1.

Az EU tagállamok az alábbi lépéseket tehetik az orosz energiafüggőség csökkentése érdekében:

 Energiafelhasználás csökkentése, programok az energiatakarékosság és energiahatékonyság

növelése érdekében – Kétséges a társadalmi fogadtatása az energiatakarékossági
programoknak, mert az embereknek a megszokott kényelemről (fűtés, légkondicionálás,
háztartási eszközök, stb.) kellene lemondaniuk. Az energiahatékonysági programok már
régebb óta vannak az EU-ban, jelentős új tartalékok már nincsenek benne.
 Megújuló energiaforrások növekvő mértékű használata – Nyugat-Európában, különösen
Németországban már most is nagy hangsúlyt helyeznek a megújuló energiaforrások
fejlesztésére (Energiewende), ám ez egyelőre inkább rontotta az energiaellátás biztonságát
mint javította. Az ilyen megoldásoknak nagyon magas a beruházásigénye, ami a kialakult
válsághelyzetben még tovább szűkíti az alkalmazhatóságát.
 Folyékony földgáz (LNG) importjának növelése – Ez a megoldás is korlátozottan használható,
mert a világpiac nem rendelkezik jelentős szabad LNG kapacitással. További korlátot jelent,
hogy az LNG gazdaságosan tengeri úton szállítható, így eleve csak a tengeri kikötővel és
kiépített LNG terminállal rendelkező államok számlára jelent megoldást. A EU kontinentális
országai, pl. a közép-európai országok számára ez a lehetőség nem adott.
 Alternatív kőolaj- és földgáz-vezetékek kiépítése – A közép-ázsiai országok (pl. Azerbajdzsán,
Kazahsztán) jelenetős szénhidrogén vagyonnal rendelkeznek, de ezek Európába juttatásához
csak korlátozott csővezeték-kapacitások állnak rendelkezésre. Új vezetékek kiépítése
költséges és időigényes folyamat, ráadásul az EU korábban inkább akadályozta ezek
kiépítését (Déli Áramlat) mint támogatta.
 Az atomenergia használatának kiterjesztése – Az EU egyes tagállamaiban (különösen
Franciaországban, de Magyarországon is) az atomenergia használata jelentős, ami nagyban
hozzájárul az energiabiztonsághoz és a klímavédelmi célok teljesítését is segíti. A negatív
példa Németország, ahol a szakmai-tudományos megfontolások mellőzésével, tisztán
politikai okokból a fukushimai katasztrófa után az atomerőművel bezárásáról döntöttek.
Ennek egyik következménye az energiaárak drasztikus emelkedése lett, mert a fogyasztóknak
kell finanszíroznia a megújuló energia veszteséges előállítását, a másik következménye pedig,
hogy a német energiarendszer instabilitásának terheit az európai hálózatnak kell viselnie.
Magyarország nyilvánvalóan jó döntést hozott a Paks II. projekt elindításával.
 Szénerőművek újraindítása – Ez a megoldás, már ahol erre egyáltalán lehetőség van, csak
rövid távon könnyíthet az energiafüggőségen, figyelembe véve az EU széndioxid-kibocsátás
csökkentésére vonatkozó döntéseit.

2. Az EU egyes országainak eltérő lehetőségei vannak az orosz energiahordozóktól való

függetlenedésre.

Viszonylag jó helyzetben vannak a tengeri kikötővel rendelkező országok, különösen azok, akik már
rendelkeznek jelentősebb LNG infrastruktúrával. Számukra a technikai lehetőség adott nem
Oroszországból származó szénhidrogén-import növelésére, viszont ezen energiahordozók piacon
elérhető mennyisége erősen korlátozott. A nagy energiaimportőr országok mint Kína és India, már
jelentős mértékben lekötötték a szállítási kapacitásokat.

A legrosszabb helyzetben a tengerparttal nem rendelkező országok vannak, amelyek csővezetékeken

keresztül jutnak kőolajhoz, földgázhoz. Tipikusan ilyenek a közép-európai országok mint Csehország,
Szlovákia vagy Magyarország. Ezek az országok energiaszükségletük nagyrészét Oroszországból
szerzik be, például hazánk a földgáz 85 százalékát és a kőolaj 65 százalékát. További problémát jelent,
hogy a kőolaj-finomítók az orosz kőolaj feldolgozására készültek fel, az eltérő forrásból származó
kőolajfajták közötti jelentős különbségek miatt a finomítók átállítása több évet igényel.