B.

Szabó János

A KÖZÉPKOR MAGYARORSZÁGI
KÖNNYŰLOVASSÁGA
X-XVI. SZÁZAD
 STUDIA MILITARIA HUNGARICA

1. Gustavo Massoneri: Történelm i adalékok a z 1848-49-es

m agyarországi független ségi háborúról

2. Pethő Sándor: Görgey A rtú r

3. Erdeös László: A m agyar honvédelem egy negyedszázada

(1919-1944)

4. Darkó Jenő: A z ősm agyar hadművészet fejlőd ése és

hatása N yugateur ópára

5* Kovács Zoltán András: A S zálasakor mány

belügym inisztérium a

6. Darkó Jenő: A m agyar huszárság eredete

7. Ötvös István: K oncepcióváltások (A R ajk-per katonai

vonala)

8. Takáts Sándor: A török-m agyar bajviadalok

9. Erdeös László: Egy em beröltő a zászló alatt háborúban és

békében

10. Alexander Bcrnát: A háború után

1L Farkass Jenő: Budapesti ostrom napló

(1944. decem ber 10. - 1945. május 4.)

12. B. Szabó János: A középkor m agyarországi

könnyűlovassága
 B. Szabó János

A KÖZÉPKOR MAGYARORSZÁGI
KÖNNYŰLOVASSÁGA
X-XVI. SZÁZAD

A ttraktor
Máriabesnyő
2017
 Copyright © B. Szabó János, 2017
Hungárián Edition © Attraktor, 2017

Címlaprajz: Boldog Zoltán

Címlapterv: CsumP stúdió

ISSN 1787-6796
ISBN 978-615-5601-51-4

Felelős kiadó az Attraktor Kft. ügyvezetője.

A nyomdai munkákért felel a monobit nyomda Kft. ügyvezetője.
Dédapám, B. Szabó János
emlékére,
aki huszárként szolgált
az Osztrák-Magyar Monarchia
hadseregében
 „EZ VOLNA TEHÁT A TÉR, ... MELYBEN
NEMZETÜNK OTTHON VOLT,
MELLYEL MIDŐN ROMBOLT, ALKOTOTT”

Levélváltás West Pointtal

2013 nyarán egyik kiváló hadlörlénész kollégám, Ncgycsi Lajos nyug­

állományú alezredes kérdést intézett az Egyesül Államok híres, West
Point-i katonai akadémiájához, hogy milyen magyar vonatkozású had­
történeti eseményekről esik szó a tananyagban náluk. A válaszokból
kiderült, hogy az első világháború egyes eseményeitől eltekintve csupán
a 907-cs pozsonyi csata kerülhet szóba, mint konzultációs téma, mivel
„alkalmanként a csata példaként fordul elő a könnyűlovasság manővere­
ire, de a tankönyvben nem szerepel, tehát nem része a törzsanyagnak.”1
Egy évvel később Pozdcrka Zoltán alezredes a magyar történelemnek
az amerikai katonai felsőoktatásban betöltött szerepéről publikált egy
cikket, melyből kiderült, hogy a Kansas állambeli Fort Leavenworlh-bcn,
az Amerikai Egyesült Államok szárazföldi haderejének parancsnoki
és törzstiszti iskolájában a magyar had tört énét bői szintén a kalando­
zások kora kerül terítékre. Egyrészt a 933-as riadói csata, ahol a szá­
szoknak sikerült megszabadulniuk a retteget kalandozóktól, „mégpedig
- a tananyag szerint - az »iillő és kalapács* taktikával. A könnyűlova­
sok maguk után csalták a magyarokat, majd a nehézlovasok kirontot­
tak a rejtelmükből és hátba támadták őket, mielőtt azok egy nyíl lövést
is leadhattak volna.” A 955. évi augsburgi csalán pedig azt demonst­
rálják a hallgatóknak, hogy „az Ottó német király által vezetett német
sereg mennyire fegyelmezett volt, és külön elismerés jár nekik, mivel
a győzelmet gyalogos katonákkal értek el”. Mindezen túl még az 1241.
évi muhi csatáról is szó esik, melyet viszont „meglepő részletességgel
tárgyalnak az FM 3-90 harcszabálvzatban* Eszerint az olt szereplő
leírás - melyben egy 70.000 fős mongol sereg győz le egy túlerőben lévő

1 Négyesi, 2016.; A levélváltás anyagát Négyesi Lajos volt szíves ren­

delkezésemre bocsátani, melyet ezúton is köszönök neki!

7
 100.000 fős magyar sereget - történelmi példa arra, hogy „a megfelelő
és alapos felderítéssel biztosítható a győzelem’'.2
Csupa olyan történeti eseményről esik tehát szó, amelyben a köny-
nvű lovas Ságnak - így vagy úgy - de döntő szerep jutott. Egyes buzgó
„honfiak” keblét akár még némi büszkeség is eltöltheti,3látva hogy a 907.
évi „bratislavai csata” esetében - melynek ugyan helye és lefolyása is
több mint bizonytalan - végre egy magyar győzelemmel végződő ese­
mény is felkerült a hadtörténeti „best o f” csaták sokszázas listájára, A
tananyagban közvetített ismeretek minősege azonban - akár a kalando­
zások koráról, akár muhi csatáról essék is szó - legalábbis kétes „szava­
tosságú”,4s ezt természetesen az intézmény magyar vendéghallgatója is
tökéletesen érzékelte. így ha a szerző minden hadtörténeti kommentár­
jával nem is, végkövetkeztetésével maradéktalanul egyet tudok érteni:
„a legjobb megoldás az lenne, ha egyre több kiváló magyar történelmi
munka kerülne angol fordításban ajelentősebb amerikai egyetemekre,
ahol az európai történelmet a magyar szempontok figyelembevételével
oktatnák,” mivel „nem mindegy, mit gondolnak rólunk abban az ország­
ban, amelyik a világ egyik legjelentősebb gazdasági és politikai köz­
pontja, és ahol bizony országok sorsa dőlhet el adott esetben.”5 Kérdés
azonban, hogy ha pusztán a magyar tudományosságon múlna, képesek
lennénk-e pontosabb, és így feltehetően hasznosabb ismereteket közve­
títeni népünk, országunk múltjáról, hadtörténetéről a nagyvilágnak?
A magyar hadtörténetírás számára ugyan egy bő évszázadon át első­
rendű kihívás volt, hogy a magyar a nemzeti ethosz és az elő nemzeti
„mitológia” szempontjából oly fontosnak tartott könnyűlovasság törté­
netét tanulmányozza, közben azonban nemegyszer maga a tudományos
diskurzus is ezen nemzeti mitológia bűvkörébe került. A magyarországi
könnyűlovasság középkori történetéről alkotott történetírói hagyomány
összetett belső problémái így sokáig nem váltak érzékelhetővé még a
szűk szakmai közegen belül sem.
A középkorral foglalkozó magyar hadtörténetírás alapjait ugyanis
még a XIX. század második felében rakták le igen kiváló kutatók, s az

2 Pozderka. 2014. 145-146. o.

3 Az internet révén amúgy is előszeretettel terjesztik a hírt: Bulcsu
954. nyugat-európai hadjár ata tananyag a West Pointon. (Például: az Index
fóruma, „Ki volt Bulcsu?” című topik, 2013. augusztusi hozzászólások, [http://
fo rum.index.hu/Artícle/viewArticle?a=126540987&t=9189355, letöltve: 2016.
szeptember 22.]
4 Muhi ú,j megközelítésben: B. Szabó, 2016.
6 Pozderka, 2014. 153. o.

8
akkoriban megfogalmazott - s úgy tűnik, sok szempontból mindmáig
iránymutató - állításaikat természetesen az akkor rendelkezésükre álló
forrásanyag alapján tették meg. Ebben képzettségüknek megfelelően
túlnyomó többségben voltak az európai latin és görög nyelvű források,
míg a sok szempontból „gyermekcipőben* járó orientalisztika koránt­
sem tudott ezekkel azonos tömegű és értékű forrásanyagot párba állí­
tani a keleti nyelvekben többnyire járatlan hazai történészek számára.6
Ez az aránytalanság jellemezte a XX. század hadtörténeti szemléletét
messzemenően befolyásoló nemzetközi hírű nagy német, francia és
angol összefoglalásokat is.7
Azóta nemcsak a nyugat-európai „lovagi” hadviselésre vonatkozó
szemlélet form álódott át gyökeresen a nyugati hadtörténeti szakiro­
dalomban,8 hanem az Ázsiára vonatkozó és fordításokban nagy világ­
nyelveken hozzáférhető tudásanyag is igen jelentősen bővült. Az elmúlt
negyedszázadban pedig szinte robbanásszerű változás következett be
az ázsiai témájú publikációk terén. Mindennek hozadékai azonban -
néhány kutató munkáját kivéve - lassan épülnek be a hagyományosan
középkorász vagy régészeti irányultságú hazai hadtörténeti szakiro­
dalomba.9*
A magyar honfoglalás időszakának egyik legfontosabb eseménye,
a 907. évi bresalauspurc-i csata 1100 évfordulója és a Mátyás király
trónra lépésének 550. évfordulója alkalmából meghirdetett Reneszánsz
Év 2008. is jó alkalmat adott egy szélesebb ívű áttekintés elkészítésére,
a régi elképzelések felülvizsgálatára, a középkori magyar hadviselésről

6 E tekintetben volt igen figyelemre méltó a kiváló turkológus, Thúry

József munkássága, aki az oszmán hódítás korára vonatkozó páratlanul
értékes - nyomtatásban vagy modern török nyelven túlnyomó részben még ma
sem olvasható - krónikarészletek lefordítása mellett kíséri etet tett a közép­
kori és koraújkori magyar hadtörténet egyes kérdéseink új megvilágításába
helyezésére is, ámde ez a kísérlete, az európai hadtudományban való járat­
lanságra miatt kudarcra volt ítélve.
7 Omán, 1885.; Omán, 1898.; Delbrück, 1923,
a Kiváló példa erre a John Francé által összeállított, 2006-ban megjelent
tanulmánykötet, mely az elmúlt fél évszázad nagyjelentőségű, szemlélet-
formáló írásaiból lett összeállítva: Francé, 2006.
9 Ahol egyelőre még Jan Frans Verbruggen a lovagi hadv iselés korszerűbb
megközelítését tartalmazó, 1954-ben hollandul, több mint húsz évre rá pedig
angolul publikált kiemelkedő fontosságú könyvének ( Verbruggen, 1976.)
nyomait sem mindig lehet felfedezni. Az elmúlt években az új nyugat-európai
szemléletet elsősorban Veszprémy László sok szempontból úttörő jellegű
írásai képviselik hazánkban.

9
 kialakult összkép jő néhány részletének átgondolására. Az akkoriban
tett megállapítások egy része - például a X* századi lándzsa- és pán­
célhasználat, vagy a lovasság belső kategorizálása tekintetében - már
teret nyert a szélesebb szakmai közegben is,10 a munka azonban ezzel
messze nem ért véget, az egyes felmerült résztémák kidolgozása azóta
is folyamatosan zajlik.11
Am íg azonban a hazai hadtörténetírás nem rendelkezik igazán
letisztult képpel vizsgálódásai tárgyáról,12 nagyon nehéz érdemi meg­
állapításokat tenni arról, hogy mit is jelenthetne egy-egy fogalom a
középkori Magyarországon a hadviselésben, például a „nyugati” vagy
„lovagi” és „keleti” vagy „steppei” elem, amit oly gyakran állítottak
szembe egymással. Holott a népvándorlás korában a steppei hatások
igencsak elérték Nyugat-Európát is, s ennek hosszú távú, maradandó
nyomai egyre határozottabban kirajzolódnak a szarmaták és alánok
esetében.13Várhatóan hasonló figyelemre tartanak számot a hunok és
az avarok is, s mennyivel meglepőbb fejleményeket hozhat mindez euró­
pai viszonylatban, mint amit Tóth Zoltán remélt, amikor azt állította:

lü B*Szabó, 2010a*; lásd például: Petkex-Sudár, 2015.; Veszprémy, 2017*

148-152.0.
1L E helyen szeretnék köszönetét mondani Flór in Ardeleannak, Bagi
Zoltán Péternek, Balogh Lászlónak, Balogh Máténak, Bárány Attilának,
Bíró Adumnak, Bollók Ádámnak, Csiky Gergelynek, Dormán Emesének,
Guitman Barnabásnak, Györkös Attilának, Fodor Pálnak, Ivanics Máriának,
Kármán Gábornak, Kiss Etelének, Kovács Lászlónak, Kovács S* Tibornak,
Langó Péternek, Négyesi Lajosnak, Pénzes Szabolcsnak, Regős Andreának,
Sudár Balázsnak, Toll Lászlónak, Tősér Mártonnak és Veszprémy Lászlónak,
valamint a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Könyvtára, és a Magyar
Tudományos Akadémia Könyvtára Keleti Gyujetménye munkatársainak,
akik az elmúlt két évtizedben sokféle módon segítették munkámat.
12 Mint például egy olyan áttekintő összefoglalás, amilyet John Francé
készített a keresztes hadjáratokban részt vevő nyugat-európai hadakról
és a velük szemben álló közel-keleti muszlim erők lényegi különbségeiről:
Francé, J o h n : Grusading Warfare and Its Adaptation t-o Eastern Conditions
in the Twelfth Century* {Francé, 2006. 50-55. o.); illetve az iráni és „turáni”
típusú íjász lovasság modelljéről: Alofs, 2014.; Alofs, 2015a.; Alofs, 2015b,;
A lofS y 2015c,*
13 A teljesség igénye nélkül: Bacharch, 1973.; Nickel, 1975, 1-23. o.;
IÁttleton, 2000. (Magyar változata: Szkítiától Camelotig, Nyíregyháza, 2005.)
Az Arthur legenda iráni eredetéhez és az iráni népek európai történetéhez,
hatásaihoz még: Makkay, 1996. 733-822. o.; Veszprémy, 1991a, 1-5. o.

10
„a középkori Európa hadtörténetének ismerői viszont meglepődve kell,
hogy konstatálják: íme a Nyugat a Száváig ért*14
Mára már világossá vált, hogy a középkorban a nyugat-európai tak­
tika feladata nem pusztán a nehézlovasság hatékony alkalmazása, hanem
gyakorta a lovasság és az annak létszámát számos térségben időnként
többszörösen is meghaladó gyalogság harcának hatékony koordináci­
ója volt, így Magyarországon sem lehet a nyugati taktika adaptációját
pusztán a nehézlovasság térnyerésével leírni, mivel a magyar vezérek­
nek még a keresztény királyság korában is főként a könnyűlovasság és
a feltehetően kis létszámú nehézlovasság tevékenységét kellett inkább
összehangolniuk a harcmezőn.1*
Emiatt is kérdéses a nyugat-európai taktika szélesebb körű adap­
tálása, ha annak egyik alappillére, a gyalogság különféle társadalmi
és gazdasági okokból csak a XV. századra nyert értékelhető szerepet a
lokális, magyarországi hadikultúrában.16Eközben a könnyű-és nehézlo­
vasság együttműködésére - egyszerűen a hasonló seregszerkezet okán
- már jóval a honfoglalás korát megelőzően születtek megoldások a
steppei népek és az ázsiai birodalmak hadikultúráiban. Jelen munka
egyik legfontosabb célja épp az volt, hogy ezeknek a szempontoknak
a felvetésével, a középkori könnyűlovasság mibenlétének és szerepé­
nek az eddigieknél alaposabb tisztázásával járuljon hozzá egy új és a

14 Például folyik az avar fegyverzet nyugati adaptációjának vizsgálata:

Schutee-Dörlamm, 2006.; vö. Tóth, 1934a. 130. o., 2016-ban pedig az amerikai
Dávid A. Graff már publikálta is a hadviselés eurázsiai metódusának fogalmát
ajánló könyvét: Graff, 2016.
1C Az ebben rejlő lehetőségek sokféleségét, rugalmasságát próbáltam
felvázolni 2001-es tanulmányomban, amely lényegében független a nehézlo­
vasság „nyugati” vagy „keleti” jellegétől, amit a steppei népek történetéből
vett újabb analógiák is megerősítenek. Kétségtelen tény, hogy emellett a jóval
gyérebben említett hazai középkori gyalogság vizsgálata háttérbe szorult a
magyar tudományosságban: Süttő, 2014.
16 Az általam ez esetben használt lokális hadikultúra fogalom - amely
magába foglalja egy adott térségre jellemző módon a rendelkezésre álló erők
összetételének, fegyverzetének földrajzi és gazdasági determinációját, a harc
megvívásának módozatait, hagyományait és a szembenálló felek vezéreinek
gondolkodásmódját is - nem, vagy csak egyes elemeiben azonos magyar hadtu­
dományban a 1990-es években Kovács Jenő altábornagy munkássága révén
meghonosodott globális hadikultűra fogalommal, lásd erről: Forgács, 2002.;
Forgács, 2009.; Az angolszász hadtörténeti irodalomban folyó párhuzamos,
a way ofwars és strategic cultures mibenlétéről és európai sajátosságairól
szóló diskurzus áttekintése: Graff, 2016. 1-24. o.

11
korábbinál remélhetőleg átfogóbb összkép kialakításához a középkori
magyar hadviselésről.

A XIX. SZÁZADI MAGYAR NEMZETÉPÍTÉS SZOLGÁLATÁBAN

A történettudományon belül a hadtörténetírás a XX-XXI. század

fordulóján - az olvasóközönség körében tapasztalható népszerűsége
ellenére - meglehetősen periferikus helyzetbe került, s ezt mi sem jelzi
jobban, mint hogy Romsics Ignác legifjabb magyar historiográfiai össze­
foglalójából gyakorlatilag kimaradtak a hadtörténészek.17 Hazánkban
nem sokat változtatott ezen a helyzeten a magyar gyökerekkel is ren­
delkező, de az angolszász világból kisugárzó, társadalomtörténeti irá­
nyultságú „új hadtörténctírás” irányzata sem.18 Nem volt azonban ez
mindig így: a XIX. században, a magyar nyelvű tudományosság kibon­
takozása idején a hazai kutatók legkiválóbbjai szép számmal fordultak
e témakör felé, melyet a „nemzeti” szempontok erőteljes hangsúlyozása
miatt korántsem tartottak speciálisan katonai stúdiumnak,19*sőt ez a
témakör nagyon sokféle aktualitást rejtett az egykori kutatók számára,
A kor problémáinak tükröződéseként értékelhető, hogy a XIX. szá­
zadi Magyarországon a jogegyenlőség, a polgári átalakulás kérdéseiről
folyó vitához Horváth Mihály a honfoglalók jogegyenlőségen alapuló
katonai szervezetéről szóló 1842. évi akadémiai székfoglalója révén
csatlakozott-0 - míg a kalandozások alkalmával véghezvitt zsákmányo­
lásból való gazdagodását kifejezetten károsnak látta, mert az szerinte
negatív irányban befolyásolta a nemzet erkölcsi arculatát.21

17 Lásd: Hermáim, 2015. 239. o.; Mindez azonban nem csupán sajátos
magyar jelenség, lásd Pollmann, 2015.167-171. o.
18 Ágoston, 2006. 524-525., 529-531. o., valamint a Korall, 9 (2008).
novemberi számának írásai; Az angolszász irodalom felemás hazai recep­
ciójáról: B. Szabó, 2015 b.
19 Amit a katonák nem kevéssé sajnáltak a XIX. századi Magyarországon,
mert az általuk ismert, példaértékűnek tekintett európai országokban ez a
terület szinte kizárólag a katonák privilégiuma volt. Lásd: Ácsy 2015. 95. o.
Horváth Mihály székfoglaló beszéde, „A magyar honvédelem történeti
vázlata” 1842. november 22, In. Horváth, 1868. 1. k. 152-154. o.; Horváth
hadtörténeti fejtegetéseinek hátteréről: Hermann, 2015. 241. o,
21 Horváth Mihály: Az ipar és kereskedelem története Magyarországon
a középkorban. In: Horváth, 1868. 2. k. 4-8. o.; Horváth, 1871. 115-117. o,

12
 Később Horváth szellemi örököse, Ipolyi Arnold, aki - a régi dicső-
ség ürügyén - szintén a társadalmi-gazdasági modernizáció érdeké­
ben igyekezett széles múltbéli horizontot tárni hallgatói cs olvasói elé,
hogy a modernizálódás ügyét előre mozdítsa: „Uraim, nem elég többé a
mai fejletség fokán az egyszerű hazafias frázis és szóvirág ... nem elég,
hogy Xenophon és Livius hangján írjunk történelmet* [...] Ha egy újon­
nan viruló nemzet fellépve érvényesíteni akarja magát eredménnyel
ezt csak ügy érheti el, ha a tudomány és a művészet, az ipar s munka
terén újabb alkotások eredeti vonásait hozza m agával... így lépett fel
kétségtelenül először nemzetünk, midőn helyet foglalt s országot alko­
tott Európa államai között. Midőn hadviselését, taktikáját és straté­
giáját nemcsak megbámulták a keleti, bizánci tudomány: Maurikiiosz
és Bölcs Leó had tani irataiban, hanem meg is érezte a nyugat annyira,
hogy Madarász Henrik császár a német fegyver magyarrá alakításával
s nemzetünk harcászata átvételével volt csak képes győzedelmeskedni.
Hasonlóan keli ma tehetségünket minden téren érvényesítenünk,”2*
Ugyanakkor már ezzel párhuzamosan feltűntek, a durva hangvé­
telű „idegen” történelmi bírálatok és kritikák hatására, a szellemi/
tudományos problémának bizonyuló „nemzetvédelem” jelenségei is -
méghozzá a mind a mai napig tapasztalható kisebbrendűségi komple­
xusok tüneteivel karöltve mint azt Jankovich Miklós híres írásának,
a honfoglaláskorral foglalkozó régészet első tudományos publikációjá­
nak az alcíme is tükrözi: „A f tizedik század* elején, Solt fejedelemmel, 1.
B erengár császárnak diadalm as védelmében Olaszországban jelen
volt, űjdonnan felfedezett tetem eiről, ,s öltözetének ékességeiről”?* A
cikk közlésére a szerző szerint azért volt szükség, mivel „hajdani króni­
káink’ azon előadásinak, mellyek őseink által Olaszország’ diadalmas
hódításáról, és köntöseik’ mívbeli ékességeiről nyilván emlékeznek: a’
későbbi történetíróknak balvélekedései (szerénységbol-c, vagy inkább
irigységből? megkülönböztetni nem kívánom) ezeket tagadják, ,s Euró­
pába költözött eleinket természeti vadságokban maradott, míveletlen,
,s embertársaikat dúló vad csoportoknak, sőt illetlenül még állati csor­
dáknak is vétkesen állítják. Már pediglen csak a’ jelenleg felfedezett
inivbeli ékességek is sokkal díszesebb öltözeteiket bizonyítják őseink­
nek, mint a’ m hlyeket Julius Caesar’ előadása szerint, akár a’ mezíte­
len, és festett tagokkal harezoló brittusok, akár Tacitus’ bizonysága
képen a’ farkas, és medve bőrökbe burkolt, vagy épen kecske, szarvas,2 3

22 Ipolyi Arnold beszéde a magyar történelmi kongresszuson, 1885.

július 3. la: Rottler, 1.981. 160-161. o.
23 Jankovich, 1834. 281.

IS
és vad bikának lenyúz zott szarvas tejeikkel ellenségeiket ijesztő ger-
manusok viselének.”24
Ez a kezdetben inkább defenzív, a későbbiekben azonban már egyér­
telműen agresszívan nyugatellenes hangütés - ami át- meg átszőtte a
korai hadtörténet tanulmányozását26 - azért is figyelemre méltó, mert
világossá teheti, hogy mennyire hasonló úton járnak - valójában a jelen
problémáira reflektálva - egyes mai „alternatív” történelmi nézetek kép­
viselői, mint a XIX. századi magyar hadtörténeti narratíva kimunkálói.
Sajátos látlelete ennek a helyzetnek, hogy míg a honfoglalók, „kalando­
zok” hadszervezetével, felszerelésével, harcászatával többen is komo­
lyan foglalkoztak, maguknak a sokat dicsőített - a nemzeti önérzet
szempontjából azonban igencsak problémás - „kalandozó” hadjáratok­
nak Szabó Károly 1869-ben megjelent összefoglalása26 óta nem készült
el egyetlen korszerű monografikus feldolgozása sem - nemhogy a XIX,
században, de egyelőre napjainkig sem.272 8

A TUDOMÁNYOS KEZDETEK

A középkorral foglalkozó magyar hadtörténetírás egyik legfonto­

sabb eseménye, a mára teljesen feledésbe merült Hermann Mey nert, a
„veterán osztrák hadtörténetíró” könyvének 1876. évi megjeienése volt
a középkori és kora-új kori magyar hadügy rőL2SAz 1867. évi kiegyezést
követő szellemi „olvadás” jegyében ez a mű már a méltányos elismerés
hangján szólt a magyarság erényeiről e téren, s ezzel kivívta hazai ismer­
tetői, Salamon Ferenc és Kápol nai Pauer József elismerését is,29A Habs­
burg Monarchia és Európa hadtörténetében is igen járatos szerzője30

*4 Jankovich, 1833. 281-282. o.

Varga, 2105.
2(5 Szabó, 1869.
137 A források komoly filológusi apparátussal történő modern feldol­
gozásának azonban a napjainkban már végre nekirugaszkodott a hazai
középkorkutatás, lásd például Veszprémy-Torma, 2015. illetve Bácsaiyai,
2015.; Bácsatyai, 2016.
28 Meynert, 1876. 42-45. o.
29 Kriegswesen dér Ungarn von Hermann Meynert. Wien. 1876. Salamon
Ferenc recenziója. Sz, 1877 (11). 64-70, o.; Meynert Hermann “Das Kriegswesen
dér Ungarn” Wien, 1876. Ismerteti Kápolnai Pauer István. LAK, 4 (1877).
287-295. o,
30 Meynert, 1852-1854.; Meynert, 1868-1869,

14
 nem végzett ugyan alapkutatásokat, de még így, csupán a rendelkezé­
sére álló német irodalom alapján is olyan figyelemre méltó összegzést
hozott létre, amely a XIX* században mind a magyarországi, mind a
nemzetközi tudományosságban meghatározó szerepet játszott a közép­
kori magyar hadtörténet fő vonalainak felvázolásában,
Meynert honosította meg például e kérdéskör vizsgálatában azt a
módszert, miszerint a magyar hadsereg csatáinak kronologikus sor­
rendben történő vizsgálatából alapvető következtéseket lehet levonni
a magyarországi fegyverzet cs taktika változásairól, ő hívta fel a figyel­
met az íj kitüntetett jelentőségére - a középkor kései évszázadaiban is
- a magyar fegyverzetben* Emellett ugyancsak ő volt az, aki hangsú­
lyozta a hadsereg - elsősorban német minták alapján történő - foko­
zatos átalakulását, a közelharcra nagyobb hangsúlyt fektető nyugati
nehézfegyverzet térnyerését, amely véleménye szerint bizonyos esetek­
ben ugyan előnyöket hozott (például az 1282* évi hódtavi csatában a
kunok ellenében), más esetekben viszont a magyarok kudarcát okozta
(1167-ben Zimonynál és 1241-ben Muhinál)31 - igen hosszú életű magyar
hadtörténeti hagyományt alapozva meg ezzel* A XV, századi magyar
huszárokról vagy Mátyás „fekete gárdájárór tett megállapításai pedig
még az 1920-1930-as években is releváns (vitatandó vagy elfogadható)
támpontokat jelentettek a kérdés akkori kutatója, Tóth Zoltán számára.32
Meynert műve óriási kihívást jelentett a korabeli magyar tudomá­
nyosság számára, ami addig egy-egy kivételes próbálkozástól eltekintve
alig-alig tudott valamit felmutatni e téren*'5- A méltató recenziókon túl
az irodalmárból remek történetíróvá váló Salamon Ferenc volt az első,
aki előbb akadémiai székfoglalójában, majd bővebb formában aS^a-
zadok-baax megjelentetett nagyívű tanulmányában reagált Meynert
művére, s annak rövidke - ámde a magyar nacionalizmus számára igen
fontos, dicsőséges - TX-X. századi részével szemben egy igen nagyívű.*3 9

91 Meynert, 1876.
92 Meynert, 1876. 82-91. o.; vö. Tóth, 1925. és Tóth, 1934a.
39 Ide sorolhatók Kiss Károly némely hadtörténeti munkái a XV-XVL
századi oszmán-ellenes harcok történetéről (Ács, 1982. 81-125* o.), Horváth
Mihály 1842, évi akadémiai székfoglalója a magyar hadszervezet történetéről
(Horváth, 1868.), Szabó Károly első ízben 1852-ben napvilágot látott, bőséges
kommentárokkal ellátott Bölcs Leó fordítása (Szabó, 1873.), valamint a X.
század történetéről készített összefoglaló munkája (Szabó, 1869.), illetve
Jászay Pál egy korai munkája (Jászay, 1850. különösen 98-102, o.), valamint
Kerékgyártó Árpád „művelődéstörténeti” összefoglalásai (Kerékgyártó*
1859-1865.; Kerékgyártó, 1880*),

15
 ötletes új képet vázolt fel a honfoglalás időszakának magyar fegyver­
zetéről és taktikájáról.34
Salamon az általa elfogultnak ítélt nyugat-európai vagy kései magyar-
országi források helyett Bölcs Leó Taktikáját tette meg fő forrásának,
s az ebből kinyerhető adatokból, illetve az ezekre épített következteté­
sekből próbált - saját korának katonai gyakorlatával egyeztetve - egy
új, egységes képet alkotni a témáról.35Érdekes analógiáktól, máig tanul­
sággal végiggondolható ötletektől (pl. a „kalandozó” hadjáratokhoz
szükséges nyílvesszők szállításának problémája36) hemzsegő művét a
középkori magyar hadtörténetírás egyik első igazán komoly tudományos
teljesítményeként méltatta 1879-ben a nagy tekintélyű Ipolyi Arnold.37*
Habár mostanra Salamon műve majd annyira feledésbe merült,
mint Meynertté, több fontos, máig ható megállapítás is az ő nevéhez
köthető. Míg Meynert kifejezetten a nyilazást hangsúlyozta a X. századi
magyarok esetében, ő a bizánci császár rövid fegyverzetleírása alap­
ján - miszerint „karddal, vérttel, íjjal és lándzsával fegyverkeznek”36
- saját korának távol- és közelharcra egyaránt alkalmas sorlovassá­
gához hasonló fegyveres erőként definiálta a honfoglalók hadseregét;
tulajdonképpen megteremtve ezzel a később oly nagy karriert befutó
„átmeneti lovasság” kategóriáját.36
A „kalandozók” németföldi ellenfeleit is eltérően ábrázolták. Mey­
nert azon a hagyományos - a német történetírásban egészen az 1960-as
évekig elfogadott - állásponton volt, hogy Szász földön a X. század ele­
jén gyakorlatilag még nem is volt lovasság, így annak felállítása Henrik
király érdeme, s ezért tudott ő és utóda, Ottó is eredményesen szem­
beszállni a magyarokkal.40 Ezzel szemben Salamon Bölcs Leó frankok­
ról és longobárdokról szóló leírását vette alapul, s ezt - az eredetileg
jó háromszáz évvel korábbi állapotokat megörökítő szöveget - kezelte
a X. századi „olasz, francia, német” harcosok és hadviselés hiteles leí­
rásaként. Ez alapján pedig nagyon is számolt az ellenség lovasságával

34 Salamoni 1876.
3í5 A forrás használatának problémáiról: Bollők Ádám: Bölcs Leó
Taktikájának magyar vonatkozású részei az újabb régészeti és történeti
kutatások fényében. (Egyetemi szakdolgozat) ELTE, 2007.
36 Salamon, 1876. 781-782. o. Vö. Mesterházy, 1994. 329. o.
37 Ipolyi, 1887. 117, o.
33 Szabó Károly fordítása: Szabó, 1873. 87. o.
30 Salamon, 1876. 768., 792-793. o. Vö. Borosy, 1962, 149. o.; Borosy,
2001. 445-446. o.
4Ü Meynert, 1876. 17-19. o.; vö. Leyser, 1968. 15. o.

16
- a mai napig befolyásolva ezzel a magyar tudományosság „ellenségké­
pét”. Véleménye szerint azonban a nyugatiak esetében az egyéni hősi­
esség kinyilvánítása, a dicsőséghajhászás meggátolta az összehangolt
cselekvést, ezzel szemben „a magyarnál nem az egyén, hanem a fegyel­
mezett tömeg bravóurja volt szokásban” - cpp úgy, mint saját korának
modern tömeghadseregeiben-41 Végezetül a szerző nem csupán egyes
fegyvertípusok, hanem az 1X-X. századi magyar taktika továbbélését
is kimutathatónak vélte még a XV. században, Hunyadi alatt is.42
Salamon tanulmányának megjelenése után igen rövid idő alatt
több kritika és számos újabb nagyobb lélegzetű feldolgozás született.
P. Szathmáry Károly a forráshasználat egyoldalúságát kérte számon,
és - Meynerthez hasonlóan - kiállt amellett, hogy a X, századi magyar
lovasságot az „egészen könnyű” kategóriába kell besorolni, amelynek
fő tevékenysége a nyilazás, s közelharcot csak üldözés közben vagy
kényszerből vállal.43 Ugyanakkor ráirányította a figyelmet egy újabb
módszertani kérdésre, a régészeti leletek fontosságára a lovasság fegy­
verzetének vizsgálatában, de a leletek között igen ritka kardokhoz
képest az - általa csákányoknak és buzogányoknak tartott - ütő- és
sújtófegyverek jelentőségét emelte ki.44
A korabeli katona-hadtörténészek között tán a legnagyobb tekin­
télynek örvendő Kápolnai Pauer István45 előbb Salamon bizánci és
modern analógiákon alapuló taktika-rekonstrukciójának gyönge pontjait

41 „Nyílt háborúban is szokás volt az ellenfél bajnokai közül egyeseket

párviadalrahíni.... Sajátságos, hogy a magyarokról szóló hiteles forrásokban
ilyenről nincs említés, s tíotond vité2kedése Konstantinápoly kapujában
minden tekintetben gyanút ébreszt hazai krónikánk illető helye iránt ”
Salamon, 1876. 816-817, o. Ezzel a Botond-monda történeti megítélését is
sikerült befolyásolnia. Vö. Marczali, 1916, 97-99. o.; Tóth, 1988. 468. o. Az
ázsiai népek birkózási kultúráját, illetve annak kultúrtörténeti vonatkozásait
csak nemrégiben kezdték tudományos alapossággal feldolgozni (Csirkés, 2003.
52-58. o ; MoshtaghKhorasani, 2006.350-352. o/tBarta, 2006.: Peri, 2008.),
s ez idővel remélhetőleg a Botond-monda újragondolásához is elvezet majd,
42 Salamon, 1876. 697-699. o.
43 Elképzelései igen közel állnak a mai magyar régészetben egyre
elterjedtebb szemlélethez, lásd Mesterházy, 1994., Révész-Nepper, 1996.
44. o. Az általa rekonstruált taktika szinte teljesen megegyezik a kutatók
által csak jóval később, a századfordulón közismertté vált al-Maszúdí-féle
csataleírással. Kristó, 1995. 56-57. o.
44 P. Szathmáry, 1878.
45 Működéséréről: Ács, 2001. 195-200. o.

17
 vette célba,40majd maga is nekilátott egy nagyobb szabású magyar had­
történeti áttekintés elkészítésének az őstörténeti időktől a csúcspon­
tot jelentő honfoglaláson és „kalandozásokon” keresztül egészen a
középkori „hanyatlásig”.4 47 Ebben már fellelhető a következő évtizedek
6
szokásosnak mondható „nyugat-ellenes” szemléletének minden fontos
eleme. A magyar katonai erő hanyatlásának oka számára az volt, hogy
„István szerencsevadászó külföldi kalandorokból képezve katonai kör­
nyezetét, külföldi hadszokásokat is honosított meg Magyarországon ...
A külföldiek által behozott hadművészet pedig, mely fősúlyt a nehéz
lovasság tömegeire fektette, a magyar nemzet viszonyainak nem felelt
meg. Magas termetű phlegmatikus embereket és nehéz fajtájú lovakat
tételezett fel. A kétségtelenül a közép-ázsiai fajból származott kis-íaj-
tájű magyar lovak nem bírták a lóvért és a tetőtől talpig vasba burkolt
lovas súlyát... valószínű ugyan, és a későbbi időkből felmaradt adatok
bizonyítják is, hogy a nemzeti harcosok nagy többsége, a köznemesség
még sokáig megtartotta az ősi fegyverkezést, ámde a királyi, főúri, egy­
házi dandárok képezvén a magyar haderő irányadó tényezőit, a harc­
mód ezek fegyverkezésének megfelelően választatott, és a még mindig
számos könnyű lovasság előnyös sajátságainak rendszeres és követke­
zetes felhasználáshoz a többnyire külföldi eredetű zászlós urak nem
értettek, s ó t ... megvetéssel tekintettek.”48 Kápolnainál tűnik fel talán
első ízben a középkori magyar elbeszélő források székelyekkel foglal­
kozó részeinek sajátos, spekulációkon kívül semmi mással alá nem
támasztható - ám azóta mégis igen hosszú pályát befutott - kritikája,49
valamint annak az egészen az ókorig visszanyúló elképzelésnek a felbuk­
kanása is, mely szerint az egyes népeknek épp oly sajátja a fegyverzet
cs taktika, mint a testi tulajdonságaik vagy ruházatuk.50Kápolnai arra
a következtetésre jutott, hogy a magyar haderő hanyatlása már akkor
kezdetet vette, amikor a Kárpát-mcdenccben megtelepedés után „nem­
csak a magyarokkal rokon fajú és valószínűleg hasonló harcmodorral

46 „A magyar hadi történethez a vezérek korában.” Bírája Kápolnai

Pauer István. LAK, 4 (1877). 325-347. o.
47 Kápolnai, 1879-1880,
48 Kápolnai, 1879-11880. 761-762. o.
49 „A iourak ezen előítélete lassanként a középosztályra is kihatott és
ennek tulajdonítható, hogy a régi haremódot legtovább követő besenyő és
székely íjászok képes krónikánkban még akkor is »hitvány« ^haszontalan*
melléknévvel említtetnek, midőn hurcmódjukkal eredményt vívtak ki.”
Kápolnai, 1879-1880. 763. o.; vö. Kordé, 1991. 22-23. o.
50 Lásd erről legutóbb Bálim, 2006. 321-325. o.

18
 bíró számos bolgár és kun vétetett fel a magyar közösségbe, hanem sok
szláv, német eredetű harcos is, mi egyöntetű harcmódnak következetes
alkal mazását megnehezítette”.51 A középkori Magyar Királyság hadse­
regében a magyar etnikum s ezzel együtt valamiféle sajátos „magyar
harcmód” háttérbe szorulásának gondolata pedig az elkövetkező idő­
szak egyik legfontosabb problémájává vált.
Kápolnaihoz nagyon hasonló nézeteket vallott, igaz tán némileg
enyhébb megfogalmazásban, 1879. évi előadásában Ipolyi Arnold, ki a
hadtörténet művelésének fontosságát is megindokolta: „az egy, amivel
fölényünket tanúsítottuk, a magyar hadviselés volt. [...] Ez volna tehát
a tér, ez a tudomány- s isme re tág, a művészet cs mesterség, melyben
nemzetünk otthon volt, mellyel midőn rombolt, alkotott.”52 Ám az ő
számára is csupán a könnyűlovas fegyverzet és harcmodor volt össze­
egyeztethető a magyar „geniussal”, így az Árpád-kori vereségek után
már az 1396. évi nikápolyi kudarc okát is a nyugati szokások térnyeré­
sében látta, amivel csak az utolsó nagy nemzeti királynak, Mátyásnak
sikerült a huszárság megalkotásával szembefordulnia.53
Az 1890-es években megjelent írásaiban azután, majd mindenkinél
keményebb hangot megütve, Bárczay Oszkár is csatlakozott e nézetekhez.
Ő szinte biblikus hangvételű írásokban kárhoztatta az egykori magyar­
ságot, amiért „a király pártfogása alatt prosperáló, garázdálkodó idegen
jövevények szokásait, fegyverzetét, tehát hadviselési módját utánozni,
az udvarhoz közel álló magyarok pedig a király előtt kedves dolognak
tartották s hűtlenek leltek ahhoz a hadviselési módhoz, melynek <\\
hazájok elfoglalását köszönték. [...] Ennek adták meg az árát, mikor a
tatárok betörtek honunkba, mi azonban visszahatást szült, melynek
következése meg az volt, hogy a régi fegyverkezés és hadviseléshez
tértek vissza, s ajutalom nem maradt el. [...] A muhi csata és a mor­
vavölgyi rövid hadjárat nekünk ad igazat, kik azt mondjuk, hogy nem
mindent kellett vol na elfogadni a mi külföldi cs nem mindent elhagyni
ami honi szokás. Az idegen befolyás iránti el nem zárkózás csak akkor
mozdítja cl a fejlődést.”54
Ez a gondolkodásmód összegződött az 1896. évi millenniumi kiál­
lítás hadtörténelmi részlegéhez Szendrei János szerkesztésében meg­
jelentetett kiadványban is, mely még a mohácsi csata kapcsán is azt
emelte ki, hogy akár az iszonyatos török túlerő ellenére is „lehetett volna

51 Kápolnai, 1879-1880. 761. o.

52 Ipolyi, 1887. 109-110. o.
53 Ipolyi, 1887. 141-161. o.
54 Bárczay, 1893.486-489. o.

19
győzelemre gondolni, ha a csapatok nagy része és a tábor nem zárkó­
zik szekértáborba [amit hagyományosan nyugati hatásnak tartottak
akkoriban], [...] s ha nem áll a hadsereg túlnyomóan nehéz pán célzatú
vitézekből. Mohácsnál éppúgy, mint századokkal előbb Muhinál, elha­
nyagolt ősi fegyverével, a könnyűlovassággal verték meg a magyart.”66
Mivel különböző rangban Salamon. Kápolnai Pauer és Bárczay is
tevékeny résztvevője volt az 1848-49-cs szabadságharcnak, gondolhat­
nánk, hogy harcos nyugatellenességük (ami praktikusan német- vagy
Habsburg-ellenesség volt) valamiféle elfogultságból, talán személyes
élményeikből táplálkozott. Azonban a korabeli európai hadtörténetírás
állapota önmagában is elegendő magyarázatot kínál állásfoglalásaikra:
a kor általuk is ismert német és francia szakírói szerint ugyanis szinte
nem is lehet valódi „taktikáról” vagy „stratégiáról” beszélni a középkor­
ban, mivel a nyugatiak harcászata annyira primitív volt - állították töb­
ben hogy nem is érdemelte meg a taktika nevet, hiszen a közelharcra
kiválóan felfégyverzett „lovagok” magányos, minden rendszert, elgon­
dolást nélkülöző párviadalai voltak a középkori harc tipikus formái.*56
Ezzel szemben a honfoglaló magyarság lovassága számos olyan kva­
litással bírt, melynek nagy jelentőséget tulajdonítottak a XIX. századi
hadseregek lovasságában is, s amelyről nagy elismeréssel írt a IX-X.
század egyetlen, számukra komolyan vehető professzionális európai
hadseregének főparancsnoka, a bizánci császár is. így sem a „kalando­
zásoknak” véget vető vereségekre, sem a vélelmezett nyugati minták
átvételére nem kínálkozott olyan racionális, a hadviselés - számukra
ismert vagy fontos - törvényszerűségeiből adódó válasz, ami kielégítő
magyarázatot adhatott volna a kor legmagasabb taktikai szintjén álló
haderő feltételezett hanyatlásának okaira.
Mivel ezeknek a középkori nyugat-európai hadviselésről kialakult
sztereotípiáknak jó része szinte változatlan formában tovább élt még a
XX. század első felében is, például Charles Omán vagy Hans Delbrück
igen sok kiadást megért összefoglalóiban, a későbbi időszak magyar
kutatói teljesen logikusan fordultak a szervezeti, harcászati kérdések­
től a fegyverzet „modernitásának” vizsgálata felé57

66 Szendrei, 1896. 86. o.

56 Salamon, 1876. 7., 16., 806., 812. o, A nyugati szakirodalom alapján
készült összefoglalások alapján is képet kaphatunk a korabeli magyar tudósok
„ellenségképéről” (például: Paoor, 1878. 838-889. o. vagy Bárczay, 1895. 2.
k, 2. o.), de ezek az elgondolások Nyugat-Európában még jóval később is
szívósan tartották magukat, lásd: Borosy, 1962. 128-129. o.
57 Omán, 189$.yDelbrück, 1923.

20
 Alig néhány év alatt kialakult tehát egyfajta tudományos konszen­
zus a középkori magyar lovasság történetéről, amit az 1888-ban induló
új, szaktudományos folyóirat, a Hadtörténelmi Közlemények585 9lapjain a
XIX. századi magyar középkorkutatás egyik akkori vezéralakja, Pauler
Gyula is „konfirmált” egy gondolatgazdag tanulmánnyal.™ A XIII. szá­
zadi oklevelekben a „páncélos” lovasok felszerelésének leírásában fel­
bukkanó cabatus kifejezés értelmezési lehetőségeként például ő hívta
fel a figyelmet a hagyományosan a könnyűlovasság fegyverzetéhez sorolt
bőr- vagy tcxtilpáncólokra is, s e hosszú időre feledésbe merült gondo­
latot csak nemrégiben újította meg Veszprémy László.60
Ebben az írásban Pauler teljesen ésszerűen amellett tette le a voksát,
hogy a nyugati nehézlovasság csatatéri kudarcokhoz vezető térnyerése
az Árpád-korban még csak igen korlátozott mértékű lehetett, s a hagyo­
mányos íjász könnyűlovasság továbbélése még a XIV, században is jól
adatolható. Ennek köszönhetően „a magyar nemzet tehát bizonyos pon­
tig távol tudta magát tartani a nehéz fegyverzettől, mindaddig, míg az
Európa többi részeiben is lejárta magát, s így a magyar hadi dicsőség
jobbára mindig a könnyűlovasság dicsősége maradt. Ebben is úgy jár
tehát, mint sok másban. Egyes fiai mindig lépést tartottak a nyugoti fej­
lődéssel; de az egész nemzet csak nehezen, lassan követte nyomukat.”01
1880 után tehát szinte úgy tűnhetett, hogy már csak egyes részlet-
kérdések tisztázása van hátra, s ezek közül is a honfoglalás közelgő
évfordulója szabta meg az érdeklődés fő irányait. így például az, hogy
Salamon Ferenc nyomdokain járva, a XIX. század végi modern lovas­
sági harcászatra támaszkodva rekonstruálható-e még az addiginál is
alaposabban a honfoglalók harcászata? A kérdés annál izgalmasabb
volt, hogy az amerikai polgárháború és az 1870-1871. évi francia-porosz
háború tapasztalatai alapján az európai hadseregekben belátták, hogy a
szálfegyverek kora lejárt a lovassági harcban, s a könnyűlovasság egyes
egységei (mint például a magyar huszárság) után az úgynevezett sorlo­
vasságnál is kísérletezni kezdtek különféle lőfegyverek tömeges alkal­
mazásával.62 Ezért a Ilazay Samu által nyílharcászatnak elkeresztelt

Ács, 2001. 201-210. o.

59 Pauler, 1888.
Yeszprémy, 1995.
61 Pauler, 1888. 526. o.
62 A XIX. századi utolsó nagy háborúk tapasztalatairól és a lovasság
jövőjéről: Denison, 1992. 353-427. o. Az Osztrák-Magyar Monarchia
lovasságáról: Balta, 2000. 70-81., 105-108. o. A nagy rivális, az orosz lovasság
átalakulásáról: Pervulescu, 1879. 474-487. o.

21
 honfoglalás-kori magyar taktika nagyon hasonlónak tűnt a kor meg­
újuló lovassági harcászatához, így csábító lehetőségnek tűnt annak elvei
alapján visszamenőleg rekonstruálni az ezer évvel korábbi állapotokat63
A legtöbbet vitatott részletkérdés mégis az volt, hogy vajon szabiyá-
val vagy kétélű egyenes karddal érkeztek-e a honfoglalók új hazájukba
- mert erről az írott források alapján nem lehetett tiszta képet kapni,
régészeti leletek pedig még alig álltak rendelkezésre. S ami esetleg akadt
volna, annak még korántsem volt tisztázott a kronológiája. Akkora volt
még a homály a leietek körül, hogy például az 1870-es években egy, a
Lech-mezőn talált bronzkori vagy kelta bronz sisakot is a „kalandozó”
magyarok hagyatékának tartottak.64 A kérdés megvitatásában nagy
fontosságú volt, hogy a Bcnepusztán előkerült, első honfoglalás-kori
sír harcosának fegyvere elpusztult ugyan, s a leleteket közlő Jankovich
Miklós nem is látta a maradványait, ám az állítólag csupán egy hüvelyk,
azaz 2,634 cm széles pengét mégis egyenes és nem görbe kardnak (mai
kifejezéssel szablyának) vélte, mivel jól ismerte a régi fegyvereket, s
tisztán látta, hogy az általa ismert, hajlított pengéjű fegyverek csak a
török korban jelentek meg Magyarországon.65
Habár a diskurzusban már ekkor megjelent az az Európában tradi­
cionálisnak mondható szemlélet, hogy a görbe pengéjű szablya az tipi­
kusan a „Kelet” fegyvere,66 s Nagy Géza egész határozottan képviselt
egyfajta népkarakíerológiát is, mely szerint az „árja” népek a szúrást,
míg a „turáni” (ural-aitaji) népek a vágást részesítik előnyben, így a
honfoglaló magyarok fegyvere nem lehetett más, mint a szablya,67 kor-
társa, a neves régész, Hampel József jóval gyakorlatiasabb szempon­
tokat próbált figyelembe venni, amikor úgy vélte „az egyélű szablya,
m ely szúrásra és vágásra sokkal alkalmasabb volt, mint a nyugoti,
inkább gyalogosok kezébe való, mint a kétélű, szélesebb és nehezebben

63 Hazay, 1888.
64 Meynert, 1876. 10. o.
65 Jankovich, 1833.285-286. or,Langó, 2007 63-64, o. Azt Jankovich is
felismerte, hogy az egy hüvelyknyi penge keskeny az általa ismert kardokhoz
képest, de ezt egyszerűen a korrózióval magyarázta. Később Kovács László
épp a penge keskenysége - és a Jankovich által használt nyelvezet esetleges
következetlenségei - miatt voksolt arra, hogy a talált tárgy mégis inkább
szablya lehetett, (.Kovács, 1980.) Mivel ismeretesek a korszakból szinte teljesen
egyenes pengéjű „szablyák”, nem kizárt, hogy a benepusztai is ilyen lehetett.
06 Kápolnai, 1880, 197. o.
67 Nagy, 1890. 299.

22
 kezelhető súlyos kard ”68 Ám ezzel együtt sem tartották még elképzel­
hetetlennek, hogy IX-X. századi magyar lovasság mégis egyenes kar­
dot használt volna - hiszen saját korukban azt tapasztalhatták, hogy
„a görbe vagy egyenes kard előnyösebb-e a lovasságnál, arra nézve máig
sem állapodott meg a világ, mely részint görbét, részint egyenest hasz-
nál”, holott a XIX. századvégi európai lovasság már szinte egyöntetűen
a könnyűfegyverzetű kategóriába tartozott,69
A régészeti leletek között igen ritka szablyák, kardok már ekkor
elgondolkodtatták a kutatókat arról is, hogy vajon mennyire tartha­
tók e fegyverek a honfoglalók széles körben használatos - az akkori
igen kifejező szóhasználattal élve „nemzeti” - fegyverének, s mi lehet
az oka ritkaságuknak. Bölcs Leó szövege miatt pedig azt a kérdést is
feltették, hogy vajon a lándzsa vagy a kard volt-e a korban gyakrabban
forgatott fegyver,70
Habár régészeti leletekkel nem tudták támogatni, Bölcs Leó szöveg­
ére támaszkodva biztosnak tartották a IX-X. századi magyaroknál a
páncélok használatát - igaz, csupán egyfajta hallgatólagos közmeg­
egyezés szellemében, számolva a korszak más népeinél használatos
pikkely-, illetve sodronypáncélok alkalmazásával.71 Thűry József már
ekkor figyelmeztetett rá, hogy bár „Bölcs Leónak föntebb idézett sza-
vaiból azt lehet érteni, hogy vértje is minden egyes harcosnak volt; de
ez nem valószínű. A közlegény testét aligha borította vert; ez inkább
csak a föllebvalók, tisztek védőfegyvere lehetett*”72
A Magyar Nemzeti Múzeum széleskörűen tájékozott régiségtárosá-
nak, Nagy Gézának73 a műveiben ezidőtájt különösen a perzsa analó­
giák kerültek előtérbe, így tehát az 1896. évi milleniumi ünnepségek
művészi reprezentációjának (Munkácsi Mihály Honfoglalás című képe,
Feszty Árpád és műveszcsapatakörképének, Székely Bertalan falképter­
veinek vagy Zala György szobrainak) megannyi - mára „ahistorikussá”

63 tíampel, 1900. 754. o.

69 Salamon, 1876. 774. o.; a kérdés további irodalmáról: Kovács, 1990.
42-43. o.
70 Hampel. 1900. 748-756. o.; vö. Kápolnai, 1879-1880; Kápolnai, 1880,;
Nagy, 1890. 297-298. o. A modern régészeti irodalomban is máig aktuális
kérdésfeltevésekhez lásd például: Révész, 1996.185., 205. o.
71 Szendrei, 1896. 26-27. o.; vö. Nagy, 1896. 346-347. o., Nemes-Nagy,
1900. 41-42. o.
72 Thúrig, 1888. 581. o.
73 Langő, 2007. 96-99. <>.

23
vált - XVIIT-XIX. századi indo-perzsa vonása igen jól beleillik a kor
tudományosságának világképébe.74*
A védőfelszerelések vizsgálatánál Nagy munkáinak sora honosította
meg azt a szinte máig megkér dőjelezhe te tienné vált szemléletet, misze­
rint a honfoglalóknak „a gyorsaságban volt legfőbb erejük a támadásnál,
védekezésnél egyaránt, s harcmódjuk ezen alapjellege aztán megszabta
fegyverkezésük módját is. Kerültek mindent, ami a könnyű mozgásban
akadályukra vált volna: a nehéz fegyverzetet, páncélt, nagy pajzsot, s
védelmül inkább csak vastag nemezből vagy bőrből készült ruhát visel­
tek. [...] A lóhátra való alkalmazásra szánt könnyű támadó fegyverek,
a test védelmezéscnél a legszükségesebbre való szorítkozás és minden
alkalmatlan vagy fölösleges teher elkerülése s aztán a ló kellő fölszere­
lése kéx)ezik tehát ama fegyverkezési módot, mely az ázsiai- és kelet-eu­
rópai pusztaság valamennyi lovas népénél irányadó szempont volt.*7R
Ebbe a gondolatmenetbe ekkor még a sodronying használata is bele­
fért, mivel a népvándorláskor más népeinél kimutatható volt, sőt a
későbbi korokban is szokásosnak számított, így „alig lehet kétségünk,
hogy a honfoglaló magyaroknál is cl volt terjedve, akiknél a könnyű
vasing használata iránti előszeretet mindvégig megmaradt”,76 megte­
remtve ezzel a steppel népek kortalan - valószínűleg csak az akkori­
ban etalonnak vett XIV-XVL századi nyugat-európai lemez vértekhez
képest77*- „könnyű” páncéljának és sisakjának ideáját, melyet bizo­
nyos összefüggésekben meglepő módon máig is elfogad a magyaror­
szági régészet ™Viszont Nagy már ekkoriban is azt feltételezte, hogy a
fém védőfegyverek használata a letelepedés után idővel visszaszorult,
mert „nem hihető, hogy a magyarokkal sodronyszövetkészítők jöttek
volna” a kaukázusi és közép-ázsiai ipari központokból, ahonnan felte­
vése szerint a magyarok a honfoglalás előtt vásárolták felszereléseiket.7*

74 Végvári, 1958. 232-233. o.; Szűcs-Wöjtowicz, 1996. 10-11., 49-50. o.;

Borbás, 1999.; Révész, 2000.
77 Nagy, 1890. 290. o.
7y Nagy, 1896. 347. o.
77 A „középkor” tipikus nyugati nehézfegyverzetű lovagjának leírása
például Czímcr Károlynál hol a X11L századi fegyverzetet helyettesíti be
már a X. századra (Czímer, 1912. 4. o.), hol a XIV-XV. századi állapothoz
hasonlítja az Árpád kort, így válik számára is a sodronying „könnyű” viseletté.
Czímer, 1914.32, o. 2. j.; Veszprémy, 2008, 8. o.
T* PálócziHorváth, 1969a. 115-118. o.:PdlőcziHorváth, 1969b. U9-125,
o.; Ilaiházi, 2005. 33. o.
19 Nemes-Nagy, 1900. 42. o.

24
 Egyetlen pont volt csupán, ahol a Meynert által összegzett elképze­
lésektől alapvetően eltérő irányban is elindult a kutatás, mégpedig a
XV, századi magyarországi huszárság esetében. Meynert ugyanis gróf
Majláth János Gesichte dér Magyarén című német nyelvű történelmi
művére támaszkodott, ő pedig valószínűleg August Gr affér nyomán
azt állította, hogy a huszárságot Mátyás király szervezte meg* Gráffen
a császári-királyi hadsereg rövid történetét összefoglaló szerző, műve
1801-ben megjelent második kötetében fejtette ki, hogy „1445-ben [?], I.
Corvin Mátyás király uralkodása alatt hozták azt a rendelkezést, hogy
minden 20 jobbágy vagy földműves után egy lovast kell kiáll ítani, ame­
lyet ezért huszárnak, azaz: a huszadiknak neveztek el. Ezt a nevet a
magyar lovasság a jelenkorig megőrizte*”808 1Az új csapatnem pedig - egy,
a XVI. századi Verancsics Antalig visszavezethető elképzelés szerint is
- onnan kapta volna a nevét, hogy húsz jobbágyporta után kellett egy
lovast felszerelni* A történetileg nyilvánvalóan téves állítás nyomán
azonban a huszár szónak ezt az etimológiáját még a jeles orosz nyel­
vész, Max Vasmer is átvette, s máig felbukkan még időnként a külföldi
szakíró dalomban.Rl
Pesty Frigyes már 1876-ban jelezte, hogy az ő ismeretei szerint már
jóval Mátyás kora előtt előfordult a huszár elnevezés az okleveles forrá­
sokban,82*s a következő évben újabb adatokat is felvonultatott állításának
alátámasztására. Pesty nézetét Szarvas Gábor nyelvész is támogatta,
aki a szó rabló, martalóc jelentését és délszláv eredetét is felvázolta,8*
Ez az elképzelés és a névátvételből adódó konzekvenciák nem csekély
ellenérzést keltettek a kor erősen nacionalista közhangulata közepette,
melyet Huszár Imrének a Hadtörténelmi Közleményekben megjelente­
tett - a tudományos mércét már akkoriban sem megütő - .cáfolata”,
és annak kedvező fogadtatása testesített meg a legjobban: „Pesty el
akarja tagadni Mátyás királytól a huszárok megteremtésének érde­
mét, anélkül, hogy bebizonyítaná, miszerint e fegyvernemet előtt más
valaki szervezte volna. Szarvas Gábor, egyedül Miklosich, a szláv ember
tekintélyére hivatkozva, oda ajándékozza a huszár szót a szlávoknak s
megnyugszik, hogy azt tőlük kölcsön vettük [,.*] Pesty Frigyes és Szar­
vas Gábor huszárjai tehát lehettek szerb rablók, de nem voltak elődjei

SC
J Majláth, 1829.39. o.; Gráffer, 1801.138. o. Az adatra Bagi Zoltán Péter
hívta fel a figyelmem amit ezúton is köszönök neki! - lásd meg AETAS, 28.
(2013) 200, o. és Bagi, 2014. 17-18, o.
81 Vasmer, 1953* 1. k. 323* o,
82 Pesty, 1876, 511. o.
Pesty, 1877.; Szarvas. 1877,

25
a magyar könnyűlovasságnak. A magyar huszárokat Mátyás király
teremtette meg; csakis Ő és senki más. A legmagyarabb király terem­
tette a legmagyarabb lovast, s mindketten méltók egymáshoz.”848 5Ezek
az ellenérzések 1899-ben már nyelvészeti síkon is megjelentek: Réthei
Prikkel Marián a huszár szónak a corsar-ból történő levezetése és bal­
káni közvetítéssel történő átvétele ellenében inkább Vámbéry Ármin
1895-ben felvetett ötlete, a huszár szónak az állítólagos török khazar,
khuzar szóból való származtatása mellett állt ki, holott azt maga is elis­
merte, hogy Vámbéry „föltevéseit nem támogatja ugyan semmi bizony-
Sággal”.86 Az űj nyelvészeti hipotézist azután Nagy Géza formálta széles
ívű történeti elképzeléssé. Feltevése szerint a honfoglaló magyarság­
hoz csatlakozott kazárok (tulajdonképpen a kabarok) a székelyekhez
hasonló módon kaptak voJna határvédelmi feladatokat az Árpád-kor­
ban a déli határszélen, ám a királyi hatalom gyöngülése okán hadszer­
vezetük szétzüliött, s ez a változás okozta, hogy a szomszédos balkáni
népek nyelvében ősi nevük és a rabló jelentésű cár sár szó összemosó­
dott. így a dicső magyar huszárság „geneológiáját” mégiscsak töretle­
nül vissza lehetne vezetni a honfoglalókig, „mert az ki van zárva, hogy
délszláv rablókból alapította volna Zsigmond vagy Mátyás a minden
ízében turáni huszárságot. Ezekből lehettek volna gyalogok, mint a
ruhtén és más szláv eredetű hajdúkból, de nem az a könnyű lovasság,
ami eleitől fogva volt a huszárság.”86

H it e l e s s é g i válság a szá za d f o k d u ló n

Mire azonban ez az írás megjelent, már nemcsak a huszárság múltjá­

nak fehér foltjaival kapcsolatban támadtak kételyek, hanem alapjaiban
rendült meg az is, amit addig általában a X-XV. századi hadviseléséről
tudni véltek. Az 1870-es évek végén született s az 1900-as évek elejére
egyre finomabbra csiszolt elképzeléseket, melyekkel a honfoglalók had­
viselését próbálták meg leírni, alapjaiban ingatta meg Gyomlay Gyula
fellépése, aki a Bölcs Leó-féle Taktika szövegének készülő szövegki­
adása kapcsán egyértelműen tisztázta, hogy a kérdés legelismertebb

84 Huszár, 1892. 84., 87. o., a fogadtatásról: Tóik, 1934<x. 140. o. 34. j.
85 Vámbéry, 1895. 34. o.; Prikkel, 1899.
86 Nagy, 1910. 55. o.; E korszak végén született meg a huszárság
történetének első összefoglalása, abban azonban igen kis terjedelem jutott
a kezdetekre, s szerzője a vitatott kérdésekben sem kívánt állást foglalni:
Berkó, 1918. 7-10. o.

26
korai kutatójának, Salamon Ferencnek számos előfeltevése nyilvánva­
lóan téves volt. Azt ugyan régebben is tudták a kutatók, hogy ez a mű
sok tekintetben egy másik szöveg, az ismeretlen szerzoségű, de a hagyo­
mány szerint Maurikios bizánci császárnak tulajdonított Strategikon
igen pontos másolata, így csak akkor van olyan számottevő forrásértéke
a magyar hadtörténet szempontjából - amit Salamon is tulajdonított
neki ha megnyugtatóan sikerül tisztázni a Strategikon-hoz fűződő
viszonyát. Salamon még azt feltételezte, hogy a két mű keletkezését csu­
pán néhány évtized választja el egymástól a IX-X, században, ám ez a
feltevése időközben megdőlt, sőt Gyomlay a Strategikon keletkezését
már a VI. század végére, VÍL század elejére tette, s ennek nyomán nyíl­
tan feltett egy máig igen fontos kérdést: „Mauriciusnak bátran elhihet-
jük tehát, hogy az avarok és a török-turkok csakugyan olyanok voltak,
a milyeneknek ő írta le őket. De vájjon Leónak [,..| elhihetjük-e, hogy
az ő korában meg a bolgárok és a magyarok voltak a kivételes hadszo-
kású »skythák«, mégpedig teljességgel ugyanolyan szokásűak, mint 300
esztendővel azelőtt az avarok vagy a török-turkok?”87
A filológia által megrendített régi elképzelések védelmére elsőként
Hodinka Antal jelentkezett űj elgondolásokkal.88 Ő a Gyomlay által fel­
tett kérdésre oly módon próbált igenlő választ adni, hogy későbbi tör­
téneti adatokkal igyekezett bizonyítani: a steppei népek évszázadokon
keresztül azonos taktikával küzdöttek - amit ő az 1912-es orosz lovas­
sági szabályzat alapján „láva-rendszerűnek” nevezett el s véleménye
szerint ez alól a magyarok sem lehettek kivételek.89 Hodinka volt az
első, aki részletesebben is kidolgozta azt az elképzelést, hogy a steppei
népeknek ez a taktikája minden esetben a megtévesztésen, a színlelt
visszavonuláson, az ellenfél tőrbecsalásán alapult - ami nagy népsze­
rűségnek örvend manapság is.90
Mégis Hodinka tanulmánya rendítette meg igazán komolyan a hon­
foglalás-kori magyar könnyűlovasság középkori kontinuitását hirdető
régi álláspontot, ő ugyanis a Darkó Jenő által megkérdőjelezhetetlen
hitelességűnek vélt hadeiméleti munkák helyett a szerinte a „gyakor­
latot” bemutató elbeszélő források vizsgálatát szándékozott előtérbe

87 Gyomlay, 1902. 67. o>

88 Hodinka, 1913.
89 Ennek az elgondolásnak az előzményei már Thűry -József korábbi
munkáiban is fellelhetők voltak. Thűry, 1888., Thűry, 1890.
90 Négyest 2003a.; Négy esi, 2003b. E csatarekonstrukciók elméleti hát­
teréhez: Négyest, 2000., a szemlélet régészeti támogatottságához: Mesterházy,
1994. 330. o.

27
 állítani. Már neki is feltűnt azonban, hogy a krónikák csataleírásai
többnyire igen szűkszavúak, és a vizsgált taktika vagy fegyverzet szem­
pontjából sokszor igen nehezen értelmezhetőek. Ezért elsősorban olyan
eseményt próbált a kor a-közép kori magyar taktika rekonstrukciójá­
hoz felhasználni, amelyről több nézőpontból is készült leírás. Az orosz
évkönyvek magyar vonatkozású részeit lefordító szerző így jutott el az
1099. évi „peremySsir csata jelentőségének kiemeléséhez, mivel az orosz
leírások alapján arra a következtetésre jutott, hogy „amennyiben sike­
rül beigazolnunk azt, hogy a palócoknak [tű. a poloveceknek vagyis a
kunoknak] a csatában a görög taktikák szabályaival egyezőleg alkal­
mazott hadi taktikája ugyanaz, mint a honfoglaló magyaroknak a csa-
tavívási módja, akkor megdönthetetlen bizonyítékunk van arra, hogy
ezt az ellenük [azaz a magyarok ellen] alkalmazott hadi taktikájukat
1099-ben [a magyarok] már nem ismerték. Márpedig abból, hogy Aitu-
nopának utána rontottak, akárcsak 907-ben Ennsburgnál s 910-ben a
Lechmezőn a taktikájukat nem ismerő németek, világos, hogy már nem
ismerték.”91 Ez a történeti forrásokkal össze nem egyeztethető és logi­
kailag is elhibázott megállapítás - ha időnként feltételes módba került
is - hamar általánosan s szinte mind a mai napig elfogadott tézisévé
vált az Árpád-kori hadtörténetnek, noha belső ellentmondásairól már
1913-ban maga a szerző is közölt adatot. Például a 970-es arkadiopolisi
csata történéseiről - melyek teljes mértékben ellentmondtak elképzelé­
sének - Hódinka is tudott, de ezt a nyilvánvaló problémát egyszerűen
azzal a feltevéssel vélte kiküszöbölhetőnek, hogy „a besenyők nem ismer­
ték fel [a bizánci lesvetést], bizonyára mert a görögök nem nyilaztak.” 929
3
A neves bizantinológus, Darkó Jenő személyében hamarosan újabb
jelentős erősítést kapott a Bölcs Leó-féle Taktika-n alapuló hagyomá­
nyos szemlélet. Darkó 1914. évi akadémiai székfoglalójában az időköz­
ben megrendült tekintélyű Bölcs Leó-féle Taktika mellett vonultatott
fel érveket.9* Gyomlay eredményeivel számolva Darkó immár úgy kelt
a Bölcs Leó-féle szöveg történeti hitelességének védelmére, hogy meg­
fordította az addigi sorrendet, s módszertani „újításként” a Salamon
által még eléggé lebecsült, a IX-X. századi magyar hadviseléssel foglal­
kozó történeti források bevonásával igyekezett bizonyítani a bizánci
szöveg relevanciáját a magyarok vonatkozásában - s erről sikerült is

9J Hodinka, 1913. 344. o.

92 Hodinka, 191-3. 530. o. Vö. B. Szabó, 2001. 92-93. o.
93 Darkó, 1914.; Boltok Ádám: Bölcs Leó Taktikájának magyar vonat­
kozású részei az újabb régészeti és történeti kutatások fényében. (Egyelemi
szakdolgozat) ELTE, 2007.

28
 meggyőznie a szakmai közvéleményt.94*9 8Ez a munka vezette Darkot arra
6
- a Hodinkáéhoz hasonló - felismerésre, hogy IX-X, századi magyarok
nem rendelkeztek valami teljesen egyedi, „nemzeti” sajátossággal a
hadakozás terén, a róluk fennmaradt forrásokat inkább a steppel népek
hadművészete egysegének tudatában kell szemlélni, amit ő összefog­
lalóan a „turáni taktikának” kezdett nevezni, s elsőként így definiált:
„Félreértések elkerülése végett m egjegyzem , hogy a »turáni« név itt
nem jelen t fajbéli, még kevésbé nyelvbéli rokonságot, hanemi tisztán
bizonyos művelődésbeli közösséget jelen t, amint ez a hadi taktiká­
ban és az ezzel szorosan összefüggő dolgokban tényleg jelentkezik f db
Darkó a IX-X. századi magyar hadtörténetet próbálta meg ismét
olyan integratív módon összefoglalni, mint tették azt négy évtizeddel
korábban elődei* Az egyre gyarapodó régészeti leletek már erőtelje­
sebben formálták szemléletét, annak ellenére, hogy filológusként első­
sorban még mindig az írott forrásokat tüntette ki figyel mével. Ebből a
kettősségből eredeztethető például, hogy a IX-X. századi magyarság
fémpáncéljainak említése fokozatosan eltűnik munkáiból: mivel ilyen
páncélok továbbra sem kerültek elő a leletekből, és a páncél-analó­
giák használhatóságával kapcsolatban 1907-ben már Nagy Gézában
is kételyek merültek fel* Egyrészt elbizonytalanította, hogy az általa
korábban biztosan népvándorláskori sodronypáncél-töredekeknek vélt
leletek női sírokból kerültek elő, másrészt úgy vélte, hogy mivel Bölcs
Leó forrásában, &Strategikon-ba.n páncél jelentéssel a számára idegen
hangzású „zaba" szó szerepelt, így „akár magyarokról, akár altáji lur­
kókról beszélt Maurikios, nem tartom valószínűnek, hogy gyűrűkből
font vasinget értett volna a zaba alatt. Sőt a különös szó alkalmazása
egy a bizánciak előtt újdonság számba menő páncélnemet sejtet, ami
jelen esetben leginkább bőrpáncél lehetett.” 90
Ezek után Darkó - feltehetően a XIV. századi külföldi krónikások
leírásai alapján07 - „szorosan a felső testhez simult” bőr vértként értel­
mezte a bizánci császár szövegében szereplő lorikion-1, melyet addig
a magyar kutatók egyszerűen páncélnak tartottak.9* Ez is - mint azt
Kovács László nemrégiben kimutatta - maradandó hatást gyakorolt a
szöveg korszerű magyar fordítását elkészítő Moravcsik Gyulára, általa
pedig a kérdést vizsgáló legtöbb magyar kutatóra, holott magának a

94 Czebe. 1917.
Darkó, 1915. 291. o. 1*j. Vö. Csőji, 2007. és Grál% 2016.
96 Nagy, 1906. 205-207. o.
07 Kocsis, 1986. 48. o.; Villani, 1909. 258. o.
98 Darkó, 1916. 7. o.; Darkó, 2007. 38-39. o.

29
görög szónak ez a szűkített értelmezése semmivel nem támasztható alá.09
(Hasonlóan a régészeti leletek hiányára támaszkodva zárta ki később
a sisakok használatát, pedig abban az esetben meglepő módon később
még Tóth Zoltán sem volt ennyire rigorózus a X. századi magyar köny-
nyűlovasság esetében.™0) Darkó 1916-ban megjelent első, rövid léleg­
zetű összefoglalóját azonban csak az 1930-as években követték újabb
jelentős publikációi.
Ugyanekkor még Hodinkánál is radikálisabb változásokat feltéte­
lezett a hadviselés és a hadakozók rétegének átalakulásában 1914 és
1916 közölt megjelentetett tanulmányában az új, társadalomtörténeti
irányultságú középkorkutatás egyik képviselője, Erdélyi László. Jólle­
het ő is a sokáig domináns, lényegében Anonymuson alapuló korábbi
magyar etno- és államgenezis teóriából indult ki,*1 001 ám mintegy visz-
szájára fordította azt az Árpád-kori társadalmi változások leírásakor.
Német analógiák alapján ő a dicsőséges hódítók, a teljes jogú, szabad
magyar köznépből álló könnyűlovasság és az alávetett népek harco­
sainak egyfajta „helycseréjét” rajzolta meg a kora-középkori magyar
hadügyben az okleveles források alapján: „Nálunk a miles osztály nem
magyar eredetű. A honfoglaló magyarság készen találta itt a várakat s
abennök és a cur ti sokban szolgáló ministerialisokat. Egy század alatt
a magyar fejedelem várainak őrei és a magyar seniorok. urak fegyve­
res szolgái is fölvették a miles nevet, később pedig keveredtek közéjük
páncélos lovag mi lesek, kik többnyire külföldről, nyugatról jöttek be.”
Ugyanakkor a régi magyar hadinép letelepedett, s „a falvakban elszór­
tan élő családos katonák, kivált egy-két évtizedes békeidőben, könnyen
elszoknak a katonáskodástól és szegénységük, dísztelen, hiányos fegy­
verzetük s katonai gyakorlatlanságuk miatt csakhamar alkalmatlanok­
nak tűnhetnek föl uraik, ispánjaik előtt a hadjáratokra. Azért helyökbe
időnkinl új meg új hivatásos katonákat, mileseket, vértes lovasokat
kell fogadni akár zsolddal, akár hűbérbirtokkal. A régi katonacsaládok

^ Moravcsik, 1988. 19, o. Vö. Kovács, 2002.

100 Darkó „a sisakot elvszerűen kirekeszti a honfoglalók fegyvertárából.
Holott Lenz ismertet olyan, bár oroszföldi, de alkalmasint magyar sírt,
mely sisakot, sőt páncél ingmaradványokat is tartalmazott. (Tn Russland
gefundene frühmittelalterliche Helme, I. Beihefc dér Zeitschrift für hist.
Waffen- und Kostümkunde 1924. 7-9. 1.) A magyar leletek következetes
sisaknéikülisége persze igen feltűnő és szerzőnk mellett szól, ámde ezt egyéb
körülmény, a fegyverdarab ritka volta s mindenáron megmenteni kívánása
is magyarázhatja.” (Tóth 1934b. 287. o.)
101 Takács, 2006b. 71-77. o.

30
pedig több nemzedék után már inkább békés polgári munkával szol­
gálják várukat. Az igazi vitéz, miles már vértes volt [1219-ben], s
hozzá képest a régi módi könnyű lovas, a civilis, castrensis, már nem
ment vitéz-számba.”102
Vitapartnere, Tagányi Károly azonban - a régebbi hadtörténeti
szakirodalomra támaszkodva - e téren is konzekvensen elutasította a
merész és gyakorta megalapozatlan következtetéseket,103*s azok sokáig
nem is találtak szélesebb körben elfogadottságra - habár maga Erdélyi
továbbra is kitartott mellettük, mintegy megelőlegezve a harmincas
években bekövetkező későbbi nagy fordulatot.LU4

A GYÖKEREK KERESÉSE: A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI IDŐSZAK

A vereséggel végződő első világháború, majd Trianon eszmei és gaz­

dasági sokkja egy időre háttérbe szorította a régmúlt magyar hadi dicső­
ségét fémjelző korszakok kutatását. Ugyanakkor - mint azt nemrégiben
Réfi Attila megállapította - „a világháború után a vesztes, megalázott,
csonka Magyarországon született, a katonai erények ismételt felfoko­
zását, a megtépázott nemzeti öntudat felemelését és megszilárdítását
célzó művekben jellemzővé lett, hogy a vészterhes jelenből a dicső, vagy
Legalábbis annak vélt, sokszor idealizált múlthoz menekültek, amely­
ben gyakran fontos szerepet kapott a hangsúlyozottan magyar huszár
is, amely egyúttal az ősi magyar vitézség szimbólumává magasztosult,
és a „magyar faj” hadra termettségének mintegy inkarnációjává vált..”10'1
Ebben az időszakban csupán két katona, Breit József és Erdélyi
Gyula vállalkozott rá, hogy a korábbi magyar szakirodalom és az újabb
külföldi munkák megállapításait kamatoztatva új szintézist próbáljon
készíteni alX-X. századi magyar hadviselésről. Breit József még mindig
Meynert és Salamon alapján dolgozott,106de gondolatmenetét tekintve
Erdélyi műve sem lett sokkal több, mint Salamon Ferenc tanulmányá­
nak az újabb német szakirodalommal felfrissített, sokkal nagyobb
terjedelemben és nehézkesebben megírt változata. Erdélyi ismételten
kiállt amellett, bogy a IX-X. századi magyar lovasság könnyűfegyver­
zetű, csak támadó fegyverekkel felszerelt lovasság és a kora-középkori

lü2 Erdélyi, 1914. 484-485., 498., 499. o.

103 Tagányi, 1916. 573-574., 595-596. o.
ii>4 Borosy, 1984. 49. o. 9. j.
11X1 Réji} 2014. 30. o.
11X1 Breit, 1929a. 94-110. o.

SÍ
 nehézfegyverzetű lovasság között helyet kapó középnehéz fegyverzetű
lovasokból állt, „akik bár a könnyű lovas támadó fegyvereit megtartják,
de már védőfegyverzetről (közepesen nehéz pajzs, vért sisak) is gondos­
kodnak”.1071*Ezek hiányát a régészeti leletek között pedig azzal magya­
8
0
rázta, hogy azok nem a harcosok, hanem a közösség tulajdonát képezték,
amit így nem temettek el az elhunytakkal. Mindemellett előrukkolt
azért azzal a merész „újítással” is, hogy a 933. évi merseburgi kudarc
után a magyar hadsereg már váró sírom hoz értő gyalogos egységeket
is tartalmazott. E felfogás a hazai szakirodalomban egyáltalán nem
tudott gyökeret verni, hasonló gondolatok viszont - Erdélyi műveitől
teljesen függetlenül - újabban külföldi kutatók írásaiban is feltűnnek.™8
Emellett azonban olyan új, eddig tán kevesebb figyelemre méltatott
témák kerültek előtérbe, mint például az új határokon kívül rekedt szé-
kelység műltja, akik egyes források szeri nt egészen a XV. századig meg­
őrizték jellegzetes (jász könnyűlovas harcmodorukat.™9
Ennek köszönhetően gyakrabban került ugyan szóba a XII. század
két nagy csatájában a besenyőkkel együtt részt vevő székelyek „hitvány”
jelzője a hazai krónikás irodalomban.110de - mint azóta is szinte mindig
- sosem a konkrét hadiesemények konkrét történéseinek vizsgálatából
kiindulva, hanem hol a nyugat-európai befolyás alatt álló korszellem,
hol az udvar, hol az egyházi elit általános értetlenségét és lenézését
tükröző adatként, amivel „nem a két köztudom ásúlag kiválóan bar-
cÁas nép [t.i. a székelyek és a besenyők] vitézségét, mint könnyű fegy­
verzetét, megfutamodó, cseivető harcmodorát illetik”.111 Kivételt szinte
csak Dobcrdói Bánlaky (Breit) József altábornagy jelentett e tekin­
tetben, aki tapasztalt tisztként, józan katonai megfontolásból egysze­
rűen úgy találta, hogy az 1146, évi Lajta-menti csatában „a székelyek
és besenyők könnyű lovashada nem felelt meg feladatának, mert úgy
látszik, ahelyett, hogy ő lepte volna meg az ellenséget, annak sikerült

107 Erdélyi, 1929. 91. o. 129. j. Erdélyi hamarosan megjelentetett egy

újabb, tágabb időtartamot átfogó kézikönyvet is, melyet bevallottan Mevnert
művének „felváltására”, korszerű, új, magyar nyelvű kézikönyvnek szánt -
ezzel azonban célját messze nem érte cl: Erdélyi, 1933.
108 Erdélyi, 1929.82-115 o. Vö.Lindner, 1981,; Bachrach, 2000.223-225. o.
100 Baduario velencei követ jelentése szerint: „e quali si reputano migliarí
saggitari che sieno in levante” (Óváry, 1885, 763. o.).
llü Képes Krónika, 1986. 192., 206, o,
111 Jakubovich, 1921. 12. o. Vö. Kápolnai, 1879-1880, 763. o.; Erdélyi,
1914. 552-553. o., Erdélyi, 1915, 37. o.

32
őt meglepnie, cs visszavonulásával még a vármegyei katonaság egy
részét is magával rántotta”.112
E források értelmezésénél érdemes lett volna - s lenne ma is - figye­
lembe venni a XIL századi bizánci tapasztalatokat is, hiszen a biroda­
lom hadseregében rendszeresen használtak - igaz, igencsak változó
sikerrel - hasonló szerepkörben lovasíjász segédcsapatokat. 1156-ban
Brindisinél a normannok ellenében nem voltak ugyan eredménytele­
nek. de a győzelmet nem tudták kivívni, 1177-ben azonban a Maiander
folyónál a szeldzsuk törökök ellenében teljes sikert arattak, míg 1167-
ben a magyarokkal vívott zimonyi csatában ezek a segédcsapatok - úgy
tűnik - egyszerűen megfutottak, azaz korántsincs egyértelmű modell,
a hely és idő szerint nagyon is változhat, hogy egy ilyen csapat silce-
res-e vagy sem,113,
Új színt az hozott a vitába, hogy a magyarság finnugor nyelvű nép­
ként történt meghatározása után, a finnugor eredet teóriája bevonult
a magyar őstörténetbe is,114 s elterjedése után a székelyeket többen is
eredetileg a magyarságtól különálló, török etnikumként határozták
meg, épp - a már említett ókori toposzokig visszavethető módon - a
fegyverzetük, taktikájuk és magyar hadviselésben betöltött szerepük
alapján. (E visszájái a fordított gondolatmenetben kifejezetten az eltérő
etnikai hátterében vélték feltalálni az elmarasztaló jelzők okait is.1151
)
6
A kor neves tudósai. Zichy István és Hóman Bálint álla) képviselt
magyar őstörténeti koncepciót követve110a feltételezett etnikai különbsé­
geknek a hadviselésben is megmutatkozó következményeit domborította
ki az ifjú Győr ffv György is, aki még Hodinka Antal „feledés ^teóriáján
is messze tűi merészkedett: „Történeti igazság volna, hogy a besenyők
és székelyek ilyen hitvány módon viselkedtek volna? Egy külföldi kró­
nikaíró határozottan ellene mond a magyar krónikáknak. [...] Nem
tartjuk valószínűnek, hogy a becsmérlő jelzők a könnyűfegyverzetre
vonatkoznának. A szövegből világosan kiderül, hogy a megfutamodás
ténye az, ami a krónikaírót arra ragadta, hogy a kitűnő harcosnak ismert

112 Bdnlakyy 1929b. 99. o.

ua Birkenmeier, 2002, 122-123. o.; Szabados, 2007a. 490-491, o. Vö.
Szabados, 2007a. 484-488. o, és Szabados 2007b. 153-160. o.
114 A kérdés historiográfiájáról : Hóman, 2002.
115 Hóman, 1921. 99. o. Kompromisszumos álláspontot foglalt el: Németh,
1935. 131-132. o.; újabban ismét - legalábbis részben - Hóman véleményét
képviselte: Kordé, 1991. 22-23. o.; Szabados, 2007a. 487. o.; Szabados, 2007b.
157-159. o.
116 Takács, 2006b.
 besenyőket és székelyeket »hitvány, silány* jelzőkkel illesse. Nézetünk
szerint a leírás mögött a félreismert nomád harcmodor lappang. (...) A
hátul lévő magyar fősereg azonban ezt a harcmodort nem ismerte, nem
is alkalmazkodott hozzá; úgy tűnt tehát fel, mintha a besenyőket és szé­
kelyeket az ellenségtől való félelem futamította volna meg. (...) Bölcs
Leó császár »Taktika« című művébe csaknem szóról szóra átvette Mau-
rikios leírását azzal a különbséggel, hogy a fenti népek helyett a magya­
rok nevét szúrta közbe. Mégis kételkednünk kell, hogy a magyarságnak
általában ez lett volna a harcmodora. A magyarság nagy része, az ugor
eredetű elem nem folytatott tiszta nomád életmódot; állattenyésztés
mellett foglalkozott földmíveléssel is. A magyarság török eredetű ele­
mei viszont jobbára nomád életmódot folytattak és nomád harcmodor­
ral küzdöttek. A fenti adat tehát azt mutatja, hogy a magyarság nagy
tömege a tiszta nomád harcmodort nem ismerte, holott ugyanakkor a
keleti elem: a székelység és besenyoség e szerint harcolt.”117
Ennek az elképzelésnek egyes gyöngcségeire már a következő évben
felhívta a figyelmet Máiyusz Elemér, s figyelmeztette Györffyt, hogy egy
negatív állítás mellett - t.i. hogy milyen nem volt a magyarok taktikája
a csatlakozott török segédnépekhez képest - ellenpróbaként szerepel­
nie kellene egy pozitív állításnak is, hogy akkor milyen is volt ez a tak­
tika. Az erre adható válasz, viszont önmagában tarthatatlanná tette
ezt a felvetést: „Györffy a »Króniká«-nak a besenyők és székelyek har­
caihoz fűzött elítélő szavait úgy értelmezi, hogy a magyar fősereg és
vele az ugor eredetű magyarság nagy tömege egyáltalán nem ismerte
a »tiszta nomád harcmodort«, amely szerint a »keleti elem, székelység
és bescnyőség« harcolt, amiből azután az életmódot illetően is alapvető
különbségekre következtet. Úgy gondolja, hogy a honfoglalás korában az
ugor magyarság fél nomád, a »török népelemek legnagyobb része pedig
tiszta nomád életet élt«, s csak ez utóbbi, kisebb rész harcolt volna a
nyugati ^kalandozó habáratokban*. Ezt a magyarázatot nem fogadhat­
juk el. Ha ugyanis a hon foglaló magyarság zöme - nevezzük bár ugor
eredetűnek - nem ismerte a görög kútfőkben leírt szkíta harcmodort,
akkor a vas- vagy bronzkorra jellemző fegyverzetet használva, gyalog
kellett volna harcolnia. így azonban a Nyugat rettegett ellenfelévé sem­
miképpen nem lehetett volna.”.118
Az egyre militánsabbá váló 1930-as években ismét széles körben
megélénkült az érdeklődés a IX-X. századi magyar hadviselés tárgyi
emlékei és szellemisége iránt is, Mérey László altábornagy inspirálására

117 Györffy, 1941. 39-40. o. In: Györffy, 1990. 13-14. o,

UH Máiyusz, 2003, 48. o. 8. j. Vö. Zichy, 2005. 51. o.
 például Ibrányi Mihály vezérkari őrnagy a M agyar Katonai Szemle
hasábjain megpróbálta saját korának gyakorlatában is kamatoztatni
a középkori és koraújkori magyar hadtörténet tanulságait, melyet ő a
magyar könnyűlovasság szellemiségében és tevékenységében felfedezni
vélt „faji harcmód” kifejezéssel próbált értelmezni. Úgy vclte, hogy a
korszerűség - véleménye szerint hadtörténeti példákkal is igazolható
módon - „csak akkor teljes értékű, ha a kiképzés és vezetés során fel­
használt elvek és eljárások [...] a hadsereget alkotó nemzet népének
alaptermészetéhez és faji tulajdonságaihoz idomul”.119 S éppen ezek
figyelmen kívül hagyása okozta a magyarság kudarcát, például a tatár­
járás idején is, amikor „a faji tulajdonságok tekintetbevétele nélkül, ide­
gen eljárás szerint vezetett és képzett, de korszerűen felszerelt magyar
hadsereg nem tudott ellenállni, dacára, hogy a mohi csatában számbeli
fölényben volt”.120 Okulva a régi példákból, a cél tehát az kell legyen a
honvédség küszöbön álló modernizációja során is, hogy „a technika
a táji tulajdonságoknak rendeltessék alá, s faji tulajdonságok fokozá­
sához szükséges mérvben használjuk, de teljesítőképessége ne legyen
ok egyik faji tulajdonságunk kihatásának mellőzésére sem”.121 Ibrányi
nézetei ugyan lelkesedést keltettek jónéhány tisztben, de a „faji harc­
mód” egzakt mibenlétének tisztázatlan volta s az Ibrányi meghatáro­
zásaiban fellelhető ellentmondások a józanabb elméket óvatosságra
intették mind a gyakorlati alkalmazhatóság, mind az elméleti alapok
tekintetében: „Valóban különös tényként állapíthatjuk meg, hogy a
magyar faji tulajdonságokkal kapcsolatosan megindult kutatások már
jóelőre is nagyban hozzájárultak egy különleges, katonai értelemben
vett E x tr a Hungáriám non est v ita , et si est* ideológia kialakításához.
Ez azonban nem lehet kedvező légkör konkrét és értékes eredmények
eléréséhez. Félredobva minden kacagányos reminescenciát, hideg és
exakt fővel kell katonai múltunk vegyelemzéséhez fognunk, mert egy­
könnyen megeshet, hogy nem erősítő ital, de emésztő méreg lesz, amit
magunknak onnan leszűrve lombikunkban találunk”.122
Ibrányiékkal szemben viszont épp a haditechnika mindenkori fel­
sőbbrendűségét kiemelő szellemiséget képviselt Cs. Sebestyén Károly,
aki több részletpublikáció után 1932-ben jelentette meg máig alapvető
művét a honfoglalás-kori magyar íjról, amelynek döntő jelentőséget
tulajdonított aIX-X. századi hadi sikerekben. Ezek oka szerinte „csakis

L19 Ibrányi, 1933. 5. o.

120 Ibrányi, 1933. 7. o.
m Ibrányi, 1933. 49. o.
122 Szőke, 1935. 75-76. o

35
valamely előttük [t.i. a magyarok ellenségei előtt] ismeretlen hadi elő­
nyük lehetett”, melyet szerinte nem lehet csupán a harcmodornak tulaj­
donítani, szükségeltetett hozzá a „tökéletes fegyver” is.123*1
5
2
Nagyon is aktuálissá vált tehát egy üj magyar nyelvű összefoglaló
munka megjelentetése, melynek elkészítésére előzetes tanulmányai
és (\\ kutatásai szinte predesztinálták Barkót, aki a ÍV. szófiai és az V.
római bizantinológiai kongresszuson sikerrel mutatta be a nemzetközi
tudósvilágnak a steppel népeknek a bizánci hadszervezetre gyakorolt
hatásait. Erről szóló, 1934-ben magyarul, 1935-ben pedig francia nyel­
ven megjelent tanulmánya (Turáni hatások a görög-róm a i hadügy
fejlődésében) még ma is fellehető a külföldi tudományos munkák jegy­
zeteiben.121 1934-ben magyar nyelven megjelentetett kis könyvecskcjc12r>
a honfoglalás-kori magyar fegyverzet és hadszervezet leírása mellett
ezután alapvetően új szempontokat vetett fel az európai történelem
alakulásával kapcsolatban is. Hangsúlyozta, hogy a Kelet meghatá­
rozó szerepet játszott a kora-középkori nyugat-európai társadalom
és hadszervezet kialakulásában, és lándzsát tört a magyar katonai
hagyományok, azaz a tradicionális könnyűlovasságnak az újkorig tartó
folyamatossága mellett is. A téma kutatását azért tartotta nemzetközi
szinten is fontosnak, mert Ipoly i Arnoldhoz hasonlóan úgy vélte, hogy
a magyarok s velük együtt más „turáni” népek is „valóságos kultúrát
csináltak a hadakozásból; ennek előbbrevitelére szentelték erejük és
idejük legjavát s kétség kívül ezen a ponton járultak ők hozzá leginkább
az egyetemes emberi kultúra gyarapításához”.120
Barkó elképzelései termékeny talajra hullottak a korabeli magyar
hadseregben,127 ám könyve korántsem talált egyértelműen kedvező
szakmai fogadtatásra: a középkori hadtörténettel foglalkozó szűk pro­
fesszionális közösség meghatározó személyisége, Tóth Zoltán inkább
fenntartásairól írt recenziójában.128 Különösen a nyugat-európai fejlő­
désre gyakorolt keleti hatások túlhangsúlyozását tartotta a mű gyön-
geségének a recenzens, aki ugyanekkor egy saját tanulmányában a

lá* Cs. Sebestyén, 1933. 3-4. o,

121 Kerepeszki, 2007. 132-137. o.; Kádár, 1981-1982.; Darkő, 1934.;
Barkó, 1935-1937.
125 Barkó, 2007.
I2fi Barkó, 2007. 7. o. Vö. Ipolyi,1888. 109-110. o.
127 Padányi, 1935.
128 Tóth. 1934b.

36
középkori magyar hadügyben épp az ellenkező irányú kultúrhatások
felértékelése mellett tette le a voksát.129
1934-ben kezdődött ugyanis a következő jelentősebb tudományos
vita e témakörben, melyet hagyományosan Tóth Zoltán A huszárok
ered etéről című tanulmányának azévi megjelenésétől számítanak a
történészek.1301 3Gyanítható azonban, hogy az egyik fontos kiindulópon­
tot Takáts Sándor már 1928-ban megjelent, Em lékezzünk eleinkről
című kötetének írásai jelentették Tóth számára.181 A rendkívül olvas­
mányosan író, de teljesen egyoldalú és elfogult, időnként már-már a
történelemhamisítás határát súroló történelemszemlélettel rendelkező
Takáts ekkor publikált kutatásai - köztük a huszárság délszláv elemei­
nek bemutatása - adhattak indíttatást a korábban főként Mátyás korá­
val foglalkozó Tóth koncepciózus tanulmányának megírásához, melyet
egyébként a Magyar Tudományos Akadémián 1932-ben tartott előadása
is megelőlegezett már,132
A Tóth által felelevenített elképzelés - a magyar huszárság délszláv
credeztetése - korántsem volt újkeletű, hisz, láthattuk, már az 1870-
es években napvilágot látott a nyelvészeti szakirodalomban,133 mégis
Tóth tanulmánya volt az, mely szokatlanul heves érzelmeket váltott
ki olvasóközönségéből, mivel ő a csapatnem magyarországi megjele­
nését egyenesen a hagyományos magyar könnyűlovasság kora-közép­
kori „elsatnyulásávaF és „kihalásával* indokolta. Véleménye szerint a
magyar könnyűlovasság szerepkörét már L István korától a csatlakozott
segéd népek, a besenyők és kunok vették át, ám idővel ezek könnyűlo­
vas hagyományai is lehanyatlottak, s ezt az álláspontját az általa sajá­
tos módon értelmezett régészeti leletekre alapozta. Felfogása szerint
ugyanis a fegyverzet átalakulásának egyik legbiztosabb jele az, hogy
a honfoglalókhoz köthető szablyatípus átadta a helyét a kétélű kardok­
nak, a későbbi szablyaleletek pedig nem belső fejlődés eredményei.134
Tóth már 1920-ban publikált egy cikket az Árpád-kori feszítő zab­
lákról,135 de intenzívebben csak az évtized végén kezdett el foglalkozni

129 Darkó ekkoriban megfogalmazott gondolatai csak jóval később, az

1970-es években merültek fel Nyugat-Európában, illetve az Egyesült Állam­
okban. Például: Bachrach, 1973.,Niekel, 1975.
iM Tóik, 1934a.
131 Takáts, 1928. 92-93., 208. o.
132 Tóth, 1932.
133 Szarvas, 1873.; Szarvas, 1877.
104 Tóth, 1937.
135 Tóth, 1920-1922.

37
a kora-középkor fegyverzetével, s 1930-tól már rendre jelentek meg
nagyjelentőségű írásai, előbb a honfoglalás-kori szablyákról.136 m^jd a
kígyóspusztai csat datálásának kiigazításáról, s ezzel kapcsolatban a
csat alapján levonható kultúr- és hadtörténeti következtetésekről, ami­
nek következtében a realitásokhoz képest már ekkor messze túlértékelte
a nyugati lovagi hadviselés szerepét aXIII. századi Magyarországon.137
A kétélű kardok elterjedéséből és a szablyahasználat visszaszoru­
lásából pedig azt a következtetést vonta le, hogy a régebbi, szablyát
forgató harcosok rétege is „eltűnt*. Ezért amikor a XV. században a
főként könnyűlovassággal támadó törökök ellenében hasonló katona­
ságot kellett volna felvonultatni, a megmutatkozó hiányt a török elől
menekülő délszláv katonasággal pótolták. Következésképp a nagyra
becsült hu szár Ságnak vajmi kevés köze lehet honfoglaló eleink köny-
nyűlovasságához - vélte Tóth. Nem meglepő, hogy a dicső kalandozók
helyébe némi túlzással sötét múltú „balkáni banditákat15állító hipotézis
erősen sértette a korabeli nemzeti érzéseket, ám a Tóth véleményevéi
szembehelyezkedő, a tudományos mércéktől igen távol álló katona­
tiszt, Zsuffa Sándor írásai - aki a régi, naiv etimológia (húsz ára. azaz
huszár) védelmezőjéből öt év alatt eljutott a magyarság sumer erede­
tének hirdetéséig - legfeljebb csak a Tóth iránti szimpátia felkeltésére
voltak alkalmasak.138
Jóval komolyabb érvekkel és tudományos apparátussal kelt a közép­
kori magyar etnikumú könnyűlovasság kontinuitásának „védelmére”
Darkó Jenő. Az általa képviselt „túránizmust”'139 elvi síkon is elítélő
korabeli tudományos közvélemény szemében azonban az ő - sok szem­
pontból nagyon is figyelemre méltó - érvrendszere sem állta ki a próbát,
hiába hívta fel a figyelmet Tóthnál az írásos források némely esetben
tendenciózus használatára és a régészeti leletek értelmezésében rejlő
buktatókra.140
Talán épp a heves támadásoknak, valamint Tóth következetes és
a korabeli kultú rpolitikához jól illeszkedő hozzáállásának - „a közép­
kori Európa haditörténetének ismerői viszont meglepődve kell, hogy

m Tóth, 1930.
137 Tóth, 1933.; Vö. Borosy, 1962.160, o. ésPálóczi Horváth, 1982.95-101.
o.
138 Zsuffa, 1936.; Tóth, 1936.; Tóth, 1937. 59-76. o.; Zsuffa, 1937a.; Zsuffa,
1937b.; Zsuffa, 1939.; Zsuffa, 1940.
ir<9 A Luranizinusról: Kincses Nagy, 1991. Pomsics, 2004. 57. o/,Ahlonczy.
2016. 87-207. o.
140 Darkó, 1937. Vö. Tóth, 1938a.; Kerepeszki, 2007.134-135. o.

38
 konstatálják: íme, a Nyugat a Száváig ér”141 - köszönhető, hogy a magyar
lörténetírás két vezéralakja, Szekfű Gyula és Domanovszky Sándor
is felfigyelt téziseire, s ennek köszönhetően megállapításai gyorsan
a nagyközönség elé kerültek. A M agyar Történet 1935. évi második
kiadásába már bekerült a huszárok eredetéről vallott elgondolása, a
Domanovszky Sándor által szerkesztett Magyar művelődéstörténet-ben
pedig az államalapítástól Mátyás koráig maga Tóth írta meg a hadtör­
ténetre vonatkozó fejezeteket, és még a nemzetközi tudós világ számára
is hozzáférhetővé váltak elképzelései.14213
4
Tóth nézeteinek széleskörű támogatottsága mögött az ellenfeleinek
„luranizinusávar szembeni ellenérzések is komoly szerepet játszhattak:
„A turánizmus - írta a kor vezető történésze. Szekfű Gyula ha köny-
nyed előadásban alkalmaztatik, ma a hazafias stílus egy eszköze, ha
politikailag, akkor a 19. század nagyszámú nemzeti illúzióinak egyik
elkésett, de éppenséggel nem javított kiadása, ha azonban a tudomány
rendjébe tartozó gondolatok közt merül fel, akkor vaskos tévedés, melyet
nem lehet elég eréllyel visszautasítani. ”]4H
Tóth nézetei ennek ellenére - vagy épp ezért? - a nagyközönség
körében mégis alapvetően népszerűtlenek maradtak: amikor 1965-ben
Perjés Géza az Élet és Tudomány hasábjain népszerűsítette őket, még
mindig számos felháborodott levelet kapott olvasóitól.144 Noha, mint
azt alább látni fogjuk, az elmúlt hetven évben a huszárság meghono­
sodásának okaként Tóth által megjelölt folyamat számos eleméről is
kiderült, hogy alapvető korrekcióra szorul, végső következtetései elfo­
gadottságának mértékén ez mind a mai napig keveset változtatott?4*
Tóth fellépése ráadásul egybeesett a hazai régészetben mutatkozó új
tendenciákkal. Fettich Nándor nem sokkal korábban vetette fel, hogy
a magyarság már levédiai tartózkodása alatt erős skandináv kultűrha-
tásoknak volt kitéve, s ezek „a magyarság katonai szervezetébe újabb,
nem steppel elemek felvételét eredményezték”, így például a kétélű kar­
dok használatát is.146 Ebben a szellemben egy honfoglaló harcos által
Levédiából hozott „normann” iparosmunkaként azonosította Kalmár

111 Tőik. 1934a. 130. o.

142 Hómann-Szekfű, 1935.; Tóth, 1938b.; Tóth, 1939.\Ajtay, 1939.; Tóth,
1940a.; Tóth, 1940b.; Tóth, 1940c.
143 Szekfű, 1929. 31. o.
144 Perjés, 1965. A Perjésnek írt levelekről: Perjés, 1967. 695. o.
143 Ságvári-Somogyi, 1999. 5. o.; Kelenik, 2000. 9-10. o.
143 Fettich, 1933. 394-397. o.; Fettich, 1937, 52-53. o..

39
 János az 1940-cs evek elején Pécsett előkerült sisakot is, mely mind a
mai napig az egyetlen X. századra datált sisaklelet Magyarországon.147
László Gyula viszont a Tóth gondolatmenetét követő, azt alaposab­
ban kidolgozó Kalmár János nyomán Fettichhcz képest jóval későbbre
- igaz, Tóthhoz képest valamivel korábbra Géza fejedelem X. századi
országegyesítő harcáig tolta vissza az időben az általa elsősorban
német és nem skandináv eredetűnek tartott nchézfegvverzet megho­
nosodását, és - habár ezt Fettich direkt módon sosem tette - Kalmár
nyomán a kétélű kardok használóit már egyértelműen a nehézlovasság
körébe sorolta.148
Fettich ugyan többször utalt rá. hogy na magyar lovasnomád harc­
módnak a könnyű lovassági szablya felel meg", s a kardok használata
a „taktikában is lényeges különbözőségekre vezet”, így „a honfoglaló
magyarság, amely már oroszországi hazájában jól ismerte a nyugati,
illetve északi kardtípust és vele együtt természetesen a hozzá tar­
tozó harci taktikát, az új hazában, annak elsősorban nyugati részein
ugyanazt, a régóta otthonost találta meg,”149azt mégsem állította, hogy
ennek következtében valamiféle nyugati típusú nehézlovasság létezé­
sére következtethetnénk már a IX. magyarságnál is, valószínűleg azért,
mert az új fegyver közvetítői, a rúszók köztudomásúan főként gyalogo­
san harcoltak.1™
A X. századra datált kétélű kardok skandináviai eredeztető se azon­
ban a második világháború után teljesen háttérbe szorult. A korábban
egészen korainak tartott kardok „levődiái” credeztetését és a honfogla­
lás-korban már létező magyar nehézlovasság erre épített elképzelését
is cáfolta Kovács László.151 László Gyula elképzelése mégis, majd két
évtizednyi késleltetéssel - több más tudományos eredménnyel együtt -
igazán széleskörűen elfogadottá vált a hazai régészetben, miután egyik
tanítványa, Bakay Kornél az akkori marxista szemléletnek is megfelelő
módon részletesebben kidolgozta a „szablya-kard fegyverváltást” poli­
tika- és társadalomtörténeti okokkal indokló teóriáját.
„A fejedelmi hatalom megszilárdítása érdekében a régi, törökös vezető
réteg hatalmát szét kellett zúzni. Mivel pedig a meglevő katonai kíséret
a régi vezető réteg készséges kiszolgálója, új fejedelemhű sereget kel­
lett szervezni. Géza fejedelem és István király volt az, aki biztosította

147 Kalmár. 1942.; Kalmár, 19G4. 91. o.

148 Kalmár, 1936.; FA. 1939. 231-233. o.; László, 1942. 806-807. o.
FeUich, 1933. 394., Fettich, 1937. 52..Feltich, 1938. 516. o.
ls0 Tősér, 2002. 336-337. o.
151 Kovács, 1995.

40
hatalmát a regi vetető réteg felett. Kétségtelen, hogy ez volt a magyar­
ság megmaradásának egyik legdöntőbb tényezője. E folyamathoz sze­
retnék adatokat szolgáltatni a kétélű kardok vizsgálatával. [...] A kétélű
kardok kronológiai helyzetének meghatározásához Petersen tipológiai
felosztását is alapul veszem, annál is inkább, mert a külföldi anyaggal
való Összevetések így valósíthatók meg legkönnyebben* Már most sze­
relném hangsúlyozni, hogy a kétélű kardok korát tulajdonképpen a
fentebb vázolt gazdasági-társadalmi átalakulás [a fejedelmi hatalom
megszilárdítása, a régi vezetőréteg hatalmának szétzűzása] határozza
meg elsősorban.*152
A történészek jó része nem foglalt állást a vitákban, s megelégedve
az Árpád-kori magyar lovasság senki által nem vitatott kettősségének
megállapításával, a különböző fegyvertípusok elterjedésének arányait,
valamint az egyes seregrészek etnikai összetételét már nem taglalta,
holott a XI. századi magyar lovasság túlnyomó részben nehézlovassá
válását Tóth történész kor társai korántsem találták mind elfogadha­
tónak.153 Uj eredményeket azonban ekkor nem a had-, hanem a társa­
dalomtörténeti kutatás hozott: Mályusz Elemér a magyar nemesség
kialakulását vizsgáló, 1942-ben megjelent tanulmányában - főként
oklevelek adatait vizsgál va - arra a következtetésre jutott, hogy koránt­
sem aXI. század elejétől, hanem csak a XIII, század második felétől, IV,
Béla tudatos politikájának köszönhetően számolhatunk a nehezfegy-
verzet tömegesebb elterjedésével a magyar vitézi réteg körében, de az
még az ezt követő időszakra sem vált egyeduralkodóvá.154*
Még 1944-ben látott napvilágot László Gyula nagyhatású műve, A
honfoglaló m a gya r nép élete, amelynek egyik fő célja az volt, hogy
egy békés, mesterségeknek élő köznépet bemutató magyarságképpel
váltsa fel a régi „párducos Árpád népe” harcias imázsát. László - talán
éppen ezért - nem is foglalkozott túlságosan bőven a hadakozással, a
mesteremberek között azonban nem feledkezett meg a szablyakészítő
fegyverkovácsokról, A honfoglalók szablyáiról írva pedig igen széles
olvasóközönséggel ismertette meg - és formálta is át egyben - az erdé­
lyi kutató, Kovács István elképzeléseit: „A fokélnek kettős oka lehet: az
egyik az, hogy a háton köszörült szablya könnyebb lesz s ezáltal az ütés

152 Bakay, 1965.4., 31. o.; akérdés hisiorigoráfijának legújabb feldolgozása;

Bíró, 2012. 192-195.0*
lsa Markó, 1943.18-19. o. Vö. Zichy, 1934.37-38. o.; Kalmár, 1935. Tóth
reagálása: Tóth, 1937.
J51 Mályusz, 1942* Az elgondolás fegyvertörtéricti összefüggéseinek
kritikájához: Zsoldos, 1992.; Veszprémy>1995.

41
 súlya nem a penge végén érvényesül, hanem körülbelül a hajlásúnál, az
alsó harmadában. Ez rendkívül növeli a fegyver erejét. A másik oka
pedig az lehet, hogy nemcsak lovas, hanem a ló ellen is használták a
szablyát. Míg az első éllel levágott ütés a lovasnak szólott, a visszafelé
rántott szablya fokélével a [ló] hasát lehetett támadni. [...J Ez utóbbi
miatt kellett megtörni a szablya markolatát is, így ugyanis nem kellett
a szablyán fordítani, hanem egyszerű csukló mozdulat elegendő volt
ahhoz, hogy a ló hasát felhasítsák.”1*5 Kovácsnak az a mondata, hogy
„a honfoglaláskori szablya a fent tárgyalt használati módozatokon kívül
szúrásra is alkalmas volt”, sajnos László interpretációjában már elsik­
kadt, s bár az ő gondolatmenete ugyan minden gyakorlati próbát nél­
külözött, mégis évtizedekre „kőbe vésett igazságnak” számított tudós
berkekben a fegyverhasználat témakörében; csak 2001-ben hívta fel a
figyelmet Szöllősy Gábor kísérletsorozata ezen elképzelések túlnyomó
részének megalapozatlan voltára.LSfi
Szinte László Gyula könyvének megírásával egyidőben végezte el
Tóth Zoltán Árpád- és Anjou-korra vonatkozó nézeteinek módszeres
cáfolatát Borosy András, Máiyusz egyik tanítványa, 1943-1944-bcn
elkészített diplomamunkájában, melyet 1945-ben Debrecenben már
doktori értekezésként védett meg.157 A történelem azonban ekkor vég­
zetesen közbeszólt: 1949 után az addigi viták szinte minden fontosabb
szereplője igen rövid idő alatt a tudományos élet perifériájára szorult,
sőt az ifjú Borosyt 1950-ben egy provokáció nyomán perbe is fogták és
bebörtönözték.158A kommunista hatalomátvételt követő tudománypo­
litikai terrornak köszönhetően Molnár Erik meglehetősen merev, mar­
xista nézetei váltak jó egy évtizedre meghatározóvá még a középkori
magyar hadszervezet és a Magyar Királyság lovasságának megítélése
tekintetében is.159

A MARXIZMUS „DIADALÁTÓL* A RÉGÉSZET DOMINANCIÁJÁIG

A liberális érteim iségj családból származó Molnár még kecskeméti

ügyvéd korában, 1942-ben és 1943-ban Szentmiklósy Lajos álnéven
közreadta a középkori magyar történelemről alkotott koncepciójának

László, 1944. 352. o. Vö. Kovács, 1941. 129-131. o.

150 Kovács, 1941.131. o.; Szöllősy, 2001.
L57 Borosy, 2001. 445. o. 2. j.
158 Gunst, 2000. 248-251. o.; Egey-Horvát, 2002. 7., 25-34. o.
L5y Molnár, 1945. 268-271. o.

42
egyes részleteit. Magyarországon ekkor még újszerű szemlélete megle­
hetős érdeklődést keltett egyes értelmiségi körökben, habár a korabeli
történet tudomány által használt adatokat jól ismerő szerző nem végzett
önálló kutatásokat, csupán „dialektikus” keretbe helyezte a számára
elérhető ismeretanyagot.,fiü
így jutott arra a felismerésre, hogy habár szerinte a termelőerők
magasabb szintjét képviselő feudalizmushoz kötődő, nyugat-európai
lovagi fegyverzet és harc mód „természetesen” korszerűbb, mintáz általa
felvázolt magyar pásztor társadalom fegyveres ereje, ám a könny űlovas-
ság és annak „gazdasági alapja” a hazai termelőerők fejletlensége okán
mégsem válhatott általánosan elterjedtté az Árpádok-királyságában,
ezért „a hadsereg zöme az ország termelési színvonalának megfelelően
továbbra is lovasíjászokból került ki”.,<n
Nem állhatja meg tehát a helyét az a kifejezetten népszerű elgon­
dolás sem, mely azt feltételezte, hogy a IX-X. században a kalandozó
magyarok taktikája magasabb rendű lett volna nyugati ellenfeleikénél,
már csak azért sem. mert - épp ellentétben Györffy György véleményé­
vel - a nyugati „kalandozó” hadj áratok emberanyagát szerinte az elsze­
gényedő, széthulló magyar pásztor társadalom tömegei adták volna.10*
Érdekes egybeesés, hogy ekkoriban már a végletesen ellenkező néze­
teket valló Tóth Zoltán hasonló okokból maga is számolt a páncélos
lovasság átmeneti visszaszorulásával a XL században, mert „nálunk is,
a lengyeleknél is hiányzott a megfelelő gazdasági alap; a nyugati szin­
ten álló termelőréteg”.1*53
Az 1949-től a Történettudományi Intézet igazgatójaként s egy ideig
a budapesti egyetem középkori történelem tanszékének vezetőjeként
tevékenykedő Molnár Erik téziseinek konzekvenciáit a marxista szel­
lemű középkori történetírás másik vezéralakja, a különben igen felké­
szült tudós hírében álló Elekes Lajos is felhasználta. így Tóth Zoltán
elképzeléseivel ellentétben a könnyűlovasság a magyar nemesség had­
kötelezettsége révén ismét „utal talált” az ő kutatási területére, a kései
középkorba, Hunyadi és Mátyás időszakába is.164
Az új rezsim igyekezett leszámolni a korábbi intenzív húszarkultusz-
szal is, amelynek 1945 utáni elsorvasztása - foglalta össze nemrégiben*1 2
6

■*° Molnár, 1942.; Molnár, 1943.; MCs, 1942. 299-300. o.; MCsy 1943.
436-437. o.; Ba lassa-László, 200L 71. o.
i<J1 Molnár, 1943. 7. o.
162 Molnár, 1942. 16-19. o.; Molnár, 1943. 5-13. o.
ifJ3 Tóth. 1942. 26. o. 54. j
lü4 Elekes, 1951.5-6. o.; Házsó, 1958. 122., 129-130. o.

43
Réfi Attila - „valószínű elsődlegesen a nemzeti érzés tudatos háttérbe
szorításával, a nemzeti büszkeséggel kapcsolatos valamennyi intéz-
mériy megalázására való törekvéssel függött össze. Hozzájárulhatott
az új vezető garnitúra és moszkvai irányítóik huszársággal kapcsola­
tos ellenszenvéhez az is, hogy elit csapatnom kent egyfajta űri attitűd,
úri mentalitás kapcsolódott hozzá, valamint természetesen az a tény
is, hogy a magyar királyi honvédség többi alakulatával egyetemben
aktívan reszt vettek a Szovjetunió elleni harcokban. Mindezek talán
érthetővé teszik, hogy a szocialista rendszer első évtizedeiben nem
születtek tömegesen a hu szár Ságot dicsőítő művek. Bár őket negatív
szempontból megítélők sem, egyszerűen csak mellőzésre jutottak, [...]
Ezzel együtt a hadtörténetírás homlokterébe, az uj irányzat osztály­
harcos szemléletéhez jobban illeszthető, ráadásul kétségtelenül dicső
szabadságharcaink kerültek, aminek hatása részben máig érezhető,”1135
Hasonló okokból végezhették el a régebbi magyarországi középkor­
kutatás elfojtását, műhelyeinek szétverését is, s az ezt követő, jó egy
évtizedig tartó csöndet - a viszonylagos belpolitikai enyhülés légköré­
ben - először Gvörffy Györgynek sikerült megtörnie c témakörben a
Századok 1958-as évfolyamában közzétett nagyszabású tanulmányá­
val,160 Ebben Györffy - Molnár Eriknek a „pásztortársadalom válságá­
ról5’ cs a helyi szláv népesség gazdasági és kultúrahordozó szerepéről
hirdetett téziseit tulajdonképpen megkerülve - gyakorlatilag ott foly­
tatta, ahol a második világháború alatt abbahagyta a témát:1 167 a hatal­
5
6
mat gyakorló onogur származású katonai-politikai elittel cs az általa
töröknek tartott fegyverforgató „segéd népekkel” szemben kitartott a
régebbi szóhasználatában még „ugor-magyarságként” szereplő magyar
köznép teljes „lefegyverzése” mellett. Ezzel tulajdoóképpen ki is küszö­
bölte Mályusz egykori kritikáját168 -, sőt a székelyek eredetéről szóló
tanulmány későbbi, 1990-es kiadásában sem változtatta meg a Mályusz
által korábban vitatott részleteket.169így az időközben nagy tekintélyű
akadémikussá váló Györffy ezen elképzelésének végső cáfolata csak
1991-ben látott napvilágot Kordé Zoltán tanulmányában, aki szerint

165 Réfi, 2014. 36-37. o,

166 Györffy, 1958,; erről Takács, 2006b. 74., 83-84. o.
167 A későbbi évtizedekben hasonlóan „archaikusnak” tűnt Györffynek
“ feltehetően Fettich véleményen alapuló - érvelése a kétélű kardok
használatáról is. Györffy, 1977, [2000.] 108. o. Vö. Kovács, 1990. 43. o.
168 Györffy, 1958. 608. o.; Györffy, 1977. [2000.] 41-49. o.; Györffy, 1984.
645., 652, o,
169 Györffy, 1990, 11-42.0,

U
„ nehezen képzelhető el [---], hogy a király környezetében, illetve a magyar
sereg vezetésében meglepetést okozhatott volna a rendszeres élővédi
feladatokat ellátó székelyek és besenyők ilyen jellegű szokása [t.i. a
színlelt megfutamodás], hiszen így mindannyiszor a fősereg pánikba
esésétől és felbomlásától lehetett volna tartani.*1™Kordé érvelését leg­
utóbb Szabados György egészített ki azzal, hogy a székelyek cs besenyők
vezérei a király által kinevezett magyar világi előkelők voltak, akiknek
nyilvánvaló módon tisztában kellett lenniük az általuk vezetett sereg
szokásaival, így mégsem lehetett tűi nagy különbség a „magyarok” és
a székely és besenyő „segédnépek” taktikája között.171
A Molnár Erik-félc elgondolásokhoz hasonló eredményre jutott - de
inkább alapos forrásfeldolgozás utján, mintsem a marxista történet­
szemlélet tételes alkalmazása révén - Molnár József is a tatárjárás
korának megyei hadszervezetéről szóló tanulmányában. Ő - főként
okleveles forrásokra támaszkodva - ügy találta, hogy „a megye had­
ereje elsősorban lovas jászok b ól áll. Sem a szegényebb várjobbágy,
sem a castrensis nem képes a lovagi fegyverzet beszerzésére” 172 Mol­
nár nézetei al ighanem jóval nagyobb szerepet játszottak volna a hazai
szakirodalomban, ha alig három évvel később nem jelenik meg Borosy
András korszakos jelentőségű tanulmánya is e témakörben a Hadtör­
ténelmi Közlem ények hasábjain.
Borosy András 1962-ben tért vissza a tudományos életbe, 1945-ben
megvédett doktori disszertációjának az újabb szakirodalommal kiegé­
szített alapvető tanulmányával. Hatalmas elbeszélő és okleveles forrás­
bázisra épülő, a korábbi végletes nézetekhez képest kiegyensúlyozottnak
tűnő megállapításai kedvezőbb tudománypolitikai feltételek mellett
már 1945-ben eldönthették volna a Tóth nézetei körül folyó polémiái,
ám így megkésve is három évtizeden át - szinte minden más addigi
koncepciót háttérbe szorítva - alapvetően meghatározták a középkori
magyar könnyű- és nehézlovasságról való gondolkodás kereteit a hazai,
és bizonyos tekintetben a külföldi szakirodalomban is.
E Marczali Henrik által ihletett munkájában173 Borosy széleskörű
tablót rajzolt a lovasság fejlődéséről, s igen rugalmas fogalmi keretek
közé ágyazta be mondanivalóját. Szerinte „a könnyűiovasságrajellemző
a könnyű, vagy egészen hiányzó védőfogyvcrzel (páncél, pajzs stb.) s a
támadófegyverek csekélyebb súlya. A legtöbb könnyűlovasságra még

17ü Kordé, 1991. 22-23. o

171 Szabados, 2007a. 488, o.
17“ Mobiár, 1959. 234. o,
170 Borosy, 2001.446. o.

45
az is jellemző, hogy támadófegyverei elsősorban a távolsági (íj, nyíl,
hajítódárda) és csak másodsorban a közelharci (ütő, vágó, szúró) fegy­
verek közül kerülnek ki. [...] Természetes, hogy a könnyű- és nehézlo­
vasság szélső típusai közt sok átmeneti típust ismerünk, amelyek az
egyik vagy a másik szélsőséghez állnak közelebb. így van pl. olyan,
még inkább talán könnyűlovasságnak mondható lovastípus, amely­
nek könnyű páncélzata és közelharcra alkalmas támadófegyverzete
is van (pl. a honfoglaló magyarok lovasságának egy része), s van olyan
nehézfegyverzetű lovasság, mely a közelharci fegyverek mellett íjjal és
nyíllal is fel van szerelve (pl. az ókori iráni, a későrómai és a bizánci
nehézfegyverzetű lovasság). Egyetlen más nép feudális nemesi lovas­
sága (»lovagsága«) sem volt olyan mértékben nehézfegyverzetű, mint a
nyugati-európai feudális lovagság, s hozzá képest az arab ja p á n , iráni,
stb. »lovagok» szinte könnyűfegyverzetűnek tűnnek, s tulajdonképpen
mind egy átmeneti típust képviselnek. A két szélsőség: az egészen védő­
fegyverzet nélküli, kizárólag távolsági fegyverekkel felszerelt lovasság
és az egészen nehéz, fémpáncélba öltözött XV-X VI. századi lovagok fegy­
verneme között számos átmeneti típusú lovasság ismeretes a különböző
népeknél, azok fejlődésének különböző fokán...”174
Borosy a cikkében elvetette Molnár megállapításait is, mondván hogy
lehettek ugyan könnyűfegyverzetű lovas (jászok a magyar hadseregben,
de azok aligha feleltek meg a saját definíciójában szereplő nomád lova­
síjász kategória követelményeinek - ami letelepült népekről lévén sző,
egészen bizonyos. Ám nyomban fel kellett volna merülni a kérdésnek,
hogy ha így van, a régi harcmód letéteményeseinek vallott XII. századi
székelyek vagy a besenyők vagy a XIV. századi kunok vajon mennyire is
tekinthetők még „nomádoknak*’, s így mekkora jelentősége lehet ennek
a kérdésnek egyáltalán?*176
E cikk nyomán a Borosy által javasolt fogalom, az „átmeneti típusú
lovasság” kategóriája így anélkül terjedt el a hazai szakirodalomban,
hogy bárki alaposabb vizsgálat alá vette volna a konkrét tér- és az idő­
dimenziókat megkerülő definíció használhatóságát. Azaz hadtörténeti
szempontból Borosy fentebb idézett definíciója szerint netán mégis köny-
nyűlovasságnak minősül-e a magyarországi vármegyei katonaság, vagy
ha közelharci fegyverekkel is rendelkezik, az kizárja-c a könnyűlovas­
ságból? Azok a fontos kérdések szintén nem merültek fel, hogy miféle
közös vonások leírására alkalmas az a meghatározás, mely egyfelől egy
csoportba sorolja „az arab, japán, iráni, stb. »lovagokat«* a középkori

174 Horony, 1962.119-120. o.

176 Borosy, 1962. 147. o. 110. j.

46
 magyar vármegyei katonasággal, másfelől a tanulmány által vizsgált
időkeretek között - XI-XIV. század - homogén kategóriának tartja „a
nyugati-európai feudális lovagságot", melyhez képest Borosy vélemé­
nye szerint „egyetlen más nép feudális nemesi lovassága (»lovagsága«)
sem volt olyan mértékben nehézfegyverzetű”, mint ez.176Az sem válik
belőle világossá, hogy a fegyverzeten kívül pontosan mi minden lehet
még összefüggésben a taktikával, azaz miként lehetséges az, hogy a saját
korábbi definíciója szerint tulajdonképpen könnyűfegyverzetű magyar
lovasok valamiféle átmeneti harcmodorban harcolhatnak - ahogyan
egyébként Borosy szerint maga a magyar nehézlovasság is harcolt, hiszen
szerinte „a magyar lovag nyugati lovagtársaival ellentétben nem nézte
le az íjat, használta, értett a kezeléséhez, mint a bizánci nehézlovas.”177
Ez esetben - a kérdést újra vizsgálat alá vonó Farkas Péter szerint
- a bizánci hasonlat azonban meglehetősen problematikus, hiszen az íj
értő használatában semmi rendkívülit nem találni, „mivel a korabeli
Magyarország egyik leggyakrabban használt fegyveréről van szó. Ják
nembeli Csépán 1271-ben és Miklós comes fia Miklós - a jelen írásban
is szerepet kapó és valószínűleg egyébként helyesen is a nehéziovas
fegyvernemhez fűzött személyekről van mindkét esetben szó - 1273-
ban kelt oklevele esetében is harci szituációk során kerül elő az íj. Ják
nembeli Csépán diplomájában egyébként a teloru m velocita tib u s
szövegrészlet az íj mellett felveti a hajítódárdaként való értelmezés
lehetőségét is.” Amint arra Farkas igen pontosan rámutatott: „ezen
tényezők arra engednek következtetni, hogy bizonyos fegyvereket nem
lehet kizárólagos módon csak egy fegyvernemhez kötni, ahogy a lán­
dzsavagy páncél jelentésű kifejezések megjelenése egy forrásban sem
jelenti automatikusan az úgynevezett 4ovagi« harcmodor és fegyverzet
jelenlétét. Borosy András írásaiban azonban ez a szinte automatikus
azonosítás gyakran előfordul.”178
Természetesen Borosy is számolt Géza és István korától fogva az
egyre jelentősebb erőt képviselő, nyugati típusú nehczlovassággal, de
kétségbe vonta, hogy a magyar harcosok zöme rendelkezhetett nehéz­
fegyverzettel. Viszont azt sem tartotta elképzelhetőnek, hogy a „fegyel­
mezett lovasnomád harcmodor”, a „nomád íjásztaktika” a XL század

176 Lényegében ezt a tértől és időtől független szemléletet elevenítette

fel nemrégiben Féderi Tamás, amikor Borosy „átmeneti típusú” kategóriáját
felcserélte az angolszász irodalomban honos „médium cavalry ” kifejezéssel:
Fédert, 2013.
177 Borosy, 1962. 158. o.
178 Farkas, 2013. 210-211. o.

47
 után is megőrződhetett. Szerinte a vár szervezethez tartozó vitézek,
azaz a Magyar Királyság haderejének legnagyobb létszámú része „fel­
tehetően valamilyen átmeneti harcmodorban harcolhatott. Lovagi
fegyverzetük nem volt, de a fegyelmezett lovasnomád harcmodort sem
ismerték m ár” A XII. századra ugyanis a honfoglalók könny űlovassága
„a letelepült életmód és a feudalizmus hatására fokozatosan elkorcso-
sul, és kialakul egy átmeneti típus, nyíllal és közelharci fegyverekkel
egyaránt felszerelt lovasság, amely azonban nem dicsekedhetik magas
harci erényekkel”,170Azaz Borosy a saját tanulmánya kezdetén felvázolt,
a fegyverzetre koncentráló definíció helyébe egy szűkebb, az életmódot
favorizáló meghatározást állított.
Ezt az elgondolást ismételte meg az Árpád-korról írva az 1986-
ban megjelent M agya rország h ad történ ete-ben is, s nézetei fellel­
hetők Kristó Gyulának és Rázsó Gyulának az Anjou-kor háborúiról
írott munkáiban is. Kovács László pedig már a fegyver történetben is
megpróbálta rendezőelvként felhasználni a Borosy által megalkotott
„átmeneti típusú” lovasság fogalmát.180 Maga Kristó Gyula viszont csak
elvétve használta az „átmeneti típus” megjelölést, s az Árpád- és Anjou­
kor katonaságát vagy nehéz-, vagy könnyűfegyverzetűnek tartotta, ám
ezzel együtt ő is elfogadta például TTodinka elgondolását a honfogla­
lás-kori taktika eltűnéséről.181 Csak az 1990-es évek közepétől merült
fel az igény a kora-középkori magyar lovasság esetében a Borosy által
megadott keretek újrafogalmazására.182
Miközben az Árpád-kor viszonylatában a történetírásban hosszú ideig
változatlanok voltak az elképzelések, több tudományág képviselőinek
érdeklődését is felkeltette a középkori had- és fegyvertörténet. A filo­
lógia terén Moravcsik Gyula tisztázta jó időre Bölcs Leó Tlxfcfifca-jának

170 Borosy, 1962. 147., 149. o.

i8u Borosy, 1985a. 33., 49. o.; Rázsó, 1985. 65. o. Kovács, 1986a, 246.
o.; Kovács, 2003a. 338-339. o.; Négy esi, 1994a. 136-146. o.; A legutóbbi
állásfoglalás a kifejezés használata mellett Vesz'prémy 2000a, 24-26, o.;
Veszprémy, 2000b, 17-19. o.; Egyetlen komoly kivételként csupán Kurcz Ágnes
nagy posztumusz művét lehet megemlíteni ebből az időszakból, amely ugyan
foglalkozik a középkori magyarországi fegyverzet kettősségével, ám ehhez
ő maga nem használja fel az átmeneti kategóriát: Kurcz, 1988. 113-117. o.;
Borosy megfogalmazásait ugyan bizonyos tekintetben kifogásolta, de nézeteit
alapvetően elfogadhatónak tartja Süttő Szilárd (Süttő, 2014. 221-223. o.).
101 Kristó, 1986. 186, o.; Kristó, 1988. 211., 215. o.
182 Négyest, 1996, 219-223. o.;Négyest, 1999a. 30-43. o.\Négyest, 2000.;
Hidán, 2000a.; Hidán, 2000b,; B. Szo.bó, 2001. 93-98. o.; Szabados, 2007a.

48
 forrásértékét, a későbbiekben pedig Vcszprcmy László látóit hozzá igen
módszeresen a középkori magyar had- és fegyvertörténet problémáit
nyelvtörténeti szempontból - is - megközelíteni.1*^ Felértékelődött a
művészettörténeti emlékek szerepe is a fegyvertörténeti kutatások­
ban.1
8
184Az orientalista U. Kőhalmi Katalin kutatásai, melyek révén tisz-
3
lázta az ázsiai lovasság fegyverzeti változásának tendenciáit, szintén
mindmáig megkerülhetetlen eredményeket hoztak e témakörben,.185*
Megkezdődtek a kísérleti régészet módszereivel folyó vizsgálatok is.18t>
Időközben a IX-X. századi magyar és a X1IL századi kun lovasság-
tói a régészetnek is sok mondanivalója lelt. Pálóczi-Horválh András
hozzálátott a kunok,187 Kovács László pedig a honfoglalók fegyveranya­
gának feldolgozásához.188 Kovács ennek nyomán módosította a Bakay
Kornél nyomán széles körben népszerűvé vált elképzelést a kétélű kar­
dok elterjedésének területéről és a folyamat okáról.189 László Gyulához
hasonlóan neki is feltűnt, hogy a M agyar nyelv történeti-etim ológiai
szóidra-bán a hazai nyelvészek szerint a szablya mint európai vándor-
szó nyelvünkben valószínűleg szerb-horvát eredetű - míg maga a tárgy
mongol közvetítéssel kerüli volna Kelet-Európába. A régészet képviselői
a szláv nyelvekből való korai eredeztetés illogikus voltára hívták fel a
íigyeimet a szótár megjelenése után, mondván, míg a szablya a magya­
rok tradicionális fegyvere volt, a honfoglalás korában a szláv népek
körében nem örvendett túl nagy népszerűségnek.190 A régész szakma
határain tűk a szélesebb közönség számára azonban minden bizonnyal
az volt a legfontosabb ténykedése, hogy ő alkotta meg a teljes Árpád­
kor első korszerű fegyvertörténeti összegzését is.101

183 Moravcsik, 1951.346-352. o.; Veszprémy László egyes munkáit lásd

a kötet végi irodalomjegyzékben.
184 Kovács, 1986a.; Pandula, 1988,; Marosi, 1995.; Hidán, 2006.
185 U. Kőhalmi, 1972.
'm Fábián, 1967/,Fábián, 1970Fábián, 1980-1981.; Szöllösy, 1987-1989.;
Szöllösy, 1995.; Dobolán-Szőílősy, 1992-1995.
iöT PálócziHorváth, 1969a.; PálócziHorváth, 1969b.; Pálóczi Horváth,
1982.; Pálóczi Horváth, 1989.; újabban Horváth, 2001.153-214. o.; Hatházi,
2005. 29-40. o.
Kovács, 1975.; valamint egyes munkáit lásd a szerző bibliográfiájában:
[http://www.archeo.mta.hu/hun/munkatars/kovacslaszlo/^bibl, letöltve:
2015. december 20.].
ag Kovács, 1990.
0<J László11 9 7 7 Kovács, 1978.
101 Kovács11986a., Kovács, 2003a. E munkák óriási kontrasztot mutatnak
az egyetlen „modern" magyar fegyvertörténeti összefoglalóhoz, Kalmár János

49
 1994-ben jelent meg Mesterházy Károly cikke a honfoglaló magya­
rok tegez leleteiről és tegezhasználatáról,*192melyben a szerző módszer­
tani szempontból igen figyelemre méltó módon a honfoglalás koránál
majd ezer évvel korábbi példával világította meg a „lőszerutánpótlás”
jelentőségét a steppei népek hadviselésében. A cikk írója régészet szem­
szögéből közelítette meg a IX-X. századi magyarság fegyverzetének és
taktikájának összefüggéseit, s régészeti szempontból bírálta a kérdés­
körrel foglalkozó régebbi történeti irodalomnak az írott forrásokhoz
való viszonyát.1931*A fő érve, hogy a sírleletekben eddig egyáltalán nem
5
4
9
sikerült a császár által a magyarok fegyverzetének említésre méltó
részeként leírt páncélok nyomára bukkanni,191 s más, általa nem emlí­
tett tárgyakhoz képest a nála az íj mellett kiemelten szereplő lándzsák
is csak igen kis számban kerültek elő,1913de még szablya vagy balta is
csak az „elvártnál” ritkábban került a sír mellékle lek közé.,9a Ebből
pedig az a következtetés adódott, hogy a honfoglalás kora magyar
harcosainak harceJjárás és taktika rekonstrukcióját is ennek megfele­
lően kell elvégezni. „A honfoglaló magyarok harci taktikája ugyanis a
meglepetésen, mozgékonyságon alapult, ellenségeiket távolról, nyílzá­
porral igyekeztek megsemmisíteni, fegyverzetükben éppen ezért nem
játszottak döntő szerepet a közelharc megvívására alkalmas fegyverek,
s ilyeneket viszonylag kevesen birtokoltak” - állapította meg nemrégi­
ben Révész László,197
Lényegében ennek megfelelően vázolta fel hadtörténészként Négycsi
Lajos is több X. századi hadiesemény rekonstrukcióját, s eközben logi­
kusan továbbgondolta a régészeknek a X. századi magyar fegyverzet
és taktika összefüggéseire vonatkozó, mostanra széles körben elterjedt

1971-ben megjelent könyvéhez képest, amely túlnyomó részben még a XIX.

század végének külföldi (Boeheim) és magyar (Nagy Géza) fegyvertörténeti
eredményeit tartalmazza . Kalmár; 1971,
192 Mesterházy, 1994.
Iü:i Mesterházy, 1994. 329-330, o.
194 Kovács, 2002. A védőfegyverek közül eddig egyetlen X. századra
datálható sisakot találtak csak a régészek. Kalmár, 1942.
195 A magyarországi any agban 1977-ig mindössze csupán 18 láitdzsacsúcs
vált ismertté, ami azóta néhány további darabbal gyarapodhatott. Kovács,
1970.; Kovács, 1977.
191* Mesterházija 1994.330. o .•Kovács, 199 0.; Kovács y 1994 -19 95 Révész,
1996.175-185. o.; Révész-Nepper, 1996.46. o.: a baltákhoz még: Kovács László:
A honfoglaló magyarok fegyverei: szablyák, balták, lándzsák. Budapest. 1980.
(Kiadatlan kandidátusi értekezés.)
197 Révész, 2006b. lf>.o.

50
nézeteit. Az ő rekonstrukcióinak az a következtetés képezte alapját,
hogy mivel a nyugat-európai ellenfeleikkel szemben a magyarok nem
rendelkeztek a közelharc zárt rendben történő megvívásához szüksé­
ges felszerclésessel, taktikájukban ezt a hiányosságot minden esetben
a steppel hadviselésben kulcsszerepet játszó megtévesztéssel, mcgle-
petésszerű támadással próbálták kiegyenlíteni198
Az ezredfordulóra tehát főként egy olyan, alapvetően régészeti meg­
közelítési mód nyert teret, mely jelentősen átrajzolta a hosszú ideig
elfogadottnak tűnő összképet, de emellett számos más részterületen
is születtek olyan új eredmények, melyek korántsem mind ebbe. a régé­
szeti eredmények primátusán nyugvó konszenzus irányába mutatnak.

198 Négyest, 2003a.; Négyest 2003b.

51
 NEHÉZ LOVAS? KÖNNYŰ LOVAS? - KORTÁRS ÍRÓK A
KALANDOZÓK FEGYVERZETÉRŐL, HARCMÓDJÁRÓL

V I. B ölcs L eó bizánci császár

TUDÓSÍTÁSA A RÉGÉSZET SZEMSZÖGÉBŐL

Mesterházy Károly 1994-ben megjelent írása199jól jelzi azt a válto­

zást, ami az elmúlt évtizedekben a honfoglaló, „kalandozó” magyarok
fegyverzetének és harceljárásának megítélésében végbement a hazai
szakirodalomban, A történészek hagyományosan Bölcs Leó bizánci
császár Taktika című művének sokat idézett részleteit használták,
használják szinte változatlan formában a kérdéskör megvilágítására -
amit csak itt-ott árnyaltak egyéb adatokkal200 s 1944-ben még László
Gyula is helyénvalónak találta, hogy a honfoglaló magyarság életéről
szóló híres művébe a magyarok harcmódját egyszerűen a császár szö­
vege nyomán leíró történész, Iióman Bálint összefoglalóját beépítve
tárgyalja.201 Ezzel szemben a honfoglaláskori régészeti anyag tömeges
gyarapodása nyomán202 a korszak régész kutatói mára egyértelműen
a sírleletekből kibontható összképet tartják fontosabbnak a többszö­
rösen megkérdőjelezett, vagy épp meg sem említett bizánci szöveg állí­
tásaihoz képest, noha annak egyes részletei vagy megállapításai azért
itt-ott „beszüremkednek” munkáikba.20*
A korábbi kutatók állásfoglalásai alapján Hóman Bálint még ügy
vélhette: „a küzdelemben lehetőleg kerülték a kézitusát. Az ellenség
közelébe férkőzve nyílharcot kezdtek. [.,,] A nyílharc után [...] tömör

Meslerházy, 1994. 320-334. o,

200 A teljesség igénye nélkül: Bariba, 1984. 502-503. o.; Borosy, 1985a.
16-17. o.; Kristó, 1986. 22-23. o.\Kristó, 2003. 27-29. o.; B. Szabó-Somogyi,
Budapest, 1999. 27-28. o.
201 László, 1944. 367-368. o,
202 Mára már több mint 30,000 feltárt sírt ismerünk a X-Xlí, századból
(.Lángé, 2007.51-53. o.), amiből 5-10.000 lehet honfoglaláskori. Vö. Makkay.
2003.101-106. o.
-ü0 Mesterházy cikkén kívül: Révész-Nepper, 1996.: Révész, 1999.163-171.
o.; Révész, 2000a. 14-22. o.

52
 Iiarcvonalba fejlődlek és vágtatva rohanták meg az ellenséget, a harco­
sokat kopjával taszítva le lovukról,204 Sikertelen támadás vagy fél siker
esetén szívesen folyamodtak cselhez. Könnyű, lovas pusztai népek szo­
kása szerint megveretést színlelve, hirtelen visszavonultak”.205 A ma
közkézen forgó hazai leírásokban már szinte teljesen „kiküszöbölődött7’
a közelharc első fázisa, A homogén tömegnek, lóháton, nehéz páncél­
ban, sisakban, súlyos pajzzsal, lándzsával és karddal ábrázolt, ezért
igen nehézkesnek és emellett rendkívül fegyelmezetlennek elképzelt,
nyugat-európai ellenfeleket206 a magyarok e leírások szerint távolról
ny Mázzák csupán, majd amikor azok támadásra indulnak ellenük, szín­
lelt megfutamodással maguk után csalják.207 Ezzel szét is zilálják harc­
rendjüket, s ezek után csapdába csalva, bekerítve, már - legalábbis a
„papírforma” szerint - könnyűszerrel le tudják őket győzni, közelharc!
felszerelésük hiányosságai dacára is.*20* A hagyományosnak számító

201 Ez esetben ajeles történetíró nyilván a „kopja* szó kapcsán asszociált

aXVI-XVii. századi, jellegzetes török kori kopjatörésre, amely azonban még
egyáltalán nem volt jellemző harci metódus a 1X-X. században.
20* tíórnan-Szekfű, 1928. 105. o.; Hóman ez esetben nem pusztán saját
eredményeire támaszkodóU, hasonlóképpen vélekedett korábban Salamon
Perenc (Salamon. 1876. 765-777., 793-818., 840. o), Hazay Samu (.Hazay,
1888. 550-553. o.)> sőt a kérdés akkoriban legjobban elismert szakértője,
barkó Jenő is. (Darkó. 1916. 8-9. o.)
2D* A nyugat-európai ellenfelek taktikájának „rekonstrukciója” gyakor­
latilag még mindig azon az elképzelésen nyugszik, amit Salamon Ferenc
vázolt fel VI. Bölcs Leónak az egykori frankokra és iongobárdokra vonatkozó
Leírása alapján - amit a tudós császár teljes egészében a VII. század eleji
Maurikios-féle Strategikon-ból merített, így annak hitelessége a X, századra
nézve igencsak alapos vizsgálatra szorul.
217 Mesterházy Károly egy jegyzetben külön ki is emelte: „tehát nemcsak
sikertelen támadás vagy féisiker esetén fordultak vissza, mint Hóman írta.”
Mesterházy. 1994, 330. o. 64. j,
20* „A honfoglaló magyarok harci taktikája ugyanis a meglepetésen,
mozgékonyságon alapult, ellenségeiket távolról, nyílzáporral igyekeztek
megsemmisíteni, fegyverzetükben éppen ezért nem játszottak döntő
szerepei a közelharc megvívására alkalmas fegyverek, s ilyeneket viszonylag
kevesen birtokoltak.” Révész, 2006b. 16. o. Erről a hadtörténetírásban korán
felbukkanó (Meyner. 1876. 1-26. o,; P. Szathmáry, 1878. 515-527., 581-592.
o.) és ma is egyre nagyobb teret nyerő elképzelésről lásd: £ . Szabó, 2007.
501-502. o. Természetesen a régészet számára nagyon fontos probléma, hogy
miként is viszonyulhatnak egymáshoz a sírba helyezett és az életben birtokolt
javak, hiszen lova valószínűleg majd mindenkinek lehetett, a feltárások

53
 filológusi vagy régészeti megközelítés után érdemesnek tűnik egy másik
irányból, az igen gyakran felhasznált történeti analógiák felől is alapo­
sabban megvizsgálni ezt a kérdést, mivel abban kimondva vagy kimon­
datlanul számos kutató egyetért, hogy „a magyarokéhoz hasonló, sőt
azzal azonos volt számos más nép harci taktikája”.209
A régebbi kutatók közül teljes mellszélességgel képviselte ezt az elgon­
dolást Salamon Ferenc, aki a Maurikios-féle Straíegikon és VI. Bölcs
Leó Tahlihá-ja hasonlóságai alapján bizánci cs avar párhuzamokat fel­
tételezett, Marczali Henrik, aki úgy vélte, „mindnyájan tudjuk, hogy az
ilyen pusztai népek hadi módja, a sky Illáktól és hunnoktói a mongolo­
kig mennyi belső hasonlóságot mutat”, Thűry József, aki közép-ázsiai
török példákat próbált kamatoztatni, Hodinka Antal, aki az elsők között
próbálta többféle keleti analógiából „összegyúrni” a honfoglalók takti­
káját, cs Zichy István, aki ázsia hun analógiákat használt fel, valamint
Darkó Jenő, aki összefoglaló elnevezésként megalkotta a „turáni tak­
tika” kifejezést. De még László Gyula is teljes természetességgel emelte
be Marco Pólónak a mongol hadviselésről szóló leírását a honfoglaló
magyarságról szóló könyvébe,210
Újabban a honfoglalás-kori magyar fegyverzet legkiválóbb kutatója,
Kovács László is több ízben kiállt a magyarok és más steppei népek
taktikájának hasonlósága mellett. Hozzá hasonlóan Borosy András
is úgy vélte: „a honfoglaló magyar harcos fegyverzete és felszerelése
olyan volt, mint a többi lovasnomád nép harcosáé, Honfoglaló őse­
ink harceljárása olyan volt, mint a korszak lovasnomád népeié.” Mellet­
tük Fodor István is rendszeresen használja a,, nomád típusú hadsereg”,
„nomád lovashad” gyűjtőfogalmakat, Bóna István pedig előszeretettel
állította párhuzamba a hunok, a magyarok és a mongolok csatáit.211 (A
nyugat-európai szakirodalom ban is időről időre felbukkan ez az

nagyságrendjéhez képest mégis viszonylag kevés lovassír került elő. Erre

Kovács László hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök neki!
2110 Mesterházy, 1994. 329. o,; Borosy, 1962. 119. o. 1. j. és Mesterházy,
1994. 320. o., újabban pedig: Bachvach, 1984. 18. o. 31. j.
210 Salamon, 1876.; Marczali, 1880, 98, o.; Thűry, 1888.562-600. o.; Thűry}
1890. 36“ 58. o Hodinka, 1913. 325-346., 524-544. o Zichy, 2005. 111-112.
o.; Darkót 1915. 59-70. o.; Darkó, 1934. 7-8. o László, 1944. 368-369. o.
21J Kovács, 1970. 100-101. o.; Kovács, 1982. 60. o.; Borosy, 1985a. 16.
o.; Fodor, 2000a. 20. o.; Fodor, 2001a.; Bóna, 1993, 10-11. o.; Béna, 2000.
31-32., 37. o.

54
elgondolás, csak épp a „turáni” elnevezés helyett inkább a parthusok
fémjelezik c taktikai rendszert.212*)
A rendelkezésünkre álló kél korabeli általános leírás analogikus
megközelítése már csak azért is kézenfekvő, mert e szövegek írói. a hon­
foglalók kortársai, VL Bölcs Leó bizánci császár és Regino prümi apát
is ilyen módon, más keleti népekről szóló régebbi szövegek felhaszná­
lásával készítette el a maga feljegyzéseit - ami tökéletesen beleillett a
steppel népek ről folyó sok száz éves történeti diskurzusok kereteibe.2ia
Az is köztudomású, hogy a császár alábbi leírása a VII. századi Mau-
rikios-félvSiralegikon eredetileg az avarokról és törkökről szóló része­
inek szinte pontos másolata, amit ő maga a magyarokra és bolgárokra
vonatkoztatva alig néhány helyen egészített ki saját szavaival:
„Mert nagy és hatásos fegyver a nyilazás, kivált a szaracén népekkel
és a törkökkel szemben, akik győzelmük in i tidcn reményét az ő nyilazá-
sukba vetik. [...] Ügyesen kilesik a kedvező alkalmakat, és ellenségeiket
nem annyira karjukkal és haderejükkel igyekeznek leverni, mint inkább
csel, rajtaütés és szükségekben való megszorítás útján. Fegyverzetük
kard,214 bőrpáncéi [AopÍKiov: helyesen páncél], íj és kopj a [xovtápiov:
helyesebben lándzsa2152 ], s így a harcokban legtöbbjük kétféle fegyvert
6
1
visel, vállukon kopjál hordanak, kezükben íjai tartanak és, amint a

212 Bo? osy. 1962. 119. o. 1.j. és Mesterházi/, 1994.320. o., újabban pedig:
Bachrach, 1984, 18, o. 31, j.
253 Giefiauf, 2004,
2U A szöveg vizsgálatakor BoliókÁdám a felületességjeleként értékelte,
hogy a császár nem említi a magyarok szabiyáil, Ugyanakkor azt is felvetette,
hogy a X, század második felére keltezett kétélű kardok keltezése nem
egyértelmű, ebben az esetben pedig akár az is elképzelhető lehetne, hogy
a császár épp azért ír kardokról, mert úgy tudta, hogy a magyarok kardot
használtak, (BoliókÁdám: Bölcs Leó Taktikájának magyar vonatkozású
részei az újabb régészeti és történeti kutatások fényében. (Egyetemi szak-
dolgozat) ELTE, 2007,)
216 A kopja szó csak a XV. században bukkant fel a nyelvemlékeinkben, s
szorosan véve aXVI-XVII. század könnyű lovassági 4-5 méteres döfőlándzsáját
jelentette. Lásd erről B. Szabó, 2007a. Ezt a szót azonban a XIX. századi
fordítókés tudósok hol döfő, hol meg hajító fegyverként értelmezték, illetve a
XIX. századból jól ismert könnyű és viszonylag rövid, 2,5-3 méteres lovassági
lándzsa, a dzsida „magyar” szinonimájaként használták, ami azonban
terminológiai szempontból igencsak félrevezető. A görög kontarion kifejezést
Szádcczky Kardoss Samu viszont kifejezetten döfőlándzsaként határozta
meg (Kovács, 2003a. 317, o. 70, j ), amit a X. századi forrásokban megadott
375 méteres hosszúsága is támogatni látszik. A bizánci fegyver történet

55
 szükség megkívánja, hol az egyiket, hol a másikat használják. Üldöz­
tetés közben azonban íjukkal vannak fölényben. (Bölcs Leó kiegészí­
tése) [...J De nemcsak ők maguk viselnek fegyvert, hanem az előkelők
lovainak szügyét is vas vagy nemez fedi. [...] Sok gondot fordítanak rá,
hogy gyakorolják magukat a lóhátról való nyilazásban is. [...] Jobbára
a távolharcban, a lesben állásban, az ellenség bekerítésében, a színlelt
meghátrálásban és visszafordulásban ás a szétszóródó harci alakzatok­
ban lel ik kedvüket. [...] Ütközet idején főleg a had irendben álló gyalogos
alakulat fog nagy kárt tenni bennük [...]. Hátrányos nekik [...] a lovasság
sűrű csatasora, mely szakadatlanul nyomukban van. Hátrányos nekik
a fegyveres kézitusa is és az éjjeli támadások ...”210
Az eredeti szöveg és a X. századi változat szoros egyezése időről
időre kétkedésre késztette a kutatókat, de úgy tűnt, hogy 1915-ben
Darkó Jenő sikeresen megvédte a szöveg forrásértékét.**217 A ma is álta­
lánosan elfogadott véleményt Moravcsik Gyula fogalmazta meg 1951-
ben, aki szerint a császár hihetett abban, hogy a Vll. századi szöveg
türkjei és saját korának „türkjei”, azaz a magyarok azonosak, s saját
információi sem mondtak ellent annak, hogy hadviselésük fő vonása­
ikat; tekintve megegyezik, így a harceljárásukat bemutató szövegrész,
ha csak az általánosság szintjén is, de hitelesnek tartható. Hiszen a
császár ncsak tovább másolta a hűn-türk népekre vonatkozó hagyo­
mányos képet, amelyben - mint láttuk - inkább a tipikus, sőt topikus,
mintsem egyéni vonások domborodtak ki, azért mert ügy találta, hogy
az egészében ráillik a magyarokra és a hu Igátokra, akiknek a taktikája
- mint azt nyomatékosan hangsúlyozta - alig különbözött egymásétól.
De éppen Bölcs Leónak ez a megállapítás a bizonyítja, hogy ő tudatában
volt annak, hogy némi különbség mégis volt közöttük.”818
„Természetes, hogy ilyen eljárás mellett Bölcs Leó leírásába becsúsz­
hattak tévedések, mert egyfelől sem a VI. századi türkök és avarok és

egyik legismertebb kutatója, Kolias Taxiarchis azonban úgy véli, hogy ezt
aszót hajítólándzsa értelemben is használták. Taxiarchis, 1988. 192. o.
210 Moravcsik, 1988. 16-21. o.
217 Gyomlay, 1902. 67-68. o.; Darkó, 1915. 223-345. o.; Czebe, 1917.
125-144. o. A kutatástörténet részletes ismertetése: Bollók Ádám: Bölcs
Leó Taktikájának magyar vonatkozású részei az újabb régészeti és történeti
kutatások fényében. (Egyetemi szakdolgozat) ELTE, 2007. 4-25. o.
21A Moravcsik, 1951.346-352. o. Legújabban azonban Bollók Ádám ismét
kritikai vizsgálat alá vette a kérdést. Bollók Ádám: Bölcs Leó Taktikájának
magyar vonatkozású részei az újabb régészeti és történeti kutatások fényében.
(Egyetemi szakdolgozat) ELTE, 2007.

56
 más hűn népek, másfelől pedig sem a IX. századi magyarok és bulgárok
hadi szervezete és harcmodora nem lehetett minden részletében azonos,
továbbá mert az utóbbiak és a VI. századi hun-török népek fegyverzete,
és hadi taktikája között is kellett lennie némi különbségnek. A kuta­
tás már eddig is rámutatott olyan tényekre, amelyek alapján kétségek
merülhetnek fel Bölcs Leó egyik-másik állításának helyességét illető­
leg.” Moravcsik Gyula ezzel a kijelentésével azonban egy olyan „kiska­
put” hagyott a szöveg forrásértékének megítélésében, amely akár azt
az álláspont is megengedi, amely a szöveg keletkezési körülményei és
a rendelkezésre álló régészeti anyagok áttekintése után kategorikusan
tagadja, hogy VI. Leó művét forrásként fel lehetne használni a magyar
történelem tanulmányozására.219
Moravcsik felfogása érteimében tehát a szövegnek négy, egymástól
térben és időben is távol cső nép fegyverzete és harceljárása tekinte­
tében - ha teljes azonosságot nem is, de - valamiféle közös nevezőt
azért fel kellene tudni mutatnia. Az eredetileg Kína északi határainál
élő törkök esetében a kínai Csou-su szinte szó szerint ugyanazt állíija
fegyverzetükről, mint a Maurikios-féle szöveg az avarokról, tülkökről:
„íjaik és nyilaik vannak, fütyülő nyílhegyekkel, páncélöltözékük, hosz-
szú lovassági lándzsáik és kardjaik. Tőröket is viselnek övük díszéül.”220
Az általuk birtokolt területekről - ha meglehetősen kis számban is -
de kerültek elő V-VIIL századi páncélhasználatra utaló leletek, amit
Kovács László ez esetben úgy magyarázott, hogy „mivel a tülköknek
nehézlovasságuk nem volt, a leletek ritkaságát az magyarázza, hogy
csupán a vezérek birtokolták” a különféle fémpáncélokat.221 A kínai
történetíró költői megfogalmazása szerint azonban valamiféle páncél
nagyon is szervesen hozzátartozott a türkök hadviseléshez: „a páncél
és sisak az ő hétköznapi viseletűk”.22223
Lándzsa- és kardhasználatuk is igazolható régésze tileg,22* s a türk
uralkodók saját feliratai szerint is a harcos elitréteg hadikultúrájában
kiemelt, már-már szimbolikus szerep jutott a lándzsának, a páncélos

21y Moravcsik, 1951. 352. o. Vö. Bollók i. m. 95-97. o.

220 Liu Mau-tsai, 1958, 1. k. 9. o.
221 Kovács, 2002. 317. o. 44. j. A szerző utóbb annyiban módosította
véleményét, hogy ez csupán az egyik lehetséges magyarázat, és más okok
is elképzelhetőek, ami miatt kevés páncél került a sírmel lék letek közé.
(Szíves szóbeli közlését ezúton is köszönöm!) A korszak kelet-európai és
ázsiai páncél-leleteiről és páncél-ábrázolásairól: Erdélyi, 1982. 172-177. o.
222 Liu Mau-tsai, 1958. 130. o.
223 Kovács, 1970. 100. o.284, j.

57
vitézek lándzsával vívott küzdelmének* míg az íjat szinte említésre sem
méltatták - holott az egyik kínai történetíró szemében az „íjuk és nyi­
luk az ő íbguk cs kar inuk".2*24*A korábbi kis létszámú* specializált íjász­
1
2
harcot vívó, könnyű- és a páncélozott lovakon kifejezetten közelharcra
kiképzett nehézlovas csapatokkal szemben a VIT. század elején türk
mintára létrehozott xy kínai lovasság kiképzése világossá teszi, hogy
ez az ellentét csupán látszólagos, a közelharc és a távolharc - azaz az y
mellett a lándzsa és a kard vagy szablya használata - egyaránt helyet
kapott a lovasság hadi repertoárjában, ami megfelel a törkök fegyverze­
téről fennmaradt más kínai feljegyzésnek is.22&U. Kőhalmi Katalin úgy
vélekedett: „könnyű támadó fegyverzetükkel, de páncélozott ruhával*
a türk kor sisakos, lándzsás harcosai szintézisbe olvasztják a megelőző
korok könnyű és nehéz lovasainak minden előnyét”.22**
A bizánciakkal kapcsolatba kerülő nyugati-türkök esetében pedig
más írásos források, sőt képi ábrázolások is alátámasztják a fegyver­
zetükről üStrategikon-ban található leírást.227Ha az íj gyakoribb fegy­
vernek számított is ebben a közegben, úgy tűnik, azért a közép-ázsiai
türkök lándzsavívó tudományának sem volt cppen rossz híre. Később,
a IX* század közepén a muszlim birodalom ellenségeinek összehason­
lításakor így írt erről al-Dzsábiz, a kalifa tisztje: „A háridzsiták [a mai
Afganisztán területén élő, az Abbaszida kalifátus ellen lázadó szekta]
lándzsája hosszú és áthatoló, a türköké rövid és üreges. A rövid üreges
fegyver valójában halálosabb és könnyebb tartani. [...] a türkök olyan
jók lándzsáikkal, mint a háridzsiták, és ha ezer türk lovas rohamozik

221 Kvller, 2004. 47-49. o.; Liu Mau-tsai, 1958* 1. k. 130. o.

22r> Graff, 2002* 60-63. o* A Tang-kor kínai lovasságáról: Pe&rs-Perry,
1996.; Tokaji, 1997, 73-75. o., 2.20-2*26 ábra. A sisak nélkül ábrázolt, de
lemezkés páncélja fölött bő felsőruhát viselő császári testőr Taj-cung császár
síremlékéről 623-ból: Bi vary 1972. 27* k, Hasonló öltözetű lovasok ábrázolása:
Bálint, 2004* 369. o. 142/3. kép..
220 U. Kőhalmi, 1972. 118. o
227 Esin, 1973. 143-145. o, A belső-ázsiában előkerült falfestmények a
XX, század eleje óta ismertek a hazai tudósok körében, vizsgálatuk azonban
többnyire arra korlátozódik, hogy a rajtuk fellelhető egyes tárgy típusokat
- például a nyíl- és íjtartótegezeket - környezetükből* összefüggéseikből
kiragadva analógiaként használják lel a Kárpát-medencéből előkerült leletek
rekonstrukcióihoz. Zichy, 1917László, 1944.342-344. o. yő* Révész, 1996,
165-167. o. A közép-ázsiai falképek másfajta megközelítésének példája:
Hidán, 2000a. 12-16. o. Vö. Bálint, 1990* 222. o.

58
 és hirtelen kilő ezer nyilat, az földre terít ezer embert, és nincs másik
hadsereg, ami ilyen jól tudna rohamozni.”228
Lényegében a törkökhöz hasonlóan az avarok esetében sem láttak a
kutatók ellentmondásokat a bizánci forrás és a rendelkezésre álló egyéb
adatok között.229Az 1990-es évek elejéig ugyanis a VI-VII. századi kora­
avar periódusba sorolt sírokból mindössze 3 teljesnek mondható és 16
részleges páncél és 5 sisak lelet került elő,230 ami a 113 íj,231 193 kard.232
264 lándzsa mellett szinte elenyésző szám.233 ám ez a leletanyag mégis
elegendő volt ahhoz, hogy Csallány Dezső nyomán a tekintélyes régész,
Hóna István is úgy vélje: „súlyos tévedés az avar hadsereget könnyű­
ié gy ver zetű nomádokból összeverődött lovas íjászoknak tekinteni. A
korabeli bizánci katonai szabályzatok és a régészeti leletek egyöntetű
tanúsága szerint hadseregük magvát közép-ázsiai-perzsa típusú nehéz­
páncélos lovasság alkotta. Becslések szerint 1-3 ezer főre tehetjük a
vaslemezekből összefűzött törzspáncélt viselőket . A többiek bőrpáncélt
viseltek.234 A lovasok többsége acélosra edzett hegyű páncéltörő köp-
jával. kétélű hosszú lovassági karddal, csőn tmer evítős reflexíjjal volt
felszerelve. Iláromclű nyílhegyeik súlyosabbak voltak, mint a korabeli
európai nyíl. [...] Az avar lovasság legfőbb újítása mégis a vaskengyel
volt. Puha talpú csizmáikhoz simuló, kerek kengyelt minden lovas hasz­
nált - először Európában. A keletrómai cs germán lovasok nem ismer­
ték a kengyelt, nem tudtak felállni és forogni a nyeregben, míg az avar
lovas előre- cs hátrafordulva egyaránt biztosan kezelte íját, kardját* Ez
a technikai fölény az avar lovasságot európai megjelenése első évtize­
dében csaknem iegyőzhetetlenné tette,”'235 Ebből a nézőpontból már
szóba sem kerül az, hogy a Maurikios-féle Strategikon szerint ennek az
„avar páncélos-páncéltörő [?] lovasságnak” hátrányos lenne a kézitusa

233 Walker, 1915. 671., 666. o.

229 Habár az fel sem merült, hogy Maurikios-féle szöveg általánosító
megfogalmazásait egy az egyben az egész avar seregre vonatkoztassák: Bóna,
1984. 321. o. Vö. Pohl, 1988. 170-171. o.; Nagy, 2005. o.
2yü Csallány, 1969-1971.; Csallány, 1972-1974:ySzenlpéteri, 1993. 206-
209. o. és a 15. táblázat.
SzentpéterL 1993. 9. táblázat.
032 Simon, 1991, 280-283. o,
203 Néhány újabb leletről: Pásztor, 1995.
2rH Azaz Maurikios-féle szöveg és a régészeti leletek ellentmondását Bóna
azzal oldotta fel, hogy a „vaspáncélos” elit melleit a „zömre” bőrpáncéil „adott”.
220 Bóna, 1984. 321. o.; Bóna elgondolásainak újabb kidolgozása; Nagy,
2005.

59
 vagy a zárt rendben harcoló bizánci lovasság elleni küzdelem, sőt a
neves régész leírása épp ennek ellenkezőjét sugallja! Holott ez esetben
is akadt olyan régész, Kovács László, aki szerint elképzelhető, hogy
csupán a vezetők szűk rétege rendelkezhetett ilyen védőfelszereléssel.
Ráadásul ezen leleteknek csak kisebb részét teszik ki a korai jellegze­
tes, hosszú, keskeny, nádlevél alakú avar „kopjak”, melyeket az avar
nehézlovasság jellegzetes fegyvereként határozott meg a magyarországi
régészet, viszont akad köztük több olyan típus is, melynek párhuza­
mai Itáliából, illetve Németországból ismertek, illetve valószínűsíthe­
tően nem lovassági döfő-, hanem hajítódárdakeni funkcionált.236 Nem
meglepő hát, hogy korábban még maga Bóna István is úgy vélekedett:
„nincsenek még hozzávetőleges adataink sem arra nézve, milyen lét­
számú volt a páncélos avar „lovagi” mag. [...] A régészeti leletek alap­
ján egyébként sem tudunk egyetlen népvándorláskori nép létszámára
sem következtetni,” 237
A türk és az avar nép esetében tehát a túlnyomó részben sír mellék­
let ként előkerült régészeti leletek igazolták a régészek szemében, hogy
azok ismertek a Slrategíkun-ban felsorolt fegyvereket.238 Ha elterjedt­
ségüket tekintve nincs is egységesen elfogadott álláspont, nem kifo­
gásolták érdemben sem a bizánci szöveg általánosító megközelítését,
sem azt, hogy a szöveg nem említ minden, a korban használatos fegy­
vert (például a baltákat, buzogányokat), hiszen ezek a régészeti leletek
közölt sem gyakoriak e korban.239*
Igen érdekes viszont a honfoglalókkal párhuzamba állított bolgárok
esete, akik iránt Fehér Géza munkássága óta feltűnő érdektelenséget
mutatott a magyarországi kutatás.2'10A császár szövegének igazságtar-

236 Csiky 2007.

237 Kovács^ 2002. 318, o. 45, j .;Bőna, 1974.87, o ; Azt tehát még Bóna sem
tartotta elképzelhetőnek, hogy hitelt adjon Menander Protector tudósításának,
aki szerint „azt beszélték”, hogy 578-ban a birodalom hajói 60,000 páncélos
avar lovast szállítottak át a Dunán. (Szddeczky-Kardoss, 1992. 46. o.); Az
avar lovasság „elnehezülésériek” historigoráflai folyamtárói - és az ezzel
kapcsolatos kérdőjelekről: Csiky, 2013. 77-81. o.
238 Az avar korban korai és későbbi periódusokat nem kifejezetten
megkülönböztető nyugat-európai és amerikai kutatók számára azonban
egyáltalán nem tűnik megnyugtatónak a Strategikon és a régészeti leletanyag
„összepárosíthatósága”, lásd pl. Bachrach, 1984. 14-21. o.
2-9 Bollók Ádám: Bölcs Leó Taktikájának magyar vonatkozású részei
az újabb régészeti és történeti kutatások fényében. (Egyetemi szakdolgozat)
ELTE, 2007. 48-49. o . ; Vö. U. Kőhalmi, 1972. 115. o.
210 Fehér, 1931.

60
 tárnát illető sarkalatos pont ez esetben is a páncélok léte vagy nem léte
volt - Bölcs Leó nyilvánvaló „súgása” ellenére a bolgár hadsereg takti­
kájára vonatkozó különféle lehetséges források vizsgálata ugyanis sem­
miféle érdeklődést nem keltett a magyar honfoglalás korának különféle
irányultságú kutatóiban. A bulgáriai leietek publikálatlansága miatt
így a magyarországi tudósok szemhatárán egészen a közelmúltig csu­
pán egy X. századra datált sód ronying és egy sír mellékletként előkerült
sodronyos cipő „reprezentálta” a korabeli bolgár védőfegyverzetet.Ml
Ehhez képest Valeri Jotov 2004-ben megjelentetett nagy összefoglaló
munkája azonban minőségi változást hozott a bulgáriai területen előke­
rült VII-XL századi fegyverek vizsgálatában: a más ismertekkel együtt
nem kevesebb, mint 13 lelőhelyről kerültek elő 24 páncél maradványai,
s egy sisak is szerepel a leletek között, ami nyilvánvaló módon új meg­
világításba helyezi a Fehér Géza által rég közölt egyik bolgár feliratot:
„A bagatur bagainnak összesen 53 páncélja és 45 sisakja van.”2 242
1
4
A bulgáriai anyagban emellett fellelni minden más fegyvert is, amit
a császár még említ: 22, valószínűleg íjhoz tartozó csonlalkatrész és
389 nyílcsúcs, 43 lándzsa, 6 egyenes kard, 15 kardhüvely köp tató, 17
szablya, valamint 36 szablyatartozék - és amiről Leó nem szólt: ebben
a gyűjtésben is nagyszámban akadnak balták (92 darab), épp úgy, mi ni
a hazai honfoglalás-kori leíetanyagban.243 Ez azonban valószínűleg a
bolgárok esetében sem jelenti azt, hogy IX. századi birodalmuk had­
seregének minden tagja megfelelhetett volna a Taktika leírásának. (A
fiatal korában Simeon cár seregében katonáskodó György nevű bolgár
szerzetessel megesett csodák leírásában az íjon kívül például szó sem
esik másféle fegyverről, pedig a főhős végül már gyalog kénytelen mene­
külni az üldöző magyarok elől.244)
A honfoglalás-korral foglalkozó magyar régészet számára aligha­
nem igen fontos az a tény, hogy a fegyverek jelentős része azonos fajtá­
hoz tartozik, s nagyon hasonló vagy azonos stílusjegyeket, formákat
mutat, mint a Kárpát-medencében előkerült anyag. (Azaz amit eddig

241 Kovács, 2002. 318. 47. o.; Bálint, 2004. 418. o.

242 Köztük a térség egyetlen ismert, csontból készített páncélmaradványa
is: Jotov, 2004. 118-129. o.; Fékér, 1931. 58-72., 151., 152. o. 98. ábra.
24í5 Jotov, 2004. 17-107. o.; Kovács László: A honfoglaló magyarok
fegyverei: szablyák, balták, lándzsák Budapest. 1980. (Kiadatlankandidátusi
értekezés.)
244 Kristó, 1995. 167-168, o.

61
több esetben kifejezetten magyar sajátosságként tartott számon a szak-
irodalom, aligha lehet többé kizárólag egyetlen etnikumhoz kötni.2462 )
8
7
4
Igaz, hogy a közel hatszáz évet átíbgó anyag nagyságrendjeit bajos
az alig száz-százötven évet átfogó hazai honfoglalás-kori régészet ered­
ményeivel összevetni, de a - jórészt az elmúlt években előkerült - bul­
gáriai anyag közlése azért is óriási jelentőséggel bír, mert több ponton
alátámasztja Bölcs Leó állítását a bolgárok és magyarok fegyverzeté­
nek hasonló ságáróL Ott pedig, ahol nyilvánvaló különbségek mutatkoz­
nak - mint például a bizánci szöveg hitelessége szempontjából kiemelt
jelentőségű lándzsák és páncélok (védőfegyverek) számánál felhívja
a figyelmet a feltárási módszerek különbségeire: míg a magyarországi
anyag túlnyomórészt sírokból került elő, Bulgáriában feltűnően nagy­
számú a „rablóásatásokbór származó szórvány lelet, és sírleleteknél
jóval nagyobb arányban varinak képviselve benne a település- és várá­
satások lcletci.24(i
Ezzel szemben - ahogyan azt már említettük - a IX-X* századi
magyarság védőfegyverzetének régészeti nyomaira mindeddig nem
sikerült rábukkanni, s lándzsákat is alig-alig találtak.217Egyetlen sisak
került elő 1942-ben Pécsett, mely valószínűleg ehhez a korszakhoz köt­
hető, s amelyet a leletet publikáló Kalmár János - Fettich Nándor akkori­
ban divatos, a honfoglalás előtti időkben erőteljes skandináv hatásokat
feltételező elmélete szerint - kelet-európai rusz készítménynek tartott,
amit még Levédiából hozott volna magával egy honfoglaló vitéz. Mára
ugyan a Fettich-féle skandináv k ült űrhatás kikerült a kutatás hom­
lokteréből, a sisak rusz kapcsolatának feltételezése mégis elfogadott
maradt, ám a kérdéssel az utolsók között foglalkozó Kovács László már
teljesen más történeti hátteret feltételezett a lelet kapcsán, aX. század
második feléljen Géza fejedelem melletti „átmeneti"’ lovasság fegyver­
zetéhez kötve azt,2'18
Emellett még a Beregszászon előkerült süvegcsűcs kapcsán merült
fel az ötlet László Gyulában, hogy eredetileg az a honfoglalók valami­
féle sisakjához tartozhatott. Erről a kétféle anyagból összeállított típus­
ról azt gondolta, hogy „feltehetőleg olyanok lehettek, mint a későbbi
mongol és kun sisakok: csúcsuktól ívesen fedték a fejet úgy, hogy a

246 Jotov, 2008.

246 Lásd erről Gáli Ervin könyvszemléjét: HK, 118 (2005). 863-865* o.
247 Révész-Nepper, 1996. 47, o.
248 Kalmár, 1942. No. Kiss, 1983. 252-254. o: Kovács, 2003a. 338., 348.
o.; A pécsi sisak párhuzamairól: Erdélyi, 2009. 29. o. Az északi kapcsolatok
sokkal visszafogottabb, áttekintő értékelése: Fodor, 1981.

62
kardcsapásokat kipenderítették irányukból. Lehet, hogy a fém- és pré­
mes sisakokat egyesítették, olyanképpen, mint a moszkvai fejedelmek
sisakkoronája (Monomakho$z-sapka)T249 Ez a régebb óta érlelődő elkép­
zelés azonban nem talált pozitív fogadtatásra a régész szakmában, s
a „nemez-sisak"’ helyeit Kovács Lászlónak sikerült megalapozottabb
magyarázatot adni az ötvöstárgyhoz tartozó fejfedőre,250
A leletek hiánya miatt született hát az a kategorikus kijelentés, mely
szerint „vassisakot, lemezes vagy sodronyos páncélt a honfoglaló magya­
rok nem használtak”.251 Ugyanakkor korántsem mindig ilyen szigorúan
következetes a régészeti megközelítés, hiszen például a nagyszentmik-
lósi kincs bolgár vagy késő-avar volta mellett felsorakoztatott érvek
esetében, a késő-avar korszak melletti argumentumok sorában sokkal
fontosabb az, hogy a tárgyalt korszakban általában véve már ismerték
a térségben a sodronypáncolokat, mint az, hogy ebből a periódusból is
kerüit már elő sodrony páncél lelet.2522
3
5
Ráadásul nem pusztán a magyarországi honfoglalás-koros régészek
számára nagy dilemma, hogy a leletek mennyiségéből milyen következ­
tetések vonhatok le, felszerelhető-e egyáltalán egy „virtuális hadsereg”
az előkerült fegyverekkel:263 illetve egyes tárgyak esetleges hiánya a
leletek körében valóban egyet jelente azzal, hogy a hiányzó tárgyat az
adott területen biztosan nem is használták - különösen abban az eset­
ben, ha az írott vagy más források ennek esetleg cpp az ellenkezőjét
jelzik. (Hiába uralkodik például tudományos konszenzus akörül, hogy

249 László 1996, 53. o, és 52. o. 45. ábra.

250 Kovács, 2003b,; illetve: Kovács László: Beregszász-Rirka. Adatok a
10. századi lemezcsűcsos süvegekhez. Kézirat.
261 Révész-Nepper, 1996.47. o.
252 Bálint, 2004, 417-420. o. Vö. Garam, 1995. 354-356. o.
253 Például a sisakok vonatkozásában: Pálőczi Horváth, 1969b, 116.
o. 16, j,; a lándzsák kapcsán: Kovács, 1970. 104-105. o.; a buzogányok
kapcsán: Kovács, 1971. 179. o. 61. j. A honfoglalás-koros magyar régészeti
szakirodalomban a szablyák ritkaságára magyarázatként felmerülő egyes
ötletek ebbe az irányba mutatnak: tíz íjász élén egy szablyás (Kürti. 1878-1979.
343, o.) - csak a vezérek testőrsége viselt volna közelharcra alkalmas szablyál
(Révész, 1996.185. o.). Érdekes példa a régészeti anyag másfele megközelítési
lehetőségeire: Hedenstierna-Jonson, Charlotte: The Birka Warrior. The
matériái culture of a marttal society. Doctoral Thcsis in Archaeological
Science, 2006. Stockholm University, [http://su.diva-portal.org/smash/
rccord.j sí? pid=diva2%3A 189759&dswi d=_e_0ZMR# siliash. RH09XDUS .dpb s,
letöltve: 2017, augusztus 21.); Az angolszász temetők fegyveranyagának
„anomáliái” kapcsán felmerült kérdésekről: Ilárke, 1990,; Hörke, 1992.

63
 az ókori páncélos nchézlovasság szülőhazája Közcp-Ázsia lehetett, ott
is nehéz nyomára bukkanni az ókori régészeti anyagban az írott forrá­
sokban többször is említett, képzőművészeti ábrázolásokon is látható
lóverteknek,254)
így a lándzsa sem csak a X, századi magyarság leletei között ritka
tárgy típus, hanem az előző késő-avar időszak, illetve a Kelet-Európá-
ban ennek megfelelő szalt ovo-maj aki régészeti kultúra leletei között is
- noha a korszak írott forrásai és az ábrázolások szerint meglehetősen
széles körben használt fegyver volt az eurázsiai steppe nyugati régió­
jában és Keiet-Európában is.árj“
A honfoglaló magyarok lándzsáiról szóló szórványos említéseket
legutóbb Kovács László gyííjtötte össze, s ezek összességéből úgy tűnik,
hogy a latin forrásokban többnyire spiculum-nak nevezett hajító lán­
dzsák kifejezetten gyakori és szembetűnő darabjai voltak a korabeli
magyar fegyverzetnek, ám ezeket az adatokat igen nehezen lehet össze­
egyeztetni a régészeti leletekkel, hiszen 1970-ben még egyetlen egy
leletet sem tudtak hajítólándzsaként beazonosítani, s azóta is csupán
egyetlen ilyen darab került elő.25<s Holott lehetséges, hogy eredetileg a
XIX, században eltorzított formában híressé vált modenai könyörgés­
ben sem nyilat, hanem valamiféle hajítódárdát jelentett eredetileg a
ja cu lis kifejezés, melytől a város védőszentjének. Szent Geminianus-
nak kellett volna megvédenie híveit.257 Figyelemre méltó momentum 2

2' 4 Abekelov-Yusupov, 1994, 30. o. Vö. Michalak, 1987. 73-75 o,

2r^ Kovács, 1970. 100v 104-105, o.; Kovács, 1982. 59-60. o.
256 A régészeti leletekről: Kovács, 1970, 82, o. 32. j.; Boltok Ádám: Bölcs
Leó Taktikájának magyar vonatkozású részei az újabb régészeti és történeti
kutatások fényében. (Egyetemi szakdolgozat) ELTE, 2007.; a kistokaji 67. sír
hajítólándzsának tartott leletéről: K. Végh, 1993, 59. o. Az írott forrásokról:
Kellner, 1997. 127. o.; Kovács, 2003a. 316-318, o.; a Sankt Gallcn-i kaland
magyarjainak lándzsáit több helyen is említi a forrás: Kristó, 1995. 248. o.;
Liutprarui csataleírásában: Liudprand, 1908, 116-117, o.; egy ízben pedig
az ókori római légionáriusok hajítólándzsájával, a íu Jura-mai kapcsolták
össze a magyarok fegyverét: Borzsák, 1993. 252, o.; A későbbi törökök
hadviselésében is fontos szerepet kapott a hajító dárda használata az íj
mellett: Gesta Francom m, 1999,35, o.]Nicolte, 1980.10., 13,, 16. o. A különféle
hajítódárdák, gerelyek az oszmán török és perzsa lovasság fegyverei között
még aXVl-XVII. században is megtalálhatóak voltak, és mára sem is tűnlek
el nyomtalanul: a rövid dzsiritet hgjító lovasok játéka éppenséggel nemzeti
sporttá vált Törökországban. A hasonló kora-újkori perzsa szokásokról:
Moushtagh Khorasani, 2006. 355-356. o.
257 Kovács, 1970, 101. o.; Halw ágyL 2007.

64
az is, hogy a Dado vcrduni püspökhöz (880/881-923) írt levél szerzője
épp azzal bizonygatta, hogy a magyarok nem Góg és Magóg népe, hogy
íjból és lándzsából álló fegyverzetük nem is számít külön legesnek vagy
sajátosnak: „Mivel pedig állítólag nyílvesszőket és íjat ragadnak és azt
követően dárdát [a latin szövegben contost, azaz döfőlándzsát] fognak,
vajon csak a hungrok használják ezt a fajta fegyverzetet? Szinte min­
den keleti és deli ncp és még több más nemzet is ebben a fegyver fajtá­
ban bízik.”2™
Hasonló a helyzet a meg korábbi szarmata leletek esetében is - holott
az írásos források egybehangzó tanúsága szerint a lándzsa több száz
éven keresztül a szarmata lovasság egyik legfontosabb fegyvere volt
Kelet-Európábán!25* A sínnel lékeitekből levonható következtetések kor­
látozott voltára a Magyarországra települt kunok régészeti anyagának
vizsgálata szolgáltat további igen jó példákat. Habár hazánk területén
l óbb, gazdag fegyvermellékletet tartalmazó kun sír is előkerült már,
ezekben nem lelni nyomát a kunok egyik legfontosabb és legjellemzőbb
fegyverének, az íjnak, holott ha más nem is, a holttest mellé helyezett
nyílvesszők egyértelművé teszik az íj használatát. S bármennyire is
biztosra vehető, hogy az értékes sisak és páncél melléklettel eltemetett
harcosok életükben nem nélkülözték a harcban a szabival vagy kardot,
több helyen ezek mégis hiányoznak a sírmellékietek közül,2™Ugyanak­
kor a sodrony ingek és sisakok előkerülése mégsem vezetett oda, hogy a
témával foglalkozó régészek kétségbe vonják: a kun harcosok zöme az
írásos forrásoknak megfelelően alapvetően mégiscsak íjász könnyűlo­
vas volt - akármilyen védőfegyverzetet viseltek is előkelőik.2(51
Végezetül a kunok esetében igen fontosnak tartotta kiemelni a kuta­
tás a buzogányok használatát:, hiszen korábban azt feltételezték, hogy
miként ennek a fegyver típusnak a ma használatos neve, úgy maga a
fegyver is a kunoknak köszönhetően terjedt cl Magyarországon, amit*2 0
6

25S Németh, 2001. 152. o,

25í> Kulcsár, 1998. 64. o,; Brzezinski-Mielczarek, 2002. 16-20. o.
260 Horváth, 2001,199-203. o.; Halházi, 2005.35, o. Természetesen a nem
szakszerűen feltárt sírok esetében azzal is számolni kell, hogy a mellékletek
közül ezek a tárgyak esetleg elpusztultak, vagy egyszerűen elvesztek.
26L Pálóczi Horváth, 1969.116-117. o.; Pálóczi Horváth, 1982, 91-93. o.
Hasonlóképpen nyilatkozott Borosy András a ÍX-X. századi magyarokról
is: „véleményünk szerint ha volt is védőfegyverzetük a honfoglaló magyar
lovasoknak, s ha néha bocsátkoztak is kézitusába - nem lehet vitás, hogy
a lovasnomád harcmodort követték, amelyet mindenképpen könnyűiovas
taktikának kell neveznünk.5' Borosy, 1962. 138. o. 52. j.

65
 a honfoglalók így még nem ismerhettek volna.262 A steppei régészeti
anyag alapján az időhatárt ugyan sikerült hátrébb tolni, s a buzogány
megjelenését a besenyőkhöz kötni, de ez mit sem változtat azon, hogy
egyelőre a régészet látókörébe került ismert példányok mind szórvány-
leletek, így egyelőre nem kapcsolhatók sem a besenyő, sem a kun temet­
kezésekhez, ennek ellenére használatukat e népeknél mégsem szokás
kétségbe v o n n i263
E fegyver típus különféle névváltozatainak vizsgálata ráirányítja a
figyelmet arra a jelenségre, hogy a mai nyelvállapot igencsak csalóka
tükör: a feltehetően kun eredetű buzogány szó mellett időlegesen hasz­
nálatban volt az oszmán török buzdogán is, használhatták rá a felte­
hetően besenyő eredetű csórnak és csokm ány szavakat is, sőt a török
eredetű, szintén egyfajta buzogányt jelentő topuz szó sem volt isme­
retlen az Ár pád-kori Magyarországon.264 Bár a nyelvészek számára
közismert, sokaknak mégis meglepőnek tűnhet, hogy természetesen
a magyar nyelvnek is volt rá szava, a bot, amit fegyver névként is hasz­
náltak, bár a „harci bot”, „buzogány” jelentésű latin baculo első ízben
csak a XIII. században tűnik fel egy oklevélben.26*
Valószínűleg épp a bot szó „harci bot” jelentésében kell keresnünk
„a bottal ütheti a n yom át” kifejezés eredetét is. Az időnként idézett,
XVII. századi „bottal ü tő b esen yő” adat pedig épp annak a jele, hogy
a besenyők jelzőjéként magyar környezetük a saját kifejezését hasz­
nálta és nem egy török eredetű szót.266 így azon az alapon tehát, hogy
e fegyvertípus tárgyi emlékei nem kerültek elő a honfoglalók sírjaiból,
valamint mai megnevezése török eredetű, mégsem vehető teljességgel
bizonyosra, hogy a X. századi magyarok egyáltalán nem ismerték, és
nem használhatták a Belső-Ázsiában a 1X-X. századból adatolható buzo­
gányokat, melyek az Abbaszida Kalifálusban, a Bizánci Birodalomban
is széles körben elterjedtek. Természetesen a teljesen vasból készült,
bizonyos esetekben egészen nagyméretű, nehéz és igen drága változato­
kat, melyeket az említett két birodalomban is kizárólag a nehézlovasság

262 Nagy, 1890. 403-405. o Kalmár, 1961.; Hidán, 2004.

269 Kovács, 1971.
264 MNyTESz, 1.400. o.; Tatár, 2004.; Fehértói, 1983. 341-342. o.
2Gr> MNyTESz, I. k. 353-354. o.; Bérrár-Károly, 1984. 126. o.; Borosy,
1986. 247. o.; vö, Tóth, 1988. 470-471. o.
266 Vö. Jakubovich, 1921.; Györffy, 1990. 164-165. o.

66
alkalmazott, valószínűleg nem nagyon használták a steppen vagy akár
később az Árpád-kori Magyarországon.267
Annak tehát, hogy a sírokban nem lelni nyomát a bizánci császár
által felsorolt fegyverzet egyes darabjainak, a temetkezési rítus mel­
lett is számos oka lehetett azon kívül is, hogy nem használták azokat.268*
Eleve nem feltételezhetjük, hogy a tűr kök fegyverzetéről szóló töm ör;
kivonatos leírás akár a VII. századi avarok és a tűr kök, akár a ÍX-X.
századi bolgárok és magyarok esetében általános érvényű lett volna.
Erre már 1888-ban felhívta a figyelmet a kiváló turkológus, Thúry
József. Ő, az általa XV. század elejinek vélt - valójában a XV. és XVII.
század között állandóan másolt, alakított - Tuzúkát-i Tímúrí című mű
alapján úgy gondolta, ha még a gazdag Timurida birodalom seregében
is csupán a tizedesektől felfelé viseltek a katonák bármilyen páncélt,
teljes védőfelszerelés pedig csupán a magas rangú tiszteknek és az eli­
talakulatok tagjainak járt, akkor a honfoglaló magyarokról sem felté­
telezhetjük, hogy ténylegesen minden harcosuk páncélos volt.270 Piano
Carpini közismert beszámolója pedig épp úgy azt állítja a XIII. századi
mongolokról, mint amit Tacitus az I. századi roxolánok kapcsán említ:

267 Kovács, 1971. 165-168, o.; Hidán, 2004. 3-4. o. Vö. alSarrof, 2002,
152-161. o.; Dawson, 2002.85-86. o.; Moravcsih, 1988.290. o.; Boldog, 2006.;
Mégis, az egyetlen lelet, aminek kapcsán a hazai régészeti szakirodalomban
egyáltalán felmerüli a honfoglalás korában a buzogány használata, egy átfúrt
csontgolyó volt, amit Kovács László a láncos fém buzogányok példája nyomán
szíjon forgatott „ostorbuzogánynakwkeresztelt el. Kovács, 2003a, 326. o,
26s A további lehetséges okokról: Kovács, 2002. 322. o., különösen a
78. j. A kérdés megítéléséről az újabb régészeti szakirodalom alapján - a
temetkezési rítus fontosságának és bizonytalanságainak hangsúlyozásával:
Hollók Ádám: Bölcs Leó Taktikájának magyar vonatkozású részei az újabb
régészeti és történeti kutatások fényében. (Egyetemi szakdolgozat) ELTE,
2007. Épp az általa felvázolt összkép miatt nehéz egyetérteni Hollók Ádámnak
azzal az állításával, hogy „a sírokból ismert fegyvertípusok és -arányok az
egykori fegyverzettel kapcsolatban reprezentatív adatokkal szolgálnak”.
260 Bölcs Leó művében a leírás kivonat jellege is nyilvánvalónak tűnik,
a tömörítés során pedig elveszhetett sok olyan részlet, ami például egy
terjedelmesebb leírásban, mint amit Piano Carpini adott a mongolokról,
még esetleg szerepelhetett volna. Pla?io Carpini, 2003. 89-92. o<
270 Thúry, 1888. 583., 590. o. A mű valódi keletkezési helyéről és idejéről
is szólva: Csiky, 2008. 439-491. o.

67
 teljes fegyverzettel, páncéllal csak a gazdagok, az előkelők rendelkez­
tek közülük.271
Emellett már Erdélyi Gyula felvetette, hogy a drágább fegyverek és
védőfelszerelések eleve nem voltak feltétlenül mind a harcosok tulaj­
donában - így el sem temethették velük őket,272*2
4Újabban Boldog Zoltán
7
úgy vélekedett a kérdésről hogy „ez a megoldás ekkoriban az egykori
késő-római mintát követő bizánci elitcsapatoknál létezett, de a törzsi
alapú magyar hadszervezet ellátási háttere ettől eltérő lehetett;. Egy
nomád vezér kíséretének adott fegyver - hasonlóképpen a rusz dru-
zsinánéál a viking vagy akár a frank fegyvere kíséreteknél - inkább
a hűségért cscrcbc járó ajándék, harccal szerzett érdem jutalma volt,
amit az űr már nem vehetett vissza.”2™Mindezeket; a szempontokat ter­
mészetesen figyelembe kell venni, ám az, hogy ez lenne csupán az egyet­
len és kizárólagos lehetőség, ettől még továbbra sem jelenthető ki teljes
biztonsággal. Egyes adatok ugyanis arra utalnak, hogy a X-XI. század
kapcsán oly sokat emlegetett fejedelmi kíséret tagjai ezeket a fegyvere­
ket akár a vezérek készleteiből is kaphatták használatra, ahogyan az a
XVI. században például az Oszmán Birodalom udvari lovassága eseté­
ben szokásban volt.27- A bolgár bagatur bagain páncéljainak és sisak­
jainak listája vagy a Kelet-Európa egyes fejedelmeiről szóló muszlim
tudósítások szerint az uralkodók fegyvertárában olyan készletek vol­
tak felhalmozva, melyek lehetővé tehették ezt. lbn Kuszta azt állította,
hogy Szvatopluknak (?) „igen erős mell vérijei vannak, melyek erősek is,
becsesek is”, al-Bakri szerint pedig Mieszko lengyel fejedelemnek volt
háromezer olyan páncélosa, „akik közül száz annyit ér, mint tízszer
száz másokból. Ezeknek az embereknek ruhát, lovakat, fegyvereket és
mindent ad (a fejedelem], amire szükségük van.” Egyfajta központi
„ellátásrór számolt be Gardízí is, a Kazár Birodalom zsoldosairól írva:
„Ez az isá az adót maga kapja, és azt a katonaság között kiosz tja és meg­
történik, hogy háborúban és amidőn a bevásárlás [beszerzés] könnyen

2:71 Piano Carpini, 2003. 89. o. 75-114. o.; Tacitus, 1998. 86. o. Alföldi
András már 1942-ben utalt egy jegyzetében arra, hogy ezt a parihusoknál
is megfigyelhető tagozódást tartja elképzelhetőnek a Kárpát-medencébe
települt avarok esetében is .Alföldi, 1942, 175. o. 45. j.
272 Erdélyig 1929. 113-115.0.
27a Boldog, 2015. 143-144. o.
274 Az oszmánok udvari csapatainak felszereléséről: Emecen, 2006.
428-430. o.; B. Szabó, 2006b. 75-76. o.
27' Pauler-Szilágyi, 1900.179. o.; Kwoskő, 2000, 2. k, 244. o.

68
történik, hadi jeleket, lándzsákat [pontosabban: rövid lándzsákat],
kemény mellvérteket, jó ruhát is kioszt.”276
Mindennek tudatában kell tehát Bölcs Leó szövegére is tekinteni:
a mű keletkezésének korszakában az írott források szerint az íjjal és
lándzsával is felszerelt páncélos lovasság jelentette a steppe régió had­
seregeinek elitjét, amely épp úgy megtalálható volt a közép-ázsiai törö­
köknél, mint a kazároknál - még ha ennek az utóbbi esetben a régészeti
anyagban egyelőre nem sok nyoma akad.277 Gardízí szerint az lygurok
kagánja harmincezer harcos élén vonult ki, ezek páncélt és sodronyin­
get viseltek, s lándzsával harcoltak, al-Maszúdí pedig azt írta a kazár
kagán hvárezmi származású zsoldosairól: Jelenleg körülbelül hétezer
nyilas van ilyen, vértet, sisakot és vasinget hordanak, közülük többen
lándzsát forgatnak, s olyan fegyverzetük van, mint rendesen a mosz-
lim katonáknak”, azaz Gardízí is lándzsásnak írta le a kazár kagán
zsoldosait,27*

A LÁNDZSAVÍVáS tudománya: az ulánusok steppei gyökerei

A lándzsa és az íj együttes használatának bonyolultsága egészen

elképesztette a későbbi európai szemtanukat, holott Európa keleti
részén még a XVIII. században sem volt ez szokatlan dolog,279*1. Fer-
dinánd magyar király követe, Ogier Ghisclin de Busbecq az 1550-es
években így számolt be az Isztambulban állomásozó udvari elit lovas­
ságról, melynek egyik általa látott tagja „két oldalán mívesen kidolgo­
zott ,babiloni’ bőrből készült tegezt és puzdrát hordott: az egyikben
íját tartotta, a másik tele volt nyilakkal. Ilyen bőrből készült a pajzsa
is, melyet bal karjára csatolt, ezzel nyilak, és a szablya vagy a b u zogá n y

270 Pauler-Szüágyi, 1900.155-156. o.; A bizánci és perzsa szövetségben

hadakozó arab vazallus államok harcosai például csak a hadjáratok idejére
kaptak páncélokat szövetségeseiktől, amelyeket a hadakozás végeztével
vissza kellett adniuk. Simon, 1982. 167. o, 17. j., 175. o.
277 Pálóczi Horváth, 1982. 91. o.; Kovács, 2002. 817. 44. j„ 320, o. 61. j.;
Türk, 2015, 48. o.; az egyik legújabb modell szerint is a fejedelmek páncélos
kísérete alkotta a „turáni” lovasság magját: Alofs, 2015c.
278 Martinez, 1982. 135., 154. o.; Göckenjan Zimonyi, 2001.. 146-147.
o.; Pauler-Szüágyi, 1900. 257. o.
279 Mária Terézia porosz háborúiban az osztrák oldalon még harcoltak a
lőfegyver és dzsida mellett íjjal is felszerelt galíciai könnyűlovasok. Denison,
1992. 275. o.
 csapásai ellen védekezett* Jobb kezében egy könnyű, rendszerint
zöldre festett dárda. Az övén drágakövekkel ékesített szablya, nyergén
pedig acélbuzogány függött, »Minek ez a sok fegyver?* - kérdezheti az
olvasó, mire azt válaszolom, hogy mindegyik használatát régóta gya­
korolja. »De - kérdezhet tovább hogy tudják egyszerre az íjat és a
lándzsát is használni? Az íját csak akkor veszi elő, ha a lándzsát már
eldobta vagy eltörte?* Nem, nem így történik: amíg lehet, addig a dár­
dát markolja, ám ha a körülmények megkövetelik, hogy felcserélje,
ezt a könnyű, kézre álló fegyvert a nyereg cs a combja közé tolja, ügy,
hogy a hegye hátrafelé áll, és térde szorításával addig tartja ebben a
pozícióban, amíg csak akarja. Ha viszont a dárdára van szüksége, iját
a puzdrába teszi; vagy a pajzson keresztül bal karjára függeszti.”280 E
leírás némileg megvilágíthatja Bölcs Leó szövegének sokat idézett mon­
datát is: „legtöbbjük kétféle fegyvert visel, vállukon kopját hordanak,
kezükben Íjat tartanak és, amint a szükség megkívánja, hol az egyiket,
hol a másikat használják.”
Ennek - a muszlim vüágban furúszíjjá-n.sik nevezett - lovas harcmű­
vészetnek ekkor már sok évszázados hagyományai voltak, meg az ismert
írásos em lékei is legalább a IX. századig nyúlnak vissza.201 Évszázado­
kon átívelő technikáit csak hosszas, szorgalmas gyakorlással lehetett
elsajátítani, amihez a jelek szerint többnyire csak a professziónál is har­
cosoknak akadt elég ideje cs - nem utolsó sorban - tanítója.*282
Ludovicus Tubero raguzai történetíró szövegéből az is kitűnik, hogy
a lándzsával korántsem csak olyan módon lehetett küzdeni, ahogy azt
a középkori nyugat-európai nchczlovasságközismert példája mutatja.283
A magyar szolgálatban álló szerb Jaksics Demeter és lengyel szolgá­
latban álló tatár ellenfele 149l es viadaláról írva a humanista törté*
netíró azt állította, hogy a szerbek, más balkáni népekhez hasonlóan,
„minthogy nem takarják testüket páncéllal, és meglehetősen kevesen
viselnek gyűrűkből való mellvértet - inkább fürgeséggel, mint nyílt
erővel harcolnak lovon, és nem egyenes testtel fogják fel az ellenséges
lándzsaszúrást - ahogyan azt a páncélos lovasok szokták -, hanem a

2so ^Qr^ters i ackburney1881. 284. o.: Hasonló metódussal váltottak az

íj használatáról a közelharei fegyverek (kard, buzogány) használatára már
a keresztesek ellen harcoló törökök is a Szentföldön: Nicolle, 1979, 170. o.
2m al-Sarraf, 2002. 148-152. o.
282 al-Tarsusi, 1947-1948.; Afurűszíjja egyiptomi kultuszáról a kun és
cserkesz származású mamelukok államában: Ayalon, 1979.
28S A különféle lovassági lándzsatechnikák jó áttekintését nyújtja: Nicolle,
1980.

70
szembejövő elől lehajolnak, lándzsával vagy lovas pajzzsal verik vissza
azt, és nem engedik, hogy pajzsukba fegyvert szúrjanak”. A harc ennek
megfelelően folyt le, a felek „egymás lovát ingerelték, és a lándzsa szú­
rását teste otthon tanult mesteri elhajlásával mindkettő kikerüllek84
A leírással jól egybevágnak a francia lovassági szakértő, Aymon de
La Roche észrevételei is a XIX* század elejéről, melyeket már Salamon
Ferenc is felhasznált munkájában: „mindemellett [a Salamon által
kopjanak nevezett dzsida] bizonyos föltételek mellett veszedelmes
az ellenségre nézve. Ezen föltételek egyike az, hogy a lovas elég erős
s rendkívül gyakorlott legyen a kopj a forgatásában, második föltétel,
hogy lova épen arra való fajta legyen, szintén jól begyakorolva. Kisebb
termetű, fürge, s mégis hátulsó lábaikban erős lovak kellenek hozzá,
minők ma is, kozák, lengyel és tatár lovak. Ezek képesek egy helyben
megfordulni, jobbról balra ugrani, hogy vagy egy csapás elől kitérjen
vagy egy döfést tehessen a lovas.”-80
A magyar huszársághoz hasonló karriert befutó ulánus csapatnem
története elég jól megvilágítja a fegyverhasználat elsajátításában rejlő
nehézségeket. 1730-ban a lengyel-litván állammal perszonálűnióban
lévő Szászország uralkodója, Erős Ágost hadában tűntek fel az első
ulánusok, akiket a XIV. században Litvániában megtelepedett tatárok
leszármazottai közül verbuváltak. Elsőként Aleksander Ulan litvániai
tatár parancsnok egységét fogadta 1717-ben zsokéjába - akinek való­
színűleg a csapatnem előbb Németországban, majd később egész Euró­
pában meghonosodó elnevezését is köszönhetjük.2*6 1734-ben pedig a
lengyel örökösödési háborúban létrehozták a szász Wettin-dinasztiához
hű litvániai tatárokból és lengyelekből az első reguláris ulánus alakula­
tot, amelynek fő fegyvere a litvániai könnyűlovasság tradicionális fegy­
vere, a könnyű lovassági lándzsa volt. (A Borosy András által többször
idézett XIV. századi itáliai forrásban szereplő, általa kunként beazono­
sított „rövid lándzsás pogány ok” is valószínűleg ilyen, a rohatyná-nak2 6
5
4
8

284 Tubero, 1994. 164-165. o.

285 Salamon, 1876. 772-773. o. Hasonlóképpen írta le Lady Wentworlh
a jóval hosszabb, az ókori kontosz-hoz hasonló, 4,5-6 méteres lándzsával
harcoló arabok esetében is a ló szerepét: a harcos élete múlhat rajta, ha
nem képes a lovával szükség esetén azonnal megállni, álló helyzetből rögtön
„rakétasebességgel* elindulni, vagy gyorsan megfordulni a ló tengelye körül.
Idézi Hyland, 1994.114. o.
286 Réfi, 2015. 17-18., 22. o.; A tatárok XIV. század végi litvániai
megtelepedéséről: Vásáry, 1986. 143. o.

71
 nevezett, kb, 2,5 méteres tatár-litván fegyverrel, vagy még rövidebb
tatár dzsidával voltak felszerelve.) 2872
8
Litvániában ugyanis a karabély vagy a pisztoly nem tudta kiszorítani
sem a rövid lovassági lándzsát, sem az íjat a tatár és a p an zern i (kozák­
nak) vagy petyhorcy-nsík nevezett litván könnyűlovasság kezéből, és a
litván haderő jelentős része még a XV1L században is ilyen csapatokból
állt. A XVI. században megjelenő kozák lovasságnál, a lengyel szolgá­
latban álló moldvaiaknál, vagy Kaukázus hegyei után p elyh orci-nak
elnevezett XVI. századi cserkesz bevándorlók csapatainál ugyanis meg
teljesen általános volt a rövid lovassági lándzsa, a rohatyna és az íj
együttes használata. A XV I. század végétől a lengyel könnyűlovasság'
nál azonban előtérbe kerültek a tűzfegyverek, ám a XVII. század köze­
pén a keleti ellenfelekkel, az oroszokkal, majd a törökökkel-tatárokkal
vívott háborúkban ismét felértékelődött a könnyű lovassági lándzsa
szerepe. így átmenetileg a lengyel könnyűlovasság egyes alakulatainál
is bevezették a rövidebb, 1,8-2 méter hosszú tatár dzsidát.200
A XVIII. század derekán a lengyel-litván mintát és a szász példát
hamarosan követte Poroszország is, mivel II. Frigyesnek az osztrák
örökösödési háború miatt nagy szüksége volt használható könnyűcsa­
patokra a dunai Habsburg Monarchia közismerten remek könnyűlovas-
ságával szemben. Ezért a király 1740-ben felállította a Lengyelországban
toborzott ulánus egységet, amit a következő évben már ezreddé szervez­
tek, valamint Mária Terézia hadainak szökevényeiből és hadifoglyaiból
1745-ben egy lándzsás „bosnyák” ezredet is. Franciaországban 1743-ban
jelentek meg Szász Móric marsall személyes kíséretében (Volontaires de

287 A szász hadsereg első ulánusairól: Müller 1984.14. o.; Gembarzewski,

1960. 23. kép.; a lengyel-litván államszövetség hadseregéből a 1.8. század
derekán szász szolgálatba átvett ulánus ezredekről: Réfi, 2015.22. o.; a lengyel
szolgálatban álló tatárokról és a lengyel-tatár kapcsolatokról: Brzezinski-
McBride, 1988. 40. o.; Borawski, 19S6.\Borosy, 1962.156. o.; a lengyelekkel
szomszédos krími tatárok fegyverzetéről: Collins, , 1975. 271. o.;
288 Plewczynskh 1995. 57-60., 85., 92., 130-131. o.; A XVII. század első
felének lengyel-litván könnyűlovasságáról a kortárs lengyel történész,
Szymon Starowolski (1585-1650) adott igen szemléletes leírást, [http://
www.jasinski.co.uk/wojna/comp/coTTVp05.htm, letöltve: 2017. augusztus 21.]
A pancerni kozákok közismert sodrony páncélból és sodronyos vassapkából
álló védőfelszerelése azonban valószínűleg nem volt általános a csapatok
között. A XVTI. század közepi litván hadsereg összetételről: Paradowski,
Michal: The Lithuanian Army 1653-1667. [http://northernwars.site40.
net/Lithuanian%20army%201653-1667.pdl\ letöltve: 2017. augusztus 21.],
Brzezivski-McBride, 1987. 43. o.

72
Saxe) az első, ulánus módra felszerelt lovasok. Bár a Habsburg Monar­
chiában csak Lengyelország felosztása után, 1784-ben szervezték meg
az első ulánus ezredet, már az osztrák örökösödési háborúban szolgált
három galíciai lándzsás szabadcsapat Mária Terézia hadában - akkor
a porosz hadsereghez hasonlóan a bosnyák lándzsás lovasság két egy­
sége mellett,-*9 Az 1793-as szabályozás azonban náluk is megpróbálta
szűkíteni a lándzsahasználatot, s a huszársághoz hasonlóan karabély-
lyal felszerelni zömüket, végül azonban a Habsburg-hadvezetés mégis
megmaradt a lándzsánál, miután a galiciai toborzású ulánusok „nagyon
bíznak e fegyver használatában”.*29021
9
Ez a csapatnem, a magyar huszársághoz hasonlóan, egyrészt a
francia forradalmi hadsereg oldalán Európa-szerle hadakozó lengyel
könnyűlovasságnak, másrészt a Lengyelországot felosztó hatalmak had­
seregeibe betagozódó lengyel lovasságnak köszönhetően, a XV111-XIX.
század fordulóján széles körben elterjedt Európában, és sokfelé ismét
meghonosította a könnyű, viszonylag rövid lovassági lándzsa haszná­
latát. Poroszországban a „bosnyák” lándzsás ok továbbélő - viszont
évtizedeken át hu szárnak nevezett - alakulata szolgáltatta a mintát és
az emberanyagot az ü,j ulánus ezredekhez, amelyekből 1809 után már
három is volt. Oroszországban - ahol különben a lándzsával felszerelt
lovasságnak amúgy is igen komoly tradíciói voltak - csak 1803-ban
hozták létre az első, ulánusnak nevezett alakulatot, ám 1812-re már
12 ulánus sor ezred - köztük hét korábbi dragonyosezred - szolgált a
cár zászlói alatt. A franciákra az oldalukon harcoló lengyel légiók lán-
dzsásainak, illetve az osztrák és az orosz lovasságnak a teljesítményei
gyakoroltak nagy hatást: 1811-ben Napóleon kilenc dragonyos ezredet
fegyverzett át lándzsás könnyűlovassá, az angolokat viszont már a fran­
cia íándzsások hatékonysága döbbentette meg 1815-ben Waterloonál.201
A dzsida újkori „karrierjének” végül a lőfegyverek térnyerése mellett
az általános sorkötelezettség elterjedése vetett véget, mert az újoncok
rendelkezésére álló idő már nem volt elég a sokfele fegyver kezelésé­
nek megfelelő mértékű elsajátításához sem, így néhány kivételtől elte­
kintve a legtöbb országban megszüntették a dzsidás alakulatokat. A

28í> Seaton-Youns, 1973. 37-38. o.; Funcken-Funcken, 1976.. 38-39.,

68-69., 80-81., 114-115. o ’ Duffy, 1977. 245. o.; Denison, 1992. 275. o.,Réjí,
2015. 23. o.
290 Réfi72015. 37-38. o.
291 Denison, 1992.299. o.; Keegan, 2000.176-177. o.; Az európai „ulánus-
divatrór és a Habsburg Birodalom mintaadó ulánusairól: Réfi, 2015.25-36.

73
steppe középkori harcosának egyéni ügyességére, rátercmettségére
épülő fegyverhasználatát ugyanis felváltotta a tömeghadsereg logikája.
Egy XIX, század végi katonai szakíró szerint annak oka, hogy „a
dzsida már vagy egészen elhagyatott, vagy már csak csekélyebb szám­
ban alkalmaztatik” épp az volt, hogy „a lovasságnál ama meggyőződésre
jutottak, miszerint a dsida nagy erkölcsi, valamint gyakorlati előnyöket
csupán egy jól zárkózott rohamnál nyújthat, ellenben egyáltalában ott,
ahol a lovas szórványos rendben vagy pedig egyenként lép fel, igen nagy­
fokú ügyesség kívántatik meg, hogy fegyvere rá nézve akadályozóvá ne
váljék-” Ugyanakkor „az orosz népeknél, melyeknél a dsida honos fegy­
ver, c szokás és előszeretet, mely a fegyver kezelésében bizonyára meg­
felelő ügyességgel is egybe van kötve, tiszteletben tartandó”.2*2
Ám ahogyan a lándzsaharc csínjának-bínjának elsajátításhoz a
Litvánia erd ei között élő tatároknak, úgy az előző korszakok lovas
n ép ei harcos elitjének is megvolt még a kellő ideje és tanítóm,estere,
s úgy tűnik - Salamon Ferenc véleményével ellentétben n agyon
is fon tosn ak tarthatták a közelharcban m egnyilvánuló szem élyes
bátorságot és ügyességet.2^ (Aligha véletlen, hogy a parthus uralom
bukását jelképző íirúzabádi sziklafaragványokon épp ügy a lándzsával
való ökle lést és a birkózást tartották érdemesnek megörökíteni, mint
Belső-Ázsia türk és ujgur urainak rovásírásos sziklafeliratain.2*4)
Mindez igen érdekes távlatokat adhat a hazai középkori hadtörté­
neti forrásanyag egyik legfontosabb csoportjának, az oklevelek narrá-
cióinak, melyek egyrészről mint a nyugati stílusú lándzsahasználat
elterjedésének dokumentumai bírnak nagy jelentőséggel a kutatás
számára, másrészről viszont egyes kutatók véleménye szerint a step­
pel kultúra dicsőítő epikus hősénekeinek kései leszármazottaiként
tekinthetünk rájuk.2 *4952
2
9 6Ha XII- század végétől az oklevelek esetében
9

292 pervuie$CUj 1879. 483. o.; Balta, 2000. 106. o.

2M Alofs, 2015c. 284-285. o.
294 Hermann, 1988. 90-93. o.; Keller, 2004. 48-49. o. E belső-ázsiai
feliratok magyar kritikai kiadása Bért a, 2004.; x^XI. században szeldzsuk
török uralom alá került Perzsia irodalmában is feltűnik a hősök lándzsával
vívott párviadala: Nicolle, 1980. 13. o.
296 Az oklevelekről mint a lovagi hadviselés forrásairól: Tóth, 1934a. 66.
o,; Borosy, 1984.; Borosy, 1985b.; o.; Veszprémy, 2008. 128-135. o.; az oklevél
narrációk megítéléséről: Mályusz, 1967.13-15., 68-69. o.; KurczÁgnes: Az
Aiyou-kori oklevelek narrációja. Irodalomtörténeti Közlemények, 2 (1966).
179-180. o.; Mályusz, 1973. 9-27. o.; Kurcz, 1988. 181., 188-189., 197-198.,
200-201., 227., 236. o.; Kristő, 2000, Vö. Zsoldos Attila könyvismertetése:

74
 nem is kételkedhetünk, hogy a bennük használt kifejezések fedték a
korabeli nyugat-európai gyakorlatot, Anonymus vagy a Képes Krónika
által megörökített XI. századi lándzsás párviadalok - Béla herceg küz­
delme a pomerán vitézzel, Bátor Opos baj vívása Péter vitézzel - ese­
tében már joggal merülhet fel a kérdés, hogy egyes esetekben nem egy
jóval korábbi, a steppei hagyományokba (is) illő, lándzsával (is) vívott
párviadal elbeszélését fordították-e át s^át koruk „modern” latin hadi
terminus leehnicusaival lovagi viadalokká. Ugyanakkor a lovagi lán­
dzsahasználat mellett még a XII-XIIL században is tovább élhettek a
hagyományos fegyveres gyakorlatok: Anonymus szerint az Árpád feje­
delem előtt rendezett harci játékokon ugyan „Magyarorszag vitézeinek
színe-java” vett részt, „a többi fiatal pedig pogányok módjára íjjal és
nyíllal szórakozott”.296

Mi m in d e n r e jó a páncél?

Az ulánusok példája jelzi, hogy m ikéül a XVIII-XIX. századi euró­

p a i lovasság esetében sem já rt feltétlenül együtt a lándzsa és a védő-
felszerelések használata, úgy nem lenne szabad autom atikusan azt
sem feltételezni, hogy ezek - mint a közelharc elengedhetetlen kel­
lékei - a IX-X. században is mindemképpen összetartoztak volna.
Úgy tűnik, hogy sem a korábbi időkben már hosszú, kétkezes lándzsá­
val, a „contus sarmatüms'-saX felszerelt ókori szarmata lovasok, sem
pedig az ő mintájukra felszerelt római c ontariusok nem voltak feltét­
lenül vértes nehézlovasok. Később a bizánci források szerint a XI-XII.
században például a besenyők - a szeldzsuk törökökkel szemben
bár egyöntetűen könnyebb fegyverzetűek voltak, mint a bizánciak; ám*2 6
9

Magyar Tudomány, 39 (1994). 879-882. o.; Zsoldos, 2001. Kurcz Ágnes

azonban külön kiemelte Imre király Lőrinc comesnek adott 1199. évi oklevelét,
melybő] szerinte kiderült, hogy az abban foglaltakat felolvasásra szánták.
Kurcz, 1988. 227. o.
296 A Képes Krónika és Anonymus hazai forrásairól és szóhasználatának
korjelző szerepéről: Horváth, 1956. 320-326. o. Vö. Kristő, 1994b. 47-52.;
Benkő, 1996. 225-229. o.; Anonymus, 2004. 40., 76-77. o.; Demény, 2002.
116-118. o.; Veszprémy, 2008.128. o. A szóbeli hagyómánvozódás időhatáraink
megítéléséhez fontos új szempontokat vet fel Sudár, 2007.

75
 mégis használtak lándzsát: a disztrai csatában épp a bizánci zászlót
tartó császár, L Alexiosz ellenében.2972
8
9
Ugyanígy vizsgálat alá kell vennünk azt az elképzelést is, hogy a
páncél használata csak és kizárólag a közelharc szempontjából bírt
volna jelentőséggel, ezért a steppei népek mozgékony lovasságát csak
„zavarta” volna a harcban - mint azt a honfoglaló magyarok harceljá­
rásáról vagy ellenfeleik taktikájáról szóló régebbi leírások sugallják.
Habár Salamon Ferenc már 1876-ban kiemelt jelentőséget tulajdoní­
tott annak a ténynek, hogy „mielőtt a magyarok bevándoroltak, majd
mindig oly népekkel harcoltak, melyeknek szintén a nyíl volt főfegy­
verük”,2f)íi úgy tűnik, hogy a későbbi korok kutatói ezt a szempontot
többször szem elől tévesztették. Pedig, mint arra Bölcs Leó is felhívta
már a figyelmet, „nagy és hatásos fegyver a nyilazás” s cseppet sem
veszélytelen a védtelen ellenfelekre.299*U. Kőhalmi Katalin 1972-ben
megjelent könyvében is összegyűjtött több olyan legendás esetet, ami­
kor egyes steppei népek harcosainak íjából kilőtt nyíl hihetetlen erő­
vel csapódott a célpontba/00 de már az ókorban is igen jól ismerték az
yak pusztító hatását.
Am ikor Kr. u. 58-ban Tiridatész örmény király tárgyalni hívta a
rómaiak vezérét. Corbulót, olyan feltételt próbáit támasztani, hogy míg
ő csupán ezer fős kísérettel érkezik, a római vezér jöhet akármekkora
erőkkel, „csak rágják le vértjüket és sisakjukat”, amit Tacitus így kom­
mentált: „Bárki halandónak, nemhogy öreg és előrelátó vezérnek nyil­
vánvaló lett volna a barbár ravaszság: a létszámot azért határozzák meg
egyik részről szorosra, ajánlanak viszont más részről nagyobbat, hogy
cselt vessenek; mert ha a nyilazásban gyakorlott lovasságnak védtelen
testeket szolgáltatnak ki, mit sem használna a sokaság.”301
Az utóbbi évtizedekben fellendülő kísérleti régészet vizsgálódásai
csak megerősíteni tudták ezt a nézetet.302 A steppei népek esetében

297 A szarmata és alán lándzsások fegyverzetéről: Mielczarek, 1993.

95-102. o.; Brzezinski-Mielczarek, 2002. 18-19. o.). Bierknemeier, 2002.
208. o.; Gyom, 1942.138. o ., illetve: [h t t p : / / w w w .f o r d h a m .e d u /h a l s a I l /b M s i s /
annacomnena-alexiad07.html, letöltve, 2017. augusztus 21.]
298 Salamon, 1876. 786. o.
•299 Moravcsik, 1988. 16-21. o.
3üo p]gy XVIII. századi kalmük lőur például szó szerint keresztül tudott
lőni egy lovat. U. Kőhalmi, 1972. 176. o.
Tacitus, 1998.342.0.
302 Amikor például egy felfüggesztett disznó tetemen mutatták be, hogy
miiyen borzasztóan mély sebet képes okozni a becsapódó nyílvessző egy

76
tehát igen fontos köve le] meny lehetett az ellen fel nyilai elleni vedelem
fokozása - amire azonban nem feltétlenül csak a fémpáncélok kínálhat­
tak megoldást. Mostanra számos kísérlet bizonyította, hogy a kora-kö­
zépkori Európában és a Közel-Keleten tán a leggyakrabban használt
sodronypáncélok megfelelő kiegészítő fel szerelések használata nélkül
bizony korántsem jelentették a legmeg felelőbb védelmet a nyilak ellen,
ezért a legtöbb területen előszeretettel kombinálták használatát más
páncél fajtákkal.™”
A sodronying fölé gyakran öltöttek különféle formájú fémlapokból
összeállított páncélmellényt: Bizáncban klibanion-1, a muszlimoknál
dzsevsen-x. Ez, a nyugati irodalomban lamellás páncélként, Csaliány
Dezső névadása szerint magyarul zsin d elyp á n cél-ként emlegetett
védőfelszerelés a kora-középkorban kifejezetten a steppei térséghez
kötődött, szórványos itáliai vagy dél-németországi felbukkanásait is
többnyire avar hatással szokták magyarázni,3 304 és a sodrony inghasz­
0
nálat tradíciójához erősen ragaszkodó iszlám világon belül is a step­
pei hatásoknak erősen kitett transzoxaniai és kelet-iráni területeken
volt „őshonos*, vagyis azokon a területeken, ahol a lovasíjászatnak
hagyományosan sokkal jelentősebb szerepe volt, mint az Iszlám más
területein.305 E területi megoszlás alapos magyarázatával még adós a
nemzetközi fegyvertörténeti irodalom, de úgy tűnik, hogye páncélfajta
használata mindenütt összekapcsolódott az íj használatával: a szeld zsu-
koknak, majd a mamelukoknak köszönhetően a XII. századtól a lova­
síjászattal együtt terjedt el a Közel-Keleten. A bizánci lovasságon belül
pedig a könnyűfegyverzetű lovasíjász felderítők egyetlen páncélja volt
a X. században.306 A steppei harcosok már jóval az avarok és törkök

védtelen testnek. Pauli Jensen, 2005. 5. és 6. kép, A magyar irodalomban

ennek a kérdésnek jószerével csak Winkler Gusztáv szentelt figyelmet:
„Védőfegyverzetként bőrpáncélt viseltek, esetenként fémlemez erősítéssel,
[...] Gyakran a lovat is páncélozták az első részén. Mindez a steppei hadviselés
írott és ábrázolt módszereiből következik, valamint abból, hogy nyílzápor
ellen a vértezetlen lovasság védtelen." Winkler, 1999. 167. o.
303 Dawson, 1988. 44-45. o,; Mitchell, 2008a. 18-28, o>
314 Paulsen, 1967.125-133. o.;Paulsen, 1970.; Csaliány, 1972. lí. o \Kory,
2004.; Bár újabban a római páncélhasználat kontinuitásának is jelentős
szerepet tuljadonítanak: Coulston, 2002.
30* Ni colle, 2002. 187-189, o. Vö. Gorelik, 1979, 32-34. o.; újabhan:
Hudjakov, 2006.
3ÜÖ Nicoüe, 2002,190-198. o.; Dawson, 2002. 86-87. o.; Tősér, 2002.339.
o. Bizánc hadikultúrája esetében folyamatosan lehet számolni a steppei
népek közvetlen hatásaival: Szádeczky-Kardoss, 1983.

77
 megjelenése előtt is alkalmazlak ilyen vagy ezekhez hasonló mellvérte­
ket: a római szerzők szerint a th orax-nak nevezett, fémből készült tör-
zspáncélok-páncélmellények használata már a 400-as évektől egyaránt
kimutatható a nyugati és keleti birodalomrésszel kapcsolatba került
különféle „hun” népeknél is.*07 Hogy a klíma, esetleg a fegyvergyártó
háttér eltérései okozták-e ezt a területi megoszlást, azt remélhetőleg a
későbbi vizsgálatok majd ki fogják deríteni, az azonban bizonyos, hogy
a nyugat-európai lemezvértek létrejöttéig semmi sem tudott olyan biz­
tonságot nyújtani viselőjének a különféle lövedékek - főként a nyilak -
ellen is, mint egy ilyen, lemezekből összeállított törzspáncél.3308*
7
0
A közemberek közül persze eleve nem juthatott mindenkinek fém­
páncél - még a virágzó középkor Nyugat-Európájában sem. A XV. szá­
zad végi angol seregben például egy itáliai utazó szerint állítólag eleve
jobban kedvelték a „könnyű (kóccal kipárnázott) tunikaszerű zubbonyt
[síjack-et], amely a combjukig ér. Azt mondják minél puhább, annál
jobban ellenáll a csapásoknak; tetejébe nyáron könnyebb, télen pedig
hasznosabb, mint; a vas.”800 Pamuttal kitömött, selyemmel bélelt step­
pelt fegyverkabátokat előszeretettel viseltek az előkelőbb társadalmi
rétegek tagjai is.3i03
*
1
Az előzmények ismeretében nem is annyira meglepő, hogy az ilyes­
féle védőfelszerelések majd minden esetben valamilyen keleti eredetű
elnevezéssel váltak ismertté Európában: a steppelt textílpáncél francia
zsúpon elnevezése a török dzsebe illetve az arab dzsubba szóból eredhet,
a hasonlóképpen a páncélok alatt vagy felett viselt aketon elnevezésé­
hez, mely az arab gyapjú, al-kutn szóból ered, míg - a IX-X, században
még szintén Ilvárezmhez és Iloraszánhoz köthető steppelt selyemkaftán,
melybe később fempáneélt varrnak - a kazigan ésja zera n t elnevezés
arab és török közvetítéssel a perzsa kazágandra vezethető vissza,811

307 Maencheri-Hetfen, 1973. 249-251. o. Ezeknek az írott forrásoknak

az adatait támogatják a korabeli régészeti leletek Belső-Ázsiában is: Béna,
1993. löö. o.; Kkudjakov, 2005.; Magyar, 2012.; Hortsin-Magyar, 2016.
308 Dawson, 1998. 45. o. Hasonló, fémlapokból összeállított páncélt
(bruina) a Karol ing-kori Nyugat-Európában is használhattak: Coupland,
1990. 38-40. o.
100 Domenico Mancini beszámolóját idézi Gülingham, 1985. 52-53. o.
310 Toll, 2008b. 116-117. o.
311 Nicolle, 2002. 180., 210-213. o.; Nickel, 2002.111. o, Schröder, 1991.;
Ez a ruhadarab Bizáncban zoupa néven volt. ismert (Dawson, 2002. 82. o.),
s a magyar suba szó eredete szó is az arab dzsubba szóra vezethető vissza.
MNyTESz, III, k. 609. o.

78
Sudár Balázs hívta fel a figyelmem, hogy a magyar kacagány szó is
összefüggésben állhat ezzel a perzsa eredetű kazagand-dal; ennek
l örök megfelelője ugyanis gazagan lehetett, a XIV. század i Bizáncban
kazakan-ként ismerték, a XII-XTII. századi nyugati forrásokban pedig
í asigan/gasigan néven bukkan fel.312
A tatár szomszédság okán Lengyelországban még a XVII. században
is népszerű „zsu pá n” vagy a mongolok révén a török népeknél, Perzsi­
ában és Oroszországban egyaránt meghonosodott „acélkeménységű
ruha”, a mongol kaíangu degel, orosz nevén iegilaj vagy teligaj még a
kora-újkorban is jelezte Kelet-Európábán a steppei befolyás mértekét
u védőfelszerelések terén.313 Ez jellegzetes, magas állógallérú steppelt
kabát, ami Sigmund Herberstein császári követ útleírása szerint az oro­
szoknál tipikus védőfelszerelés volt még a X VI. század elején is. Maga-
síLott galléra talán rokona a Maurikios-féle Strategikon-bán szereplő
avar „nyakvédőnek”, illetve az Üzbegisztánban, az orlati temetkezésből
előkerült Kr. e, IV. és az Kr. u. I, század közé datált csontlapok ábrázo­
lásain látható szintén magas gallérú páncéloknak.314
A páncélkészítéshez használt különféle textilek között külön említést
érdemel a selyem. Erről a főként luxuscikként számon tartott anyagról
közismert, hogy a steppei népek előszeretettel próbálták beszerezni
Kínából vagy Bizáncból, A drága anyag praktikus tulajdonságai, szí­
vóssága, rugalmassága miatt azonban a gyakorlati haszna sem lehetett
kicsi. Olcsóbb, rosszabb minőségű változatait a IX-X. századi Bizáncban

313 Melikian-Chirvaniy 1983. 24-25, o.; Parani, 2003, 120. o. A szó

lehetséges európai „rokonairól”: The Oxford English Dicüonary, 1989.944-
945, o, „cassock” szó; vö. MNyTESz, II. k. 294-295. o.
313 ZiguWcy, 1965. 60-62. o. Swietosla wski, 1999. 27, o. Plewczyríski,
1995. 27., 42., 92. o.Doerfer, 1963. 200. szó. 327-328. o. Gorelik, 1979. 34.,
38. o. Melikian-Chirvani, 1983. 8-35. o. Caiio Zcno 1472-es beszámolója
l zun Hasszán ak-konjulu szultán harcosairól és az általuk viselt, selyemből
készült, steppelt kazágand-ról: Minorsky, 1939. 167. o. Az ilyen steppelt
kazágandokba a Közel-Keleten a puha gyapjún, nyersselymen - sőt nyúlbőrön
kívül egyes esetekben egy vagy több sodronyinget is beleapplikáhak: Uszáma
Ibn Munqidz. 2006, 111. o. Hódító Mehnied egyik nagyvezírének, Mahrnud
pasának egy ilyen sordonyinggel „bélelt” zekéiét az isztanbuli Askeri Müze-ben
őrzik (Lt, sz, 249.), a firenzei Museo Nazionale-ban pedig egy hasonló korú,
1438 és 1456 között ké szült mameluk brigantin-t őriztek. (Mayer, 1952.40. o.)
314 Kirpicnikűv, 1976. 35, o.: Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi
képcsarnok, Lt. sz. T9724.; Herbst- Walicki, 1949.; Sződeczky-Kardosa,
1992.80. a.\Máhkay, 1996.745-746, o., 11-12. tábla* Az orlati csontlapokról:
Modet 2003.

79
 is felhasználták a hadsereg textiipánccljainak előállításához, a nyilak
elleni kiváló védelme miatt alkalmazták Kisázsia és Irán határvidékén
a XV- században, Kínában pedig még a XVII. században is használat­
ban voltak olyan, több tucat vagy néha több száz rétegnyi selyemből
összeállított „páncélok”, melyek „könnyűek és rugalmasak voltak, de
nyíl szakálla vagy ólomlövedék nem tudta őket átlyukasztani*, ám a
„golyóálló* selyernkaflán Kelct-Európában sem volt ismeretlen a XVI.
században: 1577-ben Báthori István lengyel király kert olyan mester­
embert a litvániai hetmantól, aki olyan golyóálló selyemkaftánt tud
készíteni, mintamilyen a hetmannak is van-31-
A viszonylag drága selyem mellett olyan egyszerűbben és olcsób­
ban előállítható anyagból is készültek különféle „páncélok”, mint a
filc, a nemez, amelyből Bizáncban a lovaik szügyvértjét is készítették.
Az ilyesfajta nemez vért még közelharcban is jól beválhatott: 622-ben
a perzsák elleni hadjáraton több kardcsapás és egy lándzsaszűrás is
érte Ileraklios császár lovát, az azonban sértetlen maradt.3 A lovasok
ruháját, textilpáncélját is úgy igyekeztek kialakítani, hogy lehetőleg
takarja a lovas lábait, illetve amennyire lehet, a ló testét is. A bizánci
lovasok már aMaurikios-féle Strategikon szerint is egy gounnion nevű
bo nemezköpennyel óvták a ruházatukat és fegyverzetüket az időjárás
viszontagságaitól, ami azonban az ellenség nyilai ellenében is hasznos
védőfelszerelésnek bizonyult/'17 A régóta használt textilpáncélok és
Jcmezkcs páncélok kombinációjából született meg Kínában a VIII. szá­
zadra a középkori „szendvics* páncél, ami valószínűleg a XIII. századi
mongol hódításnak köszönhetően vált Európában hrigantin néven
ismertté a XIV. századra/1*
Természetesen nem véletlenül rendelkezett úgy a Maurikios-féle
Strategikon, hogy a lovasság első soraiba állított válogatott katonák 3 *7
5
1

315 Taxiarchis, 1988.47., 55-56. o. A kínai textil- és selyempáncélokról:

Tokaji, 1997. J14. o. Brzezinski-McBridge, 1987. 36. o.
-lj TaxiarchiSy 1988.54-55. o.; Szádeczky-Kardoss, 1992- 80- o>\McGeer,
1998.312.0.
317 Dennis, 1981. 80-81. o. Vő. Salamony 1876- 770-771, o.; Darkó, 1914.
304. o. A magyar „gúnya” szó valószínűleg szláv eredetű, a bolgároknál,
szerbeknél a szűrhöz hasonló, durva posztóból készült felsőruhát hívták így.
MNyTESz, I. k. 1106-1107. o. Az ilyesféle bő köpeny álcázásra, az ellenség
megté vesz Lésére is alkalmas lehetett, amint azt a parthus nehézlovasság
„elrejtése” is példázza a carrhae-i csata előtt. Plutarkhosz, 2001. 811. o.
313 A textil és fém kombinációjával készült Ting kia páncélról, a kínai
„brigantinról”: Robinson, 1963, 146-150. o.; Tölt, 2008b. 115-117. o.

80
 lovait lehetőség szerint vagy bizánci, vagy avar módra páncélozni kell,
hiszen az ellenség íjászai számára épp a lovak jelentették a legjobb cél­
pontot. Ezért is érthető, hogy miért nem csak a bizánci szupernehézlo-
vasság, hanem a tipikusan könnyű lovassági szerepkörben tevékenykedő
előcsatározók lovait is igyekeztek óvni ily módon a nyilaktól - ugyan­
akkor Bölcs Leó császár például úgy vélte, hogy íjászai a muszlimok
nagyrabecsült, ámde többnyire védtelen lovainak lelövésével képesek
megtörni az ellenfél harci morálját.319Meg az 1167. évi zimonyi csatában
harcoló magyar lovasság esetében is azt emelte ki a bizánci történet­
író, hogy „nem csupán az emberek viseltek lábig érő teljes fegyverze­
tet, hanem még a lovakon is homlokszíjakat és szügykötő két lehetett
látni, és homlok- meg szügy véd ők borították őket körül, hogy védjenek
a lövedékektől*”320
A fém és textilpáncélok mellett jelentős szerep jutott a különféle bőr­
páncéloknak is. Ezek egy része a speciális bőrkikészítési eljárásoknak
köszönhetően könnyű, ám a vaspáncélhoz hasonlóan ellenálló védőfel­
szerelés volt, melyeket korántsem csak a mongolok használlak - mint
Piano Carpini tudósítása sejtetni engedi*21 mivel ezek az eljárások
a Közel-Keleten és a XII. század második felétől Nyugal-Európában is
egyre szélesebb körben meghonosodtak.3223 2Tíabár a hazai szakirodalom­
ban időnként nem is tesznek különbséget c kemény bőrpáncélok (cuirie,
cuirass, cu ir bouilli322) és a Matteo Villani krónikájában leírt XIV.
századi m agyarországi hadi viselet között, nem árt felh ívn i rá a
figyelm et, hogy a m agyarok és kunok több rétegben egym ásra öltött,
kifejezetten puha, „kordovány" bőrből készült zekéiből összeállított
védőfelszerelésének kevés köze van a speciális eljárásokkal rétegelt és
keményített bőrvértekhez, sokkal inkább a puha, ruganyos textilpán­
célokhoz hasonló módon óvhatták viselőjük testi épségét*324
E sokféle védőfelszerelésnek megfelelően specializálódtak az átlövé-
sükre használt nyílhegyek is. Nemcsak a közelharc kívánalmai diktálták

319 Vö. Bíró, 2012. 199. o.;* Pauler-Szilágyi, 1900. 23*, 70* o. A Mediter-
raneum lóvértjeinek fejlődéstörténetéről: Boldog, 2007*
320 Szádeczky-Kardoss, 1992* 80. o.; Taxiarchis, 1988* 47., 54* o. Vö.
Dawson, 2002. 87. o*; Niketas Choniates krónikájának részlete: Moravcsik,
1988. 289. o. Vö. Veszprémy, 2008. 130. o.
22] Piano Carpini, 2003. 89-90* o.
322 Nicolle, 2002. 199-221. o. Vö. Veszprémy, 2008. 129. o.
323 Ez az elnevezés származott át a későbbi fém mellvértekre, és az azokat
viselő lovasságra, a kürasszírokra is.
324 Pálóczi Horváth, 1982. 90. o.; Mitchell, 2008b. 104-108. o.

81
 hát, hogy időnként az íjászokkal bőségesen rendelkező ellenfeleikkel
szemben a legjobban védett harcosokat állítsák szembe olyan kiváló
ázsiai harcos népek, minta XII. századi dzsürcsikvagy a XIII. századi
mongolok.32*
Akárm ilyen páncélról is volt azonban szó, egyértelmű, hogy annak
nem csupán a közelharc esetében volt jelen tősége, hiszen az ellen­
ség nyilai ellen nagyon is szükség volt a test védelm ére, tehát még
a m ozgékony „nőm,őri lovas íjás z o k y>esetében is számolni kell ezzel
a szükséglettel .325*
7(A holland Alofs a kora-középkori iráni és közel-ke­
2
3
leti ;jászlovasság páncélzatának áttekintésekor is külön kiemeli, hogy
ezek fő funkciója épp a nyilak és hajítófegyverek elleni védelem volt.3'27)
Tanulságos újkori adatok szerint a XVII. században - ami már iga­
zán nem számít a közvélekedés szerint a nehézlovasság „lénykorának”
- a lőfegyverek hatásától kevésbé érintett kclct-curópai kalmüköknél
még mindig szokásban volt sisakok, páncélok kölcsönzése a hadba vonu­
lóknak. A kölcsönzési díj tetemes nagyságajelzi, hogy mennyire becses
darabokról volt szó a harcolók számára - holott a kalmük lovasság sem
a nyílt csatákban, hanem első sorban a tipikus könnyűlovassági por-
tyázó hadviselésben jeleskedett.328Ugyanakkor a mandzsu hatalom XVIL
századi megalapításáról szóló költeményben is külön hangsúlyozták a
páncélok fontosságát. A száz ével későbbi költeményben külön kiemel­
ték, hogy az alapító Nurhacsinak csupán tizenhárom páncél segített

McEwen, 1974. 81-84. o.; Martin, 1948. 69. o. 2. j.; Piano Carpini, 2003.
96. o.; B. Szabó, 2007b. 37. o. Hasonló módon rendezték el csatarendjüket
a grúzok is a kora-középkorban, ha ellenfeleik veszedelmes íjászok voltak.
Bíró, 1989. 254. o.; természetesen ennek a felállásnak épp az ellenkezőjére
is lehet példákat találni a X. századi kitanoknál: WiUfogel-Feng, 1949. 531.
o. vagy akár a XIII. századi mongoloknál is: Martinez, 1986. 145. o.
:i2(i így amikor a közismerten steppei könny űlo vasként harcoló szeldz-
suk törökök 1035-ben megszerezték Nisápurt, a városba érkező előőrsük
igencsak lerongyolódottnak tűnt, ámde a vezér, Togril oldalán bevonulok
már majd mindegyike páncélinget viselt, (Tősér, 2015, 141-142.) Alofs kat­
egorizálása szerint európai szempontok - azaz a harctéri funkció - szerint
könnyű lovasságnak tűnik még a páncélozott ázsiai íjászlovasság is: Alofs,
2015c. 275-277. o.
327 Alofs, 2015b. 132-133,, 139-143. o.
328 Erdélyi, 1982. 176. o.; Khodarkovsky, 1992, 47-57. o. Bár a XVII-
XV1IL században a kalmükök orosz szövetségesük révén már rendelkeztek
ugyan kis számban tűzfegyverekkel, illetve lőfegyverekkel felszerelt orosz
segédcsapatokkal, 40-40 kalmük szállásnak mégis minden évben páncélokat
kellett készít lelnie. (Birtalayi-Rákos, 2002. 28. o.)

55
,a hatalom alapjainak lerakásában”, mivel „csupán tizenhárom páncélt
örökölt” apjától, „a híressé tevő őstől” 329

R e GINO PRÍ)Ml APÁT A1UVR ÉS A

HONFOGLALÓK PÁNCÉLJA, STSAKJA ÉS ÍJA

Ez esetben ugyan még bonyolultabb a szöveghagyomány nyomon

követése, a magyar történettudomány mégis igen korán s meglepő
könnyedséggel foglalt állást Regino tudósításának megbízható törté­
neti forrásként való elfogadása mellett: „minthogy egyéb kútfő nem
állt rendelkezésére - vélekedett Marczali Henrik azt írja át, igen cse­
kély változtatással, mit a III. századi Justinus a sky Illákról és pár tála­
sokról és a VIII. századbeli Paulus Diaconus a germánokról írtak. Ez a
munka nem alapul tehát közvetlen megfigyelésen, de másrészt, úgy az,
mit Regino átvett, mint az, mit mellőzött, világosan bizony ítja, hogy a
magyarok felől sok értékes értesítést nyert.” 330
A honfoglaló magyarok hadviseléséről szóló alábbi idézet ugyanis
három mondat híján teljes egészében megegyezik a VII. században
készült Justinus-kivonat, az E xord ia S cytkica egyik részletével: „...
kevés embert karddal, több ezret pedig nyilakkal pusztítottak el, amelye­
ket oly gyakorlottsággal lőnek ki szaru-íjakból, hogy lövéseiket bajosan
lehet elhárítani. Mindenesetre nem tudnak szemtől szemben csatasor­
ban harcolni vagy körülzárt városokat ostrommal bevenni. Előrenyo­
muló vagy visszaforduló lovaikon harcolnak, de gyakran tettetnek
menekülést is. Nem képesek bosszú ideig küzdeni: különben - ha ere­
jük és kitartásuk is olyan lenne, mint támadásuk - elviselhetetlenek
volnának. Általában heves küzdelem közepette abbahagyják a harcot,
és kevéssel ezután a menekülésből visszatérnek az ütközetbe, úgyhogy
amikor már éppen győztesnek hinnéd magadat, akkor kerülsz a legna­
gyobb veszélybe. Haditaktikájuk annál veszélyesebb, minél szokatlan­
abb más népek számára. Az ő harcmodoruk és a briteké között egyedül
az a különbség, hogy azok hajítódárdákat, ezek nyilakat használnak.”331
E szöveg különös érdekességét az adja, hogy ezek a mondatok Pom-
peiusTrogus és az őt kivonatoló Justinus munkájában még a pár {.busókról

Kdpolnds, 2015. 149. o.; Még ha maguk a harcosok nem is mindig

kedvelték, mert nehéz, kényelmetlen viseletnek találták: U. KőhaLmy, 2000.
fi. o.
Pauler-Szilágyi, 1900. 292. o.
Kristó, 1995. 198. o.

83
 szóltak. Vagyis Mesterházy Károly korábban idézett gondolatmenetének
megfelelően, a X. századi kor társ, Regino is párhuzamba állíthatónak
vélte a két nép hadi szokásait.3 233 Figyelemre méltó azonban a különb­
3
ség is, hiszen Justinus szövegében még szerepelt egy mondat a part-
hus lovasság közismert és híres nehézfegyverzetéről is, amit azonban
Reginónál már épp úgy nem találunk meg, mint ahogy azt Mesterházy
Károly sem találta szükségesnek megemlíteni, amikor a parthusok
győztes carrhae-i csatáját használta analógiaként a honfoglalók takti­
kájának rekonstrukciójához. (Holott a csata legismertebb krónikásá­
nak, Plutarkhosznak egy másik utalása szerint ez a nehézlovasság is
használt íjat!333) De nem építette be művébe Regino a Justinus nyomán
kész ült Exordia Scythicá-n&k azt az utalását sem, miszerint a wszkíták”
páncélt, vas láb vér tét és aranyozott sisakot (a latin szövegben „gale-
a ”-t!) viseltek volna,334 azaz úgy tűnik, hogy a régi szövegek szó szerint
másolása ellenére is tudatosan kerülte aX. századi m agyar harcosok
kapcsán a védőfegyverzet em lítését! Ugyanakkor Anonymus a magya­
rok őseit, a szkíták népét ugyanezen szöveg alapján már így ábrázolta:
„harcban kemény volt, lóháton gyors, fejükön sisakot viseltek, az íj és
nyíl használatában felülmúlták a világ minden népét.”
Regino hallgatását indokolhatja e tekintetben az is, hogy Bölcs
Leó szövegével és a ráépülő későbbi gondolatmenetekkel ellentétben
a X. századi magyar védőfegyverzet kapcsán csupán egy-egy pajzs- és
sisak-használatra vonatkozó adatot sikerült előbányászni a nyugat-eu­
rópai krónikákból.335 A XIX. századi magyar szakirodalomban még
meghatározó szerepet játszó - akkor még Katona szöveggyííjteményé-
ből ismert - Folcuin lobbes-i apát krónikájában szereplő páncél és
sisak együttes említését időközben úgy tűnik „kigyomlálta” Folcuin
nemet szövegkiadója, s az ez alapján készített magyar fordításokban
mar csupán a bor sisakként szereplő galea maradt meg. Ám ez esetben
sem ártana még tovább vizsgálódni, vajon a galea szó itt biztosan a

332 Manüius. 1899.

333 „Nekik is meg a lovaiknak is pikkelyes vért szolgál védelmül, mely a
lovat és lovasát egész testén befedi.” (Justinusy 1992. 292-293. o.); Plutark-
hosZy 2001. 2. k. 714. o.; a nehézlovasságrób Mielczarek, 1993. 24-27. o. Vö.
Mesterházy, 1994. 320., 329-331. o.
334 Marczali, 1877a. 359. o.; Anonymus, 2004. 11. o.
33R Kovács,, 2003a. 297-298, o.

84
klasszikus latinságban szokásos „bőrsisak” jelentősében szerepelhct-c
ebben a szövegkörnyezetben.333*
Hasonlóképpen elvethető Liutprandnak az A ntapodosis című művé­
ben szereplő falerum decor kifejezése is, amit Györffy György „melldísz-
kent” magyarított,337*Erről Darkó Jenő még úgy vélte, hogy a magyarok
vértjét jelentheti, s később felmerült a gondolat, hogy esetleg a kun
sírszobrokon látható szíjazatta! felerősített mcllkorong lehetett.333 A
szöveg első magyar fordítója, Gombos Albin viszont lószerszámként
értelmezte a kifejezést: „a lovak díszes szerszáma s az ékes fegyver
most csak nyűg volt és nem óvott. Elhányták íjjaikat, gerelyeiket, sőt
még a szerszámot is, csakhogy kevesebb teherrel futhasson a ló, s csak
a menekülésre volt gondjuk.”330 2011-ben viszont a kifejezést Siittő Szi­
lárd már bizonyára súlyos, ezért meneküléskor értelemszerűen elve­
tendő lóvértként értelmezte.340
Ebben a szövegkörnyezetben azonban inkább Gombos verzióját támo­
gatják a későbbi analógiák: a XVII. században Sobieski János lengyel
király és egy francia író is elbeszélte, hogy a krími tatárok menekülés
közben - ha szükségesnek ítélték - nemcsak szablyájukat, íjukat, nyi­
lukat dobálták el, hanem akár még a nyerget is levágták maguk alól,
csak hogy könnyebben egerutat nyerhessenek - hiszen nekik szőrén
som jelentett gondot megülni a lovat,341
A steppei lovasok tehát nem csak a villámgyors támadásokban reme­
keltek, de kudarcuk esetén nehéz volt utolérni is őket. A XVII. századi
lengyel veterán, Jan Chryzostom Pasek szerint: „soha annyi tatár hullát
egy kupacban csata után nem láttam, mint németet, muszkát és mást.

396 „etvelutexabditis terraefmibus emergebantloricarumetgalearum

millia”, Katona, 1778. 430, o. Vö. Monument.a Germaniae historica. Scrip-
lores rerum Genuanicarum in usum scbolarum. Seriptores, IV. 66, o, [http://
l>sbdmgh.bsb,lrz-muencheü,de/dmgh_new/app/wcb?action=loadBook&book-
ld=00000871, letöltve: 2008, december 12.]; Kristó, 1995. 230. o. és Kovácst
2002. 311. o. 3. j.; a galeá-hoz: Coupland, 1990. 32-35. o.
3-7 Györffy, 1986. 231. o.
388 Kovács, 2002, 311.0.
'm Liudprand, 1908.116-117. o.; Veszprémy László: Páncél és páncélosok
említése a krónikákban és oklevelekben. HK> 108 (1995). 6. o.; a wAles
nkaleratus kifejezés értelmezési nehézségeiről Veszprémy, 2008. 129-130. o.
340 Süttőy2011.
:U1 Collins, 1975. 271. o. Takáts Sándor szerint a XVI-XVIII. századi
„száguldó” huszárok még „a zabolát, pofára valót, lószemkötőt” is levették
lovaikról, csak hogy szabadabban futhassanak - sajnos azonban nem jelöli
meg az adatforrását. Takáts, 1928.104-105. o.

85
 Háromszáz, négyszáz megölt tatárt látni egy halomban - nagy győze­
lemnek kell annak lennie, más nemzetekből meg van annyi, mint a nyű,
Legkönnyebben a némettel csatázni. Legyőz - nem vesz üldözőbe, én
győzöm le - nem menekül meg előlem; a tatár meg - menekülni is nehéz
előle, üldözni is fáradságos dolog...”342
Az üldöző ellenség előli futás leginkább egyfajta életre-halálra szóló
lóversenyként képzelhető el, amelyben - akár a modern lóverseny­
sportban a zsokék esetében - néhány dekagramm súlytöbblet is befo­
lyásolhatta a végeredményt. A Liutpralid által tárgyalt 933-as riádéi
csatában a kalandozóknak szerencséje volt, ha áldozatok árán is, de
sikerült elszakadniuk a szász hadtól. Ám ugyanezért okozhatott súlyos
következményeket a 955. ovi augsburgi vereség után a felszerelése jó
részétől alighanem már elvágott - vagy éppenséggel magától megváló
-, a kezdetben még rendben hátráló rajok útvonalának elzárása a dél-né­
metországi folyami átkelőhelyeknél, akikre így már akár a felfegyver­
kezett helyi parasztok is nagy veszélyt jelenthettek.343

I sm eretlen ü l is i s m e r ő s : a k a l a n d o z ó k í j a

Regi no „hallgatása* a magyarok sisakjáról, páncéljáról tehát aligha­

nem beszédesebb, mint első látásra tűnik, szövege mégsem került iga­
zán tüzetes vizsgálat alá, még saját és igen rövid kommentárjai közül
is csupán a magyarok „szaru”-íjainak fontosságáról szóló részt szo­
kás említeni. Az már a hazai tudományosság egyik igazi komoly para-
doxona, hogy ez a fegyver, amelyről minden kutató tudott, s amelynek
használatát senki nem kérdőjelezte meg, a maga egyediségében való­
jában milyen sokáig hidegen hagyta a kutatókat,
A két világháború között ugyan történt már egy kísérlet a honfog­
laláskori szaru erősítésű kompozit íjak rekonstrukciójára, s a régé­
szet úgy vélte, ez alkalomból Cs. Sebestyén Károly mindent problémát
megoldott, amit egyáltalán meg lehetet oldani e téren.344 A régészet jó
ideig az íjászatot, mint harci tevékenységet nem is egységes rendszer­
ként fogta fel hazánkban, amelynek minden korban megvoltak a maga

342 Pasek. 1998. 230. o.

343 Bowlus, 2006. 131-160. o.
344 Cs. Sebestyén, 1933. Vö. Bíró-Bencsik, 2014. 387-388. o.

86
 együtt használatos, egy mást. kiegészítő, összetartozó eszközei - hanem
egymástól függetlenül tárgyalható, tárgyalandó leletekként.3463 7
4
Az egyre gyarapodó ismeretek gyakorlatba való átültetése így a
Gödöllői Agrártudományi Egytem munkatársaira cs növendékeire várt:
a Fábián Gyula által fokozatosan felélesztett - majd nemsokára részben
feledésbe is merülő - íjkészítő technikákat Szőllősy Gábor kamatoztatta
a honfoglaláskori és a korábbi avar yak modcllrekonstrukcióinak elké­
szítésénél és kiértékelésénél.^ Az 1990-es években jócskán megélén­
kült a közönség érdeklődése a téma iránt, ezt azonban csak a 2000-cs
évek elején sikerült a régészetnek követnie.
Ám mostanra - főként Bíró Ádám munkái nyomán - nem csupán a
hazai régészeti leletanyag alapos feldolgozását vehetjük kézbe, hanem
sikerült felvázolni a X. században a Kárpát-medencében feltűnő új
típusú íjak tágas ázsiai hátteret is? a lehetséges analógiákkal, s külön­
böző párhuzamos fejledősi tendenciákkal együtt.547 Ennek köszönhe­
tően mára világossá vált, hogy a kalandozók Regino által emlegetett
„szaru-íjai" egy új belső-ázsiai fegyverfejlődési tendencia előhírnökei
voltak Európában, s a korban használatos steppei íjak szerkezete mesz-
sze nem kötődött minden esetben a szarvmervítő csontlezmezelchez,
ahogyan az az elmúlt évtizedek íj rekonstrukciói alapján mindenki szá-
mára „nyilvánvalónak" tűnt.S4S

346 Habár a X, századi lovasíjászkodás megvalósítását igen nehezen

lehet elképzelni íjtartó tegez nélkül (yö. U. Kőhalmi, 1972. 109., 132-133.
<>.), Revesz László karosi ásatásainak publikációjáig {Révész, 1996,157-168.
o.) a honfoglalás-koros magyar régészet László Gyula nyomán kizártnak
tartotta, hogy a X. századi magyarok használtak volna készenléti íjtartó
tegezt. László, 1955.117. o.
546 Fábián: 1967-Fábián, 1970.; Fa hiún, 1980-1981., Szöllősij, 1987-1989.;
Szőllősy, 1995.; Szőllősy, 2000.; Szőllősy, 2002,; Szőllősy, 2012.
347 Tőik, 2004.; Bíró-Langó-Türk, 2010.; Bírő-Bencsik, 2014; valamint
a kérdéskör legteljesebbnek tekinthető, de még publikálatlan áttekintése:
Bíró Ádám: Fegyverek a 10-31. századi Kárpát-medencében. Fegyverter­
minológiai és módszertani tanulmányok a honfoglaló magyarok íjairól és
a déli importkardok kérdéskörében. PhD disszertáció. Budapest, ELTE.
2013. 7-240. ü.
L548 Hírű' 2015.; Sajnos a későbbi, középkori időszak - régészeti lelete­
ket szinte nélkülöző - magyarországi yászkultúrájának feldolgozásának
még csak az első lépései történtek meg, a rendelkezésre álló forrásanyag
i édességének összegyűjtése és kiértékelése, s az eredmények összevetése a
későbbi korszakok steppei tendenciáival még várat magára.

87
 M il y e n i s l e h e t e t t a „ b r it t a k t ik a ” a IX-X, században ? -
NÉHÁNY SZÓ A NYUGAT-EURÓPAI ELLENFELEKRŐL

Meglepő módon visszhangtalan maradt viszont Reginónak a X. szá­

zadi magyar és „brit” taktika hasonlóságáról szóló utalása is. Kovács
László hitelesnek tartotta ugyan a közlést, ám beérte azzal, hogy jelezze:
„mindez [a magyarok esetében] természetesen csak a lándzsahaszná­
lat másodiagosságát - és nem tagadását jelenti.” Rajta kívül csupán
Bálint Csanád szentelt egy fél mondatot még ennek a kérdésnek, ám
eszerint Regi no „senki által sem kétségbe vonhatóan irreleváns módon
állította párhuzamba a Közép-Eurépában megjelenő magyarok harc­
modorát a britekével”. J49
Sajnos a szöveg modern magyar fordításainak jegyzeteiből ki sem
derül, hogy ez esetben nem a Brit-szigetek, hanem Bretagne lakóinak
taktikájára gondolt a szerző, aki művének egy másik fejeztében - szintén
ókori auktoroktól kölcsönzött szavakkal - beszélte el, hogy a magyarok­
nak, illetve tulajdonképpen a parthusoknak tulajdonított taktikához
hasonló módszerrel miként is törték meg a hajítodárdás breton lovas­
ság újra és újra ismétlődő támadásai Kopasz Károly frank uralkodó
közelharcra számító hadát 851-ben Juvardeil-nél.3-0
Regino híradása a breton lovasság télszereléséről és taktikájáról
ugyan nem áll magányosan,351 közlése mégsem keltett nagyobb érdek­
lődést a hazai tudomány berkeiben, mert a „brit” könnyű lovasságnak
még a létezése is igen távol állt attól az összképtől, ami a hazai törté­
nettudományban él a X. századi nyugat-európai lovasságról. Az 1996.
évi nagy, reprezentatív honfoglalás-kori régészeti kiállítás katalógusá­
ban például ezt olvashatjuk: „Nehézlovasság híján kerülték [a magyar

Kovács, 1970. 101, o. 289, j.; Bálint, 2006. 323. o.

Gillmor, 1992. 10-11. o. Az. hogy a hajító dárdával harcoló
körmyulovasságnak - legalább - egy része már az ókorban is az íjászlovasokéval
„rokon” taktikával harcolt, kiderül Héródianos történeti munkájából is, aki
szerint a III. században a rómaiak úgy vélték, „leginkább a lándzsások és az
íjászok alkalmasak a germánok elleni háborúra, akik könnyen rátámadhatnak
a mit sem sejtő ellenségre, m^jd ugyanígy vissza is vonulhatnak.” Héródianos,
2005. 123. o.
afiJ A breton lovasságról: Bachrach, 1969.; Ermoldus Nigellusnak a
bretonokról szóló IX. századi tudósításához hasonlóan páncélozott lovakon,
hajítódárdával harcolnak a X. századi Waltharius eposz nagy csatájában
összecsapó seregek is. Ekkehard, 1999.180. és a következő sorok, 20-21. o.

88
hadak] az ember-ember elleni közelharcot is, hisz annak során eleve
esélytelenek voltak a döfőlándzsával, nehéz kétélű karddal felszerelt,
sisakkal, vérttel, pajzzsal védekező nyugati hadak zárt rendben tör­
ténő támadása esetén* Ha mégis ilyen csata vállalására kényszerültek,
rendszerint vesztesen hagyták el a harcteret.”352
Ez az „ellenségkép” alapvetően még mindig Salamon Ferenc 1876.
évi tanulmányára támaszkodik, amelynek fő forrásai e tekintetben
Bölcs Leó Taktifcá-jának - a VI, századi frankokról és longobárdok-
ról bemásolt - részletei voltak. Csakhogy ezen népek lovasságának és
gyalogságának harcmodoráról írva a császár nem igazán tett különb­
séget, hisz lovasaik állítólag szorult helyzetben úgyis szerettek gyalo­
gosan harcolni. Ez a 1X-X. századi nyugati „ellenség” tehát eredetileg
túlnyomórészt gyalogos volt a történészek szemében, s a nézetkülönb­
ségek ellenére is nagyon sokáig így vélekedett a kérdéssel foglalkozó
német tudósok jelentős része, vagy a jeles francia hadtörténész, Fer-
dinand Lót is. E viták fejleményei azonban nem nagyon szűrődtek be
a magyar tudományosságba, ahol legfeljebb a nagy tekintélyű német
hadtörtén ész, Delbrück hatása érvényesült, ő pedig amellett tört lán­
dzsát, hogy a frank birodalom területén egyöntetűen a nehézlovasságol:
kell a J ő fegyvernemnek” tartani. (Igaz a német szakirodalom alapján
Darkó Jenő is inkább valamiféle fokozatos átmenetet feltételezett, aini
a birodalom keleti felében mégiscsak túlnyomó többségbe juttatta volna
a nchézlovasságot aX. század első felében.353)
Ekkoriban még a nyugati irodalomban is az a gondolati séma volt a
mérvadó, ami a magyarországi szablya-kard fegyverváltás magyaráza­
tai mögött is megragadható: egy-egy C\j ellenség megjelenéséből, sike­
reiből mélyreható hadügyi reformok vezethetők le. így tulajdonítottak
döntő szerepet a VI1L század elején felbukkanó arab lovasságnak az
addig túlnyomó részben gyalog harcoló frankoknál a nchozlovasság -
majd ennek következtében a feudalizmus - megjelenésében, vagy a X*
századi szászoknál a magyar nyomás következményének Madarász Hen­
rik reformjaiban, ami ez esetben a birodalom perifériáján, Szászföidön
is a gyalogság lovasságra való „cseréléséhez” vezetett volna.

862 Révész-Nepper, 1996. 44. o.

858 Salamon, 1876. 767-768. Vö* Szabó, 1869. 192. o.; a kérdés
histriográfiájáról: Erdélyi, 1929. 79-82. o.; Darkó, 1934* 36-39* o.; Darkó,
2007. 75-79. o.; Borosy, 1962. 126-129. o.; a vita egyes aspektusainak igen
részletes áttekintése Borosy, 1972. 3. sz. 479-482. o,; Leyser} 1968. 15. o.;
Bachrach, 1970. 49-51. o.; Bachrach-Bachrach, 2007, 186-191. o*

89
 A német tudósok közül Kari Leyser volt az, aki a hatvanas evekben
megjelent tanulmányaiban átfogalmazta a Henrik reformjairól kiala­
kult összképet. Rámutatott, hogy a X. század első felében a szászoknál
egyáltalán nem volt ismeretlen a lovasság, hisz már a IX. században is
lovassággal képviseltették magukat a frank birodalom hadszervezeté­
ben. így Henrik reformjai „csupán” a korábbi könnyűlovasság egy igen
kis részét változtatták át páncélos nehézlovassággá, aminek azonban
50-100 fős csapatai létszámukhoz képest nagyon nagy taktikai jelentő­
séggel bírtak a csatatereken, így a feltételezése szerint rosszabbul fel­
szerelt magyarok ellenében is. Eszerint az elképzelés szerint azonban a
jó minőségű nehézfegyverzet továbbra is nagyon értékes és ezért ritka
maradt - s ezt fontos külön kiemelni: nyugaton is!354
Érdemesnek tűnik felhívni a hazai kutatók figyelmét a Leyser-féle
„refor mok” előtti szász lovasságra, amiről a források gondos átfésülése
után kiderült, hogy páncélt ugyan nem feltétlenül viselt, viszont rendel­
kezhetett íjjal - ahogyan a frank lovasság más részei is.355 Ezek a lova­
sok a birodalom hadseregén belül a már említett hajítódárdás breton
könnyűlovassággal együtt, a gascogne-iak és az austrasia-iak mellett
vettek részt a 842. évi verduni hadijátékon, ahol a karoling birodalom
uralkodói előtt különféle bonyolult lovas sági manővereket mutattak be.
Többek között a magyar kutatók szinte egyöntetű véleménye szerint a
Nyugat-Európában a ÍX-X. században ismeretlen, ezért nagy meglepe­
tést okozó színlelt visszavonulást gyakorolták!356 Az általuk gyakorolt
lovasjáték pedig valószínűleg komoly ókori előzményekre tekintett visz-
sza: a római lovasság legjobbjai hajtottak végre hasonló bemutatókat,
„trójai őseik” módjára,"67
így talán nem is annyira meglepő, hogy az ellenség szétzilálása,
tőrbe csalása színlelt megfutamodás révén, nemcsak a bizánci tak­
tika kelléktárában szerepelt, hanem jóval korábbi gyakorlat volt már
a római hadseregben is. Kr. u. 272-ben például hasonló módon győzte

Barkó, 2007. 110-111. o,; Leyser, 1968.; Leyser, 1965. 19. o.

:m Leyser, 1968.16-17. o., Bachrach, 1988.; Nagy Károly 806. évi rendeiete
szerint Fuklrad apát csapatában „minden egyes lovasnak lándzsával, karddal,
tőrrel [valójában egyélű rövid karddal, semispatá-valj, íjjal és nyilakkal kell
rendelkeznie.” (Rdzsó, 1974. 115. o.)
356 Scholz-Rogers, 1970. 64, o.; Güímor, 1992. 10-14. o. A hazai
szakirodalomban nemrégiben Veszprémy László hívta fel elsőként a figyelmet
erre a szövegre: Veszprémy, 2008. 31-32. o.
3&T Gyakorlataik a Római Birodalom lovasságának kiképzésére
emlékeztethettek: Jmikelmann, 1996.56-66., 88-92. o.; Borhy, 2016.12-16.o.

90
 le a könnyebb fegyverzetű római lovasság a palmyrai nehézlovasságot.
Mindennek fényében az is érthetőbb, hogy egy leírás szerint 913-ban
Arnulf bajor herceg lesre próbálta csalni a magyarokat, s végül egy
váratlan éjszakai rajtaütéssel kerekedett fölebük*368
Habár a nyugati szakirodalomban hagyományosan éles megosztott­
ság mutatkozik a kora-középkori hadsereglétszámok megítélésében, s
szinte nyomban Leyser véleményének megfogalmazása után megjelent
Kari Ferdinánd Werner állásfoglalása is, aki jóval nagyobb potenciálisan
mozgósítható tömegekkel számol, mint Leyser, sőt az egész Henrik-féle
„nehézlovas reform” teóriáját igen heves támadások érték a közelmúlt­
ban a téma tekintélyes kutatója, Bemard S. Bachrach részéről,3 359 az
8
5
mindenképpen leszögezhető, hogy a magyar tudományosságban rendibe
felbukkanó sommás megállapításokhoz képest jóval összetettebb képet
mutatnak a IX-X, századi nyugat-európai hadseregekről alkotott néze­
tek.360Ezeknek a hadaknak pedig számos helyen fontos része volt a nem
túlságosan gazdagon felszerelt, ámde hajítódárdákkal és gyakran íjjal
is rendelkező3613
2gyalogság és valamiféle kön nyű lovasság is,36*
6

358 Tősér, 2004.; Várady, 1961.300. o. Dennis, 1985. 118-12L o,; Ráncé,
2015a.; Sindeíl, 2006. 276-277. o.; Igaz, 2015.
359 Borost/, 1992. 4-12. o.; Borosy, 1996. 68-69, o.; Werner, 1968.;
Bachrach, 2000.; Vö. Kellner, 1997, 113-123. o.; Bowlus, 2006. 45-71. o.;
Bachrach-Bachrach, 2007,; Leyser nézeteinek fegyvertörténeti szempontú
kritikája:Bíró, 2012.197-198, o,
360 A közelmúlt hazai kutatásában a legárnyaltabb képet még talán mindig
Borosy András adta e témáról: „A hadsereg fő fegyverneme a lovasság volt,
melynek fegyverzete, felszerelése egyre nehezebb lett. [...] a páncélozott
lovasság feladata a harcászati fölény biztosítása volt a könnyebb fegyverzetű
szászok, avarok és dánok ellen. A hadsereg rendelkezett könnyebb fegyverzetű
lovassággal is. [...] AIX. századot követően a katonák felszerelése nehezebb
és drágább volt. A könnyűlovasok száma csökkent, a kísérőké - a nehezebb
fegyverzet miatt - növekedett, a gyalogosok majdnem eltűntek.” Borosy,
1996. 67-69. o., valamint a paraszti gyalogság tekintetében Borosy, 1972.
475- 481, o.
361 A vélemények csupán atekintetben oszlanak meg, hogy ezek az íjak
lehettek-e steppei mintájú csonlmerevítős összetett ijak. Bachrach, 1984.
12. o. Vö. Coupland, 1990. 48-50. o, Hispániában és Itáliában azonban
mindenképpen feltételezni lehet a késő-római összetett íjak típusának
továbbélését. Nicolle, 1999)* 584. o.; Igaz, 2005.11. o.
362 933-ban Merseburgnál I. Henrik király hadseregében is voltak türingiai
könnyűlovasok: Kristó, 1995. 222. o.; a szöveghely magyarázata Veszprémy,

91
 A konkrét forráshelyeken túl egyes hadműveletek jellege is arra utal,
hogy azt feltehetően könny űlovassággai hajtották végre, s egy amerikai
kutató, Charles R, Bowlus gondolatmenete szerint a magyarok megje­
lenése előtti szláv és morva háborúk jellege is inkább könnyűfegyver­
zetű lovasság és gyalogság jelenlétét igényelhette a frank birodalom
keleti határainak Bowlus érvelése különösen érdekes, ha figyelembe
vesszük, hogy a birodalom keleti határvidékén, a nagy tömegű (jász
könnyű lovassággal rendelkező Magyar Királysággal szomszédos stá­
jer és osztrák területeken még a XIII. században is fontos szerepet ját­
szott a könnyűlovasság.^
Ennek fényében pedig alapos átgondolásra szorulnak azok a megál­
lapítások, melyek a IX-X. századi magyar fegyverzet egyes elemeinek
(pk az íj, vagy szabiya) hatékonyságát csak és kizárólag nehézfegyver­
zetű ellenfelekkel szemben szokták értékelni - mintha a frank biroda­
lomban és utódállamaiban a katonák kizárólag csak ilyen felszereléssel
rendelkeztek volna.3' 4 Arra nézve, hogy egy esetleg pusztán pajzzsal
védekező elleniéi számára milyen kellemetlenek lehetettek a magya­
rok nyilai, igen érdekes fényt vethet az a kísérlet is, melyben a Mero-
ving-kori nyílhegytípusok hatásait próbálták k i pajzsrekonstrukciókon
- méghozzá igen eredményesen.*3 405
0
A kalandozók kezdeti hatékonysága pedig egyenesen szembeszökő.
Bár az egyes összecsapások méreteivel nem lehetünk tisztában, az azért
figyelemre méltó, hogy a 899-es brentai és a 907. évi „brezlauspurci” győ­
zelmen tűi, a kalandozó hadak győzelmet arattak a 908. évi eisenachi, a
910. évi rednitzi és első augsburgi csatákban, valamint 919. évi pücheni
összecsapásban is, melyek minden esetben a német hercegségek vere­
ségével, számos alkalom mai egyenesen a német seregvezérek halálával

1987.; Ves&prémy, 1991a.; Coupland, 1990. 29-30. o., s úgy tűnik, hogy a
páncélosoknak is voltak kön nyű lovas kísérői: Veszprémy, 200Od. 113. o.
303 Torma, 2008. 430-431. o.; Bowlus, 1978.; Kristó, 1994a. 96. o
304 Négy esi, 1996. 221, o. A nyugati hadseregek felszerelésének a
Magyarországon szokásosnál jóval mértéktartóbb jellemzése: Reuter, 1999.
21. o.; a klasszikus Karol ing-kori felszerlésről és fegyverzetről: Papp, 1997.
110-111. o.
Riesch, 1999.; A gyöngén páncélozott, főként gyalog harcoló, ezért
kevéssé mozgékony germánok ellenében már a rómaiak is előszeretettel
használtak könnyűlovasságot a III. században is, „mert leginkább az ilyen
sereg kellemetlen számukra [azaz a germánok számára], mivel a maurusok
messziről vetik dárdáikat, és a rohamot és visszavonulást könnyedén
cselekszik, az íjászok pedig csupasz fejükre és hosszúra nyúlt testükre
könnyen és messziről tudnak célba nyilazni* (Héródianos, 2005, 117, o.)

92
végződtek.3GG919 után viszont hosszabb ideig nem kellett szembenézni
az újabb generációnak hasonló kihívásokkal, így a korábbi komoly harci
tapasztalatok már megkophattak a 10. század közepére,3 367
6
Azt nagy bizonyossággal leszögezhetjük, hogy nem lehet a honfog­
lalók és a kalandozók évtizedekig tartó sikereit csupán egy-egy tak­
tikai sém ára vagy feg yv er technikai újdonságra visszavezetni. A z
eredm ényekben ugyanis legalább ekkora, ha nem nagyobb szerepet
játszottak a logisztikai szempontok, a m egtámadottak politikai és
m ozgósítási nehézségei és a kalandozóknak a helyieknél - általá­
ban - nagyobb mozgékonysága és jobb m anőverező képessége, amely
a könnyűlovasság jellem ző sajátossága.
Az egykori Karoling Birodalom nyugat-európai területeinek mozgó­
sítási rendszere a X, században ugyanis csak nehezen tudott felnőni az
Új keleti kihíváshoz, - ahogyan a mozgékony vikingek portyái is komoly
kihívást jelentettek a nyugati fel számára.
A szász Ottó császárrá koronázása (962) előtt igencsak szét voltak
aprózva az egykor hatalmas birodalom erőforrásai, s a Karoling-di-
nasztia hanyatlásának korában a sorozatos belháborűk és trónviszá­
lyok sújtotta tartományokban - ahol a tartomány urak elsősorban az
egymás elleni harcra koncentráltak - aligha lehetett jelentős erőket
előre megfontoltan mozgósítani a hol felbukkanó, hol eltűnő magya­
rok ellenében.368
A frank birodalom fénykorában, a nagy hódító hadjáratok idején
minden év tavaszán tartottak hadi mustrát a birodalom hadköteles
alattvalói felett, ahonnan azután - ha az uralkodó úgy rendelte - hadba
is vonultak.369 A korbeli nyugat-európai hadviselés fő célja az ellen­
fél erősségeinek megszerzése, a sajátok megvcdclmczésc volt, ezért
alapvetően gyalogság-centrikus volt és maradt.370 Az egy-egy vidéken,

366 908, Eisenach - életét veszti Burkhard türingiai herceg, Rudolf

würzburgi püspök és Egino comes; 910, Rednitz - elesik Gozbert klettgaui
comes; 910 - Augsburg: elesik Gebhard lotaringiai herceg cs az elzászi
Liutfrid is. A nyugati veszteségekről: Bőna, 2000. 36-41. o.
367 A magyar nem igazán, de a külföldi szakirodalom néhány másik
jelentős magyar vereséget is számon tart a korszakból az 955. évi augsburgi
csata mellett: Bachrach, 2012, 46-47. o.
368 A Karoling Birodalom késő IX. és kora X. századi zilált állapotairól:
Kienast, 1990.; AlLhofj-Schmid, 1992.; Rosenwein; 1996.; Boshof 1996.;
Fuchs-Schmidj 2002.; Goldberg., 2006.; MacLean, 2013.
369 Papp. 1997. 110-1 ll.o.
370 Bachrach, 2012.1-5. o.

93
tartományban csupán néhány hétig portyázó. mozgékony magyar lovas­
ság ellen az efféle régimódi, nehézkes mozgósítási rendszer azonban
mit sem használhatott.371A vidék felfegy vérzett lakossága ugyan képes
lehetett magát meg védelmeznie a számos mentsvár (.Fhichtburg) egyi­
kében, ha időben be tudta magátvenni oda. Viszont magának a terület
védelemének a terhe így szinte kizárólag a megerődített helyekre és az
állandóan fegyverben tartott, mozgékony - de az általános hadfelke­
lésnél jóval kisebb létszámú, viszont nagyon is „profi” - fegyveres lovas
csapatokra hárult volna. Ám ha a meglepetés erejével ezeket is sikerüli
a kalandozóknak a városokba, várakba szorítaniuk, akkor egész vidé­
kek maradhattak hetekig védtelenül.3723 7
Ha pedig végül össze is gyűlt a had, akkor sem volt könnyű a magya­
rok nyomába érni. így paradox módon a honfoglalás éveinek néhány
nagy és győztes csatája (899; Brenta; 907: Brezalauspurc: 910: Augs-
burg) után a kalandozások későbbi évtizedeiben nem feltétlenül az volt
a magyar sikerek kulcsa, hogy a támadók mindig, mindenütt, minden
esetben fegyverzeti vagy taktikai fölényben lettek volna a nyugat-eu­
rópai csatatereken, hanem az, hogy a helyiek a legtöbb esetben nem is
voltak képesek harcra kényszeríteni őket. (Hasonló problémát jelentet­
tek a XI. században a mozgékony szeldzsuk törökök is Közép-Ázsiában
a Gaznavida Birodalom, majd Kisázsiában a Bizánci Birodalom hatal­
mas, erős, ámde hozzájuk képest nehézkes „reguláris1' hadseregeinek).3™

371 Például 954-ben, Lotharinigában mindössze néhány hetet töltöttek:

Veszprémy-Torma, 2015. 11. o
372 Az újjászerveződő birodalom hadszervezetéről: Bachrach, 2012.70-111.
o.
373 Tősér, 2015.; Tősér Márton: Háború Horászánért. A Szeldzsuk
Birodalom szülelése. Kézirat. Megjelenés alatt.

94
 AZ ÁRPÁD-KOR CSATÁI STEPPEI TÜKÖRBEN

M it t u d h a t u n k v a l ó j á b a n a l o v a s íj á s z o k t a k t ik á j á k ó l ? - a

MONGOLOK, MAMELUKOK ÉS BIZÁNCIAK PÉLDÁI

A régész Mesterházy Károly mellett az 1990-es években egy hiva-

lásos katona, Négyesi Lajos is intenzíven foglalkozni kezdett a hon­
foglaláskor! magyar taktika rekonstrukciójának lehetőségeiveL Saját
tapasztalatai alapján világosan felismerte, hogy az, ami egy „hagyo­
mányőrző” bemutatón egy-egy magányos lovasnak remekül működhet
az íjával, az akár megoldhatatlan feladatok elé is állíthat egy nagyobb
lovasíjász köteléket. Nem véletlenül fordult a figyelme a tűzfegyverek­
kel felszerelt kora-újkori lovasság taktikája felé, hiszen a XVI-XVII. szá­
zad „caracolírozó" pisztolyos, karabelyos lovassága egyfajta megoldást
jelentett a tűzvezetési problémák leküzdésére.374 Ugyanakkor úgy vélte,
liogy a Mesterházy által kiemelten kezelt nyílharc „favorizálása csak
leegyszerűsítése lenne az elméletileg egyébként sem bonyolult magyar
(.aktikának” mivel „a nyüharc csak szétzilálta az ellenséget, a teljes
megsemmisítés eszköze továbbra is a közelharc volt".3753 6
7
Az 1990-es években nagyon hasonló kérdésekről folyt a vita a
Közel-Kelet középkori hadtörténetével foglalkozó angolszász iroda­
lomban is. John Masson Smitli Jr. 1984-ben publikálta saját elemzését
a mongolok 1260. évi ain-dzsaluti vereségének okairól, melyben az írott
források alapján ugyanolyan ellentétpárokat fogalmazott meg, mint
amilyenek a magyar irodalomban is uralkodóvá váltak a nehézfegy­
verzetű. közelharc-orientált „nyugati nehézlovasok" és a könnyűfegy­
verzetű, távolharc orientált „keleti" íjászlovasok esetében - igaz, az ő
gondolatmentében Egyiptom ősi civilizációja kapta meg a fejlettebb
..Nyugat” szerepét.370
Véleménye szerint az önellátásra berendezkedett, megbízhatatlan
minőségű házi készítésű íjakkal felszerelt, közelharc! fegyvereket és

374 Négyest, 1999b.; NégyesL 1999a. 39-41. o,

™ Négyesi Lajos: A szcnlistvárii állam hadügye. Doktori (PhD) értekezés.
Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 200L 74. o.
376 Smitk, 1984, 307-345. o., majd átdolgozva: Smith, 1997.
 páncélokat jobbára nélkülözni kénytelen, szívós, de lassú ázsiai „póni-
kon” lovagló, szervezett kiképzésben nem részesülő mongol harcosok377*3 2
1
0
8
9
7
lóállományuk bőségét kihasználva, egyfajta íjász „caracol” technikát
fejlesztettek ki a csata megvívására, amelyben újabb és újabb felvonuló
csapataik küldték nyilaikat a várakozó ellenfélre, anélkül hogy közel-
harci távolságra megközelítették volna azt - nagyjából úgy, ahogyan azt
Meslerházy Károly is leírta. Ha pedig az ellenség a folyamatos zaklatás
hatására támadásba lendült, meghátráltak előle, s hátrafelé nyilazva,
illetve a támadókat átkarolva folytatták azok távolról való pusztítá­
sá t:^ Velük szemben a kisebb létszámú, de állandó szervezett kikép­
zésben részesülő, az egyiptomi iparosok által készített, megbízható j ó
minőségű közelharci fegyverekkel és védőfelszereléssel is felszerelt,
nagyobb testű, teherbíróbb és gyorsabb lovakon rohamozó mamelukok
- akik használtak ugyan íjat is - döntő fölényben voltak a zárt rendben
történő várakozás során vívott „tűzpárbajban”, majd az abból kibon­
takozó támadást követő, lándzsával, karddal vívott közelharcban is,3™
Smith állításait 1995-ben vette górcső alá a téma másik kiváló kuta­
tója, Reuven Amitai-Preiss a mongol-mameluk háborúk első fázisáról
írott monográfiájában.3*0 Rámutatott, hogy az írott források alapján
korántsem igazolható a Közel-Keleten harcoló mongol csapatok hiá­
nyos fegyverzetéről alkotott elképzelés, s ezen csapatok lóállománya
sem állt homogén módon Belső-Ázsiából hozott steppei „pónikból”,331
így ha a mamelukok oldalán volt is e tekintetben minőségi fölény, az
korántsem lehetett akkora, mint azt Smith feltételezte. A kiképzés
tekintetében sem volt olyan egyértelmű az egyiptomiak fölénye, mert
lehetséges, hogy egyénileg vagy kisebb kötelékekben vívott harcra job ­
ban be voltak gyakorolva, ám ők nélkülözni kényszerültek a nagyobb
kötelékek összehangolt mozgását segítő nagy körvadászatok tapasz­
talatait. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy az egyiptomi hadse­
reg korántsem minden alakulata részesült a mameluk elitegységeknek
járó kiképzésben:30*

377 Vö. May, 2006. 629-632. o.

370 Smith, 1984. 313-320. o,
379 A mongolok „rohamozz és lőj” taktikáját állítólag azért nem tudták
volna utánozni a mamelukok, mert lovaik nem voltak elég kitartóak a
galoppozásban: Smith} 1984.320-326. o.
380 Amitai-Preiss, 1995.
381 A helyi lóállomány jelentős égére mutatott rá az ilkanidák hadviselésé­
ben Biran, 2002. 209. o.
382 Amitai-Preiss, 1995. 215-219. o.

96
 A harc megvívásának módját is több helyen problémásnak találta
az izraeli professzor: a mongolok vajon hogyan tudták torlódás nélkül
kivitelezni egységeik többszöri cseréjét a mamelukok vonalai előtt, és
hogyan tudták megoldani lovaik folyamatos felváltását a csatarendben.
Mindezt különösen érdekessé teszik, hogy a mamelukok harcászati
traktátusai külön említik a „mongol-módra” történő tömegrohamot -
az orosz „gőzhenger” távoli elődjét amikor az egyes egységek szoro­
san egymás nyomában törnek az ellenségre, hogy az előttük járó csapat
ne tudjon meghátrálni. A mongolok és mamelukok között vívott egyes
csaták elemzései pedig azt mutatták, hogy - Smith következtetésével
ellentétben - több ízben a mongolok indították az első rohamot, ám szük­
séghelyzetben korántsem idegenkedtek attól, hogy stabilabb védelmi
pozícióban, gyalogosan várják be az ellenséget, Végezetül a történelmi
analógiák alapján azt sem tartotta elképzelhetőnek, hogy a sikeresen
megvívott nyílharc után ne a közelharcban semmisítettek volna meg
a megtört ellenséget.383
Alig két évvel Smith írása után jelent meg Arsenio P. Martinez ter­
jedelmes tanulmánya a Perzsiát uraló ilkánok hadseregéről, melynek
egyik fő tézise az volt, hogy a XIIP század közepén a mongol hódítók
jobbára könnyű- vagy közepes lovasságból álló hadait a mamelukok­
kal történt összecsapások hatására átfegyverezték, s a század végére
- ahogyan az egész Mongol Birodalomban - az ilkánok seregében is tipi­
kussá vált a nehczlovasság.384
Ügy tűnik, hogy Martinez sem csupán a fegyverzet alapján, hanem
a taktikával együtt vizsgálva kísérelte meg a lovasság kategorizálá­
sát: nála a könnyűlovasság fő fegyvere - ha rendelkezik is lándzsával
és karddal - az íj, fő feladata pedig a távolharc, az ellenség bekerítése,
míg a nehézlovasság esetében a fő fegyver a kard és a lándzsa (mellet­
tük íjat csak kiegészítő fegyverként hord), elsődleges manővere pedig
a frontális támadás. Ezen kategóriák között helytől és időtől függő
átmenetek vannak, melyeket ő „közepes lovasságnak” nevez - aminek
szerinte tipikus példája a bizánci thema lovasság.385
Ebben a koncepcióban a keresztesek megjelenése váltotta ki a
közel-keleti muszlint államokban a nehézlovasság térnyerését, mely­
nek kitűnő emberanyagot adtak a Kipcsak-puszták, ahol az alapve­
tően lovasíjász kunok az orosz fejedelemségek elleni küzdelemben

303 Amitai-Preiss, 1995. 220-223. o.; Smith válasza a munkáját ért

kritikákra: Smith, 1998.54-62. o.; Amitai-Preiss, 2002.221-225., 257-258. o.
304 Martinez, 1986.129-242. o.
3Í* Martinez, 1986. 130-133. o.

97
már jókora gyakorlatra tehettek szert a nehézlovas felszerelés és tak­
tika alkalmazásában ,38638
9Martinez is abból indul ki, mint Smith, hogy
7*
a hódítások kezdetén a mongolok túlnyomó része még könnyűfegyver­
zetű volt, de aztán a hatalmas zsákmány révén jóval differenciáltabbá
vált a seregük, s a régebbi szakirodalomra támaszkodva felteszi, hogy
ennek köszönhetően valószínűleg adoptálták elődjük, a dzsürcsi Csin
Birodalom lovasságának szofisztikáit taktikáját is: az ötven fős lovas
egységekből húsz lovas nehéz páncéllal és hosszú lándzsával volt fel­
szerelve, és mögöttük kapott helyet a harminc könnyebb fegyverzetű
íjász. A nehézlovasok falként oltalmazták a könnyűfegyverzetűeket,
akik időről időre „kirohanásokat” intéztek, s nyilaikkal fokozatosan
megtizedelték az ellenséget, aminek a végső kegyelemdöfést a nehézlo­
vasság rohama adta meg.'íí47 Véleménye szerint azonban a Perzsia és a
Közel-Kelet meghódítására küldött mongol expedíciós hadseregben csak
kis számban voltak ilyen nchézfegyverzetű harcosok, ezért a mamel-
ukok minőségi fölényére reagálva az ilkánok kormányzatának szerve­
zett programot kellett indítani a hadsereg felfegyverzésére, s ennek
a folyamatnak olyan eredményei lettek a XIII. század végére, amit az
egyes csaták elemzései során kimutathatónak is vélt.*88
Martinez munkáját több irányból is bírálták: Amitai Reuven-Preiss
rámutatott, hogy az általa is vizsgált csaták esetében Martinez túl szűk
forrásbázissal dolgozott, s így például a lándzsával és dárdával is fel­
szerelt mongol éli.tcsapatok, a „bahadurok” feltűnése az 1270. évi herati
csatában nem feltétlenül számított ígdonságnak a mongol hadviselés­
ben, s az általa áttanulmányozott források alapján egyáltalán nem látja
meggyőzően bizonyítottnak, hogy a XIII. századvégére a mongolok Per­
zsiában a korábbiaktól taktikailag is eltérő új, „nehézlovasságot” hoz­
tak volna létre - habár fegyverzetük minősége bizonyára javult ebben
az időszakban .380 Végül a herati csata legutóbbi feldolgozója, Michal
Biran is megvizsgálta az ilkanida sereg győzelmének okait, s arra a
következtetésre jutott, miszerint nem lehet kimutatni, hogy a győzte­
sek oldalán több lett volna a nehézfegyverzetű harcos, mivel a lándzsa
használatát nem lehet automatikusan összekötni a nehézfegyverzettel,

386 Martinez, 1986.184-138. o. Vö. MitchelL 2008b.

387 Martinez, 1986. 144-145. o. Smith - érthető módon - már Martinez
forrása, Desmond Martin műve esetében sem tartotta jó választásnak, hogy
a nomád mongolok mellé a „nem-nomád” dzsürcsiket tette meg a páncélos
lovasság alkalmazásában analógiának. Smith, 1984. 320. o. 36. j.
398 Martinez, 1986. 146-178. o.
389 Amitai-Preiss. 1995. 224-225. o.; Amitai-Preiss, 2002. 223-224. o.

98
 mint azt Martinez tette. Az íjak mellett mindkét fél használt lándzsákat,
kardokat, tőröket, hájítódárdákat, és hiába volt épp a támadó csaga-
tajidák hadában négyezer olyan páncélos katona, akik képesek voltak
áttörni magukat az ilkanidák egyik szárnyán, ezeket nem az ilkanida
lovasság nehézfegyverzete segített megállítani, hanem az, hogy csap­
dába csalták és bekerítették őket.390
A források körének bővítése, átértelmezése - legalábbis ez esetben
- újra és újra megteremtette annak a lehetőségét, hogy a nagyon éles
határvonalakat húzó, merev ellentétpárokkal operáló elképzeléseket
finomítsák, árnyalják az újabb vizsgálatok. E témavizsgálatából az is
kitűnik, hogy a nyelvi korlátok még az angolszász méretű tudományos­
ságban is komoly problémát jelenthetnek, hiszen sem az 1984-es, sem
az 1986-os tanulmány nem használta fel azt a mongolok taktikájáról
készült - később idézendő - kínai tudósítást, amelynek már 1980-ben
megjelent a német fordítása, és ami gyorsan világossá tehette volna
vitatkozó felek számára, hogy a mongol hadviselés olyan rugalmas
és sokszínű volt, hogy szinte az általuk elképzelt bármelyik metódus
helyet kaphatott benne .391
Feltűnően hiányoztak a diskurzusból a régészeti elemek, amit csak
részben magyaráz, hogy a Mongol Birodalom régészeti leletanyagá­
nak jó része a volt Szovjetunió és szövetséges államainak területére
esett, így a nyelvi határok mellett a fizikai határok is megnehezítették
a kommunikációt, miközben a feletek fontosságát jelzi, hogy a témában
tájékozottabb orosz kutatók éppenséggel a nehézlovasság jelentőségét
hangsúlyozzák a mongol hadviselésen belül.392Természetesen nem állja
meg a helyét Smith professzornak az az érve, hogy a mongolok azért
sem rendelkezhettek nehézlovassággal, mert nem volt hozzá megfelelő
ióáliományuk, ami elbírta volna a súlyosabb fegyverzetet. Az egész Mon­
gol Birodalom lóállománya biztosan nem csak az általa sokat emlege­
tett „mongol pónikból” állt, hiszen a XIV. században az Arany Horda

390 Biran, 2002.197-198., 204-212. o.

391 Haenisch-Yao Ts’ung-wu-Olbricht-Pinks, 1980.; a mongol had­
viselésről szóló egész fejezet magyar fordítása: B. Szabó, 2007b. 31-40. o.
392 Matveev, 1998. Az orosz kutató véleménye szerint a mongolok vértjei
sokkal inkább mutálnák szerkezeti hasonlóságokat a XIII. században
megjelenő korai európai lemez páncéllal, acoaí-of-plates-sze], mint a korabeli
muszlim páncélok. Nioolle^ 1999.583. o. Scynos Smilli professzornak ebben a
kötetben megjelent, kifejezetten a témába vágó írását még nem volt módom
tanulmányozni. (Archaeology and Mounted Archery, 324-326. o.) Hasonló
nézeteket vall: Sahpkovsky-Nicolle-Korolkov, 2001. 23-30. o.

99
területéről már ezerszámra hajtottak Indiába olyan lovakat, melyekre
a Delhi Szultanátus nehézlovasságának volt szüksége - ahol még magu­
kat a lovakat is páncélozták .393 (Hasonlóképpen heterogén lehetett a
Kárpát-medence lóállománya is a középkorban.-94) Lehetséges, hogy a
kiképzésben is jóval kisebbek voltak a különbségek, mert egyre több
információ kerül elő arról, hogy nagyon hasonló ügyességi játékokon
gyakorolhatták magukat a mongol lovasyászok is, mint török vagy per­
zsa társaik a Közel- és Közép-Keleten.*30
306
*
4
Ugyanakkor a mameluk hadviselés bizonyos jellegzetességei is hát­
térbe szorultak a vita során. A jobbára steppei ncpek fiaiból verbuvált
mamelukok épp úgy nem a statikus védelemre vagy egyetlen, mindent
eldöntő rohamra építették saját taktikájukat, mint Smith feltétele­
zése szerint a mongolok. A mameluk hadviselés talán legjobb XX. szá­
zadi ismerője, Dávid Ayaion szerint taktikájuk fő mottója éppenhogy
az „támadás és futás” (al-karr va'l-farf) volt .396 Kiképzésük is ehhez
igazodott: a legnagyobb súlyt az íjászatra fektették, a közelharc-tech­
nikák esetében pedig inkább a lovasharchoz jobban idomuló lándzsa,
mint a szablya használatát gyakoroltatták, s kifejezetten ügyeltek arra,
hogyne csak a frontális támadás, hanem az ellenségtől való elszakadás
esetére is megfelelő módszerekkel rendelkezzenek majd az újoncok .307
Smith elévülhetetlen érdeme azonban az, hogy az addigiaknál jóval
komolyabban foglalkozott az (jásztaktika lehetőségeivel, s sikerült is
kimutatnia, hogy még egy mozgékony lovasíjászokból álló csapatra
is milyen óriási veszélyt jelenthetett egy olyan ellenfél, ami hozzá

IbnBattuta, 1964,188-189. o. Az Indiába irányuló lókereskedelemről:

Polgár, 2005, 253-254. o. Biztosra vehető, hogy már a korábbi időszakokban
is voltak a közép-ázsiai térségben ilyen adottságú lovak: Kun, 2003.167-168.
o.; Sidnell, 2006. 87, o. Egy XIII, századi hispániaí muszlim író szerint már
a térséget korábban birtokló kazároknak is szokatlanul nagy lovaik voltak.
Golden, 2002. 140. o.
304 Vörös, 2005-2006, 200-201. o.
30C May, 2006. 625-627. o.; Varga, 2006. 226-229. o.
306 Ayalon, 1956. 97. o. A középkori hadtörténet egyik jeles arabista
kutatója, Dávid Nicolle szerint ez a metódus nem a steppei törökség,
hanem az előző évszázadok közel-keleti arab hadviselésének öröksége volt
a mameluk harcászatban, így végeredményben az ő véleménye sem tér el
Smith vélekedésétől, a mongol és mameluk taktika szerinte is különbözött
egymástól. (Nicolle, 1979.163., 165., 170. o.)
307 Rabié. 1975.154-155. o Ayalon. 1979, 320, o.

100
hasonló módon volt felszerelve és kiképezve a nyílharcra .398 Munkáiban
épp a mongolok közel-keleti ellenfeleinek, a mamelukoknak kiképzési
traktátusai alapján próbálkozott a nyílharc egyes fázisainak rekonst­
rukciójával. 399 Ha egy mameluk harcos már átesett a lovaglás és a lán­
dzsahasználat csínját-bínját megtanító kiképzésen, bekerülhetett a
lovasíjász gyakorlatok számára fenntartott hippodromok (majdan)
egyikébe, hogy az íjászat s azt követően a vívás mesterévé is váljon .4004
1*
0
Tajbuga, aXTV századi jeles mesteríjász munkájából404kiderül, hogy
a cél az volt, hogy egy képzett harcos gyalogosan a csatatéren is képes
legyen a harmadik vesszőjét is kilőni, mire az első lövése majd hetven
méter távolságban célba ér - ami a mai számítások szerint alig másfél
másodpercet jelent!40- Sajnos az nem derül ki a szövegből, hogy milyen
erős íjból és milyen súlyos vesszőt lőttek így ki. A VI-VII. században
például a perzsák szintén igen gyorsan nvilaztak - ám velük szemben a
bizánciak, majd az arabok is erősebb és ezért lassabban és valószínűleg
csak rövidebb távon használható íjakat használtak, melyekkel viszont
nehezebb vesszőket is nagyobb átütőerővel lehetett kilőni .403 Tajbuga
szerint azonban a mamelukok használtak olyan speciális könnyű és
rövid nyilat is. melyeket igen gyorsan igen nagy távolságra - több mint
360 méterre! - lehetett kilőni. (Ezekkel ugyan a páncélosokban való­
színűleg nem tudtak kárt tenni, de az ellenfél védtelen lovaival szem­
ben azért hatásosak lehettek .).404

öyö Xem véletlenül tanácsolta Bölcs Leó a Taktiká jában, hogy „az
összeütközések, vagyis mérkőzések a harcban a nyílkészlet bőségéhez mérten
egyöntetűen, viszonylagos egymásutánban és rövid idő alatt menjenek végbe,
nehogy a harcba elegyedés késleltetése miatt az ellenségnek szüntelen
nyilazása követkéz lében a nyilak nagyobb számban hulljanak harcosokra
és lovakra.” (Pauler-Szildgyi, 1900. 28. o.)
:m Smith, 1984. 315-318. o.; Smith, 1997. 251-252. o.
4ÜÜ Rabié, 1975.157-163. o.
401 Latham-Paterson, 1970.; Sudár, 2010.
4ü5i Hasonló íjászbravúrt vittek végbe a XVili. században a cári birodalom
kínai határán őrködő kamingán törzs vitézei is, akik képesek voltak még a
levegőben eltalálni egy kilőtt nyilat, ü Kőhalmi, 1972. 176. o
409 Latham-Paterson, 1970.138., 142. o.; Barkó, 1934.20. o.; Taxiarchis,
1988. 215., 234. o.; Nicolle, 2002. 191. o.tAlofs, 2015. 21-23. o.; A bizánciak
már a VI. században ismerték mindhárom húrfogást, így ez alapján sem lehet
eldönteni, hogy ebben az esetben melyikkel értek el a perzsákkal szemben
ilyen jó eredményt. Bivar, 1972. 283. o.
404 Latham-Paterson, 1970. 29. o.

101
 A maximális lőtáv cs a hatásos lőláv elválása komoly problémát
jelent a rekonstrukcióval foglalkozó szakemberek számára is.: még ha
egy nyílhegy át is tudja ütni a célpont pajzsát vagy a páncélját, még nem
jelenti azt, hogy képes komoly kárt tenni a nagy valószínűséggel egyéb
védőfelszerelést is használó ellenfélben! Számos történeti példát lehet
felidézni erre nézve: 1071-ben a manzikerti csata döntő napja előtt az
egyik bizánci seregvezér, Niképhoros Bryennios török iándzsaszűrást
kapott a mellébe és két nyíl is megsebezte a hátát, másnap mégis újra
részt tudott vett a harcban, 1147-ben Kisázsiában VII. Lajos francia
ki rály páncélját is átütötte a törökök nyila, de a királyban nem tett
kárt. Egy muszlim szemtanú, Beha al-Dín szerint később, 1191-ben a
keresztesek gyalogsága is jól állta a „szaracénok” nyilait: „Gyalogságuk
a lovasok előtt felsorakozva szilárd falként állt, és minden gyalogos
katona vastag gam beson-t, valamint olyan vastag és erős páncél inget
viselt, hogy nyilaink hatástalanok voltak. Akár tíz nyíllal átlőtt kato­
nákat is láttam vánszorogni a sorok között.” A XIII. századi keresztes
háborúk híres francia lovagját, Joinville-t öt, a lovát pedig tizenöt nyíl­
vessző sebezte meg 1250-ben az egyiptomi Manszúránál, anélkül hogy
azok halálos sérülést tudtak volna okozni .405
Habár a távolsági lövések rekordjai ebben az időszakban valamivel
még az 500 métert is meghaladták,400 az íjászattal foglalkozó angolszász
irodalomban elég egyöntetű vélemény, hogy normál esetben a maxi­
mál is lőtáv ennek a felét sem érte el. A különféle korokból és helyekről
származó források adatai alapján ez átlagosan 180-230 méter között
mozoghatott, habár vannak olyan bizánci adatok is, melyek ezt a távot
valamivel 300 méter fölé helyezik. A 90-130 méterről kilőtt nyilak azon­
ban már igazán „életveszélyesnek" számítottak, nagyjából ötven méter­
ről pedig már a legtöbb pajzsra, páncélra veszélyes lövést is le lehetett

40' Hillebrand, 2007. 246. o.; Smaü, 1995. 31. o.; Beha ed-Dint idézi:
B ennet, 2008. 744. o.; -Joinville egy egyiptomi katona kóccal kitömött
„tunikáját” használta pajzs gyanánt az egyiptomiak nyilainak záporában:
Joinville, 1906. 115. o,; Vö. Mitchell 2008a.; Toll, 2008b. 101. o.
4ü<i Dzsingisz kán harcosa, Jiszüngge mérgén a hvárezrni sah elleni
győztes hadjárat után rendezett versenyen 335 áld, azaz 502 méter távolságra
lőtt. (Kara, 1971. 17. o.) Ez az eredmény szinte pontosan megegyezik azzal
a 282 „orgyassar, azaz 502 méterrel, amit egy Anaxgoras nevű „versenyző”
ért el Olbiában, a szkíták földjének határán a Kr, e. IV. században. (Appel,
2004.93.o.)

102
adni.4ÜTAz elmúlt évtizedben igen intenzívvé váló hazai hagyományőrző
íjászkultúra remélhetőleg megbízható új kísérleti eredményekkel fogja
miyd gazdagítani ezt a képet.40*1
Ha a támadók nem kívánták kifejezetten közelharcban összemérni
erejüket ellenfeleikkel, túl közeire nem merészkedhettek hozzájuk, mert
vágtában még a 1 Im/s-os sebességgel robogó nehézlovasok is - szó sze­
rint - pillanatok alatt beérhették volna őkel .409 A grúz Vahtang Gorga-
szal történetében a hős király 3 utevan-ra, azaz nagyjából 500 méterre
távolodott el a folyóparttól, hogy átengedje lovasíjász ellenfelét a saját
oldalára, aki a rá eső kb. 250 méteres távon csupán háromszor tudta
kilőni nyilát a közeledő páncélos királyra, de csak annak lovát volt
képes elpusztítani, amíg Vahtang Gorgaszal le nem vágta ellenfelét.410
A logyakorlatokra kialakított tér, illetve annak használata alapján
lő vonalaiban modellezni lehet a mameluk lovasíjászok harctéri tevé­
kenységét is. Gyakorlatlanabb lovasok esetében a pályát több mint 250
méteresre növelték, a tapasztaltabb lovasíjászok viszont már csak egy
nagyjából 120 méteres pályán gyakoroltak. Itt a táv első harmadában
vágtába ugratták lovukat, a második harmadban előkészítették íjukat
és a vesszőket a lövéshez, és a nagyjából a táv kétharmada után célba
lőttek, majd eltették íjukat és visszafordultak. (Közeli célpontok elleni

407 Bishop, 1985. 290-291. o. Vö. Taxiarchis. 1988. 220. ü, A Salamon

által közölt adatok szerint a XIX. század második felében Kínában még 70,
S0 és 100 fontos íjakat használtak. Salamon, 1876, 778. o. 8 axton Popé híres
íjászati munkájában arról írt, hogy kísérletei során egy Kínából származó
98 fontos „tatár” íjjal a hozzá tartozó nagyméretű, 96,5 cm hosszú vesszői
csupán 100;5 méterre, de még a Popé által használt könnyebb 20 gramm súlyú,
76 cm hosszú veszel is csupán 160 méterre tudta ellőni. (Popé, 1947. Kálóczy
Lajos és Kerényi Sándor magyar fordítása.) [http://www.parkettas.hu/könyv,
htm, letöltve: 2017. augusztus 21.]; Egy marokkói arab íjászati kézikönyv
adatai alapján úgy tűnik, hogy egy 40-60 fontos íjból kilőtt 25-32 gramm
súlyú vesszők effektív hatótávolsága 75 és 85 méter körül váltakozott, míg
egy 89 fontos íjból kilőtt 37-38 gramm súlyú vesszőknél ez 130-150 méter
lehetett. Latham,-Paterxon, 1970. 30. o. Vö. Dobolán-Szöllősy, 1992-1995.;
Szöllösy, 1995.; Hidán, 2006.443-444. o. Természetesen a különféle helyeken,
különféle célokra használt íjak mérete még egy időben scin volt egyforma.
A híres perzsa költő, Ornar Khajjam egyik művében arról ír, hogy épp úgy
használtak a XI-XII. század fordulóján 135 cm-es nagy, 90 cm-es közepes
rs 72 cm kis íjakat is. Moshtagh Khorasani, 2006. 294. o.
108 Az új kísérletekről: Igaz, 2010.: Igaz, 2014.
;°ö Bowlus 1996.
4J0 Bíró, 1989, 254. o.

ion
harcra kidolgoztak egy olyan ügyességi gyakorlatot is, amelyben a lovas­
nak rendkívül gyors egymásutánban kellett kilőnie tíz nyílvesszőt, s
a legjobbak már kevesebb, mint húsz méterenként tudtak egyet-egyet
lőni jobbra és balra.) Ellenfeleik, a mongolok Piano Carpini szerint egy
támadás során 3-4 nyilat lőttek ki, így feltételezhetjük, hogy nem csak
ők - és minden bizonnyal a mamelukok -, hanem más népek íjászlovas­
sága is képes volt erre a hatásos lő távolságon belül/111
Tapasztalt harcosokkal, akik gyorsabban kezelték fegyverüket, elmé­
letileg többször lehetet nyilazni ugyanazon a távon, illetve ők ugyan­
annyi lövést közelebbről tudtak leadni- azaz az ellenfélre veszélyesebb
távolságból, mint járatlanabb társaik. Ezt könnyítette meg az íjat feszítő
kézben tartott - az ábrázolások szerint - további két vessző, illetve az
íjat tartó kézben - jóval ritkábban látható - további vesszők .412
Némely mai elképzelésekkel szemben viszont túl sok veszőt sem lehe­
tett célszerű egy-egy akció alkalmával kilőni, mivel a „lőszer* hiánya
komoly logisztikai problémákat okozhatott a harctéren manőverező
lovasság számára.41* Azt sem feltételezhetjük, hogy egy hadseregben
minden íjász rendelkezhetett volna azzal a speciális tudással, ami Egyip­
tomban is csupán a különleges tréningben részesülő „királyi mamelu­
kok” sajátja volt, így a harctéri taktikát minden bizonnyal a „legkisebb
közös többszörös” elve szerint alakították. (Jól illusztrálja a hadsere­
geken belül feltételezhető különbözőségeket, hogy a mandzsu uralom
alatt álló Kína seregében a lovasíjászokat íj ász ver senyeken sorolták
különféle osztályokba, tudásuk, képességeik szerint.414)
Igen érdekes szempontokkal gazdagíthatja a főként mongol és egyip­
tomi maineluk adatok alapján kidolgozott modellt a bizánci irodalom is,
hiszen az VI, századtól - lényegében a hunokkal való érintkezés után

4,1 Latkam-Paterson, 1970. 76-77, o.; Smith, 1984,318. o.; Piano Carpiniy
2003.9l.o.; Munyatu’l Ghuzát, 1989. 77. o. [A mű idevonatkozó része: http://
deremilitari.org/2013/03/mamluk-kipchak-the-skill-of-archery/, letöltve:
2017. augusztus 21.]
U2 feszítő kézben tart kot vesszőt egy nyilazó lovas IV. Ki lidzs Arszlán
ikoniiuni szultán ezüstpénzén: London, British Museum, BMC 245, közli
Hillebrand, 2007.15. kép.; egy „kun” lovas a XIV, századra datált székelyderzsi
Szent László legendát ábrázoló falképen: Hida,n, 2006.441. o.; és egy középkori
iráni ábrázoláson. Az íjtartó kézben tartott vesszőket egy Germániából
előkerült „párthús” lovast ábrázoló ókori terrakotta figura: Moshtagh
Kkorasani, 2006, 292. o.
413 Vö. Nicolle-Hook, 1994. 11-13, o.
414 U: Kőhaimy, 1972. 177-178. o.

104
- a birodalom hadseregében mindvégig jelentős szerep jutott a iovas-
íjászatnak.4in Természetesen íjászaikat többnyire nem tekinthetjük
lovasnomád harcosoknak. (Dávid Nicolle szerint ugyan hasonló felsze­
reléssel, de kifejezetten eltérő módon, inkább a régóta ismert „perzsa
stílusban”, álló lovakról nyilazva harcoltak.4”1)
Bár mindig is szívesen erősítették hadseregüket különféle steppei
népekkel,41' a birodalomnak is épp úgy komoly kiképzésben kellett
részesítenie saját újoncait, mint ahogyan azt Egyiptomban a mameluk
újoncokkal tették. A Maurikíos-íéle Strategikon, majd ennek nyomán
Bölcs Leó Taktiká-ja, ezért azt javasolta, hogy negyvenéves korukig gya­
koroltassák a lovasíjászatot a katonákkal, s csak a legfiatalabb, kikép­
zetten újoncoknak engedjék meg, hogy hajít ódárdákal használjanak íj
helyett .4
7418 Habár a X. századi katonai traktátusok szerint a lovasíjá­
6
154
szok aránya csak egyes kislétszámú, speciális rendeltetésű csapatok­
nál haladta meg a szokásos kétötöd részt, később is visszatérő eleme a
bizánci beszámolóknak, hogy sikeres hadvezéreik a hadjárataik előtt
alapos kiképzésben részesítették embereiket: a X. század második felé­
ben Niképhoros Phókas császár ismét nagy súlyt helyezett arra, hogy a
gerelyhajítás mellett megtanítsa embereit a lóhátról történő nyilazásra,
és arra is, hogy ha úgy hozza a helyzet, akár futás közben is célba talál­
janak. Az 1082. évi dürrakhioni vereség után I. Alcxios császár szintén
igyekezet újoncait a teljes fegyverzetben való harc mellett a lóhátról
való nyilazásra és a csapdák állítására is megtanítani. Bár Jóannés
Kinnamos szerint Manuel császár a XII. század közepén nyugati min­
tára fegyverezte át lovasságát, s így az íjászat háttérbe szorult volna,
amikor I, Richárd angol király 1191-ben meghódította Ciprust, a döntő
összecsapásban a sziget önjelölt bizánci császára, Isaakios Kom né nos
még mindig lóhátról nyilazotl a királyra .419

415 A VI-VÍ1. századi kezdetekről: Darkő, 1934. 17-33. o. Az íj változó

szerepéről a VI-XII. századi bizánci hadseregben: Kaegi, 1964,96-108. o.; A
kelet-római lovasság átalakulásának legújabb összefoglalása/ Ráncé 2015b.
416 Nicolle, 1979.166, o.
417 Somogyi Győző: Idegen uépelemek a Komnínosz-kor bizánci
hadseregében. Kézirat; Bréhier, 2003. 393-401. o.; Bierkenmeier, 2002.
140., 157-163. o.; Bartusis. 1992. 137-212. o.
418 Barkó, 1914. 82-85. o Bréhier, 2003. 377, o.
419 Tősér, 2002.339. o. Vö. Bennel, 2008. 735, o .Mikhaél PseLlos, 1990.97.
o,; Brehier} 2003,404, o.; Anna Komnene: Alexias, V.IIL [http:// www.fordham.
edu/halsall/basis/annacomnena-alexiad05.html, letöltve: 2017. augusztus
21.]; Taxiarchis, 1988. 114-117. o. Vö. Parani, 2003.129. o,; Richard ofHoly

105
 Ennek fényében igen érdekes, hogy a VI. századból származik az első
ismert bizánci y ászati értekezés, s Anonymos Byzantios hasonló korú
hadügyi traktátusa is teoretikusan foglalkozik az Íjászattal Eszerint
pajzzsal felszerelt gyalogságot vagy lovasságot célszerű volt az íjászok­
nak rézsűsen támadni, mert szemtől szemben a pajzsokjobban fedezték
hordozójukat. Hagyományosan a pajzsosok bal oldala volt nehezebben
sebezhető, ezért állítólag I. Alexios bizánci császár a szeldzsuk törökök
ellenében 1116-ban úgy állította fel a csatarendjét, hogy a török nyilak
az ő katonái pajzzsal fedett bal oldalát érjék, míg az ők nyilaikkal a
törökök fedetlen jobb oldalát támadhassák .420
Anna Komnéná apjáról szóló történeti munkája azt a tanulságos
eseménysort is megörökítette, hogy miként kívánta a császár a szövet?
séges szeldzsuk lovasíjászokra támaszkodva színlelt visszavonulással
szétzilálni és tőrbe csalni 1082-ben a támadó normannokat - és ehhez
képest hogyan alakultak a gyakorlatban tervei. Alexios, aki az „előző
csatában megismervén a keltáknak [azaz normannoknak] feltartóztat­
hatatlan lovasrohamát, úgy vélte, először néhány kitűnő Íjásszal ingerli
az ellenséget, hogy képet kapjon Bohemond hadvezéri képességeiről, s
hogy kisebb egységek összecsapásai révén megismerkedhessek az egész
ellenséges haderővel; így aztán mindezt figyelembe véve biztonságo­
san szállhat szembe a keltákkal. [...] Elrendelte, hogy a hadrendet úgy
állítsák fél, ahogyan ő az előző csatákban. Először nyilazással zavar­
ják a latinok [azaz normannok] élén haladókat - parancsolta aztán
csatakiáltássai rohanjon rájuk az egész hadsereg. Miután összecsap­
tak, és megkezdődött a kézitusa, fordítsanak hátat a latinoknak, tegye­
nek úgy, mintha teljes erőből a Lükosztomion felé menekülnének. [...]
Midőn a császár a rejtekhelyére vonult, s elindulván - amint mondtuk
- a Libotaniosz-hágón készült átkelni, a római [azaz bizánci] seregtestek

Trinity, 200L 134, o. [http://www.yorku.ca/inpa17richa1d_of_holy_trinity.

pdf, letöltve; 2017. augusztus 15.] Lovas íjászaik valószínűleg gyöngébb íjakat
használtak, mint gyalogosaik: McGeer, 1998. 213. o.
420 Schissel von Fleschenberg, 1941-1942.; Dennis, 1985. 128-129. o.;
Várady, 1961. 303. o.; Alexiasz, XV.III. [http://www.fordham.edu/halsall/
basis/AnnaComnena-Alexiad 15.html, letöltve 2017. augusztus 21.]; Az eredeti
görög szöveg értelmezési nehézségeiről: Bennet, 2008. 738. o. Vö. Bréhier,
2003. 405. o. A mediterrán világban ismert volt egy speciális technika, a
„pajzs alatt lövés”, amikor a lovas egyszerre fogta a bal kezébe pajzsát és
az íjat is. Ennek legkorábbi emléke egy VII, századi Omíüjád-palotában
feltárt falfestmény, de a későbbiekben ez a lövésmód része volta mamelukok
kiképzésének is. Nicolle, 2002. 187. o., és XIII. 5. kép.

106
vezérei az egységeik kiválasztott részével megtámadták a keltákat, hogy
magukra vonják a figyelmüket, s azok ne tudják nyugodtan kifürkészni,
hová vonul a császár:121 Leereszkedtek a síkra, összecsaptak a kelták­
kal, és kemény küzdelem után visszavonultak, miután a sötétség már
lehetetlenné tette a harcot. A császár pedig megérkezvén a kiszemelt
helyre, leszállította lóról a katonákat, s megparancsolta, heveredjenck le
a földre, de a gyeplőt tartsák a kezükben. [...] Napfelkeltekor Bohémond
látta a rómaiak seregtesteit falanxok szerint fölállva; látta a császári
jelvényeket, az ezüsttel kivert lándzsákat és a császári bíbor takaros
lovakat, erre maga is felállította a saját hadrendjét, amint kell. Két
részre osztotta erőit, az egyik elére maga állt, a másikéra Brüenniosz
phalangarkhészt állította [...] Miután így elrendezte seregét, ismét azt
teszi, amit szokott: villámként csap le oda, ahol a császári jelvényeket
megpillantja, abban a hiszemben, hogy a harc-sor élén az uralkodó is ott
van, Azok rövid ellenállás után hátat fordítanak, Bohemond üldözőbe
vette Őket, s teljes erőből utánuk vetette magát, ahogy előzőleg elmond­
tam. Amikor a császár látta, hogy saját csapatai menekülnek, és Bohe­
mond teljes erőből üldözi a római csapatokat, és ügy vélte, Bohemond
elég messzire került már a saját táborától, lóra szállt, ugyanezt paran­
csolta a vele levőknek, és elfoglalta Bohemond táborát, Aztán a csá­
szár az üldözőkre és menekülőkre fordította figyelmét. Látván, hogy
igazából menekülnek, [...ja Párosnak nevezett Geórgiost szólította, a
híres íjászt, kiválasztott még más vitéz nyilasokat, és sebes vágtában
Bryennios után küldte okét. Ne elegyedjenek azonban közelharcba,
parancsolta, ha utolérik, hanem távolról lövöldözzenek szaporán a
lovakra. Amikor beérték a keltákat, gyors nyilaik a lovakra hullottak,
úgyhogy a lovasok teljesen megbénultak.4 1422 Mert lóháton minden kelta
2

421 Négyesi Lajos saját csatarekonstrukcióinál rendre a magyarok

csel vetéseivel számolt, s úgy vélte, hogy a csapdát állító csoportok kezdetben
könnyűszerrel rejtve maradhattak az ellenfél előtt, mivel azt feltételezte, hogy
„a nyugati haderő meghatározó eleme a nehézlovasság volt”, s ez a célpont „az
esetek többségében nem mozgóit”, azaz a harc kezdetéig látótávolságon kívül,
tőle függetlenül, szinte zavartalanul koordinálhatta egy magyar parancsnok
a rejtett csapatai mozgását a harctéren. Négyest, 1999a. 38-41, o.
422 A nyilak ellen védett páncélozott lovasság esetében bevett gyakorlat
volt a védtelen lovak elpusztítása. A XI-XI1. században ígyjártak cl a besenyők
a bizánciak ellenében (Kaegiy 1964, 103. o.), s ezt tanácsolta a XII. századi
muszlint szakíró, Szaladin szultán kortársa, al Tarsusi is (idézi: Nicolle-llook.
1994. 11. o.), s ugyanígy jártak el a XIV. századi Itáliában harcoló magyarok
is. (Csukovtis, 2015, 186. o.)

107
erős és félelmetes, ámha leszáll a lóról, nagy pajzsa meg idomtalan sar­
kantyúja miatt nehézkes a mozgása, már könnyen legyőzhető, s egészen
más, mint előbb, minthogy az önbizalma is meginog .”423
Bármennyire rajongott is apja emlékéért a császárleány, még ebből
a leírásból is kitűnik, hogy milyen bonyolult volt a színlelt visszavonu­
lás alkalmazása a harctéren. Egyrészt mert a hevessé váló küzdelem­
ben az előre eltervezett hátrálás könnyűszerrel átcsaphatott valódi
menekülésbe, másrészt viszont az ellenfelet mégis meg kellett győzni
arról, hogy az általa üldözni kívánt csapat tényleg megverten távozott
a harctérről. Olyan közegben ugyanis, ahol számítani lehetett ilyes­
fajta cselfogásra, különösen óvatosan igyekeztek a vezérek eljárni. Egy
korábban VL századinak vélt bizánci hadelméleti munka szerzője épp
azért nem tartotta elég hatásosnak a „rómaiak” és az „arabok” gya­
korlatát, mert szerinte a túlságosan kis létszámú s rögvest menekülő
csapat könnyen gyanút keltett. Több, mint ezer évvel később, a hagyo­
mány szerint a rettegett XIV. századi hódítónak, Timurnak tulajdoní­
tott, de valójában az ő leszármazottai, az indiai Nagymogulok uralma
alatt a XVII. századra véglegesített hadtudományi értekezés, a Tuzű-
kdí-i Timurt a kérdés másik oldalával foglalkozva több ízben is óva­
tosságra intette a vezéreket:
„A vezér egy pillanatra se szopjék meg figyelemmel kísérni az ellen­
ség mozdulatait, minden csapatparancsnokot keményen büntessen
meg, ha parancs nélkül támad. Őrizkedjék az ok nélküli megütközéstől.
Amikor azonban az ellenfél feléje nyomul, ismerje meg a fölállítást s a
visszavonulás lehetőségét is tekintetbe véve intézkedjék a támadásra
vonatkozólag. Az olyan hadak mely rövid harc után visszavonul, ne
üldözze, mert valószínű, hogy erős tartalék áll mögötte. [...] Gyakran
megtörténik, hogy az ellenség színieg megfutamodik, hogy ellenfelét
meggondolatlanul üldözésre csalja. Az efféle cselektől őrizkedni keli.” 421

423 Hadzisz, 1974. 171-177. o.; Alexiasz, V. V-VI. [httpyy www.ioniham.

edu/halsall/basÍ3/AnnaCoiiiiiena-alexiad05.htinl, letöltve 2017. augusztus 21.]
‘324 Liudprand, 1908. 104. o,; Négyest, 2003b. 223. o.; A korábban VI.
századinak vélt értekezésről: Dennis, 1985. 118-121. o.; Várady, 1961. 300.
<>.; Az újabban már Syrianus magistemek tulajdonított kézirat datálásának
problémáiról - hogy inkább VJI.t vagy netán IX-X. századi-e valójában
a szöveg: Zuckennan, 1990.; Cosentino, 2000.; Ráncé, 2007.; a lesvetés
metodikája egy X, századi bizánci katonai értekezés, a De veíitatione
bellica szerint: Dennis^ 1985. 205-211. o.; a kérdésről újabban: McAlakon,
2016.; Ugyanezzel a témával behatóan foglalkozott némely muszlint katonai
traktátus is: Tantum, 1979.198-199. o.; Eárezy Oszkár fordítása a TuzűJcdt-i

108
 A STEPPEL NÉPEK LOVASSÁGA NYÍLT CSATÁKBAN

Egy taktikai „kakukktojás”?

Reginó prümi apái elhíresült leírása alapján még manapság is több­

nyire úgy szokás elképzelni a honfoglalók hadművészetet., hogy annak
alfája és ómegája is a színlelt visszavonulás volt - függetlenül attól, hogy
jelenlegi ismereteink szerint a 910. évi, magyar győzelemmel végződő
első augsburgi csata az egyetlen olyan tényleges hadiesemény, amely­
nek leírásából ennek a manővernek a tényelges alkalmazására következ­
tetni lehet. Ebben a csatában a kalandozók állítólag hajnalban támadták
meg az ellenség táborát, de egész napos harcok után csak estefelé tud­
ták tőrbe csalni az őket végül üldözőbe vevő bajorokat és alemannokat:
„Mielőtt még tehát ^Aurora elhagyná Titorms sáfrányszínű ágyát«, a
magyarok öldöklést szomjazó s harcra áhítozó serege meglepte ezeket,
mármint a még ásítozó keresztényeket; egyeseket ugyanis a nyílvesz-
szők hamarabb riasztottak, mint a kiáltozás, másokat pedig, akiket
ágyukban döftek át, sem a lárma, sem a sebek nem ébresztettek fel,
mivel előbb hagyta el őkel a lélek, mint az álom. Tehát innét is, onnét
is heves ütközet kezdődött, s a törkök megfordulva - mintha megfu­
tamodnának - serényen kilőtt lövedékeikkel, azaz nyilaikkal sokakat
le tér ítélték... A leszálló nap már hét órát jelzett, és a hadiszcrencse
Lajos seregének kedvezett, midőn a felettébb ravasz lurkók - szemtől
szembe csapdát készítve - futást színleltek. Amikor a királynak cselre
nem gondoló népe igen nagy lendülettel üldözni kezdte őket, a lesben
állók, akiket legyőzöttnek véltek, minden oldalról rájuk törtek, és legyil­
kolták a magukat győztesnek tartó keresztényeket. A király maga is
elcsodálkozott azon, hogy győztesből legyőzötté vált, és a nem sejtett
csapás így még súlyosabban érintette .”425
A magyarok legtöbb Á r pád'kori csatájáról sajnos még ennyire
részletes leírások sem állnak a rendelkezésünkre. Akad azonban egy
részletesebb leírás is az egyik eseményről, al-Maszüdí A ranym ezők
című művében, amelynek hitelessége ugyan nem minden tekintetben *4 6
2

TimúriX IX. századi francia kiadásából. Bárczy, 1895.82-83. o.; a Vuzűkát-i

Tímúrí szövegéről bővebben: Csiky, 2008.
426 Liutprand: Antapodosis, részlet, (idézi; Kristő, 1995. 205. o.)

109
megkérdőjelezhetetlen, ám a korszakkal foglalkozó hazai kutatók köré­
ben mégis általánosan elfogadott forrásként szerepel, ha a X, századi
magyarok taktikájáról esik szó. Több hazai szerzővel ellentétben úgy
vélem, az itt leírt esemény nem sorolható egyszerűen a színlelt megfu-
tamodásból és lesvetésből álló „hagyományosnak” vélt metódus pék
dái közé.42fi
Al-Maszúdí szerint a Hidzsra 320. éve után - vagy épp abban az esz­
tendőben azaz 932-ben a Fekete-tengertől északra élő négy török
nép, amelyek közé az író a Kárpát-medencében letelepült magyarokat
is besorolta, háborúba keveredett a Bizánci Birodalommal, s együttes
erővel ostrom alá vették a bizánciak - máig nem teljesen megnyugtató
módon beazonosított - W.Ln.d.r. városát /127 L Romanos Lakapenos csá­
szár (920-944) azonban erős felmentő sereget küldött a városhoz. A
seregben nagyszámban voltak kereszténnyé lett arabok is (akik arab
módra lándzsával voltak felszerelve), akiket az ostromlók tárgyalások
útján igyekeztek elvonni a bizánciak pártjáról. Mivel ez a kísérlet siker­
telenül végződött, a „két fél menten harcba bocsátkozott. A kikeresztel-
kedettek s a rüm-ok a törökökkel szemben előnyben voltak, mert kétszer
annyian voltak, mint a törökök. Az éjszakát csatasoraikban töltötték,
a négy török király haditanácsot tartott. Ekkor a baganak [besenyők]
királya azt mondta nekik: ^Ruházzátok rám holnap a főparancsnoksá­
got!* Ebbe bele is egyeztek.
Am int reggel lett, a jobbszárnyon több lovascsapatot helyezett el,
amely mindegyike ezer embert számlált; ugyanígy a balszárnyon is,
Miután a (had)nép csatasorba állt, a lovascsapatok a jobbszárny felől
előretörve a rüm centrumára nyíl záport zúdítottak, s a balszárny felé
húzódtak, viszont a balszárny lovas osztagai a rüm centrumát elborítva,
azok helyét foglalták el, akik a jobb szárnyról távoztak, A nyilazás szü­
net nélkül tartott, mialatt a lovascsapatok,szünet nélkül következtek
egymás után, mint a malomkerék. A törökök centruma, nemkülönben
jobb- és balszárnya mozdulatlan maradt. [.,.]12S48
7
6
2

426 Sem az időpontot, sem a helyszínt nem sikerült biztosan tisztázni - és

a bizánci források is hallgatnak az eseményről.
427 Több interpretáció is létezik, legújabban Zimonyi István és Hansgerd
Göckenjan jó okkal Bulgarophygon városa mellett tették le a voksukat:
Zimonyi, 2005. 181, o,
428 Az itt következő kimaradt részlet a fordításokban az előzőekben
már leírt eljárás ismétlésének, értelmez csenek tűnik. Czeglédy Károly több
ponton is Kmoskó Mihály tói eltérő módon fordította ezt a szövegrészletet,
s itt a legnagyobb az eltérés: „összecsapott a két sereg, és a kereszténnyé

110
 A kikeresztelkedettek s a rüm-ok soraiban elharapózó zavar, s a
feléjük zúduló folytonos nyílzápor láttán, soraikban megzavarodva a
(török had)nép ellen támadást intéztek, miközben a törökök mozdulat­
lan csatasorába ütköztek. A lovascsapatok utat engedtek nekik, mire
a törökök mind egyszerre hatalmas nyílzáporral fogadták őket. Ez a
nyílzápor okozta a rüm-ok megfutamodását. A nyilazás után ugyanis
a törökök támadásukkal megszerezték agyőzeimet, mert csatarendben
állva nem zavarodtak össze. Miközben a lovascsapa tok jobb és balfelől
száguldoztak, a (török had)nép kardját vette elő ;'129 a látóhatár elsöté­
tült, a lovak egyre jobban nyerítettek .”430
A X. században élt, bagdadi születésű, muszlint földrajztudós művé­
ben található szöveg több, figyelemre méltó információt is tartalmaz a

lett mohamedánok és a bizánciak kerültek előnyösebb helyzetbe, minthogy

kétszer annyian voltak, mint a turkok. A seregek éjjel is csatarendben
maradtak, a négy király pedig haditanácsot tartott. A besenyők királya ezt
mondta: ^Bízzátok rá a vezetést holnap korán reggeli* Ebbe bele is egyeztek.
Mikor rnegvirradt, a besenyő király sok lovasosztagot rendelt a jobbszárny
melle, mindegyik osztag ezer lovast számlált, ugyanígy a balszárny mellé
is. Mikor azután felsorakoztak a csatasorok, a jobbszárny lovasosztagai
a bizánciak derékhadára törtek, és nyíl záport zúdítottak rá, miközben
átmentek a balszárnyra. A balszárny lovasosztagaí is felvonultak, és
nyílzáport zúdítottak a bizánciak derékhadára, miközben odáig jutottak,
ahonnan a jobbszárny lovasosztagaí kiindultak. A nyilazás így állandóan
folyt, a lovas osztagok pedig forogtak, mint a malomkerék. Maga a türk
jobbszárny, középhad és balszárny azonban riern mozdult, [...]
Mikor pedig a kereszténnyé lett mohamedánok és bizánciak látták, hogy
miként bomlanak fel soraik, s hogyan tér rájuk vissza állandóan a nyílzápor,
rendezetlen soraikkal támadásba mentek át, s az addig mozdulatlanul álló
türk [fő-]sereget rohanlak meg. A [turk] lovasság utat is nyitott nekik. Utána
azonban egyetlen hatalmas nyílzáporral borították el őket. Ez a nyílzápor
lett az oka a bizánciak megfutamodásának: a törkök ugyanis a nyíizápor után
rendezett sorokban végrehajtott támadásukkal megszerezték a győzelmet.
Az ő soraik ugyanis rendezett állapotban maradtak és nem bomlottak fel.
A lovasosztagok jobbról és balról száguldoztak. Előkerültek a kardok is.
Elsötétült a láthatár, és sűrűn hangzott a lovasok kiáltása.” (Györffy, 2002.
100. o.)
m A keresztesháborúk időszakából is hasonló metódust jegyeztek fel a
szeldzsuk törökökről a keresztény krónikások: miután véget ért a nyílharc
fázisa, vállukra függesztették íjukat, s karddal, buzogánnyal a kézben
rohantak a meggyöngült ellenfélre, SmaiL 1995.82. o.; Nicolle, 1979.170. o.
430 Kmoskő, 2000, 2. k. 183-184. o.

111
kelet-európai steppén élő, általa töröknek tartott besenyő és magyar
nép taktikájáról.
1. A csatára azért került sor, mert meg akarták akadályozni az álta­
luk - valamilyen módon - ostromlott város felmentését.
2. Csata előtt szabályos csatarendben, centrumra, szárnyakra és a
szárnyakon kisebb osztagokra tagolva sorakoztak fel a bizánciakkal
szemben.
3. Amíg a sereg kisebb részét alkotó, gyorsan mozgó szélső osztagaik
nyilazása az ellenfél sorainak ritkításával, annak morálját rombolta, fő
erőik az ellenfél számára elérhető távolságban nyugodtan várakoztak.
4. Amikor a bizánciak végül rendezetlenül támadásra indultak, az
elöljáró osztagok félrehúzódtak, s utat adtak nekik a fősereg felé, így a
bizánciak rohamát már a fősereg nyílzápora állította meg.
5. Ezután két oldalról rátámadtak a megzavarodott ellenfélre, és kar­
dot használva közelharcba bocsátkoztak vele és megsemmisítették azt.
Ez a közismert, sokat idézet szöveg tehát elég világosan leír egy,
különösebb fortélyok, hadicselek nélkül, szemtől-szemben megvívott
nyílt csatát, amelyben a csatatéren manőverező íjászlovasság ügyes
alkalmazása és a fősereg koncentrált nyílzápora hozta meg a sikert.
Mindez meglepő hasonlóságokat mutat azokkal a tanácsokkal, melye­
ket cpp Anonymos Byzatinos - Syrianos magister (?) adott említett had­
ügyi értekezésében a lovasság elleni harchoz, azzal a különbséggel, hogy
nála a harcrendben várakozó sereg centrumában nehézfegyverzetű ék­
ből és íjászokból álló gyalogoság áll .431 Javaslata szerint a harcrendből
ki különített kisebb lovascsapatokkal kell az ellenfelet rohamra bírni,
majd miután az üldözői megközelítették a nyugodtan várakozó bizánci
csatarendet, a kiküldött lovascsapatoknak ki kell térni a szárnyak irá­
nyába, mire a gyalogság nyílzáport bocsát a támadókra: az első két sor
a lovak lábára nyilaz ,432 a hátsók a magasba, hogy az aláhulló nyilak

4 Az arab szöveg viszont nem tér ki erre a kérdésre, de miután egy

magyarokból és besenyőkből álló hadról van benne szó, az értelmezők
hallgatólagosan feltételezhették, hogy a szövetségesek csatarendjében is
lóháton várták be a bizánciak rohamát. Mint a későbbiekben világossá válik
m^jd, ez korántsem lehetett feltétlenül magától értetődő*
432 Az idézett XIIL századi kínai követjelentés szerint a mongolok is
alkalmazták ezt a fogást az ellenséges lovasság megzavarására. Egy XIV.
századi török íjászati traktátus szerint: „Iia az ellenfél messze van, akkor
a fejére célozva kell kilőni a nyilat. Iia viszont az ellenség közel van, akkor
a lábára kell célozni, mert a nyíl, miután elhagyja az íjat, felfelé emelkedik.”
(Kurtuíu§t 2002. 1989. 70. o. Sudár Balázs fordítása.)

112
is sebezzék az ellenséget. Majd a bizánci gyalogság lándzsát ragad, cs
megrohamozza a megzavarodott ellenséges lovasságot .433 Igencsak
figyelemre méltó, hogy a bizánci traktátustól sok száz évvel is későbbi,
közép-ázsiai forrásokra visszamenő, késő-timurida hadügyi traktátus,
a Tuzúkát-i Tímúrí is hasonlóan, ámde jóval részletesebben és követ­
hetőbben beszéli elé a világhódító Timur Lénk hadseregének sokszor-
soan győzedelmes taktikáját,434
Az, hogy ez az al-Maszűdí által lejegyzett esemény ebben a formá­
ban megtörtént-e valaha, számomra korántsem egyértelmű, annyi
azonban bizonyos, hogy leírója legalábbis elképzelhetőnek tartotta
ezt. Leírásából az derül ki, hogy nem feltételezte, hogy az általa török­
nek nevezett ncpek a fegyverzetük miatt lettek volna hátrányban egy
ilyen összecsapásban.

A KÖZÉP-ÁZSIAI TÖRÖKÖK TAKTIKÁJA

ALMaszudi valószínűleg a felek között közvetítő muszlim kereskedők

révén szerzett tudomást a bizánciakkal vívott csatáról, a török népek
harci szokásaira, vonatkozóan azonban emellett is bőséges ismereta­
nyag állt rendelkezésére. A terjeszkedő muszlim kalifátus már a VII.
században, Perzsia meghódítása után hábor úba keveredett a Közép-
Ázsiát uraló török fejedelemségekkel, s a harcok évszázadokon keresz­
tül folytak, míg a térség népei meg nem tértek az Iszlám népei közé. A
harcok első időszakáról a kor nagy történeti rója, al-Tabarí közölt párat­
lanul érdekes információkat az Évkönyvek című munkájában, amelyre
al-Maszúdí is hivatkozott művében.

igen fontos összecsapásra került sor Dzsudzsánnál a magát a nyugati

türk birodalom örökösének tekintő türges uralkodó és a muszlim hódí­
tók között. A kagánt egy eredményes vállalkozása után épp olyankor
sikerült meglepnie a muszlimok vezérének, Aszad bin Abdullahnak,
amikor csapatai nagy részét már elbocsátotta maga mellől. Az ellen­
ség váratlan megjelenése ellenére a türges uralkodó még fel tudta állí­
tani saját csapatait a harchoz: azok zöméből két szárnyat formált, míg
maga és 400 fős t.cstőrsége egy dombon foglalt állást lófarkas zászlójá­
val és jelző dobjaival. Bár az arab túlerő diadalmaskodott, a törökök
mindaddig nem szüntették be a harcot, amíg a kagán zászlaja nem

Dennis, 1985. 108-111, o.; Várady, 1961. 296-298. o.

4á4 Csiky, 2008. 486. o.

113
 kerüli az ellenség kezére. A türges uralkodónak ugyan végül sikerült
elmenekülni de az arabok diadala így is jelentős volt: a kagán jelvényei
mellett kezükre került a kagán felesége, valamint harcosainak 4000
páncélöltözéke is :*35
Idővel a közép-ázsiai török népek - legalábbis névleg - az iszlám oda­
adó híveivé szegődtek, s a XI. században egy, az oguz törökökből kivált
népcsoport, a Szeldzsuk dinasztia vezetésével rövid időre sikeresen újra­
egyesítették az iszlám kaliíátus területeinek nagy részét.41*6A keresztes
hadjáratok vitézeinek e birodalom rész-, illetve utódállamaival gyűlt
meg leginkább a bajuk, ahol a seregek magját szinte mindenütt steppei
törökökből kiállított un. gúlám katonaság adta ,* 437 A „szaracénok” elleni
36
4
harcot sokáig szinte egységes egészként kezelő nyugati történetírásban
valósággal fór rád almi változást hozott R. C. Smail 1956-ban megjelent
monográfiája ,438 aki elsőként igyekezett alaposan leírni a törökök igen
szofisztikáit hadviselési metódusait. A kisázsiai Szeldzsukok kivételé­
vel a többi közel-keleti államban kisebbségben lévő törökök a steppei
népekre jellemzőnek tartott színlelt megfutamodások és rajtaütések
mellett a ritkább nyílt összecsapásokban előszeretettel alkalmazták a
„frankok” átkarolására az - európai szakirodalomban az oszmán törö­
kök réven elhíresült - félhold alakú csatarendet.4™
A nyugat-európai keresztesek mellett a bizánciak is számos keserű
leckét kaptak a szeldzsukoktól, akiknek jellegzetes egyedi harcmodo­
ráról Anita Komnéné is megemlékezett: „Hosszú évek tapasztalatából
tudta [I. Alexios császár], hogy a török csatasor különbözik más népe­
kétől .., a jobb- és a balszárny, valamint a központ külön csoportot alko­
tott, ... ha a jobb- vagy a balszárnyat támadás érte, a központ akcióba
lépett az egész sereggel a nyomában, forgószélszeríí támadásban, ami
felrúgta a csata megvívásának hagyományos kereteit. Ami az általuk
háborúban használt fegyvereket illeti, a keltáktól (nyugat-európaiak­
tól], eltérően nem lándzsával harcolnak, hanem teljesen bekerítik az
elleníélet és lenyilazzák .”440

43l'J Esin, 1973. 141-144. o.

436 Cahen, 1955.; Vásáry, 2003. 112-118. o.
437 Pipes, 1981,; Beclcwüh, 1984,
438 Smail, 1995,
43y Smail, 1995. 79. o. A féhold alakú csatarend igen ősi, már a parthus
sereg is alkalmazta. Plutarkhosz, 2001. 708. o.
440 Anna Comnena: The Alexiad. (Translated Sewter, E. R. A .)
Hammondsworth, 1982. iii. o.; [http://www.fordham.edu/halsalI/basis/

114
 Az 1071. évi nevezetes manzikerti kudarc tökéletes példát szolgál­
tatott minderre: az elnyújtott kettős vonalban felvonuló bizánciakkal
szemben a szeldzsukok lovasíjászai a hagyományos félhold alakzatban
álltak fel, s a frontális megütközést kerülve a szárnyakon próbálták a
döntést kicsikarni, kezdetben nem sok sikerrel. így hátrálni kénysze­
rültek a lassan előrenyomuló bizánciak előtt. Ám miután IV. Rómanos
Diogenés császár elrendelte serege visszatérését a táborba, megújítot­
ták támadásukat, s ekkor már sikerült megtörniük a jobb szárnyon lévő
örmény csapatok ellenállását. Az ilyen válságos helyzetekre tartoga­
tott második bizánci vonal azonban parancsnoka, Andronikos Dukas
árulása folytán nem avatkozott be a harcba, így a törökök teljesen átka­
rolták, majd felgöngyölítették a bizánciak első vonalát. A bizánci bal­
szárny csapatai Niképhoros Bryennios vezetésével kivágták magukat a
kelepcéből, a centrumban keményen kitartó császár azonban kísérete
maradékával Alp Arszlán szultán fogságába esett.441
Ez a taktikai repertoár azonban korántsem csak a szeldzsukok jel­
lemzője volt. Az iszlám idővel a közép-ázsiai pusztákon maradó török
népek között is meggyökeresedett, s a X. században létrejött a térség­
ben a török népek első muszlim hatalma, a karahanidák állama .442* 4Itt
készült cl a XL században Mahműd Kásgárí hatalmas lexikográfia műve
A török nyelv könyve (Dívánu lugáti’tdurk), melynek egyes szócikkei
a karahanida hadsereg manővereit is említik, s a színlelt visszavonulá­
son alapuló „fiastyúk-csatarend” (ulker cserig) mellett megemlékezik
a jobb-vagy balszárnyon végrehajtott, „veseütés7’ (böyürlé) nevű átka­
roló manőverről, amelynek colja az, hogy a támadók az ellenfél arevo­
nala mögött törjenek be az ellenséges csata re ndbe.44a
Ugyancsak a XI. században készült Júszuf Hássz Hádzsib Bala-
szagúní törők nyelvű király tükre, A boldogságra vezető tudás (Kutadgu
Bitig)*44 mely hosszasan értekezik az ideális hadvezér tulajdonságai­
ról, és egyes részletei a hadviselésre vonatkozó stratégiai és taktikai

AnnaCorrm ena-Alexiadl5.html, letöltve 2017. augusztus 21.]; Az idézett részlet

megjelent Veszprémy Márton magyar fordításában: Bennet, 2008. 788. o.
441 Markkam, Paul: The Battle of Manzikert: MiLitary disaster of Political
Failure.
[http://deremililarLorg/ 2013/09/ the-battle-of-manzikert-military-
disasLcr-or-polüical-failure/, letöltve: 2017. augusztus 21.]; FJillebrand, 2007,
10-13. o.; Tősér, 20 l(i,
442 Vásáry, 2003. 107-112. o.
4« al-KásgárU 1982-1985. 1. k. 128. o., 2. k. 319. o.
444 Yusví'KhassHajib, 1983. 114-123. o.

115
passzusokat is tártál maznak.44* Az általános hadelméleíi tanácsokon
és a hadicselek javailásán túl igen egyszerű, ámde bölcs - és a magyar
hadtörténetben a 899, évi brentai győzelmet idéző - tanácsokat tar­
talmaz a mű a csaták megvívásával kapcsolatban is: „Ha az ellenséges
had számos, a tiéd pedig kevés, ne siess megütközni, előbb készítsd el
jól magadat. Ha van alkalom a kiegyezésre, egyezkedj; ha pedig nincs,
küzdj meg. [../] Ha hadad mozgására nincs alkalmas tered, küldj egy
követek s azalatt tégy egy kanyarulatot. Fékezd szóval az embereidet,
ne készülj az ütközetre. Ha pedig nem lehet, s az ellenség közeledik és
meg akar ütközni: akkor már tovább ne vonakodjál, fogadd el az ütkö­
zetet és harcolj vitézül.”44"
„Néhány egység maradjon leshelyen. Szánjanak le a lóról az íjászok,
veled együtt az első sorban, Az ősz és a határozott katonák legyenek lege­
löl, mert őket már megedzette a csata és engedelmesek. Az alacsonyabb
rangú, fiatal emberek nagyon szerethetik a csatát, de amint hátat fordí­
tasz nekik, a lelkesedésük alábbhagy. Ezért rakjál megbízható embere­
ket az elővédbe, hátra és néhányat a szárnyakra, balra és jobbra is /**447
A vizsgált korszak végén, a XIL és XIII. század fordulóján keletke­
zett az Afganisztánt és India északi részét uraló Gúrida szultánok szol­
gálatában álló Fahrukl-díri Mubáraksah: Adabu'l-harb v a ’s -sadzsaa
című hadtudományi műve ,448 melyben főként a régebbi irodalomra
támaszkodva külön-külön tárgyalja a „rúmiak”, azaz a bizánciak, a
jemeni arabok, a perzsák, az indiaiak és a törökök csatarendjét is. Ez
a mű megkülönbözteti a törökök csatarendjét - mely a leírás szerint
egymás mellett álló csapatokból állt össze - a régi szasszanida perzsa
csatarendtől, amely viszont szárnyakra és centrumra tagozódott .449
A szöveg közölt azonban található néhány sematikus vázlat is, amely
mintha épp fordított helyzetet mutatna: a perzsa csatarend élén a
lovasság van egy nagy homorú ívben elrendezve, ami mögött főként a
gyalogság csoportjai kapnak helyet, míg a „kagán", azaz valószínűleg

441 Idevágó részleteinek szemeIvényes magyar fordítása: Thűry, 1888,

570-571. o.; Thűry, 1890. 86-58. o. (Az angol fordítás bővebb és némileg el
is tér Thűry szövegétől.)
416 Thűry, 1890. 48. o.
447 Yusuf Kkass Hajib, 1983. 117-118.o.
448 Zajackowsky, 1969,
449 Zajackowsky 1969.148. o.; e részlet angol fordítása Martinez, 1986.
130. o.

116
a karahanida uralkodók csatarendjében 450 kilenc csoportot különböz­
tet meg. Az élen a két szárny lovassága és gyalogsága, középütt pedig
a „szívben” a / cm ír cs a vezír áll a fegyvertárral. A két szárny mögött
a bal oldalon a szintén gyalogságból és lovasságból álló oldalbiztosító
alakulat, a jobb oldali mögött pedig az átkaroló, támadó csoport - ket­
tejük között pedig a hárem és a lábasjószágok kaptak helyet. Leghátul
pedig meg három - katonai szempontból kisebb jelentőségű - csoport
a nyájakkal, a foglyokkal és a betegekkel.451

A KELET-EURÓPAI STEPPE TAKTIKÁJA A BIZÁNCI IRODALOMBAN

A kutató igen szerencsés helyzetben van, mert az állítólagos 934,

évi csatában részt vevő bizánciak ebben az időszakban nem csak Síiját
hadművészetüket dokumentálták nagyon gondosan, hanem ellenfeleik
harci szokásait is, amelyekből a hasznosíthatónak vélt elemeket átemel­
ték saját rendszerükbe.
A steppel népek hatását már világosan tükröző VII. század eleji un.
Maurikios-féle Strategikon két olyan bizánci lovassági manővert is
tartalmaz, amelyek elnevezésük szerint a steppei népekhez köthetők.
A bizánciak talán az alánoktól vehették át a lovasság két részre osztá­
sát, a védők (defensor-ok) és támadók (cursor-ök) rendszerét is ,452 ám
a saját harcrendjüktől eltérő módon ezek az eltérő funkciójú csapatok
az „alán-csatarendben” egyetlen vonalban sorakoztak fel, amelyben a
„defensorok” egysegei széles távközöket hagynak a „cursoroknak” - az
ilyen csapattestek a bizánci lovasságban jelentős részben íjakkal vol­
tak felszerelve akik az első támadás után visszahúzódtak ide, és vagy
a „defensorokkal” együtt indultak döntő rohamra, vagy a térközökben

450 Nicolle a kínai példákkal való hasonlóság okán ezt a csatarendet a

kara-kitaj okhoz köti - de meglátásom szerint a közel- és közép-keleti térségben
fidlehető példák, így például al-Tabarí leírásával mutatkozó egyezések miatt
egyáltalán nem kell feltétlenül Kínából eredeztetni.
4:1 Bár e vázlat nem ad konkrét útmutatást e csatarend „használatához”,
de az egyes csoportok elnevezéséből és egymáshoz viszonyított helyzetükből
arra lehet következtetni, hogy nyílt csata és nem a színlelt megfutamodás
vagy más cselvetés alkalmával használatos rendet mutat be. Alofs az ilyen
i ípusú csatarendet nem véletlenül iráni eredetűnek véli: Alofs, 2015a. 12-15, o.
452 Dennis, 1981. 118-119, o.

117
nagy ívben megkerülik saját egysegeiket és másodszorra az ellenfél
szárnyát támadják .453
Bár a leírás alapján nem lehet teljes pontossággal rekonstruálni a
folyamat menetét, úgy tűnik, hogy a fentebb leírt besenyő-magyar tak­
tika elveit - az já szok ismételt támadásai s az ellenség megingatása
után döntő roham a várakozó seregzömmel együtt - ebben is felismer­
hetjük, így Dávid Nicolle véleményével szemben az ismételt támadásokra
és visszavonulásokra épülő fel őrlő taktikát (al-karr v a ’l-farr) mégsem
lehet csupán „közel-keleti” sajátosságnak tekinteni,454*
Emellett volt még egy sajátos - külön népvándorlás-kori vagy későbbi
népnévhez nem kötött - „szkíta” lovassági gyakorlat is: „A szkíta gyakor­
lat sajátossága, hogy a zászlóaljak [az eredeti görög szövegben turmá]
megkülönböztetés nélkül szerepelnek, más szóval az iméntiek értelmé­
ben nem különülnek támadókra (cursores) és védelmezőkre (defenso-
rés). Egyetlen csatarendbe kell rendezni őket s nem három, hanem csak
két ezredre [az eredeti görög szövegben m oirá-ra - ez esetben inkább
csapattest értelemben] bontani, A hadosztály [az eredeti görög szö­
vegben m eros - ez esetben inkább csatarend értelemben] két szárnya
mintegy bekerítésre mozdul és egymás felé hifiik, majd egy megfelelő
területet körülfog: a jobbszárny kívül, a balszárny belül kerül, körvo­
nalban haladnak ei egymás mellett, közben egymással ellentétes irány­
ban hajtanak.”1™
Az előző fejezetben feltűnő elemek kombinációja tükröződik ebben
a leírásban: két részre osztott csatarend, amely az ellenség átkarolá­
sára és bekerítésére törekszik.
Emellett a „sajátnak” tartott bizánci csatarendek leírásaiban további
olyan elemekre lehet bukkanni, melyek - már Darkó Jenő szerint is -
szintén a steppei népek taktikájának adaptációjáról tanúskodnak, s
nyilvánvalóan rokon vonásokat mutatnak a „kagán” fentebb ismertetett
csatarendjével: a jobbszárnyon túl külön egy átkarolásra alkalmazott

4r>;j „Ezt moirákra osztják fel, melyek kettő vagy négyszáz lábra állnak
fel egymástól. A támadó csapatok - mint egy üldözés során - galoppban
haladnak előre, majd pedig visszafordulnak, és becsúsznak a fő vonal üres
helyeire. Ott aztán megfordulnak, és - a védőkkel együtt - nekimennek az
ellenségnek. Egy másik manőver során az üres helyeken a támadó seregek
megfordulnak és úgy támadnak az egység két szárnya ellen, hogy az eredeti
»relatív« pozíciójukat megtartják,” Dennis, 1981, 218-219. o.
464 Dennis, 1981. 219, o. Vö. Nicolle, 1979, 160, o. és Alofs, 2015a.
Dennis, 1981. 218-219, o,; magyar fordítása: Szádeczky-Kardoss,
1992, 82, o.

118
csapat, míg a bal oldalon egy ugyanilyen ellenséges manőver ellen biz­
tosító oldalvéd kapott helyet.456 Míg az ellenféllel szemben felállított
csapatok között a X. században már nem különböztettek meg „defen-
sorokat" és „cursorokat” az oldalvéd és az átkaroló csapatok a X. szá­
zadi hadelméleti irodalomban is felbukkannak még.4574 58
A saját csapatok által alkalmazott csatarendek mellett bőséges
leírást ad a Taktika a bizánciak által ekkoriban igen jó l megismert
avarok és türkök csatarendjéről is - mely, mint az közismert, Bölcs
J,eó Taktiká-jában apró változtatásokkal a magyarok és bolgárok csa­
tarendjeként szerepel: „Csupán a türkök és avarok fordítanak gondol
hadi rend re s így a többi szkíta népnél nagyobb erővel vívják az ember
ember elleni harcokat* |...] A harcban nem, mint a rómaiak és a perzsák,
három hadosztályban [„.] állítják fel a sereget, hanem különböző ezre-
dekben [...], tömören összekötve egymással az ezredeket, hogy valahogy
egyetlen csatasornak iátszódjék* A derékhadon kívül van tartalékerejük,
melyet kiküldenek lesbe állni [...} vagy szorongatott csapatrész megse­
gítésére tartogatnak. [.,.] A rendek mélységét nem egyformán alakítják,
hanem ahogy jön, inkább a mélységre fordítva gondot, és az arcvonalat
egyenletessé és tömörré teszik. A távolharcban, a lesállásban, az ellen­
ség bekerítésében, a színlelt meghátrálásban és visszafordulásban és
az ék alakú ,450 azaz szétszóródó harci alakzatokban lelik kedvüket.”459
A mű. írója fontosnak tartotta külön kiemelni a türkök és avarok csata­
rendjének tagoltságát is: „ezt szem előtt tartva rendezték már a régiek
a szükséghez képest különféle csapatokba, vagyis hadosztályokba és
ezredekbe a katonaságot, mintahogyan manapság az avarok és türkök
1eszik; ők ezt a fajta (tagolt) alakzatot betartják és ebből kifolyólag rövi­
desen helyrehozzák a harcok folyamán soraikban előforduló részleges
[Meghátrálásokat. Mert nem egyetlen csatarendbe rendeződnek, mint
a rómaiak és a perzsák, akik így annyi tízezer lovas harci döntését

456 Darkó Jenő elfogult, túlzásoktól sem mentes elemzése; Darkó, 1934.
457 Legutóbb erről Tősér, 2002.340-341. o. E csatarend eredetének eltérő
értelmezése-.Alofs, 2015a, 19-20. o.
458 Az ék formáció ugyan nem tűnik magától értetődően „szétszóródó”
harci alakzatnak, de az ókori görög taktikai írók számon tar tották ennek
„szkíta” eredetét. Darkó, 1934. 18-19. o.; McGeer, 1998. 288. o. Lehetséges,
hogy az író olyan kisebb csoportokat értett ék alatt, amelyek tagjai szorosan
összetartva mozogtak, és együtt hatoltak be az ellenség soraiba.
m Dennis, 1981.363-365. o.; Szádeczky-Kardoss, 1992.83. o. A Bölcs Leó-
IV*Jckésőbbi verzió: Morvacsik, 1988.20. o. Bár ezek az „alakzatok” egymással
is kombinálható manőver eket jelenthettek, külön-külön is értelmezhetőek.

119
egyetlen kockára teszik fel; ellenkezőleg, ők [az avarok és türkök] hát­
rafelé leválasztva külön második, sőt megesik, hogy harmadik csata­
rendet is képeznek, ha különösen nagy létszánuiak ”460
E hadtudományi kézikönyvek steppei szereplői közül sem az avarok
(pl. 587/588-ban Adrianopolisnál, 592-ben a Balkán-hegységben, 599-
ben a Duna mentén), sem a bulgárok nem kerülték el a nyílt, kézitusába
torkolló csatákat, s ezekben többször (így 813-ban Versinikiánál, 917-ben
pedig Acheloosnál) a bizánciak maradtak alul.461 Ha ezután a magyar
kalandozások alkalmával nem is túl gyakran került sor hasonló ese­
tekre, a XT. század közepétől a besenyők folyamatos támadásai ismét
jó néhány nyílt csatához vezettek a Balkánon .462*

A MONGOLOK TAKTIKÁJA A XIIL SZÁZADBAN

A XIIL században egy üj steppei lovasnép, a mongolok hadereje tűnt

fel a közép-keleti és kelet-európai térségben. Elképesztő gyorsasággal
kiépülő birodalmuk titkát kémlelte minden potenciális ellenfelük, így
- bár saját maguk nem örökítették meg taktikájukat elméleti írásokban
- Több fennmaradt külföldi köveljelentés is tartalmaz erről szóló leíráso­
kat. A nyugati világban ezek közül Piano Carpini 1247-es beszámolója
a legismertebb. Bár ő is leszögezte, hogy a mongolok „ha elkerülhetik -
nem szívlelik a nyílt összecsapást'’, azért beszámolt róla, hogy az álta­
luk alkalmazott különféle cselvetések és a „pszichológiai hadviselés"
gazdag kelléktára mellett, „mikor ellenben megütközni készülnek, az
összes harcsorokat pontos csatarendbe állítják. A vezérek, illetőleg a
hadsereg vezetői nem bocsátkoznak harcba, hanem messze, az ellen­
séges sereggel szemközt állnak fel. [...] Az ellenfél élvonalával szembe
íbglyokból és velük hadakozó idegen népekből csapatokat küldenek,
esetleg néhány tatár [azaz mongol] is velük tart. Az erősebb harcosok­
ból alakult csapatokat messze elküldik jobbra és balra, hogy az ellenfél
ne lássa; eképpen bekerítik és közrefogják az ellenséget, s így minden­
felől megindítják a harcot. [...1 S ha az ellenfél történetesen keményen
küzdene, utat hagynak neki a menekülésre.^63 Emellett a ferences barát
azt is megemlítette a mongolok elleni hadviseléshez adott tanácsai

460 Dennis. 1981. 110-113, o.; Szddeczky-Kardosa, 1992. 81. o.

401 Az avarokkal vívott csatákra: Szádeczky-Kardo&s, 1992. 70., 94.,
132-133. o. A bolgárok elleni harcokra: fiaidon, 2001. 75-78., 87-88. o.
462 Győni, 1942.
Piano Carpini, 2003. 91. o,

120
 között, hogy ha némelyek nem volnának kenőképpen felvértezve „azok
haladjanak a többiek mögött, mint a tatárok teszik ”,464 azaz szerinte a
mongoloka legjobban felszerelt harcosaikat állították a csapatok élére.
Carpini beszámolójánál jóval kevésbé ismert a kínai Szung-dinasztia
követének tíz évvel korábbi jelentése, amely - bár több ponton egyezik
az előbbivel ~ mégis sokkal artifikáltabb, s számos kevéssé ismert rész­
let is feltűnik benne, ezért érdemesnek tűnik hosszabban idézni belőle:
„Erősségük a mezei harcban rejlik. Ha nem érzik előnyben magukat,
nem nyomulnak előre. Az ellenség mozgásából felismerik, az mennyire
erős vagy gyenge. Száz lovas már körül tud fogni egy tízezres hadsere­
get, és ezer lovas ki rajzva el tud özönleni egy területet és el tud foglalni
száz li-t [50-60 km]. Ha arról van szó, hogy erős ellenállást kell megtör­
niük és át keli hatolniuk az ellenséges arcvonalon, teljes egészében a
támadóékre hagyatkoznak. Általában tíz esetből mindössze háromszor
fordul elő, hogy a páncélosokat engedjék előre. Ha behatolnak az ellen­
ség sorai közé, hármas-ötös vagy négyes-ötös csoportokban tartanak
össze. Sohasem állnak össze nagyobb csapatokká, amelyeket az ellen­
ség körülfoghatna. Általánosságban gyalogosan előnyben részesítik
a zárt harcrendet, lovon pedig az oldott rendet. Ha az ellenség oldott
rendben harcol, ők is lazítanak a csatarendjükön, ha az kötött rendben
harcol, ők is összezárnak. Ami a gyors lovastámadásaikat illeti - akár
közelről, akár távolról, akár kevesen, akár sokan, akár összezár tan
vagy szétszórtan, felbukkanva vagy eltűnve úgy jönnek, mintha az
ég szakadna le, és úgy mennek, mint a villámlás, ügy nevezik ezt, hogy
^katonák mint hollóraj«, vagy »csillagszórás taktika*. Amikor a zárt
rendből kirajzanak, megnézik, merre mutat a vezér lovaglóostora, az
oldott rendből a visszazáráshoz pedig a dob hangjára hallgatnak. Ezek
náluk a jelek. A közelből egy szempillantás alatt ezer li-rc [nagyon mesz-
szirc] eltávolodnak. Ha éjszakára gyülekeznek, füstjelekre figyelnek a
távolban, és ebből ismerik fel, hova tartoznak. A harchoz éppenséggel
jó nekik a legkeményebb hideg: ha nincs hó, köveket dörzsölgetnek és
imádkoznak az éghez. [Az ilyen varázsköveket esővarázslathoz hasz­
nálták. A hóból ez esetben valószínűleg ivóvizet nyertek.]
A győzelmek
Ha le akarnak győzni egy ellenséget, felkapaszkodnak egy közeli
magaslatra, és onnan kémlelnek a távolba. Először ellenőrzik a vidé­
ket, és felmérik, milyen az ellenség helyzete. Külön súlyt fektetnek
arra, hogy zűrzavart okozzanak az ellenségnél és azt kihasználják.
Éppen ezért, amikor az elővédek érintkezésbe lépnek egymással, egy

464 Piano Carpini, 2003. 96. o.

121
csapatnyi lovas rögtön megtámadja az ellenség arcvonalát- Ha az már
az első összecsapásnál meginog, az ellenség létszámára való tekintet
nélkül azonnali előrenyomulásba kezdenek, olyanba, amilyet még száz­
ezer emberrel sem tud na feltartóztatni. Ha nem inog meg az ellenfél, az
első egység két oldalra kitér, és a következő egység ismétli meg a roha­
mot. Ha még másodjára sem tudnak behatolni az ellenséges sorok közé,
előretör a hátsó egység is. Mialatt előrenyomulnak, próbálják hűzni
az időt, és kidolgozni egy tervet, aminek alapján csapataik a jobb- és
balszárnyról bekerítik és hátba támadják az ellenfelet. Ha a csapatok
minden oldalról összezártak, az utoljára találkozók dobbal jelet adnak,
mire egy szempillantás alatt minden oldalról egyesült erővel lecsapnak.
Ezen a taktikán kívül van még néhány másik is. Például: egy egység
kerek pajzsokkal a karján lóról szállva, gyalogosan lő. Ha az ellenséget
eltalálja az első nyílzápor, szét tbg futni két oldalra, és ha szétfut, zűrza­
var keletkezik. Ezt aztán kihasználják a tatárok, és a lehető leggyorsab­
ban behatolnak az ellenség sorai közé. Ha az ellenség kedvező alkalmat
talál arra, hogy a gyalogos csapatokat a lovassággal letiporja, a gyalo­
gosok mögötti lovascsapatok törnek előre, ellentámadásba lendülnek,
és megfutamítják az ellenséget.
Ha az ellenség valahogy erősebben elsáncolja magát, és összes takti­
kájuk csődöt mond, felhecceit marhacsordákat és vadlovakat hajtanak
feléje, zűrzavart okozva ezzel. Ezek után csak ritkán fordul elő, hogy
nem győzik le az ellenség sorait.
Ha az ellenség lándzsaerdőt [a spanyollovas kínai megfelelőjét] for­
dít fej éjük, hogy a lovakat távol tartsa, és rohamukat megtörje, akkor
a lovasok bekerítik és messziről figyelik őket. Időről időre nyílzáport
zúdítanak rájuk, ami felőrli és megingatja az ellenséget. Ha már hosz-
szabb ideje tart ez a szembenállás, az ellenfélnek ki kell mozdulnia táp­
lálékért, vagy hiány keletkezik tűzifában és vízben. Nem marad más
választása, kockáztatnia kell, és akkor a tatár csapatok támadásba
lendülnek, és térdre kényszerítik őket.”456
Míg az Európa elleni mongol hadjáratok ismert nagy csatáiban a
mongol sereg viselkedését látszólag könnyűszerrel be lehet skatulyázni
a „steppei nomád” fogalmához szorosan hozzárendelt színlelt visszavo­
nulás (Kalka, 1223, Wahlstatt/Liegnitz/Legnica, 1241) vagy váratlan
rajtaütés (Muhi, 1241) kategóriájába ,* 466 más térségekben az események

466 Haenisch-Yao Ts'ung-wu-Olbricht-Pinks, 1980.187-191. o.

466 Hiszen analógiaként lehet őket használni más steppei népek hadi­
cselekkel megnyert csatáihoz, lásd például Bőna, 1993. 10-11. o.; Béna,
2000. 31-32. o.

122
 sokkal összetettebb képet sugallnak. A mongol hadsereg működéséről
ugyanis - különösen a muszlint világban - igen nagy tömegű forrásanyag
maradt fenn, így a mongolok és az egyiptomi mamclukok összecsapása­
iról vagy az egyes mongol utódállamok egymás elleni hadakozásairól
„esettanulmányok" meglepő sokasága készült az elmúl t évtizedekben ,4<57
Ebben a térségben a szembenálló felek hadainak összetétele (mindkét
fél nagyméretű lovasseregeket mozgatott a harctéren), felszerelése (az íj
használatának kitüntetett szerepe mindkét oldalon), gondolkodásmódja
(a mongolokkal a jelentős részben kelet-európai steppékről származó
kunokból és cserkeszekből álló egyiptomi sereg vette fel a harcot), azaz
hadikultűrájuk nagymértékű hasonlatosságokat mutatott, hogy min­
den eltérés dacára is465 nyugodtan kizárható a „másik” fél taktikájának
olyan fokú idegenszerűsége, mint amit az európai és az Európán kívüli
hadseregek esetében feltételezhetnek a kutatók. Ezért is tűnik fontos­
nak kiemelni, hogy az Egyiptomot uraló mamelukok és a Perzsiában
megtelepedő mongolok évtizedekig tartó viszálya rendre nagy, nyílt
csatákban csúcsosodott ki: Ain-Dzsalut (1260), Homsz (1260), Abulujsz-
tan (1276), Homsz (1281), Vádi al-FIaznadár - Homsz mellett (1299).4<5y
Nem volt ez másként korábban sem: GücsQIuk kara-kitáj uralkodó
hadát 1216-ban a fővárosa, Balaszagun melett vívott csatában verték
meg, a hvárezmi hadsereggel pedig 1216/1218-ban a kipcsak steppén,
1220 -ban az iráni Daulatábádnál, illetve 1221-ben az Indus-folyó mel­
lett mérték össze fegyvereiket. (Ez utóbbi talán Dzsingisz kán leghíre­
sebb nyílt csatája a nyugati világban.) Hasonló volt a helyzet Indiában
később is, ahol a Delhi Szultánság ellen intéztek több ízben is sikerte­
len támadásokat a mongol hadak.*4™
Ezekben természetesen nagy szerep jutott a lovasság manővereinek,
a fentebb ismertetett szárny támadásoknak, átkaroló manővereknek,
de ezek az összecsapások ennek ellenére nyílt csaták voltak, melyeket

467 Például az 1260-as ain-dzsaluti csatáról - a téma korábbi, bőséges

irodalmának ismertetésével Smith, 1984. 307-345. o. Vö. Amitai-PreisXy
2006.; Ugyanerről és az 1270-es herati csatáról Martinez, 1986. Vö, Biran,
2002. 175-219. o- Kubiláj és Kajdu 1301. évi nagy összecsapásáról Bérem,
1997. 52-54. o.
4CS John Masson Smith Jr. és ReuvenAmitai-Preiss nézetkülönbségeiről
e tekintetben: Smith} 1998. 54-62. o.
4fi9 Amitai-Preissy 1995.; Amitai-Preiss, 2002. 221-264. o.
470 Biran, 2005.83. o.; Boyle, 1964.: Jackson, 1999. 103-122., 217-237. o.
Smithy John Masson Jr.: Mongol Armies and Indián Campaigns [htlp://www.
mongol ianculture.com/MONGOL-A RMIES.htm, letöltve: 2017. augusztus 21,]

123
főként nem a „steppei nomádoknál” sokak által „elengedhetetlennek”
tartott hadicselek döntöttek el. Ugyanakkor több ízben feltűntek olyan
jelenségek - például a kínai követjelentésben említett lóról szállt íjászok
alkalmazása melyet a sztereotip „steppei lovasíjász” kép nem tartal­
maz, holott a mongolok 1230-ban Dzsalálu’d-dín Mangubcrti hvárezmi
sah ellen, majd 1276-ban Abulpjsztannál és 1299-ben Vádi ahHazHa­
dárnál a mamelukok ellenében is alkalmazták ezt a módszert. Mindez
talán érthetőbbé teszi az észak-afrikai Ibn Khaldún tudósítását is, aki
szerint „a korabeli török ncpek harcmodora a nyilazás. A harcrendet
zárt sorokból alakítják ki. Három egymás mögött álló sorban helyez­
kednek el. Lovaikról leszabván, tegezükből nyilaikat maguk elé ürítik,
s ülő helyzetből lőnek. Mindegyik sor védi az előtte lévőt, hogy az ellen­
ség ne lephesse meg meglepetésszerűen ”.471

A „ kalandozások” és a keresztén y

KIRÁLYSÁG KORÁNAK CSATÁIRÓL

Mikor legyen csata? -

Arkadiopolisz (970), Ménfő (1044), Lajla-folyó (1146)

Ma már egyre szélesebb körben elfogadott állítás, hogy nemcsak a

steppén, hanem a középkori Nyugat-Eu rópában és Bizáncban is egyfor­
mán kerülendőnek tartották a mindent egy lapra feltevő, kockázatos
nyílt csatákat ,172 s úgy tűnik, sikerült megszabadulnunk attól az igen
széles körben elterjedt, ámde téves XIX. századi eredetű hiedelemtől,
hogy a háborúk célja mindenkor és minden körülmények között a csa­
ták megvívása volt .471 Felmerülhet tehát némi kétkedés azirányban is,
hogy vajon a nyugati típusú nehézlovasság számának feltételezett növe­
kedése arányosan növelte volna a magyar hadvezérek hajlandóságát a
nyílt csaták vállalására az Árpád-korban, vagy hogy egy csata felvál­
lalása pusztán egyes hadvezérek, Beles bán, Dénes ispán vagy épp IV.
Béla egyszemélyes döntéséből, téves vagy helyes helyzetértékeléséből*4 3
2
7

'17i AmUai-Preiss, 1995.171-174., 223-224. o.\ Amitai-Preiss, 2002.254.

o/yVö.Nicolle, 1979.170. o. Ibn Khaldún, 1995. 294. o.; A különféle - köztük
az andalúziaiakra jellemző - ülő lővésmódok leírása: Kurtulus72002. 73-74. o.
472 A csaták alárendelt szerepéhez a nyugat-európai hadviselésben
Gülingham, 1992,; A bizánciak „csatakerülő” hadműveszeti elveiről és ezek
megvalósulásáról Tősér, 2004. 599-603. o.
473 Melynek egyik jó példája a kiváló katona, Hazay, 1888. 549-561. o.

124
következett. így talán néhány - katonai szemszögből nyugodtan trivi­
álisnak mondható - szempont is érdekessé válhat, ami a magyar had­
történetírás hagyományos sémáiba eddig többnyire nem került be.
Idegen földön - legalábbis elméletileg - többnyire nagyobb lehe­
tőség volt a kockázatos csaták előli kitérésre, mint a településterü­
let védelmében, hiszen a könnyen manőverező magyar lovascsapatok
még a 933. évi merseburgi kelepcéből is képesek voltak megszabadulni,
amikor felismerték, hogy a szászok csapdát állítottak nekik .474 (Aligha
véletlen viszont, hogy több alkalommal is hazatérés közben érték sike­
res támadások a zsákmánnyal megrakott, immár nehezebben mozgó
magyar hadakat.475) Szinte kivételesnek tekinthető, hogy a már emlí­
tett, 934-ben (?) bizánciak ellen vívott csatára és a 955. évi augsburgi
vereségre is egy-egy megerősített város ostroma alkalmából került sor.
Ám ha időnként sor is került egy-egy nagyobb nyílt összecsapásra,
akkor is - aKudatgu Bűig-ben is megfogalmazott - egyszerű és ésszerű
elvek érvényesültek: például túlerőben lévő sereggel - akár a feltételez­
hető minőségi különbségek dacára is - nyilván szívesebben vállaltak
csatát. 970-ben Arkadiopolisznál szinte bizonyos, hogy a magyarok és
szövetségeseik, a ruszok, bolgárok és besenyők hadai komoly túlerő­
ben voltak a bizánciak seregéhez képest.476A magyar krónikák szerint
1044-ben Aba Sámuel Ménfőnél azért is vállalt csatát a gyalogságát hát­
rahagyó Oltó seregével, „mert néhány bajor közölte vele, hogy a császár
csak kevés emberrel jött ellene ”.477 A magyar túlerő Aba saját csapata­
inak árulása nélkül talán meg is hozta volna a várt eredményt, hiszen
a.zALtaichi Évkönyvek szerzője is igen érzékletesen írt a nyomasztóan
népes magyar csapatokról, „amelyek - mintha erdő nőtt volna ki - a
felettébb tágas mezőt elborították ”.478A túlerő fontos motiváció lehetett
az 1146, évi Lajta-menti csata kezdeményezésekor, ahol a magyar kró­
nika szerint épp azért kereste a magyar sereg osztrák területen a csatát,
mert „egy Guncel nevű tolmács, aki mind a két nyelvet jói ismerte, hírül
adta a királynak, hogy közeledik a teutonok serege. Es azt mondta, ez

474 Veszprémit, 1987.

478 B. Szabó, 2004. 132. o.
476 Ez lehet az egyi k oka annak, hogy miért is mehettek bele különösebb
habozás nélkül a bizánciakkal vívott nyílt csatába a besenyők tőrbecsalása
után. Vö. Tősér, 2004, 603-605. o.
477 Képes Krónika, 1986. 103. o.
478 Kristó, 1999. 250-251. o. A csatáról szóló legújabb, igen részletes
tanulmány: Négyest, 1994a. 136-146. o.

125
a legjobb alkalom, hogy a király rájuk rontson, mert kevesen vannak,
és nem jött el mindenki, akit segítségül hívtak /’'479
A másik fontos tényező, ami egy nyílt csata felvállalására sarkall­
hatta a magyar vezéreket, az az ellenfél átkelése egy folyón, ami igen
komoly gondokat okozhatott a támadónak, s óhatatlanul erői megosztá­
sához, rendjének lazulásához vezetett. Nemcsak a mongolok használták
ki tehát 1223-ban a Kalkánál a folyót, mint „seregmegosztó” és zavar-
keltő tényezőt, hanem - különösen a folyókra támaszkodó nyugati és
déli határ védelmében - a magyarok is több ízben: 1044-ben Ménfőnél
a Rábán, 1128-ban Haramnál és 1165-ben Zimonynál a Dunán, 1271-
ben pedig előbb Moson környékén a Dunán, majd a Lajtán, végül pedig
a Rábcán átkelő ellenséget támadták meg .480412
8

M in d e n k é p p e n „ n y u g a t ia k ” -e a k e r e s z t é n y m a g y a r k ir á l y s á g

HADVEZÉREINEK TAKTIKAI MINTÁI? - ZlMONY ( 1167), MUHI ( 1241)

A zimonyi csata az első hadiesemény, mely esetében a régebbi kuta­

tók zöme szinte egyöntetűen arra az álláspontra jutott, az ősi magyar
taktika „elhagyása” okozta a magyarok kudarcát. E vélekedések szerint
az 1167-es csata alkalmával a Choniatés és Kinnamos által leírt magyar
csatarend ellentmond mindannak, amit az „ősi” magyar lovassági tak­
tikáról tudni lehet: „Azok felálltak, ittak, majd gyorsan fegyvereik után
nyúlva a megszokott módon csatarendbe álltak. Mert mindig az a szo­
kásuk, hogy válogatott harcosaik töltik be az élvonalat. A császár, aki
ezt már régen tudta, ezért megparancsolta Andronikosnak, hogy for­
dítva állítsa fel a csatasort .”'181 A magyar vezérnek „fogalma sem volt
arról, hogy az adott helyzetben mit is kell tenni, ezért a parancsnok­
sága alatt levő se reget nem osztotta jobb- és balszárnyakra, nem külö­
nítette osztagokra és szakaszokra, hanem egy akkora hadat egyetlen
egységbe gyúrva, tömörítve, ahogyan volt [...] úgy közeledett. (...| Maga
az ellenséges sereg valójában ijesztő és félelmetes látvány volt: csupa
lovas és dárdás.”48-

479 Képes Krónika, 1986. 206. o.

480 Az 1271. évi harcokra: Szűcs, 1993. 150. o. Vö. Kristó, 2003. 184. o. A
déli határon a Duna olyan szeles természetes akadályt képezett, hogy ott már
egy hídfő kiépítését is a siker reményében akadályozhatták a magyarok. B.
Szabó, 2013a. 104-105., 126., 136. o.
481 Moravcsik, 1988. 243. o.
482 Moravcsik, 1988. 289. o

126
 Az, hogy a bizánci szemtanuknak nem volt betekintése a magyar
csatarend belső szerkezetébe, így azt miért írták le homogén „masz-
szának”, már Pauler Gyula és az ő nyomán Darkó Jenő is meg tudta
magyarázni az avarokról, törkökről, magyarokról, buÍgérőkről író
bizánci írások nyomán .483 Ha azonban abból indulunk ki - mintáz már
szinte hagyományosan szokás hogy a steppei taktika csak és kizáró­
lag könnyűfegyverzetű lovasíjászokra épült, ezeket a sorokat valóban
nem lehet másként értelmezni, mint idegen harcosok és valami idegen
metódus megjelenését a magyar taktikában. Csakhogy számot kell vet­
nünk azzal is, hogy a középkorban számos steppei nép, az avar, a türk,
a kazár, a kitan, a dzsürcsi, a mongol rendszeresen alkalmazott köny-
nyű- és nehézlovasságot egyszerre a harctéren ,484 s bizonyos esetekben
- mint azt Piano Carpini leírásában és a kínai követjelentésben is lát­
hattuk - a mongolok vagy a dzsürcsi Csili-dinasztia XII. századi ala­
pítója, a hazai hadtörténeti szakirodalomban kevéssé ismert Akuta is
a jól védett, páncélos harcosokat állították az élvonalba .4854
6így, bár a
8
nehézlovasság ilyen módon való felhasználása talán nem tartozott a
leggyakrabban alkalmazott csatarendek közé a steppei népek körében,
mégsem tarthatjuk kizárólag „nyugati” sajátosságnak.
A zimonyi csatához hasonlóan a muhi csata esetében is többek
többször is felrótták, hogy a magyarok nagy mértékben eltértek őseik
hagyományaitól.488 Néhány kutató még a Spalatói Tamás leírásában
kulcsfontosságú szekérvár létezését is kétségbe vonta, mások pedig
nem győzték kárhoztatni ezt a „nyugati” újdonságot, mely állítólag
lehetetlenné tette az oly nagyra értékelt hagyományos magyar lovas­
harcászat kibontakozását a csatában .487 Mivel Veszprémy László - Köh-
ler nyomán - már meggyőzően igazolta, hogy a szekérvár használata
meglehetősen széles körben el volt terjedve Európában, alkalmazását
valóban gondolhatnánk valamiféle „nyugati” hatásnak .488

488 Pauler, 1899.315. a; Darkó, 1937.153. o. Vö. Szabados, 2007a. 490-491.

o., illetve Veszprémy, 2008. 133. o.
484 Hidán, 2000a. 7-20. o.; Wittfogel- Feng, 1946. 531. o.
485 A dzsürcsi lovasság taktikájáról Martin, 1943, 69. o, 2. j.
486 Pa,uler, 1888. 501-526. o,; Bárczay, 1893. 485-490, o.; Marczaíi,
1896. 470., 472. o.
487 A kérdés irodalmának alapos áttekintése: Borosy, 1991. A régebbi
megközelítés végiggondolatlan pontjairól és a csata újfajta rekonstrukciójáról:
B. Szabó, 2001. 87-90. o.; B, Szabó, 2016,
488 Veszprémy, 2003b, 390. o,; A szekérvár - már Salamon Ferenc által
is felvetett - nyugati eredetét már Thúry József vitatta. Thury, 1888. 591. o.

127
 Ám még ez esetben is adódnak „steppel” párhuzamok. Az avarok
Singidunum városának védelmére építettek szerkérvárat 595-ben ,489*a
kazárok a fővárosukat, Balandzsart próbálták megvédeni ilyen módon
az araboktól 722-bon,49akalandozó magyarok esetében pedig a 924. évi
Saint Gallen-i portya leírásában találni igen fontos részleteket- A híres
kolostor kifosztása után ugyanis egy felbukkanó ellenséges csapat
miatt a magyarok egybegyűltek és zsákmányukkal egy harcra alkal­
masabb mezőre vonultak, ahol „a csatasort - a körülményekhez képest
- serényen felállítva, a kocsikat és az egyéb málhát körben elhelyezve
egymást váltva őrködtek az éj folyamán /'491 Ez esetben tehát a vonuló
csapat szekerekkel megerősített táborba húzódott éjszakára, hogy meg­
akadályozzon egy váratlan rajtaütést - épp abból az okból, ami miatt
W . Béla katonái is tették ezt a Sajónál.
A szekerekkel körbevett tábor - a közhiedelemmel ellentétben4924 3-
9
remek megerősített állásként szolgálhatott nyílt csatákban is a steppei
íjászlovasság számára. A besenyők a XI. század közepén például kife­
jezetten előszeretettel küzdöttek szekérvárra támaszkodva: „Ahogy a
besenyők várták a bizánciak támadását - miközben kocsijaik falként
vették körbe őket némely bizánci oszlop sebesen és kiabálva rohant
a barbár tábor felé. A nyilazó barbárok, a nyilak által okozott sebesü­
lésekkel pánikba ejtették ellenségeik [a bizánciak] lovait, és rákénysze-
rítették a bizánciakat, hogy megszégyenülve elmeneküljenek. [...] Egy
másik összecsapás is történt, amikor a bizánciak hasonló vereséget
könyveltek el: a bizánciak elmenekültek, a besenyők pedig kitartóan
üldözték őket,™
A besenyők később 1087-ben, 1091-ben 1. Alexios, végül pedig 1122-
ben II. .Joannés császár ellen is hasonló taktikával harcoltak. A hozzá­
juk hasonló módon főként lovon küzdő, ám közelharcban valószínűleg
fölényben lévő bizánciak így nem tudták egykönnyen elérni a hevenyé­
szett védővonal mögül rájuk nyilazó harcosokat - 11. Joannés is csak a
gyalogos varaiig gárda bevetésével tudta áttörni a szekerek vonalát .494

489 Szádeczky-Kardosa, 1992. 109. o.

499 Számos más példát is hozva: Polgár, 1998. 45-48.; Polgár, 2005a.
197-198. o.
491 Ekkeharci krónikája: Kristő, 1995. 251. o.; Kovács, 1996. 84. o,
492 Szegfű László nyomán Veszprémy, 1991b.
493 Michael Attaliates történeti műve e részletének angol fordítása:
Ka égi, 1964.103. o.
404 Anna Komnene: Alexias. [http://www.fordham.edu/halsall/basis/
AnnaComnena-Alexiacl07.html és http://wwwr.fordham.edu/halsall/basis/

128
Védelmi harcaikban az oroszok ellenében a kunok is alkalmaztak sze­
kérvárakat, s ennek a rögtönzött védelmi eszköznek a használata még
a XIV. században is teljesen szokványos dolog volt az Európában fel­
bukkanó kisázsiai törököknél is .405 (Egyes kései példákból az is kiderül,
hogy a szekérvár korántsem korlátozta minden esetben a mozgékony
lovasság hatékony alkalmazását.*4 496)
5
9
Mindezen túl a steppel hadviselésre vonatkozó források akár még
azt a feltevést is megengedik, hogy Muhinál nem egyszerűen egy heve­
nyészett szekérvár oltalmazta a magyar tábort: Spalatói Tamás szövege
szerint ugyanis a magyarok nemcsak szekerekkel, hanem pajzsaikkal
is körbevettek sátraikat.497 A perzsa Gardízí leírása szerint a X. szá­
zadi kazárok is pajzsokkal vették körül a táborukat, melyeket az egyes
katonák felszereléséhez tartozó eövekekhez rögzítettek, s az így össze­
állított pajzsfalat igen gyorsan, kevesebb mint egy óra alatt fel lehetett
állítani .4984
9A tábor körül földbe szűrt lándzsákat vázként használva
ugyanezt a metódust alkalmazták a bizánci - és talán az orosz - had­
seregben is, s némileg hasonló módon, pajzsokból Összeállított tábori
erődítményt még az oszmán-törökök is használtak a XV. században .400
A muhi csatáról kialakult sztereotip kép ismeretében talán mégis
az a legmeghökkentőbb, hogy maguk a mongolok is használtak bizo­
nyos esetekben ideiglenes tábori erődítményt a csatáikban. Amikor

AnnaComnena-Alexiad08.html, letöltve: 2017. augsztus 21.]; Kinnamos, 1976.

15-16. o.; Somogyi Győző: Idegen ncpelemck a Konmínosz-kor bizánci
hadseregében. Kézirat.
495 Oikonomides, 1993. 164. o.; Razin, 1961. 98. o.
496 Például a XVI. századi lengyel hadművészetben: B. Szabó, 2005.591.
o.; B. Szabó, 2015a. 88-90. o.
497 „Composuerunt ergo se quasi in quodam artissimo stabulo cuncti,
circumponentes currus etclipeos undique quasi pro muniraneto castrorum.”
Gombos, 1937-1938. 2234. o.; „Úgy rendeződtek el tehát, mintha valamilyen
szűk karámban volnának mindnyájan, körös-körül állítva szekereiket és
pajzsaikat, mintegy a tábor védelméül.” Nagy, 2003. 54. o.
498 Gardízí első magyar fordítása Pauler-Szilágyi, 1900. 157-158. o.;
Martinez, 1982.154-155.0.; Göckenjan-Zimonyi, 2001.168. o. Talán hasonló
ideiglenes hun tábori erődítményről számolt be a catalunumi csata kapcsán
Jordanes is: lordanes, 2004. 83-84. o., lásd: Golden, 2002.138. o.; a további
példákról: Polgár, 1998.45-48. o.; Polgár, 2005a. 198-199. o.
499 McGeer, 1998. 350-354. o. „Az oroszok a nagy mezőket / vörös
pajzsaikkal kerítek be” (Ének Igor hadáról, 1974. 12. o.); Mihajlovic, 1975.
165. o. Valószínű, hogy hasonló védelmi berendezést építettek még az 1526.
évi mohácsi csatában is az oszmánok: B. Szabó, 2015a. 100-101. o.

129
1272-ben a Közel-Kelet meghódításán fáradozó mongol hadsereg egyik
sereg teste az Euf rátesz felső folyása mentén található al-Bira (a mai
Törökország területén található Birecik) várát ostromolta, egy 5000
fős mongol különítmény lóról szállva a folyó egyetlen közeli gázlójával
szemben felépített - mongolul síbe-nek nevezett paliszáddal megerő­
sített állásba vette be magát, hogy így akadályozza meg a vár felmen­
tésére induló, túlerőben lévő egyiptomi mameluk hadsereg átkelését
azEufráteszen.riím

ELKÉPZELnETŐ-E VALAMIFÉLE FOLYAMATOSSÁG?

B r e x t a - folyó (899), K r o i s e x b r l n n (1260) -
A ugshu rg (955), D ü h n k k u t (1278)

Az ellenség közelségében egy folyón való átkelést viszont speciális

„steppei” manőverként szokás Leírni, melyet csak és kizárólag a nomá­
dok kön nyű lovassága volt képes végrehajtani. Az jóval kevésbé közis­
mert, hogy az ilyen manőverek természetesen igen komoly veszélyeket
hordoztak a támadó fél számára is, mint azt az 1260. július 12-én lezaj­
lott kroisenbrunni - más néven morvamezei csata - is bizonyítja-Ezút­
tal a körülmények a Morva folyó két partján felsorakozó cseh-osztrák
és magyar sereg számára egyaránt kedvezőtlennek tűnhettek. Az ese­
ményt tárgyaló krónikákban olvasható több tíz-, sőt százezres létszá­
madatok alapján arra gondolhatunk, mindkét fél igen jelentős haddal
készült a Közép-Európa feletti dominanciáért folyó végső küzdelemre:
a cseh király, Ottokár hadai, ha létszámukban nem feltétlenül múl­
ták is felül IV. Béla hadait, a csatadöntő erőnek tartott nehézlovasság
szempontjából szinte biztosan fölényben voltak a jobbára kön nyű Lo­
vas csapatokat felvonultató magyarokkal szemben.*01 Tekintettel azon­
ban arra, hogy a cseh-osztrák félnek élelmezési nehézségei támadtak,
nagyon is elképzelhető, hogy azoknak a krónikásoknak az adatai álltak
közelebb a valósághoz, akik szerint abszolút értelemben is létszámfö­
lényben voltak IV. Béla seregével szemben. Ottokár 1260 nyarán addig
szokatlan nagyságú erőket vonhatott össze, hiszen korábban egyetlen
jelentősebb csatára sem került sor, annak ellenére, hogy a magyar és*6 1
0

6o° Amilai-Preiss, 1995. 129-131. o.

601 Szende, 1999. 290-294- o.
 kun könnyűlovasság IV. Bcla lengyel és halicsi szövetségeivel rendsze­
resen dúlta az ellenséges hatámnenti területeket.502
Ráadásul a két sereget elválasztó folyó mindkét fél számára komoly
akadályt jelenthetett, és a korábban szétszórtan gyülekező csapatok
elleni váratlan támadás - korábban már jól bevált - lehetősége Otto­
kár csapatainak összevonása után már nem állt fenn.5035 6A patthelyzetet
4
0
a cseh király korántsem önzetlen ajánlata oldotta fél: július 12-13-ra
fegyverszünetet ajánlott a magyaroknak, hogy azok nyugodtan átkel­
hessenek csapataikkal a Morván, s ebbe némi habozás - és állítólag a
kunok vezéreivel folytatott tanácskozás - után IV. Béla bele is ment.514
Ezután következett be a középkori magyar hadtörténet egyik legjelen­
tősebb és legmeghökkentőbb kudarca: a trónörökös, István herceg veze­
tésével a folyón éjszaka átkelő magyar előhad a fegyverszünettel mit
sem törődve harcba bocsátkozott az ellenséggel, és kudarcot vallott,
így mielőtt a teljes magyar sereg átkelhetett volna a Morván, a csata
lényegében már el is veszett/05
Erről a csatáról - tudtommal - eleddig nem készült egyetlen modern
magyar, cseh vagy osztrák feldolgozás sem. Még aBabenberg-örökségért
folytatott harcot nagy részletességgel feldolgozó Szende László is elke­
rülte részletes elemzését, holott katonai szempontból rendkívül izgal­
mas kérdéssel, szinte már rejtéllyel állunk szemben. Az egyik lehetséges
- és a magyar hadtörténetírásban szokványosnak mondható magyará­
zat a történtekre hogy pusztán egy véletlen incidens sodorta volna a
végzetes küzdelembe a szemben álló feleket/06 Ehhez társul időnként
az a feltételezés is, hogy a IV. Béla korában már olyannyira átha­
totta volna valamiféle furcsán értelmezett „lovagi szellem1’ a magyar

502 Az élelmezési problémákról: Ottokár von Steiern, 1938. 1793. o.;

Szende, 1999. 269-287. o.
503 Szűcs, 1993. 87. o.; Szende, 1999. 294-296. o.
504 Gombos, 1938. 1794-1795. o.
505 Kristó, 2003. 178-179. o.
506 Rónai Horváth Jenő azon az alapon vetett el minden más lehetőséget,
hogy „a felek közül a magyar volt az, kinek a harc megkezdése érdeke ellen vala,
mert hiszen a sereg még átkelő félben tehát harcászatilag a legkedvezőtlenebb
helyzetben volt; az átkelés megzavarása a magyar seregre, mely erejét a
küzdő térre vonni nem volt képes, csak végzetes lehetett.” Rónai Horváth,
1895.134. o. Ezzel szemben például Négyes! Lajosban felmerült az a gondolat,
hogy Ottokár tulajdonkeppen a „színeit megfutamodás” egy módosított
verziójával csalta lépre a magyarokat. Négyest Lajos: A morvamezei csaták,
(A publikálatlan kézirathoz a szerző szívessége folytán jutottam hozzá,
melyet ezúton is köszönök!)

191
 hadvezetést,507 hogy pusztán emiatt egy számára nyilvánvalóan előny­
telen állásban kívánt csatába szállni, ám ez a vélekedés a körülmények
és a fejlemények ismertében igencsak fenntartással kezelendő.™8
Az belátható lenne, hogy a „lovagi szemlélettel" talán jobban áthatott
csehek és osztrákok számára mi lehetett az alku előnyös oldala: amel­
lett, hogy a magyar sereg - hátában a folyóval - kedvezőtlenebb pozíci­
óba került, a csata előtt Ottokár is nagyobb területen tudta szétosztani,
nagyobb területről tudta élelmezni szűkölködő csapatait. Mindezzel IV.
Béla és vezérei is tisztában lehettek, sőt erre a körülményre akár ter­
vet is építhettek: a szétszóródott, gyanútlan ellenségre még készületlen
állapotában kell a vízi akadályt könnyedén leküzdő könnylovassággal
megsemmisítő csapást mérni.
Bár mindez természetesen csak egy a lehetséges magyarázatok közül,
az, hogy Ottokár király a pápához írt levelében pontosan eszerint adta
elő az események menetét, némileg növeli a valószínűségét: a magya­
rok előhada már 11-érői 12-ére virradó éjszaka átkelt a folyón, s 12-én
- mint a fentebb ismertetett adatokból kiderült, a steppei hadviselés­
ben igencsak elterjedt - félkör alakú csatarendben váratlan támadást
intézett Ottokár stájerekből álló utóvédje ellen. A király riadóztatta
távolabb tartózkodó csapatait is, s személyesen sietett a megtámadot­
tak segítségére.
Bár a cseh király beavatkozása után kibontakozó harc részlete­
iről nem rendelkezünk túl sok információval, azt a felvetést, hogy
legfontosabb momentuma az lett volna, hogy a kunok és magyarok

rií7 Jellemző módon Doberdói Bán laky (Breit) József ennek az eseménynek
az értékelésekor sem jutott el oda, hogy bármi célszerűséget vagy értelmet
keressen a magyar fél cselekedeteiben. (Bánlaky, 1930, 49-50. o.)
r,oa Hiszen a királyi haditanácsban helyet kaptak a kunok vezérei is, s
a trónörökös, a későbbi V. István is, aki épp 1260 júniusában adott leckét
Ottokár vitézeinek a „steppei1’hadviselésből. A magyarországi lovagi kultúra
korlátáiról bővebben: Kurcz, 1988.
Ottokár cseh király levele IV. Sándor pápához az Annales Ottaka?'iani-
ban. (Gom.bos, 1937-1938, 166. o.); Doberdói Bánlaky (Breit) József - aki
szintén az akaratlan incidens hipotézise mellett állt ki - csupán egy felderítő
csapat akciójából vezeti le az összecsapást, noha oz a „felderítő csapat"
szerinte, miután „a csehek elsáncoit táborára akadt, talán, hogy abba mélyebb
betekintést nyerjen, a csoport parancsnoka több irányból jövő koncentrikus
támadást rendeltei a sibenbrunni tábor ellen", (Bánlaky, 1930.48-49. o.) Ha
hihetőnek tartjuk Ottokár állítását, akkor ez fegyvernyugvás idején aligha
nevezhető természetes viselkedésnek - különösen nem a XIX. század katonai
iskoláiból kikerült, első világháborús veterán számára.

132
 sűrűn záporozó nyilai nem tudtak kárt tenni a támadó cseh és oszt­
rák nehézlovasságban, nyugodtan elvethetjük, hiszen tizennyolc évvel
később a magyarok és kunok ugyanilyen fegyverekkel igen komoly káro­
kat tudtak okozni a cseheknek a második morvamezei csatában.™ Az
azonban bizonyos, hogy az átkelt magyar seregrész egyik legfontosabb
parancsnoka, István herceg igen szorult helyzetbe került, talán meg is
sebesült,5511 a vezér eltűnése pedig könnyen okozhat pánikot a sereg­
0
1
ben - ami ezúttal be is következett. A megfutamodók összekeveredtek
a folyón át segítségükre igyekvőkkel, a kavarodásban sokan a vízbe
vesztek, s végül az egész magyar sereg - állítólag a folyón való átkelés
közben sokezres veszteségeket szenvedve - a még érintetlen csapatok­
kal együtt, táborát hátrahagyva megfutott,
Noha egy ilyen eset sosem vet túl jó fényt az előzetes megállapodást
megszegő félre, a siker sok mindenért kárpótolhat: amint azt: a 899. évi
brentai diadal is megmutatta, akár háromszoros túlerőben lévő, megál­
lapodásra nem hajló ellenséggel szemben is komoly eredményt lehetett
cdérni. Ez esetben csupán a Gombos F. Albin által péidaadó gondosság­
gal elemzett esemény*12 - mely oly sok a magyar vitézséget cs hadi ráter­
mettséget, sőt zsenialitást ecsetelő leírást ihletett meg - egy apró, ámde
igen fontos momentuma érdemel figyelmet: Liutprand beszámolója sze­
rint ugyanis a sikeres magyar támadás a Brenta folyón keresztül azért
is hatott a meglepetés erejével „mert a keresztények a béketárgyalások
alatt a hosszas várakozást elunták és szétszéledve evéshez láttak*.513
Amint az a fentiekből remélhetőleg kitűnt, az a lehetőség, hogy
..pogány módra”, tárgyalások látszatával altassák el az ellenfél ébersé­
gét, az 1260. évi morvamezei csata esetében is fennáll. A korábbi véle­
kedésekkel szemben ugyanis - amelyek épp a nyugati taktikai minták
lérnyerését láttak bizonyítva az egyes középkori csaták lefolyásában
ez az eset is arra utal, hogy nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk
az Jnherent m ilü ary prob a b ü iíy” elvének: ha két hadsereg hasonló
összetevőkből áll, akkor a két hadsereg taktikai repertoárja is való­
színűleg hasonló lesz.
S ez esetben talán érdemes szem elolt tartani azt a szempontot is,
amelyet a mandzsu birodalom alapítója, Nurhacsi fogalmazott meg

510 Kristóf 2003. 179. o. Vö. Kri&ló, 2003.192. o.

511 Szende, 1999. 297. o. Az itteni történések Zsoldos Attila feltételezései
szerint valószínűleg nem kedveztek a jó viszonynak IV. Béla és fia, István
herceg között. Zsoldos, 2007. 17. o.
512 Gombos, 1927,; i'yabban: Torma, 2008.
JÁudprand, 1908. 52. o.

133
utódainak: „Békében a becsület a legfontosabb, azonban háborúban
azok a ravasz cselek, taktikák, melyek nem okoznak sem szenvedést,
sem nyomorúságot a katonáknak. [...] Az az igazi hadvezér, aki olyan
hadicselt vet be, olyan stratégiát alkalmaz, hogy úgy tud győzedelmes­
kedni, hogy nem esik kár a seregében. Mi haszna van egy olyan győze­
lemnek, melyben veszteségek és szenvedések érték a sereget?7’514
Tizennyolc évvel ez után az összecsapás után, mgjdnem ugyanazon a
helyen, a magyar hadak nyílt csatában látványos revansot vettek Otta-
káron a korábbi kudarcért. Az 1278-as morvamezei csata Közép-Európa
egyik legjobban dokumentált középkori hadieseménye, a rá vonatkozó
főbb német, osztrák és cseh forrásokat mintaszerűen vizsgálta meg
Andrcas Kusternig osztrák kutató.515 Figyelemre méltó azonban, hogy
az általa már 1982-ben közölt rövid csataleírás ennek ellenére lénye­
gében Köhler tábornok XIX. századi művén nyugszik, mely szerint a
magyar csapatok Habsburg Rudolf több lépcsős csatarendjének első
lépcsőjében kaptak volna helyet - épp úgy, ahogyan II. Frigyes is oda
állította könnyűlovasságát az 1237. évi cortenuovai csatában, ahol a
császár oldalán az ifjú Habsburg Rudolf is harcolt. (Magyarországon
utoljára 1890-ben publikált ehhez hasonló leírást Köhler nyomán Soós
Elemér.**015*) Ennek az elképzelésnek az ellentmondásaira inár 1893-ban
felhívta a figyelmetBárczay Oszkár, aki az eltérő látásmódé forrásokat,
valamint Köhler és vitapartnerei álláspontját is figyelembe véve úgy pró­
bálta meg Köhler hipotézisének gyönge pontját017kiküszöbölni, hogy a
csatában résztvevő egész magyar hadat Rudolf jobbszár nyara helyezte,
ami után lehetővé vált, hogy TV. László magyar és kun harcosai szinte
külön csatát vívjanak a valószínűleg velük szembe állított csehekkel
és morvákkal,51* Amennyiben elfogadjuk ezt a feltevést - márpedig a

Nurhacsi\ Magasztos tanítás, 17. század eleje. Kápolnás Olivér

fordítása. (A szövegre Kápolnás Olivér hívta fel a figyelmem, melyet ezúton
is köszönök neki!)
r>ir> Kusternig, 1982. Ehhez hasonló módszerességgel ebből a korszakból
jószerével egyetlen magyar vonatkozású hadiesemény középkori forrásait
sem dolgozta lel soha senki! Vö. Zsoldos, 2000a. 420. o.
010 Kusternig, 1982. 14-15. o.; Köhler, 1893. 3. k. >324. o.; Sóős7 1890.
459-477. o. így Pálóczi Horvát András már mint a hazai véleményektől eltérő
álláspontot ismertette Kusternig leírását. (Pálóczi Horvát, 1989. 61-62. o.)
017 Tudniillik azt, hogy az első lépcsőben feltételezett magyarok
harcairól lényegében nem írnak a különféle német seregtestek összecsapását
megörökítő szövegek, holott eszerint a magyaroknak épp ezek között kellett
volna tevékenykednie a csatában.
518 Bározay, 1893,491-497., 672-674. o.

134
források anomáliáinak magyarázatára ennél jobb megoldást a kutatók
eddig nem tudtak felmutatni - t ez esetben nyugodtan ki is zárhatjuk a
szövetséges hadak más részeit a vizsgálódások köréből*519
A magyar hadsereget három csoportra osztották: az elsőt Csák Máté
nádor, a másodikat Gutkeled István országbíró vezette, míg a harma­
dik csapat az ifjú király, IV. László körül csoportosult..1520Bár az újabb
irodalomban az az elfogadott álláspont, hogy az első két seregi est egy­
más mögött állt volna a csatarendben, valójában ehhez a források sem­
miféle fogódzót nem adnak, így épp ilyen valószínű feltételezés lehet az
is - amire egykor Soós és Bárczay is utalt521 hogy egyetlen vonalban
álltak egymás mellett, azaz tulajdonképpen a szövetségesek balszár-
nyán álló magyar sereg két „szárnyát* is alkothatták.
Tőlük távolabb foglalt helyet IV. László és kísérete, amit hagyomá­
nyosan a király iíjű korával szokás magyarázni, holott II. Géza sem
volt idősebb, amikor 1146-ban a Lajta-menti csatában átesett a „tűzke­
resztségen”*Annál figyelemre méltóbb, hogy mindkét csatában hasonló
volt a két ifjú király pozíciója: a derékhadtól távolabb foglaltak állást
kíséretükkel - míg az ellenfél vezére, az osztrák herceg és a cseh király
a csatasorokban harcolt* A Rím es K rónika szerint „így szokták ezt a
magyarok, s nyíltan meg is mondják, hogy királyuk túlontúl becses
számukra, semhogy személyesen vegyen részt a harcban: Ők ugyanis
könnyű vérlezetű* gyors paripákon tudnak lovagolni, s ha kergetni kez­
dik őket, ostorral biztatják gyors futásra lovaikat* Minthogy azonban
a szerencse forgandó, erre nem bízzák magukat-.”1522 Amellett, hogy ez
a részlet egyértelmű utalást tartalmaz a magyarok manőverező köny-
nyűlovasságon alapuló taktikájára, azt is elárulja, hogy a magyar sereg
fővezérének „harcálláspontja” úgy lett kiválasztva egy hegyen, hogy IV*
László „látott és hallott mindent, ami a tágas mezőn lejátszódott”5*3 - *6 1
2

510 Az ő nyomán kisebb nagyobb változásokkal ez az elképzelés került be

szinte minden fontosabb hadtörténeti összefoglaló munkába. Lásd:Bdnlaky,
1930. 150-153. o,; Borosy, 1985a* 54-55* o/,Kristó, 2003.190-192. o,; Veszprémije
2003a. 32-33. o.
52ü A három magyar csapatról: Annales Sancti Rudberti Salisburgenses.
1n: Kusternig, 1982. 54-55* o. A csapatok vezéreiről: Ottokár von Steiern:
Kristő, 1994a* 105-106* o.
621 Soós, 1890. 469-470. o.; Bárczay, 1893, 673. o*
522 Ottokár von Steiern: Kristó, 1994a* 107. o*
621 Ottokár von Steiern: Kristó, 1994a* 107. o.

135
pontosan úgy, ahogyan az egy, a csapatait háttérből irányító steppei
hadvezér esetében is történt volna.024
Bár a Rímes K rónika nyomán a legtöbb új összefoglalás fontosnak
tartja hangsúlyozni a magyar nehézlovasság, különösen pedig a két sereg­
test „sváb-módon” harcoló vezéreinek szerepet, nem árt emlékeztetni
arra. hogy ezek a vezérek a Liber Certarum H istoriarum szerint cpp
azért lettek felkérve a feladatra, mert kiválóan értették az íjászlovasság
harcának minden csínját-bínját.625 A csata egyetlen magyar krónikásá­
nak, IV. László feltehetően jól értesült udvari papjának, Kézai Simon-
nak a tudósítása pedig azt támasztja alá, hogy a magyaroknál ennek
még mindig elég nagy jelentőséget tulajdonítottak: „László király pedig
[...[a cseh sereg közelébe vonult és minden oldalról körbezárta.625 Azu­
tán a lovaikat és őket magukat a király magyarjai és kunjai nyilaikkal
sebeket osztva úgy tönkreverték, hogy Mii óta, Ottokár hadseregének
a fővezére, akiben a seregnek a zöme különösképpen bízott, mivel nem
volt képes ellenállni a magyarok támadásának és ny ilainak,627 övéivel
együtt megfutamodott.”* 728Úgy tűnik, hogy fővonalaiban az 1146. évi és
6
2
5
az 1278. évi csata némiképp hasonlóan alakult: a magyaroknak mind­
két esetben sikerült feltartóztatni az ellenséges támadást - talán épp
eközben került sor a sokat idézett közelharcra, ahol az egyik seregve-
zer, Csák Máté is életveszélybe került, mikor leesett lováról s olyany-
nyira megtörni az ellenfél harci morálját, hogy az meg is fulamodott.529

r>2* „A vezérek, illetőleg a hadsereg vezetői nem bocsátkoznak harcba,

hanem messze, az ellenséges sereggel szemközt állnak fel” Plarto Carpini,
2008. 91. o.
525 Kusternig, 1 9 8 2 . 1 4 6 - 1 4 7 . o .
526 Az Annales Ottakariani a magyarok megnevezése nélkül arról tudósít,
hogy a cseh sereget a félhold alakú csatarendben támadta az ellenség és be
is bekerítette (Gombos, 1937-1938.168. o.; német fordítása: Kusternig, 1982.
167. o.), s ezt a szövegrészletet Bánlaky (Breit) József Kézai szövegének
párhuzamaként a magyar had tevékenységének leírásaként értelmezte.
(Bánlaky, 1930. 156-157,0. 245.j.)Andrea$ Kusternig azonban úgy vélekedik,
hogy ez esetben a szöveg írója valószínűleg Ottokár király 1260. évi levelét
használta fel az újabb esemény leírásához, Kusternig, 1982. 172. o.
527 Fontos megjegyezni, hogy ebben az időszakban korántsem csak a mai
terminológiával könnyűfegyverzetű lovasként leírható magyar harcosok
használtak ijat! Borosy, 1985a. 525., 230. o.; Szűcs, 1993. 22. o.
528 Kézai, 1999. 118. o.
529 Az osztrák sereg támadásának elakadásáról és megfutamodásáról:
Freisingi Ottó, 1913.110. o. A cseh támadás visszaveréséről és a magyar vezér

136
 Ezúttal azonban nem volt szükség a királyi kíséret beavatkozására,
viszont sor került még egy igen fontos eseményre: a magyar seregben
küzdő kunok harc közben megtámadták és kifosztották a cseh tábort,
Kézai nem határozza meg ennek az eseménynek a pontos időpontját,
csupán annyit ír, hogy „ezen csatározások közben”,53052azaz még a cseh
1
3
sereggel folytatott harc alatt került sor erre a támadásra. Ezt erősíti
meg a Rímes Krónika is, ami szerint „nem is várták ki a csata végét,
sem pedig a gyülekezőt, s míg a két király serege a csata idején fog­
gal-körömmel összeakaszkodott, és egymásba keveredett, a kunok
nem tudták megállni, hogy mindenfelől meg ne rohanják a két sereg
sátrait’?™1 Ha a magyar vezérekről - ismételten valamiféle „lovagias­
ság” okán - esetleg nem is állítja a szakirodalom, hogy szántszándék­
kal, jó előre az ellenfél hátába küldték volna a kunok egy csapatát,5^
a knn vezérekről bizton feltételezhetjük, hogy - akárcsak a magyarok
955-ben Augsburgnál - nagyon is hajlottak a csekély ellenállás cs dús
zsákmány reményében egy ilyen nagyszabású átkaroló hadműveletre,
amelynek mindemellett igen komoly szerep juthatott Ottokár harcban
álló seregeinek bomlasztásában

veszedelméről: Bárczay, 1893.674. o. l.j.;Bánlaky, 1930.155, o.; Veszprémy,

2003a. 35. o.
530 Kézai, 1999, 118. o.
531 Ottokár von Steiern: Kristó, 1994a. 109. o,
532 Vö. Annales Sancti Rudberti Saiisburgensis. In: Kusternig, 1982.
54-55. o.
533 955-ben Augsburgnál Ottó például kénytelen volt megbontani
felvonulásban lévő csatarendjét, hogy szembeszálljon a hálába került magyar
erőkkel, Kristó, 1995. 225-226. o, A tizenötéves háború harcaiban szerzett
Iapaszialatok birtokában lévő Istvánffy Miklós történész azt állította, hogy
a magyar sereg futását a tábor elestének híre váltotta ki Mohácsnál. (B.
Szabó, 2006a.) 185-186. o.

137
 ELTŰNT-E A KÖZÉPKORBAN A MAGYAR ETNIKUMÚ
KÖNNYŰ LOVASSÁG MAGYARORSZÁGRÓL?

P r z e m y s l ( 1 0 9 9 ) : „ e l f e l e j t ő d ö t t -e ” a hagyom ányos

KÖNNYÍJLOVAS TAKTIKA?

A csataleírások kapcsán végezetül az orosz évkönyvek sokat idézett

részletére kell kitérni. A magyarok 1099-es halicsi vereségéről író Hod-
inka Antal következtetései ugyanis mára teljes felülvizsgálatra szorul­
nak. A korábbi kutatóktól eltérően ő a kunok által alkalmazott színlelt
megfutamodás sikerére hivatkozva azt igyekezett bebizonyítani, hogy
a magyarok ekkorra már bizonyosan elfeledték a kunokéhoz hasonló
ősi harcmodorukat. De vajon fenntartható-e ez az állítás, azaz színlelt
mcgfutamodással csak olyan csapatokat lehet megtéveszteni és lesre
csalni, amelyek nem ismerik ezt a csel fogást?
Ha pusztán logikai úton közelítjük is meg a kérdést, könnyen belát­
ható, hogy ez nem lehet helytálló összefüggés. A steppei lovas népek
harcmodora nyilvánvalóan elsősorban az egymás elleni küzdelemben
alakult ki, így elsőként az általuk olyannyira kedvelt színlelt megfuta-
modástés lesvetést is egymás ellen kellett alkalmazniuk. Ha a módszert
ismerő elleniéi minden alkalommal meg tudta volna különböztetni a
valódi és a megtévesztő futást, s ellen tudott volna állni a kísértésnek,
hogy a megyerinek tűnő menekülőket üldözőbe vegye, a színlelt meg­
futamodás alighanem hamar kikopott; volna a steppei hadviselés kel­
léktárából.
Csakhogy ilyen esetekben a csábítás rendkívül nagy lehetett, hiszen
az ellenfél soha nem olyan védtelen, mint menekülés közben, a steppei
népek pedig épp a megvert ellenség üldözésében voltak nagyon szívó­
sak. Még a XVIII-XIX. század reguláris lovasságát is nehéz volt ilyen
helyzetben kézben tartani, a rendkívül mozgékony kön nyű lovasok pedig
általában igen nehezen megzabolázható tömeget alkottak.534
Az elméleti megfontolások mellett több történeti példa is cáfolja
Hodinka gondolatmenetét. A legjobb ellenérveket azok aX. századi ese­
tek szolgáltatják, amikor a színlelt megfütamodást épp a könnyűlovas0 4
3

034 Keegan. 2000. 176-177. o.

188
 stoppéi népek ellen alkalmazták sikerrel* A magyarok ily módon bekö­
vetkező 933-as merseburgi vagy a besenyők hasonló 970-es arkadiopo-
lisi vereségéből még senki sem jutott arra a következtetésre, hogy ezek
azért következtek volna be, mert a vesztesek ekkorra már elfeledték
saját ősi harcmodorukat*535
Ugyancsak Hodinka gondolatmenetét cáfolja az X II századi bizánci
háborúk több epizódja, melyekre Bárány Attila, és az 1233. évi stáje­
rországi események is, amelyekre pedig nemrég Szabados György hívta
fel nyomatékosan a figyelmet. Már a Tara-folyó menti összecsapások
klasszikus példái a jól ismert portyázó hadviselésnek: a magyar segí-
tőcsapatok nem állnak nyílt csatát a bizánciakkal, oldalról, hátulról
„szurkálják” őket, Lesből támadnak, majd vissza-visszavonuloak, kis egy­
ségekben, s a bizánciak nem látják őket, nem tudják, hol vannak; céljuk
az, hogy megbontsák a bizánci hadrendet, széthúzzák a menetoszlopot,
s menet közben részekre töredezve, elszigetelve zárjanak körül egy-egy
kisebb seregrészt, amit körbevéve sűrű nyilazással törnek meg. Később,
az 1150-es, 1160-as években ütközeteknél is alkalmazzák az efféle hadi-
cseleket és technikát, pl. 1166-ban Ampod bán Spalatóból csalogatta ki
ily módon a bizánciakat, majd részekre bontva győzte le őket.3™
Amikor pedig 1233-ban „a magyarok betörtek Stájerországba, és tűz­
zel, meg fosztogatással dúlták* A stájerek összegyűltek, és vezér nélkül
kezdték el őket üldözni. A magyarok hosszan csalogatták őket határa­
ikról, cselt vetettek, megfordultak, majd előröl és hátulról támadtak
rájuk*”537Történt mindez egy olyan időszakban, amikor a magyar h a d i
nép - a már említett elképzelések szerint - már nem, illetve a kunok
betelepedése híján még nem „ismerhette” volna a színlelt visszavonu­
lás fortélyait.538

S3S Veszpréviy, 1991a. 1-5. o.; Moravcsik, 1988. 87, o. Aligha véletlen,
hogy aX. századi Bizáncban külön traktátust szenteltek a könnyűlovasság­
ban igencsak bővelkedő ellenfeleik elleni portyázó hadviselésnek, ami ter­
mészetesen a színlelt megfutamodásókat és lesvetóseketis magába foglalta,
Tősér, 2004. 595-608. o.
513 Joannés Kinnamos leírása az eseményekről: Moravcsik, 1988. 200-
205., 240-241. o.; A korszak bizánci háborúiról: B. Szabó, 2013a. 110-150. o,
:'37 Részlet a Continuatio Sancrucensis-hCA Szabados György fordításában,
Szabados, 2007a, 491, o.
538 Szabados, 2007a. 491. o,82. j.

139
 M a r a d h a t -e v á l t o z a t l a n a t a k t i k a , h a a f e g y v e r z e t

v á l t o z ik ? - az Á r p á d -k o r i l o v a ss á g i f e g y v e r z e t é s a t a k t ik a

ÖSSZEFÜGGÉSEI

Mint az első fejezetből is kitűnt, Tóth Zoltán óta szinte megingatha­

tatlan az következtetés, hogy a görbe szablya a könnyű lovasság elma­
radhatatlan tartozéka lett volna, míg az egyenes kardok mindenképpen
valamiféle más típusú, feltehetően „nehezebb” lovassághoz tartoztak
egykor, s szablyát ezután már nem használhatott más, csak a keletről
érkező újabb népek könnyűlovassága.5™Később azonban kiderült, hogy
e fegyverek egy részét a X-XI. században éppenséggel íjjal együtt temet­
ték a sírokba, ahogyan az Kelet-Európábán máshol is szokásban v o lt/40
így ezt a kérdést a régészeti anyag gyarapodásának köszönhetően ma
már sokkal árnyaltabban lehet vizsgál n i?mint az 1930-as években. Ha
a nagy tömegben előkerült kétélű kardok használatának kronológiája
vitatott is, nyilvánvalóvá vált, hogy a IX-X. századi magyarok sem csak
szablyát használhattak. A kunágotai cs sepsiszentgyörgyi - bizáncinak
tartott - kardok,541 a felsőszéli és a kajárpéc-gyűri - feltehetően norvég
gyártású - egyélű kardok042 világosan jelzik, hogy a honfoglalás-kori
magyar harcosok sem kizárólag „hazai” készítésű fegyverekkel ren­
delkeztek. Vagy kereskedelmi csatornákon, vagy hadizsákmány révén
hozzájutottak olyan fegy verekhez is, melyek jelentősen különböznek a
hazai régészet által tipikusnak tekintett szablyáktól.543

Tóth, 1934a. 133-134. o.

Kovács, 2003a. 340-341. o.; Bo,kay} 1965. 24. o.
Ml Kiss, 1987.; Gáli, 2007. 426., 430. o.; Bíró Ádám: Fegyverek a 10-11.
századi Kárpát-medencében. PhD-disszetáció. Budapest, Eötvös Loránd
Tudományegyetem, 2013. 241-303. o.
•4* Ruttkay, 1975.144.o.;Ruttkay, 1975.293.0Kovács, 1992.160-16L.
o.\Paul$en, 1956.; Bakay, 1965. 7, o.
r>4:3 Ha pedig így van, elég nehéz magyarázatot találni arra, hogy például
Petersen rendszerének a Nyugat- és Észak-Európában már a IX. században is
használt többféle típusú kardjait miért ne használhatták volna a X. századi
magyar harcosok már a X. század vége előli is, függetlenül attól, hogy mikor
is váltak sírmellékletté. Vő. Bakay, 1965. 31. o.; A kétélű kardok Kárpát­
medencei használatának problémájáról - a tárgy Európában egyöntetűen
ismert és használatos luxuscikk jellegének kidomborításával: Bíró, 2012.
208. o.

140
 Az bizonyos, hogy a több mint 150 szablya mellett 12 szablyamarko-
latú kard is előkerült az idők folyamán,5445
*8és amennyiben nem pusztán
4
Tipológiai, hanem funkcionális szempontokból vizsgáljuk a kérdést, alig­
hanem hozzájuk lehetne sorolni a teljesen egyenes pengéjű szablyákat
is/*4* melyek „tőrként” szúrásra vagy „pallósként” vágásra való haszná­
latakor hasonló hatások érvényesülhettek, mint a valamivel nehezebb
pengéjű szablyamarkolatű kardok esetében/46 (A hosszas kísérletezés
után kialakított 1908-as mintájú, egyenes pengéjű brit lovassági kard
esetében is épp azért hajlik a markolat a pengéhez képest, hogy ezzel
is segítsék használóját a szúrásban/47) Épp ezért a honfoglalás-kori
fegyver történeti kutatások egyik legmeglepőbb állítása volt ennek a
fegyvernek lokális és efemer jelenségként, zsákutcás fejlesztési kísér­
letként való minősítése, annak ellenére, hogy ilyen típusú tárgyak - fő­
vagy kiegészítő fegyverként - más időszakból és helyről is ismertek.048
Ám ahogyan arra Kovács László rámutatott, valószínűleg nem tartoz­
hatott az ilyen jellegű kiegészítő fegyverek közé egy honfoglalás-kori
magyar szablya, mint azt az Erős Kezű Waltérről szóló eposz következő
részlete alapján Dienes István vélte. Az eposzban az áll, hogy „a kétélű
karddal felövezte csípőjét, / egy másikat jobbjára kötött fel Pannónia
módján: / de ez utóbbi csak egy éllel tudott sebeket ütni”049, ám ezt az

544 A leletek számáról és a kelte2ési problémákról: Kovács, 1990,; Ré­

vész-Nepper, 1996.46. o.; Kristó, 1997.; Révész, 2006a.; BoltokÁdám: Bölcs
Leó Taktikájának magyar vonatkozású részei az újabb régészeti és történeti
kutalások fényében. (Egyetemi szakdolgozat) ELTE, 2007.; Bóna István vé­
leménye a kérdésről: Kovács, 1990.40. o. 5. j.; a szablyák és kardok párhuza­
mos használhatóságának lehetőségéről: Gáli, 2007.430-433. o.; Boltok i. m.
545 Mint amilyen például a széles pengéjű tiszacsomai szablya is volt:
Fodor, 2001a. 19,, 28, o. 2. kép.
54- Az egyélű pallosok jelenlétéről a késő-középkori steppén: Swi-
rtoslawski, 1999.43^46. o. A szablyáknál már a XX. század elején vizsgálta a
német Lenz a hajlott markolat szerepét (idézi Zakharov-Arendt, 1935.58- 59.
o.), ami sajnos az egyélű, egyenes pengéjű szablyák és a szablyamarkolatű
kardok esetében tudtommal mindeddig elmaradt: Tölt, 2008a. 22 . o.
047 Cohen-Jack, 1995. 53, o.; Ezért sem mindegy, hogy egyenes pengéhez
társul-e hajlott, „szablyamarkolat", vagy épp fordítva, ívelt pengéhez egyenes
.kardmarkolat” - mint a Baltikumban előkerült leletek esetében. Vö. Fodor,
2001a. 20 - 21. o,
548 Bakay, 1965.34-35.; az i\jabb irodalommal: Kovács, 2003a. 346-347.
n. Legújabban pedig Kovács 5., 2008-2009. 81-83. o.;
*4f) Ekkehard, 1999. 336-338. sor, 28-29. o.;

141
egyélű fegyvert később sem ispata-kent, azaz a kor szokásos, egyélű
harci késeként említi a szöveg.650
A hazai kutatók általában mégis abból indultak kis hogy a fegyve­
ranyag homogén egy adott időszakban, s a különböző típusok vagy stí­
lusjegyek jól megkülönböztethető módon váltják egymást az időben.
A későbbi korok tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy általában
sem a „szablya-kultúrák”, sem a „kard-kultúrák” nem teljesen homo­
gének, Az iszlám világban például fontos szerepe volt a későbbiekben
ennek a fegyvertípusnak, így nem meglepő, hogy Magyarországon az
oszmán hatás fénykorában, a XVI-XVII. században a vitézek jellegze­
tes szablyáik helyett vagy amellett, kiegészítő fegyverként gyakran
széles egyenes pengéjű, azaz lényegében az akkori szablyamarkolattal
egyezően szerelt karddal, pallóssal is bírtak - de a keskeny, szúrókard
utóda/rokona, a hegyestőr sem volt épp ismeretlen: Kovács S. Tibor ma
már a késő-középkori lovagi fegyverzet továbbélő típusait látja e „kie­
gészítő” fegyverekben.661
Ugyanígy nem lehet homogénnek tekinteni a „kétélű kardok korsza­
kának” jóval szerényebb emlékanyagát sem, hiszen a Kárpát-meden­
cében - és Bulgáriában is - gyakori „honfoglalás-kori” szablyatípus
eltűnése után a. régészeti leletek mellett templomi falképek, illetve a

r>™ D ienes, 1969. 119. o. Vö. Kovács, 2003a. 318. o. 72. j., valamint
Kkkekard, 1999. 103-104. o. 20. j.; uo. 1390. sor, 96-97. o.; A germán saxok
tipológiájáról és a kardok melletti használatáról azV-VL században: KissR,
2015.; Kelet-Európai példákról - beleértve a bizánci lovasság „kétkardúságát”
is: Bíró, 2012. 201-203. o.;
351 Ilyen légyverek például II. Bajazid szultán „szablyamarkolalú”, lángolt
pengéjű pallosai (Yücel, 2001.97-99. tábla.), „Szkander bég” Becsben őrzött
kardja(KunsLhistorisches Museum, Waffensarrutiluiig, it. sz.: A 550. Thomas-
Gamher, 1976.61-62. o. 23. kép.) vagy Thűry György kardja a Magyar Nemzeti
Múzeum fegyvertárában (bt. sz.: 55.3249.) Leghíresebb példányaik talán a
VII-VIII. századi muszlim kalifáknak tulcydonított fegyverek között vannak,
melyeket ma Isztambulban, aTopkapi Szaraj múzeumában őriznek. Yücel,
2001. 15-50. o. E fegyverek minden bizonnyal igen régiek (Alexander, 2001.
196-199. o.), bár mai markolatuk szereléke kétségkívül későbbi, jellegzetes XV.
század végi, XVI. század eleji oszmán stílusban készült. al-Sarraf, 2002.175-
176. o. Az iszlám tradícióról: Tóth, 1934a. 136. o. 21. j. A magyar fegyverekre
gyakorolt oszmán hatásokról: Temesváry, 1989. 12-13. o.; Kovács S., 1995.
213-3242. o.; Kovács S. 2010. 113-127 o.

m
 Képes Krónika miniatúrái is azt is jelzik, hogy ez a fegyverlípus azért
Magyarországon továbbra sem volt ismeretlen.662
Az egyes régiók között kimutatható erőteljes kölcsönhatásoknak
köszönhetően aligha tartható álláspont Tóth Zoltán nézete: amennyi­
ben a honfoglalás-kori szablya formavilága nem élt tovább az Árpád-kor
évszádaiban, magával a fegyver típus használatával sem számolhatunk
már. A Magyar Királyság a középkorban nem volt egy elszigetelt, fej­
lődésben megrekedt hely a világban, ahol évszázadok múltán is vál­
tozatlanul élhettek volna tovább fegyver típusok. Ezt nyilván Tóth is
tudta, mert a kétélű kardok esetében az európai tendenciáknak meg­
felelő folyamatos formai változásokat minden további nélkül tudomá­
sul vette, s csak a szablyákon kért számon valamiféle organikus „belső”
fejlődést.*** Ma már azt is tudjuk, hogy még a magyar íjak formavilága
is komoly változásokon ment keresztül a honfoglalást követő évszáza­
dokban,554 ami nem is annyira meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a
keletről továbbra is szinte folyamatosan érkező betelepülők hullámai
- így például a XIII-XIV. században az Arany Horda uralma alól kisza­
kadó népek - bizonyosan folyamatos frissítést jelenthettek akár a keleti
típusú fegyverzetben vagy lófelszerelésben is.

E lfeledett steppei betelepülök

A „nyögérek” cs „tatárok” betelepülése sajnos az utóbbi időszakban

nem nagyon foglalkoztatta a hazai kutatókat, így egy rövid áttekintésen
kívül más nem is nagyon akad a témáról, holott ehhez a korszakhoz is
köthető például egy töredékesen előkerült lószerszám. Ezek a nyögérek
épp úgy lehettek „besorozott” hadifoglyok, mint áttelepül „renegátok”:
még az ilkanida-mameluk háborúk során is előfordult, hogy mongol csa­
patok tömegesen, családostul átálltak az egyiptomiakhoz.555
Mindez tükröződhet az emlékanyagban is. A magyarországi tárgyi
vagy képi források párhuzamai időnként kifejezetten meghökkentő *6 4
3
5

552 A Egészet által többnyire besenyő vagy kun etnikumhoz kötött,

ritka fegyverekről: Kovács, 2003a. 384. o. A magyarországi képzőművészeti
anyagban aXIV. században felbukkanó, különféle késő-középkori szablyákról:
Pandula, 1988. 218-219.0.; Temesváry, 1989. 10-11. o.
653 Tóth, 1934a. 134. o.; Tóth, 1937.97-104. o.; Tóth, 1938a. Öl. o.
654 Tóth, 2011.
555 Németh, 1953.; Mesterházy, 1984.; az egyiptomi mongol menekültekről:
Nakamachi, 2000.

143
 távolságokról kerülnek elő: a híres bécsi szablya díszítésének párhuza­
mait egy Tuvában talált szablyán lelte fel Fodor István, egy Magyaror­
szágon előkerüli, fellehetőén XIV. századi tollas buzogánynak pedig az
1300-as évek elején készült perzsiai miniatúrán mutatott rá a párhuza­
mára Hidán Csaba, a hasonló korúnak tartott rakamazi lószerszám a­
ié tnek a szibériai Minuszinszki-medencében ismerte fel a „legközelebbi
rokonait” Mcsterházy Károly, a kakasiomnici Szent László falképciklus
lefejezés jelenetében pedig a leány egy olyan viszonylag rövid, széles
pengéjű ívelt szablyát tart a kezében, melyhez hasonló tárgy Dél-Szibé-
riában, a Bajkál-tó környékén került elő.5*6
A korábbi időszakból Selmeczi László a jászok kunokkal együtt
történő XIII. századi beköltözését feltételezte, míg jómagam inkább
Györffy György és Kristó Gyula véleményéhez csatlakozva, a történeti
összefüggések alapján inkább a XIV. század legelejét - amikor a jászok
tömegei elhagyták Arany Hordabeli szállásaikat a Kárpátok előterében
- jelöltem meg a beköltözés időpontjaként, melyet a jász temető leleta­
nyagának külföldi párhuzamai is megengednek.557 Mint azt a Magyar
Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja szer­
vezésében 2015. június 3-án megrendezett legutóbbi Jász-konferencia
előadásai is jelezték, a Kárpátok keleti oldaláról érkező betelepülők
története - talán aXIIL század derekán érkező kumán-kipcsak „kunok”
kivételével - mind érkezésük időpontja, mind letelepedésük pontos
helye szempontjából igencsak h o m á ly o s t
Tapasztalhatjuk, hogy nincs ez másként a forrásokban már jóval
korábban felbukkanó szerem ségi „m agrebiták” esetében sem. A gra-
nadai születésű muszlim utazó, Abu-Kamid al-Garnáti szerint ugyanis
a XII. század közepi Magyarországon „ezerszámra élnek magrebi

í5r,G Fodor, 2000b. 17-18. o.; Fodor, 2001a. 20. o.; Hidán, 2004. 4. o.;
Mesterházy, 1984.; Pandula, 1988.62. kép., Swietoslawski, 1999, IX. tábla, 3.
6C7 Selmeczi, 2005,; míg B. Szabó, 2007b. 177-185, o, A jászoknak a
Bizánci Birodalomba költözését jelölő, a hazai szakirodalomban elterjedt
téves 1283-as dátumáról és a magyarországi tartózkodásukat igazoló első
XIV. századi oklevelekről: Györffy, 1990. 275., 312-315. o.; Kristó, 2003.
235-241. o.; Vö. Bartusis, 1992. 76. o.; Ostrogorskyy 2001. 420. o.; Brehier,
2003. 399. o.; Zsoldos, 2017. 28-29. o.
568 „Az utolsó keleti honfoglalók” - A jászok beköltözése a Kárpát-
medencébe. [http://www.arpad.btk.inta.hu/14-sample-data-articles/195-az-
utolso-keletihonfoglalok-a-jaszok-bekoltozese-a-karpat-medcncebe.html; a
letöltés időpontja: 2015. december 16.]; lásd például Zsoldos Attila „Kérdések
a jászok magyarországi történetének korai szakaszához” című előadását,

m
 származásúak, cs szintén megszámlálhatatlanul sokan vannak a hvá-
rezmiek. A hvárczmi származásúak a királyt szolgálják, keresztények­
nek tettetik magukat, s titokban tartják, hogy muszlimok. A magrebi
származásúak ezzel szemben csak háborúban szolgálják a kereszténye­
ket, és nyíltan vallják az iszlámot”.559 Ezt a rejtélyes „m agrebita”- azaz
a muszlim világ nyugati feléről, Észak-Afrikáról elnevezett - népességet
a magyar középkorászok legjava próbálta azonosítani. Ki kabaroknak,
ki besenyőknek, ki alánoknak, ki észak-afrikai arab zsoldosoknak, ki
űzoknak vélte őket, a szegedi steppe-kutatók új generációjához tartozó
Katona-Kiss Attila pedig úgy véli, maguk a bizánciak telepítették őket
a Szerémségbe, mielőtt az még magyar kézre került volna.560
Némelyik hipotézis figyelembe vette a népesség észak-afrikai jelen­
létének problémáját - némelyik nem. Mi úgy véljük, hogy valószínűleg
Kristó Gyula, illetve tőle függetlenül újabban Katona-Kiss Attila járha­
tott jó nyomon, amikor ezt a népességet a Közép-Ázsia felől bevándorló
török nyelvű pogány, illetve már iszlamizálódott úzokkal/oguzokkal
kapcsolták össze. A két kutató ugyan nem látott összefüggést e népek
és Észak-Afrika között, azonban egy másik kutató, Igaz Levente nem­
régiben rámutatott, hogy aXII. századra a muszlim forrásokban agzaz
vagy guzz néven emlegetett, oguz-török zsoldosok Észak-Afrikába, sőt a
mórok uralta Hispániába is eljutottak, ahol aXIII. század elejéig kulcs­
fontosságú szerep jutott ezeknek a kiváló íjász lovasoknak a keresztény
államok elleni harcokban.5615 2Ha a szerémségi határispánságban netán
6
épp ilyen muszlim űz/oguz népesség élt volna, akkor a XL század végén
már hasonló szerepet tölthettek be, mint a Fertő-vidéki besenyők az
ország nyugati kapujánál, ahol szinten volt egy megyerendszeren kívüli
határispánság.502
Acheni Albert Jeruzsálem i történet című munkája szerint az első
keresztes hadjárat idején a magyar Szerémség határán fekvő Zimony
várának magyar parancsnokát Guz ispánnak hívták, ami nem biztos,
hogy az illető személyneve volt, hanem talán egy - a jól ismert székely
ispánéhoz hasonló - tisztség elnevezése. A magyar fordításban a nevet

559 Eolsakov-Mongajty 1985. 56. o.

560 Nagy, 1912.; Gyóni, 1938,; Hrbek, 1955. 219-223. o.; Györffy, 1959.
50-58. o.; Czeglédy, 1970. 259. o.;Kristő, 2003a 47-50. o. A kérdésről alapos
kutatás történeti áttekintés ad és saját megoldást is felvázol: Katona-Kiss,
2010.; a legújabb összefoglalás: Mátyás 2014. 315-329. o,
561 Igaz, 2005.: Igaz, 2012.; Utódaikat még aXIV. században is említik a
források Marokkóban: Nicolle, 1988. 229. o.
562 Zsoldos, 2000b.

145
 Gézának „magyarította” Veszprémy László, de a hozzáfűzött jegyzet­
ben felveti, hogy „az oguz türkök nevével is kapcsolatba hozható.^63
Az űzök jelenléte magyarázatot is adhatna a Hispániából érkező utazó
furcsán hangzó ncpcl nevezésére is, hiszen ő még a saját szülőföldjéről
ismerhette őket így.
Ha mindez egyelőre nem is több feltételezésnél, két dolog azonban
bizonyosnak tűnik: a XII. század közepi bizánci háborúk idején rnár
biztosan éltek valamiféle muszlint vallasd, a bizánciak ellen katonás­
kodó népek a Szerémségben,™4s Abu-Hamid al-Garnátí szerint a magyar
király, II. Géza már újabb muszlim vall ású török íjászokat toboroztatott
seregébe Kelet-Európából.566Abu-Hamid al-Garnáti szövegéből kiderül,
hogy Gúrkúmán városa - azaz valószínűleg Kijev - környékén szintén
„több ezer magrebi származású muszlim él, de törökül beszélnek, s török
m ódra élnek, nyilaznak.”506 Ezért is figyelemre méltó, hogy a szege­
di-kutatók új generációjához tartozó másik kiváló szakember, Kovács
Szilvia a közelmúltban könyv formában is megjelent PhD disszertáci­
ójában megemlített egy fontos összefüggést Kijev térségével, A Kijevi
évkönyv közlése szerint Vlagyimir Monomah „az 1121 évben... kiül­
dözte a bercndicsiket (EepeHbmmH) a Ruszból, a torkok és a besenyők
pedig maguktól [azaz saját elhatározásukból] menekültek el.”5'37 Mivel
a következő évben érte egy újabb - a bizánci történetírók által általá­
ban „szkítáknak” nevezett - steppei nép támadása a birodalmat, több
kutató is elképzelhetőnek tartja, hogy ennek az inváziónak a kiváltó
oka Vlagyimir Monomah előző évi lépése volt,5™
A magyar történeti irodalomban régóta e balkáni invázió kudarcához
szokás kapcsolni azoknak a „kunokénak a betelepülését, akik II. István
országlása alatt érkeztek a Magyar Királyságba, A magyar krónikák
ludtul acíják, hogy a király szerfelett kedvelte a „kunokat” és Tatár nevű
vezérüket, ak i „a császár vérfürdője elől néhány társával a királyhoz
menekült, a király társaságában töltötte idejét”.560Régóta bizonyosnak
tűnik, hogy a vérfürdő, amelyből Tatár a társaival együtt megmenekült,
az 1122. évi berrhoéi csatát jelenthette. A győzelem emlékére pedig

Makk-Thoroczkay, 2006. 298. o. és 1301. j.)

5,54 Kato na-Kiss, 2010.
„... összegyűjt nekünk olyan muszlimokat és törököket, akik szegények
cs gyengék ugyan, de kitűnőek a nyila zásba n..* Bolsako v-Mong ají, 1985. 65. o.
^ Bolsakov-Mongajt, 1985. 54. o,
nCPJI II. 286. o.; Kovács, 2014, 189, o.
Spinéi, 2003. lói. o.
Képes Krónika 1986. 197. o.

146
 Bizáncban úgynevezett besenyő ünnepet ültek, így - Pauler Gyula óta
- a hazai kutatásnak az is természetesnek tűnt, hogy a krónika „kunjai”
alatt is besenyőket kell értenünk, akikről azt feltételezték, hogy ez volt
az utolsó nagy össznépi megmozdulásuk, a csatát kővetően tehát az ő
maradékaik menekültek Magyarországra.570
Az elmúlt évtizedekben Makk Ferenc fogalmazott meg történeti ana­
lógiák alapján egy óvatos, de nagyon is indokolt különvéleményt arról,
hogy lehet-e egyáltalán homogén etnikai csoportnak tekinteni az ekkor
érkezőket, illetve Veszprémy László vetette fel, hogy amennyiben a for­
rásban valamiféle uralkodói tcstorségről lehet szó, melynek tagjai a
középkorban gyakran valóban idegen etnikumúak voltak, így szerinte
már ekkor akár a „valódi” knnok magyarországi jelenlétével is számol­
hatunk.571Ha feltételezzük, hogy a balkáni invázió túlélői között a Húsz­
ból kiűzött berendek is ott lehettek, csökkenhet ez a bizonytalanság.
Az orosz évkönyvek ugyanis arról is tudósítottak, hogy II. Béla megbí­
zásából 1138/39-ben 30 ezer berend támogatta Jaropolok Vlagyimirovics
kijevi nagy fejedelmet (1132-1139) csernyigovi ellenfelével szemben.572
A híradás szervesen illeszkedhet a XII. század ’ 30-40-es éveiben a step­
pel népek harcosainak váratlan közép-európai jelenlétére utaló szórvá­
nyos információk sorába: az 1132-ben III. Lothar német király számára
kiállított cseh kontingensben feltűnnek Falwen-ek is, akiket - Konrad
Schünemann feltevése szerint - a magyar király bocsátott volna cseh
rokona rendelkezésére. II. Ulászlót Poznan 1146. évi ostrománál állítólag
„saracénok” -feltehetően muszlimok - segítették, akiket a lengyel kuta­
tás vagy pogány poroszokkal, vagy kunokkal vélt azonosíthatónak.5735 4
7
II. Bélának erről a katonai segélyakciójáról az újabb hazai szakiro­
dalom is megemlékezik, de a berendekre már nem tér ki,674 Felfigyelt
azonban az információra Szvetlána Alekszandrovna Pletnyova, aki sze­
rint ezek a berendek azonosak lehettek azokkal, akiket 1121-ben elüldöz­
tek a Rusz déli határáról, s akik szerinte ezután egy ideig az Al-Duna
vidékén nomadizáltak. Jaropolk azonban - miveiabelharcokban szük­
sége volt a segítségükre - ismét visszaadta nekik korábbi területeiket

570 Pauler 1888.507. o. l.j.; Györffy 1990.119., 213-214. o.;Kordé 1990.

9. o,; Hatházi 1990 32, o. 83. j.
571 Makk 1974. 254. o.; Veszprémy 2015. 149. o.
572 nCPJl II. 301.O.
573 Schünemann 1924. 105. o.; Veszprémy 2015.146. o. l.j., 150. o.
574 Makk, 1996. 179. o.; Font, 1996, 57-59. o.

147
 a Rosz-folyó mentón,575*57Csakhogy úgy tűnik, mégsem költözött vissza
minden berend a regi szállásaira.
Kató na-Kiss Attila az oguz népek jelenlétét vizsgálva a középkori
Magyarországon, részletesen kitért a berendek magyarországi jelenlé­
tére utaló helynévanyagra. Ha a kabar törzsnevkent meggyanúsított
Berény, Berencs helyneveket ki is vesszük a vizsgálódások köréből -
mint ezt, a vélhető közös etimon ellenére, óvatosságból Katona Kiss
Attila tette akkor is számos település viselheti és viselhette e nép
nevét több térségben is a Kárpát-medencében.*76(A hazai helynévkuta-
lás azonban kellő történeti háttér hiányában mindeddig szintén nem
nagyon vett tudomást a berendnek nevezett nép kétségtelen jelenlété­
ről a középkori Kárpát-medencében/’77)
Szép lassan tehát már egy olyan űjabb konkrét és igen nagyszabású
XII. századi keleti bevándorlás képe bontakozik ki előttünk a források­
ból, amelyről eddig nem volt tudomásunk, de amihez hasonló történetek
- például a jászok esetében is - lassacskán a hazai tudomány látóterébe
kerülnek. Ugyan Makk Ferenc ennek az eseménynek a jelentőségét -
mind kül-, mind belpolitikai szempontból - már évtizedekkel ezelőtt a
XIIL századi kun beköltözéséhez hasonló jelentőségűnek feltételezte,
e „kun” csoport későbbi magyarországi jelenlétének feltérképezésére -
megfelelő fogódzók híján - nem sok kísérlet történt.578
Hiszen szinte biztosra vehető volt. hogy ezek a „kunok” nem voltak
azonosak a XIIL század derekán érkező kumán-kipcsak „kunokkal”,
másfelől látszólag a történészek által vélelmezett kései besenyő bete­
lepülésről sem rendelkezünk megbízható adatokkal. Ennek azonban
az is lehet az oka, hogy a hazai középkoros régészet valamilyen okból
a történeti forrásokból kiolvasható események nyomait sem fedezi
fel. Például az ártánd-zomlinpusztai sírlelet579 korai580 vagy kései581

575 PLetnyova, 1990. 79. o.

A helynevek listája: Kalona-Kiss 2014. 209-210, o. Nem is beszélve
azokról a mindeddig ismeretlen lörökös helynevekről, amelyek esetleg még
gyanúba keverhetők, mint pl. Szatymaz. Vö.: Goidén, 1996. 102, o.
577 Lásd legutóbb például: Kovács, 2015. 100-101. o.
57S Makk 1974. 257-259. o.
579 A lelőhely közelében egy valószínűleg a tatárjárás idején elpusztult
falu állt. amely 1319-es említésekor az Uzfalva nevet is viselte. Mesterházy
1976. 78. o.
530 Pálöczi Horváth, 2014. 68-69. o.
531 Mesterházy 1976.; Pálőczi Horváth 1982. 91. o. 16. j.; Katona-Kiss
2014. 21. o.

148
 datálásának indoklása is mutatja: a korszakkal foglakozó régészeink
történetileg egyszerűen nem tartottak elképzelhetőnek a XII. századi
Magyarországon ilyen steppei pogány rítusú temetkezést, A leletegyüt­
tesről alkotott véleményeket újabban igen részletesen áttekintő Kato-
na-Kiss Attila úgy véli, hogy „hazánk területen is aX. század után csak
a kunok beköltözésével jelennek meg ilyen, pogány temetkezési szer­
tartást mutató együttesek ” 582 Bár másutt Katona-Kiss is megemlíti,
hogy az érdektelenségnek „elsősorban az az oka, hogy a hazai medie-
visztikában bár jelen van a magvar-úz kapcsolatok lehetősége, de
annak következményei - például a besenyőkhöz és a kunokhoz hason­
lóan töredékeik beköltözése a Kárpát-medencébe és a hozzájuk köthető
helynevek - már alig."583
A fentiekből kitűnik, hogy a hazai kutatás nem csak pogány úzokkal,
hanem a pogány besenyőkkel sem számolt túl komolyan a XII. századi
keleti betelepülők soraiban. Pedig Hatházi Gábor 1996-ban megjelent
igen gondolatgazdag tanulmánya ismételten élesen exponálta a sárvízi
besenyők problémáját, akiknek szórványos leletanyaga az Árpád-kor­
ban magyarok által már sűrűn lakott területen bukkant fel, s amit a
szerző épp a XI. század végi, XII. századi kelet-európai steppei anyag­
gal tudott párhuzamba állítani. A korai X. századra datált betelepülést/
letelepítést valló nézetekkel szemben szerinte „a Sárvíz-völgyi besenyő-
ség megtelepülése legkorábban az 1050-es évek végén következhetett
be. Éppen erre az időszakra esett (1055-1059) a dél oroszországi törzs-
szövetség összeomlása, de teljes feíőrlődésükig (1120 tája) az őket ért
csapások mindegyike kiváltó oka lehetett egy töredék nyugati irányú
kirajzásának.” A betelepülők homogenitása szempontjából pedig azt is
felvetette, hogy „egy kevert besenyő-úz töredék Sárvíz-menti megtele­
pedése szempontjából... érdekes adat: a Tolna megyei Kajdacs, Partas-
dorog, Hodos, Varsád, Közép falu és Kaptáros besenyő településektől
övezve található Űzd falu (ma Sárszentlőrinc-Uzd), melyet több közép­
kori oklevél is említ.”*84*0
3
8

582 Mesterházy 2007. o. Vö.: Makk 1974. 258. o. és B< Szabó 2010. 109. o.
16, j.; Katona-Kiss 2014. 10. o. A zomlini leletegyüttes űz meghatározását
Halházi Gábor pedig téves helynévi következtetésen alapulónak tartotta.
liatházi 1996. 230. o,
083 Katona-Kiss 2014, 18. o.
58Ji Hatházi, 1996. 224-230. o.; Pálóczí Horváth András az 1980-as evek
végén régészeti és steppe történeti adatokra alapozva már inkább a XI. század
végi besenyő letelepedés mellett foglalt állást: Pálőczi Horváth, 1989.31. o.

149
 Hatházi elgondolásai megerősítésre találtak Petkes Zsolt újabb teme-
tővizsgálatai kapcsán. Ő több temető régészeti anyagának vizsgálata
nyomán - például a Sárbogárd-templomdűlő temetőjében talált csont
tegez függesztőfül alapján, melynek párhuzamai a legnagyobb számban
a XII-XI1L század folyamán egyaránt megtalálhatóak a „fekete süvege­
seké a kunok és a Rusz régészeti anyagában is - szintén a XI. század
végére, XII. század első negyedére datálta, s besenyőnek minősítette
az általa vizsgált temetők anyagát.555 A régészeti irodalom nem tartja
külön kiemelendő ténynek, hogy a térségbeli temetkezések esetében
több alakulómmal II. István dénárjai kerültek elő, am i időben szintén
az általunk vizsgált eseménysorhoz kapcsolhatja a vizsgált régészeti
anyagot.**8*
Mindennek fényében érdemes lenne megfontolni a lehetőséget , hogy
II. István király és a hozzá közel álló, szeretett „kunok” talán nem csak
„lelkileg”, hanem fizikailag is közel tartózkodtak egymáshoz - amire a
II. István uralkodása alatt kialakult zűrzavaros belpolitikai helyzet,
majd a trónutódlás zavaros körülményei alighanem elég súlyos okot
szolgáltattak.3*7
Egyúttal érdemes lenne tovább gondolni a királyi rezidenciák és XII-
XIV. századi keletei telepesek fizikai közelségének ismétlődő voltát is. A
XIV. században feltűnő, valószínűleg nem túl nagyszámú jász népesség
későbbi esete ezen túl arra is figyelmeztet, hogy „normális” körülmények
között, az egyébként lakott országban nem feltétlenül lehetett könnyű
nagy, összefüggő, de üres királyi földeket találni, ahová a keleti beván­
dorlókat letelepíthették volna. De valószínűleg hasonló volt a helyzet
már a korábbi időszak „besenyő” településeivel, melyek közül Györífy
György számításai szerint, a korábbi szaki rodalom szerint „közismerten”
határőr funkciót ellátó népesség települései „csak elenyésző hányadát,
alig 1U-15 %-át teszik ki a magyarországi besenyőknek. Xyomait is csu­
pán elszórt csoportok, magányos szállások formájában találjuk meg a
gyepüvonalon, míg a legnagyobb besenyő tömbök (kerneji, sárvízi) az
ország belsejében találhatók.”*55Ezek egy része esetében (pl. a Fertő-tó
vidéke) felmerült a változó határokkal való együtt mozgás, áttelepítés
ötlete, de a belső területeken fekvő legtöbb besenyő-gyanús településte-
rülel esetében ezt az ötletet nehéz lenne reális feltevésként értékelni.™9

*65 Petkes, 2006., különösen 100. o.; Petkes, 2008.185. o.

m Petkes, 2006. 103. o.; Petkes 2008. 172., 185. o.
557 Hatházi, 1990. 32., 35-36. 38. o.
589 llatházi, 1990. 26. o.
*8f) Hatházi, 1990, 27-30. o.

150
 Ráadásu l a magyarok által lakott területek közötti szórványos telepí­
tés adhat egyfajta magyarázatot mind II. István, mind IV, Béla „kunjai”
esetében - legalábbis a tatárjárás előtt - a vidéki magyar népesség­
gel történő véres összeütközésekről való tudósításokra.590 Veszprémy
László felveti a lehetőséget, hogy az ilyen konfliktusok miatt, az 1240
körül érkező kunok betelepüléséből adódó problémák analógiája alap­
ján Javíthatták” később a krónikában az eredeti népnevet a kunokéra.
Azaz e magyarázat alapján is tömegesebb XII. századi beköltözésre
lehelne következtetni.591
Ugyanakkor Erdélyben ebben az időszakban lehettek még jelentős
lakatlan területek, hiszen a törökös toponímiák (például a folyónevek),
a vegyes úz és besenyő településnevek a tartomány délkeleti sarkában
arra utalnak, hogy egy időre itt találhatott magának űj hazát e vegyes
összetételű bevándorló csoport egy része.592 (Bizonyára nem véletlen
az sem, hogy a magyar krónikás hagyomány szerint a már száműzött,
trónjavesztett Salamon király állítólag szintén Erdélyt ajánlotta fel szö­
vetségeseinek, Kutesk „kunjainak”.593) Valójában tehát az a helyzet, hogy
kisebb-nagyobb lélekszámú keleti eredetű betelepülőkkel szinte folya­
matosan lehet számolni a XUXIV. században, akik minden valószínű­
ség szerint a saját felszerelésükkel érkezhettek a Kárpát-medencébe.

L e h e t n é k -e e g y á l t a l á n e t n ik u m v a g y m o d e r n it á s „ m arkerek”
ÖNMAGUKBAN A SZABLYÁK VAGY KARDOK?

Az a kérdés is felmerülhet, hogy mennyire jogos az az automatizmus,

ami Tóth Zoltán óta jószerével csak és kizárólag a keleti „segéd népekhez”

590 Tóth, 2013.; Vö.: Halházi, 1996. 226-228. o. A konfliktusokról: Képes

Krónika 1986. 197. o. Rogerius mester: Siralmas ének. In: Nagy, 2003. 131.
o.; a Sárvíz vidéke épp ilyen lakott terület volt.
591 Veszprémy 2015.149, o.
r,92 Erdéiy délkeleti részének XII. századra tehető betelepüléséről: Benkő,
2012. 61-66. o.; A térség úz és besenyő „gyanús” helyneveiről: Katona-Kiss
2014.203-207. o. A Fejér-megyei alap-tavasz-máj őri temetőben tál ált tárgyak
székelyföldi párhuzamairól: Retkes 2008. 184. o.
1393 Képes Krónika 1986, 168. o.
Ugyancsak Petkes Zsolt hívta fel nemrégiben a figyelmet az ún
rúdzablák jelenlétére a kora-középkori Kárpát-mendencében. Ez a lószerszám
típus is elég egyértelműen a X-X1I. századi kelet-európai steppei népességhez
köthető, amelynek anyagi kultúrája, ha kis mértekben is, de feltűnik a
térségünkben is: Petkes, 2012,

151
 köti minden esetben a hazai régészeti leletanyagban azokat a tárgyakat,
amelyeknek X-XIV. századból vannak steppel párhuzamai. Korántsem
egyértelmű ugyanis, hogy a Vág völgyében, Dúcon előkerült sisakcsúcs,
a Demecserről származó rövid ujjú sodronying, és a Magyar Nemzeti
Múzeumban őrzött további két ismeretlen lelőhelyű szablya vagy a
kánai ásatásokon előkerült szablyatöredék mind bizonyosan valami­
lyen idegen „etnikumhoz* volna köthető. Vajon a jelenlegi ismeretek
szerint eldönthető-e, hogy a nyugati típusú fegyverzet túlsúlya elle­
nére nem használt a magyar harcosok egy kisebb része sem zsákmány
vagy vásárlás útján beszerzett keleti eredetű fegyvereket ezekben az
évszázadokban?*595
Mivel a régészeti anyagban ennek ellenére a XI. századtól kezdve bizo­
nyosan túlnyomó többségben vannak a nyugati típusú, kétélű kardok,
mindenképpen alaposabban át kell tekinteni a fegyverváltás lehetősé­
geit és következményeit, László Gyula és Györffy György elgondolásai
nyomán 19öo-ben Bakay Kornél már egészen konkrét politikai változá­
sokhoz kapcsolta az egyenes kardok elterjedését a szablyák rovására,
amit a X. század utolsó harmadára datált, s Géza fejedelem államszer-
vezési tevékenységével kapcsolt össze. Eszerint a fejedelem a nagyha­
talmú törzsfők hagyományos fegyverzetű kísérete ellenében német
tanácsadók segítségével a magyar köznépből szervezte meg saját i\j,
„korszerűbb" nyugati fegyverekkel - főként kétélű kardokkal - ellátott
„néphad ser egét \ amely azonban felszerelését tekintve mégsem érte el
a mintának tekintett nyugat-európai szintet.596
A „korszerűség” és „korszerűtlenség” vizsgálatakor Bakay a mérnök
barátai segítségével végzett számításaira támaszkodott, amelyek azon­
ban igen felületesen modellezik a két fegyvertípus hatásmechanizmusát

™r> A kunokhoz köthető fegyverleletek kritikus áttekintése, az erdőtelki

és demecseri leletek átértékelése: Pálóczi Horváth, 1994 124-130. o. Az
erdőtelki szablyáról és a Nemzeti Múzeum ismeretlen lelőhelyű szablyáiról:
Fodor, 1970..; Hatházi, 1996. 227. o.; A kánai ásatáson előkerült szablya-
töredékről: Terei-Horváth, 2007. 162. o.; Ebbe a csoportba sorolható az a
ritka formájú tollas buzogány is, amely Székesfehérvár közelében került elő,
és amelyet 1922-ben a Magyar Nemzeti Múzeum a New-York-i Metropolitan
Múzeumnak ajándékozott. Ezt ugyan a „gótikus buzogányok” közé szokás
sorolni, ám a legközelebbi ismert párhuzama mégis egy XIV, század eleji
perzsa kézirat illusztrációja! Kalmár, 1971. 22. o.; Pandula, 1988. 229. o.
128, j.; Hidán, 2004, 4. o.
506 László, 1939. 231-233. o.: Bakay, 1965. 26-27. o.

152
- például eltekintettek a szablya pengéjének ívétől.597Azt ugyanis al igha
lehet csupán a fegyverek végpontján mérhető fórgatónyomatékkal jel­
lemezni, ami értelemszerűen mindig a hosszabb és nehezebb tárgyak
esetében magasabb - hiszen így a szablyának eleve nem is lett volna
„szabad” kialakulni.598
Az, hogy Hampel véleménye ellenére a szablya esetében ekkorra a
vágás mellett a szúrás lehetősége már szinte fei sem merült, az való­
színűleg egyrészt Tóth Zoltán állásfoglalásának, másrészt Kovács Ist­
ván - László Gyula által széles körben propagált - nézeteinek volt
köszönhető, holott a honfoglalás-kori szablyák cselében nem feltétle­
nül csak a fokéi vagy a többnyi re igen enyhén ívelt penge a „szablyaság”
egyetlen fontos sajátossága, hanem ezek mellett figyelembe kell venni
a korábbi időszak kelet-európai szablyáitól eltérő, erősen hajlott mar­
kolattüskét is, ami kényelmesebbé tehette a szúrást is ezzel a keskeny
pengéjű, könnyű fegyverrel.5" Az egyiptomi mameAukfuruszíjja mes­
terek pedig épp szúrásra és vágásra egyaránt alkalmas volta miatt tar­
tották többre a szablyál a kétélű kardnál.600*
Bakay hipotézise mégis jelentős visszhangot váltott ki: Györffy szá­
mos kiadási megélt, igen népszerű, István király és műve című munká­
jában az ő nyomán - ámde leírását teljesen félreértve - már úgy írta le
a kb. 1 kg súlyú, azaz „nehéz” kétélű kardok használatát, hogy azokat
csak két kézzel lehetett forgatni/101Kovács László pedig - aki 1986-ban

597 Holott a szablya „hatásmechanizmusának” fontos eleme az ívelt penge

is: Kellner, 1997. 127-128. o.
598 Bakay, 1965.20. o.; Bakay, 1989.49-50. o. A szablyák kialakulásához,
e fegyvertípus kategorizálásához: Bálint, 1995, 65-69. o.; Bakay-féle „vizsgálat”
legújabb értékelése: Bíró, 2012. 203-205. o.
590 Tóth Zoltán véleménye a szablya használatának módjáról: Tóth, 1930.
26-28. o.; Kovács, 1941. 129-131. o/yLászló, 1944. 352. o. Vö. Hampel, 1900.
754. o.; Szőllősy, 2001. 278-279. o.; Mitekéit, 2002. 89. o.; Kovács, 2003a.
320. o. A1X-X. századi kelet-európai szablyákról: Erdélyi, 2009.29-32. o.; A
honfoglalók X, századi és a szaltovo-majaki régészeti kultúra VIII-1X. századi
alig vagy egyáltalán nem iveit pengéjű, egyenes markolaltüskéjű szablyáinak
különbségeiről: Révész, 1998. 528. o.; A XIX. században hosszas kísérletezés
utána a honfoglalók pengéi alakjához igen hasonló, egyélű, fokéles szúrásra
is alkalmas, „pisztolymarkolatú” típusokat rendszersített nem egy európai
állam - ilyen volt például a 1889M porosz lovassági legénységi kard is, lásd:
Withers, 2010. 202. o.
600 Til-Sarraf, 2002. 170. o.
001 Ez a tévedés még a könyv legutóbbi kiadásban is benne maradt:
Györffy, 1977 [2000] 107-108. o. Vö. Bakayy 1965. 19. o.

153
még Jobb magyarázat híján” elfogadta Bakay elgondolásait - ezeknek
a fegyvereknek a tulajdonosait a Borosy-féle átmeneti típusú lovasság
tagjaival azonosította,6026
3
0
A leletek nyomán Bakay meg a Géza uralma alá tartozó területek
feltérképezését is megkísérelte, ám az előkerülő fegyverek számának
növekedése és az elmélettel összeegyeztethetetlenné váló területi meg­
oszlása miatt ezt az elgondolást Kristó Gyula, Bóna István és végül
Kovács László is kétségbe vonta.™8 Sőt a magyarok szablya-kard fegy­
verváltásával egy időben zajló, de ellentétes irányú rusz „kard-szab-
lya váltás” analógiája nyomán 1990-ben Kovács László már elvetette
a német tanácsadók közreműködésének szükségességét is. A folyamat
kezdetéi közel két évtizeddel korábbra telte, s megindulásának oka­
ként pszichológiai tényezőket, az augsburgi vereség nyomasztó súlyát,
illetve a németek ellentámadásától való félelmet jelölte meg 604*
1996-ban Négyesi Lajos már a kétélű kard „korszerűbb” voltát is
megkérdőjelezte, mivel szerinte a szablya és a kard eltérő körülmények
között egyaránt biztosíthatott előnyöket használójának. (Nemrégiben
pedig már egy kiváló fiatal kutató, Bíró Ádám is nagy komolysággal
Bakay tézise ellen érvelt - a hazai régészetben mindezidáig szokatla­
nul árnyait módszerekkel.600)

kulása nélkül nem térhettek át az új típusú szálfegyverek használatára,

így kétségbe vonta az át meneti típusú lovasság kategóriájának létezését
is. Ehelyett a honfoglalók harcosaira a könnyű és félkönnyű megneve­
zést tartotta helytállónak, a kétélű kardok használóit pedig - akárcsak
egykor Tóth Zoltán - nehéz és fel nehéz lovasoknak nevezte. Az átala­
kulások után a XI. században is megmaradt volna a könnyű lovasság,
csupán a félnehéz lovasok váltották volna fel a félkönnyű, „szablyás”
lovasságot.000Úgy tűnik tehát, hogy edd ig a X, században megjelenő új,
nyugat-európai eredetű fegyvereket (valószínűleg a kétélű kardokkal egy
időben, de sosem velük együtt feltűnő szárnyas lándzsákat is007) vala­

ro2 Kovács 7 1986a. 246. o.; Kovács felvetésének régészeti és társad­

alomtörténeti kontextusa még ma is nyitott kérdés,
603 Kristó. 1988b. 29. o.; Bóna, 1989. 224. o.
Bü4 A szablyák elterjedéséről a rusz fegyverzetben: Kirpiőnikow, 1968.
56-62.0.; Kovács, 1990.42-47. o. Hasonló véleményt valló tt Kovács S. Tibor
a szablyák XV. elterjedéséről. Kovács S., 1995, 213-216. o.
005 Bíró, 2012. 205. o.
6Ú(Í Négyesi, 1996. 219-223. o ;Négyesi, 2000, 375-378. o.
007 Kovács, 2003a. 341. o.

154
milyen formában a kutatók jelentős része összekapcsolta a magyarok
hagyományos fegyverzetének és harcmócyának átalakulásával, s egy
új tulajdonságokkal rendelkező fegyveres réteg, a nehéznek, félnehcz-
nek vagy átmenetinek nevezett lovasság kialakulásával.
De vajon biztosan maga után vont-e egy ilyen változást ezeknek a
fegyvereknek a használata, s bizonyosan nem lehetett-e beilleszteni
őket a régi harcmód és taktika kereteibe?690 Erre a kérdésre - többek
között - esetleg a fegyver váltás okának vizsgálata adhatna választ. Az
ismertetett munkák szerzői ugyanis egyöntetűen a magyar történelem
egyes eseményeivel - az államszervezéssel vagy a németektől elszenve­
dett augsburgi vereséggel - hozzák összefüggésbe a kétélű kardok elter­
jedését,6609jóllehet már maga Bakay felhívta a figyelmet, hogy nagyon
8
0
szoros kapcsolat van az ellenfelek támadó és védőfegyvercinek hasz­
nálata között, sőt kiemelten foglalkozott az észak-kaukázusi alánokkal,
akik a sztyepp és Irán határán élve, sokáig párhuzamosan használták
a két kultúra jellemző fegyvereit: az ívelt pengéjű szablyát és az egye­
nes kardot; Kovács László pedig a kijevi rúszóknál lezajló ellentétes
irányú folyamatot említi, ahol a besenyők révén megismert szablya szo­
rította háttérbe a kétélű kardot - holott a rúszók esetében aligha szá­
mol az okok között bárki valamiféle katonai katasztrófával.610Érdekes
módon a 970-es arkadioposzi vereségnek senki sem tulajdonított efféle
pszichológiai hatást, holott a bizánci lovas sztratióták hagyományos
fegyverzete sok tekintetben egybeesik a feltételezett átmeneti típusú
magyar lovasságnak tulajdonított fegyverzettel,611
Tehát több olyan eset is ismert, amikor egy nép a szomszéd népek
szokásaihoz igazodik, s részben új típusú fegyverek használatára tér át,
illetve párhuzamosan alkalmaz azonos funkciójú, ám különféle típusú
fegyvereket A kaukázusi alánoktól délre fekvő, óriási kiterjedésű Abba-
szida kalifátusban Ibn Akhí Hizám istái lómester IX. századi tudósítása
szerint például egymás mellett használták a hagyományos, széles, két­
élű pengéjű kardot, az egyélű „szogdiai* pallóst, és a délkelet-iráni Farsz

608 A kérdés jogosságára mutat például az avarok fegyverzetének

nyugati adaptációját vizsgáló Sehulze-Dörlamm egy nemrégiben közzétett
megállapítása, miszerint az avar lovasság jellegzetes kopjáit a hagyományos
gyalogos felszerelést tartalmazó, dél-németországi Meroving-kori sírokban
lehet fellelni: Sehulze-Dörlamm, 2006. 493-494. o.
609 A magyar kutatók nyomán szintén erre a következtetésre jutott:
Schulze, 1984. 505. o. 129. j.
610 Bakay, 1965. 20.; Kovács, 1990. 45. o.
611 Taxiarchis, 1988. 37-238. o.

155
tartományban készített, „királyi perzsának” nevezett „másfélpengés”
fegyvert, ami a témakör egyik arab kutatója, al-Sarraf elgondolása sze­
rint a korai fokéles szablyákkal lehetett azonos.612*
Mindebből talán az az egyszerű következtetés szűrhető le, hogy
korántsem szükséges valamilyen konkrét történeti eseményhez kötni a
magyarok fegyver váltásának folyamatát.513A kardok használata talán
együtt járt a vívás és esetleg a lovaglás bizonyos technikáinak válto­
zásával is, ám a sírleletek tanúsága szerint emiatt - Tóth Zoltán vagy
Négyesi Lajos vélekedésével szemben - még nem következett be a tel­
jes fegyverzet átalakulása.
Ám arra végképp nincs sem m ilyen bizon yíték, hogy bárm ilyen
lényeges változást okozott volna a m agyar harcosok harcm ódjában,
taktikájában a kard használa ta. A kétélű kardokat rejtő sírokban két
másik jellegzetes tárgytípus is jelen szokott lenni: az ún. nyéltámaszos
balta és a trapéz alakú vállas kengyel, amelyekből azonban nem nagyon
lehet messzemenő következtetéseket levonni a harcmodor átalakulásá­
ról. Ugyanakkor a nyugati stílusú lovagláshoz elengedhetetlen sar­
kantyú használatát, úgy tűnik, nem vették át a XI. századig, ami
igencsak óvatosságra kellett volna, hogy intsen m indenkit, aki g yö­
keres és átfogó változásokat feltételez a korszakban .6I4
A történ eti analógiák sem, tám ogatják azt a feltételezést, hogy
bárm ely n ép , ország kön n yű lovassága elveszíten é kön n yű lovas
m ivoltát, ha nem kizárólag csak szablyát használhatna, hiszen a
könnyű lovasság Hispániától Szudánig, a Közel-Kelettől Indiáig számos
helyen részben vagy egészben szintén egy- és kétélű egyenes kardokat
használt - egyes helyeken még a XIX. században is.516

1112 al-Sarraf 2002.167-169. o.

íiia Vö. Bíró, 2012.; Többek, köztük Béna István és Györffy György is
felvetette a hadizsákmány kérdését. Györffy, 2000.108. o.;. Hóna István lektori
véleménye: Kovács, 1990.40. o. 5. j. Megfontolandónak tűnik, hogy ha ilyen
módon olyan kevésbé tehetős harcosok is viszonylag könnyen hozzájuthattak
egy-egy értékes fegyverhez, amire másként talán nem lett volna módjuk,
más szempontok miatt lemondtak volna-e megtartásáról, használatáról?
614 Vö. Kovács, 1986b.; a kengyelről: Kovács, 2003a. 335. o.
616 A muszlint hódítás korának kardjairól: Nicolle, 1976.; Nicolle, 1979.
178-179. o.; Nicolle, 1991. 302-304. o.; al-Sarraf, 2002. 167-178. o. A korai
oszmán török kardokról: Kovács S., 2008-2010,; A hagyományos egyenes
kardok, amelyeket eredetileg épp úgy samstr-nak neveztek, mint a későbbi
jellegzetes, erősen ívelt perzsa szablyákat, és a XTI-XTTL században még
karadzsur/kalacsuri néven ismert török és a később szintén samsír-nak
nevezett perzsa szablyák egymás mellett éléséről a középkori és kora-újkori

156
 Meg a XIX, századi Európán belül is - amikorra pedig a magyar
Imszárság és a lengyel ulánusok hatására Xyugat-Európaszerte széles
körben elterjedt a szablya használata akadt olyan nyugati eredetű
könnyűlovas csapatnem, amelynek tagjai inkább a nyugati tradíció­
nak megfelelő egyenes pallost viseltek: a chevau-légers-ek, vagyis a
svalizsérok.616
Ha figyelembe vesszük, hogy amíg a VII. században nem jelent meg
a szablya, a steppe harcosai is egyenes - gyakran hosszú, kétélű - kar­
dokat használtak, akkor e fegyver használatát még a Kárpát-medencé­
ben sem tarthatjuk a könnyűlovas fegyverzetet és harcmódot kizáró
jelenségnek. A hunok például saját koruk egyik leghosszabb kardtfpu-
sával rendelkeztek, de ezért még nem szokták megkérdőjelezni hadere­
jük könnyűlovas jellegét, bár Ammianus Marcellinus leírása szerint a
közelharcban is kiválóan megálltak a helyüket. De az 560-as években
llizáncban megjelenő avar követek is alkalmasnak találták a birodalom
légyverműveseinek termékeit, hogy vásároljanak b e lő le /17
Azért is fontos felhívni a figyelmet ezekre az adatokra, mert pél­
dául Borosy András sokat idézett könnyűlovas-definíciójának még
a szűkített „nomád íjászlovas** verziója sem tartalmaz olyan kitételt,
miszerint a steppei nomád könnyűiovasok csak és kizárólag szablyá-
val lehettek volna felszerelve. De akkor miben más Géza fejedelem vagy
István király korának harcosa, mint honfoglaló elődei? A valamivel
löbb mint fél kilogramm súlyú, alig-alig ívelt pengéjű szablyánál némi­
leg nehezebb kétélű kardja fosztja meg könnyűlovas mivoltától, s teszi
egy csapásra „nehézlovassá” vagy „átmeneti típusúvá”? Aligha. Egy
kard önmagában m ég biztosan nem zárja ki, hogy birtokosa köny-
nyűlovasként harcoljon, hiszen a hagyományos értelmezés szerint

Perzsiában: Moshtagh Khorasani, 2006. 114-123,, 130-140., 197-201. o.

Az indiai fegyverekről: Egerton, 2002, 104-112. o.; Jaiwant, 2006, 41-61.
u. A muszlim világ nyugati végén, az Ibériai félszigeten, kifejezetten a mór
könnyűlovasság által használt rövid, széles pengéjű kardokról: Ferrandis
Torres, 1943.; Az és 2ak-afrikai törzsek által használt kardokról: Briggs
m 5.]Reed, 1987.; Nickel, 1993 - Bell-Matveev, 1998.
*16 Kedves, 1992. 34. o.
617 Ammianus Marcellinus, 1993.587. o. A hunok kardjáról Béna, 1993,
165., 208. o. Menander Protector tudósítása az avar követek vásárlásáról:
Szádeczky-Kardoss, 1992. 22. o.; a későbbiekben aligha véletlenül tiltották
Nagy Károly rendeletéi több más fegyverrel együtt a kardok kivitelét is:
(■oupland, 1990. 44. o. Különösen szemléletes, hogy Bakay egy steppei
nomád nép, a roxolánok esetében maga hívja fel a figyelmet arra, hogy azok
is hosszú, egyenes kardot használtak: Bakay, 1965. 19. o.

157
a könnyűlovasság tevékenységében teljesen alárendelt szerepe van a
közelharcnak,618Matteo Villani híres leírása szerint a XIV. század dere­
kától Itáliában harcoló magyarországi könnyűlovasok csupán „szemé­
lyük védelmére” voltak „hosszú karddal” fel fegyverezve - ez azonban
még a XV. századra sem módosította lényegesen a magyarországi íjász
könnyűlovasság megszokott felszerelését vagy harcmódját.019
Ezen a helyzeten az sem változtat lényegesen, ha az említeti leírásban
szereplő lovasok nem mindig magyarok, hanem részben kunok lehettek,
hiszen az ő esetükben épp úgy számolhatunk egyfajta - ha nem még erő­
sebb - aknlturációval a hadviselés terén, mint aX -X L századi magya­
roknál, aminek jeleként előkelőik leletanyagában a XHI. század végére
már megjelentek a kor jellegzetes kétélű lovagi kardjai. Kovács László
szavai, miszerint „ilyen cserére bármikor sor kerülhetett”, igencsak
megfontolásra méltóak lennének a korábbi leletek értékelésekor is!62ü

A MAGYARORSZÁGI KÖNN YÜL OVAS SÁG A XIII-XIV, SZÁZADI

ELBESZÉLŐ FORRÁSOKBAN

Az 1233. évi stájer háborúról szóló rövid tudósítás egészen sajátos

fényt vet azokra a X líí. század második felétől egyre szaporodó kül­
földi híradásokra is, melyek rendre (jász kön nyű lovas Ságként írták le a
magyar hadakat.621 Elsőként Ott okár von Steier rímes krónikáját érde­
mes idézni6215Kőszegi Iván és Albert osztrák herceg hadi népének 1285.
évi összecsapásáról: „Harmadnap már ezernél több lovas élén a német
táborra indultak. Amint a német sereg hallá, hogy jönnek a magyarok:

rúH Négyes i Lajos szerint „azzal, hogy a lovas íjász kétélű kardot íog a
kezébe, még nem fog nyugati módra harcolni. A lényeg mindig a taktika
kérdéseiben rejtőzik.” Négy esi, 1999a. 38. o.
íih> Villani, 1909. 257. o. A telekkatonaság számára 1435-ben előírt
fegyverzetről: Decreta, 1301-1437,279. o.; A hagyományosan köimyűlovasként
számon tartott székelyek területén előkerült kétélű kardok zavarba ejtő
sokaságról: Sófalvi, 2016, 346. o.
Vö. Borosy, 2001. 446, o.; Pálőczy Horváth, 1982. 91., 94. o.; Kovács,
2003a. 388, o. Ugyanakkor megkérdőjelezi a környező államok régészeinek
azon törekvését is, hogy a sírmellékletek között szereplő egyetlen tárgytípus
alapján az elhunyt etni kumára való következtetéseket vonjanak le. Kovács,
1990, 44. o. 34., 36. j. Vö. Gáli 2007. 431-433, o.
021 Emellett több nyugat-európai forrás is említi a X11L század első
felében a magyar könnyűlovasságot. Borosy, 1962,139. o. 57. j.
622 Paulcr Gyű la prőzaford ításában.

158
 a vcgbcli osztrák, stájer urak - tudták mi a magyar nyíl! - tanácsol-
ták: vonuljanak vissza, »mert a magyarokkal nem lehet úgy harcolni,
mintha francia lovagok volnának. Majd futni, majd támadni kell, amint
az alkalom kívánja«; de a sváb vitézek nem akartak hátrálni Az szégyen,
gyalázat volna! Ők ott maradnak, megharcolnak. Máid rájuk mennek,
szúrják, vágják! A nyíl ellen megvédi [őket] nehéz fegyverzetük. Rajtuk
ugyan nem packáz a magyar! Aki nem akar verekedni, elmehet! Egy­
szerre felhangzott a kiáltás: »készen, jönnek a magyaroké A németek,
nkopja [valójában lándzsa] mellett kopja, ló mellett ló«, zsongva sora­
koztak. A magyarok megjelentek. Kiáltottak, mint a kunok. Nekivág­
tattak - »repültek« - a németeknek; lőttek. A németek a legényeiket, az
apródokat küldték ellenük. Az elsők innen is, onnan is összecsaptak,
»amint illett - a németek szerint de azután a magyarok hátráltak,
széjjel mentek. Tömeg, amely támadjon, összecsapjon, nem alakult.
Iván mindjárt látta, kivel van dolga. A svábok ott álltak egy tömegben,
osztrák, stájer közöttük. Megparancsolta, hogy ezekhez senki se köze­
lítsen, hanem csak vegyék körül, lődözzenek messziről. Amint a német
támadott, kitértek előle, majd másfelől lődözték, »előre hátra, ide s
tova ráncigálták«. A németek nem tudták, hogy mit csináljanak? »Küld-
jü nk valami gyereket a magyarokhoz*, mondá dühösen egy sváb lovag,
Ramswag, - ki Rudolfot Dürnkrutnál megmentette? - ^hagyják abba
a lövést, jöjjenek ide, verekedjenek meg vitéz m ód ra !«[...] Emmerberg
mondá: »Hát van eszetek? a magyaron mind alig van más, mint az ing.
Ezzel akarjátok, hogy harcoljanak veletek? Ők is szeretnének kardra
menni, de ha ezt akarjátok, tegyétek le kissé a páncélos fegyverzetet^
»Az lehetetlen]« - mondák a svábok - »amíg kezünket, lábunkat bírjuk,
azt a gyalázatot magunkra nem vesszük, páncélunkat le nem lesszükb,
és folyt tovább a harc, most már öt órája; repült a németekre nyíl és
dárda, ember, ló hullott. A sebesült állatok kínjukban megvadultak. Az
emberek összezavarodtak. Már most bánták a svábok, hogy nem követ­
ték az okos tanácsot. Ki hitte volna, hogy így lesz a dolog! Szidták az
»átkozott pogányát*, a magyarokat. »Oda vannak! meg kell halmok!«
Ember, ló már tele volt nyíllal. Csak egy mód volt már, hogy megment­
sék életüket: kimerültén megadták magúkat.”1 ^
Alig több mint egy évtized múlva, 1298-ban TTI. András segédcsa­
pata már Albert osztrák herceget segítette a Nassaui Adolf ellen vívott
belháborúban: „Ausztria hercege [...] hatszáz magyart hozott magával
segítségül, akik íjukkal gyorsan tudtak hátrafelé nyilazni, s minden
vértezel nélkül lovagollak. Hosszú hajukat asszonyok módjára befonva 6 2

62* Pauler, 1899. 2 . k. 390-391. o.

159
viselték, hosszú szakállukat pedig akár, mint a német lovagrend tagjai,
E magyarok, úgymond olyan bátrak és gyorsak voltak, hogy nem volt
az a folyó, amelyen át ne tudtak volna kelni, akár úszva, akár lóháton
úsztatva.”^ 4
Egy - feltehetően - francia domonkos rendi szerzetes 1308 tájékán
készült beszámolója szerint Magyarországon „az emberek általában
alacsonyak, feketék és szikárok, és a fegyverek bármelyik nemében
nagyon jó harcosok, leginkább mégis kiváló íjászok; általában apró
lovaik vannak, bár egyébként erősek és gyorsak, a főrangúaknak és
a nemeseknek azonban nagy és szép lovaik vannak. [...] Az említett
főrangúak nagyon hatalmasak, mert egyesek közülük tízezer harcost
is képesek tartani, mások pedig ötezret, azok pedig kevesebbet tudnak
tartani, kétezret tartanak. [...] Mindemellett az összes helyet, melyen
átvonulnak, elpusztítják, amelyekből az következik, hogy a király bár­
mennyit is kívánna, és bármennyi időn keresztül is akarná, képes lenne
százezer fegyverest magával v in n i”6256 2
A század elejére hatalmassá váló nagyurak közül Csák Máté 1315-
ben még a cseh királlyal is összemérte fegyvereit, s Kristó Gyula sze­
rint ennek tapasztalatai alapján készülhetett egy cseh krónikás leírása
a magyarok h a r c o s a ir ó l„ N in c s kétségem afelől, hogy amint azt már
mások is gyakran megállapították - a magyarok népe páncélt nem
visel. Midőn harcra vagy párviadalra készül, szűk bőrkönlöst vagy
igen szoros öltözéket vesz magára, mely tagjait szorosan fogja. így
készül a küzdelemre. Azután lovát előkészíti, hogy gyorsfutású legyen.
Sokakat megsebesít íjjal, melyet sebesen feszít ki. Nem csekély sebeket
osztogat, miközben a harcmezőn száguldoz. Nem akar nyugton állva
küzdeni, hanem vagy futást színlel, vagy ide-oda vágtat, így elkerüli
azt a harcot, melyet, ha a sváb törvény szerint folytatnának le, bizony
kemény lenne számára. Ha éppen tudni óhajtod, nyilaival lesz igazán
veszélyes. íját sebesen feszíti meg és röpíti ki a nyílvesszőit. így védi
tehát magát minden oldalról. Ugyanis előre hátra nyilaz [...]. A hunok
repülő nyilai senkinek sem kegyelmeznek, és ha temetésedet nem óhaj­
tod, a hűn ne legyen ellenséged. A magyarok hajukat szalonnával vagy

fm Szabados György fordítása. Szabados, 2007a. 494-495. o.

62* Krisló-Makk, 1988. 81-82. o.
626 Xristó^ 1988a. 213. o. Mivel a szerző arra utal szövegében, hogy
bizonyos tekintetben „mások" véleményéhez csatlakozik, egy alapos filológiai
elemzés bizonyára pontosítani tudná Kristó Gyula feltételezését, és a korábbi
forrásokra is rámutathatna.

160
hússal kenegetik,627 és rövid mentéjük van. Mozgékony ncp és könyör­
telen nyilai révén igen kegyetlen is ...”628
A XIV. század közepén L Lajos itáliai hadjáratai azután még szele­
sebb körben ismertté tették a magyar hadakat. Az itáliai Matteo Vil­
lám krónikája szerint „a mostani olaszok előtt csodálatosnak tűnik fel
a lovasok nagy száma, mely a magyar királyt ellenségei ellen harcba
kíséri [...] ősi jogszokások szabják meg, hogy valamely báró vagy köz­
ség mennyi lovast állítson ki a király szolgálatára, ha hadba megy vagy
háborút indít, úgyhogy a lovasok számát s a szolgálat idejét illetőleg
mindenki tudja, mi a kötelessége. S mivel az uralkodó felhívására rög­
tön, halogatás vagy késedelem nélkül mozgósítaniuk kell, azért min­
den község s báró kijelölte azokat, akik a hadi szolgálatra ki két, ki
több lóval, s könnyű támadó fegyverekkel, vagyis íjjal, puzdráikban
nyilakkal, s személyük védelmére hosszú karddal fölszerelten készen­
létben tartoznak állani. Általában állandó ruházatként bőrzekét visel­
nek, s amint jól bekenték, egy másikat öltenek reája, erre ismét egyet,
aztán még egyet, miáltal igen erőssé, s védelemre alkalmassá teszik.
Fejüket ritkán borítja sisak, hogy a nyilazásban ne akadályozza őket,
mert ebben van minden reményük. [...] Harcmódjuk nem a csatame­
zőn való helytállásban [azaz helyhez kötött közelharcban], hanem por­
tyázásban, megfutamodásban, üldözésben, nyilaik ki lövöldözésében,
meghátrálásban s az ütközésre való visszafordulásban áll. Nagyon gya­
korlottak a zsákmányolásban s a hosszú lovaglásban, erősen nyilazzák
az ellenség lovait s gyalogságát, s ennyiben hasznosak a nyílt mezőn
való küzdelemben, mivel mesterek a gyors támadásban, s az ellenség
rohammal való zaklatásában, nem gondolnak a halállal, hanem a leg­
nagyobb veszélyt keresik. Útközben a magyarok mindig összetartanak,
s 10-15-en egy csoportban, ki jobbról, ki balról, támadják az ellent, s
messziről igyekeznek nyilaikkal megsebezni, azután elrohannak vág­
tató lovaikon; jelvények s mindennemű zászlók és ostrom szerek nélkül
szoktak vonulni, s tegezeik bizonyos összever csere gyülekeznek,”629Vil­
lámhoz hasonlóan gyakran említette a dél-itáliai Domenico Gravina

627 Kristó úgy vélte, hogy itt tévedhetett az író, és inkább az arcukat
kenhetlek be zsiradékkal {Kristó, 1988a. 213. o.), holott e hely valószínűleg
egy, a XIX. századig megőrződött szokás korai említése, ezzel a módszerrel
ugyanis távol lehetett tartani a hajtól, a fejbőrtől a különféle élősködőket,
(Néprajzi Lexikon, 1977, 394. o.)
628 ZittauiPéter: Die Königsaaler Geschichts-Quellen. In: Kocsis, 1986,
48. o.
629 Villani, 1909. 257-260. o.

161
is krónikájában a magyarok íjász lovasait a nápolyi háborúk különféle
összecsapásaiban .630
Nem csodálkozhatunk hát, ha az elbeszélő forrá sok ilyen m értékű
egyöntetű közlései Pauler Gyulától, D arkő Jenőn keresztül, Szaba­
dos G yörgyig nagyjából hasonló következtetésekre vezették a téma
szám os történ ész kutatóját: a m agyar könnyűlovasság élt és virult
a középkorban.1'*1Azok a kutatók viszont, akik valamilyen formában
magukévá tették Tóth Zoltánnak a magyar könnyűlovasság „eltűncsc-
rőr alkotott elképzeléseit, egyre bonyolultabb fejtegetésekbe kellett
bocsátkozzanak c szövegek magyarázataképpen.
Ha ugyanis Kristó Gyula módjára feltesszük, hogy a magyarság tra­
dicionális fegyverforgató rétege elhagyta „terhes steppei örökségét” 63263*
honnan kerülhettek mégis elő a XIII. század végétől a külföldi források­
ból ismerhető könnyűlovas tömegek? Borosy ezt a változást - Tóth Zol­
tán ötlete nyomán - a tatárjárás után betelepült kunoknak tulajdonítja,
feltételezve, hogy a határon túli akciókban főként az ő harcosaik vettek
részt, s még az általa átmeneti típusúnak gondolt köznemesi lovasságot
sem tartja azonosíthatónak az itáliai kútfők által leírt magyar vitézek­
kel/™ Kristó Gyula már árnyaltabban kísérelte meg feloldani a „tézi­
sek” és források között rejlő, számára is nyilvánvaló ellentmondásokat.
Egyfelől - bár véleménye szerint az ország nehézfegyverzetű hadereje
folyamatosan nőtt - az Aranybulla kiadása után a nehéz fegyverzettel
rendelkező királyi szerviensek csak önként vagy fizetésért hadakoztak
az ország halárain túl, míg a tatárjárás után betelepülő kunok révén a
királyi haderőben megerősödött a könnyű íjászlovasság, így a külföldi
akciókban főként ennek tagjai vettek részt. Másfelől a külföldön meg­
forduló magyar király harcosai esetében az ottani szemtanúk elsősor­
ban a helyitől eltérő, egzotikus vonásokra figyeltek fel/ 34
Ám ha feltételezzük is - mint ahogy Kristó Gyula tette hogy a kül­
földi hadi vállalkozásokon a királyi szerviensek és főúri familiárisok
közül csak önkéntesek vagy fizetségért szolgáló harcosok vettek részt,
akkor sem érthető, miért maradt volna kj emiatt a magyarországi tradi­
cionális fegyverforgatók rétege a határon túli vállalkozásokból, hiszen

030 Cs-ukovits, 2015, 185-191. o.

031 Pauler, 1888,; Darkó, 1937.; Hidán, 2000b.; Szabados, 2007a. Szabados
György eme igen figyelemre méltó írásában egyáltalán nem tért ki a lénia -
általa helyenként bírált - kutatóinál fellelhető magyarázatokra,
632 Kristó, 1988a. 215. o
633 Tóth, 1934a. 129-137, o, Tóth, 1938a. 66-67. o.; Borosy, 1962.172. o,
Kristó, 1988a. 210-215, o.; Kristó, 2003. 277-278. o.

162
 tagjai rangjuk növekedését, vagyonuk gyarapodását főkent a király
jelenlétében végrehajtott sikeres katonai akcióktól remélhették.63*
Amennyiben ez az állítás helytálló lenne, s a XIÍL század elejéig gya­
korta átmenetinek nevezett lovasként harcoló várjobbágyok, hadakozó
vár népek, királyi szerviensek utódait kategorikusan kizárjuk a X llí.
század végi, XIV. századi lovasijászok közül, akkor honnan voltak a
forrásokban felbukkanó lovasíjászai a Dunántúlon birtokos Kőszegiek­
nek vagy a Felföldön birtokos Csák Máténak? Borosy András e benne
is felmerülő kérdésre azt a választ adja, hogy a dunántúli Kőszegiek
seregében nyilván az Árpád-korból ismert határőrök utódai, illetve
kunok harcoltak az osztrák lovagok ellen .636 Ez a magyarázat azonban
két újabb problémát is felvet.
Egyrészt, Borosy 1962-es tanulmányának megjelenése óta Pálóczi
Horváth András következtetései nyomán a hagyományosan 15.000 főre
becsült betelepülő kun harcos helyett 1246 után már maximálisan is
csak e létszám felével, kétharmadával számolhatunk, s ezen belül csu­
pán is 3000 főre tehető a professzionális harcos réteg .637 Ekkora had­
erő pedig aligha biztosíthatta a XIII-XIV. században az összes haláron
túli vállalkozás és bel háború teljes könnyűlovas emberanyagát. S ha
voltak is zsoldosként harcoló kunok, hogyan lehetséges, hogy a külső
szemlélők szerint ezek a könnyűlovasok tették ki a tartományurak
seregének zömét?6™
Másrészt, ha a határvidék besenyő és magyar katonasága esetében
Borosy „megengedi” a tradíciók folyamatos, háromszáz éves fennmara­
dását, milyen okból tagadhatnánk meg ezt a lehetőséget más országré­
szek harcos rétegétől? Az 1298. évben Németországba küldött segélyhad
résztvevőiről például meglehetősen részletes adatokkal rendelkezünk,
a göllheiini csata kapcsán ugyanis Wertner Mór megvizsgálta a fenn­
maradt oklevelekben a - német krónikákban szinte egyöntetűen köny-
nyűlovasként leírt - magyar segédcsapat résztvevőinek körét, s ennek
nyomán kiderült, hogy csak nyugat-dunántúli és felvidéki családok tag­
jai kaptak jutalmat haditetteikért. Ami tökéletesen meg is felel annak
a helyzetnek, hogy a had fővezére a nyugati határ védelem kulcspozí­
cióinak hivatalát viselő Pilis nembéli Miklós fia Demeter, Pozsony és
Zólyom vármegye főispánja volt, aki bizonyosan nem csak kunokkal,

636 A dürnkruti csatában részt vevő nemes, Csitári Vitk példája: Szűcs,
1984. 365. o. További példák: Borosy, 1984. 54. o. 35. j.
630 Borosy, 1962. 153. o.
637 Pálóczi Horváth, 1989. 52-53. o,
633 Kristö, 2003. 283. o. Vő. Kristó, 1988a. 195., 215. o.

163
 hanem a parancsnoksága alá tartozó vitézekkel is hadakozott Német­
országban .6ííy
A nyugati leírásokban szereplő csapatok tagjainak túlnyomó rcsze
- megfelelő vagyon hiján - nem rendelkezett a lovagi harcmódhoz szük­
séges drága, teljes felszereléssel, \juk azonban valószínűleg többnyire
volt, hiszen a források szerint egyes esetekben még akár a magyar
lovagok is használták ezt a fegyvert, S ha így van, és a korábbi forrá­
sokban nem nagyon találni utalásokat ezeknek a csapatoknak a külse­
jéről, harcmódjáról, miért kellene azt feltételezni, hogy ezek a harcosok
nem hasonló lovasijászok voltak, mint amilyeneket később a külföldi
krónikások leírtak? Triviálisnak tűnő felvetés, de nem feltétlen ü l a
hadsereg összetétele változott meg aXIII. században. A szem betűnő
könnyűlovas túlsúly akár korábban is jellem ző lehetett, csak épp
a, korá bbi korszakból nem n a gyon vannak olyan típusú fo r r á s a ­
ink, am elyek ezt m egörökítették volna, habár a XII. század közepén
Magyarországon átutazó Freisingi Ottó püspök meglehetősen homályos
leírása alapján arra lehet következtetni, hogy addigra még nem terjedt
el tömegesen a nyugati típusú nehézfegyverzet, és a hozzá társuló harc­
mód, Intő példa, hogy a inongol-mameluk háborúk összecsapásairól
szóló tudósításokban gyakorta cpp a két küzdőfél fő fegyverének, az
íjnak az említése hiányzik !040
A német főpap nem csekély rosszindulatból eltúlzott leírása szerint „a
rútak csaknem valamennyien und ok fegyverekben elöl haladnak, kivéve
azokat, akik a vendégektől - akiket mi most zsoldosoknak nevezünk -
nyertek oktatást, vagy éppen tőlük is származtak, nem velük született,
hanem mintegy kívülről rájuk ragadt vitézséggel felruházva, és harci
jártasságban s a fegyverek csillogtatásában csak a mi főembereinket
és vendégeinket utánozzák”, azaz csak a király kíséretéhez tartozó
külföldiek cs a hozzájuk csatlakozott előkelő magyarok rendelkeztek
lovagi fegyverzettel és ennek használatához szükséges jártassággal.641
Ám az, hogy a magyar sereg egy részét sommásan „undok” fegyve­
rekkel felszerelt „rútnak” nevezi, már jóval tágabb teret engedett az
értelmezéseknek: Borosy szerint „a magyarok többsége könnyű vagy
legalábbis nem lovagi fegyverzetű volt”, akik közül a püspök szerint 600

Wertner, 1915. 79-83. o.; Ez az írás azonban utal arra is, hogy erről a
csapatról fennmaradt másféle tudósítás is, mely szerint 200 lovas „gyors íjász”
mellett még 50 egyéb harcos alkotta a csapatot, s akad olyan németországi
forrás, ami kunokat is említ a csapatban. Szabados, 2007a. 494-495. o.
646 Amitai-Preiss, 1995. 221. o.
íj41 Freisingi Ottó, 1913. 108-109. o.

164
válogatott lovasíjász részt volt Barbarossa Frigyes császár oldalán a
milánóiak elleni harcban is .642
Ehhez képest Tóth Zoltán véleményének megfelelően Kristó Gyula
szerint ezek a „rút” harcosok nem lehetnek mások, mint a magyarok
csatlakozott „segédnépeinek”, a besenyőknek, székelyeknek a harcosai,
amit azonban nem támogat, hogy a tudósító nem említi sem a székelyeket,
sem a besenyőket, viszont általában nincs túl jó véleménnyel a magya­
rok külsejéről, akiket sommásan „emberi szörnyetegnek” nevezetté * 430
4
Végül, amennyiben feltesszük, hogy Tóth Zoltán verziója valós, azt
is fel kell tételezni - ami szintén további magyarázatot igényelne
hogy IV Béla uralkodása alatt, míg a király állítólag a lovagi harcmód
elterjedését szorgalmazta, a ku nők divatba hozták az országban a lova­
síjászatot, s a magyarok valamilyen tisztázatlan módon „visszatértek”
eredeti könnyűlovas harcmódjukhoz.
Az ú,jabb történeti kutatások eredményei azonban óvatosságra inte­
nek még IV. Béla sokat emlegetett katonai reformjai kapcsán is. Míg a
királyi adományok oklevelei valóban a lovagi módon küzdő adományo­
zottakat állítják előtérbe, más források, melyekben egy-egy birtok kato­
naköteles népessége létszámának és fegyverzetének szabályozásáról van
szó, arról tanúskodnak, hogy a kard, lándzsa, pajzs és sisak mellett még
mindig feltűnik az íj, és lehetséges, hogy a számon kért páncélok egyes
esetekben bőr- vagy textilpáncéiok voltak. Az ilyen összetételű fegy­
verzet majdnem annyira emlékeztet a hagyományos steppei nehezebb
fegyverzetű lovasság felszerelésére, mint a XIII. századi nyugat-európai

642 Borosy, 1962.138-139. o, Ebből az időszakban több lovasíjász ábrázolás

is ismert Itáliából. A Magyarországon leghíresebb az aquileiai bazilika
altemplomában található, nem honfoglaló magyar harcost ábrázoló falkép
(Bőna, 2000. 89-90. o.), de hasonló korú lehel a pármai keresztelőkápolna
kőfaragványán látható íjász {Nicolíe, 1999. 220. o. 579. kép), és Scylitzes
bizánci történetíró munkája Szicíliában készített másolata illusztrációinak
lovasijászai (B?'uhn-Hoffmeyer, 1966. 3L, 33. kép), s nem sokkal későbbi
az 1220 körül készült Beatus de Liebana apokalipszis kommentárjai egyik
spanyolországi kéziratának illusztrációja (Nicolle, 1999. 157. o. 398. kép),
ami elég világosan mutatja, hogy a korban általánosan ismert ikonográfiái
típusról volt szó.
043 Kristó, 2003. 260. o.
044 Vö. Boro&y, 1962. 152. o.; K ristó, 1988a. 215. o.; az ötlet felveti,
hogy miként zajlott a középkori kiképzés, a hadi ismeretek elsajátítása
Magyarországon, melyet még elméleti szinten sem vizsgáltak a hazai
szakirodalomban Molnár József óta. Molnár, 1959, 234. o.

165
 lovagokéra .645 Amint arra Veszprémy László már felhívta a figyelmet, a
„reform* kapcsán születő oklevelek terminológiája korántsem egységes,
és nem lehet eldönteni, hogy pusztán stíl ár is vagy tartalmi különbsé­
gekről is van-e szó. Az azonban mindenképpen figyelmet érdemel, hogy
a körmendi hospesek számára előírt fegyverzetben az fi, a lándzsa és
a sisak mellett a valószínűleg bőr-, vagy tcxtilpáncélként azonosítható
cabatum kifejezés bukkan fel - viszont nem szerepel a pajzs, ami a XII-
XIIL században „lovagi” módra vívott küzdelem elengedhetetlen kelléke
volt, mert a korabeli testpáncélok még nem tudták önmagukban kivé­
deni egy erőteljes lándzsadöfés hatásait.G4G
Ebből ped ig többféle dologra is lehetne következtetni: vagy tradi­
cionálisnak tekinthető ez a felszerelés a XIII. századbem, de vagyoni
okok miatt a katonáskodásra kötelezettek mégsem tudják előterem ­
teni teljes egészében, ezért a minőség megőrzése érdekében csökkentik
a létszámukat, vagy egy olyan katonáskodó réteg újrafegyverzéséről
vám szó, am ely korábban w.ég a védő és tám adó fegyverek - a lova­
gokéhoz képest - olcsó együttesével sem rendelkezett, viszont értett
a nyilazáshoz, azaz korábban épp íjász könnyűlovas volt. Ez utóbbi
esetben épp ÍV. Béla lett volna az, aki megkísérelt létrehozni valami­
féle „átmeneti típusú” lovasságot - sajnos azonban e két feltevés egyikét
sem tudjuk minden kétséget kizáró bizonyítékokkal alátámasztani.647
Ha azonban eltekinthetünk Ilodinka nyilvánvalóan hibás gondo­
latmentétől, továbbá Tóth Zoltán nyomán önmagában az egyenes, két­
élű kardok elterjedésének sem tulajdonítunk valamiféle „átváltoztató”
erőt. és így nem kell számolunk többé a X. századi magyar taktika nyom
nélkül való „cl felejtüdősével” sem, akkor ismét egyszerűbben értelmez­
hetővé válnak a XIII. század második felétől megszaporodó leírások a

fi4r> Talán nem is annyira meglepő módon a XIII. század második feléből
származó oklevelekben egymás mellett is szerepel akétfegy ver használata,
lásd. Hidán, 2015. 96. o.
546 Veszprérny, 1995. 9. o. A perzsa eredetű gaba szó hosszá idő alatt
a legkülönfélébb „polgári” ruhadarabok nevévé vált Európában az idők
folyamán. Bizáncban azonban - ahol X. század elején még csupán a
császár türk és kazár testőrségének viseletéként tartották számon - az
ezredfordulóra a ka hadion már a különféle bizánci textílpáncélok egyik
fajtájának megnevezésére szolgált. Dawson, 1998. 38-41. o. Parani, 2003.
60-61. o.
647 Máiyusz, 1942.; Kurcz, 1988.41-52., 115-117. o. Ismételten felmerülő
kérdés, hogy a forrásokban felbukkanó „páncélos” elnevezés valóban mindig
lovagi módon küzdő harcosokra uVa.i-e?Zsoldos, 1992.15-16. o.; Veszprérny.
1995. 3-10. o. A reformok új szempontú megközelítése: Veszprérny, 2005b.

166
 magyar könnyűiovasságról, s tulajdonképpen szükségtelenné válik azok­
nak a magyarázatoknak jó része is, melyekre a megcáfolt feltételezések
következményeinek végig vitele miatt kényszerültek a hazai kutatók.
A z m indenképpen bizonyosnak tűnik, hogy a XIII m ásodik fe lé ­
ben és a XIV. században a hazai íjász könnyíílovasság m egnevezé­
sének term inológiája - „nem zetiségre” való tekintet nélkül - azonos
volt: elsőként az 1260-as években említik oklevelek a tegzeseket, azaz
p k a retra riu sok a l™ majd a névtelen szerző gestája szerint 1350-ben
Lackfi István a saját és a testvére „háza népével”, 100 fegyveressel és
50 tegzessel győzte le a Lajos király elfogására készülődő német zsol­
dosokat Itáliában, s Himfi Péter bolgár bán 1366. október 20 -án kelt
levelében is fegyveresekről és tegzesekről írt .649 A tegzes gyakori elne­
vezése volt a steppei népeknél az uralkodók testőrségének, s mongol
nyelvben is a tegez (gór) szóból képeződött az íjász (igorchi) kifejezés.
Ugyanez a képzési mód érhető tetten a perzsa tírkas bánd kifejezés­
ben is, amit az íjász könnyűlovasság megnevezésére használták a XV.
századi Ak-Kopjulu törzsszövetségben is.ÜGÜ
Ez a könnyűfegyverzetű magyar íjászlovasság a XIV. századi Itáli­
ában szervesen beépült az ottani „internacionális” zsoldoshadviselés
taktikai kelléktárába, ahol - Bárány Attila legújabb eredményei szerint
- a magyarok az angolokkal kooperáltak előszeretettel, s egy különösen
rugalmas és hatékony elegye t hozták létre az egymástól igen távol álló,
lokális hadikultúráknak, amelyekben azonban igen fontos - és össze­
mérhető - szerep jutott az (jnak ,651

618 Már 1260-ból ismerünk adatot lovas tegzesekkel kapcsolatban:1260:

Fejér, iy/2. Supplementum. 523-526.; 1264: Lexicon lalinitatis, 1971. 447.
o.; Geszta Lajos királyról, 2000. 54-55, o.; Sz, 33 (1900). 606. o. A latin
pharetrarius magyar megfelelője a tegzes személynévként ugyancsak már
a XIV. század közepéről, 1341-ből és 1342-ből is adatolható, lásd: DL. 47851.;
MNyTESz, III. k, 873. o,; Ezek a 20.1ö-es „Honfoglalóktól a huszárokig” című
könyvemben még nem szereplő adatok Farkas Péter gyűjtéséből származnak,
segítőkeszségét ezúton is köszönöm!
619 Névtelen szerző: Geszta Lajos királyról, 2000.54-55. o.; Sz, 33 (1900).
606. o.
6r>0 U, Kőhalmi, 1972. 113-114. o.; Minorsky, 1939.155., 164. o. 3. j.
651 Bárány, 2008. 227-228. o.; Már Nagy Lajos magyarokból, németekből,
lombardokból és helyiekből álló kompozit serege is hasonlóan harcolt az
1348, évi capuai ütközetben: Csukovits, 2015.186. o.; Guerri dalVOro, 2008.

167
 A KÖNNYŰLOVASSÁG ÁTALAKULÁSA A XV.
SZÁZADBAN

A HÚS ZÁR SÁG TÉRNYERÉSE

Az 1990-es évek a történeti ismeretterjesztő irodalom reneszánszát

hozták a magyar könyvkiadásban. A nagyobb korszakokat összefoglaló
művek mellett a nemzeti emlékezet számára oly kedves huszárság fejlő­
dését - a csapatnom történetének Mátyás-kori kezdeteitől - két nagyobb
lélegzetű összefoglaló munka is tárgyalta /5152 Mindez azt a benyomást
keltheti az olvasóközönségben, hogy a kutatók számára nincsenek már
vitás kérdések e témakörben. Némely, a huszár csapatnem magyaror­
szági genezisének kapcsán olvasható óvatos megfogalmazás azonban
arra utal. hogy az 1930-as évek híres-hírhedt „huszárvitájábór győzte­
sen kikerülő Tóth Zoltán nézetein alapuló tudományos konszenzus tel­
jességében korántsem megingathatatlan .05'5 A jelenkori kutatók közül
2000-ben már Kel erűk József is hangot adott kétkedésének:
„A kérdéssel kapcsolatos vitának sajátos színezetet adott, hogy a
kor meghatározó történetírói személyiségei - a felsorakoztatott szak­
mai érvek hatására - elfogadták a huszárság intézményének délszláv
eredetét. Az ezzel ellenkező véleményen lévők viszont - általában nem
lévén jártasak a történetírás tudományában - érveiket nem tudták az
elvárt szakszerűséggel megfogalmazni. Ezt a helyzetet tovább rontotta,
hogy a huszárság magyar eredete mellett kardoskodók vitamódszerét
a szerbek iránti elfogultság, nemzetieskedő jelszavak, és heves, eseten­
ként már sértő, személyeskedő hangnem jellemezte. Ennek köszönhe­
tően, bár több olyan problémát vetettek fel, amelyet érdemes lett volna
továbbgondolni, érveiket nem kezelték súlyuknak megfél élőén /'054
Az újragondolás jegyében az utóbbi években Veszprémy László több
munkájában is foglalkozott e témával, s ezekben a tárgyilagos érvelését6*4
2
5

652 Súgvári-Somogyi, 1999; Zackar, 2000.

A „huszárvitát” kirobbantó tanulmány: Tóth, 1934a.: a Tóth
gondolatmentével kapcsolatos fenntartásaimról: B. Szabó, 2001. 75-98. o.
654 Kelenik József: A magyar csapatnem. In: Zachar. 2000. 5. o.

168
az előtörténetnek kijáró érzékeny megközelítéssel sikerült párosítania.*1^
Tóth Zoltán munkái óta nála merült fel ismételten a kérdés: „hordozott-e
valami sajátosat a délszláv lovasság a magyarországi könnyűlovassággal
szemben a XIV-XV. században, azaz volt-c valamit eltanulni a magya­
roknak tőlük ? ”556 E fejezet célkitűzése az, hogy a XIV, század végétől
a mohácsi csatáig lerjedő bo évszázad egészét vizsgálat alá vonva, új
szempontok alapján kíséreljen meg választ adni erre a régi kérdésre.

ZSIGMOND KTRÁLY LOVASSÁGA

A huszárság magyarországi felbukkanásának időszaka, Zsigmond

király uralkodása (1387-1437) már nem is a források szűkössége, hanem
a király személyének tartós negatív megítélése folytán nem tartozik a
hadtörténeti szempontból legjobban feldolgozott korszakok közé, holott
a lehetőségek igencsak megszaporodnak e korszak kutatói számára /*7
Ezúttal csak egy régóta ismert - de talán nem túlságosan kiaknázott
- forráscsoportra szeretném felhívni ismét a figyelmet, az 1395 körül
keletkezett besztercei, az 1405 körüli schlágeii szójegyzékekre, valamint
Rolcnburgi János magyar nyelvmesterének 1418-1419-es glosszáira,
melyeket leginkább a nyelvtörténet tart számon. Ezeknek a XIV-XV.
század fordulójára datált, eredetileg oktatási céllal készült jegyzékek­
nek a segítségével minden addiginál részletesebben lehet rekonstruálni
a kor harcosainak fegyverzetét - amelyet a kor síremlékszobrász ala cs
festészete is egészen kiválóan illusztrál.6658
*
56
Ez volt az az időszak, amikorra kialakult a tetőtől talpig páncélba
burkolt „klasszikus" európai nehézlovas típusa, s e szószedetekben olyan
részletességgel írták le a magyarul fegyveresnek nevezett arm iger-ek
(vértesek) felszerelését, hogy attól a XIX, századi nyelvészek is elbi­
zonytalanodtak helyenként, s egyes szavak jelentését a mai napig sem
sikerült egyértelműen tisztázni/*9 Míg a nehézfegyverzet számos elc-

655 Veszprémy, 2000c. 680. o.: Vesz'prém.y, 2005a. 816. o,

656 Veszprémy, 2000a, 679. o.
'J5T Kivételként Beér, 1936.; Rázsó, 1962.; Mályusz. 1984. 102-132. o.
/vVnaíi/, 1892.; Szamota, 1894,: Molnő.r-Somon, 1976. 64-66. o.; A
szójegyzókek jelentőségét - a hazai lovagi kultúra szempontjából - már
Kurcz Ágnes is kiemelte: Kurcz, 1988, 118. o. A művészettörténet és a
fegyvertörténel termékeny kapcsolatára kiváló példa: Marosi, 1995. 69-74.
o. A képzőművészeti és tárgyanyag kapcsolatához: Takács72006a,
Gamher. 1998. Finály, 1892. Vö, Tagányi, 1893.

169
inét latin, illetve német eredetű elnevezéssel illették, a feltehetően a
nchczlovasok által is használt lovassági pajzs, a kotorgárd neve talán
az északi szláv nyelvekből kerülhetett át a magyarba .* 660 Ezek mellett
épp a XIV. században - valószínűleg az Anjouk itáliai kapcsolatainak
köszönhetően - kezdték el használni az olaszból átvett elnevezéseket
a p ays (ami a nagyméretű gyalogsági pajzsot jelentő olasz pavézé-böl
származik), illetve a mai lándzsa szó ősét, a lucha-t, ami lassan kiszo­
rította a régebben használatos szúcá-t vagy csúcsú-U 61
A könnyebb fegyverzetű magyar és a nehezebb felszerelésű nyugati
lovasság közötti különbség a jelek szerint ebben a korszakban sem csök­
kent, Andreas Lapiz önéletírásában még 1452-ben is arról panaszkodott,
liogy „fáradtak és betegek voltunk attól, hogy nehéz páncélban harcol­
tunk a könnyű magyarokkal.”662*Figyelemre méltó az is, hogy már ekkor
a sisak szót használták a nehézfegyverzetűek pikofiong-j&itól eltérő
sisakok megnevezésére. Ez a szó mindeddig ellenállt a nyelvészek ere-
deztetési kísérleteinek, csak az tűnik bizonyosnak, hogy a szomszédos
szláv nyelvekben feltehetően magyar eredetű. Az orosz nyelvben azon­
ban csicsak formában már a XIV század közepéről kimutatható, s a
XV. század vegétől már sisak formában is ismert szó az orosz termino­
lógiában kifejezetten az igen ősi, magas csúcsos, kúpos, keleties stílusú
sisakok megnevezésére szolgál, amit azonban megkülönböztetnek az
arc- és tarkó védővel, valamint szemellenzővel és orr védővel is ellátott
alacsonyabb „törökös” sisakoktól, melyeketjerí/co^M-nak neveznek.66*

ímtl A lengyelben viszont a némileg hasonló formájú, a mai terminológia

szerint lovassági pavézéknek nevezett tárgyakat eredetüknek megfelelően
„litván” jelzővel illették. N ickel, 2002. 116. o. A magyar vonatkozású
emlékanyagban Hunyadi Mátyás halotti pajzsa képviseli ezt a típust. Párizs,
Musée de lArmée, Inv. Nr. J.7.; közölve: Klaniczay-Stangler-Török, 1982.
235, o. 128. tétel,
Berrár-Kdroly, 1984. 559-560., 446-447., 666. o., apavézékről: B.
Szabó, 2008b.
^ „Wir waren matt und krank vöm Fechten in schweren Harnisch mit
dem leiehten Ungarn.” Idézi Marosi, 1995. 65. o. 331. j.
m?‘ Kiss, 1958.; Vasmer, 1958. 3.. k. 333., 403-404. o.; Tarassuk, 1966.
207-208. o. A keleti fegyverekről szóló összefoglaló munkájában Robinson
a sisak szót mint török elnevezést tárgyalja (Robinson, 1967. 62-63., 220. o),
ám ezt az állítást sem a török népek fegy ver lenn biológiáját taglaló irodalom
0Goidén, 2002.161. o.), sem az általam ismert források, sem a magyarországi
oszmanista kollégák nem tudták megerősíteni, ezért ügy tűnik, hogy az
oszmán törökök mégsem használták ezt a kifejezést a sisakra, a mai török
elnevezés pedig zerrin Jcülah vagy migfer.

170
 AXVL századi közép-európai emlékanyagból ismert egy olyan dél-né-
met eredetűnek tartott, díszes, kúpos „huszár sisak” (?) is, melyet - noha
ezt és még néhány másik darabot a tudományos konszenzus egyszerűcn
oszmán-török minták követesének tartja - nyilvánvaló módon európai
divat szerint díszítettek. Mindezek alapján felmerül a lehetőség, hogy
eredetileg Magyarországon is csupán a csúcsos formájú sisakokat illet­
ték ezzel az elnevezéssel, s bár a szó eredete meg tisztázatlan, a később
hozzá kapcsolható csúcsos sisakok különféle változatai a XI. századtól
biztosan ismertek voltak Lengyelországtól a Fekete-tengerig,™54
A nyelvtörténeti forrásokban akad azért a sisak mellett még több
olyan szó is, amelyek nem vagy nem csak a nehézlovasság fegyverze­
tét jelölhetik. Gazdag az íjászat szókincse, szerepel a tegez, a puzdra.
az ideg, az ív, és megkülönböztették a nyilat, a hamar nyilat és a fékes
nyilat. Kolozsvári Tamás 1427-ra datált garamszentbenedeki Kálvá­
ria-oltárának Szent Egyed történetét ábrázoló táblaképe alapján az is
bizonyosra vehető, hogy ekkor még használatban voltak a hagyomá­
nyos íjak. A Német Lovagrend fegyvertárainak jegyzékeiben és a XV,
századi raguzai forrásokban is felbukkan a „magyar íjr kifejezés, ami
szintén arra utal, hogy ez a fegyver faj ta a korszakban még korántsem
biztos, hogy csupán vadászfegyverként volt használatos. Egy 1440 körül
készült német rézmetszeten - mely a huszita háborúk egy 1433-as epi­
zódját ábrázolja egy lovas(jász is látható. Sőt a firenzei Mediei-gyűj-
teményben újabban még egy teljesen ép, XV, századi magyar íjra is
sikerült rábukkanni. A lovasíjászat tehát korántsem tűnt még el ekkor
a közép-európai hadi repertoárból.™*6 *
4

664 Magyar Nemzeti Múzeum, Fegyvertár lt. sz. 55.3346.; A különféle

keleties típusú sisakok X1IT-XIV. századi magyarországi emlékeiről: Kovács,
2ÜÜ3a. 378. o.; Pandula, 1988. 240. o.; H orváth2001.153-160, o.: KovácsS.,
2003.361-362. o. AX-XI. századból származó első ismert darabról: Kalmár,
1942. 22-29. o. Egy sérült, de eredetileg minden bizonnyal magas csúcsú,
keleti sisakot (Magyar Nemzeti Múzeum, Fogy vertár lt. sz, 52,36.), amely
a Duna medréből került elő, Tóth Zoltán és az ő nyomán Kalmár János a
XII. századra (Kalmár. 1971. 264. <>.), legutóbb pedig Kovács S. Tibor a mai
Románia területén előkerült - feltehetőleg - kun leletek alapján aXIII. század
elejére keltezte. Kovács ól, 2003. 362-364. o. A lengyel kutatók szerint ez
a típus Kelet-Európábán a XV. század elejéig mutatható ki. Swietoslawski,
1999. 33-39. o.; Nowakowski, 1994. 44-45. o. Magyarországon is egybevág
ezzel, hogy a XIV század különféle időszakaira datált bögözi falképen is
ilyen jellegzetes sisakot viselnek Szent László ellenfelei. Mezey, 1980. 6 . kép.
66Cl Marosi, 1987. 619-623. o., 2. k. 445. o. 1429. kép.; Poszter Györgyi:
Kálvária-oltár. In: Takács, 2006a. 580-586. o,; Ekdahl, 1998. 102. j.; 168.

171
 Az íjhoz hasonlóan a könnyű fegyverzetnek felszereléséhez tartozha­
tott a hajítódárdát jelentő „kép” és „gerely” és a „bolda "666elnevezésű kis
kézipajzs, valamint a „vcrt.p is, ami szintén kisebb méretű, kerek pajzs
jelentésben bukkan fel, szemben a szögletes formájú kotorgárd-daL
Meglepő néhány ma már közkeletűnek tűnő szó hiánya, miközben
a „tőr” szó igen gyakran használatos volt. Úgy tűnik, ezzel fordították
magyarra a latin gladius-t és a m ucroensis -1 is, sőt többféle formájú
fegyverre is alkalmazták, úgymint: spatha - széles tőr, bipennis - két­
élű tőr.fixöla ris - hegyes tőr. Ezek közül a széles tőr - ami feltehető­
leg bioellus-Vént is ismert volt akkoriban - talán az 1434-ben meghalt
ifj Stibor budai síremlékén bukkan fel, ahol az elhunyt alakja babján
hosszú lovagi kard,jobb oldalán viszont rövidebb, de feltűnően sze­
les pengéjű fegyver látható .667 Mivel a korabeli kecses, hosszú pengéjű
lovagi kardok igen markáns, szúrásra kiválóan alkalmas hegyben vég­
ződtek, szinte biztos, hogy ezen gladius-okát ma a kardfélék közé sorol­
nánk: a pesti kardcsiszárok 1460-as évekbeli céhszabályzata ugyanis
magyar szóval hyzwt/ivr-nek, azaz hosszú tőrnek nevezi az általuk
készített fegyvereket .™8 Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a török
nyelvben a tőr, hegyestőr elnevezése megegyezik a szláv nyelvekben a
kardra használatos kifejezéssel, a m ecs-e 1, hiszen az oszmán-törökök
épp abban az időszakban, a XIV-XV. században ismerték meg a nyu­
gati típusú kardokat, amikor azok igen alkalmasak vollak a szúrásra.
Az első fennmaradt oszmán hegye stőr is ebből a korból származik, II.
Mehmcd szultán tulajdonában volt .669
A későbbiekben fontos hu szár fegyverré váló hegyestőr említése is
igen érdekes, mivel a XV. századi Laonikosz Khalkokondülcsz beszá­
molója szerint már a 1400-as évek közepén is ez a Franciaországban
estoc, Angliában stoke, Németországban Bohrschwerl néven ismert tőr-
faj ta volt a magyar lovasság egyik legjellegzetesebb fegyvere, A bizánci

o.; Tóthy 2011. A párizsi Louvre Rotschüd-gyűjteményében található Nagy

csata címen ismert rézmetszetről: Schmidt, 1992.
Boida - markolat - ökölpajzs.
667 Finály, 1892.15. o.; ifj. Stibor síremléke: Budapesti Történeti Múzeum,
lt. sz.: 139. A síremléken látható fegyver korábbi téves megítéléséről és
külföldi párhuzamáról: Kovács S., 1993. 178, o.
668 Kubinyi, 1973. 190, o. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy a manapság
a „másfél kezes kard” kategóriájába sorolt fegyverekkel a jó minőségű
lovagi páncélokat átszúr ni nemigen lehetett, de igen hatékonyan működtek
vágófegyverekként is. Toll, 2008a. 51, o.
ü6y Marsigli, 2007.134-135, o.; YüceL 2001. 131. o. 90. tábla.

172
történetíró szerint 1444-ben Várnánál: „a csatában elesett Karazicsz,070
az európai sereg vezére* Egy paion [magyar] kard szúrta mellbe, mintha
lándzsa sebezte volna meg. A paion kardokat - és az egész germánságét
is - általában igen hosszúra és hegyesre kovácsolják, de nem úgy, hogy
vágással jelentős sebet lehetne ütni velük, mint a barbár vagy itáliai
kardokkal. A barbár kardok (ilyen a töröké is!) nagy súlyúak, az élük
az egyik oldalon van, s minden ismert kard közül a legmélyebb vágást
ejtik. Ilyen az itáliai és a hajdani hellén kard is, A germán és paion kard
hosszú, vájatos, négyélű. élesre köszörült, igen éles hegyben végződik;
lóhátról lándzsaként döfnek vele, és olyan sebet ejt, mint a lándzsa .”071
A bizánci történetíró szövegében szépen körülírt „barbár fegyver”, a
szablya egyáltalán nem kerül elő az említett magyarországi szójegyzékek­
ben. Viszont talán mégis egy ilyen súlyos itáliai fegyvert ábrázolhatott
Ozorai Pipo kezében Arid reá dél Castagno a Firenze melletti Villa Carducci
freskóján a XV. század közepén .6 672 Fegyver történész kollégáim eddig
*
70
elég meggyőzően és egyöntetűen állították, hogy az általuk ismert emlé­
kanyagban nem lelni ilyen fegyvert, sőt még aziránt is komoly kétségek
merültek fel, hogy vajon tényleg szabivá van-e a képen .673 Mindeközben
két fontos előfeltevésre derült közben fény: a hazai köz tudatban egy XV.
századi szablyának egyértelműen valamiféle keleti eredettel vagy pár­
huzamokkal kell rendelkeznie, és az ábrázolások hitele meglehetősen

670 Valójában Karadzsa anatóliai beglerbég esett eJ a várnai csatában.

Pálosfalvi, 2005. 94. o.
[71 fíadzisz, 1974. 806. o. Vö, Kovács 5., 1993. 178-179. o.
ÜT" A képet ma a firenzei Galleria degli Uffizi-ben őrzik. [hltp://www.
mediciek.hu/medici/inagyar/corvin.html, letöltve: 2008. augusztus 15.J
Zarnóezky Attila véleménye szerint nehezen képzelhető el, hogy az
ábrázolt fegyver egy fokéles szablya lenne: „részben következik ez a penge
szerkezeté bői. Túl széles a penge, tál robosztus. Túlságosan nagy a penge
vastagsága. Jóval nehezebbnek kéne lennie, mint a legnagyobb S/keresztvasú
szablyatípusnak. Másrészt letörte a pengét. Kiszerkesztettein. E szerint a
penge több mint egyharmadán futna a fokéi. Ehhez viszont erőteljesebben
kéne látni. Ha rámérem a Pipo testére akiszerkesztést, kicsivel az öv alatt
végződik. 165-170 em-es magasságnál ez kb 100-110 cm körüli fegyverhosszt
indokolna* Ezzel a penge szélességgel szablyának kicsit túlzás szerintem*
Sokáig azt gondoltam, hogy a festő életében nem látott szabival és hallomás
után kreált valami keletit. Elsősorban a gomb alapján. Első ránézésre engem
mindig akar abella markolatra emlékeztetett,” [www.militia.hu/node/2188,
letöltve: 2010. február 35.]

173
kétségesnek tűnik, ha fennmaradt tárgyanyagban egykönnyen fel nem
lelhető fegyverekről van szó .674
A speciális „S” keresztvasú szablyák esetében viszont Nagy Géza
már feltételezte azok itáliai eredetét, s azzal számolt, hogy onnan ez a
típus a XV. század közepén került át Magyarországra. Ezt a időpontot
azonban aXV. század elejére datált szepesmindszenti Szent László cik­
luson látható szablya alapján Kovács S. Tibor kétségbe vonta. Itáliában
azonban a veronai San Fermo templom 1322-re datált freskóján látható,
a szepesmindszenti freskó szab ly újához hasonló, kerek markolatgomb­
bal szerelt, .,S” keresztvasú szablya, így ezek abban a térségben már a
XIV. század első felében használatosak lehettek/™.
A konkrét kérdésre azonban, hogy vajon tényleg szablyával ábrázol­
ta-e Andrea dél Castagno a magyar zászlósűrrá lett firenzei kereskedőt,
valószínűleg Toll László lelte meg a választ egy XV. századi mintakönyv­
ben, Ebben a középkor neves hősei közé tartozó hódítót, Tamerlánt
európai páncélban, ámde olyan széles pengéjű, valóban madárfejre
vagy ökölbe szorított kézfejre emlékezető markolatű szablyával rajzol­
ták meg, amelynek épp oly hosszú, a penge harmadán is túlnyúló fokéle
van, mint a Pipó kezében látható darabnak .076
Arra viszont, hogy léteztek-e, létezhettek-e ilyen formájú fegyverek
a XV. századi Európában, számomra Herbert Seitz Blankwaffen című
munkája adta meg a választ. Az ebben látható, az angol szakirodalom­
ban hanger-kérti, ismert fegyver a Tower Armouries gyűjteményében
található. (Egy hozzá nagyon hasonló példányt találtak az 1460-as
wakefieldi csata helyszínén is.r>77) Az aszimmetrikusan kicsúcsosodó
markolatgomb, a szokatlanul hosszú fokéi, a keresztvas pengére hajló
markáns tüskéje mind-mind a Pipo kezében látható fegyverre emlékez­
tet, ám a már-már kézvédő pánt módjára S-alakban a kézfej felé hajlí­
tott kereszt vasa eltér attól.
Az itáliai művészet számos XV. századi ábrázolása tanúskodik róla,
hogy az ilyen jellegű, egyélű fegyver, a coltellaccio vág y slo rta - hol kcs-
markolattal. hol korongban végződő kardmarkolattal készítve - nemcsak

374 Ebben a diskurzusban is kiemelt jelentőséget kaptak Marosi Ernő

írásai. (.Marosi, 1995.)
675 Nagy, 1898. 226-228. o.; vö. Kovács S.9 1995. 214. o.; A korai itáliai
ábrázolás: Pirovano, 1972. 343. o., 434. kép.
670 Scheller, 1995. 366. o. 231. fig.
677 Seitz, 1965.193-194. o.; A fegyver lelőhelye: Tower Armouries Lccds.
Ltsz.: IX.-144. Közölve: Dufty, 1974,, 15 kép tábla, [http://wvvw.militia.hu/
node/2410, letöltve: 2010. január 30,]

m
Angliában lehetett meglehetősen közismert a korszakban, így ennek
esetleges megjelenése Khalkokondülész művében vagy épp Ozorai Pipo
1450 körül festett képmásán sem túl meglepő. Hisz hasonló fegyver tűnik
fel például a Piero dellaFrancesca által 1460-ban az arezzoi San Fran-
cesco templomban festett, freskón, amely Heraclius és Chosrocs csatá­
ját ábrázolja, vagy Antonio Pollaiuolo 1470 körül készült rézmetszetén,
a „Meztelen férfiak harcán” (Firenze, Galleria dcgli Uffizi), valamint
később Vittore Garpaccio Szent Ursula életét bemutató, 1493-ban festett
képsorozatában a szent és társainak vér tanúságát ábrázoló jelentben
is (Velence, Gallerie delTAccademia), és Leonardo da Vincinek a 1500-
as évek elején az anghiari csatáról készített és elpusztult freskójáról
készült XVI, század közepi másolatán is (Firenze, Palazzo Vechio).
Az azonban, hogy egy magyar emléken is látható az angol Jianger-ek-
hez hasonló, szinte egyenes pengéjű, a XVI. század közepétől tipikus­
nak tartott, előreugró csúcsú markolatgombbal, és a kéz felé visszahajló
keresztvassal rendelkező egyélű fegyver, úgy tűnik, sokáig elkerülte a
hazai kutatók figyelmét. Holott a Széntgyörgy völgyi Bakács család szá­
mára 1532. június 11-én Lippán kiállított címereslevélen látható, a címer
sisakkoronájából kiemelkedő figura kezébe nagyon is hasonló fegyvert
adott a cíinerfeslő.67ü Ila Ozorai Pipo képmása netán az ang) iái és itá­
liai fegyverkultúra hasonlóságaira mutathat rá, a Bakács címer eset­
leg a hazai fegyvertör tériét eddigi adósságai ra irányíthatja a figyel met.
Kalmár János az 1930-as évek második felében olyan lineáris módon
vázoltaiéi a magyar szablya történetének „ívét”, amiben a s-keresztvasú
szablyaváltozat itáliai kapcsolódásának kivételével csak az oszmán-tö­
rök hatásoknak jutott hely.6806 12„Utódai”, Csillag Ferenc*81 és Temesváry
8
Ferenc**54- kezdetben még Kovács S. Tibor - sem tértek le mindeddig az
általa kijelölt útról. (Épp Kovács S. Tibor volt, aki egy 1995-ben megje­
lent cikkében immár egy egészen konkrét elképzelést mutatott be arra
nézve, hogy miként születhetett meg a XVI. század közepén a „tipikus”
magyar szablyainarkolat a több mint fél évszázaddal korábban elter­
jedő, makk alakú kupakkal lezárt, enyhén hajló törökös markolatból.683)

*78 A Toll László által bemutatott további példák: http://'www.militia.

hu/nodc/2 412, http://vv vvw.militia.hu/node/2413, http://vvvvw.militia.hu/
iiode/2414
Közölve: Nyulászirté Siraub, 1999. LV1I. tábla.
*80 Kalmár; 1935.; Kalmár, 1938.; Kalmár, 1971. 70-80. o.
681 Csillag, 1971.
682 Lugosi-Temesváry, 1988.
fi83 Kovács S., 2010. 89.o.

175
 Érdekes módon szinte Kalmár működésének kezdeteivel egy időben
publikálta a lengyel fegyvertörténct akkori doyenje, Stanislaw Meyer a
maga összefoglalóját a lengyel szablyák kialakulásáról/ 504 A különféle
típusok ismertetése után ő 1935-ös összefoglaló közleményében egy
meglehetősen bonyolult táblázatot közölt a sajátosan lengyel szablya-
típusok kiformálódását alakító keleti (köztük magyar) és nyugati hatá­
sokról is, s az utóbbiak között igen fontos szerep jutott a markolat belső
oldalára erősített hüvelykgvű rímek és a kézfej védelmére visszahajtott
keresztvasból kialakított kézvédő pántnak* Ennek a sokféle szempon­
tot figyelembe vevő lengyel megközelítésnek azonban a hazai irodalom­
ban nem nagyon lehetett nyomát lelni, sőt Kalmár odáig ment, hogy
párhuzamok keresésének szükségességét is elvetette, mivel „ebben a
korban a kardot és szablyát egymás mellett találjuk a harcosoknál, ez
a magyar fegy ver történet jellegzetessége, amely semelyik más európai
államban sem található meg”.68"
Habár a magyar szablya esetében csak a XVIII. századra vált mar­
káns jeggyé a XVII. századi magyar pallosokon szórványosan megje­
lenő ,686 visszahalló keresztvasból kialakult markolatkengyel, azért a
hazai emlékanyagban Is akadnak olyan fegyverek, melyek a lengyel
típusokkal mutatnak erős rokonságot / 87 S nem csak a nyugati eredetű
minták találhattak utat lengyel közvetítéssel: még a jellegzetes megtört
tatár markolatú típushoz, az ordynká-hoz hasonló fegyvert is találni
a hazai gyűjteményekben / 88 Emiatt talán érdemes lenne felvetni azt
a kérdést is, hogy XVI-XVIL században igen intenzív magyar-lengyel
kapcsolatok, a kél ország had inépének szoros kapcsolatai talán nem
csak a lengyel fél fegyverzetére gyakoroltak hatást.
A lérben-időben szerteágazó kapcsolatok figyelembe vétele új kont­
extusba helyezheti a fent említett Bakács-címer vizsgálatát is: ha az
valóban 1532-ben készült, akkor a jellegzetesen magyarnak tartott

684 Meyer, 1934-1935,

üar> Kalmár, 1971. 71. o, Kovács S. Tibor a Magyar Nemzeti Múzeum
fegyvertárosa 2008-ban védte meg a magyarországi huszárfegyverzetről írott
PhD disszertációját, melynek 2010-ben publikált, kibővített verziójában inár
meglehetősen átrajzolta ezt a korábbi sematikus képet, lásd: Kovács S., 2010.
056 Kalmár, 1971. 95-97. o.
f'b7 Magyar Nemzeti Múzeum, Fegyvertár, ltsz, 53.1164., ltsz. 58.7468.;
közölve: Tjugosi-Temesváry, 1988. 72., 73.
üss Magyar Nemzeti Múzeum, Fegyvertár, ltsz. H. M. 87.25.1.L-2., közölve:
Lúgosi-Temesvőry, 1988. 96.

176
 markolat végződés biztosan nem a XVI. század közepén alakult ki ?*9Sőt
az 1598-ban, Győr visszavétele után A dolf Schwarzenberg által Pálffy
Miklósnak ajándékozott szablya600 sem tűnik már annyira „magányos­
nak’' az emlékanvagban, hogy annak markolatán valamiféle „perzsa”
hatást keressünk, figyelmen kívül hagyva a korabeli európai kardokon
is megfigyelhető jelenséget .*”1
A Pálífy-szablyán megfigyelhető markolatpánt sem csak egy ket XVII.
századi díszfegyver sajátossága.* 692 Ha el is tekintünk a XV, századi Euró­
pában készült képzőművészeti emlékek sokaságán megfigyelhető dara­
bokról. akkor is érdemes kiemelni, hogy ilyesmit a már említett angol
hangereken kívül olyan fennmaradt fegyvereken is láthatunk, mint
a lengyelországi Dabrownában előkerült rövid, enyhén ívelt pengéjű,
késmarkolatű XV. századi kord,**'3vagy épp VIII. Henriknek a londoni
Towerben őrzött nagyobb méretű szabiyája .60'1 Nincs hát okunk kétel­
kedni, hogy a hazai emlékanyagban egy Mátyás-korabeli visegrádi kály­
hacsempe töredéken látható ifjú kezében ábrázolt szablya markolata
- beleértve tán az oldalra kicsúcsosodó marleolatvéget is - hitelesnek
tekinthető.6”* Az erősen ívelt, szeles pengéjű szablyát tartó ifjú fegyve­
réhez igen közeli párhuzam látható egy 1490 körül készült bécsi pavé-
zére festett pajzsos harcos kezében - igaz, a korbeli kardokra jellemző
markolattal.696 Ehhez hasonló, széles pengéjű, és meglehetősen tom­
paszögű hegyben végződő fegyvereket inkább csak aXVITT. században
készült szablyák között lehet fellelni - viszont a XX. század első felében
a krakkói ásatásokon előkerült egy kifejezetten tompa szögben végződő,
viszonylag széles, hajlított penge, melyet a lengyel kollégák kord-ként

Hasonló markol atu fegyvert (pallost?) sejthetünk a Pálóczi Mihály

és Antal 1519-es sárospataki síremlékén látható páncélos harcos oldalán
is. {Gervers-Molnáv, 1983.. 23-24 o.)
^ Magyar Nemzeti Múzeum, Fegyvertár, ltsz. 57.6794.. közölve: Lugosi-
Temesváry, 1988, 52.
‘m Kalmár^ 1971. 80.; Liigosi- Temesvárt/, 1988. 23. o., vö. Temesvári/,
1980, 62. o.: Bull, 1991, 74-75. o.
692 Magyar Nemzeti Múzeum. Fegyvertár, ltsz. 55.3349., ltsz. 55.3345.;
közölve: Lugosi-Temesváry, 1988, 63., 101.
693 Nadolski, 1974, 23., 37. o,; A kord-kard összefüggéseiről: H. Szabó,
2010a. 130. o.
694 Tower Armouries, ltsz, IX. - 634.
^ Visegrád, MNM Mátyás Király Múzeum, ltsz. 50.423.
690 HM ltsz. 126.120. Közölve Düriegl, 1986, 45. o. 1/96.

177
 azonosítottak, s melyhez hasonló fegyverek szép számmal előfordulnak
a legkülönfélébb XV-XVL századi ábrázolásokon .607
Mindenesetre, bármennyire is meghatározó volt a XV* század végé­
től Magyarországon a fegyverek esetében a keleties oszmán-török hatás,
továbbra is számolni kell a korabeli európai fegyverek formakincsének
szerepével is. Ahogyan azt Zdzislaw Zygulski jr. a lengyelek „nemzeti”
fegyverének, a karabela-nak az esetében is kijelentette: az, hogy az
adott a tárgytípus csak a XVII* század közepétől vált igen népszerűvé
az Oszmán Birodalomban, majd valószínűleg ennek köszönhetően Len­
gyelországban is, nem jelenti azt, hogy a lengyel forrásokban ne buk­
kant volna fel az elnevezés már a XV. század végén, magát a karabela
jellegzetességét adó stilizált madárfejre hasonlító késmarkolatformát
pedig ne ismerték volna szerte Európában még korábban .íí98
Ennek megfelelően szerepel viszont a sehlágeli jegyzékben a latin
sicca yilletve egy 1484-es oklevél szerint a fra m ea megfelelőjeként egy
chapo (csapó) nevű, a latin szavak alapján feltételezhetően görbe és
viszonylag rövid pengéjű fegyver, aminek a használata a XVI. század
elejéig követhető a forrásokban*6699Mára talán kissé meglepő jelentésben,
7*
9
de előkerül a kard szó is, ami az 1405-ös schágeli szőj egy zékben a latin
dolabrum , azaz bárd, Rolenburgi János nyelvmesterének jegyzékében
viszont kard[a] formában a latin cultrum , azaz kés megfelelőjeként sze­
repel, ami egyértelműen arra utal, hogy akkoriban ezt a kifejezést még
nem a ma kardnak nevezett fegyvertípus megnevezésére használták .700
Ebben az időszakban ugyanis a Magyarországgal szomszédos terü­
leteken, Lengyelországban és Raguzában a magyar kard szó rokona a
kord/korda - a szó eredeti iráni jelentésének megfelelően - az egyélű,
egyes esetekben enyhén hajlott és széles, viszonylag rövid pengéjű
„pár ászt kés” elnevezése volt, melyet szerte Európában ismertek, hasz­
náltak. Német föld ön m-<?sser-nek, Itáliában cortalessá-irdk, culteUá-n<xk

697 E helyen kell köszönetét mondanom kedves lengyel kollégámnak, Jaeck

Zinkiewicz-nek, a MuzeumHistoryczne Miasta Krakowa munkatársának,
akik az adatokat a rendelkezésemre bocsátotta.
Zygulski, 1978.; Korai karabela markolata messer-ábrázolás már
Hans Memling Szent Orsolya ereklyetartójára az 1480-as években festett
képein is látható* (Bruges, Memling Museum)
099 Szamota-Zolnaiy 1902-1906. 114. o.
700 Szamota, 1894, 30. o.; Molnár-Somon, 1976* 66. o. Hasonló eltérés
lehet, hogy a magyarban a kelevéz valamiféle hajító vagy szúrófegyvert,
illetve ennek részét jelentette, a litván nyelvben viszont a kalavijas szónak
kard jelentése van. MXyTESz, II. k* 432. o.

178
 neveztek. Ez a hétköznapi viselet rcszct képező tárgy nem is számított
hivatalosan fegyvernek, viselését nem tiltották a törvények, bár készült
belőlük nagyobb méretű, kifejezetten harci eszköz is . 701
Ezekhez a késekhez, illetve esetenként inkább már bárdokhoz hasonló,
gyakorta íves, szélesedő pengéjű, ámde kardmarkolattal szerelt fegy­
verek - melyeket Angi iában falchion-n-dk. Franciaföldön/a^cfto?i-nak,
fau sari-nak, baudelaire-nak, braque/mart-nak, Itáliában $tor£a~nak,
stortetta-nak neveztek -, az írott források és az ábrázolások tanúsága
szerint már a X ll-X lli. század óta széles körben használtak szerte
Európában .702 Mivel nagyon sokáig ez volt az egyetlen, Nyugat-Euré­
pában ismert és használt hajlított pengéjű fegyver fajta, valószínűleg
ezért jelenítették meg a keresztények ellenfeleit, a szaracénokat, majd
a törököket és a bibliai jelenteken gyakran a római katonákat is szá­
mos késő-középkori ábrázoláson ilyen rövid, széles pengéjű fegyverrel,
melyeknek magyar vonatkozású emlékeken is több ábrázolása látható. A
magyar kutatók valószínűleg az emlékanyag hiánya és a jól ismert szab-
lyához való hasonlóság okán mindezidáig mégsem kezelték a magyar
fegyvertörténeten belül külön fegyvertípusként 703 Méretüknél fogva
azonban a lovasságnál legfeljebb kiegészítő fegyverként jöhettek szóba.

7ftl 'Zabiúskim-Mitchell-Fritz, 2012. 10-29. o.; A lengyelországi emlé­

kanyagról: Nadolshi, 1974. 28-29. o.; Nadolski, 1990.122-124., 262-268.o.;
Nowakowsk, 2003.37-38. o. Külön a sziléziai kordok-ról: Lech, 2008.45-67.;
A fegyvertípus csehországi válfajáról (?), a tesők-róV. Zákovsicy, Petr: Tesáky
a problematika jednosecnych zbraní stredoveku a raného novoveku. PhD
disszertáció. Rrno, 2014.; A lengyel fegyver történész Marok Lech azonban
a tesák-ot inkább a kordtól eltérő, a szablyához közelebb álló fegyverként
határozta meg: Lech, 2008. 38-44. E hasonló fegyver típusok középkori és
kora-újkori cseh-lengyel terminológiájának legújabb összefoglalója: Zákov-
sky, 1. m. J5-30. A raguzai forrásokról: Petrovic, 1976. 258-259. o. Ezt az
állapotot a mai napig jól tükrözi a korda szó „n agykés, henteskés1’jelentése
a horvát és a szerb nyelvben. MNyTESz, II. k. 379. o. A Magyar Nemzeti Mú­
zeum Fegyvertárában is található ilyen parasztkés. Kalmár, 1971.124. kép,
ami a feliratával ellentétben természetesen nem „huszár szab lyákat“ ábrázol.
702 Feltételezhető népszerűsége ellenére azonban 1986-ban még csupán
nyolc publikált példányt sikerült összegyűjteni Európa múzeumaiból (Wall,
1986.), holott elterjedtsége okán Granadától Skandináviáig: Lengyelországtól
a Brit-szigetekig elvileg bárból előkerülhetnének ilyen fegyverek. A kérdés
tágabb összefüggéseiről: Seitz, 1965. 187-196. o,; legújabban: Zákovsky,
2014. 31. o.
703 A raguzai iratokban 1427-ben, 1468-ban és 1484 ben is említenek
az ugarske korde-t. Petrovic, 1994. 168. o. Egyedül Kalmár János tért ki

179
 A lovasság egyik pólusát tehát az egyre jobban páncélozott nehézlova­
sok, korabeli magyar nevükön a „fegyveresek” jelentették, akik ekkorra
már hagyományos módon pajzzsal és öklclőlándzsával rohamozták az
ellent - ahogyan azt Bocskai István 1414-es címerképe is megörökíti.704*
Ezek a harcosok a nyugat-európai szokások szerint Magyarországon
is 3 -4 fős „lándzsákba” tagozódtak. A kezdetben három fős lándzsa -
egy lovag és a működéséhez szükséges két kísérője, fegyveres csatlósa
és apródja - az idők folyamán a XV. század második felére olyan admi­
nisztratív egységgé vált Nyugat-Én répában, amiben a nehézlovasság­
hoz egyáltalán nem kötődő harcosokat, például az angol szokás szerint
lovon közlekedő, de gyalog harcoló hosszűíjászokat is besorolták. Bár
egyes kutatók korábban megpróbálták taktikai egységként értelmezni
ezt a 6-9 főssé bővülő formációt, a rendelkezésünkre álló adatok sze­
rint szó sem volt róla, hogy a különféle csapat-, sőt fegyvernemekhez
tartozó katonák a harctéren is feltétlenül együtt maradtak volna.70*
Ezért rendkívül érdekes Zsigmond király 1395-ös utasítása, melyben
utasítja Bethlen Gergely udvari lovagot, hogy a havasalföldi hadjáratra
küldött csapatoknál ellenőrizze: megfelelő számú lándzsát állííottak-e
ki a hadfogadással megbízott emberei, egy nehézlovasra valóban két
íjász esik-e, s gondoskodjon róla, hogy ezek a kísérők ne csupán apró-
dok legyenek, hanem valódi íjászok. Kurcz Ágnes kiváló megfigyelése,
hogy ez az adat egyértelműen annak a bizonysága, hogy az udvari lova­
goknak még Zsigmond korában is érteniük kellett a lovasíjászathoz.
Zsigmond egy másik lovagja, az ifjú Várdai Miklós is számos íjat vitt
magával, amikor a király kíséretében Konstanzban, illetve Milánóban
is megfordult - s alighanem használta is őket, mert apjától kért ly fegy­
vereket a törött íjak pótlására. (Hasonló volt a helyzet a XV-XVL szá­
zadi Kasztíliában is, ahol a nemesség a tipikus nyugat-európai lovagi

a magyar kard szó kapcsán erre a fegyverre 1935-ös cikkében, de ő sem

kapcsolta össze vele a fennmaradt XiV-XV. századi hazai ábrázolásokat,
melyeket ő egyszerűen „nyugati” típusú szablyának vélt. Kalmár, 1935. 238.
o. Vö. Kalmár. 1938.5-6, o. A XV. század első felére, közepére tehető magyar
vonatkozású, de külföldi mesterek által készített ábrázolásokról: A Modorai
(Vidffy) család címere, 1418, július, Strassburg. In:NyulászinéStraub, 1999.
IX. tábla: Melniková-Jékeiy, 2006.; Jékeiy, 2006a.; Cordellier-Tólh, 2006.;
Vö. Zarnóczki, 1992. XII. a. tábla.
704 Jékeiy, 2006b.
7ÜŰ Rázsó, 1990.88., 87-88. o. 72. j. A burgundiai „lándzsáról” Paravicini,
1989, 79-80. o.; Conlamine, 1984. 233-235. o.

180
stílusú tornák mellett otthonosan mozogott: a könnyű, „mór” felszere­
lésben vívott lovasjátékokon is ;0h)
A lándzsának mint adminisztratív egységnek a megléte a m agyai'
hadszervezetben mégis sokáig elfedte a kutatók elől azt az alapvető
magyar sajátosságot, hogy az itt említett {jászokat aligha lehet azono­
sítani a nyugati lándzsákba tagolt gyalogos vagy lovasított gyalogos íjá­
szokkal, hiszen a magyarországiak valójában lovas katonák voltak .70 707
6
Ők alkották a magyar lovasság másik pólusát, a tegzesnek, phoretrari-
ws-nak nevezett {jász könnyűlovasságot, melynek tagjai Zsigmond 1435-
ös törvénye szerint legalább íjjal, karddal cs egy bicellus-nak nevezett
tőrrel kellett hogy rendelkezzenek, azaz minimális fegyverzetük alig
különbözött az évszázadokkal korábbi lovasíjászok fel szer elésétől .708
A tegzes elnevezés, bár jelenlegi ismereteink szerint Zsigmond korá­
ban szerepel a legtöbbet a magyar könnyűlovasság megnevezéseként,
mégsem köthető szigorúan a Luxemburgi uralkodó korához .709 Egyfe­
lől bizonyosan túlélte a királyt, hiszen T. Ulászló egy 1441. évi okleve­
lében és az 1454. évi hadügyi törvényekben is ez szerepel, másrészt

706 Zimmermann, 1902.149. o.; Borosy, 1962.158, o. Vö. Tóth, 1938.67. o.;
Mályusz, 1984, 109, o.; Engel, 2001.78-80, o.; Kurcz, 1988.117. o.:K"ammercr,
1931.136-138. o, A spanyolországi és nápolyi mór Lovasjátékokról: Jacquat,
1960.389-411.O.
707 A Zsigmond-féle törvényekben szereplő íjászok lovas voltáról és
feltételezett szerepükről: Mályusz. 1984. 108-109. o. Újabban Pálosfalvi
Tamás már felhívta a figyelmet ennek téves értelmezésére. Pálosfalvi. 2005.
14. o.
7&s A telekkatonaság számára 1435-ben előírt fegyverzetről: D ecrela,
1301-1437. 279. o. A bicellusról: Kubinyi. 1973. 189-193. o. A törvény egyes
középkori másolataiban azonban egyszerűen a kés jelentésű szó szerepel
az előírásként. Ez a fegyverzet nyilvánvaló hasonlóságot mutat Matteo
VillaninakaXIV. században Itáliában harcoló magyar és kun könnyűlovasság
fegyverzetéről szóló közismert leírásával is. ViUa.n% 1909. 257-260. o, A X.
századi lovasíjászok felszereléséről: Kovács, 2003a. 298-349. o. Az ezek
alapján levonható következtetésekről: B. Szabó, 2001. A könnyűlovas
harcmodor folyamatosságáról lásd még: Zarnóczki, 1990. 47. o.
7I>Í) Az 1397. évi temesvári országgyűlésen felállított un. telekkatonaság
megnevezéseként (Decreta, 1301-1437., 162. o.), a kunok mozgósítását
elrendelő 1428. évi parancsában (Gyárfás, 1883. 213., 591. o.); 1432-ben a
husziták elleni hadfelkelést elrendelő parancsban (.Kammerer, 1895. 482.
o.), az 1433. évi hadügyi reformjavaslatokban (Kovachich, 1798a. 385-386.
o.); 1398-ban Szécsi Miklós fiai viszont az archaikusabb saggitarius néven
emlegették íjász lovasaikat. Nagy-Véghelyi-Nagy, 1890. 275. o.

181
korántsem volt újkeletű terminológia, hiszen ha szórványosan is, de
már az Anjou-korban, sőt az Árpád-korban is előfordul tegzesek !710
Bár az ábrázolások forrásértéke sok szempontból megkérdőjelezhető,
mégis szembetűnő, hogy a Képes Krónika miniatúráin a magyar sereget
rendre olyan harcosok jelenítik meg, akik ennek a két csapalnemnek
a sajátosságait testesítik meg. A Szent László hagyományt feldolgozó
Magyar Zoltán is némi meglepetéssel konstatálta, hogy az Anjou-kor
végén készült bántornyai freskócikluson a kunokat üldöző magyarokat
is lovasíjászként ábrázolta a festő, Aquila János - holott a Szent Lász-
ló-falképciklusok ijászati tanúságait feldolgozó Hidán Csaba vizsgáló'
dásai megerősítették: egyáltalán nem tekinthető kivételes jelenségnek,
hogy a fennmaradt anyagban hét falképen láthatunk magyar íjászokat,,
és még két helyen láthatóak a kunokra kilőtt nyilak, bár az íjászoknak
már nem maradt nyoma .711 Ezért némileg érthetetlen, hogy miközben a
had kiegészítés módja után a modern korban telekkatonaságra keresz­
telt tegzesek körül komoly társadalomtörténeti viták bontakoztak ki,
a lovasijászok Anjou- és Zsigmond-kori elnevezése mégsem vált széles
körben ismertté.™
Végleg idejemúlt elképzelésnek kell tartanunk tehát Tóth Zoltán­
nak az t a felvetését, hogy Zsigmondinak pusztán a magyarországi kun
és jász könnyűlovasság „visszafejlődése” miatt kellett volna 1397-ben
a telekkatonaság felállítása révén íjász könnyűlovasságot szerveznie.
A valódi ok - amire régebben Engei Pál, újabban pedig Bárány Attila
hívta fel a ügyeimet - sokkal inkább az volt, hogy a hadiállapot állan­
dósult a határokon, s ezért a régebbi generális exercitus egy re kevésbe
tudta ellátni feladatát. A királyi birtokállomány, és az Apjou-korban
még ennek segítségével mozgósítható katonatömegek megfogyatkozása
miatt Zsigmondnak így szüksége volt a gyarapodó magánvagyonok bevo­
nására is a honvédelembe. A király intézkedései valószínűleg logikus *7 1
2

710 Teleki, 1853. 99-101. o. Az 1454-es törvény: CJH, 1. 318. o. Art. 4.;
Lcxicon latinitatis. 1971. 447. o. Az itáliai krónikák leírásai szerint Nagy
Lajos hadjárataiban meghatározó szerep jutott a magyar király íjás2
könnyűlovasságának (az erre vonatkozó forrásokat feldolgozta: Borosy,
1962,154-157. o.), s a később Itáliában zsoldosként szolgáló magyarok között
is nagy számban voltak lovasíjászok. Lukcsics, 1932. 155. o.
721 A kritikus állásponthoz Marosi, 1995.57- 66. o. Vö. Kovács Annamária:
Court, fashion and representation: tlie Hungárián illuminated chronicle
revisited, 1999. PhD disszertáció, Budapest, CEU; Magyar, 1996. 215. o.;
Hidán, 2006. 439. o.
Kivételként Borosy, 1971.

182
 következményei voltak annak a folyamatnak, melyre Mályusz Elemér
több példát is hozott Zsigmond-monográfiájának társadalomtörténeti
részében: az új birtokosok gyakran semmibe vették az eladományozott
királyi birtokokon élő és hadkötelezettségük révén kedvezményekben
részesiilő népesség kiváltságait, s mindent elkövettek, hogy jobbágy­
sorba taszítsák Őket. Ez a tendencia pedig valószínűleg tetemesen
csökkentette a királyság hadseregének mozgósítható ember tartalékát.
Úgy tűnik, a telekkatonaság felállításával korántsem egy új csapatnom
lépett színre, hanem éppenséggel egy régebbit próbáltak megerősíteni
- legalább a lokális mozgósítások esetére.™
A Lajos király gesz tájában szereplő adat arra utal, hogy a fegyveresek
és tegzesek között utóbb Engel Pál által feltételezett 1:2 arány a hely­
zettől, a helyszíntől - és valószínűleg az ellenféltől - függően változha­
tott .*
714 Az azonban figyelemre méltó, hogy a Zsigmond által szervezett
1396. évi keresztes hadjáratban részt vevő franciák által a magyarokról
festett - nem túl kedvező - kép arról tanúskodik, hogy a nyugat-euró­
pai harcosok szemében a lovasíjászok még mindig a magyar hadviselés
meghatározó elemét alkották.
Bocicaut marsall életrajzában az áll, hogy „a magyarok, akik álta­
lában véve, mint mondják, nem a rendezett harc emberei, s nem képe­
sek arra, hogy az ellenségre kitartó nyomást gyakoroljanak, ha csak
arra nem, hogy menekülés közben lóhátról nyilazzanak előre és hátra”,
a térség katonai viszonyait is tárgyaló Gilles Le Bourier szerint pedig
„országuk gyakran áll nagy háborúban a szaracénokkal, kisméretű
reflexíjaik és számszeríjaik vannak, melyekkel jól lőnek, jó lovaik van­
nak, kevés és könnyű fegyverzetet viselnek, nagyon nem szívesen száll­
nak le lovukról a harchoz .”715
Ennek a forrásnak a kapcsán feltétlenül fel kell hívni a figyelmet az
Európa-szerte népszerű lovas számszeríjászok magyarországi jelen­
létére. A hazai források ugyan alig-aiig említik őket, holott már XIII,
század első felében is megtalálhatók voltak a magyar király seregében,

7ia Engel, 1994. 277. o.; Mályusz, 1984.133-136, o. Ezzel is magyarázható

a források szerint a jobbágyok kezében lévő fegyverek és a tegzesek
fegyverzetének nagymértékű azonossága. Vő. Borosy, 1971. 40. o.; lásd még:
Kurcz, 1988. 116-117. o,; legújabban: Bárány, 2017. 237-239. o.
714 Vö. Engel, 2001. 80. o. Az itáliai források azonban arra utalnak, hogy
Engel véleményével szemben az ottani hadjáratokon is tömegesen vettek
részt egyszerű magyarországi tegzes katonák,
711=1 Bocicaut marsall életrajza: Csernus, 1998. 63, o. 45, j.; Le Bourier
leírása: Csernas, 2003. 1018-1014. o.
 s még 1481-ben is akadt olyan magyar vitéz, aki lovas számszeríj ász­
ként szolgált a nápolyi király seregében ,71(5 Tóth Zoltán elképzeléseivel
szemben Mátyás idegen zsoldosseregének lovasságát sem csak nehéz­
páncélos lándzsások alkották, hanem számottevő részben könnyűlo­
vasnak számító lovas számszeríjászok is, akik a késő-középkorban a
Cseh Királyság katonaságának meghatározó elemét jelentették: ará­
nyuk a lovasokon belül a kétharmadot, sőt a háromnegyedet is elér­
hette, Az 1477-es hadjárat előtt összegyűlt magyar seregben például
Bonfini kifejezetten megkülönböztette a cseheknél a lovas és gyalogos
számszeríj ászokat, ez a különbségtétel azonban kissé elsikkadt Heltai
magyar fordításában, amire Tóth Zoltán támaszkodott .715 717
*
Természetesen a felszerelés tekintetében sem a fegyveresek, sem a
tegzesek csoportja nem tekinthető homogénnek. Zsigmond 1432-1433.
évi hadügyi tervezetének híressé vált kitétele szerint a hadakozás
kiváltságával rendelkező nemesek egy része még a tegzesek minimá­
lis fegyverzetét sem tudta előteremteni, s számolnunk kell olyan tehe­
tősebb harcosokkal is, akik, bár nem telt nekik az üjmódi drága lovagi
páncélzatra, mégis lándzsával cs pajzzsal felszerelkezve, esetleg sisak­
ban, sodronyingben - nagyjából a Képes Krónika miniatűráiról ismert
módon - vonultak harcba, még a XV. században is: az 1463. évi törvény
szerint a 100 jobbággyal vagy többel rendelkező nemesek két kísérője:
„ram loricis, collarius, cassidibus, la n ceiset clipeis" vonult hadba .718
Takáts, Tóth, Darkó munkáiból azonban tudjuk, hogy Zsigmond
uralma alatt már a huszárok is fel-felbukkannak a forrásokban ,719 az
egyik legfontosabbnak tekinthető forrás mégis egyöntetűen elkerülte a
harmincas évek kutatóinak figyelmét, s - noha Mályusz Elemér már fel­
hívta rá a ügyeimet Zsigmond-monográfiájában a későbbi irodalomban

715 II. Frigyes 1238-ban lovas számszeríj ászokat kértIV. Bélától az itáliai
hadszíntérre: Thorau, 1999. 627. o. Gábor „ballistero ad cavallo”: Nagy-Nyáry,
1877.4. o. A magyarországi számszeríj ászokra vonatkozó adatok áttekintése:
Veszprém,y, 1993. 12. o. 18. j.
717 Tóth, 1934a. 148. o.; Vö. Bonfini, 1995.816. o. A lovas számszeríjászok
arányáról a XV. századi cseh zsoldos lovasságon belül: Tresp, 2004.377-379.
o. Hagyományos jelentőségükről Szilézia térségében: Goiínski, 2001.; Vö.
Zarnóczky, 1990.42. o.
718 Decreta, 1301-1437. 408. o. A fegyverek áráról: Mályusz, 1984. 108.
o, ilyen összeállítású, „hagyományos” felszerelés említése 1384-ből Pelejtci
András hagyatékában: Nagy, 1887. 465. o.; 1463: Decreta, 1458-1490. 136.
o. A nagybirtokosoknál és a tehetősebb középnemeseknél fellelhető igen
különféle értékű fegyverzetről: Kurcz, 1988. 116-117. 21., 22. j.
715 Takáts, 1928. 85-86. o.; Tóth, 1934a. 137-138. o.; Darkó, 1937. 159. o.

184
 sora találni rá utalásokat. A Nőmet Lovagrend ismételt magyarországi
megtelepítése alkalmából készült egyik dokumentumból ugyanis egyér­
telműen kiderül, hogy az 1480-as évekre a huszárság nemcsak szórvá­
nyokban volt jelen - például a cseh husziták elleni harcokban hanem
már ekkor számon tartott katonai tényező a déli határon. A tervezet
szerint a Szörényi bánság védelmet ekkoriban felvállaló Német Lovag­
rend 550 lovasa között már 150 huszár szolgálatba állításával számol­
tak - nyilván mert a térség adottságai ezeknek a könnyűlovasoknak
árelfogadását tették lehetővé. (A helyszín jelentőségére utalhat, hogy:
Mátyás „rác" huszárainak egyik parancsnoka, Haraszlhy Ferenc is a
Szörényi báni hivatalt viselte.) A huszárok XV, század eleji magyaror­
szágijelenlétére utal az 1449-ben felbukkanó s egyre gyarapodó számú
„Hwzar” személynév is.7™
Tudtommal eddig nem nagyon merült fel a kérdés, hogy vajon a déli
határvédelmet korábban biztosító XIV. századi bánságokban a különféle
délszláv, esetleg vlah katonaelemek milyen szerepet kaphattak a Magyar
Királyság hadszervezetében .721 Érdemes tehát visszatérni Takáts Sán­
dor tanulmánya legkorábbi „huszár” adatának vizsgálatához is, mely
szerint I. Lajos király egy 1378-ben kelt oklevele említi, hogy - a Dráva
mentén, Eszék közelében fekvő - Ebres erdejében a király „hunzofok­
nak” nevezett szolgáló népei hatalmaskodtak. A történetírás Tóth Zoltán
nyomán nem tartotta vizsgálhatónak ezt - a Tóth koncepciójába egyéb­
ként nem illő - adatot, a nyelvtörténet pedig az alak elszigetelt volta és
az oklevélben található elírás miatt minősítette kétségesnek. Viszont
Takáts téves „hunzor” olvasatát időközben sikerült „hunzar’ -ra korri­
gálni.7^ Ennek és a román nyelvben „betyár, szegénylegény” jelentés­
ben megmaradt, a nyelvészek által is ismert hrnsár szónak az esetleges

7!íl> Tóth, 1934a. 140. a/,Joachim, 1912 -Mályusz, 1984.109-110. o,; Ginek,
1993. 39. o.; Tóth, 1934a. 143. o.; Kázmér, 1993. 498. o.
7n A Pesty Frigyes által közölt adatok, melyek a korábbi integrációt
alátámasztani látszottak, s amelyek alapján ő a huszár elnevezést, csapatnemet
a XV. század elején már meggyökeresedettnek vélte Magyarországon, nem
jelenthetnek kiindulópontot a további vizsgálatokhoz. Pesty szerint ugyan
1403-ban Ders Mártont mint huszárkapitányt említették, ezt az állítást
azonban előbb Tóth Zoltán, utóbb tőle függetlenül Fehértói Katalin is téves
olvasat eredményének minősítette. Tóth, 1934a. 138. o.; Fehértói, 1970. 82.
o. Azt a másik oklevelei, melyben Pesty „felfedezte” Huszár Imre nevét, s
melyet ő a XV. század elejére datált, később 1470-es iratként határozta meg
a kutatás, Tóth, 1934a, 142. o. 28. j,
722 Tóth, 1934a. 142. o. 38, j Fehértói, 1970. 82. <>.; MNyTESz, TT. k. 174, o.

185
összefüggései pedig igen érdekesek lehetnek, mivel eredetileg a román
hansár/hinsár is egyfajta katonáskodó népesség elnevezése volt: Mold­
vában aXVIL század elejéig a kurlányokhoz hasonló katonai szervezet­
ben élő, és hasonló kiváltságokkal rendelkező nép elem ok voltak, akik
zsákmány fejében szolgáltak a vajdák seregében. Elsőként azonban ott
a húsár alak bukkant fel egy 1476-os eseményről író krónikában, s a
román kutatók a nevet magyarországi átvételnek tartják Moldvában -
s ez a moldvai vajdaság korai állam- és hadszervezetének más magyar
eredetű titulusaihoz, intézményeihez hasonló vonás lenne *7215

SZPÁHIK, HUSZÁROK, SZTRADIÓTÁK,

AVAGY MITŐL IS HUSZÁR A HUSZÁR?*724

Mivel a fentebb vázolt adatok szerint Magyarország ebben az idő­

szakban a huszárokon kívül jelentős tömegű egyéb könnyűlovassal is
rendelkezhetett* okkal merült fel a kérdés: a délszláv vagy vlah etni­
kumon kívül volt-e még olyan jellegzetességük, ami alapján meg lehet
különböztetni valamilyen módon a „huszár” elnevezéssel illetett kato­
naságot? Tóth Zoltán erősen fegyver történeti nézőpontú eszmefuttásá-
ban - tulajdonképpen Thallóczy és Takáts Sándor nyomdokain haladva
- látszólag frappáns választ adott erre a kérdésre. Több helyen is nyo­
matékosan hangoztatott véleménye szerint - mely mind a mai napig
meghatározó maradt a hazai szakirodalomban - a magyar huszárság
őseit adó szerb katonák „teljesen hasonlók az őket elűző törökökhöz,
de ez a jellegzetesség a legrégibb hu szárábrázolás okon is feltűnik. A
XV. század huszárja csak középkori szemüvegen át nézve számíthatott
könnyű lovasnak. A lándzsa, illetve kopj a még a szablyával legalább is
egyenrangú fegyver a kezében, s általában páiicélinget és sisakot viselt,
éppen mint a hűbéres török lovasság, a spáhik. [...] A fegyvernem még

-m XVII. századi átszervezés után a htnsár-ok elveszítették katonai

funkciójukat. Utoljára 1709-ben említik őket a források, s Moldváról szóló
leírásában Dimitre Canterair is megemlékezik róluk. Rezachevici, 1971-1972.
79-104. o.; Cantemir, 1973. 136. o.; Pataki. 1944. 95-96.0.
724 Néhány cikk és tanulmány megírása után (B. Szabó, 2008a.; B.
Szabó. 2010b.) ez a téma 2010-ben kerüli isméi terítékre, amikor egy éven
belül egymás után, de egymástól függetlenül jelentettünk meg egy-egy - a
huszárfegyverzet vitatott kérdéseiről is szóló - monográfiát a Magyar Nemzeti
Múzeum fegyvertárosával, Kovács S. Tiborral, lásd: B. Szabó, 2010a*, majd
Kovács S.j 2010.

186
 a XV. századbeli állapotában is nem a rác fajta katonai adottságainak,
hanem a török előnyomulásnak köszönhette létrejöttét. Harcmódban,
fegyverzetben, mint sokszor kiemeltük a törököt utánozta." Tóth úgy
vclte, a húszárság fegyverzetének leírása egy egész „archaeologiai” érte­
kezést igényelne. de sajnos ezt nem készítette el. 1934-es tanulmányába
viszont beillesztett egy majd két oldal terjedelmű lábjegyzetet, mely­
ben eléggé sajátos módon a XV, és XVIII. század közötti széles idősáv
adatait felhasználva igyekezett felvázolni a huszárok fegyverzetének
fő vonásait és változását. Ezek szerint a fő fegyver a törököktől átvett
kopja, aminek a helyét fokozatosan el foglalja a korábban csak kiegé­
szítő fegyverként használt., szintén török eredetű szablya, ami mellett
- tulajdonképpen a kopja helyett - hegyestőrt is használnak. (Kiegé­
szítő fegyverként szerepel még csákány, illetve fokos is.) A XV század
végén - a törökökhöz hasonlóan - még kitűnő íjászok, de a XVI. század
végére már lőfegyvereket használnak. Védőfelszerelésük is törökös: sod­
ronyingük. csúcsos harangú, arc- és tarkóvédővel ellátott sisakjuk - a
harmincas évekbeli terminológia szerinti Zrínyi-sisak - szintén török
eredetű, csak a fonott keleti pajzsot cserélték fel a XVI. század első
felében a magyar tárcsapajzzsal. Tóth végül arra a következtetésre jut,
hogy a fegyverzet terén „igazán önálló fejlődése N, B. csak a magyar
huszárnak volt; a lengyel huszárság például [...] mindvégig az maradt,
mi kezdetben volt, a spáhi mása, tehát mai szemmel nehézlovassal "725
Ha azonban a fentiek szellemében a „köztudottan” mintaadóként
számon tartott török lovasság, ezen belül is a szpáhik harcmódja és
fegyverzete alapján próbáljuk rekonstruálni a XV. századi huszár Sá­
got. meglepő következtetésekre juthatunk. A Kisázsiában államot ala­
pító Oszmán harcosai közép-ázsiai eredetű türkmén nomádok voltak,
akik a korábban a térségben megtelepülő török népekhez hasonlóan
magukkal hozták űj hazájukba közép-ázsiai eredetű harci kultúrájukat,
fegyverzetüket. így nem meglepő, hogy a XIV. század közepén a bizánci
bclharcokba beavatkozó török segédcsapatokat többnyire könnyűlo­
vas íjászokként tartották számon a bizánci krónikások.7*' Közel száz
évvel később, az 1430-as évek elején Bértradón de la Broquiére fran­
cia lovag szentföldi zarándoklatáról hazatérőben még mindig így szá­
molt be a török harcosokról: „a leggazdagabbak fegyverzete; íj, tegez,
kard és rövidszárű buzogány [...] Sokan kis pajzsot viselnek, mellyel

7“6 Tóth. 1934a. 191. o. 221. j. Azóta született egy újabb és igen alapos
összefoglalás is, amely jóval mértéktar tóbban ítéli meg a páncélozottság
kérdését. Zarnőczki} 1990. 31-65. o.
Táü Bar tusig, 1992. 256-258., 330. <>.

187
igen jól tudják magokat fedezni.” De informátora szeri nt a keresztény
országokra támadó portyázó csapatban „tíz közül csak egynek volt íja
és egyszersmind kardja. Én is bizonyíthatom - írja a lovag hogy még
kevesebbet láttam mindkét fegyverrel* Harcmodoruk is ehhez igazo­
dott: „a sereg körül nyargalásznak, a lovakra és emberekre lövöldöznek,
mindaddig, míg a rendet meg nem bontják. Ha pedig üldözni akarják
őket, mindenfelé szétszóródnak [...], de éppen futás közben legfélelme­
tesebbek, és majdnem mindig így győzik le a keresztényeket, Ugyanis
futás közben olyan ügyesen lőnek, hogy csaknem sohasem tévesztik el
a lovast vagy a lovatr - vagyis épp azokat a lovasíjász fogásokat kedvel­
ték, mint a steppei nomád népek .727
Mindebből logikusan az következne, hogy ha a magyar szolgálatba
szegődött délszláv huszárok egyszerűen a török mintát követték volna,
akkor valószínűleg nem kopjával és tárcsapajzzsal lettek volna felszerel­
kezve a XVL században, hanem a magyar királyok tegzeseihez hasonló
lovasíjásszá kellett volna válniuk. Hiszen a XV. század első felére hasonló
folyamat zajlott le a régóta erős török hatás alá került bizánci területe­
ken is, ahol az európai utazóka konstantinápolyi előkelő ifjak lovas íj ász
mutatványaiban épp úgy a keleti, török szokások átvételét látták, mint
a trapéz unt j katonaság íjból és kardból álló fegyverzetében. Az évszá­
zadokon keresztül, két irányból (a Balkán és Kisázsia) felől érkező igen
erős steppei hatások a Xlll. századra meg az igen konzervatív bizánci
képzőművészetbe is utat találtak: a katonaszentek ikonográfiájába
bekerült a fegyverek közé az íj és nyíl, (Figyelemre méltó az is, hogy az
oszmán katonaság jobbára lovasíjászként; rögzült a XVL század elejére
az európai ikonográfiában, amire jó példa a Nagy Lajos és a törökök
csatájáról 1512-ben készült mariazclli Klein-Wunderaltar, melyet ma
a grazi Joanneumban őriznek.728)
A francia lovagnak azonban utazása során valószínűleg nem sike­
rült teljesen átfogó képet nyernie az egész oszmán hadseregről. A vidé­
ken elő un. timáros szpáhikriak már a XV. századi előírások szerint
is a saját költségükön felszerelt páncélos kísérőkkel, dzsebedzsikkei
kellett harcba vonulniuk, ami természetesen kihathatott a felszerelés

72? Broquiere, 1892. 202., 22L, 202., 222-224. o.; magyar fordítása:

Szamola, 1891. 84., 71., 86 . o. Hasonlóan hiányosan felszereltnek írja le a

törököket a kasztíliai Tafury 1926. 126-127. o. Összefoglalóan Fodor. 2009.
194. o.
728 Barlusis, 1992. 220. o. A trapezunti katonaság fegyverzetéről:
Clavijo, 1943. 778. o. Az új fegyverek megjelenéséhez: Zachariadou, 1998,;
A máriazelli oltár ról: Krenn, 2004.; közölve: Galavics, 1986,1. kép.

188
 mennyiségére és minőségére is. a fővárosban állomásozó zsoldos szpá-
hik felszereléséről azonban a kincstár gondoskodott, így őket tekint­
hetjük az oszmánok „ideálisan” felszereli lovasságának .729
Bár a XVI. század közepéig a timáros szpáhik esetében a rendeletek
szigorú betartásával és betartatásával számolnak a kutatók, a felszerelt­
ség mérteke és minősége valószínűleg mégsem lehetett teljesen egységes.
Egy Szülejmán halála után alig kilenc évvel, 1575-ben íródott velencei
követjelentés szerint az akkori timáros szpáhik fegyverzete „egy nem
tűi nagy lándzsából, egy török szablyábói, pajzsból, íjból és nyílból áll,
védőfegyverzetként nem hordanak mást, mint egy sisakot”,730 vagyis a
dzsebelüknek nevet adó páncélról, a dzsebéről már szó sem esik.
Viszont a portai szpáhik a központi ellátás miatt, jórészt zsákmánya­
nyagból, egyfajta „konfekció” felszerelést kaptak, amiben a méretbeli
pontatlanságok miatt bizony elég furcsán festettek a nyugati szemlélő
számára .731 Az isztambuli fegyvertárak fennmaradt anyaga azonban
teljes egészében egybevág a min iát urak ábrázolásaival: a csúcsos, fül­
es nyakvédős sisakot és sodronypáncélt viselő katonák íjjal, lándzsával,
szablyával és egy kisméretű, kerek pajzzsal voltak felszerelve, számos
hasonlóságot mutatnak tehát a Tóth által az 1518. évi tolnai országgyű­
lés 2 , törvénycikke alapján leírt páncélos huszárokkal. Érdemes azon­
ban kiemelni, hogy sem ebben, sem a korszak más, huszárokat említő
törvénycikkében nem szerepel előírt fegyverként az íj .732*Emellett ez a
törvénycikk csak az 50, 100, vagy ennél is több jobbággyal rendelkező
nemesek számára írta elő, hogy „huszár módra páncéllal, sisakkal és
másféle fegyverekkel” kötelesek magukat ellátni. Azt azonban, hogy a
törvény megfogalmazói mit is értettek másféle fegyvereken, nem tud­
juk. A nemességnek ez a tehetősebb rétege fél évszázaddal korábban,
Mátyás 1463. évi előírása szerint még némileg eltérő módon, sodronyos
nyak- és vállvédő gallérral ellátott sisakkal, páncél inggel , mellvé rttel,
valamint lándzsával, pajzzsal vonult hadba, vagyis ez a szűkebb csoport
magyar mércével mérve a XV. század közepén akár még nehézlovasnak

72!í A oszmán timáros lovasság XV, század közepi felszereléséről: Fodor,

2009. 201. o.
730 Kerekes, 1993. 281. o.
731 Busbecq, 1881. 223. o.
732 Az oszmán lovasság fegyverzetéről: Kovács S., 2000,93-95. o. Néhány
példa az ábrázolásokról: Fékér, 1982. 162-165. o., 14-17. kép, 174-175. o.,
26-27. kép; Tóth, 1934a. 146. o,; CHJ. 1. k. 744-746. o. Art. 2-5. Tóth ugyan
nem említi, de már az 1498. évi 16. te-ben szerepei a páncéling a déli megyék
huszárainak felszerelésében; CHJA. k. 602-604. o. Art, 16.

189
 is tekinthető, ami arra utal, hogy fél évszázaddal később som feltétle­
nül látható benne a könnyű lovasság tipikus képviselője .733
Újabban a lengyel Tadeusz Grabarczyk is felvetette, hogy a sodrony-
páncél és sisak viselése már a XV, század végén egyértelműen jelezte
volna viselője „huszár-státuszát .™4A változás oka és helye alighanem
a budai királyi udvarban kereshetőt ahol a királyi zsoldba fogad ott
„rá co k ” egy kis csoportja a X V század végére bekerült az uralkodó
aulájának csapatai közé, ahol az addig inkább kivételnek számító,
a korabeli lem ezvértekhez képest könnyebb védőfelszerelés a hadse­
reg elit-alakulatai közé szám itő m agyar udvari huszárok esetében
- s Budáról Krakkóba kerülve a lengyel szolgálatban álló lovasoknál is
- ritkaságból kezdhetett tipikussá, sőt jellegzetessé válni.
Mindennek fényében talán nem is annyira meglepő, hogy az 1934-
es tanulmány jegyzeteit tüzetesebben átvizsgálva, hiába keresünk ben­
nük olyan XV. századi ábrázolásokat, melyeken ezeknek a szpáhiknak
a hasonmásai, páncélos huszárok láthatók.7** Egyfelől a legkorábbinak
tartott állítólagos huszárábrázolásokat legfeljebb a XV, század végére
XVI. század elejére szokás datálni, ráadásul ezeken egyetlen eset kivéte­
lével fel sem bukkan a fentebb említett páncéling: Miksa császár Weiss-
kunig című képeskönyvének illusztrációi a XVI. század elején készültek,
másfelől a Nemzeti Múzeumban őrzött egyik ún. „gótikus szablya” hüve­
lyén található ábrázolás is a XVL század elején készülhetett A Nagy
Géza viselettörténeti összefoglalása óta fennálló közmegegyezéssel
szemben azonban a Weisskunigban szereplő könnyűlovasok esetében
sem tartom minden esetben egyértelműnek azonosításukat a korabeli
huszárokkal, hiszen ez teljesen figyelmen kívül hagyja az ábrázolt ese­
mények helyszíneit, szereplőit. Holott számos más - mára alig ismert
- könnyűlovas csapat is létezett még a korabeli Európában, és a képek
témája alapján nem tűnik túl logikusnak minden könnyűlovasban *7 5
3

™ „deheat habere pro a,rmis loricam cum collario, et cassidem,

pectorale, clypeum, et lanceam”, Decreta, 1458-1490. 136. o.
7ÍH Grabarczyk, 2011,; valamint Grabarczyk, 2009. 452-453. o.
735 Nemes-Nagy, 1900. 44-48, tábla, 140. o.
Weisskunig: Muper, 1956.; az ún, gótikus szablya: MNM Fegyvertár,
Ltsz. 55. 3539. Lugosi-Temesváry^ 1988. 40. színes kép. A szablya-kutatás
és -készítés történetéről, az oszmán eredet bizonyításával: Kovács S.r 2008-
2010.; A datáláshoz újabb megerősítést nyújthat a Hunyadi János 1533-as
gyulafehérvári síremlékének oldalsó reliefjén látható pajzsos könnyű lovasok
alakja is. RitóóknéSzalay, 2006.; Vő. Zam öczki, 1990. 48. o.

190
„huszárt” látni, mivel a készítők igyekeztek a valóságnak megfelelően
tipizálni a harcok résztvevőinek külsejét.737
Tóth tanulmányában azonban mégis akad még kot pont, aminek a
segítségével előrébb juthatunk a XV, században Magyarországon szol­
gáló balkáni lovasok fegyverzetének vizsgálatában. A szerző utal rá.
hogy az 1486-ban Mátyás udvarában tartózkodó ferrarai követ - a
szerző által is nyilvánvalónak vélt hasonlóságok okán - a király köny-
nyűlovasait sztradiótának nevezte.738 Annak ellenére, hogy a huszárok
mellett, sőt őket megelőzve a sztradiótának nevezett balkáni könnyűlo­
vasok európai „karriert” csináltak, a hazai irodalomban vajmi kevés
szó esett róluk - bár mára már egy ungvári ukrán történész, Wolody-
myr Hucul minden eddiginél szorosabb összefüggést feltételez a sztra-
dióták és a kelet-európai huszárság között .739
Ezek a Velence görögországi és balkáni területein toborzott katonák
a XV-XVI. század fordulóján részt vettek a nagy itáliai háborúkban, s
ennek köszönhetően több csapatuk francia, német, sőt még spanyol és
angol szolgálatba is eljutott, így valamivel több leírás maradt fenn róluk,
mint a korabeli huszárokról.740 A velencei krónikás, Marino Sanuto a
következőket írta az 1482, április 22-én városába érkezett lovasokról:
szeles és magas sapkát hordanak, néhányuknak van csak páncélja,
helyette inkább jrbombazine"-nek nevezett textilpáncélt viselnek, paj­
zsot, kardot, zászlós lándzsát hordanak, oldalukon vasbuzogány .741
Miután 1495-ben Fornovónál sikeresen a visszavonuló francia sereg
hátába kerültek, cs feldúlták annak táborát, a franciák figyelmet is

717 A korszak európai könny űlovasságáról: Rázsó, 1990.89. o. 85. j.; Con-
tamine, 1984.128-129. o.\Nicolle, 2002.210, o.; a kelet-európai könnyűlovas
ábrázolásokról a korabeli európai művészetben: Hucul, 2016.
738 Nayy-Nyúry, 1877. 172. o.
739 A nyugat-európai zsoldos lovasságként interpretált sztradiólák
mintaadó szerepét hangsúlyozza - a magyarországi kapcsolatokat pedig
teljességgel negligálja - a lengyelországi huszárság korai történetében:
Hucul, 2016.; Vö. B. Szabó, 2008a.; B. Szabó. 2010a,
740 A sztradiótákról átfogó képet ad Pap pás, Nicholas C, X: Stradioti:
Baikan Mercenaries in fifteenth and Sixteenth Century Italy.
[http s:/7med ieval sword mán sh ip.wordpress.com/2014/12/08/str ad io ti-
balkazvmercenaries-in-fifteenth-and-sixteenth-century-ítaly/, letöltve: 2017.
augusztus 21.]; A sztradióták és az „arisztokratikus" szpáhik esetében is
megmutatkozó különbségekről, és a valószínűbb akindzsi-párhuzamról:
Christensen, 1987. 241-242. o.
7,1 Sanuto, 1883. 313-314. o. A velencei szerző leírását másutt is
megerősítette: Sanuto, 1829. 116. o.; Wrigkt. 9. o.

191
 sikerült magukra vonniuk. Philip de Cominynes úgy vélte, hogy csak
a turbán hiánya különbözteti meg okét a törököktől, s „természetük”,
harcmodoruk hasonló a h^jít ólándzsával harcoló híres spanyol jtneíes
lovasságéhoz. Egy másik francia krónikás, Jean Mól inét is Sanutóhoz
hasonlóan írta le felszerelésüket, melynek fő vonásai, hogy a nehézlo­
vasság szokásos fegyverénél rövidebb és könnyebb, úri. féllándzsát és
kisméretű pajzsot használnak, a páncélt és a sisakot viszont nélkülözik.742
A másik fontos adat Ludovicus T ubero korábban már idézett leírása
a magyar szolgálatban álló szerb Jaksics Demeter és a lengyel szolgá­
latban álló tatár „Cauehates” között 1491 elején, Kassa alatt lezajlott
párviadalról. A ragu zaj történetíró külön felhívta a figyelmet a két fél
fegyverzetének és harcmódjának különbségeire. A tatár vezér kapcsán
megemlítette, hogy a tatár „íj és nyílvesszők helyett lándzsát ragadván
- azokat tudniillik ott nem használták, - ugyanis a tatárok bár vala­
mennyien lovasok, mégsem lándzsát, hanem csak kardot és íjat hasz­
nálnak a hadban, lévén rabló csapat, nem pedig valódi harcosok”, míg
Jaksics népe más balkáni népekhez hasonlóan, „minthogy nem takar­
ják testüket páncéllal cs meglehetősen kevesen viselnek gyűrűkből
való inellvértet - inkább fürgeséggel mint nyílt erővel harcolnak lovon,
és nem egyenes testtel fogják fel az ellenséges lándzsaszűrást - aho­
gyan azt a páncélos lovasok szokták hanem a szembejövő elől leha­
jolnak, lándzsával vagy lovas pajzzsal verik vissza azt, és nem engedik
hogy pajzsukba fegyvert szúrjanak”. A harc ennek megfelelően folyt
le, a lelek „egymás lovát ingerelték, és a lándzsa szúrását teste otthon
tanult mesteri elhajlásával mindkettő kikerülte”, míg végül „lándzsá­
jukat megfontoltan elhajítván kardot rántottak, a rác emelkedett előbb
ütésre, török kardjával lesújtva sebet ejtvén, a tatár fejét és nyakát a
melléig átvágta .”743
Ebből a leírásból a lándzsájukkal „vívó” harcosok képe bontakozik
ki, ami talán a sztradióták szokásaihoz áll közelebb. Ha Tóth Zoltánhoz
hasonlóan feltesszük, hogy Tubero tudósítása helytálló, és Jaksics tör­
ténetéből az egész akkori szerb lovasságra nézve érvényes következte­
téseket Lehet levonni, akkor nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk
a ferrarai követ szóhasználatának is. Az egyezések - vagy legalábbis
azok lehetősége - a korabeli művészek figyelmét sem kerülték el: az

742 Commynes, 1925. 163-164. o.; Molinet, 1935. 415. o.; Nicholas C, J.
Pappas szerint akadnak olyan források is. melyek azt sugallják, hogy jól
bántak az íjjal is, de tanulmányában nem ad meg erre vonatkozó utalásokat,
és az ismertebb leírásokban ennek láthatóan nincs nyoma.
743 Tubero, 1994. 164-165. o.

192
1495-ös fornovói csatáról készült XVL századi nemet fametszeten a
francia táborra támadó velencei sztradióták szinte ugyanazokkal a jel­
legzetes fegyverekkel és mozdulatokkal harcolnak, mint amelyeket a
Weiskunig magyar-török összecsapást ábrázoló képén is láthatunk .744* 6
74
Tubero raguzai polgár lévén jól ismerhette a Balkán nyugati részé­
nek délszláv és albán harcosait, s talán ez is befolyásolta munkájában,74^
ám az legalább ennyire valószínűnek tűnik, hogy az oszmán hódítás
következtében aXV. században kivándorló különböző etnikumú balkáni
katonák hadikultúrája számos rokon vonást mutatott egymással, Nyu-
gat-Európában ez újdonságnak számított, és nagyon egzotikusnak tűnt.
Különösen igaz ez a török méltóságok személyes kíséretére, a delikre,
akikről egy francia orvos, Nicholas Nicolay hagyott ránk egy remek
leírást: „A törökök Deliknek nevezik őket, ami azt jelenti, hogy az őrü­
letig merészek. Magukat azonban Zata/nikiknek hívják, ami nyelvü­
kön férfias büszkeséget jelent, mert valamennyien kötelesek 10 embert
legyőzni (mielőtt kiérdemelnék a Deli vagy Zatazniki nevet), párbajban
lándzsát törni ellenfeleikkel, küzdelmükben csellel és furfanggal élni,
amelyet még őseiktől örököltek, olyan ügyességgel és merészséggel,
hogy leggyakrabban győztesek lesznek.
Az első Deli, akit láttam, Dri nápolybán volt, Aramont urának társa­
ságában. Rosztan [Rusztem] basának, a nagyvezírnek a házában, aki­
hez a mondott Deli tartozott... Mialatt étkeztünk, megfigyeltem ügy a
személyét, mint különös ruházatát, amelyet az alábbiakban közlök. Bő
nadrágja és hosszú, bő harisnyája, amelyet a törökök szalvar-ivak hív­
nak, prémes volt és fiatal medve bőréből készült. A szalvar alatt viselt
magas szaru csizmája vagy bakancsa sárga szatlyánbőrből készült,
hegyes orral, magas sarokkal, vasalt talppal, hosszú és szeles sarkantyú­
val. Fején hosszú, lengyel vagy grúz módi szerint készült süveget viselt,
amely pettyes leopárdbőr kacagányra lógott rá. A süveg tetejére, hogy
még félelmetesebbnek lássék, egy sas farktolla volt illesztve, és a két
szárnya aranyszögekkel volt hozzáfogatva az oldalán fellőgalva hordott

744 Bortfini, 1995. 951. o.; a fornovói csata ábrzolása: Washington D. C.,
National Gallery of Art, No. B-20,2J8., közli Nicolle, 199ö. 60. o.; Vö. Muper,
1956, 152. o
746 Az esetenként mindkét végén heggyel ellátott, hajításra és vívásra
egyaránt használható, a nyugati szakirodalomban assagai, azagay
vagy lancegay néven szereplő dárda, amelyet a spanyolok mór eredetű
könnyűiovasságán kívül a balkáni sztradióták is használtak, jelenlegi
ismére leink szerint nem volt része a huszárok fegyvertárának.

193
 kerek pajzshoz. Fegyverei a cim eterre [vsz. szablya] és a tőr jo b b kezé­
nél a b üsdeghan, azaz az arannyal-ezüsttel kirakott tollas buzogány .746
Néhány nap múlva, amikor seregével elvonult Drinápolyból az Ach-
mat basa által vezetett, az erdélyi nagyúr ellen vonuló seregekkel (mert
közben a nagyurat [a nagyvezírt?] megfojtották az ágyában), láttam
őt egy szép török lovon, amelynek nyeregtakarója egy egész oroszlán­
bőrből állt, oly formán, hogy az állat két első lába össze volt fogva a ló
szügyénél, a két hátsó pedig a ló faránál Düsdeghan-ja a nyergen lógott,
jobb kezében hordozta acélhegyű, hosszú és üreges lándzsáját. Mindezt
olyan módon, ahogy az látható a következő képen .’’747
Aligha véletlen, hát hogy ezeket a balkáni lovasokat „törököknek”
nézték, hiszen lovaglási technikáik, felszerelésük, fegyvereik is mind
közelebb álltak a keleti, mint a nyugati mintákhoz. Ám láthattuk, azt
is, hogy - akárcsak a tatárok esetében - a közép-ázsiai törökség hagyo­
mányait követő török harcosok legfontosabb fegyverének sokáig az íj
számított, míg a huszárok és sztrad iólák esetében ez a fegyver épp csak
felbukkan a XV-XVI. századi forrásokban. A huszárok íjhasználatára
vonatkozóan eddig két adatra történt hivatkozás. Elsőként Albrecht
Dürer trófeumát szokta megemlíteni a fegyver történeti irodalom, ez
azonban korántsem egy XVI. század eleji magyar harcos - nemhogy
huszár - hiteles felszerelését ábrázolja: a készítéséhez adott instrukció
szerint ugyanis a „magyar trófeához” a magyar mellett lengyel, török
és szerb tárgyakat is felhasználtak .748
A másik forrás Miksa császár W eisskunig című, tulajdonképpen
„önéletrajzi” képeskönyve, mely szerint „III. Frigyes császár udvará­
ban nagyszámú köz- és nemes huszár szolgált, akik sokféle lovasjátékot
űztek íjjal, egyrészt, mert szokásuk volt, s mert a harchoz különösen
szükségük volt rá. Miksa természetéből fakadóan mindenkin túl akart
tenni a lovasjátékokban, ezért rögvest elkezdte megtanulni, hogyan
kell huszár módra megülni a lovat és lóhátról nyilazni. A huszárok
közül a leghíresebb vitézek szaporán kilőtt nyilaikkal lóhátról is elta­
lálták a repülő madarakat. Miksa ezt hamar megtanulta, így a legjobb

740 A francia szövegben masse d'arme, azaz harci kalapács, esetleg fokos,
747 Nicolay, 1576. |http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/ bpl6k853119/f 1.image]
160. o.; A magyar fordítás Györkös Attila munkája, melyet ezúton is köszönök
neki!
™ A trófeumról; Kalmár, 1971. 134, o,; a készítési instrukcióról: Endrődi,
2000. 215. o. 49. j. A Weisskunig egy másik helyén azonban másodlagos
fegyverként csupán a csákány és a hsyítóbárd van megemlítve a huszártárcsa,
a lándzsa és a szablya mellett, mint a „huszár-stílusú" lovasharc kelléke.

194
 huszárokkal kelhetett versenyre / 74975 *Csakhogy - mint az a későbbi ada­
0
tokból kiviláglik - a határ túloldalán, a német terminológiában a X V
század végétől kezdve még j ó sokáig a m agyar lovasokból huszár
„lett”. A XVT. századi Lengyelországban viszont, ahol az Íjász könnyűlo­
vassághoz nem a magyarok képzete társult, a Magyarországról lengyel
szolgálatba lépő udvari könnyűlovasoknál élesen megkülönböztették a
„tatár-módra” felszerelt íjász könnyűlovasokat - akik között székelyek
is voltak! - a lándzsával és pajzzsal harcoló rácoktól és huszároktól.75U
Az egyes fegy verlípusok felbukkanása - mint arra már más helyütt
is utaltam™1 - ez esetben sem adhat önmagában biztos fogódzót a harc­
mód megítéléséhez. Szerencsére azonban nem csak a fent említett udvari
szpáhik fegyverzetéről, hanem annak használatáról is rendelkezünk
némi tudással. Ezek a harcosok az oszmán sereg elitkatonáinak számí­
tottak. Az általuk művelt igen konzervatív, de kifinomult keleti lovas
„harcművészettel” még a XVI. század közepén is találkozott Ferdinánd
király követe, Ogier Ghiselin de Busbecq Isztambulban, Korábban is
idézett leírása szerint az udvari szpáhi „két oldalán mívesen kidolgo­
zott »babiloni« bőrből készült tegezt cs puzdrát hordott; az egyikben
íját tartotta, a másit tele volt nyilakkal. Ilyen bőrből készült a pajzsa is,
melyet bal karjára csatolt, ezzel nyilak és a szablya vagy a buzogány csa­
pásai ellen védekezett. Jobb kezében... egy könnyű, rendszerint zöldre
festett dárda. Az övén drágakövekkel ékesített szablya, nyergén pedig
acélbuzogány függött. "Minek ez a sok fegyver?« - kérdezheti az olvasó,
mire azt válaszolom, hogy mindegyik használatai régóta gyakorolja.
»De - kérdezhet tovább - hogy tudják egyszerre az íjat és a lándzsát is
használni? Az íját csak akkor veszi elő, ha a lándzsát már eldobta vagy
eltörte?* Nem, nem így történik: amíg lehet, addig a dárdát markolja, ám
ha a körülmények megkövetelik, hogy felcserélje, ezt a könnyű, kézre
álló fegyvert a nyereg és a combja közé tolja, úgy, hogy a hegye hátra­
felé áll, és térde szorításával addig tar Íja ebben a pozícióban, amíg csak
akarja. Ha viszont a dárdára van szüksége, íját apuzdrába teszi; vagy
a pajzson keresztül bal karjára függeszti."752
A követ által leírt technikák sok évszázados múltra tekintenek visz-
sza: a nyilazás közben a láb alá szorított lándzsáról például már egy

749 Schultz, 1888.86.0.

750 Grabcirczyk, 201 L; a litván szolgálatban álló tatárok ábrázolásai:
Zigulsky, 1979, 128-129., 140. o.
7&1 B. Szabó, 2001,81. o.; Ayalon, 1965.
752 Az egyik első fennmaradt oszmán harcművészeti traktátus a XV.
századból: ScMechta-Wasehrd, 1863.; Busbecq, 188L 284. o.

195
 XIT. századi arab kézirat is szót ejt. Ebben a rendszerben a lándzsaví­
vásnak, hajításnak is komoly szerepe volt. hiszen a steppei népek har­
cosainak elitje - Tubero véleményével ellentétben - régóta használta
ezt a fegyvert is. nem véletlen, hogy a tatár „Cauchates” is az rotthon
tanult” technikákkal tudott kitérni ellenfele támadásai elől .753 Bús-
becq leírása érthetőve teszi azt is, hogy az íjászatban és lándzsaharc­
ban egyaránt járatos szpáhik miért használtak a könnyű, viszonylag
kisméretű, kerek pajzsokat. Boldog Zoltán szerint ez a pajzs tulajdon­
képpen a kantárszárat tartó kart védte. Rugalmas volt, de igen vékony,
az ellenfél pengéjét inkább igyekezhettek oldalra kitéríteni vele, mint­
sem teljesen felfogni a csapást. A leírások szerint a kalkan védhetett
a vágástól, kis mérete és súlya miatt bármikor gyorsan hatsz íjra lehe­
tett dobni, így nem akadályozta a török lovast az íj használatában, aki
akár pajzzsal a karján is képes lehetett használni íját.754
Viszont a magyar huszárságnál a XVI. században használatos tár­
csapajzs - melynek tetején a nyugati típusú lándzsaharcnak megfele­
lően egy kis mélyedést képeztek ki a lovas lándzsájának megtartására
- aligha adott hasonló szabadságot az íj használatára .755 A Weisskunig
révén a magyar szakirodalomban is huszártárcsának nevezett pajzs
nem a semmiből bukkant fel a XVI. század első felében a huszárok kezé­
ben .7*5Az, hogy ez a késő-középkori, Európa-szerte divatos lovassági
tárcsából (melynek egy korábbi válfaja a Képes K rónika miniatűrái
révén hazánkban is közismert) kialakuló sajátos pajzsforma Magyar-
országon fejlődött volna ki - mint Tóth hitte - bizonyíthatatlan, a Bal­
kánon való korai megjelenése viszont adatolható. A félsziget nyugati
részén - az egykori Jugoszlávia területén - Bosznia-Hercegovinában,
Dalmáciában, valamint Montenegróban és Szerbiában js számos, kőből
készült XIV-XV. századi síremlék maradt fenn, melyeket a megtelepedő
vlahokkal hoznak összefüggésbe egyes kutatók, és amelyeken gyak­
ran ábrázoltak fegyvereket. Ezek között többféle, Nyugat-Európában
használatos fegyver képe is szerepel, s ez az a forrásanyag, aminek

753 Nicolle-Hook, 1994. 52, o.; Kellen 2004. 45-52. o.

754 Boldog, 2008-2009. 129. o.
755 ^ Tóth által feltételezett pajzstípus-váltás viszont nemigen vezethető
le Tubero meglehetősen furcsának tűnő elemeket tartalmazó pajzsleírásából,
amiben aligha ismerhetünk rá a vesszőből fonott török kalkanra. Tóth, 1934a,
191. o. 221. j. Vö. Tubero: 1994.165. o.
A tárcsapajzs történetéről Nickel, 1960.56-72. o. (a huszártárcsáról 68.
o.) A korai huszár tárcsaként számontartott pajzsokhoz hasonló stájerországi
dísztárcsák: Wachemoge. 1975. 47-49. o.

196
segítségével nyomon követhető, hogy ebben a térségben aXV. századra
más típusokkal együtt már használtak a huszár tárcsához hasonló for­
májú pajzsokat.™7
Ezt támasztja alá Tvan Szemenovics Pereszvetovnak az 1540-es évek­
ben íródott folyamodványa is. aki 1529 és 1532 között Szapolyai János
udvarában is megfordult. Valószínűleg Magyarországon ismerkedett
meg a huszárpajzzsal, amit igen praktikus fegyvernek talált, s aján­
lotta TV Iván cárnak, hogy a moszkvai lovasság körében is vezetesse be,
A pajzstípus balkáni elterjedtségére utalhat, hogy Pereszvetov szerint
másik elnevezése „makedón” pajzs volt .768
Az előzményeket valamelyest megvilágító raguzai források adatait
feldolgozó Durdíca Petrovic kitekintett a nyugat-balkáni térség viszo­
nyaira is, s szerinte - bizonnyal itáliai hatásra - a XIV, század második
felében a raguzai nemesek körében jött divatba a tárcsapajzs. Lehet­
séges tehát, hogy a nyugat-balkáni térségben született meg a XV szá­
zadban a huszár-vagy magyar tárcsa néven számon tartott tárgy típus,
de mivel oly keveset tudunk a kor magyarországi viszonyairól, termé­
szetesen magyarországi kifejlődését sem lehet kizárni. A forrás azon­
ban akár Itáliában is kereshető, hiszen a XIV. század második felében
a pad óval Oratorio di san Giorgio 1378-ban készült Keresztre feszítés
freskóján például már látható egy hasonló pajzs, méghozzá egy lán-
dzsás, sisakos, de páncél nélküli könnyűfegyverzetű lovas kezében .769
Bár Raguzában a „targa*, mint sajátos magyar pajzsfajta volt ismert,
ma már az angolszász szakirodalomban a „hungarian pavese” néven
ismert tárgy típus szerbiai, boszniai és magyarországi használatával
egyaránt számolt Helmut NickeL* 76076
759 1Elképzelhető, hogy a huszár tárcsa
egyik előzménye a balkáni falfestményeken látható íves, kisméretű,
négyszögletű pajzs volt - hasonló pajzs látható egy az athéni Benaki
Múzeumban őrzött, Szent Demeter mártíromságát ábrázoló XV. szá­
zadi bizánci ikonon is.7ÜI
A pajzs kései változatának magas ívelt felső csúcsa és a lándzsa­
tartó vájat eltűnése mindenesetre arra utal, hogy a Nyugat-Európában

737 Bellagió, 1971. 43. o,; Wenzel, 1966.; a korai huszártárcsákhoz hasonló
pajzsok ábrázolásai: 101-109. o. Újabban: Kuzic, 2007.
75ö pereszvetov, 1956. 164-164., 299-302. o.; Kiss, 1960. 271. o.; Honfi,
1968. 97-98. o.
759 P etrovic, 1976. 268-269. o.; Padovának és a freskó festőjének,
Aitichiero da Zevionak magyar kapcsolatairól: Petneki, 1973.
760 ^ raguzai adatokról: Petrovic\ 1994, 168. o.; Níckeí, 2002, 116. o.
761 Manava, 1969. 208, o. 20.3. kép, 21L o.; Nicolle-TurnbulL 2007.61. o

197
 szokásos lándzsaharc mellett a lóháton való vívás alkalmával a fejre
és a nyakra mért csapások elhárításában is fokozottabb szerepet szán­
tak n ek i ™2
Az ilyesféle pajzsokat szükségessé tevő döfőlándzsás harcmód elma­
radhatatlan kelléke a hazai huszárság kezében a kopj a, melynek neve
első ízben elég későn, csak 1464-ben bukkan fel egy magyar oklevélben,
s nyelvtörténészek szerint ennek esetében is szerb-horvát átvételre
gondolhatunk ,76 76376
2 4A XVI. század közepéről származó adatok szerint a
balkáni sztradióták fegyverével ellentétben akkor már a huszárok kop­
jál a kétségkívül egyfajta könnyű döfőlándzsa volt, amely méretében
ugyan hasonlított az itáliai könnyűiovasság fegyveréhez, de formája
a lándzsatörés követelményeihez igazodott, azaz valószínűleg ennek
a fegyvernek sincs túl sok köze a hagyományos török fegyverekhez.
A nehéz nyugati dőfőlándzsáktól való eltérés magyarázatát egy XVI.
század végi itáliai szakíró, Cesare D’Evoli a védőfegyverzetben mutat­
kozó különbségekben jelölte meg: a fapajzs cs sodronying messze nem
jelentett olyan védelmet, mint a korabeli lemez vértek, Tubero leírása
szerint például a Dózsa Györgyöt híressé tevő viadalban a székely vitéz
lándzsája át tudta döfni török ellenfele pajzsát és páncélját is. Arról
sem szabad megfeledkezni, hogy az alacsony kápájú nyergekben, rövid
kengyelszíjjal történő, tulajdonképpen keleti stílusú lovaglás - mely
a huszárság egyik sajátosságának számított - korántsem biztosított
lándzsahasználat közben olyan stabilitást a lovasnak, mint a korabeli
nehézlovasság felszerelése és lovaglási metódusa, így a könnyen törő,
vékony kopják használata a támadó lovas nyeregben maradását is elő­
segíthette.™4

762 Szalay, 1857. 149. o. Miután a pajzs kiszorult a használatból, más

megoldást kerestek a fej és a nyak védelmére: 1664-ben egy Magyarországra
látogató francia papnak azt mesélték a magyar vitézek, hogy a felszerelésükben
a karvasnak azért van nagy jelentősége, mert pajzs helyett azzal védik ki a
nyakukra irányzott csapásokat. CKropf, 1915. 347. o.)
7üa MNyTESz, II. k. 564.: A szerb-horvát nyelvvel foglalkozó kutatók saját
nyelvükben a kopj a szót görög eredetűnek tulajdonítják, s egy, a Balkán déli
részén az ókorban használatos kard fajta, a^omc; nevéből vezetik le. (Skok,
1972, 148. o.)
764 Anglo, 2000. 219. o.; A ferrarai herceg titkárának leírása a huszárok
fegyverzetéről: Károlyi, 1877. 842. o.; Tubero, 1994. 267-268. o. Gyakor­
latlanabb harcosokkal az is megeshetett, hogy még sikeres döfés esetén is
kiestek a nyeregből, mivel nem tört el a lándzsa nyele. Uszáma, 2006. 46.
o. A török lovasok láttán Bertrandon de la Broquiére lovag úgy vélte, hogy

198
 A huszárok által legtovább használt fegyver, a szablya neve bizonyo­
san csak 1475-ben tűnik fel a magyar forrásokban, képi ábrázolásokon
azonban magyar környezetben már évtizedekkel korábban is láthatók
manapság szablvának nevezett tárgyak A legkorábbi, de bizonytalan
adat, „Zabla” mint személynév 1393-ból, de ezt bizonytalanságok miatt
a „zabla" szó előfordulásai közé is besorolták a történeti etimológiai
szótár készítői.765
A hazai nyelvészek egy korábbi véleménye szerint a szablya, mint
európai vándorszó, nyelvünkben valószínűleg szerb-horvát eredetű -
míg' maga a tárgy mongol közvetítéssel került volna Kelet-Európába. A
szláv nyelvekből való korai eredeztetés illogikus voltát azonban a régé­
szet több prominens képviselője is szóvá tette az etimológiai szótár meg­
jelenése után, mondván, míg a szablya a magyarok tradicionális fegyvere
volt, a honfoglalás korában a szláv népek körében nem örvendett túl
nagy népszerűségnek. Másfelől Magyarországon is mindvégig számolni
kell a tárgy típus jelenlétével a középkorban, így nem Iáin i tisztán azt a
kiváltó okot, ami a „szablya”, mint új szó meghonosodásához vezethetett
volna .766 Ezek után talán nem is meglepő, hogy a régebbi szerb-horvát
etimológiai szótár szerint viszont ez a szó a szerb és horvát nyelvben
épp ural-altaji eredetű ,767 Mindenképpen óvatosságra inthette a hazai
nyelvészeket, hogy 1464-ben egy lengyel forrásban szabid, sew el, sche-
bel formában felbukkanó szó már 1428-ben megjelent német nyelvem­
lékekben is, s a német etimológiai szótár a „szablya” szót bizony épp a
magyar szabni igével hozza összefüggésbe ™8így a magyar etimológiai
szótár újabb, német verziójában már tisztázatlan etimonként jelölték
meg a szó alapját, s a régészek - mint a fentebbiekben bőségesen ada-
tolva láthattuk - téves gondolatmenetét követve, a szóval jelölt tárgy­
forma korábbi meglétére alapozva már „megengedték” a szó korábbi
létezését is a magyar nyelvben
Ugyanakkor szerb területen már 1417-ben felbukkan ez az elnevezés,
s a re szavai Szent Háromság kolostor 1407 és 1418 közé datált freskó­
ján a XV. századból jól ismert formában maga a tárgy is látható Szent

a rövid kengyelszíj miatt a nyugati lovagok könnyen ki tudnák vetni őket a

nyeregből. Broquiere, 1972. 220* <>.; Szamoía, 1891. 84, o.
MNyTESz, 11L k. 643*, 763. o.
766 László; 1977.; Kovács, 1978.
767 Skok, 1973. 181. o.; A szó legújabb török és mandzsu-tunguz-mongol
eredeztetésének ötletéről: StachowskL 2004,
760 Nowakowski, 2003. 36. o.; Kluge, 1975. 617-618. o.
769 EWU, 2, k. 1379. o.

199
 Niketasz kezében. A krétai ikonokon is a XV. század második negyedé­
ben bukkannak fel a jellegzetes keleti xnarkolatu szablyák. A raguzai
iratok 1363-ban említik először, ám a városban még évtizedekig igen
ritka fegyvernek számít. Szokatlanul ívelt, rövid pengéjű fegyverek
láthatók a XIV. század közepére datált lesznovói és decsani falfestmé­
nyeken a Nyugat-Balkánon, amelyek egy önálló, a fennmaradt darabok­
tól és a régészeti leletektől eltérő szablyatípus létezését jelzik ebben
a régióban. A Bizánci Birodalom területén, az Alhosz-hegyi Protaton
templomban, és az Ohridi Szent Klement templomban található szab-
lyás Szent Mcrkouriosz ábrázolásokat viszont az 1290 és 1300 közé
datálják a kutatók / 70
A Balkánon - legalábbis annak keleti részén - a mai értelemben
vett szablyát. mint fegyver típust azonban már rég ismerték a bolgárok
és talán - „paramerion* és „akouphioiT néven - a bizánciak is. Ezeken
a területeken bizonyítottnak tekinthető, hogy a steppel népek harco­
sai folyamatos jelenlétének is köszönhetően aXI-XIII. században sem
szakadhatott meg a szablya típusú fegyverek használatának folyama­
tossága / 71 Azonban a XV. századra datált, jellegzetes kardmarkolatú,
„gótikus” vagy „s-kcrcsztvasúnak” nevezett szablyákkal ellentétben,
melyek kiválóan használhatók voltak gyalogos fegyverként is, a szak-
irodalomban hagyományosan „törökösnek” nevezett szablyák elterje­
dése feltehetően csak a század folyamán következhetett be - s meglepő
módon nincs ez másként az oszmán tárgyanyagban sem, ahol jelenlegi
ismereteink szerint a század közepe előliről túl nagy számban nem
maradlak fenn szablyák .770
1772

770 Petrovic, 1976.258.0.; Evans, 2004.2007.0.121. tétel.; Párám, 2003.

133. o. és 124., 135. kép,
771 JotüVf 2004.59-76. o. közli Nikephoros Phokas bizánci császár szablyás
portréjának rajzát (uo. 60. o.j, amely azonban nem X. századi, hanem jóval
későbbi, XII-XIII. századi ábrázolás. (Kiss Etele szíves szóbeli közlése.)
Kolias, 1988. .145-147. o. A „paramerion”-ról: Haldon, 2002, 73. o„\Dawson,
2002 . 84. o.; A szablyaformájú „paramerionnal” kapcsolatosan azonban
erős a kétely, talán inkább egyélű, de egyenes pengéjű fegyver lehetett: Bíró,
2012.201-203. o.; Az wakouphion”-ról: Parani, 2003.131. o. A steppel népek
hatásáról: Nicolle, 1991. 305. o. A kései bizánci fegyverzetben a szablya
mellett az íj és a kismér erű kerek pajzs is megtalálható volt: Bábuin, 2002.
99-104. o.; Barlusis, 1992,328. o, A steppei népek harcosainak kelet-balkáni
jelenlétéről ebben az időszakban: Vásáry, 2005. 60. o.
772 A „nagy” magyar szablyáról és a „törőkösnek” tartott változatról:
Kovács S. 1995. 213-216. o. és Mitekéit, 2002. 87-98. o. Az oszmán
tárgy anyagban fennmaradt szablyákról: Kovács S.y2008-2010.; A nevesített

200
 A Közép-Európában a XV. században megjelent szablyákhoz hasonló
lehetett az a bizánci császári fegyver, melyet 1439 táján rajzolt le Pisá­
nál lo egy komplett tiászfelszerelés mellett. A művészettörténeti szakiro­
dalom a szablya jelenlétet a bizánci császár használati tárgyai között
azzal a feltevéssel magyarázza, hogy az valószínűleg keleti - karamán
vagy mameluk - eredetű diplomáciai ajándék volt, amivel a császár a
saját fontosságát kívánta hangsúlyozni nyugati tárgyalópartnerei előtt*
Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy Berry herceg 1416 előtt keletkezett
hórásköny vében az f. 51. verzóján ábrázolt három királyok közül a II.
Mami el bizánci császárnak vélt személy már szinten hasonló ívelt kele­
ties szablyát visel .77374
Okkal feltételezhetjük, hogy ezek a fegyverek a XVI. századból ismert
formájukban - esetleg elnevezésükkel együtt - épp a huszárság térnye­
résének hatására terjedtek el Magyarországon a X V. század folyamán.
A XVI század elejére egész sor, a hazai hadikultúra megújulására
utaló ú j balkáni szó jelen t m eg a m agyar nyelvben. Ilyen volt p él­
dául az eredetileg bizánci eredetű „p a rip a ”, vagy az eredetileg kisebb
p ortyá zó csapatot jelen tő „csata”, avagy a zsákm ány elárverezését
jelölő „kótya vetyél szó isV 4
Aligha véletlen, hogy ebben az időszakban a védőfelszerelések eseté­
ben viszont nincs nyoma új szavak - vagy tárgyak - átvételének* Azaz a
m agyar tegzesekkel szem ben a huszárság inkább közelharcra speci­
alizálódott, a küzdelemben a tárcsapajzs és a nyugat-európai lovagi
lándzsánál könnyebb kapja használatát kombináló, de túlnyom ó­
részt páncélin g vagy m ellvért nélkül, legfeljebb sisakban és p á n cé­
lingben harcoló könnyűfegyverzetű lovasokból állhatott - ezeket a

szu Itáni szablyák mellett akadnak ugyan olyan darabok, melyeket korábbinak
vélnek a kutatók, például a isztambuli. Askeri Müzesi gyűjteményének No.
5308. számú darabja (melynek adatait Toll László szívességéből ismerhettem
meg), vagy a konyái Bey Koyunoglu Muzesi két bronzmarkolatú szablyája,
de ezek a feltevések pontosan datált párhuzamok híján igazolhatatlanok.
Lehetséges, hogy egyes szablvaváltozatok inkább gyalogsági fegyverek voltak
(.Zam öczki, 1990. 49. oj, a XV. századi cseh gyalogság például túlnyomó
részben egy „tesák” nevű ívelt, egyélű pengéjű fegyvert használt: Tresp, 2004.
81., 380. o. Gyalogsági fegyverként tűnnek fel szablyák a Thűióczi-krónika
1488. évi augsburgi kiadásának illusztrációin - a magyarok ellenségeinek
kezében: Rózsa, 1998. 109. kcp.
773 Chicago. Art Institut, Margaret Day Blake Collection, 19SV331.; Evans,
2004. 531. o., valamim Alexander, 2004,; II. Manuel portréja Berry herceg
Hórás könyvében: Bábuin, 2002. 102. o,
774 Veszprémy, 2005a. 809-810. o.; MNyTESz, 1. k. 484. o., II. k. 594-595. o.

SOI
védőfegyvereket azonban már nagyobbrészt Magyarországon, az itt
használatos fegyvertárból öltötte magára.775 1547-ben legalábbis még
ilyen képet mutatott Ferdinánd magyar király udvari huszársága a
schmalkaldeni háborúban, s ezt az állapotot tükrözi a magyarországi
harcok veteránjának, Férd inánd tiroli hercegnek 1556/1557 táján készült
díszes huszártornafelszerelése is/ 76
Tóth Zoltán véleményevei szemben valójában ezt a - már Zarnóczki
Attila által is vázolt - képet erősíti a lengyelországi példa is. Ott a XVI.
század legelején a budai és krakkói Jagellók kapcsolatainak köszönhe­
tően bevezetett ún. „rác-reform” eredményeképpen jelent meg a huszár-
ság, mint udvari katonaság .777 Korábban alighanem ellenségként is
komoly benyomást gyakoroltak a magyar királyok huszárai a lengye­
lekre: a krakkói egyetem rektora Maciej z Miechowa Ckronica Polono-
rum című, 1521-ben megjelent művében azt állította, hogy a magyar
trónkövetelőként fellépő János Albert herceg 1492. évi vereségét azok
a huszárok okozták, akik magát a herceget is elfogták .778
így fordulhatott elő, hogy az 1515. évi bécsi király találkozón a lengyel
küldöttség jelentős része már huszárnak öltözve jelent meg. A Magyar-
országról Lengyelországba kerülő huszárok etnikuma ekkor még jelen­
tős részben szerb lehetett, ami alátámasztja Tóth eredményeit a XV.
századi rác lovasság és a huszárok tekintetében, de a lengyel kutatók
egybehangzó véleménye szerint ezek a lovasok még kifejezetten köny-
nyűíegyverzetűck voltak, s igen hosszú út vezetett még a Tóth által is
jól ismert, példaként is felhozott vértes lengyel huszárságig.779
Bár a kapja és pajzs párosítását - már csak a források hiányos­
ságai miatt - sem tulajdoníthatjuk a XV. századi M agyarországon

775 A Kelet-Európábán jószerével a XVIII. századig használatban maradó,

keleti típusú, sodronyingből és sodronyos vassapkából álló védőfelszerelés
-m in t amilyet Kinizsi Pál nagyvázsonyi sírjában találtak (Kalmár, 1971.
256-257. o., 3. kép.) - sem lehetett túl gyakori.
776 A XV. század végére, XVI. század elejére tehető, talán hiteles
huszárábrázolásnak tekinthető hüvelyvéseten épp ilyen felszerelésű lovas
látható. MNM Fegyvertár, Ltsz. 55. 3539. Lugosi-Temesváry, 1988. 40.
színes kép.
777 Grabarczyk} 2011.
778 Percnyi Károly: A tatárverő szerb, akit meglincseltek. In: Napi
történelmi forrás, 2017, február 24. [http;//ntf.hu/index.php/2017/02/24/a-
tatarvero-szerb-akit-meglincseltek/ letöltve: 2017. május 30.] 13. j.
779 Gembarzetvski, 1939-1940.; Zigulsky, 1973. 91-93. o.; Plewczynski,
1995. 140-147. o.; Plewczynski, 1997. 358-360. o. Az 1515. évi találkozó
huszárairól: Cuspinianus, 2006. 142., 149. o.

202
kizárólag a délszláv huszárság sajátosságának - sőt a német terü ­
letektől sem volt idegért780 szembeszökő, hogy 1435 és 1492 között
a magyarországi lelekkatonaság körében is megjelent és teret nyert a
lovasíjászok rovására, s ez a2 időszak egybeesik a huszárság presztíz­
sének gyors növekedésével.
Mátyás korában a tegzes név ugyan eltűnt a forrásokból, de a lovas-
íjászok nem: az 1459. évi szegedi országgyűlés a telekkatonaságon belül
még megkülönböztetett karddal, pajzzsal, íjjal, illetve lándzsával felsze­
relt lovasokat, s hasonló felosztást találni Mátyás 1466. április 4-én a
Győr megyei nemességhez intézett parancslevelében is. A Jagelló-kor-
szak egyes hadügyi törvényeiből (1492, 1523) az világosan kiderül,
hogy a M agyar Királyság hadseregében egészen az 1520-as évekig
számolnunk kell a hagyományos íjász könnyűlovasság létezésével is.
Úgy tűnik tehát, hogy e tekintetben mégis inkább Tóth legkiválóbb
vitapartnere, Darkó Jenő já r t közelebb a valósághoz.781

780 Schmidt, 1 9 9 2 Scharfrennen - lándzsátörtés más formájú pajzzsal,

más formájú sisakkal felszerelt könnyűpáncélos német lovasok között:
Breiding. 2012.. 60-61. o.
™ „gladio, ctipeo, pharetra et arcúm, vei la.nces'* (.Decreta, 1458-1490.
111. o.); „gladium, lanceam etclipeumvelarm cumpharetris* (Teleki, 1855.
154-155. o.) Ezért is merült fel az a hibás ötlet, hogy a magyar vértesek még
a XV. században is használtak volna íjat. (Rázsó., 1990.88. o.; vö. Zarnóczki,
1990.42. <>.); Az 1492. évi 20. te. szerint 20 jobbágy telek után kelleti cgv lovast
kiállítani „ad minum lanceam, clypeum, et araim mariualem, et sifieri
poíerit loricam'’ (CHJ, 1, k. 492-493. o.); az 1523. évi 19. te.-ben viszont tíz
jobbágy telek után rendeltek kiállítani egy lovast „ad minus hasiam cum
ctypeo, vei arcúm manualem cum pharetra habentem disponat” CJH, 1.
k. 814-815. o. Bonűni Tóth Zoltán által sokat említett történeti munkája
is - ha nem is a Tóth által idézett Heltai Gáspár féle magyar átdolgozásban
- elkülönítette a magyar katonaságon belül a kön nyű lovasságot és a szerb
portyázókat. jÖon/t'W.-t, 1995.816. o. Vö. Tóth, 1934a. 148-149. o.; Tóth, 1938a.
70-71.; Barkó, 1937. 162-163, o.; Rázsó, 1990. 89, o. De már a Mátyás-kori
magyar hadsereg fegyverzetét feldolgozó Zarnóczki is felismerte, hogy „már
halványan érzékelhető egyfajta fegyverzet szerinti tagolás a könny űlovasság
egységei között. [...] Hogy mit jelent ténylegesen ez a felosztás, nem tudjuk.”
CZarnóczki, 1990. 47. o.) Magyarországon még a XV. században is nagy
tömegben készítettek hadi célokra alkalmas íjakat, például a havasalföldi
hadsereg számára (Kaimar, 1971.135.0.), Io05-ben Brassóban még létezett a2
íjgyártók cége, ami bivalytű lök feldolgozásával foglalkozott. (.Kovach-Binder,
1981. 74. o.) Lengyelországban is ismert volt még a XVI. század elején is a
magyar íj. (Nouxikowski, 2003. 56. o.)

203
 Lehetséges, hogy a kopjás-pajzsos és íjász könnyűlovasok még
csapatonként sem, különültek el. Harc közbeni együttműködésüket
egy, az 1520-as években Lengyelországban készült, az 1514-es orszai
csatát ábrázoló festmény alapján képzelhetjük el, ahol az íjászok kis
csoportjai a reges-régen jó l ism ert m ódon a kopjások töm egeinek
fedezetében küzdöttek. (Az 1529-ben Becs ostromára felvonuló oszmán
seregben szolgáló „szradiótákat” pedig egyenesen (jász könnyűlovasként
ábrázolták az esemény alkalmából készült németországi grafikákon.782)
A korabeli Közép-Európában ez nem is feltétlenül volt ritka párosí­
tás: hisz Mátyás könnyűlovasságában is együtt szolgáltak a lovasíjászat­
ban feltehetően jártasabb havasalföldi és moldvai lovasok a szerbekkel,
sőt a lengyelországi Jagellók seregeiben egyáltalán nem számított rit­
kaságnak. hogy egy könnyűlovas alakulaton belül különféle „stílusú”
fegyverzetben (huszár, kozák) szolgáltak együtt a harcosok .783

A m ag yaro r szág i h u szá r sá g b a l k á n i gyökerei

Az eddig ismertetetett adatok tükrében továbbra is megvilágításra

szorul a korai huszárság és az Oszmán Birodalom katonaságának sokat
emlegetett viszonya e korszakban. A régebbi kutatások az oszmán hódí­
tásnak jobbára csak az t a hatását vették figyelembe, mely a hagyományos
vezető réteg és kísérete távozásához vezetett, ám az elmúlt évtizedek tur­
kológiái kutatásainak köszönhetően már közismert, hogy a délszlávok
jelentős tömegei inkább az integrációt választották. E nnck köszönhetően
a XVI. században Magyarországot megszálló oszmán katonaság jelentős
része délszláv etnikumú volt. Egy 1541-ben készült zsoldlista elemzése
például kimutatta, hogy a Galambóctól Eszékig húzódó határ 17 helyőr­
ségében szolgáló 5249 katonának legalább 55 %-a délszláv eredetű lehe­
tett., s ezek zöme még keresztény volt. Az oszmán állam a kezdetektől
szívesen fogadta áttérő ellenségeit szolgálatba, így a birodalom alapí­
tói, a híres akindzsík első vezérei, Evrenosz bég katalán, Koszé Mihály

782 Zigulshy, 1979.122., 127. o.; Hucul, 2016. 54-59. o.

783 Warső, Nemzeti Múzeum [http://artyzm.com/e_obraz.php7id-2206,
letöltve: 2017. augusztus 21.] A lengyel kutatók a képen látható könnyűlova-
sokban a magyar példa alapján 1500-1601-ben a krakkói udvar szolgálatába
lépett magyarországi szerb huszárokat vélnek felfedezni. (Herbsl-Walicki,
1949.; Plewczynskí 1995.24-26., 57-60., 130. o.)

204
 bizánci renegát volt.704 A viharos gyorsasággal folyó balkáni bódítások­
nak köszönhetően néhány évtized alatt hatalmas tömegben kerültek
az új hatalom fennhatósága alá a keresztény balkáni államok harcosai.
Bár a valláscscre sem ment éppen ritkaságszámba a hadakozók köré­
ben. az oszmánok nem voltak túl válogatósak. Bulgária meghódítása
után 1376-ban szervezték meg az ottani keresztény fegyver forgatókból
verbuválódott vojnuk-ok szervezetét, melyet a további hódításoknak
köszönhetően a Nyugat-Balkánra, az ott élő vlahokra is kiterjesztettek.
A harcoló vojnukot és két vagy három segítőjét - épp úgy, mint a kora­
beli Magyarországon a nyugati mintára szervezett lovasság alapegy­
ségét - együttesen lándzsának, gönder-itele nevezték. Ez az elnevezés
görög kontarion szóból származott, így az sem meglepő, hogy ebben a
csapattestben a legalacsonyabb tiszti rang, a lagator, szintén bizánci
eredetű, A XV, századi források szerint a korai időkben még a keresz­
tény hiten maradt katonák is kaphattak kisebb szpáhi birtokokat, sőt
az irregulárisnak nevezett oszmán csapattestekben, az akindzsiknél,
martalócoknál szolgáló harcosok jelentős része keresztény m aradt ™5
Áttételes módon tehát igaznak tekinthető a hazai kutatók feltéte­
lezése az oszmán harcosok és a magyar huszárok hasonlóságáról, de
nem árt figyelembe venni, hogy a XV. század végén a halár mindkét
oldalán jórészt hasonló felszereléssel, harci technikákkal rendelkező,
részben azonos etnikumú és elnevezésű katonaság nézett farkassze­
m ei egymással. A Várad 1474. évi kifosztásáról szóló vers „török huszá­
rai”, a Beriszló Péter énekében felbukkanó „szendrői török vajda”, az
1514. évi 46, törvénycikkben üldözendőnek minősített magyarországi
„beslik” mind-mind ennek a néha kifejezetten zavarba ejtő azonosság­
nak lehetnek a nyomai. Ami korántsem annyira meglepő, ha figyelembe
vesszük, hogy milyen sok, eredetileg török szolgálatban álló szerb tiszt
lépett át magyar szolgálatba, méghozzá a legénységével együtt. Mátyás
leghíresebb szerb parancsnokai szinte mind ilyen „renegátok” voltak;
VukBrankovics állítólag 1464-ben még Isza szendrői bég deli lovasainak
parancsnoka volt, Milos Belmosevics pedig még a híres 1474-es váradi
rajtaütésben is részt vett, mielőtt ezer emberével átállt Mátyás oldalára.7
*
4
8

784 Az akindzsikről és parancsnokaikról, Évre nősz bégről és Koszé

Mihály ról; Decei, 1960.; Babinger, 1993.: Szabály-Fodor, 1998. 312-313.
o.; A korai oszmán államban a keresztény vagy frissen áttért keresztény
katonaság jelentőségéről: Lowry. 2003. 55^94, o.
7$f:j Hegyi, 1995, 100. o.; Hegyi, 2 0 0 1 Fodor, 2009. 215. o. A gönder szó
eredetéről Beldiceanu, 1966, 94-95. o.

205
 Mint az Nicolas de Nicolay francia orvosnak a XVI. század derekán
írt törökországi űtibeszámolójából is kitűnik, az ilyen katonák igen
nagy becsben álltak az oszmán parancsnokoknál: „A Delik olyan por-
tyázók, könnyűlovasok, akik a legveszélyesebb helyeken vagy háborús
tettekben keresik a kalandot, ahol bizonyságot adhatnak bátorságuk­
ról és rátermettségükről. Ezért követik önként a szultán [a nagy Török]
seregét, bármiféle fizetség nélkül (ahogy teszik azt az Anchises [akin-
dzsik] is). bár jelentős részüket a basák, begler bégek és szandzsákbégek
élelmezik és látják el felszereléssel, akik kíséretükben valamennyien
alkalmazzák a legbátrabbakat és legvakmerőbbeket közülük. A delik
Bosznia és Szerbia területein laknak, amelyek egyrészt Görögország­
gal, másrészt Magyarországgal és Ausztriával határosaié Manapság
szerbeknek vagy horvátoknak neveztetnek, ezek az igazi illírek. [...]
Néhány nap múlva, amikor seregével elvonult Drinápolyból az Achmat
basa által vezetett, az erdélyi nagyúr ellen vonuló seregekkel..., láttam
őt egy szép török lovon. Kíváncsi voltam és megkérdeztem őt a Drago­
nban [tolmács] révén, hogy milyen nemzetből való és milyen vallású.
Amire bölcsen azt felelte, hogy szerb nemzetségből való. de nagyapja a
pártusoktól szárm azik/8* akik régen az összes keleti tartományok leg­
ismertebb és leghíresebb harcosai voltak .”737
Maciej Stryjkowski nem sokkal később, 1582-ben megjelent Krónika
Polska, Litewska, Zmudzka i w szystkiej Rusi című művében viszont
azt állította, hogy a szultánok elitkatonái, a delik - akiket szerinte a
velenceiek sztradiótának neveztek - Epiroszbói származtak, azaz nagy
valószínűséggel albánok voltak, akiket harcias népként tartottak szá­
mon, s hagyományosan jól bántak az íjjal és lándzsával.78 7788
6
Eléggé közismert, hogy az oszmánok az elfogott keresztény hadi­
foglyokat akár felnőtt fejjel is besorozták a janicsárok közé, de az jóval
kevésbé, hogy Mátyás király sem tett másként a foglyul ejtett „török”
katonasággal. Azaz - nem utolsó sorban a balkáni népek m egosztott­
ságának köszönhetően - a XV. században m ég létezett egyfajta áljár­
hatóság a szem benálló hatalmak hadserege között. Jő példa erre a
szerb Konstantin Mihajlovic iz Ostrovice esete, aki a szerb dcspota kato­
nájaként kezdte pályafutását, 1455-ben erőszakkal janicsárrá tették,

786 Azaz a delinek talán kun-tatár, esetleg jász őse is lehetett .

787 Nicolay, 1576. [http://gallica.bnf.fr/ark:/l2148/bptök853119/fl.image,
letöltve 2015. november 21.] 160-161. o.; A magyar fordítás Györkös Attila
munkája, melyet ezúton is köszönök nekií
7Afl Csukovüs, 2015.134.; A velencei szolgálatban álló moreai sztradióták
esetében ezt az újabb kutatás valóban meg is erősítette: Wright, 2000. 28. o.

206
végül 1463-ban a jajcai parancsnok csapatával egy időben ő is magyar
szolgálatba lépett. Később állítólag Szabács 1500 török védője is követte
példájukat, s ezek a katonák Jákob Un rest osztrák krónikás szerint a
király rác katonáival együtt részt vettek az 1480-as évek ausztriai har­
caiban i s ™9 Ennek a kettőségnek komoly szerepe lehetett abban* hogy
a magyar határ védelem fontosabb vezérei Ozorai Pipótól Kinizsi Pálig
gyakran és fontos helyen szerepelnek a délszláv, s különösen a szerb
hősénekek szereplői között .78
79079
9 1
Ugyanekkor ezek a hasonlóságok viszont elfedték az oszmán had­
szervezeten belül m i nden bizonnyal fennálló különbségeket az ázsiai -
kissé leegyszerűsítve török - és a balkáni katonaság között. Márpedig
a középkori és koraújkori Európában nem véletlenül tulajdonítot­
tak komoly jelentőséget a harcosok etnikumának, hiszen a szervezett
kiképzés útján történ ő tudatos m inlakövetés csak ritkán fordulha­
tott elő, így a katonák tudását fő k én t saját szülőföldjük anyagi és
m entális viszon ya i szabták meg, s ezeken a körn yezeti tényezőkön
csak igen nehezen lehetett változtatni™
A rendkívül gyors oszmán hódítás eleve kétségessé teszi, hogy7 alig
néhány évtizedig tartó szembenállás alatt török mintára gyökeresen
átformálódhatott volna a balkáni népek fegyverzete és harcmódja -
hiszen egy7 ilyen típusú változást a magyarok esetében is csak a dél­
szlávok közvetítésével tartotta elképzelhetőnek a hazai kutatás, annak
ellenére, hogy addigra közel száz éve folyt már a küzdelem az oszmánok
ellen. A z oszm án forrá sok pedig épp arra utalnak, hogy a biroda­
lom hadszervezetébe olvadó balkáni katonaság a feg yv erzet terén
is színesíthette az amúgy is tarka összképet. Érdekes példája ennek
a konstantinápolyi udvar miniatúrafestészete. ahol az ábrázolásokon

789 Takáts, 1928.86. o.; Gerézdi, 1962.63. o.; az 1514. évi 46. te.: CHK, 1. k.
726-727. o.; Tóth, 1934a. 152. o.,Ivic, 1914.5-17, o.\Fenyvesi, 1990.81-84. o..
Mihajlovió, 1975.99,, 14l.o. Aj ajeai török helyőr ség maradékának átállásáról:
Bonfini, 1995.735. o.; az 1476. évi szabácsi ostrom török túlélőinek sorsáról:
Szilády? 1877. 27, o, Csukovits, 2015. 206-207. o.; aXVI. század első felében
még I, Ferdinánd szolgálatában is álltak „török” lovasok ,,Dede Balya" és
„Zynan Bewglessy7” parancsnoksága alatt: Takáts, 1928. 84, o.
790 Dávid, 1969, 50-80. o. A kérdés újabb irodalmának áttekintésével:
Bankó, 1994.
791 A kiképzés középkori lehetőségeiről: Showalter, 1993. Az etnikai
karakter pótolhatatlant ágát tükröző szemléletmódnak épp a magyar
huszárság XV 111. századi kar rierje volt talán az utolsó megnyilvánulása.
Franciaországi megítélés ükről: Tóth, 2003, 56-58. o.

207
a magyarok jellegzetes táros apajzsa az 1570-es évekig igen ritkán buk­
kan fel az oszmán harcosok kezében, s ezekben az esetekben is több­
nyire olyan európai eredetű harcosokhoz kötődik, mint a jellegzetes
viseletű delik.79*
Az 1595-ös mezőkeresztesi csata egy korabeli török ábrázolásán is
jól kivehető, hogy a török sereg nagyobb részét kalaknnal ábrázolták.
Tárcsapajzsot csak egyetlen, a többitől jól elkülönülő lovascsapatnál
látunk a török balszárnyon, ahol csatarekonstrukciók szerint a rumé-
liai csapatok és a temesvári pasa hada állt, így miniatúrán is ezek egyi­
két ábrázolhatták tárcsapajzzsal™
A XVI. század végén készült Codex Vindobonensis képein is jól meg­
különböztethetőek az ázsiai módra íjjai felfegyverzett udvari szpáhik
a már-már magyar lovasnak tűnő kopjás, tárcsapajzsos határvidéki
harcosoktól. Bár a tárcsapajzs a XVII. század elejére mindkét oldalon
kikopott a fegyvertárbók még e század végén is nyilvánvaló különbsé­
gek voltak az oszmán seregen belül az európai és ázsiai lovasság fegy­
verzetében és szokásaiban, Marsigli jelentése szerint 1683-ban „a lovas
katonák fegyvere általában az egyszerű szablya és lándzsa; az ázsia­
iak, ellentétben az európaiakkal, inkább nyilat, hosszú lándzsát, hají­
tódárdát használnak -”791
Zay Ferenc száz évvel korábbi históriájának egyik részlete is arra
utal, hogy az Oszmán B irodalom északi határvidéke bosnyák és
szerb harcosainak harcmódja több hasonlóságot mutatott magyar-
országi ellenfeleikkel, mint az ázsiai csapatok vitézeivel- Zay szerint

7' “ Fehér, 1982.14., 16a., 27., 68 . kép: párviadal a mohácsi csata előtt és
az egyik csata,]elenet, Jakja pasa fia, Mehmed bég harca 1538-ban, valamint
Ali pasaLippa 1552-es ostrománál az 1558-ban készült Szülejmánnáméból.
67a. kép: szintén Ali pasa Lippa 1552-es ostrománál egy ugyancsak 1558-ban
készült munkából; 99. kép: Babócsa bevétele 1566-ban 1579-es Szülejmán
szultán történetéből. Csak ebben a kései munkában Szigetvár ostrománál
(91. kép.), illetve az 1588-as Hünémámé mohácsi csataképén (165. kép.),
illetve Dzselálzáde krónikájának 1575-ös, Szolnokon készült másolatának
Nándorfehérvár ostromát ábrázoló miniatüráján ( 10- kép) látunk tárcsa­
pajzsokat kifejezetten török viseletű katonák kezében. E pajzstípus „rumi”
elnevezése is európai kötőrJésétjelzi. (Feridun M. Emecen professzor szíves
szóbeli közlése.)
703 Boldog, 2005. 246. o.
794 A Codex Vindobonensis, Becs, Nationalbibliothek, 8626.; IstvánJYy
leírása szerint az 1570-es években Zrínyi Györgyjavaslatára kezdték elhagyni
a tárcsapajzsot a magyar lovasok. Istvúnffy, 1622. I. XXV. könyv, 530. o.;
Marsigli, 1986. 70. o.

208
ugyanis I. Szelim szultán az 1516. évi egyiptomi hadjáratára „vagy hate­
zer embert, boszniaiakat, rácokat magyar módra őtöztctvén és magj^ar
módra zászlókat Íratván, hogy a magyari király es őhozzá hallgatna.”
Hasonlóan járt el 1486-ban Mátyás király is. aki a déli határvidéken
toborzott katonái számára török turbánokat és köpönyegeket vásárolt.795*
Marsigl i az Oszmán Birodalom had ügyeiről írott nagy munkájában
niég illusztrációkat is közölt az ázsiai és portai csapatok hosszú, kétke­
zes lándzsájáról, a kargi m izrak-iól és a balkáni határvidék - általa
szerkadku lu-m k nevezett - lovasságának gombos kopj áj árói, melyet
szerinte kosztajnicsá-nák neveztek - feltehetőleg az Una folyó partján
fekvő Kostajnica városa után .706 A nyugat-balkáni lovasság vonzalma
a különféle lándzsák iránt a XVIII. századig töretlen volt: a velencei
szolgálatban álló dal mát és albán capeíetti-k még ekkor is a sztradió-
ták hagyományos rövid lándzsáját használták, míg az oszmán szolgá­
latban álló bosnyákoknak és szerbeknek hosszabb fegyverük volt .797
Akad azonban egy ábrázoláscsoport, mely első pillantásra ellent­
mondani látszik az ázsiai és európai „török” harcosok fentebb körülírt
különbözőségének. Az 1529. és 1532. évi oszmán támadások alkalmából
megjelentetett német grafikai anyagból többféle variációban is isme­
retes egy ikonográfiái típus, melyet az egyik sorozat készítője, Dániel
Hopfer „mameluk”,798 a másiké, Erhard Schön és Hans Guldemund „szpá-
hik ”790 felirattal láttak el. Mindkét ábrázoláson lándzsával, szablyával
és a lovasságnál használatos litván pavézére. illetve egyfajta tárcsára
emlékeztető pajzsokkal felszerelt lovasok láthatók, páncél nélkül, csíkos
ruhában, toliforgós, szőrös kucsmában. Az egyik képet - mint a keleti
lovasok hiteltelen ábrázolását a nyugati művészeiben - Jankovich Mik­
lós külön ki is emelte a lovakról, lovasságról szóló német könyvében.80l)

7fiR Zay, 1980. 7. o.; Hazai, 1955. 289-291. o.

7í>6 Marsigli, 2007. 132-133. o.
797 BaíiagL 1882. 252. o. 3. j. Kisebb csapataik Habsburg és porosz
zsoldban még lándzsás lovasságként vettek részt az osztrák örökösödési
háborúban. Emiatt a XV111. században egyedülálló módon a Habsburg
Monarchia huszárai közül a déli határt őrző huszárokat is felszerelték
lovassági lándzsával. Ságvári-Somogyi, 1999. 85-90. o
™8 Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, Lt. sz.: 330/b.
799 Hislorische Museum dér Stadt Wien, Inv, Nr, 31.553/6. Wien, 1529.
Die erste Türkenbelagerung, Historische Museum dér Stadt Wien Ausstel-
lungskatalog, Wien, 1980, 65-66. o., 151/5, kép,
800 „Ein Reispiel für irrtümliche Auffassungen westlicher Chronisten.”
(,Jankovich, 1970. 139, o.)

209
 Gyanúm szerint azonban ezekben az esetekben pusztán a hirtelen jött
„megrendelői igények’' kielégítésére törekvő német grafikusok, nyomdá­
szok megfelelési kényszere változtatta „törökké” a valószínűleg régebbi
ikonográfiái típust, Guldemund-sorozata egy másik darabjának lovasfi­
gurája - mely a „Sansaco dcs türcken oberster Haubtman” címet kapta
- olyan jellegzetes föveget visel, amit a török-kori ábrázolásokon nem
nagyon láthatunk, viszont az 1430-as évek végén az egyházegyesítő
zsinati tárgyalásokra Itáliába érkező bizánci küldöttségről készült
Pisanello-r aj zokon felismerhetünk ,801 A sorozatok sokféle egzotikus és
orientalizáló ikonográfiái előképe között feltételezhető bizánci forrá­
sokra utal az említett Guldemund-fametszet „szpáhr-jainak felirata is,
amelyben - meglehetősen ellentmondásos párosításban - „Mameluc-
ken Stradiother”-nek nevezik a lovasokat, Erhard Schön kiváló rézkar­
cán pedig az egyik lovas pajzsán az oszmánok jelvényével azonosított
félholdon kívül a bizánci Palailogosz császárok címerként értelmezett
szimbóluma, a talpas kereszt látható, szárai között B betűkkel.802
Mindezek alapján és a XV. századi itáliai művészetben fennmaradt
bizánci ikongráfiai típusok jellegzetességei - mint például a kucsma­
szerű fejfedő 803 - ismeretében megkockáztatható az a feltevés, hogy
ezeknek a képeknek a forrásai részben vagy egészben olyan ábrázolások
voltak, melyeket XV. századi itáliai művészek készítettek a zsinatokra
érkező bizánci küldöttség tagjairól, s ennek következtében a „töröknek”
vagy „mameluknak” nevezett lándzsás, tárcsapajzsos könnyűlovasok
visszahelyezhetők abba a közegbe, melyhez az Oszmán Birodalom kato­
naságának különbségeit felvető gondolatmenet szerint is tartoznak .804
Hasonló jelenség figyelhető meg a Thűróczy-krónika 1488. évi augs-
burgi kiadásának illusztrációin, ahol a nehézpáncélos magyarokkal
harcoló kopj ás, szablyás, tárcsapojzsos „keleti” könnyűlovasság turbán

m Historische Museum dér Stadt. Wien, Inv. Nr. 31.553/3. Wien, 1529. Die
ersle Tűrkénbelagerung. Historische Museum dér Stadt Wien Ausstellung-
skatalog. Wien, 1980.65.0.151/3. kép.; Todorov, 1966.106. o., 166. és 169. kép.
802 Solovjev,1935.
803 Amely bizonyos szempontból valóban emlékeztet az egyiptomi
mamelukok jellegzetes kései vörös kucsma-szerű fejfedőjére, a zárni-ra is:
Mayer, 1952. 32. o.
804 Hasonló öltözékű alakokat láthatunk a Trapéz unt 1461-es ostromát
ábrázoló itáliai ládafestményen is. Zeri-Gardner, 1971.101-102. o. A császárt
az itáliai zsinatra elkísérték gianüzaro/ianitzaroi elnevezésű válogatott
katonák is. akikben egyes kutatók hispáníai könnyűlovasok mintájára
felszerelt harcosokat latnak. Bartusis, 1992. 284-285. o.

210
helyett hasonló íoveget- visel, mint amilyet például a bizánci császár
főminiszterének, Theodóros Metochitésnek az 1320-as években készült
mozaikportréján láthatunk az iszlanbuli Chóra templomban .805
A Bizánci Birodalom fennállásának utolsó évtizedeire tehető lova-
sok felszerelése valószínűleg nem pusztán a véletlennek köszönhetően
mutat hasonlóságot a későbbi huszárokéval: a bizánci Akritas-eposz
egyik legkorábbi fennmaradt verziójában, a XIV. századra datált grotta-
férrátái kéziratban a hős Digenésnek a lándzsával s pajzzsal, de páncél
nélkül küzdő amazonnal, Maximéval vívott párviadala erősen emlékez­
tet a XVI. századi kopj átérésekre. Az amazon pajzsán pedig „széttárt
sasszárnyak lebegtek kézzel írva” épp úgy, mint egyes későbbi huszár­
pajzsokon.Sl)fi
Egy olyan, keleti és nyugati vonásokat egyaránt mutató csapatnem,
mint a huszár súg, csakis a keleti és nyugati lovaskultúra határvo­
nalán fejlődhetett ki. Ennek elvileg Litvániától a Peloponnészoszig
megvolt a lehetősége Európában, de a hozzá társuló elnevezés és fu n k­
ció csak a Balkán térségében m utat bizonyítható egységei. Hasonló
fegyverzetű kön nyű lovasok például Lengyelországban is voltak a XV.
század végén, de például Litvániában a kopjánál rövidebb rohatina
volt a meghatározó lovassági lándzsatípus, s Pereszvetov javaslata
arra utal, hogy a huszárokhoz köthető egyik legjellegzetesebb fegyver,
a tárcsapajzs nem volt használatban Kelet-Európa északi térségében .807
A balkáni térségben pedig a bizánci hadszervezet volt az, ami
évszázadokig m eghatározó befolyással bírt a különféle népek hadi
kultúrájára is, s a bizantinolőgia magyar kutatói számára régóta isme­
retes tény. hogy ennek a hadszervezetnek a terminológiájában már a
X. században szerepelt a „huszár” elnevezés elődje .808 A harmincas

005 Rózsa, 1998, 111. kép, A lovasok fejfedője némileg az egyiptomi

máméin kok sajátos turbánjának formájára emlékeztei, ami a bizánci viseletre
is hathatott: Párán, 2003. 70., 85. 77. kép.
fíadzisz, 1974, 541. o, Vö. Szertáréi, 1896.161. o. 4 9 4 Boldog, 2005.
247. o. A Magyar Nemzeti Múzeum Fegyvertárában is őriznek egy sasszárny-
motívumal díszített, a XVI. század második felében készített tárcsapajzsoL
(Lt. sz.: 55.3550.); a krakkói Wawei gyűjteményében őrzött, ma reneszánsz
virágmintákkal díszített pajzson (Lt. sz.: 4297. [3291.]) eredetileg szintén
ilyen sassszárny motívum volt.
007 Nowakowski, 1998. 77. k é p Pleívczyúski, 1995. 24-26. o.,- Pereszvelov,
1956. 163,, 299. o.
808 Gálái, 1939.160-166. o.; újabban a bizánci ostromtechnikák kapcsán
Tősér Márton hivatkozott a szövegre: Tősér, 2006. 460. o.; Tősér, 2007. 541.
o. 57. j.

mi
évek magyarországi huszárvitájának egyik utolsó hozzászólója 1939-
ben Gáldi László nyelvész volt, aki részletesen tárgyalta a huszár szó
lehetséges bizánci előzményeit. Adatai azonban - talán mert egy nyel­
vészeti szakfolyóiratban publikálta - szinte teljesen visszhangtalanul
maradtak a hazai hadt örténet írás bán ,8l>9 mely a huszárság múltjának
megvilágítására jobbára azóta is megelégedett a szinten nyclvészettu-
dományból kölcsönzött „szerb rabló” magyarázattal. Nem így a balkáni
népek tudósai, akiket legalább annyira sértett a huszárok azonosítása
a „szerb rablókkal”, mint a hazai közvéleményt, s kapva kaptak a lehe­
tőségen, hogy a bizánci hadsereg „reguláris” egységeitől származtas­
sák a huszárságot 8 910
0
Míg az 1930-as évek vegén a magyar nyelvészet még lépést tartott a
külföldi kutatásokkal, később már visszhangtalanok maradtak a nem­
zetközi bizantinológia ifjabb fejleményei, így Henri Grcgoire újabb dolgo­
zatai is*11Holott lehetséges, hogy a bizánci term inusok mögött akár
több különféle, de összekapcsolható jelen téssel bíró szó egym ásra
rétegződését is feltételezhetjük, amiben egyaránt szerepet játszhatott a
rabló, kalóz, portyázó jelentésű latin cursor, corsarius, a csapda jelen­
tésű görög khószía, a rabló jelentésű bolgár chonsa szó is, amit viszont
a csapat jelentésű gót hansa szóra vezettek vissza .812 1970-ben pedig
az örmény biznatinológus. líráé Bartikian a bizánci khószáriosz szó
örmény eredeztetcscvcl állt elő .813 Fontos m egem líteni azt is, hogy a
szláv gu szár kifejezés helynévként már aXIIL századtól adatolhatő
M agyarországon, s jelen leg ugyan e helynév szláv eredeztetése az
elfogadott vélem ény, de m inden bizonnyal érdem es lenne nyelvésze­
inknek tovább vizsgálódnia, m ivel a Guzar helynévként a középkori
Közép-Ázsiáhan is adalolható, méghozzá Xusar-Husar/brmdban / 514
Ez esetben a szó etimológiájánál talán mégis lényegesebb, hogy
bizánci szövegek szerint mi is volt a g örög szövegek b en khószári-
osz-tttt/c, illetve khonszáriosz-naA; is nevezett katonák fu n kciója. A

809 A„huszár-vitában” még felbukkant: Zsitffa, 1940.; újabban Veszprémy,

2000c. 675. o. 9. j. Ellentétben a nemzetközi irodalommal, lásd például:
Brzezinkski-Vuksic, 2006. 5. o.
810 A kérdés külföldi szakirodaimának áttekintése: Rezachevici, 1971-
1972.
81L Grégoire, 1938a.; Grégoire, 1938b,; Grégoire, 1954.
812 Veszprémy, 2000a; Gáldi, 1939.162-166, o,; Comkova-Petkova, 1981.
215. o.
813 Bartikian, 1970.; a cikk francia nyelvű ismertetése: Canard, 1970.
811 Rácz. 2007. 111. o,; Róna-Tas, 1983. 133 o.

212
 leggyakrabban említett feladatkör az erőszakos feld erítés és „nyelvek”
fogása volt*15de külön figyelmet érdemel az a részlet, ami az ellenséges
területek megszerzésében játszott szerepükről szói: „Akik pedig fallal
övezett városokat akarnak harccal elfoglalni, és ezáltal az ellenséges
ellenállást meg akarják törni, gyakori betöréseket intézzenek azok
földjére kourszárész-ek és trapézitasz-ok útján, akiket a nyugatiak*1*
khószáriosznak neveznek, valamint más lovas és gyalogos erők segítsé-
gével.”*17 A még aXIIl-XIV. században is külön csapatba osztott bizánci
portyázókra alkalmazott terminológia további érdekessége, hogy a rájuk
alkalmazott nevek közül a „prokourszátor” „kurszátor” párja a precur-
sor is megtalálható a huszár szinonimájaként a XVI, századi magyar
szövegekben .* 178188
8 19S ezeknek a bizánci katonáknak is épp úgy a rablás,
a zsákm ányolás volt a f ő felad ata, m int azoknak a m agyarországi
praecursor-ofenafc, akik az ellenséges területeken „száguldani* azaz
dúlni, rabolni, zsákm ányolni já rta k

L e h e t -e h elye r a b l ó k n a k a n e m z e t i m it o l ó g iá b a n ? -
A HUSZÁRSÁG FELADATKÖRE

Vcszprémy László fentebb idézett gondolatmenetének summázatá-

ban a következő módon reflektált a „huszár-vita* egykori „neuralgikus”
pontjaira: „a torok előrenyomulás éppen a gyorsan mozgó, a zsákmány
cs a rablás reményében önfeláldozó és minden feladatra bevethető harci
csapatokat; értékelte fel, s tette a déli térségben megismert »huszárokat«
katonai szempontból követendő, meghonosítandó példává. Nem helyes
különös hangsúlyt helyezni az etnikumra, hiszen magyar földön majd
ugyanaz a folyamat zajlik le, mint tőlünk délre. A török előrenyomu­
lás nagyszámú birtokost földönfutóvá tesz, akiknek nem marad más
választása, mint a hivatásszerűen űzött katonáskod ás.”82u

811s Gálái, 1939. 161-163. o.

8Jfi A birodalom nyugati részének, azaz a Balkánnak a lakói.
817 Gálái, 1939. löl.o.
819 Bartusis, 1992. 250. o., különösen a 36. j. Ebből a késő-bizánci
időszakból akad olyan forrás is, ami 1374^1375-ben már egyértelműen egy
balkáni nagyúr csapatai között említi a huszárokat. Bartusis, 1981.402-403.
o.; Veszprémig, 2000c, 678. o,
819 Takáts, 1928, 89-93. o,
m Veszprém,y, 2000c. 680. o.; Veszprémy, 200őa. 816. o.

213
 A kortárs tudós tehát még 2000-ben és 2005-ben is szükségét látta,
hogy kitérjen ezekre a tényezőkre, mivel a szélesebb olvasóközönség
számára szinte a mai napig feloldhatatlan dilemma, amit a balkáni
huszárság „rablóvá” minősítése és a magyar katonai hagyományokra
való büszkeség közötti áthidalhatatlannak tűnő szakadék eredménye­
zett egykor. Ezt a teljesen ahistorikus problémát már a Takáts Sándor
által 1928-ra összegyűjtött adatok megszüntethették volna, amennyiben
a vitát nem befolyásolták volna olyan tudományosságon kívüli szem­
pontok, mint például a katonáskodásra kötelezett magyar nemességből
verbuválódott, fegyelmezett „reguláris” csapatok és arabló, kegyetlen-
kedő - hangsúlyozottan szerb - huszárok etnikai megkülönböztetésének
igénye Tóth Zoltán bírálói esetében ,8218
3valamint a téma Tóth általi kissé
2
„botrányszagú” felvezetése: „Az elnevezés további hajszolása ellenben
olyan kevéssé előkelő fogalmi környezetbe vezet, hogy még azokat is
megdöbbenti, kik előre sejtik, sőt tudják, hogy egy könnyű lovasfajtát
keresve s egyben a középkor korábbi esztendei felé haladva, bajosan
fognak valami arisztokratikus miliőbe érkezni.”622
Tóth legdurvább kritikusa, Zsuffa Sándor nem is titkolta különöseb­
ben, hogy mennyire a tudományon kívüli szempontok vezették bírála­
tában „Delbrück, a híres hadtörténet tudós saját hazájában azért lett
nagy, mert a germánság öntudatának és önbizalmának fokozására nagy
gondot fordított; mert nem internacionalista, hanem szovinista ger­
mán tudós volt. Sajnos mindezt dr. Tóthról elmondani nem lehet. Sőt,
ha rosszmájú lennék, és ha a nálam fiatalabb dr. Tóth érdemeinek nem
volnék őszinte elismerője, ezt is mondhatnám: ime a magyar Ézsau, aki
a szerbeknek egy tál lencséért eladta azt a kincset, amelyből olyan lel­
kierő sugárzik ki, amely a magyarság apraja nagyját és annak minden
ízét évszázadokon átjárta, lelkesíteni és buzdítani tudta. Ezért cikkét,
mely egy régi és már a külföld köztudatában is gyökeret vert vélemény
kiirtására van hivatva, szükségesnek nem tartom. Sőt, azt még akkor
is hét lakat alá kellene zárni, ha az a történelmi tényeknek is tökélete­
sen megfelelne, és ha azt megdönteni sem lehetne.”82*
Jóllehet a középkori hadtörténet kutatói számára rég nyilvánvaló
tényekről van szó, a huszár-vita kapcsán három kérdésre mégis érde­
mes röviden visszatekinteni:

821 Takáts, 1928, 92-93., 208. o. Az egyéb szempontokról DarkÓ, 1937.

165-172, o.
822 Tóth, 1934a. 136. o.
823 Zsiiffa, 1937. 15-16. o.

214
 - Mi volt a szerepe a rablásnak, zsákmányolásnak a középkori hábo­
rúkban?
- Meg lehetett-e olyan módon különböztetni a rablókat a katonák­
tól a középkorban, ahogyan azt a XIX-XX. századi normák diktálják?
- Mindennek tényében lehet-e sommásan rablónak minősíteni a korai
forrásokban felbukkanó huszárságot?
Az első kérdés esetében egyértelmű, hogy a XVII. századi állandó
hadseregek előtti korokra anakronisztikus a „regularitás” kifejezést
olyan értelemmel felruházni, mint amit az a XIX-XX* században hor­
dozott, a középkori hadseregek esetében ugyanis c fogalom használata
mindenképpen értelmetlennek tűnik. Az sem segít, ha pusztán a törvé­
nyek által előírt formában felálló katonaságot tekintjük „regulárisnak*
az önkéntesek csapataival szemben, mert így például a XVI. századi
akindzsik is a „reguláris* kategóriába kerülnének .824
A középkori Magyarországon például a békeidőben hatalmaskodáso­
kat elkövető fegyveresek a háborús időszakokban nyilvánvaló módon
a honvédelmi potenciál részét képezték .825 Hasonló volt a helyzet a
gazdátlan zsoldosokkal is. Mint az köztudott, Mátyás híres cs egyes
vélemények szerint különösen fegyelmezett zsoldosserege a Felső-Ma-
gyarországot megszállva tartó és végigrabló, gazdátlan cseh és lengyel
zsoldosokból szerveződött, akiket a király többek között - névleg szol-
gálatából elbocsátva - HL Frigyes uralmának destabilizadójára is meg­
kísérelt felhasználni, 1472-ben így névleg egyszerű rablókként dúlták
Ausztriát, és később, magyarországi kiűzetésük után is rablókként pró­
báltak szerencsét .826 De legalább ilyen ellentmondásos volt a későbbi
magyarországi hajdúk helyzete is, akik hol katonaként, hol pedig a vár­
megyei hatóságok által üldözött rablókként élték világukat, s amennyi­
ben támadásaikat a hódoltság területén követték el, igencsak nehezen
lehet a „rabló” és „katona” közötti elmosódott határokat megrajzol ni.827
A m ásodik kérdésre egyértelműen az a válasz, hogy a rablás és
pusztítás - Nyugat-Európában épp úgy, mint Bizáncban - szervesen
hozzátartozott a hadi tevékenységekhez. Hiszen egyfelől nem tettek
különbséget az ellenséges területen élő „civil" lakosság és „hadviselő
fél” között, másrészt pedig a győzelmet - az ókori hadművészet hagyo­
mányait követve - nem kockázatos, döntő csatákban, hanem az ellenség

824 Szakdly-Fodor, 1998, 312. o.

825 A hatalmaskodásokról: Tringli, 2011.; Kurczy 1988. 116-117, o.; E.
Kovács, 1997. 429-430. o.
826 Tóth, 1925. 54-65., 204-206. o.; Péterfi, 2016.
827 Nagy, 1983.13-33., 137-157. o.

215
kifárasztásával, anyagi forrásainak kimerítésével próbálták meg elérni.
A középkorban is híres ókori hadtudományi író, Publius Flavius Vege-
tius Renatus szerint is: „Előnyösebb ínséggel, rajtaütésekkel vagy meg­
félemlítéssel győzni le az ellenséget, mint nyílt csatában, amelyben a
szerencse néha többet számít, mint a vitézség / ’828
Ez volt a Mátyás seregében harcoló délszláv huszárok feladatköre is,
ami egészen világosan kirajzolódik abból, ahogyan Bonfini megörökí­
tette 1477. évi ausztriai tevékenységüket: „a könnyűfegyverzetű rácok
engedélyt kapván, hamar lovaikkal máris beszáguldozzák az innenső
Ausztriát; alehetőséggel túlságos rosszindulattal élnek, mindent felfor­
gatnak, felégetik a tanyákat, korra, nemre való tekintet nélkül dühön-
genek, gyilkolják, aki elébük akad, jobb szeretik a vért. mint a foglyot;
azt hiszik mennél nagyobb pusztítással tombolnak, annál nagyobb a
hasznuk; tűzzel-vassal rombolnak mindent, a templomokat kifosztják,
mennyeit, földit embertelenül tönkretesznek. Emiatt a helybelieket
akkora félelem szálba meg mindenfelé, hogy a környező községek önként
felajánlják a megadást. Mivel a tábor Peterdorfnál állt, ki tagadhatta
volna, hogy Bécset ostromolják? A huszárok öldökléseikkel olyan veszé­
lyessé tették a környéket, hogy a városból senki sem merészkedett ki;
sőt a külvárosok is annyira rettegtek, hogy állandó őrjáratokat tartot­
tak fenn. Mivel mindenkit roppant félelem szállt meg, egyetlen napon
tizennégy Bécs környékén fekvő, a várost koszorúként körülvevő köz­
ség adta meg magát: önként a királynak. [...] Ez a behódolás pedig oly­
annyira akadályozta a bécsiek élelmezését, hogy úgy látszott, mihamar
végső ínségre jutnak ...7,829
Az ilyen természetű feladatok elvégzésére nyilvánvaló módon - nem
csak Magyarországon - a gyorsan mozgó, könnyű fegyverzetű csapa­
tok voltak a leginkább alkalmasak: a százéves háborúban ilyenek vol­
tak például az angolok oldalán az írországi és skóciai határvidékekről
származó lovasok, a hobelarok vagy aXV-XVl. századi itáliai háborúk­
ban a már említett velencei sztradióták.8;;íí Épp ezért tűnik értelmetlen
anakronizmusnak az a több régebbi szerzőnél is visszatérő megállapítás,*8 0
2

828 Hahn, 1963. 836. o.: A „depopulációs stratégiának” is nevezett

módszer nyugat-európai alkalmazásáról: Rázvő, 1960. 138., 157-159., 166.
o.\Allmand, 1999.; Gillingham, 1985. 38-39. o.; Veszprémy, 2000d.; Mega
XVI-XVTT. században is többször felmerült, hogy ilyen módon gyöngítsék a
magyarországi oszmán hatalmat. PaIffy, 2004.
820 Bonfini, 1995.816-817. o. Természetesen, ha az ellenségjárt el ugyanilyen
módon, az teljesen más megítélés alá esett: Rázsó, 1973.440. o., 216. j.
880 Lydon, 1954.; Mallet-Hale, 1984. 376-377. o.

216
 hogy „a huszár nem rabló, mint Szarvas állítótla, hanem rendes, köny-
nyű portyázó lovaskatona jelentésű”, mert a korabeli szokások szerint
az ilyen „rendes könnyű portyázó lovaskatona” dolga épp a rablás és
pusztítás volt,BSl
A másodlagos haszon, hogy az ellenségnek okozott károk mellett, a
hadviselő feleknek nagyon is valós anyagi érdekük fűződött e taktiká­
hoz, mivel a könnyűlovas katonaréteg egyik legfontosabb jövedelem­
forrását a zsákmány jelentette. így a huszárok harci tevékenysége és
a zsákmányszerzés szétbogozhatatlanul összetartozott. A XVI. század
eleji végvári harcok horvát hőséről szóló Cantio Petri B erizlo a vezér
jó tulajdonságai között említette azt is, hogy „Ahol vinak ü huszári,
ott vígan osztoznak, ü szolgái az marháért csak meg sem bántatnak.”* 832
Amikor az 1514. évi parasztháborúban a despoták szerémségi szerb
katonaságát a felkelt parasztok ellen vetették be, az büntetésből Bács
és Bodrog vármegyét pusztította, s nagy nyereséggel, számtalan „dúlott
marhával” tért haza, sőt „mind a rácok, mind az magyaroknak, kik szol­
gáló népek vaiának, ilyen kívánságok vala: hogy az urak Nagyszegedet
adnák nckiek kobzásra szolgálat]okért, ük azon megiligedninek .”033 A
Mohács utáni időszak belháborújában a Ferdinánd-párti huszárkapi­
tány, Bakics Pál is felemlegette, hogy a felfogadható huszárok zöme a
János-párti Török Bálint szolgálatába szegődött, mert az szabad zsák­
mányolást - azaz rablást - engedélyezett nekik .834
Ferdinánd király udvari huszárait is igen nagy megelégedéssel töl­
tötte el a gazdag németországi vidékeken folyó 1547. évi hadjárat, mert
„csudálkozásra való nagy sok préda nyereség [volt], úgyannyira, hogy
majd senki nem volt az magyar vitézek közül, ki nemcsak bőségesen
megtöltözvén, de még meggazdagulván is haza nem ment legyen .”835
Az ellenséges területek kifosztásából származó zsákmány azonban
nem csak a közkatonák vagyonát gyarapította. Közismert, hogy a Korán
szerint a hitetlenektől szerzett zsákmány ötödé a muszlim közösség,

531 Prikket., 1899. 843. o.

832 Gerezdi, 1962. 63. o.
S3J Szalay, 1857. 7 - 12, o,; Aligha véletlen, hogy a zsákmány nyilvános
elárverezését jelentő „kótyavetye” szavunk szerb eredetű. Elterjedése
valószínűleg kapcsolatban állhatott a huszárság térnyerésével. (MNyTE Sz
II. k. 594-595. o.)
834 Takátst 1917.137., 144. o.; Bessenyei, 1991. 124, o.
835 Istvávffy, 2003. 119. o. A gazdag külföldi területeken szerezhető
zsákmánytól még a XVII. század végén felállított reguláris huszárezredek
katonái sem estek el; Takáts, 1917. 137, 152. o.

217
azaz a kalifa tulajdonát képezte, de az már jóval kevésbé közismert,
hogy a bizánci jogrendszer is ismerte az állami hadizsákmány intéz­
ményét, bár az csupán a teljes zsákmány hatoda volt. Tehát a Balkánon
a bizánci khószárioszok, vagy a musziim jogrendet követő akindzsik
korántsem csak a saját szakállukra, hanem egyik vagy másik birodalmi
kincstár érdekében is tevékenykedtek .636
Sajnos arról, hogy Magyarországon milyen szokások szabták meg
a hadizsákmány felosztását, nem rendelkezünk megbízható adatok­
kal. A XIV. századi krónikakompozíció szerint 1071-ben Nándorfehér­
vár elfoglalása után Salamon és a hercegek épp a zsákmány felosztása
miatt kerültek szembe egymással; „egy magyar sem volt. aki ott meg
ne gazdagodott volna,” noha a király a zsákmány és a foglyok egyne­
gyedét kívánta megtartani magának és vitézeinek, egy másik negyedet
a hercegeknek és kíséretüknek adott, a maradékot pedig kél kedvelt
főemberének juttatta .* 837*A XV. században azonban ismereteink szerint
már nem volt szokásban, hogy a király ilyen módon részesedjék kato­
nái szerzeményeiből.
Már I. Károly Róbert egy 1319-es oklevele is csak arról számol be,
hogy Debreceni Dózsa vajda „zászlókat, foglyokat, fegyvereket és lova­
kat küldött hozzánk tisztelettel a győzelem jeleként, azaz uralmunk
elismeréseként,” s egy itáliai követ tudósítása szerint Mátyás korában
is ez a szokás uralkodott .8 HA fourak által űzetett magánkatonaság
zsákmányának harmada viszont az urakat illette, ami nyilván ősi szo­
kás lehetett: a sokféle középkori magyar hagyományt megőrző Erdélyi

Korány 1987. 127. o., 8.41.; Dain, 1950.; Adott esetben a bizánci
császár személyes jelenléte módosíthatta a zsákmányrész nagyságát, 1017-
ben a bulgáriai Longosz erődjének elfoglalása után egyharmad a császáré,
egyharmad a seregé, egyharmad pedig a rusz segédcsapatoké lett: Bréhier,
2003, 389. o.; Az oszmán gyakorlatról: Fodor, 2001b. 299-304. o. Csak a
száz főnél kisebb csapatok által végrehajtott vállalkozások számítottak
„adómentes” vállalkozásnak. Uo. 300. o.
337 Képes Krónika, 1986. 139. o.
888 A XIII. század első felében már külön kiemelt érdemnek számított,
hogy Dénes fia Dénes lovászmester az elfoglalt Luck városából származó
zsákmányt átadta a királynak. Borosyf 1985b. 525. o.; Kristóf 2000. 228. o.;
Justiniano Calvitelli jelentése a milánói hercegnek, 1476. szeptember 8, In:
Nagy-Nyáry, 1877.325-326. o. A szokás továbbélt az Erdélyi Fejedelemségben
is, lásd Bethlen Gábor levelét Thurzó Imrének, 1621. február 13.: Szilágyi,
1879. 251. o.

218
Fejedelemségben meg a XVII. században is így jártak el a fejedelem
zsoldján harcoló vitézek .839
A XV. században bizonyos feltételekkel a cseh zsoldosok zsákmá­
nyából is részesültek megbízóik - így valószínűleg Mátyás király is s
ehhez hasonlóképpen a Habsburg uralkodók sem maradtak ki később
saját portyázóik hasznából. Barkóczy István 1664-ben felállított ezre­
dének alapítólevele szerint a nyílt harcban szerzett zsákmányt a kato­
nák feloszthatták maguk között, de a török vagy rác falvakban szerzett
préda fele a királyt illette .840
Ezek a szokások talán űj fényt vethetnek a korai huszárok „rabló*
mivoltára is. A XVI. század második felében a Habsburg kormányzat
számára a határvédelem kérdéseit taglaló előterjesztés szerint a béke­
bontások egyik oka épp az, hogy „a legtöbb tehetősebb magyar nemes
és űr a szolgáit és lovasait csak azért tartja, hogy azokat az ellenség
területére küldje rabolni...”841* 3Bizonyos jelek arra utalnak, hogy nem
4
8
volt ez korábban sem másként. Mátyás uralma elején a pápai követ úgy
vélekedett „az ország bárói és nemesei általában harciasak, [...] dúlnak,
s ha éppen nincs ellenség, akinek a földjén zsákmányt ejthetnének,
akkor egyik a másiktól rabol, úgy hogy állandóan valami villongásban
vannak elfoglalva ,”812
A XV század második felében és a XVI. század elején a délvidéken,
a délszláv vagy vlah könnyűlovasság, a „huszárok” egy része tulajdon­
képpen a Magyarországon birtokot nyert szerb előkelők, aBrankovicsok,
Belmosevicsek, Jaksicsok magánkatonaságának számított, s a királyi
várak őrségének azon része, amely adómentesség vagy némi - rendes
zsoldnak igazából nem nevezhető - juttatás fejében vette ki a részét a
határvidék védelméből, szintén hasonló státusszal bírhatott. Ezeket a
fegyvereseket a források - amint arra Kubinyi András felhívta a figyel­
met - felváltva nevezik lm szaroknak és vojnikok nak, ami elég egyér­
telművé teszi kapcsolódásukat a balkáni katonai hagyományokhoz .848

839 Ezt a gyakorlatot a XVI. században a Habsburg kormányzat szerette

volna a maga javára kiterjeszteni, de törekvése nem járt sikerrel. (Pál$'y,
1997. 26-27. o.; az erdélyi gyakorlatról: uo. 80. j.
840 Tresp, 2004. 293-300. o.; Takdts, 1917, 153. o.
811 Kelenik, 1997. 32. o.
812 Kovachich, 1798b. 15. o.
843 Tőik, 1934a. 187-189. o Kubinyi, 2007. 124-125, o. Zsoldot ugyan
nem kaptak, de a zsákmányhoz hozzájuthattak az 1538-ban Horvátországba
települő vlahok is az I. Ferdinánd által kiállított kiváltságlevél szerint.
(Rothenberg, 1960. 29^30. o.)

219
 A huszárok legismertebb XV, századi említései - amennyiben a cson-
kaságukban nyelvtörténeti példamondatokká degradálódott szövegek
kontextusát is figyelembe vesszük ~ meg is felelhetnek ennek a kép­
nek. Ha a Thallóczy Frank kévéi főispán 1432-es oklevelében szereplő
„Huzerones et alios nonnullos malefaetörés” jelentése vitatható is; a
Brankovics György szerb dcspota fegyverszüneti tervezetében felbuk­
kanó „Predones aut Hwzarij Hungari” már egyértelműen olyan török
portyázók ellentétpárját jelentik, akik békeidőben is rablótámadásokat
intéztek a szomszédos országok területére, ami azonban - ahogyan az
a török-magyar határ XVI-XVII. századi állapotaira is igaz volt - még
nem jelentette a hivatalos fegyverszünet felrúgását a szomszédos hatal­
mak között .841 Még a huszárok „ősei/' a szerb gusárok rabló-volta miatt
oly sokat idézett Dusán István-féle törvénykönyvből is kiderül, hogy a
„gusar” elnevezés nem csupán az ország területén belül tevékenykedő
„köztörvényes bűnözőket” takarta, hanem adott esetben a külföldről
érkező támadókat is, hiszen a 143. te. szerint a határ menti területek
parancsnokai épp úgy a saját vagyonukkal feleltek az idegen földről
érkező „gusarok” kártételeiért, mint egy ellenséges hadsereg pusztítá­
saiért. Az pedig, hogy a 145. te. kiemeli: amelyik faluban „gusarokat”
találnak, azt fosszák ki, földes urát pedig fogják el, arra utal, hogy eze­
ket a „rablókat” ma talán nem is tudnánk olyan könnyen megkülönböz­
tetni a szerb urak más, „törvényes” fegyvereseitől .8 846
*
4
Hasonlóan kérdéses státusza lehetett azoknak a kissé „titokzatos”
hcsliknck, akik az 1514:46. te. szerint a földesurak birtokain tanyáztak.
Elég egyértelmű párhuzam, hogy a késő-bizánci időkben épp a császári
hadsereg tagjai veszélyeztették leginkább rablásaikkal és egyéb kárté­
teleikkel a vidék nyugalmát, s akad olyan forrás is, ami egyértelműen
egy szerb nagyűr hadiszolgálatában álló fegyveresek között említi a
huszárokat .846
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne érthetnénk egyet az amúgy meg­
lehetősen romantikus gondolkodású Takáts Sándorral, aki a későbbi
időszakról úgy vélte, „a XVI. és XVII. század katonáit és harcmóc\ját
nem a mai szemmel kell néznünk. A katona és a rabló között akkor
vajmi csekély különbség volt .”847*Akár gazdátlan zsoldosként, akár a

844 Thallöczy-Áldásy, 1907.92-93. o.; Barkó, 1937. 159. o. Vö. Tóth, 1938.
74-75. o.; Teleki, 1853. 243-244. u.; Erikkel, 343. o.; Czigdny, 2004, 120. o.
S4* Burr, 1949-1950. 525-526. o.
840 Bartusis, 1981., különösen a 402-403. o;
847 Takáts, 1917.136. o.; Pápai Páriz Ferenc XV111. századi latin szótára
szerint a latin „latro” szó két magyar jelentése: tolvaj és seregbe való vitéz.

220
XVL századi akindzsíkhez hasonló módon, adómentesség vagy egyéb
kedvezmények fejében harcoló parasztkatonaként írjuk le a XIV-XV.
századi huszárok társadalmi státuszát, a zsákmányszerzésnek min­
denképpen kitüntetett szerepe volt harci tevékenységükben. Mátyás
király 1486, évi dekrétuma alapján úgy velem, a XV. század második
felében a király zsoldos huszárait abból a saját földjén, saját falvaiban
élő délszláv népességből toborozták, ami emellett otthon, a déli határ
védelmében tevékenykedett - ahogyan később a végváriak és a letele­
pített hajdúk is vállaltak zsoldosszolgálatot a XVII. században .848
Hogy hírvágyuk gyakran riasztó erőszakkal társult, ma már talán
megdöbbentő, de nem tagadható. Ballagi Aladár, a Habsburgok által az
1620-as években a Magyar Királyság területén toborzott, s a harmincéves
háború nyugati hadszínterein „horvát” néven elhíresült könny űlovas-
sag XIX. századi kutatója is így írt vizsgálódásai tárgy ár ói: „Egyéb­
ként is úgy áll a dolog, hogy e csapattest amennyi dicsőséget gyújtott
vitézségével, épp annyi gyalázatot halmozott magára zsivány kegyet­
lenségével, Hősies és ribanc had, melyet, hogy jó részben magunkénak
ismertem föl, ránk nézve nem szégyen, de nem is nagy tisztesség.” A
katonanép bűneit a kor társak sem szépítették. Aligha véletlenül írta
a sch mai kaid eni háborúból Várday Pál esztergomi érseknek a királyi
huszárok parancsnoka, Nyári Ferenc: „Főtisztelendőséged csak azon
gondolkodjék, mint oldhatja majd föl bűneik alól embereinket, mert
bizony eleget vétkeztek .”*
850

{Pápai Páriz, 1995, 333. o ); Káldy Miklós veszprémi vitéz 1552-es kihívó
leveléből is kiderül, hogy nándorfehérvári vitéz korában ők is jártak „rablani”
az egykori szerb területekre. (Szabály, 1978. 486. o,)
818 Deere la, 1458-1490. 285. o.; Hazai, 1955, 289-291. o.
841 Ballag, 1882. V. o.
850 Károlyi, 1877, 854, o.

221
 A Z Ű J T Í P U S Ú K Ö N N Y Ű L O V A S S Á G A X V I. S Z Á Z A D B A N

A KÓNNYÜLOVASSÁG HELYE ÉS SZEREPE A JAGELLÓ“KORBAN

A korabeli magyar könnyűlovasság nem rendelkezett egységes szer­

vezeti keretekkel, tagjai a Magyar Királyság hadseregének igen külön-
böző szervezeti egységeiben tevékenykedtek;

A. Udvari csapatok
A XV. századi Magyarországon - mint több helyen is Európában -
kétfajta állandó katonaság létezett. Ezek közül a régebbi az udvari kato­
naság volt. Hazánkban az Anjou királyok óta biztosan létező királyi
aula vitézeinek, a palotásoknak hagyományosan voltak katonai funk­
ciói, de létszámukról a Jagelló-kor előtti időszakból nem rendelkezünk
adatokkal. Kubinyi András becslései szerint aXV-XVI. század fordu­
lóján a király mellett fegyveres szolgálatot ellátó palotások (kamará­
sok. udvari huszárok stb.) legalább kétszázan lehettek, és csatlósaikkal
együtt körülbelül 500 fegyverest biztosítottak a királynak. Ennek a
viszonylag szerény méretű kontingensnek igen jelentős költségei vol­
tak: 1523-bán a 650 főre becsülhető teljes udvartartás költsége majd­
nem elérte a 80.000 aranyat. A z aula tagjainak többsége azonban nem
egyszerű katonaként szolgálta a királyt, hanem a nagyobb létszámú
királyi bandérium tisztjeként.851
Az 1498. évi törvény 21. cikkelye - az ország történetében első ízben
- már rögzítette is ennek méretét. Eszerint a király bandériuma régi
szokás szerint 1000 - a határok biztonsága felett őrködő négy űzetett
királyi főtisztviselő (az erdélyi vajda, a székely ispán, a temesi ispán
és a horvát bán) állandóan fegyverben tartott csapata pedig 400-400 -
lovasból kellett hog 5r adjon. Ez ugyan szerény méretű haderő, de tekin­
tettel a békeidőre, európai viszonylatban még mindig számottevő volt.852

SB1 Kurz, 1988. 45-48. o.\Mdlyusz, 1984. 113-114. o.\Rdzs6, 1962. 179-187.
or, Kubinyi, 1990a. 64-67. o.,Kubinyi, 1995.320-326. o .\Herman, 1975.330. o.
0(52 Kubinyi, 1982.; Kubinyi, 2000a.; Kubinyi, 2000b. 76-78.; Mint az
a Pálosfalvi Tamás szívességéből átadott 1494-es irat szövegéből kitűnik,
ezen alakulatokon belül, legalábbis a horvát-szlavón bán bandériumában

222
Jelentős része folyamatosan a déli határok biztonságán őrködött: a
XVI. század első évtizedeiben még az udvari huszárokat is „kihelyez­
ték” lovasaikkal együtt az udvarból hogy a fontosabb déli végvárakban
(Nándorfehérváron, Temesváron cs pJ^jcán) teljesítsenek szolgálatot.853

B. Határvédelmi katonaság
A középkori Európában az állandó katonaság másik funkciója a
határvédelem volt, melyben hagyományosan kitüntetett szerep jutott
a könnyűlovasságnak, 1479-től Lengyelország első állandó zsoldos­
hadseregének 900 lovasa és 200 gyalogosa is a tatároktól fenyegetett
délkeleti határnál állomásozott, Franciaországban pedig az 1445-ben
alapított állandó hadsereg híres nehézlovassága, a grande ordonnance
mellett felállították a p etite ordonn ance vagy m ortes-payes néven
ismert könnyűlovas csapattestet is, melyet kisebb csapatokra osztva
helyőrségekben állomásoztattak ,854
Magyarország a kor egyik legnagyobb létszámú határvédelmi kato­
naságát tartotta fenn a déli határon, ami az 1510-es évek költségvetési
feljegyzései szerint 7817 főt számlált, s ebből 5547 fő lovas katona volt.
Habár a kimutatások ezen belül nem minden esetben nevezik meg, hogy
könnyű- vagy nehézlovasságról van sző, akiszámolható alacsony zsold
és a határvédelmi funkció miatt feltételezhető, hogy ez a haderő túl­
nyomó részben könnyűlovasokból állt. Habár a kérdés kiváló kutatója,
Kubinyi András szerint a létszám lassú apadásával lehet számolni, az.
hogy Zsigmond korában 2200 „lándzsát” szántak a déli határ védelmére,
azt jelenti, hogy a XV, században szokásos három fős lándzsákkal szá­
molva több mint hatezer, nagyobbrészt könnyűlovasból álló haderőt
feltételezhetünk a déli határon már száz évvel korábban is .855

biztosan helyet kaplak a nehézlovasok mellett a huszárok is: „in festő

beatorum Petri et Pauli apostolorum in anno 1494 preterito Philippus
litteratus, Éliás Bosnyak gen er eiusdem et Georgius Germ.egh de
Buschyncz exercüum magnifici domini Ladislai deKanysa tunc regnorum
Dalmacie, Croacie et Sclavonie báni armigeros scilicet et huzaronesper
ipsorum, deposicionem et ordinacionem necnon ex admissione prefati
Ladislai báni Plavnica.szentbenedek birtokra odduxissent és in eade?n
condescendere fecissent" (DF 232065.)
Kubinyi, 1995. 321. o.
Contamine, 1984.169-171. o.; Gülingham, 1985.46-46.0,; PlewczynskL
1997. 350, o.
Kubinyi12007,124-125, o.; Tóth, 1934a, 184-189. o>; A Zsigmond-kori
tervezetről: Thallóczy-Áldásy, 1907. 58. o.

223
 C. Az erdélyi székelyek
Hagyományosan könnyű lovasokként harcoltak az erdélyi székelyek
is, ám ez a feltételezett homogén katonatömeg a XV. század második
felére már biztosan lovasokra és gyalogosokra oszlott .855* 59Habár a szé­
8
kelyek fejenkénti hadkötelezettsége miatt a XVL századi beszámolók
szerint akár 30-50*000 embert is hadba tudtak küldeni, egy velencei
kövctjelentés szerint Mátyásnak „csupán* 16,000 lándzsával, pajzzsal
s kézi íjjal felfegyverzett székely lovasa volt, „kik a keleten legjobb (ja-
zókul vannak elismerve s igen sebes lovakkal bírnak '\gö7 A XVL század
közepén Verancsics Antal viszont már ügy számolt be a székely kato­
naság tömegeiről, hogy „semmilyen jellemző hadfelszereléssel, sem­
miféle felismerhető fegyverzettel, sem feltűnő had jelvényekkel nem
bírnak”.*™A XVL század első féléből származó hadügyi rendelkezések
(1536, 1545) viszont arról tanúskodnak, hogy a vagyonosabbaknál a
lándzsa, pajzs, sisak, páncél, a szegényebbeknél a lándzsa és pajzs volt
az előírt felszerelés, ami egyfelől az (jászát háttérbe szorulásáról árul­
kodik, másfelől megfeleltethető a korabeli huszárfegy verzetrtck*8flíí A
század közepéről már csupán egyetlen, feltehetően Izabella királyné
uralkodása alatt keletkezett, de pontosan eddig nem datált rendelke­
zés említi a székely lófők fegyverei között az (jat.860

D. A telekkatonaságra épülő bandériumok szervezete

1490-es évek rendelkezései szerint, ha Magyarországot az állandó
haderő nem tudná megvédelmczni, akkor hadba kell hívni a főpapok
és a bárók - vagyonuk nagyságától függő létszámú - bandériumait,
valamint a szegényebb nemesek vagyona után kiállított lovasokból álló
megyei bandériumokat is* (Az 1498. évi 16. te* szerint tizenegy déli vár­
megyében 24 jobbágyporta után kellett felszerelni egy könnyűlovast, a
többi megyében pedig 36 jobbágyporta után egy nehézlovast.) Ennek
fejében a király az 1498-1500-as hadügyi reformok során a korábbi
egyforintos rendkívüli hadsegélyből befolyó uralkodói jövedelmének
körülbelül a felét a bandériumtartó uraknak és megyéknek engedte

8r’6 Egyed, 1979. 50. o,

867 Kordé, 2001. 139., 145., 148. o.; Óvdry, 1884. 509. o.; Vö* Kubinyi,
2007* 201. o.
058 Kordé, 2001. 145. o.
859 Marosvásárhely, 1536* január 2*: Magyar országgyűlési emlékek, 1874*
613. o.; Marosvásárhely, 1545 november 2.: Székely Oklevéltár, 1896. 60. o.
ÖC0 Somogyi, 1800,140. o*; Vö. Magyar országgyűlési emlékek, 1874* 612. o.
ál, hogy katonáik zsol tejára és felszerelésére fordítsák, s ezt a pénzt az
éri ntettek saját maguk haj tolták be az adózóktól. Ezeket a bandériumo­
kat azonban nem lehet egész évben harckészültségben tartott állandó
csapatoknak tekinteni: tagjaik jó része csupán „készenléti” juttatásban
részesült, s csak a hadjáratok időtartamára mozgósították őket. ami­
korra tényleges zsoldot fizettek nekik,861
Magyarország 1499 és 1503 között már ezzel a hadszervezettel vett
részt Velence oldalán az oszmánok elleni háborúskodásban, így az itá­
liai diplomaták igyekeztek alaposan tájékozódni a magyar partner had­
erejéről. s információik alátámasztják Kubinyi András kalkulációit.
Francesco de la Zuecha követet 1500-ban úgy tájékoztatta II. Ulászló
király, hogy „a lovasság száma 18-20 ezer. [...] de ebbe nincs beleszá­
mítva az erdélyi és székely” kontingens, melyekkel együtt az ország
teljes lovassági potenciálja már 40.000-re tehető .8628 3Kubinyi András
6
számításai szerint a banderiális rendszer a király 2600 saját katoná­
ján kívül - a teiekkatonaság kulcsszámától függően - a bárói és megyei
bandériumokkal, valamint az egyháznagyok 7250 lovasával együtt még
14-20.000 lovast tudott kiállítani.8^
A rendszer „főpróbája” 1500 szeptemberében a Bácsra összehívott
fegyveres országgyűlés volt, ahol II. Ulászló a velencei, a lengyel és a
francia követek jelenlétében tartott szemlét az ország hadereje felett.
Szakály Ferenc ezt az eseményt meglepő módon a királyság megszégyc-
nüléseként értékelte, mivel szerinte „a tervezett 40.000 lovas helyett
[...] mindössze csak 10.000 vonult fel, közülük is 4000 fegyver nélkül.
18 vármegye egyáltalán nem küldte el kontingenseit”. Viszont Soranzo,
a velencei követ, aki „ 10.000 lovas fölvonulását látta”Jelentésében úgy
referált, hogy a mustra elég jól sikerült, noha „csak 4000 volt ellátva
fegyverrel [azaz nehézlovas volt], a többi anélkül volt [azaz könnyűlovas
volt], az említett számból pedig valami 700 gyerkőc [az eredeti szöveg­
ben a „ragazzi” szó szerepel, amin a korabeli itáliai szóhasználatban a
fegyveresek szolgáit is értették] vala, a had többi része j ó csapatok és
lovak. [Kiemelés tőlem.] Egyesek késtek a megjelenéssel, reggel is jött
egy főúr 1000, a rác despota meg 600 lovassal; a 73 megyéből 18 hiány­
zott.” Vagyis a velencei diplomatának lényegében nem volt kifogása a
látottak ellen, az pedig, hogy a jelentés szerint 18 megye hiányzott a

861 CJH1. k. 602-605. o.; Kubinyi, 2000a.; a XV-XVI. századi bandériumok

működéséről Kubinyi, 2000b. 81-83. o.; aXVI-XVIl. századi viszonyokról:
Varga ,/., 1981. 13-49. o.
862 Az 1500. évi velencei jelentés fordítása: Balogh, 1929. II. o.
863 Kubinyi, 2000a. 405. o.

225
 73-ból, bizonyosan félreértés lehet, hiszen a középkori Magyarország­
nak nem volt ennyi vármegyéje, a velencei követ nyilván más közigaz­
gatási egységeket is a megyék közé sorolt. Az uralkodó pedig az ország
teljes hadipotenciálját nyilván nem kívánta összevonni erre az országy-
gyülésre, így érthető, hogy a velencei követnek miért nem is hiányzott
30.000 lovas a bácsi táborból.864
Az 1500. évi 22. te. a főpapok esetében ismét a régi, Zsigmond-kori
bandériumjegyzéket vette alapul, s így egy 1502-cs francia beszámoló
szerint a király elméletileg 11-12.000, az egyház és a bárók pedig 14.000
lovast tudtak volna mozgósítani. (Hasonló volt a nagyságrend 1524-
ben is, amikor egy osztrák diplomata szerint a bandériumok 12,000
katonáját kívánták felvonultatni a déli határ védelmére.) Az 1523. évi
törvények 19. cikkelye már 10 telek után rendelte el egy lovas felszere­
lését, amitől a kormányzat nem kevesebb, mint 60.000 katonái remélt
egy oszmánok elleni korlátozott célú, de csak nemzetközi támogatás
mellett megindítandó támadó vállalkozáshoz. Az 1526. évi országgyű­
lésen már nem is határozták meg pontosan a kvótákat, a hadügyi cik­
kelyekben csupán annyi szerepel, hogy mindenki az előírt mérték felett,
„mentül nagyobb készülettel” szálljon hadba,86*
A növekvő török veszély miatt a XVI. században jelentősen nőttek
a az egyházi birtokok katonaállítási kötelezettségei is: az 1504. évi 24.
te. értelmében a király katonái mellett már az egyházi csapatoknak
is azonnal fegyverbe kellett szállniuk, majd az 1518. évi bácsi gyűlés
1. törvénycikke a főpapi csapatokat félig, az 1522. évi 4. törvénycikk
pedig már teljes egészében a déli határra rendelte, s az 1524. évi 48.
cikkely értelmében ezek nem is voltak visszavonhatok onnan, azaz az
1526 előtti időszakban az egyházi bandériumok - legalábbis papíron -
a királyság állandó katonaságának részévé váltak.866
Több adat utal azonban arra, hogy a szükséges anyagi háttér híján
az előírt keretek nem lehettek teljes egészében feltöltve. így a két legna­
gyobb egyházi bandérium tar tó főpapnak, az esztergomi érseknek és az
egri püspöknek békeidőben csupán 60-70 fegyveres állt a szolgálatában,

864 Vö. Szakály, 1975. 66. o.

866 Kubinyi, 1999.97. o. Az ismeretlen francia úr (aki 1502-ben 11. Ulászló
menyasszonyának kíséretében járt Magyarországon) beszámolójában az
szerepei, hogy 20 jobbágytelek után fogadtak katonákat, (Marczal/l, 1877b.
110. o.) Az 1523-as tervekről és a 60.000-es hadról Kubinyi, 1978. 206-207.
o.; Kubinyi, 1981.82-85. o.; Ügy tűnik, hogy 1526-ban ajobbágyok ötödrésze
helyett is állítottak telekkatonákat: Kubinyi, 1981, 95. o. 153, j., 98. o, 177. j.
8fí6 CJH I. k. 686-687. <>., 752-753. o.; Holub, 1918. 508. o.

226
és az ismert adatok szerint háború idején sem számlált bandériumuk
lovassága 300 főnél többet.867
A XV. század végének hadügyi törvényei még egy olyan időszak szü­
löttei, amelyben a nchczlovasság csatatéri primátusa vitathatatlan
volt. 1490 nyarán Báthori István erdélyi vajda és Kinizsi Pál alsó-ma­
gyarországi főkapitány az ország határvédelmének keleti csapataival
és Mátyás veterán nehézlovasaival legyőzték Corvin Jánost és híveit,
akik viszont a határvédelem nyugati részének katonáit vezették a bel-
háborúban, de nem rendelkeztek kellő nehézlovassággal. A vesztes
sereg két vezére utóbb állítólag azt mondogatta, „soha többé nem bízik
a gyalogos zászlóaljakban és a könnyűfegyverzetű csapatokban, mert a
tapasztalat immár megtanította arra, hogy a páncélosok erejével szem­
ben a könnyűfegyverzetű lovasok semmire sem kép esek”.868
Nagyon is értbelő tehát, hogy a külföldi zsoldosok elbocsátása után
a hazai nehezlovasok számát kívánták növelni, viszont úgy tűnik, hogy
a magyar nehézlovasság nem mindig állta ki az összehasonlítást nyu­
gati kortársaival, és felszerelése is gyöngébb volt. A XV. század második
felére ugyanis a nyugat-európai nehézlovasság fegyverzete eljutott fej­
lődése csúcspontjára: a lovasok olyan drága, de a mozgásukat továbbra
sem túlságosan gátló, kiváló szerkezetű lemez vérteket használtak, ame­
lyek az 1480-as évektől már a pajzs használatát is feleslegessé tették, A
korábbiaknál némileg súlyosabb, kb. 25-30 kg-os vértekbe öltözött Lova­
sokat rendkívül értékes, nagytestű, de igen kényes csatalovak hordozták
a hátukon, amelyeket nem lehetett hosszantartó megpróbáltatásoknak
kitenni, így akár csata közben is váltani kellett őket. Harcban is minél
inkább igyekeztek óvni ezeket az állatokat, ezért a XVI. század elején
aki megengedhette magának, annak a lova is páncélozva volt,889(A zárt
lemezvértben küzdő lovagok mellett a védőfegyverekkel egyébként jól
ellátott, de csak sisakkal, pajzzsal, sodronyinggel, esetleg brigantinnal

867 Aluise Bon 1519-es jelentése szerint például a 20-as kulcs mellett „a
főurak és ezek: a nádor, az erdélyi vajda, a temesvári gróf és a horvát bán,
akik 11.450 lovast állítanak ki, de ez a szám sohasem teljes egészen”.Balogh,
1929. XVIII. o.; a főpapi bandériumok létszámproblémáinak elemzése: Kubinyi,
1999. 97. o.; az esztergomi érsek fegyvereseiről: Fügedi, 1960. 52-53. o.;
Monumenta Kusticorum, 1979. 128. o.
8fiR Bonjini, 1995. 915. o.
569 Rázsó, 2003. 46. o.; A nyugat-európai fegyverzet késő-középkori
változásairól Garnber, 1998.; Toll, 2008b,; az európai csataló történetéről
Hyland, 1998.; a XV század második felének magyar lovassági felszereléséről
Zarnőczki 1990. 34-46. o.

227
rendelkező - tehát a Xl-XIII. századi Európában felszerelésük szerint
még nehézlovasnak számító - katonákat ekkor már a könnyűlovasság
körébe sorolták.870) A késő-középkori magyar nehézlovasság azonban
számos olyan tulajdonsággal rendelkezett - a nyugatiakál kisebb, köny-
nyebb. többnyire páncélozatlan lovakon lovagolt - , ami miatt például a
Magyarországon élő Estei ITippolit ügy vélhette, a magyar „nehézlovas­
ság rossz, azonban a könnyűlovasok a legjobbak a világon” 871
Franccsco de la Zuecha 1500. évi jelentése szerint a lovasság legki­
sebb egysége 6 lovasból állt, élén egy nehézfegyverzetű harcossal, ami
nagyjából megfeleltethető az itáliai hadakban ekkor szokásos - a régi
lándzsa-nál már népesebb - eím etto vagy cora zza nevű formációnak,
de a bandériumok fennmaradt létszámkimutatásaiból tudható, hogy
Magyarországon ezek az egységek igen változatosak voltak, hiszen a
négylovas tagozódásra is éppúgy találni példát, mint erre.872*
A kortárs Bonfini leírása szerint az 1490-es évek elején ez a nehézlo­
vasság továbbra is zárt négyszögekben harcolt, mint Mátyás korában,
a későbbi évtizedekben alkalmazott taktikáról, annak esetleges válto­
zásairól azonban mit sem tudunk. 1492 után a Jagelló-korszak békéje
e rendkívül drága csapatnem alkalmazásának kedvezett a legkevésbé:
noha az oszmánok elleni harcban a déli végvidéken sem nélkülözték
az ilyen felszerelésű katonákat, az bizonyosan nem véletlen, hogy az
1523-ban a déli határ védelmére toborzott 3757 lovasból már csak 24
volt nehézlovas.878

870 A XV. század sokféle európai kön nyű lovasságáról Contamine, 1984.
128-129. o. A lovasság kategóriáinak - gyakran a vedőfegyverzet tényleges
súlyától független - relatív voltára igyekeztem felhívni a figyelmet már egy
korábbi írásomban is. B, Szabó, 2001. o.
871 Balogh, 1929. XXXIII. o.: a korszak lovagi tornáinak magyar
sajátosságairól: Györkös. 2016,65-66. o.; Burgio külön említi csalódottságában,
hogy Szapolyai György csak magyar módra felszerelt nehézlovasokat hozott
magával: Katona, 1979. 237. o.; a janicsárok lovasság elleni harcmodoráról
Mihajlovic, 1975. 173. o
872 Balogh, 1929. IX, o Mailett-Halé, 1984.70-71. o. A dalmát humanista,
Ludovico Tubero legalább három kísérő lovasról ír, de szerinte akadt olyan
fegyveres is, akinek tizenöt-húsz embere volt. Tóth, 1934a. 165. o. Az egri
püspök Temesváron állomásozó bandériumának összetételéről: Estei
Hippolit, 1992. 181-182. o. Bakócz Tamás esztergomi érsek csapatáról:
MonumentaRusticorum, 1979. 128. o.
87a A Mátyás-kori nehézlovasságról: Rázsó, 1990.88 -89. o.; a nehezío vasság
szerepléséről az 1490-es évek elején, az 1490-es csontmezei ütközetben:
Bonfini, 1995, 914. o., az 1491. évi eperjesi csatában: uo. 904-965. o.; 1492-

Z28
 Egy komolyabb összecsapásban azonban a nehézlovasok továbbra
is nélkülözhetetlennek számítottak, mivel az oszmán krónikások tudó­
sításai szerint, a könnyebb fegyverzetű, lazább rendben mozgó oszmán
lovasság számára szinte megoldhatatlan feladatot jelentett támadásuk
feltartóztatása.871 Ezért azután a nagyobb szabású portyákon sem nél­
külözhettek a nchézlovasság jelenlétét. Kinizsi 1494. ovi szerbiai betö­
résekor Bonfini szerint például az alábbi metódus szerint működtek
együtt a különféle lovas egységek: „lassú vonulásban előre küldték a vér­
tesek hatalmas hadtestét, mint az egész hadjárat biztosítékát; középen,
ahogyan ellenséges területen szokás, a katonák poggyászát helyezték
el. Eközben a könnyű csapatok szanaszét száguldozva gyújtogatták a
falvakat, fosztogatták a házakat, feldúlták a földeket, bármilyen nemű
és korú személyt az állatokkal együtt elhajtottak, és mindent a vasasok
erős hadtestéhez hordtak össze.1 *878
Nem meglepő hát, hogy a nehézlovasok mellett továbbra igen fontos
szerep jutott magukban a bandériumokban is az olcsó könnyűlovasság­
nak, melynek arányát az 1494, évi törvények 21. cikkelye először 50 szá­
zalékban állapította meg, ám 1498-ban tizenegy deli megye kivételével
hivatalosan meg is szüntették bennük a hu szárságot, így elméletileg a
haderő zöme nehézlovassággá alakult át. A fennmaradt kimutatások­
ból azonban tudható, hogy ezt az állapotot sohasem sikerült teljesen
elérni, hiszen a néhány ismert bandérium katonáinak legalább 10 szá­
zaléka továbbra is huszár maradt. Az 1518. évi budai országgyűlés hatá­
rozatai nem véletlenül tiltották a huszárok térnyerését a fegyveresek
rovására. Tubero adataiból úgy tűnik, hogy korábban ettől az aránytól
mindkét irányban eltérhetlek, s voltak olyan bandériumok - pl. Kini­
zsié amiben csak könnyűlovasok szolgáltak,876
Ugyanakkor a telekkatonaság kulcsszámának csökkenése óhatat­
lanul együtt járt a könnyűlovasság térnyerésével. Már az is kérdéses,
hogy 36 jobbágyporta után valóban ki tudtak-e állítani egy jól felszerelt

ben a „fekete sereg’’ szétverésekor: uo, 970. o,; 1494-ben Kinizsi balkáni
hadjáratában: uo. 989. <>.; 1500-ban,Jajca felmentésekor: ístvánffy, 1622, 47.
o.; Tóth, 1934a. 163-166. o.; az 1523. évi zsoldoshadról: Kubinyi, 1978.201. o,
87/1 Az oszmán vezérek félelmeiről: Kemálpasazáde: Katona, 1979.333-334.
o.; Dzselálzáde Musztaía: Katona, 1979. 407. o.
S7S Bonjini, 1995. 989. o.
*7ti Tóth, 1934a. 163-165. o.; a forrás adatainak datálásához: Neumann,
2016. 384. o, 121. j.; A balkáni könnyűlovasság elterjedésének egyik legfőbb
oka Velencében is annak olcsósága volt. Mallett-Hale, 1984. 375-380. o.
1492: CJH. 1. k. 89-90. o., 1498: 602-605. o,, 1518: Kovachich. 1790, 408, o.

229
nehézlovast. A tízes kulcs szerint kiállított lovasokról pedig egyértel­
műen kiderül a dekrétumok szövegéből, hogy csupán azt várták el tőlük,
hogy lándzsával és pajzzsal vagy kézíjjal és tegezzel legyenek felszerelve.
Sőt7a kormányzat 1518-ban az 50-100jobbággyal bíró tehetősebb neme­
sek számára is azt írta elő, hogy „huszár módra páncéllal [azaz sodrony­
inggel], sisakkal és másféle fegyverekkel kötelesek magukat ellátni”.877
Nemrégiben páratlanul érdekes forrásra bukkant Györkös Attila
ennek a kora XVI. századi magyar könnyűlovasságnak a megjelenésé­
ről, felszereléséről az 1502-ben Magyarországra látogató francia herold,
Pierre Choque útibeszámolójának illusztrációi között. II. Ulászló király
Corvin János vezetésével tízezres sereget mozgósított francia menyasz-
szonya, Foix-Candale-i Anna kíséretére, mivel országa épp hadban állt
az oszmánokkal, s az ábrázolásokon e sereg harcosai kopjál, tárcsapaj­
zsot, és többnyire egyenes kardot viselnek, viszont sisak cs páncéling
nélkül ábrázolták őket,876
Mindezek alapján - a végvári őrségek zömével és a déli vármegyék
katonaságával együtt - az északi megyék bandériumainak zsoldosait
és a nemesi felkelőket is eléggé egyértelműen a könnyűlovassághoz
sorolhatjuk, ha nem hívták is őket feltétlenül huszárnak. Összessé­
gében tehát nyugodtan állíthatjuk, hogy 1526-ban a könny ö lovasok
száma a lovasságon belül valószínűleg elérte, sőt - a korábban felso­
rolt töredékes adatok alapján feltételezhetően - meg is haladhatta az
ötven százalékot.

877 Kubinyi, 2000a. 40L o.; az 1459. évi törvény szerint 20 porta után
„cum unó armigero ... bene armato, gladio, clipeo, pharetra et arcú, vei
Lancia teneantur” (Kovachich, 1790, 335. o.); az 1492. évi törvény 20. te.
hasonló rendelkezése már a páncéiinget is említi: CJH L k. 492. o.; huszas
kulcs esetén az 1518. évi törvény 2. te. is „unum equitem, ad minus lanceam,
et clypeum habentes” írtelő (CJH I. k. 744-745. o.); a 10-es kulcs alapján
történő hadbahívásról: CJH I. k. 814-815., 834-835. o.; a tehetősebb nemesek
fegyverzetéről: CJH I. k. 744-745. o.
870 Györkös, 2014.: Györkös, 2016. 54-55. o.

230
 Az ÚJ TÍPUSÚ KŐNNYŰLOVASSÁG ALKALMAZÁSA A MOHÁCSI CSATÁBAN

(1526) 879

A magyarországi könnyűlovasság korabeli fegyverzete, a lándzsa és

a pajzs párosítása - ami oly jellemző volt a XVI, századi huszárságra
alkalmassá tette akár a hasonlóan könnyű felszerelésű oszmán lovas­
sággal, akár gyalogsággal vívott közelharcra is. így korántsem csak az
eddig említett tipikus könnyűlovassági feladatokat vállalhatta magára,
annak ellenére, hogy hagyományosan a szorosan vett csatarenden kívül,
kisebb, laza és igen mozgékony, fordulékony csoportokban harcolt.880*A
híres 1487. évi bécsújhelyi hadiszemlén Mátyás zárt csatarendje előtt
azonban állítólag már „cgy-egy huszárzászlóaljat bontott ki, melyek
megtartották a rendet, miközben olyan gyorsan mozogtak, hogy úgy
látszott, mintha madarak röppennének”.831 A XVI, századra bizonyo­
san kiderült, hogy szükség esetén a huszárság nagy tömegben csatalo­
vasságként is meg tudta állni a helyét.
Meglepő módon a XVI. század legfontosabb magyar vonatkozású
hadieseményében, a mohácsi csatában a könnylovasság kulcsfontos­
ságú szerepe a téma hatalmas irodalmában szinte teljesen íéledésbe
merült, hiszen a szakirodalom jelentős része a magyar oldalon mind a
mai napig csak a nehézlovasságot tartja a csata egyetlen fontos tényező-
jének. 1926-ban Gyalókay ugyan még megemlékezett a könnyűlovasság
tevékenységéről, de az ő nyomán - bármiféle hivatkozás nélkül - csu­
pán Bcnde Lajos tért ki többször a könny űiovasság jelenlétére írásában.
Sebők Ferenc viszont egészen odáig jutott a hagyományos szemlélettel,
hogy épp a magyar könnyűlovasság gyöngeséget nevezte meg a vereség
egyik fő okaként. Ez a tendencia főként az oszmán krónikák szemléle­
tére vezethető vissza, bár más forrásokban egyértelműen leírták, hogy
az élen álló magyar könnyűlovasság támadása nyitotta meg a csatát,

A csata előzményeinek és történéseinek részletesebb feldolgozása:

R Szabó, 2004,, R Szabó, 2005., R Szabó, 2015a.
880 Tóth, 1918. 178. o.; Rázsó, 1990, 89. o. A rác könny űiovasság ennek
megfelelően a gyakorlatban is a harcrenden kívül kapott helyett, s bekerítő
mozdulatokat végzett az 1488. évi thomaswaldaui csatában is. Tóth, 1925.
281-282. o.
381 Bonfini, 1995. 886. o.

231
a Velencébe befutó hírekben több alkalommal is kifejezetten utaltak a
kön nyű lovasság kiemelt szerepére.882
Az oszmán történetírók ugyanis több ízben írtak a páncélba burkolt,
feltartóztathatatlan magyar nehézlovasság miatti aggodalmakról, s
ilyennek írták le az egcsz magyar lovasságot, az illusztrátorok pedig
páncélosok tömegét festették a kéziratokba, mintha könnyűlovassága
nem is lett volna a keresztényeknek. Ez a beállítás azonban épp annyira
valószerűtlen, mint a miniat lírák páncélosai jellegzetes húsz ár pajzzsal
a kezükben.*8* A legjobb példa erre Dzselálzáde Musztafa közismert és
plasztikusnak tűnő leírása a magyar támadásról: „ahadsereg centruma,
körülbelül 60.000 vas testű s lovastul együtt acélba bújt átkozott - kik a
csatasorba úgy voltak elrendezve, hogy minden lovas mellett jobbról és
balról két puskás gyalogos állott - az iszlámnak győzedelmes seregére
rohant. Minden feslett erkölcsű gyaur a lándzsáját egyenesen magasra
tartotta volt, mikor azonban felénk rohantak, egyszerre lebocsátották,
s a ló nyakára hajolva vágtattak.”8848
5Ha az utolsó mondatban a krónikás
a valóságot írta le, akkor a támadók nem lehettek nehézlovasok, hiszen
azokat többek között épp az különböztethette ineg a huszároktól, hogy
lándzsát szegezve is egyenesen ültek a nyeregben, mellesleg az általuk
használatos magas kápájű nyergekben bajos is lett volna előrehajolni.880

A KÖNNYÜLOVASSÁG HELYE A MOHÁCSI MAGYAR CSATARENDBEN-

Sokáig úgy tűnt, hogy a magyar csatarend beható vizsgálata - így

a könnyűlovasság szerepének felmérése is - lehetetlen vállalkozás a

A téma hadtörténeti irodalmának bibliográfiája: B< Szabó, 2006a,

627-629. o.; B. Szabó, 2004. 445. o. Bende, 1966. 551. o.; Sebők, 2000. 470.
o. A Velencébe befutó hírekben több is kifejezetten utalt a könnyű lovasság
szerepére: Sanuto, 1895. XLÍL 647. hasáb, XLII1. 225. hasáb. - magyar
fordítása: B. Szabó. 2006a. 100., 117. o.; Giovio, 1551-1552. 2. rész, 22. könyv,
15. o., Newe Zeitung...: Katona, 1979. 279. o.
88a Fehér, 1982. 4., 14., 16,, 17,, 27., 63. tábla.
884 Dzselálzáde Musztafa: Az országok és az utak felsorolása: Katona,
1979. 408, o,
885 Tubero, 1994. 164-165. o. Tubero leírását idézi Tóth Zoltán is: Tóik,
1934a. 191, o.; Egyelőre nem zárható ki az sem, hogy ez esetben is valamiféle
krónikás szófordulatról van szó csupán. Épp ilyen bizonytalannak tűnik a
lovasok két oldalán álló puskás gyalogosok említése is, noha az elképzelhető,
hogy a gyalogosok és lovasok egységei egymás mellett sorakozhattak az
első vonalban.
rendelkezésre álló szórványos adatok mellett. A csata egyik legjelesebb
tnonográfusa, Gyalókay Jenó egyenesen úgy vélekedett 1926-ban meg­
jelent tanulmányában* hogy „mennyi lehetett külön-külön a nehéz és
könnyű lovasság [...] semmiféle megbízható adatunk nincsen” s ennek
megfelelően nem is próbálta külön tárgyalni az egyes csapatnemek tevé­
kenységét a harcban.**6A téma következő nagyhatású kutatója, Perjés
Géza egyrészt egy nagyszabású saját haditerv-rekonstrukcióval állt elő,
s Gyalókayval ellentétben arra a következtetésre jutott, hogy talán a
harctér kiválasztása volt a magyar vezetés egyik legjobb húzása ebben a
hadjáratban, ugyanakkor számos esetben élesen és elfogultan bírálta a
csatáról szóló források szerzőit, s nála sem jutott túl sok figyelem ennek
a kérdésnek.*887 A külön féle elképzelések sarkalatos pontja a gyalogság
elhelyezkedése volt, ami a könny lovasság szempontjából is fontos kér­
dés* mivel az egyetlen forrás, ami külön említi a csatarend leírásakor,
a gyalogsághoz viszonyítva határozta meg helyzetét.888
A hosszú vita és sokféle feldolgozás ellenére mégis úgy tűnik, érde­
mes újból és alaposabban megvizsgálni a Perjés által sokat kritizált
Brodaries idevágó információit, aki szerint a csata előtti három nap
nem csak elocsatározásokkal telt, hanem tanácskozásokkal is, melyen
azt vitatták meg, „miképpen és hol legyen az összecsapás az ellenség­
gel. milyen legyen a hadrend* hol helyezkedjék el benne a király, hol a
lovasság, hol a gyalogság, hová kell állítani a bombavetőkei”.88”
Minderről azonban nem csak tanakodtak, Szülejmán szultán naplója
szerint augusztus 26-án vasárnap a magyar sereg az oszmánokra várva
hadrendben állt a tábora előtt* Brodaries szerint a király a következő
napon is hadrendbe állította seregét, aminek azt kell jelentenie, hogy az
oszmánok elővédje sikeresen meg tudta akadályozni, hogy a magyarok
kikémleljék a fősereg mozgását, így a magyar hadvezetés nem nagyon
tudta, mikor fogják elérni őket a szultán hadai* (Valószínűleg az osz­
mánok is olyan óvatosan haladtak előre, amire a drávai átkelés után

8fiö Gyalókay, 1926. 218-222. o.

887 Perjés, 1976.; Perjés, 1979, 369-421. o.; Perjés, J986. 219-238.; Vö,
Marosi, 1980.152-155, o >\Barta, 1980, 120, o.j valamint: Gyúrd, 2015.
888 Antonio Boemio 1evele, 1526. november 12.: Sanuto, 1895. XL1ÍI, 225,
hasáb; B. Szabó, 2006a. 117. o.
*** Perjés, 1986.219-226., 233-235. o. A másik végletes álláspont szerint
a Tömöriéknak egyáltalán nem is volt haditerve: Bende. 1966. 565. o.; Vö.
Brodaries: Katona, 1979. 37. o.

233
a magyarok nem számítottak*590) Mindezt azért fontos hangsúlyozni,
mert ezek szerint a magyar vezérek már a csata előtti napokban is vala­
miféle terv szerint rendezték az erőiket, s ez egyben némi lehetőséget
is nyújtott a rendkívül heterogén összetételű sereg összetartásának
javítására. Azonban épp a pontos hírek hiánya miatt meg augusztus
29-én sem lehettek igazán biztosak, hogy aznap minden kétséget kizá­
rólag sor kerül a csatára*®1
Brodarics leírása szerint két fő probléma kötötte le a vezérek figyel­
mét. Az első az volt, hogy mi legyen a király szerepe a csatában, hogyan
óvják meg az eljövendő kockázatos helyzetekben a biztonságát, a másik
viszont az, hogy miként tudnák elhárítani, hogy a többszörös túlerő­
ben lévő ellenség - amely ráadásul nagyrészt igen könnyen manőverező
lovas tömegekből állt - átkarolja, hátbatámadja a jóval kisebb létszámú
magyar sereget. A felmerült megoldások klasszikusnak tekinthetők: a
gyalogság lengyel származású kapitánya, Gnoyensky azt javasolta, hogy
a rendelkezésükre álló nagyszámú szekérből főt múljanak szekérvárat,
s annak fedezékéből vegyék fel a harcot. Ez volt az a javaslat, aminek
végrehajtására - bár az utolsó pillanatban elfogadták - nem maradt
idő. Helyette a csata napján a magyar sereg, szintén a kancellár által
megnevezett külföldi parancsnokok tanácsára, szándékosan minél szé­
lesebb arcvonalon állt fel, hogy ily módon vegye elejét a bekerítésnek.592
Amikor i. e. 53-ban Crassus római légiói a fölényben lévő párthus
lovassággal kerültek szembe, a római haditanács hasonló alternatívá­
kat mérlegelt: az egyik római főtiszt, Cassius minél szélesebb harcrend
felvételét javasolta,5^- Crassus azonban biztonságosabbnak ítélte, hogy
a sereg a nehézgyalogságból felállított négyszögben foglaljon állást* A
párthus íjászok „tüzérségi” fölénye és az ellencsapásokra alkalmas

S‘JÜ Szülejmán naplója; Katona, 1979. 303. o.; Brodarics: Ka t o n a 1979.

36. ü.; Oszmán források alapján Giovio is azt állította, hogy az oszmán
porlyázók szinte elvágták a külvilágtól a magyarokat; Giovio. 1551-1552.
2. rész, 23. könyv, 14. o.
831 Brodarics: Katona, 1979. 41-42. o. A csata előtti utolsó haditanács
lesújtó értékelése: Gyalókay, 1926. 220. o.
Sü2 Brodarics: Katona, 1979. 38. o.
808 218-ban a rómaiak már ténylegesen így jártak el a párihusok ellenében
a Nisbis melletti csatában. Ilerúdianos, 2005. 92* o.: a római hagyományok
igen szívósan fennmaradtak: a bizánciak 1071-ben szintén széles kettős
vonal alakzatban vették fel a harcot a szeklzsuk török lovasíj ászokkal -
habár elméletileg a belül üres négyzetes formációt is választhatták volna.
CKennel, 2008* 737. o.)

234
 római könnyűcsapatok gyöngesége azonban végül kilátástalanná tette a
védekező harcokat ebben a felállásban,8"4A rómaiak elhíresült kudarca
Carrhac-nál figyelemre méltó tanulságokat hordoz magában. Perjés
Géza is épp amiatt vonta kétségbe Brodarics tudósítását, hogy ez a terv
nem számolt az ellenség ágyúival: „aligha akadhatott valaki, akinek az
agyában ilyen gondolat felmerült. A szekertábort a török nagyszámú
tüzérsége ugyanis egykettőre szétlövi, másrészt az abba való bezárkó­
zás éppen attól fosztotta volna meg a magyar sereget, ami a legfőbb
erőssége volt: a páncélos lovasság rohamának erejétől.”8 895
4
9
Nem szabad azonban megfeledkezni a javaslattevő személyéről: Gno-
yensky lengyel hátterének jelentőségére már Kubinyi András felhívta
a figyelmet. A lengyel taktika fejlődésére a XV-XVI. században a cseh
huszita hatások nyomták rá a bélyegüket, így a táborverésben járatos
lengyel tiszt olyan továbbfejlesztett, élő huszita hagyományt képviselt,
ami még sokáig meghatározó volt a lengyel hadseregben. Ennek meg­
felelően a nyomasztó ellenséges lovassági fölénnyel szemben a lőfegy­
verekkel felszerelt gyalogság mindaddig sikeresen tudott védekezni a
szekerek oltalmában, amíg a szekérvár belsejében ugrásra készen álló
lengyel lovasság az alkalmasnak ítélt pillanatban, a megnyitott szekér­
várból megsemmisítő ellencsapást mért a támadókra. A kor legjelesebb
lengyel hadvezére, Tarnowski hetman alig pár évvel Mohács után, 1531-
ben ezzel a módszerrel aratott nagy győzelmet Obertynnél a túlerőben
lévő moldvai hadak felett, A szekérvár tehát még a lőfegyverek elter­
jedése után sem szorult ki a gyakorlatból, nem lehet hát egyszerűen
Brodarics „félreértésének” tulajdon ítani egy ilyen tervet, ami a lengyel
példák szerint sem zárta ki kategorikusan a lovasság hatékony alkal­
mazását. Aligha véletlen, hogy a kancellár szerint több tiszt, így a két
szerb vezér, Radics Bosics és Bakics Pál is helyeselte Gnoyensky elgon­
dolását. (Az ellenséges lovasság nyilvánvaló fölénye miatt később még
a XVI. század híres katonai teoretikusa, Lázár us Schwendi is javasolta

894 Plutarkhosz>2001.808-822. o. Ez a formáció azonban önmagában nem

zárta ki a sikeres alkalmazást, hisz elvileg a X, századi bizánci gyalogos taktika
is erre épült: McGeer, 1988.; McGeer, 1992.; A tüzérségi fölény birtokában
később is nagyon sikeresen védekezhettek hasonló formációban. Jó példa
erre a XVII-XVIII. századi orosz hadak tevékenysége a lovassági fölényben
lévő talárok vagy a tör ökök ellenében, Parry, 1975. 238. o.
805 Perjés, 1986. 222. o. Hozzá hasonló véleményt vallott a kérdésről
Gyalókay Jenő és Bánlakyis; Gyalókay, 1926.220. o.]Bánlakyf 1939.230-23L
o.

235
a keresztény hadaknak a szekérvár alkalmazását az oszmánok elleni
hadviselésben,8Ö6)
A bekerítéstől való aggodalom tehát sokkal inkább dominálhatott
a tanácskozáson, mint a szultán tüzérségétől való félelem. Brodarics
szerint egyértelműen ez motiválta az augusztus 29-i harcrend kialakí­
tását is, amikor a rendelkezésre álló csapatok zömét szélesen elnyújtott
arcvonalon, az első vonalban helyezték el. Ez fontos szerepet játszha­
tott abban a döntésben is, hogy - miután a magyarok felfedezték a bal
szárnyukat átkaroló had mozdulatot - Tömöri nem akarta megbontani
vagy megrövidíteni az arc vonalát, és inkább a hadrenden kívül álló
egyetlen tartalékát, a király személyes testőrségét, a könnyűfegyver­
zetű udvari huszárokat küldte az ellenség felderítésére.*897
Perjés Géza a saját harcrend-rekonstrukciója alapján úgy vélekedett,
hogy amennyiben „a második lépcső kiterjedése jóval keskenyebb volt,
mint az elsőé - s az szinte kétségtelen már akkor is látható, hogy a
magyar fővezérlet nem számított hosszú küzdelemre, főleg pedig nem
arra, hogy állva várja be a török rohamát. Ennek a harcrendnek ugyanis
semmi tartása, ellenálló ereje nem volt, és a második harcrend rövidsége
miatt a bármelyik szárnyát érő vereséget a csatarend teljes összeom­
lása követte volna. Viszont egy mindent egy lapra feltevő, kétségbeesett
rohamra a legalkalmasabb."898 Mivel Perjés korunk azon kevés törté­
nésze közé tartozott, aki katonatiszti képzést is kapott, érdemesnek
tűnik állítását több más katona-hadtörténész véleményével ütköztetni.
Hozzá hasonlóan Gyalókay Jenő tüzérezredes is úgy vélekedett 1926-
ban: „azon hogy a magyar sereg támadni akart és támadott is, nem
lehet csodálkozni, tudva azt, hogy az elbizakodott többség valósággal
kierőszakolta a harcot. Akkoriban a fő és döntő fegyvernem a lovas­
ság volt. Ennek harcmódjához igazodott az egész taktika. Már pedig a

808 Kubinyi, 1981.; Wimmer, 1978.105-107. o.; Spieralski, 1962.\Dwor-

zaczek, 1985.36-47. o.; A szekerek alkalmazásának Perjés Géza által reális­
abbnak vélt Istvánnffy-féle verziója - miszerint csak a szárnyak fedezésére
használták volna őket - szintén gyakorlatban volt a lengyeleknél a törökök
ellenében, még 1634-ben is. Perjés, 1986. 222. o,; Vö. Brzezinski-McBrideT
1988. 20-21., 47. o.; Parry, 1975. 222-223. o.
897 Brodarics: Katona, 1979. 38., 41. o. Tömöri döntésének hasonló
értelmezése: Rónai Horváth, 1895. 358. <>. Vö. Perjés, 1986. 233. o.
898 perj£Sy 1986, 226. o. Lényegében ezt a vélemény támogatja Csendes
és Rázsó közös írása is. Csendes-Rdzsó, 1977. 70-71., 87. o.

236
lovasságnak csak egy harcmódja van: a támadás.*8999 0Viszont meglepő
módon 1901-ben Szurmay Sándor alezredes, 1939-ben pedig Bánlaky
-József altábornagy ugyanazon rendelkezésére álló adatok alapján mégis
Perjésétől egészen eltérő következtetésre jutott.
Szurmay szerint „a magyarok harcfelállása, illetőleg csatarendje
inkább megfelelt volna a védőleges magatartásnak, mint a ténylegesen
bekövetkezett támadólagos előrenyomulásnak, a mennyiben az első
harcsorokban felállított gyalogság és tüzérség inkább a török táma­
dás feltartóztatására, a szárnyakon lévő lovasság pedig az oldalak­
nak [sic!] fenyegető török lovas csapatok ellen való megvédésére lett
volna hivatva és képesítve, mint az első lökem keresztülvitelére,* Bán­
laky mindezt azzal egészítette ki, hogy „a magyarok augusztus 28-án
este Tömöri becslése szerint is körülbelül háromszoros túlerővel állot­
tak szemben. Ez, nemkülönben az a körülmény, hogy a seregnek mint­
egy fele gyalogságból állott, némileg érthetővé teszi, hogy a magyar
hadvezetőség úgy stratégiailag, mint taktikailag várakozó, defenzív
álláspontra helyezkedett. Ámde a tisztán védelmi magatartás homlok-
egyenest ellenkezett egyrészt a seregnek legfőbb és legfontosabb alkotó
részét képező lovasságnak ősidőktől fogva a jelenkorig szokásos harc­
módjával, [..JA harcfelállításnak alkalmazott módja ugyan rám azt a
benyomást teszi, illetve azt a meggyőződést érleli meg bennem, hogy
a magyar hadvezetőseg a mohácsi csatát eredetileg ellentámadással
kapcsolatos védelem formájában akarta megvívni. Ennek az elgondo­
lásnak megfelelően helyezte el összes védelmi eszközeit, a tüzérséget
és a gyalogságot majdnem teljes egészében az állítólagos biztonság
kedvéért meglehetősen széjjelhúzott első vonalba [...]. Ez az első vonal,
illetve harccsoport arra volt hivatva, hogy az ellenség első támadását
felfogva és kivédve, alkalmat adjon a második harcvonalnak, illetve
harccsoportnak a támadólagos módon való közbevágásra,”000
Ezek az egymásnak ellentmondó vélemények már azért is meglepőek,
mert a négy író közül három tulajdonkeppen hasonlóan rekonstruálta
a magyar csatarendet. Abban mindenki egyetértett, hogy a csatarend
m ásodik vonala, melyet Brodarics „helytállónak” nevezett, főképp
nehézlovasságból állt, és kisebb létszámú lehetett, mint a szélesen

899 Szerinte azonban „Tömöri a képzelhető legszerencsétlenebb módon

hajtotta végre a támadást* (Gyalókay, 1926. 220. o.)
900 Szurmay, 1901. 60, o. Papp László később azt feltételezte, hogy
Szurmay a tábor vízszükséglete miatt helyezte térképén a magyarok táborait
a Béga-patak közelébe, amire azonban nem történik utalás Szurmay említett
írásában. {Papp, 1960. 207. o.); Bánlaky, 1939. 239-240. o.

237
 elnyújtott első vonal. Gyalókay azonban a kancellár leírására hivat­
kozva kétségbe vonta az addigi nézeteket - így Sznrmayét is és azt
állította, hogy a magyar sereg első vonalában nem képeztek külön gva-
logos centrumot, hanem csupán két szárnyra osztották azt, amelyekben
a gyalogosok előtt a könnyűlovasság állt fel. Ezt az elgondolást azon­
ban az oszmán krónikákra és - konkrét források megjelölése nélkül -
az általuk veit XVI. századbeli szokásokra hivatkozva mind Bánlaky7
mind Perjés elvetette. Hiába utalt rá már Gyalókay hogy mennyire
meglévesztőek ezek a krónikák - a török oldalon, nyilvánvaló módon,
a lesállásba vonuló Báli bég ellen küldött udvari huszárokat is külön
seregtestnek vélték ez a fontos információ azonban lábjegyzetbe
került és talán emiatt sikkadt el, míg a közelmúltban Négyesi Lajos
ismételten fel nem hívta rá a figyelmet.001
Abban bizonyosan igaza volt hadtörténészeinknek, így Gyalókay-
nak és Perjés Gézának is, hogy Tömör lék tudhatták, egyetlen nap alatt
aligha tud felvonulni ellenük az egész oszmán sereg, így bizonyára csak
a ruméliaiakkal való összecsapásra számítottak. Erre utal a két fővezér
érvelése a csata előtti utolsó haditanácson: „a csatát semmiképpen sem
szabad elhalasztani, hogy kevésbé veszedelmes most az ellenséges csa­
patok egy részével megvívni, mini holnap az egész sereggeF. Ez a tudás
- vagy feltételezés - pedig döntő módon meghatározhatta a magyarok
viselkedését augusztus 29-én.*902
Brodarics nem ad pontos csatarend-leírást művében, a gyalogság
esetében csak a második vonal szárnyait biztosító katonákról ejt szót,
a lovasságról szólva pedig csupán egy homályos utalást tesz arra, hogy
a második vonal ezernél is több nehézlovasán kívül a többi nehézlovas
az első vonalban „szóródott szét”, ami elég kevés támpont a rekonstruk­
ciókhoz. Leírásából nehezen értelmezhető a 85 ágyú helye is, melyek
szerinte „közvetlenül az első sorok mögött helyezkedtek el”.903István ffy
szerint viszont az ágyúkat „alkalmas helyen” az első és második csatasor

■l0L Gyalókay, 1926.221-222. o., 228. o., 190. j .\Bánlaky, 1939. 240-244.
o.; Perjés, 1986., 224-225. o. Az utóbbi kél szerzővel értett egyet Marosi
Endre. (Marosi, 1976. 632-633. o.); pedig Papp László is ismételten felhívta
Gyalókay igazára a figyelmet. Papp, 1960,221. o., 47. j.; végül: Négyesi, 1994b.
63-64. o. A késő-középkori európai taktikáról: Contamine, 1984.228-237. o.
902 Brodarics: Katona, 1979. 42. o.
303 Brodarics: Katona, 1979. 39. o. Az ágyúk egy része nem is került
tüzelőállásba, mert nem végeztek időben a kirakodásukkal. Gyalókay szerint
talán erre utalhatott Frangepán Kristóf embere, aki szerint csak 53 ágyút
zsákmányoltak a törökök. Hyeronimo di Zara levele, 1526. október 26.:

238
 közé állították. Csakhogy ez a hely az utókor kutatói számára csöppet
sem tűnt alkalmasnak. Brodaricstól eltérően ugyanis már Istvánffy is
azt állította, a haditanácsban voltak, akik teljesen logikusan úgy vél­
tek, hogy „az ágyúkat mindjárt a csatasorok elé kellene állítani, hogy
még mielőtt kézitusára kerülne sor, kilőhessek őket, nem annyira az
ellenség megrémítésére, hanem inkább azért, hogy megsebesítve és
harcképtelenné teve a támadókat, veszteségeket okozzanak nekik”.004
Akad azonban néhány további adat, amely Gyalókay óta jobbára
elkerülte a kutatók figyelmét. Egy velencei kém, Antonio Boemo tudó­
sítása szerint a magyar sereg élén a könnyű lovasság állt, mögötte a
gyalogság s legvégül a nehézlovasság - a szövegből azonban nem dönt­
hető el, hogy még az első vonalon belül vagy talán már magában a máso­
dik vonalban. Ugyanakkor Paolo Giovio sajátos magyarázatot kínált a
nehézlovasság „szétszórására” is: leírása szerint ugyanis Tömöri, hogy
arcvonalát megnyújtsa, katonáiból négyszögeket formáit, és a gyalogos
zászlóaljakat a lovasság egységei közé állította. Az ilyen vegyes csata­
rend a XVI. század folyamán vált szokásossá a keresztény hadaknál, ha
az oszmánokkal kerültek szembe, mert az ellenfél lovassága rendsze­
rint túlerőben volt, és ha ezért a saját lovasság támadása esetleg siker­
telen maradt, a gyalogos egységek közé húzódva, azok védelmében volt
idejük soraik újrarendezésére. (Ferdi leírása arra utal, hogy így foly­
hatott a küzdelem a magyar bal szárny és az anatóliaiak között.*0*") Az
azonban bizonyos, hogy a magyar könnyűlovasok augusztus 29-én már
reggeltől csatár óztak az oszmán elővéddel, a „csarkadz síkkal,” tehát
egy részük mindenképpen az első vonalban vagy az előtt kapott helyet.
A gyalogságra vonatkozó adatok a korabeli lengyel gyalogság taktiká­
jára utalnak: lö l 2-ben Lopuszna-nál a lovasság előtt, az 1514-es orsza-i
csatában pedig a lovas csapatok közti „résekben” állt fel a gyalogság és
a tábori tüzérség. A lengve! sereg mindkét csatát védelemben kezdte, s
csak azután ment át ellentámadásba, hogy az egyik esetben tatárok, a
másikban pedig az oroszok rohama összeomlott az ágyúk és a puskások
tüzében: a lengyel lovasság egyik feladata Orsza-nál épp az volt, hogy *9 5
0

Sanuto, 1895. XLIII. 277. hasáb - magyar fordítása: B. Szabó, 2006a. 112.
o.; Gyalókay, 1926, 222. o,
Istvánffy: Katona, 1979. 113. o.
905 Antonio Boemio levele. 1526. november 12.: Sanuto, 1895. XL111. 225.
hasáb; magyar fordítása: B. Szabó, 2006a. 117, o,; Giovio, 1531. K 1. (idézi
Parry, 1975. 221. o. és Sülied, 1907. 102. o.). A vegyes felállás előnyeiről
Kelenik, 2003.12L o :yParry, 1975. 223-233. o.; Ferdi: Katona, 1979.381. o.

239
 a lőfegyverek közelébe csalogassa az ellenséget,900 (1525-ben a Jajca
melletti ütközetben Frangepán Kristóf is hasonló módon járt el!007)
A vegyes csatarend másik lehetséges magyarázata a hadsereg szer­
vezetében is kereshető. A vezérek és a nagyobb kísérettel érkezett; urak
elhelyezkedéséből ugyanis valószínűleg következtetni lehet a csapatok
elhelyezkedésére és a két vonal létszámára is, mivel az urak feltehetően
a csatában is ugyanazokat a lovas és gyalogos katonákat vezényelhet­
ték, akikkel táborba szálltak. Azaz a király, a királyné és a főpapok -
jelentős részben nehézlovasokból álló - kísérete, a kisebb létszámú cseh
kontingens, valamint a Budáról érkező 2500 könnyűlovas egésze vagy
egy része alkothatta a második vonalat, gyalogságuk pedig az oldal vé­
dőket, míg Tömöri, Percnyi, Szapolyai, Batthyány vitézeit alighanem az
első vonalban kell keresni,008 Mivel Brodarics csak a gyalogság kiseb­
bik részéről ejt szót a második vonal és tábor kapcsán, egyértelműnek
tűnik, hogy a gyalogság zömét is az első vonalban állíthatták fel.900
Ennek a magyar csatarendnek talán a legérdekesebb vonása az, hogy
szinte pontos tükörképét mutatja a XVI. századból ismert oszmán csata­
rendnek. Az első vonalban ott is két szárny volt, de azok túlnyomórészt
lovasságból álltak, ennek megfelelően elsősorban támadó feladatuk volt.
Az első vonal közepén, vagy e mögött, a második vonalban kaptak helyset
a szultán elit gyalogosai, a janicsárok. Ők általában tábori ágyúkkal és
mesterséges akadályokkal is megerősített védelmi állásban foglaltak
helyet, így ők alkották az igazi „helytálló” csapattestet: ha a szárnyak
lovassága kudarcot vallott és menekült, ők voltak azok, akik helyben
maradva biztosították a csatarend szilárdságát. Ha ott volt a harcban.

iíoííwimmer, J978. 104. o.

W7 Thallőczy, 1915. CCXLII-CCLI1I. o.
£gy a Vatikánban őrzött feljegyzés szerint 1526. július 20-án 4000
lovas és 2000 gyalogos hagyta el II, Lajos kíséretében Budát, melyből egy
részletes kimutatás szerint 2500 könnyűlovas volt, (Kalous, 2007, 606, o.);
Burgio beszámolója szerint 10.000 lovas volt az első támadóhullámban.
Burgio levele, 1526. szeptember 5.: Katona, 1979. 343, o.
000 A XVI. század közepén készült Fugger-krónika meg is őrzött egy
igen figyelemre méltó, ritkán publikált ábrázolást a csatáról, melynek
forrásai ismeretlenek, de mivel a magyarországi ügyekben igen járatos
kereskedődinasztia számára készült a munka, korántsem lehet kizárni, hogy
festője esetleg olyan plusz információkat is megörökíthetett, amelyekkel mi
már nem rendelkezünk. Jelenlegi ismereteink alapján összességében mégsem
tarthatjuk megbízhatónak. (Bayern-Ungarn, 2001. 5.15. tétel, 259-260. o.)
Remek hírhálózatuknak köszönhetően valószínűleg a Fuggerek értesültek
elsőként a vereségről, még 1526. augusztus 31-én. Sülied, 1907. 97. o.

240
 akkor mögöttük állt a szultán személyes testőreivel, mellette pedig az
udvari lovasság egységei sorakoztak fel.dlu Ezzel szemben a magyarok
is két szárnyra bontották az arcvonalukat, s a lovasságuk zöme mellett
az első vonalba összpontosították szinte minden, védekezésre alkalmas
katonájukat, míg a király körül, a második vonalban a támadásra - ez
esetben inkább ellentámadásra - leginkább alkalmas nehczlovasság
sorakozott fel, s ennek szárnyait kisebb gyalogos és könnyűlovas egy­
ségekkel biztosították.
Mindezek alapján úgy tűnik, hogy sem Gyalókay, sem Perjés nem
vetett számot egyrészt azzal, hogy Brodarics szerint a sereg közel fele
gyalogos volt, s a késő-középkori katonai elmélet az ő esetükben külö­
nösen nem javallottá a támadó fellépést, másrészt azzal sem, hogy ez
a 12-13.000 ember nagyobbrészt valószínűleg nem is volt felszerelve
és begyakorolva erre.*911 Emiatt Bánlaky véleménye a magyar hadveze­
tés terveiről jóval logikusabbnak tűnik, mint az övék: a magyar vezé­
rek seregük csapatnemi adottságainak megfelelő módon, lőfegyvereik
tüzér ej éré is számítva, olyan csat rendet alakítottak, amit kellőképpen
rugalmasnak véltek arra, hogy - a könnyűlovasságot is felhasználva
- aktívan védekezzék, ám ha lehetőség teremtődik rá, támadólag is fel
tudjon majd lépni.

A MAGYAR KÖNNYŰLOVASSÁG TEVÉKENYSÉGE A MOHÁCSI CSATÁBAN

1526. augusztus 29-én az oszmán csarkadzsik már reggeltől nyug­

talanították a magyarokat, Brodarics leírása szerint a magyar hadve­
zetés legfeljebb csak találgatni tudta az ellenfél szándékát.912 Délután
két óra után azonban némileg megváltozott a helyzet: a magyar jobb­
szárnyon túl feltűnt egy ellenséges hadoszlop. Tömöri úgy vélekedett,

LJ1° Giovio: Parry, 1975.218-219. o.;. Kis Péter leírása: Zay-Kis$-[Bánffy),

1993. 67-70. o.; Ágoston, 1999, 126-127. o.; Ágoston, 2000. 133. o.
911 Royers, 1997.; B. Szabó, 2004. 470-474. o.
912 Brodarics, Katona, 1979. 41. o.; Jacomo Zaralino levele, 1526.
szeptember 15.: Sanuto, XLIl. 647. hasáb - magyar fordítása: B. Szabó,
2006a. 100. o.; Hyeronimo di Zara levele, 1526. október 26.: Sanuto. XLIII.
276. hasáb - magyar fordítása: B. Szabó, 2006a. 112. o.; Az ismeretlen bécsi
szemtanú szerint „csatarendbe álltunk nyolc óra tájt / akkor a törökök is
megmutatták egy kicsit magukat /... / és mi elkezdtünk tüzelni / ahol csak
érhettük a törököt / és így lövöldöztünk és csatároztunk nyolc órától délután
négy óráig.” Newe Zeitung...: Katona, 1979. 279, o.

241
hogy „ezek vagy táborunkat megtámadni, vagy minket bekeríteni jön ­
nek”, és a király őrzésére rendeli lovasokat küldte, hogy derítsék ki, mi
történik pontosan, és ha lehet, akadályozzák meg az ellenség tervété13
E döntés utóbb közrejátszhatott a király halálában, de Tomorit akkor
az motiválhatta, hogy a király személyes testőrségén kívül valószínű­
leg nem volt más mozgósítható tartaléka, és nem akarta megbontani
saját csatarency ét az ellenség szeme láttára. A Ráskay Gáspár vezette
csapat azonban alig néhány száz udvari huszárt számlálhatott, így esé­
lyük sem volt Báli és Hüszrevbég katonáival szemben, bármennyire is
vitézül harcoltak a túlerő vei.1)14
Délután négy óra tájban már sokak számára bizonyosnak látszott,
hogy az oszmánok aznap nem fognak támadni, ezért Brodarics szerint
több meg nem nevezett főember azt javasolta a királynak, hogy térje­
nek vissza a táborba. A fővezérek azonban hevesen tiltakoztak ez ellen,
mert úgy vélték, „a csatát semmiképpen sem szabad elhalasztani, hogy
kevésbé veszedelmes most az ellenséges csapatok egy részévei megvívni,
mint holnap az egész sereggel”.*9 415*Ez arra utal, hogy Tomoriék valame­
1
lyest tisztában voltak az oszmánok felvonulásának menetrendjével, és
tudták hogy valószínűleg még nem áll szemben velük az egész oszmán
sereg. A fővezérek, hírforrásaik alapján, okkal hihették, hogyha elha­
lasztják a harcot, és bevárják Szülejmán másnapi támadását, akkor
legalább háromszoros túlerővel kell majd küzdeniük, és a jelek arra
utaltak, hogy addigra már be is fogják keríteni a sereget, ha viszont
aznap ők lépnek fel támadóként, még kiprovokálhatják a csatát, amíg
a szembenálló erők valamelyest kiegyensúlyozottak .m(i
A korban jól ismert volt az oszmánok szokásos taktikája, amiben
kulcsszerep jutott a hadrend centrumában létrehozott tábori erődí­
téseknek, s az ott elhelyezett tüzérségnek és lövészeknek. Az oszmán
szokásokat jól ismerő szafavida vezérek ezért, szintén épp azt tanácsol­
ták Iszmail sahnak az 1514. évi híres csaldiráni csata előtt, hogy meg
azelőtt, támadják meg az oszmánokat, mielőtt I. Szelim rendben felvo­
nultatja katonáit és azok elsáncolja magukat a csatatéren.917

91:5 Brodarics; Katona, 1979. 41. o.

914 Istvánffy: Katona, 1979.116. o. Ráskay csapatának erejéről; Kubinyi,
1981.103. o. Vö. Négyest, 1994b. 71. o. A magyar oldalon e harc részleteiről
is csak Istvánffy közöl adatokat (Katona, 1979.116. o<); Szülejmán naplója:
Katona, 1979. 304. o.
9LG Brodarics: Katona, 1979. 42. o,
9Le Vö. Perjés, 1986. 233. o.
917 Mihajlovic, 1975. 165. o.; Norw.au, 1934. 68. o.

242
 Délután négy óra körül a király kiadta a támadási parancsot, megfúj-
ták a trombitákat, megszólaltatták a dobokat, és eldördültek a magyar
ágyúk is. A korábbi szokások szerint most is egy lövést adtak le a harc
kezdetén, de azok nem tettek kárt az ellenségben. Vagy a tüzérek mér­
ték be rosszul a célt, vagy ami még valószínűbb, a ruméliai lovasság,
elővigyázatosságból, eleve lőtávolon kívül állapodott meg előttük. Ha
Jacomo Zaratino adata helyes, miszerint egy olasz mérföldre, azaz nagy­
jából másfél kilométerre álltak a ruméliaiak a magyaroktól, akkor ez a
távolság máris önmagában kizárja, hogy az ágyúk érdemben beleszól­
hattak volna a harcba, hiszen a tábori tüzérség maximális lőtávolsága
még a XIX. században sem sokkal haladta meg a másfél kilométert.918
Az 149Ü-es kassai csatában „a harcra kész soroknak megadták a csa-
tajelet, heves rohammal előrerobogtak és a frontok előrenyomulásával
egyidejűleg mindkét oldalon feldörögtek a rczágyűk* (Ha ezek a lövé­
sek célba találtak, az komoly lélektani hatást válthatott ki: 1474-ben
Borosziónál a lengyelek utána már nem is vállalkoztak Hunyadi Mátyás
megerősített állásainak megtámadására.)919*
A támadást, Batthyány Ferenc horvát bán vezetésével, a túlnyomó-
részt kön nyű lovasságból álló jobbszárny kezdte meg. Brodarics koráb­
ban már idézett leírása szerint a magyar támadás kezdetével szinte
egy időben hatalmas ellenséges tömeg ereszkedett le a magyarokkal
szemben lévő dombokról, s Szülejmán naplója alapján való szí nűsítheLő,
hogy az valójában a ruméliai lovasság volt.1 920
Nem tudjuk, hogy az első vonal lovasságának mekkora részét vetet­
ték ekkor harcba, de a velük szemben álló, hasonló könnyűfegyverzetű
oszmán lovasok elméletileg többszörös létszámfölényben voltak. Ennek
ellenére a horvát bán akciója meglepően sikeres lett: a hadmozdulat;
láttán ugyan az oszmánok is elsütötték ágyúikat és a lovasságuk is elő­
renyomult, de Batthyány vitézei végül kemény harcban megfutamítot­
ták a ruméi iaiakal, akik menekülés közben kénytelenek voltak kétfelé

918 A magyar támadás időpontjáról: Gyalókay, 1926. 227 o., 179. j. A

magyar ágyúk tevékenységéről Szülejmán naplója: Katona, 1979. 304. o.;
Dzselálzáde: Katona, 1979. 407. o.; Kemálpasazáde: Katona, 1979. 355, o.;
a lőtávolságról: Gyalókay, 1926. 227. o., 196. j.; Csikőny, 2000. 11-13. o.
9:9 Bonjíni, 1995. 951. o.; Tóth, 1925. 167., 170. o.; Gyalókay, 1940.. 16.
o.; legújabban: Hes, 2012.
Brodarics; Katona, 1979. 42. o.; Szülejmán naplója: Katona, 1979.
304. o.; A velencei források egyértelműen könnyűlovasságról szolnak, s
nincs adatunk ar ról, hogy akár a bán bandériumában is lettek volna ekkor
nehézlovasok. (Varga. 2008. 1118. o. 287. j.)

243
válni a saját összeláncolt ágyúik előtt, mivel abba az irányba, a leiso­
rakozott janicsárok felé nem hátrálhattak tovább. Az ellenség lövesd
ellenére az üldözők szinten eljutottak az ágyúkig, de az oszmán króni­
kások szerint azokon ők sem tudtak áttörni, inkább kitértek előttük,
és a tüzérség végeinél álló szpáhikra vetették magukat. Dszelálzáde
Musztafa szerint a fentebb már említett helyen, Ibrahim pasa zászlajá­
nak bal oldalán, a hatodik szandzsáknál sikerült áttörniük a ruméliai-
akon (Kemálpasazáde viszont azt állítja, hogy több helyen is átjutottak
a vonalaikon), s így egy részük eljutott egészen a ruméliaiak táboráig,
és „az előttük talált eszközöket zsákmányul ejtették, s a müszülmánok
közül igen sok embert levágtak”.ö2L
Addigra azonban meglehetősen megritkulhatott és szétzilálódhatott
a bán katonasága, a ruméliaiak vonalai és a tábor között pedig újabb
veszélyek vártak rájuk. Ibrahim pasa seregének egy része ugyan már
menekült, a futók vitték a vereség hírét a szultánnak, a szpáhik másik
része azonban idővel újrarendezte sorait, s körbefogta a horvát bán
legmerészebb harcosait. Hosszabb távon számítani lehetett rá, hogyha
elmarad az erősítés, az oszmán túlerő előbb-utóbb győzedelmeskedik.
(Valószínűleg ez volt az egyik bekerítő hadmozdulat, ami később arra
indította a krónikásokat, hogy leírják a határvidéki Báli bég Ibrahim
pasának szóló tanácsát a sorok megnyitásáról.9 922)
1
2
Nem tudni, hogy a magyar vezérek vártak-c ekkora sikert az első
rohamtól. Az eredmények láttán Tömöri mindenesetre hátraküldte a
királyhoz Báthori Andrást, hogy a tartalékban álló nehézlovasságot is
harcba vessék. Mire azonban a második vonal nehézlovassága csatla­
kozott a küzdőkhöz, már megkezdődött a magyar jobb szárny bomlása.
Istvánfiy úgy vélte, a futás oka az volt, hogy addigra már eljutott a tábor
elleni támadás híre a küzdőkhöz, s emiatt kezdtek sokan meghátrálni
a jobbszárnyról. Báli és Hüszrev bég ugyanis az eredeti paranccsal

921 Szülejmán naplója: Katona, 1979. 304. o. Az ágyúszekerekig tartó

előrenyomulásról, és a ruméliaiak sorainak áttöréséről Dezselálzáde Musztafa
számolt be a legrészletesebben, de a nyitó ütközetről ő épp csak annyit ír, hogy
„a csatatéren lévő csarkadzsik pedig errefelé a hadrendhez húzódtak vissza,
és így a csatatér nyílt és szabad volt.nKatona, 1979.408. o.; Kemálpsaszáde:
Katona, 1979. 341. o.; Lüfti: Katona, 1979. 362. o,
922 Dzselálzáde: Katona, 1979. 408. o. Hasonló események történhettek
itt is, mint 1590-bán Mezőkeresztesnél, ahol a diadalittas keresztény had
épp a szultán táborába való behatolás után veszítette el a csatát - és az
utólagos értékelés is hasonlóan alakult: Lénárl, 2000. 197-199., 208-212.
o.; Kelenik, 2003.123-124. o.
ellentétben nem maradt tétlen, hanem a megváltozott helyzethez alkal­
mazkodva a maga módján mégis beavatkozott a küzdelembe: első lépés­
ként megtámadták és kifosztották a magyar tábort.***
Jurko Vladonovies szerint viszont a futás oka az volt, hogy a fog­
lyok ejtése, a gazdátlan lovak befogása, a halottak kifosztása elvonta
a támadók figyelmét a harctól, s emiatt készületlenül érte őket az osz­
mánok lőfegyvereinek tüze. Ezt a közlést utóbb egyes történészek úgy
interpretálták, hogy a zsákmányolás volt az. ami megtörte a jobbszárny
támadásának lendületet, sőt mi több, végzetes időveszteséget okozott a
magyaroknak.*24 A dalmát szökevény által említett jelenség azonban e
korban elég általános volt, szinte hozzátartozott a esalaléri szokásokhoz,
így aligha lepte meg igazán a parancsnokokat. (Mátyás király is teljes
lelki nyugalommal írta 1480-ban IV. Slxtus pápának, hogy könnyűfegy­
verzetű vitézei egy rajtaütés során még a várbosznai ősz mán parancs­
nokot is elfoghatták volna, ha „a mieink, mint ez hadban szokás, mind
egy szálig rablással meg zsákmányszerzéssel nincsenek elfoglalva’? ^ )
Amit viszont Vladonovies az ellenség tűzfegyvereinek hatásáról ír, azt
maga Brodarics és a velenceiek kémje, Antonio Boemo és a harcokban
részt vevő Jacomo Zaratino is megerősített, ők is az oszmán tüzérség
hatásával magyarázták a katonák megfulamodását.1-0
Jacomo Zaratino szerint a magyar támadás szerencsés időpontban
kezdődött, mert az oszmán források állításával szemben a török ágyúk
még nem voltak tüzelésre készen, és az első lövéseket csak a nehézlovas­
ság közeledtekor tudták leadni. Bár egyes beszámolókban - amelyeket
a német újságok, Burgio báró és Mária királyné örökített meg - kiemelt
szerepet kapott a pusztító ágyútűz, Brodarics elég egyértelműen leírta,*9 2

d2: Istváníly több részletet is elmesél a táborban folyó küzdelemről,

amely csak nála maradt fenn. Katona, 1979. 116. o. Kemálpsazáde szerint
Báli parancsa úgy szólt, hogy „foglaljanak állást a csatatérül kiszemelt
síkság egyik szélén; onnan csak távolról szemléljék az ütközetet, a harcba
ne elegyedjenek bele.” Katona, 1979. 335. o.; IsLvánffy magyarázatával
egyetértve: Csendes-Rúzsó. 1977. 79. o.
921 Vctor Bar barigo és Zacaria Valaresso levele, 1526. szeptember 24.;
Sanuto, XLÍ1183. hasáb - magyar fordításaiig Szabó. 200öa. 107. o.; Csendes-
Rázsó, 1977. 75, o.; Perjés, 1986, 237. o.
92fi Mátyás király levele IV. Sixtus pápához. 1480. december 14.: Magyar
humanisták levelei, 197L 255, o,
9 2 Brodarics: Katona, 1979.43.; Antonio Bocmío levele, 1526. november
12,; Sanuto, XLIIl. 226, hasáb - magyar fordítása: B. Szabó, 2006a. 117. o,;
Jacomo Zaratino levele, 1526, szeptember 15.: Sanuto, XLTT. 647. hasáb -
magyar fordítása: B. Szabó, 2006a. 100. o.

245
hogy a lövések nem sok kárt tudtak tenni a magyarokban, így aztán
a hazai kutatók hajlottak rá, hogy teljesen lebecsüljék az ágyúk jelen­
tőségét.927
Igaz ugyan, hogy Magyarország semmivel sem maradiéi más európai
hatalmak mögött a lőfegyverek alkalmazása terén - az oszmánok épp
a magyarok közvetítésével sajátították el a XV. században az összelán­
colt ágyúszekerek használatát és az ország váraiban is számos ágyút
vettek leltárba, 1526-ban mégis az volt a helyzet, hogy a magyar sereg
jelentős része a szó szoros értelmében aligha „szagolt puskaport” Abban,
hogy sem a felkelő nemesek, som a fegyverbe szólított parasztok nem
voltak még hozzászokva a tüzérség működését kísérő jelenségekhez
sem, nincs semmi meglepő. Amikor 1519-ben, az országgyűlésen részt
vevő nemesek szinte ostrom alá vették a budai várat, Tömöri Pálnak
elég volt katonái elszántságát megmutatnia, s néhány ágyúval a leve­
gőbe lőnie, a támadók máris hanyatt-homlok menekültek a kapu elől.
Hasonlóan zajlott az 1514-cs parasztháború egyik epizódja is, amikor
Sitkéi Gotthárd, Pápa és Somló parancsnoka szétkergetett az Észak-Du-
nántűlon egy kisebb paraszthadat.9289 2Tapasztalt katonáktól azonban
nem várni ilyen viselkedést.
Csakhogy figyelembe kell venni azt is, hogy Mohácsnál ahorvát bán
lovasainak egyszerre 150 ágyú dörejét, füstjét kellett elviselniük - Fran-
gepán Kristóf embere egyenese azt írta a velenceieknek, hogy „a világ
azóta sem látott akkora lőporfüstöt”. Az arányok érzékeltetésre érdemes
felidézni, hogy 1526 előtt több kisebb végvárban alig-alig akadt ágyú, s
az egyik legjelentősebb - és kiemelkedően jói felszerelt - magyar végvár­
ban, Jiycán is csupán 16 nagyobb, 3 kisebb ágyú és 4 tarack, valamint
28 működőképes szakállas puska volt 1493-ban.*29Azaz, haa végvidéki
harcokban használtak is lőfegyvereket, olyan mértékű hang és vizuá­
lis hatásokat valószínűleg még soha nem tapasztaltak sem a vitézek,
sem lovaik, mint amit akkor az oszmán ágyúk közelében kellett elvisel­
niük, s egy velencei kém jelentése szerint egyértelmű, hogy a magyar
jobbszárny könnyűlovassága futott meg elsőként. (Machiavelli híres
hadtudományi értekezésében többek között épp azzal érvelt az ágyúk

ö'd7 Jacomo Zaratino levele, 1526. szeptember 15.: Sanuto, XLI1. 647.
hasáb - magyar fordítása: B. Szabó, 2006a. 100. o.; A tüzérség szerepéről
Gyalókay, 1926. 239-240. o. (a kérdés régebbi irodalmának áttekintésével);
Papp, 1960. 214. o.; Négyesi, 1994b. 72, o.
028 B. Szabó, 2015a. 55., 109-110. o.
929 A j^jcai ágyúkról: Thallóczy, 1915. CLIX. o. A magyarországi várak
felszereléséről: Iványi, 1926. 160-161. o.

246
 használata ellen, hogy „nincs még egy dolog, ami annyira akadályozná
a látást, mint az a füst, amelyet a tüzérség idéz elő lövéskor", s Broda­
rics leírásából kiderül, hogy „az ágyúk ereje és füstje” meg a kevésbé
mozgékony nehézlovasságot is meghátrálásra tudta kényszeríteni.930)
Ebből a helyzetből szinte törvényszerűen következett tehát a mene­
külés: valószínűleg ehhez hasonlóan a pánik, s nem a tüzérség tényle­
ges pusztító hatása késztette menekülésre a mameluk lovasságot tíz
évvel korábban, az 1516-ban Aleppó közelében vívott Merdzs Dabik-i
csatában is.931 Mielőtt a Habsburg Birodalom állandó hadseregében
regularizálták volna a könnyű lovasságot, még a XVI-XVII. században
is gyakori jelenség volt, hogy az ilyen, nagy egyéni szabadsághoz szo­
kott, mozgékony lovasok habozás nélkül kivonták magukat a veszélyes­
nek ítélt helyzetekből. A ferrarai herceg diplomatája, Hyeronym Faleti
pedig a XVI. század közepén egyenesen úgy jellemezte a magyarországi
könnyűlovasságot, a huszárokat, hogy „mikor e harcosok ütköznek, az
a szokásuk, hogy először roppant erővel támadnak, s a pozitiókat vak­
merő bátorsággal foglalják el, de nem maradnak meg rendben egymás
mellett, hanem elszórtan csatangolnak, s ha az ellen r^jok támad, nem
szégyellik a futást.”9329
3
Az első menekülő hullámból kerülhettek ki azok is, akik elvitték a
vereség hírét a budai udvarba, hiszen Burgio szeptember 5-én Becs­
ből írt levelében még semmit sem tud Brodarics sorsáról, és csupán
egyetlen magyar rohamról ír, aminek a végén a „a rengeteg ellenséges
ágyú látása a mieinket megdöbbentette, és valósággal megbénította,”
és szerinte „az egész csata nem tartott egy egcsz óráig” 033 A magyar
jobbszárny kezdetben sikeresen tevékenykedő könnylovasságának
futása lehetett tehát a csatának az a momentuma, ami megalapozta a
villámgyors mohácsi magyar vereség mítoszát, holott a második vonal

930 Antonio Boeinio jelentése, 1526. november 12.: Sanuto, XLIII. 226.
hasáb - magyar fordítása: B. Szabó, 2006a. 117. o.; Machiavelli, 2001. 97.
o.; Brodarics: Katona, 1979. 44. o. Vö. Perjés, 1986. 286, o.
931 írwin, 2004. 137. o.
932 Károlyi, 1877.649. o. 2. j.
933 A könnyű lovas ság természetéről és viselkedéséről: Perjés, 2002.
216-217. o. A zsákmányolásról Vetor Barbarigo és Zacaria Valaresso levele,
1526. szeptember 24.: Sanuto, XLIII. 83. hasáb - magyar fordítása: B. Szabó,
2006a. 107. o. Vö. Gyalókay, 1926. 232. o.; Csendes-Rúzsa, 1976.75. o.;Perjés,
1986. 237, A menekülésről Burgio levele, 1526. szeptember 5.: Katona, 1979.
243. o.; Newe Zeitung...: Katona, 1979. 279. o.

247
és ajobbszárny csapatai, valamint a balszárny gyalogsága is, még jóval
tovább küzdöttek a harcmezőn.

T ovábbélő középkor: a m a g ya r lo vasság fejlőd ési ltja a z

OSZMÁN HÓDOLTSÁG KORÁBAN

A XVI. században a magyarországi és erdélyi lovasság is jelentős vál­

tozásokon mentát. Az európai trendnek megfelelően 1526 után a régi
típusú nehézlovasság domináns karaktere csökkent, hazánkban 1540
tájékán pedig már - úgy tűnik - végképp meg is szűnt.934*Magyarorszá­
gon ennek helyére a Habsburg királyok hadseregeiben egyrészt alkalom­
szerűen német, Erdélyben pedig lengyel zsoldos lovasság,*** másrészt
a sokkal többféle feladat megoldására alkalmas, külföldön továbbra
is könnyűlovasnak, németül és lengyelül továbbra is húsár-mk. neve­
zett, másodvonalbeli magyar lovasság lépett, amely addig valószínűleg
a nehézlovasság kísérőijeként tevékenykedett, s magába olvasztotta a
korábbi tényleges könnyűlovasságot is.936 A gyakorta „hadügyi forra­
dalom’’ néven emlegetett, s sokak által igencsak félreértett XVI-XVIT.
századi hadügyi változások ugyanis - amellett, hogy koi'ántscm szo­
rították oly mértékben háttérbe a csatadöntő nehézlovasságot, mint
azt sok kutató hitte - a gyalogság és az ostromok jelentőségének felér­
tékelése mellett igenis fontos szerephez jutatták a kor legkülönfélébb
könnyűlovas csapat nemeit is Európában.937
Jól tükrözi ezt a helyzetet az 1546-47. évi schmalakaldeni háborút
megligyelő velencei követ, Alvise Moncenigo véleménye is: „E német
háborúban a császárnak seregei közűi egy sem használt annyit, mint
e könnyű lovasság; ezek mindig készen álltak az ellenség szállóhelyeit
kifürkészni, az élelmiszereket elfoglalni, portyázni s az ellennek egyéb
alkalmatlanságot szerezni, úgy annyira, hogy az én vélem ényem sze­
rint valóban a könnyű lovasság nemcsak a leghasznosb, de a lég,szük­
ségesebb katonaság egy hadseregben, s tan méginkább egy erődített
város alatt, am ennyiben azt külső szolgálatokra folytonosan a leg­
nagyobb sikerrel alkalm azhatniZ*938

934 Hasonló folyamatok zajlottak akár északon, akár délen, Dániában

és Velencében is: Jespersen, 1983. 6-7. o.; Mailett-Halé, 1984. 367-369. o.
939 B, Szabó, 2013b. 982. o.
930 Ritter, 1975.; Plewczynskf 1994. 194-197. o.
937 Philips. 1999. 23-30. o.
938 Idézi: Károlyi, 1877. 843-844. o.

248
 Ez a magyar és horvát csapatnem szerencsésen egyesítette a moz­
gékonyságot a védelemmel, s jobb fegyverzetének köszönhetően jó]
helyt tudott áll ni akár a többnyire túlerőben lévő oszmán lovassággal
szemben is: 1541-ben például Buda alatt a török sereg lovasai ugyan a
párviadalokban rendre felülkerekedtek a nehézkes német lovasságon,
ám a magyar huszárok „megfelelő fegyverzettel és bátorsággal. még a
jóval nagyobb török csapatot is feltartóztatták, hiszen széles pajzsuk
védelme alatt, erős és fürge lovaikon, páncéllal és sisakkal vértezcltcn
nagyrészük számba sem vette a török dárdáit és nyilait.”9*9
A sodronying mellett a mellvért tömeges használata a XVI. század
közepétől - akárcsak az előző évszázadban a teljes lovagi vértezet kifej­
lődése és elterjedése a nyugat-európai nehézlovasság esetében - feles­
legessé tette a huszárpajzsok használatát, így azok az 1570-es évektől
a XVII. század elejére ki is szorultak a hadviselésből. (Ezzel együtt
ugyanakkor eltűntek a nehezebb vértezetek kiegészítő darabjai is.)9 9409
3 1
4
Vagyis a kezdetekben használt jellegzetes csúcsos huszárpajzsot leszá­
mítva, védőfegyverzetét tekintve ez a lovasság egyre kevésbé különbö­
zött a különféle nyugati lovas könny ucsapatoktói, hiszen egyre többen
viseltek sisakot, páncélinget, mellvértet. (A XVI. század végére már
tipikus „magyar” darabnak számító úm „rákozott” mellvért típus sem
az oszmánoktól, hanem valószínűleg Itáliából kerülhetett a magyar
lovasság fegyvertárába.911)
Ugyanakkor például 1541-ben a Habsburg Monarchiában a morva
könny űlovasság fegyverzetében is megjelentek a magyar lovasság fegy­
verei.9429
3Az 1547. évi csehországi expedícióban a magyar történetíró,
4
lstvánffy Miklós szerint Habsburg Ferdinánd magyar udvari huszára­
inak és morva lovasságának ismérve már az volt, hogy „hadakozó fegy­
verekkel és nyc regfőből függő kézipuskákkal, fegyver dér ékkai [azaz
mellvérttel], sisakkal megerősítettek vaiának”.913 A bécsi spanyol követ;
1582. évi beszámolója szerint a németalföldi hadszíntérre kiajánlott
magyar lovasság veelőfegy verzete már igen kevéssé különbözött a kor
német „könnyűlovasságáétói”, s a vitézek egy része már kézi lőfegyver­
rel is rendelkezett.944

939 Somogyi, 2007. 118-114.0.

940 Kovács S., 2010. 221-226., 255-261. o.
941 Újabban ettől cltcrő nézetekkel jelentkezett: Kovács S, 2008-2010.
942 Kamenícek, 1886. 71. o.
943 lstvánffy, 1622. 282. 0.
944 Guillén de San Clemente bécsi követ levele Alessandro Farnese
németalföldi kormányzóhoz, Becs, 1582. június 2. Kivonatát közli; Óváry,

249
 A XVI. század második felében tehát a tipikusnak mondható magyar-
lovasság - melyet a populáris művekben és szakirodalomban egyaránt
huszárnak szokás nevezni - tehát már messze nem írható le pusztán
azzal, hogy „könnyíílovasság” volt. 1566. évtől kezdve az 1616- évi velen­
cei háború alkalmával készült hadiszabályzatig bezárólag a zászló alá
álló magyar lovasoknak előírták, hogy „fegyverderekuk [mellvértjük],
páncéljuk [sodronyingük], sisakjuk, kopjájuk, hegyes tőrük, botjuk
avagy székércéjük, s amellett félke z puskájuk [karabélyuk, pisztolyuk
(?)] legyen”, ami lényegében megfelel a korabeli lengyel csatalovasság,
a huszárság felszerelésének is,945
Ez nem is túl meglepő, ha tudjuk, hogy Báthory István lengyel király
(1576-1586) az erdélyi haderő korábbi tapasztalatait ültette át a XVI.
század végén Lengyelországba is. A lengyel szakirodalom szerint az
ottani lovasság az ő előírásai szerint - az Erdélyből cs Magyarország­
ról érkező zsoldos lovasok példájára - szerveződött homogén összeté­
telű huszár és kozák alakulatokba: a lovasság 85%-át azonban ekkor a
huszárok tették ki. Ekkoriban hagyták el a lengyel huszárok is a jelleg­
zetes tárcsapajzsot és tértek át a jellegzetes, rákozott mellvértek hasz­
nálatára. Ekkor vált előírássá a nyeregre erősített pisztoly használata
is. (Az eredetileg török eredetű, magyaros formájú sisak lengyel elneve­
zése, 'Ászyszak [sisak], a karvédő, a karw asze [karvas] és talán a kiegé­
szítő fegyverként használt pallos lengyel neve, a palasz is e kapcsolat
emléke lehet.)9469 7Az űjabb lengyel kutatás pedig azt valószínűsíti, hogy
4
a XVII. században az egyre hosszabb kopjak használatának pj módja
is Magyarországról származott át a lengyel huszárokhoz: a kopj a füg­
gőleges helyzetben való megtámasztására szolgáló, nyereghez erősí­
tett. „tok” segítségével magyar mintára kezdték fokozni a döfés erejét,
azzal, hogy átokból már ökleléskor sem vették ki a kopj a hátsó végét.9'17
Az oszmánok elleni folyamatos hadakozás ezt az újfajta, a korábbi
nehczlovasságnál könnyebb magyar csatalovasságot időről időre sikerrel

1894. 204. o.
945 Időközben a pajzs kimaradt az eredeti listából „Debe?it item habere
thoracem vei loricas et galeam, clypeum, hasiam, frameam, ensem et
clavam szve securim. Qui bombardam manualem simul etiem getare
voluerit, eidem licebit úti ” (1566: Pálffy, 1995. 184. o.); Gömöry, 1891.
148-149. o.; Vő. még Pálffy, 2003a.; Zygulski, 1973, 95-99, o,
94G Kupisz, 2012. 63-92. 72-74. o.; Brzezinski-Vuksic, 2006. 14-17. o.
947 Sikora, Radoslaw: Taktyka walki, uzbrojenie i wyposazenie húsárii
w latach 1576-1710. PhD disserlation, Siedlce Uniwersytet Przyrodniczo
Humanistyczny, 2010. 155-156. o.

250
 tette próbára.*'18 Az 1596. évi mező kereszt esi csatában, a XVI. század
egyik legnagyobb európai összecsapásának harmadik napján a keresz­
tény erők gondosan előkészített csatarendjében a szélekre gyorsan mozgó,
csatározásban jártas magyar lovascsapatokat állítottak. Első vonaluk
centrumában azonban az erdélyi kopjás lovasság 4000 fős tömbje sora­
kozott fel, amely a harc megkezdése után roppant erejű támadásával
egyszerűen kettészakította az oszmánok szembenálló harcrendjét.94*
A magyarországi származású fogolyból török katonává lett Gyurgy-
evics Bertalan könyve a XVI. század közepén már azt a harcmodort
örökítette meg „törökként”, amit hasonló felszerelés birtokában hasz­
náltak az oszmán birodalmi határvidékén is: „elszánt és a lovagi jog
alapján nagyszerűen kiképzett lovasok az első összecsapásban törnek
lándzsát ellenfelükkel. Egész fegyverzetük pajzs, lándzsa és hajítódárda.
A mienkhez hasonló páncéljuk van, és ha lándzsájuk eltört, dárdájukat
már elhajították, pajzsukkal védekeznek. Bátran harcolnak, mindig az
ellenfél feje és keze a céljuk, és igyekeznek minden erővel megsemmi­
síteni ellenfelüket.”9
*950*
8
4
Az „elnehezülő” magyar lovasság mellett viszont egyre inkább szük­
ség volt a mozgékony kelet-európai tatár és kozák könnyűlovassággal
szembeállítható mozgékonyabb lövész lovasságra is: Bethlen 1620-ban
már havasalföldi vörös lovasokat, úgynevezett „rossokat” kért, mert:
„nehéz hadunk van elég, de nagy szükség lenne könnyűre is” 901 A lovas­
ságnak ez a típusa a XVI. század közepére Horvátországon keresztül itá­
liai - és valószínűleg némi „burgundi” (azaz francia, vallon) - mintára
terjedt el Magyarországon. A XVII. század elejére már be is fejeződött a
magyarországi könnyűiovasságon belül a lovas lövészek önálló csapat-
nemmé válása.9529 3Ennek a csapatnemnek a Ny ugat-Eurépában ismert
5
neve később - valódi nemzetiségüktől függetlenül - horvát/croatvolt.9*3

948 A korszak - egyre jelentősebb - magyar lovassági sikerei: Ipolyszalka,

1544 (Tinódi Lantos Sebestyén: Az szálkái mezőn való viadaláról http://
mek.oszk.hu/01100/01100/01100.htm#19 ); Rinya-patak, 1556; Sajókaza,
1.558 (Forgách, 1982. 674-680., 724-726. o.); Szikszó, 1577; Szikszó, 1588
CSzabó, 1999.); Sziszek, 1593; Fülek, 1593; Pákozd, 1593; Túra, 1594 {Tóth,
2000. 78-80., 135-153. o.).
y4y Kelenik, 2003. 111- 29.
950 Ki mondhat all an nyomorúság, 1976. 189^190. o.
ÍJfS1 Bagi, 2012. 56., 58. o.; Bethlen Gábor utasítása konstantinápolyi
követéhez, Besztercebánya, 1620. július 30.: Szilády-Szüágyi, 1868. 243. o,
952 lstvánjfy, 1622. 380. o.
953 ZaGhary 2000. 28-29. o.

251
 A tizenötéves háború tapasztalatai alapján ugyanis a magyarországi
hadszíntéren régóta jól teljesítő különféle nyugati eredetű lovas lövé­
szek melle 1603-ban már olyan magyar huszárezred felállítását is elren­
delték, amely kopja helyett két pisztollyal volt felszerelve, 1602-ben és
1603-ban pedig 1000-1000 lovas hajdút toboroztak, végül 1604-ben is
2400 magyar puskás hajdú gyalogost ültetettek lóra/'*4 1620-ban a Bihar
megyei hadtoborzás alkalmával már Bethlen Gábor erdélyi fejedelem
erdélyi helytartója is olyan J ó puskával” felszerelt (hajdú) lovasokra
számított, akiknek J ó lova, sisakja, páncélja, fegyverdereka, huszár-
nyerge, láncos féke, hegyes tőre vagy pallosa” is volt, s ez lényegében
megegyezett a kor Habsburg hadseregében szolgáló „horvátok” felsze­
relésével.9
955*Figyelemre méltó tény, hogy Magyarországon végül is ez a
4
5
lövész horvát/hadjű tradíció bizonyult meghatározónak a magyaror­
szági könnyűlovasság, a későbbi huszárság XV1I-XVI1I. századi fejlő­
dése szempontjából - ahogyan a XVII. században Lengyelországban is
a könnyebb, lövész/íjász lovasság javára csökkent a kopjás huszárság
aránya fokozatosan a XVI. század végi 85 %-ról kb. 20 %-ra.95e

Az UTOLSÓ MAGYAR UDVARI HUSZÁROK: FERDINÁND KIRÁLY HAZAI

LOVASSÁGA A SCHMALKALDENI HÁBORÚBAN (1546-1547)

A XVI-XVII. század tipikus kopájás magyar lovasságát azonban

ekkortól már inkább egyszerűen fogasnak, lovagnak, esetleg könnyű-
háti iom snak, kopjás fogasnak, később katonának nevezték a hazai
források - a külföldön töretlen népszerűségnek örvendő huszár kifeje­
zés gyorsan kiszorult a magyar terminológiából.957 Csupán a XVI. szá­
zad első felében, a két ellenkirály, L János király esi. Ferdinánd király
környezetében őrződött meg még egy ideig a XV. századból átörökített
udvari huszárok tisztsége. Szapolyai János 47 udvari huszára (aulici
h w za rom es) 524 lóra, míg Griiti kormányzó távol lé tehén helyettese,
Nádasdy Tamás 55 udvari huszára 231 lóra kapott fizetést. Számon
tartottak még 22 „új huszárt” is 66 lóval - így összeségében király i

954 Kelemk, 1991. 37-39. o.; Bogi, 2012. 52. o.; Istvánffy, 1622. 811, o.
EOF, 1881. 546. o.; Ballagi, 1882. 242-255. o,
nf5fi Zgórniak, 1983,
957 Takáts, 1928,; ajelenségről újabban: Szaüőczki, 2016. 93-98.; 162-167.
bandérium 947 lovasa közül csupán 41 -cm voltak nehézfegyverzetű
armiger-ek* 126 lóval.95890
6
5
A másik fél, L Ferdinánd király lovas bandériumát is udvari huszárok
alkották a Szapolyai János, valamint a törökök elleni hadjáratokban az
1550-es évekig. Az 1530-1550-es évek többnyire latin nyelvű magyaror­
szági forrásai a király magyar és horvát lovas tisztjeit, akik általában
10-200 lovassal álltaka király szolgálatában, szintén husarones aulae
regiae, husarones aulae regiae fawÁliares vagy röviden fam iliares
aulae regiae alakban nevezik meg. Ők azonban nem a király bécsi vagy
prágai székhelyén állomásoztak, hanem Ferdinánd Magyarországra
vezényelt csapatai élén álló un. királyi főhadparancsnokok (Oberstfeld-
hauptleute), esetleg az uralkodót képviselő helytartók (locum tenens)
irányítása alatt a hazai harctereken tevékenykedtek. Ezeknek az udvari
huszároknak a helyét végül az 1550-es évek közepe táján fokozatosan a
kiépülő határvédelmi rendszer végváraiban szolgáló és már a Hadita­
nács által szerződtetett magyar és horvát lovassági tisztek vették át.9í,°
A magyarországi huszárság hírnevét azonban még ők vitték el elsőként
Európa nyugatabb! szegletébe az 1540-es években ...
Ennek a harcedzett magyar csatalovasságnak hatékonyságára jó
példa 1. Ferdinánd király magyarországi huszárainak harca az 1546-47.
évi schmalkaldeni háborúban, ami már némiképp előrevetítette - aXVL
századi magyar mintákat még sokáig tovább éltető - lengyel huszárság
XVU. századi harci sikereit is.980 Az V. Károly német-római császár és
a protestáns északi német fejedelemségeket tömörítő schmalkaldeni
szövetség konfliktusa 1546-ban torkollott nyílt háborúba, ahol a felké­
szültebb protestáns fél mérte az első csapást Tirolra, majd Dél-Német-
országban, a Duna mentén folytattak manőverező háborút egymással
a császári és a schmalkaldeni csapatok. A holtpontról végül V, Károly
testvérének, I. Ferdinánd magyar és cseh királynak a szász választófeje-
delemség elleni támadása lendítette ki a hadműveleteket, aki a választó
unkatestvérét, Móric herceget kívánta az egész szász tartomány élére
állítani. A hírek hallatán a protestáns koalíció erői szétoszlottak, a leg­
tekintélyesebb protestáns vezér, .János Frigyes szász választófejedelem
sietett haza országa megvédelmezésére.9H1

058 Simon, 2004.

959 Takdts, 1928. 139-143. o.; Páffiv* 2003b. 47-49. o.
960 Károlyi, 1877 848.
Guitman. 2014. 301-304. o.: Trac-y, 2010. 210-214. ü. Jellemző módon
Ferdiriándnak ezek az önálló hadműveletei elsikkadnak a háborút taglaló
munkákban, lásd IL o.. 209., 214-215. o.

253
 A szászok kezdetben nem nagyon tartottak a csehek támadásától,
tudva, hogy az ottani protestáns rendek sem nagyon rokonszenveznek
a Habsburgok ügyével, s a hadba hívott cseh hadsereg felszerelése és
morálja legalább olyan gyönge, mint a Szászország védelmére hátra­
hagyott m ásodvonalbeli fegyveres erőké. Hiába pártolt át V, Károly
cs I, Ferdinánd k irály mellé a választófejedelem unokatestvére, Móric
herceg, országrészétől távol nem tudott számottevő katonai erőt felvo­
nultatni, így Ferdinánddal együtt is csupán 4000 lovast és 8000 gya­
logost tudtak egybegyűjteni a vállalkozáshoz - köztük valamivel több,
mint 1000 magyarországi toborzású királyi huszárt.902
A valóság azonban gyorsan rácáfolt az előzetes várakozásokra. A
cseh határon túlról érkező első támadás a szász Vogtlandban a határ­
közeli falvakat és Adorf városát sújtotta. A várost rohammal vették be,
bár Nyáry Ferenc szerint onnan „ágyúkkal s puskákkal rettenetes mód
lövöldöztek reájok, míg nekik - a mieinknek - sem puskái ok, sem ágyú-
jok nem lévén a különben is kőfallal kerített város ostromlására, előbb
két felől a külvárosokat s állásokat gyújtották föl s aztán víg harckiál-
tások közt, mitsem gondolva az ellen lövöldözősével a város kapujáig
rontottak s három kaput hirtelenséggel szétvervén, benyomultak s a
várost elfoglaták.”961 A közeli Ölsnitzi jegyzője, Wolf Michel szerint fel­
égették az elővárost, magát a várost pedig kirabolták, utcára szórtak
mindent, összetörték, ami a kezük ügyébe került, ablakokat, asztalokat,
s a vezérük nem tudta vagy nem akarta megakadályozni a templomok
kifosztását sem. Végül, de nem utolsósorban - a juhokat nem számolva
- vagy 500 marhát vittek el a városból.904
Ferdinánd huszárai portyázásának hírére a közeli Plauenél össze­
gyűlt 16-18.000 fős szász határőrse regből egy 2800 fős különítmény
indult az őrizetlenül hagyott A dorf hoz. hogy a csehek várható táma­
dását az ott kiépített sáncban várja be.9GGAzonban november 1-jén a
szászok felderítői előtt a lassabban mozgó 1000 fős cseh különítmény
helyett elsőként Nyáry Ferenc néhány száz fős huszár csapata tűnt
fel ismét a város alatt, az, amelyik néhány nappal korábban már fel­
dúlta Adorfot. A Habsburg-fél jelentései szerint a huszárok vakmerő
rohama kiűzte az ellenséget állásaiból, majd egy magaslatra kergette

962 WiUL 1938. 24-44. o.; Károlyi, 1877. 647.

9(33 Nyáry Ferencz levele az esztergomi érsekhez. Ölsnitz, 1546. november
4. Károlyi, 1877. 852. o
9**4 Wild, 1938. 45.
9(35 Wild, 1938. 49. o.

254
a szászokat.9*56A szászok utóbb egymást vádolták a kudarcért: a vezé­
rek a közrendű gyalogságot okolták, a polgárok visszaemlékezései a
lovasokat és a tiszteket. A nemesi lovasság ugyanis már az ellenséges
csapatok látványától megfutott, egyenesen a hátrább álló gyalogság
sorai köze, ami hatalmas zűrzavart okozott, mert a lovasok menekülé­
sének sok gyalog is áldozatul e s e tté 7Mindössze két óra alatt lezajlott
az egész ütközet, amelybe a felvonuló cseheknek már nem nagyon volt
módja bekapcsolódni, viszont Ferdinánd huszárai komoly pusztítást
vittek végbe a választó hadában:
„A többieket - írta Nyáry Ferenc - Eisnetz [Ölsnitz] városa kaptájáig
űzték, útközben kaszabolván s öldökölvén őket, - s mivel a puskával
fegyverzett gyalogos polgárság az üldözöttek segélyére akart sietni, e
puskásokat is a város kapujáig űzték, hol a falakról, bástyákról sűrű
tüzelés fogadta őket. A magyarok ezzel sem gondolván, folytonosan
sarkába valának a városba nyomuló ellennek; amiért aztán a polgár­
ság követeket küldött hozzánk, hogy kész a várost a királyi fölseg hű
magyarjainak megadni - és most e városban vagyunk. - M indezt a
m agyarok egyedül lándzsával, pajzzsal vitték véghez.rmB
A huszárok az ellenség kétharmadát, több mint ezer embert lekasza­
boltak, vagy ötszázat pedig foglyul ejtettek, a sereg többi része fegyvereit
elszórva elmenekült - a szász nehézlovasokból állítólag alig menekült
meg tíz. Megszerezték a szász választó tucatrnyi ágyúját is, és magát
Adorf városát is ismételten kifosztották.9*9 Az első kudarc után egyes
szász nemesek a maguk részéről egyszerűen beszüntették a háborúi és
hazalovagoltak kíséretükkel, ám a kis ütközet hírére hamarosan az egész
tartomány védelme kártyavárként omlott össze. Ferdinánd cs Móric
serege immár ellenállás nélkül nyomulhatott tovább északnak, sorra
hódoltak meg előttük a szász választó városai. Móric és Ferdinánd csa­
patainak utolsó közös akciója november 8-án Zwickau elfoglalása volt.
Úgy tűnik, oly nagy volt a félelem a magyarországi huszároktól, hogy
a legtöbb település a rettegett lovasságtól való félelmében harc nélkül*9 6

Nyáry Ferencz levele az esztergomi érsekhez. Ölsnitz, 1546. november

4. Károlyi, 1877. 853. o
907 Wüd, 1938. 50-53. o.
Nyáry Ferencz levele az esztergomi érsekhez. Ölsnitz, 1546. november
4. Károlyi, 1877. 856. o
969 Nyáry Ferencz levele az esztergomi érsekhez. Ölsriilz, 1546. november
4. ; Ismeretlen személy levele az esztergomi érsekhez. Prága, 1546. november
5. : Károly L 1877. 850-853. o.; Wild, 1938. 53-54. o.

255
Móric herceg mellé állt/-70 Ezt követően Ford i nánd király visszatért a
forrongó Csehországba, Móric pedig a rendelkezésére bocsátott ezer­
kétszáz huszárral, ötszáz nehézlovassal és némi német gyalogsággal
igyekezett kiterjeszteni hatalmát Szászországban. A jelentős túlerővel
hazatérő János Frigyes így december-január folyamán viszonylag köny-
nven vissza tudta foglalni tartományának nagy részét.*0710 2
7
V. Károly császár így kénytelen volt szorongatott szövetségese, Móric
segítségére sietni. A döntő csatára végöl 1547. április 24-én, Mühlberg
városa közelében került sor, ahol a betegsége miatt Magyarországra
távozó Nyáry Ferenc helyett már Bakics Péter vezette Ferdinánd udvari
huszárait.972 A reggeli ködös időt kihasználva, a huszárok felderítet­
ték a folyó partvidékét, s ekkor döbbent rá mindkét fél, hogy milyen
közel az ellenség. A szász választó helyesen ismerte fel a veszélyt, s
hogy ellenségei átkelését megakadályozza, felgyújtatta az Elbán átve­
zető hajóhidat. A választófejedelem zsoldosaitól sanyargatott helyiek
azonban elárulták a császáriaknak, hogy hol van használható gázló
a folyón, amelyen hamarosan 1000 lovassal - élükön a magyar király
huszárai - keltek át az Elba északi partjára, míg a spanyol gyalogság
a hajóhídnál törte át a szászok védelmet,9™
A megkésett szász visszavonulás pánikszerű meneküléssé fajult, s az
ellenséget üldöző magyarokból, spanyolokból és németekből álló vegyes
lovascsapat támadásának állítólag háromezer fő esett áldozatul, míg
az ő veszteségük csupán ötven embert tett ki. Még az ellenség vezérei­
nek zömét is sikerült foglyul ejteni: magát a szász választófejedelemct,
János Frigyest épp egy pécsi magyar huszár, Luka József érte utol. A
választó keményen ellenállt, így a huszár több sebet is ejtett rajta, de
János Frigyes így is csak egy később odaérkező német lovagnak, Thilo
von Throtának volt hajlandó megadni magát, A választó idősebb fiát, ifj.
János Frigyest (1529-1695) is beérte, sőt meg is sebesítette egy huszár,
de neki végül testvérével együtt sikerült elmenekülni.974
V. Károly császár nagyra értékelte a magyar király huszárainak
teljesítményét: a had feloszlása előtt aranyláncokkal jutalmazta meg
az udvari huszárok vezéreit és alvezéreit, a legénység pedig kisebb-na-
gyobb pénzjutalmat kapott. A Ferdinánd udvarában tartózkodó velen­
cei követ, Lorcnzo Contarini szerint „mindenki meg van arról győződve,

9TÍ> Wild, 1938. 50-76. o.

071 Gaitman, 2014. 306-307, o,
072 Károlyi, 1877,849. o.
979 Guilman, 2014. 308-309. o.; Tracy, 2010. 215-216. o.
974 Gaitman, 2014. 309-310. o.
miszerint a nemet a magyarral vitézség dolgában nem mérkőzhet) k’V975
Erről az európai „kirándulásról” valószínűleg nem minden huszár tért
haza Magyarországra, lehetlek köztük olyanok is, akik sikeres zsol­
dosként már nyugat-európai hatalmak seregében keresték tovább a
boldogulásukat, így 1549-ben már nem csak német, spanyol, albán köny-
nyűlovasok (sztradióták), hanem magyarok is szolgáltak VIII. Henrik
angol király külföldi zsoldosai között.976
Nem véletlen tehát, hogy az 1540-es és 1550-es évek hadjárataiban
résztvevő Móric szász herceg és az 1550-es években Magyarországon
hadakozó Habsburg Fcrdinánd főherceg is nagyon nagyra becsülte a
magyarországi lovasság teljesítményeit, olyannyira, hogy még saját
udvari ünnepségeik sorában is meghonosították a lovagi tornajáték
egy sajátos formáját, az un hu szár tornál, melyben a résztvevők a kor
magyar cs török ruházatát, felszerelését viselték.977

975 Károlyi, 1877. 849-850.; Guitman, 2014. 310, o.; Contariiiit idézi:
Károlyi, 1877, 652, o.
976 Potter, 1996. 29, o. 3. j.
977 A herceg szerepéről: Károlyi. 1880. 123-133.; Lazius, 2007.: A
huszátornákról; Gulyás, 2010a. Gulyás, 2010b.; Pjajjenbicher, 2003, 380-381.
o. V. 29.

257
 ÖSSZEGZÉS

Akár kimondva, akár kimondatlanul, abban számos hazai kutató

egyetértett, hogy sok korábbi és későbbi nép fegyverzete, taktikája
hasonló volt a honfoglaló magyarokéhoz, sőt. némelyek szerint kifejezet­
ten azonos volt azzal. A hagyományosnak számító filológusi vagy régé­
szeti megközelítés melleit érdemesnek tűnt tehál egy másik irányból,
a történeti párhuzamok felől is alaposabban megvizsgálni a középkori
magyar lovasság hadviselését.
A Csendes-óceántó] egészen a Kárpátok karéjáig húzódó eurázsiai
steppeövezet sokféle népe az idők folyamán rengeteget harcolt letele­
pedett déli szomszédaival. A hol háborús, hol békés kölcsönhatások
változatos harci kultúrát hoztak létre, amelyben ugyan szinte mindvé­
gig kitüntetett jelentősége volt a lovas hadviselésnek és az íj használa­
tának, ám mégis rendkívül rugalmas maradt, amint erről a kárvallott
szomszédos kultúrák írástudói rendre be is számoltak a2 utókornak.
Természetesen sokféle különbség lehetett a nyersanyagokhoz, jó
minőségű fegyverekhez és a fejlett haditechnikához való hozzáférés­
ben a pusztán sleppén nomadizáló szegényebb törzsek és a távolsági
kereskedelem hasznát lefölöző, urbanizált civilizációkat is hatalmuk alá
hajtó, birodaiomalkotó népek között, ám a mindvégig fennálló hason­
lóságok is nyilvánvalóak; a ló meglovaglása, az összetett íjak készítése,
végűi pedig a kengyel használata nagyon korán elterjedt a steppe öve­
zetben. Az egyes eszköztípusok rövid időn belül olyan egyöntetűséget
mutattak, hogy a kiváló magyar orientelista, U. Kőhalmi Katalin sze­
rint az „esetleges helyi vonások kivételével a fegyverzet és a lószerszám
nem alkalmas etnikai meghatározásokra vagy szorosabb kapcsolatok
kimutatására.”976
Ennek a nagymúltú eurázsiai steppei hadikultúrának a középkorban
számos modifikált leágazása jött létre a „perem területeken”, Kínában,
Indiában, Iránban, a Közel-Keleten, Bizáncban és Kelet-Európábán is.
Véleményem szerint ezen sajátos szatelit régiók közé sorolható a Kár­
pát-medence, azaz a középkori Magyar Királyság is. így akkor is érde­
mesnek tűnik betekinteni az egyes eurázsiai népek hadviseléséről szóló

378 U Kőhalmy, 1975, 155-156, o.

258
irodalomba, ha ezek a munkák nem közvetlenül a magyarokra vonat­
koznak, mert az idő előre haladtával, például a XVII-XVIII, századból
már - akár az Európában élő krími latárok, vagy akár a Kínát meghó­
dító mandzsuk kapcsán - egyre pontosabb képet kaphatunk számos
olyan részletről és metódusról, amelyeket már az X. századi források­
ban is felismerhetünk.
Ezek közül a harcias steppei népek közül azonban Dzsingisz kán mon­
goljainak sikerei nyűgöztek le a legjobban az utókor képzeletét, akik a
világtörténelem egyik legnagyobb birodalmát kovácsolták össze a X11L
században, Nem is meglepő, hogy a modern tudományosság - beleértve
a nemzetközi hadtörténetírást is - igen sokat foglalkozik a mongolok
hadigépezetével, sikereik és kudarcaik okaival, s ezek a munkák is igen
tanulságosak a jóval kevésbé ismert középkori magyar lovasság eseté­
ben - például a nyílharc vizsgálatának szempontjából.
A keletről érkező steppei hatások fokozatos elapadása, az új nyugat-
és dél-európai hatások folyamatosságával párosulva, végül ennek a
steppei örökségnek a gyöngüléséhez és gyökeres átalakulásához veze­
tett a középkori Magyar Királyságban. Az 1930-as évek „huszár-vitájá­
nak” kirobbantója, Tóth Zoltán ugyan még azt feltételezte - ahogyan
több XIX-XX. századi elődje is hogy a hagyományos, steppei eredetű
magyar íjász könnyűlovasság már a XL században megszűnt, s átadta
a helyét egyfajta nyugati típusú nehézlovasságnak. Az ettől fogva a
Magyar Királyság hadseregében rendre felbukkanó könny űlovasok Tóth
szerint mindig csak és kizárólag idegen népek segédcsapatai lehettek
volna: előbb besenyők, majd kunok, s végül a XV. században, a kunok
demilitarilzálódása után pedig az oszmánok elől menekülő délszlávok.
Tóth máig elvitathatatlan érdeme, hogy Mátyás korának „rác” kato­
naságát sikerült is azonosítani a kor forrásaiban egyre gyakrabban
felbukkanó huszárokkal, Borosy András későbbi munkáiból azonban
később világossá vált, hogy ez a Tóth és mások által is a korai időszakra
datált radikális változás valójában nem ment végbe sem az Á rpád-, de
még az Anjou-korban sem. Engel Pálnak köszönhetően pedig az is kide­
rült már, hogy nem azért kellett Zsigmond u ralma alatt megszervezni a
könnyűlovas íjászokként felszerelt telekkatonaságot, mert egyszerűen
kevés volt az oszmánok elleni hatékony harchoz szükséges könnyűlovas,
hanem mert a korszak politikai és társadalmi változásainak köszönhe­
tően általában csökkent a király által hadrafogható fegyveres erő. Jelen
munka pedig már arra is rámutat, hogy egyes korábbi véleményekkel
szemben a hagyományos íjász könnyűlovasság jelenlétével egészen a
XVI. század elejéig számolni kell Magyarországon.
Igaz, ezeket harcosokat kétség kívül nem tekinthetjük már sem nomád,
sem steppei lovasoknak, ám a többi, hasonló peremrégió példája arra

259
int, hogy a szorosan vett életmód és a hadi kultúra - kissé marxista
ízű - összemosása nem feltétlenül kell, hogy részét képezze a kifeje-
zetten hadtörténeti aspektusokra fókuszáló vizsgálatnak. Mint ahogy
valójában az sem tekinthető magától értetődő axiómának, hogy a step­
pel nomád lovasság fegyelmezettebb, tehát ab ovo alkalmasabb bonyo­
lultabb manőverekre és minden más körülménytől függetlenül jobban
teljesít a harcmezőn, mint a „nem steppei” íjászlovasság.979
A hagyományos íjász könnyűlovasság mellett ugyanakkor az ország
déli határvidékén valószínűleg már a XIV. században is kimutatható a
huszárok jelenléte is. Vagyis nem pusztán az oszmánok elől menekülő
délszláv harcosokban kell a későbbi magyar huszárság őseit keresni,
hanem már jóval korábban is közéjük tartozhattak a déli bánságok kirá­
lyi szolgálatban katonáskodó délszláv vagy vlah lakói. A XV-X VI. század
fordulójának gyér forrásait összegyűjtve, s azokat analógiákkal új meg­
világításba helyezve, megkísérelhető a huszárfegyverzet sajátosságai­
nak rekonstrukciója is: a kor magyarországi íjász könnyűlovasságához
képest kifejezetten lándzsával és pajzzsal, s többnyire védőfelszerelés
nélkül harcoló könnyűlo vas Ságot értettek a huszárok alatt - s nem
könnyű vagy félnehéz páncélosokat, mint amilyennek Tóth képzelte a
későbbi lengyel huszárság és az oszmán szpáhik téves analógiája nyo­
mán a korai huszárokat.
E tekintetben több ponton is helyesbíteni kell tehát a Tóth Zoltán
által felvázolt fegyvertörténeti képet, mert ő történész elődei nyomán
úgy vélte, hogy a balkáni népek könnyűlovassága az oszmánokat utá­
nozta, így áttételesen a magyarországi huszárság fegyverzete és felsze­
relése is oszmán mintákat kellett hogy kövessen. Az oszmán hódítás
gyorsasága azonban nem nagyon hagyott időt ilyesfajta akkulturáci-
óra a Balkánon, a Kisázsiából érkező oszmánokról pedig tudni lehet,
hogy a magyarokhoz hasonlóan eredetileg szintén íjász könnyűiovasok
voltak. A Balkán térségében viszont számos, a későbbi huszársághoz
köthető tárgy és szokás felbukkan már a középkor derekán, sőt a korai
időkben is, így egyáltalán nem feltétlenül „törökös”, hanem az etnikum­
hoz illeszkedően a fegyverzet tekintetében is inkább „balkáni” típusú
könnyűlovasságot kell látnunk a korai huszárokban.
A korábbi félreértések forrása az lehetett , hogy c balkáni népek fegy­
vereseinek jelentős része meglehetősen zökkenőmentesen és majdnem
változatlan formában tagozódott be az Oszmán Birodalom hadszerve­
zetébe, így hosszú időn keresztül jórészt ugyanazt a nyelvet beszélő,
ugyanazt a felszerelést és taktikát használó „törökök” és „magyarok”

979 Vö. B. Szabó, 2007b. 147. o.

260
 néztek egymással farkasszemet deli határainknál. (Ezeket az európai
„törököket” még évszázadokkal később is elég jól meg lehetett különböz­
tetni szokásai és fegyverzete alapján a birodalom ázsiai had inépétől.)
A XV. századi balkáni népek hadszervezete pedig még a Bizánci Biro­
dalom hagyományaiban gyökerezett, így nem is annyira meglepő, hogy
amikor Gáldi László nyelvész 1939-ben bekapcsolódott a „huszár-vi­
tába”, arra hívta fel a figyelmet, hogy a balkáni területeken már a X.
században szolgáltak a bizánci seregekben „khószáriosznak”, illetve
„khonszáriosznak” is nevezett könnyűfegyverzetű katonák, s ezeknek a
bizánci harcosoknak is épp úgy a felderítés, portyázás, zsákmányolás
volt a fo feladata, mini későbbi magyarországi utódaiknak.
Végezetül ki kell térni a munkám címéből adódó kérdésre: nevez-
hetjük-e a középkor magyarországi lovasságának e könyvben tárgyalt
csoportját sommásan könnyűlovasságnak. Borosy András a könyv­
ben fentebb már részletesen tárgyalt, s a hazai kutatók széles köré­
ben elfogadott „átmeneti típusú lovasság” definíciója mellett ugyanis
az elmúlt évtizedekben már komoly igény mutatkozott a fogalmi kere­
tek átgondolására. Hidán László Csaba arra hívta fel a figyel met, hogy
az ázsiai (jász lovasságon belül kimutathatóak nehézfegyverzetű har­
cosok is, ezért ő „nyugat-európai módon harcoló cs felszerelt, illetve
pusztai nomád módon harcoló és felszerelt” lovasságot különböztetne
meg,980 Vele egy időben Négyesi Lajos hasonló megközelítéssel élesen
elválasztotta a „nyugati” helytálló - és azon belül a nehéz- és félnehéz -
lovasságot, illetve a „keleti” portyázó íjász, illetve szablyás lovasokat.981
Ez a rendszer már majdnem annyira bonyolult, mint amilyen Erdélyi
Gyuláé volt az 1930-as években, aki a honfoglalás-kori magyar lovassá­
got szintén könnyű-, könnyebb fegyverzetű részre osztotta, s ezen túl
még számolt a nehéz és igen nehéz, avagy páncélos lovassággal is.9829 3A
8
X. századtól aXVL századig tartó időszak fegyverzetének változásait,
a területi különbségeket is pontosan tükrözni kívánó szemlélet tehát
óhatatlanul egyre bonyolultabb rendszereket eredményezhet.
Remélhetőleg a könyvben olvasható fejtegetésekből kitűnt, hogy a
különféle lovassági csapatnemek harcászatáról berögződött merev elkép­
zelések, a tradicionális „keleti” és „nyugati” sémák rendszere több pon­
ton is téves.963Az újkori állandó hadseregek harcászati elveivel szemben

980 Hidán, 2000a. 20. o.

981 Négyesi, 2000. 377-378. o.
982 Erdélyi, 1929. 91. o. 129. j.
983 Nemrégiben egy amerikai fegyvertörténész, Russel Mitehcll mutatott rá
az 1205. évi adrianopolisi csatában a nyugat-európai lovagok és kunok harca

261
 a középkorban igen sok helyen - így időről időre a magyar hadseregben
is - a távolsági harcra képes, könnyűfegyverzetű harcosokat szükség
esetén álcái a nehézfegyverzetű lovasokkal közös formációkban, csatalo­
vasságként is alkalmazták. Eközben aX-XII. században Nyugat-Európa
- gyakorta nehéznek nevezett - lovassága is képes volt a legkülönfélébb
feladatok elvégzésére az ellenfél területén történő portyázástól, akár
a gyalogosan vívott várostromig bezárólag, S természetesen a nyugati
hadseregekben sem rendelkezett, rendelkezhetett minden harcos költ­
séges, nehéz fegyverzettel,984*
A gyakorlatban helyenként elmosódni látszó taktikai különbségek
helyett ezért talán érdemesebb a középkori emberek gondolkodásmód­
ját követve elsősorban a fegyverzet szerinti felosztást szem előtt tartani.
Ez pedig - amennyire az adatokból kikövetkeztethető - évszázadokon
keresztül duális felosztás volt: a XV. század végén nehézpáncélos fe g y ­
v e r e s e k r e ^ és könnyűfegyverzetű huszárokra a XIV. században
pvűig fe g y v e res ek re és tegzesekre oszlott a magyar lovasság.987 Saj­
nos az ennél korábbi időszakból nincsenek olyan forrásaink, amelyek­
ben párba állítva szerepelnének a magyarországi lovasság kategóriái
- hacsak nem tekintjük annak Kálmán király törvényeit, melyben lori-
catusok, azaz páncélosok mellett egyszerűen páncél nélküli lovasok
szerepelnek.988 Mivel azonban a XIII. századi forrásokban gyakorta
emlegetett loricatus-ok és panceratus-ok mellett II. András 1230-as
oklevele a fegyveresen hadba vonuló szatmári villicus kis érdjeként négy
sa ggilariu s-í jelöl meg, s a saggü ariu s kifejezés önmagában is gya­
korta feltűnik a XT-XIV. századi szövegekben, feltételezhető, hogy talán
ez, a magyar lövő szóval fordítható elnevezés lehetett az Árpád-korban

kapcsán, hogy ezek mennyire nem segítik elő az események valódi megértését.
(Mitekéit, 2008b.)
984 Veszprémy, 2000d,; Veszprém#, 2008. 30-34. o..
Akikre az 1542. évi pozsonyi országgyűlés határozataiban már tejesen
egyértelműen a nehézfegyverzetű elnevezést használták: „Cum autem in
quibusdam comitatibus partium regni superiorum sin adhuc alique
gravis armaturae equitum reliquiae.” CJH. 2. k, Budapest, 1899. 88-89. o.
98(i *equites levis armaturae, quos husarones apellamus” (.Fvaknői,
1895. 107. o.) Az 1486. évi törvényekben Jevis armaturae7sive husarones”
(CHJ 1. k. Budapest, 1899.432-433. o.) A XVI. századi említésekről: Takáts,
1928. 101-181. o.
987 Lásd a 648. és 649. j.
988 VeszprémyT2008.127. o.

262
a páncélos lovasok „párja".*™ Összességében tehát úgy vélem, hogy a
korai lövők (?), és a későbbi tegzesek, majd a huszárok együttes meg­
nevezésére még mindig nem rendelkezünk alkalmasabb kifejezéssel a
könnyűlovasságnál.990

m Endlicher, 1849. 437. o. Egy viszonylag kései, 1398-as adat szerint

Szécsi Miklós fiai még saggilarius néven emlegették saját íjász lovasaikat.
(Nagy-Véghely i-Nagy, 1890.275. o.); Az Árpád-kori adatokról: Kristó-Makk-
Szegfű, 1973. 654-655. o.; Borosy, 1977.; Kordé, 1995. Avalószínűleg a magyar
lövő, illetve annak szláv szinonimájából, usztreLec szóból eredeztethető
magyarországi helynevek listája: Györffy, 1990. 41-42. o.
y9L> A késő-középkori lengyel hadseregben a nehézfegyverzetű lánclzsás,
nkopijnik (cquus has tavi) mellett a könnyűfegyverzetű lövész, a strelczy
latin neve txsagitlarius, majd equus balistari volt (Nadolski, 1990.413-416.
o., 474. o.); míg a kora-középkor nemet lovasságnál a loricatus-ok mellett a
clypeati. azaz pajzsos lovasok alkották a másik pólust. Veszprémy. 2000d.
113. o.

263
 A FO LY Ó IR A TO K R Ö V ID ÍTÉS EIN EK J E G Y Z É K E

AAH A cta A rchaeotogica Hungarica,

AÉ A rchaelogiai É rtesítő
AEMA Archívum Eurasiae Medii A evi
AH A rchaeologica H ungarica
AOASH Acta OrientaliaAcademiaeScientiarum Hungaricae
AR Álba Regia
B yz Byzantion
CAH Com municationes A rchaeologiae H ungáriáé
DMÉ A Déri Múzeum Évkönyve. A debreceni D éri Múzeum,
kiadványai
FA Fólia A rchaeologica
G Gladius
HK Hadtörténelmi Közlemények
HÓMÉ Hermán Ottó Múzeum Évkönyve
JAAS, The Journal o f the A m is and A rm our Society
JAMÉ Jözsa András Múzeum Évkönyve
JMH The Journal M ilitary H istory
JMMH Journal o f Medieval M ilitary H istory
JPMÉ A Janus Pannonius Múzeum, Évkönyve
LAK A Ludovika Akadém ia Közlönye
MCS M agyar Csillag
MFMÉ Móra F erenc Múzeum Évkönyve
MKSz Magyar Katonai Szemle
MNy M agyar Nelyvőr /M agyar Nyelv
MSz M agyar Szemle
SC Studia Caroliensia
Sz Századok
TSz Történelmi Szemle
ZGHWK Zeitschrift dér Gesellschaft fú r historische Wajfen
und Kostümkunde

265
 A F E L H A S Z N Á L T IR O D A LO M J E G Y Z É K E

A beketov- Abefccto?;, A. - Fwaitpou, ií.: Ancient Irán ián

Yusupov, 1994. Nomads in Western Central Asia. In: Ifarmatta
János cd.: History of civlization of Central Asia. 2.
k. Paris, 1994, 25-34. o.
Ablonczy, 2016. Ablonczy Balázs: Keletre magyar! A magyar
turanizmus története. Budapest, 2016.
Ács, 1982. Ács Tibor: Tudós és katona. Kiss Károly élete
és hadtudományi munkássága (1793-1866).
Budapest, 1982.
Ács, 2001 Ács Tibor: Haza, hadügy, hadtudomány. Budapest,
2001.
Ágost fm?1999. Ágoston Gábor; Ottóinan Warfare in Europe
1453-1826, ín; Europea.ii Warfare 1453-1815. (Ed.
Jeremy Black.) London, 1999, 147-175. o.
Ácsion, 2000. Ágoston Gábor: A Nándorfehérvárhoz vezető út.
Magyarország, a balkáni oszmán terjeszkedés és
a nándorfehérvári győzelem. ín: Déli harangszó.
Tanulmányok a pápai rendelet félezeréves
jubileumára. Szerk. Visy Zsolt. Budapest, 2000,
203-249. o.
Átfo.sítm, 2006. Ágoston Gábor: Történetírás és hadtörténet ír ás.
Gondolatok a professzionális és népszerű
angolszász hadtörténetírásról. HK, 119 (2006) 524-
537. o,
Ay7a;?y, 1939. Ajtay Endre: L’origine du Hussard Hongróls.
Revue Internationale de THistoire Müitaire, 1
(1939) 15-20. o.
A lexan der, 2001. A lexan der, Dávid: Swords and Sabers during the
eariy Islamic Period. G, 21 (2001) 193-220. o.
A lexan d er, 2004. Alexander, D ávid: Pisanelkrs Hat, The eostumc
and weapons depicted in Pisanello’s Medál fór
John VHI. Palaeologue. A Discussion o f the Saber
and related weapons. G, 24 (2004) 135-186. o.

266
Alföldi, 1942. AZ/öZríí Aw-rird.s: A római kor. In: Szendey Károly
szerk,: Budapest története. I. k. Budapest az
ókorban. Budapest, 1942, 135 - 253 . 0 .
Allmand,? 1999. Allmand, Christopher: War and the Non-
Combatant in the Middle Ages. In: Kéért, Maurice:
Medieval Warfarc. A History. Oxford, 1999. 253-
272. o.
Alofs, 2014. Alofs, Eduard: Studies on Mounted Warfare in
Asia I: Continuity and Change in Middle Eastern
Warfare. c. ce 550-1350 - What Happened to the
Horse Archer? War in H istory, 21 (2014) 4. sz.
423-444 o.
Alofs, 2015a. Alofs, Eduard: Studies on Mounted Warfare in
Asia II: The Iranian Tradition - The Armoured
Horse Archer iri the Middle East, c, ce 550-1350.
War in H istory, 22 (2015) 1. sz. 4-27. o.
AZo/s, 2015b. Alofs, Eduard,: Studies on Mounted Warfare
in Asia III: The Iranian Tradition -Cavalry
Equipment, Infantry, and Servants. War in
History 22 (2015) 2. sz. 132-154. o
AZo/s, 2015c. Alofs, Eduard: Studies on Mounted Warfare in
Asia IV: The Turánian Tradition - The Horse
Archers of Inner Asia. c. ce 550-1350. War in
History, 22 (2015) 3. sz. 274-297. o.
aPSarraf 2002. al-Sarraf Shihab: Olose Gombai Weapons in the
Eariy Abbasid Period: Maces, Axes and Sword. In:
Nicolle, 2002, 149-178, o.
aZ-Tarsusf, 1947- al-Tarsusi: Un traité d ’armurerie composé pour
1948. Salad in. Edit and trans. Cahen, Cloude. Bulletin
d'études orientales, 12 (1947-1948) 103-163, o.
Althaf-Schmieds AUhoJf Gerd - Schmid, Kari,: Amicitiae und pacta.
1992. Bündnis, Einung, Politik und Gebetsgedonken im
beginnenden 10. Jahrhundert. Ilanover, 1992.
Am itai-Preiss, Amitai-Preiss, Reuven: Mongols and Mamin ks:
1995 The Mamluk-Ilkhanid War, 1260-1281, Cambridge,
1995.
AmiZai-jPreiss, Amitai-Preiss, Reuven: Whither the Ilkhanid
2002 . Anny? Ghazan?s Örst Campaign intő Syria
(1299-1300). In: Warfare in Inner Asian History
(500-1800), Ed. Cosmo, Nicola di. Leyden. 2002,
221-264. o.
Am üai-Preiss, iÍÉfm;w; Ayri Jalut Revisited. In:
2006. Francé, John ed.: Medieval Warfare, 1000-1300.
(The International Library of Essays on Mililary
History) Aldershot, 2006. 363-391. o.
Ammianus Ammianus Marcellinus: Róma története. Ford.
MarceílinuSy 1993. feepes?/ Gí/uía. Budapest, 1993,
Anglo, 2000. Anglo, The Martial Árts of Renaissance
Europe. New Havon and London, 2000.
A nonym us, 2004. A magyarok cselekedetei. Fordította
Veszprémy László. Budapest, 2004.
Appel, 2004. Appel, W lodzimierz Griechische Versinschritten
aus dér Sammluxig des Archáologischen Museum
in Odessa. Nikephoros. Z eitschrijtfur Sport und
Kaltur im A ltertum , 17 (2004) 91-102. o.
Aya.km, 1956. Ayalon, Ltam'd: Gunpowder and Firearms in the
Marniuk Kingdom. A Challenge to a Medieval
Society. London. 1956.
A yalon, 1965. A yalon, íurusiyya. In: Encvclopedia of
Islam, 2. k. Leiden-London, 1965, 952-955. o.
Ayalon, 1979. A yalon, Dávid: Notes on the Furüsiyya Exercises
and Games in the Marniuk Sultanate. In: U. ő.: The
Mamiük Military Society London, 1979, 31-62. o.
Babi7i,ger, 1993, Babinger; Franz: Mikhal-oglu. In: Ericyclopcdica
of Islam. VII. k, Leiden-New York, 1993, 34. hasáb.
Bábuin, 2002. Bábuin, Andrea: Later Byzantine Arms and
Armour. In: Nicolle, 2002. 97-104. o,
Bachrach, 1969. Bachrach, Bem ard S The Origin of Armorican Chi-
valry Technology and Cullure, 10 (1969) 166-171. o.
Bachrach, 1970. Bachrach, B em a rd . S Charles Martéi, Mounted
schockcombat, the stirrup, and the feudálisul.
Studies in Medieval and Renaissance History, 7
(1970) 49-75. o.
Bachrach, 1973. Bacharch, B em ard S,: A History of the Alans
in the West from their first appearancc in the
sources of classical antiquity through the early
Middle Ages. Minneapolis, 1973.
Bachrach, 1984. Bo.chrach, Berna/rd S.: A picture of Avar-Frankish
warfare from a Carolingian psalter of the early
ninth century in líght of the Strategicon. AEMA, 4
(1984) 5-27. o.

268
Bachrach, 1988. Bachrachf B em ard S.\ Cabailus el Caballarius in
Mediavel Warfare. In: Chickering, Howell-Seüer,
77?oma$ ü.: The Study of Chivalry: Resources and
Approaches. Kalamazoo, 1988, 173-211.0
Bachrach, 2000. Bachrach, B em a rd S. : Magyar-Ottonian Warfare.
Apropo.s a New Minimálist Interpretation.
Frrmcm. Forschungen zűr wesleuropaisehen
Geshcichle, Mittelalter, 13 (2000) 211-230. o.
Bachrach, 2012. Bachrach, Dávid S. \Warfare in tenth-century
Germany, Woodbridge-Suffolk-Rochcster-New
York, 2012,
Bachrach, B em ard. S. - Bachrach, Dávid
Bachrach, 2007. S.: Saxon military revolution, 912-973? íYriri/
Medieval Europe, 15 (2007) 186-222. o.
Bácsaiyai, 2015 Bácsaiyai Dániel: A burgundiai magyar
kalandozások és forrásaik (1. rósz). 128
(2015) 1. sz. 105-119. o.
Bácsaiyai, 2016. Bácsaiyai Dániel: A burgundiai magyar
kalandozások és forrásaik (2. rész). HKy 129.
(2016) 1. sz. 121-147. o,
iJogré. 2012. Bagi Zoltán Félen Világok harca. A császári­
királyi hadsereg szervezete és nemzetiségi
összetétele a tizenöt éves háború időszakában.
Keletkutatás, 2012, ősz, 39-63. o.
i?a<7Í, 2014. Bagi Zoltán Péter; A szerbek betelepülése a
Magyar Királyság területére a 14. század végétől
1703-ig (Rövid áttekintés) In: Kihívások és
lehetőségek Válogatott társadalomtudományi
tanulmányok. Szerk.; Novak Anikó cs Rózsa Rita.
Szabadka, 2014, 11-32. o.
Bakay, 1965. Ba kay Kornél. Régészeti tanulmányok a magyar
államalapítás kérdéséhez. Pécs, 1965, (Dunántúli
Dolgozatok 1.)
fíakay, 1989. Bakay Kornél: Feltárult a műit? Budapest. 1989.
itaZassa-jLtíszZd, Balassa Iván - László Emőke: László Gyula
2001. (1910-1998) emlékkönyv Budapest, 2001.
Bálint, 1990. Bálint Csanád: A szegedi régészeti kiállításról.
CAH, (1990) 221-226.0.

269
Bálint, 1995. Bálint Csanád: Kelet, a korai avarok és Bizánc
kapcsolatai. Szeged, 1995. (Magyar Őstörténeti
Könyvtár, 8.)
Bálint, 2004. Bálint Csanád: A nagyszenlmiklósi kincs.
Régészeti tanulmányok. Budapest, 2004. (Varia
Archaeologica Hungarica XVI.)
Bálint, 2006, Bálint Csanád: Az ethnosz a kora középkorban.
(A kutatás lehetőségei és korlátái) Sz, 140 (2006)
277-347. o.
/taíía, 2000. Balta Tibor: A magyar királyi honvéd lovasság,
1868-1914. Budapest, 2000.
Ballagi, 1882. Ballagi Aladár: Wallenstein horvát karabélyosai,
1623-1626. Budapest, 1882.
Baíotfft, 1929. Balogh István: Velencei diplomaták
Magyarországról, 1500-1526. Forrás tanulmány,
Szeged, 1929.
Balogh-Keller, Balogh László - Keller László: Fegyveres
2004. nomádok, nomád fegyveresek. III. Szegedi
Steppetörténeti Konferencia. Szeged, 2002.
szeptember 9-10. Budapest, 2004.
Bánlaky, 1929a. Doberdói Bánlaky (Ereit) József: A magyar
nemzet hadtörténete. I. rész, A honfoglalás; II,
rész Külföldi kalandozások a vezérek korában
(898-970-ig. Budapest, 1929.
Bánlaky, 1929b, Doberdói Bánlaky (Breit) József: A magyar
nemzet hadtörténete, IV. rész. A hódító
hadjáratok és a keleti hadjáratok időszaka. (1077-
1235) Budapest, 1929.
Bánlahy, 1930, Doberdói Bánlaky (Breit) József: A magyar
nemzet badtörténelme. VT. Rész. A tatárjárás
utáni hadjáratok az Árpád ház kihaltáig (.1242-
1300). Budapest, 1930.
Bánlaky, 1939. Doberdoi Bánlaky (Breit) József: A magyar
nemzet hadtörténelme. 12. k. Budapest, 1939.
Bárány, 2008. Bárány Attila: Angol-magyar zsoldoskompániák.
In: Bárány Attila - Laszlovszky József - Papp
Zsuzsanna: Angol-magyar kapcsolatok a
középkorban.2. k. Gödöllő-Máriabesnyő, 2008,
227-243. o.

270
Bárány, 2017. Bárány Attila: Zigmond király uralkodása. In:
Veszprémy, 2017. 224-248. o.
Bárczay, 1893. Bárczay Oszkár: Két hadiesemény a XIII.
századból, ffif, 6 (1893) 484-497., 667-679. o.
B arta, 1980, Barta Gábor: Az országút szélére vetett vita.
Magyar Tudomány, 25 (1980) 113-121. o.
Barta, 2006. öaría- Zsotó: A birkózás a mongol történeti
irodalomban és a folklórban. In: Birtalan, 2006,
86-99. o.
Bartka, 1984. Bartha Antal: A magyar nép őstörténete. In:
Székely György főszerk.: Magyarország története.
1. k. Előzmények és magyar történet 1242-ig.
Budapest, 1984. 375-574, o.
üa-rft&ís, 1981. itorfótsfc, Afarc C.: Brigandage in the Laté Byzantine
Empire. Byzantion, 51 (1981) 386-409. o,
Bartihian, 1970, P, M: O /myx BH3aHTHtícKHX Boemibix
TepMHHaX BOCTOH- HOFO npOUCXOKaCHHfl, BeCTHHK
oÖmecTBeiniLix HayK AH ApM. CCP. 8 (1970) 67-77. o.
Bayern-Ungarn, Bayern-Ungarn Tausend Jahrc- Bajorország és
2001 . Magyarország 1000 éve. Katalog zűr Bayerischen
Landesaustellung 2001. Oberhausmuseum.
Passau. [Hrsg. von Wolfgang Jahn, Christian
Lankes, Wolfgang Pelz, Evamaria Brockhoff.]
Augsburg, 2001.
/tecfcu’iífc, 1984. Beckwith, Cristopher L: Aspects of the Early
History of the Central Asian Guard Corps in
Tslam. AEMA, 4 (1984) 29-43. o.
íteidicearm. 1966. Beldiceanu, Nicoará: Sur les Valaques des
Balkans slaves u l’époque ottomane (1450-1550).
Revue des Etudes Islamiques, 34 (1966) 83-123. o.
Bell-Matveev, Bell, H. - Matveev, A. : A case of the survival
1998. of early medieval straight swords: «kaskara»
broadswords in the 17rh - early 20 ü' centuries
Sudan. In: Nemchinova, L. JS. - Tallerchik, T. M.
eds.: Military Archaeology Weaponry and Warfarc
in the Historical and Social Perspective, Materials
of the International Conference 2-5 September,
1998. Sankl Petersburg, 1998, 299-302. o
Bende, 1966. Bende Lajos: A mohácsi csata. HKS 13 (1966) 532-
567. o.

271
Benkő, 1996. Benkő Loránd: Anonymus élő nyelvi forrásai.
In: Kovács László - Veszprémy László szerit.:
A honfoglaláskor írott forrásai. Budapest. 1996,
221-246. o,
Benkő, 2012. Benkő Elek: A középkori Székelyföld, I. k.
Budapest, 2012.
Bennet, 2008. Bennet, üfaíífcgiu: Egy keresztes harci alakzat, a
„mozgó erőd” új megvilágításban. 777if 121. (2008)
782-746. o.
B erkó, 1918. Berkó István: A magyar huszárság története.
Budapest, 1918.
B errar-K áro ly, B errár Jolán - Károly Sándor szerk,: Regi
1984. magyar glosszárium. Budapest, 1984.
Berta, 2004. B erta Árpád: Szavaimat jól halljátok. A türk
és ujgur rovásírásos emlékek kritikai kiadása.
Szeged, 2004.
Bessenyei, 1991. Bessenyei József szerk.; Enyingi Török Bálint.
Budapest, 1991.
1971. BeMagic, Sefik: Stecci katalosko - topografski
pregled. Zagreb, 1971,
Bierknem eier, B ierknem eier, John W: The Devclopment of the
2002 . Komnenian Armv, 1081-1180. Leiden-Boston-
Köln, 2002.
iftrím, 1997. B iran . Michal: Qaidu and the Rise of the
Independent Mongol State in Central Asia.
Richmond, 1997.
B iran, 2002, Biran, Michal: The Battle of Hérát (1270): A Case
of Inler-Mongol Warfare. Tn: Cosmo, Nicola di
ed.: Warfare in ínner Asian Ilistory (500-1800).
Leyden, 2002, 175-219. o.
itfrö, 1989, Bíró Margit: Vahtang Gorgaszal életrajzához. Egy
11. századi grúz krónika tudósításai. Történelmi
Szemle, 29 (1989) 243-260. o.

272
Bíró, 2012. iliró Adám: Dating (with) weapon burials and
the »Waffenwechsel«. A preliminary report on new
investigations of the so-called VikingéAge swords
in the Carpalhian Basin from a chronological
point of view. In; Die archáologic dcr frühen
Ungarn. Chronologie. Technologie und Methodik.
Internationaler Workshop des Archáologischen
Instituls dcr TJngarischcn Akademie dér
Wisscnschaftcn und dcs Römisch-Germanischen
Zentralmuseums Mainz in Budapest, am 4. und
5. Dezember 2009. Hrsg von Tóbiás. B. RGZM -
Tagungcn Bánd 17. Mainz, 2012, 191-218. o.
B író, 2015. BírőÁdám: Az íj. In: Petkes-Sudár, 2015, 86-99. o.
Bíró -Bencsik, B író Ádám - Bencsik Péter: Régészeti
2014. leletanyagból hagyományőrzés? (A
magyarhomrog-kónyadombi 103. sír
íjászrekontrukciója) In: S udár-Szentpétery-
Petkes-Lezsák-Zsidai, 2014, 387-412. o.
Bíró-Langő-Türk, Bíró Ádám -Langó Péler-Türk Attila Antal:
2010. Adatok a Kárpát-medencei, agancsból faragott
íj markolati lécek értékeléséhez. Szentes-
Dcrekegyházi oldal, D-3 tábla 6. sír Archaeologiai
Értesítő 135 (2010) 245-268. o.
Sirtaíttft, 2006. Birtalan Ágnes szerk.: Mongol játékok és
versenyek. (Körösi Csorna Kiskönyvtár 27.)
Budapest, 2006.
Bírtalan-Ráhos. Birtalan Ágnes-Rákos Attila: Kalmükök. Egy
2002 európai mongol nép. Budapest. 2002.
iíisftop, 1985. B-ishop, M. C. ed.: The Production and
Distribútion of Román Military Equipment.
Proceedings of the Second Román Military
Equipment Research Seminar. (BAR International
Series 275.) Oxford, 1985.
fííi'ar. 1972. Bivar, A. D. H.: Cavalry Equipment and Taetics on
the Euphratcs Frontier, Dumbarton Oaks Papers,
26(1972) 271-291.0.
-BoZdpy, 2005. Boldog Zoltán: XV-XVL századi pajzsok a Déri­
gyűjteményből. DMÉ, 78. <"2005) 239-250. o.
Boldog, 2006. Boldog Zoltán: A Déri-gyűjtemény buzogányai.
DMÉ, 79 (2006) 75-79. o.

273
Boldog, 2007, Boldog Zoltán: Török lófejvért a Déri­
gyűjteményből. Páncélos csatalovak és az iszlám
világban. 80 (2007) 62-73. o.
Boldog, 2008- £oídogr Zoltán: Török fonott pajzs a Déri-
2009, gyűjteményből. Dütá, 81 (2008-2009) 125-135. o.
Boldog, 2015, Boffltog Zoltán: A honfoglaló magyarok
védőfegyverei. In: Petkes- Sudár, 2015, 133-144. o.
Bolsakov - Abu-Hámid al-Garnáti utazása Kelet- és
Mongajl, 1985, Közép-Európában: 1131-1153. Közzétette O. G.
Bolsakov és A. L. Mongajl, Ford. Iványi Tamás.
Budapest,1985.
Bóna, 1974. Béna István: A középkor hajnala. A gepidák és
a langobardok a Kárpát-medencében. Budapest,
1974.
tfórcűL 1984. Bóna István•A népvándorlás kor és a korai
középkor története Magyarországon. In: Székely
György főszerk.: Magyarország története. 1. k.
Előzmények és magyar történet 1242-ig. Budapest,
1984, 265-373.0.
Bóna, 1989. Bóna István: Dáciától Erdőelvéig. A népvándorlás
kora Erdélyben (271-896). In: K öpeczi Béla szerk,:
Erdély története. 1. k. Budapest, 1989, 107-234. o.
Béna, 1993. Bóna István: A hunok és nagykirályaik. Budapest,
1993.
B én a , 2000. Bóna István: A magyarok és Európa a 9-10,
században. (História Könyvtár, Monográfiák, 12.)
Budapest, 2000.
1995. Bonfiniy Antonio: A magyar történelem tizedei.
Fordította Kulcsár Péten Budapest, 1995.
itorawsfct, 1986. Borawski, Piotr: Tatarzy w Dawnej
Rzeczypospolitej, Warszawa, 1986.
ftorbas, 1999. Borbás G yörgy: A millennium szobrásza: Zala
György, 1858-1937. Budapest, 1999.
Borhy, 2016. Borhy László: Troianum dicitur agmen -
római kori díszpáncélok Brigetióból és
környékéről Komárom, 2016. (Acta Arcaeologica
Brigetionensia, Ser I. Vol. ).
Borost/, 1962. Borosy András: A XI-XIV. századi magyar
lovasságról. HK, új folyam 9 (1962) 119-174. o.

274
B orosy, 1971. Sorost/ András: A telekkatonaság és a parasztság
szerepe a feudális magyar hadszervezetben.
(Értekezések a történettudomány köréből, 60.)
Budapest, 1971.
B orosy, 1972. Borosy András: A paraszti milíciák a középkori
Európa hadseregeiben. HK, új folyam 19 (1972)
462-504.o.
őoros.v, 1977. Borosy András: Határőrség és határőrök az
Árpádok korában. HK, új folyam 24 (1977). 543-
557. o.;
Borosy, 1984. Borosy András: A lovagi haditechnika és a
lovagság Magyarországon és az Árpád-korban, In:
H Balázs Éva - Fügedi Erik - Maksay Ferenc
szerk.: Mályusz Elemér emlékkönyv. Budapest,
1984, 47-57. o.
Borosy, 1985a, Borosy András; A magyar királyság hadügye és
háborúi a tatárjárástól az Árpád-ház kihalásáig
(1242-1301.) In: Magyarország hadtörténete.
Főszerk. Liptai Ervin. 1. k. Budapest, 1985, 41-56. o.
Sorosa, 1985b. Borosy András: Hadi érdemek Magyarországon a
XIII. században. HK, új folyam, 32 (1985). 507-539.
Sorost/, 1986. Bo rosy András: Perdöntő párviadalok
Magyarországon. HK, űj folyam, 33 (1986). 237-
251.o.
Borosy, 1991. Borosy András: Történetírók a tatárjárásról. HK,
104(1991)3-20. o.
Sorost/, 1992. Borosy Ayidrás: Hadsereglétszámok a X-XIV.
században. HK, 105 (1992) 3-32, o.
Sorosa/, 1996. Borosy András: A nyugat-európai és bizánci
hadviselés a honfoglalás és a kalandozások idején.
In: Veszprémy László szerk.: Honfoglaló őseink,
Budapest, 1996, 66-80. o.
Sorosa/, 2001. Borosy András: Megjegyzések B. Szabó
János: Gondolatok a XI-XIV, századi magyar
hadviselésről c. tanulmányához. HK, 114 (2001)
445-447. o.
Sorz.sdA;, 1999, Borzsák István: A (késő)antik Horatius-
magyarázalok. Antik Tanulmányok, 43 (1999)
239-253. o.

275
Boshof, 1996- Boshoj] Egon: Ludwig dér Fromme. Darmstadt,
1996-
Bowlus, 1978. Bowlus, Charles Re. Warfare and Society in the
Carolingian Ostmark. A ustrian History Yearbooh,
14 (1978) 3-30. o.;
Bowlus, 1996- Bowlus, Charles Re Tact-ical and Strategic
Weakness o f Horse Archers on the Eve of the
First Crusade. In: Balard. M ichelede Autour
de la Premiere Croisade. Actes du Colloque de
la Society fór the Study of the Crusades and the
Latin East. (Clermond-Ferrand, 22-25 juin 1995).
Paris- 1996, 159-166.0.
Bowlus, 2006. Bowlus, Charles Re The Battle of Lecbfeld and
its Aftermath, August 955. The End of the Agc of
Migration in the Latin West . Aldershot, 2006.
B oyle, 1964. Boyle, J. A .: The Mongol Commanders in
Afghanistan and India According to the Tabaqat-
i-Nasiri of Juz;jani. Central A siatic Journal 9
(1964) 235-247. o.
Bréhier, 2003. Bréhier; L ouis: A bizánci birodalom intézményei.
Budapest. 2003.
Breiding, 2012. Breiding, D irk: Rennem Stechen und Turnier zűr
Zeit Maximilians L In: Vor Halbtausand Jahren
... Festschfrift zűr Errinnerung an den Besuch
des Kaiser Maximilian I. in St. Wcndel. Hrgs.
Lagerwaard, Cornelia. St. Wendel, 2012, 53-84.
Briggs, 1965. Briggs, L. Ce European Blades inTuareg Swords
and Daggers- JAAS, V (June 1965) june. 37-92. o.
Broquiere, 1892. Broquiere, Bertradon de la: Le Voyage
d'Outremer. Ed. Schefer, Charles. Paris, 1892.,
[Westmead, 1972.]
Bruiin-Hofftneyer, Bruhn-Hoffmeyer, Ada: Military Equipment
1966- in the Byzantine Manuscript of Scylitzes in
Bibliotcca Nációnál in Madrid. G, 5 (1966)
B rzezinski- B rzezinski, Richard - McBridge Angus: Polish
McBride, 1987- Armies, 1569-1969-1- (Men-at-Arms. 184.) Oxford,
1987.
B rzezinski,- Brzezinski, Richard - McBride, Angus: Polis
McBride, 1988. Armies, 1569-1696. 2. (Men-at-Arms, 188.) Oxford,
1988.

276
B rzezinski- Brzezinski, Richard - Mielczarek, Máriusz: The
Mielczareks 2002. Sarmatian 600BC-450AD (Men-at-Arms, 373.)
Oxford. 2002.
Brzezinkski, Brzezinkski, Richard - Vuksic, Velimir: Polish
Richard- Vuksic, Winged líussars 1576-1775. (Warrior) Oxford.
2006. 2006.
Bull, 1991. -BiííJ, Stephen: Évszázadok fegyverei. A támadó és
védőfegyverek világtörténete. Budapest, 1991.
Burr, 1949-1950. .öurr, Malcolm transl.: The Code ofthe Stephan
Dusán. Tfee cmrf, European Revieuh
28 (1949-1950) 198-217, 516-539. o.
ifttó'öecg, 1881. The Life and Letters Ogicr Ghiseiin de Busbecq.
Forster, Thornfon-Danie1l, Blackburne F. H .eds.
VoL 1. London, 1881.
Cahen, 1955. Cahen, Claude: The Turkish Invasion; the
Selchukids. In; Setton, Kenneth Meyer cd.: A
History of the Crusades. II. k. Philadelphia, 1955,
135-176. o.
Canard, 1970. Canard, Marius: Surdeux termes militaires
byzantins d'origine orientale. Byz., 40 (1970) 226-
229.o
fcova, Cankova-Petkova, Genovéva: A kora középkori
1981. bolgár-magyar kapcsolatok néhány adata. In:
Dobrev, Csavdar - Juhász Péter - Mijatev,
Petar: Tanulányok a bolgár-magyar kapcsolatok
köréből. A bolgár állam megalapításának 1300.
évfordulóján. Budapest, 1981, 211-215. o.
Cantemir, 1973. Cantemir, D im iire: Moldva leírása. Költő K ároly-
Cseiényi Béki-D ebreczeni József ford. Bukarest,
1973.
CHJ. Gorpus Juris Hungarici. Szerkesztő: Márkus
Dezső. Fordító: Nagy Gyula. Budapest, 1899.
Cfcnsíensen, 1987. Ghristensen, Stephen: European-Ottoman
Military Acculturation in the Laté Middle Ages.
In: McGuire, Brian Patrick eds.: War and Peace
in the Middle Ages. Copenhagcn, 1987, 227-251. o.
Clavijo, 1943. Clavijo: Embajad a Tamorlán. Estrada, F. Ló%>ez
ed. Madrid, 1943.

277
Cohen-Jack, 1995* Cohen, ffope - Jacfc, iVorma szerk.:
Fegyver-típusok enciklopédiája. Ilét évezred
fegyvereinek kézikönyve. Budapest, 1995.
Collins, 1975 Collins, Z/. J Z>.; The Military Organization and
Tactics ofthe Crimean Tatars, 16-17th centuries.
In: Parry, J.-Yapp, M. E. eds.: War, Technology
and Society in the Middle East. London, 1975,
257-276. o.
Commynes, 1925. Commynes, de PM/rp: Memoires, Calmette,
J osepked. Paris, 1925,
Conlam/ine, 1984. Contamine, Philippe: War in the Middle Ages.
(Trans* Jones, ÜZícftaei.) Oxford and Cambridge,
1984.
Cordellier-Tőth, Cordetliery Dominigue - Tóth Sándor: Zsigmond
2006. római király képmása és két másik uralkodó
képmása. In* Takács, 2006a. 452-453. o. 5.19.
Coscmíi/iü, 2000, Cosenfrmo, S o iw íore; Syrianos* Strategikon- a
9th-Century Source? BizanUnisticay 2. (2000)
243-280, o,
CowAsíon, 2002. Coulston, Jón: Arms and Armour of the Laté
Román Army. In: A Companion to Medieval Arms
and Armour. Ed. Nicolle, Dávid. Woodbridge,
2002.3-24. o.
Coupland, 1990. Coupland, Simon: Carolingian Arms and Armor
in the Ninth Centrury. Viator: Medieval and
Reaissance Studies, 21 (1990) 29-50. o.
Cuspinianus, Johannes: Napló I, Miksa császár
2006. találkozójáról Magyarország, Csehország és
Lengyelország három királyával. (1515) In: Kulcsár
Péter ford.: Krónikáink magyarul. Történelmi
források III/l. Budapest, 2006, 137-163. o.
föebe, 1917. Czebe Gyula: Darkó Jenő: Bölcs Leó Taktikájának
hitelessége magyar történeti szempontból, (lsm.)
Egyetemes Philologiai Közlöny. 41 (1917) 125-144. o,
Czeglédy, 1970, Czeglédy Károly: Az Árpád-kori mohamedánokról
és neveikről. Nyelvtudományi Értekezések, 70
(1970) 254-259. o.
Czigány, 2004. Czigány István: Reform vagy kudarc? Kísérletek a
magyarországi beillesztése a Habsburg Birodalom
haderejébe, 1600-1700. Budapest, 2004.

278
Czimer. 1912, Czimer Ká/roly: Az Árpárdházi királyok apródjai.
Szeged, 1912.
Czímer, 1914, Czimer Károly: Az Árpádházi királyok
várjobbágyai. Hadtörténelmi tanulmány. Szeged,
1914.
Cfcdjí, 2007. Csó/ji László Koppány: A sztyeppéi civlizáció és a
magyarság. Budapest, 2007. (Ómu ltunk Tára 1.)
CsaiJ-d??#. 1969- Csallány Dezső: Avar kori páncélok a Kárpát-
1971. medencében. - Panzer im Karpatenbecken aus dér
Awarenzeit. XII-XIV (1969-1971) 7-44. o.
CsaZMn?/. 1972- Csallány Dezső: Avar kori páncélok a Kárpát­
1974. medencében 2. JAMÉ, XV-XVII (1972-1974) 5-35. o.;
Csrmdes-fiásso, Csendes László - Rázső Gyula/. A mohácsi csata.
1977. MDCXXVI. In: Mohács, 1526-1976, Szerk. Hunyadi
Károly, fMinikönyv] Budapest, 1977, 7-88. o.
Csernus, 1998, Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a
francia történetírásban, Sz, 132 (1998) 47-127. o.
Csernus, 2003. Csernus Sándor: A 15. századi francia útleírások
Magyarország-képc. In: Monok István szerk.:
Régi és új peregrinációk. Magyarok külföldön
cs külföldiek Magyarországon. 11, k. Budapesl-
Szeged, 2003, 1006-1019. o,
Csikány, 2000. Csikány Tamás: Honvédtüzérség az 1848-49-es
szabadságharcban. Budapest, 2000.
Císífcs/, 2007. Csiky Gergely: A korai avar lándzsák tipológiája.
AÉ, 132 (2007) 305-323. o.
Csiky, 2008. Csiky Gergely: The Tnzükát-i Timüri as a Source
fó r Military History. AOASH, 59 (2008) 439-491, o,
Csífc^ 2013. Csiky Gergely: Az avar közelharci fegyverek
története. Funkcionális megközelítés. Dolgozatok
az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárából, 6-7
(2013)71-92.0.
Orc7fcz0, 1971. Csillag Ferenc: Kardok történelmünkben.
Budapest, 1971
Csír&ds', 2003. Csirkés Ferenc Péter: Mir Ali Sir Navai: Halalt-i
Pahlavari Mii hammad, In: Csirkés Ferenc
- Csorba György - SuőAr Balázs - Takács
Zoltán: Függőkért. Orientalisztikai tanulmányok.
Budapest, 2003, 52-74. o.;

279
Csukovits, 2015. Cswfcomís Enikő: Magyarországról és a
magyarokról. Nyugat-Európa magyar-képe a
középkorban. Budapest. 2015.
Dain, 1950. Bain, Alphonse.: La Parlagé du butin d e gucrre
d’aprés les traités juridiques e t militaires. In: Actes
du VF C o n g r é s I n t e r n a t i o n a l d’ctudes byzantines,
Paris, 1948.1. k. Paris, 1950, 347-354. o!
Bankó, 1994. Bankó Imre-. Králjevics Márkó azonosítása
Mátyás királlyal a délszláv népköltészetben.
In: Kiss Mária szerk.: A tradicionális
műveltség továbbélése, Az V. magyar-jugoszláv
folklórkonferencia előadásai. Budapest, 1991.
november 1-3. Budapest, 1994, (Folklór és
tradíció. VII.) 223-232. o.
Par/cő, 1914. Barkó Jenő: Bölcs Leó Taktikájának hitelessége
magyar történeti szempontból. A kadém iai
É rtesítőt 25 (1914).
Barkó, 1915. Barkó Jenő: Bölcs Leó Taktikájának hitelessége
magyar történeti szempontból. (Székfoglaló)
Értekezések a Magyar Tudományos Akadém ia
Nyelv- és Széptudományi Osztálya Köréből} 23
(1915).
Parfcó, 1916, Barkó Jenő: Az ősmagyar hadiszervezet és
taktika. A debreceni M. Kir. Tudományegyetem
népszerű főiskolai tanfolyamán 1915. október
20-án tartott előadások 4. Debrecen. 1916.
Darfcrf, 1934. Barkó Jenő: Turáni hatások a görög-római
hadügy fejlődésében. HK} 35 (1934) 3-40. o.
Par/co, 1935-1937. Barkó Jenő: Influences touraniennes sur
révolution de Tart militaire des grécs, des
romains et des byzantins. Byzantion. 10 (1935).
443-469. o., Byzantion, 12 (1937) 119-147. o.
Darkót 1937. Barkó Jenő: A magyar huszárság eredete. HKy38
(1937) 148-183.0.
Barkó, 2007. Barkó Jenő: Az ősmagyar hadművészet fejlődése
és hatása Nyugateurópára. Máriabesnyő-Gödöllő,
2007.
B ávid, 1969. Dávid András: Fejezetek a magyar-délszláv
művelődési és irodalmi kapcsolatok köréből. Növi
Sad, 1969.

280
Dawson, 1988, ilawtföri, Kremasmata, Kabadion, K) ibanion.
Somé aspects of middlc Byzantiiie miiitary
equipment reconsidcrcd. Bzyzatine and Modern
Greek Studies, 22 (1988) 38-50. o.
Dawson, 2002, Daruson, Tim: SuntagmaHopion: The Equipment
of Regular Byzantiiie Troops, c. 950 to c. 1204, In:
Nicolle, 2002. 81-90.
D ecei, 1960. Dece/L Aurél: Akindji. In: Encyclopedica of Islam.
I, k, Leiden-London, 1960, 340, hasáb.
Decreta, 1301- Decreta rogni Hungáriáé, Gesetzte und
1437. Yerorderungen Ungarns 1301-1437. Collectionem
manuseriptam F. D öry additamentis auxerunt,
commentariis notisque illustraverunt G. B ónis, V
Bácskai. Budapest* 1976.
Decreta, 1458- Decreta regni Hungáriáé. Gesetzte und
1490. Yerorderungen Ungarns 1458-1490. Collectionem
manuseriptam F. Döry additamentis auxerunt,
commentariis notisque illustraverunt Georgius
Bónis. Geisa Érszegi, Susanna Teke. Budapest,
1989.
Beér, 1936. B eér József: Zsiginond király honvédelmi
politikája, HK> 37 (1936) 1-57. o.
Delbrück, 1923. Delbrück, Haris: Gesichte dér Kriegskunst.1-4.
Bands. Berlin, 1923.
Dem ény, 2002. Demény István Pál: Hősi epika. Budapest, 2002.
Denison, 1992, jDenison, Georg: A lovasság története a legrégibb
időktől a jelenkorig. írta Denison György. Brix
porosz táborkari ezredes német átdolgozása után
fordította Szeles Dénes, Budapest, 1884 [Reprint:
Gyula, 1992.]
Dennis, 1981. Dennis, Georg T. ed,: Das Strategikon des
Maurikios. (Corx>us fontium históriáé Byzantinae,
17.) Wien, 1981.
Dercras, 1985. Dennis, George T ed, and trans.: Three
Byzantines Miiitary Treatises. Washington, DC,
1985, (Dnmbarton Oaks Texts, 9; Corpus Fontium
Históriáé Byzantinae, 25.)
Oienes, 1969. D ienes István: Megjegyzés Feltich Nándor
válaszához. AÉ, 96 (1969) 116-122.

281
Dob ólán-Szöllősy, Dobolán Gábor-Szöllősy Gábor: Miért általános
1992-1995. a nomád népek közt a hátrafelé nyilazás? So/yaria,
22 (1992-1995) 3. sz. 207-218. o.
D oerfer, 1963. Doerfer, Gerhard: Türkische und mongolische
Elemente iirt Neupersischen I. Bánd Wiesbaden,
1963.
Duffy, 1977, Dujfy, Christopher: The Army of Maria Teresa.
The Armed Forces of Imperial Austria (1740-
1780) North Pomfret (VT) Vancouver-London,
1977.
űují?/, 1974 Dufty, A rthur Richard: European Swords and
Daggers in the Tower of London. London, 1974
DüriegL 1986. Düriegl, Günter: Wehrhafte Stadt. Das Wiener
Bürgerlichc Zeughaus im 15. und 16. Jahrhundert,
Wien, 1986.
D w orzaczek, 1985, D w orzaczek, Wolodzimierz: Hetman Jan
Tarnowski. Warszawa, 1985,
Egerton, 2002. Egerton, Wilbraham, Lord ofT atton: Indián and
Orientál Anns and Armour. Mineola, 2002.
Egey Tibor - Horváth M. Ferenc: Emlékkönyv
2002 . Borosy András nyolcvanadik születésnapjára.
Budapest, 2002.
EVjrc/ed, 1979, Egyed Ákos: A székely hadkötelezettség és
hadszervezet, különös tekintettel a XVL századra.
In: Benkő Samu-Demény Lajos-Vekorv Károly
szerk.: Székely felkelés 1595-1596. Előzményei,
lefolyása, következményei. Bukarest, 1979, 47-59. o.
ETcdafeí, 1998, Ekdahl, Sven: Horscs and Grosbows: Two
Important Warfare Advantages of the Teutonic
Order in Prussia. In: Nicholson, Helen ed.: The
Military Ürders. Vol. 2. Welfare and Warfare.
Aldershot, 1998, 119-151.0.
Ekkehard, 1999, Ekkehard barát: Vita Waltharii manu fór ti s.
Erőskezű Valter története. [Tractataminuscula,
15-16.] Ford. Tulok Magdolna-Makkay János.
1999.
Elekes, 1951. Elekes Lajos: Hunyadi hadserege. Budapest, 1951.

282
Emecen, 2006. Emecen, Fevdiun M.: A csata, amely a „Nagy
Török” előtt megnyitotta a magyar Alföldet -
Mohács, 1526. In: fí, Ssa&ö János szerk,: Mohács.
Budapest, 2006, 613-637. o.
Endlicher, 1849, Endlicher, István János: Rerum Hungaricarum
Monumenta Arpadiana. fíankt Gálién, 1849.
[Lcipzig, 1931.]
Endrődi, 2000, Endrődi Gábor: Szent István I. Miksa császár
síremlékén. In: Afifeo-Siwfcö, 2000. 196-220. o.
Ének Igor hadárói, Ének Igor hadáról. Fordította Képes Géza.
1974. Budapest, 1974.
Engel, 1994. Fái: Magyarország és a török veszély
Zsigmond korában, 128 (1994) 273-287.
Engel, 2001, Engel Pál: Adatok az Anjou-kori magyar
hadseregről. In: Neumann Tibor szerk.: Analecta.
Mediavalia I. Tanulmányok a középkorról, II. n.
2001, 73-82. o.
EOE, 1881. Erdélyi országgyűlési emlékek. Szerk.: Szilágyi
Sándor szerk. VII. k. Budapest, 1881,
Erdélyi, 1929, Erdélyi Gyula: A magyar katona. A magyar
hadszervezet és hadművészet fejlődése. Budapest,
1929.
Erdélyi, 1933. Erdélyi Gyula: A magyarok hadművészete.
Budapest, 1933.
Erdélyi, 1982. Erdélyi István: Az avarság és a kelet a régészeti
források tükrében. Budapest, 1982.
Erdélyi, 1914. Erdélyi László: Árpádkori
társadalomtörténetünk kérdései, TSz, 3 (1914)
517-561, o.
Erdélyi, 1915 Erdélyi László: Árpádkori
társadalomtörténetünk kérdései. TSz, 4 (1915)
32-50., 202-226. 334-352., 481-514. o.
Erdélyi, 2009. Erdélyi István: Scythia Hungarica - A
honfoglalás előtti magyarság régészeti emlékei.
Budapest, 2009.
-Esíw, 1973. Esin, Emel: Tabari’s Rcport on the Warfare
with the Turgis and Testimony of Eight Century
CentralAsianArt. CentralAsiatic'Journal, 17
(1973) 130-149. o.

283
Estei H ippolü, Estei Hippolit püspök egri számadáskönyve,
1992, 1500-1508. Közzéteszi /?. Kovács Péter, Eger. 1992.
(A Heves megyei Levéltár forráskiadványai.)
Evans, 2004. iftíans, Heten C\ ed.: Byzantium: Faith and Power,
1261-1557. New Haven, 2004.
EWU Etymologisches Wörterbuch dcs Ungarischen.
Hrsg. Loránd Benkő. 1-2. k. Budapest, 1993-1994.
FaMán, 1967. Fábián Gyula: Arcliaeologia experimentális.
Honfoglaláskor! magyar íj rekonstruálása.
Természettudomány i Közlöny. 9 (1967) 98-101. o.
Fábián, 1970. Fábián Gyula: The Hungárián compositc.
Journal o fth e Society o f Archer-Anliquari.es, 13
(1970) 12-16. o.
Fábián, 1980- Fábián Gyula: Újabb adatok a honfoglaláskor!
1981. íjászat kérdésköréhez. MFMÉ, (1980-81) 63-76. o.
For&as, 2018. farfeas Péter: Fél évszázad a középkori
hadtörténe lírás szolgálatában. In memóriám
Borosy András (1922. január 10-2011. december
16.) Atftas, 28 (2013) 2. sz. 209-2013. o.
Fefeér, 1931. (?&a: A bolgár török műveltség emlékei
és magyar őstörténeti vonatkozásaik.(Les
monuments de la culture proto-bulgare et leurs
relations hongroiscs) AH, 7 (1931)
Fefcér, 1982. Fehér Géza; A magyar történelem oszmán-török
ábrázolásokban. Budapest, 1982.
F ehértói, 1970. Fehértói Katalin: Huszár. MNy, 66 (1970) 82-83. o.
F ehértói, 1983. Fehértói Katalin: Árpád-kori kis személynévtár.
Budapest, 1983.
F enyvesi. 1990. Fenyvesi László: Magyar-török diplomáciai
kapcsolatok Mátyás király haláláig. HK, 103
(1990) 74-99. o. "
Ferrandis Torres, Ferrandis Toinres, J: Espadas Granadinas de la
1943. Jineta. Archivo Espanol de Arte, 16, (1943).
/'feMícft, 1933. Fettich Nándor: A levédiai magyarság a régészet
megvilágításában. Sz, 67 (1933) 250-276, 369-399. o.
Fettich, 1937. Fettich Nándor: A honfoglaló magyarság
fémművessége, AH, 21 (1937)

284
Feltich, 1938. Feí//ic/i A'dr dór: A pr ágai Szent István-kard
régészeti megvilágításban. In: Seredj Jusztinján
szerk: Emlékkönyv Szent István király halálnak
kilencszázadik évfordulóján. 2. k. Budapest,
1938.,725-768. o.
Finály, 1892. Finály Henrik: A besztercei szószedet.
Értekezések a nyelv- és szép tudományok köréből
16. Budapest, 1992.
Fodor, 1976. Fodor István: Az osztrogozsszki lelet. Cumaniat 4
(1976) 255-263. o.
Focíor, 1981. Fodor István: A magyarság baltikumi és
skandináviai kapcsolatai alX-XÍ. században (a
régészeti leletek alapján) Tisicum: a Szolnok
Megyei Múzeumok Évkönyve, (1981) 85-89. o.
Fodor, 2000a. Fodor István\ A haderő és a fegyverzet változása
az államalapítás korában. In: Rácz, 2000. 20-21. o.
Fodor, 2000b. Fodor István: A bécsi szablya és a prágai kard.
Szeged, 2000. Szeged.
Fodor, 2001. Fodor István: Az államalapítás korának
hadserege, A Makói Múzeum fü zetei (Az
államalapítókról 2000-ben. AVII. Honvéd
Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai.)
98 (2001) 17-39, o.
Fodor, 2001b. Fodor Pál: Adatok a magyarországi török
rabkereskedelemről. In: Uő: A szultán és az
aranyalma. Budapest, 2001, 296-3Ü7. o.
Fodor, 2009. Fodor Fát: Ottó mari waríarc. 1300-1453. In: Fleet,
Kate ed,: The Cambridge History of Turkey, Vol
I. Byzantium to Turkey, 1071-1453. Cambridge,
2009, 192-226. o.
Forcí, 1996. Font Márta: Magyarok a kijevi évkönyvekben.
Szeged, 1996.
Forgách,1982. Forgách F erenc: Emlékirat Magyarország
állapotáról Ferdinánd, János, Miksa királysága
és II. János erdélyi fejedelemsége alatt. Vál.,
szöveggond., magy. és utószó: Kulcsár Péter.
Ford.: Borzsák István. Budapest, 1982.
Forgács, 2002. Forgács Balázs: Háború és hadi kultúrák, Új
Honvédségi Szemle, 56 (2002) 10. sz. 130-139. o.

285
Forgács, 2009. Forgács Balázs: A hadikultúrák fogalmának
historiográfiája I. Hadtudományi Szemle, 2
(2009)2. sz. l-9 .o .
F orster - Forster, Thornton - Blackburne, Dánielt, F 7/.:
Blackburne, 188 L The Life and Letters Ogier Ghiselin de Busbecq.
Vol. 1. London, 1881.
F rakn ói, 1895. Fraknói Vilmos szerk.: Mátyás király levelei, 2. k,
Budapest, 1895.
F rancé, 2006. Francé, Jokn(ed.): Medieval Warfare, 1000-1300.
(The International Library of Essays on Military
History) Aldershot, 2006.
Freisingi Ottó, Freisingi Oíte: T. Frigyes császár tettei.
1913. Fordította. Gombos F. Albin. (Középkori
krónikások XV-XVI.) Budapest, 1913.
Fuchs-Scfvmied, Fuc/is, Franz - Schmid, Péter (Hrsg.): Kaiser
2002 . Arnolf. Das ostfránkische Reich am Ende des
9. Jahrliunderts. Regensburger Kolloquium
9-11.12.1999. München, 2002.
F uncken- Funcken, Lüiane-Funcken, Fred: L’uniformé
F uncken, 1976. et les armes des soldats de la guerre en dentelle,
1700-1800. 2. k. Tournái, 1976.
Fügediy 1960. Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség
gazdálkodása a XV. század végén, óte, 94 (1960)
82-124., 505-535. o.
Galavics, 1986. Galavics Géza: Kössünk kardot az pogány ellen.
Török háborúk és képzőművészet. Budapest, 1986.
Gálái, 1939. Gálái László: Huszár szavunk bizánci kapcsolatai,
MNy, 25 (1939) 160-166. o.
Gall, 2007. Gáli Ervin: Az Erdélyi-medence, a Pártáim
és a Bánság X-XL századi sír- és szórvány-
fegyverleleteinek elemzése. HK, 120 (2007) 395-
474. o.
Gamber, 1998. Gamber, Őrt w in: Geschichte dér mittelalterliche
Bewaffnung. Teil. 6. ZGHWK, 40 (1998) 39-47. o.
Garam , 1995. Garam Éva: Das awarcnzeitliche Gráberfeld von
Tiszafüred. Cemctcries of the Avar Period (567-
829) in Hungary. Budapest, 1995.
Gem barzew ski, Gembarzewski, Bronislaw: Le hussard Polonois.
1939-1940. R evue Internationale de VHistoire Milüaire, 1
(1939-40) 157-168.0.;

286
Gemborzewski, ilrom-ü'tow: Zolnierz polski. Ubiór,
1960. uzbrojenie i oporz^dzenie wojskapolskiego od XI
wieku do 1831 roku. 2. k. (1697-1795), Warszawa,
1960*
Gerézdi, 1962. Gerézdi Rábán; A magyar világi líra kezdetei.
Budapest, 1962, (Irodalomtörténeti könyvtár 7.)
Gesta Francorum, Gesta Francorum. Az első és második keresztes
1999* háború forrásai. Veszprémy László ford.
Budapest, 1999. (Középkori keresztény írók 1.)
Geszta Lajos Névtelen szerző: Geszta Lajos királyról. Ford.
királyról, 2000, Kristó Gyula, Budapest, 2000.
Ge ve rs-Mo Inár, Gervers-Molnár Vera: Sárospataki síremlékek.
1983. Budapest, 1983. (Művészettörténeti Füzetek. 14.)
GieJSavf, 2004, Giej&auf, Johannes: A lovasnomád fegyverzet és
harcmodor az ellenfelek beszámolóinak tükrében.
In: Balogh-Keller, 2004, 26-37. o.
Gillingham, 1985. Gillingham, John: A Rózsák Háborúja. Budapest,
1985.
Gillingham, 1992. Gillingham, John: Richard I and Scienece of
Warfare. In: Strickland, Matthew ed.: Anglo-
Norman Warfare: Stúdiós in Laté Anglo-Saxon
and Anglo-Norman Military Organization and
Warfare. Rochester, 1992, 194-207, o.
ffi/lmor, 1992. Gillmor, Caroll: Practical Chivalry: The Training
of Horses fór Tournaments and Warfare, Sludies
in Medieval and Renaissance H istoryf 13 (1992)
5-29. o.
G i o m 1550-1551, GioviOy Paolo: Historiarium sui temporis.
Florentiae, 1550-1551,
Glück, 1993. Glück Jenő: A német lovagrend a XV. századi
Bánságban. Zounuk. A Jász-Nagykun-Szolnok
m egyei levéltár évkönyve, 8 (1993) 33-44. o.
Goldberg, 2006, Goldberg, E ricJ : Struggle fór Empire: Kingship
and Conflict Under Louis the Germán, 817-876.
Ithaca and London: 2006
Golden, 1996. Golden, Peter fí.: The Öernii Klohouci. In:
Symbolae Turcologicae. Studies in Honour of Lars
Johanson on his Sixtieth Birthday, 8 Mareh 1996.
Eds.: B erta, Á - Brendemoen, B. - Schönig, C.
Stockholm,1996, 97-107. o.

287
Goidén, 2002. Golden, Peter B.: War and Warfare in the Pre-
Cingisskl Western Stcppcs of Eurasia. In Cosmo,
AricoZa cM ed,; Warfare in Tnncr Asian History
(500-1800). Leyden, 2002, 105-172. o.
Goliúski, 200L Golinski, Mateusz: 8ome Remarks on the Issue
of the Tactical Organiztion of Knight Forces (and
addition to the Recent History of Poland.) In:
Warfare in the Middle Ages, Lodz, 2001, 67-70. o.
(Acta Archaeologica Lodzinesia Nr. 47,)
Gombos, 1927. Gom bos F. Albin: A honfoglaló magyarok itáliai
kalandozása. HK, 28(1927)464-471 o.
Gombos, 1937“ Gombos F Albin: Catalogus fontiuni hisioriae
1938. Hungaricae aevo ducum et regnum ex stirpe
Árpád descendentium ab anno Christi DCCC
usquc ad annum MCCI. Budapest, 1937-1938,
GoreZifc, 1979, Gorelik, Mickael: Orientál armour of the Near
and Middle East froin the eighth to the íifteenth
centuries as shown in works of art. In: Elgood,
Róbert ed.: Islamic Arms and Armor. London.
1979, 30-63. o.
Göckenjan, 1972. Göckenjan, Hansyerd: Hilfsvölker und
Grenzwáchter im mittelalterlichen Ungarn.
Wiesbadcn, 1972. (Quellén und Studien zűr
Geschichte des östlichen Európa. Bánd V,)
Göckenjan- Göckenjan, Hansgerd - Zimonyi István:
Zim onyi, 200L Orientalische Berichte über die Völker Osteuropas
und Zentralasiens im Mittclalter. Die Gayhani-
Tradition (Ibn Rusta, Gardizi. Hudud al-’Alam,
al-Bakri und al-Marwazi), Wiesbaden, 2001.
Gömörry, 1891. Gömsöry Gusztáv: Hadi szabály a magyar lovasság
és a hajdúk számára. HK, 4. (1891) 148-152. o.
GrabarczyJc, 2009. Grabarczyk, Tadeusz: Uzbrojenic w konnej rocie
Aleksandra Sewera z 1498 roku. Archaeologia
H istorica 34 (2009) 445-453, o.

288
Grabarczyk, 2011. Grabarczyk, ,,Po racku, po husarsku,
z przyprawa t.atarska” — poczatki przemian
wojskowosci polskiej u schylku XV w. Tn: Ksi^ga
pamiatkowa dedykowana prof. dr. hab. Janowi
Szymczakowi w 65-lecie urodzin i 40-iecie pracy
naukowo-dydaktyczncj. Ed: Grabarczyk, Tadeusz
- Kowalskiej-Pierrzak, Anna - Nowak, Tadeusz.
Warszawa, 2011, 117-128. o.
Graff, 2002. Graff Dávid A.: Strategy and Contingency in the
Tang Dcfcat of the Eastcrn Turks, 629-630. In:
Cosmo, 2002. 33-71. o.
Graff, 2016. Graff Dávid A.: The Eurasian Way of War:
Military Practice in Seventh-Century China and
Byzantium. New Nework. 2016,
Graffér, 1801. Gr affér, Au-gust: Kurze Geschichte dér Kais.
Koenigl. Regimenten Oorps, Battalions und
andcren Militaerbrauchcn von Thren Ursprung an
bis zu Ende des Feldzuges von 1799. 2. Bel. Wien,
1801.
G régoire, 1938a. Grégoire, Henri - Orgels, Paul: Qu’est ce qu'un
Hussard? Annuaire de la philologie el cThistoire
orientales el slaves, 6 (1938) [Mélanges Émile
Boisacq], 443-451, o.
Grégoire, 1938b. Grégoiret Henri: Aux conüns militaires de Torient
byzantin. Hussards, Trabans, Tasnaks. Byz., 13
(1938) 279-282. o.
Grégoire, 1954. G régoire, Henri: Origine et etymologie de la
Hanse. Bulletin de la Classe des Lettres et des
Sciences morales et politiques, 40 (1954) 1-3, sz.
18-28. o.
Guerri dall’Oro, G uerri dall'Oro, Guido: Les Mcrccnaires dans les
2008. Campagnes Napolitaines de Louis de Grandc, Roi
de Hongrie, 1347-1350. In: Mercenaries and Paid
Mén: The Mercenary Identity in the Middle Ages.
E d Francé, John. Leiden-Boston, 2008, 61-88. o.
Guüntan, 2014 Guitman Barnabás: Fejezetek a schmalkaldeni
háború történetéből. Világtörténet, 4 (2014) 2. sz,
295-317. o.

289
Gulyás, 2010a. Gulyás Borbála: Huszárok Prágában és
Innsbruckban, törökök Drezdában - huszártornák
a 16. századi Európában. In; Színlelés és
rejtőzködés, A kora újkori magyar politika
szerepjátékai Szerk.: 6% Etényi Nóra-H orn Ildikó.
Budapest, 2010, 273-290. o.
Gulyás, 2010b. Gulyás Borbála; Huszár-török viadalok a szász
választófejedeimi udvarban (1548, 1553) In: „Ez
világ, mint egy kert...”, Tanulmányok Galavics
Géza tiszteletére Szerk. Bubryák Orsolya.
Budapest, 2010, 95-106. o.
Gw-twü, 2000. Gunst Péter: A magyar történetírás története.
Debrecen, 2000.
Gyalókay, 1926. Gyalókay Jenő: A mohácsi csata. In: Mohácsi
Emlékkönyv 1526. Szerk. Lukinich Imre.
Budapest, 1926, 193-276. o.
Gyalókay, 1940. Gyalókay Jenő: A boroszlói hadijára! 1474-ben. HK,
41 (1940) 1-19. o.
GW/anL 2015. Gyáni Gábor: Elbeszél he tő-e egy csata hiteles
történetet? Metatörténeti emgfontolások. In:
K incsest 2015, 25-37. o.
Gyárfás, 1883. Gyárfás István: A jász-kunok története. 3, k.
Szolnok, 1883.
1902. Gyomlay Gyula: Bölcs Leó Taktikája mint
magyar történeti kútforr ás. Értekezések a
Magyar Tudományos Akadém ia Nyelv- és
Széptudományi Osztálya Köréből, 18 (1902).
1938. Gyóni Mátyás: Kalizok, kazárok, kabarok,
magyarok. Magyar Nyelv,
34 (1938) 86-96., 159-168. o.
Gyóni, 1942. Gyóni Mátyás: A paristrioni „államalakulatok”
etnikai jellege. A Magyar Történettudományi
Intézet Évkönyve, 1 (1942) 89-177. o.
1941. Györffy György: A székelyek eredete és
településük története. In: Mályusz Elemér szerk.:
Erdély és né£)ei. Budapest, 1.941, 35-86. o.
G yörffy, 1958. Györffy György: A magyar nemzetségtől a
vármegyéig, a törzstől az országig. Sz, 92 (1958)
12-87,565-615.0.

290
Györffy, 1959. Gí/ör^T/ G^örp?/; Tanulmányok a magyar állam
eredetéről. A nemzetségtől a vármegyéig, a
törzstől az országig, Budapest, 1959.
Györffy, ^77. Györffy György: István király és műve, Budapest,
[2000J 1977, Gondolat. [2000, Balassi.]
Györffy, 1984. Gvyöripg/: Honfoglalás és megtelepedés.; A
kalandozások kora. In: Székely György főszerk.:
Magyarország története. 1. k. Előzmények és magyar'
történet 1242-ig. Budapest, 1984, 577-716. o.
Györffy, 1986. Györffy György szerk.: A magyarok elődeiről és a
honfogalásról. kortársak és krónikások híradásai.
Budapest, 1986.
Györffy, 1990. Györffy György: A magyarság keleti elemei.
Budapest, 1990.
Györffy, 2002. Györffy György: A magyarok elődeiről és a
honfoglalásról. Budapest, 2002.
Györkös, 2014. Györkös Attila: Pierre Clioque Magarországról
szóló francia útleírásának (1502) kéziratai és képi
ábrázolásai. In: Arcana tabularii. Tanul Hiányok
Solymosi László tiszteletére. Szerk.: Bárány
A ttila-D reska Gáhor-Szovák K orn él 2, kötet.
Budapest és Debrecen, 2014, 543-550. o.
Györkös, 2016. Györkös Attila: Reneszánsz utazás. Anna királyné
1502-es fogadtatásának ünnepségei Észak-Ttáliában
és Magyarországon. Máriabesnyő, 2016.
ifaeniscfe- Fao TTaenisch, Erich-Yao Ts'ung-wu-Olbricht, P eter-
Pinks, Elisabelh: Meng-tapei-Iu und hei-ta shih-
OZbncftí- Pmfcs, leh. Chinesische Gesandtenberichte über die
1980. friihen Mongolén 1221 und 1237. Wiesbaderi, 1980.
Maidon, 2001. Maidon, John: The Byzantine Wars. Battles and
Campagnes of the Byzantine éra. Stroud. 2001.
Maidon, 2002, Maidon, John: Somé Aspects of Early Byzantine
Arms and Armour. In: Nicolle, 2002, 65-87, o.
Halmágyi, 2007. Halmágyi Miklós: A magyarok nyilaitól... Egy
kósza idézet nyomában, Aetas, 22 (2007) 3. sz.
142-147. o.
Hampel, 1900. Hampel József: A honfoglalási kor hazai emlékei.
In: Pauler Gyula - Szilagyi Sándor szerk.: A
magyar honfoglalás kútfői, Budapest, 1900, 507-
830. o.

291
Hatházi. 1990. íío.lhőzi Gábor: Az Árpádékor! magyar
hadszervezet nomád elemeinek kérdéséhez. A
besenyők. HK, 103 (1990) 22-60. o.
Hatházi, 1996. Halházi Gábor: A besenyő megtelepedés régészeti
nyomai Fejér megyében. iYroa-na, 22 (1992-1995)
3. sz. 223-248. o.
Hatházi, 2005. Hatházi Gábor: Sírok, kincsek, rejtélyek.
Híres középkori régészeti leletek Kiskunhalas
környékén. Kiskunhalas, 2005.
H azai, 1955. Hazai György: A Topkapu Szeráj Múzeum
levéltárának magyar vonatkozású iratai.
Levéltári Közlemények, 26 (1955) 286-295, o.
Ilazay, 1888 Hazay Samu: A X. századbeli magyar hadügyről,
HK, 1 (1888) 389-407., 549-561. o.
iíár/ce, 1990. Hárke, H einrich: Warrior graves? The
background ofthe Anglo-Saxon weapon burial
rite. Pást & Present, 126 (1990) 22-43. o.;
Harfce, 1992. Hárke, Heinrich: Changing Symbols in a hanging
Society: The Anglo-Saxon Weapon Burial Rite in
the Seventh Century. In Carver, Martin ed.: The
Age of Sution Hoo: The Seventh Century in North­
western Europe. Woodbridge, 1992, 149-165. o.
iíépj/i, 1995. Hegyi Klára: Török berendezkedés
Magyarországon. Budapest, 1995. (História
Könyvtár. Mongoráíiák 7.)
Hegyi, 2001. Hegyi Klára: Magyar és balkáni katonaparasztok
a budai vilajet déli szandzsákjában. Sz, 134 (2001)
1251-1272.0.
Herbsí- Wíxftcfc/, Herbst, Staniwlaw - Waiicki, Michail: Obraz
1949. bitwy pod Ürsza. Dokument hitorii sztuki 1
wojskowosci. Rozprawy Komijsi H istorii Kullury
i. Sztuki, 1 (1949) 33-67. o.
Herddtanos, 2005. Héródianos: A Római Birodalom története
Marcus Aurelius halálától. Fordította Fehér
Bence és Kovács Péter. Budapest, 2005.
líe r marin, 1975. Hermán Zsuzsa: Államháztartás és a pénz értéke
a Mohács előtti Magyarországon. Sz, 109 (1975)
301-336. o,
H erm ann, 1988. Hermann, Georgina: Perzsa reneszánsz.
Budapest, 1988. [Múlt születése]

292
Hermann, 2003. Hermann Róbert szerk.: Fegyvert s vitézt... A
magyar hadtörténelem nagy csatái. Budapest,
2003.
Hermann, 2015. Hermann Róbert: A magyar hadtörténeti
szintézisek 1842-től napjaikig. In: A magyar
hadtörténetírás története és aktuális kérdései.
Szerk.: Kincses Katalin. Budapest. 2015. 239-281. o.
i7e?á, 2012. Hes, Róbert: Wroelaw miedzy trzcma królestwami
- wyprawa Jagiellonów na Sl^sk w 1474 r. In:
Od Grunwaldu do Bzurv - bitwy i bője polskie
na przestrzeni dziejów. Red./ Jedrysiak, Jacefc
- Koros>Daniét - Maron, Jorzy - Widzinski,
Krzysztof. Wroelaw, 2012, 27-66. o.
Hidán 2000a. Hidán Csaba László: Mit jelent a könnyű-, és mit
jelent a nehézlovas? Terminológiai problémák
az „eurázsiai nomád” lovassággal kapcsolatban.
Társadalom és honvédelem, 4 (2000) 7-20. o.
Hidán, 2000b. Hidán Csaba László: Könnyűlovas-fcgy verzet és
-harcmodor az Árpád-korban és az Anjou királyok
alatt. Túrán, űj folyam 3 (2000) 167-172. o.
Hidán, 2004. Hidán Csaba László: A Xl-XIV. századi sztyeppéi
eredetű buzogányok és használatuk. Studia
Caroliensia, 5 (2004) 2-9. o.
Hidán, 2006. Hidán Csaba: Különböző nyilazási módok és
a Szent László-legenda íjászábrázolásai. SC, 7
(2006) 435-446. o.
Hidán. 2015. Hidán Csaba László: Fegyverek magyar kézben.
Budapest, 2015.
Hillebrand, 2007. Hillebrand. Carole: Turkish Myth and Muslim
Symbol: The Battle of Manzikert. Edinburgh, 2007.
1974. Hadzisz, D im itriosz szerk.: A bizánci irodalom
kistükre. Budapest, 1974,
i/a/m , 1963. Hahn István szerk.: A hadművészet ókori
klasszikusai. Budapest, 1963.
Fotíwfca, 1913. Hodinka Antal: Kálmán királyunk 1199-iki
premysli csatája. (Az orosz őskrónika nyomán)
HK, 14 (1913) 325-346., 524-544. o.
ffoZufr, 1918. Ilolub József: Az 1522, évi országgyűlés és
törvényei. Sz, 52 (1918) 496-509. o.

293
Honfi, 1968. Honfi József. A huszárság kialakulása a XVIlii.
századi orosz hadseregben, /77T, új folyam 15
(1968)95-129.0.
IIortsin-Magyar, f/drfcritt Itomas - Magyar András: A
2016. kunszentmártoni avar mellpáncél rekonstrukciós
tesztelése. Tn: TIadak utján. A népvándorláskor
fiatal kutatóinak XXIV. konferenciája. Esztergom,
2014. november 4-6. L k. Szerk,; rür/í AíűiZri.
Budapest-Esztergom, 2015, 513-517. o.
Horváth, 1868. Horváth Mihály kisebb történeti munkái, 1-3.
Pest, 1868,
Horváth, 1956. Horváth János: Árpád-kori latin nyelvű
irodalmunk stílusproblémái. Budapest, 1956.
Horváth, 2001. Horuáífe Ferenc: A csengelei kunok ura és népe.
Budapest, 2001
Hóman, 1921. Hóman B álint: A székelyek eredete. M/Vt/, 17
(1921) 90-107. o.
Ilóman, 2002. Hóman Bálint: A magyarok honfoglalása és
elhelyezkedése. In; U, ő.: A történelem útja.
Válogatta iftíza Jdnos. Budapest, 2002. 85-100. o.
Hóm ann-Szekfű, Hóman Bálint - Gyula: Magyar történet.
1928 1. k. Budapest, 1928.
Hómann-Szekfű, Hóman Bálint - Szekfű Gyula: Magyar történet.
1935. 1. k. Budapest, 1935.
Hrbekf 1955. llrbek, Iván: Ein arabischer Bericht über Ungarn.
AOASIf 5 (1955) 3. sz. 205-230. o.
Huculf 2016, Huculr Wolodymyr: Zachodnioeuropejskie korzeriie
husarii orszariskiej. In: Bitwa pod Ors/í^.. Red.:
Nagielski, Mrostaw.Warszawa, 2016,53-73. o.
Hudjakov, 2005. Khudjakov, Julij, S.: Armaments of Nomads
of the Altai Mountains. (First half of the lst
Millenium AD) AOASH, 58 (2005) 117-132. o,;
Hudjakov, 2006, Hudjakov, Jurij: Die Bewaffnung dér
zentralasiatischen Komádén vöm 3, bis 5. Jh. n.
Chr. In: Mode, Márkus - Tubach, Jürgen (Hrsg.):
Arms and Arinour as Indicators of Cultural
Transfer. The Steppes and the Ancient World
from Hellenistic Times to the Early Middle Ages,
Wittenbergi 2003, Nov. 25-27. Nőin ad en und
Sesshafte, Bd. 4. Wiesbaden, 2006, 43-78. o.

294
Huszár, 1892. Huszár Imre: A huszárok eredetéről. HKy 5 (1892)
81-94,
Hyland, 1994. Hyland, Ann\ The Medieval Warhorse, London.
1994.
Ibn Battuta, 1964. Ibn Battuta zarándoklata és vándorlásai.
Bevezető és jegyzetek: Germanus Gyula,
válogatta: Boga István, fordította: Boga István
és Prileszky Csilla, (Világjárók. Klasszikus
útleírások 3.) Budapest, 1964.
/ön Khatdűn, Ibn Khaldűn: Bevezetés a történelembe. Arab
1995. eredetiből fordította, bevezette és kommentálta:
Simon Róbert. Budapest, 1995,
/frrdm/í, 1933. Ibrányi Mihály: Faji tulajdonságaink
megnyilatkozása a magyar háborúkban. MKSz, 3
(1933). 7, füzet, 5-49. o.
7 ^ 2005. Igaz, Levente: Kultúrák határán - Kelet és Nyugat
hadművészetének találkozása a rekonkviszta
idején. Valóság, 48 (2005) 8, sz, 10-19. o.
/j/a*, 2010, Igaz L evente: Néhány kísérlet a X. századi magyar-
íj- és nyílvessző-rekonstrukciók hadi- és vadászati
alkalmazhatóságának vizsgálatával kapcsolatban.
H K 123 (2010) 269-328. o.
7</a<t 2012. Igaz Levente: A steppeí eredetű harcmodor nem
steppei környezetben történő használatának
néhány kérdése. In: Középkor történeti
tanulmányok 7. Szerk. KissP. Attila - Piti Ferenc
- Szabados György. Szeged. 2012, 453-472. o
Igaz, 2014. Igo,z Levente: Hagyományőrzés, kísérleti
régészet: Elmélet és gyakorlat Európában és
Magyarországon. In: Sudár-Szentpéteri-Petkes-
Lezsák-Zsidai, 2014, 413^419. o.
2015. Igaz Levente: Arnulf herceg 913-as győzelme
a magyarok felett. Néhány megjegyzés a X,
század első felének Kárpát-medencei had-és
politikatörténetéhez. In: Középkor történeti
tanulmányok 8. A VIII. Medicvisztikai PhD-
konferencia (Szeged, 2013. június 17-19.) Szerk.:
Tóber M árta-M alétkÁgnes. Szeged, 2015, 301-
314. o.
/ordanes, 2004. lordanes: tíetica. Közreadja Kiss Magdolna.
Budapest, 2004.

295
Ipolyi, 1887, Ipolyi Arnold: A magyar hadtörténelem
tanulmányozása.(Ipolyi Arnold elnöki megnyitó
előadása a magyar Történelmi Társulatnak
Marosvásárhelyen 1879. augusztus 23-án tartott
vidéki nagygyűlésén.) In: Ipolyi Arnold: Magyar
történeti és egyháztörténeti tanulmányok,
Budapest, 1887, 101-225. o.
Irwin. 2004. Irwin, R óbert: Gunpowdcr and Firearms in the
Marniuk Sultanate Reconsidered. In: The Mamluks
in Egyptian and Syrian Politics and Socicty Eds.:
Winter; Michael - Levanon, A n t a lié Leiden -
Boston, 2004, 117-139. o.
Istvánff'y, 1622. Istvánffy, Nicolaus: Historiarum de rebus
Ungaricis libri XXXIV. Colonia Agrippina, 1622.
Istvámffy, 2003. Istvánffy Miklós Magyarok dolgairól irt históriája.
Tállyai Pál XVII, századi fordításában. Sajtó alá
rendezte fíenils Péter. 1/2. k. Budapest, 2003,
Iványi, 1926. Iványi Béla: A tüzérség története Magyarországon
a kezdetektől 1711-ig. 777T, 27 (1926) 1-36.; 125-66.;
259-89.; 393-419, o,; HK\ 28 (1927) 1-30.; 129-51.;
352-74,; 523-40. o,; HK, 279 (1928) 18-33.; 152-76,;
325-41.; 419-53.o,
Ivic\ 1914. Ivic, A leksa: Istorija Srba u Ugarskoj od pada
Smedercva do seobe pod Carnoievicem (1459-
1690). Zagreb, 1914.
Jackson, 1999. Jackson, Peter: Delhi Sultanate: A Political and
Military History. Cambridge, 1999.
Jacquat, 1960. Jacquat9Jean ed.: Feles et cérémonies au temp
des Charles Quint. Paris, 1960.
Jaiwant, 2006, Jaiwant, P a u l E Arms and Armour. Taditional
Weapons of India. New Delhi. 2006.
Jakubovich, 1921. Jakubovich Emil: Bottal-ütő besenyő. MNy, 17
(1921) 119-120. o,
Jankovich, 1970, Jankovich Miklós: Pferde, Reiter, Völkerstürmen.
München-Basel-Wien, [1970.]
Jászay, 1850. Jászay Pál. Álmos a krónikáink szerint. In:
Reguly-album történelmi és szépirodalmi tarta­
lommal Jászai [et al.] által. Pest, 1850, 94-126. o.

296
Jékely. 2006a. Jékely Zsombor: A Jloíámterspiel (Becsi Udvari
Kártya) magyar színű lapjai. In: Ta/cacs, 2006a.
365-366. o. 4.75
Jékely, 2006b. Jékely Zsombor: Bocskai István címereslevele. In:
Takács. 2006a. 409. o. 4.125.
Jespersen, 1983. Jespersen, Knud J. V.: Social Ohange and Miiitary
Revolútion in Early Modern Europe: Somé Danish
Evidence, Historical Journal, 26(1983) 1-13. o.
Joachim, 1912. Joachimf E.\ König Sigismund und dér
Deutsche RiUerorderi in Ungarri 1429-1432.
Mitteilungen des Institutsfür österreichische
Geschichtsforschung. 33 (1912) 87-119. o.
JoinviUe, 1906. The Memoirs of the Lord of JoinviUe: A New
english Version. Traniated Wedgwood, Elkel.
New York, 1906. [https://archive.org/details/
memoirsoíl o rdoij OOjoin uoft ]
Jöícw, 2004. Homoe, Ba.iepu: Br>opi>}KeHnero h CHapjDKenh c t o o r
öajirapcKOTO cpemiOBeKOBHe ( V H - X I Bek). V á r n á ,
2004.
r/oíoiJ, 2008. lotov, Valért: A no te on the „Hungárián sabers”
of medieval Bulgária. In: Gurta, Florin ed.: The
Other Europe in the Middle Ages. Avars, Bulgars,
Khazars, and Cumans. Leiden-Boston-New York,
2008, 327-337, o.
Junk e hn.a nn, Junkelmann, Marcus: Die Kei tér wie Statuen.
1996. Mainz, 1996.
1992. Justinus, Marcus Iunianus: Világkrónika a
kezdetektől Augustusig. Kivonatok Pompeius
Trogus művéből. Fordította Horváth János.
Budapest, 1992.
Kádár, 1981-1982. Kádár Zoltán: Les résultats des recherchcs de
Jenő Darkó sur les peuples nomad cavaliers.
Acta Classica Universitatis Scientiarum
Debreceniensis, (1981-1982). 23-32.
1964. Kaegi} Walter Emil: The Contribution of Archery
to the Turkish Conqucst of Anatolia. Speculum,
39. (1964) 96-108. o.
Kalmár, 1935. Kalmár János: A magyar kard fejlődése. MSz,
XXIV. kötet. 1935. május-augusztus. 238-245. o.
Kalmár, 1936. Kalmar János: Sabel und Schwert in Ungarn.
ZGHWK, 14., N, F. 5. (1936) 150-155. o.

297
Kalmár, 1938. Kalmár János: A magyar kard művészete, 1938.
Kalmár, 1942. Kalmár János: Pécsi sisak a honfoglalás kori
időből. Pécs-Baranyamegyei Múzeum Egyesület
Értesítője. (1942) 22-29. o.
Kalmár, 1961. Kalmár János: A buzogány. iWFAffi, 4-5 (1961)
31-46. o.
Kalmár, 1964. Kalmár János: Népvándorláskori sisakok. JPMK
(1964) 73-93. o.
Kalmár, 1971. Kalmár János: Régi magyar fegyverek. Budapest;
1971.
üfatou-s, 2007. Kalous, Antonín: Elfeledett források a mohácsi
csatáról. Antonio Burgio pápai nuncius jelentései
cs azok hadtörténeti jelentősége. HK, 120 (2007)
603-621. o.
Kam enicek7 1886. K am enicek. Frantisek: Űcastnenství Moravanű
pri válkách tureckych od r. 1526dór. 1568.
Shorník historicky 4 (1886) 6*5-77. o.
Kawm erer, 1895. Kam m erer Ernő: A zichy és vásonkői gróf Zichy-
család idősb ágának oklevéltára. Vili. k. Budapest,
1895.
Kam m erer, 1931. Kam m erer Ernő: A zichy és vásonkői gróf Zichy-
család idősb ágának oklevéltára, XII., k. Budapest,
1931.
ifdpoZnai, 1879- Kápolnai Pauer István: A hadművészet
1880. kifejlődése a magyar nemzetnél. LAK, 6. (1879)
257-273., 357-363., 506-512,, 618-627., 757-765.; 7.
(1880) 89-93,o.
Kápolnai, 1880. Kápolnai Pauer István: Az ősmagyar kardok és
sisakok alakjáról, AÉ, 14 (1880) 193-203. o.
tfapotoás, 2015. Kápolnás Olviér: A mandzsu birodalomalapítás
versben. Távol-Keleti Tanulmányok 7 (2015) 2. sz.
137-218. o.
-Kara, 1971. Kara György szerk.: A mongol irodalom kistükre.
Antológia a klasszikus és mai mongol irodalom és
népköltés műveiből. Budapest, 1971.
K árolyi, 1877. Károlyi Á rpád : Magyar huszárok a schmaikaldi
háborúban. Sz, 11 (1877) 642-654., 841-854. o.
K árolyi, 1880. Károlyi Á rpád : A német birodalom nagy hadi vál­
lalata Magyarországon 1542-ben, Budapest, 1880.

298
al-Kásqávf 1982- al-Kásgárí, Mo.hmud: Compendium of the Turkic
1985. dialects. (Ed. and transl. By Dankojf K - Kelly,
J!)Duxbury, Massachusetts, 1982-1985.
Katona, 1778. Katona Islvam: História Critica, 1. k.Pest, 1778.
Katona, 1979. Mohács emlékezete. A csatára vonatkozó
legfontosabb magyar, nyugati és török források.
A csatatér régészeti feltárásának eredményei.
Szerk.: Katona Tarnál. Budapest, 1979.
tfaíoraa-ifts.s, 2010. Katona-Kiss Attila: A ’sirmioni hunoké Egy
muszlim katonai kötelék aXII. századi magyar
királyi erőkben. In: Fons, skepsis, lex. Ünnepi
tanulmányok a 70 esztendős Makk Ferenc
tiszteltére. Szerk. Almási Tibor - Révész Éva -
Szabados György. Szeged. 2010, 159-172. o.
Katona-Kiss y2014. Katona-Kiss Attila: Szempontok az Ártánd-
zomlinpusztai lelő tegyüttes történeti hátterének
értékeléséhez. In: A múltnak kútja. Fiatal középkoros
régészek V, konferenciájának tanulmánykötete.
Szerk. Rácz Ti bor Ákos, Szentendre, 2014, 9-24. o.
Kázm ér, 1993. Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára.
XÍV-XVII. század. Budapest, 1993.
iözdtoes, 2002. Kedves Gyula: A szabadságharc hadserege. I. A
lovasság. Budapest, 1992.
Keegan, 2000. Keegan, John: A csata arca. A közkatonák
háborúja, 1415-1976. Budapest, 2000.
jfifeíömfc, 1991. Kelenik József: A kézi lőfegyverek jelentősége a
hadügyi forradalom kibontakozásában. 2. rész: A
magyar egységek fegyverzete a tizenötéves háború
időszakában. Hadtörténelmi Közlemények, 104
(1991) 4. sz. 3-52. o.
Kelenik, 1997. Kelenik Józsefi A hadügyi forradalom és
jelenségei Európában és a Magyar Királyságban
a XVI. század második felében. In; Petercsák
Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség
a XVI-XVII. században. Eger, 1997, (Studia
Agríensia 17.) 27-41. o,
Kelenik, 2000. Kelenik József. A magyar csapatnem. In: Zackar,
2000, 9-27. o.
Kelenik, 2003. Kelenik József: A mezőkeresztesi csata. In:
Hermann, 2003, 111-129. o.

299
Keller, 20Ü4. Keller László: Türk harcos és fegyverei az írott
források tükrében. In: Balogh László - Keller
László; Fegyveres nomádok, nomád fegyveresek.
III, Szegedi Steppetörténeti Konferencia. Szeged,
2002. szeptember 9-10. Budapest, 2004, 45-52. o.
Kellner, 1997. Kellner, Maximilian: tíeorg: Die Ungarneinfálle
im Bild dér Quellén bis 1150. Von dér „Gens
destenda” zűr „Gcns ad fidcm convcrsa". München.
1997. (Studia Hungarica 46.)
Kerekes, 1993. Kerefces Dóra: Egy velencei követ.jelentés az
oszmán birodalomról 1575-ből. Fons, 6 (1993)
277-292.
K erepeszki, 2007. K erepeszki R óbert: Darkó Jenő. In: Darkó Jenő:
Az ősmagyar hadművészet fejlődése és hatása
Nyugateurópára, Máriabesnyő-Gödöllő, 2000,
129-139. o.
K erékgyártó, Kerékgyártó Á rpád : Magyarország mivelődésének
1859-1865. története, különös tekintettel az anyaország, úgy
szintén Erdély, Horvát- és Tótország állainéletc
kifejlődésére. Pest, 1859-1865.
K erékgyártó, 1880. Kerékgyártó Árpád: A mívcltség fejlődése
Magyarországon, 1. k, (895-1301). Budapest, 1880.
Képes Krónika, Képes Krónika. Ford. Bellus Ibolya. Budapest,
1986. 1986.
AGsűm:, 1999. Kézai Simon: A magyarok cselekedetei. Ford.
Bollók János. Budapest, 1999. (Milleniumi
magyar történelem)
JSenusí, 1990. Kienast, Walther: Die fránkische Vasallitát. Von
den Hausmeiern bis zu Ludwig dem Kind und Kari
dem Ein falt! gén. Frankfurt am Main, 1990.
Kimondhatatlan Kimondhatatlan nyomorúság. Két emlékirat
nyomorúság, 1976. a 15-16. századi oszmán fogságról. Fordította,
az utószót és a jegyzeteket írta: Fügedi Erik.
Budapest, 1976
Kincses, 2015. Kincses Katalin M ária szerk.: A magyar
hadtörténetírás története és aktuális kérdései,
Budapest, 2015.
Kincses Nagy, Kincses Nagy Éva: A turáni gondolat. In: Kincses
1991. Nagy Éva szerk.: Őstörténet és nemzettudat,
1919-1931. Szeged, 199L (Magyar Őstörténeti
Könyvtár 1.) 44-49. o.

300
Kinnamos, 1976. üTmwamo.s, Jo/irc: The Deeds of John and Manuol
Comnenus, Trans. Brand, M. Charles. New York.
1976.
Kii'picnikov, 1968. Kirpicnikoiv, Anatolij: Die Russischen Wafíen
des 9-13. Jahrhunderts und Orientalische und
Westeuropáische Einflűsse auf ihre Entwicklung.
G, 7(1968)45-74.0.
K irpicnikov, 1976, Kirpicnikov, Anatolij, N,: Russischc Körper-
Schutzwaffen des 9.-16. Jahrhunderts. ZGHWK,
18 (1976) 22-37. o.
Kiss, 1958, Kiss Lajos: Nem a törökből származik-e sisak
szavunk? Magyar Nyelvőr, 82 (1958) 233-235. o
Kiss, 1960. Kiss Lajos: Zamctki po russzkoj isztoricseszkoj
lekszikologii. Sludia Slavica, 6 (1960) 267-283. o.
1983. Kiss Attila: Baranya megye X-Xl. századi
sírleletei. Budapest, 1983. (Magyarország
honfoglalás és kora Árpád-kori temetőinek
leletanyaga)
1987. Kiss Attila: Frühmittelalterliche Byzaritinische
Schwerter im Karpatenbecken. AAíf, 39 (1987)
193-210. o.
/ifíss P., 2015, Kiss P< Attila: Bizánc és hunok vonzásában?
Keskeny pengéjű iangsaxok a gepidáknál. In: Rés
Militares Antiquae II. Szeged, 2015. 65-105. o
Khodarkovsky. Khodarkovsky, Mickael: Where Two Worlds Met:
1992. The Russian State and the Kalmyk Nomads, 1600-
1771. Íihaca-London, 1992.
Klaniczay- K laniczay Tibor - Slangler, Gottfried - Török
Slangler-Török, Gyöngyi: Schallaburg 82’ Matthias Corvinus und
1982. die Renaissáncé in Ungarn, 1458-1541. 8. Mai -1.
November 1982. Wien, 1982.
1975. Kluge, Friedrich: Elymologisches Wörterbuch dér
deutschen Sprache, 21. Aufl. Bearb. von Mitzka,
Walther, Berlin-New York, 1975.
Xmosfcd, 2000. Ktnoskó, Mihály: Mohamedán írók a steppe
népeiről. Földrajzi irodalom. 2. k. Budapest, 2000.
Xocsís, 1986. Kocsis Bemeit szerk.: Válogatás a magyar hadügy
írásaiból. Budapest, 1986.
Korán, 1987, Korán. Simon Róbert fordítása. Budapest. 1987,
(Prométheusz könyvek, 17.)

301
Kordéy 1991. K ordé Zoltán: A székelyek a XII. századi elbeszélő
forrásokban. Acía üniversiías. Szegediensis
de Attila József Nominatae. Acta Historica, 92
(1991) 17-24. o.
Kordé, 1995. Kordé Zoltán: Székelyek, őrök és lövők. In: Koszta
László szerk.; Kelet és nyugat között. Történeti
tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szeged.
1995, 221-232. o.
Kordé, 2001. Kordé Zoltán szerk.: A középkori székelység.
Krónikák és oklevelek a középkori székelyekről,
Csíkszereda, 2001, (Múltunk könyvek)
2004. Kory, R aim ar: Schuppen- und Lamellenpanzer.
In: Reallexikon dér Germanische
Alterstumskundc, 27. k. Berlin, 2004. 375-403. o.
K ovách-B inder, Kovách G éza-B inder Pál: A céhes élet Erdélyben.
1981 Bukarest, 1981.
1798a, Kovachich Márton G yörgy: Supplementum ad
vestigia comitiorum Buda, 1798.
/Tomc/m:/?,, 1798b. Kovachich Márton György: Scriptores rerum
Ilungaricarum minores. IT. k. Buda, 1798.
Kovachich, 1790. Kovachich Márton György: Vestigia comitiorum
apud Hungaros ... usque ad hodiernum diem
cclebratorum. Buda, 1790.
Abuács, 1941. Kovács István: Hogyan használta a honfoglaló
magyar a szablyát? Közlemények az Erdélyi
Nemzeti Múzeum Történeti, Művészeti és
Néprajzi Tárából, 1 (1941) 129-145. o.
ÜTordcs. 1970, Kovács László: A honfoglaló magyarok
lándzsái és lándzsás temetkezésük. - Die
Lanzen dér Landnehmenden üngarn und ihre
Lanzenbestattung. Álba Regia, 11 (1970) 81-108. o.
Jfomcs, 1971, Kovács László: A Magyar Nemzeti Múzeum
fegyvertárának XT-XIV. századi csillag alakú
buzogányai. FA, 22 (1971) 165-181. o.
Kovács, 1975. Kovács László: A magyar honfoglalás kori
fegyvertörténeti kutatások állásáról. HK 22
(1975) 515-529. o.

302
Kovács, 1977, Kovács, László: Über die ungaxischen Lanzen
aus dem 10.-11. Jahrhundert. Mitteüungen dér
Archáologischen Instituts dér Ungarischen
Akadem ie dér Wissenschaften, 7 (1977) 61-78. o.
Kovács, 1978, Kovács László: Régészeti jegyzet szablya szavunk
eredetéhez. Nyelvtudományi Közlemények, 80
(1978) 161-165. o
Kovács, 1978-1979 Kovács, László: Bemerkungen zűr Bewertung dér
fránkischen Flügellanzen im Karpatenbecken.
Mitteilungen dér Archciologischen Jnsliluts dér
Ungarischen Akadem ie dér Wissenschoften, 8-9
(1978-1979)97-119 o.
Kovács, 1980. Kovács László: Dér Sábel von Benepuszta. AA, 32
(1980)309-316,0.
Kovács, 1982. Kovács László: A honfoglaló magyar lándzsás
sírjelölés és néprajzi megfelelői. In: Hoppal
Mihály - Novak László szerk.: Előmunkálatok a
Magyarság Néprajzához. 10. k, Budapest, 1982,
58-86. o.
Kovács, 1986a, Kovács László: Viselet, fegyverek. In:K ristó
Gyula: Az Árpád-kor háborúi. Budapest, 1986,
216-281, 306-313, 317-326. o.
Kovács, 1986b. Kovács László: Honfoglaláskor] sírok
Nagytarcsán, II: A homokbányái temetőrészlet.
Adatok a nyéltámaszos balták, valamint a trapéz
alakú kengyelek értékeléséhez. CAH, (1986)
93-121.0,
Kovács, 1990, Kovács László: Szablya-kard fegyvcrváltás. A
kétélű kardos 10-11. századi magyar sírok
keltezéséhez. AÉ, 117 (1990) 39-49. o.
Kovács, 1992. Kovács László: Honfoglaló magyar leletek a
kajárpéc-gyűri kavicsbányában, Győr-Moson-
Sopron m. CAH\ (1992) 159-171. o.
Kovács, 1994- Kovács László: A Kárpát-medence kétélű
1995. kardjai a 10. század 2. feléből. (Adattár). - Die
zweischneidigen Schwerter des Karpatenbeckens
im 2. Hálfte des 10, Jhs. CAH, (1994-1995) 153-
189. o.

303
Kovács, 1995. Kovács László: Előkelő rusz vitéz egy
székesfehérvári sírban. (A rádiótelcpi honfoglalás
kori A. sír és kardja.) In: Koszta László szerk.:
Kelet és Nyugat között. Történeti tanulmányok
Kristó Gyula tiszteletére. Szeged. 1995, 291-308. o
Kovács, 1996. Kovács László: Fegyver s vitéz. In: Veszprémy
László szerk.: Honfoglaló őseink. Budapest, 1996,
81-108. o.
E. Kovács, 1997. E. Kovács Péter, E.: Összetörték, elrabolták, Egy
szlavóniai mezőváros anyagi kultúrája az 1520.
évi hatalmaskodás tükrében. Történelmi Szemle,
39 (1997) 525-545. o.
Kovács, 2002. Kovács László: A honfoglaló magyarok
bőrpánecljáról. HK, 115 (2002) 311-334. o.
Aouács, 2003a. Kovács László: Viselet, fegyverek. In: Kristó
Gyula: Háborúk és hadviselés az Árpádok
korában. Szeged, 2003, 284-392. o.
/ifovacs, 2003b. Kovács László: Beregszász - Birka: Beitráge zu
den Mützen mit Blechspitze des 10. Jahrhunderts.
AAH, 54 (2003) 205-241. o.
Kovács, 2014. Kovács Szilma: A kunok története a mongol
hódításig. Budapest, 2014.
Kovács, 2015. Kovács Éva: A tihanyi öszeírás mint
helynév történ éti forrás. Debrecen, 2015.
ATot?aas SV 1993. Kovács S. Tibor: A hegyestőr. (Egy speciális
szúrófegyver története.)^//, 18 (1993) 177-203. o.
Kovács S., 1995. Kovács S. Tibor: Török hatás a magyar
fegyvereken a 15-17. században. FA, 44 (1995)
213-242,0.
Koi)ács S., 2000. Kovács S. Tibor: Fegyverekés hadfelszerelés. In:
JM ez, 2000. 93-95. o.
Kovács S,t 2003. Kovács S, Tibor: Egy keleti díszsisak a tatárjárás
korából. MFMÉ, 9 (2003) 361-367. o.
Kovács S., 2008- Kovács S. Tibor: Thúry György kanizsai kapitány
2009. pallosa. EH, 26 (2008-2009) 77-84. o.
Kovács S., 2008- Kovács S. Tibor: Szablyák a késő középkori
2010. Magyarországon. FH 54 (2008-2010) 266-298. o,;
ü á: A magyar huszár fél vert lehetséges eredete.
FA 54 (2008-2010) 299-316. o.

304
Kovács S 2010. Áordr?,s 5. 7^!bor: Huszárfegyverek a 15-17.
században. Budapest, 2010.
Köhler, 1893. Kókler, Gustav: Entwickelung des Kriegswesens
und dér Kriegführung in derRillerzcit von Mitte
des 11. Jahrhunderts bis zu den Ilusitenkriegen.
Breslau, 1889.
L-. Kőhalmi, 1972. Kőhalmi Katalin, CÁ, Steppék nomádja lóháton,
fegyverben, Budapest, 1972. (Körösi Csorna
Kiskönyvtár 12.)
f/. Kőhalmi? 1975. Kőhalmi Katalin, t/.: A honfoglaló magyarság
fegyverzetének nomád háttere. In: Áara G?/ör<72/ -
Térjék József szerk. Keletkutatás, 1974. Budapest,
1975. 151-158. o.
K Kőhalmi, 2000. L. Kőhalmy Katalin: A mandzsuk nyolczászlós
hadserege. Új Keleti Szemle, 2 (2000) 1. sz. 5-7. o.
Krenn, 2004. Krenn, P eter: Mariazcll kcsőközépkori művészeti
emlékei és Nagy Lajos magyar király legendája.
In: Farbaky Péter - Serfőző Szabolcs szerk,:
Máriazell és Magyarország. Egy zarándokhely
emlékezete. Kiállítás a Budapesti Történeti
Múzeum Kiscelli Múzeumában. 2004, május 28. -
szeptember 12. Budapest, 2004, 311-317, o
ÁW.síd, 1986. Kristő Gyula: Az Ár pád-kor háborúi. Budapest,
1986.
Árisíd, 1988. Kristő Gyula: Az Anjou-kor háborúi. Budapest,
1988.
Árisíó. 1988b. Kristő Gyula: A vármegyék kialakulása
Magyarországon. Budapest, 1988.
ÁHsíd, 1994a, Kristő Gyula: Kun László emlékezete. Szeged,
1994.
Árisíd, 1994b. Kristő Gyula: A történeti irodalom
Magyarországon a kezdetektől 1241-ig. Budapest,
1994. (Irodalomtörténeti füzetek)
Áriáid, 1995. Kristő Gyula szerk.: A honfoglalás korának írott
forrásai. Olajos Teréz, H, Tóth lm,re és Zimonyi
István-közreműködésével. Szeged, 1995. (Szegedi
Őstörténeti Könyvtár 7.)
Ari síd, 1997. Kristő Gyula: A honfoglalók régészeti
hagyatékának keltezéséről (Rendhagyó válasz
bírálóimnak). Sz, 131 (1997) 234-275. o.

305
Kristó, 1999. AWsío Gyula szerk.: Az államalapítás korának
írott forrásai. A forrásszövegeket ford. Almási
Tibor el al., a névmutatót összeáll. Piti Ferenc.
Szeged, 1999.
K ristő, 2000. Kristó Gyula: Elősző, In: AWsío Gyula szerk.:
Középkori históriák okleveleinkben (1002-
1410) Szeged, 2000. (Szegedi Középkor történeti
Könyvtár, 1.) 5-31. o.
JÉWstá, 2003. AWsíd Gyula: Háború és hadviselés az Árpádok
korában, Szeged, 2003.
Anstá, 2003a. KWsíő Gyula: Nem magyar népek a középkori
Magyarországon. Budapest, 2003.
K ristó-M akk- ifWítfd Gyula - Makk F erenc - Szegfű
Szegfű, 1973. László: Szempontok és adatok a korai magyar
határvédelem kérdéséhez. HK} 20 (1973) 639-660.
o.
ifrisíd-Jlfafcfc, KWsíd szerk.: Károly
1988. Róbert emlékezete. Budapest, 1988. (Bibliotheca
Ilistorica)
K rop f 1915. K ropf Lajos: Francia adatok az 1664. évi
szentgotthárdi csatához. HK, 16 (1915) 158-174.,
334-353. o.
Kubinyi, 1973. Kubiny i András: Bicellus. (Adatok egy középkori
fegyverfajta meghatározásához.) Budapest
R égiségei, 23 (1973) 189-193. o.
Kubinyi. 1981. Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei.
Sfe, 115 (1981) 66-107. o.
Kubinyi, 1990a. Kubinyi András: A Mátyás-kori államszervezet.
In: Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király
halálának 500. évforulójára. Szerk. Rázsó Gyűlő.\ -
Molnár László. Budapest, 1990, 53-147. o
Kubinyi, 1995. Kubinyi András: A királyi udvar élete a Jagelló-
korban. In: Koszta László szerk.: Kelet és Nyugat
között. Tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére.
Szeged, 1995,309-335.0.
Kubinyi, 1999. Kubinyi András: Az egyház szerepe az országos
politikában és a honvédelembena középkor
végén. In: U. ő. Főpapok, egyházi intézmények
és vallásosság a középkori Magyarországon.
Budapest, 1999, 87-99. o.

306
Kubinyi, 2000a. Kubinyi András: rolitika és honvédelem a
Jagellók Magyarországán. Hadtörténelmi
Közlemények, 113 (2000) 397-413. o.
Kubinyi, 2000b. Kubinyi András: Hadszervezet a késő középkori
Magyarországon. In: iüdez, 2000. 75-86. o.
Kubinyi, 2007. Kubinyi András: Nándorfehérvártól Mohácsig. A
Mátyás- és Jagelló kor hadtörténete. Budapest,
2007.
Kulcsár, 1998. Kulcsár Valéria: A kárpát-medencei szarmaták
temetkezési szokásai. Aszód, 1998.
2003. üfurc Péter: A szelek szárnyán. A sztyeppéi
nomádok lovaskultűrája. Debrecen, 2003.
iftípíss, 2012. Kupisz, Dariusz: The Polisli-Lithuaivian Army in
the Reign of King Stefan Báthory 1576-1586. In
Warfare in Easter n Europe, 1500-1800. Ed. Brian
Davies. Lciden-Boston, 2012. 63-92. o..
Kurcz, 1966. Kurcz Ágnes: Az Anjou-kori oklevelek narrációja.
Irodalom történeti Közlemények, 2 (1966) 179-
180. o.
Kurcz y 1988. Kurcz Ágnes: Lovagi kultúra Magyarországon a
13-14. században. Budapest, 1988.
üfcrftuítt?, 2002. Kurtuhi§ Öztopgu: A 14th Century Archcry
Treatise in Mamluk-Kipchak. Kitab fi ulm
an-nu§§áb. Istanbul, 2002.
1982. Kusternig, A ndrea$: Erzahlende Quellén des
Mittelalters: die Problematik mittelalterlicher
Historiographie am tíeispiel dér Schlacht bei
Dúrnkrut. und Jedenspeigen 1278. Wien, 1982.
2007. Kuzic, Kresimir: Die Formen dér
spátmittelalterlichcn Sehilde auí den Grabslein
aus Zagora. ZGHWK, 49 (2007) 25-44. o.
tftór*/, 1978-1979. Kürti Béla: Honfoglalás kori magyar temető,
Szeged-Algyő. (Előzetes beszámoló). MFMÉ,
(1978-1979) 323-347. o.
Langó, 2007. Langó Péter: Amit elrejt a föld ... A 10, századi
magyarság anyagi kultúrájának régészeti
kutatása a Kárpát-medencében. Budapest, 2007,

307
László. 1939. László Gyula: Fettich Nándor, a prágai Szent
István kard régészeti megvilágításban. Szent
István emlékkönyv, III. Budapest. 1938, FH, 1-2
(1939) 231-235. o.
László. 1942, László Gyula: Budapest a népvándorlás korában.
In: Szendey Károly szerk.: Budapest története. I,
k, Budapest az ókorban. Budapest, 1942. 781-818.
o.
László, 1944. László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete,
Budapest, 1944. freprint: Budapest, 1988.]
László, 1955. László Gyula: A kenézlői honfoglaláskori íjtegez.
FA, 7 (1955) 111-122, o.
Lrfario, 1977, László Gyula: Szófejtés és régészet. In: Uő:
Régészeti tanulmányok. Budapest, 1977, 28-32. o,
LásaW, 1996. László Gyula: A honfoglaló magyarok. Budapest,
1996.
Latham -Fatersón? Latham, J. IX - Fater són, W. F.\ Saracen Archer y.
1970. An englisli version and exposition of a mameluk
work on Archcry (ca. A.D. 1368). London, 1970.
La^ms, 2007, Lazius, Wolfgang: A törökök ellen 1556-ban
Babócsánál és Szigetnél végrehajtott tettek (1556),
In: Krónikáink magyarul. Szerk.: Kulcsár Péter.
2. Budapest, 2007, 49-56. o.
Lech, 2008, Lech, Marék: Brori biala na Slasku XIV-XVI wiek.
Wroclaw, 2008. (Wratislavia Anliqua 10.)
Lénárt, 2000, Lénárt Sándor József: „Őszi ködben múló
remények.* Mezőkeresztes, 1596. H. n., 2000.
Lexicon latinitatis, Lexicon latinitatis medii aevi iugoslaviae,
1971, fasciculuis II. Red. Kostrenicic, Marko. Zagreb,
1971
Leyser, 1965, Leyser; Ka,rí: The Battle at the Lech. 955. A Study
in Tenlh-Century Warfare. History, 50 (1965)
1-25. o.
Leyser, 1968. Leyser; Kari: Henry I and the Beginning of the
Saxon Empire. Englisch H istorical Review, 83
(1968) 1-32. o.
Lindner, 1981. Lindner, Rudi Paul: Nomadism. borsos and Huns.
Pasi o,nd Present, 92 (1981) 3-19. o.

308
Littleton-M arcor, Littleton, C. ScoM - Malcory Linda; A.: From
2000, Scythiato Camelot: ARadical Reinterpretation
of the Legends of King Arthur. the Knights of the
Round Table, and the Holy Grail. New York, 2000.
Liu Mau-tsai, Lm Afa-w-tóttí: Die eh iné se Nachrichten zűr
1958, Geschichte dér Ost-Türken (Tu-küe), 1. k.
Wiesbaden, 1958.
Liudprand, 1908, Gombos LT . A/bin szerk: Lhidprand történeti
munkái. Antapodosis. iiber dér rebus gestis
Ottonis Magni i mpreál őri s. Rclatio de legatione
Constantinopolitana. Fordította Jurkovich Emil
- Jurkovich Emil - Gadl Lajos. Budapest, 1908.
(Középkori Krónikások, 6-7.)
Low ry, 2008. Lo wry, Heath W.: The Natúré of the Early
Ottoman State, New York, 2003,
Lugosi- L ugosi József - Temesváry Ferenc: Kardok.
Temesváry, 1988. Budapest, 1988.
Lufccst'cs, 1982. Lukcsics Pál. Magyar zsoldosok a pápaság
szolgálatában a XIV. században. HK, 33 (1932)
125-157. o.
Lydon, 1956. Lydon, James F.: The Hobelar: An Irish
Contribútion to Medieval Warfare. The Irish
Sword, 2 (1954) 6. sz. 12-16. o.
Machiavelli. 2001. Machiavelli; A háború művészete. Szeged, 2001.
Maenchen-Helfen, Maenchen-Helfen} Ottó: The World of the Huns.
1973. Studies in their History and Culture, (Ed, by
Knight, Max.) Los Angeles-London, 1973
Magyar, 1996. Magyar Zoltán: „Keresztény lovagoknak oszlopa.”
(Szent László a magyar kultúrtörténetben.)
Budapest, 1996.
Magyar, 2012. Magyar András: A kunszentmártoni avar
mellpáncél új rekonstrukciós lehetőségéről.
A rekonstrukció szerepe egy régészeti lelet
újabb szempontú vizsgálatában. In: Hadak
útján. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XX.
összejövetelének konferenciakötete, Budapest-
Szigethalom, 2010. október 28-30. Szerk.\Petkes
Zsolt. Budapest. 2012. 139-148. o
Magyar Magyar humanisták levelei, XV-XVI. század.
humanisták Szerk. V. Kovács Sándor. Budapest, 1971. (Magyar
levelei. 1971. Nemzeti Könyvtár)

309
Magyar Magyar országgyűlési emlékek. Frafc-rcoi Vrtraos
országgyűlési szerk L k. (1526-1536) Budapest, 1874.
emlékek, 1874.
Majláth, 1829. Majláth János\ Gcsichtc dér Magyarén, 3. k. Wien,
1829,
Makk, 1974. ATa/c/c Ferenc: Megjegyzések TI. István
történetéhez. In: Középkori kútfőink kritikus
kérdései. Szerk. íZdr?;dífe János - Székely György.
Budapest, 1974, 253-259. o.
Makk, 1996. Afűt/r/c Ferenc: Magyar külpolitika (896-1196).
Szeged, 1996.
Makk- Afafcfc Ferenc - Thoroczkay Gábor szerk.:
Thoroczkay, 2006. írott források az 1050-1116 közötti magyar
történelemről. Szeged, 2006
Mokka-ifi 2003. Ttfa&Aay János: Magyarok-avarok-szlávok.
Budapest, 2003. (Tractata Minuscula 31.)
MáUet-Hale, 1984. Mailét, Af. 77. - 77tfí<?, J R.:The Military
Organization of a Renaissarice State: Venicc ca.
1400 to 1617. London, 1984.
3/araJúis, 1899. Manüius, Áfa#: Reginound Justin. Neues
Archív dér Gesellschafl fü r áltere deutsche
Geschichtskunde zű r Beförderung ein er
Gesamtausgabe dér Quellenschriften deutscher
Geschichte des Mittelalters, 25 (1899) 192-201. o.
Manova, 1969. Manova, IC. : Les armes défensives au ruoyen ágé
d’aprés les peintures murales de la Bulgarie du
sud-ouest au XlIIe, XIVe et XVe s. Byzantino-
Bulgarica, 3 (1969) 187-223. o.
M arczali, 1877. Marczali Henrik: Béla király jegyzője. Egyetemes
Philologiai Közlöny, 1 (1877) 357-371. o.
M arczali, 1877b Marczali Henrik: Közlemények a párizsi nemzeti
könyvtárból. Magyar Történelmi Tár, 2. sorozat
11. kötet (1877) 85-122.0.
Marczali, 1880. Marczali Henrik: A magyar történet kútfői az
Árpádok korából. Budapest, 1880.
Marc^ctii, 1896, Marczali Henrik: Magyarország története az
Árpádok korában (1038-1301). Budapest, 1896.
M arczali, 1916. Marczali Henrik: A Bolond monda történeti
kapcsolatai. A kadém iai Értesítő, 27 (1916)
90-100. o.

310
Markó, 1943. Mö/rfco Á rpád : Magyarország hadtörténete.
Budapest, 1943. [Rcprinl: Budapest, 1994,1
Afaros?' Endre: A mohácsi csatatér
helymeghatározásához. ÜK, új folyam 23 (1976)
631-650. o.
Marosi, 1980. Á fá ró l dw cím* Mohács-komplexus? ÜK, 27 (1980)
142-160. o.
Marosi>1987. Aíams?* M f ) szerk.: Magyarországi művészet
1300-1470 körül, 1. k. Budapest, 1987.
Marosi, 1995. 1/arosi Ernő: Kép és hasonmás. Művészet
és valóság a 14-15, századi Magyarországon.
Budapest, 1995. (Művészettörténeti füzetek, 23.)
Marsi gli, 1996. Luigi FerdÁnando MarsigU gróf tapasztalatai a
török hadsereg cs Buda állapotáról 1683-ban. In:
Szakoly Ferenc szerk.: Buda visszafoglalásának
emlékezete, 1686. Budapest, 1986, 63-89. o.
Marsigli. 2007. Marsigli, Luigi Ferdinando: Az Oszmán
Birodalom katonai állapotáról, felemelkedéséről
és hanyatlásáról. Fordítottad. Molnár Mónika.
Budapest, 2007,
Mariin, 1943. Mariin, Desmond: The Mongol Army. Journal o f
the Royal A siatic Society, 75 (1943) 46-85. o.
M artm ez, 1982. M artinez, Arsenio P: Gardizi's Two Chapters on
the Turks. AEMA, 2 (1982) 109-217. o.
M artinez, 1986. Martinez, Arsenio P.: Somé Notes on the IhXánid
Army. AEMA, 6 (1986) 129-242. o.
Afaíweu 1998. Matveev, Alexander: Main aspects of „Classie
Mongol Warfare” (laté 12-13th centuries) In:
Nemchinova, L. E.-Tallerchik, T. M. eds.: Military
Arehaeology Weaponry and Warfare in the
Historical and Social Perspectivc. Materials of the
International Confereuce 2-5 September, 1998.
Sankt Petersburg, 1998, 314-319. o.
Áfa?/, 2006. May, Timothy: The Training of an Inncr Asian
Nomad Army in the Pre-Modern Period. JMH, 70
(2006) 617-635. o,
Mayer, 1952. Mayer, Louis Ari.: Mameluk costume, Genf, 1952.
Mályusz, 1942. Mály usz Elemér: A magyar köznemesség
kialakulása, Sz, 76 (1942) 273-305., 407-434. o.

311
Mályusz, 1967* Mályusz Elemér: A Thúróczy-krónika és forrásai.
Budapest,1967.
Mályusz, 1973. Elem ér: Királyi kancellária és
krónikaírás a középkori Magyarországon.
Budapest, 1973. (Irodalomtörténeti Füzetek. 79.)
M ályusz, 1984. Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma
Magyarországon 1387-1437. Budapest, 1984.
M ályusz, 2003. Mályusz Elemér: Kiió szolgálatában. Válogatott
történelmi tanulmányok. Budapest, 2003.
(Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok,
30.)
ATáft/ds, 2014. Mctiyás Béla: Az Árpád-kori magyarországi
muszlimok eredete. Fons} 21. (2014) 3. sz. 315-329.
o.
üfcítoen, 1974. McEwen, Edward: Persián Archery Texts:
Chapter Eleven of Fakhr-i Mudabbi’s Ádáb al-harb
(early thirteenth century). Islamic Quarterly, 18
(1974) 76-99. o.
McGeer, 1988. McGeer; Eric: infantry versus Cavalry; The
Byzantine tíesponse. Revue des études
byzantines 46(1988) 135-145. o.
ATcGeer, 1992. McGeer; The syntaxis armatorum quadrata:
a tenth-century taetieal blueprint.
études byzantines y50 (1992) 219-229. o
AícGeer, 1998. McGeer, £Wc: Sowing the Dragon’s Teeth,
Byzantine Warfare in the Tenth Century.
Washington, 1998.
McLecm. 2013, MacLean, Simon: Shadovv Kingdom: Lotharingia
and the Frankish World, c.850-c,1050\ History
Compass, 11.(2013) 6, sz. 443-457. o.
McMahon, 2016. McMahon, Lucas: De Velitatione Bellica and
Byzantine Guerrilla Warfare. Annual ofM edieval
Studies at CEb\ 22 (2016) 22-33. o,
Melikian- Melikian-Chirvani, A. S>: The westward journey
Chirvani, 1983. of the kazhagand. JAAS, 11 (1983) june. 8-35. o.

312
Melniková-Jékely, Melniková, Marta - Jékely Zsombor: Olsvai
2006. Mátyás címereslevele. Passau, 1418. november
19. (Bratislava, SÍovensky národny archív,
Hodnoverné miesto Konventu x>remonstratov v
Jasovc, Amalai. nr. 40.) In: 2006a. 411. o.
4,128.
Mesterházit, 1976. Mesterházy Károly: Az Árlánd-zomlinpusztai űz
sírlelet. In; ZMíff, (1976) 69-80. o.
Mesterházig 1984. Mesterházy Károly: Hakasz (jeniszeji kirgiz)
leletek Rakamazról..47?, 111 (1984) 225-236, o.
M esterházy, 1994. Mesterháy Károly: Tegez és taktika a honfoglaló
magyaroknak Sk, 128 (1994) 320-334. o.
M eyer, 1934-1935. Meyer•Stamslaw: Genealógia szabii polskiej,
Bron i Barna, 1 (1934) 66-72., 100-104. o.; 2
(1935) 98-105. o.
M eynert, 1852- M eynert, Hermann: Geschischte derk. k.
1854. ös térre ichi sebe Armee, Wien, 1852-1854.
M eynert<1868- Meynert, Hermann: Geschichte des Kriegswesens
1869. und dér Heeresverfassungen in Európa sóit dem
frühen Mittelalter bis auf die Gegenwart. Bd. 1-3.
Wien, 1868-1869.
M eynert, 1876. M eynert, Hermann: Das Kriegswesens dér
Ungarn, Wien, 1876.
Mezey, 1980. Mezey László szerk.: Athleta Pátriáé.
Tanulmányok Szent László történetéhez.
Budapest, 1980.
Michalak, 1987. Michalak, Mirostaw: The Origins and
Development of Sassanian Heavy Cavalry. Fólia
örien ta lia , 24 (1987) 73-86. o.
MeZrattreft, 1993. Mielczarek, Máriusz: Cataphraeti and Clibanarii.
Lódz, 1993.
A/ífea^7o?;íc. 1975. Mihajlovic, Konstanin: Memoirs of a Janissary.
Transl. by Stolz, Benjámin, Ann Harbor, 1975,
A/ífcAtt-é/ PseiZos, Michaelis Pselli História syatomos. Editio
1990. princeps. Recensuit, Anglice vertit et
commentario instruxít. W illem J Aerts. Berlin-
New-York, 1990.
2000. Mi-kő Árpád-Sinkó Katalin: Tört énelem-Kép.
Szemelvények a műit és a művészet kapcsolatából
Magyarországon, Budapest, 2000.

313
M inorsky, 1939, M inorsky, Vladimír: A Civil and Military Rewiev
in Fars in 881/1476. Bulletin o f the School o f
Orientál andA frican Studies, 10 (1939) 141-178.
o.
Mitchell, 2002, Mitchell, Russel: Reconstructing the use of
médiával and renaissances Hungárián sabres.
In: Hand} Stephen ed.: Spada, An anthology of
Swordmariship of Memory of Ewart Oakesholt.
Union City, 2002, 87-98. o.
Mitchell, 2008a, Mitchell, Russel: Archery vs. Mail: Experimental
Archaeology and the Value of Historical Context.
JMMÍL 6 (2008) 18-28. o.
Müchell, 2008b. Mitchell, Russel: Lighf Cavalry, Heavy Cavalry,
Horse Arehers, Oh My! What Abstract Definitions
Don’t Teli Us About 1205 Adrianople, JMMfí, 6
(2008) 95-118. o.
MNyTESz B enkő Loránd főszerk.: A magyar nyelv történeti­
etimológiai szótára. 1-4. k. Budapest, 1967-1984.
ikfode, 2003. Modet Márkus: Heroic íights and clying heroes -
The Orlat battle plaque and the roots of Sogdian
art. Érán ud Anérán. Webfestschrifl Marshak
2003. http://www,transoxiana.org/Eran/Articles/
mode.html (letöltve: 2009. február 1L)
Molinet, 1935. Molinet, de Jean: Chroniques. D outrepont.
Geroges-Jodogne, Omer publ. 2. k. Bruxelles,
1935,
Mbtoár, 1942, Molnár Erik (Szentmiklósy Lajos néven): A
feudalizmus kialakulása Magyarországon.
Budapest, 1942.
Molnár, 1943. Molnár Erik (Szentmiklósy Lajos néven): Az
árpádkori társadalom 2. k. A felépítmény.
Debrecen, 1943.
Molnár, 1945. Mohiár Erik: A magyar társadalom tör ténete az
őskortól az Árpád-korig. Budapest, 1945.
iifo/ntír, 1959, Molnár József: A királyi megye katonai szervezete
a tatárjárás korában. HK. Új folyam 6 (1959) 222-
252, o.
4foínar>-,Somon, Molnár József-Somon Györgyi: Nyelvemlékek,
1976, Budapest, 1976.

314
Monumenta Monumenta Rusticorum in Hungária Kebellum
Rusticorum, 1979. anno MDXIV. (Maiorem partom co\\eg\t Antonius
Fekete Nagy. Ediderunt V id or Kenéz ot
Ladislaus Solymosi, atque in volumen redigit:
Geisa Érszegi.) Budapest, 1979.
Moravesik, 1951. Moravesik Gyula: Bölcs Leó Taktikája, mint
magyar történeti forrás. Sz, 85 (1951) 334-353. o.
Moravesik, 1988. Moravesik Gyula: Az Árpád-kori magyar történet
bizánci forrásai. Budapest, 1988,
Moshtagh Moshtagh Khorasani, Manouchehr: Arms and
Khorasani, 2006. Armor from Irán: tho Bronzé Age to the End of the
Qajar Perlőd. Tübingeri, 2006.
Munyatu’l Ghuzát, Munyatu’l Ghuzát: A 14th-Century Mamlult-
1989. Kipchak Military Treatise. Kurtulus Öztapgu
trans. Cambridgo-London, 1989.
Muper, 1956. Muper, H. Th,\ Kaiser Maximilians 1. Weisskunig.
Stuttgart, 1956,
Mutter, 1984. Mutter, Reinhold: Die Armee Augustus dér Starke.
Das Sáchsische Hccr von 1730 bis 1733. Boriin,
1984.
1974. Nadolski, Andrzej: Polish Arms - 8 ide Arms,
Wroclaw, 1974.
A7ido/s/a, 1990, Nadolski, A ndrzej red.: Uzbrojcnio w Polsce
sredniowiecznej 1350-1450, Lódz 1990.
1887. Nagy Gyula, szerk,; A nagyszentmiklósi és sztárai
Gróf Sztáray család oklevéltára. 1. k. Budapest,
1887.
Attgrg/, 1890. Nagy Géza: A magyar középkori fogy vorzotről. AÉ,
új folyam 10 (1S90) 289-301., 403-416. o.
Arag,yf 1896. Nagy Géza: Hadtörténelmi emlékek az ezredéves
kiállításon. AÉ, 30 új folyam 16 (1896) 344-365. o.
Nagy, 1898. Nagy Géza: Magyar kardok. AÉ, IS (1898) 226-
245. o.
Nagy, 1906. Nagy Géza: A vasing az ókorban és a
népvándorláskori barbároknál. AÉ740 új folyam
26 (1906) 202-207. o.
Nagy, 1910. Nagy Géza: A magyar nemzetségek. Turul, 28
(1910) 18-32., 52-65. o.
Nagy, 1912. Nagy Géza: A honfoglalók Zemplénben.
Ethnographia, 23 (1912) 213-222. o.

315
N agy , 1983, Arac/2/ László: Hajdúvitézek (1591-1699). Budapest.
1983
Nagy, 2003, Ara#2/ Balázs szerk.: Tatárjárás. Budapest, 2003.
Ara<7i/, 2005. Nagy. Ka talin: Nőies on the Amis of the Avar
Heavy Cavalry, AOASH, 58 (2005). 135-148. o,
Nagy-Nyáry. 1877. A^a#?/ Iván-N yáry Albert: Magyar diplomáciai
emlékek Mátyás király korából, 1458-1490. 3. k.
Budapest, 1877.
Nagy-Véghelyi- Áfa#:?/ /mn? - Véghelyi Dezső - Nagy Gyula
Nagy, 1890. szerk,: Zala vármegye története. Okievéltár, 2. k,
Budapest, 1890.
Nakamachi, 2000. Nakamachi Nobutaka: The military refugecs
írom the Ilkhanid to the Marniuk Sultanate: the
background of their flight and later careers.
Journal o f Historicaí Society o f Japan, 109
(2000) 4. sz. 491-532. o
Nemes-Nagy, Nemes Mihály-Nagy Géza: A magyar viselet
1900, története. Budapest, 1900.
Négyesi, 1994a. Négyesi Lajos: A ménfői csata, UK 107 (1994) 3. sz.
136-147. o.
Atéc/?/es'<í, 1994b. Négyesi Lajos: A mohácsi csata. HK} 107 (1994) 4.
sz. 62-79. o.
Négy esi, 1996 Négyesi Lajos: Haderőreform a 10-11. században.
Kiss Gábor szerk.: A népvándorláskor fiatal
kutatóinak 6. összejövetele Velem. 1995.
szeptember 18-20. Savaria, 22 (1992-1995) 3. sz.
219-222. o.
Négyest, 1999a. Négyesi Lajos: Szent István, a katona. Budapest,
1999.
Négyest, 1999b. Négyesi Lajos: Gondolatok a honfoglaló magyarok
hadművészetéről, In: S. Peremi Ágota: A
népvándorláskor fiatal kutatóinak 8. találkozója
előadásai. (Veszprém, 1997. november 28-30.),
Veszprém, 1999,149-151. o.
Ard#í/es% 2000, Négyesi Lajos: Gondolatok a lovasság
csapatnemeiről. (A könnyű és nchczlovasság
problematikája.) In: Bende Lívia - L őrinczy
Gábor - Szalontai Csaba szerk.: Hadak útján. A
népvándorláskor fiatal kutatóinak konferenciája.
Szeged, 2000, 375-378. o.

316
Négy esi, 2003a, Lajos: A pozsonyi csata. In: Hermann,
2003. 11-25. o,
Négy esi, 2003b. Lajos: Az augsburgi csata. Í7A, 116 (2003)
206-230. o.
Négy esi, 2016. Négyest Lajos: Tananyag a West Pointon. Rubicon,
27 (2016) 7. sz. 37. o.
Németh, 1935. Németh Gyula: A székelyek eredetének kérdése.
Sz, 69 (1935) 129-156. o.
Németh. 1953. Németh Gyula: Kun László király nyőgérei; AfAy,
49(1953)304-308.0
Németh^ 2001. Németh András: A Dado verduni püspökhöz írt
levél. In: Róna-Tas András szerk.: Források a
korai magyar történelem ismeretéhez. Budapest,
2001, (Magyar Őstörténeti Könyvtár, 16.) 113-161.
o.
Néprajzi Lexikon. Néprajzi Lexikon. Ortutay G yulaíőszerk. 2. k.
1977. Budapest, 1977.
Neumann, 2016. Neumann Tibor: A kassai hadjárat. TI. Ulászló
zsoldosserege és a lengyelek elleni harc (1490-
1491) In: Pósán-Veszprémy, 2016, 363-397. o.
Niekel, 1960. Nickel, Helmut: Dér mittelalterlichen
Reiterschield des Abendlandes. Berlin, 1960.
Nickel, 1975. Nickely Helmuth: Wer warcn Kong Artus’ Ritter.
Über die gesehichtliche Grundlage dér Artussagen,
Zeitschrift dér Gesellschaflfür hislorísche
Wqffen- und Kostümkuiide, 17 (1975) 1-28. o.
Nickel, 1993. Nickely Helmuth: Neun Schwerter aus dem Lande
des Mahdi. ZGHWK, 35 (1993) 1-2. sz. 45-56. o.
Nickel, 2002, Nickel} Helmut: The Mutual Influence of Europe
and Asia in the Field of Arms and Armour. In:
Nicolle. 2002, 107-125. o.
Nicolay, 1576. Nicolay, Nicolas, de: Les navigations,
peregrinations et voyages faicts enlaTurquie...
1576.
Nicoüe, 1976, Nicolle, Dávid: Early Medieval Islamic Arms and
Armour. Gladius, Tomo Especial, 1976.
Nicolle, 1979. Nicolle, Dávid: An Introduction to Arms and
Warfare in classical Islam. In; Elgood, Róbert
ed.: Islamic Amis and Armor, London, 1979, 162-
186. o.

317
NicoUe, 1980. NicoUe, Dávid: The impact of the European
couched láncé on muslim military tradition. JÍ4AS,
10 (1980). june. 6-40. o.
NicoUe, 1988. AYcoZZe, jftaoícZ: Amis and Armour of the
Crusading Éra, 1050-1350: New York. 1988.
NicoUe, 1991. NicoUe, Dávid: Byzantine and Islamic Anns and
Armour; Evidence of Mutual Influence, Graeco-
A rabica, 4(1991) 299-326. o.
NicoUe, 1996. NicoUe, Dávid: Fornovo, France's bloody fighting
Rctreat. Oxford, 1996.
NicoUe, 1999. NicoUe, Dávid: Módiéval Warfare: The Unfriendly
Interfaee. jafff, 63 (1999) 579-599. o.
NicoUe, 2002. NicoUe, Dávid ed,: Companion to Módiéval Arms
and Armour, Woodbridge, 2002.
NicoUe-Hook, NicoUe, Dávid - Hook, Christa: Saracen Faris
1994. 1050-1250 AD. (Warrior Series 10.) Oxford, 1994.
NicoUe, D arid - Tumbull, Stephen - Maidon
2007. John: The Fali of Constantinople. The Ottoman
Conquest of Byzantium. Oxford, 2007.
Norman, 1934. Norman, CfearZ^s transl.: A Chronicle of the Early
Sawafis Being the AhsanuT-lawarikh of Hasan-i-
Rumlu. II. Baroda, 1934.
Ar>toafc<m's7cí, Nowakowski, A ndrzej: Arms and Armour in the
1994. Medieval Teutonic Order’s State in Prussia. Lodz,
1994.
Arowtt/a>w;s/a, Nowakowshi, A ndrzej red.: Uzbrojenie w Polsce
2003. sredniowiecznej 1450-1500. Tor úri, 2003,
Nyulásziné N yulásziné Straub Éva: Öv évszázad címerei az
Straub, 1999. Országos Levéltár címereslevelein. Szekszád, 1999,
O sonom ? dós, Oikonomides, Nicotas: The Turks in Europe
1993. (1305) and Serbs in Asia Minor (1313) In:
Zachariadou, Elizabeth ed.: The Ottoman
Emirate: 1300-1389. 1993, 159-168. o.
Omán, 1885. Omán, Charles: The Art of War in the Middle
Ages. London, 1885.;
Omán, 1898. Omán, Charles: A History of the Art of War in
the, Middle Ages. A. D. 378-1485. VoL. I-II. London,
1898. [2, ed. 1924.]
Osírotförs/c?/, 2001. Ostrogorsky, Georg: A bizánci állam története.
Budapest, 2001.

318
Ottokár von Ottokár von Steiern: Reimchronik. ín: Gombos,
Steiern, 1938. Albinus FrancAscus: Catalogus Fontium Históriáé
Hungaricae 3. k. fíudapestmi. 1938. 1780-1953. o.
The Oxford The Oxford English Dictionary. Eds. Simpson, J
English A. - Weiner; E. S. C.\ Sccond edition. 2. k. Oxford,
Dictionary, 1989. 1989.
Óváry, 1884. Óváry Lipót: Jelentés olaszországi kutatásaimból.
Sz, 18 (1884) 504-510. o.
Óváry, 1885. Óváry Lipót: Mátyás király szárazföldi s vizi
haderejének leírása az 1479-iki hadjáratból.
Magyar Történelmi Tár, 3. sorozat 8. kötet (1885)
762-764.o.
Óváry, 1894. Óváry Lipót: A Magyar Tudományos Akadémia
történelmi bizottságának oklevélmásolatai. 2.
füzet, A mohácsi vész utáni korszakból származó
s a XVI. század végéig terjedő oklevelek kivonatai.
Budapest, 1894.
Pacor, 1878. Pacor Vilmos: Jegyzetek a népek és seregek
harcmódjáról a legrégibb időktől a jelenkorig.
LAK; 5 (1878). 16-46., 96-126. o.
Padányi, 1935. Padányi József. A turáni népek tartalék
harcászata. MKSz, 5 (1935) 11. sz. 41-64, o.
1995. Pálffy Géza: Katonai igazságszolgáltatás a királyi
Magyarországon aXVI-XVII. században. Győr,
1995.
JVÍÖ7& 1997. Pálffy Géza: A rabkereskedelem és rabtartás
gyakorlata és szokásai aXVI-XVII. századi török­
magyar határ mentén. Fons, 4 (1997) 5-79. o.
PáÖfr, 2003. Pálffy Géza: Az első liorvát hadiszabályzatok
(1578) magyarországi gyökerei. In: Népek
együttélése Dél-Pannőniában. Tanulmányok
Szita László 70. születésnapjára. Szerk. Lengvári
István-Vonyő József. Pécs, 2003. (Pécsi
Tudománytár sorozat) 295-304. o.;
Pálffj/, 2003b. Pálffy Géza: A magyar nemesség T. Ferdinánd
bécsi udvarában. TSz, 45 (2003) 1-2. sz. 45-59. o.
PálffV, 2004. Pálffy Géza: Elképzelések a török hódoltság
elpusztításáról a XVI-XVII. században. A
Habsburg Birodalom magyarországi
hadszínterének néhány főbb sajátosságáról. Tn:
Kovács Gyöngyi szerk.: „Quasi liber et pictura.”
Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik
születésnapjára. Studies in Honour of András
Kubinyi on His Scventieth Birthday. Budapest,
2004, 387-403. o.
Pálóczi Horváth, Pálóczi Horváth András: A csúlyosi kun sírlelct.
1969a. FA, 20 (1969) 107-134. o.
Pálóczi Horváth, Pálóczi Horváth András: A csólyosi kun sírlelet
1969b. hadtörténeti vonatkozásai. MFMÉ, (1969) 1. sz.
115-121.0.
Pálóczi Horváthy Pálóczi Horváth András: Régészeti adatok a
1982. kunok viseletéhez. AÉy 109 (1982) 89-107. o.
Pálóczi Horváth, Pálóczi Horvát András: Besenyők, kunok, jászok.
1989. Budapest, 1989.
Pálóczi Horváth, Pálóczi Horváth András: Hagyományok,
1993. kapcsolatok és hatások, Karcag 1993. (Keleti
Örökségünk 2.)
Pálóczi Horváthy Pálóczi Horváth András: Keleti népek a
2014. középkori Magyarországon. Besenyők, úzok,
kunok és jászok művelődéstörténeti emlékei.
Budapest-Piliscsaba, 2014.
Pd//xsfaiih, 2005. Pálosfalvi Tamás: Nikápolytól Mohácsig, 1396-
1526. Budapest, 2005.
jPa7i,dtefa, 1988. Pandula Attila: Viselet és fegyverek. In: K ristó
Gyula: Az Anjou kor háborúi. Budapest, 1988,
216-254. o.
Pápai PáriZy 1995. Pápai P áriz Ferenc: Dictionarium Latino-
Hungaricum et Hungarico-Latino-Germanicum.
Budapest, 1995, (Hasonmás kiadás.)
Papp, 1960. Papp László: A mohácsi csatatér kutatása. JPMÉ9
5 (1960) 197-253. o.
Papp, 1997. Papp Imre: Nagy Károly és kora. Debrecen, 1997.
Paraniy 2003. Parani, Maria G.: Reconstructing the Reality of
Images: Byzantine Matéria! Culture and Religious
Iconography llth-15th Centuries. Leiden-Boston,
2003.

320
Parom cini, 1989. Paravicini, Wferrctfr: Merész Károly. Budapest, 1989.
Parry-Yapp} 1975. Parry, J.-Yapp, M. E. eds. War, Technology and
Society in the Middle East. London, 1975.
Pasek, 1998. Pasek, Jan Chryzoslom Pasek: Emlékiratok
(Pamietniki). Ford. Szenyán Erzsébet, Budapest,
1998.
Pásztor, 1995. Pásztor Adrién: Űjabb adatok az avarkori
páncélviselet kérdésköréhez. - Neuere Angaben
zum Fragenkreis dér frühawarenzeitlicehn
Rüstungen. In: A népvándorláskor fiatal
kutatóinak IV. összejövetele- Aiíura Castrum, 4
(1995)58-78.0.
Pataki, 1944. Pdfa/ci József. Anjou királyaink és a két román
vajdaság. Kolozsvár, 1944.
Pcrnter, 1888. Pauler Gyula: Néhány szó hadi viszonyainkról a
XI-XIII. században. HK, 1 (1888) 501-526. o.
Pauler, 1899. Pauler Gyula: A magyar nemzet története
az Árpádházi királyok alatt. 2. kiadás. 1-2, k.
Budapest, 1899.
Pauler-Szilágyi, Pauler Gyula - Szilágyi Sándor szerk: A magyar
1900. honfoglalás kútfői, Budapest, 1900. [reprint:
Budapest, 2000 Nap Kiadó]
Pauli Jensen, Pauli Jensen, X énia: Arrowheads in Danish Bogs
2005. - Evidence on Change in Military Tactics. in: Visy
Zsolt ed.: Limes, 19 (2005) 543-549. o.
Paulsen, 1956. Pauláén, P eter: Einige Sábelschwerter im
Ostseeraum. In: Kühn, íIerbert-Kleem ann}
Ottó hrsg.: Documenta Archaeologica Wolfgang
LaBaume dedicata. Bonn, 1956. (Rheinische
Forschungen zűr Vorgeschichte 5.) 123-136. o,
Pau/sen, 1967. Paulsen, P eter: Alamannische Adelsgraber
von Niederstotzingen. (Veröfténtlichungen des
Staatlichen Amtes für Denkmalpflege Stuttgart.
Keihe A 12.) Stuttgart, 1967.
Paulsen, 1970. Paulsen P eter: Ein awarischen Lamellenhelm in
cinem Alemannengrab von Niederstotzingen. In:
Stiehl, Ruth-Stier; Erich Hows hrsg.: Beitráge zűr
altén Geschichte und dérén Nachleben Festschrift
Franz Altheim zum 6.10.1968. 2. k. Berlin, 1970,
120-139. o.;

321
Pederi, 2003, Pederi Tamás: Az Árpád-kori „átmeneti*
típusú lovasság problémája. In: Országos
Interdiszciplináris Grastyán Konferencia előadásai.
Szerk. Szamonek Vera. Pécs, 2013, 295-303. o.
P eers-P erry, 1996, Peers, C hris-Perry, Michael: Imperial Chinese
Armies, 2. London, 1996, (Men-at-Arnrs, 295.)
P ereszvetov, 1956. Pereszvetov, .faára ó^emeraoiracs: Szocsinenija.
Moszkva-Leningrad, 1956.
Peri, 2008. P éri B enedek: A magyar Szent László legenda
és az azeri Köroglu desz tán: egy motívum
összehasonlító vizsgálata. In: Magyarország
és Azerbajdzsán: A kultúrák párbeszéde. II.
Nemzetközi tudományos konferencia. (Előadások,
cikkek, rezümék.) Budapest 2008, 296-303. o.
Perjés, 1965. Perjés Géza: Lóra termett-e a magyar? Élet és
Tudomány, 20. (1965). 24. sz. június 18.1107-1111.
o.; 25. sz. június 25. 1155-1159. o.
Perjés, 1967. Perjés Géza: A nemzeti önérzet zavarai.
Látóhatár, 17 (1967) 7-8. sz. 683-704. o.
Perjés, 1976. Perjés Géza: A mohácsi csata. (1526. augusztus
29.) HK, 23 (1976) 448-459. o.
Perjés, 1979. Mohács. Budapest, 1979.
Perjés, 1986, Perjés Géza: A mohácsi csata. (1526. augusztus
29.) In: Mohács. Tanulmányok a mohácsi csata
450. évfordulója alkalmából. Szerk. Rúzsás Lajos
és Szabály Ferenc. Budapest, 1986, 195-239. o.
Perjés, 2002, Perjés Géza: Zrínyi Miklós cs kora. Budapest,
2002,
Per?;u£e.scifc, 1879, Pervulescu Sándor: Tanulmány az orosz
lovasságról, LAK, 6 (1879) 475-488, o.
Pesty, 1876, Pesty F rigyes: Nyelvtörténeti adatok: Okiratbeli
személynevek. MNy 5 (1876) 509-511. o.
Pesty, 1877 Pesty F rigyes: Huszár. MNy, 6 (1877) 24-25. o.
Péter fi, 2016. Péterfí Bence: A „fekete sereg" ausztriai végnapjai
(1493) In: Pósán-Veszprémy, 2016. 398-425. o.
Petaes, 2006. Petkes Zsolt: 12. századi temetőrészlet
Sávbogárd-Templonirdülőből. Újabb régészeti
adatok a Sárvíz völgy 10-12. századi történetéhez.
AR, 35. (2006) 93-124. o.

322
Petkes, 2008. Petkes Zsolt: 12. századi tem etőrészlet Alap-
Tűvasz-majorből. AR, 37 (2008) 141-208. o.
Petkes, 2012. Petkes Zsolt: Rűdzablák aX-XII. századi Kárpát­
medencében. In: Hadak útján. A népvándorláskor
kutatóinak XIX. konfenciája, Szerk,: Bfrö
Skifoía. Győr, 2012, (Győr-Moson-Söpron Megyei
Igazgatósága Tanulmányok 3.) 231-246. o.
Petkes-Sudár, Petkes Zsolt - Sudár Balázs szerk.: Honfoglalók
2015. fegyverben. Budapest, 2015.
Petneld, 1973. Petneki Áron: Adalékok középkori magyar könnyű­
lovasságunk történetéhez. In: Éri István szerk,;
A magyar középkor kutatóinak nagyvázsonyi
találkozója. Veszprém, 1973,103-104. o.
Petroviő, 1976. Petroviő, Burdica: Duhrovacko oruzje u. XIV.
vcku. Posebna Izdania Kniga V. Beograd, 1976.
Petroviő, 1994. Petroviő, Burdica: Magyar kultúra és javaka
középkori Dubrovnikban. In: Kiss Márai szerk,: A
tradicionális műveltség továbbélése. Az V. magyar -
jugoszláv folklórkonfcrencia előadásai. Budapest,
1991. november 1-3. (Folklór cs tradíció, VII.)
Budapest, 1994, 167-170. o.
Pfaffenbicher, Pfaffenbicher, Malthias: 6 Blátter aus dem
2003. Turnierbuch Erzherzog Ferdinands von Tirol, ín:
Seipel, Wilfried hrsg.: Kaiser Ferdinand I. 1503-
1564. Das Werdcn dér Habsburgcrmonarchie.
Kunsthistorisches Musem 15. April bis 31. August
2003. Wien, 2003.
Philips, 1999. Philips, Gervase: The Anglo-Scots Wars, 1513-
1550. Woodbridge, Suífolk and Rochester, 1999,
2001 . Pipes, Bániéi: Slave Soldiers and Tslam. The
Gcnesis of aMilitary System, New Havon, 1981.
Pirovano, 1972, Pirovano, Carlo: La Pittura nel Veneto. II
Trecento. 2. k. Milano, 1972,
Piano Carpini, Piano Carpini, Johannes: Kezdődik az általunk
2003. tatároknak nevezett mongolok históriája. In:
Nagy, 2003, 75-114, o.
Pletnyova, 1990. Pletnyova, Szvetlána; A lek sza n d rov n a Kipchaks.
Moscow, 1990.
Plew czynski, 1994, Plewczyúski, Marék: Obertyn 1531. Warszawa,
1994.

323
PlewczyúskL 1995. Plewczynski, Marék: Wschodu w wojsku ostatnich
Jagiellonów, Warszawa, 1995.
Plew czynski, 1997. Plewczynski, Marék: Söldnertruppén in Polen
um die Wendc dcs 15. und 16. Jahrhunderts.
In: Von Grécy bis Mohács. Kriegswesen im
spáten Mi ttel altér (1346-1526), acta (XX1Í.
Kongreíá dér lnternationalen Kommission lur
Militárgeschiclite Wien, 9-13. September 1996),
Vienna, 1997, 345-363. o.
PlutavkJiosz* 2001. Plutharkosz: Párhuzamos életrajzok. Fordította
Máthé Elek. Budapest, 2001.
Pohl, 1988. Pohl, Walter: Die Awaren. Ein Steppenvolk in
Mitteleuropa 567-822 n. Ch. München, 1988.
Polgár, 1998. Polgár Szabolcs\ A kelet-európai nomádok
cs szomszédaik védelmi rendszerei a kora
középkorban. Acta Historica. 106 (1998) 45-54. o.
Polgár, 2005a. Polgár Szabolcs: A Contribution to the History
of the Khazar Military Organisation: the
Strengthening of the Camp. AOASTF, 58 (2005)
197-204. o.
Polgár, 2005b. Polgár Szabolcs: Kereskedelmi kapcsolatok Kelet-
Európa és India között a középkorban (9-15.
század). In: Felföldi Szabolcs szerk.: Abhívadana.
Tanulmányok a hatvanéves Wojtilla Gyula
tiszteletére. Szeged, 2005, 249-257, o.
Popé, 1947. Popé, Saccton: Hunting with the Boww and Arrow.
New York, 1947
Pasán-Veszprém#} Pasám László - Veszprém# László szerk.
2016. Elfeledett háborúk. Középkori csaták és
várostromok (6-16. század) Budapest, 2016.
Polter, 1996. Potter, Dávid: The International Mercenary
Markét in the Sixteenth Cent u rv: Anglo-French
Competition in Germany. 1543-50. The English
H istorical Review, 111 (1996) 440. sz. 24-58. o.
Pozderka, 2014. Pozderka Zoltán: Magyar történelem az amerikai
katonai felsőoktatásban. Seregszemle. A z MH
összhaderönem i parancsnokság folyóirata, 12
(2014) l.sz. 145-153.0.
Prikkel, 1899, Prikkel Matián, Réthei: Huszár, MNy> 28 (1899)
342-344. o.
ncpjr i —
ii. TTo.iHoe coSpaHHe pycc-iarx jreTOiiHCcfí.
JlaBperiTteüGKajj jictoiihcb. I-II. k. Jleiiimrpaa, 1926.
Rabié. 1975. líaíríc?, //asscmefn: The Training of the Mamiük
Faris. In: P arry, J.-Yapp. M £7. eds. War?
Technology and Society in the Middle East.
London, 1975, 153-163. o.
Rácz, 2000. Rácz Árpád szerk: Nagy képes millenniumi
hadtörténet. Budapest, 2000
Rácz. 2007. Rácz Anita: A régi Bihar vármegye
településneveinek történet i-etimológiai szótára.
Debrecen, 2007.
Ráncé, 2007. Ráncé, Philip: The date of the military com-
pendium of Syrianus Mag isler (Formerly the sixth-
century anonymus Byzantinus) Byzantinische
Zeitschrijt, 100 (2007) 2, sz. 701-737. o.
R áncé, 2015a. Ráncé t Philip: Ambush: Laté Empire. In:
The Encyclopedia of the Román Ariny. Le
Bohec. Yann et al. (edd.) Chichester/Malden,
2015. [https://www.aeadertiia.edu/13648048/
Ambush_Late_Empire_in_Y,_LE_BOHEC_et_aL_
edd._The_Encyclopedia_of_the_Roman_Army_
Chichester_Malden_MA_2015, letöltve: 2017.
augusztus 31.1
iZcmce, 2015b. Ráncé, Philipe: Cavalry: Laté Empire. In:
The Encyclopedia of the Komán Army. Le
Bohec, Yann et al. (edd.) Chichester/Malden.
2015. [https://www.academia.edu/12008370/
Cavalry_Late_Empire_in_Y._LE_ROHEC_et_al._
cdd,_The_Encyclopcdia_of_the_Koman_Army_
Chichester_Malden_MA_2015, letöltve: 2017.
augusztus 31.]
R azin, 1961. Razin, Evgenij A.: A hadművészet története, II, le.
Budapest, 1961.
itáz.sd. 1958, Rázső Gyula; Mátyás zsoldosseregének
hadművészetéről. HK, új folyam 5 (1958) 117-147. o.
iedzsd, 1960. Rázső Gyula; A lovagi hadseregek stratégiájának
néhány kérdéshez. HK. új folyam 7 (1960) 137-172,
o,
líd^sd, 1962. Rázsó Gyula: A zsoldosság gazdasági és
társadalmi előfeltételei és típusai a XIV-XV.
században. HK, új folyam 9 (1962). 160-216. o.;

325
Rázső, 1973. Gyula: A Zsigmond-kori Magyarország és a
török veszély (1393-1437). fflT, új folyam 20 (1973)
431-440. o.
Rázső, 1974, itóssd Gi/w-Ja szerk.: A hadművészet középkori és
újkori klasszikusai, Budapest, 1974.
Rázsó, 1985. ifcfeső Gyula: A magyar feudális hadsereg
fénykora. In: Liptai Ervin főszerk: Magyarország
hadtörténete. 1. k. Budapest, 1985, 56-132. o*
TMzsó, 1990. Rázsó Gyula: Mátyás zsoldosseregének
hadművészetéről. In B arta Gábor szerk.: Mátyás
király, 1458-1490. Budapest, 1990, 80-102. o.
i?á2so. 2003, Rázsó Gyula: Katonai reformok a 15. században.
In: A magyar hadtörténelem évszázadai. (Szerk.
Király Béla-Veszprém y László.) Budapest, 2003.
43-60, o.
tfeed, 1987. Reed, Graham: Kaskara from Northern Darfur,
Sudan. JAAS, 12 (1987) march. 165-201. o.
ütéA 2015. Réfi Attila: A császári-királyi huszárság
törzstiszti kara a francia forradalmi és a
napóleoni háborúk korában (1792-1815),
Budapest-Sárvár, 2014.
Réfi, 2015. Réfi Attila: A császári-királyi ulánusezredek
törzstisztjei a francia háborúk idején (1792-1815).
Életrajzi lexikon. Pápa, 2015.
-Ráuése, 1996. R évész László: A karosi honfoglalás kori temetők.
Régészeti adatok a Felső-Tisza-vidék X. századi
történetéhez. Magyarország honfoglalás kori és
kora Árpád-kori sírleletei. Miskolc, 1996,
R évész, 1998. R évész László: Szempontok a honfoglalás kori
leletanyag időrendjének meghatározásához
a keleti párhuzamok alapján, MFMÉ, Studia
Archaeologica, 4 (1998) 523-532. o.
R évész, 1999. Révész László: Emlékezzetek utatok kezdetére.
Régészeti kalandozások a magyar honfoglalás és
államalapítás korában, Budapest, 1999.
Révész, 2000a. Révész László: A honfoglalók fegyverzete. In:
R ácz, 2000. 14-22. o.

326
Révész, 2000b. Rw ász Székely Bertalan falképtervei a
kecskeméti városházához. Tn: Mikő Árpád-Sinkő
Katalin szerk.: Történelem-kép. Szemelvények
múlt és művészettörténet kapcsolatából
Magyarországon. Kiállítás a Magyar Nemzeti
Galériában, 2000. március 17-Szeplember 24.
Budapest, 2000, 626-627. o.
Révész, 2006a. Révész László: A Gnadendorf-program.
Gondolatok egy sír feldolgozása és bemutatása
kapcsán. CAH, 2006, 297-302, o
-Révész, 2ÜÖ6b. Révész László: Honfoglalás kori magyar ifjú sírja
az ausztriai Gnadendorfban. Magyar Nemzeti
Múzeum 2006. március 3. - május 7. /Munkácsy
Mihály Múzeum, Békéscsaba 2006. május 16. -
július 2. /Kiállítási katalógus. Budapest, 2006.
Rávesz-iVépper, R évész László - N epper Ibolya: A honfoglaló
1996. magyarság régészeti hagyatéka. In: Fodor
István - N epper Ibolya - Révész László - Wolf
Mária szerk.: „Őseinket; felhozád...” A honfoglaló
magyarság. Kiállítási katalógus, Budapest, 1996,
37-56. o.
RezacAeroci, R ezachevici, Constantin: Despre evolufia
1971-1972. husarilor (hánsarilor) la románi Tn Evul Mediu. ín
legaturá cu institutia similará la popoarele vecine.
Studii §i m atériáié de muzeoyrafia §i Istorie
Militar, 4-5 (1971-1972) 79-104. o.
R euter, 1999. Reuter; Timoihy: Carolingian and Ottonian
Warfare. In: Keen7 1999. 13-35. o.
Richard of Holy Richard ofH oly Trinity. TÜnerary of Richard Tand
Trinity, 2001. the others to the Holy Land. (Fromerly aseribed
the Geofrrey de Vinsauf.) Translated a Classical
Scholar and A Gentleman Wcll-Read in the
Medieval History, Cambridge, Ontario, 2001.
Rí 1999. Riesch. (lolger. Untersuchungen zu Efiizienz
und Verwendung alamannischer Pfeilspitzen.
Archáologisches Korrespondenzblatt, 29 (1999)
567- 582, o.
R itóőkné Szalay. R itóóknéS zalay Ágnes: Hunyadi János (t 1456)
2000 . gyulafehérvári síremléknek dombormű vei. In:
Mikő-Sinkó, 2000. IV-16. a. kép, 297-298. o.

327
Ritter, 1975. ftítter, Ralf-Peter: Ung Katona,Soklat’
Afyelvtudományi Közlemények, 77 (1975) 187-189. o.
Robinson, 1963. ftobmsím, ffasseí: Orientál Armour. London, 1963.
Rogers, 1997. ftor/ers, Clifford J.: The Offensive/Defensive
in Medieval Strategy. In: XXII. Kongress dér
Intern aüonalcn Komission für Militárgeschichte.
[Acta 22.] Wien, 1997,158-171. o.
R om sics, 2004. Romsics Gergely. Mítosz, kultusz, társadalom. A
Mozgó Világ internetes változata. 3 (2004) 7. sz.
[http://epa.oszk.hu/01300/01320/00053/06rOirisics.
htm, letöltve: 2017. augusztus 21.]
tfdrca-Tas, 1983. Róna-Tas András: Újabb adatok kazár népnév
történetéhez. Nyelvtudományi Közlem ények, 85
(1983) 126-133, o.
.fícmtt't fíbruaíft, Rónai Horváth Jenő: Magyar Iladi Krónika. A
1895. magyar nemzet ezeréves küzdelmeinek katonai
története. 1. k. A honfoglalástól a mohácsi csatáig.
Budapest, 1895.
R osenw ein, 1996. Rosenwein, Barbara H,: The Family Politics of
Berengar I. King of Italy (889-924) Speculum, 71
(1996) 2. sz. 247-289. o.
fZoífecttbcr#, 1960. Rothenberg, Guníher Eri eh: The Austrian
Military Bordér in Croatia, 1522-1749. Urbana,
1960.
1998. Rózsa György: Grafikatörténeti tanulmányok.
Budapest, 1998. (Művészettörténeti Füzetek 25.)
Ruttkay. 1975. Ruttkay, A lexa n d er: Waffen und
Reitcrausrüstungen des 9. bis zűr ersten Hálfte
dcs 14. Jahrhunderts in dér Slowakei. Slovenská
Archeológia, 23 (1975) 119-216. o
Ruttkay, 1976. Ruttkay} A lexander: Waffen und
Reiterausrüstungen des 9. bis zűr ersten Hálfte
des 14. Jahrhunderts in dér Slowakei. Slovenská
Archeológia, 24 (1976) 245-395. o.
Ságvári György - Somogyi Győző: Nagy
1999. huszárkönyv. Budapest, 1999.
Scdamcm, 1876. Salamon F erencz: A magyar hadi történet a
vezérek korában, Sz, 10 (1876) 1-17., 686-733.,
765-851. o.

328
Sanuto, 1829. 5am/£o, A/ar/no: Commentarii della guerra cl i
Ferrara. Venice, 1829.
Sanulo, 1883. tfímwío, M ariano; Le spcdizione di Carlo VIII in
Italia. Fulin R. ed. Venice, 1883,
Sanuto, 1895. Stmuiü, Marino: I diarii. Ed. Barozzi, Nicoló -
Berchot, Guglielmo, ele. XLITT, tomo, Venice, 1895.
Scheller, 1995. Scheller, Róbert W.: Exemplum. Model-
book Drawings and The Practicc of Artistic
Transmission in the Middle Ages (ca. 900- ca.
1450) Amsterdam, 1995.
?;on Schissel von Fleschenberg, Ottó: Spátantike
jFtescfeeraber#, Anleitung zum Bogenschissen. W iener Studien,
1941-1942. 59 (1941) 110-124. o.; uo. 60 (1942) 43-70. o.
Schlechta- Schlechta-Wasehrd, Ottokár Freih. y.:I)asBueh
Wasehrd, 1863. vöm Fechter von Firdewsi.: Aus dem Türkischen
in Text und Uebersetzung veröffentlicht durch
Zeitschrift dér Deutschen Mo rgenlándischen
Gesellschaft: ZDMG / Deutsche Morgenlandische
Gesellschaft, 17 (1863) 1-38. o.
iScAmidí. 1992* Schmidt, Peter: Die Groíáe Schlacht. Ein
Historienbild aus dér Frühzeit des Kupferstichs.
W iesbaden,1992.
Scholz-Rogers, Scholz, Bernhard Walter - Rogers, Barbara:
197Ü. Carolingien Chronicles, Ann Arbor. 1970.
Scftröcter, 1991. Schröder, Aimuth: Gesteppt und Wattiert -Z ű r
Geschichte und Bifunktionalitát dér Steppearbeít,
ZGHWK, 33 (1991) 15-92. o
Sc/m/te, 1888. Schuliz, Aluis hrsg.: Dér Weisskunig. Jahrbueh
dér Kuntshistorischen Sammlungen des
allerhöchsten Kaiserhauses. VI. k. Wien, 1888.
Schulze, 1984. Schulze, Mechtüd: Das ungarische Kriegergrab
von Aspres-les-Corps. Untesuchungen zu
den Ungarneinfállen nach Mi ttel- West- und
Südeuropa (899-955 N. Chi\) Jahrbueh dér
RömischrGermanischen Zentralmuseum M oinz,
31 (1984) 473-514.0.

329
Schulze-Dörlamm, Schulze-Dörlamm, Mechtild: Awarische
2006. Einílusse auf Bewaffnung and Kampftechnik des
ostrfránki sebezi Ileeres in dér Zeit um 600? In:
Mode, Márkus - Tubach, Jürgen eds,: Arms and
Armours as Indicators of Cultural Transfer, The
Steppcs and the Ancient World from Hellenistic
Time to the Early Middle Ages. Wiesbaden, 2006,
485-508. o,
Schünemann, Schünemann, Konrad: Ungarische Hilfsvölker
ín dér Literatur des deutschen Mittelalters.
Ungarischer Jahrbücher, 4(1924)99-115. o.
Seaton, Albert-YounsyMichael: Frederich the
1973. GreatArmy. Oxford, 1973. (Man-at-Arms, 16.)
Cs. Sebesfr/en, Cs. Sebestyén Károly: A magyarok íjja és
1933. nyila. Szeged, 1933. (A Szegedi Városi Múzeum
kiadványai. V.)
Sebők, 2000. Sebők Ferenc: Űj szempontok a mohácsi csata
megítéléshez. In: „Magyaroknak eleiről.” Ünnepi
tanulmányok a hatvan esztendős Makk Ferenc
tiszteletére. Szerk.: Piti Ferenc. Szeged, 2000,
457-472. o.
Seitz, 1965. Seitzy Herbert: Blankwaffen. I. Braunschweig,
1965.
Setmeczi, 2005. Selmeczi László: A jászok betelepedése
Magyarországra. ín: B. Molnár Erzsébet szerk.:
Jogszabályok-Jogszokások. A Jászság kutatása
2005. Kiskunfélegyháza, 2005, 27-60. o.
Shapkovsky- Shapkovsky, Viacheslav - Nicolle, Dávid -
Nicolle-Korolkov, Korolkov, Viktor: Kalka Kiver, 1223: Genghiz
2001. Khan's Mongols invade Russia. Oxford, 2001.
(Campaign Scrics)
Showalter, 1993. Showalter; Dennis E.\ Caste, Skill, and Training:
The Evolution of Cohesion in European Armies
from the Middle Ages to the Sixteenth Century.
JMHf 57 (1993) 407-430. o
Simon? 2004. Simon Zsolt: Szapolyai János familiárisainak egy
lajstroma 1531-ből. In: Tanulmányok Szapolyai
Jánosról és a kora újkori Erdélyről. Szerk.;
Balogh Judit - Bessenyei József - Horváth
Zita - Tóth Péter. Miskolci Egyetem BTT, Miskolc,
2004,(Studia Miskolcinensia 5.) 231-243. o

830
Sindell, 2006. SindeM, Philip: Warhorses. Cavalry in Ancient
Warfare. London, 2006.
Simon, 1982. .Simon Róbert'. A törzstől az államig. In: Tő/cei
F erenc szerk.: Őstársadalom és ázsiai termelési
mód. Budapest, 1982, 141-232. o.
Simon, 1991. Simon László'. Korai avar kardok. Studia
Comitatensia, 22 (1991) 263-346. o.
Sfto/c, 1972. Skok, Petar: Etimologijski rjecnik horvatskoga ili
srpskoga jezika. 2. k. Zagreb, 1972.
Skok, 1973. Skok, Petar: Etimologijski rjecnik horvatskoga ili
srpskoga jezika. 3. k. Zagreb, 1973.
Á-maií, 1995. Smail, R. C.: Crusading Warfare, 1097-1193.
Cambridge, 1995 (first published 1956).
Srnith, 1984. Smith, John Masson Jr.: Ayn Jalut: Marniuk
Success or Mongol Failure? IJarvard Journal o f
A siatic Studies. 44 (1984) 307-345. o.
Smith, 1997. Smith, John Masson Jr.: Mongol Society and
Military in the Middle East: Antecedents and
Adai^tations. In: Lev, Yaacov cd.: War and Society
in the Eastern Mediterranean 7th-15th Centuries.
Leiden-New York-Köln, 1997, 250-266. o.
S'miífe, 1998. Smith, John Masson J r Nomads on Ponies
vs. Slaves on Horses. Reviewed Work: Mongols
and Mamiuks: The Mamluk-llkhánid War, 1260-
1281 by Reuven Amitai-Preiss. Journal ofth e
A m erican Orientál Society, 118 (1998) 54-62. o.
Sófalvi, 2016. Sőfalvi András: A székelyek fegyverzete.
In: Benkő Elek - Oborni Teréz szerk.:
Székelyföld története 1. k. Kolozsvár-tíudapest-
Székelyudvarhely, 2016. 344-348. o.
SoioujVv, 1935. Solovjev, Aleksandar Vasiljeviő: Les
emblémes héraldiques de Byzance et les Slaves,
Seminarium Kondakovianum, 7 (1935) 155-160.
o.
1800. Simigiani, Ambrosii: História Rerum
Ungaricarium etTranssilvanicarum ab anno 1490
usque 1606. Nagyszeben, 1800.
S o m o s t, 2007. Somogyi Ambrus: História Magyar- és
Erdélyország dolgairól. Fordította Buzogány
Dezső. Gödöllő, 2007.

331
Soós, 1890. Süás Elemér: Az 1278. évi morvámézei csata. HK,
3 (1890) 459-477. o.
Spieralskit 1962. Spieralski, Zdislaw: Kampania obertynska 1531
roku. Warszawa, 1962.
S pinéi, 2003. Spinéi9 V idor: The Great Migrations in the Easl-
and South East of Europe írom the Ninth to the
Thirteenth century: Hungarians, Pechenegs and
Uzes. Gluj-Nax>oca, 2003.
Sfacftoirsfci. 2004. Stachawski, Marék: The Origin of the
Europcan Word fór Sabre, Sl/udia Etymalogica
C racow iensia, 9 (2004) 133-141. o.
Sudár, 2007, Sudár Balázs: Ádil szultán és az igricek
„csacsogó éneke”. Egy nogáj epikus ének történeti
hátteréről. In: Szem erkényi Ágnes szerk.: Folklór
és történelem. Budapest, 2007, 240-267. o.
iSudar. 2010. Sudár Balázs: Az (jászát tudományának könyve.
Egy XIV. századi main el ok kézikönyv az (jászairól.
IIK 123 (2010) 338-352. o.
Sttdár- Sudár Balázs - Szentpétery József - Peíkes
S zen tpétery- Zsolt - Lezsák Gabriella - Zsidai Zsuzsanna:
Petkes -L ezsák- Magyar őstörténet; tudomány és hagyományőrzés
Zsidai, 2014. Budapest, 2014.
Stdtod, 1907. Sulicá Szilárd: Adalékok Jovius „Ilistoriarum sui
temporis" magyar vonatkozásainak forrásaihoz,
Budapest, 1907.
iSüíío, 2011. Süttő Szilárd: „Faieris... proicctis”. Liudprand
vitatott megjegyzése akalandozó magyarok
felszereléséről. Publicationes Universitatis
Miskolcinensis, Sectio Philosophica, 16 (2011) 2.
sz. 169-177. o.
2014. Süttő Szilárd: Megjegyzések a XIXIV.
századi magyar haderő parasztkatonáiról és
hadakozásukról. Publicationes Universitatis
MiskolcinensiSy Sectio Philosophica 18(2014) 1.
sz. 217-233. o.
Swietosiawski, Wietold: Anns and Armour of the
1999. Nomads of the Great Steppe in the Times of the
Mongol Expansions (12th-14t.h centuries). Lodz,
1999.

332
Szabados, 2007a Szabados György. A régi magyar taktika az
Árpád-kori írott kútfőkben. A steppei eredetű
harci műveltség nyomai és megjelenítése a XIII.
század végéig. HK, 120 (2007) 475-500. o.
Szabados, 2007b. Szabados György: A 12. századi magyar
hadtörténet forrásproblémáiból. Aetas. 21 (2007)
153-160. o.
Szabó, 1869, Szabó Károly: A magyar vezérek kora Árpádtól
Szent Istvánig. Pest, 1869,
Szabó, 1873. Szabó Károly kisebb történeti munkái. Budapest,
1873.
Szabó, 1999. Szabó András: Az 1588. évi szikszói harc és
propagandája. HK, 112 (1999) 4. sz. 851-860. o.
ö. 2001. B. Szabó János: Gondolatok a XI-XIV. századi
magyar hadviselésről, HK, 114 (2001) 75-102. o.
B. Szabó, 2004 B. Szabó János: Gondolatok a 9-10. századi
magyar hadviselésről. A Krími Kánság
v izsgálatának bevonása a „kalandozó” hadjáratok
kutatásába. In: Fegyveres nomádok, nomád
fegyveresek. Budapest, 2004. (Magyar Őstörténeti
Könyvtár, 21.) 124-138. o.
5. Stabil 2005. B, Szabó János: A mohácsi csata és a „hadügyi
forradalom*. 11. rész. A magyar hadsereg a
mohácsi csatában. HK, 118 (2005) 573-632. o.
R Ssabtf, 2006a. B. Szabó János szerk,: Mohács. Budapest, 2006.
B. Szabó, 2006b. B. Szabó János: A mohácsi csata. Budapest, 2006.
(Tudomány tár)
Szabd, 2007a, B. Szabó János: Az Árpád-kor csatái a steppei
népek hadviselésének tükrében. HK, 120 (2007)
501-526, o,
13. Szabd, 2007b. B . Szabó János: A tatárjárás. A mongol hódítás és
Magyarország. Budapest, 2007. (Tudománytár)
fí. S^abd, 2008a. B. Szabó János: A huszárság megjelenése
Magyarországon. ín: Rcx Invictissimus. Szerk.:
Veszprémy László. Budapest, 2008, 121-152. o.

333
B. Szabó, 2008b. B. Szabó János: Mátyás seregének gyalogsági
pajzsai, a pavézék. In: Farbaky Péter - Spekner
Enikő - Szende Katalin - Végh András szerk.:
Hunyadi Mátyás a király. Hagyomány cs
megújulás a magyar királyi udvarban 1458-1490.
Kiállítási katalógus. Budapesti Történeti Múzeum,
2008. március 19. - június 30. Budapest, 2008,
298-299. o.
B. Szabó, 2010. B. Szabó János: A honfoglalóktól a huszárokig. A
középkori magyar könnyűlovasságról Budapest,
2010.
B. Szabó. 2010b* B. Szabó János: „Bizony, ha volna erős kormos
kéz...”, vajon akkor mit fogna? HK, Ünnepi
különszám, 2010. május 14. 145-154. o.
B . Szabó. 2013a, B. Szabó János: Háborúban Bizánccal.
Magyarország és a Balkán a 11-12. században.
Budapest. 2013.
B. Szabó, 2013b. 13. Szabó János: Bethlen Gábor, az újjászervező.
A kora újkori hadügyi fejlődés Kelet- Közép-
Európában: az Erdélyi Fejedelemség példája a
XVII. század első felében (1. rész) HK, 126 (2013) 4.
sz. 963-988. o.
B. Szabó, 2015a. B. Szabó János: Mohács. Régi kérdések - új
válaszok. A Magyar Királyság hadserege az 1526.
évi mohácsi csatában. Budapest, 2015.
B. Szabóy2015b. B. Szabó János: „Figyeljék a kezemet, mert csalok*
Szakmai cseveiyre hívó gondolatok a reflexió
és az önreflexió szükségességéről a kora újkori
tematikájú populáris angolszász hadtörténeti
irodalom ürügyén. In.Hermann, 2015. 65-81. o.
B. Szabó, 2016. B. Szabó János: A 2 1241. évi „tatárjárás* és
Várad pusztulása az újabb kutatási eredmények
tükrében. In: Nagyvárad és Bihar az Árpád­
korban. Tanulmányok Biharország történetéből 3.
Szerk.: Zsoldos Attila. Nagyvárad 2016, 27-54. o.
B. Szabó - B. Szabó János - Somogyi Győző: Elfeledett
Som ogyi, 1999. háborúk. Magyar-bizánci harcok a X-XIII.
században. Budapest, 1999.

334
Szádeczky- deczky-Kardoss Samu: Az avar-türk
KardosSy 1983, hatás Bizánc hadművészetére 600 körül. In:
Tökei Ferenc szerk.; Nomád társadalmak és
államalakulatok. Budapest. 1983. (Körösi Csorna
Kiskönyvtár, 18.) 317-326. o.
Szádeczky- 52íad(?c^k?y-íCar(ios6' Samu: Az avar történelem
Kardoss, 1992. forrásai. Szeged, 1992. (Magyar Őstörténeti
Könyvtár. 5.)
Szakák^ 1975, Perenc: A mohácsi csata. Budapest, 1975.
Szabály, 1978. Szabály Ferenc: Nándorfehérvár 1521-
es ostromához. Egy királyi adománylevél
köztörténeti tanulságai, UK, m folyam, 25 (1978)
484-499. o.
Szabály-Fodor, Szabály Ferenc - Fodor Pák A kenyérmezei csata.
1998. HK, 111 (1998) 351-383. o.
Szalay, 1857. Szalay László: Veranesics Antal összes munkái I.
k. Pest, 1857.
Szamotay 1891. Szamota István: Régi utazások Magyarországon
és a Balkán-félszigeten, 1054-1717. Budapest, 1891.
Szám óta, 1894. Szamota István: A schlágeli magyar szójegyzék.
Budapest, 1894.
Szam ota-Zolnai, Szamota István-Zolnai Gyula: Magyar
1902-1906. oklevélszótár. Budapest, 1902-1906,
Szo/rvas, 1873. Szarvas Gábor: A magyar nyelvbeli idegen szók.
Magyar Nyelvőr* 2 (1873) 486-493. o.
fe a r m s , 1877. Szarvas Gábor: Huszár. Magyar Nyelvőr, 6 (1877)
26-27. o.
P Szathmáry. P. Szathmáry Károly: A had foly tatás i cs harci
1878. képesség a vezérek korában, LAK, 5 (1878) 516-
527.. 581-592. o.
Szatlóczki, 2016. Szatlóczki Gábor: Vár, a várban. A várak népe,
és a mezei hadak a 16. század közepén. I, A várak
népe. Szeged, 2016.
Székely Oklevéltár, Székely Oklevéltan Szádeczby Lajos szerk. V. k.
1896. 1296-1603. Kolozsvár, 1896.
Szekfü, 1929. Szekfű Gyula: A turáni szláv pár ászt állam, MSz, 5
(1929) 30-37. o.
Szende, 1999. Szende László: Harc a Babenberg örökségért
(1246-1261). Sic itur ad astra, 11 (1999) 263-306,
o.

335
Szendrei, 1896. Szendrei János szerk.: Magyar hadtörténelmi
emlékek az ezredéves országos kiállításon.
Budapest, 1896.
S zenipéteri, 1993, Szentpéteri József. Archáologische Studien zűr
Schicht dér Waffentráger des Awarentums im
Karpatenbecken. AAH, 45 (1993) 165-246. o.
feZZdd^, 1877. Szilád,y Á ron szerk.: Régi magyar költők tára. I. k.
Budapest, 1877.
f e l lády- Szí tág y i , S ziládyÁ ron - Szilágyi Sándor szerk.: Török­
1868. magyar kori államokmánytár. I k. Pest, 1868.
Szilágyi, 1879. Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor fejedelem
kiadatlan politikai levelei. Budapest, 1879.
Sző/ce, 1935. Szőke Endre: Faji tulajdonásgainkitfapz/ar
Katonia Szemle, 5 (1935) 11, sz. 64-76. o.
Szöllősy, 1987- Szöllősy Gábor; Újabb adatok a népvándorlás kori
1989. íjtípusok kérdésköréhez. JAMÉ, 30-32 (1987/1989)
349-374. o.
Szöllősy, 1995. Szöllősy Gábor: Mennyivel voltak jobb íjaik a
honfoglaló magyaroknak, mint a korabeli Európa
más népeinek? Keletkutalás, 1995. ősz. 37-51. o.
feöZZőst/, 2000. Szöllősy Gábor: „Élire állítva'’ eltemetett íjak.
In: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik
konferenciája. Eger, 1998. szeptember 18-20.
Szerk.: Petercsák Tivadar - VáradiAdéL Eger,
2000, 173-183, o,
feöZZős^, 2001. Szöllősy Gábor: Mi célt szolgál a szablya fokéle? A
Wosinsky Mór Múzeum évkönyve, 23 (2001) 275-
293, o.
fetdZőó;?/, 2002. Szöllősy Gábor: Az avar íjak és a magyar íj
fejlődé störéneti kapcsolatai. In: Balogh-Keller,
2002. 53-61. o.
feöZZasi/, 2012. Szöllősy Gábor: A honfoglaló magyarok íja. A
kísérleti régészet egy példája. In: Panniculus
Ser. B. No. 6, A régészettechnikus kézikönyve. T.
Szerk.: Ilon Gábor: Szombathely, 2012. 135-141. o,
Szurm ay, 190L Szurmay Sándor: A mohácsi hadjárat 1526-ban.
Budapest, 1901.

336
Szűcs, 1984. Jenő: Az 1267. cvi dekrétum és háttere.
Szempontok a köznemesség kialakulásához. In:
//. Balázs Éva - Fügedi Erik - Maksay Ferenc
szerk.: Mályusz Elemér emlékkönyv, Budapest,
1984, 341-394. o.
Szűcs, 1993. Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. Budapest, 1993.
Szűcs- Wójtowicz, Szűcs Árpád - Wójtowicz Maigorzata: A Feszty-
1996. körkép. Budapest, 1996.
Tacitus, 1998. Tacitus összes művei. Fordította Borzsák István.
Szeged. 1998.
Tafur, 1926. Tafur, P ero: Travels and Adventures, 1436-1439.
Ti anslated Malcolm Letts. New York-London,
1926.
Tagányi, 1893. Tagányi Károly: A besztercei szószedet
kultúrtörténeti jelentősége. Sz727 (1893) 305-327. o.
Tagányi, 1916. Tagányi Károly: Felelet dr. Erdélyi Lászlónak
„Á rpádkori Társadalomtörténetünk
legkritikusabb kérdéseire” TSz, (1916) 396-320. o.
Takács, 2006a. Takács Imre szerk,: Sigismundus Rex et Imperator
- Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond
korában. Kiállítási katalógus Budapest. 2006.
Takács, 2006b. Takács Miklós: Három nézőpont a honfoglaló
magyarokról. Dolgozatok az Erdélyi Múzeum
Érem- és Régiségtárából, Új sorozat 1 (2006)
67-98. o.
Takáls, 1917. Takáts Sándor: A hadi kótyavetye a török világban.
In: Uő: Rajzok a török világból. ITT. k. Budapest,
1917, 136-180. o.
Takáts, 1928. Takáts Sándor: A huszár, a száguldó és a jargaló.
in: Takáts Sándor: Emlékezzünk eleinkről. Bp.? é.
n. [1928] 97-188. o.
Tantum, 1979. Tantum, Geqffrey: Muslirn warfare: a study of a
medieval Muslim treatise on the art of war. In:
Elgood, 1979. 187-201. o.
Tarassuk, 1966. Tarassuk7 Leonid: The Collection of Arms and
Armour in the State Hermitagc, Lcningrad JAA55
(1966) 205-259. o.
Tatár, 2004. Tatár Mária Magdolna/. A harci bot kronológiája.
A csórnak, a csomasz és a csokmány etimológiája.
In: Balogh-Keller, 2004, 164-174, o

337
Taxiarchis, 1988. Taxiarchis, G. Kolias: Byzantinische Waffen. Ein
Beitrag zűr byzantinischen Waffcnkunde von dón
Anfangen bis zűr lateinischen Eroberung. Wien,
1988.
Teleki, 1853. l'eleki József, A Hunyadiak kora Magyarországon.
10. k. Pest. 1853.
Teleki, 1855. Teleki J ózsef A Hunyadiak kora Magyarországon.
11. k. Pest, 1855.
Temesvár y , 1980. Temesváry F erenc’. A sárvári Nádasdy Ferenc
Múzeum íegyvergyűj te menye, Budapest, 1980.
Temesváry, 1989. Teínewdrí/ Ferenc: Vas, ezüst és arany. Nemzeti
történelmünk fegyverei. Kiállítási katalógus.
Keszthely, 1989.
Terei-H orváth, Terei György - Horudífe áttídwia: Az Árpád-kori
2007. Kánafalu vaslelctei. 2. Budapest Régiségei 41
(2007) 153-192. o.
Thallóczy, 1915. Thallóczy Lajos: Jajcza (bánság és vár) története
(1450-1527.) Az okleveleket szerkesztette i/o rM í/i
Stíndor. (MonumentaHungáriáé Uistorica. I.
Diplomatar iaXL.) Budapest, 1915.
Thallöczy -Áldásy, Thallóczy Lajos - Áldásy Antal: A Magyarország
1907 és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára.
1198-1526. (Monumenta Hungáriáé Historica I.
Diplomataria. XXX1IL) Budapest, 1907
rftom a s-Gamber, Tfcöraas, # rn n o - Gamber, Ortwin: Kataiog dér
1976. Leibrüstkammer. I. Teil dér Zeitraum von 500 bis
1350. Wien, 1976.
Thorau, 1999. Thorau, Peter: Dér Krieg und das Geld. Ritter
und Söldncr in den Hccren Kaisers Friedrichs II.
H islorische Zeitschrift, 268 (1999) 599-634. o.
Thűry, 1888. Thűry József: A régi magyar és török hadviselés.
HK, 1 (1888) 562-600. o.
Thűry, 1890. Thűry József: Zrínyi Miklós hadtudományi
elveinek forrásai. HK, 3 (1890) 36-58. o.
Tudoron, 1966. Todorov, Maria Fossi: I disegni dél Pisanello e
dclla sua cerchia. Firenze, 1966.
Tokaji, 1997. Tokaji Zsolt: A régi Kína fegyverei. Budapest,
1997.
Torma, 2008. Torma Béla Gyula: Csata a Brenta folyónál, 899.
HK, 121 (2008) 435-447 o.

338
Tólky 1918- Tóth Zoltán: A huszita szekér vár a magyar
hadviselésben. HK7 19 (1918) 1-32., 159-185. o.
Tóth, 1920-1922, Tóth Zoltán: Legrégibb feszítőzabláinkról. AÉ, 39
(1920-1922). 71-83. o.
Tóth, 1925. Tóth Zoltán: Mátyás király idegen zsoldosserege.
(A fekete sereg) Budapest, 1925.
TÓIK 1930. Tóth Zoltán: „Attiia’s Schwert”. Studie über die
Herkunít des sogennanten Sábels Karls des
Grosenin Wien. Budapest, 1930.
TótK 1932. Tóth Zoltán: A huszárság eredete. Akadém iai
Értesítő, 42 (1932) 320-324. o.
TÓIK 1933. Tóth Zoltán: A kígyóspusztai csatt jelentősége,
Turul, 47(1933) 11-17, o.
Tóth, 1934a. Tóth Zoltán: A huszárság eredetéről. HK735
(1934) 129-197. o.
Tóth, 1934b. Tóth Zoltán recenziója „Darkó Jenő: Az ősmagyar
hadművészet fejlődése és hatása Nyugateurópára,
Danubia-könyvkiadó. Budapest-Pécs, 1934, 1-
162, 1. huszonöt ábrával” HK 35 (1934) 286-289. o.
TótK 1936. Tóth Zoltán: A huszárság eredethagyománya
1936-ban. MSz: 26 (1936) 387-396. o.
TótK 1937. Tóth Zoltán: Fegyver történetünk Szent Istvánja.
MSz, 31 (1937) 97-104. o,
Tóth, 1938a, Tóth Zoltán: A huszárság eredőthagvománya 1937-
ben. HK, 39 (1938) 59-76. o.
Tóth, 1938b. Tóth Zoltán: L5anciennc armée hongroise. In:
Baranyai Zoltán szerk.: Visages de la Hongrie.
Paris, 1938, 333-343. o.
Tóth, 1939. Tóth Zoltán: A hadakozó nép. In: Domanovszky
Sándor főszerk.: Magyar Művelődéstörténet. 1, k.
Budapest, c. n. [1939] 249-284. o.
Tóth, 1940a. Tóth Zoltán: A hadviselés átalakulása. In:
Domanovszky Sándor főszerk,: Magyar
Művelődéstörténet. 2. k. Budapest, é. n. [1940]
203-239. o.
Tóth, 1940b. Tóth Zoltán: Altungarisches Ileerwesen, In:
Baranyai Zoltán szerk.: Ungarn. Das Antlitz einer
Nation. Budapest, 1940, 559-570. o.;
Tóth, 1940c. Tóth Zoltán: Le soldat hongoris au moyen ágé.
Nouvelle Revue de Hongrie, 33 (1940) 401-407. o.

339
Tóth, 1942. Zoltán: A Hartvik-legenda kritikájához. (A
Szt. Korona eredetkőrdcse.) Budapest, 1942.
Tóth, 1988. Töí/z Zoltán'. A Botortd monda eredete s az
anonymusi Botond-hagyomány. HK, űj folyam 35
(1988) 466-480. o.
Tóth, 2000. Tóth Sándor László'. A mezőkeresztesi csata és a
tizenötéves háború. Szeged. 2000.
Tóth, 2003. Tóth F erenc: A la hussarde ... (Adalékok a
franciaországi huszármítosz történetéhez.) Aetas,
(2003) 3-4. sz. 55-67.
7Y5£/<,, 2004. Tóth László: A visszacsapó (j. DMÉ, 77 (2004)
55-69. o.
Ttfífc, 2011. Tóth Zoltán Henrik: A késő-középkori magyar íj
forrásai. IJK, 124 (2011) 911-918. o.
7 m , 2013. Tóth Péter: Tanulmányok a magyarországi jászok
és a Jászság középkori történetéről, Budapest,
2013.
Tö/i, 2008. Toll László: Élet és halál urai a csatatereken -
elődeink fegyverei In: Veszprémy László: Az
Árpád- és Anjou kor csatái, hadjáratai. Budapest,
2008, 17-56. o.
TOtt, 2008b. Toll László: Az acél építészete. In: Veszprémy
László szerk.: Rex invictissimus. Hadsereg és
hadszervezet a Mátyás kori Magyarországon.
Budapest, 2008, 97-120. o.
Tősér 2002. Tősér Marion: Adorostoloni hadjárat. HK, 115
(2002) 335-352. o.
Tősér, 2004. Tősér Márton: Az arkadiopolisi csata - az utolsó
kalandozó hadjárat, 970. HK, 117 (2004) 595-612. o.
Tősér, 2006. Tősér Márton: Bizánci terjeszkedés aX.
században - ostromtechnikák elméletben és
gyakorlatban. HK, 119 (2006) 459-482. o.
Tősér, 2007. Tősér Márton: Portyázó harcok a bizánci
határokon a X. században. HK, 120 (2007) 527-
548. o,
Tősér, 2015. Tősér Márton: Kétfrontos harc: Bizánc és a
besenyő és szeldzsuk támadások a XI. század
közepén. HK, 128 (2015) 1. sz. 120-145. o.

340
Tősér, 2016. Tősér Márton: Dávid Nicolle, Manzikert, 1071.
The Brcaking of Byzantium. Hadtörténelmi
Közlemények, 129 (2016) 1. sz. 248-249. o.
Tracy, 2010. IVacy, James D.: Emeperor Charles V, Impresario
of War. Camapign Strategy, International fináncé,
and Domestic Politics. Cambridge, 2010.
Tresp, 2004. Tresp, Uwe: Söldner aus Böhmne. lm Dienst
deutscher Fiirsten: Kricgsgeseháft und
Heeresorganisation im 15. Jahrhundert.
Paderborn-München-Wien-Zürich, 2004.
Tringli, 2011. Tringli István: A hatalmaskodás és a Fehde.
Két jogintézmény összehasonlítása. In: Magyar
történettudomány az ezredfordulón. Glatz Ferenc
70. születésnapjára. Szcrk.: GecsényiLajos, Izsák
Lajos, Budapest, 2011, 413-420. o.
Tubero, 1994. Tubero, Ludiovicus: Kortörténeti feljegyzések
(Magyarország) Közreadja Blazovich László-
Sz. Galántai Erzsébet. Szeged. 1994. (Szegedi
Középkorlörténeti Könyvtár 4.)
TOrft, 2015. Türk Attila: Fegyverlel etek Kazáriából. In: Petkes-
Sudor, 2015, 46-48. o.
Lfeóm a 7ím Uszáma Ibn Munqidz: Intelmek könyve. Egy
Mimqidz, 2006. szíriai emír memoárja a keresztes háborúk
korából. Fordította Simon Róbert. Budapest,
2006.
Fargra J., 1981. Varga 7. János: Szervitorok katonai
szolgálata a XVT-XVIL századi dunántúli
nagybirtokon. Budapest, 1981, (Értekezések a
történettudományok köréből. Új sorozat, 94.)
Fa/rga, 2006. Varga Ferenc: íjak, nászversenyek Mongóliában.
In: Birtalan, 2006, 201-217. o.
Fan/a. 2008. Varga Szó,bölcs: Az 1527. évi horvát-szlavón kettős
„királyválasztás” története. Sz, 142 (2008) 1075-
1134.0.
Farga, 2015. Varga Bálint: A barbár múlt és a nemzeti dicsőség.
Történelmi Szemle, 57 (2015) 2. sz. 319-332. o.
Fás mer, 1953, Vasmerf Max Julius Friedrich: Etymological
dictionary of the Russian language 1-3. k.
Heidelberg, 1953,

341
Vámbéry, 1895. Vámbéry Ármin: A magyarság keletkezése és
gyarapodása. Budapest, 1895.
Várady, 1961. Várady László: Késő-római had ügyek és
társadalmi alapjaik: a római birodalom utolsó
évszázada (376-476). Budapest, 1961.
Vásáry, 1986. Vásáry István: Az Arany Horda. Budapest, 1986.
Vásáry, 2003. Vásáry István: A régi Belső-Ázsia története.
Budapest, 2003.
Vásáryt 2005. Vásáry István: Cumans and Tar társ. Orientál
Military in the Pre-Ottó mán Balkans. 1185-1365
Cambridge. 2005.
K Végh, 1993. K Végk Katalin: A kisiokaji honfoglaláskori
temető. Bestattungsort aus dér Zeit dér
Landnahme in Kistokaj. HÓMÉ, 30 (1993) 53-103. o.
Végvári, 1958. Végvári Lajos: Munkácsy Mihály élete és művei.
Budapest, 1958.
Verbruggen, 1976. Verbruggen, Jan Frans: The A r lo f Warfare in
Western Europe during the Middle Ages. New
York- Oxford - Amste rd am, 1976.
Veszprémy, 1987. Veszprémy László: Megjegyzések a magyarok
taktikájáról a merseburgi csatában. HK} űj folyam,
34 (1987) 315-317. o.
Veszprémy, 1991. Veszprémy László: A színlelt visszavonulás
középkori megítéléséről. In: E. Kovács Péter;
Kalmár János, V Molnár László szerk.: Unger
Mátyás emlékkönyv. Budapest, 1991, 11-15. o.
Veszprémy, 1991b. Veszprémy László: Középkori forrástanulmányok.
Akerlési (cserhalmi) ütközet fórrásproblémája.
HK, 104(1991) 69-70. o.
Veszprémy, 1993. Veszprémy László: Anonymus Gestájának néhány
hadtörténeti vonatkozása. HK, 106 (1993) 3-19. o.
Veszpremy, 1995. Veszprémy László: Páncél és páncélosok említése
a krónikákban és oklevelekben. HK} 108 (1995)
3-10. o.
Veszprémy 2000a. Veszprémy László: Korai hadtörténetünk. In:
R áczf 2000. 23-29. o.
Veszprémy, 2000b. Veszprémy László: A kön nyű lovasság problémái
az Árpád-kori évszázadokban. In: Söptei István
szerk: Huszárok a történelem forgó színpadán.
Sárvár, 2000, 17-24. o.

342
Veszprémy, 2000c* Veszprémy László: „Latrunculi, cursatores,
hnssaroncs.” Megjegyzések Kézai latinságához. In:
Piti Ferenc szerk*: „Magyaroknak eleiről/' Ünnepi
tanulmányok a hatvan esztendős Makk Ferenc
tiszteletére. Szeged, 2000, 673-680. o.
Veszprémy, 2000d* Veszprémy László: Hadügy a középkori Nyugat-
Európában. Társadalom, és honvédelem, 4 (2000)
106-117. o.
Veszprémy, 2003a. Veszprémy IAszia: A morvamezei csata (1278.
augusztus 26.) In: Hermann, 2003* 26-42, o,
Veszprém y, 2003b* Veszprémy László: IJj szempontok a tatárjárás
történetéhez. In: Nagy, 2003. 384-394. o.
Veszprém y, 2005a. Veszprémy László: Csatamének, paripák és hátas­
lovak. A középkori hadilovakról. In: Hausner
Gábor szerk.: Az értelem bátorsága. Tanulmányok
Perjés Géza emlékére. Budapest, 2005, 155-170. o.
Veszprémy, 2005b. Veszprémy László: Scrvientes, sergaints: Katonai
reformok a 12-13. századi Magyarországon és
Európában. In: Erdei Györgyi-Nagy Balázs
szerk.: Változatok a történelemre. Tanulmányok
Székely György tiszteletére. Budapest, é. n. [2005]
(Monumenta Historica Budapestincnsia XIV.) 151-
155. o.
Veszprémy. 2008, Veszprémy László; A középkori hadtörténetírás
és forrásai. In: Veszprémy László: Lovagvilág
Magyarországon. Budapest, 2008. 13-19* o.
Veszprémy, 2015* Veszprémy László: „Vilissimi etpessimi.*
Megjegyzések a katonai segédnépek XII-XIII.
századi magyarországi történetéhez. HK, 128
(2015) 146-161.0,
Veszprémy, 2017. Veszprémy László szerk*: Magyarország
hadtörténete, 1. k. Budapest. 2017.
Veszprémy- Veszprémy László - Torma Béla Gyula: A Lech
Torma, 2015. mezei csatához vezető űt. Magyar kalandozók
német földön 054-ben. HK, 128 (2015) 1. sz. 3-30. o.
Villani, 1909 Malteo Villani krónikája. In: A három Villani
krónikája. Fordította Rácz Miklós. (Középkori
krónikások) VIII-IX. Budapest, 1909.
Vörös, 2005-2006. Vörös István: Ló az Árpád-kori Magyarországon.
FA, 52 (2005-2006) 163-216. o.

343
Wackenroge, 1975. Wae/c-erno^e, tfudoí/: Zűr Neuaufstellung dér
Waffensamlung des Bayerische National museum.
ZGHWKr 17 (1975) 41-60. o.
Walker, 1915. Wai&er, C. 71 Harley: Jahiz of Hasra to al-Fatih
ibn Khaqan on the „Exploits of the Turks and
the Army of the Khalifate in generál.” Journal o f
Asiatic Society, 47 (1915) 631-697. o.
Wall, 1986. Wall. John: The Conycrs Falchion, Durham
Archaeological Journal, 2 [19861 78-80. o
WenzeL 1966. Marion: Stitavi 1 grbari na steccima.
Vesnik. Vojni inuzej - Beograd. 11-12 (1966)
97-109. o.
Werner, 1968. Werner, Kari Ferdinand: Heeresorganization
und Kricgsführung im deulschen Königreich des
10. und 11, pJahrhunderts. Settimane di Studio de
Centro Italiano sulTalto Medioevo, 15. Spoleto.
1968. 791-843. o,
1915. Wertner M ór: Magyar segítőcsapat a göliheimi
csatában. H K 16 (1915) 59-84, o.
W7i-iífeers, 2010. Withers, H arvey J. S. szerk.: Kardok és szablyák
enciklopédiája. Budapest, 2010.
M id, 1938. Wild, Erich: Das Vogtland im Schmalkaldischen
Kricge. Mitleilungen des V ereinsfür
vogM n d isch e Geschichte und Altertumskunde
zuPlauen, 41 (1938) 1-125. o.
mm m er, 1978. Wimmer. Jan: História piechoty polskiej do roku
1864. Warszawa, 1978.
Winhlen 1999. Winkler Gusztáv: A hadviselés művészete a
kezdetektől a magyar államalapításig. Budapest,
1999.
Wittfogel-Feng, Wittfogel, K ari A. - Feng Chia-Sheng: History
1949. of Chinese Society. Liao (907-1125). Philadelphia,
1949,
2000 . Wright, D iana: Barl olomeo Minio: Venetian
Administration in 15th Century Nauplion PhD
Dissertation, The Catholie University of America.
Published as Monograph: Electronic Journal fór
Orientál Studies ITT (2000) #5. 3. Fejezet

344
Yusuf Khass TIajib, Yasvf Khass Hajib: Wisdom of Royal Glory.
1983. (Kutadgu Bitig) A Turko-Islamic Mirror fór
Princes. Translated. with an Introduction and
Notes by Róbert Dankoff. Chicago-London, 1983.
(Publications of the Center fór Middle Eastern
Studies, 16.)
Yüoel, 2001. Yücel, Ünsel: Islamic Swords and Swordsinith.
Istanbul, 2001.
Zabinskim - Zabinskim Grzegorz - Miichell, Russell
Mitchell- Fritz, A * - Fritz, Falko: A Falehion / Langes Mcssor
2012. Fencing Treatise by Johannes Lecküchner (1482).
Sióm ianowice -ír v ing-Hamburg, 2012.
Zachar, 2000, Zachar József szerk: A magyar huszár. Budapest*
[2000]
Zachariadou, Zachariadou, Elizabeth: Les nouvelles armes de
1998* Saint Démétrius. EUYUC1A, Mélanges offerts á
Hélene Ahrweiler. Paris, 1998, 689-693. o.
Zajackowsky 1969. Zajackowsky, Ananiasz ed.: Le traité iránién de
1'art miiitaire Adab al-Harb wa-§-Saga.'a du xiii
siécle. Warsaw, 1969
Zakharov-Arénát, Zakharovt A.-Arénát, V.\ Studia Levedica.
1935. Régészeti adatok a magyarság IX. századi
történetéhez. Budapest, 1935. (Archaeologica
Hungarica)
Zarnőczki. 1990. Zarnőczki AUila\ Fegyverzet, katonai felszerelés,
hadsereg Magyarországon Hunyadi Mátyás
korában. HK, 103 (1990) 31-65. o.
Zarnőczki, 1992. Zarnóczki Attila: Mátyás király katonái.
Budapest, 1992,
Zay, 1980. Zay F eren c: Az Lándorfejírvár elveszésének oka e
vöt és így esötL Budapest, 1980*
Zay-Kis-[Bánjfy/, Zay Ferenc: -János király áruitatása. Kis Péter:
1993. Magyarázat. [Bánffy György] Második János török
császárhoz menetele... A kötetet összeállította
Bessenyei József. Budapest. 1993. (Régi Magyar
Könyvtár. Források 2.)
Z eri-G ardner, Zeri, Federico - Gardner, Elsiabeth E.\ Italian
1971* Paintings. A catalogucs of the Collection of tbc
Metropolitan Museum of Art. Florentine School.
New York. 1971.
Zgőmiak, 1983. Zgórniak, Marian: Die Struktur (les polnischen
Heeres zár Zeit des grófién Türkenkrieges (1672-
1699), Krakőw, 1983, (S’tudt'a Aus£?^o Polonica 3,)
381-399. o.
Zichy, 1917. Zichy István: A honfoglaláskori tegez és keleti
kapcsolatai. Túrán, 2 (1917) 152-165. o.
Zichy, 1934. Zichy L adom ér: A tatárjárás Magyarországon.
Pécs, 1934.
Zichy, 2005. István: A magyarság őstörténete és művelt­
sége a honfoglalásig. Máriabcsnyő-Gödöllő, 2005.
1965. Zigulsky, Zdzislaw, jr.: Rembrandté „Lisowczyk*.
A Study of Costume and Weapons. Bulletin du
Musée National de Varsoviey6 (1965) 2-3. sz.
43-67. o.
Zigulsky, 1973, Zigulsky, Zdyslaw, jr.: The Winged Hussars of
Poland. In: tfo h m ed.: Arms and Armor
annual, Northfield, 1973, 90-103. o.
Zigulsky, 1978. Zygulski, Zdzislaw jr.: Karabelai szablaorla.
Studia do Dziejów Dawnego Uzbrojenia i
Ubioru Wojskowego. Krakow, 1978. 15-37. o.
Zigulsky, 1979. Zigulsky, Zdyslaw, jr: The Baltié of
Örs ha. Zygulski, Zdzislaw jun. In: Held, Róbert
ed.: Art, arms and armour : an international
anthology. Bd. 1. Chiasso, 1979, 108-143. o.
ermann, Zimmermann, Werner: Urkundenbuch zűr
1902. Geschiclite dér Deutsche in Siebenbürgen. 3. k.
Hermannstadt, 1902
Zim onyi, 2005. Zimonyi István: Muszlint források a honfoglalás
előtti magyarokról. Budapest. 2005. (Magyar
Őstörténeti Könyvtár 22.)
Zuckerm any 1990, Zuckerman, ConstanCin: The Compendium
of Syrianus Magister*, Jahrbuch dér
Ö sterreichischen Byzantinistik 40 (1990) 209-
224.o
Zsoldos, 1992. Zsoldos Attila: ..Eléggé nemes férfiak* A kehidai
oklevél társadalomtörténeti vonatkozásai. In:
Káli Csaba szerk.: Zalai történeti tanulmányok.
Zalaegerszeg, 1992, (Zalai Gyűjtemény 42.) 7-18. o.

S46
Zsoldos, 2000. ZsoMos Aííéía: Ápád-kori had történetírásunk mai
állása. Űj eredmények, régi adósságok. í/íf, 113
(2000) 417-427. o.
Zsoldos, 2000b Zsoldos Attila: Confinium és marchia, Az
Árpád-kori határvédelem néhány intézményéről.
Századok, 134 (2000) 99-116. o
Zsoidos, 2001. Zsoldos Attila: Karászi Sándor bán és utódai.
(Észrevételek a narratiok eredetéről és
szerepéről) S*, 135 (2001) 398-405. o.
Zsoldos, 2007. Zsoldos Attila: Családi ügy. TV. Béla és István
ifjabb király viszálya az 1260-as években,
Budapest, 2007. (História Könyvtár, Monográfiák,
24.)
Z soM üs, 2017. Zsoldos Attila: Az első évtizedek: jászoka
középkori Magyarországon. Rubicon 28 (2017) 6.
sz. 28-31. o.
Zsujfa, 1936. Zsuffa Sándor: A huszár szó és a magyar
huszárság eredete. Budapest, é. n. [1935]
Zsujfa, 1937a. Zsuffa Sándor. Magyar eredetűbe a huszár szó?
Budapest, é. n. 11937]
Zsutfh, 1937b. Zsujfa Sándor. Magyar volt-e az európai huszár
őse? Budapest, é. n. [1937]
Zsujfa, 1939. Zsuffa Sándor: A huszárprobléma. Budapest.
1939.
Zsitífa, 1940. Zsuffa Sándor : A hú nők története, (Hogyan
keletkezhetett a huszár szó?) Budapest, 1940.

347
 T artalom

„Ez VOLNA TET1ÁT A TÉR, ... MELYBEN’ NEMZETÜNK.

OTTHON VOLT, MELLYEL MIDŐN ROMBOLT, ALKOTOTT”

Levélváltás West Poiiittal 7

A XIX. századi magyar nemzet építés szolgálatában 12
A tudományos kezdetek 14
Hitelességi válság a századfordulón 26
A gyökerek keresése: a két világháború közötti időszak 31
A marxizmus „diadalától” a régészet dominanciájáig 42

N ehéz lo vas? K ö n n yít l o v a s ? - K o r t á r s ír ó k

A KALANDOZÓK FEGYVERZETÉRŐL, HARCMÓDJÁRÓL

VL Bölcs Leó bizánci császár tudósítása a régészet szemszögéből 52

A lándzsavívás tudománya: az u lánu sok steppel gyökerei 69
Mi minden re jó a páncél? 75
Regino priimi apát műve és a honfoglalók páncélja, sisakja és íja 83
Ismeretlenül is ismerős: a kalandozók íja 86
Milyen is lehetett a „brit taktika” a IX-X, században? - néhány
szó a nyugat-európai ellenfelekről 88

Az Á r p á id k o r c s a t á i s t e p p e l t ü k ö r b e n

Mit tudhatunk valójában a lovasíjászok taktikájár ól? - a

mongolok, mamclukok és bizánciak példái 95
A steppei népek lovassága nyílt csatákban 109
A közép-ázsiai törökök taktikája 113
A kelet-európai steppe taktikája a bizánci irodalomban 117
A mongolok taktikája a XIIL században 120
A „kalandozások” és a keresztény királyság korának csatáiról 124
Mindenképpen „nyugatiaké-e a keresztény magyar királyság
hadvezéreinek taktikai mintái? - Zimony (1167), Muhi (1241) 126
Elképzelhető-e valamiféle folyamatosság? Brenta-folyó (899),
Kroisenbrunn (1260) - Augsburg (955), Dürnkrut (1278) 130
 E ltűnt-e a középkorban a m ag yar

ETNIKUMÚ KÖNNYÜL ÓVAS SÁG MAGYARORSZÁGRÓL?

Przemysl (1099): „elfelejtődött-e” a hagyományos könnyűlovas

taktika? 138
Maradhat-e változatlan a taktika, ha a fegyverzet változik? -
az Árpád-kori lovassági fegyverzet és a taktika összefüggései 140
Elfeledett stoppéi betelepülők 143
Lehetnek-e egyáltalán etnikum vagy modernitás „markerek”
önmagukban a szablyák vagy kardok? 151
A magyarországi könnyűlovasság aXIII-XIV. századi
elbeszélő forrásokban 158

A KÖNNYÜLOVASSÁG ÁTALAKULÁSA A XV. SZÁZADBAN

A hu szár ság térnyerése 168

Zsigmond király lovassága 169
Szpáhik, huszárok, sztradióták, avagy mitől is huszár a huszár? 186
A magyarországi huszárság balkáni gyökerei 204
Lchct-c helye rablóknak a nemzeti mitológiában? - a
hu szár ság feladatköre 213

Az ÚJ TÍPUSÚ KÖNNYÜLOVASSÁG A XVI. SZÁZADBAN

A kónnyűlovasság helye és szerepe a Jagelló-korban 222

Az új típusú könnyűlovasság alkalmazása a mohácsi
csatában (1526) 231
A könnyűlovasság helye a mohácsi magyar csatarendben 232
A magyar könnyűlovasság tevékenysége a mohácsi csatában 241
Továbbélő középkor: a magyar lovasság fejlődési útja az
oszmán hódoltság korában 244
Az utolsó magyar udvari huszárok: Fcrdinánd király hazai
lovassága a sehmalkaldeni háborúban (1546-1547) 252

Összegzés 258

A folyóiratok rövidítéseinek jegyzéke 265

A felhasznált irodalom jegyzéke 266