• 2 󒀢
 

• 3 󒀢

Maps © Kelly de Groot

 

SARAH J. MAAS

ü v e g t r ó n

Első kiadás

Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2013

• 5 󒀢
 

 Ajánlom a regényt valamennyi olvasómnak,

akiket a FictionPress-szen keresztül ismerhettem meg.
Köszönöm,
Köszön öm, hogy
hog y velem voltatok
voltatok kezdettől fogva,
és a kaland vége után is kitartottatok mellettem.
Köszönet mindenért! 

• 7 󒀢
 

􂀢 󲀢
1.
FEJEZET

M󰁩󰁵󰁴󰃡󰁮 C󰁥󰁬󰁡󰁥󰁮󰁡 S󰁡󰁲󰁤󰁯󰁴󰁨󰁩󰁥󰁮 egy évet rabszolgaként töltött

Távolvég sóbányáiban, már hozzászokott, hogy mindenhová vas-
ra verve kísérik. Az sem jelentett számára meglepetést, hogy az
őrei kivont
kivont karddal állnak
á llnak a háta mögött.
mögött. A sóbányákban
sóbányákba n munká-
ra kényszerített rabszolgák ezreivel pontosan ugyanilyen módon
bántak. Az viszont egyedül Celaena kiváltsága volt, hogy éltucat-
nyi őr kísérje a bányába, majd napnapnyugt
nyugtakor
akor vissza a sz
szállá
álláshelyre.
shelyre.
Nem csoda, hiszen őt tartották Adarlan leghírhedtebb orgyilko-
sának. Arra azonban nem számított, hogy még egy kísérőt is kap.
De ezen a napon egy ekete csukc suklyás
lyás köpenyt viselő érfi is elbuk-
kant az oldalán.
 Az ismeretlen
ismeretlen erősen szorította a lány kar
karját,
ját, miközben keresztül-
keresztü l-
vonszolta a távolvégi hivatalnokok és rabszolga-elügyelők többsé-
gének otthont nyújtó,
nyújtó, ragyogó
rag yogó épületen. Hosszú olyosókon
olyosókon siettek
végig. Végtelennek tűnő lépcsőkön haladtak el és le. Hol erre, hol
pedig arra ordultak be. A ogolynak a leghalványabb
legha lványabb esélye sem le-

hetett rá, hogy megjegyezze a kivezető utat.

• 9 󒀢
 

Legalábbis ez lehetett a kísérő

k ísérőjén
jének
ek a sz
szándéka.
ándéka. Celaena ugyanis
pontosan
pontosan tis
tisztában
ztában volt vele, mikor tértek vissza
vissz a újra
újra abba a lépcső-
házba, ahol már korábban
korábban is jártak.
jár tak. Egy pillanatig sem jöttjött zavarba,
miközben a hatalmas
hatalma s épület látszólagos útvesztőjében
útvesz tőjében lépdeltek. Az
épületet amúgy is a hivatalokra mindenütt jellemző tervek alapján
emelhették. A olyosók
olyosók és a lépcsők
lépc sők pon
pontosan
tosan ott voltak, aahol
hol lenni-
ük kellett.
kellet t. Nevetségesnek tartotta
ta rtotta még a eltételezést is, hogy a rövid
meneteléstől össze og zavarodni. Csupán azért nem sértődött meg,
mert érezte, a kísérője minden tőle telhetőt megtett azért, hogy za-
varba hozza és elbizonytalanítsa.
Beordultak egy különösen hosszú olyosóra. Lépteik zajától el-
tekintve dermedt némaság uralkodott ezen a helyen. A érfi arcát
teljesen
teljesen eltakarta a csuklya.
csuk lya. Nem lehlehetett
etett tudni, hogyan néz ki. k i. Az
viszont egészen bizonyosnak tűnt, hogy a magas alak igencsak jó
erőnlétnek örvend. A csuklyája is ugyanazt a célt szolgálta, mint a
olyosóii tévelygés. Megpróbálták megrendíteni a ogoly önb
olyosó önbiza
izalmát.
lmát.
 A fickó valószínűleg ugyanez
ug yanezenen okból
okból ööltözött
ltözött tetőtől
tetőtől talpig eketé-
eketé-
be. Amikor
Am ikor a ogo
ogoly
ly irányába ord
ordult,
ult, Celaena azonnal
a zonnal rávigyorgo
rávig yorgott.tt.
 A kísérője visszaordult
vissz aordult a menetirányba. Bár a lány l ány kkarját
arját eddig is
vasmarokkal ogta, szorítása most még keményebb lett.
Mindezt akár hízelgőnek is tarthatta volna. Persze, ettől még  fo-
 galma sem volt róla, mi állhat a dolog hátterében, mi okból várta
a ekete alak a tárna kijáratánál. Celaena egész nap a követ törte a
hegy gyomr
g yomrában.
ában. Ahogy kilépett a szűkszű k járatbó
járatból,l, cseppet sem derült
 jókedvre, mikor megpill
megpillantotta
antotta az ismeretlent és a hat őrt.
 A ülét viszont igencsak hegyezte,
hegye zte, így nem kerülte el a figyelmét,
fig yelmét,
hogy a csuklyás alak Chaol Westall néven mutatkozott be a mun-
kavezetőnek. Ráadásu
Rá adásull a királyi testőrség kapitányának mondtamondta ma-

gát. Ennek hallatán hirtele

hir telenn elrag
elragyogo
yogott
tt az
a z ég, hátrább húzódtak
húzódtak a
• 10 󒀢
 

komor hegyek, és
komor é s mintha ccsak
sak a öld is megremegett volna Celaena
talpa alatt. A élelem már jó ideje elkerülte. Egyszerűen nem hagy-
ta, hogy éljen. Amikor
Am ikor reggelente elébredt,
elébredt, új
újra
ra és újra ugyanaz
ugy anaztt a
mondatot
mon datot ismételte
ismételte el mag
magána
ának:
k: nem fogok félni!  Egy
 Egy hosszú eszten-
dőn keresztül
keresztül eezeknek
zeknek a szavaknak
szavak nak köszönhette azt, hogy nem tört
meg, és nem hajtott ejet. Így volt képes megőrizni az elméjének az
épségét a sóbánya sötét mélyében. Persze Persze esze
e sze ágában
á gában sem volt, hogy
mindezt a kapitány orrára kösse.
Gyors pillantást vetett a karját szorító, kesztyűbe bújtatott kéz-
re. A kesztyű sötét anyaga majdnem ugyanolyan színű volt, mint
Celaena mocskos bőre.
Szabad kezével megigazította szakadt és koszos zubbonyát. Csak
kevés kellett ahhoz, hogy elsóhajtson. Általában már jóval napkel-
te előtt lehajtották a bányába, és a munka csupán napnyugta után
ért véget. A legritkább esetben
ese tben pillantotta meg a napot.napot. A kosz alatt
kétségbeejtően
kétségbe ejtően sápad
sápadtt volt a bőre. VVala
alamikor
mikor igencsak csinosnak, sőt
egyenesen
eg yenesen szépnek tartották.
tartottá k. De hát… ez már a legcsekélyebb mér- mér-
tékben sem számított. Ugye?
 Amikor
 Am ikor beordultak
beordultak a következő olyosóra,
olyosóra, alaposan
alaposa n megnézte
magának az ismeretlen rendkívül jó minőségűnek látszó kardját.
 A markolat rag ragyogó
yogó gomb
gombja ja szá
szárnyaló
rnyaló sast mintázott
mintázott.. A csuk
csuklyás
lyás
alakk észrevette, hog
ala hogyy mit néz a lány
lány,, és azonnal a eg
egyy veréhez kapott.
 A érfi reagálá
reag álását
sát látva Cel
Celaena
aena halványan el elmosoly
mosolyodott.
odott.
– Résvárból igencsak hosszú utat tett meg idáig, kapitány – szó-
lalt meg, aztán megköszörülte a torkát.torkát. – Azza
Azzall a csapattal érkezett,
amelyiknek a dübörgését
dübörgését hahallottam?
llottam?
Megpróbált bekukucskálni a csuklya alatti sötétségbe, de sem-
mit sem látott. Ennek ellenére nagyon is tisztában volt vele, hogy

a érfi tekintete az arcára tapadt. Az ismeretlen elmérte, megítélte.

• 11 󒀢
 

Rezzenéstelen tekintettel bámulta a sötétséget. A királyi testőrség

kapi
ka pitánya
tánya meglehetősen érdekes ellenél lehetne. Elképzelhető, hogy
nem is volna egyszerű végezni vele.
 A érfi végül megmozdíto
megmozdította
tta a kkardo
ardott tartó kezét. A köpen
köpenyét
yét rá-
borította a pengére. Ahogy továbbmentek Celaena észrevette, hogy
milyen ábra díszíti a katonatiszt
katonatiszt zubbon
zubbonyát.
yát. Egy arany
ara ny wyvern.
wy vern. A ki-
rály szimbóluma.
– Téged meg miért érdekelnek Adarlan csapatai? – szólalt meg
végre a testőr
tes tőr.. Milyen jó volt végre a sajátjához hasonló hangot
ha ngot hal-
lani! A érfi nyugodtan, előkelő hanghordozással beszélt. Ez szép
teljesítménynek tűnt, ahhoz képest, hogy valójában mocskos gaz-
fickó lehetett!
– Csak úgy – elelte a lány, és megvonta a vállát. A testőr rossz-
kedvűen elmord
e lmordult.
ult.
Ó, milyen jó volna a beképzelt fickó vérével vörösre esteni ezt
a márványpadlót! Celaena egy alkalommal már elveszítette az ön-
uralmát.
ural mát. A legelső
legelső munkaelügyelője
munka elügyelője rossz napot
napot választott
válas ztott rá, hogy
hogy
kegyetlenkedni próbáljon. A lány még most is nagyon jól emléke-
zett,, milyen érzés volt a csák
zett csákányt
ányt elnyomni a fickó g yomrába, érez- érez-
ni, ahogy a kiröccsenő vér beborítja a kezét és az arcát. A hátuk
mögött lépdelő őrök közül az első kettőt egyetlen szívdobbanásnyi
idő alatt le tudná egyverezni.
egy verezni. V
Vajo
ajonn a kapi
kapitány
tány nagyobb
nag yobb ellenállást
ellenállá st
tudna-e tanúsítani, mint a néhainéhai kibelez
kibelezett
ett munka
munkaelügyelő?
elügyelő? Elkép-
zelte az összecsapásuk lehetséges kimenetelét, és újra a komor alak-
ra vigyorgott.
– Ne nézzél rám így! – figyelmeztette a testőr, miközben a keze
visszacsúszott a kardja markolatára. Celaenának ezúttal sikerült el-
rejtenie a vigyorát. Ezek előtt az ajtók előtt néhány perce már eljöt-

tek egyszer.
egyszer. Ha el akarna szökn
szökni,i, akkor a következő
következő kereszteződésben
• 12 󒀢
 

eg yszerűen
egysz erűen jobbra o
ordulna,
rdulna, majd három emeletet lemenne a lépcsőn.
Fogvatartói megpróbálták összezavarni. De pont az ellenkezőjét ér-
ték el. A lány mostanra már tökéletesen tisztában volt az épület alap-
rajzával.
rajzával. Idió
Idióták.
ták.
– Mit is mondott,
mondott, hova megy
megyünk?
ünk? – kérdezte édesen mosolyogva,
és kisimított egy mocskos hajtincset a homlokából. Amikor a érfi
nem válaszolt, mérgesen összeszorította az ajkát.
Ezek a olyosók
olyosók meg csarnokok túl túlságosa
ságosann is visszha
visszhangzott
ngzottak
ak vol-
na, ha lecsap a pöffeszkedő tisztre. A zaj elriasztott volna minden-
kit az épületben. Ráadásul nem látta, hogy a testőr hova tette a bi-
lincsek kulcsát.
ku lcsát. A kíséretül
kíséret ül sz
szolgáló
olgáló hat őr is okozhatott
okozhatott volna némi
ejájást. Főleg így, megvasalt lábbal.
 A következő
következő olyosót
olyosót jjóko
ókora
ra vastartókba helyezett lámpások vilá-
gították be. Az ablakokon át jól látszott, hogy odakint már leszállt
az éjszaka. Mindenütt rengeteg lámpás égett. Erős ényük elűzte az
árnyékokat. Nem lett volna hol elrejtőznie.
Elnézve az udvar ölött, megpillantotta a ából ácsolt rabszolga-
szállást.
szá llást. Ha
Hallotta,
llotta, ahogy a többi ogoly
ogoly az éjszakai
éjszak ai menedék irányába
vonszolja magát. A nyomorultak halk mormogása összekeveredett a
láncok csörgésével. Ugyanolyan jól ismerte ismerte ezt a kétségbeejtő kórust,
mint azokat a szomo
sz omorú
rú da
dalokat,
lokat, amelyeket munka
munka közben egész nap
énekeltek a tárnák mélyén. Adarlan brutális koncerttermet alakított
ki a sóbányák mélyén, ahol a lesújtó korbács éles csattanása estette
alá a legkegyetlenebb
legkeg yetlenebb bűnözők,
bűnözők, a legszegényebb alattvalók
alattva lók és az újo
újon-
n-
nan eloglalt
elogla lt országok hadioglyainak jajszavát. Az el elítél
ítéltek
tek közül né-
hányat azzal vádoltak, hogy varázslattal oglalkoztak. Ez persze ele-
ve lehetetlen volt, hiszen a mágia egészen egyszerűen eltűnt a király-
ságból. A oglyok között mostanában olyamatosan nőtt az elogott

lázadók száma. Távolvég gyomrába a legtöbben Eyllwéből érkeztek,

• 13 󒀢
 

azon országok egyikéből, amelyik még ellenállt Adarlanna

Adarlannak.
k. Amikor
azonban a lány megpróbálta kikérdezni új sorstársait, a legtöbbjük
csupán semmibe révedő szemmel nézett maga elé. Máris megtörték
őket. Megborzongott,
Megborzongott, amikor belegondolt,
belegondolt, hogy milyen sorsuk lehe-
tett ezeknek a szerencsétleneknek, amióta csak az adarlani egyvere-
sek kezébe kerültek. Néha már az a z a gondolat
gondolat is elmerült benne, hogy hogy
a nyomorultak esetleg jobban jártak volna, ha a hóhér bárdja alatt
végzik. Erről persze az jutott az eszébe, hogy talán neki magának is
hiba volt
volt túlélnie az elogása éjszakáját.
éjsza káját. Azt a napot, amikor elárulták
elárulták..
Most azonban egészen más dolgok jártak az eszében, miközben
olytatódott a hosszú séta. Lehet, hogy mégiscsak el ogják akasz-
tani? A gondolattól görcsbe rándult a gyomra. Elég ontos személyi-
ség volt
volt ahhoz,
ah hoz, hogy a halálos
ha lálos ítél
ítéletről
etről szóló végzést a kkirályi
irályi testőr-
ség kapitánya kézbesítse.
kézbesítse. De aakkor
kkor meg miért hozták volna ebbe az
épületbe?
Végül megálltak egy vörössel és arannyal színezett kétszárnyú
üvegajtó előtt.
előtt. Az
A z üveg olyan vastag volt, hog hog y nem lehetett
lehetett keresz-
keres z-
tüllátni
tül látni rajta. West
Westal
alll kapitány biccentett
biccentett a két őrnek. Azok tisztel-
tis ztel-
gésképpen lándzsájuk végével nagyot koppantottak a padlóra.
 A tiszt már olyan erővel szorította a karját,
kar ját, hogy az szinte ájt. Kö-
zelebb rántotta magához a lányt, ám Celaena lába mintha ólommá
vált volna. Megpróbált hátrébb húzódni.
– Szívesebben maradnál
maradná l a bányában? – kérdezte a testőr. A hang-
 jában leheletnyi jókedv érződött.
– Talá
Talán,
n, ha elmon
elmondtadta volna, hogy mégis mi mirere el ez a nag
nagyy elhaj-
tás, akkor
a kkor nem érezném
érezném azt, hogy makacskodno
makacskodnom m kell.
– Mindjárt mindent megtudsz.
 A ogoly tenyerét
tenyerét elöntö
elöntötte
tte az izzadság.
izzad ság. Igen.
Igen. Odabent a halálhalá l vár

rá. Hát eljött ez a pillanat is.

• 14 󒀢
 

 A eltáruló
eltáru ló ajtószárnyak
ajtószár nyak mögött valóságos
va lóságos tróntermet
tróntermet pillantott
meg. A menny
mennyezet
ezet nagy
nag y részét eltakarta
eltakar ta az irdatlan szőlőürtre em-
lékeztető üvegcsillár. A metszett üvegdarabkák szikrázó gyémánt-
tűzzel
tű zzel borították be a terem túlsó alából
a lából nyíló ablakok sorát.
sorát. A kin-
ti zord tájhoz
tájhoz képest a ter
terem
em ényűző berendezése mintha
minth a csak arcu
arcull
csapta volna. Egyből megértette, hogy ogvatartói milyen iszonya-
tos haszonra tesznek szert a rabszolgák munkájából.
– Beelé – mordult el a testőrkapitány, és szabad kezével meg-
taszította a lányt. Végre elengedte a karját. Celaena megtántoro-
dott. Bőrkeményedésekkel borított talpa megcsúszott a tükörsima
padlón, miközben kihúzta magát. Hátrapillantva azonnal elfigyelt
arra, hogy újabb hat egyver
egy veres
es ccsatlakozott
satlakozott az őreihez.
Összesen tizennégy harcos, és persze a kapitány. A ekete egyen-
ruhák mellrészén valósággal ragyogo
rag yogotttt az aarany
rany királyi címer.
címer. Ezek
a egyveresek az uralkodócsalád személyes őrei közül kerültek ki.
 A könyörtelen,
könyörtelen, elképesztően
elképes ztően g yors reflexű katonákat a születésü
születésükk
óta arra képezték ki, hogy gazdáikat
gaz dáikat védelmezve habozás nélkül öl-
 jenek. A ogoly
ogoly nyelt
nyelt eg
egyy nag
nagyot.
yot.
 A vállára
vál lára min
mintha
tha csak ólomsúly
ólomsúly nehezedett vo volna,
lna, a eje pedig va-
va-
lósággall kavargott. A terem közepe elé ordult.
lóságga ordult. A gazdag
gaz dag ar
aragá
agások
sok--
kal díszített vörösenyő trónszéken jóképű fiatalember ült. Celaena
szíve egy pillanatra kihagyott, mikor körülötte mindenki mélyen
meghajolt.
 Adarlann kor
 Adarla koronahercege
onahercege elé hozták.

• 15 󒀢
 

􂀢 󲀢
2.
FEJEZET

– F󰁥󰁮󰁳󰃩󰁧 – 󰁳󰁺󰃳󰁬󰁡󰁬󰁴 󰁭󰁥󰁧 󰁡 󰁴󰁥󰁳󰁴󰅑󰁲󰁫󰁡󰁰󰁩󰁴󰃡󰁮󰁹. Ő nem hajolt meg

olyan mélyen, mint a többiek.
többiek. Felegyenesedett, hátrah
hátrahajto
ajtotta
tta a csu
csuk-k-
lyáját. Rövidre nyírt, gesztenyebarna haja volt. Most már egyértel-
műnek tűnt, hogy a csuklyával csupán a lányt akarta megélemlí-
teni. Nem
Nem mintha az ilyenajta aljas kis húzások bármilyen hatássalhatás sal
lettek volna Celaenára. A lány rosszkedvűen összébb vonta a szem-
öldökét, aztán pislogni kezdett, amikor megvizsgálta kísérője arc-
vonásait. A kapitány meglepően fiatal volt!
 West
 W estal
alltlt senki
senk i nem mon
mondta
dta volna lenyűgözően jóképűnek, ám
ennek ellenére nagyon is rokonszenvesnek tűnt a határozott arcvo-
nású fiatalember.
fiatalember. Aranybarna
A ranybarna szeme tisztán rag
ragyogo
yogott.
tt. Celaena kis-
k is-
sé élrehajtotta a ejét. Nagyon is tisztában volt azzal, hogy ő maga
milyen elkeserítően mocskos.
– Ez volna ő? – kérdezte
kérdezte Ada
Adarlan
rlan koronahercege. Celaena
Celaen a az ülő
fiatalember elé ordult, miközben mellette a kapitány bólintott.
Mind a ketten a oglyot bámulták. Arra számítottak, hogy majd

meghajol. Amikor
Ami kor ez nem tö
történt
rtént meg, Chaol mocorogni kezdett,
kezdet t,
• 16 󒀢
 

a herceg pedig a kapitányra bólintott, és leheletnyit megemelte a

ejét.
Na nehogy már meghajoljon előtte! Ha ezek itt éppen az akasz-
tóára akarnák küldeni, akkor Celaenának esze ágában sincs, hogy
élete utolsó perceit alázatos hajlongással töltse.
 A háta mögött léptek dübörögtek el. Valaki ala ki durván
durvá n tarkón ra-
gadta. Csupán a szeme sz eme sarkából pillanto
pilla ntotta
tta meg a borvörös arcot és
a homo
homoksá
ksárga
rga baj
bajuszt.
uszt. A következ
következőő ppilla
illanatban
natban hatalmas
hatalma s csatta
csattanás-
nás-
sal a jéghideg márványpadlóra zuhant. A ájdalom belemart az ar-
cába. A elvillanó ény miatt semmit sem látott. A karjába iszonya-
tos ájdalom tépett, mivel a bilincsei miatt teljesen kicsavarodott a
keze. Megpróbált eltápászkodni, a szemében megjelentek a ájda-
lom könnycseppjei.
– Na, így 
íg y  illendő
 illendő leendő királyodat köszön kösz önteni
teni – mord
mordult
ult eg
egyy vö-
rös arcú érfi a eltápászkodó lányra.
 Az orgyilkos
orgyi lkos szisz
sziszeg
egve
ve a tám
támadój
adójára
ára vicsorgott. Kissé
K issé oldalt or
or--
dult, hogy alaposabban is megnézhesse magának a él térdre eresz-
kedő kurafit. A jól megtermett érfi semmivel sem volt kisebb a
munkaelügyelőnél. Öltözékének vörös és narancssárga színe jól il-
let ritkuló hajához. Mintha csak két obszidiándarab sötétlett volna
a szemüregében. Teljes erővel szorította a lány nyakát. Ha Celaena
csupán néhány ujjnyival
ujjnyival el tud
tudná
ná mozdítani a jobb karját, akkor ak kor ki
tudná billenteni az ismeretlent az egyensúlyából, és megragadhat-
ná a kardját… A bilincs azonban a gyomrába mart, és a tehetetlen,
ortyogó düh
düh miatt tűzvörössé vált az arca.
 A koronaherceg
koronaherceg túlságosa
tú lságosann is hosszú csend után szólalt
szóla lt meg:
– Nem igazán tudom megérteni, miért kényszerítesz erőnek ere-
 jével meghajlásra valakit,
valak it, mikor ennek a gesztusnak
gesztusna k éppen az volna

az értelme, hogy az üdvözlő kiejez

kiejezésre
ésre ju
jutta
ttassa
ssa hűségét és tiszteletét.
• 17 󒀢
 

 A hangja ejedelmi unalomró

una lomróll áru
árulkodott.
lkodott.
 A ogoly megpróbálta eljeb
eljebbb emelni a ejét, de képtelen volt
volt meg-
nézni magának a herceget. Csupán a ehér padlót és a ekete csiz-
mákat látta.
– Számomra teljesen egyértelmű,
egyértel mű, Perrington
Perrington herceg, hogy te  meg-
 meg-
adod nekem
nekem a kellő tiszteletet. UgyUgyana
anakkor
kkor viszon
visz ont,t, mon
mondhatni
dhatni e-
leslegesnek tartom, hogy ilyen erővel kívánod Celaena Sardothient
ugyanezen érzelem kiejezésére kényszeríteni. Mind a ketten na-
gyon jól tudjuk,
tudjuk, hogy a hölg
hölgyy nem igazán
igazá n kedveli a csa
családomat.
ládomat. N Ne-
e-
talán az volt
volt a szánd
szá ndékod,
ékod, hogy
hogy megalázd?
 A trónörö
trónörökös
kös elhal
elhallgatott,
lgatott, és a öld
öldön
ön ekvő alak
ala k meg mert volna
volna
esküdni rá, hogy a fiatalember
fiata lember ebben a pillanatban az aarcátrcát bámulja.
– Úg
Úg y vélem,
vélem, mostanáig már éppen elég megaláztatá
megal áztatásban
sban lehetett
része – olytatta a herceg, majd rövid időre ismét elhallgatott. Vé-
güll ezt kérdezte: – Nem kellene neked most éppen Távol
gü Távolvég
vég szám-
sz ám-
vevőjével találkoznod? Semmiképpen sem szeretném, hogy elkéss.
Főleg, hogy
hogy éppen azért
azér t tetted meg ezt a ho
hosszú
sszú utat, mert találkoz-
talá lkoz-
ni kívántál vele.
Celaena kínzója megértette, hogy elbocsátották. Felmordult, és
elengedte a lány nyakszirtjét. Az orgyilkos leheletnyit elemelte az
arcát a márványról, de továbbra is ekve maradt, míg a másik el-
állt és távo
t ávozott.
zott. Ha majd sikesikerül
rül megszöknie, akkor
a kkor talá
talánn megkere-
si magának
magána k ezt a derék Perrington
Perrington nagyurat,
nagy urat, hogy viszonozza szívé-
lyes üdvözletét.
Miközben elkelt, elkomorodva
elkomorodva látta, hogy az esése
e sése milyen
mi lyen mocs-
mocs-
kos oltot
oltot hagyott aazz egyébkén
eg yébkéntt makulátlan
maku látlan padlón
pad lón.. A néma csendbe
valósággal belemart a bilincs csörgése. Celaena nyolcéves kora óta
az orgyilkosok között élt. Ezektől a élelmetes harcosoktól kapott

kiképzést, miután a bérgyilkosok királya megtalálta a élig halott

• 18 󒀢
 

gyereket a beagyott olyó partján. Magával vitte az erődjébe. Aki

mindazon keresztülment, amin ő, azt egészen egyszerűen nem le-
het megalázni.
megalá zni. Cseppet sem számított, hogy ennyire mocskos. Ösz-
szeszedve minden büszkeségét, egy mozdulattal
mozdulattal a háta mögé vetette
hosszú haját, és elemelte
elemelte a ejét. Tekintete a herceg szemébe meredt.
Dorian Havilliard
Havillia rd a ogo
ogolyra
lyra mosolygott. A kedves tekintetű fia-
talemberen nagyon is látszott, hogy ejedelmi udvarban sajátította
el a leegyverző
leegy verző viselkedés illemszabályait. Oldalt Oldalt dőlve
dőlve valósággal
valóságga l
eleküdt a trónon.
trónon. Eg
Egyikyik kezére
kez ére támasztotta
támas ztotta az ál
állát.
lát. Aranykoronája
Aranykoronája
halványan
halvá nyan csillogott a lágylág y ényben. Fekete zekéjének mellrész
mellrészét
ét va-
lósággal elboríto
elborította
tta aazz aranycérná
aranycérnával val hhímzett
ímzett királyi enevad
enevad alakja.
ala kja.
Vörös köpenyét elegánsan a trónra kanyarította.
Volt raj
rajta
ta valami
va lami meghökkentő. Igen. Rag Ragyogóan
yogóan kék, a déli or-
szágok vizeire emlékeztető szeme éles ellentétben állt hollóekete
hajával. Az ifú lenyűgözően jóképű volt, és nem lehetett húszéves-
nél idősebb.
Egy herceg nem lehet ennyire jóképű! A főnemesek nyafogó, ostoba,
visszataszító férgek! Ez
E z meg… ez iitt…
tt… Micsoda disznóság, hogy
hog y ennyi-
re szép, miközben királyi vér csörgedezik az ereiben .
 A lány nagy nehezen eltápászkodott, miközben a trónörö
trónörökös
kös el-
komorodott, és alaposan megnézte magának.
– Ugye megkértelek rá, hogy
hog y mosdassátok meg? – ord
ordult
ult W
Westa
estallll
kapitányhoz.
kapitányh oz. A őtiszt előrelépett. Celaena valahogy eleledkezet
e leledkezettt ar-
ról, hogy nem kettesben van a herceggel. Ahogy a pillantása a testét
takaró mocskos rongyokra esett, már nem tudott a eltámadó szé-
gyenérzet ellen küzdeni. Valamikor pedig milyen szép volt! Hát ide-
 juto
 jutott!
tt!
Ha valaki csupán utó pillantást vetett volna rá, az azt hihetné,

hogy a ogoly szeme kék, vagy esetleg szürke volt. Bizonyos ruhában
• 19 󒀢

 
 pedig zöldnek is tűnhetett
tű nhetett volna. Közelebbrő
Közelebbrőll megnézve vi viszont
szont kide-
rült, hogy az
a z árnyalatok gyors váltakozás
váltakozásátát a pupillája
pupillája kö
körül
rül tündö
tündöklő
klő
ragyogó
rag yogó aranygyűrű
aranygyű rű okozza. A legtöb
legtöbben
ben a lány aranyszínű hajára
hajára fi-
gyeltek el. A öld alatt töltött
töltött eg
egyy esztendő dacára, a haja
haja még őrizte
egykori
eg ykori ényét.
ényét. Celaena SaSardo
rdothien
thien úg
úgyy gondolta,
gondolta, hogy néhány átla-
gon elüli vonása kellőképpen kárpóto kár pótolja
lja azért, amiért a többi
többi legel-
 jebbb csak átlagos
 jeb átlagosnak
nak momondhat
ndható.
ó. Ráadásul serd
serdülők
ülőkora
ora hajnalán
hajnalán ele-
dezte, hogy a megelelő szépítőszerek
szépítőszerek haszná
használatával
latával még az átlagos vo-
násait is elja
eljavíthatja
víthatja annyira, hogy igazi, tökéletes szépség
szépségneknek tűnjön.
tűnjön.
Csak hát most úgy állt á llt Dori
Dorian
an Havilliard előtt, mintha éppen egy
szennycsatorna
szen nycsatorna mélyéről mászot mászottt volna elő! Újra
Újra elvörösödött,
elvörösödött, mikor
meghallotta
meghal lotta Westa
Westallll kkapi
apitány
tány hangját:
– Nem akartalak megvárakoztatni.
 A koronaherceg
koronaherceg határozotta
hat ározottann megrá
megráztazta a ejét, amikor
am ikor Chaol is-
mét a lány elé nyúlt.
– Egyelőre hagyjuk azt a ürdőt. Látom, hogy sokat ígérő ifú
hölggyel
hö lggyel van dolgunk.
 A trónö
trónörökös
rökös kiegyenesedett,
kieg yenesedett, és továbbtovábbra ra is szemmel tartotta
tar totta
Celaenát.
– Ha nem tévedek, még nem volt alkalmunk bemutatkoz-
ni egymásnak. Ahogy azt már bizonyára sejted, jómagam Dorian
Havilliard vagyok, Adarlan koronahercege. Sőt, manapság talán
már egész Erilea örökösének is tekinthetem magam.
 A lány igyeke
igyekezett
zett semmibe venni az ismerős név miatt eltódu- eltódu-
ló keserű érzéseket.
– Te
Te pedig Celaena Sa Sardo
rdothien
thien vag
vagyy, Adarla
Adarlann leghíresebb orgyil-
org yil-
kosa. Talán egész Erilea legtehetségesebb bérgyilkosa.
 A őnemes
őnemes go gondosan
ndosan szemüg
szemügyre
yre vette a lány ala
alakját,
kját, eszült
eszü lt tartá-
tar tá-

sát, majd elvonta egyik gondosan kiigazított szemöldökét.

• 20 󒀢

 
 – Kissé
Kiss é fiataln
fiatalnak
ak tűnsz
tű nsz – áll
állapí
apította
totta meg, majd kön
könyökét
yökét a co
comb-
mb-
 jára támasztott
tá masztotta.
a. – Hallottam
Hal lottam áám m rólad néhány egészen elképesztő
el képesztő
dolgot is. Milyennek találtad Távolvéget, őleg ahhoz képest, ami-
lyen jólétben Résvárban élhettél?
Beképzelt seggfej .
– Egyszerűen tökéletesnek – válaszolta Celaena búgó hangon,
miközben ökölbe szorította a kezét. Töredezett körme a tenyeré-
be mart.
– Eltelt egy esztendő, és úgy tűnik, hogy te azért többé-kevésbé
 jól vagy.
vagy. Kíváncsivá
Kívánc sivá teszel. Hogyan maradtál
ma radtál életben, amikor a bá-
nyákban az elítéltek átlagosan egy hónapig bírják?
– Meglehetősen rejtélyesnek tűnik, magam is így vélem – vála-
szolt a ogoly, majd a szempilláit rebegtette, és olyan mozdulattal
igazította meg a bilincsét, mintha csupán csipkés kesztyű lenne a
kezén.
 A trónörökös
trónörökös visszaord
vissza ordult
ult a kapitányhoz:
– Éles a nyelve,
nyelve, igaz? Egyáltalán
Eg yáltalán nem úgúgyy beszél, mint a csőcse-
lék szokott.
– Még szép, hogy nem! – méltatlankodott Celaena.
– Fenség – mordult rá Chaol WestWestall.
all.
– Mi enség? – értetlenkedett a lány.
– A herceget enségnek kell szólítani.
Celaena gúnyosan a kapitányra vigyorgott, majd visszaordult a
herceg elé. Legnagyobb meglepetésére Dorian Havilliard nevetni
kezdett.
– Ugye tudod, hogy most már a rabszolgák közé tartozol? Hát
semmit sem tanultál a büntetésedből?
Ha Celaena karját nem bilincselték volna össze, akkor most ke-
resztbe tette volna a mellén.

• 21 󒀢

 
 – Nem igazán látom be, hogy mégis mit tanulhatnék egy bánya
mélyén, eltekintve persze a csákány használatától.
– Meg sem próbáltál elszökni?
 A lány ajkán lassú, könyörtelen mosoly
mosoly jel
jelent
ent meg.
meg.
– Egyszer
Egy szer..
 A herceg
herceg össze
összevon
vontata a szemöldökét,
szemöldökét, és W West
estall
all kapi
k apitány
tány elé oorr-
dult:
– Erről miért nem hallottam?
Celaena a válla ölött Chaolra nézett. A testőr bocsánatkérően
pillantott hercegére.
– A bánya őkapitánya csupán ma m a délután szá
számol
moltt be arról
ar ról,, hogy
tényleg sor került egy
eg y, hm… közjátékra. Há Három
rom hóhónappal
nappal azután…
a zután…
– Négy hónappal azután – javította ki a lány.
– Négy hónappal azután, hogy Sardothien megérkezett, megpró-
bált elmenekülni.
Celaena várta,
várt a, hogy a fiatalember olytassa
olytass a a tö
történetet,
rténetet, ám a test-
őrnek mintha csak lakatot tettek volna a szájára.
– Hé, kihagyta
kihag yta a legjo
legjobbbb részeket!
– Voltak jó részei is? – kérdezte a herceg. Az arckiejezését látva
nem lehetett eldönteni, hogy haragszik, vagy visszaojtja a moso-
lyát. Chaol tekintete majdnem keresztüldöte a lányt, mielőtt oly-
tatta volna:
– Távo
Távolvégből
lvégből lehetetlen megszökn
megszökni.i. Fenséged atyja cs csak
akis
is olyan
őrszemeket
őrszem eket alkalmaz
alk almaz a bányák körül, akik ötszáz lépés távolságból
távolságból is
eltalálnak még egy menekülő mókust is. Öngyilkosság volna meg-
próbálkozni a szökéssel.
– Te
Te viszont
viszont életben
életben mar
maradtál
adtál – mondta a herceg
herceg a lánynak
lánynak.. Celaena
arcáról leolvadt
leolvadt a moso
mosolyly,, aahogy
hogy maga
ma ga előtt látta, ami történt.
történt.
– Hát igen.

• 22 󒀢

 
 – Mi történt? – tudakolta Dorian. A lány tekintete hideggé és
é s ke-
ménnyé vált:
– Vala
Valami
mi elpatta
elpattant
nt bennem.
– Ezzel kívánod megmagyarázni azt, amit tettél? – méltatlanko-
dott Westall kapitány. – Hiszen megölted a munkaelügyelődet és
huszonhárom őrszemet, mielőtt elkaptakk volna. Csupán egy karnyúj-
mielőtt elkapta
tásnyi  távolság
 távolság választott
vál asztott el a altól
altól,, mielőtt leütöttek
leütöttek volna az őrök.
– És? – nézett rá a herceg. Celaena dühbe gurult.
– Mi az, hogy és? Tudja, hogy milyen messzire van az a al a bá-
nyától?
 A nagyú
nag yúrr értetlen teki
tekintetét
ntetét meglátva becsu
becsukta
kta a szemét, és ddrá-
rá-
maian elsóhajtott:
– A tárnától háromszázhatvanhárom lépésnyire. Valakivel meg-
mérettem.
– És? – ismételte meg Dorian.
– West
Westallall kapitány
kapitány,, milyen messzire
messzi re szokta
szoktakk jutni a bányából ki-
törő rabszolgák, ha szökéssel próbálkoznak?
– Három lépésre – morogta a testőr. – A sóbánya őrszemei ál-
talában már azelőtt ag agyo
yonlövik
nlövik a szökevényt,
szökevényt, hogy ak akár
ár három lé-
pést is tehetne.
 A trónörökös
trónörökös csendben maradt. A lány nem éppen erre számított. szá mított.
– Tudtad, hogy öngyilkosság, amit teszel – szólalt meg végül az
ifú. A hangjából
ha ngjából eltűnt a jókedv.
jókedv. Lehet, hogy mégsem volt volt annyir
annyiraa
 jó ötlet szóba hozni azt a alat.
– Hát igen – válaszolta az orgyilkos.
– Mégsem öltek meg.
– Az ön apja parancsba adta, hogy a lehető legtovább életben kell
tartaniuk. Csak hogy kiélvezhessem Távolvég minden szörnyűségét
és szenvedését – olytatta
olytatt a a lány,
lány, és nem azért kez
kezdett
dett el remegni, mert

• 23 󒀢

 
 a teremben hirtelen lecsökkent a hőmérséklet. – Nem azértaz ért törtem ki,
mert azt hittem, hogy meg tudok szökni.
 A herceg szemében ellángoló szánalom
szána lom miatt legszívesebben meg-
meg-
ütötte volna az ifút.
– Sok sebhelyet szereztél?
szerezté l? – tudakolta
t udakolta a trónörökös.
trónörökös. A lány meg-
vonta a vállát,
vonta vá llát, mire a fiatalember el
elmosoly
mosolyodott.
odott. Felkelt, és elindult
el indult
eléjük. – Fordulj meg, meg akarom nézni a hátadat!
Celaena elkomorodott,
elkomorodott, de engedelme
engedelmeskedett.
skedett. Miközben
Mi közben a herceg
közelebb jött, Chaol a ogoly mellé lépett.
– Nem látom túl jól a sebhelyeket a sok kosz miatt – állapította
meg a herceg, és alaposan szemügyre vette a rongycaatok között
előbukkanó bőrelületet. A ogoly savanyú képet vágott. Rosszked-
ve csak elmélyült, amikor az ifú így
íg y olytatta:
– Iszonyatos ez a bűz!
– A ürdő és az illatszerek hiányában úgy vélem, nem lehet min-
denkinek olyan mennyei illata, mint fenséges uramnak .
 A koro
koronaher
naherceg
ceg nagyot csettint
csettintett
ett a ny
nyelvév
elvével,
el, és lassan megkerülte
megkerülte
a lányt. Chaol,
Chaol, ak
akárcsa
árcsakk a testőrök, a kardját
kardját markolva figyelte. Jól is
tették. Kevesebb, mint egy szívdobbanásnyi idő kellene ahhoz, hogy
a ogoly átvesse a bilincs láncát a trónörökös ején, és egyetlen moz-
dulattal eltörje
eltörje a nyakcsigolyá
nyakcsigolyáját.
ját. Már csa
csakk azér
azértt is megérné megten-
nie ezt, mert akkor láthatná Chaol arckiejezését. A herceg azonban
szemmel láthatóan még csak nem is sejtette, hogy milyen életveszé-
lyes helyzetbe került. Vagy elképzelhető, hogy ezzel éppen sérteget-
ni akarta
ak arta Celaenát.
– Amennyire
A mennyire jól látom
látom – olyt
olytatta
atta a ttrón
rónörö
örökös
kös –, van
va n a hátadon
három hosszabb sebhely,
sebhely, és talán
ta lán jó pár kkisebb
isebb is. Nem annyira iszo-
nyatos, mint amire számítottam, de… úgy vélem, a megelelő ru-
házat, majd eltakarja.

• 24 󒀢

 
 – Mármint milyen ruházat? – csattant el a lány. A trónörökös
olyan közel állt hozzá, hogy remekül látta a drága öltözék minden
egyes apró kis részletét. És nyoma sem volt pacsuli illatának. A ér-
fiból lovak és vas szaga áradt. Dorian elvigyorodott:
– Milyen figyelemre méltó szemed van! És mennyire mérges
mérges vag
vagy!
y!
 Az orgyilkosnak
orgyi lkosnak minden önura
önuralmára
lmára szüksége
szük sége volt ahhoz,
ah hoz, hogy
megőrizze a hidegvérét. Egy halálos szakadék peremén táncolt, mi-
közben ott állt Adarlan
Ada rlan trónör
trónörököse
ököse mellett. Megojthatta volna an-
nak az embernek a fiát, aki lassú, nyomorúságos halálra ítélte.
– Tudni akarom… – kezdte volna, de a testőrkapitány megra-
gadta, és vad erővel elrántotta a herceg közeléből. – Nem akartam
megölni, maga bohóc!
– Vigyázz a nyelvedre, mert visszahajítalak a bányába! – csattant
el a barna
ba rna szemű
sz emű kapitány.
kapitány.
– Ó, azt nem hiszem, hogy ilyesmire készülnének!
– Miért is nem? – kérdezte Chaol.
Dorian visszasétált a trónhoz, és leült. Zaírkék szeme valóság-
gal ragyogott. A ogoly előbb az egyik, majd a másik érfira nézett.
Kihúzta magát.
– Azért, mert akarnak tőlem valamit. Mégpedig annyira, hogy
személyesen jöttek ide értem. Nem vagyok valami ostoba ajankó,
bár egyszer
eg yszer annyira üg
ügyetlennek
yetlennek bbizonyultam,
izonyultam, hogyhogy el tudtak ogni.
Világos, hogy
hogy valami
va lami titkos dol
dologban
ogban sántikálnak.
sántikálna k. Mégis mi másért
kerekedtek volna el a ővárosból, hogy eljöjjenek
eljöjjenek ide, a világ vég
végére?
ére?
 Amióta csak
csa k bejöttünk ide, mást sem csiná
csinálnak,
lnak, mint hogy engem
vizsgálgatnak.
vizsgá lgatnak. A
Azt
zt nézik, hogy testben és lélekben elég
elég erős vagyok
vagyok-e.
-e.
 Az számomra
s zámomra világos, hogy nem háborodtam
háborodtam meg. N Nemem is sikerült
megtörniük, bármit is sugall az a kis közjáték a allal. Éppen ezért
követelem, mondják
mondják meg, hogy miért
miér t jöttek ide! Amennyiben ped pedig
ig

• 25 󒀢

 
 nem az akasztóa alá óhajtanak kísérni, akkor bökjék már ki végre,
hogy mit kívánnak tőlem!
tőlem!
 A két fiatalember
fiata lember összenézett.
összenézet t. Dorian egymás
eg ymáshoz
hoz táma
támasztott
sztott uj-
 jai hegyére eresztette
eresztet te az állát.
ál lát.
– Van
Van egy
eg y ajánlatom.
Celaena alig kapott levegőt. Soha, még a legmerészebb álmában
sem gondolt volna arra, hogy valaha is lehetősége nyílik beszélni
Dorian Havilliarddal. Olyan könnyen végezhetne a fickóval. A ké-
pére agyaszt
ag yaszthatná
hatná azt a mosolyt…
mosolyt… AkAkkora
kora sebet üüthetne
thetne a királyon
kirá lyon,,
amekkorát
amek korát az öregember rajta ütött…
Csakk hát a he
Csa herceg
rceg ajánlata ak
akár
ár megnyithatná a szökés kapuj
k apujátát is.
Ha kijut a alon, akkor meg tud szökni. Futni og, és rohanni. Be-
veszi magát a hegyek közé, és attól kezdve magányosan élhet a sö-
tétzöld vadonban. Lába elé a enyőák hintenek szőnyeget, esténként
pedig a csillagos égbolttal takarózhat.
tak arózhat. Képes lelenne
nne rá. Csak át kell
 jutnia a alon. Múltkor már egész közel jár
jártt hozzá…
Végü
égüll csak
c sak ennyit mon
mondott:
dott:
– Hallgatom.

• 26 󒀢

 
 􂀢 󲀢
3.
FEJEZET

 A 󰁨󰁥󰁲󰁣󰁥󰁧 󰁳󰁺󰁥󰁭󰁥
󰁳󰁺󰁥󰁭 󰁥 󰁪󰃳󰁫󰁥󰁤󰁶
󰁪󰃳󰁫󰁥󰁤󰁶󰅱󰁥󰁮
󰅱󰁥󰁮 󰁲 󰁡󰁧󰁹󰁯󰁧󰁯󰁴
󰁡󰁧󰁹󰁯󰁧󰁯󰁴󰁴󰁴 a ogoly dacos hangját
hallva, és a tekintetével zavarba ejtően sokáig méregette a lány tes-
tét. Celaena legszívesebben körömmel mart volna a fickó arcába,
amiért az így bámult rá. Ugyanakkor viszont már a puszta tény is,
hogy a fiatalember igenis végigmérte, dacára, hogy a ogoly ennyire
mocskos volt…
volt… A lálány
ny lassa
lassann elmosolyodo
elmosolyodott.
tt.
 A trónörökös
trónörökös keresztbe
keresztbe tette
tet te hosszú lábát.
– Hagyjatok minket magunkra! – parancsolta az őröknek. –
Chaol, te maradj ott, ahol állsz!
Celaena közelebb lépett, miközben
mi közben az őrök kivo
kivonultak,
nultak, és bezár-
be zár-
ták maguk
ma guk után az ajtót.
ajtót. Ez nag
nagyon
yon nagy butaság volt a részükről.
Chaol arca azonban kiismerhetetlen maradt. Ez a ajankó talán
komolyan azt gondolja, hogy képes volna megakadályozni a szö-
kését, ha ilyesmivel próbálkozna? Celaena kihúzta magát. Mégis
mire készülhet
készül het ez a két fickó? Miért viselkednek ennyire elelő
elelőttle-
nül?
 A herceg halkan
halk an nevetni ke
kezdett.
zdett.

• 27 󒀢

 
 – Nem gondolod, hogy túlságosan kockázatos ilyen szemtelenül
viselkedni, miközben a szabadságod a tét?
 A ogoly sok mindenre számított, kivéve ezekre
ez ekre a szava
szavakra.
kra.
– A szabadságom? – kiáltotta. Ez a szó elidézte a hóval borított
enyveseket, a napényben kiakult bérceket, a tengerek ehér hul-
lámtaraját, az országot,
orsz ágot, ahol a ényt elnyelte a do
dombok
mbok és a völgyek
bársonyos zöld ragyogása. Az elelejtett öldet.
– Igen, a szabadság
szabadságodról
odról beszélek. Éppen ezért Sardothien kisa
kisasz-
sz-
szony, melegen ajánlom, hogy kissé ogd vissza a csípős nyelvedet,
nehogy újra a bánya legmélyén találd magadat!
 A herceg testtartá
testta rtást
st váltott.
– Persze elképzelhető, hogy pont ez a megelelő hozzáállás.
hozzáál lás. Nem
is próbálom azt a látszatot kelteni, hogy az apám birodalma a biza-
lomra és a megértésre
megértésre alapul. De ezzel ezz el már amúg
amúgyy is tisztában vagy.
 A lány keze kezdet
kezdettt ökölbe
ökölbe szorul
szorulni,ni, miközben a olytatásra várt.
Találkozott a pillantásuk. A herceg tekintetében kíváncsiság ragyo-
gott.
– Atyám azt vette a ejébe, hogy szüksége lenne egy bajnokra.
Egy egész másodper
má sodpercbe cbe is beletellett, mire a ogoly
ogoly végre elogta
a hallottakat.
hallottak at. Celaena hátrahajtotta
hátrahajtotta a ejét,
ejét, és harsá
harsányan
nyan elkacagott.
– Az apj
apjaa azt aakarja,
karja, hogy én leg
 legyek
yek a bajnoka?
bajnoka? Na, ne már! Nem
mondja,
mon dja, hogy a király
királynak
nak sikerü
sikerültlt odakint végeznie az összes nemes
lélekkel!
lélekkel! Csa
Csakk akad legalább eg y  bátor
egy  bátor lovag vagy határozott szívű,
vakmerő nagyúr?
– Vigyázz
Vigyá zz a nyelvedre! – mordult el oldalt Chaol.
– Neked meg mi m i a bajod? – gúnyol
g únyolódott
ódott a lány
lány.. Most már tegez-
te a kapitányt. Annyira nevetséges volt ez az egész! Még hogy ő  le-  le-
gyen a király bajnoka! – Hogyhogy nem téged választott szeretett
királyod? Kevésnek bizonyultál?

• 28 󒀢

 
  A kapitány keze ismét a kard markola
ma rkolatára
tára csúsz
c súszott.
ott.
– Ha végre beognád a szádat, ak
akkor
kor hallhatnád,
hallhatn ád, hogy a enséges
úr még mit akar közölni veled.
– Igen? – ordult Celaena a herceg elé. Dorian hátradőlt a tró-
non.
– Az apámnak
apámna k szüksége van va valak
lakire,
ire, aki segít megvédeni a biro-
biro-
dalmat. Aki
A ki révén könnyebben
könnyebben kezelhető
kezelhetővé vé válnának
válnána k a mak
makacs
acs ellen-
lábasok.
– Úgy érti, kell valaki,
vala ki, aki
ak i elvégzi a piszkos munkát?
munkát?
– Hát, ha már eltétlenül ilyen közönséges szavakat akarsz hasz-
nálni,i, akkor igen – válaszolta
náln válas zolta a hherceg.
erceg. – Az ura
uralkodó
lkodó baj
bajnoka
noka meg-
meg-
nyugtatóan hatna a trón ellenlábasaira.
– Halálos
Halá los nyuga
nyugalom
lom szállna
száll na rájuk – biccen
biccentett
tett negédesen a ogoly.
ogoly.
Csa k kevés kellet
Csak kellettt volna ahhoz, hogy Dorian elmosolyodjo
elmosolyodjon,n, ám si-
került megőriznie a komor arckiejezését.
– Így igaz.
Szóval
Szóv al lehetne
lehetne Adarlan urának hűséges szolgálja? Celaena maga-
sabbra emelte az állát. Gyilkolhatna a király  parancsára.
  parancsára. Agyar le-
hetne annak a bestiának a poájában, amelyik mostanra már elza-
bálta közel él Erileát…
– És ha elogadom az ajánlatot?
– Akkor hat esztendő elteltével atyám szabaddá tesz.
– Hat esztendő? – kiáltotta, ám az elméjében valósággal ott zen-
gett a szabadság szó.
s zó.
– Ha viszont nemet mondasz, akkor életed végéig itt maradsz a
bányában – olytatta Dorian
Dorian,, mivel kitalálta
k italálta a lá
lány
ny következő
következő kérdé-
kérdé-
sét. Ragyogó kék szeme keményen meredt a ogolyra. A lány nagyot
nyelt. A trónörökösnek nem kellett részleteznie azt, hogy a mélyben
a halál  várna
 várna rá.

• 29 󒀢

 
 Hat évig gyilkosként szolgálni a királyt… vagy pedig életogy-
tiglan a mélységben szenvedni.
– Van
Van azonban
az onban egy apró bökkenő – olytat
olytatta
ta a herceg. Az orgyil-
orgyi l-
kos arca kiejezéstelen maradt, miközben a fiatalember az egyik ggyű- yű-
rűjét kezdte el piszkálni.
piszká lni. – Ezt a rangot nem kaphatod meg csakcsa k úgy.
Egyelőre. Atyám úgy gondolta, ideje kicsit szórakoznia. Bajnok-
ságot szervezett. Felszólította a ejedelmi tanács huszonhárom tag-
 ját, hogy mindegyik
mindegy ik áll
állítson
ítson egy-egy
eg y-egy jelöltet.
jelöltet. Ezek a harcosok eg
együtt
yütt
készülnek el az üvegpalotában, hogy végül párbajban mérjék ösz-
sze az erejüket. Ha nyersz, akkor hivatalosan is te lehetsz Adarlan
orgyilkosa.
 Amikor
 Am ikor az utolsó
utolsó szavakat mo
mondta,
ndta, már halvány mosoly
mosoly ült ki az
arcára. A lány azonban nem viszonozta a mosolyt.
– Egészen pontosan kik is a vetélytársaim?
Komor tekintetét látva a nagyúr arcáról is eltűnt a jókedv.
– Tolvaj
Tolvajok,
ok, bérgyilkosok
bérgyilkosok és harcosok Erilea m minden
inden tartományából.
Celaena már szóra nyitotta volna a száját, ám a herceg nem en-
gedte megszólalni.
– Ha nyersz, majd pedig talpraesettnek és megbízhatónak bi-
zonyulsz, akkor szabad leszel. Az apám esküt tett arra, hogy meg-
ajándékoz a szabadsággal. Ezenfelül  pedig
 pedig a birodalom bajnokaként
bajnokaként
igencsak
igen csak bőséges javjavadalmazá
adalmazást st kapsz.
 A ogoly igazából
ig azából nem is nagyon
nag yon fifigyelt
gyelt az utolsó
utolsó élmondatra.
Micsoda erőpróba! Néhány senkiházit kell csak legyőznie, akiket a
 jó ég tudja, hogy
hogy honnan sz szala
alasztotta
sztottak!
k! Meg orgyilkosokat!
orgy ilkosokat!
– Kik ezek
e zek az orgyilkoso
orgyil kosok?
k? – tudakolta.
– Egyikőjükről sem hallottam még. Nem olyan híresek, mint te .
Erről jut eszembe, a versenyen nem mint Celaena Sardothien veszel
részt.

• 30 󒀢

 
 – Micsoda?
– Álnevet ogsz használni. Le merném ogadni, még csak nem is
sejted, hogy mi mindent beszéltek az elítélésed után.
– Tudja, a bánya mélyére viszonylag ritkán jutnak el a postaga-
lambok.
Dorian a ejét csóválva vigyorogni kezdett.
– Senki nem sejti, hogy Celaena Sardothien egy ifú hölgy. Az
emberek meggyőződése szerint te jóval idősebb vagy.
– Hogy micsoda? – csattant el tűzvörös arccal a lány. – Ez meg
hogyan lehetséges?
Tudta persze, hogy igazából büszkének kellene lenni arra, hogy
ilyen ügyesen
ügyes en eltitkolta
eltitkolta valódi kilétét a világ nag
nagyobb
yobb rrész
észee elől. En-
nek ellenére…
– Hosszú éveken keresztül
keresztü l megőrizted a titkodat, miközben hul-
lák hevertek, amerre csak jártá jártál.l. Atyám még a tárgyalás után is úg úgyy
vélte…
vélte … bölcs dolog volna,
volna, ha nem kötnénk Erilea orrára, hog hogyy ki is
vagy. Ezen most sem kíván változtatni. Mégis mit szólnának az el-
lenségeink, ha kiderülne, csupán egy kislány enyegeti őket?
– Ezek szerint úgy robotoltam e nyomorúságos hely sötétjében,
hogy közben megtagadták tőlem a nevemet és a címemet? Mégis,
mit  gondolnak   az emberek? Szerintük kicsoda valójában Adarlan
orgyilkosa?
orgyil kosa?
– Nem tudom, és igazából nem is érdekel. Azzal viszont nagyon
is tisztában vagyok, hogy téged tar tarto
tottak
ttak a legjob
legjobbnak.
bnak. Az
A z emberek
mind a mai napig csak suttogva merik kiejteni a nevedet – elelte a
nagyú
nag yúrr, és a tekintetével majdnem keresztü
keresztüldöte.
ldöte. – Ha haj
hajlandó
landó le-
szel küzdeni értem, ha a próbatétel hosszú hónapjai során az én je-
löltemként veszel részt a harcban, akkor gondoskodom arról, hogy
atyám már öt  esztendő
 es ztendő eltel
elteltével
tével szabado
sz abadonn engedjen.

• 31 󒀢

 
 Bár a herceg igyekezett eltitkolni, hogy mennyire ideges, valóság-
gal áradt belőle a eszültség. A
Azt
zt akarta,
ak arta, hogy a ogoly igent
igent mondjo
mondjon.n.
Olyan iszonyúan szüksége
szük sége volt
volt a kedv
kedvező
ező vá
válaszra,
laszra, hogy cs
cserében
erében még
még
alkudozni
alk udozni is haj
hajlandó
landó lett volna.
volna. Celaena szemében elragyogott
elrag yogott a tűz.
– Hogy érti azt, hogy engem tartottak  a  a legjobbnak?
– Egy teljes évet lent voltál a sóbányában. Ki a megmondhatója
annak, hogy ez mennyire viselt meg?
– Köszönöm szépen, de sikerült talpon maradnom – elelte
Celaena, majd piszkálni kezdte töredezett körmeit. Úgy tett, mint-
ha nem is zavarta
zavar ta volna a köröm
köröm alatt sötétlő kosz.
kosz . Már nem is em-
lékezett arra, hogy mikor volt utoljára tiszta a keze.
– Ezt majd meglátjuk – biccentett a herceg. – Az erőpróba részle-
teirőll aakkor
teirő kkor értesülsz, ha majd megér
megérkeztünk
keztünk RéRésvárba.
svárba.
– Önök, nagyurak, természetesen remekül ognak szórakozni, 
miközben ogadásokat
ogadás okat kötnek
kötnek a részt
résztvevőkre.
vevőkre. Ettől eltekintve azon-
ban a versen
versenyy értelmetlen. Miért nem bérelnek el most és azonnal?
– Ahogy említettem volt, be kell bizonyítanod, hogy méltó vagy
a címre.
 A ogoly
ogoly egyik
egy ik kezét a csípőjére tette, és a lánc hangosan csörög
cs örög--
ni kezdett.
– Én azért
az ért úgy
úg y vélném
vélném,, hogy nincs szüksége
szü ksége bizonyításra
bizonyításra annak,
aki elnye
elnyerte
rte Adarlan orgyi
orgyilkosának
lkosának megtisztelő címét.
– Ebben van valami
va lami – mordult el Chaol. Bronzszínű
Bronzszínű szeme meg-
villant. – Ez csak azt bizonyítja, hogy bűnöző vagy, akire semmi-
képpen sem lehetne csak úgy kapásból rábízni a királyság legbel-
sőbb titkait.
– Hajlandó vagyok eskütesk üt te…
– Erősen kétlem, hogy őelsége hajlandó beérni  Adarlan orgyil- org yil-
kosának  adott
 adott szavával.

• 32 󒀢

 
 – Ez világos. Csak azt nem értem, hogy miért kell részt vennem
azon a kiképzésen
kiképz ésen meg az erőpróbán.
erőpróbán. Úgy értem… kissé kijö
k ijöttem
ttem a
ormámból… de mégis mire számítottak azután, hogy egy éven át
csákánnyal törtem a követ a öld alatt.
Gyűlölködő pillantást vetett Chaolra. Dorian elkomorodott.
– Akkor nem ogadod el az ajánlatot?
– Még szép, hogy elogadom az ajánlatot! – csattant el a lány.
 A bilincs olyan erővel
erővel vágott a csukló
csuk lójába,
jába, hogy
hog y könnybe
könnybe lábadt
lábadt a
szeme. – Beleegyezem
Beleeg yezem abba, hogy
hog y én legyek az a ene ette bajnok,
bajnok, ha
öt év helyett már három múlva szabad lehetek.
– Négy év.
év.
– Rendben, megegyeztünk. Bár valószínűleg csak a rabszolga-
ság egyik
eg yik ormáj
ormájátát cserélem egy másikra, de az
azért
ért nem vagyok bo-
lond.
 Akkor
 Ak kor tehát mégis szabad lehet. Szabad . Valóság
Valósággal
gal érezte
ére zte a kinti
világ jeges levegőjét. Ez a hűvös szél végigsöpört a hegyhátak elett,
és őt is magával ogja ragadni. Messze elkerülheti Résvárat, a ővá-
rost, ahol
ahol egyszer
eg yszer ő uralkodo
ura lkodott.tt.
– Remélem,
Remélem, hogy
hogy igazad van – válaszolta Do Dorian.
rian. – Ahogya
Ahogyann azt
is, hogy méltó vagy a híredre. Arra számítok, hogy te nyersz. Nem
leszek kegyes, ha miattad bolondot csinálok magamból a többiek
előtt.
– Mi lesz akkor, ha veszítek?
Dorian arca elkomo
el komorult,
rult, ééss annyit mondott:
mondott:
– Visszaküldenek ide, hogy letöltsd a büntetésed maradékát is.
Celaena lelki szeme elől szerteoszlottak
szerteoszlotta k a rózsas
rózsaszín
zín képek. Mint
Mint--
ha csak bezártak volna egy poros borítójú könyvet.
– Ezzel az erővel nyugodtan ki is ugorhatnék az ablakon. Már
az is iszonyatosan megviselt, hogy egy évet a mélyben töltöttem.

• 33 󒀢

 
Elképzelni is nehéz, hogy mi vár rám, ha vissza kell térnem ide.
Élve nem úszom meg a következő esztendőt.
Dacosan elvetette a ejét.
– Az
A z ajánlatuk elogadhatónak
elogadhatónak tűnik.
– Mert az is – biccentett Dorian, majd intett Chaolnak. – Vidd
el a szobájába, és mosdasd meg!
 A tekintete majdnem keresztüldöte a lányt.
– Holnap reggel indulunk Résvárba. Ne kelljen csalódnom ben-
ned, Sardothien!
Csalódni? Micsoda ostobaság. Már miért esne nehezére túlra-
gyogni, legyőzni, sőt adott esetben megsemmisíteni a vetélytársait?
Nem akart elmosolyodni. Nagyon is tudta, hogy egyetlen mosoly
elegendő ahhoz, hogy
hog y eltámadjanak a remény
reményei.
ei. De már rég lemo
lemon-
n-
dott a reményről.
reményről. Ennek ellenére legszívesebben megragadta
megr agadta volna a
herceg kezét, hogy táncra perdüljön vele. Megpróbálta elképzelni a
elcsendülő muzsikát, a harsonák diadalmas zengését, de csupán az
eyllwe-i kényszermunkások bánatos, jajongó munkadalának egyik
sora jutott az eszébe. A mély hangok olyan lassú ütemben áradtak,
ahogy a méz csöppen ki az edényből: „S utad végre hazatalál…” 
Oda sem figyelt arra, hogy Westall kapitány kivezeti a terem-
ből. Azt sem
s em jegyezte
jegye zte meg, milyen csarnokoko
cs arnokokon,
n, termeken és olyo-
olyo-
sókon haladtak végig.
Igen, hajlandó lesz velük menni. Elmegy Résvárba, vagy bárho-
va, ha kell, még a Rém kapuján is keresztülmegy, le a pokolba, ha
ezért elnye
elnyeri
ri a szabadságot.
Hiszen nem véletlenül tartják őt Adarlan legügyesebb orgyilkosának .

• 34 󒀢