Kézilabdázás I.

Halászás

Cseh István Péter

2022.10.13
A védőjátékosok egyik feladatköre, hogy kísérletet tegyenek a labda szabályos
megszerzésére.
Ennek egyik fajtája a „halászás”, amikor a védő megkísérli a labdát még azelőtt megszerezni,
hogy a támadó átvette volna azt.
Ennek a technikának a sikerének a kulcsa a váratlan végrehajtásban rejlik. A védőnek először
álcáznia kell ezt a mozgást, esetleg úgy kell cselt alkalmaznia, hogy a támadó ne vegye észre
a valódi szándékot, majd hirtelen közbelépéssel szerzi meg a labdát. Természetesen ehhez a
védőtől nagyfokú elővételezési (anticipációs) készség szükséges.
A halászás legtipikusabb példája, amikor a védők mélységben tagozódnak és hosszú átadásra
kényszerítik a támadókat, ilyenkor a labda hosszú úton sokáig tartózkodik a levegőben és ez
kellő időt ad a védőnek a közbeavatkozásra.
Ideális a szituáció akkor, amikor a védő a dobómozdulat megkezdésének pillanatában támad
ki az átadás feltételezett irányába és a labda röppályáját keresztezve megelőzi a másik
támadót a labdaátvételben.
A labda elhalászására a legalkalmasabb szituációk:
 pillanatnyi számbeli fölény
 tartós emberelőny
 gyorsindítás elleni visszarendeződés
 alkalomszerű emberfogásos védekezés
 sarokból végrehajtott bedobás vagy sarokdobás
 mezőnyben megítélt szabaddobás
A „labdacsapda” a halászás elterjedt eleme, amikor a védők tudatos elővételezéssel
belekényszerítik a támadót – legtöbbször az átlövőt – a hosszú átadásba. A másik jó
lehetőség, amikor a támadó labdavezetés után az idő- és lépésszabály megsértésének
elkerülése végett átadásra kényszerül.
Előnye, hogy viszonylag kezdeti stádiumban meghiúsítja a támadásvezetést és gyors
ellentámadás által könnyű gólszerzési lehetőséggel kecsegtet.
Hátránya, hogy kockázatos és sikertelen manőver esetén, a támadó csapat időlegesen
létszámhátrányba kerülhet.
Tehát a „halászás” kissé kockázatos tevékenység, de sikeres végrehajtás esetén könnyű
gólokat eredményezhet.
Az oktatás alapját különböző testhelyzetekből végrehajtott rövid és gyors futások képezik. A
testnevelési játékok bizonyos csoportja (adogatójátékok, pontszerzők, stb.) a labda
megszerzését, elkapását készítik elő. Labdaátadási helyzetekben nagyon fontos a megfelelő
időzítés és a labda megszerzésére irányuló mozdulat ritmusa.
1. Játék: létszámtól függően félpályán vagy a kilencesen belül helyezkedjen el mindenki
egy labdával a kezében. Labdavezetés közben, próbáljuk meg elütni a másik labdáját
úgy, hogy a sajátunkat ne veszítsük el. Először mindenki visszaállhat és folytatja
tovább a gyakorlatot, utána pedig kieséses, a győztes az utolsó két játékos.

2 Álljunk négyzet alakzatba kb. 4

méterre egymástól, minden
négyeshez csatlakozik egy vagy két
védő (létszámtól függ), akik
középen elhelyezkedve próbálja
elhalászni a labdát. Egy védőnél
visszapassz nincs. Ha a védő elütötte
valakinek az átadását, akkor
cserélnek.
3 Két játékos egymással szemben
helyezkedik 8 – 9 méterre, egy
kilépéssel, egykezes felső átadással
továbbítják a labdát a társnak.
Mindenki mögött egy – egy védő
helyezkedik, akik időnként a
passzolók mögül előrelépve
megpróbálják elütni vagy elfogni a
labdát, legalább fejenként 10
ismétlés.

4 Két játékos egymással szemben

helyezkedik 8 – 9 méterre, egy
kilépéssel, egykezes felső átadással
továbbítják a labdát a társnak, de az
adogatók mögötti védők kilépését
észlelik a passzolók, akkor az átadást
csellé módosíthatják.
5 Az előző feladat párosai
megmaradnak és összeállnak úgy,
hogy két-két játékos 8-9 méterre
legyen mindkét oldalon és egy-egy
védő közöttük. Az átadást végző
játékos mindig eldöntheti kinek
továbbítja a labdát a két játékos
között lévő védő pedig meg kell,
hogy szerezze a labdát. Az azonos
oldalon lévő játékosok közötti
távolság folyamatos növekszik, ezzel
nehezítve a védő dolgát.
mindenkinek legalább 5 átadása
legyen. Akinek kész az 5 átadás az
cserél a védővel.

6 Két támadó folyamatosan leütés

nélkül adogatja a labdát egymásnak
jobb és bal átlövő pozícióban és
helytartással futnak a kapu felé,
miközben a két támadó között lévő
védő folyamatosan próbálja
elhalászni a labdát. A gyakorlatot
egész pályán hosszába végezzük,
hosszanként cseréljük a védőt,
mindenki 2x legyen védő.
7 hármasával álljunk fel egysoros
vonalba kb. 10 méterre egymástól. A
két szélén lévő játékos passzol
egymásnak, miközben a középen
lévő játékos próbálja
megakadályozni a labdaátadást. A
támadók oldalirányba
elmozdulhatnak, hogy nehezítsék a
védők dolgát.

8 Alkossunk két páros számú oszlopot

a két lövő pozícióban, a kaputól 10
méterre. 1-1 védő álljon be velük
szembe a hatos vonalra. Az egyik
oszlop első játékosánál van a labda,
amit továbbít a másik oldalon lévő
játékosnak és közben beszalad
védőnek, ezt az átadást a hatos
vonalról az átadás pillanatában
fellépő védő elhalássza, majd a
labdát azonnal passzolja az oszlop
elején lévő játékoshoz és beáll a sor
végére. Az első játékos szintén
továbbítja a másik oldalra a labdát,
amivel a védő ugyanúgy jár el mint
az első esetben. Ugyanezt folytatjuk
mindaddig amig mindenki legalább
3x nem volt védő.
 9 Helyezkedjen el a bal és jobb szélső
a sarkokba, valamint egy-egy jobb-
illetve balátlövő a lövő pozícióba,
ezenkívül egy-egy védő mindkét
páros elé. A 4 támadó játékos járatja
a labdát, miközben a két védő
próbálja elhalászni a hosszú átadást.
A lövők leütés nélkül kell, hogy
továbbítsák a labdát a másik oldalra.
A lövő és a védő is döntéshelyzetben
van, hogy továbbítja a labdát, illetve
melyik labdaátadást próbálja meg
elhalászni a védő.
A szélsők bármikor a lövők csak a
másik oldalról kapott labdával
fejezhetik be a támadást.
A védőknek meg kell próbálni
elhalászni a hosszú átadást vagy a
szélre letett labdát.
A feladatot lehetőség szerint
kapussal végezzük

10 Befejező játék: vonalkézilabda, leütés nélkül egyik csapat próbálja eljuttatni a labdát
az alapvonal mögé, miközben a másik csapat próbálja megakadályozni azt. Nincs testi
kontaktus, nincs leütés, pontszerzés a hatoson belül álló játékoshoz dobott labda.
Győztes csapat meghatározhatja a vesztesnek a „büntetést”. (guggolás, fekvő, egyéb)