármegye adatai érdekes képet
rajzolnak ki. Itt ugyanis a névváltoztatók zöme keresztény vallású volt. A kutató szerint
érdekes lenne még az ortodox és neológ zsidó arányát is térképre vetíteni, de sajnos ezek az
adatok nem álltak rendelkezésére.
 Összegzésében azt írja Mikesy, hogy nem talált olyan adatsort, mely magyarázatot
adott volna a névváltoztatók földrajzi elhelyezkedésére ám a térinformatika segítségével
mégis kirajzolódnak olyan helyek és régiók amelyek érdemesek lennének újabb
vizsgálatokra. Még több adattípus egymásra vetítése újabb összefüggéseket mutathat.
(Mikesy 2009:254-258)

A magyar családnévállomány neveinek térképre vitele számos olyan régi korra

visszavezethető hangtani, lexikai jelenség megfigyelését teszi lehetővé, amit a dialektológiai
gyűjtésekkel nem lehet feltárni. A térképek azonban nem mindenhatóak, csak a nyelvi
adatok térbeliségéből levonni következtetést könnyen tévútra viheti a kutatót. (Vörös 2012:
56)
 Felhasznált irodalom

1. JUHÁSZ DEZSŐ 2014. A dialektológia számítógépes támogatása

Rövid hazai körkép. In: Magyar Nyelvjárások 52: 57–64.

2. MIKESY GÁBOR 2009. A névváltozások eloszlása 1895-be: kísérlet a térinformatika

alkalmazására a névmagyarosítások kutatásában. In: A családnév változtatások
történetei időben, térben, társadalomban. Szerk. Farkas Tamás – Kozma Istvá.
Budapest: Gondolat Kiadó. 251-261.

3. VÖRÖS FERENC 2012. Nyelvjárásról, névföldrajzról, művelődés- és

nyelvtörténetről a térinformatika korában In: Szerk. Vörös Ferenc A
nyelvföldrajztól a névföldrajzig III.: Nyelvjárás-néprajz-művelődéstörténet.
Szombathely: Savaria University Press. 13-61.

4. http://gis.elte.hu/terinformatikagis (letöltés ideje: 2016. április 10.)