4.

A magyar nyelvtörténet korszakai

I. Ős-magyar kor (Kr.e. 1000-Kr.u. 896-honfoglalás)

 nincsenek írásos nyelvemlékek ® rokon nyelvek és későbbi írásos anyagok

alapján következtethetünk a korra és a nyelv akkori állapotára
  a népvándorlás miatt sok jövevényszó került nyelvünkbe:
o iráni: arany, hét
o török: ló, hattyú
o szláv: mezsgye (határ), híd
o alán: asszony
 vegyes hangrendű szavak alakulnak ki
 toldalékok keletkeznek
  mellékmondatok a mondat szintjén (összetett mondat is megjelent)
  igei személyragok, módjelek, középfok jele, tárgyrag

II. Ó-magyar kor (896-1526. Mohács)

 átvesszük a latin betűs írásbeliséget ® bővül a szókincs: latin: pap, kereszt, szent;

német: polgár, cégér; szláv, német eredetű szavak
 változik a mondatszerkezet
 2. fele a kornak: kódexek kora
 szövegek jellege vallási és világi
 nincs egységes magyar nyelv, szórtan és nyelvjárásokban él
 tegezést használtak mindenhol

III. Közép-magyar kor (1526-1772. felvilágosodás)

 létrejön a reformáció miatt a könyvnyomtatás ® Bibliafordítások: 1590. Károli Gáspár

 hivatalos iratokban is megjelenik a magyar nyelv
 ügyintézés latinul folyik 1844-ig
 egységesül a magyar nyelv
 megjelennek a nyelvtanok, szótárak és a magázás, mint forma

IV. Új-magyar kor (1772- 1920. Trianon)

 felvilágosodás – Kazinczy ® nyelvújítás, reformkor

 reformkor ® irodalmi pezsdülés
 nyelvművelés fontossága előtérbe kerül
 helyesírási szabályzat kiadása (Vörösmarty közreműködésével)
 1844.: államnyelv a magyar
 nyelvtudományt innen számítjuk tudománynak

V. Újabb-magyar kor (1920-napjainkig)

 Magyarország szétszakadása  a magyar kisebbségi nyelvvé válik

 az országnyelv hatása a kisebbségi magyar nyelvre
 modernizálódás (szaknyelv szerepe nő)
 kommunikáció: bővül szóban és írásban is
 írott beszéd nyelviség szerepe nő