A vese eredetű anaémiák kezelése, mindent amit az eritropoetinről tudni kell

A krónikus vesebetegség egyik leggyakoribb szövődménye a vérszegénység,

azaz a veseeredetű anémia. Ezzel a szövődménnyel azon betegekben találkozunk,
akiknek a vesefunkciója az egészséges működés felét sem éri el. Vérszegénységről
akkor beszélünk, ha a vérben az oxigént szállító vörösvérsejtek száma, illetve a
bennük lévő oxigént szállító molekula, a hemoglobin koncentrációja kórosan
alacsony.
A veseeredetű vérszegénység oka, az eritropoetin teljes vagy részleges hiánya.
Ez a hormon a vese speciális, a veseszövetben rendelkezésre álló oxigén
mennyiségét érzékelő sejtjeiben termelődik. Oxigénhiány esetén nő az
eritropoetintermelés, ami néhány héten belül a vörösvérsejtek számának
emelkedését, így a vér oxigénszállító kapacitásának javulását eredményezi. A
veseműködés hanyatlásával a kiválasztó funkció beszűkülése mellett az
eritropoetintermelés is csökken. A kevesebb eritropoetin miatt csökken a
csontvelői vérképzés, s a vérszegénység fokozódik. Kis mennyiségben a máj is
képes eritropoetint előállítani, ám ez nem elegendő a normális vérképzés
fenntartásához. Veseelégtelenségben szenvedő betegek vérszegénységének
további oka lehet a vashiány, valamint a folsav és a B-vitamin hiánya. Az
egészséges emberek vörösvérsejtjei kb. 120 napig keringenek a véráramban, majd
a nyirokszövetekben, elsősorban a lépben pusztulnak el. Számos betegségben, így
vesebetegségben is ennél rövidebb, átlagosan 90 nap körüli a vörösvérsejtek
életideje.
Az 1990-es évek előtt a súlyos vérszegénység tünetekeinek enyhítésére
vérátömlesztést alkalmaztak. A veseeredetű vérszegénység kezelésére 1986 után
vált elérhetővé az eritropoetin, mint gyógyszer. Az eritropoetin bonyolult
struktúrájú, fehérje típusú, az aminosavak mellett négy nagy szénhidrátláncot is
tartalmazó hormon. Összetettsége miatt hagyományos kémiai módszerekkel nem
állítható elő. Biotechnológiai eszközökkel, élő sejtekben, úgynevezett
„bioreaktorokban” termelik, majd azokból nyerik ki. Az elmúlt évtizedekben a
nagy gyógyszergyárak számos különféle eritropoetintípust fejlesztettek. A
molekulák fehérjerészének aminosav-sorrendje ugyanaz, a négy
szénhidrátláncban különböznek. Ezek a változtatások elsősorban a hatástartamot,
azaz a gyógyszer adagolásának gyakoriságát határozzák meg. Az
eritropoetinkészítmények igen drágák. Magyarországon – és sok más országban is
– a betegek jelentős, általában 100 százalékos támogatással, ingyen juthatnak a
gyógyszerhez. Vesebetegeknek a gyógyszert a dialízisközpontok biztosítják, más
betegségben általában orvosi vény ellenében gyógyszertárban váltható ki.
Magyarországon jelenleg a következő készítmények hozzáférhetők: Aranesp,
Binocrit, Eporatio, Mircera, NeoRecormon, Retacrit. A gyógyszerek mind
előretöltött, egyszer használatos fecskendőkben kerülnek forgalomba.
Vesebetegségben az eritropoetin adása rendszeresen, általában hetente,
kéthetente vagy havonta történik az adott készítmény típusától függően és a
beteg szükségletének megfelelően. Az eritropoetin adását általában a beteg élete
végéig vagy a vesetranszplantációig szükséges folytatni, bár a
vesetranszplantáción átesett betegek egy része is eritropoetinra szorul. Érdekes,
hogy egyes vesebetegségekben, pl. a policisztás vesebetegségben a betegek
jelentős részének nincs szüksége eritropoetinre. Vesebetegségen kívül számos
más kórképben alkalmaznak eritropoetint. Elsősorban daganatos betegek
kemoterápiájának szövődményeként kialakuló vérszegénységben elterjedt.