Nem mondhatjuk azt a

gyereknek, hogy ha nem

vagy elég jó, akkor
kikerülsz a csapatból

https://index.hu/sport/2022/02/17/kezilabda-svedorszag-utanpotlas-savehof/

Nem akarják elsietni a kézilabda magas szintű oktatását, 11-12 éves korig a játék
öröméről szól minden, 19 éves koráig pedig bárki kézilabdázhat a klub
kötelékeiben. A nézőszámok nagyjából hasonlók a magyarországiakhoz, ezt
azonban sokkal nagyobb problémaként kezelik, mint itthon. Anyagi lehetőségeik
korlátozottak, ezért az akadémistákra építik a felnőtt keretüket, de még így is ott
vannak az európai kupaporondon a női és férfi szakágban egyaránt. Interjú Stefan
Albrechtsonnal, az IK Sävehof klubigazgatójával.

Az IK Sävehofot 1950-ben alapították a svédországi Partille városában.

Különleges helyzetben van a klub, hiszen női csapatuk idén a Bajnokok Ligájában,
férficsapatuk az Európa-ligában szerepel, de volt olyan év is, amikor mindkét
szakág a Bajnokok Ligájában képviseltette magát.
A nők tizenhárom, a férfiak hét alkalommal nyerték meg a svéd bajnokságot, és
kijelenthető, hogy Svédország jelenlegi legjelentősebb kézilabdaklubjáról van szó.
Olyan játékosok fordultak meg náluk, mint az ikonikus Kim Andersson vagy
Isabelle Gulldén, de a jelenleg a győri csapatot erősítő klasszis beálló, Linn Blohm
is innen indult.

A magyar–szlovák közös rendezésű férfi Európa-bajnokságot Svédország nyerte,

emellett az olimpián a női válogatott is a legjobb négy közé jutott, amely ötödik helye
ellenére a decemberi, spanyolországi világbajnokságon is megmutatta, hogy már
kétségtelenül a közvetlen világelithez tartozik.

Mikor kezdik el a gyerekeket a kézilabda felé terelni?

Azzal kezdődik a folyamat, hogy a helyi iskolákban toborzókat tartunk a nyolc-
kilenc éves gyerekeknek. Ez magába foglalja azt, hogy egyes órákat elkérünk a
tanároktól, később pedig iskolai bajnokságokat tartunk. A svéd klubok
hagyományosan így működnek. Ugyanakkor vannak olyan csapatok, ahol a hét,
de akár már az öt-hat éveseknél elkezdik a toborzást. Nálunk, a Sävehofnál ez
soha nem jöhetett szóba, mert a kézilabda túl bonyolult sportág ahhoz, hogy már
a kisgyerekeknél elkezdjük oktatni. A mi utánpótlás-nevelésünkben azonban a
legfontosabbak a tinédzser korúak.
AZ A MEGGYŐZŐDÉSÜNK, HOGY A GYEREKEKNÉL VAN EGY BIZONYOS
IDŐTARTAM, AMEDDIG KÉZILABDÁZNAK.
Ha hat-hét éves korodban elkezded, 12-13 évesen már valószínűleg be is fejezed.
A világ egyik legnagyobb kézilabda-akadémiáját működtetjük, amely a 16–19 éves
korosztályt foglalja magába, jelenleg 152 sportoló pallérozódik itt.
Említette, hogy a kézilabda bonyolult játék, emiatt pedig nem szabad túl
korán elkezdeni. Magyarországon ehhez képest már nagyon korán
megjelenik a sportági specializáció.
Ez Svédországban is nehéz kérdés, és az erre adott válasz klubonként változó.
Sok függ attól, hogy mekkora a verseny az adott városban vagy régióban.
Göteborgban a labdarúgás és a jégkorong után a harmadik számú sportág a
kézilabda. Nálunk, Partille városában ugyanakkor már első számú, és ez még tíz-
tizenkét város tekintetében hasonló Svédországban (Partille a göteborgi
agglomeráció része – a szerk.). A célunk nekünk is az, hogy minél több gyerek
kezdjen el kézilabdázni, ugyanakkor úgy próbáljuk megoldani a kiválasztást, hogy
a lakhelytől való távolság ne jelentsen problémát.
11-12 ÉVES KORIG KIZÁRÓLAG AZ A CÉL, HOGY ÉLVEZZÉK A JÁTÉKOT, EZUTÁN
KEZDÜNK EGYRE TÖBBET TANÍTANI NEKIK.
Ilyenkor már elkezdjük őket valamilyen szintre besorolni játéktudás szerint, de
úgy, hogy legtöbbször nem érzékelik.
Ez hogy működik a gyakorlatban?
Ebben a korban még nem szabad különbségeket tenni a játékosok között.
NEM MONDHATJUK AZT A GYEREKNEK, HOGY HA NEM VAGY ELÉG JÓ, AKKOR
KIKERÜLSZ A CSAPATBÓL.
Egyrészt 19 éves koráig bárki játszhat a klub kötelékében, másrészt ilyen fiatalon
még szinte mindenkiben ott van a fejlődés lehetősége. 13-14 éves kor környékén
kezdődik el már országos szinten a bajnokság, ekkor kezdjük el a szelekciót. Ez
azt jelenti, hogy játéktudás szerint soroljuk be a játékosokat a különböző
csapatainkba. Ezek között viszont rendkívül rugalmas az átjárás. Tinédzser
korban, ha valaki nagyon tehetséges, arra még mindig nem mondhatod, hogy
biztosan sztár lesz. A növekedési, érési ütem ugyanis egyénenként változó.
A skandináv sport híres a játékosok kettős karrierépítéséről, ami azt
jelenti, hogy a sportolók a pályafutásuk mellett a civil életre is
felkészülnek, sokszor már profi sportolói létük alatt is egyéb munkát
vállalnak, vállalkozást építenek vagy tanulnak. Hogyan segítenek a
fiataloknak abban, hogy megtalálják az egyensúlyt a tanulás és a sport
között?
A klub működtet egy sportgimnáziumot, ahol jelenleg kilencven tanulónk van. Az
állandó órarendjük mellett ugyanakkor az akadémisták kérvényezhetnek plusz
órákat gazdasági, természettudományi, matematikai és igazából bármilyen
tantárgyból. Ezenkívül mindennap egy–három kilencvenperces órájuk van,
amikor a kézilabdával foglalkoznak.
Mentális segítséget nyújtanak a játékosoknak?
Központilag nem, ezt egyénileg szokták kérvényezni, ha szükség van rá.
Áttérve a felnőtt szintre: hogy tudják kezelni, hogy a női és a férficsapatuk
is az európai porondon szerepel? Ez azért elég különleges helyzet.
Talán mondhatjuk, hogy ez a génjeinkben van. Sosem beszélünk a nemi
egyenlőségről, mert ez adott dolog nálunk. Számunkra nem dilemma, hogy a női
vagy a férfi szakágat részesítsük előnyben. Az utánpótlásban száz-száz női és férfi
játékosunk van a 17 évesek között. Általában 19 évesen kínálunk nekik profi
szerződést, nagyjából ugyanolyan feltételekkel mindkét szakág sportolóinak.
A jó nevelőklubbá vagy az európai topcsapattá válás a Sävehof célja?
A felnőttcsapat ötven-hetven százaléka a nőknél és a férfiaknál is az akadémiáról
kerül ki, ugyanakkor szükségünk van néhány kész topjátékosra, akiket
igazolhatunk. Az adózási rendszer itt, Svédországban nagyon megnehezíti ezt,
hiszen rengeteg szociális hozzájárulást kell fizetni egy-egy külföldi játékos
szerződtetése után.
EMIATT NAGYON RÁ VAGYUNK UTALVA A SAJÁT NEVELÉSŰ JÁTÉKOSOKRA,
AKIKNEK AZ EGYETEMI TANULMÁNYAIHOZ IS HOZZÁJÁRULUNK, CSERÉBE
VISZONT AZT VÁRJUK, HOGY HOSSZÚ TÁVÚ SZERZŐDÉST KÖSSENEK A
KLUBBAL.
A lehetőségeink viszont korlátozottak.
Az alapján, hogy a spanyol klasszis, Carmen Martín, valamint a svéd
válogatott Johanna Bundsen és Olivia Mellegard is csatlakozik jövőre a
csapathoz, úgy tűnik, a Sävehof reagál azokra a skandináv folyamatokra,
amit férfi vonalon az Aalborg és a Kolstad, női vonalon pedig a Vipers
Kristiansand és az Esbjerg indított el. A hasonlóság még abban is megvan,
hogy ezekhez a csapatokhoz hasonlóan önök is jellemzően skandináv
topjátékosokat csábítanak haza.
A csapatunk férfi és női vonalon is topklubnak számít, hiszen az európai
porondon szerepelnek a Bajnokok Ligája, valamint az Európa-liga
csoportkörében. Tisztában vagyunk ugyanakkor az anyagi lehetőségeinkkel és a
hazai gazdaság adottságaival. Emiatt nem tudunk az eddigiekhez képest kiugró
fizetést kínálni. A fő célunk az, hogy a csapatban meglegyen a folytonosság és a
stabilitás, amivel kiemelkedő eredményeket érhetünk el.
Az érkezők mellett ugyanakkor fontos távozók is vannak a klubnál…
Igen, az egyik legjobb játékosunk, Jamina Roberts jövőre már a Vipers
Kristiansandnál fog játszani, és Trine Mortensen is eligazol. Képzelje el, ha itt
maradtak volna, akkor, kiegészülve a jövőre érkezőkkel, már egy nagyon komoly
csapatunk lehetne. Ugyanakkor az akadémistákra épülő csapatunkkal is többször
Európa legjobb tizenkét csapata között tudtunk lenni az elmúlt években. Talán ez
lehet az oka, hogy egyre több dán játékost tudunk idehozni, még úgy is, hogy a
dán bajnokság az egyik legerősebb a világon, sokkal jobb lehetőségekkel. Néhány
éve ez még elképzelhetetlen lett volna.
Van rá esély, hogy a jövőben ismét a Bajnokok Ligájában szerepeljen a
férficsapat is?
Természetesen. Korábban kétszer is eljutottunk a nyolcaddöntőig, a Flensburg
ellen pedig csak egy góllal kaptunk ki. Ugyanakkor az a baj, hogy ha jó eredményt
érünk el európai szinten, egyből elviszik a játékosainkat. Ennek ellenére
természetesen szeretnénk ismét a Bajnokok Ligájában szerepelni, ehhez minden
adott a klubnál, kivéve a szurkolók.
Fogalmazhatunk úgy, hogy az új igazolásokkal keresletet próbálnak
generálni?
A következő idénytől nagy hangsúlyt szeretnénk fektetni a szurkolókra. Rengeteg
mérkőzést játszunk, emiatt majd ki kell választani pár kiemelt összecsapást a
marketing szempontjából. Ez nem lenne probléma, ha mondjuk kéthetente lenne
egy-egy topmérkőzésünk, mert akkor több mint kétezren biztosan kijönnének az
arénába. A klubnak viszont hatvan hazai mérkőzése van a két szakágat tekintve
egy szezonban.
A kritikus hangok szerint túlzsúfolt a versenynaptár, miközben a szervezők
több magas színvonalú mérkőzést akarnak, de ezeknek a nagy része tét
nélküli, és gyakorlatilag minden a szezon második felében dől el,
függetlenül attól, hogy mi történt az elsőben. 
Fogalmazhatunk úgy, hogy ez az egyes összecsapások értékének inflációját
okozza. Szerintem rendkívül túl vannak terhelve a kézilabdázók.
HA JÁTÉKOS LENNÉK, BIZTOSAN MEGÁLLNÉK, ÉS AZT MONDANÁM: ELÉG
VOLT, EZ MÁR TÚL SOK.
Teljes mértékben a játékosok oldalán állok ebben a kérdésben.
Visszatérve a keresleti tényezőkre: mekkora az átlagos nézőszám egy-egy
mérkőzésen?
A bajnokságban a nőknél jellemzően hatszáz, a férfiaknál kilencszáz. Ha viszont
egy kiemelt összecsapásról van szó – és itt nemcsak a nemzetközi kupákra
gondolok, hanem a hazai bajnokság rájátszására is –, akkor sokszor telt ház van.
Az idény első felében viszont megpróbáljuk úgy alakítani a naptárunkat, hogy
ugyanazon a napon játsszon a férfi és a női csapat hazai pályán, így a belépők
mindkét találkozóra érvényesek.
Említette, hogy a régióban csak harmadik számú sportág a kézilabda.
Ennek nem lehet hatása az alacsony nézőszámokra?
Dehogynem. Ez egy őrült régió ebből szempontból. A férfi kézilabda-bajnokság
első- és másodosztályában ugyanis hat csapat székhelye is innen számítva húsz
kilométeres körzetben van. A nőknél ugyanez a helyzet. Ha csak egy csapat
lenne, sokkal könnyebb lenne egy még jobb csapatot fölépíteni, hiszen ennyi
csapathoz túl kevés a szurkoló. Jó példa lehet a Frölunda jégkorongcsapatának
példája. Nemcsak Göteborgban, hanem egész Nyugat-Svédországban ők az
egyetlen topklub, és minden mérkőzésükön telt ház van, ami körülbelül tízezer
szurkolót jelent.
(Borítókép:  Stefan Albrechtson. Fotó:  Faragó István / Index)