Cseh Mária

AZ UTCA MŰVÉSZETE
Képes plakátok Benczúr Gyulától Konecsni Györgyig

z információ továbbításának igénye, szükségessége majdnem olyan régi,

A mint a közösségbe rendeződött ember, azaz a társadalmi formáció­

ba szerveződött közösségi élet. Az ember - ősidőtől fogva - törekedett a bir­
tokában lévő, fontosnak ítélt ismeretanyag továbbadására, a hírverésre. En­
nek az eleinte ösztönös, majd a későbbiekben tudatos törekvésnek korai
formái a barlangrajzok, az ókori kőtáblák, majd a falra festett feliratok, cé­
gérek, cégtáblák voltak. A fali hirdetményeket már az ókori Rómában igény­
be vették. Ezek a viaszra írt „plakátok” a szenátus döntéseit, határozatait
közölték. A pompeji romokban talált festett cégérek és feliratok is ugyan­
úgy a hírverést szolgálták.
A mai plakát előzményeit egyes plakáttörténészek az ókorban keresik, és
a középkori cégérekben vélik felismerni. így plakátnak minősítik az ókor­
ból ránk maradt emlékeket, például a mai cégtábla őseit, az üzletjelvénye­
ket. Hiába az elnevezés, ezek az eszközök még nem a mai értelemben vett
plakátok, kizárólag a hírverés kezdetleges, korai formái, közös céljuk az in­
formációközlés. Ugyanakkor a cégérek, a feliratos táblák már az üzleti ver­
sengés eszközeiként működtek.

A plakát
A mai értelemben vett plakátról, falragaszról csak a betűnyomtatás megje­
lenése utáni időszakban lehet szó. A szöveges, majd a képes plakát megszü­
letése két korszakalkotó, zseniális felfedezés eredménye. Az egyik a könyv-
nyomtatás, a másik a kőnyomtatás. A plakátműfaj meghonosodását, elterje­
dését viszont a mindennapi élet szükségletei eredményezték.
Sokan és sokféleképpen fogalmazták meg a falragasz lényegét. Egyetér­
tés született abban, hogy a falragasz, fali hirdetés a közérdekű vagy üzleti
ügyekre szorítkozó figyelemfelkeltés hatékony eszköze. Többnyire feltűnő
alakú, nagy betűs nyomtatott felhívás vagy értesítés, amelyet rendszerint csak
rövidebb időre függesztenek ki vagy ragasztanak fel.
A betűnyomtatás felfedezése utáni, tipográfiával készült korai szöveges
hirdetmények elsősorban közérdekű tudnivalókról tájékoztatták a lakossá­
got. így lettek ismertté a törvények, a közigazgatási intézkedések és hadihir­
detmények. Vannak ismereteink árverési plakátokról, toborzó hirdetésekről
is. Szép lassan megjelentek az első kereskedelmi plakátok, először kisalakú
röplapok formájában. Franciaországban a polgári forradalom utáni időszak­
ban óriási mennyiségű kereskedelmi-ipari reklám jelent meg a házak fala­
in. Az ily módon meghonosodott szöveges hirdetmények igen kedvező fo­
gadtatásban részesültek, egyre nagyobb számban jelentek meg.
Kétségtelen tény: a plakát elsődleges funkcióját - az információ gyors
közvetítését - megjelenésétől fogva tökéletesen betöltötte, így vált a reklám
egyik legeredményesebb eszközévé.
A nyomtatott szövegek a későbbiekben képekkel egészültek ki. A mai
képes plakátok közvetlen elődei Európában a vándorkomédiások, mutatvá­
nyosok és a vándorcirkuszosok produkcióit népszerűsítő grafikai nyomatok
voltak. Nálunk a 19. század közepétől maradtak fent ilyen ősplakátok. Ezek
a korai falragaszok kis példányszámban megjelenő, egyszínnyomású kiad­
ványokként funkcionáltak. Több figyelemfelkeltő szöveget, kevesebb gra­
fikai elemet tartalmaztak.
A klasszikus képes plakát lényegében a kapitalizmussal együtt született,
az árutermelés és a szabad verseny jellegzetes terméke. A grafikai plakát -
bármit is hirdet - árut kínál, hatni és eladni akar. A fogyasztói termékeken
kívül kultúrát, eszmét is reklámozhat. A reklám célja pedig az, hogy a pon­
tosan, egyértelműen meghatározott információkat a lehető legracionálisab-
ban juttassa el a célszemélyekhez. Ennek érdekében a reklámot hordozó
képet és a hozzá tartozó szöveget úgy kell összhangba hozni, hogy az infor­
máció ne csak megnyerje a befogadó tetszését, de ezzel egy időben cselek­
vésre is sarkallja.
A képes plakát reklámművészet, vizuális kommunikáció. Egy alkotásban
mindig benne van a megbízás közvetítése; ugyanakkor megmutatkoznak a
képalkotó művész önkifejezésre irányuló törekvései is. A két tényező sze­
rencsés szintéziséből születhetnek ajó, figyelemre méltó művek: a képes pla­
kát egyben művészi termék is lehet. Az információ közvetítésén túl ízlés­
formáló, esztétikai igényeket kielégítő művészi produktum, nem csak az ipari
és kereskedelmi hirdetés egyik fajtája.
A képes plakát funkcióját Cassandre, a plakát egyik kiváló francia m ű­
vésze így fogalmazta meg:
„A plakát eszköz, az eladó által a vevőhöz intézett közlésnek eszköze, s
szerepe olyan, mint a táviratnál a távírászé: nem adja a közléseket, hanem
közvetíti azokat. Nem kérdezik a véleményét, hanem elvárják tőle, hogy
világos,jó és pontos közvetítést nyújtson. Az érthetőség, a kifejezőerő a leg­
fontosabb.”
A prágai Alois Senefelder találmánya, a litográfia forradalmasította a pla­
kátművészetet, és a hírverés teljesen új formáját teremtette meg. Az addigi
festett cégérek, cégtáblák és tipográfiával készült, zömében szöveges hirdetmé­
nyek mellett a 19. század második felében megjelentek a nagyvárosi utcákon a
litografált falragaszok. Az új típusú képes műfaj a kapitalizmus versenyszel­
lemében fejlődött tovább. Először a kereskedelem, az ipar és kultúra, majd
később a politikai agitáció hatékony vizuális eszközévé vált.
Senefelder találmányát, a litográfiát kezdetben egyszerű nyomtatványok
és kották sokszorosítására használták. Később - felismerve az új techniká­
ban rejlő óriási lehetőségeket - a színes nyomtatást igénylő, nagy példány-
számú színes falragaszok és művészi reprodukciók sokszorosítására is igény­
be vették.
Szántó Tibor, a jeles tipográfus, könyvművész szerint Senefelder talál­
mánya demokratizálta a művészetet, mert „A plakátok, a művészi nyoma­
tok és a reprodukció mellett könyvillusztrációkat, néha teljes könyveket
sokszorosíthattak az új eljárással... Megjelenik a kőrajz a folyóiratok lapján
is, irodalmi művek illusztrációiként és divatrovatok mellékleteiként. A po­
litikai és élclapokban közzétett - a visszás társadalmi jelenségeket ostorozó
- karikatúrák már társadalomformáló erővel hatnak.”
A gyors és olcsóbb litográfiái eljárás jóvoltából a 19. század második fe­
létől megjelenhettek a hirdetőoszlopokon a művészi igényességgel festett és
az új technikával sokszorosított képes falragaszok. A plakátfestés a század vége
felé Párizsból kiindulva a modern iparművészet igen jelentős ágazata lett.
A francia plakátfestésben erőteljesen érvényesült a nemzeti szellem is, a neves
alkotásokat kellemes formák és humor jellemezték.
A színes grafikai plakát európai megszületése és elterjedése Jules Chéret
(1836-1932) francia festő és grafikus nevéhez kapcsolódik. O a modern pla­
kátművészet első nagy mestere. Plakátjai elsősorban a párizsi művészbálok,
majd mulatók számára készültek, munkáit saját maga litografálta. Bal Valentino
címmel 1869-ben készítette el az első litografált falragaszt. Ezenkívül egy sor
dekoratív stílusú plakátot készített. Toulouse-Lautreckel szinte egy időben
indította hódító útjára a modern litografált plakátot. A két művész munkás­
sága az egész európai plakátművészetre, illetve annak kialakulására döntő
hatással volt.

A magyar képes plakát

A hazai plakát története nemcsak e sajátos grafikai műfaj kialakulását, fejlő­
dését mutatja be, de a társadalmi, politikai küzdelmeket, a magyar ipar és
kereskedelem, a kulturális élet változásait, eseményeit is dokumentálja a
sokszorosított grafikai alkotások segítségével.
A franciaországi plakátok megszületésével majdnem egy időben hazai
földön is egyre szélesebb körben terjedtek el a képes hirdetések. Magyaror­
szág az 1867-es kiegyezés után elindult az iparosodás útján. Az akkori pla­
kátok többnyire az alakuló cégekkel foglalkoztak, nem az általuk gyártott
termékek népszerűsítésére törekedtek. A fellendülő árutermelés azonban
már igénybe vette a reklámot. Az alkotók új helyzetbe kerültek: előre pon­
tosan megszabott feladatokat, megfogalmazott igényeket kellett új, sajátos
vizuális nyelven megoldani, mert erre a célra a hagyományos festészet ed­
dig jól bevált eszközei elégtelennek mutatkoztak.
Magyarországon a 19. század közepén már jó néhány litográfiái műhely
működött, kizárólag nagyobb nyomdák részeként. Novák László a nyom­
dászat történetéről írott munkájában (1928) részletesen foglalkozik ezekkel
a műhelyekkel. A teljesség igénye nélkül megemlítünk néhányat az ismer­
tebbek közül, ahonnan szép számban kerültek ki alkalmazott grafikai alkotá­
sok. Pesten igen jelentős műhelynek számított Engel és Mandello, Kunossy,
később a Légrády Testvérek és Deutsch Mór műhelye. Budán Szakmáry
József neve, illetve műhelye fémjelezte a szakmát. Ezek a nyomdák nem­
csak hírlap- és könyvillusztrációkat készítettek, hanem igen változatos kis­
nyomtatványokat is: étlap, táncrend, gyászjelentés, oklevél és meghívó is
szerepelt termékeik között. Grafikai plakátokat elsősorban a Kunossy Vil-
mos-féle műintézet, Bruchsteiner és Fia, a Rigler József Ede Rt., a Légrády
Testvérek, az Athenaeum, Kellner és Mohrlüder, Fiornyánszky Viktor nyom­
dája és Posner Károly műintézete állított elő.
 Benczúr Gyulát (1884—1920), korának neves festőművészét egyetlen pla­
kát erejéig „kísértette meg” az alkalmazott grafika izgalmas területe. 1885-
ben készített kiállítási plakátja nyitánya volt egy többfelvonásos műnek,
amelyet magyar plakátművészetnek nevezünk. Ezt az allegóriákban bővel­
kedő, litografált falragaszt tekinti a szakma az első figyelemre méltó lépés­
nek a magyar képes plakátok történetében. Mai mércével mérve ez az im­
pozáns alkotás nem igazán plakátszerű, inkább festett kép.
A 19. és 20. század fordulóján - Benczúrhoz hasonlóan - kiemelkedő
festőművészek vettek részt a plakátkészítésben. Az általuk készített plakáto­
kat a festői szemlélet és a képszerűség jellemezte. A korszak hazai képes pla­
kátjai - Szinyei, Rippl-Rónai József, Ferenczy Károly, Vaszary János és mások
munkái - nagyobbrészt a nyugat-európai szecesszió magyar változatai voltak.
A századfordulón született néhány igazán szép, ilyen stílusban alkotott plakát.
Ezt a reklámművészeti, alkalmazott grafikai mű­
fajt a szakma kezdetben az iparművészeti alkotások
közé sorolta. Ennek alapján került sor 1898-ban az
Iparművészeti Múzeumban egy nemzetközi plakát­
kiállítás megrendezésére. Pontosabban: iparművé­
szeti kiállítás keretében mutatták be a plakátokat is.
Mégpedig meglehetősen nagy számban a külföldi
alkotók műveit, a kortárs plakátművészek legjelen­
tősebb munkáit. Elsősorban neves francia, angol,
német, belga, osztrák és amerikai művészek képes
plakátjai szerepeltek. Jules Chéret, Henri de Tou­
louse-Lautrec, Téophile Steinlen, Alfons Mucha,
BUDAPEST Otto Fischer és mások híres képeit láthatták az érdek­
Öcs.cs kii:fciiscgcRUDOLF fohctczcgtronorokös lődők. Ezen a nemzetközi tárlaton bemutatkozhatott
vcq nöks c gc alatt néhány nevesebb és kevésbé ismert hazai alkotó is.
O R S Z Á G O S A Az ismertebb szerzők közül Vaszary János, Benczúr
ÁTALANOS KIÁLLÍTÁS Gyula, Gerster Károly és Basch Árpád műveit állítot­
Május 2 ' Oktober vegén ták ki. A kiállítás bemutatta a külföldi plakátművé­
FcUanlflPc faldmwclrs rrdoict h a m v s a t ipar ivr-i^u^vka:nkldlusuq\' ktp:tanávcs:rt.
E zzel kapcsolatban nnnzrtközi acn m aatrnnrnv rs állatkiállítás U nn rp v tv c k .
szek színe-javát, ugyanakkor a hazai plakát helyzetét
Sorsiatck, Föftvcrcmcnvj 00,000 ft. Egy sorsjcgvarajlft. is jelezni tudta, ezzel egy kissé a műfaj felé fordítot­
ta a figyelmet. A fejlődés szempontjából a tárlatok
rendezésén kívül az időről időre kiírt plakátpályáza­
toknak is igen fontos szerep jutott, elsősorban a ke­
reskedelmi plakátok területén. Az első pályázatok a
19. század végéről valók, ezek különféle termékek és
Ben cz ú r gyula, 1885 gyárak üzleti célú reklámozását szorgalmazták. A 20.
század elejétől már ipari és mezőgazdasági kiállításokat népszerűsítő alko­
tások is gyakran szerepeltek a pályázati kiírásokban. Magáncégek hirdetései
mellett állami intézmények is éltek a pályázat adta lehetőségekkel. Fontos
lépés volt többek között az 1912-ben az Állatkert népszerűsítésére kiírt szé­
kesfővárosi pályázat is. Az első helyezést elért pályaművön kívül még néhány
művész munkáját is megvásárolták.
A magyar plakátművészet kezdetén a festészeti elemekkel készült plaká­
tok voltak többségben a kereskedelmi célú alkotások terén is. Az első pla­
kátokat feltehetően - a későbbi festőkön kívül - nem képzett művészek,
hanem jól rajzoló, ügyes kezű nyomdászok készíthették. Anélkül, hogy egy­
szerűsítettek volna, egyetlen darabon minden elemet felvonultattak. Plakát­
jaikon a rengeteg szöveg mellett sokféle képi információ is megjelent. Sor-

28
ban születtek a meglehetősen zsúfolt alkotások, melyeken szinte minden
megtalálható: a hirdetett terméken kívül látható a terméket előállító cég képe
ugyanúgy, mint az ott dolgozó munkás figurája. Gyakran történetet mesél­
nek el, jeleneteket ábrázolnak. Német és osztrák minta alapján ugyanilyen
zsúfoltak a korabeli kiállítási és utazási plakátok is, amelyeken nagy mennyi­
ségű, eltúlzott méretű szövegek is szerepeltek.
Még a millenniumi plakátok többsége is magán viselte ezen sajátos je ­
gyeket. Miközben nagyon sok szöveget alkalmaztak, már törekedtek a fel­
iratok lényegre koncentráló, szűkszavúbb kivitelezésére. Jó néhány esetben
például eltérő színű és formájú betűtípusokat sikerült alkalmazniuk. E tu­
datos törekvés alapján az ezredéves évfordulóra készített plakátok már igen
fontos minőségi változást hoztak a magyar plakátművészetben. Egyrészt igen
nagy számú, változatos témájú falragasz jelent meg, melyek különféle cégek
termékeit, szórakoztatóüzemek eseményeit, szolgáltatá­
sait, fürdőket és gyógyvizeket reklámoztak. Másrészt a
színvonalas plakátok megszületéséhez kedvező körülmé­
nyek adódtak. Az ezredévi országos megmozdulás, a jól
ÜNINCS TŰZVESZÉLY!!
szervezett - egész éven át tartó - ünnepségsorozat jóté­
kony hatással volt a művészi alkotókedvre is.
Már az évfordulót megelőző évben - 1895-ben - pla-
kátpályázat meghirdetésével kínáltak lehetőséget az alko­
tásra. A beérkezett pályaművekből pedig kiállítást szer­
veztek a Műcsarnokban. A pályázat fő témája az ezred­
éves évfordulóra rendezett kiállítás reklámplakátja volt.
Több érdekesség is kapcsolódott ehhez az eseményhez:
a díjnyertes plakátokon kívül a többi mű anonim maradt,
valamint nem az első, hanem a második díjat nyert pá­
lyamű került kivitelezésre.
Az ezredéves kiállítás plakátja Gerster Károly (1859—
1940) és Mirkovszky Géza (1855-1899) közös munkája
lett. A pályázati kiírás szerint a millenniumi kiállítás pla­
kátjának „ízlésesnek” és „leleményesnek” kellett lennie.
A második díjat nyert és kivitelezett plakátot a korszak
egyik művészetkritikusa „magyaros jellegűnek és erede­
tinek” nevezte.
A szerzőpáros plakátja több változatban, több nyelven és
kétfajta méretben került kivitelezésre, noha az ünnepi fal­
ragasz nem igazán plakátszerű alkotás Történeti szempont­
ból nagyobb a jelentősége, mint művészileg. faragó Gé z a , é . n .
Igazi, plakátszerű falragaszokat Faragó Géza (1877-1928) festőművész­
nek sikerült készítenie. O volt az a művész, aki nagyon eredményesen al­
kalmazta a klasszikus festészeti elemeket a közérthető humorral, mindezt
szecessziós megfogalmazásban tette. Festőművész létére legnagyobb sikereit
alkalmazott grafikai alkotásaival érte el, ennek ellenére ő maga igazából csak
festőművészi tevékenységét értékelte. Faragó egyébként 1898-1900 között
Párizsban a cseh származású Alfons Mucha tanítványa volt. Míg mestere az
egyetemes és francia, addig Faragó a magyar plakátrajzolók legjobbjai közé
emelkedett.
A századforduló igényes szecessziós plakátjait az 1910-es években a ku­
bista és expresszionista stílusban készült képes hirdetések követték. Ezek az
előzmények vezettek a Tanácsköztársaság erőteljes plakátművészetéhez. E né-
 hány hónap alatt a gyorsan készült plakátok lépést tartottak a napi esemé­
nyekkel, és agitatív erővel mozgósítottak, tájékoztattak nagy tömegeket.
Ebben az időszakban nagy jelentőségre emelkedett a képes plakát. A műfaj
rendkívüli hatását már a háború előtti politikai mozgalmak is felismerték.
Hatásos eszköznek bizonyult a háborús években is, és ezt a kivételes pro­
pagandaeszközt használta fel a proletárdiktatúra is. A korszak toborzó pla­
kátjai közül az egyik legjobban sikerültet Berény Róbert (1887-1953) fes­
tőművész készítette. Ordító matrózfigurája e néhány hónap jelképévé vált.
Azonban egységes plakátstílus e rövid idő alatt nem alakulhatott ki, a m ű­
vészek többsége egymástól eltérő formában fejezte ki mondanivalóját, ám
az ebben az időszakban született plakátok révén ez a néhány hónap a ma­
gyar plakátművészet egyik jelentős korszaka lett. Elsősorban Berény Róbert,
Biró Mihály, Pór Bertalan és Uitz Béla plakátjai tették azzá. „A művészek
alkotásaikkal képzőművészeti tárlattá formálták a hirdetőoszlopokat és hir­
detőtáblákat” - írta erről az időszakról Szántó Tibor, a neves tipográfus.
Egyedülálló, különleges képviselője a magyar pla­
kátművészetnek az eredetileg festőnek, szobrásznak is
tanuló Biró Mihály (1886-1948). Ő tekinthető a ma­
gyar politikai plakátművészet megteremtőjének, egyik
legkiválóbb képviselőjének. Szociális érzékenységgel
megalapozott, szilárd elvi alapokon álló plakátjaival tűnt
fel. Ezek közül a legismertebb a Népszava kalapácsos
munkása, amely a szociáldemokrata párt jelképévé vált.
Politikai plakátjai középpontjába minden esetben egy
erőteljes munkás alakját helyezte. Ezt az erős, izmos fi­
gurát - vagy ehhez hasonlót - alkalmazta más témá­
jú, például kereskedelmi vagy kulturális plakátjain is.
A művészt igen találóan jellemezte a születésének
100. évfordulójára rendezett kiállítás katalógusának ta­
nulmányában Horn Emil muzeológus, Biró életmű­
kutatója, kitűnő ismerője: „Biró a magyar politikai pla­
kát műfajának megteremtője és 1918-ig egyedüli mű­
velője volt. De megújította általában is a magyar képes
plakátokat, amelyekre feltűnéséig a festőiség, a részle­
tező aprólékosság, a zsúfoltság volt ajellemző. Az övéin
viszont megjelentek a szinte egyetlen vonallal felrajzolt,
egy-két színnel kiemelt, gyakran humoros, robusztus
figurák (vagy valamilyen funkciót betöltő óriásbetűk),
amelyek egyetlen szemvillanás alatt felfoghatóvá tették
a mondanivalót. Birót lenyűgöző rajztudása, ötletessé­
ge, lényeglátása szinte predesztinálta erre a műfajra, hu­
manizmusa pedig eleve arra késztette, hogy képességeit
BÍRÓ MIHÁLY, 1917
a progresszió szolgálatába állítsa.”
Az 1918-as polgári demokratikus forradalom idején készült Búcsúztató.
Halotti ének az Osztrák-Magyar Monarchia felett című munkája is igen erőtel­
jes, szemléletes kompozíció. Jól megválasztott színeket alkalmazott, jól meg­
választott és kellő mennyiségű betűkkel együtt. A köztársaságot áhító pla­
kátját ugyanezek az erények teszik felejthetetlenné.
Biró Mihály egy-egy alkotása emberek ezreit volt képes mozgósítani jó
ügy érdekében, a háború és elnyomás ellen, a humanizmus nevében. Élete
végéig büszkén, tudatosan vallotta magáénak a plakát műfaját, annak elle-

30
BORTNYIK SÁNDOR, 1928 BERÉNY RÓBERT, 1927 K.

nére, hogy tanulmányai alapján talán nem alkalmazott grafikusként tervezte

el művészi pályafutását. Munkásságának jelentősége az emigráció éveiben
is jól követhető. Tevékenysége, egyénisége erős hatással volt az őt befoga­
dó országok művészeti életére is, bizonyítják ezt külföldi országokban ké­
szített választási és sokszínű, változatos tematikát felvonultató kereskedel­
mi plakátjai is.
„Minden plakátját indulatának izzásával szinte humanizálta. Plakátjai
sohasem mondanak, hanem kiáltanak - nem beszélnek, hanem ordítanak,
s ezt a harsogást még sikerült megszemélyesítenie is. Úgyszólván nincs is
plakátja, amelyikre egy izmos férfiakt, de legalább egy hatalmas ököl ne ke­
rülne” - írta róla kortársa, Berény Róbert festőművész és grafikus.
A hazai plakátművészetben erőteljes fellendülés csak a húszas évek má­
sodik felében következett be. Újjáéledése együtt járt az ipar és kereskede­
lem fejlődésével, az infláció utáni új pénz, a pengő bevezetésével. A stabili­
zált gazdaságban az élénkülés jeleként mind gyakoribbá váltak a plakátmeg­
rendelések is.
A külföldről hazatérő Berény Róbert és Bortnyik Sándor (1893-1976)
német tapasztalatokkal felvértezve érkezett. Kettejük munkássága fémjelezte
azt a művészi irányt, amely a harmincas évek elejéig a magyar plakátművé­
szet vezető erejének, fő arculatának tekinthető. Lényegre törő, leegyszerű­
sített formákból építkező plakátjaik máig iskolapéldái a kitűnő minőségű
kereskedelmi plakátoknak. Az 1930-as évek elejétől - hozzáértéssel meg­
szervezett - reklámakciók, pályázatok kiírása segített a műfaj hazai élénkí­
tésében, megújulásában. A pályázati témák közül kiemelkedtek a fogyasz­
tási cikkek reklámozását célzó versenyek. Ezekben realizálódtak Berény és
Bortnyik kereskedelmiplakát-remekei. Vonzó területté vált a pályázatok kö-
 rébcn az idegenforgalom, valamint a kulturális, azon belül is a kiállítási pla­
kátok tervezése.
Ebben az izgalmas időszakban, a harmincas évek elején a főiskoláról fes­
tőként kikerülő Konecsni György (1908-1970) nem mindennapi művészi
pályát kezdett meg. Úgy érezhette, festőként kevés esélye lehet az érvénye­
sülésre. Festészeti felkészültsége, tehetsége és vonzódása az alkalmazott gra­
fika felé elindította őt a reklámművészeti pályán. Gyors egymásutánban
megnyert két plakátpályázatot. Kevés eszközzel, jól megválasztott színekkel,
tudatos értelmi, érzelmi hatással készült plakátjai a neves francia művész,
Cassandre hatására valósulhattak meg. Erről a mesterről - Konecsni példa­
képéről - így ír Tölgyesi János a magyar művészről szóló tanulmányában:
„Cassandre mestere annak, hogy kevés eszközzel
minél többet fejezzen ki. A kiegyensúlyozott biztos
kompozíció mellett stilizált formákat alkalmaz, ke­
vés színnel dolgozik, és soha nem feledkezik meg
művészete céljáról: mindig a reklámozni kívánt tár­
gyat állítja középpontba.”
Konecsni György francia mestere alapelveit saját
egyénisége erős vonásaival egészítette ki, így vált tu­
datos reklámművésszé. Aruplakátjai, de még inkább
idegenforgalmi alkotásai a legkiemelkedőbbek. Ez
utóbbi témájú plakátjainak köszönhetők a legmaga­
sabb külföldi elismerések is. Méltán érdemelte ki
1937-ben a Párizsi Világkiállítás Grand Prix-jét, va­
lamint 1939-ben a Milánói Iparművészeti Triennále
nagydíját is.
Munkáin szerencsére mellőzi a hosszú reklám-
szövegeket. Célratörő, leegyszerűsített és frappáns
képeivel mindent el tud mondani - szavak nélkül
vagy egy-két szóval - a hirdetett témáról.
Elismert, tudatos művészként folytatta tevékeny­
ségét a második világháborút követően is. Az alkal­
mazott grafikai műfajt, a reklámművészetet büszkén
vállaló művész a háború után teljes munkásságával a
béke, az újjáépítés szolgálatába állt. Erőteljes háború­
KONECSNI GYÖRGY, 1937 ellenes, a békés építőmunkára sarkalló, igényes poli­
tikai plakátokat készített. Korszerű megújítója lett a hazai politikai plakát­
művészetnek, de szinte ugyanez mondható el magas színvonalú kulturális
plakátjairól is.
Hogy milyennek képzelte el a jó politikai plakátot? Idézzük fel a művész
gondolatait, melyeket egy interjú alkalmával így fogalmazott meg:
„Mindenekelőtt nem érezni körülötte a légüres teret, mint a rossz pla­
kát körül. Kifejezőerejének egyik forrása az, hogy számot vetve a politikai
helyzettel, a sajtóval, magába sűríti a mindenkori helyzet áramló erővona­
lait, s a legbiztosabb utalásokkal talál rá a tömegekben már meglevő érzel­
mi feszültségre, amelynek szinte csak kis pöccintés, egy pontos érintés kell,
hogy azután egy fölismerésben vagy cselekvésben teljesen kibontakozhassék.
Nem kelthet ugyanis életre a plakát még meg sem rezdült érzelmeket, me­
lyeknek működő erők ellenében kellene tetté válmok.”

32
A plakátgyűjtemény
A plakát - falragasz, hirdetmény - a kisnyomtatványok körébe tartozó ki­
advány. Azok közül is —bármilyen meglepő - a legkisebbeknek nevezett
aprónyomtatványok egyike. Mégpedig azért, mert egyleveles nyomtatvány.
Kizárólag nyomdai úton előállított, szöveges, képzőművészeti elemeket
nem vagy alig tartalmazó falragaszok jelentették az indulást. Míg a pusztán
szöveges hirdetmények az információk gyors közvetítésének eszközei, ad­
dig a képes plakátok ezen túl művészi élményt is nyújtanak. A képes falra­
gasszal történő első találkozásnak szinte sorsdöntőnek kell lenni, villámcsa­
pásszerűnek. A hatás elérésében vezető szerepe van a színek és betűtípusok
helyes megválasztásának. Úgy kell a figyelmet felkelteni, hogy a plakátra
vetett egyetlen pillantás után legyen igény a visszatérésre, a behatóbb tanul­
mányozásra. A plakátkészítés az alkalmazott grafika körébe tartozik: alkal­
mazott műfaj, mert kereskedelmi reklámcéllal készítik, megrendelésre.
Mindenki hatni akar, hatást elérni, ez az üzleti alapon álló reklám alapgon­
dolata. A képes plakát olyan értelemben grafikai műfaj, amennyiben a ké­
szítés során a megvalósult alkotásokon ugyanúgy megjelennek az uralkodó
stílusok, hagyományok és újítások, mint a képzőművészet bármely más te­
rületén. A művészi plakát a nagyvárosi utcakép jellegzetes, szükségszerű és
elengedhetetlen velejárója. Ez a műfaj több mint százharminc éve a köz in­
formátoraként, a közízlés formálójaként, az „utca művészeteként” vonult be
a közgyűjteményekbe, hogy archiválva fontos művészeti és kordokumen­
tummá legyen.
A nemzeti könyvtár a legnagyobb, de nem az egyetlen közgyűjtemény,
ahol megőrződnek ezek a fontos kiadványok. Itt a kötelespéldány-szolgál-
tatás alapján archiválják a Magyarországon megjelent valamennyi grafikai
plakátot éppúgy, mint a külföldön született magyar vonatkozású, illetve ma­
gyar szerzőtől származó képes plakátokat.
Az állomány a rendeletileg szabályozott gyűjteménygyarapításon túl aján­
dékozással, vásárlással és csere útján is állandóan növekszik.
Reklámcélú dokumentumokból nem csak grafikai plakátok találhatók a
Kisnyomtatványtárban. A képes plakátokon kívül számos más anyag is részt
vehet a „reklámhadjáratban”. Ilyenek még a számolócédulák - ezek a képes
ábrázolású, kereskedelemben használatos, kettős funkciójú aprónyomtatvá­
nyok-, a reklámképeslapok, előfizetési felhívások, prospektusok, szórólapok
stb. A reklámfunkciójú grafikai kiadványok közül méltán emelkedik ki a
képes plakátok gyűjteménye.
Miután a magyar grafikai plakát - mint kiadványtípus - csak a 19. szá­
zad vége felé jelent meg, közgyűjteménybe kerülése is erre az időre tehető.
A modern, új műfajnak „kedveztek” a háborús és a rövid idő alatt gyors vál­
tozásokat hozó történelmi korszakok. Mint ismeretes, ilyen időkben - a
műfajban meglévő specifikumok alapján - megnő a tömegkommunikáció­
ban betöltött szerepük, jelentőségük. Az óriási mozgósító, agitációs erővel
bíró első világháborús, majd a proletárdiktatúra plakátjai terelték a könyv­
tár vezetését is abba a helyes irányba, amely a kiadványtípus gyűjtésének tu­
datos fejlesztéséhez vezetett.
A képes plakát nemzeti könyvtárbeli fogadtatása sokkal kedvezőbb volt,
mint a korábbi kisnyomtatványoké. Megszületését, jelentkezését modern
jelenségként kezelték, izgalmasságát művészi értékeinek köszönhette. Ked­
vezőbb fogadtatása a tudatos gyűjtésre törekvő lépésekben realizálódott. Az

3 .
 első világháborús és a proletárdiktatúra-gyűjtemény létrehozása után, az
1920-as években folytatódott a tervszerű és minél szélesebb körű gyűjtés.
Németh Mária Aprónyomtatványok az Országos Széchényi Könyvtárban
1918-1944 című tanulmányában kiemeli: „Érdekes a Budapest Székesfővá­
ros Hirdető Vállalatának Igazgatóságához intézett kérés indoklása, amely
szerint az Országos Széchényi Könyvtár... a jövőben fokozottabb gonddal
igyekszik plakátgyűjteményét fejleszteni és teljesebbé tenni. így nemcsak
mindennemű históriai értékű politikai hirdetmények, hanem művészi jel­
legű képes plakátok is nagy fontossággal bírnak. Művésziplakát-termelésünk
a háborús esztendők második felében lendült fel, melynek példányai teljes
számban lelhetők fel könyvtárunkban.”
A levél írója, az akkori igazgató, Lukinich Imre a továbbiakban felkérte
a Hirdető Vállalat Igazgatóságát a grafikaiplakát-gyűjtés teljessé tételében való
aktív közreműködésre, mert folyamatosan elégedetlen volt a kötelespéldány-
szolgáltatással. Már korábban is kért választási anyagokat, például az Orszá­
gos Kisgazda- és Földművespárt elnökségétől.
A kéréseket tartalmazó leveleket kiegészíti az az irat, amellyel a Magyaror­
szági Grafikai és Rokoniparosok Főnökegyesületét kereste meg a könyvtár:
„A magyar plakátmozgalom mindössze három évtizedre terjed vissza, s
jóllehet, a kötelessajtó-törvény gondoskodik ilyen természetű sajtótermékek
beszolgáltatásáról - csak a világháború és forradalmak plakátjai mint rend­
kívül fontos históriai emlékek lelhetők fel teljes számban könyvtárunkban.
Nagy hiányok észlelhetők elsősorban a háború előtti anyagunk vizsgálatánál.”
Megállapítást nyert az a tény is, hogy elsősorban a képes falragaszokat
előállító litográfiái műhelyek vétkesek a gyűjteményből hiányzó anyagokért.
E műintézetek többsége ugyanis csak szórványosan vagy egyáltalán nem
küldte el a grafikai nyomtatványokat. Irattári dokumentumok számolnak be
arról is, hogy a könyvtár vezetése a Posta Flirdető Vállalathoz is kéréssel for­
dult. A levélváltás eredményeképpen - az általuk terjesztett plakátegyüttesből
- közel száz képes falragaszt kapott a könyvtár gyűjteménye. Ez az állomány-
gyarapítást szorgalmazó reklamálási sorozat gyakorlatilag az 1920-as évek
közepére korlátozódott, és kizárólag az anyagok befogadására vonatkozott.
A bevezetőben említett nehézségek miatt igazi könyvtári munkára, fel­
dolgozásra csak hosszú évtizedek múlva kerülhetett sor, az is csak kis lépé­
sekben, szerény eredményekkel történt.
Az 1920-as évek közepén kezdődött meg az addig csak begyűjtött anyag
rendezési munkálata. Ez elsősorban bizonyos anyagok csoportosítását és
némi selejtezést eredményezett. Első lépésben kiemelték a színházi és ze­
nei vonatkozású plakátanyagot, valamint a művészi képes plakátokat. Zömé­
ben azonban inkább az első világháborús és a proletárdiktatúra falragaszain
munkálkodtak. Ilyen módon a plakátok továbbra is feldolgozás nélküli nö­
vekedést mutattak.
A képes plakátok feldolgozása az 1930-as évek közepén indult meg. Is­
mét selejtezés, valamint a magyar grafikusok szignált plakátjainak betűren­
dezése történt meg. Az anyag szelektálásával azonban mégiscsak elkészül­
tek 1942 végére. A következő évben sikerült befejezni az év szerinti csopor­
tosításokat, valamint a plakátok tulajdonbélyegzővel való ellátását. Néhány
év múlva - a jól ismert személyzethiány miatt - újra szüneteltetni kellett a
képes plakátok feldolgozását.
A grafikai plakátok nagyobb ütemű feldolgozására csak a második világ­
háború utáni években kerülhetett sor. Látványos eredmények akkor szülét-
tek, amikor a gyűjteménynek sikerült hosszabb ideig egy helyben marad­
nia, amikor a költözködés nehézségei helyett a feldolgozásra, a valódi könyv­
tári munkára lehetett koncentrálni. Ebből a szempontból —egyéb hátrányai
ellenére - kiemelkedőek a Rákospalotán eltöltött évek. Itt, a feldolgozás
mennyiségét és minőségét is figyelembe véve, nagyszerű eredmények szü­
lettek.
A grafikai plakátok a 19. század nyolcvanas éveitől vannak jelen a gyűj­
teményben. Kezdettől fogva kétpéldányos a gyűjtés, egy' „használati” és egy
„muzeális” példány gazdagítja az állományt. Eleinte ezek tárolása külön tör­
tént, de ezt a cseppet sem problémamentes megoldást később megszüntet­
ték. Jelenleg a két példány raktári elhelyezését tekintve is együtt található.
Kezdetben a címleírások és katalógusok hiánya miatt a plakátanyagot az
Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) szerinti szakozással rendezték. Ezt
a körülményes rendszert váltotta fel a képes plakátok évenkénti növekvő
számrend alapján történő raktározása.
A grafikai plakátokról címleírások készülnek, ETO szerinti szakozással.
A róluk készült annotáció (rövid leírás) segíti a plakátok vizuális megjele­
nítését. Az egyszerűbb, gyors tájékoztatást biztosítják, valamint állományvé­
delmi célokat szolgálnak a képes plakátokról készült színes diafelvételek. Az
alapos olvasói tájékoztatást a szerző és cím szerinti betűrendes katalógus
szolgálja, valamint ETO szerinti szakkatalógus és a plakátokról készült éven­
kénti helyrajzi naplók is segítséget nyújtanak a kutatásban.
Szükség is van a minél pontosabb, szakszerűbb tájékoztatásra, hiszen a
képes plakátanyag az egyik legtöbbet kutatott és leggyakrabban kölcsönzött
anyagok egyike.
Az elmúlt évtizedekben számos társintézményi kiállítás jött létre a tár
grafikai anyagával kiegészítve, megerősítve. Szecessziós, reklámtörténeti,
vasúttörténeti, irodalmi, filmtörténeti, gyártörténeti, agrártörténeti, színház-
történeti, első világháborús, plakáttörténcti, életmód- és idegenforgalmi
témákban kölcsönöztünk plakátokat hazai és külföldi társintézmények ké­
résére. Ugyanakkor a nemzeti könyvtárban rendezett saját tárlatainkon is
igen szép számban jelennek meg a képes plakátok, legyen az történeti, iro­
dalmi vagy zenetörténeti kiállítás.
Mivel a nemzeti könyvtár grafikaiplakát-gyűjteménye alapvetően a kö-
telespéldány-szolgáltatással gyarapodik, ezért az így beérkezett képes falra­
gaszok alapján nyomon követhető a magyar plakátművészet minden fontos
mozzanata, eredményei, fejlődésének fő iránya. Hogy egyes művészek élet­
műve mégsem teljes a gyűjteményben, az a szolgáltatás elégtelen voltából,
hiányosságaiból adódhat. Természetesen a hiányzó grafikai plakátok folya­
matos pótlása kiemelt gyarapítási feladat.

IRODALOM

Biró Mihály (1886-1948): Plakátok - Plakate. Kiállítási katalógus. Budapest-Wien, 1986.

. Kiss Sándor: Magyar plakátművészet a két világháború között. In Legújabbkori Történeti
Múzeum Évkönyve II. Budapest, 1961, 18-66. p.
Németh Mária: Aprónyomtatványok az Országos Széchényi Könyvtárban 1918-1944. In
O S Z K Évkönyv. Budapest, 1992, 205-233. p.
Rosner Károly: A plakát kézikönyve. Budapest, 1986, Corvina Kiadó.
Tölgyesi János: Konecsni György. Budapest, 1971, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata.