NYITVATERMŐK –

GYMNOSPERMAE / PINOPHYTA / ACROGYMNOSPERMAE

 Nyitvatermők

• 250 millió éve, a felső devon óta élnek a Földön.

• az első növénycsoport, amelynek az ivaros szaporodási
szakaszában először sikerült kiküszöbölnie a vizet,
mint szállítóközeget→ szárazabb élőhelyeket is
elviselnek
• világméretű sikerük a perm időszakban kezdődött, és
számos vegetációtípusban máig is megőrizték
dominanciájukat az előretörő zárvatermőkkel szemben.
• mintegy 800 ma élő fajuk ismert, ugyanakkor a
zárvatermők több mint 200.000 fajjal rendelkeznek
• Kizárólag fás szárú növények, többnyire örökzöldek

• Farész: tracheidák (kevés kivételtől eltekintve)

• Gyantajáratok
 Másodlagos floem Canali resiniferi
gyantajáratok

„kéreg” corteccia

kambium
bélszövet

Másodlagos xilem
Farész Xilema secondario
• Virágtakaró nincs, de van a termős virágzatban meddő pikkely
(=tobozvirágzat)

• Magkezdemény szabadon áll, általában 2 db.

• Szélbeporzás

Pollen

• 2-18 sziklevél az embrióban

Kikelő csíranövény
Legősibb képviselőik: Magvaspáfrányok – felső devonban jelentek
meg, a triászban már kihaltak

Ősfenyők (Cordaites) – felső devontól a perm végéig éltek. Már

gyantajárattal és tűlevelekkel rendelkeztek. A tűlevelek 80 cm
hosszúak 05-20 cm szélesek voltak

Karbonkori mocsárerdők – fatermetű harasztok a vízpartokon

a magasabb térszíneken a szárazabb élőhelyeken magvaspáfrányok,
ősfenyők
Előnyitvatermők -Progymnospermopsida
A sporangiumot körülvevő köpeny kialakulása
Fertilis és sterilis hajtás, az Archaepteris különböző fajainak levelei
A magvas növények filogenetikai fája
A Viridiplantae-n belüli
főbb evolúciós viszonyok.
A nyitvatermőknél lévő
rövid ág a kihalt taxonok
jelzője, és csupán a
csoport parafiletikusságát
érzékelteti. A
zárvatermőkön belüli
kapcsolatok rendkívül
leegyszerűsítettek.
Fenyők
megjelenik a virág, amely (majdnem) mindig egyivarú. A
karbon időszakban jelentek meg, kb. 350 millió évvel
ezelőtt.

Pinophyta –
fenyőfélék
törzse
(kb. 545 faj)

Pollen légzsákos,
Hímivarsejt csupasz Gnetophyta –
gnetumok
Pollen csupasz,
Hímivarsejt csillókoszorús
törzse (96 faj)
Ginkgophyta –
páfrányfenyőfélék törzse (1 faj)

Cycadophyta –
cikászok törzse
(305 faj)
 Nyitvatermők
csak recens: 83 nemzetség / 1080 faj (Christenhusz & Byng 2016).

Mikrospóra – pollen
2 légzsák : Pinophyta + Gnetophyta
0 légzsák: Cycadophyta + Ginkgophyta

Makrospóra – mag (embriózsák+integumentum (ok))

Sziklevelek száma: sok vagy 2 (Welwitschia ).

Egyivarú virágok.
Porzós virágzat
Mikrosporofillum

Mikrosporangium

Pollenszemcsék
Termős virágzat Toboz

Magkezdemény
Nincs léghólyag: Cikász, Ginkgo
 Cycadophyta – Cikászok törzse
• A pollen légzsák nélküli.
• A spermatozoid csillangós.

trópusi vagy szubtrópusi

előfordulású.
Törzsük többnyire
megvastagodó, hordószerű,
levélrozettájuk csak a
hajtáscsúcs közelében fejlődik.
Levelük szárnyalt, sokszor
megtévesztően pálmához
hasonló.
Levelei spirálisan helyezkednek
el.
Másodlagos vastagodásuk
gyenge.
 Cycadophyta – Cikászok
törzse
• A bélszövet fejlett, jellegzetesen nagy
keményítőtartalm, fogyasztása azonban veszélyes.
• A makroprothalliumon több archegonium van,
belsejükben egy-egy petesejttel.
• A pollenből többszörös osztódás után két,
sokcsillangós spermatozoid jön létre, amelyek a
növényvilág legnagyobb sejtjei, nagyságuk eléri a
0,3 mm-t, így szabad szemmel is láthatók.
• Egyes fajai a levélripacsok száma alapján a
200-1000 évet is elérhetik (Dioon edule, D.
spinulosum).
• Rend: Cycadales
– Család: Cycadaceae:
• Nemzetség: Cycas
– Család: Zamiaceae:
Cycadaceae
• Nemzetségek:
– Dioon,
– Bowenia,
– Macrozamia,
– Lepidozamia,
– Encephalartos,
– Stangeria,
Zamiaceae
– Ceratozamia,
– Microcycas,
– Zamia
 Cycadales – Cikászok rendje

♀
Család: Cycadaceae 1g/113 sp.
• Nemzetség: Cycas – Cikászok Fás száúak
(pálmatörzshöz hasonló) – magas
keményítő tartalom
• Levélüstök
• Egyivarú, kétlaki

♂
• Nagy magvak – magas keményítőtartalom
• Mérgező – méregtelenítés – pirítás, főzés,
mosás után ehető.
• A virágzat a szár csúcsán alakul ki.
Cycas revoluta – japán cikász
Cycas revoluta – japán cikász termős

Porzós virágzat
 Hatóanyagai

Cikaszin: a szervezetben Metilazoxi –

metanollá alakul—gyomor bélrendszeri
problémákat, májkárosodást okoz, rákkeltő

β-Metilamino-L-alanin
(BMAA) – nemproteinképző aminosav
→ idegméreg

Kutyákra nézve 2 mag is halálos

Cikászok. a: az Encephalartos longifolius habitusképe, b: a Zarnia hím és női
toboza, c: a termőlevél alakulása egyes cikászoknál, d: a cikászok
csillókoszorús hímivarsejtjei.
 ZAMIACEAE – bunkóspálmafélék 8g/150sp
Encephalartos horridus.

Trópusiak, kétlakiak, nagyon hasonlítanak a Cikászokhoz.

Zamia furfuracea Encephalartos latifrons.

 legénypálma, zámia
Zamioculcas zamiifolia

kontyvirágfélék (Araceae) család

Kelet-Afrikában őshonos.
Ginkgophyta - páfrányfenyőfélék törzse
• A pollen légzsák nélküli.
• A spermatozoid csillangós

Elszigetelt, mérsékeltövi lombhullató fákat tartalmazó csoport, ma már csak egyetlen recens, monotipikus fajjal.
Fosszilis fajai az északi félgömbön igen elterjedtek, fosszíliái rokon fajaival együtt a hazai oligocén flórából is
ismertek. A már kipusztult fajokat (G. adianthoides, Ginkgodium sp.) szintén villás erezet, ugyanakkor eltérő
mértékben lebenyezett, legyező alakú levéllemez jellemezte. Dalou-hegység Goizhu tartományban (D-Kína)

Ginkgoaceae -
páfrányfenyőfélék családja
Ginkgo biloba L. - páfrányfenyő
Levele legyező alakú, villás erezetű, mint a harasztok
törzsében. A termős magkezdemények általában
párosával állnak, amelyeket a pollenből kiszabaduló,
sokcsillangós spermatozoidok termékenyítenek meg. A
magkezdemények sokszor már lehullott állapotban, az
avarban termékenyülnek meg. Magját húsos
magköpeny (arillusz) borítja. Vajsav.
40-60 m magas, -4,71 m átmérőjű, akár 2000 éves.
Bilobin – az agy ereit tágítja.
Ginkgo adiantoides

Ginkgo australis
Johann Wolfgang Goethe:
Ginkgo biloba

E keletről gondjaimra
bízott fának levele
a tanult főt okosítja
titkát fejtetvén vele.

Egyetlen élő levélkét

látunk kettéválva mi?
Vagy kettőt, mik eltökélték:
egynek fognak látszani?

E kérdésre, mit megoldott

elmém, választ így adok:
nem sejteti-e dalom, hogy
egy, s mégis kettős vagyok?
 Ginkgo folium – ginkgolevél
Hatások:
- Emeli a szövetek hipoxiatoleranciáját, különösen az agyban
- Javítja az agy és a perifériák vérellátását
- Javítja a vér áramlási tulajdonságait
- Javítja a szellemi teljesítőképességet és a rövid távú memóriát
- Inaktiválja a mérgező oxigéngyököket
- Gátolja a trombocitaaggregációt (Platelet Activating Factor -PAF)
- Neuroprotektív
hatás

36
 Ginkgo folium – ginkgolevél
Alkalmazás: csak
standardizált kivonatok
formájában, pl.:
- KAVERI
- TEBOFORTAN
- GINKGOSAN (+ginzeng)
Kozmetikában: bőr- és
hajápolószerekben
Pirított magját Kelet-Ázsiában
úgy fogyasztják, mint nálunk
a pisztáciát.
Biológiai rizstermesztésben a
levélkivonattal permeteznek.
37
Ginkgo biloba - páfrányfenyő
Sötétkék: Ginkgo
a késő Júrában
 Gnetophyta – gnétumok törzse
Kétlaki cserjék, liánok vagy fák, átellenes levelekkel. A termős toboz körüli, lepelszerű levelek elhúsosodnak, és
áltobozt képeznek, a fatestben tracheák jelennek meg.
Gnetaceae – gnétumok családja (1/30) Tracheák
Rovarmegporzás
Átellenes állású, hálózatos erezetű, tojásdad
levelű, trópusi kétlaki fák és liánok csoportja.
A porzós képletek két murvalevélből és két
összenőtt porzólevélből állnak.
A csomókban álló porzókat örvszerűen
murvalevelek vesznek körül. A magkezdeményt
két murvalevél, a magot elhúsosodó burok fedi. A
család sok tekintetben a zárvatermőkhöz hasonló
megjelenésű, azonban ez csak konvergencia
fák
jelenség.

liánok
Gnetum gnemon
– maláj gnétum
Gnetum gnemon – maláj gnétum
Ephedraceae - csikófarkfélék családja (1/50)
Alacsony termetű, vesszős cserjék csoportja. A porzós virágot két lepel fedi. A
termősek kettesével tobozkát alkotnak, az egyetlen magkezdeményt
murvaszerű virágtakaró veszi körül. Az egész osztályt egyetlen nemzetség
képviseli.
Többnyire kétlaki, ritkán egylaki, vesszős cserjék. Leveleik pikkelyszerűek,
alapjukon összenőttek. A porzós toboz néhány fellevélpárból áll, a
fellevelenként 2 murvalevéllel, közötte néhány (2-8), tövén összenőtt
porzólevéllel (szinangium), porzólevelenként 2-3 pollenzsákkal. A termős
tobozka szintén néhány fellevélpárból áll, ahol 2 termőlevél fejlődik, a
termőlevelet páronkét 2 murvalevél veszi körül. A murvák meghúsosodnak,
amelyekből álbogyó fejlődik.
 Ephedraceae - csikófarkfélék
•
családja
Megporzásuk széllel
• Egyetlen hazai faja az Ephedra distachya L. -
közönséges csikófark.
• Pontusi-mediterrán elterjedésű faj, amely tőlünk
északabbra már nem fordul elő.
• Egyes helyeken csak egyivarú példányai ismertek.
A Közel-Keleten élő rokon fajai gyógynövények,
amelyek nyálkahártya összehúzó hatásúak,
vérnyomásemelők és teljesítményfokozók. Ma már
azonban hatóanyagát szintetikusan gyártják.
 Ephedra distachya – közönséges csikófark

tobozbogyó

Fokozottan védett, 100 000 Ft

természetvédelmi érték
Welwitchiaceae – velvícsiafélék családja
Welwitschia mirabilis Hook. – velvícsia, sivatagi fenyőlevél
Kizárólag Dél-Afrika sivatagi zónájának szélén (Kalahári, Namíb), nagyon szélsőséges
körülmények között, de a homokréteg alatti vízfolyások környzetében él. Rövid törzsén (kb. 60-80
cm), amely éppen csak kiemelkedik a talaj felszínére, két folytonosan növekvő, szalag alakú,
örökzöld levél fejlődik.
A példányok kora 500-1000 évre tehető, a lomblevelek hossza kb. 6 m, szélessége 1,2 – 1,8 m.
♂ ♀
 Pinophyta – fenyőfélék törzse
Két légzsákos pollen. Csillangó nélküli spermatozoid. A mag csupasz, vagy
repítőkészülékes. Csírázás sok sziklevéllel. Tűszerű vagy keskeny-
háromszögletű levelek.
Pinaceae - fenyőfélék családja (11/232)

Az északi tajgaerdőségeket máig uraló fajok.

Több mint 15 M km2. Európa: 60°, Ázsia 55°,
É-Am 45°.
Diverzitási centrumok: Kína, Japán, Mexikó,
Kalifornia.
A sziklevelek száma 3-24 db.

Korábban a családot 3 alcsaládra osztották, de

ezt a molekuláris taxonómiai vizsgálatok nem
támogatják. Szórtan vagy törpehajtásokon
csomókban álló tűlevelű fák vagy cserjék. A
tűlevelek száma 1-2-3-5 és sok is lehet. A
fatest gyantajáratos. A mikrosporofillumok két
pollenzsákot viselnek, a pollen többnyire 2
légzsákos. A termőpikkelyeken két
magkezdemény ül, a termős virágzatok tobozt
alkotnak. A toboz alakja, fejlődési ideje,
felnyílása vagy zártan maradása, a
meddőpikkelyek alakja fontos határozó bélyeg.
A mag többnyire szárnyas.
Tajgaerdő télen
és nyáron
 Pinoidae – Erdeifenyőfélék alcsaládja
Csak a rövid hajtáson van tűlevél
1 tűs 2 tűs 3 tűs 5 tűs

Csak a A leggyakoribb: Viszonylag ritka: Nem túl ritka:

Pinus monophylla Pinus sylvestris Pinus canariensis Pinus cembra
(É-Mexikó, USA dél- Pinus nigra Pinus coulteri Pinus strobus
nyugati része) Pinus mugo Pinus ponderosa Pinus wallichiana
Pinus pinea Stb. Pinus aristata
Pinus halepensis (P. peuce,
Stb. P. montezumae,
P. parviflora)
Stb.
Pinoidae – Erdeifenyőfélék alcsaládja
Csak a rövid hajtáson van tűlevél

2 tűs fenyők

A leggyakoribb:
Pinus sylvestris
Pinus nigra
Pinus mugo
Pinus pinea
Pinus halepensis
Stb.
 Pinus sylvestris - erdeifenyő
Pinus nigra – feketefenyő
Pinus mugo – törpefenyő
Pinus halepensis – aleppó fenyő
Pinus pinea - mandulafenyő

Törpefenyő toboz
Törpefenyő/Pinus mugo
Pinoidae – Erdeifenyőfélék alcsaládja
Csak a rövid hajtáson van tűlevél

3 tűs fenyők

Viszonylag ritka:
Pinus canariensis
Pinus coulteri
Pinus ponderosa
Stb.
Pinus canariensis - kanárifenyő
Pinus coulteri – óriástobozú fenyő

Legnagyobb tobozú faj

Pinoidae – Erdeifenyőfélék alcsaládja
Csak a rövid hajtáson van tűlevél

5 tűs fenyők

Nem túl ritka:

Pinus cembra
Pinus strobus
Pinus wallichiana
(P. peuce,
P. monezumae,
P. parviflora)
Stb.
Pinus aristata – szálkástobozú fenyő

A kb. 4200-4600 éves fák a növényvilág legidősebb fái

Abietoidae – Jegenyefenyőfélék alcsaládja
Csak a hosszú hajtáson van tűlevél, szórtan.

Picea
Abies
Picea pungens – ezüstfenyő
Abies alba - jegenyefenyő
Abies fajok elterjedése
Abies nordmanniana – kaukázusi jegenyefenyő
 Laricoidae – Vörösfenyőfélék alcsaládja
Az ezévi hosszú hajtáson szórtan-, a rövidhajtásokon csomókban
van tűlevél

Larix decidua - vörösfenyő

Cedrus atlantica - atlasz cédrus
Algéria, Marokkó,
Nálunk parkokban.
Főként Picea mariana, kisebb részben Pinus banksiana, Pinus strobus, Larix laricina uralta
tajgaerdő Kanada keleti partján (Ontario, Algonquin Nemzeti Park). Fotó: Nagy János.
Főként Larix laricina, Picea mariana, Thuja occidentalis uralta tajgaerdő Kanada keleti partján
(Ontario, Algonquin Nemzeti Park). Fotó: Nagy János.
Tsuga – hemlock fenyő

Elterjedés: Himalájától É Amerikáig

Örökzöldek. A tűk rövid nyelűek,

puhák, lekerekítettek,
háromszögletűek vagy laposak. A
fedőpikelyek harmad, vagy fele
akkorák mint a termőpikkely.
Középmagas-magas, kúp alakú
fák:
Kanada: Tsuga canadensis –
erősen odvasodik
Japán: Tsuga diversiifolia
Tsuga diversifolia– Japán Hemlock fenyő

Európában csak a harmadkorban,

de akkor szélesen elterjedtek
voltak: Tsuga europaea, T.
moenea.
Tsuga canadensis – Hemlock fenyő
Pseudotsuga menziessii – Duglász fenyő
Araucariaceae - kaurifenyők családja
Legtöbb csoportjuk a kréta időszak
végén kihalt, fosszilis képviselői
azonban már a triásztól ismertek.
Jelenlegi fajaik a déli félgömb három
területén élnek, Dél-Amerikában,
Ausztráliában és az indomaláj régióban.
Araucaria excelsa - Araucaria mirabilis
szobafenyő Araucaria araucana
(160M éves, Patagónia)
 Többnyire pikkely-, lándzsa-, vagy tűlevelűek, szabályos,
örvös elágazásrendszerű, számos ősi jelleggel bíró család.
Porzóleveleiken sok portok fejlődik, a pollenben a
gametofiton nemzedéket sok sejtmag alkotja, generatív
sejtjei spermatozoidok. Termőpikkelyén az egyetlen
magkezdemény tövében nyelvecske (ligula) található.
Tobozai hajtásvégiek, gömbölydedek vagy tojásdadok, a
termőpikkelyek vékonyak, tompa vagy hegyes csúcsúak,
szorosan egymáshoz simulók.
Araucaria araucana – andesi délfenyő
Araucariaceae - kaurifenyők
Araucariaceae – kaurifenyők Wollemia nobilis – wollemi fenyő

A faj a nevét felfedezőjéről az akkor 29 éves David

'Dave' Noble (1965-) ról, a Wollemi Nemzeti
Parkban tevékenykedő természetvédelmi őrről
kapta, aki a park egyik mély kanyonjában 1994.
szeptember 5-én találta meg ezt az élő kövületet.
Araucariaceae – kaurifenyők Wollemia nobilis – wollemi fenyő
A fák akár 40 m magasra is
nőhetnek, egy-egy törzs
átmérője elérheti az 1 m-t.
A vízszintes hajtásokon két
sorban fésűsen helyezkednek el
sötétzöld, 6–8 cm hosszúak, 3–
4 mm széles, párhuzamos erű
levelei. Levélnyelük nincs, a
levélalap félig körülöleli a
hajtást. Az egyes virágok
egyivarúak, és az oldalágak
hajtáscsúcsán
nőnek. A porzós virágzat 10 cm hosszú, 1–1,5 cm széles,
nyújtott henger alakú, a tobozos nővirágok 1,5 cm átmérőjű
gömbök. Két év alatt érnek be, és ezalatt gyermekfej méretűre
nőnek, majd a hozzájuk kapcsolódó hajtásdarabokkal együtt
lehullanak.
 Podocarpaceae – kőtiszafafélék családja 19g/156sp
A tiszafafélékkel (Taxaceae) közelebbi
rokonságuk nincs, a magot borító húsos
magköpeny (arillus) itt ténylegesen
konvergenciának tekinthető a
tiszafafélékkel (ellentétben
az áltiszafafélékkel (Cephalotaxaceae),
amelyek ténylegesen a tiszafák
testvércsoportja). Leveleik a tiszafákéra
emlékeztetnek. A portokok száma 2, a
termőlevélen is 2 magkezdemény
található. Fosszilisan a triász kor óta
ismeretesek; innen levélmaradványok
maradtak fenn.

Podocarpus macrophyllus -
nagymagvú kőtiszafa
Cupressaceae – ciprusfélék családja
(27-30g/130-140sp)
Megjelenés:
Triász (~220Méve)

A kladisztikai vizsgálatok szerint a ciprusfélék és

a mocsárciprusfélék (Taxodiaceae) családjának
fajai együvé tartoznak. Többnyire átellenesen
vagy örvökben álló, pikkely-vagy tűlevelű fajok. A
porzóleveleken fajtól függően 2-3-6-8 pollenzsák
fejlődik, a pollenszemek nem légzsákosak.
 Cupressus sempervirens – ciprus
Cupressaceae – ciprusfélék

A női virágzatban a sok

magkezdemény a
meddőpikkelyekkel
összenőtt termőlevélen ül.
Tobozaik kicsik, a
keresztben álló
pikkelylevelek elfásodnak
(Cupressus). Az örvösen
álló pikkelylevelek
elhúsosodnak, tobozbogyót
alkotnak (Juniperus).
Juniperus communis – közönséges boróka
Cupressaceae - ciprusfélék
Sequoiadendron giganteum – hegyi mamutfenyő
♂ ♀

Sequoiadendron giganteum
– hegyi mammutfenyő
Sequoia sempervirens – tengerparti mamutfenyő
Sequoia sempervirens – tengerparti mamutfenyő
Metasequoia glyptostroboides – kínai ősmamutfenyő
Cryptomeria japonica - Japán szugi-fenyő
Cryptomeria japonica - Japán szugi-fenyő
 Cupressaceae – Ciprusfélék
Biota orientalis – Életfa

Thuja occidentalis – nyugati tuja

Taxodium distichum - Mocsárciprus
Taxodium distichum - Mocsárciprus
Taxaceae -
tiszafafélék
családja
Tű-, pikkely- vagy lemezes levelű nyitvatermők,
melyekben gyantajáratok nem találhatók. A magányos
magot az arillusz részlegesen (Taxus) vagy teljesen
(Torreya – nagymagvútiszafa) fedi.