Molnár Ferenc élete

Született: 1878. január12., Budapest

Elhunyt: 1952. április 1., New York
Házastársa: Deák Sári, Vészi Margit, Darvas
Lili
Foglalkozása: író, újságíró, drámaíró,
forgatókönyvíró, gyermekkönyvíró

Budapesten, német–zsidó családban született.

Édesapja, Neumann Mór sebész volt,
édesanyja, Wallfisch Jozefa fiatalon elhunyt.
 +3620-910-9144
 3104 Salgótarján, Kinizsi Pál út 45.
 lakatoskati21@gmail.com
Középiskolába a Lónyay Utcai Református
Gimnáziumba járt. Már ekkor újságíró
szeretett volna lenni. Ekkor már aktívan
újságírónak készült, de a szülei nyomására
1896-tól egy évig a genfi egyetemen, később
Budapesten jogot tanult. Ebben az
időszakban már cikkei jelentek meg budapesti
napilapokban, többek közt a Pesti Hírlapban,
hazatérte után a Budapesti Naplóban. Ezzel
párhuzamosan irodalmi műveken és idegen
nyelvű színdarabok fordításán is dolgozott.
Ekkoriban magyarosította a nevét, azzal az
indokkal, hogy a felmenői közt akadt molnár.

Írói pályafutása: legtöbbször regényeket és

vígjátékokat írt. Első műve Az éhes város volt,
amely 1901-ben jelent meg. Legfontosabb
regénye az 1907-ben megjelent A Pál utcai
fiúk.

74 évesen

Német–zsidó polgárcsaládban született. Édesapja, Neumann Mór (1848–1907) sebész volt,

[17] de sokáig üzemorvosként dolgozott: előbb a Margit híd építésénél, majd a Ganz
Gyárban. Édesanyja Wallfisch Jozefa (1860–1898) volt, aki sokat betegeskedett, és már
egész fiatalon elhunyt.

Középiskolai tanulmányait 1887 és 1895 között a Lónyay Utcai Református Gimnáziumban

végezte. Tanárai voltak többek között Baráth Ferenc (irodalom), Laky Dániel (földrajz),
Kacziány Géza (német nyelv és irodalomtörténet), Vámossy Mihály (történelem), Dapsy
László és Francia Kiss Károly (számtan), Szádeczky-Kardoss Gyula (természetrajz),
Szotyori Nagy Károly (ének), Weiszburg Gyula (vallás).[18] Utolsó gimnáziumi évében
megválasztották az önképzőkör titkárának. Ekkor már aktívan újságírónak készült, de a
szülei nyomására 1896-tól egy évig a genfi egyetemen, később Budapesten jogot tanult.
Ebben az időszakban már cikkei jelentek meg budapesti napilapokban, többek közt a Pesti
Hírlapban, hazatérte után a Budapesti Naplóban. Ezzel párhuzamosan irodalmi műveken
és idegen nyelvű színdarabok fordításán is dolgozott. Ekkoriban magyarosította a nevét,
azzal az indokkal, hogy a felmenői közt akadt molnár.

Első nagy feltűnést keltő írása az 1901-ben megjelent szatirikus regénye, Az éhes város
volt. Ugyanebből az esztendőből származik az Egy gazdátlan csónak története című lírai
kisregénye, melyben egy 15 éves lány tragikus szerelmi történetét beszéli el. Első önálló
színpadi műve A doktor úr volt, amely nagy sikert aratott az 1902. novemberi
Vígszínházbeli bemutatón. 1906-ban írta meg mindmáig népszerű, A Pál utcai fiúk című
regényét, amely a pesti gyerekek olykor vidám, olykor szomorú életét ábrázolja.

1906. május 19-én Budapesten feleségül vette Vészi Margit festő-írónőt,[19]

főszerkesztője, Vészi József leányát, ez a házasság azonban nem volt tartós. Fél év után
különköltöztek, bár a válásra csak négy év múlva került sor.[20] Egy lányuk született,
Molnár Márta, aki Horváth Zoltán újságíró, majd később Sárközi György író felesége lett.

Molnár Ferenc haditudósítóként. Erről az időszakról írta 1916-ban az Egy haditudósító

emlékei című könyvét

Első külföldi színpadi sikerét 1907-ben aratta Az ördög című színdarabjával. 1908-tól már
több városban is játszották színpadi műveit (Bécs és Berlin mellett Olaszországban és az
Egyesült Államokban is), de a polgári társadalom kritikája miatt az előadások nem mindig
találtak kedvező fogadtatásra. Legnagyobb sikerét a Liliommal aratta. Az 1909-es,
sikertelen budapesti bemutató után 1912-ben a bécsi előadás következett. 1934-ben Fritz
Lang megfilmesítette, és alapjául szolgált az 1945-ben a Broadwayn bemutatott Carousel
(Körhinta) című musicalnek.[21]

Az első világháború alatt Galíciában volt haditudósító; erről írta 1916-ban az Egy
haditudósító emlékei című könyvét. 1922. október 11-én Budapesten feleségül vette Fedák
Sárit,[22] de ez a házasság is hamarosan válással végződött. Harmadik felesége Darvas
Lili színésznő volt, akivel 1926. június 9-én kötöttek házasságot, Budapesten.[23]

Az 1920-as és 30-as években sok könnyed színdarabot írt, amelyek korának legnépszerűbb
színpadi szerzőjévé tették.

1939-ben a fenyegető nemzetiszocializmus elől Darvas Lilivel Franciaországba, Svájcba,

majd 1939-ben New Yorkba menekült. Amerikában súlyos depressziója ellenére
forgatókönyveket és színdarabokat írt. 1949-ben mutatták be a Broadwayn Panoptikum
című darabját.

1952. április 1-jén, 74 éves korában halt meg New Yorkban, gyomorrákműtétje közben.[24]
Molnár Ferenc (született: Neumann Ferenc, külföldön gyakran Franz Molnar; Budapest,
Józsefváros, 1878. január 12.[16] – New York, 1952. április 1.) magyar író, drámaíró, újságíró,
haditudósító. Bár Molnár Ferenc neve legtöbbeknek a Pál utcai fiúk népszerű ifjúsági
kisregényével kapcsolódik össze, személyében olyan kaliberű alkotóról van szó, akinek a műveit
világszerte előadták, akinek az 50. születésnapját fényes keretek közt a New York-i Broadwayn
ünnepelték, akit az Egyesült Államok elnöke, Calvin Coolidge személyesen fogadott a Fehér
Házban, s aki az 1920-30-as években becslések szerint több mint 1 millió amerikai dollárt
keresett évente. „Molnár a magyar irodalom előkelő idegene” – mondta róla Németh
Andor (1891–1953) kortárs író, míg Schöpflin Aladár (1872–1950) irodalomtörténész, műkritikus
és műfordító így emlékezett: „Ő az egyetlen magyar író, aki egész oeuvrejével nemzetközi
ellenőrzés alatt áll, s akiről mindenütt kialakult egy főpontjaiban egységes vélemény. Útját ennek
a sikernek tagadhatatlanul a szórakoztató képessége egyengette, de ami irodalmi szempontból
figyelemre méltóvá teszi s magasan kiemeli azoknak sorai fölé, akik éppen csak hogy
szórakoztatják az embereket, az valami több, valami értékesebb. Az, hogy benne megérett és
kifejezésre jutott a világ dolgainak s az embernek egy olyan szemléleti módja, amely teljesen és
egyedül az övé s ennek kifejezésére olyan formai eszközöket talált, melyek saját, egyéni
tulajdonai. […] Tagadhatatlan, hogy Molnár mondanivalója különbözik mindenki másétól, csak ő
tudja elmondani s a formái, különösen a drámában, lényeges pontokon különböznek mindenki
más formájától”.