Hunyadi Mátyás király 1490. április 6-án halt meg Bécsben.

Halála után rögtön olyan hírek szálltak fel,

hogy elképzelhető, hogy megmérgezték. Utolsó napjainak, óráinak eseményeit történetírója, Antonio
Bonfini örökítette meg. Fraknói Vilmos történész Mátyás-monográfiájának írásakor 1889-ben megkérte
Korányi Frigyes professzort, hogy a korabeli források által leírt tüneteket megvizsgálva mondjon
véleményt Hunyadi Mátyás halálának okairól. Korányi megállapította, hogy a leírások kevésbé
mérgezésre, inkább agyvérzésre utalnak. Korányi szakvéleménye Fraknói Vilmos hagyatékával került a
Magyar Országos Levéltárba. Két mai történész, Kubinyi András és E. Kovács Péter is valószínűtlennek
tartja a mérgezést.

Mátyás király élete sok fordulaton át zajlott.

Királlyá a köznemesség választotta, a Duna jegén és előnyöket akartak ezért cserébe.

Mátyás mit is tehetett volna, az előnyöket megadta, hiszen saját pártját nem akarta elveszíteni.

Mátyás azonban nagy király volt, politikai szövetségeket kötött és erős központi hatalmat akart
létrehozni, ami később sikerült is neki.

Egyáltalán nem volt egy fejbólintó János, vagy Dobzse László, akit a rendek kedvük szerint irányíthattak..

A különböző frakciók sorra fellázadtak ellene és Ő a kor szokásainak megfelelően kegyetlenül leverte
ezeket. Úgy olvastam, az egyik lázadó kompániát az öreg Kinizsi, apja hű embere, aki várkapitány volt
ezidőben, sorra felfalatta egymással.

Politikai törekvése a török elleni háborús készülődés lett volna, apja munkáját folytatván, ehhez
szüksége volt a hátország, a nyugat támogatására. Ezért sajátos módon élete a nyugattal vívott harcban
telt el, a törökre már nem jutott ideje és lehetősége. Életvitele is nagy változásokban telt, kezdetben
egyszerűbb volt, később reneszánsz fejedelem lett.

Ebben a korban a nemesség olyannyira nagy hatalmú volt, a pallosjog miatt sokan szadisták voltak. Pl.:
Báthori Erzsébet ellen a saját családja kért eljárást, vagy Szapolyay ( Zápolya) királyunk, aki
gyönyörködve nézte az általa kínhalálra itéltek szenvedését. (ezt Dózsáék borzalmas kivégzése is igazolja,
amiben tevékenyen részt vett).

Mátyásról azonban nincs ilyen adatunk, bár biztosan kemény katona ember volt, még Bécset is bevette.
Egyensúly politikájában mindig kedveznie kellett annak, akinek a támogatását meg akarta szerezni, de
mikor már elég pénze volt rá, megszervezte a saját haderejét, a híres fekete sereget, így már saját
magának is volt mire támaszkodnia.

Gyakorlatilag ez az alapja a népmeséknek és bár nagy király volt, nem szabad mai mércével mérni,
nagyon is a kor embere volt.