EMLÉKEZET MODELLEK ÉS ELMÉLETEK

Baddeley, Eysenck, Anderson: Emlékezet (2010): 1., 2., 3. fejezet

Atkinson és Hilgard (2005). Pszichológia: 8. fejezet
Általános pszichológia 2. könyv: 4. Fejezet

Mi lenne, ha “nem” emlékeznénk? - Clive Wearing esete- fertőzéses alapú fertőzés az agyban- súlyos amnéziás tünetek,
minden pislogásnál köszönteni kellett neki, pár tized másodpercig tudott csak emlékezni bármire, legtöbbször megismerte
a feleségét, a procedurális emlékezete jó maradt, mivel karmester volt, ha zongora elé ült, kotta nélkül tudott játszani.
Mi lenne, ha “mindenre” emlékeznénk? - Luis Borges: Funes, az emlékező & neuropszichológiai esetek (Luria: S. eset)-
S-nek nagyon jó volt a memóriája, bármennyi elemet vissza tud mondani- nem lehetett lemérni mennyi nála a maximum.
Minden más dologra is pontosan emlékezett. Kategorizáció- nem emlékezünk minden egyes almára, hanem ha almára
gondolunk egy random alma jut eszünkbe- ez elég a feldolgozáshoz. S kategóriákat nem nagyon tudott kialakítani, mert
minden almára tisztán emlékezett- nincs folyamat, ami segít összerakni az információt, majd magasabb szinten
reprezentál.
Mi az emlékezet?

• Viasz tábla (Plató, Arisztotelész)- mintha leírnánk valamit, később elővesszük és ugyanúgy fog kinézni- ez nem
igaz, mert gyakran újrakonstruáljuk az emlékeket- gyakran téves elemek is belekerülnek
• Gramofon (Pear)
• Madárkalitka (Plató)- a madarak mint emlékek benne vannak a kalitkában, minden egy külön elem, ha emlékezni
akarunk ki kell venni a kalitkából- ha rosszul emlékezünk akkor véletlenül másik madarat fogtunk meg
• Ház tárgyakkal (James, Freud)
• Könyvtár
• Web, számítógép
• Stb. => Roediger (1980). Memory methaphors in cognitive psychology Memory & Cognition

Pszichológiai elméletek az emlékezetről

Néhány fontos mérföldkő…
• Ebbinghaus (1880): értelmetlen szótagokra való emlékezés
Később a behaviourista hagyomány: verbális tanulási megközelítés- az emlékezetkutatásnak az az irányzata, amelyik
elsősorban értelmes és értelmetlen szavakból álló listák tanulásával foglalkozik
• Bartlett (1932): sémák szervezik az emlékezést (tudás szerepe)- a sémák tudásstruktúrák, amiket mi alkotunk a világról-
pl mi az a szék- Bartlett álláspontja egyértelműen az volt, hogy értelmetlen szövegek tanulásának vizsgálata nem visz
közelebb az emlékezet működésének megértéséhez, ehelyett olyan komplex kísérleti anyagokat használt, mint például az
idegen kultúrák népmeséi, és kifejezetten hangsúlyozta az emlékező személynek „a megértésre tett erőfeszítését". Ez a
megközelítés lényegesnek tartotta az emlékezés során fellépő hibázások vizsgálatát, amelyeket a személyek világképének,
kulturálisan jellemző feltevéseinek tükrében magyarázott. Bartlett úgy vélte, hogy ezek a feltevések belső
reprezentációkon, sémákon alapulnak.
• Tolman (1948): kognitív térkép (reprezentációk) kognitív hagyomány: számítógépes metafora, mentális reprezentációk
és információfeldolgozási folyamatok- kialakítanak egy belső reprezentációt, amely az aktív felfedező viselkedés
eredményeként alakult ki
Hogyan tudjuk vizsgálni? Milyen “eszközeink” vannak
Neuropszichológiai esetek:

• specifikus területek sérülései specifikus emlékezeti képességek károsodásával járnak (például.: H.M., K.C. esetek)
• fontos információ arról, hogy nem egységes a rendszer

Képalkotó eljárások:

• egészséges személyeknél is képesek vagyunk mérni, hogy különböző feladatok milyen agyterületek aktivitásával
vannak a legszorosabb kapcsolatban.
 • Ezek az agyterületek hogyan működnek együtt egy bizonyos feladat elvégzésekor

Kísérleti pszichológia:
• a kísérleti módszertant használva, ok-okozati viszonyokat tudunk feltárni az emlékezet működésével kapcsolatban (is).
Olvasnivaló: Baddeley, Eysenck, Anderson (2010): 1 + 2 fejezet

Az emlékezeti folyamatok és az agyműködés kapcsolatának kutatása rengeteget fejlődött a közelmlt során. Eleinte ez az
amnéziás betegek vizsgálatát jelentette, ma viszont már egyre kifinomultabb módszerekkel tudjuk működés közben
megfigyelni az egészséges személyek agyműkődését is. Ilyen módszerek az agy elektromos aktivitását a fejtetőre
helyezett elektródákon keresztül mérő EEG és EKP, vagy az agyterületek aktivitását az agyi vérátáramlás mérésével
jelezni képes pozitronemissziós tomográfia (PET). A PET többszöri megismételhetőségét erősen korlátozza, hogy a
vizsgálat során radioaktív anyagot használnak, emiatt az utóbbi években egyre inkább átadja a helyét a kevésbé invaziv és
többször ismételhető funkcionális mágnesesrezonanciaeljárásnak (IMRI) és magnetoencefalográfiának (MEG).
Az emlékezet 3 szakasza
Kódolási szakasz: a környezet információit jelentéssel bíró
egységekké alakítjuk át és tároljuk (kódok, reprezentációk)
Tárolási szakasz: valamennyi időre megőrizzük az információt
Előhívási szakasz: megpróbáljuk visszaszerezni a korábban
emlékezetünkbe mentett és ott tárolt információkat

Emlékezet táras modellje: Atkinson and Shiffrin (1968)

A 60-as években bevezetett elképzelés: különböző emlékezeti rendszerek
De a mai napig vannak alternatív elképzelések (pl: nem külön rendszerek vannak, hanem eltérő emlékezeti folyamatok
egy egységes rendszerben (Nairne, 1990))
Mostani tudásunk alapján különböző rendszerek és különböző folyamatok vannak. Ezek együttes kutatása elengedhetetlen
a megismeréshez.

Atkinson-Shiffrin-elmélet:

1.Szenzotos tár:
-modalitás specifikus (ikonikus memória = vizuális, echoikus memória = auditoros)
-rendkívül rövid idejű megtartása az információnak (300 ms - 2 s)- -a befogadott anyagot másodpercek töredékéig
(vizuális info), vagy néhány másodpercig (auditiv info) őrzi meg
-információ, ami figyelem központjába kerül az áthelyeződik rövid távú tárba
-a környezeti információk először ide kerülnek
-az érzékszervekbe bejutó információt képes fogadni
-az ide került információk azon töredéke, amelyek felkeltik a figyelmünket kerülnek át a rövid távú emlékezetbe

2.Rövid távú emlékezet (Munkamemória):

-tudatosság
-állandóan hozzáférhető információ 🡪ezek alapján döntések meghozatala, cselekedetek végrehajtása másodpercek alatt
-kb 20mp-ig tárolja az információt, utána feledésbe merül
-ismétléssel óvhatjuk meg az információt a feledéstől
-elaboráció során az információ feldolgozásra kerül, átlép a hosszú távú emlékezetbe (pl. jól kezelhető, vizuális kép lesz
belőle)
3.Hosszútávú emlékezet:
-az összes számunkra hozzáférhető információt őrizzük
-az infot a különböző elaborációs folyamatokon keresztül a rövid távú emlékezetből kapja
-kapacitása végtelen
-az itt tárolt információt felidézés során a rövid távú emlékezetbe juttatjuk vissza
Sperling részleges beszámolás kísérlet
1. Bemutatás: igen rövid, a másodperc huszadrészéig tartó időre betűsorokat villantottak fel (bal ábra) - pl
12 szám 3 sorban, 4 oszlopban -4-5 számot tudunk felidézni -> memóriaterjedelem: a bemutatást
követően közvetlenül felidézhető dolgok száma
2. Teszt: kétféle helyzet a bemutatás után:
Teljes beszámoló feladat: annyi betűt felidézni, amennyit csak képesek
voltak.
Hozzáférhető betűk száma = felidézett betűk számának átlaga.
Részleges beszámoló: csak egyetlen, a kísérletvezetők által
véletlenszerűen hangokkal megjelölt sorból kell felidézni
Hozzáférhető betűk száma = a megjelölt sorból felidézett betűk átlagát
beszorozta a sorok számával, azaz ebben az esetben hárommal.
Konklúzió:
• Hangjelzés után közvetlenül több információ áll rendelkezésre, mint
amennyit a teljes beszámolás helyzetben verbálisan fel tudnak idézni.
• Információ gyorsan elhalványul
Az egyik módja annak, hogy csökkentsük a felidézés közbeni felejtést,
ha ugyanilyen elrendezésben bemutatás után nem mindegyik elemet kell
felidézni, de nem mondjuk meg előre a kísérleti személynek, hogy mely elemeket fogjuk kérdezni. Sperling mindig csak
az egyik sorban lévő betűk felidézését kérte, és egy hangjelzés alapján lehetett tudni, hogy melyik sort kell felidézni: ha
magas hangot hallottak, akkor az első sort, ha közepes fekvésűt, akkor a másodikat, ha pedig mély hangot, akkor a
harmadik sort. Mivel nem mondták meg előre a kiserleti személyeknek, hogy melyik sorban lévő betűket kell majd
felidézniük, emlékezeti teljesítményük tulajdonképpen a teljes, háromsoros elrendezésre vonatkozott: vagyis, ha
megszorozzuk hárommal a felidézett betűk számát, akkor megkapjuk a teljes betűmennyiségre vonatkozó emlékezeti
teljesítményt. Az 1.3. ábrán láthatjuk azonban, hogy ez a teljesítmény függ attól, hogy mikor hallják a kísérleti személyek
a hangjelzést. Amikor a betűk bemutatása után azonnal következik a hang, akkor a teljesítményből a teljes emlékezeti
terjedelemre következtethetünk, ha azonban késleltetve érkezik a hangjelzés, akkor csökken a teljesítmény, ami mutatja az
információveszteséget.
Idői integrációs kísérletek (Di Lollo, 2001)
Paradigma: részletesen lásd a dia jegyzetet.
5 x 5 négyzetrács: 2 rövid bemutatás során összesen 24 pont F
eladat: Hol nem volt bemutatva pont?
Változó szünet a bemutatások között
Teljesítmény gyorsan csökken
Az ikonikus memória gyorsan elhalványul
-ha a 2 ábra bemutatása között eltelt idő rövid volt: a hiányzó pötty helyét magas
valószínűséggel sikerült azonosítani
-150 milliszekundomig növelt késleltetés: a teljesítmény rohamosan csökken
Magyarázat:
Az 1. ábra ikonikus képének elhalványulásával az itt bemutatott pöttyök egyre kevésbé maradtak láthatóak és a második
ábra képébe integrálhatóak
Rövid távú emlékezet (STM)
Kis mennyiségű információ megtartása és azonnali felidézése
A munkamemória elnevezés azt a rendszert jelöli, amely egyrészt átmenetileg tárolja az információkat, másrészt olyan
komplex tevékenységek elvégzését teszi lehetővé, mint például a tanulás, a következtetés vagy a megértés.
Tömbösítés? Több elem egyetlen egységbe való csoportosítása, általában a hosszó távú emlékezet alapján.
Tömbösítés jelensége (chunking) –A hosszú távú emlékezet segítségével képesek lehetünk az új anyag nagyobb,
jelentéssel bíró kódolására és a munkamemóriában való tárolására. Így a munkamemória teljesítménye fokozható.
George Miller (1956) 7 +/- 2 tömb terjedelem
A tömbösités ebben az esetben azon múlik, hogy olyan sortendben vannak-e a betűk, amely illeszkedik a hosszú távú
nyelvi szokásokhoz. A sorozat bemutatásának ritmusa is segíthet a csoportosításban. Például ha egy kilenc elemből állo
sorozalot olvasnék fel Önnek, és kicsit hosszabb szünetet tartanék a harmadik és a hatodik elem után, akkor lényegesen
könnyebb lenne felideznie a sorozatot. Igy tehat a 791-684- 352 sorozatot könnyebb megjegyezni, mint a 791684352
sorozatot.
Brown-Peterson paradigma: ha mássalhangzók tanulása és felidézése közé 30 mp-nél hosszabb feladatot iktatunk (pl
számolás visszafelé), romlik a teljesítmény.
A kísérleti személyeknek mássalhangzóhármasokat kell megjegyezniük (pl. XRQ), majd egy elterelő feladat következik:
egy adott számtól visszafelé kell számolniuk hármasával (pl.
371, 368, 365, 362). Különböző hosszúságú ideig tartó
számolás után pedig fel kell idézniük a
mássalhangzóhármast.
A Peterson-feladatot legegyszerubben ugy erthetjuk meg, ha
vegiggondoljuk, hogy mit is kell tenniük a kisérleti
személyeknek: több betűsorozatból az utolsót kell
felidézniük. Minél hosszabb a késleltetés a felidézés előtt,
annál nehezebb eldönteni, hogy melyik is volt az utolsó
betűhármas, és melyiket láttuk kicsivel korábban.
Meglehetős vitát kavart, hogy vajon ez a magyarázat
beleillik-e az inger-válasz interferencia elméletbe, de abban
azért egyetértés van a kutatók között, hogy a Peterson-feladat olyan,
az előhivási folyamatokkal kapcsolatos magyarázatot igényel, amely
túlmutat az egyszerű nyomelhalványulási hipotezisen.

Primácia és recenciahatás
Feladat: szabad felidézés- a személyeknek egy listát mutatnak,
amelynek az elemeit ezután tetszőleges sorrendben fel kell idézniük
Primácia hatás: Lista első néhány elemére jobb teljesítmény
Recencia hatás: Lista végén szereplő elemekre jobb teljesítmény
Ebben a kisérleti helyzetben a résztvevők különböző elemekből álló
listákat kapnak, majd az elemeket tetszőleges sorrendben fel kell
idézniük. A 2.3. ábra Postman és Phillips (1963) azon kísérletének
eredményeit mutatja, amelyben 10, 20, illetve 30 szót kellett azonnal vagy 15 másodperces, kitöltött késletetés után
felidézni. Eredményeik jól szemléltetik a szabad felidézés néhány jellegzetességét: (1) hosszabb listák esetében az egyedi
elemek felidézésének valószínűsége kisebb, de az összes felidézett elem száma nagyobb; (2) mindegyik lista esetében
jellemző volt, hogy az első néhány elemet jobban fel tudták idézni a személyek, ezt nevezzük elsőbbségi (primácia-)
hatásnak; (3) azonnali felidézés esetén a lista hosszúságától függetlenül könnyebb felidézni az utolsó elemeket, ez az
újdonsági (recencia-) hatás: (4) a recenciahatás eltűnik, ha a tanulás és a felidézés közé egy rövid, feladattal kitöltött
késleltetést illesztünk.
A recenciahatás mint diszkiminációs jelenség
Crowder (1976) szerint, amikor egy lista szavait szabad
felidézéssel kell előhívnunk, az olyan, mintha egy vasúti sín
mentén egyenlő távolságra felállított telefonpóznákat kellene
megkülönböztetnünk egymástól. A hozzánk legközelebbi
póznát fogjuk a többitől legkülönbözőbbnek látni, és ahogy a
póznák egyre inkább a távolba vesznek, egyre nehezebb őket
elkülöníteni egymástól (lásd 2.2. box). A recencia- és a
Peterson-hatást is tekinthetjük egyfajta diszkriminációs
jelenségnek, ami az előhívandó elem és az elsődleges
versengő elem idői távolságától függ. Azonnali felidézés
esetén a legutóbbi elemnek jelentős az előnye, de minél
nosszabb a késleltetés, annál nehezebb lesz az utolsó elemet
megkülönböztetni az előzőtől.
Rövid távú emlékezet:
1. Atkinson + Shiffrin táras modellje: több probléma/kérdés

• nem a rövid távúban eltöltött idő számít

• van hosszútávú tanulás betegeknél akiknél sérül a STM

2. Baddeley + Hitch (1974): Munkamemória (WM) elmélet:

• Munkamemória modell: a fókusz az aktuális feladathoz szükséges információk megtartása és manipulálása

Munkamemória - Working memory modell (Baddeley és Hitch, 1974)

3 alrendszer:
1. Fonológiai hurok: rövid tavú verbális információ tárolása
2. Téri-vizuális vázlattömb: rövid tavú vizuális és téri információ tárolása
3. Központi végrehajtó:
1. Ellenörző figyelmi rendszer
2. integrálja az információt, elosztja a korlátozott kapacitást két alrendszer között
Fonológiai hurok
A fonológiai hurok fogalma Baddeley és Hitch (1974) többkomponensű munkamemória-modelljének részét képezi, és az
elmélet szerint két összetevője van: egy rővid idejű tár és egy artikulációs ismétlési folyamat. A tár valószínűleg
korlátozott kapacitású, a tárba bekerülő elemek emléknyomok formájában rögzülnek, ezek azonban néhány másodperc
alatt elhalványulnak. Az emléknyomokat azonban frissíteni lehet néma ismétléssel, vagyis azzal, hogy magunkban
mondogatjuk az elemeket, chhez pedig egy vokális vagy szubvokális artikulációs folyamat szükséges.
1. Fonéma szintjén működő, beszéd-alapú információ rövid távú megtartása (kb. 5-7 mp), kell auditoros input
Fonológiai hasonlósági hatás mutatja:
 fonológiailag hasonló elemekből álló lista rövid távú megtartása gyengébb, mint egy fonológiailag jól
megkülönböztethető elemekből álló listáé. Pl.: PGTVCD: nehéz, RHXKWY: könnyű
2. Artikulációs frissítés: szubvokális ismétléssel frissíti a fonológia tár tartalmát, nélküle a tárból gyorsan elhalványul az
információ.
-Artikulációs elnyomás: ismétlés megakadályozása:

• Brown-Peterson feladat: a résztvevőnek egy betűsort kell megjegyeznie úgy, hogy az elemek ismétlését azzal
zavarjuk, hogy a fenntartási időszakban hangosan kell visszafelé számolnia egy véletlenszerűen kiválaszott
számtól. Minél hosszabb a fenntartási időszak, mely során kiiktatjuk az ismétlés lehetőségét, annál inkább
csökken a teljesítmény.
-Szóhosszúsági hatás: hosszabb szavakat hosszabb ideig tart frissíteni, így rosszabb a teljesítmény
Vizsgálata: Számterjedelem (Digit span), Szóterjedelem (Word span), Olvasási terjedelem (Reading span), Álszó ismétlés
Span tesztek
Különböző span tesztek:

• Szóterjedelem (Word span): lista elemei szavak

• Olvasási terjedelem (Reading span): lista elemei mondatok, melyek utolsó szavára kell emlékezni.
• Álszó ismétlés: a lista elemei értelmetlen szavak (a hosszú távú emlékezeti hatás kiszűrése céljából)

A munkamemóriát a
központi végrehajtó
irányítja, amely inkább
tekinthető figyelmi
rendszernek, mint emlékezeti tárnak. Egyik legfontosabb
feladata a figyelem fenntartása.
Müködesi elvét jól leirja Norman és Shallice (1986)
clképzelése, akik szerint kétfele kontrollfolyamat működik,
az egyik automatikus és a meglévő szokásokon alapul, a
másik pedigk orlátozott figyelmi kapacitású végrehajtó
rendszer. Az autóvezetés jó példa a félig automatikus
kontrollra: a vezetés során meglehetősen összetett
cselekvéseket kell elvegeznünk, amelyek ellentmondasos
helyzetekhez vezethetnek.
Amikor azonban az automatikus döntéshozatal nem
lehetséges, mondjuk azért, mert egy újfajta helyzet áll elő - például útépités miatt le van zárva a kornyek, ahova
igyekszűnk -, akkor egy második mechanizmus lép működésbe, az ellenőrző figyelmi rendszer (SAS - supervisory
attentional system). Ez a rendszer segit dontést hoznunk.
Wisconsin kártyaszortírozási teszt:
4 kártyalap a vsz. előtt - a szimbólumok formája, színe, száma különbözik (+ egy kártyapakli)
- vsz. feladata: a kártyapakli lapjait illessze a kezdő kártyákhoz valamilyen szabály alapján
- a szabályra magának kell rájönnie a vv. visszajelzései alapján (helyes/helytelen)
- meghatározott számú sikeres válasz után a vv. megváltoztatja az osztályozási szabályt (stratégiaváltás)
Munkaemlékezet modellje - Baddeley (2000)
Baddeley (2000) új alrendszer, epizodikus puffer bevezetése: térben és időben meghatározott, multimodális
reprezentációk egységes tára.
Az epizodikus puffer egy olyan tár, amely nagyjából négytömbnyi információt képes tárolni többdimenziós kódban. Mivel
több dimenziót képes egyszerre átfogni, össze tudja kötni a munkamemória különböző alrendszereit egymással és az
LTM-ből, valamint az észlelésből származó információkkal. Ezeknek az információforrásoknak mindegyike más-más
kódot használ, de ebben a többdimenziós tárban kapcsolódni tudnak egymáshoz.

Neuropszichológiai esetek
H. M. (Henry Molaison) és más betegek:
Sérül az LTM de ép a STM: Számterjedelem- egész jó maradt, Brown-Peterson feladat, recenciahatás is a kontrollokhoz
hasonló
H. M. esete rendkivüli jelentőségű volt mind a gyakorlat szintjén (hiszen rávilágított, mennyire fontos mérlegelni, hogy az
eltávolítandó agyterület milyen funkciót lát el), mind pedig elméleti szinten (hiszen az esetből nagyon sokat
megtudhattunk az LTM működéséről). H. M .- nek súlyosan károsodott az a képessége, hogy akár vizuálisan, akár
verbálisan új dolgokat tanuljon meg, nem tudta frissíteni a világról meglévő ismereteit. Bizonyos emlékezeti működések
ugyanakkor megmaradtak nála: emlékezett például a műtét előtti eseményekre, és el tudott sajátítani bizonyos motoros
keszségeket.
K.F. eset:
Sérül az STM de ép a LTM
STM és LTM kettős disszociációja:
Két betegcsoport ellentétes károsodási mintázata.
Bizonyíték a két rendszer szétválására
Deklaratív vs. Nem-deklaratív emlékezeti rendszerek
Deklaratív: tudatos előhívás, de nincs egységes definíciója a ” tudatos”-nak.
Különbségek a két rendszer között (Bauer, 2007):
Legtöbbször verbálisan hozzaférhető/leírható: események, tények, dátumok, nevek, helyek vs. nem leírható képességek
(pl.: biciklizés)
Funkció: gyors tanulást támogat vs. lassú/graduális tanulás- sokszor kell találkoznunk hasonló strukturális elemekkel,
hogy felépüljön egy reprezentáció
Működési szabályok: Törékeny (könnyen felejtünk) vs. robusztus , Flexibilis / elemek függetlenül előhívhatóak vs.
specifikus az előhívása / “mindent vagy semmit”
Régi új felismerés- mutatunk a személynek elemeket,
tartunk szünetet- teszt- uyganazok az elemek + új
elemek- el kell dönteni, hogy melyik szavakat
mutattunk meg neki

Emlékezeti kódolás

esemény/beérkező információ ➔ kódolás ➔ raktározás ➔ előhívás

Esemény: feldolgozott információk csoportja, melyeket az emlékezeti rendszer elraktároz

Mindig van egy tér-idői kontextusa
Kódolás: Különböző szintek (Craik + Lockhart, 1972)
A feldolgozási szintek elmélete, Craik + Lockhart (1972, 1975)
Az információ feldolgozásának (kódolás) különböző szintjei vannak

• Felszínes: a információ szenzoros, vizuális jegyei alapján

 • Mély: feldolgozás a szemantikai jegyek (jelentés) alapján

A feldolgozási szintek eltérő emlékezeti teljesítménnyel jellemezhetőek. Minél mélyebb a feldolgozás, annál tartósabb
emlékezés

• Felszínes: alacsony emlékezeti teljesítmény

• Mély: magas emlékezeti teljesítmény

Problémák a feldolgozási szintek elmélettel

1. Nem mindig ad jó predikciót, eredmények függnek a teszthelyzettől. Nem lehet a kódolási folyamatokat az előhívási
folyamatoktól függetlenül vizsgálni!
2. Eysenck (1978): körkörös érvelés Hogyan tudjuk eldönteni, hogy egy feladat mély vagy felszínes kódolást igényel?
nincs a feldolgozási mélységnek önálló mérőszáma.
A mélység meghatározása homályos, így az emlékezeti tesztek eredményeit arra használják fel, hogy információt
kapjanak a feldolgozás mélységéről. Ezután a feldolgozás feltételezett mélységével magyarázzák az emlékezeti
teljesítményt.
Emlékezeti előhívás
Célemlék / célinger (target memory/target trace): az emlék, melyet elő szeretnénk hívni Hívóinger / emlékezeti kulcs
(retrieval cue, cue): a rendelkezésre álló információ, ami alapján keresünk az emlékezetünkben
Előhívás: a folyamat mely során egy vagy több hívóinger alapján hozzáférünk a célingerhez (célemlékhez)
Kódolás-specifikussági hipotézis (Tulving, Osler, 1968, Thomson, Tulving 1970)
Kódolás és előhívás összefügg:
Az előhívásnál azok a hívóingerek segítik az emlékezést, melyek a kódolás során összekapcsolódtak a célingerrel
Másképp: Azok a hívóingerek segítik jobban az előhívást, melyek azonosak vagy hasonlítanak a kódolási helyzetkor a
célingerrel összekapcsolódott hívóingerekkel.
20 főnév különböző kategóriákra osztva, és mindegyik különböző kezdőbetűvel, ez a két feltétel közül az egyikkel
nyomatékosan kellett foglalkozniuk vagy a kategóriacímkéket vagy a kezdőbetűket adták meg az előhívásnál. A
kódolás/előhívás kongruenciája volt a meghatározó. Lehet, hogy a tanulásnál csak felszínesen dolgozunk fel valamit, de
ha később ugyanazok a hívóingerek, mint akkor, akkor jól fel tudjuk idézni őket. A kódolási folyamatok csak az előhívási
módon keresztül befolyásolják az emlékezeti hatékonyságot. Mindenképpen jelentős lesz a felejtés, a felejtés
mechanizmusának a megértéséhez az előhívási folyamatok tanulmányozásán át vezet az út
1970 Thomson és Tulving: célinger + gyenge vagy erős
hívóinger
Gyenge: nem asszociálódik a célingerrel; erős: szoros
asszociáció a célingerrel
A kísérletben vagy megadták valamelyik korábban
látott hívóingert, vagy semmi segítséget nem adtak a
felidézéshez
A tanulás alatt nem látott, de erősen asszociálódó
hívóinger lesz a hatékonyabb, vagy a célingerre együtt
előtte és utána is bemutatott gyenge hívóinger
A kódolásspecifikussági hipotézis lett alátámasztva
Az erős hívóinger csak akkor hatékonyabb, ha a tanulás
alatt is látták
A gyengén asszociálódó, de a célingerrel közösen
kódolt hívóinger hatékonyabb

Eich + Metcalfe (1989): érzelmi állapotot manipuláltak

hasonló kísérlethez felolvastak nekik egy vidám vagy
szomorú szöveget, utána vagy adott szavakat tanultak
meg, vagy ők találtak ki saját megtanulandó szavakat
A kongruens érzelmi kódolási/előhívási állapot jobb
felidézést eredményezett, de csak ott, ahol saját szavakat
tanultak meg

Tanulás:

 A: szomorú érzelmi állapot

 B: vidám érzelmi állapot
Előhívás:

 A’: szomorú érzelmi állapot

 B’: vidám érzelmi állapot
Eredmények: kongruens kódolási/előhívási érzelmi állapotban jobb teljesítmény A-A’, B-B’ mint A-B’, BA
Miért felejtünk? – A félévben még téma less
Miért felejtünk? Több elképzelés…
1. Eltűnnek az emléknyomok = nyomelhalványulás hipotézis (Brown-Peterson paradigma, de hosszútávú emlékezetben
más eredmények: Wagenaar (1986) napló vizsgálatok)
2. Az emlék konszolidációja zavart szenved
3. Mert nagyon sok hasonló emlékünk van és ezek zavarják egymást. Interferencia jelensége. (pl. McGeoch)
Az előhívási folyamat során valami zavar lép fel a hívóinger és célemlékek kapcsolata között (de pontosan milyen zavar?)

 Zavar, más néven interferencia: a hasonló emlékek negatív hatása

 Későbbi emlékek zavarják a korábbiakat: Retroaktív interferencia (új bankkártya pin kódja => nem emlékszünk
régi pin-re)
  Korábbi emlékek zavarják a későbbieket: Proaktív interferencia (mindig a sarokra parkolok = > nehezen hívjuk
elő az új helyét)
4. Az előhívási helyzettől függően jeletkezik valamiféle gátlás bizonyos elemekre. (pl. Bjork, Anderson)