Testvérek

Születési sorrend hatása a személyiség alakulására és a testvérkapcsolatokra

A család rendkívül fontos szerepet tölt be az egyén életében. A családi rendszeren belül több
alrendszer különböztethető meg, amelyek közül az egyik legfontosabb a gyermeki alrendszer,
amely egy, vagy több gyermekből is állhat. A pszichológiai kutatások szerint nagyban
meghatározhat bennünket az, hogy a családunkba hányadik gyermekként születtünk bele.
Egyrészt megalapozza a felnőttekkel való kapcsolatunkat, másrészt a testvéreinkhez fűződő
viszonyunkat is. Hosszútávon pedig az egész személyiségfejlődésünkre kihathat.
A születési sorrend elmélete Alfred Adler nevéhez fűződik, azt írta le, hogy a családi
környezet hogyan alakíthatja a gyermek gondolatait és viselkedését. Azon túl, hogy a
személyiségvonásainkat is meghatározhatja, első, második vagy sokadik gyermekként jövünk
a világra, azokban a családokban, ahol a szülők szűkös erőforrásokkal rendelkeznek (pl. kevés
az idejük, vagy érzelmileg kevéssé elérhetők) ott a testvér-kapcsolatok szerepe még jobban
felértékelődik. Bár minden család más és más, Adler elmélete szerint sok hasonlóság van a
szülők és a gyermekek, valamint a testvérek között, ha születési sorrend alapján figyeljük meg
a családokat. A következő tulajdonságok általános példák a születési rend és a személyiség
összefüggésére.
Egykék. Ezek a gyerekek általában sokkal nagyobb figyelmet kapnak a felnőttektől,
mint a testvérekkel rendelkező gyermekek. Ez azt jelenti, hogy sok korai interakciójukban a
náluk lényegesen idősebbek vesznek csak részt. Emiatt “apró felnőttként” érezhetik magukat,
és érettebbnek tűnhetnek, mint a testvérekkel rendelkező társaik. A következő tulajdonságok
jellemzik őket: önbizalom, elégedettség, érzékenység, felnőtt nyelvhasználat, önközpontú,
kényeztetett és gyakran elkényeztetett, élvezi, hogy a figyelem középpontjában áll,
tisztességtelennek érzi, ha nem követi a saját útját, nem hajlandó együttműködni másokkal,
hasonlítani akar a felnőttekre, ezért nem biztos, hogy jó kapcsolatban áll a társaival,
manipulatív.
Első gyerek. Mivel az elsőszülött gyermek egyedüli gyermek, amíg a kistestvér jön, így az
egykék néhány jellemzőjét mutathatják. A születési sorrend elmélet szerint az elsőszülöttek és
az egykék általában fölényre törekszenek. Több figyelmet kapnak, mint kisebb
testvéreik. Ugyanakkor minél kisebb a korkülönbség a gyermekek között, annál nagyobb
köztük a rivalizáló versengés. Így az első gyermek a második gyermek születésekor olykor
nem szerethetőnek vagy elhanyagoltnak érezhetik magukat. ami szintén kihat a
személyiségfejlődésükre. Amikor a második gyermek bekerül a családba, a nagyobbik
gyermek viselkedése drasztikusan megváltozik. Jobban függ szülei elismerésétől,
spontaneitása lecsökken. Hasonlítja önmagát testvéréhez, melyet a szülőknek fontos
leállítania. Ha ez nem történik meg, a gyermekek között megnő az indulat. Az elsőszülöttnek
ezek lehetnek a születési rend szerinti személyiségjegyei: megvalósító és vezető, irányító, jó
(vagy rossz) viselkedést alkalmaz a szülők figyelmének visszaszerzésére, főnök vagy
tekintélyelvű, igyekszik mások kedvében járni, megbízható, védő szerepű lehet másokkal
szemben, könnyebben vállalnak felelősséget, nagyobb teljesítményt várnak el önmaguktól,
gyakran bűntudatosak, szorongóbbak.
Második gyermek. A második gyermek megszületésekor megosztják a szüleik
figyelmét az elsőszülöttel. Azzal, hogy egy idősebb testvér van példaképként, a második
gyermek gyakran megpróbálja utolérni őt. Adler úgy véli, hogy a második gyermek az életben
valószínűleg jobban alkalmazkodik, versenyképesebb, hiányzik a szülők osztatlan figyelme,
béketeremtő, csapatjátékos, többiek kedvében szeret járni, lázadó, független. A
másodszülöttek versengőbbek, kikövetelik maguknak a figyelmet. Le akarják győzni nagyobb
testvérünket, akire felnéznek.
 Középső gyerek(ek). Sokan hallottak a “középső gyermek szindrómáról” és azokról a
nehézségekről, amelyeket ezek a gyerekek fel tudnak mutatni. Gyakran csalódottak vagy
neheztelők lehetnek, mivel nemcsak elveszítik “legfiatalabb gyermek” státuszukat, hanem
meg kell osztaniuk figyelmüket az idősebb és fiatalabb testvérekkel is. A középső gyermek
tulajdonságai a következők: érezheti, hogy az élet igazságtalan, lehet egyenletes temperált,
úgy érezheti, hogy nem szeretik, vagy kimarad, nem rendelkezik a legidősebb testvér jogaival
és felelősségével, valamint a legfiatalabbak kiváltságaival, alkalmazkodó és társaságkedvelő,
türelmetlen, megtanul foglalkozni idősebb és fiatalabb testvérekkel egyaránt, fiatalabb
testvérek durvább kezelése. A középső gyermekek alkalmazkodóbbak, jó szervező készséggel
rendelkeznek. Összetartják a családot. Rendszerint jó szociális készséggel rendelkeznek,
nyitottak. Könnyen ismerkednek. A középső gyermekek gyakran közvetítő szerepet játszanak
a szülői és a gyermek alrendszer között. Általában magabiztosabbak, mint az elsőszülöttek, de
nehezebben tudnak alkalmazkodni. Felnőve azonban jó házastársakká
válnak konfliktuskezelési képességeik miatt. Lázadóbbak, mint az elsőszülöttek. Idegen
társaságban jól boldogulnak. Rendszerint szókimondó, akaratos személyiségek.
Legfiatalabb gyermek. Az utoljára született gyereket egy fiatalabb testvér nem
vonhatja le trónról. A család “kisbabájára” általában nagyobb figyelmet fordítanak a szülők,
mivel az idősebb testvérek fejlődnek és egyre önállóbbak. A legfiatalabb gyermek
tulajdonságai: bájos és társaságkedvelő, figyelemfelkeltő, úgy viselkedhet, mint az egyetlen
gyermek, alacsonyabb rendűnek érezheti magát, mert mindenki nagyobb, képesebb, elvárja,
hogy mások döntsenek és vállalják a felelősséget, nem lehet komolyan venni, gyorsabban
fejlődhet. A legkisebb gyermekek alkalmazkodóbbak, kedvelik a kortáskapcsolatokat.
Magasabb érzelmi intelligenciával rendelkeznek, jól értik mások szándékait.
Mint mindannyian tudjuk, minden család különböző és egyedi dinamikával
rendelkezik. Önmagában a születési sorrend nem fogja meghatározni a személyiség
összetettségét. A gyermek és a család fejlődésével és alakulásával bizonyos körülmények
befolyásolhatják a gyermek személyiségét. Amikor két szülő például újra házasodik, a családi
egység a dezorientáció és a verseny időszakát éli. Például az új család két elsőszülöttje
megkeresi a “helyét”, és versenyezhet az “elsőszülött státusza” megőrzéséért. Ha a testvérek
között nagy korkülönbség van (minimum 8 év), akkor az idősebbik testvér inkább szülői
szerepbe kerül a kisebbik testvér szemében. Amikor a családba jelentős fizikai vagy szellemi
fogyatékossággal születik egy gyermek a születési rendtől függetlenül a “legfiatalabb”
helyzetben maradhat. Ez befolyásolja a többi gyermek pszichológiai születési sorrendjét.
Fontos az is, hogy milyen neműek a gyermekek. A legtöbb pszichológiai verseny ugyanis az
azonos korú, azonos nemű gyermekek között zajlik. Ugyancsak meghatározó az egyik testvér
elvesztésének tragédiája a testvérek személyiségének fejlődésére. Néhány gyermek túlzott
engedékenységi hajlam kialakulásával alkalmazkodhat. Emellett az elhunyt gyermek
dicsőítése is előfordulhat, ahol más testvérek soha nem tudnák megfelelni az elhunyt testvér
ősképét. Az örökbefogadás ténye is jelentős hatással bír, gyakran különleges körülményei
vannak a családi dinamikában. A fogamzási nehézségekkel küzdő szülők számára az
örökbefogadott gyermek különleges ajándéknak tekinthető. Ezek a szülők hajlamosabbak a
gyermek túlzott elkényeztetésére. Amikor egy örökbefogadott gyermek egy megalapozott
családba kerül, nehézségeket találhat a dinamikához való illeszkedésben. Gyakori az érzelmi
küzdelem, néha ezek az elégtelenségérzések indokolják a terápiát.
Sokan vizsgálták Adler születési sorrendről alkotott elméletét, s sokan
megkérdőjelezték, hogy valóban működik-e az elmélet. Egy több mint 20 000 résztvevővel
végzett vizsgálat során például az adatok nem tárták fel a Big Five személyiségjegyek
születési sorrendjének semmilyen jelentős hatását. A Big Five személyiségjegyek közé
tartozik az extraverzió, az érzelmi stabilitás, az elfogadhatóság, a lelkiismeretesség és a
tapasztalatokra való nyitottság.
 Ez azt jelenti, hogy a születési sorrend elméletét el kell vetni? Valószínűleg nem. Ez
csak azt bizonyítja, hogy a személyiség kialakulását nem egyszerűen a gyermek születési
helyzete magyarázza a családban. Számos tényező, beleértve a társadalmi-gazdasági
helyzetet, a szülői attitűdöt, a nemi szerepeket és a társadalmi hatásokat, szintén
hozzájárulnak az egyén személyiségének formálásához. A születési sorrend
megmagyarázhatja egyes emberek hajlamait, de figyelembe kell venni az ember életében
zajló mindent.

Felhasznált irodalom
Cole,
Gulyás, Erika Jolán (2021) A másodszülött gyermekek jellemző jegyei a testvérsorrend-
elmélet tükrében. szakdolgozat
Balogh Edina - A testvérsorrend és az ezt befolyásoló tényezők - szakdolgozat