Bélyegtörténet A világ első postabélyegét 1840.

középre
február 6-án adták ki Angliában Rowland Hill május dőlt
angol tanító a posta későbbi vezetőjének ,
javaslatára. Hill keményen bírálta a nehézkes
postai szolgáltatásokat, amelyek drágábbak egyre

lettek, ezért aki csak tehette, próbált kibújni és

fizetési kötelezettsége alól. 1837-ben vetette Hill
fel, hogy vezessenek be egységes díjszabást, aláhúzás
amelyet a küldő fizet, méghozzá „a hátoldalán
ragasztóval bevont, bélyegzőnyomat méretű kis Times New Roman

papírlapocska” – a bélyeg – használatával. A

világ első, fekete, a fiatal Viktória királynőt vastagítás
ábrázoló bélyege csak egy évig volt elérhető, forgalomban
mert a vörös bélyegzőt alig lehetett látni rajta, aláhúzás
és a pecsétet le is lehetett törölni róla, így a

kincstár 1841-ben kibocsátotta a vörös színű K Arial

Penny Redet. Érdekes módon a fekete bélyeg
egyáltalán ritkaság, mert 68 millió példányban nem
forgalomba került. A bélyeg – díjmentesítő
funkciója mellett – már igen korán, az 1850-es

évektől gyűjtés tárgya lett. A filatelisták ma is ,a

hatalmas összegeket áldoznak egy-egy különleges
darab megszerzésére. A fekete tintával bíborvörös vastagítás
papírra nyomtatott bélyeg egy háromárbócos hajót
ábrázol a gyarmat mottójával világ legritkább Times New Roman

bélyege egy 1856-os brit-guyanai egycentes

magenta, a („Adunk, de cserébe elvárunk”). A
legértékesebb és legritkább bélyegek között
tartják számon az 1947. szeptember 21-én kiadott 8
egy- és kétpennys kék Mauritiusokat, a Brit vörös és
Birodalmon belül az első bélyegeket, az Egyesült amelyek
Királyság területén kívűl kerültek forgalomba. ü
Lady Gomm, az Indiai-óceánban fekvő kis sziget, aláhúzás
Mauritius kormányzójának felesége fogadást adott, Arial
amelyre a vendégeket levélben hívta meg. A

borítékra a helyi posta által ki bocsátott,

Joseph Barnard álltal angol mintára tervezett
(bár sokkal primitívebb kivitelű) bélyegeket és helyben készült
ragasztottak. A fiatal Viktória királynőt
ábrázoló vörös egypennys és kék kétpennys dőlt vastagítás

bélyegre a Post Paid (illeték leróva) felirat aláhúzás

helyett a Post Office (postahivatal) került. aláhúzás

Mindkét kis címletből 500–500 példányt nyomtak,

és mire a tévedést észrevették, 250 példányt 4
eladtak – megszületett a „bélyegek bélyege”.

(Az igazsághoz tartozik, hogy a Post Office

felirat elvben nem hibás, csak szokatlan volt, de
azért az 1848-as újabb sorozaton visszatértek az
Angliában is alkalmazott felirathoz.) A „hibás”
bélyegeket figyelemre sem méltatták, mígnem 1864- sokáig

ben egy bordeaux-i kereskedő felesége férje a

levelezésében tizenegy kék és vörös Mauritiusszal
ellátott borítékot talált, amelyen azonnal túl is rögvest
adott. A „bélyeggyűjtők Szent Grálja” hamarosan dőlt
utat talált a filatéliai piacra, és a néhány kevés

vastagítás
fennmaradt Mauritius ára a csillagos egekbe
szökött. A kék Mauritius elbűvölte V. György brit
királyt is, aki 1450 (mai áron mintegy 140 ezer)
angol fontot fizetett érte egy árverésen 1904-ben
akkor világrekordnak számító árat,. A legenda
szerint az aukció után titkára azt mondta: valami
istenverte bolond tengernyi pénzt adott egy rengeteg
darabért, mire őfelsége megjegyezte: az a bolond bélyegért
én voltam. A vörös és a kék Mauritius ma a világ Times New Roman
legértékesebb bélyegei közé tartozik. Az ritkább

egypennys vörösből 14 darab ismert, a kétpennys dőlt

kékből a szakemberek tudomása szerint mindössze aláhúzás

tucatnyi, és le nem bélyegzett csak négy példány

létezik. A le nem bélyegzettek II. Erzsébet brit vastagítás

királynő, a Brit Könyvtár, Mauritius állam,

illetve a Hágai Posta Múzeum birtokában vannak, h

értékük több mint kétezer dollár. Egy olyan millió

borítékért, amelyen a két ritkaság együtt Arial

szerepel 1993-ban egy árverésen négymillió svájci vastagítás

frankot fizettek, ennél többet sem korábban, sem

azóta nem adtak egy filatéliai darabért. A aláhúzás

holland posta 8 és fél millió példányban nyolc
utánnyomta a bélyeget, de egy narancs sárga
sávval, emlékeztetőül arra, hogy Mauritius dőlt
szigete a 17–18. században belga támaszpont volt. holland

Értékcikk és művészi érték. A bélyeg mint középre

kisgrafikai alkotás Bélyeget és bélyeges
objektumokat mindenki gyűjthet akár szakmai vastagítás
ismeretek nélkül is, hiszen gyűjtői pályafutás az minden
alapoknál kezdődik: a szokványos vonulata az

anyaghoz jutás, annak rendezgetése, majd a

kollekció tudatosabb, tervszerű felépítése. A egyre
tudás mindenkinél azon a szinten, amennyire
megdolgozik érte, az idők folyamán alakul ki,
illetve amit egyéni képességei lehetővé tesznek.
Viszont a régiséggyűjtéshez minden vonatkozásban Ám
hasonlító professzionális bélyeggyűjtéshez - a aláhúzás
komoly, kutatásra alapozott tematikus Filatéliát f
is beleértve - mindenképpen szakértelem komoly
szükséges. Jóval könnnyebben művelhető és

elterjedt az a fajta tevékenység, amelyhez nem ebb

annyira szakmai tudásra, inkább az egyetemes dőlt
kultúrához kapcsolódó ismeretanyagra van szükség, kiskapitális
és ahol a látvány, azaz a bélyegen megjelenő kép, Times New Roman
ábrázolás a lényeg. Ez a gyűjtési forma jellemző

módon hobbi jellegű, szórakoztató idő töltés. A

bélyegképe segítségével nyomon követhető az egyes k
kultúrák irányzatainak fejlődése, az ízlések művészeti
időbeni változása, általánosságban pedig ennek a l
sajátos kisgrafikai ágnak a fejlődése (esetenként

korcsosulása is). A bélyegkép változatainak

történeti alakulását néhány tényező befolyásolta. sok

Vitathatatlan, hogy minden bélyegkibocsátó ország állam

minél szebb, látványosabb bélyegeket akart és

akar kiadni, ez a kezdeti időkben az államiság hiszen

jelképe és az ország "névjegye" volt, a XX. dőlt

századtól pedig egyre inkább jól fizető állami,
sőt exportbevételt hozó kereskedelmi termék. A vastagítás
megjelentetett bélyegek mérhető művészi
színvonala természetesen változó, más a fejlett

kultúrájú és infrastruktúrájú országokban, és más

a szegényebb, elmaradottabb államokban. Rendkívül
érdekes ilyen vonatkozásban, hogy a gyarmatosítás
korában a "fejletlen" gyarmatok bélyegei aláhúzás
szépségben, igényességben megelőzték az
anyaország - Anglia, Franciaország - kiadványait. Arial
Azt is tekintetbe kell venni, hogy a bélyegek A
elterjedése után néhány vezető nyomda több más aláhúzás
ország számára gyártott bélyegeket; a termékek
menedzseléséhez akár egy másik kontinensen is

érdekük fűződött a cégeknek. Az immár jó másfél

évtizedes bélyegtörténet során a millióhoz százados
közelítő mennyiségű kisgrafikai alkotás jött kiskapitális
létre, ezek művészeti szempontú, összefoglaló
elemzése még mindig várat magára. A nemzetközi azonban

elismerések, díjak odaítélésekor a szakemberek kijelölt

megállapítják, hogy pl. egy adott évben melyik például
bélyeg volt a legszebb vagy egy adott témában - Times New Roman
egy hosszabb időszak leforgása alatt - melyik
bélyeg számít a legtetszetősebbnek. A döntés sok aláhúzás

esetben szűkebb körű szavazás eredménye, mélyebb

elemzésre csak estenként kerül sor. e
Mindazonálltal ezek a megmérettetések általában
komolyak, és lendületet adhatnak egy-egy további
művésznek. Magyar bélyegek is gyakran szerepeltek vastagítás

a díjazottak között, ezekből néhányat be is Arial

mutatunk. A véleményformálás sohasem egyszerű,

mert a bélyegek mint kisgrafikák már a hiszen

kezdetekkor is sokfélék voltak, és az idő előre

haladtával ez a sokféleség egyre jobban

érvényesült. Bővültek az előállítási módszerek, technikák

ám még ezeknél is sokkal gyorsabban gyarapodtak a
témák. Hatalmas verseny alakult ki a kiskapitális
bélyegkibocsátók között, amelynek motivációja a
"névjegy" jelleg megtartása helyett a nemzetközi mellett
piacon való sikeres szereplés. A világon 1840 óta
kiadott postabélyegek száma mára - a féleségeket napjainkra
tekintve - sok százezerre duzzadt. Arculatuk
jelentős ugyancsak változásokon ment át.
Kezdetben a posta bélyegeket rendkívül behatárolt

tematika - uralkodói, heraldikai motívumok vagy k

maguk az értékszámok - és sok tekintetben hasonló
művészi és technikai megvalósítás jellemezte
(érdekes példa erre a boríték és a postakürt aláhúzás
szimbólumként való megjelenítése és az egyes

országok egymásra hatása). Az egyes bélyegek fő

jellemzői: a mérete, a szín, a nyomdatechnika
jellege, illetve minősége. A legfőbb ellem
azonban maga a bélyegkép, a kompozíció. Ez lehet vastagítás
egyszerű témaközvetítés, egy portré, egy táj, egy egy szám,

épület bélyegképre transzponálása (ami történő

különlegesen szép alkotásokat is eredményezhet)
vagy plakát szerű, üzenetet közvetítő önálló
kompozíció, esetleg kifejezetten komoly művészeti
értékű kisgrafikai alkotás. A filatéliai emlékek dőlt

gyűjtői is adósai például a nagyközönségnek

azokkal a bemutatókkal, ahol milyen szempontok
szerint lehetne összehasonlítani a bélyegeket. A Vitathatatlan: a
bélyeg a vízuális kultúra része. Azáltal, hogy a i
XX. században az információáramlás bélyegek a

elválaszthatatlan segédeszközei voltak, mind vastagítás

tartalmuk, mind kivitelezésük óriási jelentőséget dőlt
kapott.

Visnyovszki Gábor https://www.3szek.ro/load/cikk/106159/kis-belyegtortenet

https://axioart.com/hir/ertekcikk-es-moveszi-ertek-a-belyeg-mint-kisgrafikai-alkota_201