Prológus

Antigoné: Iszméné, ismersz olyan szörnyűséget, ami még nem sújtott le ránk?
Hallottad, hogy mit hirdettek ki?
Iszméné: Nem hallottam semmit azóta, hogy két testvérünk egymás kezétől
halt meg. Se rosszat, se jót nem hallottam azóta.
Antigoné: Igen, gondoltam. Ezért is hívtalak ide, ahol senki nem hall minket.
Iszméné: Mi történt?
Antigoné: Egyik testvérünket, Polüneikészt nem szabad sem eltemetni, sem
siratni. A király, Kreón rendelkezett így. Aki megszegi a parancsot, azt halálra
ítélik.
Iszméné: És mégis, ezen mi hogy tudnánk változtatni?
Antigoné: Segítesz nekem?
Iszméné: Mit akarsz csinálni? Eltemetnéd őt?
Antigoné: Ő a testvérünk! És mindenkinek jár legalább egy tisztességes sír.
Iszméné: Gondolj arra, hogy mi csak gyenge nők vagyunk, nem szállhatunk
szembe a férfiakkal. Nem szeghetjük meg a törvényt, szót kell fogadnunk!
Antigoné: Akkor ne gyere! Nem kell a segítséged, majd elintézem egyedül. És
ha meg is halok, akkor dicsőséggel teszem azt.
Iszméné: Csak ne mondd el senkinek, hogy mire készülsz! Én is hallgatni fogok.
Antigoné: Hagyd, hogy elszenvedjem büntetésem.
Iszméné: Menj, ha ennyire akarsz, de ez szerintem ostobaság a részedről.