7 Mikroszkóp feloldóképessége, elektron mikroszkóp

7.1 A képlet és a változók definiálása

Egy leképező rendszer feloldási határa vagy felbontási határa (röviden felbontás/feloldás) az a
legkisebb d távolság, amely távolságra elhelyezkedő tárgypontok még különálló
képpontokként képeződnek le.

Optikai mikroszkópok esetén a feloldást a fény hullámhossza (), illetve az optika (elsősorban
az objektív) tulajdonságai (numerikus apertúra, NA) határozzák meg (diffrakciós limit). A
feloldás az Abbe-féle egyenlettel számítható ki.

Fluoreszcenciás mikroszkópnál, amikor a pontok önálló fényforrásnak tekinthetők, a

következő képlettel adható meg a feloldás:


d  0,61 (nm)
NAobjektív
ahol NA az objektív numerikus apertúrája (ld. definíciót),  pedig az emittált és detektált fény
hullámhossza. Mivel a detektálás során egy hullámhossztartományt detektálnak, az adott
esetben elérhető legjobb felbontás a legrövidebb emittált és detektált hullámhosszból
számolható ki.

Transzmissziós (hagyományos) fénymikroszkóp felbontását a megvilágító optika numerikus

apertúrája is behatárolja. A gyakorlatban az objektív és a kondenzor numerikus apertúrája
általában közel azonos, így a feloldást az objektív numerikus apertúrája alapján számolják:

 
d  (nm)
NAobjektív  NAkondenzor 2 NAobjektív

Optikai leképező rendszerek esetén a feloldás határa ~200nm. (Fontos megjegyezni, hogy
speciális technikák alkalmazásával az Abbe-féle egyenlet által meghatározott feloldási határ
meghaladható optikai képalkotás esetén is (pl. közeli mező optikai mikroszkópia, STED
mikroszkópia), de ezeket a módszereket itt nem tárgyaljuk.

Az elektronmikroszkópos képalkotás az elektron hullámtulajdonságát használja fel.

Megfelelő gyorsítófeszültségek alkalmazásával a felbontás jelentősen javítható az elektron
hullámhosszán keresztül.
Elektromos térben gyorsítva az elektron kinetikus energiára tesz szert. Az energia és a
hullámhossz közötti összefüggésből kiszámítható az elektron hullámhossza (de Broglie
hullámhossz). Adott U gyorsító feszültség mellett a nm-ben kifejezett hullámhossz az
alábbiak szerint számítható:
h h 150
   0,1  1,22 1 (nm)
U
p mv U
ahol p az elektron lendülete, m az elektron tömege, v a gyorsított elektron sebessége,  pedig
az elektron nm-ben megadott hullámhossza. A feloldási határ néhány a nanométer néhány
1
tized (vagy akár század) része lehet. Az elektronmikroszkópokban alkalmazott feszültségek
esetén (különösen igaz ez a transzmissziós elektronmikroszkópokra) elvileg az elektron
relativisztikus tömegnövekedését is figyelembe kellene venni a hullámhossz kiszámításakor.
A képlet ezt a relativisztikus tagot nem tartalmazza, így csak közelítő megoldást adhat
magasabb feszültségek esetén.

Kapcsolódó definíciók, összefüggések:

Feloldási határ (felbontás/feloldás): az a legkisebb távolság, amikor 2 pont még

különállónak látszik. Tekintve, hogy a hullámhosszat nm-ben szokás megadni, így
mértékegysége: nm.

Feloldóképesség (D): a feloldás (legkisebb feloldható távolság) reciproka; D=1/d. (Ebből

következik, hogy a feloldóképesség fordítottan arányos a hullámhosszal.) Mértékegysége: m -1
vagy nm-1 (ld. fent).

Numerikus apertúra: optikai lencserendszerek (pl. objektív, kondenzor, stb.) fénygyűjtő

képességének egység nélküli mérőszáma. Az objektívbe jutó fotonok számát határozza meg.
NA  n sin  , ahol α a tárgyról a lencsébe még éppen bejutó fénysugár és az optikai tengely
által bezárt szög (nyílásszög) fele, n a tárgy és a lencse közötti közeg törésmutatója.

7.2 Az összefüggések ábrázolása

7.2.1 Optikai mikroszkóp felbontásának és feloldóképességének függése a

hullámhossztól

Ha egy objektív által elérhető felbontást ábrázoljuk a hullámhossz függvényében, olyan

egyenest kapunk, amelynek meredekségét a numerikus apertúra határozza meg
(fluoreszcenciás mikroszkóp esetén 0,61/NA, míg transzmissziós fénymikroszkóp esetén
≈0,5/NA a meredekség).

A grafikonon két eltérő numerikus apertúrájú objektív esetén ábrázoltuk a feloldási határt
(piros és kék egyenesek). A hullámhossz növelésével a legkisebb feloldható távolság
növekszik. Nagyobb numerikus apertúra esetén csökken az adott hullámhosszakhoz tartozó
feloldási határ.

Ugyanezen a grafikonon ábrázoltuk a feloldóképességet is a hullámhossz függvényében (piros

és kék szaggatott vonalak). (A feloldóképesség értékeihez a jobboldali függőleges tengely
tartozik.) Láthatjuk, hogy a hullámhossz növekedésével a feloldóképesség értéke csökken,
hiszen a feloldóképesség és a hullámhossz között fordított arányosság áll fenn. Nagyobb
numerikus apertúrájú objektív esetén a feloldóképesség is nagyobb.

A feloldóképesség és a felbontás egymás reciprokai, így egy kép részletgazdagsága annál

jobb, minél nagyobb a feloldóképesség vagy – ami ezzel ekvivalens – minél rövidebb a
legkisebb feloldható távolság.

2
7.3 Mintafeladatok megoldással

7.3.1 Feladat
Az alábbi táblázat 3, fluoreszcenciás mikroszkópban használt objektív jellemző paramétereit
mutatja. Mekkora felbontás érhető el az egyes objektívekkel 530nm hullámhosszúságú fény
esetén?

A B C
nagyítás 40 60 60
numerikus apertúra 0,65 0,65 1,2
felbontás (nm)

Megoldás:

Fluoreszcenciás mikroszkóp esetén az alábbi képletbe helyettesítve számolható ki a felbontás,

ami nem más, mint a még feloldható legkisebb távolság.

d  0,61
NAobjektív

A B C
nagyítás 40 60 60
numerikus apertúra 0,65 0,65 1,2
felbontás (nm) 497 497 269

Vegyük észre, hogy a felbontást (részletgazdagságot) a hullámhossz mellett csak az objektív

numerikus apertúrája befolyásolja, így az „A” és „B” objektívvel azonos feloldás érhető el,
bár a nagyításuk eltérő.

3
7.3.2 Feladat
Az alábbi táblázat 3, hagyományos (transzmissziós) fénymikroszkópban használt objektív
jellemző paramétereit mutatja. Milyen hullámhosszat kell alkalmazni a megvilágítás során, ha
azonos felbontást (d=420nm) szeretnénk elérni?

A B C
numerikus apertúra 0,65 0,75 0,87
hullámhossz (nm)

Megoldás:
Hagyományos fénymikroszkóp esetén felbontás az alábbi képlettel számítható:


d
2 NAobjektív
Ennek alapján egyszerű behelyettesítéssel kiszámítható a szükséges hullámhossz érték:


420nm     420nm  2  NAobjektív
2 NAobjektív

A B C
numerikus apertúra 0,65 0,75 0,87
hullámhossz (nm) 546 630 731

7.3.3 Feladat
Az alábbi táblázat 3, fluoreszcenciás mikroszkópos vizsgálat jellemző paramétereit (objektív
numerikus apertúrája, detektált hullámhossz) tartalmazza. Számolja ki a feloldóképességet
mindegyik esetre! Melyik esetben kapjuk a legjobb felbontású képet?

A B C
numerikus apertúra 0,65 0,87 1,2
hullámhossz (nm) 480 520 550
feloldóképesség (nm-1)

Megoldás:

A felbontóképesség (D) a felbontás reciproka:

1 NAobjektív
D 
d 0,61
A képletbe behelyettesítve a táblázatban megadott adatokat kiszámítható a felbontóképesség.
Az „A” esetben a számítás menete a következő (a többi hasonlóan számolható):
0,65
D  0,0022nm1
0,61  480nm

A B C
numerikus apertúra 0,65 0,87 1,2
hullámhossz (nm) 480 520 550
feloldóképesség (nm-1) 0,0022 0,0027 0,0036

4
Tehát a „C” esetben a legmagasabb a felbontóképesség, azaz a legjobb a felbontás. A
feloldóképesség és a felbontás egymás reciprokai, így a kép részletgazdagsága annál jobb,
minél nagyobb a felbontóképesség vagy – ami ezzel ekvivalens – minél rövidebb a legkisebb
feloldható távolság.

7.3.4 Feladat
Határozza meg az elektron hullámhosszát az alábbi gyorsító feszültségek mellett!

feszültség (V) 5000 10000 15000

hullámhossz (nm)

Megoldás:

Az elektron hullámhossza az alábbi egyenlettel közelíthető:

  1,22 1U

  1,22 15000  0,017nm

feszültség (V) 5000 10000 15000

hullámhossz (nm) 0,0171 0,0122 0,0098

7.3.5 Feladat
Határozza meg az alkalmazott gyorsító feszültségeket, amelyekhez az alábbi elektron
hullámhosszak tartoznak!

hullámhossz (nm) 0,015 0,012 0,008

feszültség (V)

Megoldás:

A gyorsító feszültségeket az elektron hullámhossza és a gyorsító feszültség közötti

összefüggés átrendezésével kaphatjuk meg az alábbiak szerint:
  1, 22 1V
1, 222
V
2
1, 4884
V  6615V
0,0152

A többi hullámhossz esetén a feszültség hasonló módon számolható.

5
 hullámhossz (nm) 0,015 0,012 0,008
feszültség (V) 6615 10336 23256

7.4 Gyakorló számítási feladatok

1. Az alábbi táblázat három objektív adatait tartalmazza. Melyikkel érhető el a legjobb
felbontás azonos hullámhossz mellett?

A B C
nagyítás 40 60 60
numerikus apertúra 1,6 0,65 1,2

(a) A (b) B (c) C

2. Hogyan változik a fluoreszcenciás mikroszkóp felbontása, ha 480nm helyett 521nm-es

gerjesztő fényt használunk? A detektált hullámhossz mindkét esetben ugyanaz.
(a) nem változik (b) nő (c) csökken

3. Mekkora egy fluoreszcenciás mikroszkóp felbontása, ha a gerjesztési hullámhossz

500nm, az emittált pedig 580nm? NA=0,65.
(a) 544nm (b) 618nm (c) 580nm

4. Hogyan változik a fluoreszcenciás mikroszkóp felbontása, ha 40 helyett 100

nagyítású objektívet használunk? (NA értéke azonos.)
(a) 2,5-szeresére nő (b) nem változik (c) 0,4-szeresére csökken

5. Egy fluoreszcenciás mikroszkóp adott hullámhosszhoz tartozó feloldóképessége

0,0033nm-1. Mekkora ez a hullámhossz, ha NA=1,2?
(a) 300nm (b) 596nm (c) 720nm

6. Egy konvencionális fénymikroszkóp objektívjének numerikus apertúrája 0,37.

Mekkora a felbontóképessége, ha a hullámhossz 580nm?
(a) 0,0006nm-1 (b) 0,0013nm-1 (c) 0,001nm-1

7. Egy fluoreszcenciás mikroszkóp feloldóképessége 550nm-es hullámhossz esetén

0,0011 nm-1. Mekkora az objektív numerikus apertúrája?
(a) 0,37 (b) 0,275 (c) 0,99

8. Egy elektronmikroszkópos vizsgálat során az elektronok hullámhossza 0,004 nm.

Mekkora volt a gyorsító feszültség?
(a) 93025 V (b) 76250V (c) 370V

9. Egy elektronmikroszkópos vizsgálat során a gyorsító feszültség a beállított érték 81%-

ra csökkent. Hányszorosára változott az elektron hullámhossza?
(a) 0,9 (b) 1,1 (c) 1,2

10. Mekkora az elektron hullámhossza, ha a gyorsító feszültség 14000 V?

(a) 0,01nm (b) 0,00009nm (c) 0,0085nm