AZ UNIVERZUM NAGY KÖNYVTÁRA: AZ AKASHA

"Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak."

(Máté, 10.30.)

1. BEVEZETÉS

Az akasha az univerzum történetét rögzítõ, tároló könyvtár, amelyben

minden esemény, információ megtalálható a kezdetektõl fogva. Ezt a
rendszert a misztikusok "A Beszélõ Fény Krónikájának" is hívják.
Nem azonos a világéter teljes hullámterével, mivel abból a háttérzaj, a
szüntelenül zengõ idõvisszhangok (ez a szférák zenéje) miatt nagyon
nehéz közvetlenül használható információkat kinyerni. Az akasha az
Isten által létrehozott és mûködtetett könyvtár, a totális lexikon,
melynek adatbázisa rendezett és könnyen visszakereshetõ módon van
eltárolva. Ez az egész teremtésben felhalmozódó minden tudásnak,
történésnek a raktára.

Az akasháról a mai napig csak nagyon kevés embernek van bármiféle

tudomása a Földön. Még kevesebben vannak, akik képesek olvasni
belõle, kikeresni az õket érdeklõ információkat (sámánok, látnokok,
tanítómesterek). Peter Krassa könyve, az Akasha krónika, amely
2000-ben magyarul is megjelent a Trivium Kiadónál, sajnos rendkívül
szegényes mû (véleményem szerint) és szinte semmi használható
ismeretet nem tartalmaz magáról a könyvtárról. Ez persze nem csoda,
hisz az (anyagbaragadt) tudomány helyett eddig fõként csak a
misztikusok foglalkoztak az isteni adattárral, õk is csupán olvasói
szinten. Ezért döntöttem úgy, hogy ebben az írásomban röviden
ismertetem az akashát, annak szerkezetét és mûködését. A szükséges
információkat természetesen magából az akashából nyertem.

2. A FIZIKAI SZERKEZET
Az akasha fizikailag (hardveresen) egy rengeteg részegységbõl
felépülõ, idõszálasan egyetlen információs hálózatba kapcsolt,
bonyolult tárolórendszer. Az egyes elemei az univerzum különbözõ
térbeli pontjain találhatók. Konkrétan: minden dimenziórendszernek,
azon belül minden galaxisnak, és minden csillagrendszernek megvan a
maga saját, lokális könyvtára, amelyek mind számos tárolóelembõl
állnak. Az egész nagyon hasonló a földi könyvtárak, illetve az internet
felépítéséhez, célját és logikáját tekintve, bár jóval nagyobb
kapacitású.

Az egyes tárolók felépítésükben és mûködésükben a lélek

architektúráját (szerkezetét) követik, csak ezek lényegesen nagyobb
méretû barionokból állnak. Amolyan "szupernagy" lélek részecskék,
tárológömbök, amelyek nagyon jól védett és információsan árnyékolt
bázisokon, az Isteni Fenntartási Rendszer helyi támaszpontjain
találhatók, a folyamatos mûködésükhöz szükséges, technikai
kiszolgáló apparátusokkal egyetemben. Többféle típus is van belõlük,
a legnagyobbak teniszlabda méretûek, és természetesen mind
intelligens, akár a normál (emberi, isteni) lelkek. Ez gyakorlatilag egy
olyan értelemmel bíró számítógépes adatbank, amelyben az
információk térbeli gravitációs hologramok formájában,
idõhullámokként terjedve (forrástól-forrásig) õrzõdnek a
végtelenségig.

Tehát nem elektronikus formában, bitekbe kódoltan, mágneslemezen

vagy CD-n, netán papírra nyomott szövegek, képek formájában tárolja
az információt! Mert ezek az általunk ismert és használt anyagi
hordozók kapacitásukban, elérési idejükben, tartósságukban és
mûködési megbízhatóságukban messze elmaradnak az akasha
rendszereihez képest.

A tárolók mindegyike több, multiplexelt (sokcsatornás)

kommunikációs idõszállal kapcsolódik a társaihoz, de ezek nem
alkotnak teljes gráfot. A hálózat topológiája (felépítése) kombinált fa
és csillagpontos (lényegében hierarchikus), valamint gyûrû alakú,
amiben teljes az információk redundanciája (ismétlõdése). Minden
adat legalább két helyen van eltárolva, két külön bázison és tárolóban,
az univerzum két különbözõ pontján. Így ha bármely helyi adattároló
támaszpont megsérül vagy megsemmisül (baleset, háború, természeti
katasztrófa, egyéb mûszaki hiba miatt), az információk akkor sem
vesznek el belõle.

Az akashában az adatforgalom folyamatos. Tehát állandóan, szünet

nélkül íródnak bele az új események információi külön beviteli
csatornákon, illetve bármikor kérhetnek ki belõle adatokat a
rendszerhez hozzáférõ intelligenciák más csatornákon keresztül. Az
idõszálak ezért szimplex üzemmódban mûködnek, bennük, rajtuk az
adatátvitel mindig csak egy irányban folyik. A rendszer az egyes
teremtési korszakok kezdetétõl a végéig mûködik, és külön fizikai
tárterületeken õrzi a korábbi korszakok összes információját is. A
kapacitása és a mûveleti sebessége, amivel ír, keres és szolgáltat,
valami elképesztõen óriási (piko, sõt femtoszekundumokról van szó!),
de nem korlátlan. Nagy terhelésnél elõfordul, hogy több másodpercet
is várni kell a válaszra. Ez még akkor is így van, ha a keresett
információt az univerzum legtávolabbi pontjáról kell elõbányásznia a
kiszolgálónak.

Az egyes tárológömbök tematikusan megosztott adatrögzítést

végeznek, vagyis az információk már eleve többféle indexelésnek
megfelelõen kerülnek rögzítésre benne. A gondolatok, amik állandóan
ott kavarognak mindenki lelkében, igazából a beérkezõ információkat,
tapasztalatokat indexelik, csoportosítják és jelölik meg.
Hozzáfûzõdnek az eltárolódó adatokhoz, megkönnyítve késõbb a
visszakeresés folyamatát. A lélek adattárolásáról részletesebben lásd:
A lélek szerkezeti felépítése és mûködése, illetve A lélekcella
adattárolása címû írásokat.

Az Isten minden teremtménye, tehát az összes növényi, állati, emberi,

isteni lélek idõszálasan fel van fûzve (kapcsolva) erre az adattárra.
Minden lélek lokális információ gyûjtõ, feldolgozó, tároló
rendszerként mûködik a teremtésben, vagyis szerves része az
akashának. A nagy tárológömbökben mindenkirõl létezik egy teljes
másolat, ami állandóan, azonnal frissül. A különbség egy lélek és a
róla készülõ biztonsági másolat között csupán annyi, hogy a lélekben
az információk élnek, manipulatívak, dinamikusak, tehát futnak,
aktívan cselekednek, mûködnek, mint valami program (jobb
hasonlatot nem tudok rá a jelenlegi földi fogalomkészletbõl), míg a
háttértárban lévõ másolat csak egy passzív, statikus, nem futó, vagyis
holt adathalmaz. Egy lélek fizikai megsérülése, netán
megsemmisülése esetén a teremtõje ezen másolat alapján tudja teljes
pontossággal újra alkotni õt, visszaállítani az eredeti létezési
állapotának megfelelõen. Így semmi sem vész el a rendszerbõl.

3. AZ ADATTÁROLÁS MÓDJA

A beérkezõ információk több forrásból származnak. Egyrészt a

lelkektõl érkeznek, másrészt vannak külön kronovizorok (gravitációs
távcsövek, idõhullámokat érzékelõ felvevõkamerák), amelyek vagy
messzirõl, az adott szektorhoz tartozó akashabázisról végeznek
rögzítést, vagy kimennek a helyszínre (apró robotszondák formájában)
a közeli felvételekhez. Így bármi is történik egy csillagrendszerben,
bármelyik bolygón, akár jelen vannak ott lelkek, mint megfigyelõk,
akár nem (pl.: természeti jelenségeknél), mindenrõl készül feljegyzés.
A robotszondák képesek álcázni magukat, hogy a jelenlétük ne zavarja
meg az események menetét, és a reakcióidejük mindössze néhány
másodperc. Vagyis bármi érdekes történik a teremtésben, amirõl jó
lenne közeli felvételt készíteni, másodperceken belül térugrással
odaérkezik egy rögzítõegység. Ezek vezérlésérõl, irányításáról külön
operátorok (kezelõk) gondoskodnak. Õk (ezek a lelkek) a
könyvtárosok, az eseménytárosok, akik az akasha üzemeltetõiként
dolgoznak az univerzumban.

Az akasha nem csak a fizikai világokban zajló eseményeket rögzíti,

hanem a szellemi világok életét is. Vagyis gyakorlatilag semmi sem
maradhat ki belõle. Még a galaxisok közti mélyûrben zajló
történésekre is odafigyelnek, sõt az univerzumon kívüli dolgokra is, a
nemtér-nemidõben zajló folyamatokra. A mi univerzumunk téridõ
buboréka természetesen kapcsolatban áll az õskáoszban létezõ többi
univerzummal, és azok akasháival, bár nem mindegyikkel van
idõszálas összeköttetése és állandó információcseréje.
Az információk tárolása (ez keleti népmesékben a szellem a
palackban) többféle szempont szerint történik. A két legfontosabb
indexelési típus a hely és az idõ. Konkrétan: (Hely) Ki, milyen lélek,
melyik lélekfraktálon, melyik galaxisban, csillagrendszerben,
bolygón, városban, tehát pontosan fizikailag a téridõben hol gyûjtötte
az információt. (Idõ) Mikor, milyen helyi idõszámítás szerint,
mikortól meddig történt a dolog.

Ezen kívül léteznek tematikus tárolók is, amikbõl nagyon sokféle van.
A rendszer belsõ redundanciáját növelik, a keresési idõt pedig
csökkentik ezek a mûszaki megoldások, javítva a keresõk (adatkezelõ
szoftverek) találati arányát. Az érdekesség kedvéért felsorolok
néhányat. Egy lélek (ember) adott életében használt összes személyes
holmija, tárgya, ami az övé volt megtalálható egy helyen. Ide tartozik
a testi kinézet is, a ruhái, a pohara, a játékai, a bicskája, az autója, stb.
Vagy külön megnézhetõ minden, amit az élete során leírt vagy
lerajzolt az illetõ. Még akkor is, ha rajta kívül senki sem látta, mert
csak leírta egy papírfecnire és nyomban elégette, megsemmisítette azt.

Vagyis a teremtésben nincsenek titkok. Semmi sem vész el, merül a

feledés homályába a visszakereshetõség reménye nélkül. Az egész
fecni megtalálható az adattárban, tehát még a rajta lévõ radírozás
nyoma, az ujjlenyomat, maszat, stb. is. Hisz a lélekben minden
érzéklet, még az érzések és a gondolatok is mind számon vannak
tartva. A testünk minden atomja, sõt elemi részecskéje "számon van
tartva", nemhogy a hajszálaink! Az egyes tudományágak eredményei
szintén különféle felosztási rendszerek szerint kereshetõk. Egy adott
bolygón egy adott teremtési korszakban, pl. fizikából minden
felfedezés, kutatás, kisérlet, elért eredmény, publikáció megvan. Az is,
hogy ki, hol, mikor csinálta. Kérhetõ vázlatszerûen (mintha könyvet
olvasna a lélek), de megnézhetõ holografikus filmen is az egész
eseménysor, akárha most játszódna, élõben.

A rendszerben természetesen eltárolódik a benne való keresés ténye is,

hogy ki, hol, mikor, mit keresett és miért. Az eseménytárosok egyben
felügyelik az adatforgalmat, segítenek a keresésnél a kevésbé
gyakorlott felhasználóknak, illetve megakadályozhatják bizonyos
információk lekérését a hálózatból. A teremtés biztonságos,
irányítható mûködéséhez nagyon fontos az információk megfelelõ
szeparálása, áramlásuk szabályozása. Egy adott rendszert (lelket,
lélekcsoportot) védeni kell a rá nézve veszélyes tudástól
(gondolatvírusok), illetve ha bajba kerül, megfelelõ tudással lehet a
legkönnyebben meggyógyítani, átprogramozni a megfelelõ
mûködésre. Lényegében minden gyógyító beavatkozás egy rendszer
információ tartalmának feljavítására, módosítására irányul alapvetõen.

Végezetül, hogy legyen némi fogalmunk az akashában tárolódó

információk mennyiségérõl, íme egy összehasonlítás. Ha szöveges
formában tárolná egyetlen teremtési korszak adatait a rendszer, sûrûn
teleírt, vastag lexikonokban, akkor ehhez nagyjából egy akkora
könyvtár kellene, mint Pest-megye (kb. 6000 km^2). Tele magas
polcokkal, rajtuk roskadásig pakolt könyvekkel.

4. KERESÉS, OLVASÁS A RENDSZERBEN

Ahhoz, hogy bármit is meg tudjunk találni ebben az óriási

adathalmazban, elõször is tudnunk kell, hogy mire van szükségünk. A
keresési feltételek és kulcsfogalmak megadásával kell leszûkíteni a
keresõprogram számára a lehetséges válaszok számát, mennyiségét.
Mindez gondolati úton történik, tehát nem valami billentyûzeten kell
bepötyögni valamilyen nyelven a kérést (bár a gyengébbek kedvéért
még ez is megoldható).

Az akashára rá lehet csatlakozni közvetlenül, az oda vezetõ idõszálon

keresztül vagy közvetve, valamely információs terminál segítségével.
A szellemi világban könnyebb hozzáférni eme készülékekhez, a
fizikai világban ugyanis (itt a Földön) jóval kevesebb van belõlük (pl.
frigyláda). Ha valaki nem tud egyik módon sem kapcsolatba lépni a
rendszerrel, annyit még mindig megtehet, hogy megkér egy hozzáértõt
(eseménytáros angyalt, beavatott tanítómestert, buddhát, stb.), nézzen
utána az õt érdeklõ adatoknak. A számára tiltott információkhoz
persze így sem juthat hozzá, erre nagyon ügyelnek a földi világ
információs integritására (érintetlenségére), szeparációjára
(elkülönítésére) felügyelõ angyalok.

Törvényszerû, hogy minél magasabb szintre jut valaki a

megvilágosodásban, annál több információhoz fér hozzá az akashából.
Vagyis tudásra van szükség a tudás megszerzéséhez is. Aki jól tud
kérdezni, az jó válaszokat is kap az egésztõl (mintha barkochbáznál).
Az ezoterikus titkokba történõ beavatás tehát lényegében azon
kulcsinformációknak az átadásából áll, melyek révén a lélek önállóan
képessé válik hozzájutni a számára fontos ismeretekhez.

Vannak beavatottak, akik az emberek személyes élettörténetében

tudnak olvasni, mások a történelem eseményeit képesek
megszemlélni, vagy valamely tudományág eredményeihez férnek
hozzá jó hatásfokkal. A mûvészek, alkotók, feltalálók, sámánok mind
kiemelkedõ affinitással rendelkeznek az akashából való információ
kinyerését illetõen. A lelkük információ tartalma egybevágó az általuk
keresett adatokkal, ezért náluk könnyen jön az ihlet. Gyorsan eszükbe
jut a megoldás a hálózatból (ez az inspiráció, a sugallat).
Természetesen mi lelkek nem vagyunk egyformák, hisz különféle
feladatok végrehajtására lettünk megteremtve és felkészítve. Ezért
mindenkinek megvan a maga kedvenc szakterülete, amiben
tehetséges.

A Teremtõ képes rá, hogy bizonyos információkat zároljon a

teremtményei vagy csak egyes meghatározott lélekcsoportok elöl, így
azok nem kereshetõk (titkosak) a számukra. Ilyen például a
jövõbelátás bizonyos szûk határokon túl (pl. a jövõ heti lottó
nyerõszámok), vagy a múltba látás több teremtési korszakra (eonokra)
visszamenõleg. Persze kivételek mindig akadnak. Én magam
találkoztam olyan emberrel (prófétával) a Földön, akinek hozzáférése
volt az egész földi jövõhöz, a mostani idõk végezetéig. De beszéltem
olyannal is, aki az összes teremtési korszak eseményeire rálátott
visszamenõlegesen. Ebbõl õ könyvet is írt (a Naprendszer igazi
történetérõl évmilliókra visszamenõen), csak nem jelent meg máig
sem (sajnos) az örököseinek köszönhetõen a mûve.
5. TOVÁBBI ÉRDEKESSÉGEK AZ AKASHÁRÓL

Ha mégis rögzítésre kerülnek az akashából egyes rövid részletek

anyagi hordozófelületen, akkor azt általában különleges (kopás, törés,
sav, rozsda és hõálló) fémlemezekre nyomják, melyek nagyon stabil,
idõtálló (aranytartalmú) ötvözetbõl vannak. Ilyen akasha lemezeket
máig õriznek a Föld több pontján a beavatottak, illetve eltemetve
várják a felfedezésüket évezredek óta. Ezt a tudást nagyon gondosan
elrejtve vigyázzák a késõbbi korok bölcs emberei számára az Isteni
Tanács megbízásából. Mi jelenleg ezekhez egyáltalán nem férhetünk
hozzá, mert a civilizációnk féktelen pusztítási vágyában (öntelt
ostobaságában) könnyen megsemmisíthetné az õsi tudás eme
kulcsfontosságú hordozóit, ahogy ezt tette már több esetben. Lásd: a
mayák szent könyveit, a rovósámánok arvisúráit, a kínában és tibetben
õrzött feljegyzéseket vagy az alexandriai könyvtár tûzre hányt
papiruszait.

Persze mi sem maradunk azért tudás nélkül. Az olyan szentként

tisztelt könyvek, mint a 64 kötetes Védák, a Biblia és a Korán
gyakorlatilag szemelvények az akashából. Bizonyos információk
kivonatai egyszerûsített formában a "köznép" számára. A Védák
például versbe szedve, 64 témakör köré csoportosítva tartalmazzák a
tudás lényegét az univerzumról, mint valami tankönyv sorozat. A
Biblia több rétegben kódolt információkat tartalmaz a jelenlegi
teremtési korszak eseményeirõl. Ezt már javában fejtik a zsidó
egyetemeken számítógépekkel, amióta rájöttek a legfelsõ kódolási
szint titkára 1997-ben. Lásd: A Biblia kódja a hét pecsétes titok címû
írást.

Az akashát azért nevezik (allegórikusan) "Beszélõ Fény Krónikának",

mert a mindentudás tárháza segíti hozzá a lelkeket a
megvilágosodáshoz, a bölcsesség és az értelem fényéhez. A lélek
számára egyébként az idõhullámok, és az általuk hordozott
információk érzékelése világító, fénylõ észleletként jelentkezik
közvetlenül. Az ókori teremtésfilozófiákban a BESZÉD, SZÓ és
HANG a LEVEGÕ, illetve a SZÉL modulációját (információ
tartalmát) jelentette. Most már tudjuk, hogy ennek semmi köze az
emberi szájaláshoz és a bolygó atmoszférájához. Lásd: a Teremtési
princípiumok címû írást. A Fény azért "Beszél", mert az
univerzumban mindenhol jelenlévõ fénykvantumok (a tér és a fény)
mind intelligensek. Forrásrendszerükben õrzik az általuk begyûjtött
tudást. A lelkek centrumában is ugyanilyen energiakvantumok
egzisztálnak a szentély közepén.

További különlegessége az akashának, hogy benne a jövõrõl is

találhatók feljegyzések. Azok a leendõ, még a jövõtérbe tartozó
események, amelyek determinisztikusan vagy nagy valószínûséggel
következnek a jelenbeli állapotokból, a rendszerben mint jóslatok,
elõrevetített lehetõségek szerepelnek. Ezeket az aktuálisan hozzájuk
tartozó extrapolációkkal (valószínûségi értékkel) együtt maga a
rendszervezérlõ intelligencia szolgáltatja, jeleníti meg a kérdezõ
számára. Ugyanakkor fontos tudnunk, hogy a jövõ sohasem
végzetszerû és elkerülhetetlen. Ami még nem volt, az még csak terv.
Általában az öt legvalószínûbb lehetõségrõl készít jövõképet ez az
elõrejelzõ szoftver. A kép annál elnagyoltabb lesz, minél több a
döntési csomópont, minél messzebb nézünk elõre a jövõben és minél
kevesebb a determinisztikus kényszerhatás.

A három dimenziós földi világban reinkarnálódni, testbe születni azzal

jár a lélek számára, hogy (a születés angyalai) letörlik a feltudati
memóriájából minden korábbi emlékét, tudását. Ez mindenkire nézve
kötelezõ, még az Isten kerubjaira is. Gyakorlatilag a nulláról indulva
kell itt újraépítenünk az életünket, a személyiségünket, az ezzel járó
számtalan kockázattal együtt, ami a környezet hiányos és rossz
információ tartalmának velejárója. A misztikusok által szentélynek
nevezett altudatban ugyan megõrzõdik minden információ, amit az
összes elõzõ élete során, és a szellemi világban gyûjtött be az illetõ, de
ez a privát akasha zárolva van a feltudati része elöl. Csak elenyészõen
kevés embernek, beavatott nagymesternek adatik meg az a kegy, hogy
hozzáférhessen a saját akashájához, netán másokéhoz is. Az
emlékeinket többnyire csak a halálunk után kapjuk vissza, ami szintén
felér egy mini megvilágosodással.

A halál után a lélekben komoly információ feldolgozó folyamatok

zajlanak. Elõször nagy sebességgel lepörög elõtte az élete teljes filmje,
alig 1-2 másodperc alatt. A különös ebben az, hogy a hihetetlen
adatátviteli sebesség ellenére mégis teljesen tisztán, és jól
felismerhetõen futnak át a tudaton a képek, és egyéb érzékletek,
vagyis nem mosódik össze semmi. Minden információ, amit a lélek a
testbe születésétõl a haláláig begyûjtött, újraolvasásra és ellenõrzésre
kerül. Ilyenkor az akasha automatikusan összehasonlítja a lélek
feltudati részében felgyülemlett információkat a szentélyben (altudat)
eltároltakkal, és a biztonsági másolattal, hogy ne legyen köztük
különbség, hiány. Ezután következhet az ítélet, amikor a lélek önmaga
megítéli az adott életének eseményeit, hogy ezáltal meghatározhassa a
karmája állását. Majd ezt felterjeszti az isteni tanácshoz, vagyis a lélek
hierarchiában felette álló, róla gondoskodó, vezetõi feladattal
megbízott, bölcs (isteni) intelligenciák csoportjához. Õk
felülvizsgálják a döntését, és jóváhagyják azt, illetve módosításokat
javasolnak ha szükséges. Ezután láthat neki a következõ életét,
reinkarnációját megtervezni, annak szükséges eseményeit és
paramétereit összeállítani, továbbá megkeresni az ehhez szükséges
megfelelõ helyet, idõt, környezetet, testet. Ha ez is megvan, akkor
léphet a szellemi világba, hogy ott éljen egy darabig. Ez a dolgok
menetrendje általában a mi szellemi világunkban.

6. SAJÁT TAPASZTALATAIM

Én többnyire akkor szoktam nézelõdni az akashában, amikor a testem

alszik. Ilyenkor a keresett információk vizuálisan úgy jelennek meg a
számomra, mintha egy könyvet lapozgatnék, amiben a szöveg (lehet
magyarul vagy fogalomnyelven) mellett különféle képek, sõt
filmbejátszások is találhatók. De kérhetem az eseményeket úgy is,
mintha ott lennék valóságosan a helyszínen, láthatatlanul
szemlélõdõként. Közben a nézõpontomat szabadon változtathatom,
bármelyik résztvevõ személyen keresztül érzékelve a dolgokat. Amit
õ, a tanú akkor és ott észlelt, érzett, azt én is átélhetem, teljes
intenzitással. A lejátszás sebességén állítani lehet, illetve ugratható a
film a megnézni kívánt helyre.
Amikor meditáció során kérek választ valamely felmerülõ
gondolatommal kapcsolatban, szintén többféle módon érkezhet az
információ belülrõl, a rendszerbõl. Például egyszerûen eszembe jut a
megoldás, mintha már eleve tudtam volna valahonnan. Nagyon nehéz
megkülönböztetni a saját gondolataimat a rendszer válaszától, mivel
én a részét képezem neki, vagyis én õ vagyok. Másrészt megjelenhet
térbeli képek, színes, mozgó hologramok formájában is a válasz,
másodperceken belül a kérdés feltevése után. Ilyenkor valósággal
világít a lelkemben a válasz. Képi formában látom a fogalmakat,
méghozzá egyszerre mindent, tehát ha sok válasz van a kérdésemre,
akkor nem sorban kapom õket, hanem az egészet egyszerre rám
ömleszti a kiszolgáló, felvillanásszerûen. Ez olyan, mint egy mini
megvilágosodás, amikor egyszerre minden érthetõvé válik néhány
pillanatra. Ennek a megemésztése persze idõbe kerül.

Nagyon meg tudja könnyíteni (és gyorsítani) az ember munkáját, ha

belelát a saját jövõjébe. Egy alkalommal, évekkel ezelõtt megnéztem
az egyik könyvemet, amit valamikor a távoli jövõben fogok megírni.
Belelapoztam, hogy átnézzem a tartalmát, illetve lássam, mekkora
sikere lesz majd ha megjelenik. Több írásomat is úgy szoktam
elkészíteni, hogy közben a szöveget összevetem az akashában már
elõre megtalálható kész változattal, és úgy javítom, igazítom hozzá.
Ez persze érdekes idõparadoxonok lehetõségét veti fel, de eddig nem
voltak belõle gondok. Furcsa tapasztalat volt, hogy egy alkalommal
már azelõtt kaptam telepatikusan gratulációkat a szellemi világból,
továbbá hozzászólásokat és kritikát egy mûvemhez, hogy egyáltalán
elkészült volna. Az akashában nem csak minden földi író mûve
található meg, hanem azok is, amiket ezen írók a haláluk után vagy a
leszületésük elõtt alkottak meg a szellemi világban. Ezek általában
még színvonalasabbak, mint a testben élve írottak.

Természetesen én sem garázdálkodhatom kedvem szerint az

adattárban, nem hozhatok le a Földre bizonyos információkat. Egyszer
ugyan megpróbáltam tiltott tudást becsempészni a feltudatomba, de
nem sikerült áthoznom, bárhogy igyekeztem is. Azonnal észrevették,
és még idõben megállított egy "információs határõr" angyal, kitörölve
belõlem az anyagot. Viszont azt az emléket meghagyta, hogy elkapott,
emlékeztetõül.
7. ÖSSZEGZÉS

Mindezekbõl láthatjuk, hogy egy hatalmas, jól felépített információs

hálózat mûködteti a teremtést, diszkréten megbújva a háttérben,
miközben mi emberek (errõl mit sem tudva) a szerepünket játsszuk a
világ színpadán. Ez a kis összefoglaló írás azért készült, hogy
megmutassa az elõttünk álló perspektívákat, a lelki fejlõdésünkben
ránk váró feladatokat. Az információ, a tudás az egyik legfontosabb
dolog a teremtésben. Ahhoz, hogy hozzájuthassunk, minél elõbb meg
kell tanulnunk a teremtésinformatika (információ geometria) alapjait.
Hogyan kell tudáshoz jutni, azt feldolgozni, eltárolni, megõrizni,
visszakeresni, tovább adni, felhasználni mindannyiunk boldogulására.

Az emberiség a XX. században kilépett a tudatlanság korából és

elindult a megvilágosodás felé vezetõ (hosszú) úton. Létrejöttek és
elterjedtek a különféle telekommunikációs rendszerek
(közkönyvtárak, újságok, posta, telefon, rádió, televízió, számítógép,
internet), és sokszorosára nõtt a civilizációnk által forgalmazott adatok
mennyisége. Ugyanakkor az emberi tudat is tágítani, növelni
igyekszik önnön képességeit (agykontroll, gyorsolvasás, hipnopédia).
A változások szükségszerûen egyre gyorsabban zajlanak, bár az
emberek többsége képtelen követni az ilyen sebességû fejlõdést. A
tudásalapú társadalom felépítéséhez legalább egy emberöltõnyi idõre
lesz szükség, és nagyon sok munkára, szervezésre, tanulásra. Még
mindig csak az elején vagyunk a folyamatnak. A távlati cél
mindenképpen az egyetlen közös (globális) tudati halmazba való
összekapcsolódás lesz, egyfajta lelki internet, némi számítástechnikai
segítséggel.

A lélek az univerzumban létezõ legtökéletesebb információ tároló

rendszer. Az, hogy a feltudatunk mégis felejt, az isteni kegyelem
része, és segít megújítani önmagunkat, az életünket. A nálunk
évezredekkel fejlettebb, földönkívüli civilizációk többsége a jó
adattároló, de buta számítógép, és a felejtõ, de okos, kreatív lélek
szimbiózisát választotta megoldásul az információkezelési
problémáira. Egy értelmes faj, lélekcsoport számára gyakorlatilag a
legvégsõ cél a tudatos összekapcsolódás az Isteni Fenntartási
Rendszer Akashájával, az egész Univerzum Nagy Könyvtárával. Mert
az Isten a lelkek összessége, a minden létezõ élõ intelligenciája.

Készült: 2002.09.25-27.

(Forrás: Eseményhorizont)