SPEKTROFOTOMETRIAI MÉRÉSEK

Elméleti bevezetés

Ha egy anyagot a kezünkbe veszünk (valamilyen technológiai céllal alkalmazni szeretnénk), első kérdésünk valószínűleg
az lesz, hogy mi ez az anyag, milyen összetevők alkotják. Ha használni, előállítani, biztonságosan kezelni akarjuk, a
következő fontos kérdés, hogy mennyi van az egyes komponensekből, mennyi az összetevők koncentrációja. E két
egyszerű kérdés megválaszolására az elmúlt kb 300 év alatt egy igen gazdag tudományterület, az analitikai kémia
fejlődött ki. Jóllehet, egy leendő villamosmérnök számára ez mérsékelten izgalmas szellemi kaland, azt mindenképpen
hasznos tudnunk, hogy a fenti kérdésekre milyen jellegű választ kaphatunk, hogyan kérdezzünk, hogy ők a kérdést, mi
a választ használni tudjuk. Ezen kívül a gyakorlat során megismerkedhetünk egy optikai elven működő műszer
használatával, fő funkcionális egységeivel.
A spektroszkópia, spektrofotometria az egyik legelterjedtebb
anyagvizsgálati módszer. Az igen sokféle technikai megoldás közös
alapja az, hogy az anyagok atomi- molekuláris szintű energia-
átmenetei kvantáltak és ezek az energiaszintek jellemzőek az adott
anyagra. Az egyes energia-átmenetekhez meghatározott
hullámhosszak tartoznak a ∆E=hν=hc/λ összefüggés alapján. Az 1.
ábrán a H atom lehetséges energia-átmenetei láthatók. Ezek közül az
un. Balmer sorozat tartozik a látható tartományba, a nagyobb energiájú
UV, a kisebb infrasugárzás. 1. ábra: A H atom energiaszintjei és a
lehetséges átmenetek
Mint az már ismert, a színképelemzés két alapváltozata az emissziós és
az abszorpciós fotometria. Legegyszerűbbek és legelterjedtebbek a látható fénnyel történő mérések, de a szerves
molekulák vizsgálatára az infravörös tartományba eső rezgési színképeket használják, és nagyon sok módszer van,
amely a belső pályán lévő elektronok UV vagy RTG szinthez tartozó átmeneteit használja mérésre.
Az anyagok spektroszkópiai szempontból fontos tulajdonsága a színük, amely szoros összefüggésben van molekula-
szerkezetükkel. Színesnek akkor nevezünk egy anyagot, ha a ráeső fényből szelektíven abszorbeál, vagy szelektíven ver
vissza. Ha pl. valamely anyag a fehér fényből a vöröset nyeli el, akkor a többi spektrumszín keverékét, vagyis a zöldet
engedi át vagy veri vissza. (A zöld a vörös kiegészítő színe.) Lehetséges az is, hogy az anyag az ultraibolya vagy az
infravörös tartományban abszorbeál, ezt szemünk nem érzékeli, az ilyen anyagokat színtelennek látjuk.
Lényeges a különbség a gázhalmazállapotú minták és az un. kondenzált fázisok (folyadék és szilárd állapot) között.
Szabadon levő atomok, molekulák esetében (azaz gáz halmazállapotban) az eddig bemutatott kép igaz, a gerjesztő
energia néhány diszkrét érték lehet (az elemek energiaszintjei határozott értékek, és minden kémiailag azonos atomé
teljesen megegyezik) ennek következtében az elnyelt (kibocsátott) fény is csak a megfelelő hullámhosszúságú lehet.

1
Ezért a gázok abszorpciós spektruma vonalas. Kondenzált
rendszerekben, így oldatokban is a közvetlen környezet, az
erős kölcsönhatás a szomszédokkal azt eredményezi, hogy
az energiaszint-rendszer zavart szenved, torzul. Minden
egyes atomnak egy kicsit más az aktuális szomszédsága,
ezért az energiaszint-rendszere is egy kicsivel eltér a
többitől, statisztikusan ennek az a következménye, hogy
energiasávok alakulnak ki. Ezért az elnyelt (kibocsátott)
fény is egy hullámhossz-sávra terjed ki. Az abszorpciós sáv
szélessége és helye is befolyásolható a szomszédos idegen
molekulákkal .Az oldószer szolvát burka (vizes oldatban
hidrát burka) jelentősen eltolhatja az abszorpciós sáv
helyzetét. Pl a jód ibolya színnel oldódik azokban az
oldószerekben, amelyekben nem szolvatálódik, és barna
vagy sárga színű, ha igen. Másik példa a réz ion: hidratáltan 2. ábra: A gázok spektruma vonalas, az oldatoké sávos
kék, vízmentes környezetben színtelen.

Színes oldatok fényabszorpciója :

Az oldatban az oldott ionok vagy molekulák kölcsönhatásba lépnek a megvilágító fény fotonjaival, s azokból energiát
nyelnek el. A molekulák energiafelvétele a fényintenzitás csökkenését vonja maga után. Az, hogy milyen hullámhossz-
sávokban történik meg az elnyelés (milyen az oldaton átengedett fény spektrális összetétele) az oldat anyagi
minőségétől, intenzitása pedig a koncentrációtól, az átvilágított réteg vastagságától és természetesen az anyagi
minőségtől függ (Bouguer - Lambert -Beer törvény)

I = I 010 −α c l
ahol : I az átengedett fény intenzitása;
I0 a belépő fény intenzitása;

c az oldat koncentrációja, (mól/ l) ;

l a rétegvastagság (az edény szélessége);
α a moláris abszorpciós (extinkciós) koefficiens (függ az anyagi minőségtől , valamint a
hőmérséklettől, nyomástól és a megvilágító fény hullámhosszától).
Vezessük be a lg (I0/I) = A (abszorbancia , régebben extinkció) fogalmát:

A=αlc.
α a definíció értelmében megegyezik annak a rétegvastagságnak a reciprok értékével, amelyen áthaladva a
fényintenzitás eredeti értékének tizedére csökken. Azok az anyagok, melyeknek az abszorpciós koefficiense a színkép
látható részében (380 és 780 nm között) állandó, színtelenek (fehérek, szürkék vagy feketék), azok viszont, amelyek

2
abszorpciós koefficiense a láthatón belül különböző hullámhosszon más és más - vagyis szelektíven abszorbeál -
színesek.
Az I / I0 hányadost áteresztésnek (transzmittanciának) nevezzük . Ennek értéke 0 és 1 (vagyis 0 és 100% transzmisszió)
között változhat. A százalékban mért áteresztés negatív logaritmusa az abszorpció

A= - lgT ill. 100 I/I0 = T%

Spektrofotométerek általános felépítése

Az általunk használt műszerek egy fényutasak. Ezek blokkvázlata az alábbi

A fényforrás általában halogénlámpa, amellyel megfelelő stabilitású,
folytonos sugárzást lehet előállítani a látható és IR tartományban. Az UV-
ben is működő spektrofotométerekben még egy deutérium-lámpa is van,
amely kb 200 és 450 nm között szolgáltat folytonos sugárzást.
A fényt felbontó elem vagy monokromátor feladata, hogy a folytonos
sugárzásból kiválaszthassunk egy hullámhosszt (egy szűk sávot), amely a
mintánk elnyelési sávjába esik, hiszen a spektrum összes többi
hullámhossza csak fölösleges zaj a detektor számára. Monokromatikus fény előállításának több módja lehet
- prizmás monokromátorral (pl. Spektromom 195) – a prizma a fehér fényt elemeire bontja, a prizma
kismértékű forgatásával elérhetjük, hogy a kívánt hullámhosszúságú fény jusson ki a kilépő résen.
- interferenciaszűrővel – üvegre párologtatott vékony dielektrikumréteg-rendszer, amelyen a
rétegvastagságtól függő interferencia következtében szűk hullámhossztartományra van áteresztés a többi
visszaverődik.
- optikai ráccsal – az optikai rácsról visszaverődő fénysugarak interferenciájának következtében minden
hullámhosszra más szögben lesz erősítés, így a prizmához hasonló színfelbontást kapunk. A különbség annyi, hogy a
ráccsal előállított spektrum egyenletes lépésközű, míg a prízmánál a felbontás a kék tartomány felé nagyobb, a vörös
felé kisebb. A kiválasztott hullámhosszúságú fényt itt is a rács elfordításával juttathatjuk a kilépő résre. (Pl. egészen jó
optikai rács a CD) Még egy fontos különbség: a rács többször egymás mellé előállítja a spektrumot (néha át is fedve
egymást), hiszen a kétszeres, háromszoros hullámhosszra ugyanaz az interferencia áll elő, de a magasabb rendűek
halványabbak, rosszabb felbontásúak.
A monokromatikus fény a kilépő rés után a mérendő oldattal töltött küvettán halad keresztül. A küvetta igen tiszta
üvegből (az UV-ban használt kvarcüvegből) készült, pontosan párhuzamosra csiszolt falú edény, amelyben a fényút is
pontosan adott, általában 1,000 cm.
A fotodetektor többféle megoldású lehet (leggyakrabban félvezető fotodióda, ritkábban fotocella). Bármelyikre igaz,
hogy spektrális érzékenysége nem állandó. (Ez az egyik ok, amiért minden hullámhosszon újra kell állítani a nulla
pontot.) A szélesebb hullámhossz-tartományban dolgozó készülékekben két fotodetektort is használhatnak, egyik az
UV és a látható alsó fele, másik a látható hosszabb hullámhosszú tartománya és esetleg a közeli IR érzékelésére.

3
A félvezető fotodetektorok olcsóbbá válása tette lehetővé egy új
spektrofotométer típus kialakítását. Ebben egy (jellemzően 512 elemből álló)
diódasor érzékeli a kilépő fényt, amely az un. polikromátorból érkezik. Azaz a
rács / prizma felbontja a fényt, de nem kell kiválasztani egy hullámhosszt,
hanem a diódasor, és a hozzá kapcsolt elektronika egyszerre elemezheti a
teljes áteresztési spektrumot.

Mérési elvek

A Lambert-Beer törvény alapján, ha ismerjük az extinkciós koefficienst, elvileg közvetlen koncentráció-mérést is

végezhetnénk, azonban ehhez minden paraméter pontos (hiteles) mérése lenne szükséges. Ezért gyakorlatilag csak
összehasonlító módszerrel szoktak a spektrofotometriában mérni.
1. Az első lépés az, hogy beállítjuk a használt hullámhosszt. Ez az, ahol a mérendő anyag abszorpciója a legnagyobb,
mert itt lesz legjobb a mérés érzékenysége. (Ezt a λ-t tudhatjuk spektroszkópiai kézikönyvekből, vagy
megkereshetjük magunk. Úgy történik, hogy a műszerünk által átfogható hullámhossz tartományban 10 – 50 nm-
es lépésekkel végigmérjük az anyagunk elnyelését és ebből egy λ - A grafikont, abszorpciós spektrumot rajzolunk.
Az az alkalmas hullámhossz, ahol a görbének maximuma van, de az abszorpció nem haladja meg a 2-t.)
2. Ezután a műszer alappontjainak beállítása történik
zárt résnél a 0 % transzmisszió (= végtelen abszorpció) beállítása. A zárt réssel egyenértékű a nyitott
küvettaház fedél.
a nulla koncentrációhoz tartozó nulla abszorpció (=100%T) beállítása. Tiszta(!) küvettába desztillált
vizet töltve a fényintenzitást egy rés segítségével addig szabályozzuk, míg A = 0 lesz. (amíg
hullámhosszt nem váltunk, ezt a két pontot sem változtatjuk.)
3. Egy vagy néhány kalibráló (standard) oldatot készítünk, amelyek abszorpcióját mérve egy kalibráló egyenest
rajzolunk. (A standard oldat akkor alkalmazható jól, ha koncentrációja a mérendő oldatok nagyságrendjébe esik
és a nem mérendő komponensekből is kb. ugyanannyit tartalmaz, mint az ismeretlenek, mert néha ezek is
befolyásolhatják a minta elnyelését).
4. A mérendő mintákat sorban megmérjük, abszorpciójukat lejegyezzük és a kalibrációs egyenesből leolvassuk a
koncentrációkat.
Sok olyan anyag van, amelynek oldata színtelen, vagy alig színes, ezek közvetlen mérése nem lehetséges. Ugyanakkor
szinte mindegyikhez található olyan (általában szerves) reagens, amellyel reagáltatva már jó abszorpciójú oldatot

kapunk. Pl. a Fe3+ halványsárga, kb. 0,1 mólos oldata még éppen mérhető egyszerű spektrofotométerben, de ha SCN¯
(rodanid) ionokkal reagálhatjuk az érzékenység kb. 10-5 mól/l-re nő. Ugyanez rézzel is megvalósítható, az egyszerű
rézsók vizes oldata világoskék, kb 0,01 mól/l-es oldat még éppen mérhető. Ha ammónium-hidroxidot adunk hozzá,
mélykék Cu[(NH3)4]2+ (réztetrammin) komplex ion keletkezik, amelynél a kimutatási határ egy nagyságrenddel kisebb.
A műszeren (és a kalibrációs grafikonon) az A skála nagyjából 0,02 és 2 között használható, ennek megfelelően a
legkisebb és a legnagyobb mérhető koncentráció között is alig két nagyságrendnyi különbség van (A és c lineáris
kapcsolata miatt). Ez nagyon szűk mérési tartomány lenne, de van pár egyszerű mód a méréshatár eltolására mindkét

4
irányba. A töményebb oldatokat viszonylag könnyű a mérhető tartományba hígítani, hígabb oldatoknál az ügy
nehezebb, lehet a küvetta hosszát 4-5 cm-re növelni, ha ez nem elégséges, akkor valamilyen érzékenyebb reagenst
kell keresni, esetleg más speciális megoldást lehet alkalmazni.

Mérési feladat
1. Abszorpciós spektrum felvétele
A következő oldatokat 1 - 1 küvettába töltjük:
1. desztillált víz (a minden hullámhosszon szükséges nullázáshoz)
2. 0,1 mol/l CuSO4 (rézszulfát)
3. 0,01 mol/l [Cu(NH3)4](OH)2 (réz-tetrammin-hidroxid)
4. szerves színezék oldat
Kihasználva az adott műszer hullámhossz-tartományát, 10 ... 12 hullámhosszon mérjük meg az oldatok abszorpcióját.
Az A = 0 (T = 100%) pontot desztvízzel minden új hullámhosszra be kell állítani.
Közös grafikonon ábrázoljuk a három oldat A-ját λ függvényében !
2. Koncentrációmérés
Az előzőleg mért oldatok közül a rézszulfát oldattal folytatjuk a koncentráció meghatározását. Két un. standard
oldatot használunk, ezekből készítünk kalibrációs egyenest, és egy ismeretlen oldatot kapunk, amelynek
meghatározzuk a koncentrációját.
Az előzőleg megmért abszorpciós spektrumból kiválasztunk egy vagy két olyan hullámhosszt, amely a réz
meghatározására alkalmas és ezeken a hullámhosszokon megmérjük a két standard oldat, valamint az
ismeretlen koncentrációjú oldat abszorpcióját.
A két standard oldat adataiból kalibrációs egyenest rajzolunk, ha több hullámhosszon mértük ugyanazon
oldatainkat, minden hullámhosszra külön egyenest, és ezek segítségével kiszámítjuk az ismeretlen
koncentrációkat.
Természetesen, ha több ismeretlen oldatunk lenne, ettől kezdve már csak azokat kellene sorozatban mérni, a
többi megelőző lépés legfeljebb akkor kell, ha néha ellenőrizni akarjuk a műszer stabilitását

Ellenőrző kérdések
Mi a magyarázata, ha egy anyag; színes, átlátszó, fehér, fekete? Atomszerkezeti és optikai értelmezést is adjunk!
Mi a spektroszkópia anyagszerkezeti alapja, milyen alaptípusait ismeri?
Mi a különbség a szabad molekulák és a kondenzált fázisok fényelnyelése között?
Értelmezze a Lambert-Beer- törvényt!
Spektrofotométerek fő funkcionális elemei, azok feladata, működési elvük.
Sorolja fel a diódasoros fotométer néhány várhatóan előnyös tulajdonságát a hagyományoshoz képest!
Mi a spektrofotometriás koncentrációmérés menete?
Hogyan lehet a mérési tartományt tágítani?
Mi a feltétele, hogy két anyag egy oldatból meghatározható legyen? Mi ennek a menete?
Hogy nézne ki egy T - c grafikon?

5
 Jegyzőkönyv
Mérést végezte:
Spektrofotometria …………………………………… ………
név, neptun kód, laborcsoport
Gyakorlatvezető: Mérés ideje: Érdemjegy:

Táblázat a hullámhossz -- abszorpció függvény felvételéhez

λ→ 380 400 450 500 550 600 650 700 750 800 850 900
Cu 2+

[Cu(NH3)4]2+
színezék

Abszorpciós spektrum

1,8

1,6

1,4
abszorpció

1,2

0,8

0,6

0,4

0,2

0
350 450 550 650 750 850 950

hullámhossz

Táblázat a kalibrációs egyenesek

Kalibrációs grafikon
elkészítéséhez
2
Cu2+- λ1 λ2 1,8

0,1 mol/l 1,6

1,4

0,02 mol/l 1,2

abszorpció

1
ismeretlen 0,8
0,6
0,4
0,2
0

koncentráció

Az ismeretlen koncentrációja: mol/l

Megjegyzések, tapasztalatok, értékelés:

6