RÖPLABDA

KÉSZÍTETTE: NYESTE ANNAMÁRIA

A NYITÁSFOGADÁS

• A nyitások fogadása megakadályozza, hogy az ellenfél a labdamenet megkezdésekor

azonnal ponthoz jusson, de nem elégedhetünk meg ennyivel, mert ez egyben saját
csapatunk támadásának előkészítésében az első lépés. A feladó játékoshoz pontosan,
ívelten kell a labdát eljuttatni, így hozva őt kedvező helyzetbe. A kezdők a
nyitásfogadással optimális esetben ívelten a háló közepéhez irányítják a labdát.
TECHNIKÁJA

• A nyitásokat a már megtanult két alaptechnikával, az alkar- és a kosárérintéssel fogadják

a tanulók, csak egy módosult helyzetben, mert a labda messziről érkezik, továbbítani
pedig a hálóhoz közelre kell. A nyitásfogadást a nyitásokkal párhuzamosan oktatják, mert
a fogadás feltételezi az előtte megtörtént nyitást. Fontos hangsúlyozni, hogy nem csak
alkarérintéssel történhet, a kosárérintés is gyakori módja.
A FELADÁS

• A feladás lényege, hogy játékostársunkat minél kedvezőbb támadási pozícióba hozzuk. A

hálóhoz közel (de nem túl közel), magasan végrehajtott támadások hatékonyabbak
lehetnek a távolabbi, alacsonyabbról indított támadásoknál. A feladással szabályozzuk a
labda hálótól való távolságát, és a labda ívét, a támadás ritmusát.
• Ahogy sokfajta támadás, úgy több féle feladás is létezik. A feladást általában
kosárérintéssel, máskor alkarérintéssel hajtja végre a feladó játékos.
A FELADÁS TECHNIKÁJA

• A feladás nem más, mint egy pontosan végrehajtott kosárérintés, esetenként alkarérintés.
Specialitását az jelenti, hogy a háló közelébe kell irányítanunk a labdát, illetve háló
közelében történik maga az érintés. Amennyiben hálótól kimozogva kell végrehajtani,
akkor a befordulásra kell hangsúlyosan odafigyelni, ha pedig a hálóhoz közel hajtják
végre, akkor a labda saját térfélen tartására kell ügyelni – ennek érdekében alapálláskor a
hálóhoz közelebbi láb van előrébb.
 TÁMADÁSOK: AZ ALAPÜTÉS TECHNIKÁJA

• Megközelítés. Távolabbi labda esetén futómozgással történik, majd az utolsó három lépés
speciális.
• Kitámasztás és felugrás. A lendületszerzés végén a lábak a kitámasztás helyzetébe
kerülnek.
• Repülés. A karok együtt lendülnek előre felfelé fejmagasságig, utána a bal kar
egyensúlyoz, a jobb kézzel ellentétes mozgást végez.
• A labda megütése. A labdát az ütő maga előtt, és lehetőleg minél magasabban kell érintse,
a labda hátsó-felső részén.
• A talajfogás. A sérülések, illetve a szabálytalanság elkerülése (átlépés), valamint a minél
gyorsabb rendeződés, az újbóli játékba avatkozás lehetőségének visszanyerése a célja.
AZ EGYKEZES EJTŐ ÉRINTÉS TECHNIKÁJA

• Az egykezes ejtő érintés esetén a játékos az ütőérintés helyett egykezes kosárérintéshez

hasonló érintést használ, de ilyenkor a kosárforma nem feltétlenül alakul ki. Cseles
támadás befejezési mód, ha a védők ütést várnak, akkor az üres területre kis ívben áttett
labda váratlanul érheti őket.
• Kényszerejtés akkor alkalmaz a játékos, ha megütni nem tudná a labdát, ilyenkor azonban
a védőket nem éri váratlanul. Igazán hatékony akkor lesz az ejtés, ha technikai
kivitelezése az utolsó pillanatig megegyezik a leütésével, csak az ütőmozdulat végén a
játékos kosarat formál, így továbbítja a labdát.
A SÁNCOLÁS

• A sánc lehet egyes, vagy csoportos is, utóbbi nagyobb területet képes védeni. A sáncoló játékosok
fizikai adottságaitól sok függ, az érintő magasságuk és a súlypontemelkedésük együttesen
meghatározza, hogy milyen magasan, és milyen gyorsan tudják végrehajtani a sáncolást. Ennek
függvényében a sánc célja, és a sánc technikája is változik. Sáncvédekezéskor elsődlegesen két
dologra kell figyelni – jó helyen, és jó időben ugorjon a sáncoló játékos. A jó hely azt jelenti, hogy
a hálónak azon a részén, ahol a labda várhatóan áthalad. Kezdő játékosok esetén, ahol az ütők még
nem forgatják a labdát különböző irányokba, a sáncoló a labdával szembe helyezkedjen el. A jó
ritmus, a megfelelő ütemben történő felugrás pedig azt jelenti, hogy a sánc akkor a legrendezettebb
(zárt, lefelé irányul), és akkor van a legmagasabban, amikor a labdával találkozik.
EGYES SÁNCOLÁS

• Magasabb játékosok kisebb térdhajlításból, a hálóval szemben, a hálóhoz közel kezdik

meg a felugrást, karjukkal csak könyökből lendítenek. A háló fölé érve kézfejüket, esetleg
alkarjukat is áttolják a szintszalag felett, a kézfejek lefelé, a pálya közepe felé néznek.
Alacsonyabb játékosok a hálótól messzebb indulnak a sáncoláshoz, kitámasztáskor
oldalirányba fordulnak, mély térdhajlítással, teljes karlendülettel ugranak fel, majd a
levegőben szembe fordulnak a hálóval. A háló felett lévő két kézfejüket zárják, vagy a
háló alatt lévő kézfejüket feszes csuklóval felfelé tartják (cél a labda megpattintása).
• A labda követése egyes sáncnál kisebb távolságra, oldalirányú utánlépéssel történik.
CSOPORTOS SÁNCOLÁS

• Kezdőknél ez két embert jelent, versenysportban lehet három is. Az egyes sánctól
annyiban tér el, hogy a két sáncoló felugrási ritmusát össze kell hangolni, valamint
felugrásuk helyét úgy kell megválasztani, hogy a háló felett zárt falat alkothasson a
kezük, karjuk. A sáncolás helyéhez közelebbi sáncoló – jellemzően a szélső játékos –
határozza meg a sáncolás helyét, mellé zár a mozgó – jellemzően a középső – játékos.
• A középső sánc oldalra zárása optimális esetben hármas lépésritmusban történik – az első
lépést a haladási irányba eső lábbal kell megtenni, a második lépést a sáncolás helyéhez
igazítani, a harmadikra pedig a hálóval szembe fordulva lezárni a mozgást, a haladást.
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET! 