Az autizmus egy összetett fejlődési rendellenesség, amely a kommunikációt, a
gondolkodás rugalmatlanságát és a szociális interakciókat érinti. Gyakran társulnak hozzá viselkedési problémák, például düh, agresszió és autoagresszió. E viselkedésformák megértése és kezelése alapvető fontosságú az autista gyermekek megfelelő támogatásához.
Düh és agresszió az autizmusban
A düh és az agresszió gyakori viselkedési problémák az autista gyermekek
körében. E viselkedésformák hátterében számos tényező állhat, többek között az érzékszervi túlterhelés, a szociális jelzések megértésének nehézségei és a kommunikáció hiánya miatti frusztráció. Fontos megjegyezni, hogy ezek a viselkedési formák gyakran a túlterhelt vagy sebezhetőség érzésére adott válaszreakciók. Ezért fontos, hogy a viselkedés mögöttes okait értsük meg, mivel csak így reagálhatunk megfelelően. Az okok ismeretében kezelhetjük a hatékonyan a félelmet, haragot és az ebben megszülető agressziót
A düh és az agresszió kezelése autizmusban
Számos stratégia létezik, amely segíthet a düh és az agresszió kezelésében az
autista gyermekeknél. Először is fontos olyan környezetet teremteni, amely biztonságos, lehetőleg kevés szükségtelen ingert tartalmaz, ezzel segítve a koncentrálást, tanulást. A tér és idő szervezése magában foglalja egy csendes hely biztosítását, ahol a gyermek szükség esetén szünetet tarthat. Valamint elelgedhetetlen a napi rutin struktúrájának és következetességének biztosítása is. (Vizuális támogatás, napirend, folyamatábra). Szükséges előre jelezni a változásokat, tevékenységváltásokat. Emellett fontos a kívánt viselkedés pozitív megerősítése, például a gyermek dicsérete, ha megfelelő viselkedést tanúsít, vagy jutalomban részesíteni a feladatok időben történő elvégzéséért. Az is fontos, hogy kidolgozzunk egy tervet az agresszív viselkedés kezelésére, amikor az megjelenik. Ez magában foglalhatja verbális jelzések használatát, hogy a gyermek figyelmét eltereljük a frusztráció forrásáról, vagy olyan alternatív tevékenységet biztosítunk számára, amely segíthet neki megbirkózni az érzelmeivel. Olykor szükséges a fizikai támogatás is, a gyermek kiemelése, beölelése. Emellett fontos, hogy az agresszív viselkedés következetes következményekkel járjon, például a kiváltságok megvonásával vagy szükség esetén időkéréssel.
Autoagresszió az autizmusban
Az autoagresszió az autista gyermekeknél gyakran megfigyelhető önkárosító
viselkedés egy típusa. Ez a fajta viselkedés magában foglalhatja a fejbeverést, harapdálást, karmolást, vagy önmaga ütlegelését. Ez gyakran válasz arra, hogy a környezet vagy a hatékony kommunikációra való képtelenség miatt túlterheltnek vagy frusztráltnak érzik magukat. Szenzoros érzékenységgel küzdő gyermekek esetében, az ingerekkel való telítődés, vagy épp az ingerkeresés leterheltsége is kiválthat autoagressziót.
Az autoagresszió kezelése autizmusban
Az autoagresszió hatékony kezeléséhez fontos megérteni az autoagresszió
mögöttes okait. Ez magában foglalhatja az érzékszervi problémák kezelését, vagy a gyermek környezetének átszervezését és következetesség biztosítását. Emellett fontos, hogy a kívánt viselkedésformák pozitív megerősítést kapjanak, a nem kívánt viselkedésformák pedig következetes következményekkel járjanak. Az is hasznos lehet, ha a gyermeknek olyan alternatív tevékenységeket biztosítunk, amelyek segíthetnek neki megbirkózni az érzelmeivel. Hivatkozások: 1) Amerikai Pszichiátriai Társaság (2013). A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (5. kiadás). Arlington, VA: Amerikai Pszichiátriai Kiadó. 2) Nemzeti Autista Társaság (2020). A düh és az agresszió megértése az autizmus spektrumzavarban (ASD). Letölthető a https://www.autism.org.uk/services/helplines/anger-aggression/understanding -anger-aggression-asd.aspx oldalról.