KERESZTES SZENT JÁNOS

MAXIMÁI

Az év minden napjára

JANUÁR

/. Krisztus követése.

1. Nem haladhatunk addig előre a lelki életben, míg nem követjük Krisztust, ő az út, az
igazság és az élet. Ő az a kapu, amelyen mindenkinek át kell mennie, aki meg akarja
menteni lelkét. A komoly lelki ember nem fél Krisztus követésétől és nem akarja életét
édességekben és kényelemben leélni.

2. Forró vággyal törekedjél arra, hogy minden cselekedetedben Krisztust kövesd.

Igyekezzél minden tettedet úgy végezni, amint azt Krisztus végezte volna.

3. Vess meg minden olyan élvezetet, amely nem szolgál Isten dicsőségére és tiszteletére.
Mondj le róluk Jézus Krisztus iránt való szeretetből, akinek semmi más élvezete nem
volt, de nem is akart mást, mint hogy mennyei Atyjának akaratát teljesítse. Amint maga
mondotta, ez volt az ő tápláléka.

4. Ne utánozz szolgailag másokat, legyenek bár az illetők a legszentebbek. Egyébként a

gonosz lélek az illetők tökéletlenségeit fogja szemed elé állítani, hogy azokat utánozd; ne
utánozz mást, mint Jézus Krisztust, ő teljesen tökéletes, teljesen szent, ha őt követed, nem
tévedsz.

5. Élj mindig együtt Krisztussal; külső és belső szenvedéseid megszerzik lelked békéjét
és nyugalmát.

6. Legyen neked elég a keresztre feszített Krisztus, semmi másra nincs szükséged. Vele
légy örömben és bánatban.

7. Aki magában bízik, az sem magát nem tagadja meg, sem Krisztust nem követi.
8. Sokat foglalkozzál azzal, hogyan függetlenítheted magadat hajlamaidtól, hogyan
szabadíthatod meg magadat magadtól.

9. Ha Krisztust keresed, ne keresd őt másként, mint kereszttel a vállán.

10. Aki nem keresi Krisztus keresztjét, az nem keresi dicsőségét sem.

11. Törekedjél szenvedések által valamiképpen hasonlóvá lenni az alázatos és keresztre

feszített Üdvözítőhöz, mert csak így lehetsz igazi tanítványa.

12. Mit tud az, aki nem tud Krisztusért szenvedni? Minél nagyobb és nehezebb
fáradalmakat kell érte elviselnünk, annál nagyobb lesz lelki előmenetelünk.

13. Mindenki szeretne Isten országába és örömébe bejutni; a fáradalmakat és

szenvedéseket azonban Isten Fiáért elviselni már kevesen óhajtják.

14. Még azok közül is, akik barátainak tartják magukat, sokan kevéssé ismerik Jézus
Krisztust. Azt látjuk ugyanis, hogy csak arra törekszenek, hogy benne a vigasztalásokat,
nem pedig a keserűségeket keressék.

//. Az isteni erények.

15. Az isteni erényeknek az a feladatuk, hogy a lelket megszabadítsák mindattól, ami

nem isteni; azután az is a feladatuk, hogy egyesítsék Istennel.

16. Az isteni erények őszinte gyakorlása nélkül lehetetlen eljutnunk a szeretet

tökéletességére.

a) A hit.

17. A hit útja az igazi és biztos út. Ezen kell járni a lelkeknek, ha az erényben előre
akarnak haladni. A hitben való tökéletesedés által a lélek egyre közelebb jut Istenhez.

18. A benső sugallatokat mindig-az-isteni parancsnak és a hitnek kell szabályoznia.

19. Ha a lélek a hit világosságára és igazságaira hagyatkozva él, akkor ment lesz a
tévedéstől. A tévedés általában saját egyéni kívánságainkból, ízlésünkből, kutatásainkból
és ismereteinkből ered.

20. A hit hatalmas fegyver legerősebb és legravaszabb ellenségünknek, az ördögnek

támadásai ellen. Azért Szent Péter nem ismer kiválóbb védelmet az ördög ellen a hitnél,
amikor így ír: "Erős hittel álljatok ellen neki." (l Pét. 5,9)
21. Ahhoz, hogy a lélek Istennel egyesülhessen, el kell felejteni a teremtményeket, mert a
teremtmények változandók és felfoghatók, Isten azonban változhatatlan és felfoghatatlan.

22. A világosság, amely a külső dolgokban arra szolgál, hogy az ember el ne tévedjen, az
isteni dolgokban éppen az ellenkezőjét eredményezi; nem engedi, hogy meglássuk a
jobbat.

Sokkal biztosabban él a lélek akkor, ha nem lát.

23. Az bizonyos, hogy itt a földi életben Istenről inkább azt ismerjük meg, hogy mi nem
ő, mint azt, hogy mi ő. Azért szükséges a lélekre nézve, ha hozzá akar eljutni, hogy
összes természetes és természetfeletti ismereteit amennyire csak lehetséges, semmibe se
vegye.

24. A természetfölötti dolgokról való benyomásaink és ismereteink nem erősítenek

bennünket annyira az Isten iránt való szeretetben, mint az egyszerű élő hit és remény.

25. Miként az ember természetes alkotásai új formát nem nyerhetnek mindaddig, míg a
régi formát meg nem semmisítettük, éppen úgy a lélekbe sem térhet új, tiszta szellem,
míg abból a régi, érzékies szellemet ki nem öltük.

26. Ha meg akarod őrizni Istennek világos képét a lelkedben, akkor fordulj el a
teremtményektől és ily módon Isten világosságában fogsz járni.

27. A hit biztosítja a lélek számára a legnagyobb tökéletességet. Minél jobban megtisztult
az eleven, tökéletes hit által, annál több szeretetet kap az Istentől, annál gazdagabban árad
a lélekre a természetfölötti világosság és az Isten természetfölötti adományai.

28. A legfőbb javak és legnagyobb kegyelmek egyike, amelyet Isten a léleknek itt a
földön adhat, az, ha a lélek világosan fölismeri, hogy lehetetlen öt egészen megismerni és
teljesen megérteni.

29. Az a lélek, amely tudására, ízlésére és érzéseire hagyatkozik és ezeknek segítségével

akar az Istenhez vezető úton járni, könnyen tévedésbe esik és akadályokat készít
magának, mivel nem marad meg a sötét hitben, amely az ő egyedüli igaz vezetője.

30. Csodálatosak a mai emberek! Mihelyt valami belső szózatot hallanak egy rövidke kis
elmélkedés után, amelyet némi összeszedettséggel végeztek, azonnal Istentől eredőnek
tartják azt, s így kiáltanak fel: "Az Isten mondotta nekem! Az Isten felelte nekem!"
Valójában azonban mindezt saját maguk mondják és felelik maguknak akaratuknak
megfelelő módon.

31. Aki Istentől látomást vagy kinyilatkoztatást kér, az nem gondolkodik helyesen
Istenről, az megfeledkezik Jézus Krisztusról. Az Isten ugyanis azt válaszolhatná az ilyen
embernek: Jézus Krisztus az én szerelmes Fiam, akiben nekem kedvem telik, őt hallgasd,
anélkül, hogy más, új kinyilatkoztatást kérnél. Általa mindent megmondottam és
kijelentettem, amit az ember csak kívánhat, amit csak kérhet. Nektek adtam őt, mint
testvéreteket, mestereteket, barátotokat, mint váltságdíjat és jutalmat.

FEBRUÁR

1. Szükséges, hogy mindenben Krisztusnak és Egyházának tanítása szerint éljünk. Ezen

az úton kell szellemi tudatlanságunkra és gyengeségünkre gyógyulást keresnünk.

2. Csak abban az esetben szabad valamely dolognak, mely természetfölötti módon

jelentkezik előttünk, hitelt adnunk, ha nem ellenkezik Krisztusnak és Egyházának
tanításával.

3. Az a lélek, amely kinyilatkoztatásokat kíván, hibát követ el. Ezekre ugyanis semmi
körülmények között nincs szükségünk, mert a természetes eszünk és az evangélium
törvénye minden dologban eligazíthat bennünket.

4. Az a lélek, amely kinyilatkoztatásokat kíván, ajtót nyit a gonosz léleknek, aki a

kinyilatkoztatásokat olyan ügyesen tudja utánozni, hogy megtévesztheti az embert.

5. A szentek bölcsessége abban áll, hogy tökéletes módon tudják akaratukat alávetni Isten
törvényének.

b) A remény.

6. Ami Istent megindítja és legyőzi, az nem más, mint a bizalomteljes remény. Hogy
tehát a lélek eljusson a szeretetben való egyesüléshez, szükséges, hogy az Istenhez vezető
úton bizalommal járjon, mert e nélkül semmit sem érhet el.

7. Az Istenben való remény oly nagy vágyakozást kelt az emberben az örökkévalók után,
hogy ezzel szemben minden földi dolog sivárnak és értéktelennek tűnik előtte.

8. A remény megtisztítja a lelket minden földies gondolkodástól úgy, hogy semmihez

sem ragaszkodik többé, ami e világon van vagy lehetséges.

9. Az Istenben való eleven remény annyira fölemeli a lelket a világ fölé, és annyira
megszabadítja annak cselszövéseitől, hogy ezek nemcsak nem hatnak rá és hatalmukba
nem kerítik, hanem még csak észre sem veszi őket.

10. Megpróbáltatásaid közepette menekülj az Istenhez, aki megerősít, fölvilágosít és

kioktat téged.
11. Ha a lélek az Istenhez vezető útján valamely földi dolog kánt bármily csekély
vonzalmat is érez, akkor ezzel nagyobb hűtlenséget követ el, mintha a legerősebb
kísértéseket kellett volna kiállnia. A kísértésekben ugyanis, ha az akarat nem egyezik
bele, a lélek bizalommal menekülhet Istenhez, aki azt mondotta: "Jöjjetek hozzám
mindnyájan, kik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: Én felüdítelek titeket."(Mt 11,28.)

12. Ápold magadban azt a bensőséges vágyat, hogy az isteni Felség adjon meg neked
mindent, ami még hiányzik az ő tiszteletére és dicsőségére.

13. Őrizd meg az Istennel szemben rendezett bizalmadat. Vigyázz magadban és

testvéreidben arra, amire az Isten legjobban vigyáz, a lelki javakra.

14. Minél többet akar adni az Isten, annál nagyobb vágyat ébreszt bennünk, hogy
magunkat teljesen kiüresítsük és ily módon igazi javakkal áraszthasson el bennünket.

15. Isten oly nagy tetszését találja a reményben, midőn a lélek mindig feléje tekint, hogy
teljes igazsággal el lehet mondani A lélek mindazt megnyeri Istentől, amit tőle remél.

c) A szeretet.

16. A lélek ereje tehetségeiben, szenvedélyeiben és vágyaiban van. Ha ezeket az akarat

Istenre irányítja és elfordítja mindentől, ami nem Isten, akkor megőrzi a lélek erejét Isten
számára, és teljes erejéből szereti az Istent, amint az Úr maga parancsolja.

17. A szeretetet olyan rózsaszínben fénylő, nagyszerű ruhadarabhoz lehet hasonlítani,

amely nemcsak a hit fehér színének és a remény zöldjének, hanem minden más erénynek
is bájt, szépséget és üdeséget ad, mert szeretet nélkül egy erény sem kedves Isten előtt.

18. A szeretet kiválósága nem abban áll, hogy az ember nagy dolgokat tud megtenni,
hanem az önmegtagadásban és türelemben az összes megpróbáltatásoknál - Isten iránt
való szeretetből.

19. Lelkiismereted tisztaságának legkisebb foka Isten előtt többet ér, mint minden más
nagy munka, amivel neki szolgálhatnál.

20. Ha Istent igazán keressük, akkor Isten kedvéért mindenről le tudunk mondani.

21. Ne gondold azt, hogy Istennek csak abban telik kedve, ha nagy dolgokat cselekszünk,
hanem inkább az tetszik Neki, hogyha azt, amit cselekszünk, minden önzés nélkül
tesszük.

22. Arról lehet fölismerni az Istent igazán szerető embert, hogy semmi olyannal meg nem
elégszik, ami kevesebb volna, mint az Isten.
23. A haj, ha szorgalmasan fésülik, jól kisimított marad és minden nehézség nélkül
fésülhető, amikor csak akarja az ember; ehhez hasonló az a lélek, amely gondolatait,
szavait és cselekedeteit gondosan ellenőrzi, és mindent Isten iránt való szeretetből
cselekszik.

24. Ha azt akarjuk, hogy a haj fésülés után sima legyen, akkor a fésülést a fejtetőn kell
kezdeni. Éppen úgy, ha azt akarjuk, hogy összes cselekedeteink tiszták és ragyogók
legyenek, az Isten iránt való szeretet magaslatán kell őket kezdeni.

25. A nyelv megfékezése és az Isten iránt való szeretet állandó felszítása nyomán hamar
áttüzesedik lelkünk az isteni szeretettől.

26. Törekedjél mindig arra, hogy Istennek kedvében járj, kérd őt, hogy mindig teljesüljön
rajtad az ő szent akarata, szeresd őt bensőséges szeretettel, amint szeretni tartozol.

27. Minden bennünk lévő jót Istentől nyertünk; a jóság mindig Istentől ered. Az Isten
működik bennünk és munkája isteni.

28. Isten jóságából egy óra alatt nagyobb eredményt érünk el, mint a magunkéból egész
életünk folyamán.

MÁRCIUS

1. Az Úr mindig kinyilatkoztatta a halandóknak az ő bölcsességének kincseit, most

azonban, amikor a gonoszság mindinkább előtérbe lép, még jobban kinyilatkoztatja
azokat.

2. Ha az Úr a lelket megtisztítja érzékiségétől, bizonyos értelemben többet tesz vele, mint

amikor a semmiből megteremtette, mert a semmi Istennel sohasem helyezkedhet szembe,
a teremtmények érzékisége azonban megteheti azt.

3. Miként a tűz mindent áttüzesít, amivel érintkezésbe jut, éppen úgy az isteni
természetben való részesedés a kegyelem által bennünket is "isteniekké" tesz.

4. Életed alkonyán le kell vizsgáznod a szeretetből. Tanulj meg szeretni úgy, ahogy Isten
akarja, hogy szeresd őt, és hagyj föl természetes szereteteddel.

5. Annak a léleknek, amely teljesen birtokolni akarja Istent, neki teljesen át kell adnia
magát neki.

6. Azok, akik még csak kezdők és tökéletlenek a szeretetben, olyanok, mint az újbor:
könnyen megtörnek, míg végre a tökéletlenség és az érzékiség seprője kiválik belőlük.
7. A szenvedélyek mindaddig fogva tartják a lelket, míg az, nem lévén Istenben
megszilárdulva, a teremtmények felé fordul. Olyan dolgoknak örül ilyenkor a lélek,
amelyeknek egyáltalán nem érdemes örülni; olyan dolgokban remél, amelyekből semmi
haszna nincs; szomorkodik akkor, amikor inkább örülnie kellene és fél akkor, amikor
semmi félnivalója nincs.

8. Nagy megsértése az Istennek, ha még más szellemi táplálékot is kívánunk és nem

elégszünk meg egyedül ővele.

9. Aki Istenen kívül még valami mást is akar szeretni, az Istent nyilvánvalóan kevésre
becsüli, mert egy mérlegre helyezi Istennel azt, ami végtelenül mélyen alatta van.

10. Amint a betegnek hiányzik a munkaereje, éppen úgy annak a léleknek, amely még
gyenge az Isten iránt való szeretetben, hiányzik az ereje a tökéletes erények
gyakorlásához.

11. Aki Istenben csak örömöket és gyönyörűségeket keres, az saját magát keresi Istenben;
ez azonban ellentéte az Isten iránt való tiszta szeretetnek.

12. Nagy hiba, ha szemünket inkább az Istentől nyert javakra, mint magára Istenre
irányítjuk.

13. Sokan vannak, akik Istenben vigasztalajukat és örömüket keresik, s tőle kegyelmeket
és jótéteményeket kérnek, de nagyon kevesen vannak, akik saját előnyeik megvetésével
neki tetszeni és saját veszteségük árán neki valamit adni akarnak.

14. Még azon lelki emberek közül is, akik azt hiszik magukról, hogy az erényességben
jelentékeny módon előrehaladtak, csak kevesen jutnak el a jónak gyakorlásában tökéletes
határozottságra. A legtöbben sohasem viszik annyira, hogy minden evilági dologról és
saját természetük követeléseiről teljesen le tudnának mondani. Szavaikban és
cselekedeteikben nem tekintenek arra, vajon mi szükséges ahhoz, hogy Krisztusért
tökéletes és egészen tiszta munkát végezzenek.

15. Úgy a lelki életet élőkben, mint más emberekben annyira uralkodik saját énjük és az
elvégzett munka fölött érzett gyönyörűségük, hogy nagyon ritkán lehet találni csak egyet
is, aki tisztán Istenért dolgozik, minden vigasztalásra, örömre vagy más érdekre való
tekintet nélkül.

16. Vannak lelkek, amelyek Istent jegyesüknek nevezik, pedig valójában nem az, mert
nem adták át teljesen magukat neki.

17. Mit használ, ha valamely dolgot Istennek adsz, mikor Isten mást kíván tőled. Fontold
meg, mit akar Isten, és azt cselekedd. Ezáltal bizonyosan jobban megnyugtatod szívedet,
mintha saját hajlamodat követed.
18. Ahhoz, hogy az Istenben teljes megnyugvást találjunk, szükséges, hogy rajta kívül
más után ne vágyakozzunk. Még a mennyországban se volna a lélek megelégedett, ha a
mennyországon kívül mást is kívánna.

19. Miként az illatos fűszerek, ha szabadon vannak, elveszítik kellemes illatukat, éppen
úgy a lélek is elveszíti az erényességben való melegségét és életét, ha nem marad meg
összeszedetten az Isten iránt való szeretetben.

20. Aki Istenen kívül semmi mást nem akar, az nem jár sötétségben még akkor sem, ha
saját ítélete szerint még oly sötétnek és nyomorultnak látja is helyzetét.

21. Aki Isten kánt való szeretetből szenved, bizonyságot tesz arról, hogy átadta magát
Istennek és ót szereti.

22. Istennek rendkívül tetsző áldozatot hoz az ember, ha lelki szárazsága és

elhagyatottsága közepette is állandó szorgalommal és aggódó szeretettel szolgál neki,
még ha az a kín és félelem gyötri is őt, hogy talán nem is tud neki jól szolgálni.

23. Az Isten nagyon szívesen hallgatja meg annak a léleknek kérését, aki őt igazán
szereti.

24. A lélek szeretettel védekezik ellensége, a test ellen, mert az Isten kánt való igazi
szeretettel nem fér össze az önszeretet és a világ szeretete.

25. Az a lélek, amelyet szeretet tölt el, szelíd, alázatos, türelmes; a szívtelen lelket az
önszeretet még jobban megkeményíti. Ha Te, édes Jézusom, nem puhítod meg a lelket
szeretettel, akkor az megmarad a maga természetes keménységében.

26. Az a lélek, amely szeretetben él, sem magának, sem másnak nincs terhére.

27. Fordítsd tekintetedet arra a végtelen isteni tudásra, arra az elrejtett titokra! Mily nagy
béke, mekkora szeretet és mily nagy nyugalom van abban az isteni Szívben! Mily
fölemelő az a tudat, hogy itt maga az Isten tanít! A röpimák, fohászimák azok, amelyek a
szívet annyira lángra lobbantják.

28. Nem lehet ott az Isten iránt való szeretet tökéletes, ahol hiányzik Isten megismerése
és az önismeret.

29. A tökéletes szeretetnek az a tulajdonsága, hogy semmit sem tulajdonít magának,

hanem mindent annak, akit szeret. Ha ez így van már a természetes, földi szeretetnél,
mennyivel inkább így kell lennie az Isten szereteténél.

30. Akik Istennek hosszú időn át szolgáltak, csak ritkán szakadnak el tőle, mert ők már
fölötte állnak mindannak, ami őket Istentől elszakíthatná.
31. Az igazi szeretet teljesen egyformán fogadja a szerencsét és szerencsétlenséget;
mindkettő ugyanazt az örömet és boldogságot szerzi neki.

ÁPRILIS

1. Az a lélek, mely Isten kedvéért azon fárad, hogy Istenen kívül semmihez se
ragaszkodjék, nagyon hamar eljut az Istennel való egységre.

2. Az Istennel egységben lévő lélektől úgy fél az ördög, mint magától az Istentől.

3. Ha a lélek egységben is van a szeretettel, ez az egység nem vonatkozik az első

önkéntelen indulatokra.

4. A tiszta szívűek Isten szeretetében és kegyelmében élnek. A tiszta szívűeket az

Üdvözítő boldogoknak magasztalja, azaz olyanoknak, akiket egészen eltölt az Isten
szeretete, mert Isten ezt a boldogságot a szeretethez fűzte, és nem máshoz.

5. Aki Istent igazán szereti, az nem szégyenkezik a világ előtt azon cselekedetei miatt,
amelyeket Istenéit végzett és nem rejti el őket még akkor sem, ha az egész világ
helytelennek tartaná is azokat.

6. Aki Istent igazán szereti, az jutalomnak és nyereségnek tartja, ha mindent elveszít, sőt
saját magát is.

7. Ha a lélek csak sejtené is Isten szépségét, akkor nemcsak kívánná a halált, hogy Istent
megláthassa, hanem a legnagyobb örömmel viselné el akár ezerszer is a leggyötrőbb
halált azért, hogy ezt a szépséget csak egy pillanatra is megtekinthesse.

8. Aki Isten iránt való tiszta szeretetből dolgozik, az nem törődik azzal, hogy az emberek
látják-e, sőt azzal sem, hogy Isten megtudja-e azt a jót, amit művelt, ó éppoly örömmel
folytatná a munkáját akkor is, ha Isten tudomást se venne róla.

9. Fontos foglalkozásunk a szeretet állandó gyakorlása, mert ha egyszer valaki a

szeretetben tökéletességre jutott, akkor nem hagy fel többé Isten szemlélésével sem ezen,
sem a másvilágon.

10. Az Istenért végzett tiszta és tökéletes munka megteremti a tiszta szívben Isten
tökéletes királyságát.

11. A tiszta szívűnek minden javára válik és erősíti tisztaságát, akár megtisztelő legyen is
az, akár alacsonyabb rangú; hasonlóképpen a bűnösnek bűnei miatt minden kárhozatára
szolgál.
12. A tiszta szívűek minden dologban megtalálják Isten tiszta, szellemi, örömökben
gazdag és szeretettől áthatott ismeretét.

13. A szeretet, hallgatás és önmegtagadás útja vezet a bölcsességhez. Nagy bölcsesség

jele hallgatni és szenvedni tudni, és mások szavaival, tetteivel és életével egyáltalán nem
törődni.

14. Vigyázz arra, hogy mások dolgaiba ne avatkozzál és még gondolatban se foglalkozzál
velük, mert különben rosszul fogod teljesíteni saját kötelességedet.

15. Soha ne gondolj rosszat testvéredről, mert az ilyen gondolat megzavarja a szív
tisztaságát.

16. Sohase hallgass oda, ha mások gyengéiről beszélnek. Ha valaki előtted másokra
panaszkodik, egész alázatosan azt mondhatod neki: Erre nem felelek semmit.

17. Sohase vonakodjál a munkától, még akkor se, ha azt gondolod, hogy nem leszel képes
elvégezni. Mindenki iránt légy figyelmes szeretettel.

18. Senki sem érdemel másért szeretetet, mint az erényeiért, és ha ezért szeretünk valakit,
akkor Isten akarata szerint és nagy lelki szabadsággal szeretjük őt.

19. Ha valamely teremtmény iránt való szeretet és hajlam tisztán szellemi és Istenben van
a forrása, akkor ezen szeretet növekedésével együtt növekszik az Isten iránt való szeretet
is, és minél többször gondol az ember a teremtményekre, annál többször gondol Istenre
is, és örömét találja Benne. Az egyik lépést tart a másikkal a növekedésben.

20. Ha a szeretet valamely teremtmény kánt érzékiségből vagy tisztán a természetes

hajlamból származik, akkor annak növekedésével lépést tart az Isten iránti szeretetnek
elhidegülése és az Istenről való megfeledkezés.

21. Ami a testből születik, az test; és ami a lélektől születik, az lélek, mondja az Úr az
Evangéliumban. Azért a szeretet is, amely érzékiségből származik, érzékiségre irányul, és
amely lélekből származik, Isten lelkére irányul és ez növeli is azt. Ez az a különbség,
amelyről a szeretetnek ezt a két faját megismerhetjük.

III. AZ ISTEN FÉLELME.

22. Örömeid és élvezeteid közepette félelemmel fordulj egy-egy pillanatra Istenhez,

akkor nem fogsz csalódni és hiúságokba merülni.

23. Ne örülj a földi jólétnek, mert nem tudod biztosan, hogy az örök életre vezet-e téged.
24. Ha az embernek mindig jól megy dolga és - mint a közmondás mondja, - mindene
megvan, amit szeme-szája kíván, akkor inkább félnie kell, nem örülnie, mert ez alkalmat
szolgáltathat arra, hogy Istenről megfeledkezzék.

25. Sose ringasd magadat hiú örömben, mert azt tudod, hogy milyen sok és nagy bűnt
követtél el, de azt nem, hogy Isten előtt kedves vagy-e; azért félelemben élj és remélj
őbenne.

26. Hogyan mersz félelem nélkül örülni, hisz Isten előtt meg kell jelenned és minden
gondolatodról számot adnod?

27. Gondold meg, hogy sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak, és abban
az esetben, ha nyugodtnak érzed magadat, gondolj arra, hogy biztosabb az elvettetésed,
mint az üdvözülésed, mert az örök életre vezető út nagyon keskeny.

28. Mivel a halál óráján meg kell bánnod azt, hogy az eddigi időt nem fordítottad Isten
szolgálatára, miért nem használod azt most olyan módon, amint halálod óráján kívánni
fogod, hogy fölhasználtad volna.

IV. A LELKI BÉKE.

29. Aki őrködik érzékei, a lélek kapui fölött, biztosítja lelke békéjét és tisztaságát.

30. Sohasem veszítheti el az ember lelki békéjét, ha igyekszik minden ismeretet

elfelejteni, minden gondolattól búcsút venni, és minden erejével törekszik lemondani
arról, hogy másokat halljon, lásson vagy velük érintkezzék.

MÁJUS

1. Ha az ember minden teremtett dolgot elfelejtett, akkor semmi sincs már, ami békéjét
megbonthatná és érzékiségét fölizgathatná úgy, hogy zavart idézhetne elő, mert a
közmondás szerint, amit nem ismerünk, az után nem is vágyakozunk.

2. A nyugtalan és zavart lélek, amely vágyait és szenvedélyeit nem fojtotta el, nem
alkalmas a szellemi javak befogadására. Ezeket csak a féken tartott és nyugodt lélek tudja
befogadni.

3. Fontold meg, hogy Isten csak a békés és önzetlen lélekben uralkodik.

4. Élj nyugodtan, távolíts el magadtól minden fölösleges gondot; ne törődj a munkád

sikerével, akkor Istennek tetszése szerint fogsz szolgálni és benne örömödet találod.
5. Arra törekedjél, hogy szívedet mindig békesség töltse el. Semmi világi esemény meg
ne zavarja. Gondolj arra, hogy minden elmúlik.

6. Vigyázz arra, hogy ne szomorkodjál azonnal a világnak visszataszító eseményein, mert

nem tudhatod, hogy mi jót hoznak magukkal az isteni Gondviselés rendelkezéséből a ki-
választottak örök örömére.

7. Minden körülmények között, ha még oly kellemetlenek is azok, inkább örülnünk kell,
mint szomorkodnunk, hogy ne veszítsük el a nagyobb jót, lelkünk békéjét és nyugalmát.

8. Ha minden tönkre is menne és minden fölfordulna, még akkor is oktalanság volna

részünkről, ha lelkünk békéjét megzavarni engednénk, mert ezáltal semmit sem
nyernénk, hanem vesztenénk.

9. Ha a lélek mindent békés egykedvűséggel visel el, nemcsak sok jóban részesül, hanem
ezenfelül eléri azt, hogy mindezen kellemetlenségeket sokkal helyesebben tudja
megítélni, és ellenük a megfelelő gyógyszert alkalmazni.

10. Isten nem akarja azt, hogy a lélek bármi miatt is nyugtalankodjék, és miatta
szenvedjen. Míg a külső kellemetlen események miatt szenved, addig erényesség
tekintetében még gyenge lábon áll. A tökéletes lélek ugyanis örül annak, amin a
tökéletlen lélek szomorkodik.

11. A mennyországban nincs semmi változás. A mennyország lakói biztonságban élnek

és nincsenek alávetve az érzéki vágyaknak vagy más dolgoknak, bizonyos tekintetben az
Istenhez hasonlítanak, aki mindörökre változatlan.

V. A rendetlen kívánságok

12. Aki valamely teremtményt rendetlenül szeret, az bizonyos értelemben az illető

teremtmény alá süllyed, mert a szeretet nemcsak egyenlővé teszi, hanem még alá is
rendeli azt, aki szeret, annak, akit szeret.

13. A szenvedélyekből és vágyakból ered minden erény, ha azok jól rendezettek és helyes
mérséklettel élünk velük; ha azonban nem fékezzük őket, akkor belőlük származik a
léleknek minden hibája és tökéletlensége.

14. Minden érzéki kívánság ötféle kárt okoz a lélekben azon-felül, hogy megfosztja a
lelket Isten szellemétől:

1. kifárasztja, 2. gyötri, 3. elhomályosítja, 4. beszennyezi és 5. gyengíti azt.

15. A teremtmények nem mások, mint az Isten asztaláról lehulló morzsák. Joggal
nevezhető tehát kutyának az, aki a teremtményekkel akar táplálkozni. És méltán éreznek
az ilyenek állandóan éhséget, mint a kutyák, mert a morzsák inkább arra szolgálnak, hogy
az élet után való vágyukat fölkeltsék, mint, hogy éhségüket csillapítsák.

16. Az érzéki vágyak olyanok, mint a nyugtalan, kedvetlen gyermekek, akik folyton
kérésekkel zaklatják anyjukat, hol ezért, hol azért, és sohasem lehet őket kielégíteni. Aki
az érzéki vágyaknak hódol, olyan, mint a lázbeteg, aki nem érzi jól magát mindaddig,
amíg a láz tart, s akinek szomjúsága állandóan erősödik.

17. Ha a lélek nem veti meg a világi dolgok iránt való gondokat és nem tagadja meg
érzéki vágyait, akkor oly módon halad Isten felé, mint az az ember, aki szekerét a hegyre
akarja felhúzni.

18. Ha a lélek érzéki vágyait uralkodni engedi magán, azok éppúgy fogják kínozni és
gyötörni, mint ellenségei gyötrik az embert akkor, ha kezükbe jutott.

19. Miként az az ember, aki ruhátlanul tövisek és tüskék közé veti magát, nagy
fájdalmakat és kínokat szenved, éppen úgy gyötrődik és kínlódik a lélek, ha átadja magát
érzéki vágyainak, mert ezek fogva tartják, mint a tövisek, széttépik, szétszaggatják és
kínozzák.

20. Amint a pára elhomályosítja a levegőt és nem engedi át a napsugarakat, éppen úgy az
érzéki kívánságokkal terhelt lélek is ködbe borul, és ezen nem tud Isten természetfölötti
bölcsességének napja áttörni.

21. Aki az érzéki vágyaktól elvakítani engedi magát, az olyan, mint a megigézett hal,
amely előtt a fény inkább elhomályosítja a tárgyakat, hogy ne vegye észre azt a kelepcét,
amelyet neki a halászok szántak.

22. Csak tudná az ember jól kifejezni, mily lehetetlen az érzéki vágyak rabjai számára,
hogy az isteni dolgokról helyesen ítéljenek. Az érzéki vágyak felhőbe borítják
ítélőképességük szemét; a lélek csak ezt a felhőt látja majd ilyen, majd olyan színűnek.
És így megtörténik, hogy az isteni dolgokat nem tartja istenieknek és isteninek mondja
azt, ami nem Istentől van.

23. A fogságban lévő madárnak kettős feladata van: kiszabadulni a fogságból és

megtisztulni a fogságban rárakódott piszoktól. Éppen úgy az érzéki vágyak rabjaira is
kettős munka vár: szabaddá tenni magukat, és miután szabaddá lettek, megtisztítani
magukat attól, amivel az érzéki vágyak beszennyezték őket.

24. Amint a korom a legszebb és legtökéletesebb arcot is eltorzítja, éppen úgy a rendetlen
kívánságok is utálatossá és tisztátalanná teszik azt a lelket, amely nekik hódol, jóllehet,
önmagában rendkívüli szépségű, és Istennek tökéletes képmása.

25. "Aki szurokhoz nyúl, beszennyezi magát vele" - mondja a Szentlélek. Szurokhoz
akkor nyúl az ember, ha a teremtményen elégíti ki akaratának kívánságait.
26. Ha részletesen kellene beszélnünk arról az utálatos és piszkos alakról, amelyet az
érzéki vágyak adnak a léleknek, nem találnánk semmi dolgot, mely annyira telve volna
pókhálókkal és férgekkel, mint ez, és nem találnánk ocsmányságot, amellyel ez össze
volna hasonlítható.

27. Az érzéki vágyak olyanok, mint a fa körül kihajló fattyú-hajtások, amelyek erejét
gyengítik, úgyhogy nem tud annyi gyümölcsöt teremni.

28. Nincs az a titokzatos betegség, amely a járást annyira megnehezítené, mint amilyen
nehézzé teszi a teremtmények után való vágyakozás a lélek számára az erényesség útját.

29. Sok lélek azért nem érez semmi örömet az erények gyakorlásában, mert oly vágyakat
táplál magában, amelyek rendetlenek és Isten ellen vannak.

30. Miként a fiatal viperák az anyai testben való fejlődésük alatt anyjukat emésztik és
meg is ölik, hogy annak rovására életüket fenntarthassák, éppen úgy a meg nem fékezett
érzéki vágyak elgyengítik és végül valósággal megölik a lelket, úgyhogy azontúl már
csak ők élnek benne, és mindezt azért tudják megtenni, mert a lélek nem fojtotta el őket
idejében.

31. Miként a földet is meg kell munkálni, hogy termést hozzon, mert e nélkül csak
értéktelen gyomokat terem, éppen úgy a lelki tisztaság elnyeréséhez is szükséges, hogy
elfojtsuk az érzéki vágyainkat.

JÚNIUS

1. Ahogy a fahasáb nem lobban lángra mindaddig, míg csak egy fok is hiányzik a
szükséges hőből, éppúgy a lélek sem fog tökéletesen Istenhez hasonlítani addig, míg csak
egyetlen tökéletlenséghez is ragaszkodik.

2. Egészen mindegy, hogy a madárkának a szárnya erős rézdróttal vagy egészen finom
selyemfonállal van-e megkötve. Nem tud elröpülni mindaddig, míg ez a kötelék - akár az
egyik, akár a másik - el nem szakad. Hasonlóképpen az a lélek sem haladhat előre az
Istenhez vezető úton, akit fogva tart az emberi dolgokhoz való ragaszkodás, ha még oly
jelentéktelen is az.

3. A léleknek érzéki vágyódása és ragaszkodása ugyanolyan tulajdonsággal bír, mint

amellyel a "hajót megállító" nevű hal. Erről az apró halról azt mondják, hogyha valamely
hajóhoz nagy tömegben odatapad, akkor azt megakadályozza továbbhaladásában.

4. Ó, bárcsak megértenék a lelki életet élő emberek azt, hogy mekkora lelki javakat
veszítenek el azért, mivel nem hagynak föl jelentéktelen dolgok után való vágyódásukkal.
5. A zsidók a mannában azért nem találtak meg minden ízt és erőt, - jóllehet megvolt
benne - mert valami más után vágyódtak.

6. Egyetlen szikrából nagy tűz támadhat. Egyetlen tökéletlenségből egész sereg más
tökéletlenség is származhat. Ha a lélek hanyag egyetlen érzéki vágy ellen való
küzdelemben, akkor mindig találunk benne sok más olyan tökéletlenséget, amely azon
egy érzéki vággyal való következetlenségből származott.

7. A tökéletesség útján a legnagyobb akadályok a teljesen tudatos és szándékos érzéki

élvezetek.

8. Minden olyan tökéletlenség, amelybe a lélek beleegyezik és amely benne állandósul,

sokkal nagyobb hátránnyal jár ránézve az erényekben való előrehaladást illetőleg, mintha
naponként sok más nagyobb tökéletlenséget követne is el, amelyek azonban nem
alapulnának igazi szokáson, bűnös hajlamon.

9. Joggal haragszik az Isten sok oly lélekre, akiket mindenható kezével kiragadott a
világból és a súlyos bűnre vezető alkalmakból, és akik most mégis oly gyengék és
gondatlanok bizonyos tökéletlenségek legyőzésében. Az ilyeneket azután fokozatosan
engedi érzéki vágyaikban az egyik bajból egy más, még nagyobb bajba jutni.

VI. AZ OKOSSÁG.

10. Figyelj értelmed szavára, hogy az Istenhez vezető úton azt cselekedd, amit az neked
mond. így közelebb jutsz Istenhez, mintha nem figyelsz rá.

11. Boldog, aki ízlésére és hajlamára nem tekint, és a dolgokat értelme és az igazságosság
szerint ítéli meg, hogy aszerint is cselekedjék.

12. Aki értelem szerint cselekszik, hasonló ahhoz az emberhez, aki tápláló és erős ételt
vesz magához; aki azonban pusztán akaratának hajlamait követi, ahhoz hasonlít, aki
éretlen és élvezhetetlen gyümölccsel táplálkozik.

13. Egy teremtménynek sincs jogában, hogy átlépje azokat a határokat, amelyeket az
Isten a természet rendjében számára kijelölt. Az ember uralmának a természet és értelem
szab korlátokat. Ezeket átlépni és valamit természetfölötti úton megismerni akarni, se
nem szent dolog, se nem illő. Ilyen eljárásban az Isten nem találja tetszését, és ha néha
mégis válaszol, ezt a lélek gyengesége miatt teszi.

14. Az örömön és fájdalmon az ember nem tud értelmével és okosságával uralkodni, mert
nem ismeri a távolságot, amely a hasznos és a káros között van.
15. Nem tudunk mindig különbséget tenni jó és rossz között. Sokszor jónak tartjuk a
rosszat és rossznak a jót, még ha hasznunkra van is. Vajon mi lesz akkor, ha érzékiségünk
szövetségre lép ezzel a természetes vakságunkkal.

16. Érzékiségünk mint ilyen, vak, nem törődik az értelemmel, amely a lelket
cselekedeteiben mindig helyesen vezeti és irányítja. Azért a lélek mindannyiszor vak,
valahányszor érzékisége vezeti őt.

VII. AZANGYALOK.

17. Az angyalok a mi pásztoraink. Ügyeinket Isten elé terjesztik és Isten parancsait

lelkünknek közvetítik. Édes vígasztala-sokkal töltenek el bennünket, isteni sugallatokat
közölnek velünk és mint jó pásztorok, megvédenék bennünket a gonosz szellemek ellen.

18. Az angyalok azon titkos sugallatok által, amelyeket a lélekkel közölnek Istenről, a
legmagasztosabb ismereteket nyújtják neki, s így azt mindig nagyobb szeretetre
gyullasztják, míg végül egészen megsebzi a lelket a szeretet.

19. Ugyanazon isteni bölcsesség, amely az angyalokat az égben megvilágosítja és

tudatlanságuktól megtisztítja, világosítja meg az embereket is, tisztítja meg őket a
tévedésektől és a tökéletlenségektől, amennyiben Istenből kiáradva, az angyalokon át az
emberekig ereszkedik le.

20. Az isteni fény, amely az angyalt megvilágosítja, megdicsőíti és szeretetre gyullasztja,

az angyallal együtt megvilágosítja az embert is, de ez a fény az embernek mindig
fájdalmat és szorongást okoz, amint a napnak a fénye is fájdalmat okoz a beteg
embernek.

21. Ha az ember az isteni szeretet tüzében megtisztulva eljut oda, hogy szellemibbé és
tisztábbá lesz, akkor az őt elárasztó szeretetteljes isteni megvilágosítást az angyalokéhoz
hasonló gyönyörrel fogadja. Vannak ugyanis lelkek, akik ebben az életben tökéletesebb
megvilágosításban részesülnek, mint az angyalok.

22. Ha az Isten jó angyala által kegyelmet közöl a lélekkel, általában azt is megengedi,
hogy a gonosz lélek megtudja ezt és elkezdjen a lélek ellen dolgozni, ahogyan csak tud;
megengedi pedig ezt azért, hogy a győzelem annál méltóbb legyen, és a kísértésben híven
kitartó lélek annál fényesebb jutalomban részesüljön.

23. Fontold meg, hogy őrzőangyalod, jóllehet értelmedet mindig megvilágosítja, a

cselekedet végrehajtásánál nincs mindig segítségedre; azért ne várj mindig érzéki
örömöket jócselekedeteidnél; elégedjél meg azzal, hogy értelmed helyesnek találja őket.
24. Ha az ember vágyai Istenen kívül valami más dologra is irányulnak, akkor azok a
vágyak, miként a lélek maga is jól észreveszi, elzárják az ajtót azon fény elől, melynek
segítségével az angyal őt az erényre akarja indítani.

25. Gondold meg, hogy mily nagy hiúság, ha valami másban találjuk örömünket, mint
abban, hogy Istennek szolgáljunk, és mily veszedelmes és végzetes lehet ez a lélekre.
Vedd figyelembe, mily kárhozatot hozott az angyalokra, hogy saját szépségüknek és
természetes kiválóságainknak örültek és azokban tetszelegtek. Ezen öröm miatt lettek
gyűlöletesekké és jutottak a kárhozatra.

VIII. A LELKIVEZETŐ

26. Az a lélek, akinek nincs lelkivezetője, olyan, mint a tűzhelyről kieső széndarab,
ahelyett, hogy mindig erősebben égne, kialszik.

27. Aki tanítómester és vezető nélkül akar lelki életet élni, hasonlít a mezőn magányosan
álló, gazdátlan fához. Minél több termés van rajta, annál inkább nekiesnek a vándorok, és
nem tudja a gyümölcsét megérlelni.

28. Gazdájának gondosságával megnemesített és megvédett fa abban az időben,

amelyben azt tőle várják, meghozza gyümölcsét.

29. Aki egyedül esik el, egyedül marad fekve is; kevésre becsüli a lelkét az, aki egyedül
saját magára bízza azt.

30. Aki terhének súlya alatt esik el, az nehezen fog egyedül, terhével együtt újra fölkelni.

JÚLIUS

1. Aki vaksága miatt esik el, nem fog könnyen fölkelni; és ha mégis fölkel, útját nem
folytatja mindig a helyes irányban.

2. Te nem félsz attól, hogy egyedül esel el? Hogyan akarsz oly merész lenni, hogy
egyedül akarsz fölkelni? Gondold meg, hogy ketten együtt többet tehetnek, mint egy
önmagában.

3. Krisztus nem azt mondja evangéliumában: "Ahol valaki egyedül van", hanem azt
akarja, hogy legalább ketten legyenek. Ezzel arra akar bennünket tanítani, hogy az isteni
dolgokban senki se higgyen egyedül önmagának, vagy állítson valamit az Egyháznak és
tanítómestereinek tanácsa és vezetése nélkül.
4. "Jaj annak, aki egyedül van",- mondja a Szentlélek. A lélek rászorul tanítómestere
vezetésére, mert ők ketten jobban tudnak a gonoszléleknek gátat vetni, különösen ha
abból a célból szövetkeznek, hogy az igazságot jobban megismerjék és kövessék.

5. Isten az embert mindig egy más, hasonló ember által akarja vezetni.

6. Ha az Isten valamit kinyilatkoztatott egy léleknek, akkor azonnal arra is ösztönzi őt,
hogy azt az Egyház szolgájának, az Ő helyettesének megmondja.

7. Jól fontoljuk meg, hogy lelki ügyeinkben kitől kérünk tanácsot, mert végtelenül fontos,
hogy ily nagy dologban helyesen járjunk el és ne tévedjünk.

8. Hogy a lelki életben előrehaladhassunk, nagyon kell arra ügyelnünk, kinek a

vezetésére bízzuk magunkat. Amilyen ugyanis a tanítómester, olyan a tanítvány is, és
amilyen az atya, olyan a fiú is.

9. A tanítómester vonzalma és szeretete valami iránt nagyon könnyen bevésődik a

tanítvány lelkébe is.

10. A lelkivezetők fő feladata, amelyet mindig teljesíteni tartoznak, abban áll, hogy lelki
gyermekeikből kiöljenek minden érzéki vágyat, megszabadítsák őket minden rendetlen
kívánságtól, s így őket nagy nyomorukból kimentsék.

11. Ha a tanítás még olyan magasztos is, és a retorikának műszabályai szerint adják is
elő, és ha még oly magas stílusba öltöztetve jelenik is meg, mégis csak oly mértékben jár
haszonnal, amilyen mértékben él lelki életet az előadó.

12. A jó stílus, megfelelő taglejtések, emelkedett hangú előadás és tiszta kiejtés csak
akkor érnek el eredményt, ha mindezt lelki embertől kapja a hallgatóság. Egyébként az
akaratot csak kevéssé vagy egyáltalán nem tudják megindítani, pusztán az érzékeket és az
értelmet gyönyörködtetik.

13. Az Isten haragszik azokra, akik az Ő törvényét tanítják, de meg nem tartják, akik
hirdetik a jó szellemet, de az hiányzik belőlük.

14. A tökéletesség útján a legmagasabb fokok számára, sőt a középsők számára is nagyon
ritkán lehet találni minden tekintetben megfelelő lelkivezetőt, amilyenre éppen szükség
volna; ennek ugyanis bölcsnek, eszesnek és tapasztaltnak kell lennie.

15. A lelki vezetés alapja a tudomány és a lelkek helyes megítélése és ezenfelül a

tapasztalat is, mert ahol ez hiányzik, ott a lelket nem tudják célhoz vezetni.

16. Aki könnyen téved, annak kötelessége, hogy bizonyosságot szerezzen magának; ha
ezt nem teszi, büntetést érdemel azért a kárért, amelyet okoz. Az isteni dolgokban
ugyanis, amelyekhez a lelkek vezetése is tartozik, nagy figyelemmel és megfontolással
kell eljárni.
17. Ki cselekszik úgy, mint Szent Pál, aki mindenkinek mindene volt, hogy mindenkit
megnyerjen? Ehhez szükséges, hogy az ember mindazon utakat ismerje, amelyeken Isten
a lelkeket vezeti. Ezek azonban olyan különbözők, hogy ritkán találunk két olyan embert,
akik a lelki életben ugyanazon az úton járnának.

IX. AZ IMÁDSÁG

18. A legnagyobb tisztelet, amelyet Istennek adhatunk, abban áll, hogy evangéliumi
tökéletességben akarunk neki szolgálni. Ami ezen kívül van, annak az emberre nézve
nincsen értéke és semmi hasznot sem hajt neki.

19. Az embernek egyetlen jó gondolata többet ér, mint az egész világ. Azért egyedül az
Isten méltó tárgya az ember gondolatainak.

20. Az embernek minden olyan gondolata, amely nem az Istenre vonatkozik,

tulajdonképpen meglopása az Istennek.

21. Sohase engedd, hogy lelked elszórakozzék; legalább a hit rövid felkeltésével
iparkodjál összeszedett lenni.

22. A lélek csak imádsággal győzheti le a gonosz ellenség hatalmát, csak alázatossággal
és önmegtagadással ismerheti meg annak álnokságát; az isteni fegyverek ugyanis az
imádság és Krisztus keresztje.

23. Nincs jobb és biztosabb eszközünk szükségeinkben, fáradságainkban és

sérelmeinkben, mint az imádság és a bizalom.

24. Az Isten legyen lelked Jegyese és barátja. O legyen állandóan szemed előtt. Ha őt
nézed, elkerülöd a bűnt, megtanulsz szeretni és minden dolgod jól megy.

25. Vonulj vissza szíved rejtekébe, dolgozzál mindig Istennek, lelked Jegyesének
jelenlétében, aki mindig előtted van és jót cselekszik veled.

26. Mindig járj Isten jelenlétében és őrizd meg számára azt a tisztaságot, amelyre téged
tanít.

27. Az imádság elűzi a szárazságot, növeli az áhítatot és általa a lélek bensőségesen

gyakorolja az erényeket.

28. Ha nem foglalkozunk mások hibáival, ha megtartjuk a csendhallgatást és állandóan

Isten jelenlétében járunk, akkor megszabadulunk lelkünk nagy tökéletlenségeitől és nagy
erények birtokába jutunk.
29. Ha tiszta lélekkel és gyermeki egyszerűséggel imádkozunk Istenhez, akkor, még ha
hosszú ideig tart is imádságunk, a lélek mégis rövidnek találja azt. Ez az az imádság,
amelyről az írás azt mondja, hogy áttöri az egeket.

30. Nem szükséges, hogy mindig működjön összes tehetségünk és érzékünk, hanem csak
ami elkerülhetetlenül szükséges. A többieket foglalkoztatás nélkül kell Istennek
átengednünk.

31. Őrizd meg magadban Istennel szemben a szerető figyelmességet anélkül, hogy
különösebb dolgot akarnál érezni vagy megérteni.

AUGUSZTUS

1. Törekedjél arra, hogy minden dolog közömbös legyen rád nézve, s te viszont azokra
nézve. Akkor mindenkitől elfeledve, magányod rejtekében egyedül maradsz Istennel.

2. Aki nem hagyja magát érzéki vágyaitól fogva tartani, az könnyen tud repülni, miként a
madár, melynek szabadok a szárnyai.

3. Sohase keress Istenen kívül más gyönyörűséget lelked számára; sohase merülj el a
külső dolgokban, őrizd meg lelked békéjét és összeszedettségét.

4. Ha el akarsz jutni a szent összeszedettség állapotába, akkor arra nem

tevékenységeddel, hanem önmegtagadásoddal kell törekednek.

5. Amit olvasással kerestek, azt elmélkedésben találj átok meg, amiért imádsággal
zörgettek, a szemlélődés nyitja meg azt számotokra.

6. Az igazi áhítat a türelmes és alázatos imádságban való kitartásban áll, önmagunkkal

szemben való bizalmatlanságban, hogy az Istennek tetszésére legyünk.

7. Azok kiáltanak igazságban az Istenhez, akik Őt az üdvösség ügyéért kérik, ami

valóban a legnagyobb igazság.

8. Hogy kérésünk meghallgatásra találjon, ahhoz szükséges, hogy imádságunkban

minden erőnket arra irányítsuk, ami Istennek legjobban tetszik. Ekkor ugyanis Ő
nemcsak a lélek üdvét adja meg nekünk, hanem egyúttal mindazt, amit ránk nézve
hasznosnak ítél, még ha nem is kérjük azt.

9. Minden léleknek jól meg kellene gondolnia, hogyha szükségében nem is segíti meg
azonnal az Isten és nem hallgatja meg kérést, azért mégsem feledkezik meg arról, hogy
megfelelő időben segítse őt, ha állhatatos marad és nem fárad bele az imádságba.
10. Ha az akarat az érzéki örömök által fölemelkedik az Istenhez és ezek serkentik a
kitartásra az imában, akkor nem szabad megvetnie az ilyen indítóokokat. Ebben az
esetben ugyanis az érzéki dolgok valóban arra a célra szolgálnak, amelyre az Isten őket
teremtette, tudniillik, hogy általuk egyre jobban szeressük és megismerjük őket.

11. Akinek érzéki felfogóképessége tisztult és a léleknek alá van rendelve, azt az érzéki
dolog már az első észrevevésnél az Isten felé emeli.

12. A józan észtől elfogadott igazság az, hogy minden dolog lényegének megfelelő életet
él. Ebből kiviláglik, hogy annak, aki az állati életet elfojtotta magában és szellemi életet
él, minden késedelem nélkül kell Isten felé haladnia.

13. Az ájtatos ember akaratát elsősorban a láthatatlan felé irányítja. Nincs szüksége sok
képre, hanem csak keveset használ belőlük. Csak olyanokat szeret, amelyek inkább az
istenit, mint az emberit ábrázolják.

14. A képeknek csak akkor van jelentőségük, ha van bennük áhítat és hit. Ahol ezek
hiányzanak, ott a kép semmit sem számít. Mily élénken látták földi élete folyamán
Üdvözítőnk képét az emberek, mégsem segített azokon, akiknek nem volt hite, jóllehet
sokat érintkeztek vele és látták csodatetteit.

15. Maradj hű az imádságban és lelki olvasmányban töltött magányhoz; maradj meg itt
minden dologról való szent megfeledkezésben. Mikor ugyanis nem kell
kötelességszerűen más dolgokkal foglalkoznod, sokkal inkább megnyered Isten tetszését,
ha magadat tisztán megőrizni és tökéletesíteni tudod, mintha az egész világot megnyerted
volna. "Mert mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelke kárt
szenved?". (Mt. 16,26.)

16. A jó, tiszta szellem idegen érdekekkel, az emberek tetszésének keresésével mit sem
törődik; a teremtményektől elszakadva, örömteljes nyugalomban él Istennel való állandó
összeköttetésben.

17. Imádkozásra olyan helyet kell választani, ahol az értelem és a lélek az Isten felé való
szárnyalásban a legkevesebb akadályra talál.

18. Az imádság helye ne legyen olyan, amely az érzéki ember számára élvezetes és
gyönyörködtető; sokan választanak ki olyan helyet, ahol a lelki összeszedettség helyett
érzéki élvezetekben elszórakoznak.

19. Aki zarándoklatra vállalkozik, legjobban teszi, ha olyankor végzi azt, amikor mások
nem zarándokolnak vele együtt, még ha szokatlan időben történik is az. Ha nagy sereg
indul zarándoklatra, nem ajánlom a részvételt; általában ugyanis sokkal szórakozottabban
tér vissza az ember, mint amikor elindult, és sokan inkább szórakozásból, mint áhítatból
vállalkoznak ilyen zarándoklatra.
20. Aki megszokott imagyakorlatait abbahagyja, hasonlít ahhoz az emberhez, aki madarat
tart a kezében és azt újra elengedi, és azután csak nagy fáradsággal tudja ismét megfogni.

21. Mivel az Isten elérhetetlen, ne fáraszd magadat elmélkedésedben olyan tárgyakkal,

amelyeket szellemi tehetségeid fel tudnak fogni vagy érzékeid észlelni; mert ha lelkedet
ilyen alacsony dolgok kielégítenék, akkor elveszítené azt a lendületet, amely szükséges
az Isten felé vezető úton járáshoz.

22. Ne engedd, hogy a lelkedhez férkőzzék olyan dolog, amely nem tartalmaz valamiféle
szellemiséget; az ilyen dolog ugyanis rontaná áhítatodat és összeszedettségedet.

23. Akik nagyon ráhagyatkoznak természetes értelmükre, nehezen lesznek lelki

emberekké. Csalatkoznak azok, akik azt hiszik, hogy egyedül ennek segítségével
tehetnek szert lelki erőre.

24. A tökéletlenek aközben, hogy az imádságban érezhető öröm után sóvárognak,

elveszítik az igazi áhítatot.

25. Ha a légy mézhez ragad, nem tud elröpülni. Ha a lélek szellemi élvezetbe merül, ez
akadályozza őt szabadságában és szemlélődésében.

26. Aki nem szokott hozzá, hogy mindenütt tudjon imádkozni, hanem csak a neki
megfelelő helyen, az gyakran el fogja hagyni az imádságot; az, - amint a közmondás
mondja - csak saját könyvéből tud olvasni.

27. Aki az érzéki dolgokban és élvezetekben nem őrzi meg szellemének szabadságát,
hanem ellenkezőleg, akaratával elidőz és gyönyörködik azokban, annak azok akadályul
szolgálnak Istenhez vezető útjában.

28. Nagyon balga volna az az ember, aki azért gondolná, hogy az Istentől távol van, mert
nincsenek lelki édességei és örömei, és aki örülne, ha ilyenekben része volna, abban a
téves hiedelemben él, hogy ezek által juthat Isten közelébe.

29. A lelki emberek gyakran foglalkoznak érzéki dolgokkal olyan ürüggyel, hogy azok
őket imádságba merítik és szívüket Istenhez emelik. Ezt pedig sokkal inkább lehetne
szórakozásnak, mint imádságnak nevezni, minthogy inkább maguknak okoznak vele
örömet, mint az Istennek.

30. Az elmélkedés a szemlélődés felé, mint célja felé törekszik. Mihelyt a célt elértük, az
eszközök elveszítik jelentőségüket. Aki vándorlásának célját elérte, kipiheni magát.
Éppen úgy az elmélkedést is abba kell hagynunk, mihelyt a szemlélődés állapotához
megérkeztünk.

31. Amint a maga idején az elmélkedést abba kell hagynunk, hogy ne akadályozzon
bennünket lelki előrehaladásunkban, éppen úgy szükséges, hogy ne hagyjuk abba a
megfelelő idő előtt, mert visszaesés lehet a következménye.
SZEPTEMBER

1. A szemlélődés állapotának három ismertetője van: 1. az ember semmi örömet sem talál
a múlandó dolgokban, 2. örömét találja a magányban, hallgatásban és mindig a
tökéletesebbre törekszik, 3. ha az elmélkedés és fontolgatás, amely azelőtt szükséges volt,
akadályul szolgál. Mind a három ismertetőjelnek egyszerre kell meglennie.

2. A szemlélődést ezen állapot kezdetén alig lehet fölismerni, először azért, mert nagyon
finom, gyengéd és alig észrevehető; másodszor azért, mert e lélek, míg nem jutott el
ehhez az állapothoz, hozzászokott az elmélkedésnek inkább az érzékek alá eső
gyakorlatához.

3. Minél jobban törekszik a lélek megőrizni lelki nyugalmát, annál jobban megerősödik a
szemlélődésben. Nagyobb örömet talál benne, mint minden más dologban, mert minden
fáradság nélkül békét, nyugalmat, kellemes érzést és élvezetet okoz neki.

4. Még azoknak sem szabad az elmélkedést egészen elhagyni, akik már eljutottak a
szemlélődés állapotába. Kezdetben ugyanis a szemlélődés állapota még nem olyan
tökéletes, hogy az ember azt tetszése szerint gyakorolhatná; még nincs oly távol az
elmélkedéstől, hogy néha ne gyakorolhatná azt is.

5. A szemlélődés idején kívül fel kell használnia az embernek minden gyakorlatánál,

cselekedeténél és munkájánál a jó gondolatokat és megfontolásokat, amint az ember
észreveszi, hogy azok áhítatát növelik. Különösen meg kell emlékeznünk a mi Urunknak,
Jézus Krisztusnak életéről, szenvedéséről és haláláról, hogy összes cselekedeteinket és
egész életünket hasonlóvá tegyük az övéhez.

6. A fülemülén a következő öt sajátságot figyelhetjük meg: 1. nagyon magasan repül, 2.

nem tűri a társaságot, még a saját fajának társaságát sem, 3. csőrét az ég felé emeli. 4.
nincsen határozott színe, 5. kedvesen énekel. Ezen sajátságokkal kell a szemlélődő
léleknek is bírnia. Minden múlandó dolog fölé kell emelkednie, nem kell velük többé
törődnie, mintha egyáltalán nem is léteznének. Szeretnie kell a magányt és hallgatást,
úgyhogy többé semmi teremtett lénynek a társaságát ne keresse. Tekintetét mindig az ég
felé kell emelnie, ahonnan a Szentlélek száll feléje sugallataival és vigasztalásaival. Ne
legyen határozott színe, azaz semmihez se vonzódjék, hanem mindenben kövesse Isten
akaratát. Mindig Isten szeretetéről kell dalolnia.

7. Sokszor a szemlélődés magas fokán a lélek nem gondol Krisztus szentséges

emberségére, mert őt az Isten saját kezűleg emeli fel ezen természetfölötti megismerésre;
ezenkívül azonban sohasem szabad azt szándékosan elhagynia, mert a reá való tekintés és
a róla való elmélkedés útján jut el az ember legkönnyebben a legmagasztosabb
egyesüléshez. Krisztus Urunk az igazság, az ajtó és a vezér minden jóhoz.
X. AZ ENGEDELMESSÉG

8. Ha a mennybe vezető úton akarunk járni, akkor sokkal inkább szükségünk van
önakaratunk elhagyására, mint sok tudásra és munkára.

9. Aki sem az Istenhez, sem a teremtményekhez való viszonyában nem keresi saját
tetszését és semmiben sem cselekszik a saját akarata szerint, az nem tévedhet.

10. Még ha nagy dolgokat cselekszel is, addig nem jutsz előbbre a tökéletesség útján, míg
meg nem tanulod azt, hogy saját akaratodról lemondj, önmagadon uralkodjál és
dolgaidról, sőt magadról is teljesen elfeledkezzél.

11. Engedd, hogy parancsoljanak neked, tanítsanak téged és rendelkezzenek veled; akkor
majd tökéletes leszel.

12. Isten nagyobb tetszést talál abban a lélekben, aki a lelki szárazságot alázatos
megadással fogadja, mint abban, aki lelki örömök között fáradhatatlan minden
munkájában, de nem ismeri az engedelmességet.

13. Istennek jobban tetszik az alázatosság és engedelmesség, ha még olyan kicsi is

benned, mint bármi más dolog, amit neki adni akarnál.

14. Az értelemnek vezeklési gyakorlata az alázatosság és engedelmesség; és éppen azért

Isten előtt ez kedvesebb áldozat, mint bármilyen testi vezeklés.

15. A testi vezeklési gyakorlatok engedelmesség nélkül nagyon is tökéletlenek, mert a

kezdő lelki életet élők azokat saját kedvtelésükből végzik. És mivel ilyenkor saját
akaratukat követik, sokkal inkább a hibákban tesznek előrehaladást, mint az erényekben.

16. Bármilyen keserű a helyzeted, sohase kövesd saját akaratodat, mert ezáltal még
keserűbb lesz.

17. Nagyon könnyen győz a gonosz ellenség azok fölött, akik isteni dolgokban csak saját
magukat és önakaratukat választják vezérül.

XI. A LELKI ERŐSSÉG

18. Még ha súlyos teher van is rajtunk, biztosabban érezzük magunkat erős ember
közelében, mint minden teher nélkül, gyenge ember mellett. Ha súlyosan rád nehezednek
az élet viszontagságai, akkor Istennel, a te erősségeddel összeköttetésben vagy, aki a
szorongatottaknak segítségére van. Ha teher nélkül vagy, akkor egyedül vagy és saját
magad terhe vagy.
19. Gondold meg, hogy ami a világból való, szintén csak világ és ami a testből van, az
szintén test; a jó szellem az Isten lelkéből születik, amelyet sem a világ, sem a test nem
közölhet velünk.

20. Gondold meg, hogy a virág annál gyorsabban elhervad és elveszíti illatát, minél
finomabb. Azért óvakodjál attól, hogy a lelki élvezeteknek élj, mert ezek nem tartósak.
Sokkal inkább törekedjél erőslelkűségre, mely a világon semmihez sem ragaszkodik és
bőségesen találsz örömet és békét, ízletes, édes és tartós gyümölcsöt ugyanis száraz
területen lehet szedni.

21. Jóllehet a jóakaratú emberek útja egyenes és könnyű, a vándor mégsem juthat messze
és csak fáradsággal juthat előre, ha nincsenek jó lábai, fogytán van az ereje és ha ellankad
az úton.

22. Sohase elégítsd ki magadat tiltott eledelekkel, azaz a földi élet eledeleivel; mert
boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, ők kielégülést nyernek.

23. Aki a dolgokon igazán uralkodik, azt sem azoknak kellemes volta nem hangolja
örömre, sem kellemetlen volta nem teszi szomorúvá.

24. Az erősség kitartóvá teszi a lelket a viszontagságokban, gyakoroltatja vele az

erényeket és legyőzeti a nehézségeket.

25. Őrizd meg lelked erősségét mindazzal szemben, ami téged Istenen kívül bárhová
vezetne, és légy Krisztus szenvedéseinek barátja.

26. Folytonosan örülj Istenben, mert ő a te üdvösséged. Gondold meg, hogy mily jó rád
nézve, ha elszenveded azt, ami tőle, az igazi Jótól származik.

27. Az Isten sokkal többre becsüli benned azt, ha iránta való szeretetből kedveled a lelki
szárazságot és szenvedéseket, mint az összes lelki vigasztalásokat és látomásokat,
amelyekben részed lehetett és az összes elmélkedéseket, amelyeket alkalmad volt
végezni.

28. Úgy a szerencsében, mint a szerencsétlenségben őrizd meg lelked nyugalmát, őrizd
meg bensőséges szeretetedet minden szenvedéssel szemben, amelyet Isten küld neked.

29. Nem a fáradalmakat kell magunkhoz szabnunk, hanem magunknak kell a

fáradalmakhoz alkalmazkodnunk.

30. Ha tudnák az emberek, hogy a szenvedés és önmegtagadás mily nagy segítségükre

van a legfőbb javak megszerzésében, akkor sohasem keresnének vigasztalást.

OKTÓBER
1. Minél türelmesebb az ember a szenvedésben és minél szívesebben lemond az
örömökről, annál biztosabb jele ez annak, hogy az erényességben előrehaladt.

2. A szenvedés útja sokkal biztosabb és gyümölcsözőbb, mint az örömnek és a

tevékenységnek útja. Először azért, mert a szenvedésben a lélek isteni erőt kap, a
tevékenységben és az örömben pedig saját gyengeségeivel és tökéletlenségeivel dolgozik.
Másodszor azért, mert a szenvedésben az ember jobban gyakorolja az erényeket, a lélek
jobban megtisztul és több bölcsességre és óvatosságra tesz szert.

3. Az a lélek, amelynek nem voltak kísértései és megpróbáltatásai, nem emelkedhet fel

értelmével a bölcseséghez. "Aki nem kísértetett meg, - mondja a bölcs - mit tud az?

4. A legtisztább szenvedés szüli és hozza magával a legtisztább megértést.

XII. LEMONDÁS AZ ÉRZÉKI ÖRÖMÖKRŐL.

5. Ha a lélek fölhagy az érzéki dolgok fölött érzett örömével, akkor kigyógyul azon
szórakozottságából, amelyet érzékies viselkedésével okozott magának és Istenben
összeszedett lesz. Szerzett erényei megmaradnak és erősödnek.

6. Valamint az az ember, aki csak érzéki dolgokat tud élvezni és csak ezekben keresi
örömét, nem nevezhető másnak, mint érzékiesnek és állatiasnak, éppen úgy az az ember,
aki az érzéki dolgokon túl keresi örömét, joggal nevezhető lelkinek, éginek és isteninek.

7. Ha csak egy érzéki örömet is megtagadsz magadtól, akkor az Úr már itt a földi életben
száz lelki örömet ad helyette. Éppen úgy, egyetlenegy érzéki örömből százszoros sérelem
és kellemetlenség származik.

8. Ha az ember már nem él e világnak, akkor érzékeinek minden tevékenysége és

képessége egyenesen Isten szemlélésére irányul.

9. Az érzéki javaknak csak akkor érdemes örülni, ha az embernek segítségére vannak az

Isten felé vezető útjában. Ez azonban annyira bizonytalan, hogy amint tapasztalhatjuk, az
érzéki javak inkább kárt okoznak, mint hasznot.

10. Mindaddig, míg az ember értelmét az érzéki örömöktől való megtisztítás által nem
hozta olyan állapotba, hogy őt a múlandó dolgok azonnal Istenhez vezetik,
szükségképpen le kell mondania az azokon érzett örömről, hogy lelkét megszabadítsa az
érzékies élettől.

XIII. A HALLGATÁS.
11. Egyetlen Igét mondott az örök Atya, az ő Fiát és ezt mondja ő folytonosan, örök
hallgatásban. És ezt az Igét a léleknek hallgatásban kell meghallania.

12. Legszükségesebb dolog előmenetelünkhöz az, hogy ezen nagy Isten előtt úgy
szívünkkel, mint nyelvünkkel hallgassunk. Az a beszéd ugyanis, amelyet ő
legszívesebben hallgat, nem más, mint a hallgatag szeretet.

13. Keveset beszélj és ne avatkozz olyan dolgokba, amelyek felől nem intéztek hozzád
kérdést.

14. Ne hallgasd meg mások hibáiról a panaszokat és ha valaki mások miatt panaszkodik,
alázatosan mondhatod: Ne beszélj nekem erről!

15. Semmi miatt se panaszkodjál és semmi felől se kérdezősködjél; ha szükséges valamit

kérdezned, ezt is kevés szóval tedd.

16. Ne mondj ellent másoknak. Semmiképp se mondj olyan szavakat, amelyek nem
teljesen tiszták.

17. Ha beszélsz, úgy beszélj, hogy senkit meg ne sérts, és olyasmiről beszélj, mégha az
egész világ meghallaná is azt.

18. Szeretettel figyelj Istenre és őrizd meg lelked nyugalmát; ha szükséges beszélned, az
szintén nyugalommal és békésen történjék.

19. Figyelj arra, mit szól hozzád az Isten és fontold meg az írás szavát: "Az én titkom az
enyém." (Iz. 14,16.)

20. Sohase felejtsd el, hogy az Isten szigorú számadást követel majd tőled minden egyes
szóért, amelyet nem engedelmességből mondtál.

21. Ha még oly szent is valaki, sohasem válik javára, ha az emberekkel sűrűbben
érintkezik, mint az éppen szükséges és amint azt a körülmények kívánják.

22. Lehetetlen, hogy előrehaladjon az, aki nem rejti el hallgatásban összes cselekedeteit
és szenvedéseit.

23. Az erényekben való előrehaladásunkban legjobban segít bennünket a hallgatagság és

a munka; a beszéd elszórakoztat, a hallgatás és a munka összeszedetté tesz.

24. Ha már egyszer tudja az ember, mire figyelmeztették őt lelki előrehaladását illetőleg,
akkor nem kell tovább kérdezősködnie; beszélnie sem kell többet, hanem csak
cselekednie, csendben és gondosan, alázatosan, szeretettel és önmagának megvetésével.
25. Megfigyeltem, hogy az a lélek, amelyik azonnal odafigyel a beszélgetésekre és
szórakozásokra, keveset gondol az Istenre. Aki ugyanis Istenre gondol, az erős kényszert
érez a hallgatásra és minden szórakozástól való menekülésre.

XIV. AZ ALÁZATOSSÁG.

26. Hogy a lélek Isten megismerésére eljuthasson, a legelső dolog, amivel bírnia kell,
saját magának a megismerése.

27. Istennek jobban tetszik a legjelentéktelenebb munka is, ha azt csendben és

magányban végeztük azon óhaj nélkül, hogy arról az emberek tudomást szerezzenek,
mint ezer más nagy munka, melyet azzal a szándékkal végeztünk, hogy az emberek
észrevegyék.

28. Mindannyiszor sérelem esik a lelkiismeret tisztaságán, valahányszor az ember más

előtt kinyilvánítja azokat a jó tulajdonságokat, amelyeket magán észrevett, és ha az ember
jócselekedeteinek jutalmául másoktól tiszteletben részesül.

29. Az isteni bölcsesség szelleme, amely az alázatos lelkekben lakozik, mindig arra
törekszik, hogy a lelki kincseket titokban tartsa és a hibákat nyilvánosságra hozza.

30. A tökéletesség nem azon erényekben áll, amelyeket az ember magamagán felismer,
hanem azokban, amelyeket az Isten lát meg benne. Mivel ezek az ember előtt annyira
rejtettek, azért semmi okunk sincs arra, hogy nagyra tartsuk magunkat, sőt ellenkezőleg,
mindig okunk van a félelemre.

31. Minél jobban kitűnik a lélek az alázatosságban és az önmegvetésben, Isten annál

nagyobb szeretettel fordul feléje.

NOVEMBER

1. Nem fogod megtalálni, amit birtokolni akarsz és nagy sóvárgással óhajtasz, ha saját
tehetségedben bízva keresed; csak mélységes alázatosságod által találod azt meg.

2. Ha saját magadban akarsz büszkélkedni, akkor először válaszd el magadtól, ami nem a
tied; ami még visszamarad, az semmi sem lesz, s ebben a semmiben azután
büszkélkedhetsz.

3. Ne vess meg senkit azért, mert nem találod meg benne azokat az erényeket,
amelyeknek véleményed szerint meg kellene benne lenniök; Isten előtt ugyanis nagyon
kedves lehet más oly erények miatt, amelyeket te nem találsz benne.
4. Sohase mentegesd magadat. Fogadd vidám lélekkel a feddést és gondold azt, hogy az
Isten részesít téged abban.

5. Isten irgalmasságának tekintsd, ha néha jó szót szólnak hozzád, mert egyáltalán nem
érdemled meg.

6. Ne foglalkozzál azon dolgokkal, amelyek ellened irányulnak és csak arra legyen

gondod, hogy Isten kedvében járj.

7. Kérd az Istent, hogy mindig az Ő akarata teljesedjék rajtad. Nagyon szeresd őt, mert
ezzel adós vagy neki.

8. Törekedjél arra, hogy magad és mások előtt ismeretlen légy. Sose nézd mások jó
tulajdonságát és hibáit.

9. Sose feledkezzél meg az örök életről. Gondold meg, mily nagyok és mily csodálatos
dicsőségnek örvendenek azok, akik szegények, alázatosak és saját magukat is
megvetették itt a földön.

10. Hogy a tisztelet után való vágyódást, amelyből sok más hiba származik, elfojtsd
szívedben, először iparkodjál azt cselekedni, ami megvetést hoz számodra és azt óhajtsd,
hogy mások is megvessenek téged. Másodszor, iparkodjál magadról megvetőleg beszélni
és óhajtsd, hogy mások is hasonlóképpen tegyenek.

11. Ha alázatosságból és a lelkivezető iránt való engedelmességből minden lelki

dolgunkról számot adunk a lelkivezetőnknek, akkor nagy lelki világosságot, nyugalmat,
megelégedést és lelki biztonságot szerzünk.

12. Az erény nem az Istenre vonatkozó megismerésekben és érzelmekben áll, bármily

magasztosak legyenek is azok, hanem ellenkezőleg abban, hogy az ember semmit sem
tulajdonítva magának, megveti önmagát az alázatosság szellemében.

13. Az összes mennyei látomások, kinyilatkoztatások és boldogító lelki érzések, bármily

nagyra értékelje is az ember őket, nem érnek annyit, mint az alázatosság legkisebb foka.
Ebben ugyanis a szeretet működik, amely nem a saját jó tulajdonságait értékeli nagyra és
becsüli sokra, hanem másokét.

14. Azok a kinyilatkoztatások, amelyek valóban Istentől származnak, a lelket egyrészt

felemelik, másrészt megalázzák.

15. Ha a kegyelmek Istentől valók, akkor a lélekben bizonyos vonakodást hagynak hátra
minden kitüntetéssel és előnnyel szemben, és különösen hajlandóságot a megalázkodásra.

16. Isten utálja az előkelő állásokra vágyakozó lelkeket, és ha valakit előkelő állásba akar
helyezni, azt akarja, hogy az semmi kedvet se érezzen utána.
17. Ha az adományok és közlések a gonoszlélektől származnak, akkor azok a nagy és
megtisztelő állások után keltenek bennünk vágyat, az alacsony és közönséges dolgokkal
szemben pedig ellenszenvet érzünk.

XV. A HIÚSÁG.

18. Azt a lelket, amely előkelő állásokra és hivatalokra törekszik vagy átadja magát
zabolátlan érzéki vágyainak, Isten nem tekinti édes gyermekének, hanem a szenvedély
rabszolgájának.

19. Ha a lélek nem alázatos, akkor a gonosz szellem nagyon könnyen félrevezeti és
ezerféle hazugságot hitet el vele.

20. Sok erényes ember van a világon és hősies dolgokat visznek véghez, de ez nem sokat
számít náluk az örök élet szempontjából, mert tetteikben nem az Isten dicsőségét és
tiszteletét keresik, hanem saját tetszésüket.

21. Nem örülhet az ember cselekedeteinek anélkül, hogy azokat nagyoknak ne tartaná. Ez
azonban kevély képmutatás, mint ahogy az Úr a farizeusokról mondotta.

22. Sok embernek nyomorúsága olyan nagy, hogy véleményem szerint minden munka,
amit végeznek vagy bűnös vagy értéktelen vagy pedig tökéletlen Isten előtt, mivel tele
van önzéssel, és emberi tekintetekből végzik azokat.

23. Ó, ti nagyra hivatott lelkek, vajon mit műveltek és mivel foglalkoztok? Ó, Ádám
fiainak sajnálatraméltó vaksága? Ilyen fenséges világossággal szemben vakok vagytok és
ilyen hangos hívással szemben süketek! Minél inkább saját magatokat és dicsőségeteket
keresitek, annál szegényebbek és hitványabbak, annál méltatlanabbak vagytok.

XVI. AZ ÖNKÉNTES SZEGÉNYSÉG.

24. Csak abban az esetben szabad gazdagságunknak örülni, ha azt Isten szolgálatára
fordítjuk. Egyébként semmi nyereséggel sem jár. Ugyanezt mondhatjuk a többi
ideiglenes javakról, címekről, előkelő állásokról és hivatalokról, stb.

25. A lelki embernek folyton figyelnie kell arra, hogy szíve ne földi örömök és múlandó
dolgok felé forduljon. Mindig félnie kell attól, hogy kicsiny hibából nagy származik,
miként kis szikrából is nagy tűz keletkezhet

26. Sohasem szabad nyugodnak lennünk, ha valamilyen rossz hajlamot veszünk észre
magunkban, ha még olyan jelentéktelen is az. Azonnal ellen kell állnunk és nem szabad
későbbre halasztani a hiba kiirtását Ha a lélek akkor sem ura annak a hibának, mikor még
csak kicsi, hogyan gondolja azt és bízhatna abban, hogy legyűrheti akkor, ha majd nagy
lesz és mélyen meggyökeresedett?

27. Aki a kis hibáktól tartózkodik, az nem fog a nagyobbakba esni. Már a kis hibákból is
nagy kár származik. A szívnek védőfala és sáncai bedőlnek. Igaza van a közmondásnak:
Munkájának felét végezte az, aki jól kezdte.

28. Az öröm mint felhő homályosítja el az ítélőképességet. Nem örülhet az ember a

teremtményeknek anélkül, hogy ebbe egy kis önzés ne vegyülne. Az ilyen örömökről
való lemondás az ítéletet tisztábbá teszi, mint a levegő is tisztább lesz, ha a pára leszáll.

29. A lelkileg szabad embert nem zaklatják a gondok sem az imában, sem azon kívül, és
így időveszteség nélkül, könnyen nagy lelki előnyre tesz szert.

XVII. A KAPZSISÁG.

30. Az ideiglenes javak nem kényszerítenek minket a bűnre.

Általában azonban az ember szíve gyengeségéből ragaszkodik hozzájuk, és miattuk

elfeledkezik Istenről. Innen származik a bűn és azért mondja a bölcs, hogy a gazdag nem
marad ment a bűntől.

DECEMBER

1. A világi dolgok nem ártanak és nem foglalkoztatják a lelket mindaddig, míg be nem
férkőztek a lélekbe. Csak az árt a léleknek, ha akarata hozzájuk tapad és az utánuk való
vágy megmarad benne.

2. A mi Urunk Jézus Krisztus a földi javakat töviseknek nevezte az Evangélium szerint;

az, aki akaratával ezekhez tapad, általuk bűnnel sebzi meg lelkét.

3. Hiú dolog az, amint sokan teszik, hogy mindenáron gyermekeket kérnek Istentől és
ezirányú vágyukat nem tudják türtőztetni. Hiú pedig azért, mert nem tudják, vajon jók
lesznek-e gyermekeik. Vajon Istennek fognak-e szolgálni és hogy a remélt öröm helyett
nem okoznak-e sok szomorúságot, kellemetlenséget és aggodalmat?

4. A kapzsi ember azt, ami a szívéhez nőtt, igyekszik még jobban odaláncolni magához,
ha pedig szabadulni akar tőle, csak rövid időre lesz képes attól a köteléktől elszabadulni.

5. Gondold meg, hogy mennyire szükséges, ha el akarsz jutni a tökéletességre, hogy

szembeszállj magaddal és az önmegtagadás útjára lépj.
6. Ha előtted az emberek az életre vezető széles útról beszélnek, ne higgy nekik, még
akkor sem, ha csodákkal bizonyítanák is azt. Annál erősebben ragaszkodjál a vezeklésről
és minden földi dolog megvetéséről szóló tanításhoz.

7. Az Isten megparancsolta, hogy az oltár, amelyen az áldozatot bemutatták, belül üres

legyen. Ebből megtanulhatja a lélek, mennyire ki kell üresítenie magát: ezáltal méltó lesz
arra, hogy rajta, mint oltáron nyugodjék az isteni Felség.

8. Isten csak egy kívánságot, óhajt tűr meg a lélekben, nevezetesen azt, amely
törvényének teljesítésére és Krisztus keresztjének hordozására vonatkozik. Azért mondja
nekünk a Szentírás, hogy Isten parancsának értelmében a frigyszekrénybe, amelyben a
mannát őrizték, semmit sem volt szabad tenni a törvénykönyvön és Mózes pálcáján kívül,
amely Krisztus keresztjét jelképezte.

9. Ha a lélek semmi mást nem kíván, mint hogy az Úr törvényét tökéletesen teljesítse és
Krisztus keresztjét hordozza, akkor valódi frigyszekrénnyé lesz, amely az igazi mannát,
az Istent rejti magában.

10. Ha azt akarod, hogy lelkedben igazi áhítat legyen és az istenes dolgok után való vágy
és Isten szeretete benned erősödjék, akkor tisztítsd meg lelkedet minden földies vágytól
és kívánságtól; vedd ezeket mind semmibe. Miként a beteg, ha eltávolítják betegségének
okozóját, azonnal jobban érzi magát és visszanyeri étvágyát, éppen úgy gyógyulsz meg te
is lelkileg, ha a mondottakat megszívleled. E nélkül azonban nem tudsz előrehaladni.

11. Úgy élj ezen a világon, mintha Istenen és a lelkeden kívül senki nem léteznék, hogy
szívedet semmi emberi dolog fogva ne tartsa.

12. Ne akarj még fáradság árán is lelki örömökhöz jutni, hanem mondj le róluk
nagylelkűen.

13. Az összeszedettséget nem a lelki javak gyűjtögetése, hanem inkább az önmegtagadás

által szerezhetjük meg.

14. Szabadítsd meg magadat belsőleg minden földi dologtól, semmiféle mulandóban ne
keress örömet, és azon javak felé fordítsd figyelmedet, amelyeket nem ismersz.

15. Isten mérhetetlen javait csak a kiüresített és a magányt kedvelő szív tudja befogadni.

16. Ha csak lehet, ne tagadj meg semmit másoktól, még azt sem, amire nagy szükséged
volna.

17. Nem juthat el a tökéletességre az, aki nem igyekszik a teljes lelki szabadságot
megszerezni; - hogy természetes és természetfeletti vágyaiban ki tudja magát üresíteni
mindabból, ami nem Isten.
18. Mindig arra törekedjél, hogy ne a könnyebbet válaszd, hanem a nehezebbet; ne az
élvezetesebbet, hanem a kellemetlenebbet; ne a magasztosabbat és értékesebbet, hanem
az alacsonyabbat és megvetettebbet; ne azt, amiben van valami kívánnivaló, hanem
amiben semmi kívánnivaló sincsen; ne a jobbat, hanem az értéktelenebbet válaszd. Jézus
Krisztus iránt való szeretetből törekedjél mindig a lehető legnagyobb lemondásra,
nélkülözésre és szegénységre.

19. Ha megtisztítod a lelkedet az idegen dolgok birtoklásától és vonzalmától, akkor a

dolgokat lelkileg fogod megismerni. Ha lemondasz az utánuk való vágyakozásról, akkor
fogod igazán élvezni őket, mert akkor ismered meg bennük az igazságot.

20. Ha magadról és másokról teljesen megfeledkeznél, akkor minden ellentmondás nélkül

engedelmeskednének neked az emberek és kedvezőek volnának számodra a
körülmények.

21. Semmiben sem érzel hiányt, ha szíved semmihez sem ragaszkodik, mert a lelkileg
szegény egészen megelégedett és boldog, még ha valamiben hiányt szenvedne is, és
akinek a szíve semmihez sem ragaszkodik, annak mindene megvan bőségesen.

22. A lelki szegények nagylelkűen odaadnak mindent, amijük csak van. Örömük telik
abban, hogy azt odaadhatják Istenért, és felebarátaik kánt való szeretetből; ezen erény
követelményeinek megfelelően rendeznek el mindent.

23. A lelki szegénység egyedül az áhítat lényegére van tekintettel, és csak azt veszi
gyakorlatba, ami azt elősegíti. Nem kedveli az érzéki segédeszközök közül azokat,
amelyek feltűnőek és különlegesek.

24. Azon lélek felett, amely a világ számára meghalt, nincs hatalma sem a szerencsének,
sem a szerencsétlenségnek.

25. A ruhátlan szegényt fel szoktuk öltöztetni. Hasonlóképpen az Isten is a tisztaság és

boldogság ruhájába öltözteti azt a lelket, amely ment minden kívánságtól, akarástól és
nemakarástól (ami nem Istenre vonatkozik).

26. Az Isten iránt való szeretet a tiszta, egyszerű és minden érzéki vágytól ment szívben
mindig tevékeny.

27. Mondj le érzéki kívánságaidról és minden vágyad teljesül. Mily bölcsesség, ha

óhajaink mindig megegyeznek Isten akaratával.

28. Ha békét és vigasztalást akarsz találni lelked számára és igazságban akarsz szolgálni
Istennek, akkor ne elégedjél meg azzal, amit már elhagytál, mert esetleg most is éppen
annyi akadályt találhatsz, mint azelőtt, vagy talán még többet. Hagyj el minden dolgot,
mielőtt azok hagynának el téged.
29. Ha az önmegtagadásban, mely az összes erények velejárója és gyökere, nem
gyakoroljuk magunkat, akkor minden más, legyen az akár a legmagasztosabb elmélkedés
vagy sugallat, csak az ágakon való szökdécselés, nem pedig előrehaladás.

30. Az Istenhez vezető úton nemcsak az ideiglenes javak, testi élvezetek és örömök
szolgálnak akadályul, hanem a lelki vigasztalások és örömök is gátolnak bennünket az
erények útján, ha bizonyos önzéssel ragaszkodunk hozzájuk vagy keressük őket.

31. A mi hiú kapzsiságunk olyan természetű, hogy minden dolgot meg szeretne szerezni.
Olyan, mint a szú, mely az egészséges fát megrágja.

FÜGGELÉK

Ehhez a kis könyvhöz szebb, igazibb záróhangot nem adhatunk, mintha idézzük Szent
atyánk nagyobb művéből, a Kármel-hegy útjából a lemondás aranyszabályát (I.könyv, 13.
fejezet):

Hogy az ember tökéletesen szerethesse Őt,

Ne keressen sehol másutt szeretetet

Hogy teljesen megismerje őt,

Igyekezzék semmiről semmit sem tudni.

Hogy teljesen birtokába vehesse őt,

Ne kívánjon birtokolni semmit sem.

Hogy egészen őhozzá hasonulhasson,

Ne legyen semmi semmiben.

Hogy elérje azt, amit még nem élvez,

Arrafelé kell mennie, ahol semmi öröm

nincsen.

Hogy elérje azt, akit még nem ismer,

Járjon arra, hol mit sem ismer.

Hogy eljusson ahhoz, amit még nem bír,

Járjon arra, hol mi sem övé.

Hogy elérje azt, ami ő még nem,

Arra kell mennie, hol ő semmi sem.

Ha bármiben meghátrálsz,

Kiteszed magad a végleges bukás

veszélyének;

Mert hogy egyáltalában eljuthass a

"minden"-hez,

Mindenben teljesen meg kell magadat

tagadnod.

S ha eljutsz odáig, hogy Ő egészen a

tied lesz,

Öleld magadhoz anélkül, hogy bármit

is kívánnál.

Mert ha egyáltalában bármit óhajtanál

bírni,

Nem lehetne kizárólag Isten a te

kincsed.
Fordította P. Ágoston sarutlan kármelita