Az Atlantiszi Thoth Smaragdtáblái

4/26/2013 Atlantisz, fejlődés, lelki fejlődés, rejtélyek, túlvilág, videó 2 comments

Az itt lefordított táblák története furcsának és hihetetlennek tűnhet a modern

tudósok számára. Koruk lélegzetelállító: Krisztus előtt 36 000 évvel keletkeztek.
Szerzőjük Thoth, egy atlantiszi pap-király, aki az ókori Egyiptomban kolóniát
alapított miután az anyaország elsüllyedt. Ő építette a gizeh-i Nagy Piramist,
amelyet tévedésből Keopsznak tulajdonítanak. (Lásd A Nagy Piramis-t, Doreáltól.)
Ebben az épületben testesült meg az ókor nagy bölcsessége, és ide rejtették el
az egykori Atlantisz titkos feljegyzéseit és eszközeit.

Thoth körülbelül 6 000 éven keresztül vezette Egyiptom népét i. e. 56 000-től

egészen i. e. 50 000-ig. Ez alatt az időszak alatt az ókori barbár nép, akiket Thoth
és más atlantisziak vezettek, a civilizáció magas fokát érték el. Thoth halhatatlan
volt, ami azt jelenti, hogy legyőzte a halált, és csak akkor távozott a világból,
amikor ez szándékában állt, és még akkor sem a halál útján. Hatalmas
bölcsessége a különböző Atlantiszból származó népek kolóniáinak urává avatta,
ideértve a Dél- és Közép-Amerikában élő egyes népeket is.

Amikor elérkezett az ideje, hogy Egyiptomot elhagyja, Thoth a Nagy Piramist az

Amenti termeinek bejárata fölé emelte, és ebben helyezte el feljegyzéseit.
Legmagasabb rangú emberei közül őröket jelölt ki ezeknek az őrzésére. Később
ezek leszármazottjai lettek a piramis főpapjai, Thothot pedig a bölcsesség
Isteneként, a nagy "feljegyzőként" tisztelték mindazok, akik földről való távozása
után születtek. A legenda szerint az Amenti termei az alvilág termeivé, az Isten
termeivé váltak, amelyeken a léleknek át kellett haladnia a halál után, hogy
ítéletben részesüljön.

Későbbi korokban Thoth egója a smaragdtáblákon leírt módon újra emberi testet
öltött. Ily módon háromszor inkarnálódott, utolsó inkarnációjában Hermész, "a
háromszor születettként" ismerték. Ekkor

hagyta hátra azt az írást, amelyet a modern okkultisták Tabula szmaragdina-ként

ismernek. Ez tulajdonképpen egy későbbi és jóval szűkreszabottabb bemutatása
az ókori misztériumoknak.
 Az ebben a könyvben lefordított táblák száma tíz, melyeket Thoth a Nagy
Piramisban helyezett el a Piramis papjainak védelme alá. A tíz táblát tizenhárom
részre osztottuk, hogy jobban lehessen dolgozni velük. Az utolsó két tábla olyan
hatalmas és mélyreható dolgokat érint, hogy jelenleg tilos azokat az egész világ
tudomására hozni. Mindamellett azokban is amelyekkel itt közre adunk olyan
titkok rejlenek, amelyek felbecsülhetetlen értékűek a figyelmes olvasó számára.
El kell olvasni ezeket, nem egyszer, hanem százszor, mivel csak így bontakozik ki
igazi jelentésük. Az egyszeri olvasás által fölfedezhetjük a bennük rejlő

szépséget. A behatóbb tanulmányozás a kereső számára a bölcsesség útját

mutatja meg.

Most néhány szót arról, hogy ezek a hatalmas misztériumok több évezredes
titkosítás után miért épp az újkor embere számára kerülnek felfedésre.

Krisztus előtt 1300 évvel Egyiptomban, az ókori Khemben, zavargások támadtak

és papok utaztak a világ különböző tájaira. A piramis papjai közül néhányan a
smaragdtáblákat talizmánként magukkal vitték, hogy

ezek segítségével hatalmat gyakorolhassanak a kevésbé fejlett Atlantiszból

származó népek főpapjai fölött. A legenda szerint a smaragdtáblák birtoklói
Thoth-tól kapták a hatalmat.

A smaragdtáblákat birtokló papi csoport Dél-Amerikába ment, ahol egy virágzó

nép, a mayák között telepedett le. Az ő hagyományaik őrizték meg legnagyobb
mértékben az ősi bölcsességet. A X. században a mayák a Yucatán félszigeten
telepednek meg, és a smaragdtáblákat az egyik Nap Isten templom oltára alá
helyezik. Miután a spanyolok meghódítják őket, és városaik elnéptelenednek, a
templomok kincseire a feledés leple hull.

Tudnunk kell, hogy az egyiptomi Nagy Piramis egykor és ma az a hely, ahol a

jelöltek a misztériumokba való beavatást megkapják. Jézus, Salamon, Apolóniusz,
és mások is itt válnak beavatottá. A könyv szerzője (összeköttetésben áll a Nagy
Fehér Páhollyal, amely a piramis papságán keresztül is kifejti tevékenységét)
megkapta az utasításokat, hogy hogyan kerítse elő és hogyan vigye vissza a
smaragdtáblákat a Nagy Piramisba. Ez különböző kalandok után, amelyekre itt
most nem térünk ki, megtörténi. Mielőtt visszavitte volna a táblákat, engedélyt
kapott azok lefordítására, és arra, hogy a táblákra vésett bölcsességről egy
másolatot megtartson. Ez 1925-ben történt. Csak most érett meg az idő arra,
hogy a táblák tartalma részben megjelenhessen. Tudjuk, hogy sokan megvetéssel
nézik majd mindezt. Az igazi tanítvány viszont képes olvasni a sorok között, és
igazi bölcsességet nyer. Ha a fény bennünk van, akkor a táblákba vésett fény
visszatükröződik majd.

Most néhány szót szólnék a táblák anyagi szerkezetéről. Tizenkét smaragdzöld

tábláról van szó, amelyek egy alkímiai transzmutációk során keletkezett anyagból
készült. Elkoptathatatlanok, és ellenállóak minden egyéb anyaggal szemben. A
táblák atommag szerkezete gyakorlatilag stabil, ami azt jelenti, hogy nem
észlelhető semmilyen változás benne. Ez a fizika ionizációs törvényeit
meghazudtolja. A táblákon az ókori Atlantisz írásjelei találhatóak, olyan írásjelek,
amelyek az összeszedett gondolatok előtt értelmet nyernek, amint az olvasó
elméjében a megfelelő rezonáns rezgéseket életre keltik. A táblákat aranyszínű
ötvözetből készült abroncsok fogják össze, az összefogó abroncsokat egy
ugyanabból az ötvözetből készült pálca tartja össze. Ennyit a külső anyagi
megjelenésről. Az itt található bölcsességek az ókori misztériumok alapját
képezik. Annak aki figyelmes elmével és nyitott szemmel olvassa a
smaragdtáblákat, a bennük rejlő bölcsességek százszorosan feltárulkoznak.