Snubber-áramkör tervezés

A teljesítmény félvezetők a legfőbb komponensei a teljesítményelektronikai eszközöknek.

A snubberek (csillapítók), olyan áramkörök, amelyeket a félvezetőkkel párhuzamosan

kapcsolunk védelem és optimalizálás céljából.

Snubber áramkörök előnyei:

 csökkentik a feszültség- és áramtüskéket,

 limitálják a feszültség változás vagy áram változás nagyságát (dI/dt, dV/dt),
 a disszipációt áttranszformálják a kapcsoló eszközről ellenállásra vagy hasznos
terhelésre,
 csökkentik az össz. kapcsolási veszteséget,
 csökkentik az EMI-t a feszültség és áram lengések csillapításával.

Nagyon sok snubber áramkört különböztetünk meg, de a két legelterjedtebb az RC

csillapító és az RCD kikapcsolási tranziensre tervezett áramkör.

Mielőtt a tervezésbe kezdenénk, fontos megérteni a jelalakokat, amik természetesen

előfordulnak teljesítményelektronikai áramkörökben.

Különböző típusú áramköröket használunk konverterekben, motor vezérlőkben és egyéb

eszközökben. Szerencsére ezek mindegyikében közös hullámforma és hálózat társul a
kapcsoló eszközökhöz. Az 1. ábrán látható kapcsolásokban és valójában az összes
teljesítményelektronikai rendszerben a szaggatott vonallal közbezárt kapcsoló-dióda-
induktivitás hálózat található meg.
 1. ábra

A viselkedése ezeknek a hálózatoknak egyforma, ami azt jelenti, hogy elegendő megoldani
a snubber tervezési problémáit egy áramkörre és alkalmazni a többi esetében. Ez jelentős
mértékben leegyszerűsíti a problémát, lehetővé téve az általánosítását a snubber tervezési
technikáknak.
 2. ábra

Egy tipikus boost konvertert láthatunk a 2. ábrán.

A snubber tervezésénél a kapcsolási átmenetek közbeni áramkör viselkedéssel kell

törődnünk, ami sokkal rövidebb időt vesz igénybe, mint a kapcsolási periódus. Ennek
értelmében leegyszerűsíthetjük az analízist. Normál működés közben a kimeneti feszültség
DC, kicsi hullámossággal. Ez azt jelenti, hogy a terhelést és a szűrő kondenzátort
helyettesíthetjük egy akkumulátorral, mivel a kimeneti feszültség nagyon keveset változik a
kapcsolási átmenetek alatt. Az induktivitáson átfolyó áram nagyságának változása is
elhanyagolható ez alatt az idő alatt, így helyére áramgenerátort tehetünk. Az egyszerűsített
áramkört láthatjuk a 2. (b) ábrán. A feszültség (E) és áram (I) jelalakok adottak a 2. (c) ábrán.

A kapcsolási ciklus kezdetén a kapcsoló nyitott és az áram (I 0) csak a diódán keresztül folyik
az akkumulátorba. Amikor a kapcsolót bekapcsoljuk, az áram fokozatosan áttér a diódáról a
kapcsolóra. Azonban amíg a diódán folyik áram, a feszültség E 0-ban marad. Miután már csak
a kapcsolón folyik áram, a kapcsolón eső feszültség elkezd csökkenni. A kikapcsolási jelalak
az ellentettje a leírtaknak. Amint a kapcsolót kikapcsoljuk, a rajta eső feszültség elkezd
növekedni. A rajta átfolyó áram nagysága egészen addig nem kezd el csökkenni, amíg a
feszültség el nem éri az E0 értéket, mivel a dióda addig a pontig ellenkezőleg van előfeszítve.
Amint a dióda kinyit, és elkezd vezetni, az áram csökken a kapcsolón.

Ezt a fajta kapcsolást általában „hard switching-nek” szokták nevezni, mivel nagy
igénybevételnek teszi ki a kapcsolóelemet, egyszerre maximális áram és feszültség, és ez
magas kapcsolási veszteségekhez is vezet.

A gyakorlatban ezek a kapcsolási igénybevételek még nagyobbak lesznek a parazita

induktivitások és kapacitások elkerülhetetlen jelenléte miatt. Ezek az áramköri elrendezésből
és szerelésből adódhatnak, amelyeket minimalizálni lehet a megfelelő áramköri kialakítással,
de a maradék parazita induktivitás így is okozhat lengéseket a kikapcsoláskor kialakuló
feszültségtüskéken.

3. ábra

A legelterjedtebb oka a snubber áramkörök használatának, hogy limitáljuk a

kapcsolóeszközön eső csúcsfeszültséget és csökkentsük a veszteségeket kikapcsolás alatt.
RC snubber tervezés

Egy a kapcsolóelemmel párhuzamosan kötött RC snubber használható a csúcsfeszültségek

csökkentésére és a kikapcsolás során létrejövő lengések fojtására.

4. ábra

A legtöbb esetben egy egyszerű tervezési technika adott, hogy meghatározzuk a megfelelő
paramétereket a Rs és Cs komponensek számára. Azokban az esetekben, ahol egy
optimálisabb tervezésre van szükség, valamivel összetettebb eljárást kell alkalmazni.

Egyszerű eljárás:

A jelentős csillapítást eléréséhez teljesülnie kell, hogy C s>Cp. Elsőnek jó választás ha a Cs

értékét kétszeresére választjuk meg a kapcsolóelem kimeneti kapacitásának és a
beszerelésből adódó kapacitás becsült értékének az összegénél. Az R s értéke a következő
képletből adódik: Rs=E0/I0. Ez azt jelenti, hogy az Rs ellenálláson átfolyó áram miatt kialakuló
kezdeti feszültség nem nagyobb a kimeneti feszültségnél. Az R s-on disszipálódó teljesítmény
meghatározható a Cs-ban tárolt csúcs energiából:

C S∗E 20
U P=
2

Ez az összes Rs-on disszipált energia miközben Cs feltöltődik és kisül, így az átlag disszipáció
egy adott kapcsolási frekvencián (fs):

Pdiss≈ Cs*E02*fs

A lengések összegéből adódóan a valódi teljesítmény disszipáció ennél valamivel nagyobb

lesz.
RCD snubber tervezés

5. ábra

Az 5. ábrán látható RCD snubber áramkörnek számos előnye van az RC snubber-höz képest:

 amellett, hogy korlátozza a feszültség csúcsokat, csökkenteni tudja a teljes áramköri

veszteséget mind a kapcsoló elemre, mind a snubber-re nézve,
 sokkal jobb, alkalmazásunkhoz illeszkedő terhelési görbék érhetőek el,
 egy adott Cs értékhez viszonyítva kevesebb lesz a teljes veszteségünk.

A hátrányait tekintve számolnunk kell azzal, hogy az R s-al párhuzamosan kötött dióda miatt
az Rs effektív értéke a C S töltése alatt nulla értékű lesz. Ez nem mondható optimálisnak és
adott CS esetén E1 nagyobb lehet, mint egy optimalizált RC snubber alkalmazásakor.

A 6. ábrán tipikus kikapcsolási jelalakokat láthatunk (L P=0). Kulcsfontosságú tényezője a

jelalakoknak, hogy amint az áram lecsökken, a feszültség csak lassan emelkedik a kapcsolón.
Ez azt jelenti, hogy az egyidejű maximális feszültség és áram jelenléte, ezáltal a nagy
csúcsteljesítmény megszűnik. Ennek eredményeképpen sokkal kisebb az eszközünk
igénybevétele, valamint a veszteségek.
 6. ábra

A kapcsoló elemen eső feszültséget láthatjuk két különböző értékű C S esetén. I0=10A,
E0=300V. Ahogyan a CS értékét növeljük, a kapcsolási veszteségek kisebbek lesznek, viszont a
kondenzátor kisütése alatt, amikor a kapcsolót bekapcsoljuk, az R S ellenálláson folyó áram
értéke növekszik. Ismét láthatjuk a kompromisszumot a snubber hatásfokát és a
veszteségeket illetően.

A kondenzátor értékétől függően a kapcsoló feszültsége hamarabb, abban az időben,

valamint utána is elérheti az E0 értéket, mint amikor a rajta átfolyó áram nullára csökken.
Abban az esetben, amikor E=E0 és I=0, „normál” snubber-nek (Cn) nevezzük, ahol:

I 0∗t s
C=
2 E0

tS: az áram lecsökkenésének az ideje.

A 7. ábrán láthatjuk a kapcsolatot a Cn , a kapcsolási veszteségek, a kapcsoló igénybevétele,

a snubber veszteségei és az össz. veszteségek között.
 7. ábra

A választott snubber kondenzátor értéke a Cn –hez képest relatívan van megadva.

Általánosságban használható, hogy CS=0.45Cn , akkor 53%-a csökkentettük a veszteségeket

a snubber nélküli veszteségekhez képest. Fontos észben tartanunk, hogy a C s
megválasztásakor kalkuláljunk a parazita kapacitásokkal (C S=0.45Cn-Cp). CS/Cn=2 esetén az
össz. veszteség egyenlő a snubber nélküli áramkör veszteségeivel, azonban a kapcsoló elem
igénybevételét jelentősen lecsökkentettük.

Összességében elfogadott, hogy CS értékét Cn felére válasszuk meg, ekkor Rs értékét úgy kell
megválasztani, hogy a minimum bekapcsolási idő (t on,min) alatt lehetővé tegye a C S
kondenzátor megfelelő mértékű kisütését.

Összefoglalásképpen megjegyezendő, hogy az RC snubber alkalmazásával nagyobb

mértékben korlátozni tudjuk a feszültség tüskéket az RCD snubber-höz képest, viszont az
áramkörünk össz. vesztesége nagyobb lesz.

Ha minimalizálni szeretnénk a feszültség csúcsokat és a veszteségeket is, akkor ajánlatos

ezeknek a fojtó áramköröknek a kombinációját használnunk.
1. táblázat