1

A preszokratikusok

Bevezetés; az első jelentős filozófiai iskola létrejötte

Milétoszi iskola
- mikor és hol jött létre? Kis-Ázsiában, a mai Törökország területén, az ie. VI. században
- miért jelentős? ez az első filozófiai iskola, itt születik a filozófia, a „hét bölcs” többsége
Milétoszból indul (azt tudnunk kell, hogy nem volt fix hét bölcs, hanem mindig
összeválogatták különböző módokon, de sokuk származott Milétoszból)

Miért volt alkalmas Milétosz erre a szerepre?

- kedvező anyagi háttér, mely a kereskedelemből származik, lehetővé teszi a szabadidő
gondolkodással való kitöltését
- kapu volt a görög és a perzsa világ között: gazdag kereskedőváros, két kikötővel
rendelkezett
- a későbbi poliszdemokráciák mintájára sok rabszolga tartotta el a kb. egyharmadnyi
szabadot
- nagy jólétben, sok szabadidővel rendelkező emberek gondolkodhattak tehát a világ dolgairól
- a világ dolgairól való gondolkodás ekkoriban a tudomány egységét is jelentette, nemcsak
arról elmélkedtek, hogy miért vagyunk itt, mi az élet értelme, hanem arról is, hogy hogyan
írható le a minket körülvevő világ, mi az ami ezt a világot mozgatja stb. (a tudomány
ekkoriban tehát még nem bomlott fel különböző tudományágakra, „a” filozófia volt „a”
tudomány)

Mi volt a milétoszi gondolkodás lényege?

- a világot a nomosz, a rend vezérli
- a nomosz két elvből épül fel: a dikéből (értelmes lények szabályaiból, igazságból) és a
biából (erőszakból), e kettő különleges keveréke hozza létre a világ rendjét
 2

- ez a keverék egy kiszámítható rend, ki tudjuk számítani, fel tudjuk használni számításaink
eredményét
- ez a rend a tág értelemben vett filozófiával írható le, mely akkoriban minden tudományt, „a”
tudományt jelentette, tehát azt is, amit Keletről vettek át, magában foglalta pl. a matematika
tudományát is

Az első jelentős filozófus: Thálész

- mivel a nomosz egy mérhető, kiszámítható rend, a korabeli filozófus-gondolkodók
kiemelkedő matematikusok is voltak egyben
- Thálész tételét a mai napig tanuljuk az iskolában, sok minden mellett képes volt arra, hogy
megmérje egy piramis magasságát (hogyan? árnyékokat nézett és aránypárokat állított fel),
rengeteg anekdota fűződik a nevéhez (állítólag megkérdezték tőle, miért nincsenek gyerekei
és azt válaszolta, hogy azért mert annál jobban szereti a gyerekeket, hogy neki is legyenek)
- miért számítottak tételeket, miért méricskéltek a korabeli tudósok? a nomád kultúrák
letelepedése után a mezőgazdaságra alapozott társadalmakban (de így a kereskedelemre,
tengeri hajózásra alapozott társadalmakban is) nagy szerepe volt a természet megismerésének,
ki kellett számítani az áradásokat, tervezni kellett a jövőt, fontos volt a mindennapokban a
csillagászat, a matematika tudománya (melyet egységesen mint tudományt ugye filozófiának
hívtak)
- Platón Akadémiájának bejáratánál (mely iskola alapításától még ezer évig élt tovább) az
volt kiírva, „hogyha nem értesz a geometriához, ide be se gyere”
- Thálész azon túlmenően hogy kiváló matematikus volt például az első spekuláns is volt
(mikor látta, hogy bő olajtermés lesz, megvásárolta az összes hordót, mikor elérkezett a
préselés ideje, a gazdák drága pénzen bérelték tőle) ekkor mondta azt a legenda szerint, hogy
egy filozófus ha akar, úgy és akkor gazdagszik meg ahogyan akar, ennek háttere nyilván
az is volt, hogy a gazdaságban is elengedhetetlen, hogy az ember előre lásson, tudás nélkül
nem nagyon lehet sehova se jutni

A milétoszi iskola jellegzetessége

- Thálész, Anaximandrosz és Anaximenész a legjelentősebb képviselői
- mind a világ őselvét kutatták
- mindenki más elemben találta ezt meg
 3

Thálész elmélete (a víz mint őselv)

- Thálész szerint a világban minden a vízből lett, mindent a víz hoz létre
- a legszebb dolog a világon a víz, mindenben benne van a víz, tele van a világ víztömegekkel,
az isten nem más mint a víz maga
- előző féléves tanulmányainkból már tudjuk, hogy milyen a görög hagyomány, milyenek a
görög emberek: hogyan gondolkodnak az isteneikről
- a görög hagyomány szerint az istenek ott ülnek az Olimposzon, a saját kis történeteikkel, a
saját kis háborúikkal, a görög gyerekek Bibliája Homérosz Iliásza és Odüsszeiája volt,
- ehhez képest a zsidó hagyomány ószövetségi alapokra épül, ott a bölcsesség alapja az Isten
félelme, az Isten parancsainak megtartása: az ember dolga az, hogy a parancsokat megtartsa,
az összes többi okoskodás fölösleges
- miért van e különbség a zsidó és a görög társadalom gondolkodása között? a görög
dinamikusan fejlődő kereskedő társadalom, a zsidók pedig vándornépek (nomádok)
- nagyon leegyszerűsítve ezt a kétfajta, eltérő gondolkodást majd a kereszténység és a középkor
egyesíti és Szent Tamás filozófiájának közös alapjait képezik majd

A milétoszi iskola az elvonatkoztatás első szintje

- három féle elvonatkoztatási szint lesz a filozófiában, erről szintén volt már szó előző
félévben
- az első szint a természettudományos, amikor a minőségeket vizsgáljuk, hogyan működnek
a csillagok, hogy működnek az ember szervei, hogy működik a vese
- a második a matematikai elvonatkoztatás, ez a kórházban a gazdaságis, a vesék darabszáma
érdekel, meg a kapcsolódó normatív támogatás (ez lesz majd később Pitagorasz, aki azt
mondja a világ számokkal leírható, nem kell a minőségre figyelni, csak a mennyiségekre)
- a harmadik elvonatkoztatási szint a metafizikai, bár a mennyiség is fontos, de csak az a
lényeges ami van, mi az ami mindenben közös, minden egyedi dologban, közös a
változóban és az állandóban: nem más, hogy az, hogy van
 4

Anaximandrosz elmélete (az apeiron mint őselv)

- szintén matematikus volt, kiváló hajózási térképeket készít, feltalálja a napórát, és
megjósol egy földrengést, módszerét nem ismerjük de innentől kezdve elismert filozófus:
celeb lesz
- a milétoszi iskola első filozófusainál egyébként a Föld jellemzően nem lapos, a felvilágosodás
téveszméje lesz, hogy a Föld lapos, a milétosziak vagy hengernek vagy gömbnek gondolták,
mert az a tökéletes, az a teljesség
- Anaximandrosz valami kevésbé egyértelmű őselemet, őselvet akart találni, mint a négy
őselem (tűz, víz, föld, levegő) ezért vezette be az apeiron fogalmát
- Anaximandrosz azt mondja, hogy ha a négy őselem közül választunk valamit, akkor azok nem
lesznek egyenrangúak, tehát olyat kell választani ami meghaladja az őselemeket,
mondhatjuk hogy az ötödik elem
- az apeiron meghatározatlan, láthatatlan, mindent átfogó elv
- ez mozgat mindent, ez szabályozza az arányokat a bia és a diké között
- Anaximandrosz áll elő az első evolúciós elmélettel: azt mondja, hogy az ember a sárban
keletkezett, pikkely borította, ahogy lassan kibújt a sárból úgy fejlődött, és veszítette el
pikkelyeit, a kezdet kezdetén a kis pikkelyes embereket a halak nevelték, a halak szájában
töltötték el az első időt
- Anaximandrosz egyértelmű érdeme a nagyobb rendezőelv szükségszerűségének felismerése
 5

Anaximenész elmélete (a levegő, a pneuma mint őselv)

- egyaránt jelent levegőt de lelket is, mindent átjáró éltető leheletet
- a levegő hatalmában tart bennünket, az egész világegyetemet, a légzés is a levegőt fogja át,
mindennek alapja a levegő
- a mindenséget a levegő alkotja, a levegő lehet ritkább és sűrűbb, a nagyon sűrű levegő a gőz, a
ritka levegő a tűz, a ritkulás hozza létre a tüzet, a sűrűsödés a hideget
- Anaximenész is kiváló csillagász volt, folyamatosan próbálja a csillagokat leírni és térképeket
szerkeszteni

Ez tehát az elvonatkoztatás első, természettudományos időszaka, a minőségi őselem keresése.

Érkezik egy újfajta gondolkodási rendszer, új (mennyiségi) alapelemet kell keresni:

- ez pedig a szám lesz
- ma is ismert vallási irányzat a kabbala, zsidó vallási alapokon
- ennek van egy őse, a görögségben, vagy inkább az egyiptomi Ka-hagyományban, a
Pitagorasz-féle számelmélet
- Pitagorasz korának legmenőbb filozófusa volt, rendes szektát alapít és megtesz mindent annak
érdekében, hogy „sztárolják” (elbújik a föld alá, csapóajtón át közlekedik, tanítványai már
halottnak hiszik de „feltámad”)
- rengeteg anekdota fűződik a nevéhez, melyet egy Diogenész Laertész nevű „rosszhírű
újságíró” jegyez le a későbbiekben, tehát valóságtartalmát illetően nem tudjuk, mennyi belőle
igaz (Pitagorasz nagyon komoly iskolát szervezett maga köré, több dogmatikus kvázi-vallási
szabályt fogalmazott meg, ilyenek például, hogy ne egyél lóbabot, ne vizelj a Nap felé
fordulva stb.)
- a hagyomány szerint, amikor megvádolják becstelenséggel és jönnek az ellenséges csoportok,
hogy megöljék őket, az iskolájukra rágyújtják a házat, Pitagorasz nem menekül, mert hátul
egy lóbab-tábla volt és nem tudott menekülni…
 6

Pitagorasz élete:
- jómódú, középpolgári családból származott, sokat utazott
- bejárja Egyiptomot és Keletet, Szamosz szigetéről indul, elmegy az egyiptomi papokhoz, hogy
tanítsák, de azt mondják, nem méltó tanulásra
- elmegy a memphiszi papokhoz, akik ugyanígy tesznek, majd Thébába megy ott próbákat áll
ki, de ott sem tud tanulni
- állítólag találkozott Zaratrusztrával is, aki keleti vallásalapító volt, vallásának lényege az
ellentétek harca és egysége, a jó és rossz küzdelme, folyamatos háborúban áll ez a két
princípium, ez az ami mozgatja előre a világot
- Pitagorasznál is meg fog jelenni ez az ellentét, illetve az ellentétekben születő harmónia,
feltehetően innen veszi
- Pitagorasz nevéhez is fűződik tétel, ő volt az első, aki módszeresen alakította iskoláját,
kiválogatta a legjobb, legbefolyásosabb és leggazdagabb tanítványokat
- tanítványai sosem találkoztak vele, egy függöny mögött tanított, egyszer állítólag egy
tanítványa benézett a függöny mögé és még a combja is aranyból volt
- az anekdoták szerint két nagy csodatette volt: egy szarvast lebeszélt arról hogy lóbabot
egyen, illetve egy mérgeskígyót egyetlen harapással megölt
- élete nagy tragédiája volt, hogy felfedezte az irracionális számokat (végtelen törtek)
- szerinte a szám mindennek az alapja, a harmóniát biztosítja, egy irracionális számmal melynek
nincs vége, hogyan lehetne leírni a kozmoszt?
- Pitagorasz világa tehát a számok harmóniájára épült és ebbe a világba nem fért bele, ha a
számoknak nem volt vége
- a legbölcsebb a szám, a legszebb a harmónia, a kezdet kezdetén a káosz uralkodott, aztán az
egyes szám megteremtette a számokat, abból a pontokat, a vonalakat és így jött létre a
kozmosz, a rend
- minden számnak van anyaga, az egyes a pont: a monász, a monász az a végső egységet
jelenti, odáig oszthatóságot, a valóság az nem folyamatos, hanem van egy alapegysége egy
alap osztható egysége, vagyis a monász ebben az esetben, a kettes az egyenes, a hármas a sík,
 7

a négyes a szilárd test, a háromszög az összes vonatkozás, az egytől a négyig magában

foglalja, ezért a tízes a tökéletesség
- ez megjelenik a Bibliában is, a tíz az egységet jelenti, a másik teljesség száma a hét, a
tökéletlenség a hatos, a későbbi hagyományban ebből lesz a 666
- még egy tudomány foglalkozik a harmóniával: a zene
- van olyan vallás, ahol a vallásalapító a zene hatására találja meg a harmóniát (Buddha a líra
húrjainak a hosszát elemzi, hallgatja, és mondja azt, hogy van benne olyan feszültség, amely a
harmóniához vezet)
- a pütagórusok is foglalkoznak a líra hosszával illetve a hangmagasság összefüggésével
- ahogy a kabbala is, úgy a pütagórusok is készítenek kis háromszögeket, kis táblázatba
szerkesztenek számokat, és ha azt így-úgy számolva ugyanolyan összegeket adnak ki, az
tökéletességet ad
- azt mondják, hogy tíz égitest van, ezek állandó harmóniában körpályán keringenek és közben
zenét bocsátanak ki magukból, ez a szférák zenéje, ők gyakorlatilag gondolkodtak abban,
hogy létezik világűr, ebben a harmóniában benne van a világűr, a maihoz sok szempontból
hasonló csillagászati elképzeléseik voltak 5-600-ban

Ez volt az elvonatkoztatás matematikai szintje.

Van az elvonatkoztatásnak egy metafizikai szintje, amihez két nevet kell említeni: Parmenidészt
és Zénont, ők az eleiai iskola.
 8

Parmenidész tanítása:
- eljut a metafizikai elvonatkoztatás szintjére és azt mondja, hogy a lét van a nemlét nincs
- egyetlen út, szó marad még, hogy van: a van ami lényeges, a van nem született, romolhatatlan,
egész, egyetlen és teljes, soha nem volt és nem lesz, mivel most is teljességgel van
- a van ami van és nem keletkezik ezért nincs eleje és vége, nem osztható, mozdulatlan,
teljes, és tökéletes, mindaz ami ezektől az alapoktól eltér puszta nevek melyeket a
halandók alkotnak maguknak, ilyen név a keletkezés a pusztulás a létezés a nemlétezés a
helyváltoztatás
- mit jelent ez a bonyolult szöveg valójában? amit mi az életről gondolunk, az látszat, az
nincs is
- mindaz amit mi valóságnak gondoltunk, nem létezik, helyette a lét van
- itt jelenik meg először az, hogy különválik a tapasztalat és a gondolkodás
- teljesen más következtetésre jutunk akkor, ha a világot a tapasztalatunk alapján magyarázzuk
és akkor ha a gondolkodásunk segítségével akarjuk magyarázni
- ha gondolkodásunk segítségével akarjuk magyarázni, akkor rájövünk, hogy egyetlen dolog
van, hogy van, és ez azt jelenti, hogy minden más nincs

Zénon (Parmenidész tanítványa és egyben partnere) mindennek magyarázatára megalkotja a

zénoni paradoxonokat.
 9

Az első paradoxon arról szól, hogy a kilőtt nyílvessző sosem érhet célba. Mindig meg kell tenni a
hátralévő út felét és végtelen mennyiségű fényutat kell megtennie, a végtelen mennyiségű fényút meg
azt jelenti, hogy sosem ér célba. Kinek van igaza? Zénonnak vagy annak aki azt mondja, hogy a
nyílvesszővel célba lehet lőni?

A másik paradoxon: azért értelmetlen a mozgásban gondolkodni, mert ha két futó fut egymással
szemben és találkoznak egymással, más lesz a két futó sebessége az egymáshoz való viszonyukban és
a külső szemlélő viszonyában és mindez elképzelhetetlen. Ők nem azt mondják, hogy két rendszerben
gondolkodunk, hanem ellentmondásos, ezért nem igaz, tehát a tapasztalattal nem szabad számolni,
helyette azzal számoljunk amit az emberi ész bizonyított: hogy ez a tapasztalat hibás tapasztalat.

A filozófiatörténetnek ez lesz végig a fő csapásiránya: a gondolkodásból induljunk-e ki vagy a

tapasztalatból?

Melyik az elsődleges? Melyik legyen a fontosabb a számunkra?

Parmenidésznek volt egy vetélytársa, úgy hívták Herakleitosz:

- előkelő családból származott, származását a királyi családig tudta visszavezetni, ehhez mérten
beképzelt ember volt
- azt mondja, hogy az emberek többsége az értelem hiányában van, mielőtt meghallgatja őt, és
azt követően is
- filozófiájának lényege a pantha rei: nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni,
radikálisabb változata az, hogy egyszer sem lehet
- a lényeg tehát a változás, az élet tehát nem való másra, minthogy elviseljük, az élet folyamatos
küzdelem, nagy értelme nincsen
- az élet az hogy van görögül? biosz
- a biosz szó viszont azon túlmenően, hogy élet, azt is jelenti, hogy éj
- az élet és a halál folyamatosan küzd egymással végtelen örök körforgásban, különösebb
értelem nélkül
- a görög történelem ciklikus, mindig visszatér, lélekvándorlós, állandó visszatérés van,
legfeljebb annyi történhet, hogy a szférák örök körforgásáig jutunk el, de nincs nagyobb célja
 10

- ezzel szemben a zsidó felfogás az milyen? az egy irreális történetfelfogás, van egy teremtés és
mi a célja az egésznek? mire vár egy rendes zsidó? a Messiásra!
- a Messiás majd elhozza a tökéletes világot

A herakleitoszi filozófiában a küzdelem jelképe a tűz, a háború. Polémosz pater panton – a vita, a
háború mindennek az atyja.

Ehhez képest szöges ellentétét mondja Parmenidész: nem jó az állandó változásban gondolkodás,
kell valami biztos, stabilat találni, ez nem lehet más mint a lét teljessége, a lét maga, a
megváltoztathatatlan állandóság, ezt kell leírni és megragadni.

Források:

- órai előadás anyaga

- wikipédia
- Nyíri Tamás: A filozófiai gondolkodás fejlődése - Szent István Társulat, 1991.
- Bertrand Russel: A nyugati filozófia története - Göncöl Kiadó, 2004.
- youtube.com
 11

Kérdések az első tételhez:

1. Jellemezze a milétoszi iskolát

2. Mi volt a milétoszi gondolkodás lényege

3. Sorolja fel a milétoszi iskola gondolkodóit és jellemezze őket, hogy számukra mi volt a legfőbb
anyag (őselem)

4. A filozófus Hérakleitosz

5. Szókratész

6. Jellemezze a szofistákat

7. Soroljon fel szofista filozófusokat és jellemeze őket röviden