Autista gyermekkel a családban…

Ha egy autista gyermek él a családban, az minden érintett számára nehéz

élmény. Az autista gyermekek szülei, nagyszülei és testvérei gyakran
szembesülnek egyedi kihívásokkal és nehézségekkel, amelyek pszichésen és
fizikailag hihetetlenül megterhelőek. A magánytól, meg nem értettségtől és a
kirekesztettségtőll kezdve a korlátozott egészségügyi ellátásig, szabadidős
tevékenységekig számos probléma merülhet fel egy autista gyermek nevelése
során. Ebben a cikkben a szülői és a testvérekkel kapcsolatos nehézségeket,
valamint a magányosságot és az elszigeteltséget tárgyaljuk, amelyek különböző
mértékben, de minden autista gyermeket nevelő családot érintenek.
A szülők és a testvérek nehézségei
Egy autista gyermek felnevelése hihetetlenül nagy kihívásokat jelentő
élethosszig tartó feladat a szülők és a testvérek számára. A szülők gyakran
szembesülnek azzal a kihívással, hogy megpróbálják megérteni gyermekük
személyiségét, viselkedésük eltéréseit és megtalálni a megfelelő terápiákat és
kezeléseket. Az is nehézséget okoz számukra, hogy a szükséges támogatást
biztosítsák eltérő fejlődésű gyermeküknek, miközben a többi gyermekükkel is
képesek legyenek egészséges kapcsolatot kialakítani, megfelelni az Ő
szükségleteiknek is. Mindeközben át kell segíteniük a testvéreket azokon a
gondokon, amelyek az atipikus testvérkapcsolatokból erednek. Az autista
gyermekek testvérei is egyedi kihívásokkal szembesülnek, például úgy érzik,
hogy autista testvérüknek több figyelem jut, minz nekik ezért úgy érzik, Ők csak
másodhegedűsök. Mindig nekik kell lemondaniuk az örömökről, nekik kell
alkalmazkodniuk, elhanyagoltnak érezhetik magukat. Előfordul, hogy autista
testvérük viselkedését szégyellik barátaik előtt, elsivárosodnak
kortárskapcsolataik, elmagányosodnak. Ez előidézhet haragot, depressziót,
kilátástalanságot. Gyakran féltékenységhez vezethet a sérült családdinamika,
amit a szülők kevéssé tudnak kezelni. A beszűkült mozgástér miatt nem tudnak
részt venni olyan rendezvényeken, amelyek segítenék a hétköznapok
nehézségeinek megoldását. A barátok „elkopnak”, mert a hagyományos
programok egy autista gyermekkel gyakran kivitelezhetetlenek. Az autista
gyermekek is gyakran tapasztalnak magányt és elszigeteltséget, mivel
képtelenek kapcsolatot teremteni társaikkal vagy szociális tevékenységekben
részt venni. Ez szomorúsághoz és depresszióhoz vezethet. Emellett sok szülő
kirekesztődik a társadalomból, látva, hogy gyermekei elszigetelődnek a
társaiktól, az autista gyermekükhöz szükséges extra figyelem miatt. Ez a magány
és a kétségbeesés érzéséhez vezethet, amit segítség nélkül alig lehet kezelni.
Még a nagyobb városokban is kevés olyan támogató központ található, ahol
felkészült segítő szakemberekhez fordulhatnak az autista gyermekeket nevelő
szülők. Kevés testrvéreket támogató terápiás csoport működik.
Vidéken pedig szinte teljesen megoldatlan a helyzet.